Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)

1861-05-05 / 3370. szám

104—3370. 12-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre , postán: Helyben, házhoz hordva. Félévre . . . . 10 írt 50 kr. a. é. Évnegyedre . . . 5 írt 25 kr. a. é. 1861. Vasárnap, máj. 5. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. PEST, május 4. Az ausztriai császár trónbeszéde. Jó volt-e bevárni? — Nemi . Ki kötött az osztrák birodalmi tanács megnyitásához reményeket? Magyar em­ber nem. Ki várt onnét jót? avvagy ro­­szat? Senki. Kit lep meg az osztrák trónbeszéd tar­talma? Senkit. Miben változott általa helyzetünk? Semmiben! S mégis azt mondom, hiba volt azt be­várni. Hiba azért, mert a­ki előbb szól, azt az utóbb szóló kénytelen meghallgat­ni, s magát egy bizonyos benyomás alól, melyet az reá tett, ki nem vonhatja. Ha mi szólunk előbb, úgy mi gyakor­lunk befolyást e reájok. Nekik engedtük az első szót, ez a mi hibát­k volt; ők elénk tálalták a keserű eledelt, mely, tagadhat­­lan, sokunknak ép gyomrát elvontá, most már törjük ezt, s emésszük el. — Vérünk tán még elég ifjú, természetünk elég hat­hatósan reagál, hogy semmi kár ne érjen tőle. A­mi ezt a Reichsrathot illeti, ha t­em függne, én se megyei, se országgyűlésen sohase ejtenék róla egy komoly szót is.— Élvezettel olvastam s hallgattam ugyan egyes kitűnő vezérszónokok expectora­­tióit, p. o. Bezerédy Lászlóét a vasme­gyei, Somsich Pálét a somogymegyei bi­­zottm­ányi gyűléseken, de feleslegesnek találtam p. o. azon parádét, melyet egy lelkes megye csapott el végre is egy „hír­lapi czikknek“, a midőn az ellen ün­nepélyesen tiltakozván, a terem ajtaját kinyittató, hogy a ki nem volna egy vé­leményen, kimehessen. De egy sem ment ki: „Mind hősök ők, mind férfiak!“ stb. A mi olasz bajtársaink ezt szebben tet­ték­ ,*náta. Az a „n­es au no“, melyet szavazat*gituláikra írtak, a történet lap­jára lesz írva, s szebben hangzik minden alkotmányos ember füleibe, mint a leg­szebb „olasz ária“, melylyel e genialis nép valaha a világot elbájolta. Ez a februáriusi —­ suit disant — al­kotmány le volt-e küldve nekünk a tör­vényhatóságokhoz? nem! Az országgyű­léssel közöltetett-e? nem! A magyar megnyitó beszédben megemlítve volt-e? nem! Tehát hitelesen nem is tudjuk. Az r­ánk nézve nem egyéb, mint egy „hírlapi czikk!“ Mint ilyenre, hadd vessek, önök enge­­delméből, egy futó pillantást. El,a mi szemembe ötlik, az, hogy hát a „birodalmi államtanácsot meg­nyitották “ nélkülünk? természetesen! S a­mint nálunk nélkül megnyitották, úgy nálunk nélkül fogják meg is tartani. S nem is mondatik, hogy ez az állam­testület „csonka“ s ezért „illetéktelen“, miként azt a magyar országgyűlés fogja magáról nyilvánítani. S ez jól van. S ha kérdem: ki nyitotta meg az osz­trák államtanácsot? Felelet: az „osz­trák császár“ — nem a „magyar ki­rály.“ Tehát mind­az, a­mit azon alkalom­mal mondott, csak az osztrák tartomá­nyok népeeinek szól s nem hű magyar­jainak. Hogy ez valósággal igy van, világosan mutatja mindjárt azon tétel, miszerint: ő felsége a képviselő urakhoz fordulva, az „orszá­­gyűlések kebeléből kül­dőt szám­os hálanyilatkozatok“ által okozott örömet most is érzi, stb. Ez nyilván nem Magyarország, hanem csak azon tartományok országgyűléseire vonatkozik, melyek „közelebbről, fölira­taikban, e birodalom minden országai kapcsolatának fönntartását sürgették. S ezt még feltűnőbbé teszi azon fontos passus, mely egyenesen — nem hazánk— hanem rólunk szól. Elvárja ö­élge, hogy Magyar, Horvát, Tótország és Er­dély képviselete is a február 26-diki kézirat értelme szerint, a birodalmi ta­nácsban VMn sokára kedvező „megoldást“ nyerepel. A­mi megoldást vár, az még kérdés.