Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-28 / 3264. szám
szert ezen egyedüli törvényes alkotmányinak élvezetébe visszevezetni. Cs. kir. apest. Felségednek legalázatosabb szolgái szab. kir. Pest város közgyűlése. Ezen fölirat indítványozó által fölolvastatván, azt a képviselők többségének helyeslése közgyűlési határzattá tévé. Voltak azonban, kik e kérdést fontosabbnak találták, semhogy azon ily könnyen s hamar átlehetne surranni, kik tehát annak érdeméhez is hozzá kívántak szólni, de minthogy a határozat a nyilvános nagy többség értelmében már kimondatott s a parlamentáris modorral nem egyez, hogy a már kimondott határzat isméti discussio alá vonassák, az e tárgyhoz szólni kívánók szólási jogaiktól elálltak. Lukács Móricz megemlíti, hogy magán és hirlapi után a főváros közönsége arról értesült, miszerint a dresdai kir. rendőrség gr. Teleky László polgártársunkat, ki 1849-ben politikai okok miatt a külföld oltalma alá menekült, ottani látogatása alkalmával egy oly szerződvény (Carte) alapján, mely a j. orosztevők kölcsönös kiadásáról szól, letartóztató, s a bécsi cs. Landes-Gericht requisitiójára öt az osztrák cs. hatóságnak átszolgáltatá, szóló úgy tartja, hogy Pest város alkotmányos közgyűlésének jogai, kötelessége is gr. Teleky Lászlót, mint Magyarország polgárát a bécsi törvényhatóságtól reclamálni, sőt vagy szabadon bocsátani, vagy — ha ellene kereset indítható, ezt a magyar törvények szerint, magyar bíróság előtt lehet csak és szabad tenni; indítványát szónok egy — az ország fökanczellárjához intézendő, s következőleg formulázott felírásban terjeszti a közgyűlés elé. Nagyméltóságu fökanczellár „Pest városa közgyűlésének előterjesztetett, hogy köztudomás, de hírlapi tudósítások szerint is, egy hazánfia, egy polgártársunk, ki politikai okok miatt külföldön számkivetésben élt, gróf Teleky László, Drezdában a szász testőrség által, állítólag a bécsi országos törvényszék requisitojára elfogatván, az osztrák hatóságoknak kiadatott a mai napig Magyarország határain kívül fogva tartozik. „Miután a magyar honpolgárnak egyik legsarkalatosabb joga, hogy ellene fönnforgó bülvád esetében csak törvényes és illetékes birája által ítéltethetik el, ilyen pedig bármily néven nevezendő osztrák törvényszék nem lehet, e hít fájdalmasan lepte meg Pest városának képviselő testületét, annál is inkább, mert ezen törvényellenes eljárás által nemcsak az illető egyénnek, de hazánk minden polgárának egyik legszentebb törvényes jogát megsértve találja, mely szempontból tekintve, Teleky László ügye nem személyes, rém magánügy, hanem közügye az egész hazának s minden egyes honpolgárnak. „Ennélfogva Pest városának közgyűlése , mely egyik legmagasabb és legfontosabb feladatának és kötelességének tekinti, minden egyes honpolgár törvényes jogainak sérthetlensége fölött őrködni, nagy méltóságodhoz bizodalomteljesen azon törvényes és jogszerű felkéréssel járul, méltóztatnék kieszközleni, hogy nevezett polgártársunk, a mennyire elfogatásának, és letartóztatásának más oka nem volna, mint egykori részvéte az 1848 és 1849-iki eseményekben, hazájába szabadon és bántatlanul visszabocsáttassék, a mennyiben pedig egyéb vádak forognának fönn ellene, ügyének vizsgálata, maga igazolása vagy elitéltetése végett, a most ugyan hazánkban még nem létező, de remélhetőleg nem sokára alakítandó törvényes és illetékes biróság elébe állittassék, s időközben ítéletét ne Magyarországon kivül, hanem saját hazájában várhassa be. Föméltóságodnak alázatos szolgái szab. kir. Pest város közgyűlése. Az igy felolvasott fölirás egész terjedelmében, s minden változtatás nélkül, a közgyűlés tagjainak egyhangú hozzájárulásával elfogadtatott. E két tárgy után a gyűlés a szervezésre tért át, s ezen kérdésnél először is az ideiglenes tisztikar megválasztásának határnapjául január 2 -a tűzetett ki, mely választó gyűlés úgy, mit a mai közgyűlés, a megye teremében fog tartatni. 