Pesti Napló, 1862. április (13. évfolyam, 3641-3665. szám)
1862-04-09 / 3648. szám
vérzett rabló, de rosz szagot vesznek észre, s kitörnek a házból, s egy pandúrt azonnal lelőttek. A hír azt mondja, katonaság is lett volna közelében, mirel azonban jót nem állunk. Mihelyt az egész esemény tisztában lesz, tudatjuk. Hetesen a lelkipásztort szinte kirabolták , így hangzik egymásután a gyászhír a székvárosba, s gondolkodóba esik ez ember, ha csak pár órányira akar is útra indulni. Hogy fegyver és ruha nélkül, ló és kocsiban tér valaki haza, ez még megjárja (?), de az élettel sem igen sokat czeremóniáznak, ez már aztán komoly tréfa. Még csak remény sincs, hogy Patkót a nagy hirű rabló kalandort mostanában a megyeházában lássák , ki mellén vértet hordoz, s még ezen belől jó csomó itatópapirost; ennek tulajdonítják, hogy a golyó még eddig nem fogta, bár elég repült már felé. A darányi izraelita rablói közül elfogták azt, ki az ujj levágási hallatlan kegyetlenséget elkövette; kadarkuti gulyás bojtár volt. Még e hó folytán jótékony czélu hangverseny leend a székvárosban, mint biztos hírből halljuk, melyben a fővárosban is ismert, s szép tehetségű Heller Vilma kisasszony is részt veend. Ma délután harmadfél órakor halt meg Záborszky Alajel, volt országgyűlési képviselő, hosszú szenvedés után. Megmarad emlékezete, mert a tudomány és igaz ügynek élt. . . Könnyű lesz felette a föld, mert híven szerette hazáját. Viraszszon felette köny és áldás, ki annyiért könyezett, s anynyit megáldott szeretetének melegével. A Kanizsán megjelenő „Zala Somogyi Közlöny“re valahára megjött az engedély; szerkesztője Fodor Pálügyvéld leend. Erről még többet rövid idő múlva.*) r. 1. — Telegrafi tudósitás a bécsi börzéről april. 8. 5% metalliques 69,80. Nemzeti Kölcsön 83,50. Bankrészvény 822. Hitelintézet 199,20. Londoni váltók 135,75. Arany 6,38. NEMZETI SZÍNHÁZ. Ápril 9-re van kitűzve: „A falusiak.“ Eredeti vígjáték 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ Április 9-re van kitűzve: „A jó barátocskák.“ Új franczia paródia. Eeolitikai események. ANGOLORSZÁG. Az apr. 3 -i felsőházi ülésben Nardwicke lord kérdést intéz az admiralitás első lordjához, hogy mennyi vértes hajója van már az államnak készen, mennyi van építés alatt, s mi a szándéka a kormánynak az eddigi fakészületű járművekkel ? Szóló véleménye szerint ezen fahajók közül többet csekély költséggel át lehetne alakítani a „Merrimac“ mintájára vasas építményekké. Sommerset herczeg értesíti a házat azon lépésekről, miket a kormány a vértes hajók építetése körül 1859 óta tett. Az ezelőtti kormány két pánczélos hajó készíttetését rendelte meg. Később czélszerűnek látta ezen számot négyre emelni; ezek nevei: a „Warrior,“ „Black Prince“, „Defence“ és „Resistance“; azonban a kormány még itt sem vélt megállapodhatni, hanem egy ötödiknek (Valiant) építését is megkezdete az addig kifejlett, javított rendszer szerint. Minthogy a vértezett hajók találmánya még gyermekkorában van, azok kiállításánál némely hiányok nem maradhattak el; jelenleg a vizen négy vasas hajó úszik ; augusztus h- iban fog az ötödik vizre bocsáttatni, ezenkívül öt fahajónak vassal való beborításán is dolgoznak ; ezek ketteje már az ősz folytán készen lesz, a többi a jövő évi tavaszon. A kormány ezzel sem elégedve meg, kísérletet ten a Cole kapitány kupola találmányával (a Criscon-féle hajók tornyához hasonló találmány) s ezen kísérlet úgy a kupola forgatásával, valamint a legnagyobb tüzelés ellenébeni ellentállásával a legjobb eredményt mutató. Nemsokára megkezdik majd egy ilyen hajónak építését 2000 tonna teherrel és 20 láb mély vízjárattal. A fahajóknál is be akarja a kormány hozni a kupola rendszert, a partok védelménél ezek lennének a legalkalmasabb járművek. Jelenleg hatféle páncélos hajók vannak munka alatt. A fahajókat illetőleg — jelenleg öt ilyen sorhajó, hét fregatté és nyolcz corvette van építés alatt, melyeknek falai sorra könnyen lesznek vassal bonthatók. Az eddig