Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-08 / 3250. szám
285-3250. 11-ik évi folyam PESTI NAPLÓ Kzép-utcza lati szám 1-ső emelet Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Adott Tar-Elsőbbségi kötvények. ér tett ár Államvasp....................................... 500 frank 144.— 145.— Lombard-velenczei .... 500 frank 140.— 141.— Duna-gőzhajózási társulat . . 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Llgod..................................100 ft pp. — — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.)...................................740.— 742.— Hitelintézet 200 frt............................ 172.— 172.10 Alsó-ausztriai esetbank 500 frt .... 518.— 550.— Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . . 398.— 400.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 140. — 160. — Budapesti lánczhid 500 ft pp............................ 392.— 395.— Éjszaki vasút................................................ 1956— 1958— Ausztr.államvaspálya .... . 283.— 283.50 Nyugati vasút................................................ 184.-- 184 50 Pardubitzi vasút ...........................................111.60 112.— Tiszai vasút....................................................147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.)......................... 191.50 192.50 Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 156.— 156.25 Graz-Köflachi.............................................. 100.— 106.— Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. , 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegét) ajraemelytt nyit tulön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos parit-sor 25 ujkr. Adott Tatár tott ár Előfizetési föltételek : VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. 1860. Szombat dec. 8. BÉCSI BÖRZE deczember 6-án, 1860. Szerkesztési Iroda , A lap szellemi részét illető mind a közlemény a szerkesztőséghez intézendő. PEST, deczember 7. Az aristokratia az 1847/*-diki törvényeket azért is szeretheti, mert nagylelkűségének emlékei, mert általok kötött szent és oldhatlan frigyet a demokratiai elemekkel,s mert bennük és velök nyert kezességet arra, hogy az uj korban, mely a régi tekintélyeket elviseli, befolyása és tekintélye épen maradhat. Az aristokratia érzi, hogy a midőn az 1847/eki törvény demokratikus alapjai aláásatnának, ezen baljóslatú műtét a legelső szerencsétlenséget az által provokálná, hogy a népben bizodalmatlanságot, gyanút és megbuktatási vágyat gerjesztene a nagy vagyonnak és a nagynevűek iránt. Itt tehát a belátás és a nemes indulat tiszta indokai által van megfejtve az 1847/I-ki intézmények kegyelése. A nemesi osztály szabadsága oly szertelenül nagy volt, hogy megtoldani sem lehetett, s az utolsó pozsonyi diéta törekvése, melyet fényes siker koronázott, az valt, hogy a nemesség minden használható szabadsága a haza lakosainak adassék át közvagyonul. Ezen átruházás okmánya az 1847/1-ki törvénykönyv. A királyi városok egészen más nézpontból ragaszkodnak 1848-hoz. Ők valódi alkotmányos jogokat az utolsó pozsonyi diétán nyertek. Addig létezésüknek csak üres jelvénye volt, hogy követeik az országterem padjaira leülhettek. Egy árva voks mellett a polgári rend e kiváltsága bizony nem sokkal ért többet, mint azon szertartásos előjog, hogy a spanyol grand föltehette kalapját, midőn a királylyal beszélt. Ellenben az 1847/8-ki törvények a szabad királyi városoknak és rendezett tanácscsal ellátott községeknek akkora befolyást biztosítottak a törvényhozásra, minővel a polgári osztály Európa kevés államaiban dicsekedhetik. De nemcsak a legislatori szerep az, melyet polgárságunk 1848-nak köszön, hanem az önkormányzás joga is, melylyel a szó valódi értelmében azelőtt soha sem bírt. Míg a megyék a nyilvánosság és szólásszabadság védpajzsa alatt autonomikus életműködésükkel a központi kormány illetékes befolyását is néha szűkebb korlátok közé szorították , addig a királyi városok egyfelől a kormány törvénytelen jogterjeszkedéseinek is szabad zsákmányául hagyattak ; másfelől pedig — önkormányzás helyett — a megcsontosult bureaukratia, az eszmétlen és önérzés nélküli szolgaiasság, sőt gyakran a fertelmes nepotismus rendelkezése alá vettettek, s gyöngeségök és aléltságuk még azon lealázás által is meg lön koronázva, hogy jurisdictiojok a kerületükben fekvő legsilányabb