Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)
1862-06-11 / 3699. szám
hogy aSzékely krónika körüli kutatás érdekében kirándulást tegyen. o. Az erdélyi árvízkárosultak részére eddig a birodalom különféle részeiből 1144 ft 141/* kt küldtek be. o. Zilah környékén több község határát elverte a jég, s különösen a szőlőhegyeket oly keményen lepé meg, hogy három év után sem remélnek becsületes termést. 6. Heckenast Gusztáv úr kiadóhivatalában megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett : „Újabb Beszéljek“ írta Bajza Lenke, csinos kiállítással két kötetben, továbbá „Sajóvölgyi Eredeti Népmesék“ Merényi Lászlótól, szintén két kötetben. Mindkét műnél a két kötet ára 2 ft. o. Ifjúságunkból egynehányan a nemzeti színpadon adandó műkedvelő előadásra egyesültek. Ezen előadás napja nincs ugyan határozottan kitűzve, hanem e hó első felében alkalmasint végbe menend. Előadásra a nyári meleg estékhez alkalmazóban két rövid franczia darabot választottak: „Tűz a zárdában“ és „Egy kis szívesség“, mely utóbbi először adatik a nemz. színpadon. Az előadó műkedvelők lesznek : Gozon Aranka és Piroska kisasszonyok ; Peisz Adolf, Tipula Aurél, Németh Frigyes és Pisztóry Mór urak. A szini rendezést Szigligeti úr volt szives elvállalni. A próbák már megkezdettek, s e héten folytattatni fognak. — A tiszta jövedelem felét a színház, az esti bevétel kárpótlása fejében, megtartván, másik felét lelkes műkedvelőink a birói segélypénztár alapjára szentelik. Óhajtandó, hogy a közönség a nemes czéh és műkedvelőink szives fáradozását minél nagyobb mérvben méltányolja. — Ma reggel 6 óra után Budán a Ráczvárosban tűz ütött ki, 8 tartott mintegy 8 óráig. A nagy szélvész okozta, hogy a lángoknak állítólag 41 ház jön martalékává. Azt is mondják, hogy eddig 7 gyermek hibáznék 8 évtől lefelé. — Holnapután délelőtt tizenketted fél órakor a múzeum helyiségeiben az orvosnövendékeket segélyző egylet javára hangverseny fog rendeztetni. 6. Mint a „Gy. K.“ írja : a napokban Koronczon a lelkészi lak leégett, s benne megsemmisültek mindazon kitömött madarak és növények, melyeket Ebenhöch lelkész úr a győri főgymnasium részére öt évi fáradozással összegyűjtött. 6. Az öngyilkosságok mindinkább szélesebb körben kezdenek kiterjedni. Ma reggel a síp utcza egyik házpadlásán egy 18 éves izraelita pipacsináló fiú fölakasztotta magát. A kétségbeesett tett indoka ismeretlen. Hullája bonczolás végett a Rókus kórházba vitetett. 6. A „P. Li “nak Fiuméból írják, hogy az ottani főispán, Smai, ki egyszersmind városi és kerületi főkapitány, Fiume város 5 biráját, mivel a zavaroknak elejét venni nem tudták, letette. .. A „Sürgöny“ írja: Mily pontosan tartják meg a hatóságilag megszabott taksát bérkocsisaink, erre nézve remarkabilis adat, hogy mi magunk, akik e megszabott díjt a közönség tudomására juttattuk, a legnagyobb utánjárás mellett sem kaptunk kocsit, mely a három versenynapra 25 —30 fton alul vállalkozott volna. 6. A „P. L —k“-ban olvassuk : A kora tavasznak már mutatkozik eredménye, amennyiben vannak helyek, hol az árpa aratását a jövő héten már megkezdik. A szőllőszemek hegyeinkben oly nagyok már, mint azelőtt július közepén szoktak lenni. A széllőt illetőleg több helyen panaszkodnak, hogy a virágzás után a fürtökön ritkábbak a szemek, mint azelőtt remélték, mely hiányt mégis a tökéletesebb kifejlődés pótolhatja. o. F. hó 9-én a pesti polga lövöldében tartott czéllövéskor következő urak nyertek jutalmat : Groschevits ur egy szeglövést; Zoller, Pilisty és Uroschevits Pan, Ratzky urak pedig négyes lövéseket. * o. Jekelfalussy Tamás mélyen szomorodott szívvel jelenti, egyetlen fiának Jekelfalussy Tamás, tullni cs. k. utásziskolai növendéknek, i. é. május 27-én agyvelőgyuladás okozta halálát. Az elhunyt tetemei a tullni sirkeitbe tétetvén, az engesztelő sz. miseáldozatok e hó folytán, Kassán a székesegyházban fognak tartatni. Béke hamvainak !6. Lisznyai Kálmán a sárospataki ifjúság képzőtársulatának tiszteletbeli tagjává választatván, mint a JGy. K.