Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)

1861-05-08 / 3372. szám

106—3372. 12-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva. Félévre .... 10 írt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 írt 25 kr. a. é. 1861. Szerda, máj. 8. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. PEST, május 7. Hogyan kellene hát? Az élet egy színpad: mi rajta színészek vagyunk. Gyakran csak komédiások, a­kik pályánk végével publikumunk felé fordulunk e szóval: plaudite ! Igaz, hogy néha akaratunk ellen is tragoediára fordul a dolog, s a ki fölötte komolyan veszi, annak szive reped meg s ilyenkor a lőporhoz a golyó is hozzá­járul s nem is mindegyiknek sikerül csak jelképileg halni meg. Mi, kiknek csak statistai szerep jutott, egynél több előnyben részesülünk. Nem csak hogy nevünket senki sem ismeri, s a darab sikeréért felelősek nem vagyunk, hanem az is, hogy minden egyes szerep­lőnek egész szerepét már betéve tudjuk, észreveszszü­k ha hibázik vagy extempo­­rizál, előre meg mondhatjuk mit kell s mikor tennie, vagy mondania, sőt még az a boldogító illusió is dagaszthatja szerény kebleinket, hogy ha minket állítottak volna oda, mind az a hiba, az a confusió, melyet észreveszünk , nem történne­ stb. Sőt néha fejcsóválás, zúgás, fölállás vagy leülés által még más irányt is ad­hatunk, nagy ritkán bele is szólhatunk, s megeshetik, hogy „valaki“ közülünk vé­letlenül valamit mond, a­mi nem épen sületlen. Rejtsük el tehát magunkat valahol a színfalak mögött, vagy ha tetszik a sugó­­lyukba, s lássuk a józan ész lámpafényé­nél, hogyan s mit kellene hát e válságos pillanatokban az illetőknek mondani vagy tenni. B. Schmerling osztrák miniszter, a hozzá dr Mühlfeld s társai által — mel­lesleg mondva, korábban mint kel­lett volna! — intézett interpellatióra várjon mit feleljen? -gény a trónbeszéd nyomán s annak szavai­val*, lényegileg csak ezt : Miután ö cs. k. Felsége a birodalom egységét az alkotmányos formák alkal­mazásával, egy nyílt és szabadelvű poli­tika szellemében, s tekintettel az egyes királyságok s országok múltjára, óhajtja megalapítva s biztosítva látni, miután e válságos pillanatban ezen or­szágok — s igy Magyarország is — sa­­ját képviselőik által fognak Ő Felségéhez szólani; s igy, rövid idő múlva — biztos tudomásunkra jutand az,mit azok,s különö­­sen az interpelláló tárgyát képező magyar királyság, a horvát s szlavón királyság s az erdélyi nagy fejedelemség, reájuk nézve üdvösnek tartanak; miután ő Felsége ezen országai képvi­seletének nehéz kérdését f. é. febr. 26-ki legm. kézirata útmutatása szerint kívánja megoldatni; s miután e nehéz föladat megoldása, az érdekelt országok képviselőinek e tárgyban, illetékes nyilatkozása előtt nem várható, annál fogva ö is. Felsége kormányának mind a bírói, tanács alsó házába járu­landó követek megválasztása iránti rend­szabályokat, mind a felső ház illető tag­jainak kinevezését, a kérdés végleges megoldásáig, felfüggesztenie kell, s a tisztelt interpelláló urakat is e nagy fon­tosságú kérdésnek az érdeklett országok képviselői által — rövid idő alatt — várható tárgyalására utaljuk s e tárgya­lások eredményének bevárására kér­jük stb. E feleletre a ház — egy tekintélyes ijpárt helyeslése közt — napirendre­­ tér át. Ennek következtében a miniszter­­ excra audientiát kér. Ennek következtében a magyar főkan­cellár hivatik. Ha nem lehetünk egér, mely a paloták titkain rágódik, halgatódzzunk kissé a kulcslyukon, tán egykét szótagot kive­­­­hetünk abból, a­mit hazánk e szószóllója, felséges uralkodójának mond. „Solio ve­­ritatem!