használatban álló fasori hajókból 20 vértes hajór rá változtatható át, melyek aztán a partok és a csatorna védelmére fordíttatnának. E szerint tehát még mindig 40.hajó állna készen megküzdeni az ország megtámadására kiküldendő ellenséges flottával, s ha szükséges lenne harcrot vasazott hajókkal felvenni, még e téren is Anglia készületei olyanok, melyekkel egyik állam sem versenyezhet. Szóló nem hiszi, hogy az építési és átalakítási költségek túl magasra üssenek. Mi ezen építmények sérthetlenségét illeti, ez iránt a képzelődés heves reményekkel volt, s a Norfolk előtti harci ellenkezőt bizonyított; daczára ennek szóló az hiszi, hogy bár a vasas hajók építését nem kell elhamarkodni, de azért a fahajók építésével sem tanácsos tovább pénzt és időt vesztegetni. Végül az erődök építésének abban hagyását nem javasolja, mert a következtetés, melyet a „Merimac“ és „Monitor“ közti viadalból húznak, nem bír az ellen elegendő bizonyítéki erővel. Az alsóház ugyanaznapi ülésében a kincstárkancellár terjeszti elő pénzügyi költségvetését. A miniszter figyelmezteti a házat, miként az utóbbi év kiadásait 69,875.000 fontra javasolta, azonban később ehhez 1,499.000 font pótlék szavaztatván meg, a kiadások összege ezáltal 71,374.000 fontra emelkedett. Valóban pedig ezen kiadások csak 70,838.000 fontra rúgnak, s így 636 ezerrel maradnak innét a javaslaton. Összehasonlítva az 1862 évvel, midőn a kiadások 72,504.000 fontra mentek, az 1862-ki évre 1.666.000 font kevesebbség mutatkozik. Az elmúlt év bevételei 69,674.000 font, s ekkép 1,164.000 deficit; ha ezen összeg a föntebbi pótszavazati összegből kivonatik, akkor 325 ezer felesleg mutatkozik. A f. é. bevételek a korábbi évekével összehasoníttatván, nem kell felejteni, hogy ez év folytán több jövedelmi forrás adatott fel, mint a jövedelmi adó után, egy penny három évnegyedre, mely 850 ezer fontra megy, fél évi papire adó, legkevesebb 665 ezer font, a malátajárulék 1,122,000 font; ezen feladott jövedelmi részek összesen 2637 fontot tesznek. Ha már innét a jövedelem valódi kereskedését, mit a miniszter 809 ezerre becsül, levonják, akkor a korábbi évek bevételei irányában 1,828,000 font szaporodás mutatkozik. Ha tovább a közelebbi évek ainancziális eredményei hasoníttatnak öszsze, ez esetben nem kell figyelemből téveszteni az amerikai zárlatot, sem a kedvezőtlen aratást. A jövő év kiadásait összesen 70,040,000 fontra, a bevételeket 70,190,000 fontra indítványozza, miből 150 ezer font felesleg kerül ki. Ami az adóleengedéseket illeti, meg kell gondolni, hogy habár ilyenek nem fordulnak elő, de azért mégis az ország 6—700 ezer fonttal van kevésbé terhelve. Ezután a pénzügyminiszter a kormányhoz intézett, némely vámjövedékek leszállítását illető kívánalmakra tér át, s itt némely változtatásokat hoz javaslatba. Ami a szeszes italok adóját illeti, beismeri, hogy ennek jövedelme nem felelt meg a várakozásnak, mi egyébiránt arra mutat, hogy a nép a szeszes italok használatában mérsékeltebb kezd lenni. A cukorvám megváltoztatását szigorú vizsgálatnak kell megelőznie, mit a kormány nem ellenez. — Sok oldalról nyilatkozik a véleménye, mintha az államkiadások növekednének, azonban a dolog nem így áll, sőt inkább az utóbbi években apadtak azok. Daczára a rendkívüli hadi költségeknek, melyek az utóbbi három év alatt 872 millióra rúgnak, Angliának sikerült ezen időszak alatt nemzeti adósságát majd 47*, s azok évi kamatját több mint 272 millió fonttal leszállítani. Végül több resolutiót hoz indítványba, melyeket a ház mind elfogad. —■ A „Times“ ápril 3-ai kiadása Garibaldi fellépéséről értekezik. „Különös rendelkezése lenne az a sorsnak — úgymond — ha a velenczei osztrák uralom elleni egy nyilatkozásnak azon közvetlen hatása lenne, hogy a római franczia megszállásnak vége szakíttassék, s ha épen Garibaldi — tudtán kívül lenne az eszköz arra, hogy Napóleon császárral compromis jöjjön létre. Úgy látszik, hogy az agitátor ismétt fellépésének Olaszországban elhamarkodott jelentést