“ Írja, a megválasztatási okmányt Győrött mulatása alkalmával kapá meg, mire ő nyilvános köszönete mellett azon ígéretet teszi, hogy az öt megtisztelő képzőtársulat működéseiben tevékeny részt is veend.ő. Győr város tanácsa az ottani színháznak a jövő téli idényre leendő kiadatása tárgyában pályázatot nyitott. 6. Mint a „Korunk“ írja : Épen most hagyja el a sajtót az „Erdélyi történelmi adatok“ IV. kötete, amely az erdélyi múzeum egyesület kiadásának 1 fő kötetét és új folyamot képez. Szerkesztette a múzeumi könyvtárnak Szabó Károly. Tartalmát képezik: Haller Gábor naplója 1630 —1644-ből, Bánfi György naplója 1644-ből, Kálnoki István naplója 1645-ből, Segesvári Bálint krónikája 1606—1654, Enyedi István II. Rákóczi György veszedelméről. Eredeti törvényczikkek 1582— 1587-ből; székely adatok, eredeti okiratok. A tömött nyomású munka 24 ives kötetet képez Bolti ára 2 ft. Tárna. Az uj földesúr.*) Regény. irta Jókai Mór. (Folytatás. **) A kik egymást nem ismerték. A mint Aladár egyedül maradhatott nagybátyjával, azonnal közlé vele, amit Ankerschmidttől hallott birtokának visszanyerése felöl. — Sajnállak érte, szegény fiú, monda rá az öreg keserűen. Milyen szépen meg voltál már abban nyugodva, hogy „volt, nincs.“ — „Több is elveszett már Buda alatt.“ Sok ilyen példabeszéd van a magyarban. Tudom, hogy keveset álmatlanitott az a gondolat, hogy hát ha még ggygger lenne! Szereztél magadnak kenyeret, megszolgáltad, beérted vele. Helyben találtad magadat ez uj életben s hozzászoktál, hogy ami nincs, az nem kell! És most egyszerre kapsz egy darab Amerikát! Kasználom ott járt három ízben hajdani jószágodon, s elmondta, hogy miket tapasztalt. Nyolc év alatt négyféle bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon volt, hogy a jószágot elpusztítsa; három megszökött, anélkül, hogy az államnak haszonbért fizetett volna. Elég, ha a budgetben ott figuráltak a tételek. Szép mürzthali tehenészeted, merino juhnyájad, Tárlovaid még a legelső bérnök elprédálta, a második elpusztitó gonddal ültetett erdődet, parkodat kimérte elfának; az utolsónak már nem maradt más , mint a házon levő redőnyöket eladni. Ez az élelmes ember, még az üvegházadon levő ablakokat is értékesítette. Mikor Kampós legutoljára ott járt , persze ugar nem volt már hagyva, s a halomra gyűlt trágyát épen akkor adta el a bérlő szomszéd határbeli parasztoknak. Benn a házban egy szék nem volt, amire leüljön valaki, hanem annál inkább teli egér lyukkal minden szeglet. Az ablakokban négy-öt emeletet csináltak maguknak lyukakból a patkányok, úgy megszerették a helyet, s a czimertermed plafondján keresztül csurgott az eső. Most ezt a „prairiet“ átveszed, mely mikor elvesztetted, megért beruházásiddal háromszáz ezer forintot, most is megér kettőt. Van rajta húsz ezer forint adósságod, annak nyolcz esztendő óta persze senki sem fizette a kamatját. Legelső dolgod lesz valami jótékony bankárt felfedezned, aki megszán, s keresztényi harminchárom percentre honorálja váltóidat vagy tízezer forintig. Akkor aztán törheted a fejedet, hogy mit kezdj vele elébb: szántóvető állatokat vegy-e ? a házadat tatarozd e? vagy a kamataidat törleszd, nehogy a tökét felmondják ? Azért még egyszer, kedves öcsém, fogadd őszinte sajnálkozásomat. — Nem az itt a főkérdés, szólt Aladár vállat vonitva. Persze, hogy nem az volt a főkérdés , hanem az, hogy ha fáradn és küzdeni kell, lesz hol? és lesz kiért? Tudta ezt az őre,már maga is. Úgy olvasott ő Aladár lelkében, mnt a kinyitott könyvben. Aladár aznap ottmaradt, hova is indult volna már olyan későn ? Másnap ismét annyi dolgot talált a faluban, hol az egyes házakat ott engedték az árnak, hogy dél vezette haa a nagy munkából; délután eltelt az idő szelidebb trachozással. Két szív öszszeköttetési vonalának előmunkálatai voltak azok, mikre csak a felsőbb helyről nyerendő helybenhagyás hiány,ott még. Dehogy gondolt az elutazásra többé. Az ugyan jól esett volna neki, ha valaki marasztalta volna, hanem e helyett nagyatyja szüntelen azzal a sarcasmussal faggatta,hogy „mikor indul már a vizár pusztításait tanumányozni ? várja-e, mig érdekesebb lesz a szudim?