Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)

1860-12-07 / 3249. szám

284—3249. 11* ik évf­folyam Sierkesitésl Iroda : £ lap szellemi részét illető mind a köz­lemény a szerkesztőséghez intéz­endő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Peres­, e­z­­­e­k terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. BÉCSI BÖRZE deczember 5-én, 1860. Sorsjegyek. Adott Tat­ár tott­ár 1839-diki sorsolással............................100 frt 110.— 115 — 1854-diki „ 100 frt 90.75 91.— 1860-diki „ 100 frt 86.— 86.25 Comp-rentpapirok 42 ausztriai lira. . . 16.75 17.— A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 106.75 107.— Trieszti db..............................100 ft pp. 112.-- 113 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 95.— 96 50 Budai városközség db . . . 40 ft a. é. 35.75 36.25 Eszterházy ....... 40 ft pp. 86 25 86.75 Sulin .............................................40 ft pp. 38.­­ 38.50 Pálffy.............................................40 ft pp. 36.— 36.50 Clary.............................................40 ft pp. 34.— 35 — St. O­cnois.......................................40 ft pp. 37.— 37.50 Windischgratz.................................20 ft pp. 19.— 20.— Waldstein.......................................20 ft pp. 26.— 26.50 Keglevich.......................................10 ft pp. 14.50 16.— Adott Tar-Elsőbbségi k­öt­vények. tott­ár Államvasp....................................... 600 frank 144.60 145.— Lombard-velenczei .... 500 frank 141.50 142.— Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Lilyod..................................100 ft pp. — — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.) ....... 736.— 738.— Hitelintézet 200 frt.........................................171.50 171.60 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt .... 518.— 550.— Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . . 398.— 400.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 140.— 160.— Budapesti lanezhid 500 ft pp...........................396.— 395.— Éj­szaki vasút............................. . . 1952— 1965— Ausztr.­államvaspálya .... . 284.50 285.50 Nyugati vasút................................... . 184. - - 184 25 Pardubitzi vasút ........................................110.50 111.— Tiszai vasút .......... 147.— 147.— Déli vaspálya 60’­0 (ex div.)........................ 191 50 192.50 Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 155.— 155.50 Graz-Köflachi.............................................. 100.— 105.— VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért 1880 Péntek dec. Előfizetés! föltételek : Baép uteza 1 kő szám 1-sö emelet nirástMásvslí ért*. 6 hasábos petit sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegei: Rímelméivel útja­­ külft­ 30 ujkr Magánvita 4 hasábos petit­ sor 25 ujkr.­ ­ —Adott Tar- Államadósság. Or tott ár 5u/,-oa o. trák értékben .... 100 frt 59.75 60 25 eV-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 76.60 76.80 5­ 70-os italliques............................100 frt 64.75 65.—­4%%-os „ 100 frt 56.­ 66.10 FAIdtehermentesítésiek. 5% os . magyarországi .... 100 frt 67.— 67 50 5°/„-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64.75 65.25 5%-os erdélyi........................................100 frt 64.­ 64.60 Velenczei kölcsön 1859 5“/« 100 frt 83.50 84.— Zálog­ levelek. A n. bank év. 5°/„-os .... 100 ft pp. 99 — 100. — „ „ ■.r év. 5%-os . . . . 