2. Ezen választó gyűlés elnökéül közfelkiáltással gr. Károlyi György, szatmármegyei főispán és koronaőrő méltósága, mint a pestvárosi képviselő testület tagja választatott meg. 3. Hogy az 1848-ki törvény szellemét ek lehetőleg elégtétessék, a közgyűlés azon kijelölési bizottmánya, melyet az 1848-ki választáskor az összes választók ruháztattak föl ebeli bizalmukkal, ezen funetiójokban a következő helyettesítésre is meghagy s pedig oly szigorral, hogy az időközben kihaltat az sem akarja ujjan kinevezettekkel pótolni, csupán azt mondá ki, hogy ezen bizottmányhoz, melynek élő hét tagja a közgyűlés bizalmát bírja, s hogy ezt meg is érdemli, bebizonyitá a helyettesített képviselők névsorával, — egy elnökkel kívánja szaporítani, ki is gróf Károlyi György ur személyében azonnal ki is kiáltatott. 4. Pestváros ezúttal nem rendel tisztújítást, hanem a tisztikarnak csak helyettesítés általi betöltését eszközölhetvén, egyelőre, addg, a. míg a választó képességgel bíró polgárok összeírása alapján e joggyakorlatra az összes választók összehivathatnak, csak a főpolgármester, főbíró, főkapitány, és alpolgármester, hat tanácsnok, főjegyző, főügyész, főorvos, és a tiszteletbeli jegyzők állomásait töltendő be. 5. Elnöki indítvány folytán a város pereinek mostani ügyvédétől eszközlendő átvételére a közgyűlés Kapczi Tamás úr elnöklete alatt öt ügyvéd tagból álló választmányt bízott meg, melynek feladata egyszersmind ezen perek, s általában a város tiszti ügyészi köréb vágó dolgokról, illetőleg ezek mikénti rendezéséről véleményt, vagy javaslatot terjeszteni elő. 6. A tisztikar évi dija kulcsául az 1848 ban megalapított rangszerinti összegek fogadtattak el. 7. Végre a városi rendőrségi ügy tisztába hozására Hajnik Pál úr elnöklete alat egy 30 tagból álló választmány küldetett ki, melynek feladata e fontos kérdést minél előbb rendbe hozni, hogy a cs. rendőrségtől a város megmenekülhessen. A gyűlés délutáni 1 órakor eloszlott. Királyi Pál ben Salamon Ferencz tavaly megválasztott levelező tag, kit az olvasó közönség mind ítészeti, mind történelmi tanulmányairól évek óta oly kedvezőleg ismer, szintén szépészeti értekezéssel foglaló széket. Tárgyául Csokonaitt mint eposttót választotta, s inkább akarván egy tárgyhoz tüzetesen, mint sokhoz felületesen szólani, ezennel csak egy művét, Dorottyát vette bonczolás alá. Részletekbe nem bocsátkozhatván, csak általában és röviden mondjuk el jelestészünk nézetét e műről. Dorottya Csokonainak legnagyobb s legjelesb műve. Nem lehet ugyan mindenkinek olvasmányul adni kezébe, s értekező nem védi a benne előforduló ízléstelen rútságokat, vastag komikuma tulságait, azonban a költő kora némileg magyarázza. A közdolgokkal kevésbbé elfoglalt férfi osztály mind asszonyosabb, egyszersmind pedig gyöngédtelenebb lesz a nőnem iránt, s Csokonai csak együtt nevet kora férfi nevelőivel a nők fölött. Dorottya a kor társadalmának