Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-01 / 3316. szám

Szerkeszteni iroda: Szép-utcza 1-sí szám, 1-be emelet E lap szellemi részét illető­ minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Külösi­ezési föltételek: VIDÉKRE, p­ostán ! POSTÁN, házhoz hordva: félévre .... 10 frt 60 kr. a. érti félévre . . . . 10 frt 50 kr. a.ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért | Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért HirdslHVinsL Jín • 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj nirueiaeaych­ája I külön ^ Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. B E C 8 1 BÖRZE február 20-án, 1801.­­ 3­50—3316. 12-ik évi folyam Péntek, mart. 1 1861. Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar- ~~ Adott Tar-Államadósság. ár tott ár ár tott ár Elsőbbségi kötvények. ár tott ár ár ott ár 5%-os osztrák értékben...................100 frt 60 60 61 — Államvasp ..................................... 600 frank 148 60 149.— II. Szombati 1-ső kibocsátás ...... 22.— 4.— 57%-os nemzeti kölcsön...................100 frt 77.30 77.60 Sorsté­­rv­ek. Lombard-velenczei........................ 600 frank 144 — 146.— N. Szombati 2-ik kibocsátás......................60.— 66.— 5°/6-os metalliques............................100 frt 65.76 66 — ’ Duna-gőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 94.— 96.— Váltók (devisek). 4 /f 7.­00 „ .................................100 frt 67 — 67 60 Osztrák Llyod............................100 ft pp. 80— 81 — Három hónapra. „ .. . . 1839-diki sorsolással.......................100 frt 106 — 107 — Hesevény.b Am­terdam ICO holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*/, 123 75 124 — Földtehermentesítésiek. 1854-diki­­ ............................100 frt 86.76 87 25 J A* gsburg 100 d. német ft (86 ft 90'/, kr) 3’/, „ 104 — 1‘^4 25 1860-diki . ............................100 frt 82 — 82 26 Nemzeti bank (ex div.) . . ...........................786 — 788 — Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.­ ) — ____ 5%-os magyarországi.......................100 frt 67 25 67.75 Comp-rentpapírok 42 ausztrál lira.......................15.60 16.— Hitelintézet 200 frt............................................. 169 20169 40 M. Frankfurt 100 d. ném. ft (86 ft 90'/, kr) 8­0­124 2124 50 57,-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64.25 64 75 A hitelintézeti darabja....................100 ft a. é. 118 76.114 — Alsó-ausztriai eBC. bank 600 frt...................... 664 - 666 - Hu­neburg 100 márk-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2­0 109 75 no — 5%-os erdélyi...............................100 frt 62 50 68.— Trieszti db......................................lOOftpp.128.— 125 — Khina-gőzhajózási társulat 500 frt.........................412.- 414.— Scailon 10 font sterling. (100 ft 23% kr) 6 „ 145 75 145 _ Velenczei kölcsön 1859 570 • • • . 100 frt 88 25 88 50 Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . 100 ft pp. 99 50100 50 Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 600 ft pp. . .160.- 170.— Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért) 8'/,­­ 57.50 57.70 Budai városközség db...................40 ft a. é. 37.75) 38 25 budapesti lánczhid 500 ft pp............................ 820 - 400 — Pénznemek. Zálog­levelek. Eszterházy.....................................40 ft pp. 91— 92 — Éjszaki vasút.................................................. 