Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)

1862-02-07 / 3597. szám

RE. a választás módjáról alkotandanak, önbelá-­­­tása szerint a királyi szentesítést megadja, mely­hez képest a teljesitendők teljesítését megparan­csolta. Ugyanazon napról egy, a hivatalos „Köz­löny“ 9-ik számában még azon hó 17-kén köz­hírré tett hasonló tartalmú k. kir. leiratot intézett Ő Felsége a nádor és királyi helytartó Ő Fensé­géhez is. (­ Fensége tehát, kinek hatósága különben is az 1848. pünkösdhó 29-kén kelt fentebb idézett legr. k. kir. kézirat által Erdélyre is már kiter­jesztve volt, ilyetén különösen is történt felha­­talmaztatásánál fogva a közös hongyülésre kül­dendő erdélyi követeknek népképviselet alap­­jáni választásáról alkotott s a szent Ivánhó 3 án kelt alázatos felirat mellett . Felségéhez felter­jesztett törvényczikket szent Ivánhó 19-én 367. sz. alatt kelt s az irománykönyv 40-dik száma alatti rendelete által, az irománykönyv 41. szá­ma alatt látható alakban, minden változtatás nél­kül megerősitvén és szentesitvén, egyúttal ren­delni méltóztatott, „hogy miután a két testvér­háza már törvény által szentesített frigyénél fog­va is egyesült és a megerősített választási tör­vény által Erdély népeinek a közös törvényho­zásba való befolyás biztosíttatott, s miután to­vábbá az egyesülésnek király és nemzet közös akaratával lett kimondása után a törvényhozó­hatalom csak az egyesült haza országgyűlésén gyakoroltathatik, ennélfogva Erdély harai és Rendei minden egyéb törvényhozási kérdéseket az itt év szent Jakabhó 2-ára Pestre összehívott országgyűlésre halasztván, igyekezetüket oda fordítsák, hogy a követválasztások azonnal ren­deltessenek meg.“ Ezen rendelet s a választási törvényczikk a szent Ivánhó 23-án tartott 13-dik országra ülés­ben a jegyzőkönyv 64. p. szerint kihirdettetvén, a megerősített és szentesitett törvényczikk újab­ban is elfogadtatott, és a kir. főkormányszék másnapon 7785. 1848. szám alatt minden ma­gyar megyéhez s Fogarasvidékéhez, úgy a szé­kely székekhez és a szász székekhez és vidé­kekhez, valamint az országgyűlésre követ kül­dési joggal biró városokhoz bocsátott, s az I. jegy alatti jegyzék 7 száma alatt levő körrende­lete által az ugyanazon hó 17-kéről 7147. 1848. sz. alatti fentebb említett rendelete folytán meg­hagyta, hogy a megerősitett törvényczikk alapján a közös hongyülésre a követválasztások hala­déktalanul megtétessenek , mely törvényhatósá­gok különben is István nádor, királyi helytartó e Fenségének ugyanazon hóban 3772. sz. a. a belügyminiszter ellenjegyzése alatt kelt s az '/. alatti jegyzék 8-ik száma alatt látható rendelete által a szent-Jakabhó 2-án Pestre hivott ország­gyűlésre a magyarországi 1848. V. és erdélyi 1848. I. és II. törvényczikkek értelmébeni meg­jelenésre maga rendén meghivattak. Ezek szerint a Magyarország és Erdély egye­sítése iránti törvény érvénybe lépettnek s maga az egyesülés megtörténtnek és bevégzett tény­nek tekintetett mind ő cs. kir. ap. Felsége, mind a kormány, mind pedig a törvényhatóságok ál­tal. — Mit a következő adatok még bővebben is felvilágositnak. (Vége köv.) Gazdasági s kerested, tudósítás. Pest, febr. 6. Az idő derült, szeles. A gabonaüzletben csekély élénkség, 3000 m. búza s 1500 m. zab eladásán kívül több eladás nem jött tudomásra. Szeged, febr. 4. Piaczi árak: búza 4 frt 60—80 kr, kétszeres 3 ft 70—80 kr, rozs 3 ft, árpa 2 ft 50 kr, zab 2 ft—2 ft 10 kr, kukoricza 3 ft 15—20 kr, köles 3 ft 20 kr, bab 5 ft a rimaszombati kaszinó, Rottenbiller Lipót ur, gr. Szapáry-Orczy Anna asszony, a szarvasi kaszinó, 50. Szentandrássy Lajos ur, Szinyey-Jekelfalussy Valéria asszony, Szitányi Ullmann Adolf ur, Szitányi Ullmann Incze ur, Szitányi Ullmann Vilmos ur, 55. Sztankovánszky Imre ur, Szűcs Lajosné asszony, Tömöri Anasztáz ur, Valics Antalné asszony, a veszprémi nemzeti kaszinó, 60. Véghelyi