eposa, annak hangján, modorában és ízlése szerint írva. Csokonai nem a satyrikus vagy humoros bölcs emelkedettségével gúnyolja az akkori társadalom elkorcsosodását és szokásait, de beletalálja magát, s neki az a komikus, ami a társadalmi rend ellen vét. Vigeposa alapeszméjében csirája sincs akár a luxus, akár az elkorcsosodás satyrájának, jóllehet ő maga Dorottyához irt előszavában azt mondja,hogy szerzeménye érdekét a nemzeti luxus és elkorcsosodás kigúnyolása s az ifjúság csintalan és pajzán mulatságainak megbüntetése képezi. Csokonai összetévesztette saját művét Popéiak rokonos „Elrablóit hajfürtj ével, mely utóbbinak csakugyan a korabeli fényűzés és szenvelgés kigúnyolása a czélja. Csokonai műve komikus epos a szó teljes értelmében, s a költő komikuma egészen abból meríti erejét, hogy természetes indulatokból olyat tétet a nőkkel, ami társadalmilag igen szokatlan. Csokonainak a társadalmi rendből kihágó jelentések nevetségessé tételével van dolga, ami — jegyzi meg értekező — magában is mutatja , hogy nem satyra-író, de csak komikus inkább. A komikumot nem puszta külsőségekben, de az emberi indulatok festésében keresi, ami mutatja, hogy a valódi költőiség az ő czélja és hogy ismeri a valódi komikumot; Dorottyában pedig kizárólag a nőket teszi nevetségesekké. Mindezeket értekező a tárgyalt vigepos részletes taglalása közben mondja el, mely taglalásban különösen érdekes hasonlósági és eltérési helyeket állit együvé Dorottyából s az „Elrablóit hajfürtéből. Idő rövidsége miatt értekezését félbe kellett szakasztania, s máskor fogja folytatni. Ezt követé a fölolvasás Ensel József lev. tag székfoglaló czikkéből, melyben a maga magyar nyelvészkedéseit adja elő. Benyujtaték továbbá — birálat végett — Kovács Frigyes ur ily czimü irata: „A magyar nyelv földerített bölcselmének előhirnöki tárogatója.“ Olvastaték a nedijra kitűzendő munkák s az ily dijat nyertek közrebocsátása iránt tanácskozott bizottság javaslata, mely az Akadémia által el len fogadva. Ezentúl évenkint nem négy, de nyolcz munkára fog pálya nyitni. A dijat nyert munkák „Tudományok csarnoka“ közös czimmel is fognak birni s mindenike elé lesz bocsátva a nődijak eredete, valamint a birálók indokolt ítélete is. A magyar utazókat segítő társulat nevében báró Lopresti Árpád ur megküldötte az Akadémiának a nevezett társulat alapszabályait azon kéréssel, szíveskednék azokat megbiráltatni. Az Akadémia megfelelni igyekszik a benne helyzett megtisztelő bizodalomnak s a jelen ülésben bizottságot neveze ki a beküldött alapszabályok megvizsgálására. Ez ülésben következő újabb adakozások lőnek bejelentve : Kolozsvár községe, hazafias levél kíséretében, adott a házra 2000, a tőkéhez szintén 2000 frtot; Rottenbiller Lipót a házra 100 frtot; báró Orczy István a házra 300 frtot; a „V. Ujság“nál újabban gyűlt a házra 286, a tőkéhez 30 frt; az uruguayi köztársaságban (Dél Amerikában) lakó magyarok, néhány odavaló polgárral együtt, szép magyar levél kíséretében, a házra négy obony aranyat küldtek, ami 828 frankot, osztrák értékben pedig 181 irtot tesz. Magyar tudományos Akadémia. (A nyelv- és széptudományi osztály ülése dec. 22-dikén.) A szépészeti előadások — oly tokáig oly ritkák 1 — --------3.—-J__ Al.nJ^m!Anlaknn A_ TYLOl . tílusU^ Megyei élet. Zemplénmegye. S. A. Ujhely, decz. 16. 