Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)

1861-04-03 / 3342. szám

nai báró Nikol­its Fendor (867 voksal),— 316 szótöbbséggel országgyűlési képviselővé lön megválasztva. Báró Nikolits Fedor, Gbrenovits Mihály szerb fejedelem unokaöcscse, s szép reményekre jogo­sító, derék hazafi. Végre, mint jelét a higgadtabb fölfogásnak s mérsékelt szellemnek, mely itteni szerb testvé­reinket áthatotta, még megemlítenem kell, hogy a jelenleg Karloviczán egybegyült tanácskoz­­mányra, Temesvár városa szerb lakosai macsai Csernovits Pétert, és Temesvár környéke németi Damaszkin János Temesmegye fő­ispánját egyhangúlag választották meg. Bart­ha E. (Bács-Bodrogh törvényesen egyesült megyék közönségének fölirata Fiuménak ostromálla­potba helyzése miatt). Császári királyi Felség! legkegyelmesebb Urunk! Tény, hogy a magyar kikötő városa Fiume és kerülete i. é. febr. 20-án báni rende­let következtében ostromállapotba helyeztetett. Hideg borzadály futotta át egész valónkat e csapás hírén — mert azon roppant szigorú rendszabály alkalmazása cs. k. Felségednek m. é. oct. hó 20-án kiadott k. diplomájában a magyar alkotmány életbeléptetése iránt nyilvá­nított legmagasb akaratjával ellentétben áll s csodálni épen nem lehet, hahogy csa­k. Felsé­gednek legkegyesb kezdeményezés­be a ma­gyar nemzet törvényes igényeinek kilátásba hozott valósítására nézve föléledt hitünket újból megrendítve lenni érezzük. Fiumét és kerületét mint magyar tengerpar­tot, és idők óta a magyar sz. koronához tarto­­zandónak tudjuk; ezen jogviszony nemcsak cs. kir. Felséged dicsőült őse, Maria Therezia által még 1779. évi ápr. 23-án kibocsátott ékszer ta­núságaként ünnepélyesen elismertetett, hanem 1807. évben a magyar országgyűlésen törvény­be be is igtattatott; ekkép Fiume és kerülete a magyar alkotmány kedvezményeibe részesült s ama kapcsolatban, mely azt az anyaországhoz fűzi, boldogító megnyugvását fellelvén, a ma­gyar nemzetkezi őszinte hajlamát és kitűnő ra­gaszkodását a világ részrehajlatlan itélőszéke előtt fönnen hirdeti. Tudjuk, miként ezen jogi viszony daczára azon vidéken politikai átidomitások vétettek czélba, oly idomitások, melyek az ottani nép szabad szellemébe és alkotmányos állásukba ütköznek; tudjuk, hogy ezen átalakítás a la­kosság határozott ellenz­ésére talált, melynek folyta alatt ama zavarok és tüntetések merültek föl, miknek ürügye alatt a magyar tengerpart jelen iszonyatos helyzetébe ejtetett. Felséges Ur! Fiume és kerülete szentesitett törvényeink védpajzsa alatt áll, annak politicai átalakítása egyedül a magyar országgyűlés ha­tásköréhez tartozik, következőleg minden egyéb más után e részben tett vagy szándékolt intéz­kedések bármily üdvösek legyenek is, törvényes alappal nem bírnak; s ha már az ottani népnek ellenzése alatt történt kicsapongásokat oltal­munk alá nem is vesztik , de korántsem vehet­jük azokat oly természetű­eknek , hogy az egy­­oldalúlag kimondott ostromállapot és haditör­vényszékek fölállításának helyességét és tör­vényességét igazolhatnák. E rendkívüli szabály rendkívüli esetet téte­lez föl, politikai vélemény visszafojtására azon­ban hiú eszköz­ a czéltól messzire eltérő hatás­ban nyilvánul, midőn rendesen a bizalmat csök­kenti, és a lebilincselt érzelmek gyúanyagát az ellene fölhasznált rendszabály szigorához ké­pest hathatósan növeli. Ugyan azért midőn Fiume és kerületének lakossága iránti rokonszenvünket nyíltan beval­­lanák, s annak alkotmányos intézményein s e szerint a magyar szt. korona kétségtelen jogain elkövetett sérelmek ellen Felséged magasztos zsámolya előtt ünnepélyes óvásunkat kijelente­­nék, alattvalói legmélyebb alázattal cs. kir. Felségedet felkérjük, miszerint az érintett ost­romállapotot megszüntetni, Fiumét és kerületét törvényes állásába vissza helyeztetni, s ez által hű magyar nemzetének vérző szivét egkegyel­­mesebben megnyugtatni méltóztassék. Kik is jobbágyi örökös hűséggel maradtunk, kelt a mi ezer nyolczszáz­hatvanegyedik évi martius 4-kén Zombor sz. kir. városban tartott bizottmányi ülésünkből. — Felségednek leg­­alázatosb hű alattvalói.