Pesti Napló, 1862. március (13. évfolyam, 3616-3640. szám)

1862-03-01 / 3616. szám

50-3616 13-ik évi folyam. Szombat, mart. 1.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. e lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint, vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . 10 frt 50 kr. a. é. gadtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. „PESTI NAPLÓ mártius—juniusi 4 havi folyamára előfizethetni 7 forinttal. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 28. 1862. (Fk) Valóban átalános érdekű és igen tanulságos dolgok azok , mik jelenleg Párisban történnek, és a két, úgynevezett „kamara“, méltán igényelheti azon dicsőséget, hogy ő hozott egy kis élénkséget a kimondhatlanul unalmas napi politikába. A senatusban előfordult botrányos jelenetek ismeretesek; a senator urak , kik alatt eddig sokan kuruli székeiken antik nyugalommal ülő méltóságos alakokat képzeltek maguknak, a szó teljes értelmében korcsmái jeleneteket hoztak színre, csak hogy phisice pofon nem ütötték egymást. •s a többi mind megtörtént, és a nép undorodva fordul el ezen emberektől , kik a pair-eket akarják játszani, azonban úgy viselik magukat, hogy félig meddig tisztességes csapszék tulajdonosa is ünnepélyesen tiltakoznék ily vendégek jelenléte ellen. Nem azon tanokat támadjuk meg, melyeket ezen urak többsége hirdet, mert mi jogosultnak tekintünk minden meggyőződést, mely tisztességes modorban és északokkal védi magát; de utáljuk azon türelmetlenséget, mely a daróczosságban keresi erejét és más véleménynek lekiáltásában, ledorongolásában találja győzelmének főeszközét. A második kamara, az úgynevezett törvényhozó testület, illedelmesebben viseli ugyan magát és nem adott annyira kézzelfogható okot az ócsárlásra, de ezt ismét másutt szorítja a saru. E testületnek semmi kedve nincs megszavazni azon 50,000 franknyi érdíjt, melylyel a császár Montauban tábornok, a „palikaói“ gróf, Chinában kivívott érdemeit meg akarja jutalmazni. A gróf kéri a császárt, vonja vissza az ebbeli indítványt, de a császár ezt megtagadja oly levélben, még pedig a Moniteurben közzé tett levélben, mely félreismeretlen jele azon mély megvetésnek, melylyel ő felsége az általa alkotott sóit disant parlament irányában viseltetik. A józan politika egyik főkivántmánya az : apró dolgokban engedni és nem lőni hatvanfontos ágyúgolyókkal a szúnyogokra. Ha Napoleon császár ennek daczára is az ügy jelentőségével semmi arányban nem álló fontosságot tulajdonít ennek a Palikao-ügynek, bátran föl lehet tenni, hogy ezen eljárásnak mélyebb okai vannak és hogy a törvényhozó gyűlés napjai meg vannak számlálva. Ha e testület nem enged, kétségen kívül fel fog oszlattatni, de ha a császári levél után engedne is, nem hihető, hogy III. Napóleon még ezentúl is haszonvehető eszköznek tartana oly testületet, melyet először ő maga alázott le, és mely aztán maga alázta meg magát szolgai meghunnyászkodása által. Nem akarjuk találgatni, vájjon mi történnék azután, nem tudjuk, várjon a császár a mostani „parlamentáris“ építmény lerombolása után ismét korlátlanul magához veendi-e a hatalmat, vagy pedig valódi népképviselettel, szabadon választott parlamenttel fogja-e megosztani? De anynyi bizonyos, hogy egyedül e kettő közt kell választania és hogy — tertium non datur, de hogy azon álalkotmányosság, mely csak nagyhajósán takargatta a maga meztelenségeit a senates corps