— S az ily kérdések megoldása, alkotmá­nyos elvek szerint, csak az érdeklettek által történhetik, még pedig kedvező, a­zaz kielégítő módon történhetik ott, a V«»s a birodalom feje nyíltan kimondja, a nagy munkát, egy nyilt és sza­badelvű politika elvei szerint igazságosan és méltányosan, tekintettel egyes királyságok és országok múltjára, akarja kivinni. S nekünk magyaroknak: a „nyilt és szabadelvű politika“ mindig kenyerünk volt, mást, mint a mi igazságos és méltányos soha sem követeltünk, s s egész eljárásunkban — mely az osztrák nem nyilt és nem is szabadelmű­ politika irányában fájdalom­ igen sokszor önvé­delmi harczczá nőtte ki magát — soha másra, mint hazánk históriai m­u­lt­­­á­r­a nem támaszkodtunk. S ha mi ez iránt újra s korábban nyi­latkozunk, talán elmarad vagy máskép hangzik vala a trónbeszéd zárszava, mely mindnyájunkra oly leverő hatást tett, s melyben az mondatik, hogy a közös al­kotmány (Gesammtverfassung) volna az egységes és oszthatatlan ausztriai biro­dalom alapja, —holott ezen alap, melyet megrendíteni mi nem akarunk, s melynek bármely megsértése a birodalom fönnállá­sa s minden országa s népei ellen intézett támadásnak tekintetik, nem egyéb, mint a „szintén egységes és oszthatatlan“ Ma­gyarország által 1723-ban elfogadott s s annyiszor legdrágább vérével megvé­dett sanctio pragmatic­a. Részemről tehát a tételnek súlypontját nem a „Gesamtverfassung“ szóban, hanem a birodalom fönnállásában s annak Magyarországgal — a sanctio pragmatica által is biztosított kapcsolatában ke­resem. S ez okból részemről nem ütközöm meg a főkanczellár jelenlétén sem, sőt azt hiszem, hogy ha az 1848 III. tcz. 13. §-a életbe lép, az, aki e miniszteri tárczát felelősség mellett kezelendi, hasonló ün­nepélyeken — még pedig nemcsak csu­pán courtoisieból — mindig jelen leend, valamint azon érdekek, melyek köztünk s az örökös osztrák tartományok között, a legéletbevágóbb dolgok iránt fennfo­rognak, a dolog természeténél fogva, bi­zonyos érintkezést s néha közös tárgya­lást — az osztrák kormány s illetőleg népek, akár absolutisticus, akár alkotmá­nyos bármi nevezetű közlegeivel — elke­rülhetetlenné tesznek, s ily értelem­ben a mi képviseltetésünk is, mint a tör­vény mondja, a legmagasb udvarnál,egye­nesen „ő Felsége személye körül“ — oly kérdés, melynek kedvező megoldása min­denesetre a legközelebbi jövőben várható. Várható lehetett volna főleg azon egy részt leverő, más részt izgató benyomás nélkül, melyet nálunk a trónbeszédnek ama zárszavai tettek. Ezen benyomás súlya alatt időnk sem marad figyelni azon igen fontos körül­ményre, hogy midőn Magyarország és kapcsolt részeinek — Erdélynek is világos megemlítésével — képviselte­­tése említtetik, nem magára a febr. 26-án od­rogirozott alkotmányra, hanem a legf. kéziratra történik hivatkozás, mely kézirat az országgyűlés beleegyezé­sét s az egész tervnek — mert még most is csak annak nézhető — ősi alkot­mányunk szellemével lehető, vagy tán — ha az országgyűlés