“ Felséges uram!­­ Felséged trónjának legbiztosabb táma­sza: népe sz­er­ete­tes, melyet megsze­reznünk . — Felséged birodalma egysé­gének s fönnállásának legbiztosabb alapja: a sanctio pragmatica, melyet fenntartanunk kell. Az a„Gesammtverfasun­gt“, mely­nek Felséged nem magyar tanácsadói oly nagy fontosságot tulajdonítanak, mind a kettőt veszélyezteti, s azon alkotmányos utón, melyen Felséged ezen­túl járni akar, — azaz: az érdeklett né­pek önkéntes hozzájárulásával, oly ér­telemben, mint terveztetett, soha életbe léptethető nem lesz. Felséged egyik előde, II. József csá­szár, a legnemesebb fejedelem — kit va­laha a világ látott — tört szívvel szállt kora sírba, s halála előtt visszavont min­dent, mit Magyarország ősi alkotmánya s törvényei ellenére egy évtized alatt rendelt. Felséged is — kit szintén nemes in­dulat lelkesít — egy évtizedet vesztett hasonló szerencsétlen kísérletek által. De Felségednek még van ideje e veszteséget kipótolni, s népének — ha a gondviselés akarja — több következő évtizedeken által jóltevője, majd szeretett atyjává lenni, ha stb. stb. Különben azon viszonyokat, melyek rendezése a birodalom minden népeinek érdekében mellőzhetlen, a magyar ország­gyűlés bizonyosan figyelembe veendi, s a lovagias magyar nemzet azon mértékben fogja a más jogát és érdekét is tisztelni, a­mily mértékben elismerve látandja a magáét. — Ezek iránt, ha Felséged meg­nyugszik benne, a szükségeseket a ma­gyar országgyű­lés elé terjeszteni köteles­ségemnek fogom tartani stb. Mit terjeszthet le. Vag­y excra a ma­gyar törvényhozó test elé? — Azt nem volna felette nehéz formulázni. Ezzel ne tetézzük indiscretiónkat. Fájdalom, hogy a legegyszerűbb, leg­világosabb dolgokat oly sokszor megne­hezítik a szenvedélyek, melyek pedig, po­litikában, bár­mennyire tagadjuk s kár­hoztassuk is, mindig a legdöntőbb ténye­zőkként fognak működni, s ritkán sikerül a pillanatnyi benyomásokat legyőzve, bizonyos kérdéseket, elfogultság nélkül, még csak tisztán és világosan formu­lázni is. S ilyen kérdés e pillanatban, azon vi­szony, melyben mi az örökös tartomá­nyokhoz állunk, s melynek higgadt s minden oldalra kielégítő tárgyalása s illetőleg megoldása a Lajthán innen és túl egyaránt felkorbácsolt polit­­szenve­délyek által majdnem lehetetleníttetik. Ennélfogva annak, a­ki statistai minő­ségben, minden párttól egyaránt távol állva, elfogulatlanul szemléli a dolgokat, könnyebb is azt megmondani: mit k­e­l­­lene az illető szereplőknek mondani és tenni, mint azt, hogy mit fognak mondani és tenni ? Elmondhatnám azt is végre, hogy a magyar országgyűlés mit fog ez életkér­désben mondani? Aligha tévednék, de eszembe jut Horatius: Quo musa tendis ? Desine pervicax Referre sermones deorum, et Magna modis tenuare parvis! Z. A. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 7-én. Az ülés megnyittatván, a legközelebb múlt ülés jegy­zőkönyve olvastatik fel és hitelesíttetik. Elnök jelenti a háznak, hogy időközben Faur János, Fasku Fülöp, Maniu Au­rel és Babett Vincze, mindannyian Krassó­­megyei képviselők beérkezvén, megbízó leveleiket bemutatták, melyek is tárgyalás és jelentés­tétel végett a 9-es bizottmányhoz utasíttattak. Továbbá Pongrácz Lajos képviselő választ­sa ellen be­nyújtott panaszhoz újabb felvilágosító adatok is érkeztek, melyek az e tárgybani vizsgálat eszköz­lésével megbízott B­e­n­i­c­z­k­y Lajos képviselőnek, használat végett kiadattak. Jelenti meg a ház el­nöke, hogy Aranyosszék és Küküllő erdélyi megyék bizottmányai feliratot intéztek a házhoz az iránt, hogy a ház jelen állapotában érvényes határoza­tokat úgy sem hozhatván, s különösen a koroná­zásba nem bocsátkozhatván, oda működjék, hogy Magyarország integritása, úgy mint az az 1848. évi törvényekben megállapittatott, minél előbb biz­tosíttassák, s ehez képest az erdélyi megyék kép­viselői is a hongyűlésre meghivassanak. E feliratok kellemes tudomásul szolgálnak. A­p­p­o­n­y­i György gr. ors­zágbirónak a ház elnökéhez intézett azon átirata, mely szerint az 1848. óta változást szen­vedett jogviszonyok tekintetéből ideiglenes intéz­kedések szükségeltetvén, addig is, mig a h­ongyűlés a codificatio fontos művéhez láthatna, az ország­bírói értekezlet által ajánlott közvetítő módokat óhajtja hatályba léptettetni, s a mellé csatolt or­szágbírói értekezleti munkálatokkal együtt kinyo­matni, s a tagok között ki­osztatni rendeltetett. Hauser Ernő képviselő, Balázsi Antal Buda városi képviselő választatása ügyében tett vizsgálatról, s Kovács Lőrincz mint a ház Is­tenben boldogult korelnökének, Palóczy Lász­­lónak földi maradványait Miskolczra kisérő díszküldöttség egyik tagja és előadója, e tárgy­­bani jelentését benyújtván, előbbi a 9-es bizott­mánynak véleményezés végett kiadatott, az utóbbi pedig tudomásul vétetett. Több jelentendője az elnökségnek nem lévén, a ház a még hátra lévő két igazolási eset elinté­zéséhez kezdett. Vl­ad Alajos a bizottmány véleményével egyet­értőig s egyhangúlag igazoltatván. Gál Péter ellen a bizottmány vizsgálatot véleményez ugyan,de­ Horváth Döme emlékezetébe hozván a ház­nak, hogy Gál Péter már az első választás alkal­mával is megválasztatott, és a választás közben előfordult botrányos esetek következtében önkényt visszalépett. Mi jellemére vonatkozólag elég ked­vező adat — de különben is a ház, eddigi eljárá­sokban terhesebb körülményekkel egybekötött vá­lasztásoknál is elnézőbbnek mutatkozott, minek­­ folytán G­á­l Pétert igazoltnak tekintetni kéri. Az igazolás mellett szóltak még B a 11 a­g­i Mór, Szabó Imre és Beniczky Lajos. Frater Pál beszédét, az ő saját választása ellen beadott panaszok tárgyalása körül fölmerült vitákra való czélzással kezdi. Elnök. Figyelmezteti szónokot a napi­rendre. Fráter Pál azt állítja, hogy a napi­renden levő tárgyhoz kíván szóllani, de a kérdés ai­aló­­giája miatt kénytelennek érzi magát kiterjeszkedni az említettekre is. Elnök újólag figyelmezteti, hogy a napi­renden kívül eső tárgyakat itt ma szóba hozni nem lehet (helyes, rendre., rendre.) Fráter Pál, enged a ház akaratának, a fönn­­forgó kérdésre nézve azonban azon véleményen van, hogy a minden törvényes