“ Legfeljebb Erzsike ejtett olyan czérzásokat hogy azon a kis csónakon járni nagyon életvezélyes ehet. Három nap múltán aonbanmár maga is átlátta Aladár, hogy miuta kimondá, hogy el fog menni, tovább csakugya nem maradhat, ha szavainak hitelességét tökéletesen kompromitálni nem akarja. Este tehátjelentő bátyja előtt, de úgy, hogy mellesleg a tbbiek hallhatták, hogy holnap reggel csakugya útra kel, csak egy evező legényt visz el magául. Garanvölgyi azt monta rá, hogy jó lesz, majd süttet neki az útra pogánát. Reggel fel is neszezett jókor Aladár; térképeit, műszereit összekapcsolta, úti köpenyét nagy ostentatióval kiporoltatá, mire az öreg úr előjött szobájából s tréfásan szóktá meg. — Hát indulsz már ? Ne kész számodra a pogácsa. — Köszönöm. Csak Ankerschmidtéktől veszek néhány szóval búcsút. — Jól teszed, azután is ráérsz tőlem. Aladár alkalmasint eltéveszté az ajtót, mert azt a nagy vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett előbb leányához lépett be, ami nem úgy illett volna világi szokás szerint. Bizonyos volt felőle, hogy Erzsike már rég kész a toilettjével. A leányka nem tudta elrejteni arczán, hogy várt reá. — Kegyed tehát már indul ? szólt jobbját az ifjú elé nyújtva. — Rég itt vagyok már, isten itthon van, h nem, ez nagybátyám háza, ő pedig már csaknem kerget. Nem szereti a henye embert. — Ez a ház most nemcsak nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz ez, vagy nem ? — Igaz. — Akkor én valamit kérnék öntől, de ne tartson érte nagyon vakmerőnek. — Parancsoljon velem. — Hiszen, ha parancsolhatnék, akkor nem kérnék . és én kegyetlen vagyok ahhoz, akinek parancsolhatok, az nem önnek való. Én csak kérek, folyamodom, mint panasztevő jobbágy, óv? kihallgat és kegyeskedik tekintetbe venni. — Alá van irva in bianco. Mi az ? Erzsike most elereszté Aladár kezét, s hátrahúzta magát félénken, mintha attól tartana, hogy kérelmének az a színe lehet, hogy az „erőszakoló körülmények között adatott meg. — Arra akartam önt kérni, hogy — maradjon itt még egy nap. Erre pedig Aladárt nem nagyon kelle biztatni. — Mondtam, hogy látatlanul alá van írva. — maradok. — Ah, szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek, s most már azon tűzben játszottak szemei, aminek ragyogása túltesz minden gyémánton. Most már bánom, hogy nem kértem — egy hetet. — Jó, szólt Aladár. Tehát itt maradok egy hétig. — Ha én azt tudtam volna, hogy ön ily nagylelkű kedélyhangulatban van, azon kellett volna kezdenem, hogy maradjon itt egy hónapig. Már itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból eldöntő ütközetbe jutott s nem parancsolt hangjának hazug közönyt többé, hanem engedte azt olyan melegen szólni, a mint szivéből eredetileg fakadt. — Itt maradok hát egy hónapig — kettőig egy évig. A leányka szavába vágott, könyező szemme lépve egyszerre hozzá, s megragadva két kezével az ifjú kezét. — Maradjon ön itt örökre! . . . — ... Bizony örökre : viszonza Aladár kebléhez ölelve gyöngéden a kedves gyermeket. (Folytatása következik). *) A fordítási jog fenntartatik. »*', Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16. 17 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 35. 36.37. 37. 40. 41. 44. 45. 47. 49. 53. 54. 57 . 59. 