1860. Gróf Andrásy Manó, főispán ur Zemplén vármegye Székvárosába, S. A. Ujhelybe, a megye részérőli ünnepélyes elfogadás mellett e napon vonult be. Ezen bevonulás s ünnepélyes elfogadás szerrendje e lapokban egész terjedelmében már közöltetett, s azon programm csak annyiban szenvedett változást, a mennyiben Csörgő helységénél a felvidéki lovascsapat s számos kocsi által kisért, s díszes fogaton megérkezett főispán urat Szirmay Ödön és főtisztelendő Zsarnay Lajos superintendens urak lelkes szavakban üdvözlék, a megye közönsége részéről szebbnél szebb fogatokon nagy számmal egybesereglett értelmiség nevében, s ezen egyetemes üdvözletre adott főispáni feleletet a becsületes magyar szellem s őszinte meleg érzület élénkité. A kocsik hosszú sora által lánczot képezett menetet közben-közben a különféle tisztelgő küldöttségek feltartóztatták ugyan, hanem úgy a lovas csapat nevében báró Sennyey Lajos ur, mint S. A. Ujhely városa részéről Somogyi István ur által nyilvánított szívélyes megköszöntések s az azokra kifejezett válaszok , az ünnepélynek egyes fénypontjai valának. S azon 48 lövés, melyet a városba lépett főispán úr üdvözöltetett, valóban 1848 diki töltések voltak, mert felviditák az emlékezetet, azok nem csak alkotmányos életre való kilátásunk hirnökei, hanem az 1848. évi alkotmányos és sarkalatos törvényeinkhez való szigorú ragaszkodásunknak hangos szószólói is. Megszámlálhatlan néptömeg lepte el az utczákat, melyeken a főispán ur az ős megyeházhoz vonult át. A házakról, ablakokról nemzeti-szin zászlók lengtek, az ablakokból magyar helyek élénk szemekkel villanyozak át a tizenkét év alatt csak a történelem lapjain, most azonban élethűségben láthatott magyar főispánt. A volt rendszer primipilmai az anyagban t. i. a pénzben leltek és találtak jutalmat — a magyar nemzet alkotmányos életének őrei pedig a lélek, szivélyben és öntudatban jutalmazvák meg s és ezért tartja az alkotmányos élet levegőjéhez szokott magyar ember a közhivatali méltóságnak. Ha ezen főispáni beiktatás ünnepélyének részleteit s fénypontjait tüzetesen leírni s körvonalazni szándékslínem, akkor minden egves és naevszerü daliás jelenetekről fényképeket s ábrázolatokat kellene előállítani, mivel a toll a maga nemében nagyon kisszerű eszköz azoknak élethü ecsetelésére. Estve a város teljes fényben úszott s a megyeház őstermének ablakán „Éljen a haza és az 1848- diki alkotmány“ a megye czimerével ellátva kitünően volt világítva. Mintegy nyolcz órakor fáklyás menttel tiszteltetett meg a főispán ur , hol Karsa Endre ur, lelkesen és buzgón szónokolt, mert mint helyesen mondám a népfönségben isten nyilatkozik.“ Végül az ezerekre menő néptömeg a Széchényi téren állapodott meg, hol alólirt a következő beszédet tartotta : „Magyarok! Midőn Zemplénvármegye magyar főispánjához intézett őszinte tiszteletünk a közérzülettel összhangzólag tolmácoltatott, ősrégi alkotmányos életünk élvezetére törekvésének előestéjén lehetlen, hogy hallgatag vonuljunk át e téren, melynek dicsőnt képviselője a magyar nemzetnek oly vezérszövetneke, mely ki nem alszik soha, mindig megifjitja önmagát, s fénye a korral együtt nő, erősödik és élénkül, s kinek hahatatlan szelleme óriási hatalmával az elzsibbadt és elalélt nemzettestbe : eleven vér forgást, s a lélekbe , nemzeti öntudatot villanyozott. E tér, melyen állunk a legnagyobb magyar emléke: Széchényi tér. Magyarok! A nép szava: isten szava! E téren tehát a nemzeti öntudat menydörgő hangján kiáltsuk újra ki, a magyar alkotmányos élet