Imréné, szül. Pázmándy Karoli­na asszony, Vojnics Márk ur, Vojnics Tivadarné asszony, Weisz Bernát Ferencz ur, gr. Zsigray Fülöp ur, összesen 64 alapítvány. Ezen alapítókon kivül még számosan gya­rapították a társaság pénztárát nagyobb-kisebb adományokkal. A társaság egyébiránt nemcsak pénzbeli ado­mányokban részesült. Idősb Bartal György kir. tanácsos ur Kisfaludy Károlynak egy sajátkezű olajfestményével, Spissich László úr szintén Kisfaludy Károlynak 28 levelével eredeti kéz­iratban, többen könyvekkel — Horváth Döme úr nevezetesen egész kis könyvtárral — ajándé­kozták meg a társaságot. Mindezen adományok, melyek az „Évlapok“­­ban egyenkint meg lesznek nevezve, szép tanú­ságot tesznek azon készségről, melylyel a haza magyar szépirodalmi intézetünk fennállását s munkálkodását biztosítani igyekezett; mégis kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a társa­ság vagyona az eddig hozzájárult alapítványok s egyéb pénzbeli adományok által még koránt­sem gyarapodott annyira, hogy kívánatos siker­rel foganatosíthatná azon czéljait, melyeket mind szépirodalmunk érdeke, mind saját rendeltetése is elébe tűz. Szathmáry Lajos úr, kit a Kisfaludy-Társaság szerencsés volt a múlt évben pénztárnokul meg­nyerhetni, jelentésében kimutatja, hogy 1861-nek végéig az összes pénztári forgalom 6314 frt 68 krra, a valóságos kiadás pedig 83 frt 83 krra rúgott; e szerint maradt a pénztárban 6230 frt 85 kr (mely összegből 5983 frt 66 kr. letéte­­mény, 247 frt 19 kr pedig készpénzben van meg); s ha ezen 6230 frt 85 krnyi összeghez még hozzáadunk három régibb 1239 frtnyi kün­­levő tökét, kiderül, hogy 1861-diki dec. 31-kén a társaság összes pénztári állapotát 7469 frt 85 kr képezte. A társaság tehát ezen töke ötös ka­matjait fordíthatná szép czéljai valósítására; e kamatok pedig 373 frtot tesznek! Meg kell jegyeznem, hogy a kimutatott ösz­­szegbe a pártolók évdijai nincsenek bele tudva, mert ezek a hatvanéves vállalat költségei födö­­zésére szolgálván, külön kezeltetnek s belőlök csak a netán fennmaradandó tiszta jövedelem foly be időnkint a társaság pénztárába. Látnivaló a fentebbi kimutatásból, hogy a Kis­­faludy-Társaságnak, hivatása kellő betöltésére, még nincs elegendő pénzereje ; — de, hála is­tennek, valamije mégis már van, s e mellett a Shakespeare-kiadást Tömöri úr, a hatvanéves vállalatot pedig pártolói biztosítják , ennélfogva méltán elvárhatni tőle, hogy mégis már tett lé­gyen valamit. íme az adatok, melyek a Kisfaludy-Társaság múltévi működését vázolják. A Shakespeare-kiadást illetőleg, ennek előmoz­dításában íróink még nem tanúsítottak nagy buz­­góságot, a közrebocsátott felszólítás következ­tében ugyanis, mostanig mindössze négy szinmű érkezett be: Ács Zsigmond úr a „Velenczei kal­márt,“ Kalmár Géza úr „VI. Henrik“ első részét, Szász Károly társasági tag pedig „Othellot“ s a „Téli regét“ bocsátotta intézetünk bírálata alá. E beküldött fordítások közül a társaság eddigelé „Othellot“ fogadta el kiadás végett, legközelebb pedig ismét várható egy, tán két lefordított szinmű elfogadása, úgy, hogy a magyar Shakes­­peareből ez idén ha nem több, legalább az első kötet mégis meg fog jelenhetni. A hatvanéves vállalat, legyőzvén a kezdet ne­hézségeit, már tettleg megindult. Ennek első fü­zetét a „Külföldi népdalok“ gyűjteménye képezi Greguss Ágost társasági tagtól. Egy másik tag, Kazinczy Gábor, három moliérei vígjáték, úgy­mint „Tartuffe“, a „Fösvény “ és „Dandin György“ fordítását ajánlotta föl e vállalat számára, még két tag pedig, Szász Károly és Tóth Kálmán a Hugo Victorféle „Századok legendájáéból ki­szemelt költeményekkel ígérkeztek hozzá­já­rulni , s remélhetjük, hogy mind Moliere emlí­tett művei, mind Hugo Victor mondái a pártoló­kat illető kiadványoknak még első három éves szakaszában fognak helyet foglalni. . A regények sorát e kiadványokban „Bede Ádám“ nyitotta