Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-08 / 3322. szám

három tagból álló a 3 évre választandó ellenőrködő bizottmány ellenőrzése mellett, egyetemleges felelősséggel a 6 évre választandó igazgató bizott­mány ingyen kezeli, mely elnökével együtt 7 tagból álland, kik közül 2 az írók közül választatik. 9. §. Az igazgató bizottmány póttagjaiul és ezek közt egy iró választatik. 10. §. A bizottmány érvényes határozatának hozata­lára 5 s ezek közt egy iró tag jelenléte szükséges. 11. §. Az igazgatós az ellenőrködő bizottmány tag­jait szavazattöbbséggel választják. E választásban egyéni szavazata van minden tagnak. 12. §. Az alapító tagok és alapító testületek magu­kat küldötteik által is képviseltethetik. 13. §. Az igazgató bizottmány elnökét a tagok köz­gyűlése választja, ki a bizottmányt havonkint, vagy szük­ség esetében gyakrabban is összehívja. 14. §. Az igazgató bizottmány képviseli a magyar írók segély egy­letét a hatóságok irányában , s szám­adását az ellenőrködő bizottmány elé évenként ter­jeszti. 15. §. Az ellenőrködő bizottmány tagjai tisztüket ingyen teljesítik. 16. §. Az első közgyűlésen s a bizottmányok vá­lasztásánál az ez alkalomra a közgyűlés által vá­lasztott tag elnököl. 17. §. Az igazgató és az ellenőrködő bizottmányok tagjai újra választhatók. 18. §. A segélyegylet pénztárának állapotáról a pénztárnok aláírásával s az ellenőrök ellenjegyzésével nyilvános számadás évenként adatik, a segélyzettek neveinek elhallgatásával. A számadási könyvek egyébiránt minden tag által megtekinthetők. 19. §. Az igazgató bizottmány választja a titkárt és a pénztárnokot. A titkár az igazgató és az ellenőrködő bizottmá­nyok által közösen meghatározott fizetésben ré­s­z­e­s­ü­l. 20. §. A titkár, ki egyszersmind előadó az igazgató bizottmány üléseiben, ez ülések és a közgyűlés jegyző­könyveit vezeti, elkészíti a közgyűlések elé terjesztendő jelentést, az illető elnök meghagyásából egybehívja a rendes havi gyűlést s a választó gyűléseket. Az igazgató bizottmány nevében levelez, őrzi az iratokat és oklevele­ket, azokról rendes leltárt készít, melynek egyik párja az igazgató bizottmány elnökénél van. A titkár szerkeszti az évkönyveket, rendezi az évenkénti hangversenyeket s gondoskodik, hogy ez alapszabályok 7-ik §-sa intézkedé­sének elég­tétessék. A titkár az igazgatóság üléseiben sza­vazattal nem bir. 21. §. A pénztárnok, ki csak az igazgató bizottmány elnöke aláírásával ellátott utalványra teljesíti a fizetéseket, évnegyedenkint számol az igazgató bizottmánynak a befize­tett kamatok s az időközben történt adakozások s a tagok befizetései felől; gondoskodik, hogy a kamatok rendesen befolyjanak s a kamatfizetések és adakozásokról, valamint a tagok befizetéseiről szóló nyugtákat aláírja. 22. §. A titkár és a pénztárnok csak pontatlanság vagy hűtlen kezelés esetében mozdíthatók el. 23. §. Az alapítók jogai, haláluk esetében leg­­idősb vérszerinti törvényes örökösükre szállnak. 24. §. Az alapszabályok megváltozta­tá­s­a a tagok és alapítóknak e végre egybehívott köz­gyűlésén történhetik. Ez esetben érvényes határozatra a jelenlevők 3/4-ének egyértelműsége szükséges. 25. §. Az egylet föloszlását csak az e czél­­ból különösen egybehívott közgyűlés határozhatja el a ta­gok 3/4 ének egyértelmű szavazatával. 