legislativféle intézmények foszlányaival, lehetetlenné lett, mióta egész minőségében láttatta magát a nép szine előtt. Az absolutismust tudjuk érteni ; ez egyetlen jogforrásul a hatalmat ismeri el, és így önmaga is jogosultnak tarthatja magát mindaddig, míg nimbusának, tekintélyének fenntartására elegendő erővel bír. De ha ezen erő roskadozni kezd , ha azon meggyőződés foglal helyet, miszerint az uralkodói hatalom a nép támogatására szorul, akkor önámitás — ismételjük, nem mások elámittatása, hanem önámitás — az, ha e támaszt ekként megnyirbálják és meggyalulják , hogy az minél vékonyabb legyen. Az ily vékony részőcske megjárja sétapálczának, de nem támasznak, nem védelmi fegyvernek, megjárja, míg a kormány verőfényes napokon kiesőirányokon promenádét tart, de nem akkor midőn gyámolítás kell vész és vihar ellen, vagy önvédelmezési eszköz külső megtámadások ellen. Aki bárcsak felületesen tanulmányozta a tömegek indulat- és eszmejárását, az egyet fog érteni velünk, midőn azt mondjuk, hogy nincs állam a világon, ahol egyfelől megvesztegetés, másfelől ijesztgetés által ne lehetne ezen tömeget bizozonyos pillanatnyi és külsőleges czélok elérésére felhasználni, ahol sok ravaszsággal és lehetőleg kevés lelkiismeretességgel ne lehetne valami képviseletfélét létrehozni, ami — a fentebbbi hasonlat mellett maradva — igen csinos sétapálczát representál. De van-e ebben köszönet? Miben áll a népképviselet bűvös ereje ? Abban, és egyedül abban, hogy a nép át van hatva azon gondolattól, miszerint azon egyesek, kik a gyűlésteremben ülnek, az összes nemzet nézeteinek, meggyőződéseinek, törekvéseinek hű kifejezése; abban, hogy szükség esetén minden egyes képviselő háta megött azon ezrek állanak, kik őt szabad akaratukból megválasztották, hogy ezen ezrek minden pillanatban készek a meghatalmazottjuk által képviselt véleményeket és kívonatokat a legvégsőig védeni, hogy a kormány, e képviselet határozataira utalván, bátran mondhatja: ime, ezt népünk többsége hozta és aki e határozatot tiszteletben nem tartja, az ellen száz meg százezer kar fegyverkeznék fel, száz, meg száz ezer erszény nyílnék meg, hogy akaratának minden kitelhető módon érvényt szerezzen. És ehhez képest mi ama mesterkélt képviselet, mely ravaszul combinált fortélyok, aljas eszközök alkalmazásával hozatott létre ? Mi az álalkotmányosság a valódihoz képest? „Foldozott rongykirály“,miként Hamlet mostoha atyjáról mondja! Az ily álképviselet határozhat, helyeselhet, megszavazhat a mit tetszik, — mindennek semmi súlya nincs; a nép közönyösen nézi az ily testület működését, és ha aztán vihar keletkezik, mely a kártyaházakat halomra dönti és csak a középületeket kíméli meg, ha a kormány aztán az ily képviselethez fordul, s azt mondja: segíts, — ez elcsodálkozva mondja: hogyan, te azt akarod, hogy mi tartsunk fenn tégedet, mig mi úgy tudjuk, hogy egyedül te tartottál fenn bennünket ? — ha pedig a néphez fordulnak, ez azt mondja : azt akartátok, hogy ez emberek megválasztassanak , ime, megválasztattak ; többre nem köteleztük magunkat; a szerecsen megtette kötelességét, a szerecsen ment! így aztán a kormány ismét magára van hagyva, ismét egyedül saját erejére utalva, egészen úgy, mintha az absolutizmusból egy arasznyi tért sem engedett volna. Nagy költséggel, nagy fáradtsággal és kevéssé tisztességes eszközökkel épített magának — légvárat, egyebet semmit! Ezért mondtuk, hogy a franczia császárnak vagy ismét nyiltan és határozottan absolutistává kell lennie, vagy határozottan és önkénytesen alkotmányossá. Azon nyomorult szerep, melyet az ő maskarádé-parlamentje játszik, azon közöny, melylyel a közönség ennek bukfenczei irányában viseltetik, miben még jószót nevetni sem tud, a menydörgés hangján kiáltják fülébe: „légy egészen és őszintén az, ami lenni akarsz; alkotmányosdi játszásra a népek már nagyon is nagykorúak.