­­ Bácsbodrog­megye közönsége. Somogymegye lengyeltóti kerülete ma mart. 23-án tartá alkotmánya legszebb ünne­pét, mert a megnyílandó országgyű­lésre jogai képviselőjét választá; már kora reggel sereglet­tek össze a választók, mert a bizottmányi ha­­tárzat szerint a megye 8 kerületében egyszerre 9 órakor vette kezdetét. — A főutcza mint egy tenger hullámzott a választók sokaságától, — a reggeli szél a zászlókat lobogtatá, itt „1848.“ — majd „A nép szava Isten szava“ — majd „gróf Hunyady János“ — föliratokat lehetett olvasni. A választók arczán öröm sugárzott, mert ti­zenkét éves elnyomatás után újra mint sza­bad polgárai e szabad hazának, fönndobogó szívvel ölelték egymást; rokon, barát itt ta­lálkozott áldva a mindenséget, hogy ma­radt számokra még egy remény — reménye e szép haza fölszabadulhatásának! — A pap­ság, az értelmiség összevegyült a néppel, kezet szorítva egymással; bizalom bizalmat szülve társalogtak, egymást vigasztalván egy szebb jö­vővel ! Még néhány percz, s „előre­ menjünk a vá­lasztáshoz“ — hangzott, — s a kifeszített zász­lók után egy tömegben mentünk a választó helyre. Itt a kiküldött választási elnök K. I. meleg szavakkal ecsetelt­e haza véres történeti múlt­ját, — hazafias fájdalma hangzott a mostani nehéz napok fölött, s inté a választókat a kö­zelgő országgyűlésre, mely a haza sorsa és jö­vője fölött határoz, mely tétele, függetlensége, ezered éves történelmi dicsősége, alkotmánya fölött hivatva van intézkedni , — higgadt meg­fontolásra szólitá föl a választókat, — hogy a megválasztandó képviselőben erélyt s bölcse­­séget keressenek. Alig végzé elnöki beszédét, a néma csendet eget rázó „Éljen Hunyady János“ szakirá,­s az elnöknek ismételt fölszólitására, ha van e vá­lasztó, ki­ mást óhajtana van-e jelölt, ki föl akarna lépni — s mindenki .Éljen Hunyady“ válasszal felelt, s az elnök harmadszor is kérdő , hogy ha van-e itz,a­ki mást akar — álljon elő s nyilvánítsa akaratát, de miután ismét csak „Hunyady“ hangzott, az elnök gróf Hunyady Jánost, mint a lengyeltóti kerület megválasztott képviselőjét éltető. A megválasztott nemes gróf megköszönve a bizalmat melylyel megajándékozák,­­ mélyen érezve a föladat nagyságát, tudva a nemzetre várakozó küzdelmeket, biztositá a választókat, hogy mint jó hazafi tudja kötelességét, hogy hazánk alkotmányo s törvényeinkből egy haj­szálnyit sem engedve, küzd a hon javáért, — s mint magyar s becsületes honpolgár, ha kell életét nyújtja e haza létele, függetlensége s sza­badságáért ! S mi vállainkra vettük a nemes grófot, él­tetve, hogy adjon az ég e hazának sok ily kép­viselőt. A még mi a barátság s egy akarat örömét élveztük, a távolról mintegy négyszázan fönnlo­bogó zászlókkal rohammal siettek a választás helyére s mily nagy lett meglepetésünk, a midőn elkésett rokonaink is „Éljen Hunyady János“ kiáltással üdvözöltek. — A választott képvise­lőnek szemeiben az öröm gyöngyei csillogtak, melyet kicsalt a szív mélyéből az elfogultság, ily általános bizalom, s rokonszenv nyilatko­zatával. Vezérelje az ég tövises pályáján, a küzdés, a tántorithatlan szilárdság, a hazafius áldozat­­készségért — fogadja jobbját e kerület válasz­tóinak, — kik bizalom s rokonszenvvel kisérik utain ! K. M. T. szerkesztő ur! Fogadja e jelentést vigaszul, hogy még is vannak kerületek, hol verekedés és párt érdek nélkül tudnak követet választani. Kelt Len­gyeltóti]), martius­­14-én, 1860. K. M. Torontálmegye. Biliét, mart. 27. Ha­zánknak alig van vidéke, honnan többet ne hal­lanánk, mint megyénkből, mi könnyen azon hie­delemre adhat alkalmat, hogy mi itt October 20 ika, és megyénknek édes anyaországunkhoz­ visszakebeleztetése óta, az elégtettség kötelébe ringatva magunkat, küszöb előtt álló ország­gyűlésünkre közönyösen tekintünk, — holott ki ma itt, mint e választó­kerület