úgy látandja — nem is lehető összhangzásba hoza­talát világosan feltételezi. Miből, csekély belátásom szerint, igen leg b­e­következik az, hogy ha a magyar országgyűlés, különben épségben hagyva a monarchiának a pragmatica sanctió ér­­telmébeni egységét Magyarországnak és — jegyezzük meg jól! — kapcsolt ré­szeinek a birod. tanácsban a kívánt, vagy bárminő módoni képviseltetését, az ősi alkotmánynyal összhangzásba hozni nem tudja, s ennél fogva azt lehetetlennek nyilvánítja, ez esetben mi sem akadá­lyozza az ausztriai császár ő felségét, hogy Magyarország ezen illetékes nyilat­kozatát, az együtt ülő birodalmi tanács­csal tudassa, s az eszmét — mely egy­előre megpendítve volt — eszmének hagyja. Egy, sem a históriára, sem az igazságra, sem az általa közvetlen érdekelt népek szavazatára nem támaszkodható, tisztán theoreticus eszme kedvéért pedig fölte­­hető-e, hogy bármely államférfi, ha nem tűzné is ki szégül a szabadelvű politikát, — hogy bármely testület, mely a 19 ik században választás útján jő össze, újra koc­káztatni merné a birodalom nyugal­mát, legszentebb érdekeit?! Z. A. Bécs május 3. Megtörtént azon interpelláló, melyről néhány nap előtt szóltunk, még pedig csakugyan dr. Mü­hl­­feld­et compagni ezégje alatt és ámbár az államminiszter látszólag zokon vet­te ezen közbeszólást, mégis ki ki meg van győződve arról, miszerint őexcia nemes, hogy meg nem boszankodott ama kérdé­sen, de még meg sem lepetett általa, ha­nem maga is kívánta, hogy a magyar ügy szőnyegre kerüljön. Hogy Mühlfeld úr annyira sietett ezen fellépéssel, azt onnan magyarázzák, mivel — ezt szintén a mi­nap jelentettük — a csehek hasonló tár­gyú, de más czélu interpellátióra ké­szültek, azonban egymaguk gyöngéknek érezvén magukat a győzelem kivivására, a lengyelek megérkezését szerették vol­na bevárni. Ezt meg kelle előzni és igy Mühlfeld úr már tegnap rukkolt ki a maga indítványával, hogy az — ha le­het — a lengyelek nélkül tárgyal­­tassék. Ha egyik helybeli lap azt ál­lítja, miszerint Mühlfeld interpellátiója a német és cseh párt közös értekezleté­nek eredménye és hogy azt a híres Rie­ger is aláírta, ez alkalmasint a nevek összetévesztésén alapuló csalódás. A­meny­nyire mi tudjuk, Mühlfeld interpellátió­­ját nem a cseh Rieger, hanem a morva Ryger írta alá, ez utóbbi pedig homo obscurus, kiről eddig még sehol sem volt szó. Egyébiránt a csehek, ha már maguk nem lehettek indítványozók, de a vitában, ha ilyen keletkezni találna, min­denesetre élénken veendenek részt. A Fortschritt ma egy „pártprogram“­­ot közöl, melynek szerzője állítólag egy csehországi követ és mely a personá­lis unióra irányzott magyar felfogás el­len van intézve. Sajnáljuk, hogy tisztelt kollegánk nem írja ki a szerző nevét, vagy legalább azt nem mondja meg : vál­jon ezen „böhmische“ követ alatt „cze­ch­isché“-t kelljen-e érteni,vagy pedig talán a csehországi németet? Hazánkfiai megfoghatónak fogják ta­lálni, hogy itt kiki feszült figyelemmel várja Schmerling úr válaszát és hogy e tekintetben már is a legtarkább combina­­tiok vannak forgalomban, melyek kö­zül csak egyet akarunk kiemelni, nem mint a leghihetőbbet, hanem mint a legeredetibbet. Azt mondják t­­i, hogy Schmerling ki fogja nyilatkoztatni, mi­szerint ő elvben megállapítá Magyar­­ország és a partes adnexae képviselteté­sét a birodalmi