Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)

1860-12-08 / 3250. szám

285-3250. 11-ik évi folyam PESTI NAPLÓ Kzép-utcza l­ati szám 1-ső emelet Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. Adott Tar-Elsőbbségi kötvények. ér tett ár Államvasp....................................... 500 frank 144.— 145.— Lombard-velenczei .... 500 frank 140.— 141.— Duna-gőzhajózási társulat . . 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Llgod..................................100 ft pp. — — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.)...................................740.— 742.— Hitelintézet 200 frt............................ 172.— 172.10 Alsó-ausztriai eset­bank 500 frt .... 518.— 550.— Duna-gő­zhajózási társulat 500 ft pp. . . . 398.— 400.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 140. — 160. — Budapesti lánczhid 500 ft pp............................ 392.— 395.— Éj­szaki vasút................................................ 1956— 1958— Ausztr.­államvaspálya .... . 283.— 283.50 Nyugati vasút................................................ 184.-- 184 50 Pardubitzi vasút ...........................................111.60 112.— Tiszai vasút....................................................147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.)......................... 191.50 192.50 Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 156.— 156.25 Graz-Köflachi.............................................. 100.— 106.— Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. , 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegét) ajraem­elytt nyit tulön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos parit-sor 25 ujkr. Adott Tat­ár tott ár Előfizetési föltételek : VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. 1860. Szombat dec. 8. BÉCSI BÖRZE deczember 6-án, 1860. Szerkesztési Iroda , A lap szellemi részét illető mind a köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. PEST, deczember 7. Az aristokratia az 1847/*-diki törvényeket azért is szeretheti, mert nagylelkűségének emlé­kei, mert általok kötött szent és oldhat­­­lan frigyet a demokratiai elemekkel,s mert ben­nük és velök nyert kezességet arra, hogy az uj korban, mely a régi tekintélyeket elviseli, befolyása és tekintélye épen maradhat. Az aristokratia érzi, hogy a midőn az 1847/e­­ki törvény demokratikus alapjai aláásatnának, ezen baljóslatú műtét a legelső szerencsétlen­séget az által provokálná, hogy a népben bizo­­dalmatlanságot, gyanút és megbuktatási vágyat gerjesztene a nagy vagyonnak és a nagyne­vűek iránt. Itt tehát a belátás és a nemes indulat tiszta indokai által van megfejtve az 1847/I-ki intéz­mények kegyelése. A nemesi osztály szabadsága oly szertelenül nagy volt, hogy megtoldani sem lehetett, s az utolsó pozsonyi diéta törekvése, melyet fényes siker koronázott, az valt, hogy a nemesség minden használható szabadsága a haza lakosainak adassék át közvagyonul. Ezen átruházás okmánya az 1847/1-ki tör­vénykönyv. A királyi városok egészen más nézpontból ragaszkodnak 1848-hoz. Ők valódi alkotmányos jogokat az utolsó pozsonyi diétán nyertek. Addig létezésüknek csak üres jelvénye volt, hogy követeik az országterem padjaira leül­hettek. Egy árva voks mellett a polgári rend e kiváltsága bizony nem sokkal ért többet, mint azon szertartásos előjog, hogy a spanyol grand föltehette kalapját, midőn a királylyal beszélt. Ellenben az 1847/8-ki törvények a szabad királyi városoknak és rendezett tanácscsal el­látott községeknek akkora