Pesti Napló, 1861. június (12. évfolyam, 3390-3414. szám)
1861-06-18 / 3404. szám
őszinte ragaszkodását feltárhatja, melyben a szeplőtelen hazafiság, lelkiismeretes elvhűség nagy emberének, Deák Ferencznek, kit az egész haza önérzettel vall magáénak, s kit e város büszkén nevez díszképviselőjének, méltó elismerését kifejezheti, hogy a Zágráb megyei körlevélre vonatkozó örökbecsül emlékirat halhatatlan szerzőjének az országgyűlésen előterjesztett indítványáért osztatlan bizalmat szavazzon. Mely bizalmi nyilatkozat felöl az ünnepelt férfiú az ország összes törvényhatóságai, s az országgyűlési képviselő testület értesitettei határoztatott. Kiadta Gellért László főjegyző. Különfélék. Pest, jun. 17. — Abaffy Aristid, árvamegyei dobró kerületi képviselőnek temetése f. hó 16-án délutáni 6 órakor volt, melyen a képviselőház tagjai testületileg vettek részt. A ház udvarán a gyászszertartások kezdete előtt Tisza Kálmán, a képviselőház alelnöke, tartott az elhunyt hazafias jellemét és tetteit hűn visszatükröző rövid beszédet. A gyászmenetet a képviselőházon kívül a főrend néhány tagja s a résztvevő nép nagy száma kísérte az indóházig, hol Szabó Imre, Pápa város képviselője tartott egy rövid, de tettszéssel fogadott búcsúzó beszédet, mely után a gyászosan elhunyt képviselő tetemei a vaspályán Felső-Lehotára a családi sírboltba szállíttattak. A Bécsi lapok írják, hogy a császár szombaton délelőtt féltízkor Laxenburgból Bécsbe érkezett, s báró Vay főkancellárt s gr. Széchen minisztert másfél óráig tartó kihallgatáson fogadta. — A M. O. londoni levelezője írja, hogy az osztrák kormány sürgetésére visszahívott Dunpur helyébe egy P rece nevű úr fog Pestre jőni, kivel szinte nem sokat nyer az osztr. kormány. — Bácskából írják nekünk, hogy az adót ott is exequálják már, hanem úgy látszik, mintha a dolognak egy kis politikai iránya is volna. — Ugyanis a hivatalnokok, kik az adóbehajtást vezetik, a a községekkel egy iratot közölnek, s boszantó fenyegetések közt ez irat aláírását követelik, melyben a község arra kötelezi magát, hogy jövőben az adót a császári hivatalnokoknak is önkényt fizetendi. Ez okmányok azután valószínűleg a császár vagy a reichsrath elébe fognának terjesztetni, hogy bebizonyítsák, miszerint a nép jó értelmű, s csak a nemesség kívánja a régi állapotokat vissza. — Duna-Földvárról hallottuk, hogy az adót exegnáló lovas katonaság, mely a népet jobban akarván sanyargatni, a rendtől eltérve, lovát az istállóban magára hagyja, s maga pedig kényelmesen befekszik a gazda ágyába. A napokban tehát, meglehet boszuból, vagy hogy kiszoktassák az ágyból a katona urakat, a vitéz katonáknak két lovát ellopták, s azóta a katona ismét az istállóban hál. A magyar gőzhajózási vállalat a Pest és Baja között közlekedő „Mátyás király“ gőzös menetárait f. hó 20-tól kezdve még alább fogja szállítani, s az új árszabályok már most is láthatók a Luczenbacher testvérek magyar gőzhajózási ügynöksége irodájában, Al-Dunasor, Szita házban, a Fiuméból, június 14-írják. Tegnap kellett volna a czivil kapitánytól elrendelt harmadik szavazásnak megtörténni. E czélra egy különös hatósági bizottmány gyűlt össze, a kapitány elnöklete alatt a színházteremben, hogy a szavazóczédulákat elfogadja. Reggeli 8 órától 1-ig senki sem jelent meg. Délután 4 órakor — a szavazásnak 7-ig kellett volna tartani — általánosan elterjedt a hír, hogy a kapitány a szavazást bezáratni parancsolta. Erre a hírre, mintha ünnep volna, a boltok az egész városban bezárattak, sok házak, s főkép azok, melyek a színház közelében vannak, magyar nemzeti szinü és fiumei szinü zászlókkal ékesítettek föl. — A nemzeti színház igazgatósága, egy bécsi lap szerint, Offenbach fejes operetté társaságával hoszszasabb vendégszereplésre szerződést kötött. Kétszeresen felemelt bemeneti ár mellett Offenbach a bevételi részét kapja. Kimutatása a Petőfi-szoborra alelirottnál begyült összegnek. IV. közlés: a Várkonyi Pauline urhölgy gyüjtö-ivén 94 ft.