26. §. Az egylet föloszlása esetében az alapítók alapítványaikkal szabadon rendelkezhet­ne­k ; a fennmaradandó tőke a magyar tudományos aka­démiára száll. Nyilvános kérelem a népszámlálás ügyében. A magyar t.Akadémia statistikai bizottsága a tisztelt egyházi hatóságok s lelkész urak hazafias köz­remunkálásával f. évi mart. utolsóján végrehajtandó népszámlálás által a magyar birodalomban élő kü­lönböző néptörzsek létszámáról is biztos adatokat óhajt szerezni, s azért a lelkész urakat fölkéré, hogy ne csak hiveiknek általános számát, de azt is tegyék ki, hány magyar, német, szláv, román stb. ajkú van saját hiveik s hivatalkörükben l­étező más felekezetbeliek közt. Mint hogy pedig hazánknak számos helységei vegyes nyel­vűek, s ennélfogva azoknak lakói két, sőt három nyelven is beszélnek — mely körülmény kivált ott szokott elő­fordulni, hol különböző néptörzsek egymással érintkez­nek és határosok — azért a stat. bizottság szükséges­nek látja, a lelkészurakat pótlólag arra is figyelmeztetni s fölkérni, szíveskedjenek a rovatos táblázaton külön jegyzetben kitenni: 1) egyféle vagy vegyes nyelvű-e az illető helység vagy egy házközség ? 2) ha vegyes nyelvű, micsoda nyelvek divatoznak a helységben ? 3) az egyházhivek vagy községtagok közül hányan beszél­nek az illető két vagy három nyelven ? — E körülmé­nyek és viszonyok lelkiismeretes földerítését hazánk sza­batos ethnographiája okvetlenül megkívánja, s reméljük, a t. lelkész urak ezen kérelmünket is teljesíteni fogják. A m. tud. Akad. stat. bizottsága megbízásából annak jegyzője. — Pest, mart. 3. 1861. Hunfalvy János.*) Hetedik jegyzéke A Ki­s f­a In­dy -t­á­r­s­a­s­ág pártolóinak. Gárdos János Pest. Baar János (12 f.) Pest. Ifj. b. Podmaniczky László Pest. László Gyula Pest. Horváth Sámuelné assz. Gerend. Ifj. Lonovics József Pest. Hol­­lósy Mihály Pest. Daruváry Ferenczné, Waschalkoné, Szabó Ferenczné urhölgyek: Moder Ferencz, kalocsai casinó, Kostyák János, Ábrahámffy János, Mészáros- Szabadhegyi Polixéna úrnő, Lauter József — mind Ka­locsán. — Daruváry Alajos, Pest. Berger Ármin, Sza­badka. Mátray Gábor Pest. Vladár Ervin, Gálszécs. La­tor Gábor, Nagy-Szőlős. Hagara Miklós, Nagy-Szőlős. Bernáth Bertalanná, b. Radák Mária urhölgy. Nagy Já­nos, Szász Gerő, Kolozsvár. Rényi József, Ferenczvölgy. Makó Lenke úrnő, Jász Apáth. Koós Ferencz, Bukarest. Ghyczy Ignácz, Pest. Huszár Ferencz, Pest. Mosel *) E sorok közlésére a többi hazai lapok t. szerkesztő­ségei is fölkéretnek. Györgyné (sz. Simony) assz., Pozsony (Schwaiger könyvt­árusnál). Orbán József, Zeley János, Palotay László, Nagyvárad. Kedves Tamás, Gyergyó-Sz.m­klós. Györfi Pető, Gyergyó-Ditró. Ifjúsági képző-társulat, Pápa. Ko­vács Eduárd, Homok. Dr Bécsy János, Szolnok. Csathó Alajos, Mező Túr. Olvasó-egylet, M.-Túr. Horváth János, Kun Szent-Miklós. Lesitz Mátyás, Baky Ferenczné, Eberl Józsefné, Pap Ida, Tóth Istvánná, dr Técsi Józsefné ur­­hölgyek, Bors Károly — mind Kun-Sz.­Miklós, Szabó Pál, földmives, Szalk Szentmárton, Bibó Dienes, Enying, László Kár. (két részvény), Minatitlan (Mexico). Beöthy- Fehér Mária úrnő, Törtei. Sempcz-kerületi tanítók. Lo­­sonczi népkör. Felsőbányai olvasó-egylet. Kelt Pesten, mart. 1. 