100 ft pp. 97.60 98.50 „ „ „ My solh. 5% • • • 100 ft pp. 89. — 89 50 " " 12 hó 57, . . . • - 100 ft pp. 99 50 100.­A n. bank r.- rs. 5% .... 100 ft a. é. 85.— 85.25 A galliczl.i föld. hitelintéz. 4 V1°/0-os 100 ft pp. 84 — 85 — Adott i Tat­ár­­­tott ár N. Szombati 1-ik kibocsátás .... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás 60. 64. Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 37, —.— —._ Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 '/a kr)3‘/. „ 121.25 121.50 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.—__.__ M. Frankfurt 100 d. nem. frt (85 ft 90 V, kr) 3 „ 121.25 121.75 Hamburg 100 mark-bank . frt (75 ft 85kr)2 „ 106.25 106.75 London 10 font sterling. (100 ft 23'/, kr) 6 „ 141,25 141 50 Pária 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért.) 3 */, „ 55 30 56.40 Pénznemek. Korona...................................................19.40 —.— Császári arany.........................................6.70 —. — Képzés arany ....................... ... 6.70 —.— Napoleons d’or .....................11.27-----­Orosz imperiale ......... 11.55 —.— Ezüst........................................................41.-—-----------­A nemzeti kölcsön papír­s­zelvényei . . 40 . — Porosz pénztári utalvány.........................2.13 2.14 PEST, deczember 6. A zavargások s a városok rendezése. Úgy hittük, hogy az utczai demonstrációk ideje már lejárt. Midőn allémét, s utánuk indulva még a franczia és angol lapok is azt hirdették felő­lünk a világnak, hogy a magyar nemzet né­hány feudális irányú aristokrata kivételével, buzgó hálával fogadta a bureaukratia és cen­tralisatio áldásait, hogy a germanussatió civilizáló hatása mindinkább halad és terjed, hogy a barbár magyarismus már már­­­aldok­­lik s néhány évtized múlva csak a régiségbu­­vár és tudós német philolog fogja nyomozni a kihalt magyar nyelv maradványait, miként most például a cellákét, s azokat megfejteni hazánk gyermekeinek, kik magok emberségé­ből már érteni sem fognak, midőn hivatalos följelentések a közvélemény és hangulat iránt magát a fejedelmet is elámítani igyekeztek, s nem volt tér és itt, melyen a nemzet érzülete és kívánsága nyilatkozhatott, a dolgok állása felöl a külföldet s magát a fejedelmet fölvi­lágosíthatta volna , akkor volt czélja s lehe­tett talán haszna is az efféle utczai tünteté­seknek. De most a viszonyok változtak, s ha kielé­gítőknek nem mondhatjuk is, mégis tetemesen javultak. A sajtó szabadabban mozoghat, a megyei termek részint már megnyíltak vagy legalább kevés napok múlva meg fognak nyílni, a közvélemény, a nemzet kívánságai, követelései s igényei törvényes orgánumok díjával nincsenek többé, melyek által nyu­godt, higgadt s elhatározott komolysággal és méltósággal nyilatkozhatnak. A közdolgok jelen állásában tehát az oly czéltalan és szük­ségtelen zavargások, minőkről hazánk több városaiból értesültünk, fájdalommal és aggo­dalommal töltik a hazafi szívét. Macskazenékkel, ablakbetöréssel, már most jelentéktelenekké vált jelképeknek összezúzá­­sával és bepiszkolásával sem sikert, sem ba­bért nem aratunk; az ilyenekkel szent ügyün­ket csak veszélyeztetjük. Ürügyet adnánk ez­által a szabadság ellenségeinek, a reactio embereinek azon áltan terjesztésére, a békesze­rető polgároknak azon alaptalan hiedelem meggyökereztetésére, hogy szabadság és rend egybeférhetetlenek. Malo periculosam libertatem quam tutum servitium nem mindenkinek jelszava. Mi, kik e