bajnokának azon igaz jóslatát: „Magyarország nem volt, hanem lesz é s hogy lennie s kell, arra legerősebb biztosítékot szolgáltat a magyar nemzet egyetemének az 1847/skisokalatos és alkotmányos törvényeinkhez való szigorú ragaszkodása. Kiáltsuk ki , hogy midőn mi ősrégi alkotmányos jogainkért vállt vállhoz vetve küzdünk , akkor egyszersmind a törvényes rendnek férfiai és fönntartói is vagyunk s azok is maradunk, mert tudjuk azt, hogy a higgadtság és eszély az önkormányzati életrei jogosultságnak s arra való hivatottságnak legbiztosabb delejtüje s a magyar nemzet, mely a 11 éves nehéz szenvedésben érettségi vizsgálatát letette — magán, köz — és államjogi politikai és diplomatiai tekintetben magatartása által művelt s érettnek bizonyította be magát arra, hogy nem csak Európa, hanem a világ nagy nemzeteinek koszorújába is összetartó kapocsul ne csak betüzessék, hanem hogy a világ hatalmas népei közt s népeivel együtt e földön örök élete is legyen. Rekeszszük be a mai ünnepélyt szivünknek ama legforróbb dobbanásával : „éljen a magyar, éljen a szabad nemzet!“ Ezután a fáklyás menet a harsogó zene mellett a Kazinczy-utczára vonult, hol gróf Károlyi Ede ur ő meg a szívből fakadt lelkes szavakban köszöné meg e város közönségének azon meleg részvétét, melyet irányában f. évi máj. 13, 14, 15-ik napjait), midőn törvénytelen letartóztatásának terhét itt kelle férfiasan kitüznie — tanúsítottak. A mai napot berekeszté az ó kaszinó tánczteremében tartott népgyűlés, melynek rendezői és főtényezői bármit óhajtottak is ezáltal eszközölni avagy elérni, az 1848-ki sarkalatos törvényekben tartalmazottakon kivül más eredményt ki nem vívhattak s a mellett, hogy a kiváncsi közönséget felültették, önmaguk játszottak „Fiesco“t. S. A.-Ujhely, dec. 17. 1860. A főispán ur által, a mai napra hivatott egybe a megye közönsége közgyűlésre, a megyei állandó bizottmánynak az 1848-ki XVI-dik t. czikk értelmébeni szervezése végett. Fölösleges említenem, hogy e napra a megyei értelmiség, nemesség, ho oratiorok s az alkotmányos jogok élvezetébe lépett nem nemes osztály jelentékenyen nagy számmal sereglett össze, esannyira, hogy a zsúfolásig megtelt őstermen s folyosókon kivül, a megyeház udvara s a megyeház előtti tér tömegesen el volt lepve s az elviharzott 11 súlyos év nehéz szenvedéseit, mily jól esett a nyilvános élet első mozzanatában egymásnak elpanaszolni! Az ős megye terem — mely csak is az alig múlt időben a német hajdú formák kaszárnyájául használtatott — most tiszta érzelmű magyar hazafiakkal uj életre, tettre, áldozatkészségre és elszántságra serkentő nemzeti szinti lobogókkal s a karzat— melyen a 11 év alatt tánczvigalmak alkalmával csak is a czigány húzta — a közügyért nemesen lángoló magyar hölgyekkel büszkélkedett. Főispán ur lelkes szavakkal elfoglalván a saskörme között elrongyollott főispáni széket, alkotmányos ősi törvényes szokás szerint ideiglenesen jegyzőül: Éva András, tiszti ügyészül: Vékey Gedeon, szabíróul: Füzesséry Dániel s esküdttül: Fodor István urakat kinevező. Ezután felolvastatott a főispáni kinevezési leirat, mely egyelőre egyszerűen tudomásul vétetett. Almásy Manó urnak egyhangúlag elfogadott indítványa folytán a főispán ur ő mltga azon esküt, melyet 1848-ik évben mint Tolnamegye alkotmányos főispánja tett le — újból megerősité. Ennek megtörténtével a főispán ur méltóságába beigtattatott s főispáni székében ülve az 1848 ik évben