— Főt, Gulyás Elek esztergomi áldozát ur ivén eddigelő 65 ft. — Wenckheim Krisztina grófnő ivén 115 ft. — A Pesti Napló szerkesztősége által beküldetett : a Dósa Dániel ur gyűjteménye 41 ft. — b) Szászvárosról az ugyanott e czélra rendezett tánczvigalom jövedelme, melyhez Déva város is hozzájárult 150 ft. — c) Bettelheim Vilmos ur, az aradi német szinház és saját maga részéről 18 ft. — Szeghy Miklós ur ivén Pestről 52 ft. — A „Pesti hölgy-divatlap“ szerkesztősége által beküldetett : Pellaky-Sallaányi Ida urhölgy gyűjteménye 23 ft. — Tompa Mihály irén Hamváról 6 ft. és 1 huszas. — Horváth József pesti czipész 2 ft. — Vahot J. és Lisznyai K. az általuk Szegeden felerészben e czélra rendezett költői-dalidó jövedelméből beküldtek 40 ftot. — Zenta városának tanácsa a község pénztárából 100 ft. — Öszszesen 706 ft és 1 huszas. Ehhez adván az előbbi 3 közlés összegét 5521 ft 25 krt, alulírottnál eddig begyült: 6227 ft 25 kr. o. ért., és 5 arany, 1 tallér, 3 db. ftos, 7 huszas és 1 tizes. Mely alkalommal, midőn a t. gyűjtőket s az e czélra egyéb módon befolyt összegek kezelőit a a nálunk levő pénzek hozzám mielőbbi beküldésére újra tisztelettel kérnem, egyszersmind bátorkodom Zent a városa lelkes tanácsának eljárását a többi hazai városok nemes elöljáróságának és közönségének követésül ajánlani, annál is inkább, mivel az eddig begyűlt összeg még korántsem elégséges arra, hogy a fővárosunk egyik legdíszesebb terén felállítandó ezen országos emlék méltó legyen a költő által annyiszor lelkesedésre ragadt dicső nemzet nevéhez. Egyébiránt pedig, mint indítványozó, kit az eddig felkért 21 tagú t. bizottmány az ügy ideiglenes kezelésével megbízott, kötelességemnek érzem e tárgyban, mihelyt Magyarország képviselőháza első legfontosabb teendőin túl lesz, a t. közönséget és bizottmányi tagokat nyilvános közgyűlésre meghivni. Kelt Pesten, 1861. junius 11-én. Reményi Ede s. k. régi posta utcza, 2. sz. — A „Kolozsvári K.“ igen érdekes adatot hoz föl arra nézve, hogy az osztrák kormány Erdély unióját, 1849. oct. 12-én kelt pénzügymipiszteri rendeletében elismerte.— A szóban forgÓ ycpdelet igy hangzik : Die Steuerpflicht des Adels u2}d Clerus beginnt mit dem Tage an welchem der Ll?ssblusz des vorjährigen legalen Ungr. Landtags vVCgeö der gleichmässigen Steuerpflicht aller Staatsbürger,, in den vonnaligeo uugsr. Landestiieilen jnittelöt der Union für Siebenbürgen in gesetzliche Krau getreten st; s utánveti, hogy a székelykatonák adóíii>“ telezettsége oct. 16 az agyagfalvi gyűlés napjától kezdődik (mint mikor a határszélbeli katonáskodással felmondottak.)E rendeletet Wohlgegemuth, erdélyi cs. kir. polg. és katonai parancsnok azon évi oct. 21-én tétette közhsré. Benne a magyarországi gyűlés, mely a magyarhoni VII-ik. uniót tárgyazó törvényczikket, s a minisztériumot is alkotá, törvényesnek mondatik,—benne az unió mint oly tény ismertetik el, melynek életbeléptetése napja, mint az adómentesek adózásának határnapja tűzetik ki, — úgy hogy a nemesség megadóztatása alapjául semmi egyebet sem láttak szükségesnek felhozni.Ez okmányt figyelemre méltónak lehetne nevezni, ha oly kormánytól nem származott volna, mely a következetesség és morál örvényeit rendszeresen tiporta, a legszentebb királyi eskü szövegét is tetszés szerint magyarázza s épen most is — míg egyfelől az országgyűlést, szemfényvesztésül, beszélni engedi, másfelől, példátlan cynismussal, a nemzet együttlevő színe előtt fegyvereseivel a tizenkét év óta szívott földnépét zsaroltatja. Ilyen igazgatástól feltünhetik-e, ha az unió szentesített törvényét, midőn adóztatási ürügyül szolgálhat, törvény gyanánt veszi, máskor pedig egyszerűen ignorálja ! — Emich Gusztáv 1862-i naptára e napokban adatott sajtó alá. Szépirodalmi s ismeretterjesztartalma, melyet Vadnai Károly szerkesztett össze, a következő művekből áll: Emlékezetes napok : I. A képviselőház megnyitása és folyama, (képpel). II. A felsőház (képpel), Vértesi Arnoldtól.III.Széchenyi gyászünnep,(képpel)IV. Palóczy L. temetése, (képpel) V. Teleky gyászszertartása, (képpel Vadnay K.