Pesti Napló, 1861. június (12. évfolyam, 3390-3414. szám)

1861-06-18 / 3404. szám

őszinte ragaszkodását feltárhatja, melyben a szeplőtelen hazafiság, lelkiismeretes elvhűség nagy emberének, D­e­á­k Ferencznek, kit az egész haza önérzettel vall magáénak, s kit e város büszkén nevez díszképviselőjének, méltó elismerését kifejezheti,­­ hogy a Zágráb me­gyei körlevélre vonatkozó örök­becsül emlék­irat halhatatlan szerzőjének az országgyűlésen elő­terjesztett indítványáért osztatlan bizalmat sza­vazzon. Mely bizalmi nyilatkozat felöl az ünnepelt férfiú az ország összes törvényhatóságai, s az országgyűlési képviselő testület értesitettei ha­­tároztatott. Kiadta Gellért László főjegyző. Különfélék. Pest, jun. 17. — Abaffy Aristid, árvamegyei dobró kerületi képviselőnek temetése f. hó 16-án délutáni 6 óra­kor volt, melyen a képviselőház tagjai testületileg vettek részt. A ház udvarán a gyászszertartások kezdete előtt Tisza Kálmán, a képviselőház alelnöke, tartott az elhunyt hazafias jellemét és tetteit hűn visszatükröző rövid beszédet. A gyász­menetet a képviselőházon kívül a fő­rend néhány tagja s a résztvevő nép nagy száma kísérte az indóházig, hol Szabó Imre, Pápa város képviselője tartott egy rövid, de tettszéssel foga­dott búcsúz­ó beszédet, mely után a gyászosan el­hunyt képviselő tetemei a vaspályán Felső-Leho­­tára a családi sírboltba szállíttattak. A Bécsi lapok írják, hogy a császár szomba­ton délelőtt féltízkor Laxenburgból Bécsbe érke­zett, s báró Vay főkancellárt s gr. Széchen mi­nisztert másfél óráig tartó kihallgatáson fogadta. — A M. O. londoni levelezője írja, hogy az osztrák kormány sürgetésére visszahívott D­u­n­p­ur helyébe egy P r­e­­­c­e nevű úr fog Pestre jőni, kivel szinte nem sokat nyer az osztr. kormány. — Bácskából írják nekünk, hogy az adót ott is exequálják már, hanem úgy látszik, mintha a do­lognak egy kis politikai iránya is volna. — Ugyan­is a hivatalnokok, kik az adóbehajtást vezetik, a a községekkel egy iratot közölnek, s boszantó fe­nyegetések közt ez irat aláírását követelik, mely­ben a község arra kötelezi magát, hogy jövőben az adót a császári hivatalnokoknak is önkényt fize­­tendi. Ez okmányok azután valószínűleg a császár vagy a reichsrath elébe fognának terjesztetni, hogy bebizonyítsák, miszerint a nép jó értelmű, s csak a nemesség kívánja a régi állapotokat vissza. — Duna-Földvárról hallottuk, hogy az adót exegnáló lovas katonaság, mely a népet jobban akarván sanyargatni, a rendtől eltérve, lovát az istállóban magára hagyja, s maga pedig kényel­mesen befekszik a gazda ágyába. A napokban te­hát, meglehet boszuból, vagy hogy kiszoktassák az ágyból a katona urakat, a vitéz katonáknak két lovát ellopták, s azóta a katona ismét az istálló­ban hál.­­ A magyar gőzhajózási vállalat a Pest és Baja között közlekedő „Mátyás király“ gőzös me­netárait f. hó 20-tól kezdve még alább fogja szál­lítani, s az új árszabályok már most is láthatók a Luczenbach­er testvérek magyar gőzhajózási ügy­nöksége irodájában, Al-Dunasor, Szita házban, a Fiuméból, június 14-írják. Tegnap kellett volna a czivil kapitánytól elrendelt harmadik szavazásnak megtörténni. E czélra egy különös hatósági bizottmány gyűlt össze, a kapitány­ elnöklete alatt a színház­teremben, hogy a sza­vazó­czédulákat elfogadja. Reggeli 8 órától 1-ig senki sem jelent meg. Délután 4 órakor — a sza­vazásnak 7-ig kellett volna tartani — általá­nosan elterjedt a hír, hogy a kapitány a szava­zást bezáratni parancsolta. Erre a hírre, mintha ünnep volna, a boltok az egész városban bezá­­rattak, sok házak, s főkép azok, melyek a szín­ház közelében vannak, magyar nemzeti szinü és fiumei szinü zászlókkal ékesítettek föl. — A nemzeti színház igazgatósága, egy bécsi lap szerint, Offenbach fejes operetté társaságá­val hoszszasabb vendégszereplésre szerződést kötött. Kétszeresen felemelt bemeneti ár mellett Offenbach a bevétel­i részét kapja. Kimutatása a Petőfi-szoborra alelirottnál begyült összegnek. IV. közlés: a­ Várkonyi Pauline urhölgy gyüjtö-ivén 94 ft.