Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)
1861-05-08 / 3372. szám
106—3372. 12-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva. Félévre .... 10 írt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 írt 25 kr. a. é. 1861. Szerda, máj. 8. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. PEST, május 7. Hogyan kellene hát? Az élet egy színpad: mi rajta színészek vagyunk. Gyakran csak komédiások, akik pályánk végével publikumunk felé fordulunk e szóval: plaudite ! Igaz, hogy néha akaratunk ellen is tragoediára fordul a dolog, s a ki fölötte komolyan veszi, annak szive reped meg s ilyenkor a lőporhoz a golyó is hozzájárul s nem is mindegyiknek sikerül csak jelképileg halni meg. Mi, kiknek csak statistai szerep jutott, egynél több előnyben részesülünk. Nem csak hogy nevünket senki sem ismeri, s a darab sikeréért felelősek nem vagyunk, hanem az is, hogy minden egyes szereplőnek egész szerepét már betéve tudjuk, észreveszszük ha hibázik vagy extemporizál, előre meg mondhatjuk mit kell s mikor tennie, vagy mondania, sőt még az a boldogító illusió is dagaszthatja szerény kebleinket, hogy ha minket állítottak volna oda, mind az a hiba, az a confusió, melyet észreveszünk , nem történne stb. Sőt néha fejcsóválás, zúgás, fölállás vagy leülés által még más irányt is adhatunk, nagy ritkán bele is szólhatunk, s megeshetik, hogy „valaki“ közülünk véletlenül valamit mond, ami nem épen sületlen. Rejtsük el tehát magunkat valahol a színfalak mögött, vagy ha tetszik a sugólyukba, s lássuk a józan ész lámpafényénél, hogyan s mit kellene hát e válságos pillanatokban az illetőknek mondani vagy tenni. B. Schmerling osztrák miniszter, a hozzá dr Mühlfeld s társai által — mellesleg mondva, korábban mint kellett volna! — intézett interpellatióra várjon mit feleljen? -gény a trónbeszéd nyomán s annak szavaival*, lényegileg csak ezt : Miután ö cs. k. Felsége a birodalom egységét az alkotmányos formák alkalmazásával, egy nyílt és szabadelvű politika szellemében, s tekintettel az egyes királyságok s országok múltjára, óhajtja megalapítva s biztosítva látni, miután e válságos pillanatban ezen országok — s igy Magyarország is — saját képviselőik által fognak Ő Felségéhez szólani; s igy, rövid idő múlva — biztos tudomásunkra jutand az,mit azok,s különösen az interpelláló tárgyát képező magyar királyság, a horvát s szlavón királyság s az erdélyi nagy fejedelemség, reájuk nézve üdvösnek tartanak; miután ő Felsége ezen országai képviseletének nehéz kérdését f. é. febr. 26-ki legm. kézirata útmutatása szerint kívánja megoldatni; s miután e nehéz föladat megoldása, az érdekelt országok képviselőinek e tárgyban, illetékes nyilatkozása előtt nem várható, annál fogva ö is. Felsége kormányának mind a bírói, tanács alsó házába járulandó követek megválasztása iránti rendszabályokat, mind a felső ház illető tagjainak kinevezését, a kérdés végleges megoldásáig, felfüggesztenie kell, s a tisztelt interpelláló urakat is e nagy fontosságú kérdésnek az érdeklett országok képviselői által — rövid idő alatt — várható tárgyalására utaljuk s e tárgyalások eredményének bevárására kérjük stb. E feleletre a ház — egy tekintélyes ijpárt helyeslése közt — napirendre tér át. Ennek következtében a miniszter excra audientiát kér. Ennek következtében a magyar főkancellár hivatik. Ha nem lehetünk egér, mely a paloták titkain rágódik, halgatódzzunk kissé a kulcslyukon, tán egykét szótagot kivehetünk abból, amit hazánk e szószóllója, felséges uralkodójának mond. „Solio veritatem!