-tól: „Két ország ölelkezése“, vers, Petőfből; „A vezérek harcza“ (1849-ki visszaemlékezésekből) Jókai Mórtól; „Rendületletlenül“ vers, Arany Jánostól; „Az önkénytes“ elbeszélés Degrétől; „Gazda ember ömlengései“ (költ.) Tompa Mihálytól; „Aug. 9-ike 1849-ben“, Pálffy Alberttől; „Égi szép szabaság“, költ. Lévay Józseftől; „A bányász boszuja“ beszély P. Szathmáry Károlytól 1850 aug. 1-jén.“ Szász Károlytól; „A nemzeti kokárda“ (beszély, képpel) Szokoly Viktortól; „Mit csinálsz...“ vers, Petőfitől; „A mezők virága“ beszély Laukától; „Magyarország“ vers Thaly Kálmántól; „Egy szegedi menyecske“ (a tápió-bicskei csata leírása,) Remellaytól; „Egy száműzött fia születésére", Hiadortól; „Ne felejtsek“ (elbeszélés három honvéd tábornok — Kiss Ernő, Demjanich, Leiningen — arczképével, (Beniczky Emiltől; „A munkácsi várban“ Petőfitől; Milyen szép dolog az, ha az embernek háza van“, (korjellemző rajz) Abőnyi Lajostól; „Tromf“, Vida Józseftől; „Ferenczy Teréz emlékezete“ Tolnay Lajostól Petőfi Sándor tábori levelei; „Batthyányi Arthurné“ (arczképpel) V. K.; „Ruzsitska József jellemrajza“ Bartalus Istvántól; „A magyar légió“ (arczképpel) Vértesi Arnoldtól; A „múzeumi kert szobrai“ (két képpel); V. K.; „Szemere Pál emlékezete“ (arczképpel); „Vahot Sándorról“ (arczképpel) V. K.; „Fiume“ (képpel) Vértesi A.; „Napló a tengerről“ (2 képpel) Pethe Zsigmondtól; „Házi orvoslás“ nagy értekezés, dr. Pethetől; „Gazdászati és háztartási tudni valók“,Galgóczy Károlytól; „A druzok és maroniták“ (képpel) Dallos Gyulától ; „Savoya és Nizza“, (2 képpel); „A chinai expeditio (képpel;) „Garibaldi Szicziliában“, (2 képpel;) D. Gy.; „Kosciuskó emléke“ (képpel); „a Riman Dahan“, (képpel;) „Seribe", (képpel;) „Orosz bérkocsi“, (képpel;) Berecz Károlytól; „A varázslámpa“ (képpel;) „Vegytani czikk“, Felletártól; „Nagy eszmék és szép tervek“ Remellaytól; „Hollandiáról“ Szász Gerő; A „magyar zenéről“ Reményi Ede stb. — A rajzok (30 darab) Jankó és Grimm ismert festészeink, továbbá Russ, derék metszőnk kezéből mind igen jól sikerültek. —A magyar biztosító társsághoz folytonosan érkeznek jelentések az ország minden részeiben történt és igen tetemes károkat okozott jégverésekre nézve, nevezetesen 2-án a már említett helyeken kívül még Szirmán, Fáncsikán, Jolsván, Szobránczon, N. Sz. Miklóson, N. Szántón, Tiszaújlakon, Zemplén Ung és Ugocsa megyék több határában Sooson, Sopron megyében, 3-án Verbászon és Cservenkán, Hódzságon Bácskában, 6-án Verseczen és vidéken Krassóban Temesben. 10. Martonvásáron Fehér megyében ugyanott Baracskán, Gyáálon, Versésen s Gombán Pest megyében hullott a jég, nevezetes, hogy 3-án Csehországban Morvában és Ausztriában is tetemes kárt okozott a jég. Ismét figyelmeztetjük a gazdákat, hogy siessenek a biztosítással, mert keserű lehet a hallogatás eredménye. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről: jun. 17. 5% metalliques 68.70; Nemzeti kölcsön 80.70; Bankrészvény 787.—; Hitelintézet 179.60; Londoni váltók 137.—; Arany 6.55. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jun. 18-ára van kitűzve: „Rigoletto“ opera 4. felvonásban. Politikai események ANGOLORSZÁG. London, jun. 12. A nap politikai eseménye még mindig Cavour halála. Wellington hg és Peel Robert elvesztése reánk nézve nemzeti gyász vala, de bármily keserű vala is az mindig csak min magunkat érdeklett kizárólag, míg Cavour halála európai szerencsétlenség. Meg kell azonban vallanunk, hogy mennél többet magyarázgatjuk halálát, annál inkább kevesbülnek az aggodalmak, melyeket okozott. A francziák császára nagy mértékben fedezheti ezen esemény gyászos következéseit, önkényt elismervén az olasz ügyek jelen új állapotát; Így ugyanis hatástalanokká teheti a szélső pártokat, melyek különben ingert érezhetnének magukban az eseménynek, mely Olaszországot érte, kizsákmányolására. Okunk van hinni, mikép kormányunk sürgönyöket kapott Bécsből, melyek szerint eltávolítottnak tekinthető, ha nem határozottan, legalább ez idénre, a Magyarország és Ausztria közti összeütközés közelsége. Ha ez így van — mond a tudósító — természetes ama következtetés , hogy Garibaldi legjobb barátai: Türr, Eber, Medicis, Cosenz érvényesítendik a tbk előtt a bölcseség eszméjét Rómát és Velenczét illetőleg. Mi pedig Mazzinit illeti, neki a legszebb alkalom nyílik ezúttal, miután sohasem kerül vissza többé, megmutatnia Olaszországnak, mikép ő mindenekelőtt a frazafi. A főkanczellári ítélőszék, Campbell lord elnöklete alatt, elvetette Kossuth felebbezési keresetét az alkanczellári ítélet ellen. Emlékezhetünk, hogy a Kossuth Day ellen emelt banknótapernek czélja vala, ezeket kényszeríteni, a tömérdek magyar bankjegynek, melyeket, Magyarország exdictátora nyomatott, kiadására megsemmittetés végett s hogy az alkanczellár a vádló fél részére mond ■ ki ítéletet. Az osztrák császár részéről megjelentek : Palmer, Cairus és Cotton urak ; Day és fiai részéről :Bacon és Vickens urak; Kossuth védletére pedig : Collier, Simpson, Toulmin Smith és Westlake urak. A lord kancellár előadásából kitűnik, hogy a 100 milliónyi bankjegy gyártásának ténye ellenmondásra nem talált. E jegyek, Kossuth állítása szerint, csak azon esetben voltak Magyarországba szánva, ha a jelenben létező kormány forradalom által megsemmisíttetett. A lord kanczellár azt vitatta, mikép ily jegyeknek gyártása Angolországban törvényellenes . Kossuthnak, mint száműzöttnek tényleg semmi hatalma sincs Magyarországban , hol most egyik szövetségese uralkodik Victoria királynénak, kinek (t. i. Victoria királynénak) Kossuth, helyzeténél fogva engedelmességgel és hódolattal tartozik. Ezek következtében a lord kanczellár az alkanczellári ítélőszék határozatát megerősítette. Pamer úr az osztrák császár nevében azon ajánlatot téve, hogy részéről lemond a perköltségek megtérítése iránti követeléséről, ha az ellenfél átadja a gyártott jegyeket megsemmisítés végett. Bacon, a Day és fiai egyik védője kinyilatkoztatta, mikép ezek ráállanának inkább a nyomatok megsemmisítésére, megtartván maguknak a jegyeket mint papirost, mely körülbelül 46,000 fontot nyom. Az ítélőszék ennélfogva úgy határozott, hogy a nyomatok egy hó lefolyta alatt megsemmisíttessenek, valamint a kövek is, melyekkel a lenyomások történtek. Londonból jun. 12-ről tudtára adatik mindenkinek, ki levelezési viszonyban áll Amerikával, hogy minden levél, mely a déli államokba menesztetik, előbb Washingtonba küldetik, feltöretik, s csak úgy küldetik tovább, ha tartalma ellen kifogása nincs a postahivatalnak; ellenkező esetben visszaküldetik írójának, ha pedig neve nem tudatnék, megsemmiztetik. FRANCZIAORSZÁG. A hozzánk érkezett franczia lapok jun. 14-ről és 15-ről szólanak. Legfontosabb tény, mint egy égető kérdés bennök az olasz királyság elismerése Francziaország által, s a Tuilleriák kabinetjének ez ügyben kezdett levelezése a többi európai hatalmakkal. Az „Indépendance“ levelezőin és más hitelesnek kiadott értesüléseken kívül most egy félhivatalos közlemény is fekszik előttünk e tárgyban. A „Patrie“ 15 diki számában ugyanis napi szemléjében legelsőknek igtatja be a következendő sorokat: „Az új olasz királyságnak Francziaország részéről való elismerése, melyet némely külföldi lapok közelebbről várhatónak állítanak, úgy látszik, csakugyan közel áll a teljesedéshez. Cavour úr jóval halála előtt igen munkás volt a diplomatiai viszonynak a két udvar közötti helyreállításában ; alkudozás kezdetett meg e tárgyban, s ha sikerül, amit méltán hinni lehet, az eredmény nagy részben azon kitűnő államférfiúnak lesz köszönhető, kit most Olaszország sirat. Ez utolsó szolgálata hazájának, melynek fontosságát, ha életben marad is, mindenki méltánynyal ismerte volna el, de a jelen körülmények között még nagyobbszerű.