Pesti Napló, 1862. április (13. évfolyam, 3641-3665. szám)
1862-04-01 / 3641. szám
75-3641 13-ik évi folyam. Kedd, april 1.1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ april-juniusi évnegyedes folyamára. Előfizetési dij april-juniusi 1/4 évre 5 forint 25 krajczár. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 31. 1863. Az „Ost und West“ közbe szól azon vitába, mely köztünk és a P. Hírnök közt, épen az ő czikkei alapján, foly vala. Fölhívtuk a szláv érdekek közlönyét, indokolja tényekkel azon állítását, hogy a 48-ki törvények a horvátok nemzetiségét és autonómiáját sértették. Fölhívtuk, feleljen Deák Ferencznek lapunkban régebben közlött czikkelyére. Azon czikket értek, melyet hazánk e legnagyobb államférfia a múlt évben válaszul irt Zágrábmegye körlevelére. A szláv közlöny félreértett bennünket , s a Hirnök ellen közelebbről írt első czikkelyünket véli Deák Ferencztől származódnak. Nagyobb tisztelet nem érheti vala azon munkatársunkat, kinek tollából folyt a kérdéses czikk , de szerényebbek vagyunk, hogy sem a nagy bókot elfogadhatnék. Istennek hála, odáig nem jutottunk, hogy a P. Hirnök handabandái ellen oly tekintélynek kellene föllépni, mint Deák Ferencz. Az „Ost und West“ tévedésének azonban meg volt a maga haszna. Ez indítja őt újabb czikke írására, melyben általános vádjait határozottabban igyekszik formulázni. „Deák iránt ugyanis — írja a szláv közlöny — mindenkor oly nagy tisztelettel viseltetünk, amennyivel e nagy tehetségű és igen becsületes férfiú iránt tartozunk, akinek patriotismusa reánk nézve nem kedvező nézeteiben is alanyilag nemes indokokon alapszik.“ Oly elismerés, mely becsületére válik a szláv közlöny szerkesztőségének. Egyáltalában e lap újabb czikkében, habár egyes vádjai, melyeket ellenünk felhoz, részint alaptalanok, részint félreértésen alapulnak, annyi nyugodtság és jóakarat nyilatkozik, mely leginkább képes köztünk és horvát testvéreink közt előmozdítani azon egyetértést, mely mindnyájunk érdekében annyira kívánatos. De az érintett hangulaton kívül más is van, ami az Ost und West czikkében bennünket kellemesen lep meg. Az érintett szláv közlöny ugyanis elismeri elvileg jogi kötelező erejét az 1848-i törvényeknek Horvátországra nézve is, s csak azon pontok visszautasítását kívánja, amelyek szerinte, Horvátország autonómiáját sértik. Lássuk e pontokat. Látni fogjuk, hogy — ha a horvát államférfiak is ez alapon állanak — mégsem oly nagy a különbség köztünk és a horvátok között, hogy a kiegyezést ne remélhetnék. Sokkal közelebb állunk egymáshoz, magyar és horvát testvérek, mint a P. Hirnök elhitetni szeretné, amely lap az egyetértés fejében azt követeli, hogy a horvát önkormányzatnak hozzuk áldozatul saját önkormányzatunkat. Míg a P. Hirnök, a jó egyetértés kedvéért, az 1848. Ill-ik törvényczikk teljes feláldozását követeli: a szláv közlöny csak e törvényczikkely azon pontjai ellen tesz kifogást, melyekben a nádori hatáskör királyi teljhatalommá (?) van kiterjesztve. Ha jól vettük észre, e pontokban látja a szláv lap a horvát bán törvényes tekintélyének megsemmisítését. Ami a nádor királyi helytartóságát illeti, már megjegyeztük, hogy az nem uj dolog történelmünkben, nem a 48 ki törvényhozás találmánya. Hivatkozhatunk csak az 1741. 