meg Eliot Györgytől, szintén egy társasági tag, Salamon Ferencz, fordítása szerint. Ezen angol írói termék rövid ismerteté­sére legyen elég fölhoznom, hogy a nő, ki an­nak szerzője, ez egy műve által egyik legnép­szerűbb íróvá emelkedett, még pedig népszerű­vé mind a birálat, mind a közönség előtt, és nép­szerűvé Angolországban, melynek regényirodal­ma jelenleg valamennyi nemzetét felülmúlja s mely e nemben csak az élők között oly írókat mutathat föl, mint Quiver és Lever, Dickens és Thackeray. „Bede Ádám“-ból pártolóink eddig két füzetet kaptak : ezt a regény hátralevő része mihamarább követni fogja. Francziaország mostani legnagyobb regényíró­ja szintén nő, mint a „Bede Ádám“ szerzője. Kell-e mondanom, hogy Sand Györgyöt értem ? A társaság ennek is kiadja egyik legújabb s leg­szebb regényét, mely tavaly „Vasvédre“ czím alatt jelent meg. Tetemes része már le van for­dítva, s mihely­t a most folyó angol regény a sajtó alól kikerülend, azonnal megindul. Még egy művet kell említenem, melyet a hat­van­éves vállalatban közrebocsátottunk. Ezen mű: az „Ember tragédiája“, drámai költemény, Madách Imrétől. A Kisfaludy-Társaság, fennállása legelső évti­zedében, oly szerencsés volt, hogy egy addig is­meretlen költői nagyságot, hogy „Toldy“ szerző­jét mutathatta be a hazának; ne tekintsük-e ked­vező jelül, hogy a társaságnak most, újjászületé­se legelső évében, hasonló szerencse jutott s az „Ember tragédiája“ szerzőjében egy eddig szintén ismeretlen költői nagyságot mutathat be? Az „Ember tragédiáját“ minden fogékony lé­lek a gyönyör azon megdöbbenésével üdvözölte, melyet csak igazán jeles mű okozhat, de múlha­tatlanul okoz is ; és a költemény alig látott vilá­got, midőn a fellelkesültek már két vi­lgirodalmi remekkel, az „Elveszett paradicsom“-mal és „Faust“-tal kezdték azt összeméregetni. Két­ségtelen , hogy a mű becsének tüzetes meg­határozása , illető helyének kiszabása nem az első hevület , hanem a higgadt bírálat dolga, s ez van arra hivatva, hogy a műnek mind szépségeit, mind fogyatkozásait részletenként föl­világosítsa és megmagyarázza ; de annyit már most is kimondhatunk, hogy e szint oly merész, mint nagy szerkezetben, a­mely két összülőben az összes emberiséget személyesíti, mégis a drámai egyénités szokatlan erejével találkozunk, a­hogy az csupa jelkép és mégis élet, csupa elvonás és mégis költészet. Eszméjét az ember meghason­­lása képezi, ki a legtöbb jó után törekszik, de a legfőbbtől független akar lenni, ki végtelen czé­­lokat óhajt elérni, de csak végeseket bir kitűzni, ki szabadságra vágyva, rabságáról győződik meg, és szellemiségében elbizakodva, martaléka lesz anyagiságának, ki szeretetért eped, és gyűlölsé­­get arat, kinek tudás kell, és csak annyira juthat, hogy átlátja tudatlanságát, ki ellöki magát isteni vezérétől, s az ismeretlen pályán tájékozatlanul szerte bolyong és tévedez. Fölteszi magában, hogy maga lesz sorsának ura, s megkísérti ez uraságot; de az emberiség történeteiből kiemelt egyes mozzanatok, az egyes haladási fokoknak leghatalmasabb képviselői nem tanúsítanak egye­bet, mint fennhéjázó tervének örökösen ismétlődő meghiúsultát: az ember minden új meg új társa­dalmi körbe, mint optimista lép be, s mindenikből mint pessimista távozik; fásultan elfordul műkö­déseinek színhelyétől, e földtől, hol annyit szen­vedett, s nem bir ellenni nélküle; utóvégre már nem tűzve ki semmi czélt, a merő küzdéssel is beérné, s íme, képtelen küzdeni . . . De hátha mindezen alakok, mindezen képek hamisak? A történetek nem épen azt bizonyítják-e, hogy az emberiség folytonos fejlődésben teljesíti rendel­tetését, tehát valósítja czéljait ? — Úgy van, s e czélok épen azért egyetlenegy mozzanatban sin­csenek teljesen valósítva. Ez nem lehet máskép, s e kénytelenség a hivet nem tántorítja meg, de az elpártolt Ádámot kétségbeejti. És ne feledjük, hogy a feltüntetett