2160— 2162— Krrona ......................................................20---------.— Salm ..........................................40 ft pp. 86 —1­36.60 Ausztr. államvaspálya ........ 286 — 2­86 — Csicsári arany................................................ 6 89 __— A­l. bank 6 év. 570-es .... 100 ft pp. 101 50102 50 Pálffy ...........................................40 ft pp. 88 25 38.75 Nyugati vasút................................................ 187.­ 187 50 Be­snés arany................................................. 6 89 —— „ 10 év. 57.-os . . . . lOOftpp. 97.— 88.— Clary ..........................................40 ft pp. 35.50 36 — Pardubitz! vasút............................. 108.50108.75 Nspoleonsd’or.................................................11 65 11.67 „„ „ sorsolh. 5V0.....lOOftpp. 90.75 91.— St. Genois......................................40 ft pp. 36. - 36.50 Tiszai vasút.................................................... 147.- 147.— Or »ez imperiale.................................................11 95 , „ „ 12 hó 5%.......................1O0 ft pp. 99.50 100.— Windischgritz..................................20 ft pp. 21.­ 21.50 Déli vaspálya 60% (ex div.) ...... 188 — 189 - Ezüst...........................................................145— —— A n. bank sors. 50/.................... 100 ft a. é. 87 — 87 25 Waldstein.....................................20 ft pp. 24.76 25.25 Károly Lajos vaspálya (ex div.).......................166 50.167 — A nemzeti kölcsön papír szelvényei. . . .140—-------­A gallicziai föld­­hitelintéz. 47,%-os 100 ft pp. 88 — 89.— Keglevich.......................................10 ft pp. 15.76 16 26 Graz-Köflachi...............................................116-118.— Porosz pénztári utalvány...........................2.187, 2.197­, Pest, február 28. Mint mikor egy anya békételen gyermekét a „mumus“ fölemlegetése által akarja lecsen­­desíteni s álomba ringatni, olyformán vagyunk mi jelenleg föl-föl merülő alkotmányunkat kö­zelebbről érdeklő napi kérdéseikkel, mely kérdések a mily könnyelmű egykedvűséggel nézettek nem rég, épen oly szabatos s életbe vágó érdekkel hányattatnak s vettetnek meg a jelen érdek teljes pillanatában. Meg kell vallanunk, hogy épen nem csudál­­kozunk azon, ha gyakran fölmerül számunkra egy egy „mumus“, a­mely ijesztő rémkép gya­nánt , a hitevesztett utolsó reménysugarát is elsötétíteni látszik. Nemzetünk nem részesült még eddigelé azon nagyszerű jótéteményben, melynek alapja a többség kormányzatában rejlik , — sőt ellenkezőleg, nemzetünk meg­szokván századok óta folytonosan a kisebbség kormánya ellen küzdeni, most is gondoskodik ama régenten divatozott óvszerek fönntartá­sáról, melyek fegyver gyanánt fölhasználva, gyakran ugyan inkább csak csillogtak , sem­hogy valóban mentőleg vágtak volna is, de mégis kedvesek valának a nemzet előtt, mi­után jobb s élesebb fegyverünk nem volt s ha létezett is az lappangva, a körülmények nem engedék azt fölhasználnunk. A kedélyek eme hangulatából hiszem követ­­keztethetőnek,a jelenleg m­indenekelőtt előtérbe szorult helyhatóságok kérdését. Nem rég valaki tőlem azt kérdé: „Centralista vagyok-e, vagy pedig municipalista? — ez bizonyára oly kér­dés, melyre mással felelni alig lehet, mint: municipium for ever! De ha nem csal logi­kám, másképen is lehetne e kérdést föltenni: Felelős minisztériumot akarunk-e a helyható­ságok megtartásával, de némi rendezésével, vagy pedig a régi collegialis rendszert a régi municipiummal s annak mindenféle régi