jel­szót magunkénak valljuk és sziveinkben hord­juk, kik nem ijedünk vissza a szabadság ve­szélyeitől s nem kívánunk oly biztosságot, melyet a szólgaság nyújt, méltóbb mezőt ke­reshetünk, melyen a szabadság érdekében ve­szélyekkel daczolhassunk. A szabad szó gyakorlata van most napi­renden, melynek kimondásától : Nec civium asctor prave jubentium. Nec vultas instantig tyranni, nem rettenti el az igaz hazafit. E téren is szükséges a bátorság,itt is veszélyekkel talál­kozhatunk, s talán komolyabbakkal, mint az ily utczai rendetlenségnél és csendháborításnál, melyek alkalmával gyakran a föindítók és szereplők sértetlenül illannak el a veszély elöl, s ez olyanokat ér, kiket csak kíváncsiság vagy épen a véletlen hozott e dicsőségtelen csata­térre. Ezen, nem annyira indítóira, mint inkább hazánkra nézve veszélyes kihágások ellen szót emelt már e lapokban is egy férfiú, ki szavát mindig a szabadság és nemzeti ügy érdekében hallatá, kinek szívből fakadó és szívhez szóló intése bizonyosan megteendi hatását a jó és ne­mes iránt fogékony magyar ifjúságra. Egyéb­iránt meg vagyok győződve, hogy ez eddig sem vett részt e sajnálatos utczai zavargásokban, sőt hogy a múlt vasárnap Pesten történteknek részese nem volt, tudom. De ez nem elég. Ne is tűrje, hogy jó hírének rovására ily kihágá­sok történhessenek s különösen fővárosunk­ban megújulhassanak, igyekezzék azokat,meny­nyiben hatalmában áll, meggátolni s minden solidaritást azok indítóival és szereplőivel, kik talán épen a reactiónak szándékos vagy akarat­lan eszközei, megtagadni. Örömmel vette min­den hazafi annak hírét, hogy fővárosunk lel­kes ifjúsága megértette ennek szükségét, meg­értette, hogy saját becsületének mivel tartozik. Kövessék e nemes példát magyar if­­jaink hazaszer­te! Alakítsanak, ha­bár fegyver nélküli nemzetőrsé­get, fegyver nélkül is képesek lesznek bár­hol egy maroknyi rendzavaró csőcselék népet visszatartóztatni oly kicsapongásoktól, melye­ket hazánk ellenei és ócsárlói vajmi hajlandók a magyar ifjúság, sőt az egész nemzet rová­sára irni. De a felelősség ily zavargásokért nem az if­júságot, s nem is a nyugalmukban háborított városok lakosait, hanem mondjuk ki őszintén azokat illeti, kik a városoknak törvényes ala­pon rendezését, minden képzelhető ok nélkül oly sokáig halasztották. October 20-dika óta másfél hónap folyt le már s országunk tör­vényhatóságai még mindig rendezetlen álla­potban úgy­szólván kormány nélkül vannak. Nem szólok most a megyékről, melyeknek szervezésére, habár későn, legalább az első lé­pések már most megtörténtek. De a városok rendezése iránt hat hét alatt, úgy­szólván, semmi sem történt a kormány részéről, pedig közrend és nyugalom érdekében ezekről kel­lett volna legelébb gondoskodni, mert ezek a lakosok nagyobb száma és tarkasága, az egy­­becsoportozás ezer alkalmasnál fogva, minde­nütt széles e világon a zavargásoknak legter­mékenyebb fészkei. Városainkban másfél hónap óta mondhatni interregnum van. A fönn­álló hatóságok, már törvénytelen kinevezteté­­sek miatt sem bírják a lakosok bizalmát, s miután lelépések vagyis leléptetésük napról napra váratik, tekintélyük, erélyök és bátor­ságuk sincs ily csendháborítások meggátlásá­­ban sikeresen eljárni. A dolgok ily állásában csodálhatni-e, ha­bár jóváhagyni nem lehet, hogy a bizalmatlan s e késleltetés miatt még gyana­­kodóbbá lett népnek egy töredéke itt-ott ki­csapongásokra vetemedik hosszas elnyomatá­sának eszközei ellen ? Inkább azt