61. 64. 65. 68. 70. 72. 74. 77 . 78. 80. 81. 83. 86. 86. 87. 88. 89. 90. 92. 100. 103.106. 110.114. 116. 118. 119. 120.126.127.130. 132. mámáit. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről jun. 10. 5% metalliques 71.10. Nemzeti kölcsön 83.85. Bankrészvény 844. — Hintelintézet 220.20. — Londoni váltók 127. 50 Arany 6,10. NEMZETI SZÍNHÁZ. Junius 11-re van kitűzve: „Bánk Bán“. Eredeti szomorujáték 5 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jun. 11-re van kitűzve: „Daphnis és Chloe.“ Operette 1 felv. Rudas Józefa k. a. szini kísérlete. Politikai események. ANGOLORSZÁG Londo június 4. A mai reggeli lapok majd kivétel nélkül a tegnapi alsóházi ülés tárgyalásával, s a rendkívüli meglepetést okozott szavazás eredményével foglalkoznak. Hogy olvasóink ezen eredmény iránt kellő tájékozást nyerhessenek, szükségesnek tartjuk az angol szempontból nevezetes ülést kissé bővebb kivonatban ismertetni. Palmerston lord, Freeland képviselőnek alább megértendő bejelentése után indítványozza, hogy a ház a pünkösdi ünnepek miatt üléseit halasztaná el egész jún. 12-ig. Ezúttal a nemes lord felhasználja az alkalmat megemlíteni, miszerint a kormánynak tegnapig azon véleménye volt, hogy az előterjesztett különféle resolutink közt alakjára nézve legjobb az, mely egy s ugyanazon gondolatot fejez ki, azt t. i. hogy a ház minden pártjai az államháztartásban a legnagyobb takarékosság behozását kívánják. Azonban a Walpole által kijelentett indítvány azon kérdést állítja fel, ha várjon a miniszteri zsákokon, vagy az ellenzéki padokon ülő gentlemaneknek van-e a parlament és az ország bizalmához igazabb joguk? A kormány egészen kész ezen nagy fontosságú kérdés vitatásába ereszkedni, s azt hiszi, e tekintetből a legczélszerűbb lenne Stansfeld indítványán kezdeni, s ennek folyamában a Walpole-féle mottót felvenni. Eképen az ellenzék által szőnyegre erőtetett kérdés idő vesztegetés nélkül döntethetik el. Lord Rob Montag sajnálja a semmi politikai dicsvágygyal össze nem kötött kérdésnek ily téves felfogását. Szóló jelen volt a hétfőn tartott konservatív meetingben, a biztosan állíthatja, hogy ott a minisztérium megbuktatására semmi jobbítmány nem készült, semmi ilyen szándék nem nyilatkozott ; a saját maga által bejelentett obbitmányt pedig — a nemes lord kivonata szerint ezennel visszaveszi. Horfman szintén bámulattal hallotta Palmerston lord szavait; a nemes lord erőltetett értelmet ad a Walpole-féle jobbitmánynak egyébiránt ő is kész, a minisztérium iránt épen nem ellenséges jobbítmányát viszavenni. Walpole panaszképen említi, hogy Palmerston lord a házat nehéz állásba vezeti; szóló soha se gondolt arra, hogy a minisztériumot nyugtalanítsa sőt — ha az ellenzék ilyesmint gondolna, soha se szemeltethetnék ki eszközül erre, mint ezt mindenki tudhatja, ki szóló magatartását ezen és a közelebbi ülésszakban figyelemmel kísérta. Szóló nem fog a Sansfeld féle indítvány ellen szavazni, a kéri az elnökminisztert, nyújtson a háznak alkalmat, hogy a takarékosság felett htározhasson. Griffith és Sir J. Smith szintén visszahúzzák jobbítmányaikat. Bright nem foghatja meg, mi tartóztathatja a nemes lordot a Stansfeld féle indítvány elfogadásától. Stansfeld a meglepetés ezen első benyomása alatt megteszi indítványát, mely így szól: „Ezen ház véleménye szerint az államháztartás alább szálítható, anélkül, hogy e miatt Anglia biztonsága, függetlensége és jogos befolyása veszélyeztetnék.