adtak. Ausztriát illetőleg annak csak egy értelme lehet: mindenesetre hivatkozás az a cselekvési pártra a mostani kormánynak tulajdonított békepolitika ellen. Azonban nem Bécsből, hanem Párából jöttek az előterjesztések, melyek látszólag i legálistak az izgatás pályáján. Francziaország nincs készen egy új olasz háború viselésére, s a császár igen jól tudja, hogy semmi olyan háború, melynek vezető szelleme Garibaldi volna, a napóleoni érdekek kivonata szerint Olaszországiján nem vezettethetnék. Csodálkozás nélkül halljuk tehát, hogy ugyanazon rész szellem, mely már egyszer útját ketté szegé, ezúttal is megakadályozta diadalösvényét egész Nápolyig folytatni. A készség, melylyel Garibaldi ezen intésének enged, annál csodálatosabb, ha tekintetbe vessejük a határtalan lelkesedést, melyet mindenütt ébreszt. Washingtonnak vagy Cromwellnek nagyobb hatalmi állása volt, s politikai éles balátásuk a kormányzatban és diplomatában előuralkodást adott nekik, mit Garibaldi soha se szerezhetne meg; de se Washington, se Cromwell, sem semmi más forradalmi harcros. I. Napoleon kivételével, mig egyszerű polgár volt, nem szólott az erkölcsi tekintély magasabb hangján, mint Garibaldi szíve egyszerűségében, s az olasz alsó és közép osztályok helyeslésével teszi úgy, mintha ez önként értetnék. Ki ezen férfiú, ki nemcsak szerzetes rendeket, hanem az összes világi papságot korholja s kötelességeiben oktatja? Oly férfiúnak kell annak lennie, ki magát független hatalomnak érzi, s azon hitet táplálja, hogy majd vallási lelkesedést ébreszthet, s magával a katholicismussal szembe szállhat. Ezt tartjuk befolyása sajátszerű jellemének, s a tény, hogy daczára közigazgatási hibáinak, rövidlátó jóslatainak, s az ő nevében véghezvitt politikai vétkeknek, ezen befolyást folyvást megtarthatja, annak jele, Lugi a iovizsgátott, melynek hőse ő volt, még bevégezve nincs. Garibaldi egy eszmét képvisel, s ezen eszmének van jelentősége, ha az olasz királyság már teljesen összeforrasztva, egyesítve lenne. Természete törvényének hódol, midőn új keresztes háborút hirdet; s az eredmény mutatja, hogy népszerűsége nem csökkent; de ezen népszerűség, bármily nemes módon szerzé is azt, azt mutatja, hogy az olasz nép hangulata még nem akar józanodni. Őszintén fogunk örvendeni, ha Ratauzi, sőt maga Garibaldi által a császárnak tett engedmények arra vezetnek, hogy a római ügyek állapota újabb megfontolás alá vétetik. Hanem az initiativának e kérdésben Francziaországról kell kiindulni. Olaszországnak legnagyobb s legkárosabb dualismusa nem geographiai, hanem politikai természetű. Minden tartományainak ugyanazon kir. páloza alatti egyesítése sem gyógyítandja azt meg, ha az egységnek az eddig tapasztaltnál valódibb érzülete nem követendi azt. Róma valószínűleg elébb fog visszanyeretni, mint Velencze, azonban nem látjuk át, hogy a politikai nevelés nagy művében miért nem lehetne Róma és Velencze nélkül is ha adást tenni. Ha szükséges egy közös czél arra, hogy az olaszok erőit és reményeit egy csoportba olvaszsza, ez bizonyosan csak hazai reformok kivitelével érhető el.“ Toulouse-ban, és amelyet irtózatos mészárlás követett volt. — A „Turenne“ és az „Amazone“ hajók a mexikói expeditio számára küldött segélycsapatokkal mártius 14-én a s.thomasi kikötőbe érkeztek, s 16 án útjukat Veracruz felé vették. — Lorientból ápril 3-ról írják a „Patrie“-nak, hogy a „Couronne“ vértes fregatté kísérletei teljesen sikerültek. A „Couronne“ egyik legszebb típusa a vértes hajóknak Francziaországban; vitorlával vagy gőzzel egyiránt használható. Jól kormányozható s jól teszi a fordulatokat. A párisi fenyítő rendőri törvényszék hatodik kamrája Taub Ferdinand orvos-növendéket, a „Travail“ lap szerkesztőjét, két havi fogságra és 200 frank bírságra ítélte fondorlatokért és külföldön fenntartott egyetértésekért, melyeknek czélja megzavarni a közbékét, s a kormány ellen gyűlöletre és megvetésre ingerelni. Az elítélt a múlt január végén egy levelet írt Ledru- Rollinhoz