“ Bécsi és nem bécsi dolgok. A ,Sürgöny" bécsi levelezője következőleg írja le a február 26-diki ünnepélyt Bécsben : „Pompás isteni tiszteletek minden vallása egyházakban. Sz. István templomában az ily alkalomnál szokásos fényes gyülekezet volt látható. A főoltáron 62 gyertya — alkalmasint az évszámot jelentő — égett. Jelen voltak : több főherczeg, a miniszterek, az államtanács tagjai, a kir. tanácsosok többsége, a községtanács, egyetemi tanárok, a kereskedelmi kamara képviselői stb. Itteni lapok magyar mágnásokat is említenek, de nem voltam oly szerencsés, csak egyet is láthatni. Gróf Nádasdy excitája miniszteri egyenruhában jelent meg. Az isteni szolgálat után a községtanács küldöttsége a burgba ment, O Felségének egy feliratot átnyújtandó, mely a fővárosnak köszönetét nyilvánitá az adott közös alkotmányért (Gesammtverfassung). Nagyobb politikai jelentőségre e feliratigényt nem tart, a miért is szövegét mellőzöm. O Felsége e szavakkal válaszolt: „Őszinte megelégedéssel fogadom önök föliratát. A leyális érzelmeket, melyeket irántam és házam iránt nyilvánítanak; a köszönetét, melyet az általam adott alkotmányért kifejeznek, kezességül tekintem arra nézve, hogy ennek becsét felismerték. Valamint törekvéseim oda irányozvák, hogy népeimnek boldogságát előmozdítsam, úgy számot tartok arra, hogy fővárosom képviselői szintén polgártársaik javára működni törekedni fognak.“ Ő Felségétől a küldöttség az államminiszter úrhoz ment, kinek egy, szintén általános tételekben szerkesztett bála-feliratot nyújtott át. Ő excellentiája körülbelül ily értelemben válaszolt : „Mint született bécsi, a fővárost mindig különösen tiszteltem. Örülök, hogy a lakosság bizalmát bírtam már akkor, midőn az államügyek vezényletére meghivattam, és ezen bizalom nekem erőt fog adni, ha feladatom megoldásában még továbbis nagyobb nehézségekre akadandok. A közbizalom újabb nyilvánítása, melylyel ma szerencséltetem, különösen nagybecsű előttem, mert ezáltal serkentve érzem magamat, a szerencsésen választott után megmaradni.“ Ugyanezen küldöttség később a felső- és alsóház elnökénél udvarolt, köszönetet nyilvánitván fáradalmaikért, és tudatván velük, hogy a község-tanács tiszteletbeli polgárokká nevezé ki őket. Négy órakor a Munschban nagy ebéd, melyhez a miniszter urak is hivatalosak voltak. Minthogy az ebéd aláírás útján jött létre, tudhatni, hogy az alsó ház tagjai közül 120-an, a felső ház részéről 40 en vettek részt benne. Az ellenzék tagjai tehát elmaradtak. Este a külvárosi színházak s a Treumann-színház ki voltak világítva, és a népség az ingyen előadásokon, melyeket alkotmányos prológusok előztek meg, igen jól mulatott. — Aluminatio nem volt, csak itt-ott tünteté ki magát egy-egy ház, de példája utánzásra nem talált.