“ Szóló indítványának semmi köze sincs a bizalmi kérdéssel, hanem igenis itt az ideje, hogy úgy a ház, mint a kormány, fontolóra vegye, ha vájjon 70,000,000 font sterling évi kiadás a béke közepette igazolható e ? Szóló végül erélyes felhívást intéz a házhoz, hogy új pénzügyi politikát alkosson, s hogy a munkásosztálynak már majdnem elviselhetlenné váló adóterhe megkönnyíttessék. Baxter támogatja az indítványt, s kimutatni igyszik, hogy az ország helyezetében s annak a külhatalmakhozi viszonyaiban semmi sincs olyan, mely az állandó hadseregnek 20 ezer emberrel való megkevesbítését akadályozhatná. Palmerston lord elismeri az indítványozónak és támogatónak őszinteségét és jóakaratát, azt véli azonban, hogy ilyen kérdések legutöbben a subsidiaris bizottságban lettek volna tárgyalhatók. Ami az államkiadások mértékét illeti, meg kell jegyeznie, hogy a nemzet azon elutasíthatlan szükségben van, miszerint nemcsak a királyság partjait, hanem a britt koronának az egész földkerekén szétszórt birtokait is védenie kell. Hogy a hadsereg évi költségeit a ház nem tekinti túlzottaknak, kitetszik ama tényből, miszerint mr. White brightoni képviselő — midőn a hadseregnek 10 ezer emberrel való leszállítását indítványozta, ezen indítványának pártolására a házban nem nyerhetett többet 11 szavazatnál. Minden oldalról el van ismerve, hogy Anglia flottájának túlnyomónak kell lenni minden hatalmasság tengeri erején, s mégis a mai franczia hajóhaderő 36 vashajót számít, míg az angol csak 25 öt. Ha a ház a Stansfeld-féle indítványt elfogadja, akkor saját eddigi határozatait fogja kárhoztatni; ha azonban a szóló által bejelentett resolutio mellett nyilatkoznék , ez esetben a kormány kötelezve lenne, a közelebbi évben a kiadások különféle ágait szigorúan megvizsgálni. A tiszteletre méltó gentlemaneknek a túlsó oldalon tán nem volt épen czéljuk a minisztérium megbuktatása, hanem igenis kívánatuk lehetett azt aláaknázni, megalázni; azért lát sakkhúzásokban oly támadást, melynek ellene kell működnie; és ennélfogva szóló következő jobbitmányt terjeszt elő: „Midőn a ház mélyen át van hatva a szükség érzetétől, hogy az államigazgatás minden ágában megtakarítások hozassanak be, egyszersmind emlékezik kötelességeire is, hogy az ország biztonságát benn, s érdekeinek óvását künn gondoskodása tárgyaiul tegye. A ház megnyugvással veszi a kereskedést, mely az államkiadásokban eddig elővetett, s reméli, hogy további kevesbetések is történni fognak, amint ezt a dolgok további állapota lehetővé teendi.“ Disraeli csodálkozással veszi észre, mily ügyesen kerülte a premier a pénzügyminiszternek azon nyilatkozatát, miszerint az ország pénzügyi állapota nem egészséges. A fő kérdés az, ha váljon a mostani kiadás az ország biztonsága s becsületének fenntartására szükségese? Szóló azt állítja, hogy az ország az ő miliciájával, önkényteseivel, javított tüzérségével, helyőrségeivel , pánczélos flottájával tökéletesen biztosítva van, s hogy itt az ideje az eszélyes gazdálkodásnak. Ő nem hisz Francziaország kolossális készületeinek mondájában, Cherbourgban s egyébbütt összehalmozottnak állított 36 sorhajó létezését mistificatiónak tartja. Egyébiránt szóló Stansfeld resolutióját is megtámadja, melynek csak mint bizalmatlansági votumnak lett volna értelme. Walpole jobbítmányára Palmerston lord nyilatkozata után ő sem szavazhat. Horsman úgy találja, hogy a békepártnak a fontosabb politikai kérdésekben tanusított magatartása rendesen csak a kiadások emelésére vezetett. Russell grófnak külügyi politikájával — a grófnak Savoya bekeblezése feletti nyilatkozata óta teljesen egyetért. Anglia erkölcsi befolyása a continensen e pillanatban nagyobb, mint valaha — az 1815 -i békekötés óta volt, és ez főleg emelkedett materiális hatalmának eredménye. Cobden ismétli szokásos érveit a hadsereg és hajóhad leszállítása mellett, s e czélra egy barátságos egyezkedést javasol Francziaországgal, mert mi haszna a két nemzet közti szívélyes szövetségnek, ha mindkettő s folyton nyakig kénytelen fegyverben állni s az utolsó fillérig adózni. Ha a kormány a mostani ösvényen tovább halad, úgy az amerikai