tanácsban, a kivitel azonban ő Felsége által a magyar kan­­czellárra bízatott; tehát kérdezzék meg ezt, hogy miben van a dolog! Ez után nemcsak nyilatkozásra kényszerít­­tetnék Vay b. ő exe. (miután az od­rogh­rozott ügyletrend szerint a birodalmi ta­nácsnak joga van, nemcsak a minisztere­ket, hanem a kanczellárokat is in­terpellálni) hanem a világ azon szokatlan látványban is részesülne, hogy a magyar kanczellár oly gyűlés által vonatnék kér­dőre , melyben egyetlen egy magyar ember sem foglal helyet. Azt mond­juk, hogy e verzió kevéssé hihető (ám­bár azért nem lehetetlen) mert ha Schnier­­lig úr ilyen választ akarna adni, erre csakugyan nem kellene valami hosszú megfontolás, hanem ezt mindjárt az első pillanatban is adhatta volna. A magyar kanc­ellár egyébiránt még nem volt je­len a birodalmi tanács gyűlésein. A­mi a trónbeszéd alkalmávali jelen­létét illeti, erre nézve nyert felvilágosí­tásaink tökéletes öszhangzásban vannak azzal, mit a Sürgöny bécsi levelezője mon­dott, hogy t. i. Vay báró, mint a miniszté­rium egyik tagja, nem pedig mint Magyar­­ország képviselője jelent meg a trón­teremben. Jól értesült helyet­ még arra is figyelmeztettek bennünket, miszerint a fentebbi fölfogást már az is igazolja, hogy az erdélyi kanc­ellár és a hor­­vát kormányszék elnöke nem volt jelen, pedig mindkettőnek jelen kellett volna lennie a trón mellett, ha az illető országok képviseltetése, nem pe­dig egyedül a minisztereknek teljes szám­­mali megjelenése vézetett volna czélba. Ha ma külön magyar minisztérium volna, így okoskodnak itt, hasonló alkalommal két­­ségen kívül jelen volna azon magyar mi­niszter is, ki ő felsége személye mellé van kinevezve. Végre arra is hivatkoz­nak, hogy báró Vaynak, ha jelenléte ál­tal febr. 26-ának Magyarországra vo­natkozó érvényét akarná elismerni, az illető okmányokat legalább utólag alá­írta volna, a­mi köztudomás szerint nem történt. Bármily véleményny­el legyünk is ezen érvek valódi értékére nézve, mégis szükségképen tudomásul kell vennünk azon tényt, hogy illetékes helyen erélyesen törekszenek azon nézetet erőtleníteni, mintha Vay báró jelenléte által a kanczel­lár politikai állása megváltozott, mintha ő excra a februári intézmények felé köze­ledett volna. A felsőházban — hogy egy bécsi köz­mondással éljünk — „geht alles wie ge­schmiert“; semmi ellenzék, csupa egy­hangúság, csupa egyetértés. Az úristen tartsa meg az ausztriai lordokat ! Az alsóházban a nemzetiségi különbség sok bajt okoz. Nevezetes, hogy a követek csoportosulása eddig jobbadán nem poli­tikai, hanem nemzetiségi színezetek szerint történt. Hátha még azok is eljö­­nének, a­kik nem jönek! Egyébiránt borzasztó is az az od­rogro­­zott „Ügyletrend“, bárhonnan nézi az em­ber. A plénum — ismét föltéve, hogy azok is eljönének, a­kik nem jőnek — 343 tag­ból állna, az ügyletrend pedig már 100 tag jelenlétével is határozottképesnek nyilvánítja a házat úgy, hogy 61 tag — tehát a plénum hatodrésze — máris absolut többséget képez!!! Mire nem mehetni ily machineriával ? ! De mi közünk hozzá? — Még csak azt az egyet említjük, hogy a­kik a magyar or­szággyűlés és a nem magyar birodalmi tanács közti értekezéstől várták az üd­vöt, iszonyú módon csalatkoztak, mert az ügyletrend 50. §-a azt határozza, hogy a birodalmi tanácsnak nincs joga valamely országgyűléssel egye­nes