“ Mindezeken kívül a „Pa rie“ egy külön irányczikket is szentel Olaszország elismerésének Francziaország részéről, mely a lap félhivatalos jelleménél fogva csaknem egy tény fontosságával bír. Íme a Bellet aláírta czikk : „Hitelesen állítják, hogy alkudozások kezdettek meg a Páris és Turin közötti diplomatiai viszonyok helyreállítása tárgyában. Ha eredményre vezetnek, következményük tényleges elismerése lesz, az azon tartományokból és államokból alakult olasz királyságnak, melyek Victor Emánuel király hatalma alá oly események nyomán helyeztetenek, melyekre nézve Francziaország nem érzi hivatva magát jelenleg ítéletet mondani, hanem a melyek az Európában elismert non-interventio elvének védelme alatt mentek véghez. „A Turinnal megújított diplomatiai összeköttetés nem foglalná magában Francziaország részéről az olasz politika tárgyában, sem ítéletet a múltra nézve, sem semmi solidaritást a jövőre. Francziaország constatkrozná, hogy ez új állam tényleges kormánya elegendően megállapítá magát (établi), hogy lehetséges legyen nemzetközi érintkezésbelenni vele, melyeket a két nemzet érdekei parancsolólag követelnek. „Francziaország, új magatartásában, nem fog szándékozni, legkevésbé is az olasz királyság belvagy külügyeibe avatkozni, ez egyedüli bírája marad magaviseletének, valamint hogy jövendőjének és sorsának ura ő maga. A franczia kormány úgy jár el irányában, mint majd az európai hatalmak fognak eljárni az amerikai kérdésben, elismervén a déli államok leendő köztársaságát, midőn a köztársaság kormányt fog felállítni oly alapokra fektetve, melyek megengedik, hogy vele nemzetközi és az általános érdekekre nézve hasznos viszonyokat kössenek.“ Az „Independance“ szerint azon elismerés kihirdetése csak a franczia törvényhozó testület eloszlását várja. E haladék szükséges különben is, hogy az új olasz minisztérium megalakuljon, kezébe vegye az ügyeket, érintkezésbe tegye magát a franczia kabinettel, s mindkét részről formulázni lehessen a föltételeket, meghatározni a fenhagyásokat, melyekkel az elismerés megtörténhetik. Nehézség egyáltalában nem forog fen ez ügyben, s a császár szándéka legkevesebbet sem változott arra nézve, hogy Olaszország errének újabb biztosítékot adjon, a nagy veszteség után, mely érte. — Az „Indep.“ hozzáteszi, hogy nincsenek tudósításai a feltételek részleteire nézve, s nevezetesen, hogy minő kikötéseket kíván Francziaország a pápa érdekében, de valószinű, hogy ezen kikötések nem fogják útját állani Olaszország egyesítésének, kivált ha valósul az, hogy közöltettek Angliával is, mely helybenhagyta, s elfogadásukat ajánlotta Turinban. Ugyan azon lap több oldalról értesül arról, amit már írt, hogy Francziaország alkuban van Oroszországgal is az olasz királyság elismerésére — sőt már azt is állítják, amit még nem lehet hitelesként fogadni el, hogy ez alkudozás kedvező eredményre jutott. Egyébiránt az áll hogy Oroszországban a közvélemény nagy örömmel fogadná Olaszország elismerését. Ez esetben a reactionarius német kis államok ellenszegülésekben csak magukra s a bécsi hizlalásokra lennének hagyatva. Az olasz kérdésnek ezen hatalmas előtérbe nyomulása épen jókor jött a syriai expeditio végleges lejárta utáni A legújabb tudósítások a syriai franczia csapatok hajóra szálltát jelentik s d’Hautpoul