Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)

1861-04-03 / 3342. szám

Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ april—júniusi évnegyedek folyamára. Előfizetés j­ár vidékre és helyben april— júniusi évnegyedre 5 frt 25 kr. o. o. Az előfizetések közvetlenül a „Pesti Napló“ kiadóhivatalához küldendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 30. A 1848-ki törvények, ha nem is egyen­lők fontosságukra nézve, de egyenlők a legfontosabb okból: szentesitésök­­n­é­l f­o­g­v­a, mely minden megsértetés­­től védi, s minden od­rogh­ozási kísérle­teken felül helyzi azokat. Mi volna az alkotmányos élet, ha a törvények érvé­nyességüket a végrehajtó hatalom sza­badkénye szerint nyernék vissza, vagy veszítenék el! A 73 követet,a­­melyet az un­iást Er­dély tartozik országgyűlésünkre küldeni, há­ztalan keressük. Azok nem fognak a kinyitás ünnepélyén jelen lenni, s a kö­vet igazolások alkalmával sem. Üresen maradt, vagy tán még a terembe be sem vitt székeik, inkább fogják a ke­délyeket ingerelni, mint a legtüzesebb szónoklatok. Minden szem midőn körültekint, már mintegy kérdezi : mi kezességünk van a jövőben, ha három törvényczikk, t. i. az 1847/s -ki pozsoni országgyűlés VII-dik, és az 1848-ki kolozsvári országgyűlés I-ső és II-dik czikke kiszakittatnék tör­vénykönyvünkből ? A közmegdöbbenés, mielőtt az ajkak fölnyitnának, hogy til­takozzanak, már vádat és aggodalmat tolmácsoland. Mert kinek ne jutna eszé­be, midőn a királyi előterjesztményeket hallgatja, hogy mi történt azon 1008 négyszög mértfölddel **), mely Magyar­­ország testének az unió által csak oly kie­gészítő része, mint a Tiszán inneni,vagy Dunán túli kerület, é­s mi történt azon 1 900,000 lélekkel , melynek szintoly joga és kötelessége volt a mi országgyű­lésünkön képviseltetni, mint a tős ma­gyar ajkú Szabolcs, vagy a többnyire román és orosz nyelvű Mármaros megye de­rék fiainak ? Ki ne sejtené — ha szintén el­hallgatja is — hogy a­mely terembe most a hon atyái lépnek, az tanácskozási hely le­het ugyan, de törvényhozási nem ; mert az országnak csak egyes részei vannak még képviselve s pedig a hiányzó darabokat nem ellenség szállatta meg és tartja bir­tokban, hogy a kivételes helyzet egyaránt föloldozza a törvény kötelme alól a meg­­j­­enteket és kimaradtakat? S végre, ki ne fájlalná, hogy midőn az „inaugurale diploma“ a királyt az ország területi ép­ségének megtartására kötelezi, a viszo­nyok hatalma mind az uralkodónak az al­kotmányra teendő esküjét, mind pedig a koronázás nagy ünnepét, mely történe­tünkben korszakot fogna alkotni, távo­labb vetette, mint gondoltuk, s mint a haza és trón érdekei kívánják ? Erdély nem társország, mint a minő Horváthország, mert az unióval képvise­leti különállása megszűnt. S ha a zágrábi nemzeti gyűlés követeinek távollétét fáj­laljuk is, az erdélyi képviselők meg nem jelenése a legnagyobb és legelőlegesebb sérelmek egyike , melynek megorvoslása nélkül, még hozandó törvényeink érvé­nyessége is kétségbe vonathatnék s a kép­viselők háza csonka­ parliamentnek volna nevezhető. „Rara temporum felicitas, ubi sentire, quae velis, et quae sen­­tias, dicere licet“, mondja Tacitus. Tizenegy év szenvedései után, gondo­lataink és érzelmeink végre rejtekeikből a nyilvány elébe kiléphetnek. Midőn néhány hónap óta a sajtó nálunk is szabadabban mozog és a nemzet érzel­meit tolmácsolni — legalább bizonyos mértékig — lehet, a kormány nemcsak a journalistika által, de a megyék és sza­bad királyi városok tanácskozataiból és határozataiból is meggyőződhetett volna arról, mikép az 1848-ai törvények