“ — Úgy látszik egyébiránt, hogy a 26-dik februárius megünnepelése nem ment minden nehézség nélkül a monarchia különböző részeiben, így például a „Vaterland“-ban egy kanonok arról értesít, hogy a laybachi herczeg-püspök csak pártdemonstratiónak tekinté a tervezett ünnepélyt, s ellentállásával csupán akkor hagyott fel, midőn megtudta, hogy az nem tüntetés, hanem „a legmagasb politikai és katonai tekintélyek részéről pártfogásra talált." Jellemző, hogy a herczeg-püspök egyik aggálya épen a magyarországi viszonyokra vonatkozott. Épen a napokban olvastunk — mond a kanonok úr — a „Historisch-politische Blätter für das katholische Deutschland“ czimü közlönyben, egy Bécsben kelt levelet, mely úgy látszik, hitelt érdemel. Ezen bécsi levélben az mondatik, „hogy Ő Felsége az olasz tartományokban tartózkodása alatt azon szilárd elhatározáshoz jutott, miszerint késedelem nélkül lerontsa azon választó falat, melyet közte és Magyarország közt a boszuság, a fejeskedés, a félreértés, a roszakarat, a forradalomnak áruba bocsátott érzület és ázulás, azonban a leghazafiasabb és leglegálisabb gerjedelmek, melyek fokozatos renddel szinte előszámlálandók volnának , épen úgy , közte és magyarországi királysága közt emeltek." Ha ily körülmények közt — folytatja a kanonok — egy katholikus osztrákban , különösen egy püspöknek császári urához meleg hűséggel ragaszkodó szivében azon gondolat ver gyökeret, hogy tán megjött az idő, midőn valaki a népei javáért aggódó uralkodónak nagyobb szeretetet mutat azzal, ha a februáriusi alkotmányra kevesebb nyomatékot helyez: ezt minden pártatlan ember könynyen felfoghatónak fogja találni----Majd a jövő mutatja meg — így végzi a kanonok — az alkotmányos párt sarkalásában vagy a püspök tartózkodásában fekszik-e több politikai bölcsesség. Nem egy alkotmány, melynek születésnapját nagy ünnepélyes pompával ülték meg, fekszik most a feledés hullámaiban eltemetve stb. stb.“ Az „Oest. Ztg." a Schmerling urnak jutott legf. kitüntetésből azon merész következtetést vonja ki, hogy az államminiszter úr politikája nem csupán az ő saját, hanem a császár ő Felsége politikája is; s hogy azon püspökök, akik a februári ünnepélynek ellene szegültek, Ő Felsége akaratával helyezték magukat ellentétbe. Nagy Szebenből táviratozzák a bécsi lapoknak, hogy ott Schmidt Konrád úr február 26-kán diszebédet adott; hogy este Nagy-Szeben lakosai közül 300-an gyűltek össze a „Római császár“ fogadóban; hogy ott nemcsak Ő Felségéért, hanem a birodalmi alkotmányért, Erdélynek a Reichsrathba meneteléért, Schmerling úrért, a hadseregért stb. poharat üritettek. — Nem tudjuk, kik lehettek azon háromszázak, tehát nem is csodálkozunk a felett, hogy megemlékeztek a csemetéről, mely lombjait még az időtől várja, s megfeledkeztek a terebélyes fáról, melynek árnyában századokig pihentek. Közelebb az „Ostdeutsche Post“ azt írta, hogy Bécsben több főnemesi származású katonatisztek részéről herczeg Schwarzenberg Károly őrnagyhoz azon felhívás volna készülőben, hogy tiszti rangjáról mondjon le csupán azért, mivel a herczeg a nemzeti cseh párttal tart. Mind a „Narodne Listy“, mind a „Vaterland“ kétségbe vonja ezen állítás valószínűségét, noha az első épen nem tartja szükségesnek tagadni a herczeg nemzeti érzületét. A „Vaterland“ hozzáteszi, hogy „sokkal több fegyelemmel és valódi katonai szellemmel hit a a hadsereg, semhogy az jutna eszébe, hogy a népek által cserben hagyott centralista ideológusokat a maga pronunciamentojával segítse lábra." Az „Ost und West“-nek azt írják Prágából febr. 25-ről, hogy a csehországi nemesség, mely eddig csaknem egészen a februariusi