Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)

1860-12-01 / 3244. szám

279-3244. 11 -ik évi folyam PESTI NAPLÓ S*fp-tizezH 1 sö szám 1-sö emelet E lap szellemi részét illető mind a köz- Kiado­ttlVAtal­­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Pere­­cziek terén 7-dik szám földszint Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért, ■UafMlauk 1.... 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij uk­UneRJCK Ily* 1 külön go ujkr. Magánvita 4 hasábos patit-sor 25 ujkr. BÉCSI BÖRZE november 29-én, 1860. Adott Tar* ár­tott ár Adott Tar-Elsöbbsági kötvények. ár­tott ár Államvasp....................................... 500 frank 142., 143.— Lombard-velenczei .... 500 frank 189. — 140. — Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Llgod.............................100 ft pp. — — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.) ....... 744.— 746.— Hitelintézet 200 frt....................173.60 173.70 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt ... 550. — 552. — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . 390.— 395.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 140.— 160.— Budapesti lánczhíd 500 ft pp........................... 390.— 400.— Éjszaki vasút............................. . 1957— 1960— Ausztr­­áliam vaspálya ... . . 281.— 282.— Nyugati vasút....................... . . 184.--185 — Pardubitzi vasút ........................................no.50 111.50 Tiszai vasút................................... . 147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.) . . . 192.— 194.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 155 — 155 50 Ghraz-scöflachi........................­100 — 106.— I8HO Szombat , dec. Előfizetési feltételek: §ierb«éit«81 Iroda : Adott Tar-Államadósság. ár­tott ár 5°/­a« o.­trák értékben . . . . 100 frt 61.50 62 — 6%-ob nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.30 77.50 5%-*­*' metalliques........................ 100 frt 66.30 65.50 4%%­.« „ .... 100 frt 58.- 68.10 Földtehermentesités kk. 5% oá Magyarországi .... 100 frt 67 — 67 50 5%-oá bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 66.— 66.75 5%-os erdélyi...................................100 frt 64.50 65. Venczei kölcsön 1859 5% . . . 100 frt 85.— 85 50 Záloglevelek. A n. bank 6 év. 5%-os .... 100 ft pp. 99 — 100. — . . - 10 év. 5°/%-os .... 100 ft pp. 97.— 98.— _ „ sorsolh. 5% • • 100 ft pp. 90.25 90 75 " - 12 hó 5%........................100 ft pp. 100 — A n. bank sors. 5% .... 100 ft a­p. 85.75 86.25 A gallicziai föld. hitelintéz. 4%%-os 100 ft pp. 84.50 85 — Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással.......................100 frt 121. - 125.— 1854-diki „ .......................100 frt 91.- 91.50 1860 diki . .... 100 frt 87.75 88.25 Como-rentpapirok 42 ausztriai líra. . . 16.75 17.— A hitelintézeti darabja . . 100 ft a.é. 106.50 107 — Trieszti db .............................100 ft pp. 110.­ 111 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.— 95.­Budai városközség db . 40 ft a.é. 35.75 36 25 Eszterházy....................... . 40 ft pp. 86 25 86.75 8alm .............................................40 ft pp. 38.­ 38.60 Pálffy.............................................40 ft pp. 36.­ 3­5 50 Clary .............................................40 ft pp. 36.50 37 — St. Őenois........................................40 ft pp. 37.— 37.50 WindisehgrBtz ..... 20 ft pp. 22.