elis­­merése és végrehajtása nélkül, lehetetlen a provisoriumon kívül más ered­ményhez jutni. Ha pedig az October 20-diki rendszer­­változtatásnak utolsó stádiuma, csak­ugyan az alkotmányos működések fölfüg­­gesztése lesz, akkor mind könnyebb, mind pedig veszélytelenebb lett volna a Bach absolutismusát folytatni, mintsem újra szervezni a react­iót s pénzt, esz­közöket s kedvező körülményeket terem­teni oly állapot visszaidézésére , mely fö­lött pálczát tört maga az uralkodó , me­lyet elitélt a világ s melyet ujongó öröm­mel üdvözölnének Ausztria minden ellen­ségei. KEMÉNY ZSIGMOND. (Fk.) Valamint nincs füst, tűz nélkül, szintúgy még a legképtelenebb és telje­sen alaptalan rémhirek is rendesen igen feszült helyzetre mutatnak, a parázs alatt dúló tűzre, mely minden perc­ben magas lángra lobbanhat fel. Ily rémhírekkel találkozunk néhány nap óta az összes külföldi sajtóban. Egy­felől azt állítják, hogy Austria casus bel­linek nyilvánította volna Rómának a pie­­montiak általi megszállatását, másfelől pedig Franczia­ és Angolország közti szakadástól tartanak és ez utóbbi aggo­dalmat nem kevéssé növelte azon heves czikk, melyben a félhivatalos Patrie az angol udvar „ármánykodását“ megtá­madta. Megvalljuk, hogy mind a két aggodal­mat túlzottnak tartjuk. Mi oka lehetne Austriának Róma meg­szállatását casus bellivé tenni? Ha ily nyilatkozat akkor történik, a­midőn az első piemonti katona az egy­házi állam területére lép, ennek lett vol­na értelme. Austria ez által azt tanúsí­totta volna, hogy a pápának nemcsak szellemi, hanem egyszersmind világi ha­talmát a legvégsőig védelmezni kész. Miután azonban a bécsi kormány békén nézte — és békén nézni kénytelen is volt — azon csonkítást­, melyen a szent atya világi hatalma keresztül esett, nem ta­lálható ok, mely miatt most egyszerre e világi hatalom mellett fegyvert ragadna, ha csak azt nem akarjuk hinni, hogy Austria átalában ürügyet keres a háború megújítására. Pedig valóban nem olyan az osztrák birodalom helyzete, hogy a háború megújulása rá nézve kívánatos lenne és a belső consolidáció nem tett még oly hatalmas előmeneteleket, hogy egy erélyes lépés kifelé a győzelem és könnyebbülés reményével kecsegtetne. Azonkívül oly hadüzenet, mely Róma megszállására támaszkodnék, nem annyira Olasz­ mint Francziaország ellen lenne irányozva, mert Rómának elfoglaltatása a piemontiak által oly tény volna, melyet Francziaország nemcsak hallgatva tűr­hetne, miként példa a nápolyi hadjáratot, hanem, melyet egyenesen segítenie kellene az által, hogy a maga hadát visz­­szavonja. A tulajdonképem vétkes tehát ez esetben nem Victor Emanuel volna, ki a francziák által odahagyott állomást el­foglalná, hanem Napóleon, ki a pápát cserben hagyja és csak így teszi lehetsé­gessé az olaszok bevonulását. Tehát miként mondjuk, ily okból eredő hadüzenet nemcsak Olasz-, hanem egy­szersmind Francziaország ellen is volna irányozva, de Olasz- és Francziaország­­nak Austria egymaga nem vetheti oda a keztyüt a Róma ügyéért. Gyámolításra ily esetben még Németország részéről sem számolhatna,mely részint vallási,részint po­litikai okokból, aligha hajlandó lehetne, a szentszék világi jogaiért síkraszállni. Ha a Minció vonala volna a megtámadás czél­­pontja, meglehet, hogy Németország­ban azon nézet vergődnék túlsúlyra, hogy a velenczei terület a német határok biz­tossága érdekében nélkülözhetlen. A ró­mai kérdés azonban teljesen közönyösen hagyná a németeket és ily háború tán még magában Austriában sem volna nép­szerű. A részint teljesen kiszorított, részint birtokukban fenyegetett olasz fejedelmek