Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-01 / 3244. szám
megye két elobistosa, kik az ügyeket vezetik, született magyarok.“ — A legnagyobb magyar várossal, Debreczennel a megyefőnökeség folyvást németül levelez. — Mező-Csátról írják a „P. U.“nak, hogy ott f. hó 16-án roppant embertömeg kereste fel a jegyző házát, s a népszerűtlen ember ablakait nagy kiabálás közt beverték és oly kiáltással oszlott szét, hogy másnap a városi pénztárnokot hasonló eljárással fogják megtisztelni. S csakugyan, 17 én egyedül erős csendőri körjárat akadályozta meg az erősebb kitörést, de néhányan igy is megjelentek a pénztárnok az ablakánál. — A két gyűlölt községi hivatalnok — kik a cs. kir. szolgabiróságtól az adó behajtására egy „comania katonát" kértek — a fennebbi események folytán már beadták lemondásukat. — 111 a várók írják, hogy nov. 20-kan a városi lakosságnak, birói parancs következtében, egész éjen át virasztani kellett, egy városi szolga járt házról házra s tudata a lakosokkal, hogy a fegyenczek kitörés által akarják magukat megszabadítani, a cs. kir. szolgabirói hivatal sürgönyt küldött Trencsénbe katonaságért, s mig az megérkezik, mindenki talpon legyen, sat. Képzelhetni a nyugtalanságot, mit e hir s intézkedések előidéztek. A várt katonaság éjjel csakugyan meg is érkezett, s reggelig a hideg esős időben künn őrködtek, mig a fegyenczek — börtönükben jóizan aludtak. — E zavar s nyugtalanság oka az volt, hogy egy őrkáplár egy rabot oly kegyetlenül megütött, hogy ez azonnal nagy jajgatások és kínok közt meghalt. A fegyenczek a kannibáli bánásmódon dühbe jöttek, s nagy zajt ütöttek. Innét eredt a nagy allaom. Az embertelen őr, reméljük, megkapja méltó büntetését! — Vida József költeményei „Nemzeti koszorú“ czimmel a kitűzött határidőre pontosan megjelentek. 224 lapnyi csinos kötetet képeznek. Ajánljuk a közönség figyelmébe. — Kurhen előfizetést hirdet „A főispán családja“ czimű regényre, melynek 50 kvnyi előfizetési díja karácsonyig küldendő be hozzá Szolnok-Abonyba. A könyv karácsonykor jelenendő meg. — A brassói magyar társalgó egylet a P. Napló szerkesztőjét tiszteleti tagjául választotta. E megtiszteltetést az illető köszönettel elfogadja s virágzást kíván a lelkes egyletnek. P. Reményit,mint kis-kunhalasi földbirtokost — a concert után — mint rendesen banquettel tisztelték meg; ott a főbiró azt ajánlá a társaságnak, hogy elismerés jeléül ajándékozzák meg Reményit redemtusi földbirtokkal, ezt nagy éljenzéssel fogadták, és mindjárt helyben 20 hold földet aláirtak számára, mely aláirás még folytattatni fog, — igy akarták Reményit a kis-kun-halasiak megnyerni, hogy minden esztendőben legalább egyszer, látogassa meg birtokát. — Reményi az azon földből kikerülendő hasznot mindaddig, mig a hazának szükségei lesznek, valamely hazai közintézet javára szentelendi föl. Telegramm a bécsi börzéről, nov. 30-áról: 5°/„ metallique 65.40; nemzeti kölcsön 77.40; bankrészvények 743; hitelintézetiek 173.50; augaburgi váltók 118.50; londoni váltók 138.50; arany 6.57. NEMZETI SZÍNHÁZ. December 1-jére van kitűzve: Doppler Károly javára : „Vanda“ opera 3 fölv. Doppler Ferencztől. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, nov. 26. A „Moniteur“ben közlött politikai engedményekről még hallgat a Times. Várható volt, hogy a bonapartista Chronicle túlmagasztalja az engedményeket, hogy a „nemeslelkű szövetséges“ angol ócsárlóit elhallgattassa. Óvatosabb magasztalásában eleinte a ,,Post", mindazáltal annyit elismer, hogy a császár azon probléma megoldására törekszik, hogy a császárság fönnállását a parliamenti kormányrendszerrel, mely az angolhoz közeledik, öszhangzásba hozza. A czikk folytán neki melegszik a Post magasztalásában ; kezességét látja az új engedményekben annak, hogy valóban szabadelvű indokok vezérlik Napóleon külpolitikáját. Ha vélemény- vagy elvharcz törne ki, tudhatjuk, hogy Francziaország a népügy természetes és jogszerű előharczosa.“ A „Daily News“, habár az olasz ügy melletti lelkesedése miatt is sokkal inkább napóleoni érzelmű, mint 1859-ben, inkább angol szempontból és mértékkel ítéli meg a franczia reformokat. Mindenekelőtt — úgymond a Daily News — a személyes változás kelt érdeket Angliában. Gróf Walewski megint hivatalba lép, nem mint külügyi miniszter , de természetes azon gondolat, hogy aki oly hoszszas ideig vitte a császárság külügyeit, befolyással lesz szükségkép a franczia politikára Európában. Nem tudjuk, hogy okunk volna föltenni, hogy Walewski irántunk kevesbbé barátságos indulattal viseltetnék, mint más jelen állomására választható államférfi. Mindkét nemzetnek annyira érdekében áll a baráti viszony, hogy kalandosabb politikai jelleműnek kellene lennie, aki a jó egyetértést köztünk meg akarná zavarni. Az olaszokban nem kellemes visszaemlékezéseket ébreszt neve, mert állandó , makacs ellene volt egységüknek. Ennek azonban nincs nagy befolyása az olasz dolgokra, amint most állnak A császári rendelet, mely a törvényhozó testületeknek megengedi, hogy a kormány politikájához hozzá szóljanak, kellemesen hangzik az angol fülnek. A nyilvánosságnak oly korlátok közt is meg van a maga haszna. Bármi csekélyek az engedmények, reméljük, hogy szomszédaink föl tudják használni. London, nov. 26. Az amerikai elnökválasztásról írja a Times: Az unió éjszaki államai merész kísérletet tenek, midőn Lincoln urat választék elnökükké. Elhatározák a déli államok bátorságát és őszinteségét próbára tenni, az elszakadással, rémitgetéssel szembe szállani s megtudni, vájjon oly réme, melytől tartani lehet, hogy nagy bajt csinálhat, vagy csak egy ravasz párt madárijesztője, melyre azon tisztviselők, akik helyeiket féltik, aggatnak ijesztő álarczot. A közelebbi két hó meg fogja mutatni, mennyire van azoknak igazuk, akik az amerikai unió erejére s a nemzeti érzelemnek a külön érdekek fölött túlnyomóságára számítanak. Ha déli Carolina, s más déli államok állandóan el tudnak válni a szövetségtől s külön nemzetképen szervezhetik magukat saját hadsereggel, hajóhaddal és vámokkal, az amerikai politikusok egész serege csalódnék, valamint lapunk is, mely ilyesmitől sohasem tartott. De ha a déliek, a pártszenvedély kitörése után maguk is elismerik kábaságukat, ha átlátják, hogy csak a hivatalnokok és hivatalhajhászok indítói ezen izgatásnak, s ha ezek fölött még azt is meggondolják, hogy egy miniszterelnök, bármi hatalmas legyen, csak keveset tehet a köztársaság politikája megváltoztatására: az lesz az eredmény, amit mi vártunk, s a szövetséges államok jövőre is egyesült maradnak azon szövetségben, mely politika és társadalmi élet tekintetében szemben áll, mindazáltal lényegileg mégis