képek nem annyira egyete­mes történelmi, hanem egyéni lélektani követ­kezetesség szerint váltogatják egymást, hogy azok­ ennélfogva kevésbé tárgylag, mint inkább önleg mondhatók igazaknak, a­mennyiben t. i. a társadalmakat nem merőben úgy tükröztetik, a mint valósággal voltak, vannak és lesznek, ha­nem a mint a Lucifer karján haladó ember látja. E képek tehát épen félszegségek által igazán egészek, végletességeikben öszhangosak és lát­­szatos hűtlenségek mellett is hűk : azon igazsá­got érzékítik, hogy a korlátolt ember számára nincs teljes önállóság: vagy az Istentől, vagy Lucifertől kell függnie, s nem lehet a jótól el­szakadnia, hogy ne pártoljon a gonoszhoz ; meg­­hasonlásából pedig csak akkor épül ki, eljátszott lelki nyugalmát csak úgy nyeri vissza, ha szent bizalommal ismét az Isten gondviselése alá bo­csátkozik. De most veszem észre, hogy rövid jelentés helyett egész ismertetésbe fogtam. Térjünk a titoknoki előadás rendes útjára. Az elősorolt füzetek, melyek a hatvanéves vál­lalatban eddig megjelentek, összesen 49 ivet töltenek be; a pártolók első évi könyvilletmé­­nyéből e szerint még 11 év van hátra; e hátralé­kot a másodévi szállítmányokban fogják párto­lóink megkapni, addig is, hisszük, hogy számuk, mely eddig 1094-re rúg, még tetemesen meg­szaporodik. Az „Évlapok“ tekintetében azon intézkedés történt, hogy legközelebbi (VIII-dik) kötetüknek a társaság történeteire vonatkozó részét felében Toldy Ferencz alelnök, felében Arany János igazgató szerkeszsze , az előbbi t. i. 1840/7 óta intézetünk újabb föltámadásáig, az utóbbi ettől mostanig. Az „Évlapok“ másik tárgyát, azaz a tagok munkálatait illetőleg, már van kész anya­gunk is, a­mihez rövid időn még több fog já­rulni, úgy, hogy esztendő folytán az „Évlapok“ jókora kötetét reméljük kiadhatni. Az „Évlapok“-ba felveendő kész anyagot azon munkák egy része képezi, melyeket tag­jaink a társaság havi üléseiben olvastak föl, mutattak be. Legyen szabad azokat futólag érin­tenem. Arany János igazgató mutatványokat ter­jesztett elő Shakespeare „Nyáréji álma“ fordítá­sából és ily czímű nagyobb művéből: „Vojtina könyve a költészetről“ ; Erdélyi János tagunk­tól az „Új Magyar Múzeum “-ban megkezdett „Aesthetikai tanulmányok“ folytatását vettük ; Bay András veterán társunk, az irodalom örök­ifjú bajnoka, Cicero két beszédét, Archias költő és Marcellus mellett, fordította le a társaság számára; Greguss Ágost titoknok a „Külföldi népdalok“ gyűjteményével köszöntvén be, a népköltészet viszonyáról a műköltészethez mon­dott el néhány észrevételt; Szász Károly tag „ A kis Ilonka emlékezete“ czimü költeményeiből olvasott föl; Toldy Ferencz alelnök Kisfaludy Károlynak, nénjéhez irt s a társaság birtokába jutott 28 levelét, más alkalommal meg Csokonai tervezett „Árpádiászát“ ismertette a fennmaradt töredékek alapján . Tóth Kálmán segédtitoknok „Dobó Katicza“ czímű színdarabja egy részét közölte a társasággal. A tagok munkálkodásához tartozik különféle dolgozatok megbirálása is. A Shakspeare-fordí­­tásokon kivül, melyekről fentebb már emlékez­tem, az 1848-ból öröklött kétrendbeli pályamun­kák s több hazánkfiától kiadás végett beküldött egyéb fordítások, igy Lamartine „Genovéva“ja Kovács János úrtól, Aeschylus „Lebilincselt Prométheusza“ Zilahi Károly úrtól, az „Odes­­seia“ Zombory Lipót úrtól, igényelték a vizsgá­latot. A pályamunkák felől külön, részletes­ tudósítás fogja értesíteni a közönséget; itt elég legyen megjegyeznem, hogy a pályázat eredmé­nye korántsem örvendetes, és fájdalom, hasonló eredményt kell jelentenem az elősorolt fordítá­sok tárgyában, melyeket bírálóink olyanoknak találtak, hogy a társaság nem vállalhatta el kia­dásukat. Annál örvendetesebb azonban, hogy a társa­ság mégis hozzácsatolhatta nevét egy oly mun­kához, mely mint jeles műfordítás irodalmunk­nak nemcsak diszére szolgál, de benne rég