“ Felséges uram! Felséged trónjának legbiztosabb támasza: népe szeretetes, melyet megszereznünk . — Felséged birodalma egységének s fönnállásának legbiztosabb alapja: a sanctio pragmatica, melyet fenntartanunk kell. Az a„Gesammtverfasungt“, melynek Felséged nem magyar tanácsadói oly nagy fontosságot tulajdonítanak, mind a kettőt veszélyezteti, s azon alkotmányos utón, melyen Felséged ezentúl járni akar, — azaz: az érdeklett népek önkéntes hozzájárulásával, oly értelemben, mint terveztetett, soha életbe léptethető nem lesz. Felséged egyik előde, II. József császár, a legnemesebb fejedelem — kit valaha a világ látott — tört szívvel szállt kora sírba, s halála előtt visszavont mindent, mit Magyarország ősi alkotmánya s törvényei ellenére egy évtized alatt rendelt. Felséged is — kit szintén nemes indulat lelkesít — egy évtizedet vesztett hasonló szerencsétlen kísérletek által. De Felségednek még van ideje e veszteséget kipótolni, s népének — ha a gondviselés akarja — több következő évtizedeken által jóltevője, majd szeretett atyjává lenni, ha stb. stb. Különben azon viszonyokat, melyek rendezése a birodalom minden népeinek érdekében mellőzhetlen, a magyar országgyűlés bizonyosan figyelembe veendi, s a lovagias magyar nemzet azon mértékben fogja a más jogát és érdekét is tisztelni, amily mértékben elismerve látandja a magáét. — Ezek iránt, ha Felséged megnyugszik benne, a szükségeseket a magyar országgyűlés elé terjeszteni kötelességemnek fogom tartani stb. Mit terjeszthet le. Vagy excra a magyar törvényhozó test elé? — Azt nem volna felette nehéz formulázni. Ezzel ne tetézzük indiscretiónkat. Fájdalom, hogy a legegyszerűbb, legvilágosabb dolgokat oly sokszor megnehezítik a szenvedélyek, melyek pedig, politikában, bármennyire tagadjuk s kárhoztassuk is, mindig a legdöntőbb tényezőkként fognak működni, s ritkán sikerül a pillanatnyi benyomásokat legyőzve, bizonyos kérdéseket, elfogultság nélkül, még csak tisztán és világosan formulázni is. S ilyen kérdés e pillanatban, azon viszony, melyben mi az örökös tartományokhoz állunk, s melynek higgadt s minden oldalra kielégítő tárgyalása s illetőleg megoldása a Lajthán innen és túl egyaránt felkorbácsolt politszenvedélyek által majdnem lehetetleníttetik. Ennélfogva annak, aki statistai minőségben, minden párttól egyaránt távol állva, elfogulatlanul szemléli a dolgokat, könnyebb is azt megmondani: mit kellene az illető szereplőknek mondani és tenni, mint azt, hogy mit fognak mondani és tenni ? Elmondhatnám azt is végre, hogy a magyar országgyűlés mit fog ez életkérdésben mondani? Aligha tévednék, de eszembe jut Horatius: Quo musa tendis ? Desine pervicax Referre sermones deorum, et Magna modis tenuare parvis! Z. A. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 7-én. Az ülés megnyittatván, a legközelebb múlt ülés jegyzőkönyve olvastatik fel és hitelesíttetik. Elnök jelenti a háznak, hogy időközben Faur János, Fasku Fülöp, Maniu Aurel és Babett Vincze, mindannyian Krassómegyei képviselők beérkezvén, megbízó leveleiket bemutatták, melyek is tárgyalás és jelentéstétel végett a 9-es bizottmányhoz utasíttattak. Továbbá Pongrácz Lajos képviselő választsa ellen benyújtott panaszhoz újabb felvilágosító adatok is érkeztek, melyek az e tárgybani vizsgálat eszközlésével megbízott Beniczky Lajos képviselőnek, használat végett kiadattak. Jelenti meg a ház elnöke, hogy Aranyosszék és Küküllő erdélyi megyék bizottmányai feliratot intéztek a házhoz az iránt, hogy a ház jelen állapotában érvényes határozatokat úgy sem hozhatván, s különösen a koronázásba nem bocsátkozhatván, oda működjék, hogy Magyarország integritása, úgy mint az az 1848. évi törvényekben megállapittatott, minél előbb biztosíttassák, s ehez képest az erdélyi