tábornok is 5-én elindult Bejrutból Alexandria felé, hol megállapodva, látogatást akar tenni az egyiptomi alkirálynál. A Lebarbier de Tinon aladmirai parancsa alatt álló hajóosztály másnap volt kivitorlázandó egy demonstrátióra a szíriai partok egész hosszában. A „Patrie“ sürgönye szerint a libanoni kormányzóságra Abro effendi és Daud effendi van kijelölve. Ez utóbbi a hadi mérnökkar vezetője, s az ozmán birodalombeli telegráfok igazgatója, a szultán, hir szerint ezt óhajtja kinevezetetni. A lyoi „Salut public“ szerint, vasárnap múlt egy hete azon hír terjedt el Lyonban, hogy Victor Emánuel incognito utazik Párisba, s Lyonban egy vendéglőben szállott meg néhány órai pihenésre. Nagy népcsoport sereglett öszsze azonnal a vendéglő elébe, mely csak a városi őrök sok fáradságba került felvilágosítására oszlott szét. Ezen képtelen hit mellett mint valót említjük, hogy Trani gróf, II. Ferencz volt nápolyi király testvére, Trani grófnéval 10-ikén éjjel utaztak át Lyonon. Több nápolyi főúr kisérte őket. — Walewsky gróf, államminiszter bízatott meg a hadügyminisztérium vezetésével Randon tábornagy távollétében. — Hétfőn, 17-ikén voltak megtartandók Páriában Cavour gr. requiemjét, mely a Madeleine templomban rendkívüli fénnyel volt véghezmenendő. A legkitűnőbb olasz énekesnők, s köztök Alboni, folyamodtak megtiszteltetésére, hogy a mise főbb részeiben énekelhessenek. — A „Moniteur“ közli a rendeletet az 1861-re eső 100,000 újoncz beszólítására. — A franczia császár és a császárné 13-ikán három óráig tartó vadászaton voltak a kis herczeggel együtt, így valótlan a hír, amit börzén a császár gyöngélkedéséről terjesztettek aznap. OLASZORSZÁG. Turin. A hivatalos lap közli a minisztérium névsorát, melyet már távirat után ismernek olvasóink. Az új minisztérium programmja is ismeretes Ricasolinak a kamarában és a senatusban tett nyilatkozataiból. Ricasoli a legnagyobb súlyt arra fektette, hogy ő és társai a kormány nehéz terhét csak kötelességérzetből vállalták el, mert meg vannak győződve, hogy a Cavour halála által okozott nagy veszteség mellett Olaszország jövője biztosítva van, azon az útón haladva, melyet Cavour kijelölt, és azért önkényt érteték, hogy az új minisztérium hű marad Cavour politikájához. Egyébiránt a minisztérium az uj nevekkel csak újabb óvatos, fontolva haladó elemeket nyert, della Rovere tb. az egyetlen, kiosztatlan tiszteletben részesül, de ezt Sziczilia rendezése még egy ideig távol tartja, úgy hogy helyette Ricasoli fogja vinni a hadügyi tárczát, Cuggia tb. államtitkár támogatása mellett. Ezt a Cuggiát vitéz és buzgó katonának tartják, de nem tesznek fel róla annyi elhatározottságot mennyi egy sereg szervezéséhez szükséges. — Ricasolinak még nem feledték el, hogy Leopold nagyherczegtől a restauratió körüli fáradozásaiért értékes érmet kapott ajándékba- Menobrea tengerész miniszter savoyai s a novarai vereség után Azeglio államtitkára volt. Kétségbeesésében több honfitársával együtt a clericalis párt karjai közé vetette magát, s a Metternich politikához közeledéssel akarta Szardiniát megmenteni. De Ancona bombázásánál tevékeny részt vevén a clericalis párttal, annyira szakított, hogy most már csak a Mazzinisták tartják még a haza ellenségének. A római kérdésben az új minisztérium erélyesen fog fellépni, és ha Francziaország az új királyság elismerését ahhoz a feltételhez köti, hogy sz. Péter öröksége biztosíttassék, bizonyosak lehetünk benne, hogy Ricasoli és Minghetti oly feltételre rá nem áll, mely Olaszországot fővárosától fosztja meg. Az „Opinione“ azt mondja, hogy a minisztérium új személyzetével képes Olaszországot és Európát megnyugtatni. Azt mondják, hogy a franczia kabinet most a pétervárival alkudozik, hogy együtt ismerjék el az olasz királyságot. Ez alatt az angol kormány rokonszenvének egy újabb jelét adja Russelnek a turini követhez küldött következő sürgönyével: „Cavour halála általános fájdalmat szült az urak házában. Kiérdemlett dicsérettel áldozott mindenki e jeles férfi emlékének. Jelentse ön ki Minghettinek ő felsége kormányának őszinte és mély fájdalmát a kipótolhatlan veszteség felett, melyet Olaszország szenvedett.