csak egy nép. FRANCZIAORSZÁG. A nov. 24-diki rendeletben foglalt reformokat, mint a „Nat. Zig“-nak írják, kétféleképen fogják föl. A tömeg úgy vélekedik, hogy a császár az intézmények ezen tágításából új erőt akar meríteni merész külvállalatokra , ellenben a miniszterek úgy nyilatkoznak (levelező szánt szándékkal nem írja: úgy hiszik) hogy a császár előre látván bizonyos nagy nehézségeket, le akarja magáról rázni az olaszok tűrhetetlen zsarolását, s meg akarja nekik mutatni, hogy Francziaország az ő részükre több áldozatit nem enged tenni. Ez utóbbira nézve a porosz lap levelezője azt jegyzi meg, hogy, ily ön megzsibbasztás nem foly a császár jelleméből, s későbbi vállalatokra kedvezőtlen hatással lehetne. A reform kérdését a császár St. Cloud-ban tartózkodása utolsó heteiben érlelte meg. Környezetebeli személyek azt beszélik, hogy ő felségét soha nem találták oly gondolkodónak és magába zárkózottnak. Órákig járt egyedül föl s alá a fasorok közt. A rendszabályokat azután három titkos tanácsi és három miniszteri ülésben tárgyalták, Ezen ülésekben, a porosz lap szerint, sokkal többről volt szó, s néhány tag, látván hogy a gazda oly bőkezű, még szabadelvűbb húrt penget vala.-------Thouvenelur különösen a sajtószabadság mellett beszélt; ezt azonba a császár, ha ugyan a porosz lappnak henni lehet, határozottan visszautasította volna. „A Sajtó — ezt mondta volna — oly hangszer, mely fölött annak, aki rajta játszani akar, uralkodni kell tudni; a restauratiot és a júliusi kormányt az buktatta meg, s azért Francziaországban különös elővigyázattal kell vele bánni.“ Mindemellett, mint már írók, reményük, hogy megintések legalább meg fognak szűnni. A lapok folytatják nyilatkozataikat, a szabadelvű újításokról A „Journal des Débats,“ mely november 25 ikén a kevéssel megelégedőt némi roszul titkolt gúnynyal játszta, 26 án sokkal komolyabban örvend. Azt mondja, az ő szerény reményeit csaknem fölülmúlták az engedmények, nem csak az által, a mit adnak, hanem az által is a mit ígérnek. A „Débadzs“ azt hiszi, hogy a „kamrák“ kifejezést nem vaktában használja a rendelet, melyben minden szó ki van számítva, meg van latolva, a nagyon rövid és igen jellemző bevezetéstől kezdve az azt berekesztő hivatalnok kinevezésekig. A sajtóról ugyan megfeledkeztek, a miaző örvendetes meglepetését kissé csökkenti, de reménylhető, hogy az épület kiegészítéséül e szabadság sem fog kimaradni stb. A „Presse“ a reformokban, különösen a kamrák fölírási jogában a közvélemény első diadalát látja ; az algíri minisztérium megszüntetését sajnálja; a cultusnak a közoktatástól való elválasztásában is fontosságot lát. E különválasztás azonban nem történt meg. Mert a „Moniteur“ ellene mond azon értelmezésnek, melyet a lapok a f. hó 24 diki császári rendeleteknek adtak, mintha t. i. a cultus a közoktatási minisztériumtól elválasztanék. A közoktatás és a cultusok kezelése, tehát együtt marad. — Az opera feletti főfelügyelést egy császári rendelet az államminiszterre ruházta. Végre az „Ami de la Religion“ a többi közt ezt mondja : „Azt hisszük annyit szabad kimondanunk, hogy vannak rettenetes felelősségek még a mindig szerencsés hatalmakra nézve is, és hogy azon mértékben, amint Európában az események, elkerülhetetlen következményeik lánczolatában kifejlődnek, ahoz képest válik szükségessé a nemzetet magát úgy tüntetni föl, mint amely az ezen események által szükségkép előidézendő rendszabályok melletti solidaritásba be van foglalva.