lehet cso­dálni, hogy e rendezetlen állapot még eddig teljes anarchiává nem fajult. Ezt érdemül kell tulajdonítani városi lakosaink higgadt és rendszereid többségének. Épen midőn e sorokat irom, egy már négy hét óta várt s előre hirdetett kormányi rend­szabály hirét veszem. — Ő excellentiája a tárnokmester Rottenbiller Lipót urat Pest városa fő­polgármesterének ne­vezte ki , vagyis helyesebben őt visszahe­lyezte 1848-ban oly buzgón, erélyesen és köz­­megelégedésre viselt ezen hivatalába. Öröm­mel fogja venni e városnak minden polgára, de az egész haza is. e rendszabályt, de el nem hallgathatjuk azon észrevételt, hogy ha ez csak néhány nappal előbb történik, (pedig mi aka­dályozhatta ennek már több hetek előtt meg­­történhet­ését ?) a múlt vasárnapi zavargások bizonyosan elmaradtak vo­la, melyek noha magukban csekély jelentőségűek és minden komolyabb következés nélküliek voltak, még­is hir szerint rémülésbe ejtették egész Bécs városát és a börzén az ezüst ágróját újra föl­­szöktették. Ha ily népszerű, a közbirodalom által válasz­tott és arra méltó férfiak állanának városaink és népesebb községeink élén, hasonló zavarok nem keletkezhetnének , s már csirájokban el­fojtanának. — Ezek az izgatottság legkisebb jelére kötelességeknek tartanák a helyszínen megjelenni s egy intő szavuk elegendő volna a kedélyek lecsillapítására, a csoportozatok eloszlatására, s nem volna szükség, mint a na­pokban több helyen történt, a rendet fegyve­­res erővel s vérontás által helyreállítani. Hi­szen czélja az okt. 20-ai diplomának és ren­deleteknek az volt, hogy ezentúl ne a fegyver hatalma, hanem jog és tör­vény uralkodjék és tartson rendet e hazában. Állitassanak vissza megyéinkben és városa­inkban a törvényes hatóságok s oly rendhábo­­ritások, minek e napokban több helyen a ha­zafi szivét elkeserítették, előfordulni többé nem fognak, s nyugodt lélekkel fognak e hon polgárai törvényes téren tanácskozhatni a nemzet jogainak helyreállítása és biztosítása fölött. Szándékon­ volt városainknak s különösen e fővárosnak szervezése, ennek legczélszerűbb s a törvénynyel megegyező módjáról értekez­ni, de miután a tárnok ő excellentiája törvé­nyesen választott polgármesterünket hivata­lába visszahelyezvén, őt azzal megbízta, hogy e városnak általa kijelölendő, jellem és értel­miség által kitűnő s bizalmat érdemlő polgá­raival egyetértve, javaslatot készítsen e város­nak mi módon szervezéséről, e kérdést jó ke­zekben tudván, elhallgatok, s mielőtt hozzá szólanék, a tanácskozmány eredményét akarom bevárni, mely azt hihetőleg szükségtelenné fogja tenni. Lukács Móricz. (Fk.) A­ki a kor eseményeit nem puszta időtöltés tárgyainak tekinti, hanem okaik és a belőlök folyó tanulságokra nézve is némi fo­gékonysággal bír , az könnyen át fogja látni, miszerint azon dráma, mely e pillanatban a porosz főváros, sőt egész Poroszország figyel­mét majdnem kizárólag veszi igénybe, koránt­sem egyedül helyies érdekű, hanem általában is igen mély érdekkel és fontossággal bír. A dolog röviden ez : a főállamügyész — Schwark — ex officio pert indított Stieber rendőrségi igazgató ellen, a­ki hivatalos hatal­mával visszaélt, a­ki nem a törvény, hanem saját önkénye szerint bánt az emberekkel és égbekiáltó terrorismust gyakorolt majdnem 10 éven át, olyan terrorismust, min­t ezen dics­teljes reactiós időszak alatt nevezetesen a né­met államok rendőrségei majdnem egytől egyig egészen sans géné engedtek meg maguknak. A Manteuffel féle