1861. Arany János, igazgató. Hegyes élet. Komárommegye 1861. mart. 1-én tartott bizottmá­­nyi közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. Fölolvastatott­­ cs. kir. Felségének f. é. február 14-én 215%5s. sz. a. kelt kegyelmes kir. meghívó le­vele, melyben Magyarország közgyűlését f. é. apri­l-ra Budára kitűzni méltóztatott. Ezzel kapcsolatban indítvány létetett, miszerint a hivatalos lapok által a bizottmány összeülésének folyama alatt köztudomásra jutott azon legfelsőbb elhatározásra, melynél fogva törvényeinkkel ellenkezésben, az úgynevezett biro­dalmi tanács is megalapittatott s rendelkezési köre Magyarországra is kiterj­eszté tett, megyénk is, mint a törvények megtartása fölötti őrködésre kiválólag meghívott egyik törvényhatóság, nyilatkozzék. Megyénk közönsége alkotmányos jogainál fogva fölhi­vatva érzi magát kijelenteni, hogy a k. kir. meghívó le­vélben oly kellékek hiányát látja, melyeket lehetlen köz­jogi szempontból hallgatással elmellőzni. 1-er Hiányzik benne az 1848. 3. t.cz. szerinti miniszteri ellenjegyzés. 2-or. Erdély s a kapcsolt részek, a közös magyar ország­gyűlésre meg nem hivattak. 3-or. Az országgyűlés az 1848. 4. t.cz. ellenében Budára tűzetett ki. 4-er. Nem felel meg azon kellékeknek, melyeket az 1790. 3. t.cz. és 1608. évi koronázás előtti törvények a trónváltozás esetére megszabnak, sőt még hivatkozás is van a m. é. oct. 20-án kiadott legfelsőbb elhatározásra is, mely al­­kotmányszerű alapokkal nem bír. Mindezen hiányok, melyekhez hozzájárul az is, misze­rint a meghívó levél kiadásakor, s az országgyűlés ha­tárnapja kitűzésében nem vétettek tekintetbe, azon határ­idők sem, melylyek az 1848. 5. t. sz. által a követvá­lasztásoknál me­gtartandók, eléggé okadatolnak ha me­gyénk közönsége, az alattvalói tisztelet korlátai között törvényes jogainál fogva mindaddig, mig a törvényeknek elégtétel nem eszközöltetik, a k. kir. meghívó levél végre­hajtása iránt nem intézkednek. De a köztudomásra jutott utóbbi legfelsőbb rendele­tek, melyek bennünket méltó aggodalommal töltenek el, hazánkat oly súlyos veszedelemmel fenyegetik, miszerint elkerülhetlenné válik, hogy azokra a nemzet országgyű­­lésileg a Sanctio pragmatikában is megismert jogai fönn­tartásával mielőbb ne nyilatkozzék. Ennélfogva a k. kir. meghivó levél a középponti bizottmánynak, további eljá­rás végett óvásunknak jegyzőkönyvi kijelentésével mind­ezek mellett is kiadatott. A magyar nemzet s a felséges fejedelmi ház között, az 1723. 1. és 2. t.czikkekben oly megmásithatlan kétoldalú szerződés köttetett, melyet Ő Felsége maga is a sanctio pragmatici neve alatt uralkodásának alapjául jelölt ki. Ennek egyik föltétele az uralkodó ház örökösödési jogá­nak folytonossága ugyan, de viszont másik föltétele sze­rint a nemzetnek minden alkotmányos és diplomátiai jogai és törvényei, melyek által az országnak állami önállása és függetlensége, a felséges uralkodó­ház magyar trónra lép­tének kezdete óta fönntartva volt, szinte teljes épségben megőriztetnek. Hogy ez a sanctio pragmatica valódi értel­me, azt az 1848. évben királyi szentesítéssel megerősített törvényeken kívül, a pragmatica senctio megállapítását követő számos egyéb törvényeink is tanúsítják. Ezek ne­vezetesen az 1741. 8 és 11. t.cz. biztosítják a nemzetet, hogy Magyarország az örökös tartományok módjára soha sem fog kormányoztatni; hogy az 1741.11. t.cz. szerint a magyar országos közügyek csupán magyar tanácscsal fognak tárgyaltatni, hogy Magyarország az 1790. 10. t. cz. szerint, kormányzatának minden ágaira nézve füg­getlen , semmi más országnak, vagy nemzetnek, alá nem rendelt, önálló, alkotmányos állam. E fölött továbbá, bárminemű adó- és ujonezszedés, az 1790. észt. 19., 1827. 4-dik és 1808. 2-dik s több t. ez. szerint, egyedül az országgyűlésen rendeltethetik el; az 1790. 