— Főt, Gulyás Elek esztergomi áldozát ur ivén eddigelő 65 ft. — Wenckheim Krisztina grófnő ivén 115 ft. — A Pesti Napló szerkesztősége által bekülde­­tett : a Dósa Dániel ur gyűjteménye 41 ft. — b) Szászvárosról az ugyanott e czélra ren­dezett tánczvigalom jövedelme, melyhez Déva város is hozzájárult 150 ft. — c) Bettel­heim Vilmos ur, az aradi német szinház és saját maga részéről 18 ft. — S­z­e­g­h­y Miklós ur ivén Pestről 52 ft. — A „P­e­s­t­i h­ö­l­g­y-d­i­v­a­tl­a­p“ szer­kesztősége által beküldetett : Pellaky-Sal­­la­ányi Ida urhölgy gyűjteménye 23 ft. — Tompa Mihály irén Hamváról 6 ft. és 1 huszas. — Horváth József pesti czipész 2 ft. — V­a­­h­o­t J. és L­i­s­z­n­y­a­i K. az általuk Szegeden felerészben e czélra rendezett költői-dalidó jöve­delméből beküldtek 40 ftot. — Z­e­nt­a városá­nak tanácsa a község pénztárából 100 ft. — Ö­s­z­­s­z­e­s­e­n 706 ft és 1 huszas. Ehhez adván az előbbi 3 közlés összegét 5521 ft 25 krt, alulírott­nál eddig begyült: 6227 ft 25 kr. o. ért., és 5 arany, 1 tallér, 3 db. ftos, 7 huszas és 1 tizes. Mely alkalommal, midőn a t. gyűjtőket s az e czélra egyéb módon befolyt összegek kezelőit a a nálunk levő pénzek hozzám mielőbbi beküldé­sére újra tisztelettel kérnem, egyszersmind bátor­kodom Zent a városa lelkes tanácsának eljárá­sát a többi hazai városok nemes elöljáróságának és közönségének követésül ajánlani, annál is in­kább, mivel az eddig begyűlt összeg még koránt­sem elégséges arra, hogy a fővárosunk egyik leg­díszesebb terén felállítandó ezen országos emlék méltó legyen a költő által annyiszor lelkesedésre ragadt dicső nemzet nevéhez. Egyébiránt pedig, mint indítványozó, kit az eddig felkért 21 tagú t. bizottmány az ügy ideiglenes kezelésével megbízott, kötelességemnek érzem e tárgyban, mihelyt Ma­gyarország képviselőháza első legfontosabb teen­dőin túl lesz, a t. közönséget és bizottmányi tago­kat nyilvános közgyűlésre meghivni. Kelt Pesten, 1861. junius 11-én. Reményi Ede s. k. régi posta utcza, 2. sz. — A „Kolozsvári K.“ igen érdekes adatot hoz föl arra nézve, hogy az osztrák kormány Er­dély unióját, 1849. oct. 12-én kelt pénzügymi­­piszteri rendeletében elismerte.— A szóban for­­gÓ ycpdelet igy hangzik : Die Steuerpflicht des Adels u2}d Clerus beginnt mit dem Tage an welchem der Ll?ssblusz des vorjährigen legalen Ungr. Landtags vVCgeö der gleichmässigen Steuerpflicht aller Staatsbürger,, in den vonna­­ligeo uugsr. Landestiieilen jnittelöt der Union für Siebenbürgen in gesetzliche Krau getreten st; s utánveti, hogy a székelykatonák adóíii>“ telezettsége oct. 16 az agyagfalvi gyűlés napjá­tól kezdődik (mint mikor a határszélbeli kato­­­náskodással felmondottak.)E rendeletet Wohlge­­gemuth, erdélyi cs. kir. polg. és katonai pa­rancsnok azon évi oct. 21-én tétette közh­­sré. Benne a magyarországi gyűlés, mely a magyar­honi VII-ik. uniót tárgyazó törvényczikket, s a minisztériumot is alkotá, törvényesnek monda­tik,—benne az unió mint oly tény ismertetik el, melynek életbeléptetése napja, mint az adómen­tesek adózásának határnapja tűzetik ki, — úgy hogy a nemesség megadóztatása alapjául semmi egyebet sem láttak szükségesnek felhozni.Ez ok­mányt figyelemre méltónak lehetne nevezni, ha oly kormánytól nem származott volna, mely a következetesség és morál örvényeit rendszeresen tiporta, a legszentebb királyi eskü szövegét is tetszés szerint magyarázza s épen most is — míg egyfelől az országgyűlést, szemfényveszté­sül, beszélni engedi, másfelől, példátlan cynis­­mussal, a nemzet együttlevő színe előtt fegyve­reseivel a tizenkét év óta szívott földnépét zsa­­roltatja. Ilyen igazgatástól feltünhetik-e, ha az unió szentesített törvényét, midőn adóztatási ürügyül szolgálhat, törvény gyanánt veszi, más­kor pedig egyszerűen ignorálja ! — Emich Gusztáv 1862-i naptára e napokban adatott sajtó alá. Szépirodalmi s ismeretterjesz­­tartalma, melyet Vadnai Károly szerkesztett össze, a következő művekből áll: Emlékezetes napok : I. A képviselő­ház megnyitása és folya­ma, (képpel). II. A felsőház (képpel), Vértesi Arnoldtól.III.Széchenyi gyászünnep,(képpel)IV. Palóczy L. temetése, (képpel) V. Teleky gyász­­szertartása, (képpel Vadnay K.