főhelyén, kö­­vetjelöltünk fogadtatása­ és megválasztatásá­­nak­ ünnepélyességeknek szemtanúja volt, az meggyőződhetett arról, hogy e választókerület neme­, szirb s som­ál­­ajkú honpolgárai,felfogva a kor intését, hazafias lelkesedéssel üdvözlék e mai napot, mint azt, melyben a nép az alkot­mányos jogok legszebbikét gyakorolja. A kedvező, e magasztos napnak örvendeni látszó idő a választókat roppant számmal egy­­begyűjté. A választókerület csaknem minden egyes községeinek elöljárói nemzeti és szerb színezetű zászlókkal 1848. évszámmal és e sza­vakkal : „Éljen báró Lipthay Béla, Biliét vá­lasztó­ kerület országgyűlési képviselője“ ellát­va, megjelentek. Hazafiasságáról úgy mint képzettségéről is­meretes, osztatlan tiszteletben és közk­­edvesség­­ben álló kitűnő követjelöltünket, a választóktól képzett két hosszú utcza sorban, három német zenészekből álló bandákon, szerb és román nemzeti zeneműszereken (szirácz duda) válto­gatva harsogtatok indulókkal várták. Délelőtt 11 órakor mint a választás eszközlésére kitű­zött határidőben, követjelöltünk a választók so­rában, innét két mértföldnyire eső birtokáról, Lovrinról megérkezvén, a járás szolgabirája által a választók nevében, a követjelölés elfo­gadására felkéretett, mire késznek nyilatkoz­ván kocsijából a lovak kifogattattak, és a vá­lasztók által húzott kocsijában szűnni nem akaró éljenzések, taraczkok dörgése és zeneszó mellett a választó helyre kísértetett, hol ezután köz­szeretetben álló lelkes hazánkfia fötisitelendő Kovák Pál helyettes elnök úr a választást egy kitűnő magyar és német nyelvben előadott, szerb és román nyelven tolmácsolt alkalmi be­széddel megnyitván, végül örömét fejezte ki a felett, hogy annak nevét, kit tántoríthatlan szi­lárd jelleménél és tudományosságánál fogva édes hazánk ily válságos korszakában ezen ál­lomásra legméltóbbnak tud és ajánlani akar, a zászlókon hiszteni látja, és igy a törvényekben előírt kérdéseket a választókhoz intézve. Báró Lipthay Béla közfelkiáltással a billeti válasz­tókerület országgyűlési képviselőjévé megvá­lasztatott , mire képviselőnk a benne helyzeti bizalmat, egy magyar, német, szerb és román nyelven mondott jeles beszédben, melyben a népboldogitó 1848. törvényekhezi tántorithatlan ragaszkodását indokolta — megköszönte. — E szónoklatot követő megyénk veterán lelkiaty­ja, köztiszteletben álló főtisztelendő esperes Záhn Gáspár urnak követünket üdvözlő, a letűnt gyászos 11 évek alatti keserű nélkülözéseket bonczkés alá vevő, azokban elkövetett jogtalan­ságokat bűn ábrázoló jeles beszéde. Ekkor be­fejeztetvén a követválasztás, szeretve tisztelt követünk a választóhelyről több száz lépésnyire eső vendéglőbe a választók által vitetett, hol lelkes, kü­önösen szerb és román testvérekkeli egyesülésre emelt poharazások között d. u. 4 óráig együtt voltunk. Képviselőnk ezután vá­lasztóitól elbúcsúzva, szerencsekivánatainkkal számos lovas kíséretében tőlünk birtokára visz­­szatért, hol tiszteletére egy diadalív rögtönözte­­tett és estve az egész község önkénytesen ki­­világittatott. S ó 1 y o m y. — Li­p t­ó , mart. 29-kén 1861. Azon kósza hírek czáfolására, melyek megyénk diplomati­kus élete felöl szerte keringenek,­­ melyek tud­tomra már az ország fővárosába is elhatottak, fogom a tollat kezembe, kérvén a tisztelt szer­kesztőséget, hogy soraimnak becses lapjában helyet adni szíveskedjék. Megyénk tót ajkú lakosairól ugyanis azt hí­­resztelik, hogy azok a magyar nyelv használa­tát bizottmányi üléseinkből minden áron kikü­szöbölni akarják, sőt hogy az már ki is küszöböl­­tetett. Közelebbi időben egyik gömörmegyei honfitársunk , megyénkön keresztül utazván , azon hírt vitte saját megyéjébe, hogy Liptóban egy bizottmányi ülés alkalmával, a közönséget magyarul üdvözlő főispánt beszédében félbe szakasztottá, kényszerítvén öt tót nyelven a közönséghez szólni, hogy a tárgyalások kizáró­lag tót nyelven folynak, szóval, hogy a magyar nyelvnek Liptóban sem hite, sem