Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)

1861-02-01 / 3293. szám

boldogabb jövő reménysugára mutatkozik a sors keze által méltatlanul sújtott drága borunk borús határán, — híven ecsetelő beszédét, kivált midőn endet, mint nélkülözhetlen föltételét a valódi szakágnak, nyilvánító, szakadatlan éljenzésekkel vinzá. mnét elvonult a több ezerre menő sokaság az dlános bizalom által 1848-dik évben épen úgy jelenleg megválasztott tisztujitási elnök, Ráther ur lakásához , és lelkes beszéddel megkötven a közjó érdekébeni fáradalmát, általa a megis érzésteli hangján viszonzott megköszönő beszéde ismét viszavonult kiindulási helyére, az alagút leti sörcsarnokba, hol szívélyes társalgás és nemdalok elzengése mellett jön az ünnep estéje bezve, hem hatja meg az igaz honfi keblét, midőn tapasza, hogy a minden alap nélküli vádak ellenébe, mily dános a polgárság részvéte a közügyek irányában . " Ugyállásnál bizton remélhetni, miként a viszok változtával a főváros állása mind szellemi, mind ági tekintetben jobbra forduland. Budán, 1861. évi január 29-én. Kádor. - Csongrád városban f. hó 20-án a megyei kajzat értelmében népgyülés jön hirdetve, határodó ezen kérdés fölött: „Rendezett vagy paraszttas legyen-e Csongrádon ?“ Az előjelek nem voltak vevők, de a csekélyebb mozzanatú részletek ecsesét mellőzve, miután szavazatra került a dolog, 8 vázát ellen, mely paraszttanácsot kivánt, 410 szánt rendezett tanács mellett szólott. Tehát kétségéül nem várt és fényes eredmény, miért is Csond város népsége tiszteletreméltó jelét és bizonyát adta nagykorúságának és az 1848-iki elvek és élekhezi őszinte ragaszkodásának. — A temesvári mostani szerb-bánsági helytartóság, amint az ottani földtehermentési alap igazgatósága Az országos építész-hatóság az 1861-ik évi január diki és január 31-iki legfelsőbb elhatározásnál fogföloszlattatik, és e hatóságok ügyei 1861. febr.jén kezdve a budai magyar királyi helytartóság, illetőleg az annál fölállított földtehermentésialap igazgatóságához és országos építészeti hanghoz utasittatnak. (Wien, Ztg.) Különfélék. Pest, jan. 31. — Pest városa febr. 1-jére, d. e. 10 órára kitűzött bimányi ülésében a királyi leiratot fogja tárgyalni. — Az utczasarkokon nagy hirdetményeket olvasunk lap óta, melyet az Estei, 32-ik számú gyalog sord kiegészítési bizottmánya adott ki. E szerint Pesten, én és Ó-Budán levő minden szabadságosok és tartalekek, legfeljebb f. é. febr. 10-éig tartoznak magokat ,án a nevezett parancsnokság irodájában jelenteni (Vizi as, főutcza 142. sz). A kik ezt elmulasztják, ama nap ize után szökevényeknek fognak tekintetni. Hasonlóazok, kik a Sz.-Anna és Sz.-György érdemjelekkel vak diszitve, akár a katonai osztályhoz tartozzanak, s kiléptek abból, ugyanott és azon napig jelentsék jókat. — Tegnap délután ment végbe Baumgarten Jó■ temetése, nagy számú közönség jelenlétében. Volt védők vitték a koporsót, kik közöl igen sokan vettek át a gyászmenetben. A sirnál Remellay Gusztáv tarbucsuztató beszédet. — A Matica Srbska ünnepélye. A múlt számon délelőtt egy szép ünnepélynek valánk szemtanúi az □i szerb irodalmi egylet (Matica Srbska) zöldfa-utczai Hasán. Ez intézet növendékei a nagy alapító , Tököly bas évfordulati névünnepét ülték meg, mint