-tól: „Két ország ölelkezése“, vers, Petőfből; „A vezérek harcza“ (1849-ki visszaemlékezésekből) Jókai Mórtól; „Rendületletlenül“ vers, Arany Jánostól; „Az önkénytes“ elbeszélés Degrétől; „Gazda ember ömlengései“ (költ.) Tompa Mihálytól; „Aug. 9-ike 1849-ben“, Pálffy Alberttől; „Égi szép szabaság“, költ. Lévay Józseftől; „A bányász boszuja“ beszély P. Szathmáry Károlytól 1850 aug. 1-jén.“ Szász Károlytól; „A nemzeti ko­kárda“ (beszély, képpel) Szokoly Viktortól; „Mit csinálsz...“ vers, Petőfitől; „A mezők virága“ beszély Laukától; „Magyarország“ vers Thaly Kálmántól; „Egy szegedi menyecs­ke“ (a tápió-bicskei csata leírása,) Remellaytól; „Egy száműzött fia születésére", Hiadortól; „Ne felejtsek“ (elbeszélés három honvéd tábor­nok — Kiss Ernő, Demjanich, Leiningen — arczképével, (Beniczky Emiltől; „A munkácsi várban“ Petőfitől; Milyen szép dolog az, ha az embernek háza van“, (korjellemző rajz) A­bő­nyi Lajostól; „Tromf“, Vida Józseftől; „Ferenczy Teréz emlékezete“ Tolnay Lajostól Petőfi Sándor tábori levelei; „Batthyányi Ar­­thurné“ (arczképpel) V. K.; „Ruzsitska József jellemrajza“ Bartalus Istvántól; „A magyar légió“ (arczképpel) Vértesi Arnoldtól; A „mú­zeumi kert szobrai“ (két képpel); V. K.; „Sze­mere Pál emlékezete“ (arczképpel); „Vahot Sándorról“ (arczképpel) V. K.; „Fiume“ (kép­pel) Vértesi A.; „Napló a tengerről“ (2 kép­pel) Pethe Zsigmondtól; „Házi orvoslás“ nagy értekezés, dr. Pethetől; „Gazdászati és ház­tartási tudni valók“,Galgóczy Károlytól; „A druzok és maronit­ák“ (képpel) Dallos Gyu­lától ; „Savoya és Nizza“, (2 képpel); „A chi­­nai expeditio (képpel;) „Garibaldi Szicziliában“, (2 képpel;) D. Gy.; „Kosciuskó emléke“ (képpel); „a Riman Dahan“, (képpel;) „Seri­be", (képpel;) „Orosz bérkocsi“, (képpel;) Be­­recz Károlytól; „A varázslámpa“ (képpel;) „Vegytani czikk“, Felletártól; „Nagy eszmék és szép tervek“ Remellaytól; „Hollandiáról“ Szász Gerő; A „magyar zenéről“ Reményi Ede stb. — A rajzok (30 darab) Jankó és Grimm is­mert festészeink, továbbá Russ, derék metszőnk kezéből mind igen jól sikerültek. —A magyar biztosító társsághoz folytonosan ér­keznek jelentések az ország minden részeiben történt és igen tetemes károkat okozott jégveré­sekre nézve, nevezetesen 2-án a már említett he­lyeken kívül még Szirmán, Fáncsikán, Jolsván, Szobránczon, N. Sz. Miklóson, N. Szántón, Tisza­újlakon, Zemplén Ung és Ugocsa megyék több határában Sooson, Sopron megyében, 3-án Verbászon és Cservenkán, Hódzságon Bácskában, 6-án Verseczen és vidéken Krassóban Temesben. 10. Marton­­vásáron Fehér megyében ugyanott Baracs­­kán, Gyáálon, Ve­rsésen s Gombán Pest megyében hullott a jég, nevezetes, hogy 3-án Cseh­országban Morvában és Ausztriában is tetemes kárt okozott a jég. Ismét figyelmeztetjük a gazdá­kat, hogy siessenek a biztosítással, mert keserű lehet a hallogatás eredménye. — Telegrafi tudósítás a bécsi bör­zéről: jun. 17. 5% metalliques 68.70; Nemzeti kölcsön 80.70; Bankrészvény 787.—; Hitelinté­zet 179.60; Londoni váltók 137.—; Arany 6.55. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jun. 18-ára van kitűzve: „Rigoletto“ opera 4. felvonásban. Politikai események ANGOLORSZÁG. London, jun. 12. A nap politikai eseménye még mindig Cavour halála. Wellington hg és Peel Robert elvesztése reánk nézve nemzeti gyász vala, de bár­mily keserű vala is az mindig csak min magunkat érdeklett kizárólag, míg Cavour halála euró­pai szerencsétlenség. Meg kell azonban val­lanunk, hogy mennél többet magyarázgatjuk halálát, annál inkább kevesbülnek az aggo­dalmak, melyeket okozott. A francziák csá­szára nagy mértékben fedezheti ezen esemény gyászos következéseit, önkényt elismervén az olasz ügyek jelen új állapotát; Így ugyanis ha­tástalanokká teheti a szélső pártokat, melyek különben ingert érezhetnének magukban az eseménynek, mely Olaszországot érte, kizsák­mányolására. Okunk van hinni, mikép kormányunk sürgö­nyöket kapott Bécsből, melyek szerint eltávo­lítottnak tekinthető, ha nem határozottan, leg­alább ez idénre, a Magyarország és Ausztria közti összeütközés közelsége. Ha ez így van — mond a tudósító — természetes ama következ­tetés , hogy Garibaldi legjobb barátai: Tü­rr, Eber, Medicis, Cosenz érvé­­nyesítendik a tbk előtt a bölcseség eszméjét Rómát és Velenczét illetőleg. Mi pedig M­a­z­z­i­­­nit illeti, neki a legszebb alkalom nyílik ezút­tal, miután sohasem kerül vissza többé, meg­mutatnia Olaszországnak, mikép ő mindenek­előtt a frazafi. A főkanczellári ítélőszék, Campbell lord elnöklete alatt, elvetette Kossuth felebbe­­zési keresetét az alkanczellári ítélet ellen. Emlékezhetünk, hogy a Kossuth­­ Day ellen emelt banknótapernek czélja vala, ezeket kényszeríteni, a tömérdek magyar bankjegy­nek, melyeket, Magyarország exdictátora n­yo­­matott, kiadására megsemmittetés végett s hogy az alkanczellár a vádló fél részére mond ■­ ki ítéletet. Az osztrák császár részéről megjelentek : Palmer, Cairus és Cotton urak ; Day és fiai részéről :Bacon és Vickens urak; Kossuth védletére pedig : Collier, Simp­son, Toulmin Smith és Westlake urak. A lord kanc­ellár előadásából kitűnik, hogy a 100 milliónyi bankjegy gyártásának ténye ellenmondásra nem talált. E jegyek, K­o­s­s­u­th állítása szerint, csak azon esetben voltak Magyarországba szánva, ha a jelenben létező kormány forradalom által megsemmisíttetett. A lord kanczellár azt vitatta, mikép ily je­gyeknek gyártása Angolországban törvényel­lenes . Kossuthnak, mint száműzöttnek tényleg semmi hatalma sincs Magyarországban , hol most egyik szövetségese uralkodik Victoria ki­rálynénak, kinek (t. i. Victoria királynénak) Kossuth, helyzeténél fogva engedelmesség­gel és hódolattal tartozik. Ezek következtében a lord kanczellár az al­kanczellári ítélőszék határozatát megerősítette. P­a­­­m­e­r úr az osztrák császár nevében azon ajánlatot téve, hogy részéről lemond a perkölt­ségek megtérítése iránti követeléséről, ha az ellenfél átadja a gyártott jegyeket megsemmi­sítés végett. Bacon, a D­a­y és fiai egyik védője kinyi­latkoztatta, mikép ezek ráállanának inkább a nyomatok megsemmisítésére, megtartván ma­guknak a jegyeket mint papirost, mely körül­belül 46,000 fontot nyom. Az ítélőszék ennélfogva úgy határozott, hogy a nyomatok egy hó lefolyta alatt megsemmisít­­tessenek, valamint a kövek is, melyekkel a le­nyomások történtek. L­o­n­d­o­n­ból jun. 12-ről tudtára adatik min­denkinek, ki levelezési viszonyban áll Ameri­kával, hogy minden levél, mely a déli államok­ba menesztetik, előbb Washingtonba küldetik, feltöretik, s csak úgy küldetik tovább, ha tar­talma ellen kifogása nincs a postahivatalnak; ellenkező esetben visszaküldetik írójának, ha pedig neve nem tudatnék, megsemmiztetik. FRANCZIAORSZÁG. A hozzánk érkezett franczia lapok jun. 14-ről és 15-ről szólanak. Legfontosabb tény, mint egy égető kérdés bennök az olasz királyság elismerése Franczia­­ország által, s a Tuilleriák kabinetjének ez ügyben kezdett levelezése a többi európai ha­talmakkal. Az „Indépendance“ levelezőin és más hiteles­nek kiadott értesüléseken kívül most egy félhi­vatalos közlemény is fekszik előttünk e tárgy­ban. A „Patrie“ 15 diki számában ugyanis napi szemléjében legelsőknek igtatja be a kö­vetkezendő sorokat: „Az új olasz királyságnak Francziaország ré­széről való elismerése, melyet némely külföldi la­pok közelebbről várhatónak állítanak, úgy látszik, csakugyan közel áll a teljesedéshez. Cavour úr jóval halála előtt igen munkás volt a diplomatiai viszonynak a két udvar közötti helyreállításában ; alkudozás kezdetett meg e tárgyban, s ha sikerül, a­mit méltán hinni lehet, az eredmény nagy rész­ben azon kitűnő államférfiúnak lesz köszönhető, kit most Olaszország sirat. Ez utolsó szolgálata hazájának, melynek fontosságát, ha életben marad is, mindenki méltánynyal ismerte volna el, de a jelen körülmények között még nagyobbszerű.