“ — Rómából írják, hogy Villetrinél véres összeütközés volt a pápai zsandárok és vasúti munkások között Garibaldi éltetéséért. Ameliában pedig a papok ellen lázadt fel a nép, azért, mert nem akartak részt venni a nemzeti ünnepben. A vizsgáló bizottmány a napokban ismét megerősített 160 tisztet, kik a déli hadseregbe Bixio osztályához tartoztak. Ford Turinba érkezett, azt hiszik az 500 milliós kölcsön tisztába hozása végett.—21 vagy 22-én megérkezik Francziaország elismerése is. Róma, jun. 6. A rendőrség szüretel. A nemzeti ünnep előtt elfogott 117 rómait csupa elővigyázatból. Az ünnep rendzavarás nélkül folyt le, de azért az elfogottak még nem bocsáttattak szabadon, mert a béke szándékolt megzavarásáért ellenök indított per még nem folyt le. Ezenkívül vége hossza nincs a sok s lázmotozásnak. A Napóleonhoz küldött adresse annyira felboszantotta ezt a világboldogító osztályt, hogy már most a fagylalt színeig kiterjeszti figyelmét, s a cukrászoknak eltiltotta a „Giandinettó“ nevű háromszínű fagylalt árulását. Egyébiránt meg kell vallani, hogy itt a szellem meg is van romolva, például már most aláírási ívek keringenek a városban Cavour szobrára, melyet a Capitoliumban fognak felállítani, mihelyt a piemontiak elfoglalják Romát. A „Siecle“ azt mondja, hogy Ricasoli minisztériumot a szabadság barátai egész Európában örömmel fogadták. A „Morning Post“ pedig így szól: „Olaszország ellenei nem vádolhatják többé az olasz politikát, hogy piemonti érdekeknek s balítéleteknek áldozok. Ricasoli talán még szabadabb és erélyesebb lesz elődénél a bel- és külveszélyekkeli küzdelemben.“ A „Pesti Napló“ magán társürgönye. Zágráb, jun. 17. A mai országgyűlésen vették kezdetüket a viták Horvátországnak Magyarországhozi csatlakozási kérdése fölött. Elvileg — úgy látszik — az országgyűlés a feltételes uniót akarja kimondani. A központi választmány határzati terve így hangzik : Az egyesített három királyság nyilvánítja, miszerint közte és Magyarország közt 1848 óta jogilag minden más kötelék megszakadt, kivévén azt, hogy ő Felsége, mint közös király, ugyanazon koronával, s ugyanazon koronázási okirattal koronáztatik meg, és hogy ezen országokat az 1847. évig hozott alkotmányos állam- és alaptörvények közösen illetik. Mindazonáltal a három egyesített királyság tekintetbe vételével késznek nyilatkozik Magyarországgal közelebbi államszövetségbe lépni, mihelyest ez utóbbi amannak önállóságát , függetlenségét reális és virtuális területét feltétlenül elismeri, mely szerint nemzetközi szerződés lenne kötendő a két országgyűlés egyenlő számú követei által. Holnap a vitatkozások folytattatnak. Távirati jelentések. Turin, jun. 15. A képviselők kamarájának többsége tegnap összegyűlt, hogy a parlamentnek még a témák előtt előveendő sürgetés munkálatait meghatározzák. A magángyűlés elvégezi, hogy előbb el nem fog a parlament oszlani mig az államadósságokra nézve tisztába nem jönek, s a kölcsön az uj vasuttervezetek s még néhány másodrendű kérdés meg nem szavazatik. A Ró dandár első ezredének, egy erős osztálya tegnap hajóra szálltak Genuában, alsó Olaszországba menendők. Turin, jun. 16. Nigra kijelöltetett a franczia udvarhoz követül. Brignola tábornok della Rovero helyébe hadügyminiszterré neveztetett ki. Páris, jun. 16. A mai Monsteur a tegnapi Patrienak Békéitől az olasz királyságnak Francziaország részéröli elismerése fölött folyó tárgyalásokról irt czikkét hozza. U j-Y o rk, jún. 5. Hírlik , hogy a szövetkezettek