érezhető hézagot is pótol s helyét az igazán szük­séges könyvek közt foglalja el. Cicero leveleit értem, Fábián Gábortól, melyeknek avatott kéz­zel rendezett gyűjteménye hat kötetben a Kis­faludy-Társaság pártolása mellett jelenik meg s melyekből az első kötetek már közkézen is fo­rognak. És ezzel be volna végezve, a mit a társaság működésér­ől irodalmi tekintetben mondanom kellett, hátra van még egy két másnemű tárgy, mi emlitetlenül nem hagyható. Először is emlékezzünk meg szíves örömmel azokról, kik nemzeti ünnepélyeik alkalmával szintén megemlékeztek rólunk: a kecskemétiek­ről, kik Katona szobra leleplezéséhez (múlt évi májusban), és szerb testvéreinkről, kik az újvi­déki Tököli-ünnepélyre (múlt évi augusztusban) hívtak meg bennünket. A Kisfaludy-Társaság köszönettel fogadván a megtiszteltetést, mind a kecskeméti, mind az újvidéki ünnepélyen több tagja által képviseltette magát. És ezután emlékezzünk meg fájdalommal a halottainkról. Társaságunk, melynek sorai már úgyis oly tetemesen meg voltak ritkulva, a múlt évben­ ismét három kitűnő tagját vesztette el: Szemere Pált (mart. 18-dikán), Vachott Sándort (ápril 9-dikén) és Sárosy Gyulát (november 16-dikán). E három költő, bár­mennyire külön­bözött is egymástól, élet és viszontagságok, jel­lem és ízlés dolgában, bármily ellentét mutat­kozott is kettejüknek megtört férfikora s az el­sőnek ép aggsága között; mégis mind a három­nak műveiben oly számos közös vonásra aka­dunk, oly vonásokra, melyeket annál inkább ki lehet emelnünk, mivel költészetünkben általá­ban a ritkaságok közé tartoznak. Mind a három­nak lyráját bizonyos gyöngéd választékosság, a gondolatok s érzelmek kifejezésében rendkí­vüli tisztaság és pontosság, a külalak csínja, s a nyelv szabatossága jellemzi. Az ő elköltözésük által is szaporodott hézagok betöltésére a társaság új választásokat rendezett s i. é. jan. 30-dikai ülésében öt érdemes írót vett föl tagjai közé : Bérczy Károlyt, Dobsa Lajost, Fábián Gábort, Lévay Józsefet és Madách Imrét. A társaság még ez uj tagokkal sem emelke­dett 1848-diki létszámához, valamint még akkori virágzásától is távol áll; hiszszük azonban — hogyne hinnék ! — hogy 48-diki műkörét — ha­zánkkal együtt — ő is mihamarabb vissza fogja szerezni. 10—20 kr, szalonna mázsája 28—30 ft, zsir hordóstól 38—40 ft. Baja, febr. 2. A multheti esőzések úgy meg­rontották az utakat, hogy alig járhatni rajtok, e miatt gabnát igen keveset szállítottak a piaczra, és ez a kevés aztán jó áron el is kelt, a búza 4 ft 60—80 kr, a rozs és kétszeres 3 ft 20—40 kr, árpa 2 ft, zab 1 ft 52—54 kr, kukoricza 2 ft 90 kr—3 ft. Sziszek, febr. 2. A szelíd idő folyóinkról leolvasztotta a jeget, a Kulpán a hajózás már meg is kezdődött, s a Száván is várják a szállít­mányokat. A múlt héten elkelt itt összesen 2200 mérő becsei búza eltért, 2400 m. bácskai kétsze­res 4 ft 40 kr 7000 m. bánsági kukoricza 4 ft 29—35 kr és 2000 m. zab 1 ft 90 kr. N. Sz.-M­i­k­­­ó­s, febr. 3. Alig hoznak vala­mit a piaczra, nagyobb eladásokról szó sincs, jelen piaczi áraink: búza 4 ft 50 kr, kétszeres 3 ft 40 kr, árpa 2 ft 60 kr, zab 1 ft 80 kr, ku­koricza 2 ft 90 kr oszt.­mérőnként. Temesvár, febr. 2. Néhány nap óta esős időnk van, a szállítás csekély s ahoz képest a forgalom élettelen. A búza múlt heti árából 10 krajczárt veszített, s alig kelt el első minőségű 5000 m. rozs, és árpa kevés van a raktárakban, zab bőven, de nincs kelete, a kukoriczát min­den órán el lehet adni. Áraink: búza 86—87 ftos 4 ft 75—85 kr, 84—85 ftos 4 ft 60—70 kr, rozs 3 ft 45—50 kr, kukoricza 3 ft 20—37 kr, zab 1 ft 70 kr, a szesz hordóban fokonként 59—59’/2 kr, s igy is alig van kelete. Vegyes tudósítások. — Udvarhely szék, jan. 24. E hó 21-én, délután 4 órakor, közszeretetben álló főkirály­­biránk Dániel Gábor ö mlga városunkba megér­kezvén, 22-én elnöklete alatt népes tiszti gyű­lés tartatott, melyben