közlekedésre lépni. Országgyűlési tudósítás: A képviselőház ülése május 4 én. E­l­n­ö­k : A mai ülés jegyzőkönyvét Csengery jegyző úr vezeti, a szólókat Jura György fogja feljegyezni. Következik a tegnapi ülés jegyzőköny­vének meghitelesítése. Ennek következtében a j. k. felolvastatván. Elnök - Észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyv megh­itelesíttetik. Jel­ntést teszek az időközben beérkezett iratokról. Nagytörlenczi kerület részé­ről megválasztott Vlad Alajos megérkezvén, bemu­tatta megbizó levelét, mely az igazoló bizottmány­nak lesz kiadandó. Kubinyi Ágoston a múzeum­ igazgatója átvévén boldogult Palóczy László kard­ját, a nevezett intézet háláját és köszön­etét fejezi ki, és a kardnak átvételét elismeri. — Tudomásul vétetik. — Szepesmegye közönsége a 26 diki februári patens folytán kérvényileg kinyilatkoz­tatja,­­ öz, hogy a pragmatica sanctiot oly szent­­séges közoklevél­ek­né­l, mely a fejedelemmnek akarata mellett a nemzet beleegyezése nélkül egy­oldalúig meg nem másittathatik, és 2­or hogy ezen közoklevél értelmében a szent István koronája alatt elválaszthatlanul egyesült népek és orszá­gok az 1790. 10., és az 1740. 3. tcz.ben kifejtett alkotmányos függetlensége és integritása a nemzet elidegeníthetlen jogai közé tartozik. Végre kéri Szepes megye az or­sággyűlést, hogy mindezen jo­goknak érvénybeni fenntartását, a koronázási ki­­ levélben biztosítani és szilárdítani méltóztassék. A kérvényi bizottmánynak lesz átadandó. A füleki kerületben Károlyi János választása iránt történt vizsgálatbóli jelentést Ragályi Miksa képviselő úr beadja, mely áttekintés és jelentéstétel végett az igaz­oló bizottmánynak fog kiadatni. Jelentem ezúttal a t. háznak, hogy Torontál­­megyének tegnap beadott kérvényét a mai napon tartott magán bizottmányi ülés elé terjesztvén, az általános nézet oda ment ki, hogy a tárgy fontos­ságánál fogva is ezen levél nyomattassék ki, és a képviselőház tagjai közt osztassák ki, hogy a tár­gyalás iránt tovább intézkedni és határozni lehes­sen. (Helyes). A mai ülésnek az is volt tárgya, hogy miután a verificationális tárgyak legnagyobb rész­ben már elintéztettek, az országgyűlés tanácsko­zásainak napirendje iránt intézkedés tétessék. Erre nézve bátor vagyok a t. háznak előterjesz­teni, hogy szükséges volna még mindenekelőtt azon két verificationális tárgyat elintézni, mely iránt az igazoló bizottmánynak jelentése ugyan már el­készült, de még beadva nincs. Szükséges másodszor a háznak költségvetése irán­t a bizottmányi javaslatot jóváhagyás végett a ház elébe terjeszteni, s végre szükséges az osz­tályoknak sorakozás utjáni újabb fölállítását és alkotását eszközlésbe venni. Mindezen tárgyak egy ülés alatt elvégeztethetnek és miután hétfőn az ó hitü keresztényeknek második húsvéti ünnepjük lesz és azon valláson levő számos képviselő­tár­sunk vallásos érzete iránti kegyelet megkívánja, hogy e körülmény miatt az ülés megtartásában figyelemmel legyünk : az általam elősorolt 3 tárgy­nak tanácskozás alá vétele végett az ülést kedden lehetne megtartani (közhelyeslés), és azután szer­dán kezdhetnek el azon előttünk levő nagy fontos­ságú t­rgyalást, mely az országgyűlés teendő­t fogja meghatározni. Mihályi Gábor : Miután a görög óhitűek val­lói iránt most az igen t. ház az egyenjogúság mély eszméjét egyértelmileg