bizonyos közbejáró egyéniség czime alatt, melyben amannak megküldte a „Le Lion du quartier latin“ czimű költeményt, s a többi közt ezt irta hozzá : „Marad számunkra a szabadság barátainak szerény, de tevékeny propagandája ; ez az egyedüli, mely a despotismus szorításai közül ki fog siklani, míg Francziaországban bátor emberek, őszinte republicánusok lesznek. E szent phanix minden nap szerveződik alattomban; mindennap más más ujonczok jönek öregbitni sorait. Az About elleni demonstratiókról így írt Taule Ledru-Rollinhez: „Reméljük, hogy a tüntetés nem lesz az utolsó; ugyanazért szükséges, hogy ottan ottan hallassák magukat azon hangok a számkivetésből, melyeket az ifjúság nem szűnt meg szeretni, és amelyekre mindenkor felelni fog, ha ütni fog az óra a harcz megkezdésére.“ Ellenben Martin Bernard írót és volt képviselőt felmentette a törvényszék, miután nem derült ki, hogy midőn Ledru-Rollin lakását írásban adta Taule-nek, tudta volna a küldemény czélját és tartalmát. A „Pays“ egy közleményt hoz a Vaudeville színházban történt botrányról, melyet azonban egészen másképen ad elő, mint a kölni lap. Szerinte a kravallt bizonyos sértett hiúsági érdekek miatt a zenekarhoz közel lévő körszékeken (fauleuils d’orchestre) kezdték, a tapsonezok pedig a színházi igazgatóság megkeresésére brutális módon iparkodtak elnyomni azt. „A tapsonezoknak ezen beavatkozása — mond komoly hangon a „Pays“ — súlyos hiba, s még súlyosabb bitorlás, melyért a felelősségnek egészen a színház-igazgatóságra kell hárulni, valamint azon sajátságos segélynyújtókra, akiket az utóbbi felszólított.“ A „Pays“ úgy tudja, hogy a belügyminiszter, meg a rendőrfőnök szigorú rászólásukat fejezték ki az igazgatóság irányában, tudtára adván annak, hogy hasonló körülmények közt nem a felbérelt tapsonczoknak, hanem egyedül a kellő ismertető jelekkel ellátott rendőri ügynököknek van joguk beavatkozni „azon mérséklettel — mond a „Pays“ — melyhez minket a hatóság szoktatott.“ *) önelszólitásának^T. K. örömmel enged. FRANCZIAORSZÁG. Az „Opinion Nationale*’’ apr. 5-ki szemléjében lármát üt azon távirati Jürgönyre, mely Turinból apr. 4-röl egy állítólagos római levél nyomán azt jelenti, hogy II. Ferencz közel volna egy kölcsön megkötéséhez . Az „Opinion Nat.“ úgy hallja, hogy Victor Emanuel király miután Nápolyt megjárta, személyesen fogja ezen politikai tételt Párisban védeni. A párisi lap megelégedéssel veszi egyébiránt tudomásul, hogy az olasz kormány a rablók ellen nagy csapást készül tenni, még inkább örülpedig az olasz lapok azon tudósításainak, melyek szerint a franczia megszálló sereg oly parancsot kapott, hogy fogja el a bourbonpártiakat a nápolyi határon még ha fegyvertelenek is, sőt fogja el magukat a pápai zsandárokat is, ha azok az olasz területre való becsapásra segédkezeket nyújtanának. — A „Pays“ április 5-től jelenti. Bizton állítják, hogy La va 1e 11 eur, aki szabadsággal jött Ilirisba, legközelebb vissza fog utazni Romába. -- A „Pays“ hallgat Goyon tábornokról. A „Patrie“val április 6-ról azt jelenteti a távíró, hogy ez utóbbi is megmarad. A „Patrie“ április 6-diki száma előttünk van, de e jelentést nem találjuk benne. — A „Pays“ a pápa egészségi állapotáról egy római levél nyomán így értesül: Őszentsége martius 25-én legutóbbi bajából felüdültnek látszott, s allocutióját képes volt oly melegséggel elmondani, hogy a szertartás után ruhát kellett vitaztatnia; egyébiránt hamar magához jött felvidllásából. A toulouse-i érsek egy pásztori levélben százados örömünnepet hirdet híveinek egy „dicsőséges tény“ megünneplésére, mely ezelőtt háronszáz évvel történt Toulouse-ban. A „Constitutionnel“ elszomorodik ezen pásztori körlevélen mert a dicsőséges tény nem egyéb, mint azon trezai harcz, mely a XVI. században katholikusok és protestánsok közt öt napig folyt OLASZORSZÁG. Az olasz lapok ismét kezdik emlegetni Victor Emanuel királynak Nápolyba kendő utazásáról közelebb felmerült hírt. A király kísérői Ratazzi s Pepoli