12. t. ez. szerint, Magyarországra nézve a törvényhozás az ország­gyűlésen kívül sehol sem gyakoroltathatik; a magyar kamara, és igy egész országos pénzügyünk kezelése is független s az 1741. 14. t. ez. folytán, semmi idegen kormánytestületnek alá nem rendelhető; s a kereskedelmi és közlekedési ügyek is, az 1790. észt. 22-ik, 1790. 67-ik, 1836. 25 és 26-ik t.czikkek szerint, az ország­gyűlés s illetőleg magyar hatóságok alá vannak ren­delve. Miután Ő Felsége m. é. október 20-ki nyilatkozványá­­ban, valamint f. é. január 16-ki k. királyi leiratában is ősi alkotmányos intézményeink életbe léptetését tűzte ki feladatul, azt hivénk, hogy ezen elhatározásnak az al­kotmány teljes helyreállítása lesz múlhatlan követke­zése, és csak az átmenet nehézségei végett látszik szük­ségesnek némely kérdéseket országgyűlési megoldásra utasítani. A következés várakozásunknak meg nem felelt. A bi­rodalmi tanács megalakításának elhatározása kétségte­len ténynyé vált, s működése alkotmányos alapjogaink mellőzésével hazánkra is kiterjesztetni czéloztatik. Ha ennek foganatba vétele sikerülne, nem kétkedünk kije­lenteni , hogy a sanctio pragmatica egyik föltétele, mely által hazánk alkotmányos és diplomatikai jogainak biz­tosítása kimondatott, mélyen sértetnék, alkotmányunk megszüntetnék és Magyarország államélete meg lenne semmisítve. Az örökös tartományok miniszterei a belügyekben tel­jesen megc­áfolják azon törvényességi politikát, melyet Ő Felsége érdekeinek érzetében a külügyekben követnek, s fölforgatni igyekeznek azon jogalapot, melyen Ma­gyarország az örökös tartományokkal 300 éven át szi­lárdul megállt, mely a Felséges uralkodó ház nagy hatalmi állását s európai jelentőségét teremtette, mely szilárdságát Magyarország és az örökös tartományok azon legnagyobb megrázkódásai alkalmával, melyeken azok az örökösödési és Napóleoni háborúk által keresz­tül mentek, oly fényesen tanúsította, mely alapoknak különfélék. Pest, mart. 7. – Gr. Apponyi, Majláth és báró Sennyei a tegnapi vo­nattal Bécsbe utaztak. Mint mondják, legfelsőbb helyről hivattak oda, hogy résztvegyenek a királyi propositiók, s a fönnforgó alkotmány kérdés feletti tanácskozmányok­­ban. A prímás ő eminentiája már előbb Bécsbe érkezett s mint ottani lapokból értesülünk, 3-án két óráig tartó kihallgatáson volt Ő Felségénél.­­ A buda­kanizsai vasútvonalon a napokban uj, illető­leg harmadik próbamenet tartatott, mely elég jól sike­rült, s mint Dunántúlról írják, nagy reményök van, mi­szerint országgyűlési követeiket már a vaspálya röpítendi az ország fővárosába.­­Mint mondják a Sárosytól szerkesztett „Trombita“ első száma már megjelent, igen ügyes szerkesztéssel s érdekes tartalommal. Különösen a főmunkatárs Sárosy­­nak, egy igen szép verse van benne.­­ A cs. k. szabadalmazott tiszai vaspálya üzleti bevé­teleinek kimutatása : 1861. febr. havában az utasok száma volt 45,752 ; málha, gyorsszállitmány és egyéb áru : 623,081 mázsa 95 font, bevétel ezekért : 235,204 ft 12 kr. Január és februárban együtt utasok száma: 94,566, mindenféle márha : 1,390,926 mázsa 74 font, bevétel mindezekért 523 630 ft 27 kr. Az üzlethez tar­­tozólag díj nélkül szállíttatott februárban 99,040 mázsa font.­­ Már falragaszok is hirdetik, hogy kitűnő tehetségű hegedűművészünk Joachim József első hangversenye va­sárnap, f. hó 10-én délután fél ötkor lesz a nemzeti Mu­zeum díszteremében.