— 32 50 Waldstein ..................................20 ft pp. 25.50 26.— Keglevieh........................................10 ft pp. 14.— 14.50 Adott Tar ár tott á N. Szombati 1-ik kibocsátás...................... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 64.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 3*/t —.— —.— Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 kr) 3'/, „ 118.75 119. — Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 , 118.75 119. — Hamburg 100 mark-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ 105.25 105.60 London 10 font sterling. (100 ft 23'/, kr) 6 „ 138.75 139 25 Pária 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért,.) 3'/, , 55.10 55.20 Pénznemek. Korona........................................................19.— —.— Császári arany...................................................6.56 —.— Beesés arany ............................ . . . 6.55 —.— Napoleons d’or.............................................11.05 —.—­ Orosz imperiale . .......................................11 30 —.—|­ Ezüst.............................................................. 38.— 89—­ A nemzeti kölcsön papír szelvényei . . 38 — 39.— Porosz pénztári utalvány............................ 2.09 2.11 PEST, november 30. Törvény vagy pátens ? II. Mi magyarok most válságos napokat és sa­játságos viszonyok közt élünk. Hazánk lako­sainak nagy részét, s ezeknek épen alsóbb osztályait, másfaju népek képezik, melyeknek e haza határain túl fajrokonaik vannak. Azok 1848 előtt a politikai jogok élvezetétől el vol­tak zárva s csak az 1848-as törvény által nyíltak meg előttük alkotmányunk sánczai. Tanácsos­­, hasznos lehet-e azokat még e jo­goktól megfosztani s ez által tőlünk elidege­níteni? Most, midőn ellenünk több oldalról bujtogattatnak, habár, remény­em, siker nél­kül mind­addig, míg nekik méltó panaszra okot nem adunk. Más­részt oly országgyűlés küszöbén állunk, mely a dolgok állásánál, de az okt. 20-ai ren­deleteknél fogva is, alkotmányozó, Constitu­ante lesz Föladása lesz az 1848-ki törvé­nyeket revideálni, talán hosszabb időre megál­lapítani az ország alkotmányos rendszerét s egyszersmind e különböző nemzetiségek közti viszonyokat is. Tanácsos-e ezen népfajokat épen most azon jogtól megfosztani, hogy vá­lasztott képviselői által az átalakítási, alkot­mányozási nagy munkában részt vegyenek, s méltányos kívonataikat törvényes úton szóba hozz­ák és érvényesíthessék ? Minden végzése a hozzájárulásuk nélkül ala­kult országgyűlésnek, mely róluk nélkülök rendelkeznek, ha valódi vagy képzelt érdekei­ket csak legkisebbé sértené, kétszeresen nyo­masztónak és igazságtalannak tetszenek, s búj­­togatási fegyverül és ürügyül használtatnék föl ellenünk. Ellenben,ha a jövő országgyűlés az 1848-as törvény alapján alakul meg s annak többsége jónak látja, például a választási alapot a köz­jó tekintetéből némileg megszorítani, a kizár­tak is szívesebben fognak ily végzésben meg­nyugodni; legalább nem fogják ezért a felsőbb osztályokat vagy a magyarokat vádolhatni, mert e végzés oly képviselő testületnek factu­­ma lenne, melynek választásába maguk is be­folytak. Hogy az országgyűlés ily végzésre jogosítva volna, kivált ha csak oly választók záratnának ki, a­kik e fontos joggyakorlatára teljesen képtelenek, tagadhatatlan, mert a tör­vényhozóra csakugyan áll azon elv : Salus reipublicae suprema lex esto. De lehet-e oly országgyűléstől, mely