Harpers-Ferry-t kiüriték. A szövetségi csapatok Virginiában tovább haladnak előre. Ötven ezer szövetségi katona áll Washingtonban és környékén. Esti posta. Pest, jun. 17. — Ar.Morning posta párisi levelező írja, hogy mihelyt ki lesz egészítve az olasz minisztérium, Thouvenel egy köriratban azonnal elismeri az európai kabinetek előtt az olasz királyságot. Az elismerésnek mindenenesetre közelállónak kell lennie, mert a „Moniteur“ átvett egy erre vonatkozó közlést a „Patrie“ ból s Turinban már mint bizonyost állítják, hogy Nigra franczia követnek ki van nevezve. — Az „Advertisernek“ írja egyik levelezője, hogy Cavourt „valószínűleg, minden kétségen kívül“ a jezsuiták mérgezték meg. — Turin, jun. 12. Miután az új kabinet tegnap miniszteri tanácskozmányt tartott, megállapított programmjával a senatus és parlament elébe jött. A programmot általánosan jól fogadták, olyan is az mintha Cavour szelleme íratta volna Ricasolival. Azt mondják Ártom, Cavour kabinetfőnöke elválik a külügyminisztériumtól mondják, hogy Ricasoli Nigrát is mellőzni akarná. — A franczia törvényhozó testület 242 szavazattal 5 ellen megszavazta az 1862-ki budgetett egész terjedelmében. — Az „Indépendance“ párisi levelezője szerint 14-én miniszteri tanácskozmány tartatott Fontainebleauban. Az olasz királyság elismerése itt nem elhatároztatott — mert ez megtörtént, — denem szabályoztatott. Mindennap lehet már várni, hogy a „Moniteur“ e tényt kihirdeti. — A „Pays“ szerint a Francziaország és német vámszövetség közötti kereskedelmi szerződés létesülésére igen jó remények vannak habár néhány német államnak aggodalmai volak azon hírre, hogy Francziaország Ausztriával szándékszik ily szerződésre lépni. — Cochinchinából érkezett legújabb sürgöny szerint a kambodzsai alkirály ajánlatokat tett egy végleges kiegyenlítésre. — Cadixba 14-ikén posta érkezett az Antillákról. Havannából a pénzügyi helyzetről jók a hírek. San Domingóban nagy volt a lelkesedés, Santana töb körútban volt a spanyol igazgatás szabályozására. A párisi „Presse“ szerint a marokkói császár első győzedelmet nyert azon néptörzseken, melyek Mulej-Szolejman részére fellázadtak. Hajnald Lajos, erdélyi püspök felsőházi beszéde az erdélyi unio tárgyában. (Június 17-kén.) Midőn először vagyon szerencsém ezen méltóságos gyülekezet előtt szót emelni, igen nagyon érzem, hogy mind a szükséges politikai avatottságra, mind pedig a parlamentáris gyakorlottságra nézve újoncz vagyok e téren, melyre léptem. Ha tehát mindamellett azon általam igen tisztelt férfiak sorába beállani bátor vagyok, kik ezen országunk és nemzetünk jövőjére nézve nagy fontosságúvá válható tanácskozásban az elsők szólanak: ezt nem énszemélyem szerénytelen túlbecslésének, hanem azon viszonynak méltóztassék tulajdonitni , melyben mint Erdély püspöke, ezen tanácskozás egyik főbb tárgyához állok, — azon kötelezettségnek, melylyel főpásztori működésem színhelyét képező második hazám lakosai, ezek közt különösen tulajdon híveimnek előttem is gyakran kifejtett kívánságai és jogos követelései iránt tartozom. A tárgy, melyet érintek, s melyhez tüzetesen szólani akarok: Erdélynek viszonya Magyarországhoz ; Erdélynek nem annyira uniója Magyarországgal, mert hiszem ez jogilag és tettleg bevégzett tényként áll előttünk, mint inkább jelen tettleges állásából való kiemelése. Erdélynek visszacsatlása azon bűnhoz , melynek a magyar alkotmányos élet bölcsőkorától kezdve egész a tizenhatodik századnak majdnem közepéig a legdicsőbb magyar századok hosszú során keresztül, és ismét a legújabb korszakban, bárha csak rövid ideig kiegészítő része, jó és balsorsának osztályosa volt. Erdélynek a magyar törvényes kormány alá való közvetlen visszahelyezése, és következőleg ezen országgyűlésre is haladéktalan meghivatása, az itat pedig, valamint a többi eddig meg nemn