nyoma! Megyénk tótajku lakossága ügyében kényte­len vagyok fölszólalni s róla ezen rágalmat el­hárítandó kinyilatkoztatni, hogy körünkben az ilyen világos separatisticus czélzásoknak leg­kisebb nyoma sincs ; népünk sokkal fölvilágo­­sultabb, s a tizenkét gyászos évnek lánczai sokkal szorosbban fűzték a magyar elemmel össze, hogysem egy felsőmagyarországi szlá­­viáról álmodoznék, s a panslavismus s ennek szülöttje, a Separatismus rozsdás fringia gya­nánt elfeledve hever. Hogy népünk nemzeti­ségét s ennek jelvényét, nyelvét szereti, nagyon természetes; mert ennek hangjai által­i családi körében, s csak is ennek használatá­val vehet részt közös magyar hazánk közös ügyeiben. Ennek bővebb igazolására föltárom megyei életünk praktikus vázlatát. Nálunk is, mint bárhol a Tisza hátán, diplo­­matikus nyelv egyedül a magyar; ezt kétségbe­vonni tótajku népünk soha nem akarta, a bi­zottmányi ülések magy­ nyittatnak meg, s hogy azon üdvözlő szavak, melyeket az elnök a kö­zönséghez intéz, a tótajkuak által is megértes­senek , rendesen az elnök által tót nyelven is­­mételtetni szoktak. Vagy talán csak azokat üd­vözölje a fő- vagy az alispán, kik magyarul be­szélnek ? azoknak pedig, kik csak tótul tudnak, ne nyújtson baráti szót ? azokat figyelemre se méltassa, és ne nyújton nekik reményt a kétes jövő iránt? s ignorálja őket azért, mert magya­rul megtanulni nem volt alkalmuk ? őket, kik mindamellett a haza jóllétéért lángolnak és ál­dozni készek !... A tárgyalásoknál a magyar és a tót nyelv közösen használtatnak, s hogy a rövidebb köz­­beszólások nagyobbára tótul mennek, igen ter­mészetes , mert megyénk nagyobb számú lakos­sága tót, s legalább a belső administrationális kérdésekbe tehetsége szerint kiki hozzá­szólani kíván. Megyénk kicsiny és szegény, értelmisége nem nagy, de különbség nélkül át van hatva a haza szeretetétől. Innét következik, hogy megyénk, hazánk irányadója nem lehet, s hogy ehez képest meg kell elégednie azon öntudattal , forrón pártolni mindazt, mi a haza javára vezet s követni a nagy s irányadó megyék lobogóit. Hogyha pediglen egy köz­érdekű tárgyban valaki magyarul szónokolván, tótajku testvéreink egyike oda szólal fel, mikép­p szeretné tudni, mit mondott az az ura, mily örö­mest mondjuk el neki tótul is, látván, hogy a haza közügyei iránt érdekkel viseltetik. És méltányolva tótajku testvéreink ezen rész­vétét, egész örömmel határozattá tettük azon igazságos kívánalmakat, hogy jegyzőkönyvünk két példánkban vezettessék, melynek hiteles eredetije magyar — s ennek hasonmása tót nyelven szerkesztessék. A helyhatósági intéz­mények, a canczelláriai rendeletek, szintén mél­tányos megyei határozat nyomán, a jegyző ál­tal bizottmányi ülés f elött kivonatban tót nyelvre fordíttatnak, a bizottmányi ülésben pedig ma­gyar nyelven per extensum, tótul pedig kivonati­­lag olvastatnak föl; s ez, mondom, részint mél­tányosságból, részint időnyerésből történt; mél­tányosságból, mert, hogy a tót ajkú bizottmányi tag a tárgyhoz hozzá­szólhasson,csak kell tudnia: mi kérdés forog szőnyegen ? időnyerésből, mert könnyebb a kivonatban előrekészített tárgyat tudomásul adni, mintsem azt a vita folyama alatt valamely tag kivonatára tót nyelvre for­dítani. Nem tagadom én, hogy találkoznak egyesek, kiknek kissé túlzó követeléseik vannak, hanem ezek nem a nép meghatalmazott apostolai, s midőn egy vagy két ízben ilyen tulságos­ kö­vetelésekkel fölléptek, viszhangra nem talál­tak s épen azok által utasittattak rendre, kik tótajku testvéreink közül valók s ezeknek bi­zalmával dicsekedhetnek. Egyébiránt valamint az alvidéken is találkoznak ritka egyesek, kik azt szeretnék — valljuk be szemünkbe az iga­zat — hogy a perzsa nagy mogul is magyarul be­széljen, de ezek nem az igazságos magyar érzel­meinek tolmácsolni v úgy a tótság között lát­hatók olyanok, kik kívánnák, hogy az Urál hegyétől a Kárpát csúcsáig mind csupa tót legyen. Megyénk lakossága nem ellensége a magyar