ügye már csak együttesen védhető; ez úgy győzne, ha Austria diadalmasan állná ki azon harczot, melyet saját olasz­honi birtokáért vívnia kellene, és szint­úgy el van veszve, ha Austria e küzde­lemben szerencsétlen volna. Victor Ema­nuel helyzete olyan, hogy a végküzde­lemben vagy mindent meg fog nyerni, vagy mindazt el kell vesztenie, a­mit két év óta sajátjává ten. Ezen okokból valószínűtlennek látszik az, hogy Ausztria Róma megszállatását casus­ bellinek akarná nyilvánítani. Nem sokkal nagyobb valószínűséggel bír azon hír, miszerint Párisban okot ke­resnek az Angliávali meghasonlásra. Mi indíthatná Napóleont oly lépésre, mely egész eddigi eljárásával ellentétben állana, azon eljárással, mely főleg arra látszott irányzottnak, hogy a két nyugoti hatalom közti egyetértés meg ne zavar­tassák ? ! Ha csakugyan szándékában áll III. Na­póleonnak keleten vagy másutt oly poli­tikát követni, mely Anglia érdekével el­lenkeznék, ő mindenesetre be fogja várni, mig az illető események megérnek és mig aztán Anglia veti oda neki a keztyűt, bevárná ezt annyival inkább, mivel eddig is mindig azt a taktikát követte, hogy ha háborút kezdett, ő maga látszassák a ki­hívott, a fegyver tagadásra kényszerített félnek. Ha tehát a franczia félhivatalos lapok nem ügyetlenkednek a magok rovására, hanem magasabb inspiratiót követnek, ak­kor alkalmasint ismét azon szinmanoeuv­­rek egyikével állunk szemben , mik­ben a napóleoni politika annyira bővel­kedő. Vagy Angliától akarnak valamit kicsikarni ezen du­zzogás által és nyo­mást gyakorolni az angol kabinetre az által, hogy a csatornán túli közvéleményt „az udvar ármányai“ ellen ingerükt és szakasztásteli félelemmel ijesztgetik, vagy az egész műtét Oroszországra c­éloz, mely mindig annyival szívesebben hajlott Francziaország felé, mennyivel inkább látszott az utóbbi Angliától eltávozni. A szóban álló híreknek, mint ilyenek­nek, tehát épen nem tulajdonítunk valami nagy fontosságot, hanem — miként mond­tuk — annak jeléül veszszük mégis, hogy mind a nyugati hatalmak közti viszony ismét válságos ponthoz érkezett, mind pedig Ausztria és Francziaország közt növekedett feszültség állott be. A nyugati krízis, miként annyiszor, úgy alkalmasint most is kölcsönös engedé­kenység által ki fog egyenüttetni,­­ az Ausztria és Francziaország közti feszült­ségre nézve azonban nem mernénk ha­sonló reményt nyilvánítani. Statistikai közlemények. A magyar I. Akadémia mind nagyobb munkássá­got fejt ki, mióta a nemzet az ő ügyét oly lelkes buzgalommal fölkarolta s adakozásaival az ő pénz­alapját oly tetemesen növelte. Előttünk fekszik az Akadémia legújabb kiadványa, a Statistikai közlemények első füzete, mely az Akadémia statistikai bizottmányának dolgozatait foglalja ma­gában. Reméljük, hogy mindazok , kik az ország ügyei megvitatásában, elintézésében részt vesznek, a Statistikai közleményeket megveszik s áttanul­mányozzák, azért itt a megjelent első füzetnek tar­talmát csak röviden említjük meg. Az előszó után, melyben az Akadémia titkára a stat. bizott­mány keletkezését és czélját előadja, Konek Sándor értekezése következik, melyben a stat. bizottság által megindított népszámlálás elvei fejtegettetnek és igazoltatnak. Ez értekezés tekintetében jó lett volna, ha a füzet néhány hét­tel előbb jelenik meg, de különböző okok miatt a füzet később készült el, mint a bizottság óhajtotta. A II-dik czikk gymnasiumaink állását tárgyalja 1856/3-tól, 185%-ig. Hunfalvy János ezen értekezését az Akadémia egyik ülésében ol­vasta föl s tartalmát már akkor közlöttük e lapok­ban. Az olvasó sok igen