polgárháború miatt előidézendő üzletapály az ország lakossága minden osztályát érzékenyen fogja sújtani stb. A ház éji fél tizenkét órakor szavazásra ereszti a kérdést, midőn Stansfeld indítványa 302 szótöbbséggel (367 ellen csak 65) elvettetett. Walpole ismétli, hogy semmi ellenséges szándékkal nem volt a minisztérium iránt, s minthogy tudja, hogy Derby gróf nyilván, s magánalkalmakkor ugyan e nézetet nyilvánító, jobbítmányát nem akarja szavazásra bocsátani. Whiteside megjegyzii, hogy Palmerston lord a ház felvilágosodott dictátorát játsza. Osborne pedig Stansfeld és Walpole indítványait igen unalmas komédiáknak bélyegzi. Ezután Lindsay az eredeti resolutióvá emelt Palmerston féle indítványhoz egy jobbítmányt hoz javaslatba, mely azonban israeli tanácsára szavazás nélkül mellőztetik, s Palmerston indítványa szintén szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadtatik. Az ülésnek 1/12 órakor reggel lett vége. A „Times“ teljesen meg van elégedve a minisztériummal s különösen annak nagyérdemű tapintatos vezetőjével, Palmerstonnak nehezebb munkával kiküzdött parlamentáris diadalai lehetnek, de ennél ügyesebben, szebben kivívott egy sincs. Egyúttal keményen megleckézi a félénk, és ide oda ingadozó torykat. A „Post“ a mily kifogyhatatlan Palmerston dicséretében, ép oly áradozó és pattogó Disraeli ostorozásában, s különösen ennek viszás tapintatában, mely a manchesteriekkel a természetellenes szövetséget akarta létrehozni. A „D. N.“ és a „Sár“, melyek rég küzdenek a kormány pazarló pénzpolitikája ellen, felettébb sajnálják, hogy a sur, aki ülés vitái párttusa jellemét élték fel.Mindkét lap haragosan kel ki a toryk ellen, hogy az odavetett keztyű felvételére nem bírtak elég bátorsággal, s hogy midőn ily gyávaságot tanúsítottak, ugyanakkor örülnek, hogy ily nyomorultul estek el. „Úgy viselték magukat — írja a D. N.— mint az utcza suhanczok, kik elhajítják a füved követ, s azután tovább szaladnak. A kormány ezt jókor észrevevé, s kitalálható, hogy a toryk a játékot nem veszik komolyan, ezért volt Palmerston elégeszélyes nekik a fogait mutatni, s bárgyú ármányaiknak egy csapással véget vetni. A „Herald“ vidor arczot vág a savanyú harapáshoz ; elismeri, hogy a toryk ma a rövidebbet húzták, s hogy Palmerstonnak teljes oka van pár jó napot csinálni magának, hanem a dolog — véli a „Herald“ — nem egészen becsületes módon ment végbe. Palmerston kabinetkérdést tett oly dologból, mely arra nem is alkalmas, s a ház utoljára oly resolutio mellett kényszerült nyilatkozni, mely a kormánynak szabad kezet hagy tenni, ami neki tetszik. A „Herald“ e mellett boszantja a manchesterieket, kik e végett csakugyan boszankodnak is, ez az egyedüli eredménye a különös coalitiónak, mely ma már a múlté. — A világkiállítás naponkint 30—50 ezer látogatónak örvend ; ezen szám azóta szaporodik, mióta a shillinges napi belépti árak érvényesek. A hivatalos kimutatás szerint naponkint 40 ezer ilyen látogatóra van szükség, hogy az összeg bevezethessék, melybe a kiállítási palota s egyéb kellékei kerültek. — Said pasa Londonba megérkezett. — Freeland bejelenti az alsóháznál, hogy a pünkösdi szünet utáni ülésben a ház figyelmét Angliának Ausztriáhozi viszonyaira s Velencze helyzetére hivandja fel, mint olyanra, mely veszélyes Európára, midőn egyszersmind inditványozni fogja azon levelezések előterjesztését, melyek angol diplomaták vagy konsuláris ügynökök, s Olaszország és Ausztria kormányai közt váltottak, s azon tartományok adóemelésére s a törvénytelen száműzetésekre vonatkoznak. FRANCZIAORSZÁG: Párisból junius 5. 