szellemnek; tót testvéreink jól tudják, hogy azon országgyűlésen, a mely őket szabad pol­gárokká tette, csupán csak magyarul beszéltek s a magyar nyelvnek hangjai mondották ki az egyenjogúságot. Követelményeiket pediglen két főpontban foglalhatni össze: először, ismertes­sék el nemzetisége, t. i. szabadjon neki a diplo­ma­ticus magyar nyelv mellett, háborutlanul anya­nyelvét használni; másodszor, iskoláiról ál­ami­­lag gondoskodtassék. Megyénk lakossága min­den kapocs, minden jelvény iránt tisztelettel vi­seltetik , a mi a közös hazára emlékeztet; előtte sz. István koronája törvényes; ő a ma­gyar czimert ismeri el, mert annak hármas he­gye közt ott látja a Tátra csúcsát, ő nála a ma­gyar öltöny átalános viselet, s az utolsó követ­választás alatt is, minden község nemzeti zász­lóval jelent meg. Végre, hogy főispánunk kényszerittetett volna tótul szónokolni, — alaptalan rágalom. Mert me­gyénk főkormányzója olyan köztiszteletben áll, minőben megyénk egy főispánja még akkor sem részesült, midőn annak kegyétől számosoknak existentiája függött, s ezen jelenet csakis azon tisztelet okáért nem történhetett meg. És már most a dolgok igy álltával, szeret­ném tudni, honnét lehet következtetni, hogy népünk ellensége a magyar elemnek, s fogy a magyar nyelv nálunk kiküszöböltetett. Az ilyen hírek terjesztői rész magvat hintenek, s ők lesz­nek azok, kiknek nem fogjuk megköszönhetni, hogy megmentették a hazát. Szent-Iványi Barna, liptó megyei főjegyző. Selmeczen f. hó 27-én isteni szolgálat után ment végbe az országgyűlési követválasz­tás. Képviselőül nagy többséggel Prugber­­g­e­r József úr választatott meg R­á­k­ó­c­z­y Já­nos ellenében, ki 207 szavazatot nyert. A vá­lasztás példás rend s alig remélt csendben ment végbe. Az ellenpárt, látván miként kisebbség­ben maradt, békében rejté el zászlait, mig a győztes rész választottja után vágyódott, ki csakhamar körében megjelent, s hazafias sza­vaival polgártársainak köszönetét s politikai hitvallását nyilvánitá, mely hazánk alkotmá­nyának, s különösen az 1848-ki törvények alap­jainak épségben tartására vonatkozott. — Somogy, mart. 23. Az országgyűlési képviselő-választás f. hó 23-án itt is megtarta­tott. Reggeli 9 órakor lelket emelő, díszes nem­zeti lobogók, zene és éljenzések között, húzó­dott be több 2000 embernél Csurgó mezőváro­sába, hol ezen kerület képviselő választása tartatott. Képviselőjelöltek valának: T­a­rj­­­á­n Ede (1848-ks követ), I­n­k­e­i Zsigmond és B­á­r­á­n­y Gusztáv (szolgabiró) urak (Hegedűs úr visz­­szalépvén) a legnagyobb lelkesedéssel üdvözöl­­tettek saját pártjaik által, — a képviseleti bi­zottmány elnöke H­o­r­v­á­t­h­ Sándor úr, lelkes beszéddel terjeszté az összegyűltek elé e nap komolyságát, s miután a t. bizottmány a pártok csaknem egyforma nagysága miatt nem hatá­rozhatott, a választás szavazatra bocsáttatott. Délután kezdődött meg a szavazás, s tartott egész vasárnap reggeli 3 óráig, s ekkor B­á­­r­á­n­y Gusztáv szolgabiró úr 1028 szavazattal képviselőül választatott meg. (A felhozott korteskedési vádakról, B. G. úr majd a verificationális bizottmány előtt számo­land. Lapunk tere nem engedi, hogy mindezeket közöljük. Szerk.) S. A. Uj­h­e­l­y, mart. 31. A zemplénmegyei követválasztások eredménye : Egyhanug­­lag s közakarattal megválasztat­tak: 1) S. A. Újhelyi választó kerületben : gróf Andrássy Gyula. 2) Kir. helmeczi vál. ker. , báró S­e­n­n­y­e­i Lajos. — Szavazat többséggel el­választottak. 3) Homonnai vál. ker.­­ B­u­j­a­n­o­v­i­c­s Ru­dolf, miután a szavazatoknak előlegesen történt fölszámitásából kiderült kisebbség folytán Vla­­dár Tamás önkényt vissza­lépett. 4) O-Liszkai vál. ker. L­ó­n­y­a­i Gábor 1038 szavazattal, Szakácsi Dániel 973 szavazata el­lenében. 5) Mádi vál. kér. : S­ó­h­a­­­m­i Samu János 713 szavazattal, Szirmay István 287 és Prámer Alajos 279 szavazata ellenében. 6) Megyaszói vál. kér.­: Szepessy Péter, Gräfl Ignácz ellenében. 