megyék képviselői is a hongyűlésre meghivassanak. E feliratok kellemes tudomásul szolgálnak. Apponyi György gr. országbirónak a ház elnökéhez intézett azon átirata, mely szerint az 1848. óta változást szenvedett jogviszonyok tekintetéből ideiglenes intézkedések szükségeltetvén, addig is, mig a hongyűlés a codificatio fontos művéhez láthatna, az országbírói értekezlet által ajánlott közvetítő módokat óhajtja hatályba léptettetni, s a mellé csatolt országbírói értekezleti munkálatokkal együtt kinyomatni, s a tagok között kiosztatni rendeltetett. Hauser Ernő képviselő, Balázsi Antal Buda városi képviselő választatása ügyében tett vizsgálatról, s Kovács Lőrincz mint a ház Istenben boldogult korelnökének, Palóczy Lászlónak földi maradványait Miskolczra kisérő díszküldöttség egyik tagja és előadója, e tárgybani jelentését benyújtván, előbbi a 9-es bizottmánynak véleményezés végett kiadatott, az utóbbi pedig tudomásul vétetett. Több jelentendője az elnökségnek nem lévén, a ház a még hátra lévő két igazolási eset elintézéséhez kezdett. Vlad Alajos a bizottmány véleményével egyetértőig s egyhangúlag igazoltatván. Gál Péter ellen a bizottmány vizsgálatot véleményez ugyan,de Horváth Döme emlékezetébe hozván a háznak, hogy Gál Péter már az első választás alkalmával is megválasztatott, és a választás közben előfordult botrányos esetek következtében önkényt visszalépett. Mi jellemére vonatkozólag elég kedvező adat — de különben is a ház, eddigi eljárásokban terhesebb körülményekkel egybekötött választásoknál is elnézőbbnek mutatkozott, minek folytán Gál Pétert igazoltnak tekintetni kéri. Az igazolás mellett szóltak még B a 11 agi Mór, Szabó Imre és Beniczky Lajos. Frater Pál beszédét, az ő saját választása ellen beadott panaszok tárgyalása körül fölmerült vitákra való czélzással kezdi. Elnök. Figyelmezteti szónokot a napirendre. Fráter Pál azt állítja, hogy a napirenden levő tárgyhoz kíván szóllani, de a kérdés aialógiája miatt kénytelennek érzi magát kiterjeszkedni az említettekre is. Elnök újólag figyelmezteti, hogy a napirenden kívül eső tárgyakat itt ma szóba hozni nem lehet (helyes, rendre., rendre.) Fráter Pál, enged a ház akaratának, a fönnforgó kérdésre nézve azonban azon véleményen van, hogy a minden törvényes kellékekkel ellátott választási jgyzőkönyvnek nagyobb hitele van, mint a beadott s nem indokolt folyamodásnak, tehát Gál Pétert ő is igazolandónak véleményezi. A kérdés ez után szavazásra bocsáttatván, a ház általános többsége Gál Pétert igazolt képviselőnek nyilvánítja. Most a költségvetéssel megbízott választmány jelentése olvastatik föl: Kubinyi Ferencz. Az 1848-as törvények szerint mindkét ház függetlenül készíti el költségvetését, és terjeszti fel azt a ministeriumhoz, jelenleg ministérium nem létezvén, indítványozza, hogy a ház költségvetése a felsőházzal, csupán bizalmas közléskép, közöltessék. Tisza Kálmán. Kulinyi Ferenczczel teljesen egyetért, de a költségvetési bizottmány jelentésében előforduló ezen szavakat „azon képviselők, kik eddigelé meghivattak“, igy kívánja módosíttatni: „azon képviselők, kik eddigelé megjelenhettek.