6. és 7-ről szóló tudósítások feküsznek előttünk. La va et marquis pénteken, junius 6-án ült az „Asmodée“ hadihajóra Marseilleben, s indult Civitavecchiába. A franczia nagykövetnek pünkösd első napján kellett megérkezni Rómába. Montebello tábornokot, az új parancsnokot, szinte Marseilleben várja készen a „Reine Hortense“ díszhajó. Egy nappal előbb mint Lavalette marquis elindult volna, június 5-dikén reggel Napoleon herczeg érkezett meg Párisba, visszatérvén nápolyi útjából. A mexicói ügy mindinkább közeledik azon ponthoz, ahol könnyen északamerikai kérdéssé válhatik. Említve volt már, hogy a franczia meghatalmazottak Cordovából, április 15-kérel Dobado tábornokhoz egy tiltakozást intéztek minden oly szerződés ellen, melyet Juarez elnök kötött volna, vagy köthetne a végre, hogy a mexikói területet, egészben vagy részben, valamely idegen kormánynak eladja, átengedje, vagy elzálogosítsa. Említve volt az is, hogy ezen tiltakozásra a mexikói kormány április 2- ról azt felelte, hogy Juarez elnök ilyen tiltakozást nem vesz figyelembe, és hogy ő meg fog kötni minden oly szerződést, melynek megkötésére joga van. Most a „Patrie“ jelenti, hogy Juarez elnök április 28-kán csakugyan kötött Corwin úrral, az Egyesült Államok képviselő miniszterével egy szerződést, melyben Mexicó részére 25 millió dollárból álló kölcsön köteleztetik, fele azonnal készpénzben, és amelyben Juarez ezen summa biztosítására Mexicó legszebb tartományait köti le. A „Patrie“ szerint M e r e i e r úr, a Washingtonban lévő franczia követ,megbizatott, tudassa Lincoln elnökkel, hogy a Mexicóban ápr. 28 ikán megkötött szerződés minden elvvel ellenkezvén, Francziaország azt semmisnek és nemlétezőnek tekinti. Ezen peremptorius nyilatkozat hatását némileg szelidíti, ha igaz, a „Patrie“ legújabb közleménye június 7-ről, mely így hangzik : „Azt állítják, hogy a washingtoni kabinet kijelentette, hogy a múlt április 28 dikán Mexicóban az Egyesült Államok képviselő minisztere és Juarez elnök közt kötött szerződés érvényesen köttetett; egyszersmind azonban azt is erősítik, hogy Lincoln elnök arra határozta magát, miszerint a Francziaország által kezdett küzdelem eredményét bevárja, mielőtt ezen szerződést a senatus megerősítése alá terjesztené.“ A „Patrie“ azt hiszi, hogy ezen elhatározás megsemmisíti a kérdéses szerződés életbe lépését, mert ha egyszer Juarez ki lesz kergetve Mexicóból, a senatus okvetlenül nem fog helyben hagyni olyan szerződést, mely az Egyesült Államok kormányát arra kötelezi, hogy tíz millió dollárt rögtön lefizessen készpénzben.• A „Moniteur“ jelenti, hogy a mexikói öbölben lévő franczia tengeri erő parancsnoka a tampico-i és alvaradoi kikötőkben május 1-sejétől fogva tettleges blokádot léptetett életbe, s hogy az illető parancsnok mindazon eszközöket, melyekre a nemzetek joga és Francziaországnak a különböző semleges hatalmakkal kötött szerződései feljogosítják, alkalmazni fogja azon hajók ellen, melyek az említett partzárt megszegni próbálnák. A franczia félhivatalos lapok sokat vártak a spanyol cortes tárgyalásaitól a mexikói kérdésben, úgy látszik, ebbeli reményeik lohadnak. Legalább a „Pays“ miután jelenti, hogy május 2-dikán az ezen ügyre vonatkozó okmányok mind letétettek a ház asztalára, s hogy az államminiszter sokáig tanácskozott Mon úrral, a párisi meghatalmazott miniszterrel és a spanyol cortes elnökével, hozzáteszi, hogy Rios Rosas nem fog részt venni a vitában; Gonza-ez-Bravo aligha szót emel; Drozagaur Logronoba siet egy vallásos ünnepélyre; maga pedig Prim tábornok aligha fog megérkezni alkalmas időben, hogy a senatusban szőnyegre hozza a kérdést. — Prim tábornok máj. 25-én szándékozott Európába hajózni, s mire mondják, igen meg van elégedve azon őszinnt magyarázatokkal, melyeket Serrano tábornagggyal vált vala. A „Pays“ egyébiránt maga korainak nyilvánítja egy spanyol lap azon tudósítását, mintha a mexikói főváros népe már május 8-án a francziák mellett nyilatkozott, s mintha Juarez elnök minisztereivel együtt