kormány ezt nem csak tűrte, hanem még kívánta is. Természetes! Egy Man­teuffel alatt jogállammá nem emelkedhe­tett Poroszország és igy nem maradt egyéb hátra,mint a rendőrségi államot egész bu­jaságában föl­virágoztatok Csak egy példát említünk! Hogy a lengyel országrészek irányában lét­ezett kényszer­rendszabályok legalább némileg igazoltassa­nak, ezen derék Stieber ur személyesen átá­zott Posenbe „Schmidt festész“re szóló útle­véllel; ott becsempészte magát egy pár elő­kelő családba, kik a „művészt“ a legszivélyesb vendégszeretetben részesiték és bizalommal lévén irányában, helylyel közzel egy egy sza­badabb nyilatkozatot is tettek az ő jelenlété­ben. Ezen ártatlan nyilatkozatokból Stieber uram egy rémletes complot-históriát férczelt össze, melyet visszavitt Berlinbe, hol az egyes sze­mélyekhez — ily semmis vádokok alapján — hozzá nem férhettek ugyan, de az egész lengyel tartományt a legnagyobb szigor rend­szabályai által sújthatták. Manteuffel leléptével és a rendszer megvál­­toztával a főállamügyész neki­rohant ezen de­rék rendőrségi igazgatónak és miként mond­juk, pörbe idézte. Hanem a bizonyítékok nem voltak elegendők és Stieber pajtásaival együtt fölmentetett; a másodbiróság ezen fölmentési ítéletet megerősité, de volt még más bíróság — a közvélemény — mely irgalmatlanul el­itélte nem csak Stieber urat, hanem még a fő­­államü­gyészt is, ki szintén Manteuffel korában szolgált, ki ama visszaélésekről régen tudott, de elég gyáva volt azokról hallgatni és hiva­talban maradni, kit tehát — más tekintetben — a korruptság vádja szintoly méltán terhel, mint a rendőrséget, mely ellen ő föllépett. A másodbirósági ítélet kihirdetése után mind a főállamü­gy­ész, mind a rendőrségi igazgató hivatalától fölfüggesztetett és a kormány dis­­ciplináris vizsgálatot rendelt, melynek ered­ménye remélhetőleg az leend, hogy a hivata­lok mindazon személyektől turifikáltatni fognak, kik a félretett rendszer eszközei valának. Nem akarunk semmiféle párhuzamot vonni ezen berlini állapotok és azok közt , mik egyebütt 1850 —60-ig léteztek. Ez teljesen fölösleges munka volna , mert a­mit minden ember tud, azt nem szükség megmondani. Csak arra figyelmeztetünk, mennyire kell sü­­lyednie a törvény és a hatóság tekintélyének a nép szeme előtt, ha ily botrányok, miként, a fönnemlített, nyilvánosságra kerülnek és az igazságszolgáltatás és közigazgatás kezelőinek soraiban uralkodó demoralisatio egész mezte­lenségében állíttatik a tömeg szeme elé. De mi a tanulság mindezekből? Az, hogy — miként már egyszer mondtuk — a rendszer­változástól a személy­vál­­tozás elválaszthatlan. Ha azt mondják a türelmetlen népnek , mi­szerint Róma sem épült egy nap alatt és hogy — minél mélyebbre hatók a reformok — an­nál több idő kell ezeknek valósítására, akkor a nép erre egyszerűen ezt válaszolja: „Legyen! Engedjetek magatoknak időt reformjaitok ki­vitelére, de adjátok legalább egy látható jelét annak, hogy az őszinte akarat meg van, ad­jatok oly személyiségeket, kik iránt bizalom­mal vagyunk , és kikről föl nem tehetni, hogy rövid idő múlva ismét a régi kerékvágásba térítendik a kocsit.“ Isten látja lelkünket, mi senkinek vesztét nem kívánjuk és a humanitás szavát csak úgy értjük mint bárki más, de­­ „az állam jó­léte a legfőbb törvény.“ A­kik a kormány élére állva, az eddigitől eltérő úton remélik elérhetni az állam jólétét, azoknak természetesen el kell távolítaniok azon akadályokat, mik c­éljük elérését nehe­

Next