kísé­retével. — Tertium, a mi viszonyaink között, non datur, ha csak Bachhoz nem akarunk csat­lakozni. Én mindenesetre az első mellett szavazok, mert nem épen biztatólag hat reám, százados sérelmeink tömkelege, melyből kibontakoz­nunk alig lehet­ más eszköz segítségével, mint egy felelős minisztérium alkotása által. A jelen idő nagyban különbözik a régitől, a gőzerő mintegy áthatva az emberek tettere­jét, s más részről visszagondolva hosszadalmas, pedig legégetőbb kérdéseinket tárgyaló vitá­inkra, elhal bennem a remény legkisebb élte­tő ereje is. Érzem, hogy ez után vesznünk kellene, még­pedig a legrövidebb idő alatt, a­m­it elvéreztünk volna az 1848-iki törvények hozatala nélkül. Csalódni emberi dolog, ez legyen mentsé­gem a másképen gondolkozók irányában. Csakis akkor boldogulhat egy nemzet, csak­­­ ott lehet szó valódi alkotmányosságról, hol a kormány a nemzet többségének kifolyása. Vessünk egy futólagos pillantást hazánk nulljára, s kérdem, föltaláljuk-e csak megkö­­zelítőleg is, az alkotmányosság s biztonság e­­ritériumát ? Felelős minisztérium s oly helyhatóság, mely­­ kormány rendeleteit félre teheti, nem kép­­zelhetők együtt. Ez való, annyival is inkább, mert a rendelet félretétele által föloldatott a kormány a felelősség alól. Igen, de más rész­ről, vájjon képzelhető e jó kormány, mely a felelősség nem törvényes de csak becsületbeli árnyával birna is, folytonosan ellentálló helyhatósággal, az­az folytonos forradalom­mal, alig hiszem. Furcsa eszmezavart mutathatnánk föl, ha az e kérdés felett, az 1845-46- 47-ik évek­ben mondottakat a jelenlegi, ugyanazon ár­nyalat kebléből fakadó okoskodásokkal ha­sonlítanék egybe. A kit emlékező tehetsége egészen cserbe nem hagyott, emlékezni fog az 1848-ik évi, a helyhatóságok jövőjét körvonalzó baljóslatok­ra, melyek a megyének teljes kimúltát, mint bizonyost, megjövendölték. Az 1860-ik év en­nek ellenkezőjét bizonyítá, mert most mind­azok, a­kik hivatva vannak helyhatósági kö­telességeik teljesítésére, helyt álltak, s részt vesznek a megyék legcsekélyebb részletekig menő ügyeiben, holott 1848-ban búsulva visz­­szavonult mi sok tekintélyes erő a zöld asztal melöl. A megye az önkormányzat fogalmából szár­mazó, létezni s virágozni fog mindaddig, mig annak minden egyes, első tekintetre talán alig figyelmet érdemlő mozzanatát, azon érdekelt­ség és áldozat­készség kisérendi, a­mely fő-fő tulajdona minden igaz honpolgárnak. A legszebb intézmények, ha gyakorlatban elhanyagoltatnak, mitsem erdményeznek. A Centralisatio elleni leghathatósabb óv­szer pedig, csekély véleményem szerint, épen az önkormányzat minél nagyobb tökélyé­ben s minél lelkiismeretesebb keresztülvite­lében keresendő. Ezekből következtetve tehát a megyének még a félretételi jog elveszte után is, gyönyörű tér nyílik, melynek művelése minél szorgal­masabban fog kezeltetni, annál gazdagabb gyümölcsöt termend, a mint azt alább bátor leszek fölemlíteni. Jelenleg az utasítás­ adás kérdésében egy új aggodalom merült föl. E kérdést eldönteni nincs hatalmunkban, miután törvényeink, me­lyek a népképviseletet alapíták meg, erről hallgatnak. Úgy tartom, e hallgatás indokolt, mert vájjon a jelen képviselőknek ki adhatna utasítást ? egyedül választóik. A megye, mely a bizottmány által van képviselve, te­hát nem. Vájjon kívánatos s czélszerű-e az utasítás­adás általában, arról szólani most nem szándékom, de annyi bizonyos, hogy jelen­leg lehetlen. Az utasítás mellett bizonyosok figyelmébe ajánlom, ama minden alkotmányos népet illető