“ — Mind az ultra-conservativ „Neue Preuss. Ztg“, mind a vele egyszinezetű bécsi lapok nagy zajt csinálnak, egy még meg nem született röpiratról, mely szerintök meg fog jelenni, s állítólag a forradalmi székelgők tervét foglalandja magában. Mi csak a „Waterland“ ismertetése mellett maradunk, mely így ír róla: „Párisi magántudósításokból, melyek teljes bizalmunkat megérdemlik, úgy értesülünk, hogy ott egy röpirat megjelenése van készülőben, mely arra van számítva, hogy Németországban visszavonást terjeszszen el, és amely kivált Ausztriában a legkellemetlenebb figyelmet fogja gerjeszteni. A röpirat czíme lesz: „L’archiduc Maximilien Empereur des Allemands“ s benne az lesz megmutatva, hogy csupán minden nemzetiség érvényre emelésével szabadulhat meg Európa az állandó hadseregek rákfenéjétől s hárittathatik el egy osztrák bankrott veszélye, amely Európában száma nélküli embereket tönkre fogna tenni. E részben még Velencze eladása is sikereslen marad Miután azonban a porosz kormányzó legabsolutatista hajlamai, és varsói útja által a németországi nemzeti párt tiszteletét eljátszotta, tehát a német hazafiak szemeiket azon fiatal herczegre veték, aki szabadelvű érzületeinek már Olaszországban tanujeleit adta. „Hogy mily gyermekesek és a német viszonyokban mennyire járatlanok ezek a francziák — teszi hozzá a Waterland - kitűnik onnan, hogy Párisnak még figyelemre méltóbb politikai köreiben is egész komolysággal azt állítják, hogy Németország nevezetesebb részeiben máris titkos bizottmányok állanának fönn, melyek az érintett irányban a császárságra dolgoznak, és csak a jeladásra várnak. A külföldi mozgalmi párt fejei állítólag velük összeköttetésben volnának.“ Még sokkal nagyobb feneket kerít a dolognak a már említett „Kreuz-Zig“ mi azonban a dolgot, tekintve a kútfők minőségét, annyival inkább csak sub benefiero inventarii közöljük, mivel a bécsi lap tudósításában a német nemzeti egyesület elleni némi gyanúsítás színe látszik. — A „Nat. Ztg“-ban a következő rejtélyes sorokat olvassuk Parisból . Hírek terjedtek el bizonyos merényletről , amely állítólag ezelőtt néhány nappal, a császár által tett bizonyos látogatásnál fordult volna elő. Egy másik hír szerint a császárné mostanában visszatérne külföldről, előbb azonban három napot töltene Windsorban, ahová a császár értel fogna menni. OLASZORSZÁG: Farminak az új olasz királyság felosztását tárgyazó javaslatát az „Opinione“ szerint a turini minisztérium megvitatta,, s azt elvben elfogadta, s így azt nemsokára az államtanács elé fogják terjeszteni. Ezen tárgyat az „Opinione“ alkalmul használja föl annak kijelentésére, miért hogy a szárd király czime mindeddig nem cserélteti föl az őt még illető „Olaszország királya“ czimével; a minisztérium a parlament iránti tiszteletből nem akar e kérdésben kezdeményező lenni, s igen helyesnek tartja, hogy Szardinia királyát a nagy olasz parlament proclamálja Olaszország királyának. A „Pays“ némi magyarázatát adja azon fölmerült hírnek, mintha a turini kormány kölcsönhöz akarna nyúlni, hogy pénzzavarából kibontakozhassék. A „Pays“ a szerzett tartományokban fölmerülő nehézségeket olyanoknak írja, melyeket a kormány csak