kellékekkel ellátott választási jgyzőkönyvnek nagyobb hitele van, mint a beadott s nem indokolt folyamodásnak, tehát Gál Pétert ő is igazolandónak véleményezi. A kérdés ez után szavazásra bocsáttatván, a ház általános többsége G­á­l Pétert igazolt képviselő­nek nyilvánítja. Most a költségvetéssel megbízott választmány jelentése olvastatik föl: Kubinyi Ferencz. Az 1848-as törvények sze­rint mindkét ház függetlenül készíti el költségve­tését, és terjeszti fel azt a ministeriumhoz, jelenleg ministérium nem létezvén, indítványozza, hogy a ház költségvetése a felsőházzal, csupán bizalmas közléskép, közöltessék. Tisza Kálmán. Kulin­yi Ferenczczel teljesen egyetért, de a költségvetési bizottmány jelentésé­ben előforduló ezen szavakat „azon képviselők, kik eddigelé meghi­v­a­tt­a­k“, igy kívánja mó­dosíttatni: „azon képviselők, kik eddigelé meg­jelenhette­k.“ (Átalános helyeslés.) Elnök. A határozatot e két indítvány értelmé­ben kimondván, e határozat kapcsában, a ház pénztárnokául Pest megye magán­pénztárnokát, L­i­s­z­k­a­y Gedeon urat ajánlja. B­e­r­n­á­t­h Zsigmond: A ház általánosságának véleményével vél találkozni, ha a köztiszteletben állott P­a­l­ó­c­z­y László halála által megürült korelnöki hely elfoglalására, oly egyént szólít fel, ki nemcsak hogy legidősebb a ház tagjai közt, de a haza iránt mind a törvényhozás, mind a harcz mezején szerzett érdemekkel is méltán dicseked­hetik. E férfiú H­u­n­k­á­r Antal, kit is ezennel föl­kér, hogy legyen a háznak korelnöke, mert úgy lehet, hogy nem sokára szüksége leszen a ház­nak arra. Hun­kár Antal általános éljenzés között el­foglalja P­a­l­ó­c­z­y László üresen állott helyét. Ezután a ház 9 osztályának sorshúzás utjáni alakítása történt és annak befejezésével a gyűlés az elnök által feloszlattatott s a legközelebbi ülés ideje, melynek tárgyát az országgyűlés további teendői képezendik — holnap reggel 10 órára tű­zetett ki. A „Times“ Magyarországról és Ausztriáról. Az ausztriai császár bécsi trónbeszéde az an­gol sajtónak alkalmul szolgál, hogy arról elmél­kedjék, vájjon az új­szülött, melyet Ausztria regeneratiójának neveztek, az éltrevalóság föl­tételeivel bir-e,­­ vájjon nem az életművezet oly fogyatkozásával jött-e az a világra, mely hosz­­szú életet nem igér ? Legkimerítebben nyilat­kozik a „Times“ és mivel a föltett kérdésekre adott feleletben sok igazat és talpra esett dol­got elmond, átvesszük a city-lap czikkét, mely így hangzik : „Egy elszegényedett állam, egy szétmállott ura­dalom és egy elkedvetlenedett nép uralkodója, bi­rodalma képviselő gyűléséhez legközelebb a biza­lom és őszinteség oly szavait intézte, a minek egy erős alkotmányos király ajkairól jöhetnének. Az ausztriai császár látszólagos reményteljességgel és megelégedéssel beszél a politikai jövőről, s úgy tesz, mintha az előtte álló kilátást kedvetlenség vagy nyugtalankodás nélkül tekintené. Mi azt hisszük, lehet némi oka ezen megnyugvásra. Nem lehetetlen dolog, hogy az osztrák birodalom, mely mindig szívós életerővel bírt, s az európai nemze­tek közt a szerencsétlenségek közt kifejtett bátor­ságáról mindenkor híres volt, az előtte álló nehéz­ségeket még egyszer legyőzheti. Azonban soha történetének semmi szakában nem volt annyira