ezt mi névben szokták ünnepelni, a dicsőült férfiú emléketi tiszteletből. Az ünnepély reggeli 11 után kezdet, szokásos egyházi szertartással , vizszenteléssel, bevégződvén, az intézet egyik növendéke, Ruváracz tárd jogász lépett szószékre, s szerb nyelven Tököly jelbaráti nagy tetteit dicsőitő nép emlékbeszédet tar, mit a jelen volt számos és díszes hallgatóság (a többözt jelen vala Karagyorgyevics Sándor volt szerb delem neje is) élénk „zsivo“-val üdvözlött. Utána Jo Sándor, hasonlóképen jogász és az intézet növe ne lépett a szószékre s ez magyar nyelven hasonló elemü beszédet mondott, mit a jelenvoltak „él!“ nel fogadtak. Ezen szónoklatokat egy szép karkövetős zárta be, melyet ez ünnepélyre Szalyevics Mihály jogász és a Tököly-intézet növendéke vitett. Az ünnepélynek, melyet mi örömest jegyzünk e lapok hasábjaira, mint az országszerte ismert nagy jél emléke iránti méltán érdemelt hálás tisztelet egyik, de mégis megható kifejezését, 12 % órakor vala .e. (M. Sajtó.) — A pesti magyar reáltanodát szegény tatokat segélyző alapítvány újabban a következő yes adományokkal gyarapodott : Kunszt József ócsai érsek ő excja 50, Szenczy Ferencz számhelyi püspök ő mga 10, Bartakovics Béla egriek ő excja 10, és Weisz B. Ferencz ur 10 o. é. ftot döttek be hozzám, mely nagylelkű adományokért mel a legmelegebb hálaköszönetet nyilvánítom. Az 3 közlemény 45 frt, most 80 ft, összesen 125 ft o. é. Pesten, jan. 30-án. — A „Kolozsvári Közlönyében olvassuk : Brassóegy derék szász hazánkfia írja nekünk, hogy a romák ottan folytonosan izgattatnak. Az ottani cs. kir. tárnok fölszólította a brassói polgármestert, F a br i- i s urat, hogy vajjon nem volna-e szükséges nemzetséget állitni föl ? mire a polgármester úr igy felelt: köszönjük, de külellenség ellen, reméljük, megvéd mint a hadsereg ; az oláhok ellen megvédjük magunkat mi fegyvereinkkel, ha kell; de azt hisszük, nem lesz ikség rá, a mi jó magyar testvéreinktől pedig nincs mit tanunk !“ — Arról biztosítjuk. — Fiuméból írják a „Triest. Ztg“-nak . A községta- 3S tegnapi ülésében elhatározna, b. Vay utján kérelmet ájtani ő Felségéhez, hogy Fiume kerülete is, mint gyarország kiegészítő része, hivassák meg az országülésre. A kereskedelmi kamara az ismert valuta körőben adott nyilatkozatában legsikeresebb eszköznek tudja az 1848 iki törvények szerinti felelős kormány és a magyar alkotmány mintájára készített alkotmányok behozatalát. — A lipótvárosi most épülő nagy kath. templom sekrestyéjének fölszentelése vasárnap, február 3-ikán d. e. 10 órakor fog történni. — A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlését illetőleg, melyről tegnap szólánk, a következőket csatoljuk értesülésünkhöz : A magyar orvosok és természetvizsgálók az 1847-ki sopronyi utolsó gyűlésen választott elnöke. Eötvös József elős ülése alatt f. hó 27-én tanácskozmányt tartottak, mely a jelen volt 34 tag részvétele mellett következő határozatokat hozott: 1) Tudomásul vette, hogy az 1847-ben fönnmaradt 1500 ftnyi tőke, 4%, és kamatjával együtt, a takarékpénztárnál rendelkezhető állapotban van. 2) Aug. 18-ra Pestre nagygyűlést rendelt. 