“ (Átalános helyeslés.) Elnök. A határozatot e két indítvány értelmében kimondván, e határozat kapcsában, a ház pénztárnokául Pest megye magánpénztárnokát, Liszkay Gedeon urat ajánlja. Bernáth Zsigmond: A ház általánosságának véleményével vél találkozni, ha a köztiszteletben állott Palóczy László halála által megürült korelnöki hely elfoglalására, oly egyént szólít fel, ki nemcsak hogy legidősebb a ház tagjai közt, de a haza iránt mind a törvényhozás, mind a harcz mezején szerzett érdemekkel is méltán dicsekedhetik. E férfiú Hunkár Antal, kit is ezennel fölkér, hogy legyen a háznak korelnöke, mert úgy lehet, hogy nem sokára szüksége leszen a háznak arra. Hunkár Antal általános éljenzés között elfoglalja Palóczy László üresen állott helyét. Ezután a ház 9 osztályának sorshúzás utjáni alakítása történt és annak befejezésével a gyűlés az elnök által feloszlattatott s a legközelebbi ülés ideje, melynek tárgyát az országgyűlés további teendői képezendik — holnap reggel 10 órára tűzetett ki. A „Times“ Magyarországról és Ausztriáról. Az ausztriai császár bécsi trónbeszéde az angol sajtónak alkalmul szolgál, hogy arról elmélkedjék, vájjon az újszülött, melyet Ausztria regeneratiójának neveztek, az éltrevalóság föltételeivel bir-e, vájjon nem az életművezet oly fogyatkozásával jött-e az a világra, mely hoszszú életet nem igér ? Legkimerítebben nyilatkozik a „Times“ és mivel a föltett kérdésekre adott feleletben sok igazat és talpra esett dolgot elmond, átvesszük a city-lap czikkét, mely így hangzik : „Egy elszegényedett állam, egy szétmállott uradalom és egy elkedvetlenedett nép uralkodója, birodalma képviselő gyűléséhez legközelebb a bizalom és őszinteség oly szavait intézte, a minek egy erős alkotmányos király ajkairól jöhetnének. Az ausztriai császár látszólagos reményteljességgel és megelégedéssel beszél a politikai jövőről, s úgy tesz, mintha az előtte álló kilátást kedvetlenség vagy nyugtalankodás nélkül tekintené. Mi azt hisszük, lehet némi oka ezen megnyugvásra. Nem lehetetlen dolog, hogy az osztrák birodalom, mely mindig szívós életerővel bírt, s az európai nemzetek közt a szerencsétlenségek közt kifejtett bátorságáról mindenkor híres volt, az előtte álló nehézségeket még egyszer legyőzheti. Azonban soha történetének semmi szakában nem volt annyira körülvéve, mint most. Ezúttal nem kívülről fenyegeti a veszély. Lombardia elvesztése által a birodalom nem szenvedett valódi kárt, sőt a szerencsétlen hadjáratban szerzett katonai tapasztalást még hasznára is fordíthatja. Az olaszországi háború nem hatott nagyon elevenre, sőt ha a leckét felhasználják az illetők, még jóra is fordítható , hanem a birodalom belpolitikája vitte az államot a romlás szélére. Az 1848-iki megbukott forradalmak után megkísértett reactio volt a kútfeje mindazon bajoknak, melyeknek most tanúi vagyunk. A váratlan vereség által elkeserítve, az ijedtség által kétségbeejtve, s azt vélve, hogy jövőre minden oly mozgalmakat elfojthat, a bécsi kormány arra határozta magát, hogy ama nemzetiségek aggregátumát egyszer mindenkorra egyöntetű (homogeneous) monarchiává alakítsa át. Ezen, minden időkben kivihetetlen kísérlet, rendkívül hiábavalónak bizonyult be oly korszakban, midőn a nemzetiségi szellem példátlanul erős vola; s a dolog vége az, hogy egy romlást hozó öröködés után az ausztriai császár kénytelen elismerni az uralkodása alatti tartományok politikai jellemvonásait, szabadelvű intézményekkel váltani fel az önkény rendszerét, s képviseleti kormányt avatni fel egy képviselő gyűlésben, magának Bécsnek falai közt. „És várjon késő-e már, vagy pedig még van idő és alkalom arra, olyanná tenni az osztrák birodalmat, aminőnek azt legalább az angolok látni szeretnék ? A nagy nehézég Ausztria sajátságos szerkezetében fekszik. Igaz, hogy más államok is alakultak már nemzetiségek összeolvasztása által. Ez az egyetemes menetele az e féle dolgoknak, s csak akik e tárgyat tanulmányozták, azoknak lehet fogalma, mily sokra vizetett a tartományi csoportosítás a nagy monarchiák fölépítésében. Nem elég hogy Franczia- és Angolország ily darabokból vannak összerakva, de maga minden darab is még előbb húsz kisebb