alkalmazásban volt hat főszolgabiró által ősi szokás szerint felemeltetett. Ezen alkotmányos modorú szertartásra az alkotmányos pecsét akképettetett rá, miszerint a megye öszszes közönsége az 1848-iki alkotmányos törvényeknek egész terjedelmébeni érvényét határozottan nem csak kívánja, hanem követeli is; — helyesen, mert a mely nemzet alkotmányos jogainak megvédésében ruganyossággal nem bir, nem is tudja élvezni s értékelni a maga alkotmányos jogait, azonban hála a magyarok istenének , a magyar nemzetnek az alkotmányos jogok hogyani élvezetére avagy értékelésére nézve, nem kell sem patens, sem esztergomi conferentia, mert mindenik magyar kebel .* egy alkotmányos törvénykönyv s kibányászhatlan kincse a legernyedetlenebb s leglángolóbb hazafiuságnak. Szirmay Ödön ur, mint 1848-ki bizottmányi tag, az akkor választott bizottmány nevében s Cseley János ur mint 1848-ki első alispán — akkori tiszttársai nevében is minőségükről lemondásukat nyilvánítván, a közgyülés az 1847/8 évi XVI-dik t. czikk értelmében, a megye szervezésének fontos munkájához fogott. Történtek indítványok az állandó megyei bizottmány számának meghatározása tárgyában, azonban az 1847/8-ik XVI. t. czikk c. pontjában erre nézve a szám meg nem határoztatván s a népképviseleti rendszerrel s az 1847/8-diki törvény tartalmával és szellemével ellenkezői azon eszme csakis a törvénytelennek nyilvánított főispáni utasításokból csipet én ki, ahálkt indítványa folytán a közmegállapodás abban határozódott, miszerint a bizottmányi tagok számának annyinak kell lenni, mennyit a közakarat megválaszt. S e tekintetben a kerületenkint működött főispáni biztosok által a községek kijelölése folytán készített tervezet, az állandó bizottmányok szervezését megkönnyitvén —jóllehet egynéhány bejegyzett egyénre nézve a nép halálos itélete nyilatkozott, kik ki is terültettek —az állandó bizottmány a legjobb rendben szervezve jön, s tagjainak száma 1200-ra rúg. Ezzel a szervező törzsgyűlés alkotmányos működését bevégezvén, délelőtti és 12 órakor szétoszlott. Délutáni 2 órakor a megye őstermében 200 teritékü főispáni ebéd volt, melyen az áldomások sorát főispán urömlga „a hazáért“ nyitotta meg. S.-A.-U h e ly, decz. 22 éus f. hó 19-én tartatott az első bizottmányi ülés, mely a tisztviselők megválasztására vala kitűzve, melyet főispán urömlga lelkes szavakkal megnyitván, azon tisztviselők névsorát, kiket a közbirodalom már előtte való nap kerületenkénti bemondás folytán kijelölt, a közönség előtt nyilvánosságra hozandó, az alispánokon kezdé meg a sort, s bár úgy az első, mint a másod alispáni hivatalra többen neveztettek meg, azért első alispánul: Komáromy József ur, s másod alispánul: Szirmay József ur, közakarattal megválasztattak. Főjegyzőül: Éva András, főügyvédül : Karsa Endre, főpénztárnokul : Somogyi János, ki a mai napi bizottmányi ülésben lemondván, helyébe Csiszár Gábor; főszolgabirákul a hegyaljai járásba Marschalkó Tamás; bodrogközi járásban Kossuth Pál; nagymihályi j. Deresényi Kálmán ; homonnai jár. Szirmay Pál; varannó jár. Cseley Gusztáv; szinte közokrattal választattak meg; — azonban a terebesi főszolgabiróságot illetőleg Molnár István és Pajzos János urak közt jön a kérdés, — jóllehet Pajzos ur neve a főispán ur által a jelöltek közt föl nem olvastatott, kit is a választó közönség nagy része a jelöltek közé tétetni kívánt, melynek mgtörténtével miután a többséget főispán