­­ Meghívás. Tisztelettel kérem a „Petőfi-szobor“ ügyében a t. ez. bizottmányi tagokat és a t. közönséget, jövő vasárnap, 1861.mártius 10-én d. e. 10 órakor a magyar Akadémia teremében tartandó nyilvános érte­kezletre megjelenni. Kelt Pesten, mart. 7-én. Reményi Ede, az ügy ideigl. kezelője. f Kraszna megyéből írják a K. K.-nek, hogy ott a fő­ispán bevonulása alkalmával a testvéri egyetértés jeléül a magyar nemzeti szin zászló a román templomok tor­nyára is föltüzetett. f Bár Magyarországnak a Királyhágón túli részében az alkotmányosság még igen gyönge lábon áll, mégis élénken foglalkoznak az országgyűlésre küldendő kö­vetválasztási combinatiókkal, s általános a nézet, hogy azokat csak Budapestre küldik. f Márt 5-kén a szolnoki csata 12-dik évfordulótán, e nevezetes nap emlékét a templomban számos nép jelen­létében ünnepélyes gyászmisével az elesett harczosok lelkéért, a Szózat s Hymnusnak a helybeli dalárda általi eléneklésével ülék meg.­­ A „Sürgöny“ írja , hogy miután a magyar aka­démia által a múzeumi díszteremben rendezett évszáza­dos Kazinczy-ünnepély alkalmával fölmerült azon köz­­­hajtás : állíttatnék a nagy férfinak a múzeumi parkban emlék, és erre adakozások utján annyi pénz gyűlt be, hogy ha nem is nagyszerű, de mindenesetre csinos emlé­ket lehet emelni, mely szándék ki­­tele az által is köny­­nyittetett, hogy ifj. K. Vay Miklós a Fernkorn bécsi je­les öntödéjéből kikerült művet csupa hazafiságból dij nélkül mintázta; ezen emlék a legközelebbi hetekben a múzeumi kertnek a „Sándor-utcza felé eső részében, a merre közönségesen a múzeumba mennek, szemlélhető lesz. A gránit talapzatott Gerenday Antal úr készíté el, s ennek letételéhez­ szükséges munkához tegnap fogott. Megemlítendőnek tartjuk itt, hogy a tavai óta ott álló Berzsenyi-emlék meg fog fordíttatni, úgy hogy mind a két emlék nem ki az utcza, hanem be a kert felé a lehe­tőségig szemközt egymással fog állani. A Folyó hó 3­kán Gödöllőn a váczi járási honvédse­­gélyző egylet jótékony előadást rendezett, melyben hely­beli és pesti műkedvelők működtek közre. A tiszta jö­vedelem mintegy 150 írtra rúg, mely nemsokára bénult vitézeink közt ki fog osztatni. Az előadást este közla­koma követé, hol a lelkes felköszöntések nem hiányoztak. Köszönet a tisztelt közreműködőknek, s tisztelet a kö­zönségnek, mely a jótékony czél iránti tekintetből igen szép szép számmal sereglett össze.­­ A „Családi Kör“ Kossuth Lajos nővéréről, Rutt­­kaynéról emlékezvén, kit a sors Amerikába vetett, s ki egy pesti barátnéjával folytonos levelezésben áll; arról értesít, hogy a tisztelt honleány az angol nyelvet egészen magáévá tevén, a Missisippi mellett nevelőét nyitott, mely a vidék legkeresettebb intézetei közé tar­tozik, úgy hogy jövedelméből nemcsak saját családját tisztességes nevelésben részesítheti a derék nő, hanem egyszers­mind elhunyt nővérének,Meszlényi Kossuth Zsuzsánnának hát­rahagyott két árva leányát is anyai gondjai alá veti . Legutóbbi levele szerint a hozzájáró magyar diva­lok képei, ismerősei közt kiváló tetszésben részesül — és általában nemzeti viseletünk a Missisippi mellé terjedni kezd.­­ Kimutatása a „P­e­tő­f­i - s­z­o­b­o­r“ra mai is alálírottnál begyült összegeknek : 1. Reményi Ede,­z indítványozó személyesen gyűjtött: a) K. K. Halason­­ frt, b) Makón 88 frt, c) H. M. Vásárhelyen 176 frt, Szentesen 184 frt, e) Szarvason 60 frt, f) Gyulán frt, g) N. Szalonthán 64 frt, h) Nagyváradon 358 30 kr, 1 arany, 1 tallér és 3 huszas, i) Püspök-La­nyon a vasúti­ állomás váróteremében 38 frt, k) Der­czenben 262 frt, l) B.