egy merész lépéssel háríthat el legbiztosabban, vagyis ha rögtön oly összegekről rendelkezhetnék, melyek a jelentkező szükségeknek mindenütt megfelelhetnének, ezt természetesen nem eszközölhetvén másként, mint rendkívüli kölcsönnel, a turini kabinet 150 millió kölcsönnek Nápolyban kibocsátását akará eszközölni; ez ellen azonban Fabiei oly erélyes és alapos észrevételeket tett, hogy a szárd kabinet jónak látta tervétől egyelőre elállani, s a helyett inkább Turinban 100 millió értékig kincstári jegyeket bocsátani ki. A kölni lap szerint a turini minisztérium arról értesült, hogy Fanti tábornok intézkedése nyomán a lefegyverzett nápolyi katonaságból mintegy 30 ezer lassankint Genuába szállíttatnék oly czélból, hogy azok a szárd ezredekben szétosztatnának. E beolvasztás azonban mindkét részről nagy ellenzésre talált; a minisztérium tehát a kellemetlenségeket kikerülendő, a beolvasztástól elállott, s e helyett inkább a kir. helytartó, Carignan herczeg által oly rendeletet íratott alá, mely a kormányt fölhatalmazza 20 gyalogezredet, 8 gránátosezredet, és 16 lövészzászlóaljat alakítani, hogy a kormány ezen eljárása minél hamarabb sikerüljön, a kir. helytartó egyúttal 600 tisztet is kinevezett a katonai intézetekből kilépett növendékek közül. — Egy londoni sürgöny nov. 24-ig terjedő római híreket közöl; ezek szerint a bíbornokok többsége nem osztja Antonelli politikáját, s ez és Merode közt nyílt szakadás jött létre. A pápa rászalta, hogy a diplomatákkal a sz.szék nuntiusa is odahagyta Gaetát, ő szentsége egy másik nuntiust akar Ferencz királyhoz küldeni a megszállott városba. A Civita Vecchia vizein megjelent nemrég egy portugalli Legat, melyet a portugalli király küldött őszentsége rendelkezésére. Egy párisi sürgöny szerint végre el van határozva, hogy a patrimoniumnak Nápoly felé eső határait szintén franczia csapatok szállják meg, a két gyalogsági zászlóalj elindulási parancsot is kapott Terracinába menni, hogy ott helyőrséget képezzen. Egyébiránt a toborzások a pápai hadsereg számára folyvást tartanak. Münchenből írják, hogy az ottani pápai nuntius mindazon volt pápai katonáknak, kik hazájukba megérkezvén és készeknek nyilatkoznak újra e szentsége szolgálatába lépni, elmaradt zsoldjaikat kifizeti, hogy ezzel Rómába utazzanak ; az utazás polgári öltözetben Francziaországon át Marseille felé történik, a polgári öltönyök megszerzésére szükséges pénzt is az illetők a nuntiatura útján veendik kezeikhez. A harertérről vett tudósítások szerint a piemon-iak serege most már 30 ezernyi erős számban áll Gaeta előtt; összesen 80 mozsarat állítottak föl ütegekben, s a várbeliek közül folyvást értesítik őket a jóbarátok a védelmezők állapotáról. II Ferencz ismét kapott pénzküldeményt katonai zsoldjának fizetésére , de az élelmiszerek szállítmányai lassan érkeznek; azonban Ulloa tábornok egy napi parancsában, hogy a csüggedező helyőrséget felbátorítsa, azt nyilvánítja, hogy az erősség le- és élelmiszerekkel egész hat hónapra van bőven ellátva. „A király egy körlevelet intézett azon diplomatákhoz, kik őt Gaetába követték, s ebben kijelenti, hogy bár Rómába távozzanak, de azért ő felsége ott is úgy tekinti őket, mint udvara mellett megbízott karhatalmi követeket ; egy londoni sürgöny szerint a spanyol követ nem ment diplomata társaival Rómába, hanem küldetése helyén továbbra is megmaradt A „Const.