kö­rülvéve, mint most. Ezúttal nem kívülről fenyegeti a veszély. Lombardia elvesztése által a birodalom nem szenvedett valódi kárt, sőt a szerencsétlen hadjárat­ban szerzett katonai tapasztalást még hasznára is fordíthatja. Az olaszországi háború nem hatott na­gyon elevenre, sőt ha a lec­két felhasználják az illetők, még jóra is fordítható , hanem a birodalom belpolitikája vitte az államot a romlás szélére. Az 1848-iki megbukott forradalmak után megkísértett reactio volt a kútfeje mindazon bajoknak, melyek­nek most tanúi vagyunk. A váratlan vereség által elkeserítve, az ijedtség által kétségbeejtve, s azt vélve, hogy jövőre minden oly mozgalmakat elfojt­hat, a bécsi kormány arra határozta magát, hogy ama nemzetiségek aggregátumát egyszer minden­korra egyöntetű (homogeneous) monarchiává ala­kítsa át. Ezen, minden időkben kivihetetlen kísér­let, rendkívül hiába­valónak bizonyult be oly kor­szakban, midőn a nemzetiségi szellem példátlanul erős vola; s a dolog vége az, hogy egy romlást ho­zó öröködés után az ausztriai császár kénytelen elismerni az uralkodása alatti tartományok politi­kai jellemvonásait, szabad­elvű intézményekkel váltani fel az önkény rendszerét, s képviseleti kor­mányt avatni fel egy képviselő gyűlésben, magának Bécsnek falai közt. „És várjon késő-e már, vagy pedig még van idő és alkalom arra, olyanná tenni az osztrák birodal­mat, a­minőnek azt legalább az angolok látni sze­retnék ? A nagy nehézég Ausztria sajátságos szer­kezetében fekszik. Igaz, hogy más államok is ala­kultak már nemzetiségek összeolvasztása által. Ez az egyetemes menetele az e féle dolgoknak, s csak a­kik e tárgyat tanulmányozták, azoknak lehet fogalma, mily sokra vizetett a tartományi csopor­tosítás a nagy monarchiák fölépítésében. Nem elég hogy Franczia- és Angolország ily darabokból van­nak összerakva, de maga minden darab is még előbb húsz kisebb darabból alakult. Alig van angol grófság (vármegye), mely egykor egymástól füg­getlen községeket nem képviselne. Ezen ingredien­tiák időjártával­ megszilárdulása és egybeolvadása által hatalmas államok áltak elő, s ennélfogva Ausztria egységét is miért ne lehetne hasonló mó­don megalapítani. „Föltétlen okot talán nem lehetne fölhozni ilye­tén átalakulás (consummation) ellen, de a nehéz­ségek sokkal nagyobbak, mint másutt. Az osz­trák birodalom alakulása oly külö­nös módon kezdődött, hogy annak magva (nucleus) kívül esik a tömegén. A politikai súly középpontját rész helyre tették. Ausztria a legkisebb része magának. Nyissa föl akárki egy közönséges térképét ezen furcsa biro­dalomnak , s első tekintetre azon benyomást fogja érezni, hogy ezen birodalom a magyarországi ki­rályság körül alakult, hogy Pest annak fővárosa, és hogy a köröskörül fekvő tartományok ezen nagy középponti államnak csak tarto­mányai (dependen­cies). Az jóformán természetesnek látszanék, ha Magyarország királyai absorbeálták volna Horvát­­o­szágot, Erdélyt és Slavoniát, s hogy idő­jártával bekeblezték volna még a felső- és alsó-ausztriai herczegségeket is. Ez az események természetes működése lett volna, miután az államoknak épen úgy, mint az anyagi testeknek az a természete, hogy egy területi tömeg felé gravitáljanak, s igy vonattak Lotharingia és Dauphiné