3) Elhatározta, az évkönyvek rögtöni megindítását, és 4) emlékpénzveretését dr Bene Ferencz tiszteletére. — A társulat ügyeit Kubinyi Ágoston vezetése alatt egy bizottmány fogja intézni. — A „Hamburger Journal“ s a „Leipziger Tageblatt“ ban e következőt olvassuk az Anacakuitla felöl: „Tampicoban, Mexico városában otthonos azon növény, melynek fáját az indusok mellbetegségek s különösen tüdősérelmek gyógyítására használják. Ott lakó európaiak szintén nagy sikerrel használták ezen szert s az ottani porosz konsul, ki annak hatását éveken át nagy figyelemmel kisérte, meggyőződött arról, hogy a betegek ezen szer használata mellett mindenkor meggyógyultak.“ Érdekes lenne ezen szert nálunk is megkísérteni, mert ha annak hatása valóban oly jótékony, mint a föntebb említett lapok írják, nagy előnyöket nyújtana az említett betegségek gyógyításánál. ” A Selmecz mellett fekvő hat honvéd sírja fölött e hó 21-én ünnepélyesen fölállittatott az emlék. Roppant népsokaság jelent meg a sírnál, a selmeczi bányász-akadémia ifjúsága nemzeti lobogókkal. A sir gyorsan fölhantoltatott, a csinos emlékkő föl lett állitva, s mindkettő koszorúkkal lett elhalmozva, miket a mintegy 80 szánon kisereglett hölgyek raktak le a hősök porai fölé. Ekközben meghatóan zengett a „Szózat“, a „Hymnusz“ és Petőfi „Talpra magyar“-ja. Lelkes gyászbeszédek is mondattak magyar és tót nyelven. Az ünnepélyt közlakoma fejezte be a „Vadászkürt“ vendéglőben. — A szászvárosi ref. gymnasium elöljárósága örömmel tudatja, hogy a múlt 1860-ik év rá nézve az áldottak közé tartozik. Ugyanis : 1) Salbeck Jakab ur néhai fijának Györgynek emlékét örökítendő, annak szép könyvtárát, melyben Széchenyi, Wesselényi, Eötvös, Desewffy, Vörösmarti, Kemény Zsigmond, Rotteck, Schlosser, Welcker, Pölitz, Eichhorn történelmi s államtani, Guizot, Thiers, Lamartine, Montesquieux, Rousseau, Hume, Macaulay történelmi s államtani műveik, s a jelesebb franczia és angol regények diszlenek, a szászvárosi ref. gymnasiumnak ajándékozta. 2) Hasonlót cselekedett gr. Kun Konrád ur főgondnoka, a maga szerzette és testvéréről, néhai gr. Kun Gergelyről reá szállott könyveivel. 3) A tavalyi septemberben közöltem alapítókhoz járultak még: Makrai László ur 100 írttal, Bába Ignácz ur 100 írttal, Buda József ur 50 írttal, Szörényi Ferencz ur 50 írttal, Keresztes Kálmán ur 100 írttal, Góró Lajos ur 100 írttal; a tiszamelléki helvéthitü egyházkerület ungi és tornai esperességeiből 11 frt 93 kr. 13 frt 57 kr; a tiszántuli h. h. egyh.kerületből Zagyva Imre ur utján 4, az érd. ref. egyh. főtanács utján 11 írttal. — Miként az iskolai elöljáróság a kegyes adakozók s alapítók forró háláját fejezi ki. Közli Szabó György, igazg. tud. NEMZETI SZÍNHÁZ. Február 1-jére van kitűzve : Makranczos hölgy. Vigj. 3 felv. Shakespearetől. OLASZORSZÁG. Egy nápolyiján. 26-diki sürgöny szerint Gaeta lövetése nem szűnt, a tengerfelőli várágyúk mind elhallgattattak. Marseillei sürgöny szerint „Olaff“ orosz fregatténak és a spanyol hajóknak Gaeta előtti tartózkodása kószabb. Az „Olaff“ Villafrancába evezett, a spanyol hajók pedig a nápolyi partok mellett eveznek föl s alá, hogy a netalán ittott mutatkozó mozgalmakat bátorítsák. Nápolyban Liborio Romano mindent elkövet a nemzetőrség szervezése körül, mert ez, a hol volt, mindenütt föl tudta tartani a rendet. A népség, ha nem is határozott piemonti érzelmű, de