darabból alakult. Alig van angol grófság (vármegye), mely egykor egymástól független községeket nem képviselne. Ezen ingredientiák időjártával megszilárdulása és egybeolvadása által hatalmas államok áltak elő, s ennélfogva Ausztria egységét is miért ne lehetne hasonló módon megalapítani. „Föltétlen okot talán nem lehetne fölhozni ilyetén átalakulás (consummation) ellen, de a nehézségek sokkal nagyobbak, mint másutt. Az osztrák birodalom alakulása oly különös módon kezdődött, hogy annak magva (nucleus) kívül esik a tömegén. A politikai súly középpontját rész helyre tették. Ausztria a legkisebb része magának. Nyissa föl akárki egy közönséges térképét ezen furcsa birodalomnak , s első tekintetre azon benyomást fogja érezni, hogy ezen birodalom a magyarországi királyság körül alakult, hogy Pest annak fővárosa, és hogy a köröskörül fekvő tartományok ezen nagy középponti államnak csak tartományai (dependencies). Az jóformán természetesnek látszanék, ha Magyarország királyai absorbeálták volna Horvátoszágot, Erdélyt és Slavoniát, s hogy időjártával bekeblezték volna még a felső- és alsó-ausztriai herczegségeket is. Ez az események természetes működése lett volna, miután az államoknak épen úgy, mint az anyagi testeknek az a természete, hogy egy területi tömeg felé gravitáljanak, s igy vonattak Lotharingia és Dauphiné Francziaországhoz s a spanyol félsziget kisebb királyságai Castiliához. „Ámde az ausztriai fölbség, ezen nagy birodalom hagyományos középpontja, egyike legjelentéktelenebb részeinek. A planéta kisebb, mint a legkisebb drabantja. A Dunának Passau és Pozsony közötti része két felé vágja azon egész területet, mely ezen császári birodalomnak nevet és uralkodókat ad. A birodalmat voltaképen tartozmányai (dependencies) teszik, sőt virtuaitter, mondhatnók, teszi a magyarországi királyság egyedül. Midőn tehát a császár a múlt pénteken megjegyezte, hogy Magyarország kibékítése és képviseltetése még befejezendő, ez által elismerte, hogy az előtte álló tulajdonképi munkának kivitele még hátra van. Egy birodalmi tanács Magyarország képviselői nélkül olyan lenne, mint egy britt parliament Anglia képviselői nélkül. És ebben fekszik az Ausztria esetnek különös nehézsége. Midőn a birodalom először megalakult, az ausztriai féligek, ámbár saját közvetlen jogaikban sohase mutattak sok következetességet, egyszersmind német császárok valának, és a német császárok eléggé fényes állással bírtak arra, hogy mint kisebbszerű méltóságokat elfogadják és absorbeálják még Magyar- és Csehországok koronáit is. De midőn a középkor „nagy császársága“ elenyészett, és Ausztria újra egyszerűen önmagává jön, Cseh- és Magyarország adták meg méltóságát épen úgy, mint erejét, s ők szolgáltatták egyedüli igazolását a császári czímnek, amely még ekkor is nagyön tartva. Az eredmény az, hogy a rendszer névleges központja nem gyakorolhat természetes vonzó erőt az ő tagjaira. Ausztria magában véve nem tesz nagyobb számot, mint Morvaország vagy Szíria, és míg Magyarország természetesen igényelhetné, hogy Ausztriára befolyással bírjon, addig meglehetős furcsának látszik, hogy Ausztria Magyarország vezetésére vágyjék. „De mi a természetes következtetés mindezen körülményekből ? Minden bizonynyal csak az, hogy Ausztriának a maga igerősebb positiójába kellene húzódnia; hogy neki magát mindenekelőtt Magyarország királyának kellene tartani, magyar alattvalóinak jó indulatát meg kellene nyernie, s Magyarországot azzá tenni, a mi kell, hogy legyen természet szerint, s a mi lehet politikailag, t. i. az osztrák hatalom központjává. Ezen központ felé már is a többi tartományok fele gravitál, és a