9. t. czikkre, mely ellen Horvátország soha sem ten óvást. Minő különös körülmények indították a 48-ki törvényhozást, hogy az érintett törvény rendeletét fölelevenítse, nem szükség mondanunk. Csak azt jegyezzük meg, hogy a 48-ki törvények e pontjai szükségkép módosulnának, mihelyt a fejedelem, meglátogatva koronként bennünket, maga kívánja kezébe venni mindazon jogokat, melyeknek gyakorlása részben 1848 óta is, gyakran bízatott kir. helytartókra, anélkül, hogy abban a leglegálisabb nézetű férfiak is a fejedelmi tekintély sérelmét látták volna. Vagy abban vétett a 48-ki törvényhozás, hogy a nádort jelölte ki ilyen helytartóul ? Azonban mellőzzük ez alkalommal e kérdés fejtegetését, csupán azon reményt f fejezve ki, hogy a nádori helytartóság kérdését legalább e sorok írója nem tartja oly sziklának, melyen a magyar közjogi kérdések megoldása hajótörést szenvedhet. Legkevésbbé tartjuk pedig oly kérdésnek, mely a viszály almáját képezhetné köztünk és horvát testvéreink közt. Ami a horvát bán törvényes tekintélye megsemmisítését illeti : e vádat még kevésbbé értjük. Megjegyeztük immár, hogy a bánról a 48-ki törvények hallgatnak, s amely jogok törvény által nincsenek megszüntetve, szükségkép fennállanak. Megjegyeztük, hogy a bán jogait a magyar minisztérium is elismerte, és — amint már Deák Ferencz megjegyezte a zágrábi körlevélre adott válaszában — „midőn az 1848 -i országgyűlés befejeztetett, a magyar minisztérium egész bizodalommal felszólbotta Horvátország bánját : jöjjön el s értekezzék a minisztériummal Horvát- és Magyarország közdolgairól. De a bán e bizalmas felhívást visszautasította, levelében nem annyira Horvátország nemzetisége, municipális jogainak állítólagos sérelmeit emelvén ki, hanem főkép a dynastia sértett érdekeit hozva föl, melyeket, mint katona és hit alattvaló, védeni tartozik.“ Azonban vessünk fátyolt ez eseményekre. Nem recrimininatio, hanem az egyetértés előmozdítása czélunk, amenynyiben csekély erőnktől telik. Legyen elég tehát az „Ost und West“ első vádpontjára megjegyeznünk, hogy ha a báni tekintély és jogok szempontjából vád érheti a 48-ai törvényhozást, s e vád legfölebb mulasztásban állhat, amennyiben a bán viszonya az új kormányrendszerhez nem íratott körül, s egyik törvényhozás mulasztása a másik által könnyen helyrehozható. De menjünk tovább. Panaszt emel az OstundWest az 1848-ik-ik törvényczikk egyes, Horvátországot illető pontjai ellen is. Szerinte Horvátország 18 követ által nincs eléggé képviselve, s a választási módnak a horvát országgyűléssel eszközölt egyezkedés útján kell vala megállapíttatnia. Anélkül, hogy ezúttal a magyar és horvátorsági gyűlések jogkörének vitatásába ereszkednénk; anélkül, hogy vitatni kívánnók, mily jogkör illeti közjogi kérdésekben, Horvátország irányában, a régi közös magyar-horvát alkotmány szerint, a magyar országgyűlést, melyen Horvátország is képviselve volt, csak egyszerűen megjegyezzük, hogy a felhozott sérelmi pontokban sem látunk semmit, ami a kiegyezést köztünk legkissebb mértékben is nehezítené. A magyar országgyűlésnek, mint már Deák megjegyzi, nem volt szándékában csorbítani a horvát országgyűlés jogait, s ha Horvátország a magyar országgyűlésre nem törvényhatóságilag, hanem mint ország akarja jövendőben is küldeni képviselőit, s hozzátehetjük, hogy ha a választás módja iránt maga kíván intézkedni, ha képviselői