­Gyarmathon 314 frt, 1 ezüst frt 3 huszas s 1 tizes, m) N.-Becskereken 449 frt, n) K. ivén 20 frt. 2. b. Apor Biri és Csausz Nina urhölgy gyüjtőivén Nagybányáról 51 forint s 2 ezüst forintos, Omaszta Szilárd ur ivén Kis-Jenöröl 20 frt. 4. Baló Béla ur ivén Jolsváról 46 frt 10 kr. 5. Egy indítvány­ ivén Urmezőről 45 frt. 6. Dr. Láng Emil ur ivén Nyit­ról 42 frt 10 kr. 7. Schmitt Gyula úr ivén Szegvár 29 frt. 8. A duna­földvári casinónak e czélra rendez báljából 80 frt. 9. Sámson Sándor úrtól 2 frt. 10. Polf báró Rudnyánszky Alexandrine urhölgy ivén Pest 53 frt. 11. ifj. Fried és Schlesinger József urak iv Szentesről 16 frt 50 kr. 12. Serédy Erzsébet urhel­­vén Váczról 84 frt. 13. A IP. N.-hoz beküldött s al írottnak kézbesített összegek: a) Az abonyi casino-eg­yernek Petőfi szobrára rendezett hangversenye jöved­mezeit 170 frt. b) Hanover Miksa ur Pestről 20 frt. a haza fölvirágzásán,­k örömére Nagyváradon múlt ( dec. 29 én rendezett lakomán összegyűlt 127 frt 76 és 1 arany, d) Krisztinkovics Antal, Szilvásy Márton Komáromy Alajos urak a Győrött f. évi január 16-án czélra tartott Akadémia tisztajövedelmeként beküldi 383 frt, e) Spitzer Lajos ur N.-Kanizsáról az ottani k­reskedelmi egylet részéről beküldött 70 frt, f) Szelesi László a Kis-Czelen febr. 10-én e czélra tartott tánczi­galom jövedelmét 85 frt. 14. Noszlopy Szilárdka k. ivén Pestöl 16 frt. 15. Vasváry Lipót ur ivén Pesti 526 frt. 16. A „Magyar Izraelitához beküldött­n ak írottnak kézbesített összegek: a) Dr. Bleuer Miklós­­ lakodalom alkalmával gyűjtött (Szabolcsban) 51 frt, 1 Dr. Kaczander ur gyűjtött Miskolczon 30 frt, c) Schönfe Ignácz ur Gödöllőről 2 frt 50 kr, d) Klein­e ur gyűjtő Váczon 12 frt, e) Ausländer Zsiga ur Debreczenben 1 frt­. 17. Zilahy S. Pál ur Kecskeméten a „Purim“ ünn­pélyen gyűjtött 32 frt. 18. A pesti „Nemzeti-kör“ m­­­eddig aláirott s alálirottnak kézbesittetett 237 frt. 1­ P. Szathmáry Károly ivén M. Szigetről 125 frt 40 k E szerint eddig begyült nálam összesen 4677 frt 66 1 o­é. és 2 arany, 1 tallér, 3 frtos, 6 huszas s 1 tizes. Ez összegek általam időnkint a pesti takarékpém­tárba letétettek. — Az ivek és nevek részletes bemuta­tása, nemkülönben az egész ügy tárgyalása vasárnap hó 10 én a magyar Akadémia teremében összegyülend bizottmány által fog elintéztetni. A hozandó végzése pedig jegzőkönyvbe iktatva a hazai lapok utján időnkit közöltetni fognak. — Kelt. Pesten, mart. 5-én 1861. Reményi E­d­e ,*) s. k. régi posta-utcza, 2. sz. a. Nyilatkozat. A „Debreczeni Közlöny“ f. é. febr 23-kán megjelent 69-dik száma, Csanak József urnak „Pesti Hirnök“ 42 dik számában Hollósy Béla ur­ális közlött levelére vonatkozó czikkében nevünket elősző is saját hibáját szépítő állításainak védelmére s a nőm épen jelentéktelen közérdekű kérdéses tárgyban a dolo valódi állása körül a vélemények tévúton vezetésére azután Csanak József urnak méltatlan bántalmazása czélozva, végre mint ez idő szerint városunkba egyedül rendes hírlap ezen egyeduraságával­ visszaélése kisére­tében óhajtotta fölhasználni. Mi az elsőt illeti : nevünknek ily czélzatu használta­tása ellen egyenesen tiltakozunk. A másodikra nézve Csanak József érdemes polgártársunk és jelleme a Köz­löny körén túl is, de itthon biznyosan oly elismert tény melynek kétség alá vonása már magában is mind­két tönknek roszul esnék, annál bántóbb tehát, hogy a köz­löny ily tapintatlan megtámadását nevünkkel vélte fedezhetőnek. A harmadikra vonatkozólag, a közlöny ily modora természettel kizárván azt, hogy vele érintkez­hessünk, de különben is az említett polémia a közlöny körénél tágabb téren indulván meg, s mindenesetre köz­érdekű pontok körül forogván, kénytelenek vagyunk ál­talános hazai lapban — „Pesti Napló“-ban keresni s kérni jelen nyilatkozatunk közlését. Debreczen, mart. 1. 