többi követni fogná. Mindéhez pedig nem szükség forradalmat vinni keresztül. Keleti Európának ezen régi monarchiája jogilag már az osztrák házhoz tartozik. Övé az örökületiség. A császár épen úgy törvényes királya Magyarországnak, mint főherczege Ausztriának, csakhogy a két czím közül a nagyobbik lenne előbb tekintettel. Ő Magyarországot épen úgy, mint többi birtokait, nemcsak „szabad institutiokkal, hanem nemzeti jogokkal“ is kínálja. Sa azonban Magyarország az elismerés ezen nemét elfogadja, akkor e kitételt „nemzeti jogok,“ nagyon szabadelvűleg kell értelmezni. Magyarország képezi az egész monarchia tömegét és erejét. Az ausztriai birodalom megszilárdulása, hatalma és békéje Magyarországtól függ, és ha Magyarország oly módon elidegeníttetnék, mint el van idegenedve Lengyelország, s el volt idegenedve Olaszország, az kemény állapot lenne Ausztriára nézve. Szerencsére a magyarok kétségen kívül azt kívánják ugyan, hogy magyarok legyenek , nem pedig németek, de nem kívánnak mást, mint törvényes királyukat, ha szinte az német törzsből való is. Ők nem akarják, hogy egy tucat apró tartomány közé sorozzák őket, mint egy nagy államnak puszta alkatrészeit, nem akarják, hogy őket a centralisatio és az egyformaság elvei szerint Bécsből kormányozzák. Az ausztriai főherczegek törvényszerű sorfolyamban örökölték Magyarország koronáját, s czimjek kérdésen kívül áll, de azt várják tőlük, úgy viseljék magukat, mint egy ily királyság uralkodóinak kell. Magyarország daliás népe semmiképen nem hajlandó egy oly mesterséges uralkodás szerkezetében (constituency) figurálni, mint a hogy ausztriai miniszterek által ezelőtt vagy tizenkét évvel szándékoltatott. „Mi különösen Magyarország dolgával foglalkoztunk itt, mert ez az, melyen voltaképen az egész probléma megfordul. Kétségkívül vannak az osztrák birodalom sajátságos aggregátumában más tartományok is, megannyi susceptibilitásaikkal és követeléseikkel , de Magyarország oly nagy, oly hatalmas, és magában az egésznek oly igen nagy része, hogy annak állapota rendkívüli fontosságot nyer. Magyarországgal, és tegyük hozzá, Velencze nélkül Ausztria meg van mentve. Magyarország nélkül és Velenczével, mint egy malomkővel a nyakán, Ausztriának további létezése lehetetlen. Az intézmények, a gazdálkodás, a nemzetiségek tiszteletben tartása és a parliamenti kormányzat, melyet a császár ígér, mind pompás dolgok, és ő nem ígérhetett volna jobbat; de az eredmény azon fogadástól függ, melylyel ily ígéretek Magyarországban találkoznak. Ha a magyarok valósággal meg vannak elégedve Ferencz József királyuk alatt, kimutatása azon magyarországi földtehermentesitési kötvényeknek, melyek korábbi sorsolások alkalmával kihúzatván, noha már lejártak, eddigelé kifizetés végett még bemutatva nincsenek, és pedig: Possoniak. a. Az 1857-ik évi october 31-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 629, 819,2021,2302 sz. A 100 ftosok közül : az 59, 314, 930, 1022, 1208, 1231, 1415, 2061,2180,2880,2954,3438, 3452, 4106, 6500, 6669 számuak. Az 500 ftosok közül: az 1219 számú. Az 1000 ftosok közül: a 350,634,2347,2394, 2920, 3400 számuak. Az A betűsök közül: a 200 ftról szóló 349 sz.b. Az 1858-ik évi april 30 ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 504, 822,1904, 1906, 2372, 2401 számuak. A 100 ftosok közül: a 268, 950, 972, 1295, 1378, 2098,2169,22,88, 3559,3672,4613,6570, 6811, 6829, 7267, 7452, 7602, 7817,8541 számú. Az 500 ftosok közül : a 177, 369, 453, 550, 790, 1421, 1591 számúak. Az 1000 ftosok közül: a 374, 2638, 3013 sz. A 10,000 ftosok közül: a 292 számú. c. Az 1858-ik évi october 30-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 