számát alá szállítani, vagy a népesség netalán nagyobb száma szerint emelni akarja: mindezek oly kérdések, melyekben — nézetünk szerint — a magyar országgyűlés oly kevéssé fog fennakadni, amily távol volt tőle 48-ban is minden sértő szándék. Eddig amint láttuk, ugyanazon alapokon formulázta az Ost und West Horvátország vádjait a magyar törvényhozás ellen, melyeken a P. Hirnök. Csakhogy a szláv lap sokkal jobban ismeri az államtudomány jelen állását, hogysem a 48-ki törvényhozás két legfőbb vívmánya, a felelős kormány és népképviselet ellen általában kikelt volna. A szláv lap ezekben a magyar alkotmány olyatén fejlődését látja, mely az arany bullával vetekedik. Nem az összes 48-iki törvényhozás, hanem csak egyes, könnyen módosítható pontjai ellen vannak neki kifogásai. Oly laptól, mely államtudományi tekintetben, a műveltség ilyen fokán áll, nem tekinthetjük félreértésnél egyébnek azon vádat, mely az Ost und West czikke folytán, a 48 . VIH. t. czikk ellenében felhozatik. E törvényczikk nem egyéb, mint a közteherviselés elvének kimondása, azon igazságos elvé, melyért annyit küzdött hazánk értelmisége már 48 előtt. Megfoghatlan, mikép látja e czikkben az idéztük lap Horvátország azon helyhatósági jogát megtámadva, mely szerint ez ország csak felényivel járult a közterhekhez, mint Magyarország. A közterhek egyenlő és aránylagos viselése az osztályokra, az egyénekre van e czikkben értve, s nem a magyar korona egyes részeire. Azon kíméletnek oka, melyet a magyar törvényhozás Horvátország irányában az adóztatás körül tanúsított, ezország anyagi körülményeiben feküdt főleg. Oly ok, melyről a magyar törvényhozás soha sem feledkezett meg, s oly kímélet, melyet a fentebb idézett törvényczikk hozóinak eszek ágában sem volt megszüntetniük. Látjuk, hogy eddig még mind csak Horvátország autonómiája, municipális jogai sérelméről volt szó. Ugy de az „Ost und West“ nemzetiségi sérelmeket is panaszol rala. Miben állanak e sérelmek? Abban, hogy a 48 ki törvényhozás nem törölte el az 1840 és 1844-ki törvényeket, amelyek a nyelv és nemzetiség dolgában hozattak. Végigolvastuk e törvényeket, s megvalljuk, nem találtuk föl az indokokat, melyeknél fogva Horvátországnak azok ellen panasza lehetne. Az 1840. VI. t. czikk Horvátország belviszonyait csak annyiban érinti, a mennyiben Ő Felsége megígérte benne, hogy a katonai végvidékeken is taníttatni fog a magyar nyelv. Az 1844. 2. t. czikkely szintén csak tudomásul veszi Ő Felsége rendeletét, hogy a magyar nyelv a kapcsolt részekbeli fő- és középiskoláiban taníttassék, s csak azt rendeli, hogy a kapcsolt részekbeli törvényhatóságok a magyarországi törvényhatóságok magyar leveleit fogadják el. Egyetlen pontja volt az utóbb idézett törvénynek, mely a horvátországi követek részéről, nem a horvát, hanem a latin nyelv érdekében, hevesebben ostromoltatott . t. i. azon pont, mely az országgyűlési nyelvvé kirekesztőleg a magyart emelte. „S az országgyűlésnek ezen határozatát — kérdi Deák Ferencz fentebb érintett válaszában —• talán indignatióval fogadta Horvátország? ..... Épen nem. Az 1847. évi országgyűlés kezdetén a főrendek táblájának dec. 4-én tartott 8-ik ülésében Horvátország követe következőleg nyilatkozott : „Ámbár a horvátországi követeknek az 1844. 2. 