lennének. — Az „Italie“ írja, hogy Garibaldi Pármában erjaneztetését, következő szavakat intézett az éljenző tömeghez : „Tudják önök, hogy a genuai összejövetel alkalmával magamra vállaltam Mazzini visszahivatásának eszközlését, s amennyire hatalmamban áll, mindent el fogok követni, hogy ez mielőbb megtörténjék. De erre vonatkozólag, mondandók valamit önöknek. Most őszintén megmondhatom azt önöknek ; se a király, se Ratazzi akaratra nem szegülnek az ellen. Törvényes körülmény az, melynek fogalmát nem tudnám önöknek meghatározni, mert ügyvéd nem vagyok. De im itt van Crispi, ki majd azokat is megmondandja önöknek. De ezen körülmény is el fog mielőbb intéztetni, s barátunk nemsokára Olaszországban lesz. (Kiáltások : éljen Mazzini!) Én is kiáltok önökkel. De mindig ismétlem : a népnek nyugodtnak s erősnek kell lenni. Éljen Victor Emanuel!“ — A turini „Monarchia Naz.“ biztosít aziránt, hogy a franczia hadcsapatok rendeletet kaptak a pápai határszélek átkélésére s a haramiák beütését a nápolyi területre megakadályozni. Ugyanezen lap szerint a franczia katonák rendeletet vettek volna a haramiák letartóztatására még az esetben is, ha fölfegyverkezve nincsenek s ugyan e rendszabályt alkalmazni a pápai csendőrök ellen, ha netán ezek megkisérlenék a rablókat segíteni. — Egy, az „Opin. Nat.‘*-hoz intézett római levél szerint II. Ferencz kölcsön-szerződést kötene. —Ugyanezen levél szerint Bosco tábornok visszautasította volna a lázadás vezényletét, az azt alkotó elemek miatt. — Az „Opin. Nut.“ írja, hogy a régi nápolyi királyság területét a haramia bandák készülnek megtámadni, s így a brigantiság újra elkezdi napi hőstetteit. Terracinában, a legújabb tudósítások szerint, újra szervezkednek a rablóbandák . Campania több vidéken már teljesen elkészült é s fölszerelve várják a perczet, melyben a határon áttörjenek. — Campodimele felöl egy elég számos rablócsapat táboroz; egy másik a veroli s scifelli zárdák közelében ütött tanyát; a harmadik végre Castelluccio s Sora közt állomásoz, várva a kedvező percret, az indulásra. Ez utóbbi rablóosztályt Chiavone maga vezényli, ki e mellett többször utazgat Romába. „Ha a reactio ismét mozog, jegyzi meg az „Opin. Nat.“ a közlött hírekkel kapcsolatban s készül az utolsó döntő csatára Olaszországban, jó lesz megjegyezni, hogy a minisztérium sem marad tevéketlen, s hogy a süker nem sok esélyét engedi a brigantiknak. Állítják, hogy az olasz kormány, daczára La Marmora elismert tehetséges hűségének, daczára a rendes hadosztályok s nemzetőrségi vitézségének s odaadásának a nemzeti ügyért, minden lehető szükséges intézkedést s rendszabályt megtesz , hogy egy végcsapással szétzúzza a reactiónak a nápolyi tartományokra nézve táplált reményeit.“ Ugyancsak az idézett lap kifejezi azon reményét, hogy a franczia kormány is, meggyőződve ez állapot tarthatlanságáról, kimondja ultimátumkép a „non possumust“ — s ez azon alkalomra lenne fenntartva, ha majd Viktor Emanuel Párist legközelebb, mint azt a franczia s olasz lapok rebesgetik, meg fogja látogatni. Úgy látszik, hogy a párisi út halasztásának abban rejlik indoka, miszerint az olasz király meg akarja semmisíteni először a római reactió éltető elemét: a brigantiságot, s ha egyszer e főtényező tönkre van t ive, a végszó kieszközléséért ekkor jövend Párisia. SZERBIA: A „Szerbszke novini“ egyik közelebbi száma a porta rendeletének daczára közzéteszi az állam újraszervezés feletti törvényt, mely szerint jövőben 7 minisztérium fog fennállani. Ennek folytán a porta által 1839 ben kiadott ukáz alapján felállított törvény el van törölve. Belgrádban átalánosan hiszik , hogy a porta legközelebb ultimátumot fog kiadni, melyben felszólítja majd a szerb kormányt, vonja vissza mindazon kibocsátott törvényeket, melyek a porta által odtrogált ukázok megszorítását czélozzák,mert különben katonailag fog beavatkozni. Omer pasa, mint már a „Scharfs Corr.