ur Molnár ur mellett kimondta volna, ez ügy többé nem személy, hanem jogkérdéssé jön, s a Pajzos ur melletti választók a szavazatot sürgették; az izgatottság majdnem tetőfokra hágod, midőn a nagy zavart Molnár urnak azon lovagias nyilatkozata vágta ketté mely szerint lemondását, jelentette ki, ez azonban el nem fogadtatván, a főispán ur által a névsorozat ujfent fölolvastatott s a kérdés szavazatra bocsáttatott. A szavazat teljes rendben folyt, bár szavazati golyók nélkü , mert azok szinte elvesztek, szavaztak összesen 571-en, Molnár ur 312, Pajzos 259 szavazatot nyert, s e szerint Molnár István ur főszolgabiróul szavazettöbbséggel megválasztatott. Alszolgabirákul megválasztottak : Vass Gyula főszolgabírói ranggal a központra — Balogh Károly pataki; Nagy Gyula, szerencsi; Flileky László, gesztelyi; Viczmándy Viktor, gászécsi; Reviczky József, zempléni; Stavicz Károly, bodrogi; Orosz Sándor, tiszai; Ujfaludy Mihály, zsalobini; Horváth Pál, mező Laborczi, Bovankovics Pál, sztakesini; Boronkay László, rákóczy; Szirmay Tamás, deregnyői, Jekelfalusy Sándor, sztropkoi, Lehóczky Miklós, dobrai járásokban. Esküdtekül megválasztattak , megjegyezvén azt, miszerint az 1847/8-diki XI. t. czikk. 1. §-a szerint a bodrogi, s.-a.-ujhelyi, tokaji, pataki, homonnai, varannói, terebesi, n.-mihályi járásokban két-két esküdt választatott, u. m. Fodor István Siógabirói ranggal, Pekáry István, Kozma Pál,— Szenczy László,— Csengery József, — Ocsváry Bertalan, Szabó Gábor, — Bárczy József, — Bessenyey Sándor, — Éva Károly, — Major István, — Haraszthy József, — Smidt Károly, — Derekasi József, — Rácz Pál, — Kulin Gyula, — Füzesséry Menyhért, — Gerzanics Károly, — Újfalussy András, — Somogyi János, — Stépán Antal, — Szabó Lajos, — Füzesséry Miklós, — Kerekes Gáspár, — Oroszy Tamás, — Pilisy Ede, — Füzesséry Tamás. Számvevő: Somogyi István. Aljegyzők: 1-ső Somogyi Imre, 2-ik Kossuh Gusztáv, 3-ik Füzesséry Gyula. Alügyészek: 1-ső Vékey Gedeon, 2-ik Madyasovszky Kálmán. Levéltárnok : Göcze Tamás, — segéd : Farkas József, Jancsó Gyula. Pertárnok: Barthos Tivadar, segéd: Zombory Ödön. Főorvosok : Breznay István, — Novák Antal. Főmérnökök: Lengyel Samu, — Gregorovics. Várnagy: Bárczy János. Csendbiztosok: Molnár János, Ferenczy János, Fáy Pál, Pálkuti András, Lévai Károly, Csanálosy János, Kegykeszi. Igtató : Zöldy Antal szkbói ranggal. Ezeken kivül tiszteletbeli jegyzők,ügyészek,esküdtek s végre a járási orvosok, sebészek, bábák, marha orvosok szinte ünnepélyesen megválasztanak. F. évi dec. 19. 20. napjain a tisztviselői választások eredmény teljesen bevégeztettek s e választásoknál Zemplén megye értelmes közönsége tettleg tanusitá azt, hogy a haza szolgálatában fáradozottakat, nemcsak szóval, hanem valódiag és pedig a nyilvános élet legelső mozzanatában megjutalmazni hazafiúi kötelesség. Folyó hó 19-én este a főispán — első és másod alispán urak fáklyás menettel tiszteltettek s üdvözöltettek. A f. évi dec. 21. 22 iki bizottmányi ülésekben keetkezett megyei határozatokról jövő alkalommal. Oláh Dani. — Szolnokról érdekes tanúbizonyságáról értesülünk, mily különbség van az alkotmányunk értelmében választott és az döbbeni tisztviselők fogadtatása között. Szolnokon a szolnoki járás szolgabirájaipcsey Péter s Havassy Kázmér, Szolnoknak alváros rendezése idejére a nép által választott elnöke, fáklyás zenével üdvözöltettek. Az előbbi 20-kan, az utóbbi 19 kén.