1. czikk értelmében egész 1850 esztendeig szabad lenne deákul szólani, küldőink m. a., hogy a magyar nemzet iránti hajlandóságukat és igaz szeretetöket ez által is tettleg megmutassák, s Magyar- és Horvátország közt az alkotmányos kapcsot erősebben összeszontsák, —nekünk, követeiknek meghagyták, hogy már ez országgyűlésen magyarul szólaljunk föl!“ Ily nyilatkozat után lehetett-e gyanítani, hogy egy évtized múlva a 48-ki törvényhozás ellen azon okból emelnek panaszt, mivel a 44-ki országgyűlés idéztük 2. 1. czikkelyét el nem törölte ? Látjuk ezekből, hogy méltán mondhatók alaptalanoknak azon vádakat, melyek törvényhozásunk ellen a P. Hirnök és Ost und West által fölhozattak. Legalább a magyar országgyűléstől, azon országgyűléstől, mely az aristocratia előjogait testvérileg megosztá minden népiséggel, mely a magyar szent korona uralma alatt él, távol való minden szándék, ugyanakkor egy testvér nép jogait támadni meg. Jól tudjuk azonban, hogy nem csak valódi, hanem vélt sérelmek is vannak , s meg vagyunk győződve, hogy a magyar törvényhozás, bármikor hivassék újra egybe , a közelebbi országgyűlés példáját fogja követni, s recriminatiók helyett mindenkor azon lesz, hogy eloszlattassanak még a félreértések is, melyek a testvérek közt a jó egyetértést akadályozzák. Addig is örömmel veszszük tudomásul az Ost und West végszavait : „Soha sem csináltunk titkot azon óhajtásunkból, bár visszaállíttatva látnók a százados kapcsolatot Horvát és Magyarország közt, s mindig e szellemben működtünk.“ Az ily szellemű működést bizonyára siker fogja követni ! han a praefect a király névnapja ünnepére a nemzetőrséget díszruhában rendelte ki, de nagy meglepetésére azt véve észre, hogy senki közülök meg nem jelent. Turinból a napokban sok ezer aláírókkal ellátott ad r e s se megy Napóleonhoz, melyben a franczia csapatoknak Rómából kivonását kérik. Nem tudjuk, ezzel hogyan hangzik össze az a hír, mely szerint G o y on tábornok a határszélekre erősítéseket küldött, s parancsolatban adta ki: minden támadást, mely a még pápai uralom alatt álló terület ellen intézhetnek, fegyverrel visszautasítani, s ezen rendeletén semmi körülmények közt nem tágítani. A viterboi, comarcai, marittima és campagnai őrizet mgszaporíttaték. Civita Vecchiába egy nagy ágyutelep érkezett meg, s atalán Francziaországból jelentékeny erősítések érkeznek katonákban és hadiszerekben. Míg Rómában a franczia egyenruhák szaporodnak, a Conciliumba menni akaró papok száma is folyvást nő. A moulini püspök már megérkezett, az Orleanst ápril elejére várják. Az olasz főpásztorok nagy része szintén készül, s ha nem gátoltatik, meg is fog Rómába érkezni. Nem valósul, hogy a birodalmi tanács fináncz bizottmánya az adófölemelést elvileg elfogadta volna. E kérdés vnelenc még tárgyalás alá sem jött,s a tagok hangulata nem látszik az előterjesztett adófelemelések iránt kedvezőnek. Legkevésbé tartják pedig lehetségesnek a földadó átalános emelését, fizetéseik (gagé) és egyéb járulékaik értetnek, hanem ezeken kívül még az összes, a színházat illető kiadási költségek is. Az igen tisztelt nyilatkozó uratm szerint az 1866. évi kiadás 211,644 ftra tétetvén, az IBOVa-ikre felemelt 156,060 tehát csak gagés a tagok egyéb járulékai lehetnek. Ami pedig a felhozott azon nehézségeket illeti, melyek a szabadságidőkből, úgy némely előkelő tagnál gyakran előfordult