pátens terén állott, két pártra készül szakadni, t. i. németre, mely ezentúl is az említett állásponton marad, és cseh nemzetire, mely az octoberi diplomához és a cseh nemzetiséghez ragaszkodik. — írják továbbá, hogy a csehországi izraeliták is, kivált a miveltebbek, kik egy év óta a cseh nyelv megtanulását tűzték ki maguknak feladatul, eddigi állásukból szintén kilépni és a nemzeti párthoz csatlakozni akarnak. A Sci. Corr. írja febr. 27-ről: Egy, Párisból épen most érkezett telegramm szerint, ottani jól értesült körökben el van terjedve a hír, Ric a sok közel lévő visszalépéséről. Ricasolit Ratazzi fogná felváltani. Vegyes tudósítások. — A „Törvényszéki Csarnok“ e czim alatt „Visszaállitható-e az osztrák váltó-törvény ?“ — a következő czikket írja : „Meglepőleg hatott e napokban a kedélyekre azon a német lapokban s magán körökben terjesztett hir, mikép a magyar váltó-törvény helyébe, részben, vagy egészben, ismét az osztrák váltó-codex fogna visszaállíttatni. „Nem ismerjük azon hir titkos forrásait, nem azt, mi igaz abban, mi nem , de ki kell mondanunk, miszerint mi azon visszaállítást a jogélet tetemes hátrányai nélkül nem tartjuk lehetőnek. „Nekünk az októberi napok után volt bátorságunk az igazságszolgáltatás legfőbb érdekében a törvénykezési jogrendszerbeni status quo fenntartása mellett küzdeni, mint később azt sürgetni, hogy a váltójogrendszerben legalább azon két fő biztosíték : a személyi fogság és a betáblázhatás kelléke megtartassák ; most épen magának ezen igazságszolgáltatásnak érdekében kell a visszaállítás ellen nyilatkoznunk. „Maga azon tény is elegendő érv lehetne a visszaállítás ellen, mikép az illető bizottmányi munkálatban a magyar váltó-codex ismétt életbeléptetése maga a fejedelem által megerősítetett, mi a fősúlyt azonban, vagy épen azért is a senki által kétségbe nem vonható jogéleti érdekekre fektetjük. „Mi az igazságszolgáltatásban legnagyobb veszélynek ismerjük a minduntalani változékonyságot s attól elvárhatlan bizonytalanságot. Úgy hiszszük, felesleges ezt a szakértők előtt bővebben fejtegetni, akár a bel-s nemzetközi hitel, akár átalában a jogbiztonság érdekeiből, melyek pedig főleg a váltóüzletben legnyomatékosb jogi elemek. „Ennek kell tulajdonítanunk, mikép Angliában, bár váltójogi törvényeikben még sok a hiány, igen óvatosak azok codificálásában, ragaszkodva inkább a létező szabályok s gyakorlathoz, minthogy az ingadozás s változtatás hátrányait vonják üzletükre, mely mint tudjuk, azért mit sem veszt nagyszerűségéből. „És még mily tetemes lenne az akkér hazánkban előidézendő jogbizonytalanság. Másfél év előtt még az osztrák váltójog volt érvényben , azt csak alig fél év óta a magyar helyettesíti, és most,ismét az osztrák lenne visszaállítandó. „És bízhatna talán ez tartóssággal? korántsem , és pedig már magában véve az osztrák tartományokban sem. Mert az osztrák törvényhozás is az új közönséges német váltó kereskedelmi jogot fogja elfogadni, mi a jelenlegit nevezetesen módosítandja. „De mi a fő, a fejedelem hivatkozva ősi közjogunk elveire, hazánkban a jogi törvényhozást, codificatiót nemz, országgyűlésünknek tartotta fenn, még az októberi diplomákban is. Tehát a váltócodex javítása, vagy ujjak felcserélése szinte saját törvényhozásunk feladata kell hogy legyen. És ez, ha Bécsben akarják, kevés idő alatt meg is történhetik. És így megtörténhetik, hogy törvényhozásunk annak helyébe, mi