7) Terebesi vál. kér. : Molnár József 1309 szavazattal, Pilizsy Zsigmond 1031 szavazata ellenében. 8) II. Mihályi vál.­kerületben a szavazás két­szer történt, miután az első szavazásnál báró Luzsenszky József 650, Matolay Etele 465 és Bánkövi Pál 835 szavazatot, de általános több­séget egyik sem nyert s a másodikbeli szava­zásnál : báró Luzsenszky József 994 sza­vazatot nyert, Bánkövi Pál 16 szavazata el­lenében. Kinek e választások némelyikére vonatko­zólag fölszóllamlási igénye van, nem kétlem, hogy azt a verificáló bizottság előtt érvényesí­­ten­i­k ép azért, a részletek mellőzésével, csu­pán a névleges eredmény közlésére­ szoritkoz­­hattam. Oláh‘*DVm­. H o n t b ó 1 mart. 29. Közlöttü­k már megyénk két, ipolysági és szálkai kerülete egyhangú vá­lasztásainak eredményét. A harmadik Németi­ben csak tegnap érte végét, s igy három nap tartott a választás folyama,mit azon, a hazában tán példátlan esetnek lehet tulajdonítani, hogy három ugyanegy politikai párt l egyén, ehhez mind régi ellenzéki tag, mind protestáns lépett föl egymás ellenében, egy kizárólagosan tót ajkú kerületben. Ily körülmények­ közt úgy a nép, mint a világi és egyházi értelmiség an­nyira megoszlott, hogy bármelyik követjelölt bukása legkisebb szégyennel sem lehetett ösz­­szekötve, s inkább az illető követjelöltek vezé­reinek stratégiájától vált függővé a végleges diadal. Követjelöltek valának : Blaskovics Pál, Dacsó Pál és Rákóczy János pest megyei főjegyző. Az első szavazáskor Rákóczy János 676 szava­zatot nyert s embereit haza bocsátotta; máso­­dika szavazott a Dacsapártra, mely 1465 sza­vazatot tett ki, s embereit szinte szétmenni en­gedte, végre Blaskovics felekezete 800 voksát leszavaztatván s a további szavazást fölösle­gesnek lenni állitván, másodszori uj szavazást sürgetett, mi ellen a Dacsó­­párt azon oknál fogva óvást tett, hogy mi­után a két párt egy napon le nem szavazhat s a nagypénteki ünnep e részben gát lenne, az uj szavazást husvét utánra kívánta elhalasz­­tatni, mitől azonban az elnök által elmozdittat­ván, a Daciópárt a másodszori szavazásban részt venni nem akart, mely alkalommal Blas­kovics pártja 401 voks leszavazása után jelöltje közfelkiáltás utjáni elválasztatását sürgette, mi végre némi várakozás után —­ nem lévén többé ellenvélemény — meg is történt, s Blasko­vics Pál a németi kerület képviselőjéül kiki­­áltatott. Nagyobbszerü kihágás nem történt. —y- w.... Különfélék. Pest, ápril 2-án. — A tegnapi előleges tanácskozás következté­ben ma délben az országgyűlési képviselők Nesto­­ra, az ősz Palóczy László korelnök gróf Apponyi királyi biztos ő nmagnál tisztelkedvén, őt a kép­viselők azon általános elhatározásáról, hogy Budára semmi esetben sem fognak összeülni, tudósította Gróf Apponyi ily eset­re utasítása nem lévén, azonnal telegrafh­ozott Bécs­­be ő Felségének s tudósítva a képviselők elhatá­rozásáról, tőle az országgyűlésnek Pestre való át­tétele, illetőleg a további teendők végett, határo­zott utasítást kér. — Dunlop urnak az angol követség Pesten időző titkárának a postai küldemények ily czím alatt érkeznek : „To the brittish delega­tion at Pes­t.“ „Az angol követségnek Pesten.“­­ Az egész világon oly nagy érdekeltséget ger­jesztett Kossuth-bankjegy por, melyet, habár még befejezve sincs, mégis már négy könyvkiadó­ elég hirdet Németországban, a journalisticának is nem kevés bajt okozott, mert mint a hivatalos bécsi újság szombat esti száma jelenti , hogy a „Wan­derer“ és „Presse“ azon számai, melyekben Kos­suthnak az angol törvényszék előtt tett nyilatko­zatát közölték, a rendőrség által lefoglaltattak s a cs. k. főállamügyész a nevezett lapokat pörbe is fogatta. Az „Oest. Ztg.