“ szériát a Gaeta erődei elleni roham már e hét folytán meg fog kezdődni; iszonyúnak ígéri e karezot, mert a megszállottak vontcsövű lövelükkel védik falaikat, melyek három kilométernyi távolságra vetnek golyókat, az ostromlók szintén bírnak vontcsövű ágyukat, mégpedig a Cuvalli-féle szerkezetűeket, melyek közel hat kilométernyi meszszeségre hordanak. A Nápolyi nov. 22-ig terjedő tudósítások szerint a tartományokban kitört zavarok és nyugtalanságok folyvást tartanak, s a fővárosban is ismét egyike történt azon zajosabb demonstratióknak, melyeknek czégjéül a Garibaldi név szolgált; színhelyéül ezen demonstratiónak a Teatro Nuovo szolgált, hol a királyi hymnusz éneklésekor a közönség lármabb része oly zajjal élteté Garibaldit, hogy hangja az éneket nem csak túlharsogá, hanem azt el is nyomta. Ezzel azonban az uj kormány nem engedi magát eltéríttetni itt az úttól, melyre programmja vezeté, s nem sokára megsemmisítendi azon diktátori rendeletet is, mely Milano rokoninak évdíjat ad; tudva van, hogy e rendelet aláírására Bertani vette rá a diktátort. Cymba és Abruzzákból vett hírek folyvást aggasztók, eddig csak a bourbon-bandák barangolása veszélyezteti a közbátorságot, most ezek mellett a szétoszlatott garibaldianusok is csapatosulni kezdenek a vidék nyomorgatására. A pescinai nemzetőrség ezen bandák megfékezésére elégtelen lévén, visszavonulni volt kénytelen, s ennek következtében Magliano, Celano és Tagliacozzo városok elpusztíttattak. A szárd kormány még e napig sem rendelkezik Nápolyban annyi fegyveressel, mennyire a rend szigorú kezelése okvetlenül szükségessé teszi. A „Wanderer“ szerint Türr tábornok Milánóból nov. 20-kán egy fölhívást intézett a magyar emigráióhoz, melyben tudatja, hogy ezzel ő a magyar légió újraszervezésére határozta magát; a kormány e tervet helyben hagyta, s annak kiviteli helyetti a Nápoly melletti Nolát jelölte ki. OROSZORSZÁG: A „Polnische Nachrichten“ egy közleményt ad ki az orosz császárnak közelebbi Vilnában mulatásáról. Szerinte a czár felbúcsútásakor a következő szavakat mondta : „Nem vagyok megelégedve az aristocrátiával. — Tudják meg önök és tudja meg Európa, hogy itt nincs Lengyelország. Én jó indulattal voltam e tartomány iránt, s be is bizonyítottam, de most újra igyekezniök kell önöknek, hogy kegyemet megérdemeljék.“ A tudósító kezeskedik e közlemény valóságáról. Szeptember 13-dikáról Finnland kormányzója, Berg gróf a sajtót illetőleg új körlevelet bocsátott ki, melyet most közlenek a svéd lapok. A kormányzó meghatározza a tárgyakat, melyekhez a sajtónak hozzá szabad szólani. 30 ily tárgy van elősorolva, többek közt a háziasság, takarékosság, gyermeknevelés, vallásosság, tanítás, mértékletesség stb. Általán parancsolja a 30 dik pont nagyon kívánatos volna a népet komolyan fölszólítni, éljen minden tekintetben a kormány bölcs és jótékony rendeletei szerint. Meg kell magyarázni a népnek, hogy tapasztalt és jóindulatú férfiak hosszasan és jól meghányták , vetették a dolgot, mielőtt valamely rendelet kiadatott volna. A népnek be kell ebből látnia, mily biztosíték van a törvényekben. De japaui, chinai, syriai, sicziliai, calabriai, umbriai sat. politikai hírek közlése nemcsak nem hasznos, hanem az ily hireket közlő lapok még veszedelmesek is. A „Pesti Napló“ lungan teiorum A. Kassel, nov. 30. Tegnap titkos ülés. A képviselő kamra javaslata kérelem benyujtása végett a választó fejedelemhez, az 1831-diki alkotmány visszaállítása tárgyában, tizenkét tagú választmányhoz utasittatott. Milano, nov. 30. A mai „Perseveranza“ jelenti a piemontiak Terracinát kiürítették. Párisból érkezett jegyzék, és Gioyon felszólítása folytán. Távirati jelentések. Beirut, nov. 14. Megint sok keresztyén vándorolt ki Dömöczkből. Az expeditionális hadak nagyobb részt visszatértek ide. Szíria csöndes. Szm iria, nov. 23. Angol útlevelek hamisításával foglalkozó bandát fedeztek föl. Sztambul, nov. 24. A rumeliai hadsereg Rigüenből téli szállásra ment. A cs. k. internuntius job-Vr*ál /g tt'iUfi 1^ Athén, nov. 24. Z aimis, az ellenzék jelöltje, 15 szavazat többségével a kamara elnökévé választatott. A minisztérium beadta lemondását. — A király Ágost svéd hggel a marathoni csatatért nézte meg, az utóbbi ezután tovább utazott Egyiptomba. Messina, nov. 25. Fergolatbnok, a messinai fellegvár parancsnoka, újólag kinyilatkoztatta, hogy utólsó emberig védi a várat. Fiorencz , nov. 27. A „Monitore Toscano“ jelenti, hogy negyven toskánai önkénytes az egyházi állami Aequapendente városát elfoglalván, a pápai zsandárokat lefegyverezték s 19 et közülök elfogtak. Milano, nov. 29. A mai „Perseveranza jelenti, hogy S iror tbb napiparancsot bocsátott ki, melyben a keleti hadsereg tisztjeit és katonáit fölszólítja, tartózkodjanak minden tüntetéstől. London, nov. 29. Az angol bank a discontót 6 százalékról 5-re szállította. Berlin, nov. 29. A „National-Zig“ jelenti, hogy Schwark főállamügyész tegnap kelt rendelet által dec. 1-jétől kezdve rendelkezés alatti állapotba helyeztetett. Bet!post o. Pest, nov. 30. — November 27-dikén két nevezetes czikk jelent meg a 24-diki reformokról; az egyik a „Constitutionnel“-ben, mely félhivatalos kommentárnak látszik, a másik a „Journal des Débats“-ban P ré vos t-Paradol tollából, aki miután az engedményekben csíráját látja, mind a miniszteri felelősségnek, mind a választási szabadságnak, a szabad kormányzási rendszer barátaihoz a következő intéssel fordul : „Jegyezzük meg jól: nem fogadni legális módon azt amit kívántunk, s nem élni azzal becsületesen, annyit tenne, mint kitenni magunkat a nemzet igazságos szigorának. A törvényhozó testre nézve két ellenkező hir szárnyalt Párisban ; az egyik szerint egybe fogna hivatni az deczemberben, hogy a császár által rendelt reformokat úgyszólván tudomásul vegye; a másik hir szerint ellenben feloszlattatnék. A franczia félhivatalos lapok hangjában, a mi a szíriai eseményeket illeti, észrevehető változás vehető észre, így például a „Constitutionnel“ nov. 27-dikén keményen megrótja Pater Rousseau-nak azon levelét, amelyet egy nappal előbb kiadott volt. úgy találja, hogy az efféle elbeszélések nem valók egyébre, mint ügyetlen növelésére a libanoni különféle népségek közt már létező ingerültségnek. E fordulat nagyon közeledik azon véleményhez, melyet az angol lapok mindenkor vitatanak, ugyanazét úgy fogják azt fel, mint annak jelenségét, hogy a két kormány mind a szíriai ügyekben, mind más küldolgokban egyetért. A két ország szoros szövetségének egyébiránt zálogául tekinthetők az új miniszterek nevei is. Persigny úr, rég tudva van,a legmelegebbés legállhatatosabb ba-