betegségekből a műsorozatra s előadásokra nézve előidéztettek, azok úgy hisszük, tagadhatlanul az előbbi időkben is mindig megvoltak, alig kikerülhetők, új okokul fel nem hozhatók. A budai népszínház által netalán okozhatott anyagi fogyatkozást bizonyosan bőven kipótolta az oktoberi változás és országgyűlés. De különben, hogy Budán népszínház van, annak csak örvendeni lehet. Végre felvilágosító nyilatkozatunkat s észrevételeinket azon meggyőződésünk nyilvánításával fejezzük be , hogy ha a külföld példájakint, ahol is a legtekintélyesebb férfiak, mint teljhatalmú intendánsok állanak az ily intézetek élén, ezen nemzeti intézetnek élére is ,nmaga a nyilatkozó gróf úr ismert ügyszeretetes buzgóságánál fogva — állana, maga mellé véve egy szakértő művezetőt, akkor a nemzeti színház ügye kétségtelenül nyerve lesz. Kelt Pesten, mart. 30. 1862. Gr. Ráday Gedeon, Vezere János. Pest, mart. 31. 1863. □ A Napoleon hg közsege, az „Opinion Nationale“, Chambord grófot szereplőként lépteti föl Velenczében, és azon alaptalan hirt hozza keringésbe, mintha a legitimisták Ausztria vezérlete alatt az olasz és franczia restaurátiót terveznék. Ez még nagyobb kacsa lehet, mint a másik, mely a függő kérdések elintézésére osztrák-franczia szövetséget lát alakulni. Egyébiránt az Opinion Nationale arra használja a legitimista coalitióról szerzett tudósítását, hogy a római kérdés rögtöni megoldását sürgesse, miután, mint mondja, a pápa e kecsegtető hírek behatása alatt állván, a legcsekélyebb engedményre sem hivatkozik rá. A nápolyi királyság helyzete sötét és nyugtalanító. A hangulat Garibaldi és a Bourbonok közt oszlik meg, s vagy forradalmi vagy reactionárius. Palermo Pest, martius 30. 1863. A Pesti Napló ez évi mart. 22-én kiadott számában mart. 16-ról gróf Károlyi György excellentiájának, mint a nemzeti színház bizottmánya elnökének, és b. Révay Simon úr bizottmányi tagnak aláírása alatt ugyancsak a nemzeti színház ügyében egy nyilatkozat jelent meg. Mi, alálírottak, kénytelenek vagyunk magunk részéről ez ügyben viszont nyilatkozni, mit rögtön azért nem tettünk, mert óhajtottunk volna részletesen és számokkal állami elő, — de mivel a szükséges adatok kezeink között nincsenek, s megszerezhetésére sincs kilátásunk, — de különben is a jelen igazgatás által régebben megígért részletes kimutatás és összeállításkor, ha szükség leend, részletes feleletünket, felvilágosításainkat, és illetőleg igazolásunkat fentartjuk, most mi is követve a példát, csak általánosságban adjuk nyilatkozatunkat. Az alálírottak 1858/9 ik évtől kezdve többször kívántak állomásaiktól felmentetni, többféle, itt fel nem említhető okoknál fogva, — de mindannyiszor ujóbbi felhívásoknak engedve, hazafiúi kötelességünknek ismertük, működésünket folytatni, amig nem 1860-ik évi junius 5-kén mind a bizottmányhoz, mind pedig az akkor létező magyarországi főkormányhoz írásban beadtuk megmásolhatatlan lemondásunkat, felajánlván egyszersmind hazafius készséggel a bizottmánynak, ha mikor s miben kivántatnék, felvilágosításainkat s egyéb segédkezéseinket. Ugyanakkor határoztatott közakarattal egy szakavatott művezetőnek alkalmazása iránt felsőbb helyre folyamodni, ami, mint a nyilatkozó méltóságos urak is említik, június 6 án meg is történt. Alólkottak működésünket július 5-ig megszakítás nélkül folytattuk, a