ö maga — miután a hely­zet tarthatlanságát meghatóan rajzolá s egyszer­smind nyilvánitá, miszerint még csak egyedül fungál, mint alkotmányos főtiszt — közmegelé­gedésünkre betöltött állomásáról lemonda; ugyan­ezt tevék a tisztség tagjai — a levéltárnok és főorvos kivételével, kik a közjó szempontjából állomásaikon maradni véleményeztettek. Ezen ad­us a főkormányszéknek még az napról följe­lentetett, a jelentésben pedig kifejezve jön, hogy a tisztség az új tiszti kar kineveztetéséig a köz­csend, vagyon- és személybátorság tekintetéből helyén marad. Minderről a jegyzőkönyv terje­delmesebben beszél. Udvarhely­ város tanácsa e hó 20-án szintén lemondott. Derzsi Lajos alkapitány állomását meg kívánja továbbra is tartani. A főkormány­szék megkéretni határoztatott, hogy mielőbb új választást rendelni méltóztassék. Az uj­­combinatióknak nincsen vége-hossza, határa. És ez hagyján. De azok a gyerekes in­­dignatiók komoly ügyben, férfiakhoz tán még­sem illenek...............Némelyek privilegizáltat­nak , hogy élhessenek; mások elítéltetnek, hogy éhen haljanak. Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk ! mert bizony, bizony mondom ti nektek : nem mi találtuk föl a puskaport! (Kor.) Különfélék. Pest, febr. 6. * A tegnapi Wiener Zrg. jelenti, hogy Ő Felsége az érd. kir. főkormányszék elnökének gr. Beth­len Farkast Küküllővármegye főispánságától föl­mentő határozatát helyben hagyá. Továbbá : Ő Felsége Keserű Mózes gyula-fehérvári kanonok­nak , kolosmonostori czimzetes apátnak és kir. tanácsosnak az érd. kir. főkormányszéknél elébb elfoglalt hivatalába , az egyházi és iskolai ügyek referensségébe újra belépését az ezen állással járó rendes illetékkel— legkegyelmesebben megerősité. Végre : A magyar kir. udv. kanczellár Nedecz­­k­y András országos és törvényszéki ügyvédet a magy. kir. udv. kanczelláriánál fizetés nélküli fo­galmazó-segéddé nevezé ki. *Nagy-Szombat városának alantabb fek­vő házait az ottani hegyi patak rögtöni áradása f. hó 2-kára virradó éjjel egy singnyi magasságra elbob­ta, s betolakodott a boltokba, földszinti laká­sokba, úgy, hogy a lakók alig birtak hirtelenében menekülni. A külvárosokban néhány lakóház, s gazdasági épület a dühös ár rohanását ki nem bir­va, összeomlott. A pinezékben tartott holmikbani károsodás jelentékeny. Két ló s 11 db szarvas­­marha a hullámokba veszett, 60 öl tűzifa ugyan­ezek által elsodortatott. A közlekedés a vidéken mindenfelé meg van szakasztva. Ily nagy áradásra azon környéken senki sem emlékezik.­­ A víz magassága tegnap esti 6 órakor 15:40-re emelkedett; ez erős áradás okául vagy a Fel-Du­­nán a jégnek — s vele együtt nagyobb víztömeg­nek — megindulását, vagy pedig a jégtömegek­nek valahol Pest alatti összetorlódását állítják. Azonban az előbbi ok valószínű­bb. Mohácsról tegnap délutánról a következő távirat érkezett : „A jég ma délben kevéssé mozdult, de újra meg­állt. A víz két nap óta csak 1 és fél lábbal nőtt. Az idő esős.“ * Nagyváradi levelezőnk értesit, hogy február 3-kára virradólag meghalt biharmegyei kir. biztos Petrák János halála oly rögtöni volt, hogy az elköltözött febr. 2-kán este még mit sem érezve, egész 11 óráig mulatott és olvasott, majd elalud­ván, 1 óra múlva álmából felriadt, s pár percz múlva már meg volt halva. Életének — mint teg­nap írtuk — tüdőszélhüdés vetett véget. * Legfelsőbb engedély folytán budai lakos dr. R­eich Sándor és testvére Béla „Országira változtatók vezeték­nevüket. * A pesti Lloyd társulat a magyar írók segély­egyletének pénzalapjához 200 frt alapitványnyal járult, e tőkét befizetvén. Ezenkívül az aláírási ívet a Lloyd tagok közt körözteti. * A pesti nők (magyar gazdasszonyok) által ha­zai közczélra folyó 1862-ik évi február 9 én, az­az vasárnap déli­g, 1 órakor a Lloyd teremben adandó hangversenynek programmja : „Hymnus“ Kölcseytől, zenéjét szerzé Erkel­, énekli az egye­temi dalárda. 