Francziaország­­hoz s a spanyol félsziget kisebb királyságai Casti­­liához. „Ámde az ausztriai fölbség, ezen nagy biroda­lom hagyományos középpontja, egyike legjelenték­telenebb részeinek. A planéta kisebb, mint a leg­kisebb drabantja. A Dunának Passau és Pozsony közötti része két felé vágja azon egész területet, mely ezen császári birodalomnak nevet és uralko­dókat ad. A birodalmat voltaképen tar­tozmányai (dependencies) teszik, s­ő­t vir­­t­u­a­­­i­tte­r, mondhatnók, teszi a ma­gyarországi királyság egyedül. Midőn tehát a császár a múlt pénteken megjegyezte, hogy Magyarország kibékítése és képviselteté­­se még befejezendő, ez által elismerte, hogy az előtte álló tulajdonképi munkának kivitele még hátra van. Egy birodalmi tanács Magyarország képviselői nélkül olyan lenne, mint egy britt parlia­ment Anglia képviselői nélkül. És ebben fekszik az Ausztria esetnek különös nehézsége. Midőn a birodalom először megalakult, az ausz­triai féligek, ámbár saját közvetlen jogaikban so­hase mutattak sok következetességet, egyszersmind német császárok valának, és a német császárok eléggé fényes állással bírtak arra, hogy mint kisebbszerű­ méltóságokat elfogadják és absor­­beálják még Magyar- és Csehországok koronáit is. De midőn a közép­kor „nagy császársága“ ele­nyészett, és Ausztria újra egyszerűen önmagává jön, Cseh- és Magyarország adták meg méltóságát épen úgy, mint erejét, s ők szolgáltatták egyedüli igazolását a császári czímnek, a­mely még ekkor is nag­yön tartva. Az eredmény az, hogy a rend­szer névleges központja nem gyakorolhat termé­szetes vonzó erőt az ő tagjaira. Ausztria magában véve nem tesz nagyobb számot, mint Morvaország vagy Szíria, és míg Magyarország természetesen igényelhetné, hogy Ausztriára befolyással bírjon, addig meglehetős furcsának látszik, hogy Ausztria Magyarország vezetésére vágyjék. „De mi a természetes következtetés mindezen körülményekből ? Minden bizonynyal csak az, hogy Ausztriának a maga i­gerősebb positiójába kellene húzódnia; hogy neki magát mindenekelőtt Magyar­­ország királyának kellene tartani, magyar alattva­lóinak jó indulatát meg kellene nyernie, s Magyar­­országot azzá tenni, a mi kell, hogy legyen termé­szet szerint, s a mi lehet politikailag, t. i. az osz­trák hatalom központjává. Ezen központ felé már is a többi tartományok fele gravitál, és a többi követni fogná. Mindéhez pedig nem szükség forra­dalmat vinni keresztül. Keleti Európának ezen régi monarchiája jogilag már az osztrák házhoz tarto­zik. Övé az örökületiség. A császár épen úgy törvényes királya Magyarországnak, mint főher­­czege Ausztriának, csakhogy a két czím közül a nagyobbik lenne előbb tekintettel. Ő Ma­gyarországot épen úgy, mint többi birtokait, nem­csak „szabad institutiokkal, hanem nemzeti jogok­kal“ is kínálja. S­a azonban Magyarország az elis­merés ezen nemét elfogadja, akkor e kitételt „nem­zeti jogok,“ nagyon szabadelvűleg kell értelmezni. Magyarország képezi az egész monarchia tömegét és erejét. Az ausztriai birodalom megszilárdulása, hatalma és békéje Magyarországtól függ, és ha Magyarország oly módon elidegeníttetnék, mint el van idegenedve Lengyelország, s el volt idegened­­ve Olaszország, az kemény állapot lenne Auszt­riára