határozott ellensége a volt dynastiának. Gaetából küldik a fegyvert bőséggel, de nincs aki kezébe vegye. Az abruzzói lázadók egész személyzete gaetai és római katonákból áll. Nápolyban a helytartó három rendeletet bocsátott ki, melyek által a régi nápolyi katonatisztek törvényes nyugdíjjá biztosíttatik, a Bourbonok alatt politikai okokból elmozdított tisztek visszahelyeztetnek, a katonatisztek árvái és özvegyeinek nyugdíjjá, melyet a bourbonok szintén politikai okokból letartóztattak, hasonlóan folyamatba hozatik. Turin, január 20. Az eddig tudva levő választások ötöde ellenzéki. Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Úgy látszik — írják Parisból a „Nat. Ztg“-nak — hogy Turinban az illetők nem voltak idegenek attól, hogy Gaetának rendszeres ostromlását a bombázásnak eléje tegyék. Turinban a vár föladását óhajtják, míg a bombázás mindenféle tragikus jelenteket előidézhet, melyek a Bourbonokat meggondolást érdemlő martysággal ruházhatják föl. E pont iránt Cavour gr. Londonnal tanakodott, s levelező szerint azon választ nyerte,hogy e féle mellékes tekintetetek által Piemont ne engedje magát megtántoríttatni; a fő dolog, minél előbb véget vetni a dolgoknak Gaetában. Ugyanazon levelező bizonyos alkudozásokról beszél Páris és Turin közt, melyeknek czélja volt állítólag kieszközölni, hogy a két trónbeszéd közt a fődologban egybehangzás legyen. Cavour gróf sem igen akarván engedni, aztán meg a porosz-osztrák egyezkedésnek is hire futamodván, a császár, ha a porosz lap jól van értesítve, egy kemény passust akart beigtatni a trónbeszélbe Piemont ellen, azonban a poroszországi legújabb nyilatkozatok Piemontnak javára szolgáltak, valamint javára szolgáltak Dániának is, — és most már a császári trónbeszéd igen czirógatva fog bánni az előbbenivel. Ami a béke és a háború kérdését illeti, amelyre nézve óhajtotta volna épen a császár az összhangzást, e tárgyban a trónbeszédek a lehető legnagyobb általánosságban fognak maradni. A porosz lap párisi levelezője mindezekhez hozzáteszi: „Érdekes jelentések érkeztek ide be Németország felfegyverkezéséről, azonban sajnálva kell tudatnom, hogy az eredmények nem feleltek meg a jelentést tevők várakozásának. A franczia katonai személyek, mindent egybevéve, nem igen kedvező ítélettel vannak a mi fegyverkezettségünknek is vált bizonyos részei felől.“ — A „Moniteur“ jan. 26-án egy berlini magánlevélből a következő „legalább is curiosumképen“ érdekes tényről értesül. A német fejedelmek egy kis manifestatióra készülnek. A mecklenburg-streliczi özvegy nagyherczegnő hír szerint arra határozta magát, hogy II. Ferencz király hitvesének egy arany borostyánkoszorút ajándékozzon. Minden fejedelemné egy borostyánlevéllel járul ahoz, melyre neve lesz bevésve.“ — Páris, jan. 30. Az ülések nyilvánosságára kinevezett senatusbeli választmány elhatározta, hogy a jelentések csak a vitáknak egész terjedelemben való hűt közlésére szorítkozhatnak, vagy az elnök felügyelete alatt szerkesztendők. DÁNIA. A dán-német kérdés, úgy látszik mintha előtérbe akarna lépni; legalább azt látjuk, hogy annak szétszórt tetemeit kezdik összeszedni a levéltárak sorából. A német és angol lapok nevezetesen, s utánok a francziák, két okiratot tesznek közzé. Az egyik egy emlékirat, melyben az angol kormány átteszi a porosz kormányhoz Dániának kiegyeztető javaslatait, a másik Schleinitz úr felelete ezen javaslatokra még november 8-ról. A dán kormány kiegyeztető javaslatai ide mennek ki: 1., A holsteini rendeknek az 1859. sept. 23-dikán kelt pátensben engedett tanácsadó votumot kész átváltoztatni határozó votummá, úgy, hogy Holsteinban semmi törvény ne léphessen életbe és hatályba a herczegségi rendek beleegyezése nélkül. 