befolyást biztosí­tottak a törvényhozásra, minővel a polgári osztály Európa kevés államaiban dicseked­hetik. De nemcsak a legislatori szerep az, melyet polgárságunk 1848-nak köszön, hanem az ön­­kormányzás joga is, melylyel a szó valódi ér­telmében azelőtt soha sem bírt. Míg a megyék a nyilvánosság és szólás­­szabadság védpajzsa alatt autonomikus élet­működésükkel a központi kormány illetékes befolyását is néha szűkebb korlátok közé szo­rították , addig a királyi városok egyfelől a kormány törvénytelen jogterjeszkedéseinek is szabad zsákmányául hagyattak ; másfelől pedig — önkormányzás helyett — a megcsontosult bureaukratia, az eszmétlen és önérzés nélküli szolgaiasság, sőt gyakran a fertelmes nepotis­­mus rendelkezése alá vettettek, s gyöngeségök és aléltságuk még azon lealázás által is meg lön koronázva, hogy jurisdictiojok a ke­rületükben fekvő legsilányabb nemesi lakra sem terjeszkedhetett ki. Mindezen sülyedt és romlott állapotnak véget vetettek az 1847/s­ki törvények. Valamint az V-dik czikk a királyi és ren­dezett községgel biró városoknak a törvény­­hozásra nagyszerű befolyást adott : szintúgy a XXIII-dik czikk teremtett a királyi városok számára oly szabadelvű önkormányzást, mely­re polgárságunk büszke lehet, s melyre nem­csak az ausztriai tartományok, de Németország polgári osztálya is irigységgel tekinthet. A XXIII-dik czikk a polgárság magna chartája. Nem csoda tehát, ha e törvényhez minden igaz polgár levíltatlan rokonszenvvel ragasz­kodik. Nem csoda, ha az 1847 előtti állapotnak épen a polgárságban nincs és nem lehet egyetlen pártolója sem. Nem csoda, hogy a szabadság éltető mele­gétől áthatva, a jogtalan és szolgai viszonyok kedvetlen benyomásaitól ostromoltatva, a le­folyt 11 év szerencsétlen experimentumaitól undorodva, — a polgári osztály önérdekei és a haza szeretete által egyiránt buzdítva, leg­­hőbb pártolója az 1847/8-ki törvényeknek. Ezen szellem nyilatkozott sz. k. Pest váro­sának, szeretett polgármestere Rottenbiller úr elnöklete alatt tartott magán­értekezletében is, melynek eredményét tegnap közöltük. Ezen szellem nyert oly hű kifejezést egyik tekintélyes polgártársunk, Fuchs Rudolf nagy­­kereskedő, szabatos és megható szónokla­taiban. Ezen szellemtől vannak áthatva a Kárpá­toktól Adriáig a magyar korona mindazon tar­tományainak királyi városai, melyek a XXLI- dik törvényczikk által az önkormányzás ma­­lasztjaiban részesittetének. KEMÉNY ZSIGMOND. (Fk.) Néhány nap óta majdnem bizonyos­sággá lett, hogy Goluchowski gróf miniszteri pályája le van futva és hogy helyét Schmer­ling lovag­i exénak engedi át, kinek alkot­mányos elvei köztudomásúak. Miután mi mindig azon nézeten valánk, mi­szerint Magy­arország alkotmányos szabadsá­gának egyik főbiztosítéka az, hogy az osztrák birodalom egyéb koronaországai hasonló szabadságban részesüljenek, magától érthető, miszerint őszinte örömmel üdvözölnék Schmer­ling lovagnak a minisztériumba lépését. Azonban bizonyos bécsi lapok fölülmúlhat­­lan virtuozitással — vagy azt is lehet monda­ni — ügyetlenséggel bírnak abban, hogy min­den intézkedést, mely Magyarországra kedve­ző hatást tehetne, már előre is megmérgezzék s akként értelmezzék , hogy a kedélyek még inkább elkeseríttessenek, így most is fennhangon hirdetik, miszerint a szóban álló miniszterváltozásnak és az innen eredő r­e­n­d­s­z­e­r­módosulásnak fő czélja az lenne : a nem-magyar birodalom­ részek alkot­mányos szabadságában „ellensúlyt“ alkot­ni — Magyarország törekvései ellenében? Nem tartjuk nehéz feladatnak ezen állítás, illetőleg