nézve. Szerencsére a magyarok kétségen kí­­vül azt kívánják ugyan, hogy magyarok legye­nek , nem pedig németek, de nem kívánnak mást, mint törvényes királyukat, ha szinte az né­met törzsből való is. Ők nem akarják, hogy egy tuc­at apró tartomány közé sorozzák őket, mint egy nagy államnak puszta alkatrészeit, nem akar­ják, hogy őket a centralisatio és az egyformaság elvei szerint Bécsből kormányozzák. Az ausztriai főherczegek törvényszerű sorfolyamban örökölték Magyarország koronáját, s czimjek kérdésen kívül áll, de azt várják tőlük, úgy viseljék magukat, mint egy ily királyság uralkodóinak kell. Magyarország daliás népe semmiképen nem hajlandó egy oly mes­terséges uralkodás szerkezetében (constituency) figurálni, mint a hogy ausztriai miniszterek által ezelőtt vagy tizenkét évvel szándékoltatott. „Mi különösen Magyarország dolgával foglalkoz­tunk itt, mert ez az, melyen voltaképen az egész probléma megfordul. Kétségkívül vannak az osztrák birodalom sajátságos aggregátumában más tartomá­nyok is, megannyi susceptibilitásaikkal és követe­léseikkel , de Magyarország oly nagy, oly hatal­mas, és magában az egésznek oly igen nagy része, hogy annak állapota rendkívüli fontosságot nyer. Magyarországgal, és tegyük hozzá, Velencze nél­kül Ausztria meg van mentve. Magyarország nélkül és Velenczével, mint egy malomkővel a nyakán, Ausztriának további létezése lehetetlen. Az intézmények, a gazdálkodás, a nemzetisé­gek tiszteletben tartása és a parliamenti kor­mányzat, melyet a császár ígér, mind pompás dolgok, és ő nem ígérhetett volna jobbat; de az eredmény azon fogadástól függ, melylyel ily ígére­tek Magyarországban találkoznak. Ha a ma­­gyarok valósággal meg vannak elé­gedve Ferencz József királyuk alatt, kimutatása azon magyarországi földtehermentesitési kötvé­nyeknek, melyek korábbi sorsolások alkalmá­val kihúzatván, noha már lejártak, eddigelé kifizetés végett még bemutatva nincsenek, és pedig: Possoniak. a. Az 1857-ik évi october 31-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 629, 819,2021,2302 sz. A 100 ftosok közül : az 59, 314, 930, 1022, 1208, 1231, 1415, 2061,2180,2880,2954,3438, 3452, 4106, 6500, 6669 számuak. Az 500 ftosok közül: az 1219 számú. Az 1000 ftosok közül: a 350,634,2347,2394, 2920, 3400 számuak. Az A betűsök közül: a 200 ftról szóló 349 sz.­b. Az 1858-ik évi april 30 ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 504, 822,1904, 1906, 2372, 2401 számuak. A 100 ftosok közül: a 268, 950, 972, 1295, 1378, 2098,2169,22,88, 3559,3672,4613,6570, 6811, 6829, 7267, 7452, 7602, 7817,8541 számú. Az 500 ftosok közül : a 177, 369, 453, 550, 790, 1421, 1591 számúak. Az 1000 ftosok közül: a 374, 2638, 3013 sz. A 10,000 ftosok közül: a 292 számú. c. Az 1858-ik évi october 30-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 1298, 2383, 2605 sz. A 100 ftosok közül: a 118, 1531,4128,6145, 6562, 7312, 9041 számuak. Az 500 ftosok közül: a 219 és 1354 számú.