2 „A méh románcza“ Aranytól, sza­valja Lendvay Mártonná asszony. 3. „Népdal“ énekli Haris­eh Mihály ur. 4. „Fantasie carac­­teristique“ gordonkára szerző Servais, előadja S­z­u­c­k Róza k. a. 5. „E morta“ dal Donizettitől, énekli Heller Vilma k. a. 6. „Petőfi-keresők“ Jókai Mórtól, szavalja Molnár György ur. 7. „Magyar dalok“ Zimaytól, énekli Hollósy L.­­Kornélia asszony. 8. „Honszeretet“ Vörösmarty­tól, szavalja Kövérné Komlóssy Ida asszony. 9. a) „Perles du viu de Champagne“ Therntől. b) „Ábránd magyar dalok fölött“, mindkettőt zongo­rán előadja Sipos Antal ur. 10. „Népdalok“ Füreditől, énekli Füredi Mihály ur. 11. „Sze­retlek kedvesem“ Petőfitől, szavalja Szerdahe­lyi K. ur. 12. Párdal „Kunokéból, énekli Holló­­s­y L. Kornélia asszony és B­i­g­n­­­o ur. 13. „Nézz rózsám a szemembe“, népdal, és „Jegenyefa tetejé­ben“ népdal, énekli az egyetemi dalárda. Helyek ára: körszék 3 ft, zártszék 2 ft, beme­net 1 ft. — Mint halljuk, ez érdekes hangversenyre a jegyek rendkívül kapósak. A programaiból saj­nálattal látjuk, hogy a magyar gazdasszonyok hangversenyében Reményi nem működhetik közre, miután e napra ismét Bécsben kell lennie, hol egy udvari hangversenyben fog résztvenni. * M­a­r­k­ó Károly özvegyének gyámolítására a képzőművészek egyletének pénztárnokához újólag 65 ft küldetett be. * A mai számunkhoz mellékelt s Magyarorszá­gon jól ismert Clayton, Shuttleworth és társa gép­gyáruknak árjegyzéke figyelmes f elolvasást ér­demel, mint más ilynemű mellékletek, miután ez azon legjobb hitelű gőzcséplőgépek magyarázatát tartalmazza, melyek hazánk gabonatermelő vidé­kein majdnem kizárólag használtatnak és a belföl­dön gyártottaknak is mintául szolgáltak. Maga a lincolni gyár Angolhonban több mint 1000 mun­kást foglalkoztat, s képes hetenként 15 pár gőz­mozdonyt és cséplőgépet kiállítani , s rövid fennállása óta 4600-nál több ily gépet adott el, melyekből 200 a magyar korona országaiban mű­ködik. Ily forgalmat nehezen fog más ilynemű gyár felmutathatni. Hogy ezen gőzcséplőgépek gyors működésök által hazánk gabona kivitelére nézve nagy tényezők, ez a röpiratban igen tapintatosan van kimutatva. Minden más, e röpiratban előszám­­lált gépek és gazdasági eszközök itt Pesten is ké­szíttetnek. * Martonos községe febr. 2-kán tartott képvi­selő gyűlésében, Koós Ferencz ügyvéd úr indítvá­nyára, a magyar akadémia palotájára 200, s az Újvidéken alakulandó szerb akadémiára szintén 200 frtot egyhangúlag utalványozott a község pénztárából kifizettetni. * A lövöldében a helybeli evang.-szláv iskola javára f. hó 11-kén tánczvigalmat rendeznek. * Az orvosnövendékek alakulandó segélyegyleté­nek alapszabályai már fölterjesztettek a helytartó tanácshoz megerősítés végett. * A marhavész Tót-Komlóson és Pitvaroson (Csanád) is megszűnt. * Bécsben közelebbről hunyt el egy Heese nevű háztulajdonosnő, ki végrendeletileg meghagyta, hogy házának minden lakója házbérmentes féléven át, s 2 évig egyiknek sem szabad felmondani. Házában 20 év óta nem emelé a lakbért. Ilyen háztulajdonosokat Pesten lámpával sem lehetne találni. * A sz. Erzsébet-apáczák budai conventje f. u. jan. 6-kán a városi kórházból 14 beteget további ápolás végett minden jutalom visszautasítása mel­lett felebaráti szeretetből átvett, mely nemes tett­ért Buda főváros tanácsa hálát és elismerést szavaz. * F. hó 16-án d. u. 5 órakor a muzeum teremé­ben „harmóniai hangverseny“ fog tartatni a nem­zeti színházi zenekar több tagja által, mely alka­lommal H­o 11 é­s y L.