jogot, a kérvényezés jogát, a­mely tisztán kezelve bizonyára csakhamar fölérhe­­tendne az utasítás adással s nem is varázsolná automat géppé a képviselők házát. Gyakran hallom emlegetni: mind szép az a­mit mondanak, de mégis érdekes volna tud­ni, mint volna egyeztethető a felelős minisz­térium a megyei rendszerrel. Annyi bizonyos, hogy a kérdés gyakorlati megfejtése, megoldaná egyszersmind a gordiusi csomót. Legyen szabad egész röviden, s 1848-iki törvényeink alapfonalán indulva meg, elmon­danom, mint képzelem én e két intézmény összeegyeztetését. Teszem, érkezik N. N. megyéhez a miniszté­rium részéről egy rendelet. A megye közgyű­lésén fölolvastatván, megszólal a jogosultak egyike s előadja, miszerint meggyőződése sze­­­rint, mint törvényeinkbe ütközőt, törvény­­ellenesnek tartja; e vita tovább fonódván, e vélemény nyer többséget. A fennebb említettek szerint most már a me­gye nem tehetné félre e rendeletet, hanem azt foganatba vévén, egyszersmind óvást menesz­­tene a minisztériumhoz, a megye határozatát képviselőt. Erre természetesen a felelős kormány ellen­zői azt mondják, mit ér az óvás, ha annak da­czára teljesíteni kell a megyének a törvényel­lenes rendeletet. S ez igaz is volna, ha az 1848-iki törvé­nyeink nem gondoskodtak volna biztosítékról, mint a­milyennek méltán mondhatjuk a Pesten évenkint tartandó országgyűlést. Egybegyűlvén az országgyűlés, a miniszté­rium kérdőre fogna vonatni e rendelete miatt, s e kérdőre vonatásból vagy miniszeriális kér­dés, vagy vád alá helyezés fog kifejlődni; de mindkét esetben a nemzet színe előtt tisztába fog rögtön hozatni a kétes ügy s a kedélyek meg fognak a többség határozatában nyu­godni. Ha pedig a ministérium, előre tartván a ke­­lepczétől, egybe nem hívná az országgyűlést, akkor lételét már is lehetlenné tette, mert nem lévén megszavazva sem adó sem újoncz, a most már valódi mentőként őrködő helyhatóság, semmi áron az országgyűlésileg meg nem sza­vazott terhek behajtására segéd­kezet nyúj­tani nem fog. Lehetne itt tenni azon ellenvetést is, hogy azon esetre, ha ily jellemű ministérium talál­kozhatnék — talán képes volna ilyenkor a for­radalom terére lépni s katonai erőt alkal­mazni. Az ég alatt annyi különfélét tapasztaltunk már, hogy még ezt is lehetségesnek kell tar­tanunk, s valóban veszélyes is volna, ha ismét 1848-iki törvényeink nemzeti, az alkotmányra megesketett seregről nem gondoskodnak vala, a­mely sereg bizonyára a mily vitézül fogná védeni nemzeti becsületét s hazája érdekét, épen oly megvetéssel utasítaná vissza a tör­vénytelen adót behajtó szerepét. Meglehet, hogy azok közé tartozom, kik bi­zonyos egyszer átgondolt eszmékbe szerelme­sek, de megvallom, ennél tisztább s egyszerűbb eljárást alig képzelhetek. S meg kell győződ­nünk arról, miszerint a megyei rendszer nem csak hogy meg nem fér a felelős ministérium­mal, de sőt ellenkezőleg, az elvitázhatlan tény, miszerint valódi s nem egyedül papírra firkált felelős kormány, egyedül helyhatóságok nyo­mán létezhetik. Meg kell továbbá győződnünk, hogy azok, kik felelős ministériumot óhajtanak épen nem centralisták, sőt e veszélyes elvnek legmérgesebb ellenei,­­ de egyszersmind ba­rátai s pártolói egy oly kormánynak, a­mely törvényes úton halad, igazságos s erélyes, az ország többségét képviseli, de egyszersmind, miután mindnyájan vér s hús alkotta lények vagyunk, felelős is. dr. Podmaniczky Frigyes. (Fk.) Az ausztriai birodalom élén a Császár áll, oldala mellett a minisztérium és (a föloszlatott állandó birodalmi tanács helyé­be lépendő) államtanács. A minisztérium viszi a kormányt és végrehajtó hatalmat, az államtanács pedig csak véleményezés jogával bír. A törvényhozási jogot a fejedelem a kép­viselő testületekkel osztja, még pedig így: 1. A szoros értelemben vett tartományi ügyek (földmivelés, középítkezés, jótékony­­sági intézetek, tartományi költségvetés, köz­ségi, iskolai ügyek stb.), az országgyűlések elé tartoznak. 