“ Mindezeken kívü­l a „Pa­­ rie“ egy külön irány­­czikket is szentel Olaszország elismerésének Francziaország részéről, mely a lap félhivata­los jelleménél fogva csaknem egy tény fontos­ságával bír. Íme a Bellet aláírta czikk : „Hitelesen állítják, hogy alkudozások kezdettek meg a Páris és Turin közötti diplomatiai viszonyok helyreállítása tárgyában. Ha eredményre vezet­nek, következményük tényleges elismerése lesz, az azon tartományokból és államokból alakult olasz királyságnak, melyek Victor Emánuel király hatalma alá oly események nyomán helyeztetenek, melyekre nézve Francziaország nem érzi hivatva magát jelenleg ítéletet mondani, hanem a melyek az Európában elismert non-interventio elvének vé­delme alatt mentek véghez. „A Turinnal megújított diplomatiai összekötte­tés nem foglalná magában Francziaország részéről az olasz politika tárgyában, sem ítéletet a múltra nézve, sem semmi solidaritást a jövőre. Franczia­ország constatkrozná, hogy ez új állam tényleges kormánya elegendően megállapítá magát (établi), hogy lehetséges legyen nemzetközi érintkezésbe­­lenni vele, melyeket a két nemzet érdekei paran­csolólag követelnek. „Francziaország, új magatartásában, nem fog szándékozni, legkevésbé is az olasz királyság bel­vagy külügyeibe avatkozni, ez egyedüli bírája marad magaviseletének, valamint hogy jövendőjé­nek és sorsának ura ő maga. A franczia kormány úgy jár el irányában, mint majd az európai hatal­mak fognak eljárni az amerikai kérdésben, elis­mervén a déli államok leendő köztársaságát, mi­dőn a köztársaság kormányt fog felállítni oly ala­pokra fektetve, melyek megengedik, hogy vele nemzetközi és az általános érdekekre nézve hasz­nos viszonyokat kössenek.“ Az „Independance“ szerint azon elismerés kihirdetése csak a franczia törvényhozó testü­let eloszlását várja. E haladék szükséges kü­lönben is, hogy az új olasz minisztérium mega­lakuljon, kezébe vegye az ügyeket, érintkezésbe tegye magát a franczia kabinettel, s mindkét részről formulázni lehessen a föltételeket, meg­határozni a fenhagyásokat, melyekkel az elis­merés megtörténhetik. Nehézség egy­ál­talában nem forog fen ez ügyben, s a császár szándéka legkevesebbet sem válto­zott arra nézve, hogy Olaszország errének újabb biztosítékot adjon, a nagy veszteség után, mely érte. — Az „Indep.“ hozzá­teszi, hogy nincse­nek tudósításai a feltételek részleteire nézve, s nevezetesen, hogy minő kikötéseket kíván Fran­cziaország a pápa érdekében, de valósz­inű­, hogy ezen kikötések nem fogják útját állani Olaszország egyesítésének, kivált ha valósul az, hogy közöltettek Angliával is, mely helyben­hagyta, s elfogadásukat ajánlotta Turinban.­­ Ugyan azon lap több oldalról értesül arról, a­mit már írt, hogy Francziaország alkuban van Oroszországgal is az olasz királyság elismeré­sére — sőt már azt is állítják, a­mit még nem lehet hitelesként fogadni el, hogy ez alkudozás kedvező eredményre jutott. Egyébiránt az áll hogy Oroszországban a közvélemény nagy öröm­­­mel fogadná Olaszország elismerését. Ez eset­ben a reactionarius német kis államok ellen­szegülésekben csak magukra s a bécsi hizlalá­sokra lennének hagyatva. Az olasz kérdésnek ezen hatalmas előtérbe nyomulása épen jókor jött a syriai expeditio vég­leges lejárta utáni A legújabb tudósítások a sy­riai franczia csapatok hajóra szálltát jelentik s d’Hautpoul tábornok is 5-én elindult Bejrutból Alexandria felé, hol megállapodva, látogatást akar tenni az egyiptomi alkirálynál. A Lebarbier de Tinon aladmirai parancsa alatt álló hajó­osztály másnap volt kivitorlázan­dó egy demonstrátióra a szíriai partok egész hosszában. A „Patrie“ sürgönye szerint a libanoni kor­mányzóságra Abro effendi és Daud effendi van kijelölve. Ez utóbbi a hadi mérnökkar vezetője, s az ozmán birodalombeli telegráfok igazgatója, a szultán, hir szerint ezt óhajtja kinevezetetni.