mikorra lemondásunk elfogadása felsőbb helyről is kezeinkhez jutván, a színház igazgatásától ekkor megváltunk, nem tehát rögtön, mert egy hó alatt a m. bizottmány rendelkezhetett, de valósággal rendelkezett is — a szakavatott ügyvezetői állomás mai napig is betöltetlen maradt. A nölgy és magos nyilatkozó urak felmutatják az 1860-ki julius 5 től 1861-ki julius 5-ig a pénzbeli eredményt, —mi ezen szép eredményt egész mértékben méltányoljuk, s annak közvetlen eszközlőit üdvözöljük, s néhány szerény észrevételeinket azonban az ügy érdekében elmondani nem tartjuk feleslegesnek. Minden színháznál, a színházi év ápril 1-se napján kezdődik s mártius 31 én fejeztetikbe Ha bizonyos körülmények miatt a számadások nem vehetik is kezdetüket a fent nevezett időben, de befejezésök okvetlen a színházi év végén, azaz : márt. 31-kén kell, hogy megtörténjék, — különben a színházi évi kezelés normális állapotba soha sem jöhetne. — Az igen tisztelt nyilatkozó urak jónak látták ezen szokástól eltérve, 1860-ki julius 5-től 1861-ki julius 5-kig az egy évi sommás eredményt megemlíteni, így tehát az 1861-iki áprilisi bérlet is (mely hála Isten, az országgyűlés ápril 2-án nyilván meg, tetemesebb volt, mint bármikor a színház felállítása óta, s a kívánt szép eredményt nagy mértékben növelhette, nagy részben legalább valószinüleg oda számíttatott. Hogy az 1860-ik évben bekövetkezett októberi változások a kezelést, s igy a jövedelem szaporodást is nagy mértékben elősegítették, tagadni alig lehet. — A felmutatott 1707 ft 95 kr maradéknak csak úgy tekinthető, ha a julius 5.1860.— julius 5. 1861. alatt támadt minden terhelt valósággal le és kifizettettek, s igy jövőre azokból semmi fel nem maradt. Egyébiránt a valóságos eredményt a most 1862 ki mart. végével lejáró szinházi év fogja csak kimutathatni, mi hogy kielégítő legyen, teljes szívünkből óhajtjuk. A tisztelt nyilatkozó urak felemlítik, miszerint az ország belviszonyaiban történt változásokra építve, 1862-ik szinházi évi budgetet 156.000 ftra emelték fel, melyet most 1862/3 bekövetkezendő szinházi évre leszállítani törekednek, nem említve, hogy most martiusban lévén, aligha későre nem maradt, a fent kitett 156,000 ft bizonyosan csak elnevezési hibából mondatik budgetnek, mert a budget alatt nemcsak a tagok A „pesti «Hat-kert bizottmány“ 1863-ki mart. 17-én a m. tudományos akadémia teremében tartott gyűlésének jegyzőkönyve. Xánthus János elnöklete alatt jelen voltak : Bérczy Károly, dr. Frivaldszky Imre, Frivaldszky János, dr. Gerenday József, Kováts Gyula, Kubinyi Ágoston, Perger Ignácz, Römer Flóris, Rosty Pál, Rottenbiller Lipót, Schwendtner Mihály, Szabó József, gróf Szapáry Gyula, Walthier Frigyes és Weisz Bernát t. ez. urak. 1. Xánthus János felkérvén Kováts Gyulát a jegyzőkönyv vitelére, a következő beszéddel nyitotta meg a tanácskozmányt: Tisztelt tanácskozmány ! A m. természettudományi társulat múlt január 29-kén tartott ülésében nevemben egy, Pesten létrehozandó állatkert indítványoztatott, nevezett term. tud. társulat ezen indítvány következtében egy bizottmányt küldött ki, azon utasítással, hogy elnökletem alatt tanácskozzék a terv hogyan és mikénti kivihetősége felett, a bizottmány össze is ült, s már febr. 5-dikén a következő pontokban állapodott meg: a) A felállítandó állatkerttel Pest