nemesi lakra sem terjeszkedhetett ki. Mindezen sülyedt és romlott állapotnak véget vetettek az 1847/ski törvények. Valamint az V-dik czikk a királyi és rendezett községgel biró városoknak a törvényhozásra nagyszerű befolyást adott : szintúgy a XXIII-dik czikk teremtett a királyi városok számára oly szabadelvű önkormányzást, melyre polgárságunk büszke lehet, s melyre nemcsak az ausztriai tartományok, de Németország polgári osztálya is irigységgel tekinthet. A XXIII-dik czikk a polgárság magna chartája. Nem csoda tehát, ha e törvényhez minden igaz polgár levíltatlan rokonszenvvel ragaszkodik. Nem csoda, ha az 1847 előtti állapotnak épen a polgárságban nincs és nem lehet egyetlen pártolója sem. Nem csoda, hogy a szabadság éltető melegétől áthatva, a jogtalan és szolgai viszonyok kedvetlen benyomásaitól ostromoltatva, a lefolyt 11 év szerencsétlen experimentumaitól undorodva, — a polgári osztály önérdekei és a haza szeretete által egyiránt buzdítva, leghőbb pártolója az 1847/8-ki törvényeknek. Ezen szellem nyilatkozott sz. k. Pest városának, szeretett polgármestere Rottenbiller úr elnöklete alatt tartott magánértekezletében is, melynek eredményét tegnap közöltük. Ezen szellem nyert oly hű kifejezést egyik tekintélyes polgártársunk, Fuchs Rudolf nagykereskedő, szabatos és megható szónoklataiban. Ezen szellemtől vannak áthatva a Kárpátoktól Adriáig a magyar korona mindazon tartományainak királyi városai, melyek a XXLI- dik törvényczikk által az önkormányzás malasztjaiban részesittetének. KEMÉNY ZSIGMOND. (Fk.) Néhány nap óta majdnem bizonyossággá lett, hogy Goluchowski gróf miniszteri pályája le van futva és hogy helyét Schmerling lovagi exénak engedi át, kinek alkotmányos elvei köztudomásúak. Miután mi mindig azon nézeten valánk, miszerint Magyarország alkotmányos szabadságának egyik főbiztosítéka az, hogy az osztrák birodalom egyéb koronaországai hasonló szabadságban részesüljenek, magától érthető, miszerint őszinte örömmel üdvözölnék Schmerling lovagnak a minisztériumba lépését. Azonban bizonyos bécsi lapok fölülmúlhatlan virtuozitással — vagy azt is lehet mondani — ügyetlenséggel bírnak abban, hogy minden intézkedést, mely Magyarországra kedvező hatást tehetne, már előre is megmérgezzék s akként értelmezzék , hogy a kedélyek még inkább elkeseríttessenek, így most is fennhangon hirdetik, miszerint a szóban álló miniszterváltozásnak és az innen eredő rendszermódosulásnak fő czélja az lenne : a nem-magyar birodalom részek alkotmányos szabadságában „ellensúlyt“ alkotni — Magyarország törekvései ellenében? Nem tartjuk nehéz feladatnak ezen állítás, illetőleg óhajtás képtelenségét kimutatni. Midőn ugyanazon lapok, melyekben ily állítással találkozunk, a nem-magyar részek alkotmányos elv szerinti kormányzása mellett szót emelnek, fő érvök az, hogy ezektől el nem vonhatni azt, ami Magyarországnak megadatott vagy — helyesebben — talán csak megadatni fog. E szerint Magyarország „törekvéseit“ nem csak helyeslik, hanem maguk számára hasonló törekvések szabadságát veszik igénybe. Nem képtelenség-e aztán azt mondani, hogy mihelyt ezen nem-magyar törekvések ezért értek, a kivívott diadalt először is arra kellene fordítani, hogy Magyarország törekvései gátoltassanak, megsemmisíttessenek ? Nem képtelenség-e ezen sikert, melynek kivívásában Magyarországnak igen tetemes része van, azzal meghálálni akarni, hogy azon erő lenyűgöztessék , mely amaz eredmény elérésére oly hathatósan segédkezet nyújtott? Adjanak csak őszinte választ e kérdésre: hol lennének Lajthántúli szomszédaink most, ha a Lajthán innen nem az történt volna, ami történt ? Akármennyit is gúnyolódjanak a magyar birodalmi tanácsosok által előtérbe állított „történelmi-politikai egyéniségek“ fölött, a történet, mely részrehajlatlanul fog ítéletet mondani korunk törekvéseiről, valamikor elismerendő miszerint a magyarok — a magyarországi közvélemény által portálva és serkentve — voltak azok, kik a jeget megtörték nemcsak saját hazájuk, hanem az egész birodalomra nézve, —elismerendő, miszerint ezen magyarok „történelmi“ intézmények alatt nem egy letűnt kor többé föl nem állítható romjait értették, hanem oly intézményeket, mik a kor szellemével megférvén, életrevalók és mélyen gyökerezők a nemzetek érzületében. A mi embereink valóban nem az osztrák rendek vörös frakkjaiért mentek tűzbe, valamint tűzbe nem mentek