érdekes adatot fog azon czikkben találni. Különösen az összehasonlítások nagyon érdekesek és tanulságosak. A függelék­­ben néhány gymnasiumról részletes­ tudósításokat találunk; kívánatos, hogy ekkor lassankint az összes gymnasiumok ismertessenek meg. A III-dik czikk Faller Gusztáv, a selmeczi bányászati aka­démia tanárától van s érdekes közleményeket a h­a­­zai bányászat, különösen a se­l­meczi bá­nyászat köréből hoz. Azután a IV-dik czikkben az egyházmegyék részéről beküldött adatok vannak összeállítva, különösen a benczerendi sz.­Márton­­ról czímzett pannonhalmi főapátság, s a pákráczi püspöki megye statistikai viszonyai részletesebben vannak föltüntetve. Az V-dik czikkben Galgóczy Károly a ma­­gyarországi takarékpénztárak részé­ről beküldött adatokat közli, s különösen a pesti érsekújvári, szegszárdi, komáromi, aradi és székes­­fehérvári takarékpénztárakról értekezik. A többi pénztárakat is ekkér fogja megismertetni, mihelyt az adatok beküldetnek *)• — Azután a füzetnek legfontosabb czikke következik, t. i. L­ó­n­y­a­y Menyhért értekezése a magyar birodalom földterületi viszonyairól s egyenes adójáról. E czikket különösen az országgyű­lési képviselők figyelmébe ajánljuk. — Végre a népesség mozgalma Pest városában 1859-ben czimkezikk dr.Tormsy Károlytól, be­rekeszti a nagyobb értekezések sorát, s azután az Egyvelegben még néhány rövidebb tudósítás­i adalék következik. — A röviden megismertetett füzetnek fő tartalmát tehát hazánk népességi, ne­velésügyi, földmivelési, forgalmi és pénzügyi vi­szonyait tárgyazó adatok teszik. Már ezen fázet is *) Eddigelé még csak 12 takarékpénztár küldte be a kért adatokat; reméljük, hogy a többiek is beküldik a stat. bizottmánynak. Különösen pe­dig újólag fölkéretnek az összes honi takarék­­pénztárak , hogy a múlt évi kimutatáso­kat szíveskedjenek a bizottmánynak beküldeni. Kívánatos, hogy minden évben küldessenek be az évi kimutatások, miszerint a bizottmány azo­kat együtt földolgozhassa. Hegyes élet, Zalaegerszeg, mártius 19. Szép napra viradtunk tegnap, mert alkotmányos honpolgári közös jogaink egyik legszebbikének, leglénye­­gesbikének, tizenegy évi halottjaiból föltáma­­dása ünnepét ültük a tegnapi napon akkor, mi­dőn a ránk lemosolygó derült ég alatt a zala­egerszegi választókerület részéről országgyű­lési képviselőnket megválasztánk. A választási gyülekezetet Skublics István úr, mint a választás vezérlésére kinevezett elnök az előre kitűzött időpontban, délelőtti 11 órakor a megyeház előtti térségen, nem ugyan minden összeirt választók, de azok nagy részének meg­jelenése folytán megnyitván s a gyülekezet czélját az összesereglett választók előtt élőszó­val is elmondván, azokat fölszólító, nyilatkoz­zanak , hogy országgyűlési követül — a­ki a nemzetgyűlésen, ezen választókerület részéről, a nemzeti közös szent­ügynek, alkotmányos honpolgári köz- és magánjogi érdekeinknek rendületlenül hű­ képviselője és elszánt szószó­lója legyen — ajánla­ni kit kívánnak? Ezen fölhívás végszava alig némult el az el­nöki ajkakon — néhány kivétellel, kik Szlado­­vics nevet hangoztatának — minden torokból a Szabó Samu név harsogott; az elnök erre törvény szabta kötelességét teljesítve, fölszólita a választókat, hogy Szabó Samu urnák követül megválasztatásában közakarattal megnyugosz­­nak-e, vagy szavazni akarnak ? Szavazási kívá­nat nyivánulása helyett a választók újból Szabó Samu nevét harsogtaták s azon néhány ember is, kik előbb Szladovicsot kiáltottak, elnémulván, szavazni senki nem kivánt. Mihez képest a za­laegerszegi választókerület követének Szabó Samu itt helyi