most behozatnék, rövid idő alatt ismét egy más váltó-codexet szerkesztene s érvényesítene. „Tehát most az osztrák váltó-codex csak azért állíttatnék vissza, hogy nem sokára ismét egymással cseréltessék fel. „Lehetne-e ezen változékonyságot a hitel s forgalom, váltóüzlet érdekeivel, a biztosság igényeivel összeegyeztetni ? — Székely-Udvarhely, febr. 21. Ma nemes Udvarhely anyaváros tanácsának cs. k. administrator Lukács Gusztáv ur általi kinevezése is megtörtént. Főbiró lett Kovács Mózes. Tanácsosok : id. Kassai János, 1859-ben városgazda.— Sál Sándor, volt alkotmányos jegyző. — Szemerjai Lajos és Simó Ferencz r. a. cs. k. írnok. Pénztárnok: Török Lajos, volt alkotm. pénztárnok. Főkapitány : Dersi Lajos, volt alkotm. alkapitány. Alkapitány: Kassai Pál. Jegyző : Bonyhai József. — Ezen kinevezett tisztviselői karra más megjegyzésünk nincs, mint az, hogy id. Kassai János volt az egyedül, ki a lefolyt alkotmányos korszakban a városnak hajdan szék alá tartozott részét a szék törvényhatósága alá visszacsatoltatni leghathatósabban sürgette. (Kor.) — Csikszékből, febr. 29-kéről írják a Korunknak : Mig a vén Hargita huszárköpenyegbe burkoltan téli álmaiban szendereg s az Olt magaszötte szemfedelét vonta szemérmes képére, addig világos, hogy ne mondjam vánszorgó, napok sáskaserege borult alkotmányos életünk letarolt mezejére, elakadt ennek kilenc hónapon át már-már adakozás nélkül mozgó gépezete. Hogyan indul meg az új gépezet, még nem tudjuk. A suttogó hír azt beszéli, hogy vasárnap egy hete a helyettes főkirálybiróágos Szabó Ádám úr a jövendő hivatali kar megalakítása tárgyában négy advokátot hivott meg conferentiára, kik a príma persona egoról megemlékezve, maguk között a három alkirálybiróságot és főügyészséget minden appertinentiáival felosztották. E mellett azonban nem feledkeztek meg a disponibilis hivatalnokok, cs. k. falusi jegyzők-, sőt még a k.-vásárhelyi kath. növeldéből kikerült turistákról sem. ■ Míg a tiszti állomások az illetők által betöltetnének, mint mondják, ez értekezleten elhatároztatott, mindenekelőtt az alkotmányos tiszti kart általán, még Mikó Mihályt sem véve ki, állomásokkal megkínálni. — Sz.-U d va rh e ly, febr. 19. Ideiglenes főkirálybirói helyettes magos Lukács Gusztáv ur folyó 17-ére a székházhoz egy birtokosi gyűlést hivott össze, melyben a szék tisztikara következőleg állíttatott össze. Király bírák: a havasalji kerületben Gerich Adolf, volt cs. kir. járáshivatali tollnok, s mind az osztrák, mind az erdélyi törvényekből nyilvános vizsgálatot állott és diplomát nyert hites ügyvéd, a ki egyszersmind a törvényszéki elnökségre is ki van jelölve. A keresztúri kerületben : Lendvai Imre, volt alkotmányos hulló. A bomoródi kerületben Bardócz fiókszékben : Székely Elek, volt cs. k. falusi jegyző. Jegyzők: főjegyző Szombatfalvi István, volt alkotmányos al-székbiró; aljegyző : Henter Antal, volt alkotmányos igtató. Levéltárnok: László Ferencz, a ki az alkotmányos életben is e hivatalt viselte. D . 