­­ A lyoi „Salut public“ szerint, vasárnap múlt egy hete azon hír terjedt el Lyonban, hogy Victor Emánuel incognito utazik Párisba, s Lyonban egy vendéglőben szállott meg néhány órai pihenésre. Nagy nép­csoport sereglett ösz­­sze azonnal a vendéglő elébe, mely csak a vá­rosi őrök sok fáradságba került felvilágosításá­ra oszlott szét.­­ Ezen képtelen hit mellett mint valót em­lítjük, hogy Trani gróf, II. Ferencz volt nápolyi király testvére, Trani grófnéval 10-ikén éjjel utaztak át Lyonon. Több nápolyi főúr kisérte őket. — Walewsky gróf, államminiszter bízatott meg a hadügyminisztérium vezetésével Randon tábornagy távollétében. — Hétfőn, 17-ikén voltak megtartandók Pá­riában Cavour gr. requiemjét, mely a Madeleine templomban rendkívüli fénnyel volt véghezme­­nendő. A legkitűnőbb olasz énekesnők, s köztök Alboni, folyamodtak megtiszteltetésére, hogy a mise főbb részeiben énekelhessenek. — A „Moniteur“ közli a rendeletet az 1861-re eső 100,000 újoncz beszólítására. — A franczia császár és a császárné 13-ikán három óráig tartó vadászaton voltak a kis her­­czeggel együtt, így valótlan a hír, a­mit börzén a császár gyöngélkedéséről terjesztettek az­nap. OLASZORSZÁG. Turin. A hivatalos lap közli a minisztérium névsorát, melyet már táv­irat után ismernek olvasóink. Az új minisztérium programmja is ismeretes Ricasolinak a kamarában és a senatusban tett nyilatkozatai­ból. Ricasoli a legnagyobb súlyt arra fektette, hogy ő és társai a kormány nehéz terhét csak kötelességérzetből vállalták el, mert meg van­nak győződve, hogy a Cavour halála által oko­zott nagy veszteség mellett Olaszország jövője biztosítva van, azon az útón haladva, melyet Cavour kijelölt, és azért önkényt érteték, hogy az új minisztérium hű marad Cavour politiká­jához. Egyébiránt a minisztérium az uj nevekkel csak újabb óvatos, fontolva haladó elemeket nyert, della Rovere tb. az egyetlen, ki­osztatlan tiszteletben részesül, de ezt Sziczilia rendezése még egy ideig távol tartja, úgy hogy helyette Ricasoli fogja vinni a hadügyi tárczát, Cuggia tb. államtitkár támogatása mellett. Ezt a Cuggiát vitéz és buzgó katonának tartják, de nem tesznek fel róla annyi elhatározottságot mennyi egy sereg szervezéséhez szükséges. — Ricasolinak még nem feledték el, hogy Leopold nagyherczegtől a restauratió körüli fáradozá­saiért értékes érmet kapott ajándékba- Meno­­brea tengerész miniszter savoyai s a novarai vereség után Azeglio államtitkára volt. Kétség­­beesésében több honfitársával együtt a clericalis párt karjai közé vetette magát, s a Metternich politikához közeledéssel akarta Szardiniát meg­menteni. De Ancona bombázásánál tevékeny részt vevén a clericalis párttal, annyira szakí­tott, hogy most már csak a Mazzinisták tartják még a haza elle­nségének.­­ A római kérdésben az új minisztérium eré­lyesen fog fellépni, és ha Francziaország az új királyság elismerését ahhoz a feltételhez köti, hogy sz. Péter öröksége biztosíttassék, bizonyo­sak lehetünk benne, hogy Ricasoli és Minghetti oly feltételre rá nem áll, mely Olaszországot fővárosától fosztja meg. Az „Opinione“ azt mondja, hogy a miniszté­rium új személyzetével képes Olaszországot és Európát megnyugtatni.