1861. Farkas Ferencz, m. k. C s á n y i Dániel m. k. f Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről; mart. 7 érős 5°/0 metalliques 64.60; nemzeti kölcsön 76.30; bankrészvény 730; hitelintézet 163; londoni váltó 148.75; arany 7­6; megtámadása Magyarországot s az örökös tartományo­kat mindig végveszélylyel fenyegette, s mely az újabb időkben ismételve fölállított központosítási tanoknak csak azért sem áldozható föl, mert további alkalmazása a külföldi politika terén is Ő Fölsége államait nyilt ve­­szélylyel fenyegeti. Ezen veszélyt csak az országgyűlés előzheti meg, mi­dőn ezért megyénk e k. kir. meghivó levelet a közép­ponti választmánynak tárgyalás végett kiadatni rendeli, részéről is járulni akar az országgyűlés mielőbbi össze­jövetelének eszközléséhez. Teszi ezt azon meggyőző­déssel , hogy az országgyűlés, s abban a megye választó­kerületei által küldött képviselők is, hazánknak és ha­zánk kormányának az 1848. évi királyi jóváhagyással szentesített függetlenségét és önállását fönn fogják tar­tani. Teszi azon biztos reményben, hogy nem fog oly országgyűlés alakíttathatni, mely az ország legfontosabb ős jogairól lemondván, azokat idegen t­estületre ruházza s az által alkotmányunk s állami önállásunk végenyé­szetét idézze elő. Hogy végre nem fog az országban ta­lálkozni testület, mely a birodalmi tanácsba követeket küldene, sőt nem fog találkozni egyén, ki oda a meghívást haza iránti kötelességével ellentétben elfogadná. Mindezekről b. Vay Miklós úr ő kegyelmessége azon kijelentéssel lesz értesítendő, miszerint fölhasználva tényleges állásának előnyeit, működését oda irá­­­nyozandja, hogy a czél elérhetése lehetségessé tétes­sék. És a megye közönsége hiszi, hogy e remény azon utolsó kapocs, mely őt magas állásához fűzi Ezen jegyzőkönyvi nyilatkozat az ország törvényha­tóságaival is körlevelek mellett közöltetni rendeltetett. Kiadta Huszár Imre, aljegyző. Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Napóleon _ herczeg föllépése a szenátusban, mint a kölni lap írja, Parisban rop­pant figyelmet gerjeszt, mert senki nem várta, hogy a herczeg oly nagy határozottsággal bele­vág a tárgyalásba, sőt nem egy ember van, a­ki a mai napig nem akarta elismerni se azon szónoki, se azon politikai tehetséget, melynek a császár uno­­kaöcscse a mart. 1-jei senatusülésben tanúságát adá. A mart. 2-i ülésben is meglehetősen élénkek voltak a viták. M­a­t­hh­i­e­u bibornok besamjoni érsek védte a püspököket és a pápai ügy híveit a P­i­e­t­r­i­ur ál­tal tett azon szemrehányás ellen, mintha ők politikai és császárságellenes okokból iparkodnának ellenzé­ket képezni. A senatus mártius 2-diki ülésében Matthieu bibor­nok , besançoni érsek nyilatkozott a válaszfelirat tár­gyában , még­pedig sokkal szelidebb hangon, mint sokan várták. Nem ismeri el, mintha a római kér­désben mutatkozó izgatottság pártszellemből szár­maznék, hanem onnan származik, mivel az ügy igazságos és szent, és mivel egy család tagjai­nak nem lehet fájdalom nélkül tekinteni azon sorra­ *) Kérem a lapok t. sz. szerkesztőit, ezen kimutatás szi­ves átvételére.

Next