óhajtás képtelenségét kimutatni. Midőn ugyanazon lapok, melyekben ily ál­lítással találkozunk, a nem-magyar részek al­kotmányos elv szerinti kormányzása mellett szót emelnek, fő érvök az, hogy ezektől el nem vonhatni azt, a­mi Magyarországnak megada­tott vagy — helyesebben — talán csak meg­adatni fog. E szerint Magyarország „törekvéseit“ nem csak helyeslik, hanem maguk számára hason­ló törekvések szabadságát veszik igénybe. Nem képtelenség-e aztán azt mondani, hogy mihelyt ezen nem-magyar törekvések ezért értek, a kivívott diadalt először is arra kellene fordítani, hogy Magyarország törekvései gá­­toltassanak, megsemmisíttessenek ? Nem képte­lenség-e ezen sikert, melynek kivívásában Ma­gyarországnak igen tetemes része van, azzal meghálálni akarni, hogy azon erő lenyű­­göztessék , mely amaz eredmény elérésére oly hathatósan segédkezet nyújtott? Adjanak csak őszinte választ e kérdésre: hol lennének Lajthántúli szomszédaink most, ha a Lajthán innen nem az történt volna, ami történt ? Akármennyit is gúnyolódjanak a magyar birodalmi tanácsosok által előtérbe állított „történelmi-politikai egyéniségek“ fölött, a történet, mely részrehajlatlanul fog ítéletet mondani korunk törekvéseiről, valamikor el­ismerendő miszerint a magyarok — a magyar­­országi közvélemény által portálva és ser­kentve — voltak azok, kik a jeget megtörték nemcsak saját hazájuk, hanem az egész biro­dalomra nézve, —­elismerendő, miszerint ezen magyarok „történelmi“ intézmények alatt nem egy letűnt kor többé föl nem állítható romjait értették, hanem oly intézményeket, mik a kor szellemével megférvén, életrevalók és mé­lyen gyökerezők a nemzetek érzületében. A mi embereink valóban nem az osztrák rendek vörös frakkjaiért mentek tűzbe, valamint tűzbe nem mentek volna az attiláért és kal­­pagért, ha ezen külső jelek mögött nem rejlett volna egy egész nemzet lelkesült ragaszkodása ezredéves intézményeihez, kivül megőszült, de belsejében fris vértől átfolyt alkotmányához. Főczéljuk nem volt, nem lehetett más, mint oly rendszert megtörni, mely se a Lajthán innen, se azon túl nem talált pártolókat, ki­véve azokat, kik ezért fizetve voltak, — tabu­la rasá-t akartak csinálni és az önkormányzat elvének diadalt szerezvén, az újjá­alkotás mun­káját az egyes nemzetek saját belátására bíz­ni. Ez az annnyira ócsárolt históriai elv diada­lának valódi jelentősége, azon diadalnak, mely­nek kivívására Magyarország adta az első len­­­­dületet. Igaz, hogy a­mit tettünk, egyszers­mind a magunk érdekében is tettük és így valami külön jutalmat nem igénylünk azoktól, kik az eredmény jóléteiben részesülhetnek, de jogunk van legalább a nyílt hálátlanságot visz­­szautasítani és azt kívánni, hogy a­kik velünk és nagy részben általunk győztek, ne mono­polizálják a győzelem gyümölcseit, ne töre­­kedjenek összezúzni — még akkor sem, ha le­hetne, pedig hála Istennek nem lehet — ne törekedjenek összezúzni azon kart, mely mel­lettük is küzdött. És aztán nem jönnek-e önmagukkal ellen­mondásba, a­kik ilyesmit ajánlanak? Ők folyvást hordják ajkaikon az „erős egy­séges állam“ jelszavát, habár szerényen hozzá­téve — mint a róka a sző­rvei tette, — hogy nem azt a Bachfele unificátiót értik, melynek kivihetlensége úgyis ad evidentiam bebizo­nyult. De erős lenne-e azon állam, mely alig kiszabadult bal karját arra használná, hogy vele jobb karját lenyűgzi? Lehet-e még csa­lódás arra nézve, hogy Magyarország megelé­gedése soha nem érhető el az afféle „erélyes“ kormány alatt, melynek jótéteményei alatt tizenegy éven át nyögtünk ? Hogy a mostani viszonyok közt Ausztrián épenséggel nincs segítve, ha nem lehet rólunk egyebet mon­dani, mint amit Sebastian­ miniszter Varsóról mondott: „l’ordre régne en Hongrie.