ügyvéd urban — ki az országbí­rói tanácskozmánynak is részese volt — egy­hangúlag lett elválasztatása folytán, képvise­lőnkért lakházához, előttünk két nagy lobogót lengetve, melyek egyikén „éljen Szabó Samu“ fölirás volt olvasható — néhány százan elme­­nénk s Csillag László főszbitó által üdvözölve, őt a választás helyére kisérénk, hol is a követ­kező hazafias beszédben fejező ki érzelmeit, te­kintve politikai hitvallását : „Mélyen meghatott a bizalom, melylyel a vá­lasztókerület részéről országgyűlési képviselőül elválasztatván, polgártársaim által megtiszteltet­tem. Nem vágytam e kitüntetésre, de honpolgári kötelességemnek tartom e szép bizalmat elfogadni, s tehetségem szerint hazámnak szolgálni. Érzem azon felelősséget, mely reám nehezedik, s érzem gyengeségemet is; de erősnek s rendit­­hetlennek érzem magamat a hazaszeretetben, s ez világitó csillagként vezérlendi lépteimet. Nehéz s válságos időket éltünk s élünk ! Hosszú 12 éven át csak holt betű volt annyi koronázott királyaink által, annyiszor esküvel is szentesített ezer éves alkotmányunk, legfőbb kincsünk, a nem­zetiség enyészettel fenyegettett, s úgy látszott, hogy régi dicsőségünk már csak a történelemé. De a nagy veszély idejében a nemzet is mindig nagy és erős volt: áthangzott dicső költőnknek ezen intőszava a hazán : „Ébren légy magyar, ort ki fog állni, ha nem te hazádért ?“ s mi felismer­tük a veszélyt, az egész nemzet mint egy ember kelt fel, s küzdve a legerősebb fegyverrel, a jog­i törvény fegyverével, s a mai nap már egyik leg­szebb alkotmányos jogunkat gyakoroltuk. Azonban sok, még igen sok a teendő­­ alkotmá­nyunk hajójának még csak romjait bírjuk s nincs horgony, melylyel csak e romokat is biztosíthat­nék ; azért némuljon el minden pártérdek, szünjék meg minden pártviszály, a nemzetnek szellemi ösz­­szes erejére, a legnagyobb egyetértésre, megtör­­hetlen és önzéstelen hazafiságra van szükségünk, hogy alkotmányunkat teljes épségébe visszaállít­hassuk és biztosíthassuk. Ily érzelemmel lépek azon pályára, melyre tisz­telt polgártársaim bizalma meghívott­ elvem , egy tántoríthatlan hazafinak elve s kijelentem, hogy az 1848. évi törvények alapján alkotmányunknak sér­tetlenül leendő visszaállításáért teljes erőmből küz­deni, azt szilárdítani s a jogegyenlőség alapján to­vább fejleszteni, hazafiui szent kötelességemnek tartandom. És ezzel, midőn hálámat nyilvánítanám e válasz­tást vezető bizottmány fáradhatatlan működéséért s polgártársaim szives bizalmáért; megyénk szü­löttjének, a haza nagy fiának, Deák Ferencznek imájával zárom be nyilatkozatomat : Éljen a haza!­­“ A választási eljárás befejezésével a szózat három versszaka fedetlen fővel elénekeltetvén, a választás színhelyét lelki elégültséggel mindenki szép csendesen elhagyá. A nap hőse iránti őszinte hazafius tisztele­tünk,­­ ismert szeplőtlen polgári erényeiben, ingathatlan honszerelmében s hivatottságában helyzett bizalmunk ösztönzéséből, megválaszta­tása fölötti örömérzetünknek ünnepélyes kifeje­zést adandók, este fáklyás zenét rendezünk , a midőn Árvay István tiszt, tiszti főügyészünk Üdvbeszédében gyönyörűen tolmácsolá érzel­meinket . Szintén Zalaegerszegről Írják : A szent­­gróthi és tapolczai választókerületekbeli követ­választásokról rész hírek terjengtek. Minthogy a tapolczai választást vezérlő küldöttség jelen­tése már most előttünk áll, mint kétségtelen va­lót fájdalommal írhatom, hogy itt a választási eljárásnak valóban szomorító, igen szomorító kimenetele jön. A hivatkozott jelentés szerint, a választási gyülekezet megnyittatása folytán, a választók