méltóztatott itt e képvise­let és törvényhozás terén előadni, mind választóim, mind magam, mind az összes orthodox görög val­láson levők nevében mély köszönetemet jelentem ki, hogy a jelen alkalommal méltóztattak irányuk­ban az egyenjogú­ságot kitüntetni. Adja az igaz­ságnak nagy Istene, hogy, midőn közelebbről a nemzetiségnek fontos ügye fog előkerülni, azon egyetértés, mely most mutatkozott, akkor is ural­kodjék, hogy mindnyájan egy hazának gyermekei e hazát együtt boldogíthassuk. (Közhelyeslés.) Elnök: Azokhoz, melyeket előadtam, záradé­kul még hozzá­teszem, hogy a keddi ülés tárgya azon­­ lesz, melyet említettem és hogy az ülés 10 órakor kezdődik -— de tizedfél é­tkor magánülésre vagyok bátor a t. házat meghívni, hogy azon tárgy, mely most magánülésben fentorgott, tökéletesen rendbe hozassék. Dr. Károlyi Ede : Kívánnám, hogy Mihályi Gábor képviselőtársunk szép és valóban hazafias nyilatkozata jegyzőkönyvbe igtattassék. Felkiáltás: „nincs erre szükség, miután a nap­lóban úgy is benn lesz !“ Kimutatása azon magyarországi földtehermentesitési kötvé­nyeknek, melyek az 1861-ik évi ápril 29-én és 30-án visszafizetésre kisorsoltattak. A. B­u­d­a­i kötvények, és pedig: a) Szelvénye­sek : Az 50 fi­tosokból 781,1005,1040,1058,1657, 2073 szám. A 100 fi­tosokból 20, 42, 73 237, 321, 357, 469, 839, 896- 914, 923, 1208, 1324, 1381, 1384, 1698, 1947,2433, 2697, 3747, 3997, 4391, 4443 4698,4737,4861,5023,5076, 5389, 5630, 5634,5676,6107,6187,6588,0641, 6695, 7585, 7956, 8193, 8360, 8694 szám. Az 500 fitosokból 239,452,571, 798 szám. Az 1000 fitosokból 140, 238, 614, 645, 1727, 1734, 2212, 2264, 2477,2497,2676,2678,3063, 3160, 3204, 3390, 3455, 3499, 3548, 3849,4009, 4067, 4143, 4324,4557,4627,4651,4704,4887, 5063, 5141, 5296,5331,5484, 5602, 6008, 6158, 6264, 6398, 6742, 6760 szám. Az 5000 fitosokból 45, 224 szám. A 10,000 fitosokból 224 szám. b) Továbbá A) betűs kötvények 339. száma 840 forinttal és 552. szám 19,600 forinttal. Végre a szelvényes 344. számú 5000 forintos kötvény, 2100 forintnyi részösszeggel. Pénzbeli érték összesen 90,040. B. Kassai kötvények éspedig: a) Szelvényesek : Az 50 Kosokból : 623, 1618, 1938, 2029, 2081, 3249, 3381, 3446,3706,3944,3950,4324. A 100 Kosokból: 257, 995, 1315, 1332,2559, 2669, 4103, 4938, 5238, 5­769,6032, 6447, 7030, 9302, 9628, 9633, 9682, 9767, 9928, 10316, 10748, 10888, 10930, 11021, 11241, 11569, 12051, 12178, 12433, 12781, 12930, 13042, 13101 13181, 13323, 13474, 13530. Az 500 fosokból: 99, 1016,1191, 1420,1484, 1502,1523,1586,1799, 1962, 2116, 2333 2362. Az 1060 fősokból: 147, 369, 533, 740, 1220, 1250, 1275, 1297, 1334,2286,2352,2427,2541, 2579, 2591, 26­3,2870,3163, 3528,3557, 4195. Az 54­00 fiúsokból : 343. b) Továbbá A) betűs : 228. számú 2360 írttal, 243. számú 100 írttal, 273 számú 26,800 írttal, 645. számú 350 írttal, 746. számú 400 írttal. Végre a szelvényes 156. számú 5000 ftos kötvény 4550 forintnyi részösszeggel. Pénzbeli érték összesen : 72,040 ft. C. Nagyváradi kötvények, és pedig: a) Szelvényesek : Az 50-osokból: 12,186.322,1678 1923.sz. A 100 ftosokbóll 528. 857, 1546. 1869. 