2, Holsteinnak a monarchia közös kiadásaién való részvétét kész egyszer mindenkorra 850,000 rigsdalerben (1 rigsd. 1 ft 13 kr e. é.) megállapítani, mely összeg hová fordítása fölött ugyan a holsteini rendek nem gyakorolnának ellenőrséget, de önkéntes és előleges beleegyezések nélkül nem lehetne följebb emelni azt soha. 3., Ha a Holstein iránt javaslott egyezkedés elfogadtatik, azon esetre a dán kormány késznek nyilatkozik a Schleswigben fennálló törvényekben is, különösen a nyelvet és tanítást illetőleg tenni némi változtatásokat, sőt hajlandó megengedni a schlessingiek és holsteiniak közti egyesületeket és társulatokat, mihelyt azok nem birnak politikai czéllal, s nem nevezik magukat Schleswigholsteini társulatoknak. Schleinitz úr nov. 8-kán kelt válaszában kereken megtagadja a dán javaslatok tekintetbevételét s azokat elkésetteknek, elégteleneknek s a német szövetséggyülés által elfogadhatlanoknak nyilvánítja. Schleswigre nézve pedig így nyilatkozik: „Mi mindig elismertük, hogy a schleswigi herczegség nem tartozik a német szövetséghez, következőkép nincs a szövetséggyűlés alá vetve. Azonban nem kevésbbé igaz, hogy a dán király, mint Schleswig herczege, bizonyos nemzetközi kötelezettségeket vállalt el a német szövetség irányában a holsteini ügyekre vonatkozólag , és hogy azokat megtartani köteles.“ A német nemzeti egylet azonban e tárgyban oda nyilatkozott, hogy Holstein ügyét nem lehet külön választani Schleswigtől; hogy Poroszországon a sor megmutatni, képes-e irányt adni Németországnak; hogy e végre Poroszországnak szabadon kell rendelkezhetni az összes szövetségi haderő fölött, s a közvéleménynek ki kell tudni csikarni a szükséges katonai és politikai engedményeket az ezek ellen ragadozó kormányoktól. A „Constitutionnel“ január 27-dikén a dán-német összeütközéssel foglalkozván, szintén azt mondja ugyan amit a ,,Patrie“ mondott, hogy Francziaország Dániával való régi szövetségeinek emlékét csak arra használta föl, hogy Kopenhágában jó tanácsot adhasson, hanem a „Constitutionnel“ hozzáteszi, hogy ha az összeütközés, amitől Isten őrizzen, oly váratlan kiterjedést öltene magára, mely az államok súlyegyenét éjszaki Európában veszélyeztetné, akkor a kérdés európaivá válnék, és azon hatalmak illetőségéhez fogna tartozni, melyek az 1852. londoni jegyzőkönyveket aláírták. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmond A „Pesti Napló“ magán társürgönyei. Páris, jan. 31. Stambuli, jan. 29-ki levelek szerint az orosz követtv április küldetésére válaszal uj tudósításokat, és okiratokat terjeszt elő, melyeket erélyes jegyzékkel késér, kivonva Constantinápolyban tartandó értekezletet. A porta felhivatik, hogy a szíriai megszállás meghoszabbítását maga eszközölje, s a conventio végrehajtását kivánja. Róma, jan. 30. Kétezer piemonti Pamo mellett 28-án megtámadta a nápolyiakat, a harcz hét óráig tartott, a piemontiaknak volt 250 halottjuk és sebesültjök. Mindkét fél római földre húzódott vissza. Páris, jan. 31. A mai „Pays“ szerint a piemontiak erősítést kívántak Turinból. Az orosz követ parancsot kapott Graetába visszamenni. A Gaetában visszamaradt követek tiltakoztak az elzárulás ellen, s tiltakozásukat illető kormányaik helybenhagyták. POROSZORSZÁG, Berlin, január 30. A követtaraarának válaszfelirati javaslata pontról pontra válaszol a trónbeszédre. Említi, mily örömmel Üdvözlő a képviselők háza a férfiakat, kikkel a király trónját környezé, s bízik abban, hogy az igazgatásban szükséges egység jobban megszilárdul s a rendeletek oly orgánumok által alkalmaztatnak, a kik a kormányrendszert teljesen és őszintén támogatják. A képviselők házának elégtételül fog szolgálni, hogy elismerte a hadseregre vonatkozó új rendeleteket, mint a hadseregi alkotmány határain belül mozgókat. Arancziaország és vámegylet közt megnyitott kereskedelmi szerződési alkudozások által is azon örvendetes remény nyílik meg, hogy két nagy nemzetnek nagyobb alkalma lesz a béke munkáiban küzdeni a pályadíjért. A szövetségi hadsereg szervezete átnézete tárgyában a feliratú javaslat azon meggyőződést mondja ki, hogy a hadseregi szervezet újabb rendet fehozni nem elegendő arra, hogy a nemzet jogos kívánságai kielégíttessenek. Minden német kormánytörzs egységes összeállásában csak akkor van meg és tartósság és foganatosság kezessége, ha az korszerű, megfelelő politikai intézményekben van kifejezve. Az adressjavaslat bízik abban, hogy minden alkalmas eszköz erélyesen föl fog használtatni, hogy Kurhessen alkotmányszerű állapotra visszaállíttassék, s a törvényhez hű német törzseknek joga megadassék. A fölirati javaslat nemzeti kötelességnek ismeri el, hogy Oroszország, német szövetségeseivel együtt illő megoldást eszközöljön a herczegségek kérdésében, határozottan kikötvén, hogy a netaláni szövetségi executio esetében Holsteinban Németország joga Schleswigre fönntartatik. Poroszország megemlékezvén a magas szóról, hogy nem arra van hivatva, hogy a szerzett javak élvezetének éljen, mindig kész lesz orosz- és Németország nemzetiségi eszméiért — csak ez a fiainak vére — egész erejével föllépni. A napokban emlegetett franczia keleti tengeri hajóraj német lapok szerint még eddig csak tervben van meg. A tengerészeti miniszter javaslata oda megy ki, hogy Cherbourg-ban pánczélos fregatteokból alakíttassék egy flottilla, mely bizonyos eshetőségek esetére valóban a keleti tengerre vehetné útját. Mindezekhez végül még csak azt említjük, hogy Svédországban a lapok nemcsak a választási törvény módosítását, s minden osztálynak egyenlő jogosítását, de egyszersmind az általános fölfegyverkezést is sürgetik, mely a monarchia függetlenségét biztosítja. KELET. Konstantinápolyból Írják a„Mom. Post“ nak, hogy Szíriában az összes török vádlottakat — ezek közt Kursid és Tahir pasát száműzetésre, míg a drúzokat halálra ítélték, ami igen roszvért csinált, mert tudva van, hogy a nevezett két pasát a szyriai eseményekért leginkább vádolhatni. A druzohelyzetét nyomomnak mondják; üldöztetve, kirabollva, oly nagy ínséget szenvednek, hogy éhenhalásta lehet félniök. A keresztyén püspökök a maroniták vérboszura fejében 4000 drúz fejét követelték. Chinából az angol expeditio csapatai dec. 15 én szerencsésen megérkeztek Hongkongba. A Peiho teljesen befagyott. 