Queretaróba vonult volna. A „Pays,, azonban azt hiszi, hogy e tudósítás azóta teljesülhetett. — A francziák május 5-én csak néhány mértföldre voltak már Mexicótól, s elhagyták Mecameeát. Figyelmet érdemlő dolog, hogy amely mértékben az olasz kérdés a franczia politika hátterébe vonulni látszik, ugyanazon mértékben ütögeti ki magát a keleti kérdés. A „Patrie“ június 7-diki és 8-iki száma azt két alakban is mutogatja. Az első közlés így hangzik: „Konstantinápolyból oly magán tudósításokat veszünk, melyek nagy érdekű tényeket juttatnak tudomásunkra. „Franczia és Oroszország nagykövetei ezelőtt kevéssel felhatalmazást kértek a portától arra, hogy a szent sír kupoláját újra építtethessék, amely összeomló félben van. „Francziaország ez alkalommal úgy járt el, mint a különböző szertartású római katholikusok protectora, Oroszország pedig úgy lépett fel, mint a különféle sedán schismaticusok protectora. „A porta e kívánatra azt felelte, hogy ő azt kedvezőleg fogadja, csakhogy a szultánnak, aki birodalma keresztény alattvalói érdekében jár el, engedtessék meg harmadrészben ezen tisztes emlék helyreállításához járulni. „Erősen állítják, hogy ezen javaslatot nem fogadta el a két nagyhatalom, és hogy ugyanazok visszavetették azon eszmét is, melylyel szinte a porta állott elő, hogy t. i. a jeruzsálemi templom újraépítéséhez járuljanak Ausztria, Spanyolország, Bajorország, Olaszország és a többi katholikus államok is. „Ha tudósításaink igazak, Franczia és Olaszország ragaszkodnak azon politikához, mely elvitázhatlan jogokon alapszik, és nem engedik meg sem a portának, sem akármely más hatalomnak, hogy a szenteír egyházának helyreállításába velük együtt befolyjon. „Lehetetlen — így végzi a „Patrie“ — a jövőt előre látni; de ha a keleti kérdés ezen aj téren kezdetnék meg, a két nagyhatalom, mely egykor ellenség volt, ma azonban szövetséges, különféle czimeken maga körül látná csoportosulva keletnek minden keresztény népét.“ A másik közleményben a „Patrie“ megemlítvén azon tudósításokat, melyek a montenegrói ügyben részint Franczia- és Oroszországnak a portánál közvetlenül vagy Ausztria által megkísértetek, vagy megkísérteni szándokolt lépéseiről beszélnek, részint azt mondják, hogy Franczia és Oroszország a montenegrói terület megtámadása ellen collectív tiltakozást adtak be — ezen tudósításokat épen nem mondja alaptalanoknak, sőt azt hiszi, hogy a franczia és az orosz diplomatia csakugyan nem maradhatott közönyös a montenegrói események iránt, és hogy az európai hatalmak közbenjárása ott elkerülhetettlen. A „Donau Zig“nak pedig, mely azon tételt állítja fel, hogy egyedül Ausztriát, mint közvetlen szomszédot, illeti annak megítélése, várjon a közbenjárást a maga érdekében jónak látja-e, a párisi békekötés nem révén pártfogása alá Montenegrót — a párisi félhivatalos lap így felel: „Tagadhatatlan, hogy Ausztria az első érdeklett a békének a montenegrói határom fennmaradása által; az is igaz, hogy a párisi szerződés semmit sem kötött ki Montenegró javára. Ámde az osztrák kormány érdeke és jó tetszése nem uralkodhatnak itt az egyetemes érdek vagyis az emberiség kérdése felett, amely a törökök és a montenegróiak közötti szakadatlan összeütközésben fennforog. A „Donau Zig“ ugyan nem sokat ad az emberiség kérdésére. Ő azt mondja, nem sokat érdekli őt annak tudása, vájjon keresztény vér foly-e a törökök kardjai alatt! De minket meg nagyon érdekel ám, és ha rendszerint meg kell vizsgálni, vájjon, a törököknek van e joguk magokat védeni s a montenegróiaknak őket megtámadni, vagy az elsőknek támadni s az utóbbiaknak védeni magokat, nem kevésbbé elkerülhetlen szükség az összeütközésnek vallásos és politikai okait is számba venni.“ Szóval a „Patrie“ az tartja, hogy Ausztriának nem volna jó dolga, ha ő szegülne ellene oly