11 ó k : a bözödi járásban hordosi Pálfi Elek, volt alkotmányos esküdt; az etédi járásban bözödujfalusi Pálfi Sándor, 1848 előtt volt adóiró biztos; a parajdi járásban Gálfi Ferencz, volt cs. kir. falusi jegyző, Udvarhelyszék hites táblabirája és volt alkotmányos dirigens királybíró mígs Ugrón Lázár urnak királybírói írnoka; a farczádi járásban : Török Gáspár, volt alkotmányos esküdt; a keresztúri járásban : K o n cs a g Elek, volt cs. k. járáshivatali írnok; a bögözi j.ban : Szabó Gábor, volt cs. k. falusi jegyző; a patakfalvi j.ban: Pál Laj., v.alk. derékszékbiró; az oláhfalvi járásban: Pál Mózes,, volt alkotmányos árvabiró ; a homoródi járásban : Turóczi József, volt cs. kir. falusi jegyző ; Bardócz fiuszékben: Dávid Péter, volt cs. k. falusi jegyző, később miklósvárszéki alkotmányos hulló. Igtató: Szabó Lajos, volt alkotmányos székbeli írnok. Porkoláb, írnokok és szolgaszemélyzet gyanánt meghagyattak és megmaradtak azok, a kiket az alkotmányos tiszthatóság alkalmazott volt. Egyébiránt a fennirt birtokosi gyűlésre anynyian jelentek volt meg, hogy egy nagy résznek hivatal nem jutott. Székely-Udvarhely városának tanácsa most van szervezés alatt, s mig az be nem végződik, addig csak jelöltek és jelentkezők neveit írhatnék meg. Várunk tehát addig, mig a teljes tiszti névsorral is szolgálhatunk. Ú1 a h falu tisztviselősége is lemondott volt, de e taksás hely „kiváltságainak biztosítása s a község java előmozdítása szempontjából, hazafias kötelmének“ tarta a lemondott tanács, volt alkotmányos királybíró Both Károly alatt, mind egy lábig megmaradni. Mai nap a roppant hótömegből sok elolvadt. Félünk, hogy ha a hómenés folytonos leszen, a vizáradás nálunk is nagy károkat teend. (Kol. Közl.) — Ta s nád, febr. 12-én 1862. írják a „Kol. Közlönyének : Lássuk, hogy ezen vegyes nemzetiségű városunk s környéke, a Középszolnokmegyének 42 helységből álló Érmelléke mennyiben vette igénybe az irodalmat s folyt be a magyar lapirodalom pártolása által a közmivelődés emelkedésére. U. i. az itteni postán kiadatott magyar polit. lap 11 féle 123 példányban, szépirodalmi, divat- és szaklap 30 féle 135 példányban, tehát összesen 41 féle magyar lap 258 példányban. Német lap érkezett 10 féle, ugyannyi példányban és 4 román lap 14 példányban s két zsidó lap. Középszolnok megyének érintett tasnádi járásában, a mint az a Bach-féle kormány általi felosztás szerint állott, volt a közelebbi népszámlálás szerint 32,810 lélek, ebből van ref. hitvallású Gazdasági keresked, tudósítás. Pest, febr. 28. Tiszta, derült idő. A gabonaüzlet a külföldi piaczokon nem változott, ennek következtében a mi piaczunk se élénkülhet, a csekélyebb minőségű búza 4 frt 70—80 krajczáron némi keletnek örvendett. Győr, febr. 22. A szombati hetivásár a rosz utak miatt középszerűen ütött ki, s a kevés piaczra hozott gabona se kelt el. Piaczi áraink : tiszta búza 4 frt 85 kr—5 frt, közepes 4 frt 60— 80 kr, kétszeres 3 frt 60—80 kr, rozs 3 frt 50— 70 kr, árpa 2 frt 50 — 65 kr, zab 1 frt 70—80 kr, kukoricza 3 frt 20—40 kr, bab 4 frt 60—80 kr oszt. mézönkint. — Burgonya zsákja 1 frt 20—70 kr. Sziszek, febr. 23. Az idő szelíd, a Száva és a Kulpa hajózható. Az üzlet e héten, a búzát kivéve, minden egyéb terményben élénk volt. A kukoricza-készlet meglehetősen elfogyott. Elkelt 5000 mérő ó kukoricza 4 frt 20—32 kr, 500 mérő uj 4 frt, kétszeres 2000 m. 4 frt 20—40 kr, 4000 m. zab 1 frt 82—85 kr, 1000 m. búza 5 frt 75—80 kr. Nagy-Becskerek, febr. 14. A vizállás 5' és 5', és még eddigelé semmi előre való gondoskodás nem történt, hogy a bekövetkezhető veszély elhárittassék. Mindannak daczára, hogy hóban bővelkedünk, a tél vidékünkön mérsékelt volt. A lefolyt vásár alkalmával a piaczi ár következő volt: búzának mérője 4 frt 50 kr—5 frt. Rozs 3 frt 20 kr—3 frt 50 kr. Árpa 2 frt 40 kr. Zab 1 frt 60 kr.