“ után tegnapelőtt említettük, van kijelölve a szerb határszéli összes török hadtest fővezérének. TÖRÖKORSZÁG. A herczegovinai legújabb tudósítások igen kedvezőleg hangzanak Törökországra nézve. Bizonyos, a Pays tudósítása szerint, melyre mi a szavatosságot áthárítjuk, hogy Vukalovich megadta magát, sőt magára vállalta a Suttorina kibékítését eszközölni. Még azt is hiszik, hogy elhatározandja magát e kerület igazgatását, mint a magas porta hivatalnoka, elvállalni. Ismételjük, hogy a Patrie tudósítójára hárítjuk a felelősséget, s bár ha tudjuk, hogy a bűnügyek elárulása nem világcsoda a modern időkben, — e hírre vonatkozólag azonban teljes kételyünket jelentjük ki. Lehetnek tudósítók, kik készpénzül veszik azt is, mit igen személyesen óhajtanak. GÖRÖGORSZÁG. A görög fölkelésnek tegnap írtuk híreire vonatkozólag, kiegészítőleg megjegyezzük a „Patrie“ magántudósításai nyomán, miszerint Hahn tábornok eredményt nyerő előhaladása rögtön fennakadt az áriás munkálatok birtokba vétele után. Az alkudozás sikertelenségéről meggyőződve, mártius 26-kán megkísérte a vízvezeték kettémetszését, mely a glikiai ivóvizet szolgáltatja a városnak. A felkelőpártiak e tényben a fegyverszünet megszegését látván, teljes ágyúsortűzzel üdvözölték a királyiakat. Görögország különböző, még eddig nyugodtan maradt pontjain szinte zavargások s felkelési kísérletek törtek ki, jelesen Akarnania s Messeniában, továbbá Peloponnesus belyében s délnyugati részeiben. Ugyancsak a tudósítások valótlannak jelezik ama elterjedt hírt, mintha a porta lemondott volna a görög eseményekkel szemben szükségeseknek talált elővigyázati rendszabályok hozataláról. A török hajóhadosztály folyvást czirkál az artai öbölben, s a déli határvonalon fölállított figyelő hadtest vezényletét, Sadri pasa vette át, ki azelőtt Ciaika néven ismeretes lengyel tábornok volt. — Mártius 29-től jelentik a „Reuter báróinak, hogy a kamarák már bezárattak. A santorini felkelési kudarcának főtettesei az orosz vice-conzul lakására menekültek, de ki őket a hatóságnak kiadta az athenei orosz követ jóváhagyása mellett. Pártásba olaszok érkeztek sok pénzzel, de a város nyugodt maradván, mihamar elutaztak. A „Pays“ legújabb tudósításai nyomán a török kormány felfüggesztette a török határokon eszközlendő s legközelebb elrendelt csapatösszevonásokat. Ugyan e tudósítások jelentik, hogy Görögország bölcsendjének helyreállítása a legjobb esetben is több időt igényel. A felkelés terjedési folyama gátolva van ugyan, de a nemzeti közszellem mindenütt ellenséges indulata a kormány ellen, bárha e heves ellenzéki közirTtilof nlro! »Yirr»/lonfitt kellőleg alig luvlíAki Távirati jelentések. — Páris, apr. 6. (Éjjel). A „Patrie“ valótlannak állítja azt, hogy Goyon tök Rómát elhagyná. Ő megtartja a parancsnokságot — írja a „Patrie“, hozzátéve : s Lavalette, mint követ visszatér Rómába. — Mosztár, apr. 6. Miután az erődítések Zubziban bevégeztettek, Dervis pasa a szükségelt ötcsapatot hátrahagyván, tegnap Trebinjében volt s hadtestével ma Bilekbe indult, hogy Omer pasa parancsa szerint Barjanit is szállja meg, melynek megerősitése az erődített hadműködési vonal zárkövét képezendi. Sarancban jelentéktelen csetepaték voltak. Omer pasa üdülőtérben van s egy Mosztár melletti mezei lakban tartózkodik. Hir szerint Vukalovich menekült s a fölkelők Montenegróba vonultak volna. — Új-York, mart. 25. Winchesternél 23-án Csata volt. A veszteség mindkét részről jelentékeny. A szövetkezettek teljes visszavonulóban vannak. Burnside expeditiójának egy része állítólag Beaufortba hatolt Éjszak - Karolinában, melyet a szövetkezettek kiürítettek. Az új-yorki lapok határozottan kikelnek minden külbeavatkozás ellen az Észak és Dél között folytatott viszályban. — Turin, apr. 6. (Páris felé.) Crocco bandája Nápolyban szétszóratott, s közüle 25 en megölettek. A francziák Chiavone bandáját Praia-Compolinál megtámadták és szétverték.Ugyancsak a francziák pénteken feltartóztattak egy Veroliból jövő s a brigantiknak élelmiszereket szállító hadfedezetet. — Berlin, apr. 7. A mai „Stern Zeitung“ értesül, hogy f. hó 10 -én legfelsőbb parancs folytán a hadügyminisztérium óhajaival egyezőleg, magas állású tábornokokból egy bizottmány fog összeülni, hogy a hadiköltségvetésben eszközlendő további megtakarításokról értekezzék, amennyiben a katonai szempont a megtakarítást megengedi. Ez értekezésekben a hadügyminiszter és az államminisztérium egy tagja is részt veend. Az elnökséget Wrangel tlk viendi. Ugyane lap értesül továbbá, hogy az országgyűlésnek nemcsak az 1862 ik évi budget nagyobb részleteiben, hanem az 1863-iki budget is elébe fogna terjesztetni részletes kimutatásokban, hogy így az országos képviselet és államkormány által tapasztalt bajon segítni lehessen, továbbá, hogy a következő országgyűlésen nem fognak új adótörvények előterjesztetni, sőt az államkormány azon törekszik, hogy megtakarításai által a beviteli adók után járt 25 peres pótlékot júliustól fogva igénybe vennie többé ne kelljen. Elvi jelentőségű törvényjavaslatok a nyári ülésezés alatt nem fognak előterjesztetni, több árszabály változtatási előterjesztvény várható. A kormány nézete oda megy ki, hogy a munkás nép érdekében a legszükségesebb élelmiszerekre vonatkozólag könnyebbítések lépjenek életbe, s a gabnavámok teljes megszüntetése, s a rizsre, vágómarhákra és húsra kivetett adók lényeges mérséklése eszközöltessék. Hasonló okokból helyeztetett kilátásba a bányaadók további mérséklése a legközelebbi három évben, ugyanis minden évben egy százalékkal, hogy ezáltal a belföldi vastermelésnek a külföldiveli versenye támogattassék. Végre a belföldi levelek postabérének leszállításit illető törvényterv fogna előterjesztetni, s Esti posta. Pest, ápril 8. — Április 5 dikén annyira nem tudták még Párisban mi fog történni a Lavalette és Goyon közti összeütközés folytán, hogy a franczia ,,Presse“, noha teljes fentartással, Goyon tábornoknak Trochu tábornok általi felváltását valószínűnek tartotta. Azon közlés, hogy Goyon tábornok is megmarad, Lavalette is megmarad, úgy látszik csak 5-dikén este későn mehetett a „Patrie“- hoz. A mexikói ügyben annyi világos, hogy Anglia nem egy után jár Francziaországgal. A St. jamesi kabinet a be nem avatkozás elvét vallja. Bajosabb tudni, hogy gondolkozik a spanyol kormány. Csak nemrég a magánsürgönyök egyetértést hagytak gyanítani Páris és Madrid közt, míg legújabban a táviró április 5-től jelenti, hogy a spanyol kormány el van tökélve semmi csorbát nem ejteni a mexikói nemzet szuverainitásán és függetlenségén. Ami Francziaországot illeti, ápril 5-kén azt beszélték Párisban, hogy a kormány egy avisogőzöst küldött Douai tábornok után, aki néhány nappal ezelőtt indult el Algírból Mexicóba segélycsapatokkal, hogy annak megvigye a határozott utasításokat a „Moniteur“ által közlött hosavollalás értelmében. A „Moniteur,“ mint a távíró jelenti, aprilián egy körlevelet tesz közzé Persigny belügyminisztertől a paulai Sz. Vincze társulatot illetőleg. A körlevél szerint ezen társulat fiókértekezletei közül csak 88 fogadta el az egyetemes tanács oly módoni szerkezetét, hogy annak elnöke (a kormány által kinevezve) egy magas egyházi méltóság legyen, ellenben 766 fiókértekezlet (conférence) inkább minden központi kötelék megszüntetése mellett nyilatkozott. Persigny úr azt mondja, hogy ezzel a dolog el van döntve, s a Sz. Vincze társulat törvényes létezése ezentúl a conferentiák elszigetelt működésétől függ. Baudon úr, az eddigi elnök levelére, aki most a társulat felhatalmazottjának tartja magát, megjegyzi a belügyminiszter, hogy ezen követelés oly törvénysértés lenne, melyet a kormány nem fogna tűrni. A kölni lap turini levelezője írja, hogy folyvást szaporodik az aláírók száma, kik Olaszország lelkészei sorából kérik a pápát a világi hatalomról leendő lemondásra. Szardinia szigetének egyik jelentékenyebb városából 50 aláírással ellátott helyeslési szavazat érkezett az aláírási központba. Az olasz „Corr.