2500 angol maradt hátra Tiencsinben egy csapat francziával. Alkalmas lakhelyekbe szállásoltattak be s téli ruhával és tüzelővel jól elláttattak. Lord Elgin dec. 4-én Sangaiba megérkezett s Hope Grant úrral Japánba volt indulandó. A szövetséges hadak közt sok a súrlódás. Távirati jelentések. Berlin, jan. 30. Az urak házának adressére adott válaszában köszöni a király a boldogult király elvesztésén kifejezett mély fájdalom, és az iránta mutatott érzelem szavait. A válasz továbbá körülbelül ezt tartalmazza : „Kormányzásom elveit a régensség átvétele alkalmával előadom; kimondtam nyiltan és határozottan, mit akarok. Nem akarok szakítni a múlttal, de midőn meggyőződésem sugallja, javító kezekkel nyúlok az ország intézményeihez, mint megboldogult atyám 1808 ban és boldogult bátyám, kora tapasztalásaihoz képest jön. Kijelöltem magamnak a határt, meddig mehetek, s határozottan megtartom azt. Nem titkoljuk magunktól, hogy talán súlyos idők következnek be ránk , s ennek megfontolásával minden attól függ, hogy az ország maga képviselőiben egyetértsen velem. Ezt reményem, kivánom és várom. Csak igy leszünk kivül belöl erősek s nézhetünk bizvást a jövőbe. Milánó, jan. 30. A „Perseveranza“ párisi levelei szerint della Mormora tábornok a porosz királynak több előnyös ajánlatot fog tenni, de egyszersmind kijelenteni, hogy ha Pororoszország Austriával szövetkezik, Olaszország Francziaországgal fog tartani. Róma, jan. 39. Gaetából f. hó 30-káról jelentik : minden nap néhány száz ágyúlövést váltanak. Múlt éjjel a piemontiak több ezer bombát vetettek a várba , de a falak nem szenvedtek károkat. Esti posta. Pest, jan. 31. A „Moniteur“ január 28-diki szemléjében emlékezteti a közönséget, hogy az angol parliament febr. 5 dikén, tehát egy nappal később gyűl egybe, mint a franczia szenátus és törvényhozó testüléseit megnyitandotta. A Berlinből Párisba érkezett levelek azt mondják, hogy a porosz fővárosban a harczi párt került fölül. Ezen állítást a kölni lap kétségbe vonja. A hivatalos viszonyok a párisi és berlini udvarok közt még mddig jók. Murathy legalább egy sajátkezűleg írt levelet vitt magával Párisba, Vilmos királytól, melyben ez utóbbi azt mondja, hogy legforróbb óhajtása jó egyetértésben élni a császári kormánynyal. — Ahmed Vesihbasa, a Párisból visszahívott török követ, jan. 27-én ünnepélyes kihallgatáson búcsút vett a császártól. —• Lebarbier de Tinon altengernagy a kölni lap szerint jan. 27 óta Párisban van, s már volt fogadva a császártól. — Az „Ital. Corresp.“ írja Genuából jan. 25-től. Tegnap ismét egy osztály magyar önkénytes indult innen Nolába, Türr közelebbi tiltakozására, hogy ő nem toborz, megjegyzi a nevezett lap, miszerint neki bizonyos tudomása van , hogy egy őrmester meg van bízva a Milánóból és Piemontból érkező önkényteseket Nolába utasítani. Az őrmester 4 frank zsoldot húz, az önkénytesek 15 frankot napjára. Nem tudhatni, hogy mi czélja volt Türrnek azzal a tiltakozással, miután a toborzáson itt nyilvánosan folynak, de nem a legnagyobb sikerrel.