“ . . . A német nemzet egyik legnagyobb embere, Nagy Frigyes, azt mondás az én országomban midenki a maga fazon­ja szerint lehet boldog­gá! Ez nem csak szépen van mondva, hanem “ Adott Tar-Államadósság. ér tett ár 6%-os o .trák értékben . . . . 100 frt 59.50 60 . 5%-ob nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.10 77.20 6°/ -ob metalliques............................100 frt 64.70 64.90 4V°%-os­­ 100 frt 55.75 56.­F­öldtehermentesítésiek. 6% pa­­­­agyarországi .... 100 frt 67.50 68 — 5%-os bánsági, horvát ás szláv . . 100 frt 64.75 65.26 5%-os erdélyi . 100 frt 64.­ 64.26 Velenczei kölcsön 1859 5*/0 . 100 frt 84.25 84 75 Zálog­levelek. A n. bun*- 6 év. 5°/0-os .... 100 ft pp. 101 — 100.50 ■ „ „ »0 év. 5%-os .... 100 ft pp. 98.— 98.50 „ „ „ soisolh. 5% .... lOOftpp. 89.25 89.75 " „ I‘.'hó5%.........................100 ft pp. 99.60 100.­A n. bank s'>rs. 5% .... 100 ft a. é. 85.50 86.— A gallicai­ föld. hitelintéz. 4,/,//o-os 100 ft pp. 84.— 86 — Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással............................100 frt 110.— 115 — 1854-diki „ 100 frt 90.75 91.— 1860 diki „ 100 frt 86.— 86.25 Comp-rentpapirok 42 ausztriai lira. . . 16.75 17.— A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 107.25 107 50 Trieszti db ..................................100 ft pp. 112.— 113 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.25 94 75 Budai városközség db . . . 40 ft a.é. 35.75 36.25 Eszterházy.......................................40 ft pp. 86.25 86.75 S&lm .............................................40 ft pp. 38.-- 88.50 Pálffy.................................. . 40 ft pp. 36.­ 36.50 Clary.............................................40 ft pp. 34.— 85 — St. (Jenőig.......................................40 ft pp. 37.— 37.50 WindischgrStz.................................20 ft pp. 20.25 20.75 Waldstein.......................................20 ft pp. 26.— 26.50 Keglevich.......................................10 ft pp. 14.50 15.— Adott 1 Tat­­ár tott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás....................... 20.— 22.— I. Szombati 2-ik kibocsátás....................... 60.— 64 — Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 3*/, —. — —.— Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90‘/, kr) 8% „ 120 — 120. l.­ Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 120.25 120.50 Hamburg 100 mark-bank . frt (75 ft 85 kr) 2 „ 106.35 106 50 London 10 font sterling. (100 ft 23 ‘/0 kr) 6 „ 140. 90 140 60 Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai árt.) 3'/. „ 55.90 56. — Pénznemek. Korona.........................................................19.30 —.— Császári arany....................................................6.66 —.— Repzés arany ....................................................6.66 —.— Napoleons d’or...............................................11.23--------­Orosz imperiale..............................................11 48 —.— Ezüst......................................................... . 40.*/4 — A nemzeti kölcsön papír szelvényei . . — — —.— Porosz pénztári utalvány............................. 