1960, 2248, 2639, 2654, 2670,3233,3350,3481,4127, 4261,4402 5210, 5243 5322, 5618,5777,5986, 6101, 6413, 6454, 6909, 6924, 7236, 7260, 7445. sz. Az 500 f­osokból: 162,466,469,491,645, 766, 1027, 1540. sz. Az 1000 hosokból: 132, 328, 394, 511, 574, 873, 912, 1205, 1438, 1722, 2023, 2671, 2754, 2860, 3121, 3123, 3709, 3739. sz. Az 5000 ftosokból: 115, 443. sz. A 10,000 ftosokból: 16, 353, 499, 559. sz. b) Továbbá: A) Letu­s 138. sz. 11,180 frinttal és 399. sz. 2470 forinttal. Végre az A) betűs 85. számú 2000 ftos köt­vény 1200 ftnyi részösszeggel. Pénzbeli érték összesen 90,000 forint. D. Pozsonyi kötvények és pedig: o­­fc*7plvAnví'Rplí * Az 50 forintosokból: 32, 82, 397, 453, 711, 848, 946, 1101, 1292, 1409, 1492, 2017, 2154, 2237,2336,2447, 2517, 2679, 2681, 2756 szám. A 100 forintosokból: 121, 235, 288, 596,669, 726,797, 806,848,1111,1121,1158,1212,1331, 1336, 1400, 1427, 1520,1617,1816,1860,2088, 2308, 2393, 2649, 2664,2702,2952,2983, 2998, 3144, 3395, 3419, 3430, 3454, 3596, 4161, 4219, 4301,4326,4523, 4633,4703, 4727, 4764, 4841, 5087,5132, 5267, 5292,5295, 5299,5305, 5409, 5422, 5502,5609, 5668,5782,5814, 6041, 6220, 6291, 6462, 6497, 6896,6927, 6938, 7009,7254, 7338, 7562, 7660, 7666, 7843, 7876, 7902, 7932, 8198, 8253, 8321, 8497,8545,8580,8589,8622, 8681 8755,8757,8791,8800 8927, 8947, 9010, 9087, 9244, 9590, 9708, 9867, 10116, 10296, 10315, 10546, 10961, 10968, 11017, 11498, 11520, 11639, 11761, 11880, 11974, 12008, 12045, 12­­68, 12181, 12229, 12313, 12327, 12,340, 12388, 12564, 12626 szám. Az 500 Kosokból: 53, 58, 175, 265, 420, 477,589, 853, 953, 1136, 1297,1309, 1486, 1727, 1977, 2223, 2301, 2376, 2602 szám. Az 1000 Kosokból: 26, 35, 200, 253, 403, 491, 595, 599, 646, 690, 847, 884, 890, 927, 1251, 1328, 1595, 1615,1643 1709, 1941,2257, 2275, 2558,2618,2851,2831,2935, 3129, 3173, 3215, 3377,3474, 3611,3712,37*7, 3836, 3839, 3935,4103,4139, 4213,4222,4613, 4664, 4719, 4758, 4717, 4818, 5087,5154,5184,5269, 5347, 5524 5571, 5623, 5733 szám. Az 5000 ftosokból: 241. 307, 531 szám. A 10000 hosokból: 820, 961 szám. b) Továbbá A) betlis: 193. sz. 7400 fttal, 272. sz. 4750 fttal, 404 sz. 440 fttal, 461 sz. 550 fttal, 539 sz. 10000 fttal, 555 sz. 200 fttal. Végre a szelvényes 2162 számú 1000 ftos kötvény 900 ftnyi részösszeggel. Pénzbeli érték összesen : 140040. E. Soproni kötvények ti pedig: a) Szelvényesek. Az 50 Kosokból: 101,448, 848, 879, 1157, 1175, 1231, 1339, 1848, 1911, 1965 szám. A HM­ Kosokból : 50,117, 184, 393,638, 656, 791,991, 1159, 1328, 1395, 1460, 1526, 1595, 1669,1724,1748,1777, 1795,1863, 1960, 2374, 2719, 2823,2985, 2993, 3183, 3249,3310, 3322, 3703, 3759, 3991,4525, 5159, 5279,5718,5861, 581­0,5985, 6155,6193,6436, 6585,6663, 7035, 7173,7218, 7287, 741­9, 7697,8004,8162, 8162, 8464, 8487, 8497, 8501, 8540,8543,8686, 8630, 8631, 8939, 8945, 8963,9059 9414,9436, 9518, 9585, 9636, 9737, 9820, 9915, 9956, 10043, 10061, 10111, 10124, 10132, 10177, 10502, 10826 sz. Az 560 ftosokból: 63, 77, 121, 201, 204, 373, 685, 839, 844, 849, 1128, 1230, 1338, 1244, 1898, 2033, 2368, 2555 sz. Az HMM)­fi.­sokból : 196, 582, 735, 1052, 1111, 1242, 1522, 1725, 1764, 1803, 1881,1887, 1919, 2040,2680,2097,2303, 2530, 3054,3061, 3131, 3271,3323,4342, 4374, 4­43, 4650, 4658, 4799,4878, 5037,5164,5424, 5551, 6170,6182, 6227, 6235,6241,6496, 6611,6630, 6801, 6922, 7287, 7289, 7472,8076, 8401, 8402, 8433 szám. Az 5000 ftosokból : 35, 65, 199, 208, 384, 601. A 10000 ftosokból: 5, 187, 530, 715, 869, 1520, 1894 szám. b) Továbbá : A) betűs kötvények : 452 sz.

Next