1298, 2383, 2605 sz. A 100 ftosok közül: a 118, 1531,4128,6145, 6562, 7312, 9041 számuak. Az 500 ftosok közül: a 219 és 1354 számú. Az 1000 ftosok közül : a 998 számú kisorsolt 600 fttal, továbbá a 2500, 3257, 3687, 4234, 4245 számuak. d. Az 1859-ik évi apr. 30 kisorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 340,1269,2513 számú. A 100 ftosok közül: a 195, 428, 442, 681, 760, 1306, 1460, 2401, 2627, 4218, 4691,5724, 6036, 7128, 8880, 9152, 9396, 9964 számuak. Az 500 ftosok közül: az 1153 és 1741 számú. Az 1000 ftosok közül: a 762, 1659, 4326, 4605 számuak. Az 5000 ftosok közül: az 523 számú. Az A betűsök közül: a 4900 ftról szóló 545 sz. e. Az 1859 ik évi október 31-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 176, 2176 számuak. A 100 ftosok közül: a 621, 774, 1259, 2252, 3012, 3225, 4757, 5125,5249,5716,5971,6002, 7243, 7682, 8563, 8655, 9055, 9219,9375,9902 számúak. Az 500 ftosok közül: a 474,572,1375 számú. Az 1000 ftosok közül: az 525, 631, 925, 4366 számúak. A 10000 ftosok közül: az 572 számú. Az A betűsök közül: a 7030 ftról szóló 41 számú és a 960 ftról szóló 543 számú. 1. Az 1860-ik évi april 30-ai sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 1983 és 2639 számú. A 100 ftosok közül: az 578, 970, 1579,1996, 2260, 2526, 2706, 4045,4173,4650,5029,5073, 5185, 5313, 5708, 6127,6331,6517, 6658, 7245, 8091, 8139, 8376, 8587,9161,9346,9406,9526, 10112, 10470 számúak. Az 500 ftosok közül: az 1324, 1452, 1871, 1944, 1994, 2215, 2222, 2287 számúak. Az 1000 ftosok közül: az 577, 912, 1920, 2004, 2853, 2869, 2963, 3803, 5284 számúak. Az 5000 ftosok közül: a 37 és 702 számú. A 10,000 ftosok közül: a 13 számú. Az A betűsök közül: a 400 ftról szóló 68 számú, 150 ftról szóló 152 számu, 680 frtról szóló 294 számú. Sopronyiak. a. Az 1857-ik évi october 31-ki sorsolásból. A IOO ftosok közül: az 5306, 5307, 5638, 6230. számuak. Az 500 ftosok közül: az 574. és 666. számú. Az IOOO ftosok közül: a 4963. számú, b. az 1858-ik évi ápril 30-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül : a 219. számú, A IOO ftosok közül: az 1558,2305,3596, 4963, 5687, 6623, 7337, 7362. számuak, Az 500 ftosok közül: a 360,418, 635, 1231, 1819. számuak, Az IOOO ftosok közül: a 387, 2717, 3657, 5692, 5791. számuak. c. az 1858 ik évi october 31-ki sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 558. és 1642. számú. A 100 ftosok közül: az 1136, 1964, 2397, 2572, 3950, 5176, 7739. számuak. Az 500 ftosok közül: a 627,847, 1159. számuak. Az 1000 ftosok közül: a 696, 4480, 4715. számuak. d. az 1859-ik évi ápril 30-ai sorsolásból. Az 50 ftosok közül: a 844. számú. A 100 ftosok közül: a 291, 1128, 1996, 3382, 4013, 4721, 6641, 8307. számuak. Az 5010 ftosok közül: a 345 és 2027. számú. Az 000 ftosok közül: a 691, 4213, 6235, 6344, 7084. számuak. e. az 1859 ik évi oct. 31-ki sorsolásból. A 100 ftosok közül :a 786, 1072, 2609, 2626, 3954, 5819, 6994, 7167,8241, 8505,8956, 9010, 9448, 10054, 10057. számuak. Az 500 ftosok közül: a 837, 1527, 2035, 2127 számunk. Az 1000 ftosok közül: a 2666, 4945,6002, 6655, 7270, 7621. számuak. Az 5000 ftosok közül : a 194, 697. számuak. és az 521. számú kisorsolt 3800 fttal. 1. Az 1860-ik évi ápril 30-ai sorsolásból. Az 50 ftosok közül: az 540, 1012, 1221, 1430, 1631, 1776, 1824 számúak. A 100 ftosok közül: a 71,337, 434,698, 788, 799, 1042, 1590, 2065, 2415, 2511, 3499, 3815, 3841, 4186, 4215, 4479, 5081,5390, 5672,5697, 5865,5931,8088,8552, 8685, 9064, 9600, 9628, 9961, 10188 számuak, akkor az ausztriai császár egyszer megint hatalmas uralkodó lesz, de Magyarország nélkül Ausztria csak egy provincia.“