“ot,­mely a nevezett nyilat­kozatot szintén közlötte, nem foglalták le. De le­foglaltak — ugyancsak azon közlemény miatt — itt Pesten is két lapot : a „Lloyd“ot és a „Ma­gy­arország“ot. — Leményi János g. e. balázsfalvai püspök, a ki Erdélyországnak Magyarországgali unióját saját szeretett véve, a román nép érdekében mindenkép elősegíteni iparkodott, nincs többé! márczius 29-én halt meg száműzetése helyén Bécsben, minden igaz honfiú mély bánatára. Béke sokat szenvedett ham­vaira­n — Nógrád megye, ecseg választókerülete, ször­nyű vérengzéssel fertőztette be, az alkotmányos sza­badság választási szent jogát. Ugyanis, mint egy szemtanú írja: kit csak mint magyart érdekel a dolog, a törvény értelmében fegyvertelenül megje­lent Bozó féle választókat, a verekedés minden egyéb eszközein kívül még kardokkal sőt puskák­kal is fölfegyverkezett Fráter-pártik még a szava­zás elkezdése előtt megtámadták, s azt a választási helyről valódi vandallamvssal vették el. Eddigi tudósítások szerint magában a Bozó Pál pártján levő Dengeleg helységben, 5, mind öten hal­tak meg, kik a választási ár még mind ép és egész­séges emberek voltak; azonkívül az erdőben több halottat találtak, s többen vannak, kiknek hollétök még mostanáig sem tudatik. A nagyobb sebesültek száma 40—50-re megy. A kiküldött megyei vizs­gáló bíróság már megkezdette működését. — A „Times“ mart. 27-diki számában valaki bejegyzést tett Kossuthnak az alkorlátnoki törvényszék előtt letett nyilatkozata azon pontjára, hol magyarországi kormányzóságáról beszél. A „Times“-beli felszólaló arra figyelmeztet, hogy Kossuth a kormányzóságot letette, a Görgeyre ruházta át, így tehát most már nem tekintheti ma­gát Magyarország kormányzójának. E figyelmezte­tés folytán a „Times“ másnapi (28-kai) számában V­u­k­o­vic­s Sebő, volt magyar igazságügyminiszter szólal föl s azt mondja, hogy Kossuth viszonyát a magyar nemzethez kormányzóságának a világosi esemény előtt történt önkényes átruházása Gör­geyre nem változtatta meg, mert az akkori körül­mények közt merőben lehetetlen lett volna e le­mondás és átruházási jóváhagyását az országgyű­léstől kieszközölni. Görgey pedig a ráruházott ha­talmat különben sem használta. — Nagy-Váradon m. hó 23-dikán kisérték örök nyughelyére Radványi Miklósi Ferencz kir. taná­csőst, ki életének legnagyobb részét, mint a haza hű fia, a haza szolgálatában tölté. Béke hamvaira. — Küküllőmegyéből írják, hogy ott az elmaradt adót a helytartóság mart. 15 diki rendelete nyo­mán, ápril 3-ig mindenki befizesse, különben ka­tonaságot fognak nyakukra küldeni, melyet mind­addig tartoznak élelmezni sőt fizetni is, mig csak az adójukat le nem róják. Szép, nagyon szép dolog az az alkotmányosság. — A cattarói járásbíróság száz pengő forint birságra ítélte el Osat, Pucic és Sem­­s­e­y urakat, mert Puch­ azon czikkét, mely a „Pozor“ 46-dik számában megjelent, polgártársaik közt kioszták. „Látszik, mennyi szabadság van Dalmatiában!“ —jegyzi meg a „Pozor.“ — A Kempelen Viktor visszalépése miatt föl­függesztett „Szegedi Híradó“ ismét megjelent a kiadó-tulajdonos ideiglenes szerkesztése mellett s Kempelen Viktor pedig a szegedi szabadelvű értel­miség támogatása mellett egy más lapot fog szer­keszteni „T i s s a v i­d­é k i újság“ czímmel. — Egy honleány fölszólítása folytán fölkérjük olvasóinkat, hogy tudósítsanak bennünket, ha va­lahol egy eladó 1860-ki „Hölgyfutár“ évfolyamot tudnának. — A pesti műegylet által 1861. évi apr. 27-én délelőtti 10 órakor sorsolás végett 1861. martius 22-től ápr. 27-ig kiállitot 100 nyeremény jegy­zéke. Pesten, feldm­asor 8. sz. alatt. Olaj fest­vénye­k : Ligeti Antal, Pesten. Girgenti (a hajdankori Agrigentum) Szicziliában 450 ft Lotz Károly, Pesten. Ménes a pusztán 450 Brodszky Sándor, Pesten. Árvavára 450 ft, Molnár József Pesten. Fürdő leányok 400 ft, Löffler Lipót Bécsben. Pihenés a bérlő házában 350 ft, Rollmann, Düssedorfban. Tájrész Gundeltónál 300 ft. Case János, Zágrábban. Horvátországi parasztleányok Pos­­vinából 300 ft. Jankó János. A népdal 250 ft. Kutter Pál, Münchenben. Pásztorleány a kutnál 220 ft. Löffler Lipót, Bécsben. A kiváncsiak 200 ft. Markó Ferencz, Pesten. Tájkép 200 ft. Than Mór, Pesten. Psyche 200 ft. Sterno Károly, Pesten. Amazon 150 