­­ Azt mondják, hogy a franczia kabinet most a pétervárival alkudozik, hogy együtt is­merjék el az olasz királyságot. Ez alatt az an­gol kormány rokonszenvének egy újabb jelét adja Russelnek a turini követhez küldött kö­vetkező sürgönyével: „Cavour halála általános fájdalmat szült az urak házában. Kiérdemlett dicsérettel áldozott mindenki e jeles férfi emlékének. Jelentse ön ki Minghettinek ő felsége kormányának őszinte és mély fájdalmát a kipótolhatlan veszteség felett, melyet Olaszország szenvedett.“ — Rómából írják, hogy Villetrinél véres összeütközés volt a pápai zsandárok és vasúti munkások között Garibaldi éltetéséért. Ameliá­­ban pedig a papok ellen lázadt fel a nép, azért, mert nem akartak részt venni a nemzeti ün­nepben. A vizsgáló bizottmány a napokban ismét meg­erősített 160 tisztet, kik a déli hadseregbe Bi­­xio osztályához tartoztak. F­o­r­­­d Turinba ér­kezett, azt hiszik az 500 milliós kölcsön tisz­tába hozása végett.—21­ vagy 22-én megérke­zik Francziaország elismerése is. Róma, jun. 6. A rendőrség szüretel. A nem­zeti ünnep előtt elfogott 117 rómait csupa elő­­vigyázatból. Az ünnep rendzavarás nélkül folyt le, de azért az elfogottak még nem bocsáttattak szabadon, mert a béke szándékolt meg­zavarásáért ellenök indított per még nem folyt le. Ezenkívül vége hossza nincs a sok s lázmotozásnak. A Napóleonhoz küldött adresse annyira felboszantotta ezt a világboldogító osztályt, hogy már most a fagylalt színeig ki­terjeszti figyelmét, s a c­ukrászoknak eltiltotta a „Giandinettó“ nevű háromszínű fagylalt áru­lását. Egyébiránt meg kell vallani, hogy itt a szellem meg is van romolva, például már most aláírási ívek keringenek a városban Cavour szobrára, melyet a Capitoliumban fognak felál­lítani, mihelyt a piemontiak elfoglalják Romát. A „Siecle“ azt mondja, hogy Ricasoli minisz­tériumot a szabadság barátai egész Európában örömmel fogadták. A „Morning Post“ pedig így szól: „Olaszország ellenei nem vádolhatják többé az olasz politikát, hogy piemonti érde­keknek s balítéleteknek áldozok. Ricasoli ta­lán még szabadabb és erélyesebb lesz elődénél a bel- és kül­veszélyekkeli küzdelemben.“ A „Pesti Napló“ magán társü­rgönye. Zágráb, jun. 17. A mai országgyűlé­sen vették kezdetüket a viták Horvátor­szágnak Magyarországhozi csatlakozási kérdése fölött. Elvileg — úgy látszik — az országgyűlés a feltételes uniót akarja ki­mondani. A központi választmány ha­­tárzati terve így hangzik : Az egyesí­tett három királyság nyilvánítja, misze­rint közte és Magyarország közt 1848 óta jogilag minden más kötelék megsza­kadt, kivévén azt, hogy ő Felsége, mint közös király, ugyanazon koronával, s ugyanazon koronázási okirattal koronáz­­tatik meg, és hogy ezen országokat az 1847. évig hozott alkotmányos állam- és alaptörvények közösen illetik. Mindazon­által a három egyesített királyság tekin­tetbe vételével késznek nyilatkozik Ma­gyarországgal közelebbi államszövetségbe lépni, mihelyest ez utóbbi amannak ön­állóságát , függetlenségét reális és vir­tuális területét feltétlenül elismeri, mely szerint nemzetközi szerződés lenne köten­dő a két országgyűlés egyenlő számú kö­vetei által. Holnap a vitatkozások foly­tat­tatnak. Távirati jelentések. Turin, jun. 15. A képviselők kamarájának többsége tegnap összegyűlt, hogy a parlamentnek még a tém­ák előtt előveendő sürgetés munkála­tait meghatározzák. A magángyűlés elvégezi, hogy előbb el nem fog a parlament oszlani mig az ál­lamadósságokra nézve tisztába nem jönek, s a köl­csön az uj vasuttervezetek s még néhány másod­rendű kérdés meg nem szavaz­atik. A Ró dandár első ezredének, egy erős osz­tálya tegnap hajóra szálltak Genuában, alsó Olasz­országba menendők. Turin, jun. 16. Nigra kijelöltetett a franczia udvar­hoz követül. Brignola tábornok della Rovero helyébe hadügyminiszterré neveztetett ki. Páris, jun. 16. A mai Monsteur a tegnapi Patrienak Bék­éitől az olasz királyságnak Franczia­ország részéröli elismerése fölött folyó tárgyalá­sokról irt czikkét hozza. U j-Y o r­k, j­ú­n. 5. Hírlik , hogy a szövetke­zettek