2. A katona­ állítási, pénz-, bank-, vám-, ke­reskedelmi­, közlekedési, az összes közpénz­­ügyi és államadóssági tárgyak az általános birodalmi tanács elé tartoznak, mely az or­­szággy­űlésekből választatik és melyre Magyar­­ország 85, Erdély 26, Horvát-Tótország 9 kö­vetet küld. Miután pedig 3. oly tárgyak is vannak, melyek sem az 1. sem a 2. pont alá nem sorozhatók, azaz, melyek „közös“ ügyek ugyan, de még sem foglaltat­nak azok közt, melyek a 2. pont szerint az ál­talános birodalmi tanácsnak tartatnak fönn: ezen tárgyak a nem-magyar tartományokra nézve egy szűkebb birodalmi tanács elé hozatnak (melyből t. i. a magyar tagok ki­lépnek) ; Magyarországra nézve pedig ezen tárgyak a magyar országgyűlés által intéztet­­nek el, a­mi nincs ugyan egyenesen kimondva, de magától érthető, miután más testület, hol ez ügyek — Magyarországot illetőleg — tár­gyaltatnának, sehol sins megjelölve. A magyar országgyűlés hatásköre tehát mindazon tárgyakra terjedne, melyek a 2. pont szerint nem tartoznak az általános birodalmi tanács teendői közé. E hatáskör tehát t­á­g­a­b­b, mint a német-szláv tartományi gyűléseké, me­lyek maguk és az általános birodalomé közt még a szorosabb német-szláv birodalmi ta­nácsot is találják, de sokkal szűkebb lenne, mint az 1848 előtti magyar országgyűlésé, mert az adó-megszavazási, ujonczállítási, hitel és bankügyek stb., az általános birodalmi ta­nács elé tartoznak. Ha ezenkívül még megemlítjük, miszerint ezen általános birodalmi tanács, „urak“ és „kö­vetek“ házából álland, hogy amaz örökös és élethossziglanos pairekből, imez pedig közve­tett után (az országgyűlésekből és ezek által) választandó követekből állandó az olvasónak hű és átnézetes képét adtuk azon 70 foliólap tartalmának, mely a hivatalos bécsi újság múlt szerdai száma mellett megjelent. Nem ismervén az érdek azon mértékét, mely­­lyel olvasóink ezen publicációk iránt viseltet­nek, egyelőre csak néhány rövid megjegyzést csatolandunk hozzá. Valódi parlamentarismusról az új alkot­mánynál nem igen lehet szó; a miniszterek ezentúl is egyedül a fejedelem irányában fele­lősök, a tartományi gyűlések részben, a biro­dalmi tanács pedig egészben közvetett választásokból keletkezik, a kezdeményezés joga elég korlátolt; a tulconservativ éle­­­mekkel saturált pairie minden határozatot meg­semmisíthet,mert a végzés érvényességére mind a két ház helybenhagyása kívántatik meg stb. Mind­azáltal nem tagadható, hogy a legújabb intézmények az örökös tartományokra nézve haladást, még­pedig igen tetemes hala­dást képeznek. De miképen áll a dolog Magyarországra nézve? Minő véleménynyel vagyunk mi a közös birodalmi tanácsra nézve és mit tartunk oly újításról, mely az adó- és újoncz megszavazási jogot a magyar országgyűléstől elvonja, az e lapok olvasóira nézve, úgy reméljük, régóta nem titok. Elég nyíltan szóltunk e tárgyról eddig — óvatosan szólandunk róla ezentúl, mert a február 26-ki császári diploma VI. pont­ja ezen passust tartalmazza: „kinyilatkoztat­juk abbeli szilárd szándékunkat, hogy ezen ha­­tározmányokaz összes császári hatal-

Next