volna az attiláért és kalpagért, ha ezen külső jelek mögött nem rejlett volna egy egész nemzet lelkesült ragaszkodása ezredéves intézményeihez, kivül megőszült, de belsejében fris vértől átfolyt alkotmányához. Főczéljuk nem volt, nem lehetett más, mint oly rendszert megtörni, mely se a Lajthán innen, se azon túl nem talált pártolókat, kivéve azokat, kik ezért fizetve voltak, — tabula rasá-t akartak csinálni és az önkormányzat elvének diadalt szerezvén, az újjáalkotás munkáját az egyes nemzetek saját belátására bízni. Ez az annnyira ócsárolt históriai elv diadalának valódi jelentősége, azon diadalnak, melynek kivívására Magyarország adta az első lendületet. Igaz, hogy amit tettünk, egyszersmind a magunk érdekében is tettük és így valami külön jutalmat nem igénylünk azoktól, kik az eredmény jóléteiben részesülhetnek, de jogunk van legalább a nyílt hálátlanságot viszszautasítani és azt kívánni, hogy akik velünk és nagy részben általunk győztek, ne monopolizálják a győzelem gyümölcseit, ne törekedjenek összezúzni — még akkor sem, ha lehetne, pedig hála Istennek nem lehet — ne törekedjenek összezúzni azon kart, mely mellettük is küzdött. És aztán nem jönnek-e önmagukkal ellenmondásba, akik ilyesmit ajánlanak? Ők folyvást hordják ajkaikon az „erős egységes állam“ jelszavát, habár szerényen hozzátéve — mint a róka a szőrvei tette, — hogy nem azt a Bachfele unificátiót értik, melynek kivihetlensége úgyis ad evidentiam bebizonyult. De erős lenne-e azon állam, mely alig kiszabadult bal karját arra használná, hogy vele jobb karját lenyűgzi? Lehet-e még csalódás arra nézve, hogy Magyarország megelégedése soha nem érhető el az afféle „erélyes“ kormány alatt, melynek jótéteményei alatt tizenegy éven át nyögtünk ? Hogy a mostani viszonyok közt Ausztrián épenséggel nincs segítve, ha nem lehet rólunk egyebet mondani, mint amit Sebastian miniszter Varsóról mondott: „l’ordre régne en Hongrie.“ . . . A német nemzet egyik legnagyobb embere, Nagy Frigyes, azt mondás az én országomban midenki a maga fazonja szerint lehet boldoggá! Ez nem csak szépen van mondva, hanem “ Adott Tar-Államadósság. ér tett ár 6%-os o .trák értékben . . . . 100 frt 59.50 60 . 5%-ob nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.10 77.20 6°/ -ob metalliques............................100 frt 64.70 64.90 4V°%-os 100 frt 55.75 56.Földtehermentesítésiek. 6% paagyarországi .... 100 frt 67.50 68 — 5%-os bánsági, horvát ás szláv . . 100 frt 64.75 65.26 5%-os erdélyi . 100 frt 64. 64.26 Velenczei kölcsön 1859 5*/0 . 100 frt 84.25 84 75 Záloglevelek. A n. bun*- 6 év. 5°/0-os .... 100 ft pp. 101 — 100.50 ■ „ „ »0 év. 5%-os .... 100 ft pp. 98.— 98.50 „ „ „ soisolh. 5% .... lOOftpp. 89.25 89.75 " „ I‘.'hó5%.........................100 ft pp. 99.60 100.A n. bank s'>rs. 5% .... 100 ft a. é. 85.50 86.— A gallicai föld. hitelintéz. 4,/,//o-os 100 ft pp. 84.— 86 — Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással............................100 frt 110.— 115 — 1854-diki „ 100 frt 90.75 91.— 1860 diki „ 100 frt 86.— 86.25 Comp-rentpapirok 42 ausztriai lira. . . 16.75 17.— A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 107.25 107 50 Trieszti db ..................................100 ft pp. 112.— 113 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.25 94 75 Budai városközség db . . . 40 ft a.é. 35.75 36.25 Eszterházy.......................................40 ft pp. 86.25 86.75 S&lm .............................................40 ft pp. 38.-- 88.50 Pálffy.................................. . 40 ft pp. 36. 36.50 Clary.............................................40 ft pp. 34.— 85 — St. (Jenőig.......................................40 ft pp. 37.— 37.50 WindischgrStz.................................20 ft pp. 20.25 20.75 Waldstein.......................................20 ft pp. 26.— 26.50 Keglevich.......................................10 ft pp. 14.50 15.— Adott 1 Tatár tott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás....................... 20.— 22.— I. Szombati 2-ik kibocsátás....................... 60.— 64 — Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 3*/, —. — —.— Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90‘/, kr) 8% „ 120 — 120. l. Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 120.25 120.50 Hamburg 100 mark-bank . frt (75 ft 85 kr) 2 „ 106.35 106 50 London 10 font sterling. (100 ft 23 ‘/0 kr) 6 „ 140. 