Bar­cz­a Sándort lelkesült köz­­felkiáltással képviselőjüknek kikiáltván, miután köszönetet mondva ingathatlan határozottság­gal kijelenté , hogy a­­ méltán hazafiai édes örömére szolgálható — benső közbizalom és tisztelet által ezen állásra tett felkaroltatását el nem fogadhatja, a követségre Kerkápoly Károly — a pápai főtanodában a bölcsészet ta­nára — és Prodánovics Dániel urak ajánl­­tattak, — s az ekkor két részre szakadt válasz­tók megszavaztatásához készülő szavazatszedő küldöttség mielőtt működését megkezdhette volna, a választók között keletkezett rendet­lenség az indulatok kőszült kitörésébe menvén át, a hely, mely legjelentékenyebb alkotmányos szép jogaink egyikének testvéri szép egyetértés­sel gyakorlására volt rendeltetve, csakhamar veszélyes összeütközés véres színhelyévé vált, hol a kövekkel fegyverkezve s egymás ellen öldöklő kart emelve küzdött testvérek közül hárman életveszélyező súlyos sebek alatt ros­­kadtak le, s számosan kisebb nagyobb sérülé­seket szenvedtek. Ily jelenetnek rön­deztetése folytán a szavazás helyet nem találhatván, a választást foganatba venni nem lehetett. A követválasztást újabb határnapul folyó hó 26-ra hirdettetik ki, s ez iránt, a választást vezető elnök főtiszt, Kristian Pius tihanyi ad­ministrator úrhoz s több illetékhöz a verekedés körülményeit előterjesztő levél intéztetett. Temesvár, márt. 28. Temes megye nyolcz választókerületeiben az országgyűlési képvise­lők megválasztása folyó hó 26-án ment végbe. Csak most érkeztek meg az eredményekről a hiteles értesítések, fájdalom, egy véres kime­netelű eset is idéztetett elő. Már a választók összeírására kiszabott határ­idő lefolyta előtt, részakaratú izgatások jelen­ségei tűntek föl, melyek czélja az volt, a népet különféle ámítások és ijesztgetések által, vá­lasztói joga gyakorlatától elrémíteni. Azonban a temesi gróf és Temesmegye főis­pánja , magos németki Damaszkin János ur ál­tal Temesmegye lakosaihoz magyar, román, szerb és német nyelven f. hó 19-dik­én intézett megnyugtató kibocsátványának köszönhetni, hogy legalább a beírásra jelentkezett választók a választó­helyeken megjelentek és egy eset kivételével, e magasztos joguk ünnepélyes s ildomos gyakorlata által tanúságot adtak ar­ról, hogy magukat a szabadság és alkotmány ellenes által, vak eszközül fölhasználtatni többé nem hajlandók. Az említett főispáni kibocsátványt az uralgott viszonyok közelebbi megítélhetése végett ide mellékelve, ezen szükségesnek tartott bevezetés után áttérek a választások eredményére. Közfelkiáltással egyhangúlag megválasztalak: az ú­j a­r­a­d­i választó­kerületben. P­e­s­t­y Frigyes, a „Delejty“ szerkesztője; az orczifalvi választó-kerületben: Orosy Mátyás; a kis-becskereki vál. ker. Manaszy György. (Vetélytársa a választás előtt vissza­lépett.) Szavazás utján megválasztatták: a r­é­k­á­s­i választó-kerületben: Fischer István (e kerületnek 1848-ban is volt képvise­lője), Joannovics Constantin cs. k. román iskolai igazgató ellen; a b­u­z­i­á­s­i választókerületben : báró Lep­­r­e­s­z­t­i Árpád, Pap Vincze ellen (a harmadik jelölt a választás közben visszalépett); a csá­ko­vai választókerületben: Bogdán Vincze, Popovits Simon ellen; a moraviczai választókerületben : Mo­­c­s­o­n­y­i György, Bobik Gusztáv plébános és Hollósy Mihály ellen ; több vagy kevésbé tetemes szótöbbséggel végre a l­i­p­p­a­i választókerületben : M­i­s­­­sits János Temes megye másod alispánja és Marieneszky Athanaz között szinte szavazásra kerülvén a dolog, az utóbbira esett 460 szava­zat, ellene Missits János 591 szótöbbség­gel jön