Harpers-Ferry-t kiüriték. A szövetségi csa­patok Virginiában tovább haladnak előre. Ötven ezer szövetségi katona áll Washingtonban és környékén. Esti posta. Pest, jun. 17. — Ar.Morning posta párisi levelező írja, hogy mihelyt ki lesz egészítve az olasz minisztérium, Thouvenel egy köriratban azonnal elismeri az európai kabinetek előtt az olasz királyságot. Az elismerésnek mindenenesetre közelállónak kell lennie, mert a „Moniteur“ átvett egy erre vonatkozó közlést a „Patrie“ ból s Turinban már mint bizonyost állítják, hogy Nigra fran­czia követnek ki van nevezve. — Az „Advertisernek“ írja egyik levelezője, hogy Cavourt „valószínűleg, minden kétségen kívül“ a jezsuiták mérgezték meg. — Turin, jun. 12. Miután az új kabinet teg­nap miniszteri tanácskozmányt tartott, megál­lapított programmjával a senatus és parlament elébe jött. A programmot általánosan jól fogad­ták, olyan is az mintha Cavour szelleme íratta volna Ricasolival. Azt mondják Ártom, Cavour kabinetfőnöke elválik a külügyminisztériumtól mondják, hogy Ricasoli Nigrát is mellőzni akarná. — A franczia törvényhozó testület 242 sza­vazattal 5 ellen megszavazta az 1862-ki budge­­tett egész terjedelmében. — Az „Indépendance“ párisi levelezője sze­rint 14-én miniszteri tanácskozmány tartatott Fontainebleauban. Az olasz királyság elisme­rése itt nem elhatároztatott — mert ez megtör­tént, — denem szabályoztatott. Mindennap le­het már várni, hogy a „Moniteur“ e tényt ki­hirdeti. — A „Pays“ szerint a Francziaország és né­met vámszövetség közötti kereskedelmi szerző­dés létesülésére igen jó remények vannak ha­bár néhány német államnak aggodalmai vol­ak azon hírre, hogy Francziaország Ausztriával szándékszik ily szerződésre lépni. — Cochinchinából érkezett legújabb sürgöny szerint a kambodzsai alkirály ajánlatokat tett egy végleges kiegyenlítésre. — Cadixba 14-ikén posta érkezett az Antil­lákról. Havannából a pénzügyi helyzetről jók a h­írek. San Domingóban nagy volt a lelkesedés, Santana töb körútban volt a spanyol igazgatás szabályozására.­­ A párisi „Presse“ szerint a marokkói csá­szár első győzedelmet nyert azon néptörzseken, melyek Mulej-Szolejman részére fellázadtak. Hajnald Lajos, erdélyi püspök fel­sőházi beszéde az erdélyi unio tár­gyában. (Június 17-kén.) Midőn először vagyon szerencsém ezen mél­­tóságos gyülekezet előtt szót emelni, igen na­gyon érzem, hogy mind a szükséges politikai avatottságra, mind pedig a parlamentáris gya­korlottságra nézve újoncz vagyok e téren, mely­re léptem. Ha tehát mindamellett azon általam igen tisztelt férfiak sorába beállani bátor va­gyok, kik ezen országunk és nemzetünk jövőjére nézve nagy fontosságúvá válható tanácskozás­ban az elsők szólanak: ezt nem énszemélyem szerénytelen túlbecslésének, hanem azon vi­szonynak méltóztassék tulajdonitni , melyben mint Erdély püspöke, ezen tanácskozás egyik főbb tárgyához állok, — azon kötelezettségnek, melylyel főpásztori működésem színhelyét képe­ző második hazám lakosai, ezek közt különösen tulajdon híveimnek előttem is gyakran kifej­tett kívánságai és jogos követelései iránt tarto­zom. A tárgy, melyet érintek, s melyhez tüzete­sen szólani akarok: Erdélynek viszonya Ma­gyarországhoz ; Erdélynek nem annyira uniója Magyarországgal, mert hiszem ez jogilag és tett­­leg bevégzett tényként áll előttünk, mint in­kább jelen tettleges állásából való kiemelése. Erdélynek visszacsatlása azon bűnhoz , mely­nek a magyar alkotmányos élet bölcsőkorától kezdve egész a tizenhatodik századnak majd­nem közepéig a legdicsőbb magyar századok hosszú során keresztül, és ismét a legújabb kor­szakban, bárha csak rövid ideig kiegészítő része, jó és balsorsának osztályosa volt. Erdély­nek a magyar törvényes kormány alá való köz­vetlen visszahelyezése, é­s következőleg ezen országgyűlésre is haladéktalan meghivatása, az itat pedig, valamint a többi eddig meg nem­­n

Next