-né és Ins­ti­tor is itt is énekelni fognak. A többi hangverseny-részeket Huber K., Reiner, Turek, Eisler, Kuber, Talabér, Spiller, Kanders, Höszly és Trautsch urak játéka képezendi. A böjti napok alatt még egy ily harmo­niai hangverseny fogna tartatni. * A budai Gellérthegyről egy szikla leszakadt, s omlásában egy embert is zúzott agyon. — A „Pesti Napló“ I. évi 25-ik számában, a különfélék rovatában ujdonságképen közöltetett, hogy a Kalocsáról nyert meghívás folytán a pesti egyetemi dalárda, mihelyt a megindulandó gőzhajók a közlekedést könnyebbé teszik, le fog rándulni Kalocsára, hogy itt egy jótékony czélra rendezendő dalárda estélyben részt vegyen; szinte ez alkalommal a káptalani főtemplomban is el fogják zengeni szép egyházi éneküket a nagy mi­sén. A derék Luczenbacher testvérek, mint hiteles helyről halljuk, örömmel ajánják fel hajójukat a dalárda tagjainak ingyen oda és visszaszállítására. Miután a dalárda sem Kalocsáról meghívást nem kapott, sem a Luczenbacher testvérek szives aján­latáról mit sem tud : a fönntebbi hirt rész forrásból eredetinek nyilvánítja a pesti egyetemi dalárda vá­lasztmánya.*) — Hirdetmény. A m. évi dec. 29-diki reg-­*) E hir hozzánk M­nV--s joghallgató ur által külde­tett be. Szerk. geli vasutvonatlal Pestről Nándorfehérvárra és Zi­­monyba, s a Budáról és Szegedről Zimonyba indí­tott postai levélnyaláb azon hó 31-én Zimony és Pancsova között elveszett. Minthogy ezeknek utóbb felfedezett álnok megjeleinél a levelezések na­gyobb része csak töredékben, s ezek között 23 darab különféle váltó is találtatott, erről a t. ez. levelező-közönség oly megjegyzéssel értesittetik, hogy az utóbb érintett érték­papirosok az illető s jogaikat kellőkép igazolandó tulajdonosok vissza­követeléséig a temesvári cs. kir. postaigazgató­ságnál vannak további őrizet végett letéve. Pest, február 1. 1862. A cs. kir. posta-igazgatóság. — Telegraf! tudósítás a bécsi börzéről febr. 6. 5% metalliques 69,45. Nemzeti Kölcsön 83,95. Bankrészvény 809. — Hitelintézet 176,50. Lon­doni váltók 138,30. Arany 6,55. NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 7 -re van kitűzve : „Egy szegény ifjú története.“ Szinmü 5 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Febr. 7-re van kitűzve: „Dósa György“ A „P. i­.“ magas távsürgönyei. Drezda, febr. 6. A drezdai lap var­sói levelezője közli a bebörtönözött papok felett kimondott haditörvényszéki ítélete­ket, nevezetesen négy kanonok száműze­tésre, egy pedig várfogságra ítéltetett. Bécs, febr. 6. A „Wiener Zig“ esti lapja Schmerling miniszterhez inté­zett császári kéziratot tartalmaz, melynél fogva az alsó-ausztriai vízkárosultaknak 10,000 ft, a többi tartományok részére pedig 20,000 ft adományoztatik. London, febr. 6. A mai „Times“ szerint a trónbeszéd semmi feltűnő közle­ményt nem foglaland magában. Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. A törvényhozó testü­let által az állampapírok conversiója kérdésében kinevezett bizottmány jelentéstevőjéül, írják febr. 2-ról, G­o -­­­n neveztetett ki. Úgy vélik, hogy e munkálat 3-ik vagy 4 dikére elkészül. Párisból a római kérdésben semmi új nem ér­kezett, annyival inkább, mivel valamennyi pá­risi lap febr.. 3-káról kimaradt. Különben épen a 2-káig terjedő hírek meg nem érkeztével alkal­masint nem sokat vesztünk, mert atalán vasár­napról kevés új hírt szoktak közleni a párisi lapok. A belga „Indépendance“ párisi levelezőinek o­káról szóló hírei közt legelső helyt foglal el a mexikói ügy. Mind a párisi, mind a madridi la­pok a mexikói expeditióra nézve a legjobb remé­nyekkel vannak. A „Patrie“ szerint a mexikóiak legközelebbről egy küldöttséget küldenek Euró­pába, azon petitióval, hogy Mexicóban monar­chiai forma állíttassák fel. Azonban a Mexicó­­ból közvetlenül érkezett hírek némi ellenmon­dásban vannak e tudósításokkal. Azok szerint Juarez tábornok makacs ellenállásra készül, s nem csekély erő felett rendelkezik. A kölni lap párisi levelezője szerint ott jól ér­tesült körökben állítják, hogy nemcsak Mexicó, hanem a laplatai s más délamerikai köztársasá­gok is monarchiákká alakíttatnak, s európai her­­czegeket kapnak uralkodóul. A franczia kor­mány kettős czélt akar elérni e tervvel: egyik

Next