megválasztva, miután a részben román és német választók közül 1051 ruházta volt reá bizalmát. A moraviczai, rékasi és njaradi választóke­rületekben történt fondorkodásokat, miután azok — hála Istennek — a szándékolt káros eredményt nem eszközölhették, hallgatással mellőzöm. Annál sajnosabb, hogy Lippán a fölizgatott, azonkívül bor és pálinka hatása által részben még föl is hevített választók közt, lelkiismeret­len izgatók által — a választás bevége­­zete után — előidézett verekedés több ember életébe került. Már a választás kezdetén nem csekély izga­tás jelei, tűntek föl, azonban a választóküldött­ség erélye­s csillapító befolyása, erőszakos ki­töréseket még képes volt visszatartani, — föl­tűnő volt egyébiránt azon körülmény is, hogy Marieneszky párthívei közül többen vörös keresztekkel ellátva jöttek a választáshoz. Alig hogy a szavazás be jön fejezve, és mia­latt a küldöttség a jegyzőkönyv berekesztésé­hez fogott, az udvar hátulsó szögletéből egy vezénylő hang : „itt az idő, most meg kell rontani“ fölkiáltással kezdeményezte azon szomorú következésű verekedést, melynek eddigi tudomás szerint két halott és há­rom nehéz sebesült jön áldozatja. Az első támadás a választó németek ellen volt in­tézve, míg később a verekedés általánossá vált. A tényállás szigorú kiderítése különben már folyamatban van. Az említett izgatások megitélhetése végett és statisztikai érdekből is, megemlítésre méltónak vélem az egyenként 30,000 lakost meghaladó nyolcz választókerületben bejelentkezett válasz­tók számát u. m. látszik Temes megye 272,574 (Versecz városa nélkül) nagyobbára vagyonos lakosaihoz mérve, nem igen megfelelő arány. Torontál megye párdányi választókerületében Bogdánovich Willibald ellen (551 voksal) rúd­ a lippai választó kerületben : 1898 az uj aradi „ 1­949 a buziási (rittbergi) „ 1669 a kis becskereki „ 1952 az orczivalvi „ 2099 a moravitzai „ 2314 a csakovai „ 2936 és a rékasi „ 2 657. A mint *) Az 1847/8-ki V-dik czikkben csak 69 követ­ről van szó , de ezen szám az erdélyi 1848-ki I-ső czikk által 73-ra igazittaték ki. **) Nem értjü­k ide a Részeket, melyek 101 Syszög mérföld területen 263 ezer lelket szám­lálnak, s országgyűlésü­nkre a folyó hó 22-ke kö­rül­ognak képviselőket küldeni. bizonyítja, hogy hazánk statistikáját magunknak kell megírnunk, mert a számokkal is lehet vissza­élni, így pl. Hunfalvy János értekezésében gymna­­siumaink viszonyairól egészen mást bizonyítanak a számok, mint a­mit ugyancsak számokkal az osztrák-német statistikusok akartak bizonyítgatni. Lónyay Menyhért nagy fontosságú értekezésében is mást bizonyítanak a felhordott számok, mint az osztrák pénzügyérek belőlük kiolvasni akartak. — Megjegyezzük még, hogy a 10­/B íves füzet ára csak 1 ft, tehát aránylag nagyon csekély. 1861. Szerda, ápr. 3­­76—3342. 12-ik évi folyam. e lap szellemi részét illető minden közlemény 1 K­i­a­d­ó-h­i­v­a­t­a­l: Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija: Szerkesztési iroda: a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7 dik szám földszint. Vidékre , postán: Helyben, házhoz hordva: 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. _ , 1 «ff -m-id­ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- I A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása f­­­élévre . . . . 10 frt 50 kr. a. e. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos Szép-utcza 1-ső szám, 1-só emeleti­gadtatnak el. | körüli panaszok, hirdetmények­ a kiadó-hivatalhoz intézendők. | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. e._________ petit-sor 25 ujkr.___________

Next