90 140 60 Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai árt.) 3'/. „ 55.90 56. — Pénznemek. Korona.........................................................19.30 —.— Császári arany....................................................6.66 —.— Repzés arany ....................................................6.66 —.— Napoleons d’or...............................................11.23--------Orosz imperiale..............................................11 48 —.— Ezüst......................................................... . 40.*/4 — A nemzeti kölcsön papír szelvényei . . — — —.— Porosz pénztári utalvány............................. 2.127, 2.137, okosan is? A nem-magyar koronaországok legyenek boldogok a magok fazonja szerint, mi ezt nem csak nem irigylendjük tőlük, hanem amennyire lehet, még segítendjük is; de aztán ne háborgassák a mi „circulusainkat“ sem. Ha saját érdeköket ismerik, nem lehet hőbb kivánatuk annál, vájjon lehetségessé válnék oly módot találni, mely a magyar nemzetnek tíz évnél tovább mintegy szántszándékkal táplált elkeseredését lecsillapíthatná és őszinte tartós kibékülés lehetőségét szolgáltatná. Az erdélyi Múzeum-egyesület közgyűlése november 22—23-kán. III. Az „Erdélyi országos Muzeumegyesület“ nov. 22—23-diki első rendes közgyűlésének, az általa a választm jegyzőkönyvek megvizsgálására kinevezett bizottság a következő jelentését nyújtotta be, mit azért bocsátok itt közre, mivel számosan olvassák mind erdélyiek e lapot, mind pedig igen sok részvényese lévén az egyesületnek az anyaországban: ez után is bővebb tudást szerezhetnek annak ügyei mibeniitásáról. Tekintetes közgyűlés! Alalkottak a tegnapi (nov. 22.) ülés VI. számú végzése által kineveztetvén arra, „hogy az erdélyi országos Muzeum-egyesület választmánya az 1859/60. évi közjegyzőkönyvét, az egyesület beligazgatását ellenőriző titkári könyveket és levéltárt vizsgáljuk meg; egymással , az alapszabályokkal vessük össze, s az eredményről a közgyűlést értesítsük“ A mi megbízatásunkban eljártunk , s arról való jelentésünket ezekben teszszük meg: I. A titkár könyvvitele a következő könyveken alapszik: a) Betűrendes Aláírási jegyzőkönyv, melybe be van jegyezve az egyesület indítványba hozatala óta máig, ki mit ajánlott s adott be tettleg az egyesületnek. E t.könyv szerint most évi nagy gyűlésünkkor volt 2047 különféle résztvevő, ma van 2747. b) Betűrendes Alapkönyv, melybe azok vannak bejegyezve, akik szabályszerüleg tett adakozásaik által az egyesület valamelyik osztályában (lásd alapszab. 11, 12, 13, 14, 15. §-ait) annak rendes tagjaivá lettek. c) Irománylajstrom (Exhibitorum Protocollum), mely a beadványokat mutatja ki számsorban, s egyszersmind kitünteti azt is, mi a tárgy, hogy igazítódott el, mikor jön végrehajtva ? d) Utalványozási könyv, a választmány nevében elnöki és titkári aláírással hitelesített mindennemű fizetések utalványozásáról. e) Utalvány-könyv , mely azt mutatja ki: kinek, miért, mikor, mennyit és minő j. k. szám alatti határozatában utalványozott a választmány, úgy pedig, hogy az utalvány szelvénye bizonyítványát az Utalványkönyvben mindig benn marad. f) Postakönyv, minő levelet vagy küldeményt mikor tettek föl postára, mennyit fizettek érette, a postán melyik tiszt vette át. Megjegyzendő, hogy a pénztárnok minden hónap végén a titkár e czim alatt tett kiadásait láttamozza s neve aláírásával hitelesíti. g) Helybeli levelezési könyv a titkár önigazolására. II. Az egyesület levéltára állaa. Az egyesület 1859. nov. 23-ka előtti irományokból, melyekre nézve a bizottság ajánlata az, rendelje meg közgyűlés a választmánynak, hogy azokat mint az egyesület születése korszakának történetére nézve nélkülözhetleneket, a legelső fölszólitások hirdetések, ideiglenes bizottsági munkálatok egy — habár másolati példányával is — egészittesse ki s számozva s rövid kivonatban. könyvre véve (Index reális) az utókor emlékezetére tartsa fönn. bb. Az alapszabályok miniszteri aláírással erősített, pecsétes, eredeti, ivrétü példánya. cc. Az első (nov. 23—26.) alakitó közgyűlés eredeti, tisztába irt elnöki és titkári aláírással hitelesitett példánya. dd. A beadványok (Exhibita) időrendben számozva, 1859-a 44. sz. 1860 a mostani választm. ülésig 208. A mai szent ünnep miatt legközelebbi „eisti lapunka hétfőn délután jelenik meg.