városában egy oly intézet czéloztatván, mely kellemes mulatság mellett, a nagy közönség oktatásául is szolgáljon, tehát a hasznot az élvezettel párosítva. A bizottmány úgy vélekedvén, hogy létrehozása leginkább Pest városa lakosainak részvétéről feltételeztetik, s elrendelte, hogy egy, minden érdekeltet lehetőleg képviselő szélesebb bizottmány hivattassék mielőbb egybe, a tárgy felett tanácskozandó. Mos Kubinyi Ágoston, én és Gerenday József úr, mindnyájan saját ajánlkozásunk folytán felkérettünk, hogy a párisi, londoni, antwerpeni, kölni, amsterdami és más európai városokban létező, s már sikerrel működő állatkertek szervezetét megszerezni szíveskedjünk, hogy az alakulandó pesti állatkert-egylet azokat felhasználhassa. A bizottmány imént említett meghagyása következtében összehívtam egy szélesebb bizottmányt, melyben fővárosunk különféle érdekei és tényezői képviselnek, kiket részint szerencsém van személyesen tisztelni, részint, kik más elfoglaltság miatt ma itten meg nem jelenhettek, — de ígéretüket bírom, hogy czélunkat pártolják és elérésére közreműködendnek, ez utóbbiak közül szabad legyen némelyeket névszerint felhoznom, u. m. gróf Károlyi György e nagy méltóságát, báró Eötvös Józsefet, Korizmics Lászlót, Herrich Károlyt, Rat Józsefet, Manó Istvánt, Hollán Ernőt, Vidacs Jánost stb. Tisztelt tanácskozmány! Mindeddig nem léptünk fel semmiféle kész programmal mi néhányan, kik az ügyet megindítottuk, mert kezdeményezésül elégnek tartottuk azt mondani, hogy állatkertet indítványozunk, miként mindenkitől reményljük, hogy átlássa az indítvány korszerűségét és kivitele kiáltó szükségét hazánkban, hol még egyetlen állatkert sem létezik. Netalán a téveszmék útba igazításául mindazonáltal szükségesnek tartom kijelenteni: miként az állatkerttel nem szándékunk a hazafias zsebekre apellálni, hogy nyíljanak meg egyszerű adakozásra; a szóban lévő állatkert önfentartó intézetté terveztetik, részvényes társaság útján, mely jövedelmét hason intézetek példájára leginkább a kertet látogatók belépti díjaiból nyerné, de ezenkívül állatok eladásából, s számos más forrásokból, melyek hasonnemű virágzó egyleteknél tényleg léteznek. Szabad legyen hinnem, hogy a tisztelt tanácskozmány tagjai között senki sincsen , ki meg ne lenne győződve, hogy ha a tervezett állatkert kedvező helyiségben állíttatik fel, az állatkert-egylet nemcsak, hogy magát fenntartandja, de részvényesei még osztalékra is bizton számíthatnak, amint ez történik minden európai állatkertnél, mely részvényeseké, s melyben belépti díj fizettetik, még azon városokban is, melyek Pest-Budánál sokkal kisebbek. Szükségesnek tartom még megemlíteni, miként az alakulandó állatkertnek máris szép gyűjteménye van, minthogy az egyetemi füvészkert érdemes igazgatója. Gerenday József úr, mintegy hetven hazai állatból élő becses gyűjteményét már előre nagylelkűen ajándékul felajánlotta az állatkert-egylet tulajdonául. Én részemről szintén minden alkalmat használni fogok , hogy az egylet számára Amerikában érdekes állatokat szerezzek, s azon világrészszel az ügyvezetést szívesen és készséggel magamra vállalom , minél fogva az állatok átszállítása, s hazai állataink más világrészekkel kicserélése nemcsak könnyítve leend, de tetemes költséget is megkímélend. Ezeket előrebocsátva, mielőtt tovább halad-