2.127, 2.137, okosan is? A nem-magyar koronaországok legyenek boldogok a magok fazon­ja szerint, mi ezt nem csak nem irigy­lendjük tőlük, hanem amennyire lehet, még segítendjük is; de aztán ne háborgassák a mi „circulusainkat“ sem. Ha saját érdeköket ismerik, nem lehet hőbb kivá­­natuk annál, vájjon lehetségessé válnék oly módot találni, mely a magyar nemzetnek tíz évnél tovább mintegy szántszándékkal táplált elkeseredését lecsillapíthatná és őszinte tartós kibékülés lehetőségét szolgáltatná. Az erdélyi Múzeum-egyesület közgyű­lése november 22—23-kán. III. Az „Erdélyi országos Muz­eumegy­esü­let“ nov. 22—23-diki első rendes közgyűlésének, az általa a választm­ jegyzőkönyvek megvizsgálására kinevezett bi­zottság a következő jelentését nyújtotta be, mit azért bocsátok itt közre, mivel számosan olvassák mind erdé­lyiek e lapot, mind pedig igen sok részvényese lévén az egyesületnek az anyaországban: ez után is bővebb tudást szerezhetnek annak ügyei mibeniitásáról. Tekintetes közgyűlés! Alalk­ottak a tegnapi (nov. 22.) ülés VI. számú vég­zése által kineveztetvén arra, „hogy az erdélyi országos Muzeum-egyesület választmá­nya az 1859/60. évi közjegyzőkönyvét, az egyesület beligazgatását ellenőriző tit­kári könyveket és levéltárt vizsgáljuk meg; egymással , az alapszabályokkal vessük össze, s az eredményről a közgyű­lést értesítsük“ A mi megbízatásunkban eljár­tunk , s arról való jelentésünket ezekben teszszük meg: I. A titkár könyvvitele a következő könyveken alapszik: a) Betűrendes Aláírási jegyzőkönyv, melybe be van jegyezve az egyesület indítványba hozatala óta máig, ki mit ajánlott s adott be tettleg az egyesületnek. E t.könyv szerint most évi nagy gyűlésünkkor volt 2047 különféle résztvevő, ma van 2747. b) Betűrendes Alapkönyv, melybe azok vannak bejegyezve, a­kik szabályszerüleg tett adakozásaik által az egyesület valamelyik osztályában (lásd alapszab. 11, 12, 13, 14, 15. §-ait) annak rendes tagjaivá lettek. c) Irománylajstrom (Exhibitorum Protocollum), mely a beadványokat mutatja ki számsorban, s egyszers­mind kitünteti azt is, mi a tárgy, hogy igazítódott el, mikor jön végrehajtva ? d) Utalványozási könyv, a választmány ne­vében elnöki és titkári aláírással hitelesített mindennemű fizetések utalványozásáról. e) Utalván­y-k­ö­n­y­v , mely azt mutatja ki: kinek, miért, mikor, mennyit és minő j. k. szám alatti ha­tározatában utalványozott a választmány, úgy pedig, hogy az utalvány szelvénye bizonyítványát az Utalvány­könyvben mindig benn marad. f) Postakönyv, minő levelet vagy küldeményt mikor tettek föl postára, mennyit fizettek érette, a pos­tán melyik tiszt vette át. Megjegyzendő, hogy a pénztár­nok minden hónap végén a titkár e czim alatt tett kiadá­sait láttamozza s neve aláírásával hitelesíti. g) Helybeli levelezési könyv a tit­kár önigazolására. II. Az egyesület levéltára áll­­aa. Az egyesület 1859. nov. 23-ka előtti irományok­ból, melyekre nézve a bizottság ajánlata az, rendel­je m­e­g közgyűlés a választmánynak, hogy azokat mint az egyesület születése korszakának történetére nézve n­é­l­k­ü­­löz­he­t­lene­ke­t, a le­g­első fölszólitások hir­detések, ideiglenes bizottsági munkála­tok egy — habár másolati példányával is — egészittesse ki s számozva s rövid kivonat­ban­­. könyvre véve (Index reális) az utókor emlékeze­tére tartsa fönn. bb. Az alapszabályok miniszteri aláírással erősített, pecsétes, eredeti, ivrétü példánya. cc. Az első (nov. 23—26.) alakitó közgyűlés eredeti, tisztába irt elnöki és titkári aláírással hitelesitett pél­dánya. dd. A beadványok (Exhibita) időrendben számozva, 1859-a 44. sz. 1860 a mostani választm. ülésig 208. A mai szent ünnep miatt legközelebbi „eisti lapunka hétfőn délután jelenik meg.

Next