széles alapú választás útján alakult, ennek megszorí­tását várni ? úgy hiszem, hogy lehet, mert sokan azok közül, kik az 1848-as törvényhez ragasz­kodnak s az od­roghrozást ellenzik, nem azért te­szik,mert azt tök­élyesnek,hiánytalannak tartják, hanem azért, mert az törvény, ez pedig tör­vény­ellenes eljárás. Lehet azért is, mert itt va­lóságos érdekek megsértése nem forogna fönn; abban hogy olyanok, kik valamely jog füg­getlen gyakorlatára nem képesek, kik e joggal vagy épen nem élnének, vagy saját érdeküket föl nem fogva, többnyire idegen érdekeknek szolgálnának, a corruptio és korteskedés esz­közeivé válhatnának, hogy ezek a követvá­lasztási jogtól törvényes uton megfosztassanak, abban valóságos ér­deksértést a legszigorúbb lelkiismeret sem láthat; magától értetvén, hogy a községi ügy­ekr­e, melyek min­denkinek érdekébe vágnak közvetlen, a megyeiekre pedig bizottmányi ta­gok választása által, közvetett be­­f­o­l­y­á­s m­i­n­d­e­n­k­i­t illessen. De az a kérdés, mondhatni erre, hogy mi­csoda elemekből fog az országgyűlés állani, ha az 1848-as törvény szerint választatik? Igen valószínű, hogy akár szélesebb, akár szűkebb alapon választassanak a követek, az annak elemeire, a követek személyeire és elveire nézve, ezen első választás alkalmá­val különbséget nem fogna tenni. Az 1848-as választók is a régi követeket küld­ték a pesti országgyűlésre, s melléjük, kevés kivétellel, csupán elvrokonaikat. Nem is mond­hatni, hogy ennek többsége demokratikusabb színezetű lett volna, mint a pozsonyi ország­gyűlésé. Hogy utóbb forradalmi térre szorít­­tatott, ennek okait mindnyájan ismerjük. Hogy ez később máskép fordulhatna, megengedem, de ennek törvényes uton lehet elejét venni. Ennél fogva a­mennyiben a kormány akár az 1848-as választási törvény módosítását, akár más lényeges változtatást akarna kivinni a közelebbi országgyűlésen, egy odtroghrozott választási rendszer nem fogná könnyíteni, az 1848-ks törvény megtartása pedig nem fogná nehezíteni e czél elérését. Az oly veszélyesek­nek hitt 1848. törvényeket még a régi országos rendek, egy kiváltságos osztály képviselői, magok is egyenkint birtokos nemesek és fő­­rendűek hozták. Bármi szűkre szabnák a vá­lasztási hasist, azokat, kik amaz ócsárolt törvé­nyeknek szerzői voltak, s azok elvrokonait, az új képviselő­házból ki nem zárhatnák , ezek pedig még kevésbbé lennének hajlandók saját művöket megsemmisíteni, mint lehetne talán egy nagyrészt új elemekből alakulandó kép­viselő testület, melynek irányát bizonyossággal megjövendölni nem lehet. Az 1848-as törvény vádlóinak szempontjából szólok. Ha áll, mit a Fortschritt oly határozot­tan állít, s én ugyan nem hiszek s előbbi czik­­kemben megczáfolni igyekeztem, hogy egy részről horvát, szerb és román honfitársaink oly hajthatatlan ellenségei az 1848-ki törvé­nyeknek, s más részről az 1848-ki választási törvény alkalmazása a magyar országgyűlést magyar jellemétől megfosztaná, ha e két sup­­positum áll, ebből az következhetnék, hogy ez esetben a törvények ellenzői képeznék az or­­szággyűlési többséget. Miért nem siet tehát a kormány ennek alapján országgyűlést hir­detni, mely neki oly szép kilátást nyújt az 1848-as törvények megrontására, vagy ha job­ban tetszik, javítására? Miért kívánna, az oly hangosan nyilvánuló közvélemény ellenére, uj választási rendszert oetrogálni, mely legbiz­­tosb szövetségeseit az 1848-as törvények elleni harczban, a horvátokat, szerbeket, románokat, a