“ közli a bécsi „Presse“ nyomán egy részét Ratazzi körlevelének; a kormánynak egyáltalában nem tetszik ez okmány közzététele a becsúsztatott elferdítések s értelemelcsavarások miatt, s hihetőleg tiltakozni is fog ellene. Az új egyleti törvény az államtanács előtt fekszik, várva az átvizsgálást; e törvény széles alapokra van ugyan fektetve, de fegyvert szolgáltat a kormány kezeibe a fölszerelési bizottmányok netaláni túlhajtásai ellen. Említettük a múltkor, hogy az olasz kormány a hadlétszám emelése czéljából 16 sorezredet fog pótlólag szervezni. Az „Italie“ még május hóban teljesen szervezve hiszi e pótsorparodokot. — A „Frankfurter Postzeit“-nak írják Páriából, az összes trónfosztott fejedelmek által tartandó összejövetel tárgyában: „Legitimista körökben néhány nap óta sokat beszélnek egy júliusban tartandó összejövetelről,melyben az olaszországi trónfosztott fejedelmek, a parmai herczegnő, olasz herczegek, a nápolyi király, Chambord gróf vennének részt.“ A tudósító azonban mentegetőzik a felelősség elvállalásától. London, ápr. 4. A mai felsőházi ülésben Norman by marquis ismét kedvencz themáját variálta, a már említett délolaszországi proclamatiók iránt interpellált. Russel gr. válasza körülbelül a korábbi volt, megígérte azonban, hogy Hudson levelét, mely az ezen kiáltvány értelmében agyonlőtt négy nő történetét megerősíti, a ház elé fogja terjeszteni. Ugyanezen ülésben Knnard lord a ház figyelmét Zamoiszky lengyelnek varsói esetére hívja fel, s kérdi, ha a kormánynak van-e hivatalos tudomása azon barbár bánásmódról, melylyel a törvényszék Zamoiszkyt illető az által, hogy vallomásra botütésekkel kényszerité. A u 8 s e 11 lord megemlíti,hogy a Zamoiszky Sándorral éreztetett kegyetlen bánásmódról csak annyit tud, mennyit arról a boroszlói lapban olvasni lehet; néhány nappal később a „Constitutionnel“-nek egy varsói czikke ez esetet tagadta, hogy a két állításnak, melyike igaz, nem mondhatja meg, mert hivatalos értesülése nincs. Az alsóházban Fitzgerald kérdi, ha van e a kormánynak tudomása a soledadi egyezményről, ha a britt csapatok visszavonattak-e a köztársaság területéről, s ha a britt követ kapott-e utasításokat, melyek amaz egyezményt helyeslik ? Layard előadja, hogy a kormány igenis értesítve van az egyezményről, mely a szövetséges hatalmak biztosai, és a republica kormánya közt köttetett; hogy a britt csapat, mely 600 főből állott, minthogy rendeltetése nem lehetett az ország belsejébe nyomulni, 100 ember visszahagyásával hajóra szállíttatott, s hogy végre Angliának nem lévén szándéka Mexico belügyeibe avatkozni, a soledadi egyezményhez helyeslését adá. Ezen kérdés után Denman a lengyelügyet tévé interpellatiója tárgyául, s állítá, hogy az orosz kormány semmi komoly kísérletet sem tett a lengyelek által oly hőn óhajtott azon intézmények megadására, melyekhez joguk van, habár egyúttal nem akarja azt állítani, hogy Sándor czár a nevében végzett varsói dolgokról tudomással bírna. Indítványozza azon papírok előterjesztését, melyek a párisi conferentiában a lengyel ügyre vonatkozólag mondattak. Palmerston lord válasza elején megjegyzi, hogy mindenkinek, ki Lengyelország történelmével foglalkozott, nagy csodálattal kell lennie a lengyelek iránt tulajdonaik, és nagy rokonszenvvel szerencsétlenségük miatt. Nincs semmi kétség abban,hogy a bécsi szerződés határozatai, melyek szerint Lengyelországnak nemzeti intézményekkel kellene bírnia, egész 1830-ig holt betűk voltak. Ezen évben a lengyelek azt hitték, hogy szabadságuk ideje elkövetkezett; az önmegszabadításra tett kisérletek nem sikerült ők leigáztattak, s az orosz tekintély visszaállíttatott; erre az orosz kormány feljogosítottnak érzé magát a Sándor czár által adott alkotmányt megszüntetni. — Azonban itt nem az orosz kormány és a lengyelek közti kérdésről volt szó, sőt inkább az általa elvállalt kötelezettségekre Európa többi hatalmai előtt azon terv forog előtanácskozások alatt, hogy a sóárak az előbbi magasságra helyeztessenek, s az innen származandó bevételi fölösleg a porosz hajóhad erősbítésére fordíttassék.