ft. Mezei József, jelenleg Munkácson. Részlet a Tiszavölgyből, Marmaronban 140 ft. Ujházy F., Pesten. Csendélet 140 ft. Mayburger J., Salzburgban. Boden-tó kilátással Arenbergre 180 ft. Telepi Károly, Pesten. Diósgyőri vár a délnyu­­goti oldalról 130 ft. Plachy Ferencz, Pesten. Sala­mon. Vörösmarty költeménye után 120 ft. Holzer József, Bécsben. Kút a pusztán 100 ft. Wéber Hen­rik, Pesten. Szerelemdalnok 100 ft. Pecz Henrik, Pesten. Vágyakozás 80 ft. Haan Antal, Pesten. Kápolna belseje (sz. Prassede Rómában) 80 ft. Lotz Kár, Pesten. Életkép 80 ft. Grosz Béla, Pesten. Ta­nulmányfn 80 ft. Haan Antal, Nagyváradon. Ta­nulmányfő 70 ft. Perczel Lajos, Münchenben. Téli tájkép 29 ft 50 kr. Perczel Lajos, Münchenben. Nyári tájkép 29 ft 50 kr. Vizfestmények, metszvények és kő­rajzolatok: Than Mór, Pesten. Móra (olasz játék) 60 ft. Libay Lajos, Bécsben. Természet után rajzolt tizenkét utikép keletről 35 ft. Babel Nász­kapu Cairoban. Templomomladékok Reggeli szige­tén Philaenak átellenében. Korosko Nubiában. A Djebel Selsek­ régi kőbányákból. — Klastrom Teri Djebelén. Esneh látképe. — Girgeh látképe, As­­suantól felfelé nézve. — Philae szigetnek látvá­nya. Esneh templomnak belseje. A Szabui templom. — A Memnonium Theba mellett. Minich látképe. — Fajumnak egy része. Egy minichi mecsetnek bemenete. — Egy török háznak udvara Kenneh­­ben. — Egy Damiette háznak kimenete. — Luxor templomnak egy része. Utcza Cairoban. Elephan­tine sziget Assuan felől. Vizzuhatagok Wady Halfa felett Nubiában. Schöninger Leo, Münchenben. Aulis tengeröböl. Kuhn M. Passau városa. Eich­ens Hermann Boldog­asszony gyermekkel. Oldermann F. A gyermek első tengeri utazása. Hanfstaengl F., Münchenben. A fiú arcképe. Schön A., Bécsben. A három czigány. Deringer E., Stuttgartban. A kis hangverseny Tirolban. Geyer C., Münchenben. A séta. Schöninger Leo, Münchenben. Jelenet Ve­­lencze bevételénél 1849. Sultheiss. Az esti harang. Deis. Az újra megtalált gyermek. Schöninger Leo, Münchenben. A hazatérés. Fridrich, Dresdában. Teczel bűnbocsánatróli szent beszéde. Meyer K., Bécsben. Anyai öröm. Hanfstaengl F. Münchenben. Inditha. Hanfstaengl F. Olasz tájkép. König. A pesti müegylet 1861. évi mülapja. NB. A metszvények és kőrajzolatok keret és üveg nélkül. 1860. évi mülap. Dugovics Titus 1855. Wagner Sándor müve után gálvánozta Schöninger Leo, Münchenben. Részjegyek, melyek után mindegyikre „Dugo­vics Titus“ cimü mülapnak egy példánya jár, és melyeknek mindegyike a sorsolásnál játszik, 51/o­rttal az egyleti irodában, felső dunasor Dianafürdő 8. sz. a. és az egyleti ügyvivőknél kaphatók. — A budapesti kir. orvosegylet f. é. mart. 16. tartott r. ülésében Arányi Lajos orvostr. és egyetemi tanár a száz hullából négy utóbbi hónap alatt merített kórboncttani eredményt kezdette előadni. — A mart. 23-iki rk. ülésen pedig Rózsay tr. első­­-orvos emlékbeszédet tar­tott a tizenkét év előtt elhunyt orvosegyleti tévé kény tag Schlesinger Ignácz tr. fölött. — A pesti jótékony nőegylet 1. évi martius 24-től április 20-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 196 szegény számára -a­­kik közöl 31 új és 165 már előbb is részeltetett — 554 frtot és 30 krt utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 368 frt 95 krt, s egyszer mindenkorra segélyzett 31 szegénynek 135 frt 35 frt, az egyleti szem­­hályog-gyógyintézet részére 50 frtot. Ez alkalommal a választmányi nők a szegények álla­potát tárgyazó 39 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyébb mun­kára nem képes 20 szegény talál foglalkozást és keresetet. — Kimutatása a Petőfi-szoborra alólirott­­nál begyült összegeknek. *) II. kö­t­­­é­s. 1. Horváth Béla ur ivén Bajáról 211 frt. 2.Novák Pál ur ivén Szarvasról 44 frt. 3. A Hölgyfutár által bekülde­tett a) Szigeti Imre színigazgatónak Pozsonyban e czélra adott előadása jövedelméből 32 frt 20 kr. *) A hazai lapok t. sz. szerkesztőit tisztelettel ké­rem e kimutatás közlésér­e.

Next