képviselő­házból kizárná, vagy legalább számukat tetemesen gyérítené? Egy uj választási rendszernek petrogálása tehát, ha kivihető vol­na is, magának a kormánynak s az 1848-ki törvények ócsárlóinak szem­­pontjából ítélve, se nem hasznos, se nem szükséges, se czélra nem vezető. Lukács Móricz. (Fk.) A helyzet „csomóját“ — miként mon­­­­dani szokták — kétségen kivül a velenczei kérdés képezi. Ha ezen kérdést valamiképen békés utón el lehetne intézni, Ausztriáinak idő jutna, legújabb államszervezési tervének való­sítását megkísérteni. — Németországra nézve megszűnnék azon veszély, hogy oly háborúba sodortathatnék, melynek első ágyúja a Min­ció vagy Pó mellett, a második azonban min­denesetre a Rajna partján süttetnék el;­­ végre keleten a szándékolt diversió elmaradna vagy elhaladna, és általában a keleti kérdés újra elnapoltathatnék. Miután azonban bizonyos, miszerint a fran­­czia politikának elég oka van, mind a rajnai, mind a keleti kérdés fölvethetésére illő alkal­mat kívánni : már innen is azt lehet következ­tetni, hogy a tuileriákban — legalább őszin­tén — nem óhajtják a velenczei ügynek bé­kés utáni kiegyen­lít­tetését. Ellenben óhajtják ezt mások, óhajtja neve­zetesen Anglia és Poroszország és Franczia­­ország nem fogja tehetni, hogy legalább szin­­teg ne gyámolítaná azon törekvéseket, mik a ma két hatalom részéről a velenczei kérdés békés utáni megoldására a legközelebbi jövő­ben tétetni fognak. Ha jól vagyunk értesülve, e tekintetben két indítvány forog szőnyegen ; egyik — ezt An­glia gyámolítaná — Velencze eladására vonatkoznék; Ausztria néhány száz millió árán túl adna ama birtokon, mely folyvást áldoza­tokkal terheli őt és kezét annyira leköti, hogy azt a többi koronaországok irányában sem használhatja. Miként igen jó forrásból hall­juk , ezen indítványnak semmi kilátása nincs az elfogadtatásra, miután a vevő csak Szardi­­nia, vagy az egyesült Olaszország lehetne. Kedvezőbben ítélnek Bécsben egy másik in­dítványról, mely német részről létetnék. E szerint Velencze külön államot képezne, az osztrák államadósság illető részének átvé­tele mellett, és ezen új állam mintegy lökési vánkos lenne az egymással meg nem férkez­hető osztrák és olasz birodalom közt. Ezen eszme bizonyos politikai körökben na­gyon tetszik. Mondjunk róla néhány szót! A történet századok óta azt tanítja, hogy két nagy állam közt egy ily apró állam fönn nem állhat a­nélkül, hogy a szomszédok egyi­kének vagy másikának befolyása alá ne jutna. A velenczei állam vn­épe tehát nem csak nem lenne az európai béke biztosítéka, hanem épen ellenkezőleg folyvást az olasz és osztrák biro­dalom közti küzdelemnek színhelyét képezné és végre is vagy Ausztriához esnék vissza, s akkor ismét ott lennénk, a­hol most vagyunk, vagy Olaszországhoz csatoltatnék, s akkor Viktor Emánuel ingyen kapná azt, a­mit most megvásárolni kész lenne. Hanem — azt fogják mondani — miért ne lehetne Velenczéből amolyan semleges kis ál­lamot képezni, a­milyen Belgium vagy Svájcz ? Erre kettőt válaszolunk : először azt, hogy Belgium és Svájcz nin­csen két nagy állam közé beékelve, és azon egy, a­melylyel határos, csakugyan ama két kis ország felé fordító szemét mindannyiszor, valahányszor az expansio ösztönét érezte ma­gában, sőt most, midőn Napóleon személyében ezen expansiv törekvések ismét érvényre kez­denek jutni, Belgium és Svájcz önállósága is fenyegettetnek látszik és általában nem kezes­kedhetnek