­­ Az 1000 ftosok közül : a 998 számú kisor­solt 600 fttal, továbbá a 2500, 3257, 3687, 4234, 4245 számuak. d. Az 1859-ik évi apr. 30 ki­sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 340,1269,2513 számú. A 100 ftosok közül: a 195, 428, 442, 681, 760, 1306, 1460, 2401, 2627, 4218, 4691,5724, 6036, 7128, 8880, 9152, 9396, 9964 számuak. Az 500 ftosok közül: az 1153 és 1741 számú. Az 1000 ftosok közül: a 762, 1659, 4326, 4605 számuak. Az 5000 ftosok közül: az 523 számú. Az A betűsök közül: a 4900 ftról szóló 545 sz. e. Az 1859 ik évi október 31-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 176, 2176 számuak. A 100 ftosok közül: a 621, 774, 1259, 2252, 3012, 3225, 4757, 5125,5249,5716,5971,6002, 7243, 7682, 8563, 8655, 9055, 9219,9375,9902 számúak. Az 500 ftosok közül: a 474,572,1375 számú. Az 1000 ftosok közül: az 525, 631, 925, 4366 számúak. A 10000 ftosok közül: az 572 számú. Az A betűsök közül: a 7030 ftról szóló 41 számú és a 960 ftról szóló 543 számú. 1. Az 1860-ik évi april 30-ai sorsolásból. Az 50 f­tosok közül: az 1983 és 2639 számú. A 100 ftosok közül: az 578, 970, 1579,1996, 2260, 2526, 2706, 4045,4173,4650,5029,5073, 5185, 5313, 5708, 6127,6331,6517, 6658, 7245, 8091, 8139, 8376, 8587,9161,9346,9406,9526, 10112, 10470 számúak. Az 500 ftosok közül: az 1324, 1452, 1871, 1944, 1994, 2215, 2222, 2287 számúak. Az 1000 ftosok közül: az 577, 912, 1920, 2004, 2853, 2869, 2963, 3803, 5284 számúak. Az 5000 ftosok közül: a 37 és 702 számú. A 10,000 ftosok közül: a 13 számú. Az A betűsök közül: a 400 ftról szóló 68 szá­mú, 150 ftról szóló 152 számu­, 680 frtról szóló 294 számú. Sopronyiak. a. Az 1857-ik évi october 31-ki sorsolásból. A IOO ftosok közül: az 5306, 5307, 5638, 6230. számuak. Az 500 ftosok közül: az 574. és 666. számú. Az IOOO ftosok közül: a 4963. számú, b. az 1858-ik évi ápril 30-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül : a 219. számú, A IOO ftosok közül: az 1558,2305,3596, 4963, 5687, 6623, 7337, 7362. számuak, Az 500 ftosok közül: a 360,418, 635, 1231, 1819. számuak, Az IOOO ftosok közül: a 387, 2717, 3657, 5692, 5791. számuak. c. az 1858 ik évi october 31-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 558. és 1642. számú. A 100 ftosok közül: az 1136, 1964, 2397, 2572, 3950, 5176, 7739. számuak. Az 500 ftosok közül: a 627,847, 1159. szá­muak. Az 1000 ftosok közül: a 696, 4480, 4715. számuak. d. az 1859-ik évi ápril 30-ai sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 844. számú. A 100 ftosok közül: a 291, 1128, 1996, 3382, 4013, 4721, 6641, 8307. számuak. Az 5010 ftosok közül: a 345 és 2027. számú. Az 000 ftosok közül: a 691, 4213, 6235, 6344, 7084. számuak. e. az 1859 ik évi oct. 31-ki sorsolásból. A 100 ftosok közül :a 786, 1072, 2609, 2626, 3954, 5819, 6994, 7167,8241, 8505,8956, 9010, 9448, 10054, 10057. számuak. Az 500 ftosok közül: a 837, 1527, 2035, 2127 szám­unk. Az 1000 ftosok közül: a 2666, 4945,6002, 6655, 7270, 7621. számuak. Az 5000 ftosok közül : a 194, 697. szá­muak. és az 521. számú kisorsolt 3800 fttal. 1. Az 1860-ik évi ápril 30-ai sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 540, 1012, 1221, 1430, 1631, 1776, 1824 számúak. A 100 ftosok közül: a 71,337, 434,698, 788, 799, 1042, 1590, 2065, 2415, 2511, 3499, 3815, 3841, 4186, 4215, 4479, 5081,5390, 5672,5697, 5865,5931,8088,­8552, 8685, 9064, 9600, 9628, 9961, 10188 szá­muak, akkor az ausztriai császár egyszer megint hatalmas uralkodó lesz, de Magyarország nélkül Ausztria csak egy provincia.“

Next