arról, miszerint e fenyegetésnek soha semmi tettleges következménye nem leend; másodszor arra kell figyelmeztetnünk, miszerint Svájc­ban és Belgiumban a nem­zetiségi kérdés csak második sorban áll, az ott lakó különböző nemzetiségek féligmeddig egyensúlyt tartván egymással. Velenc­ében másként áll a dolog. Ott a nemzetiség fődolog, és ott kizárólag az olasz nemzetiség uralko­dik. Már most a jövőbeli velenczei állam feje­delme vagy olasz leend (nemcsak származá­sára, hanem egyszersmind indulatjára és po­litikai irányára nézve is), vagy pedig idegen. Ha olasz, akkor természet szerint a nagy olasz birodalom felé fog gravitálni — és habár más név alatt —Viktor Emánuel helytartója leend. Ha idegen, akkor a nemzet el fog fordulni tőle, és akkor az új souverain csak úgy fogná fönn­tarthatni a maga uralmát, ha a nemzet ellen Ausztriára támaszkodik. Hová vezet ez, azt Közép- és Dél-Olaszországban láttuk. Tehát az Ausztriától különvált Velencze vagy las­sanként és békés után fog beleolvadni a nagy Olaszországba vagy — miként a herczegségek és Nápoly — forradalom útján ! Ezek oly természetes dolgok, hogy a leg­egyszerűbb ész is átláthatja és azon vallomást kénytelen tenni, miszerint a szóban álló kie­gyenlítési terv — külön velenczei állam ala­kítása — mit sem változtatna a helyzeten. Aztán még egyet! Ki az, a­ki Velenczét fenyegeti? Valósággal­­— ezt tudjuk — Szardinia, de névleg G­aribaldi. Mi mellett küzd Garibaldi? Az olasz egység mellett és a szétdara­­boltság ellen. Hajtott-e Garibaldi bármikor is a diploma­­tia határozataira? Sohasem ! Tehát valószinű-e, hogy Garibaldi a diplo­­matia oly határozata által, mely nem az egy­séget állapítja meg, hanem a szétdaraboltság egyik nemét egy másik által pótolja, valószí­nű-e, hogy Garibaldi ily határozat által föl­tartóztatná magát? Épen nem! Föltehetni-e végre, hogy az európai hatal­mak ily határozatot fegyveres erővel is érvé­nyesítenének ? Szintén nem, mert a be nem avatkozás elve még érvényben áll, és mert — ha más hatal­mak fegyveresen közbe akarnának lépni — ezt Ausztria birtokjoga mellett is tehetnék, mert hiszen ezen jog is az európai diplomatia határzatán alapul. Miután tehát — a mondottakat egybe fog­foglalva, — a külön állam alakítására vonat­kozó indítvány lényegben mit sem változtatna a helyzeten,­­ miután az olasz forradalom azonfelül e kiegyenlítést el sem fogadná és Európa épen nem hajlandó, azt fegyveres erővel is keresztülvinni , bátran azt állít­hatni, miszerint a szóban álló indítvány is azok közé tartozik, mik egy ideig a kabinetek közt és a hírlapokban vita tárgyát képezik, hanem aztán nesztelenül és minden további következ­mény nélkül elenyésznek. Kisfaludy-társaság. A nov. 29-én tartott rendes havi Illésben örvende­tesen tudomásul véve a társaság, hogy alapítói és pártolói szépen kezdenek szaporodni. Az ali­pitók sorába újabban névszerint nagyságos Bohus Jánosáé, Szögyény Antonia asszonyság, Papi Balogh Péter, Szentandrásy és Tömöri urak léptek. Noszlopi Szi­lárdka k. u. 2 frtnyi adománynyal járult a tőkéhez. Emilia szintén 2 frtot küldött a társasághoz, letéte­­ményül, az írói segélyalap javára. A kézirattár is gazdagodott. Spissich László úr ugyanis Kisfaludy Károlytól 2 kis rajzt és 28 levelet (nénjéhez) küldött a társaságnak, úgy, hogy a 2 rajz a nemzeti Múzeumnak adassék át, a levelek pedig a társaságnál maradjanak. A becses küldeményt a tár­ság köszönettel fogadá. A leveleket Toldy Ferencz

Next