Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)
1862-08-01 / 3742. szám
mely a mi uraságaink, s marhatartó gazdáinkat nem kis aggodalomba ejti, miután a múlt őszszel már a dézmit, e tekintetben, kiadták — több 66 db marhánál hullván el nálunk. Aratásunk bevégezve, most már nyomtatunk átalában véve, csak is középszerűnek tehetjük ez évi termésünket — a rozs és tiszta búza csomója 2 vékát eresztett — az árpa sok helyen negyedfelet — a zab még nagy részint nyomtatlan lévén, róla szólani nem tudok! de hallomás szerint a mérőt ez is közelíti. Gyümölcs, különösen szilva, alma, tengerbőségben van nálunk ; fáink a teher alatt letöredeztek, s egy véka szilva csakis 4 hatos nálunk, hordják is ki kocsikkal; de a czefrével mit tenni a lakosok nem tudnak — sokan ki is öntik — mert a kazánosok potomságért kivánják főzni ki, alig egy akó után, egy itcze szeszt adnak, még erre is kell fizetni. Kukoriczáink igen szépek, s gazdag terméssel biztatnak; de sarjunk — csakugyan nem lesz — s a gazdák igen aggódnak a teleltetés uatt. r. 1. Különfélét Pest, július 31. * Ő Felsége Erdélyben Etéden az uj kath. templom építésére 500 ftot adományozott. * A császár gr. C o r o n i n i t tegnapelőtt rendkívüli kihallgatáson fogadta. Benedek táborszernagyot szombatra várják vissza Karlsbadból Bécsbe. * Az „Independance“ egyik párisi levelezője írja, hogy külföldi tőzsérek nem akarnak oly magyarországi vasútvállalatokhoz járulni tőkéikkel, melyeket a magyar gazdasági egyesület ellenez. * A Balaton Füreden mulató vendégek nagy része aláírási fölhívást bocsátott közre: a balatonfüredi uj nyári színház nézőterének betetőzését és építésének bevégzését eszközlő hazafiui adakozásra. A fölhívás, mely nyomtatásban küldetett be hozzánk, igy hangzik : 1860 ik év nyárszakában pendittetett meg az eszme, az oly kiválóan magyar és világhírű b. füredi fürdői gyógyintézeten egy a magasabb igényeknek megfelelő, s hazai színészetünk díszesebb föllépését eszközlő rendszeres nyári színkör építésére : az eszmét hazafias lelkesedéssel karolták föl az ezen évben itt időző főurai , polgárai e hazának , sőt az ország több részéből is történtek adakozások. Ezen lelkesedést a b.-füredi uradalom tetemes építési anyag segélyezésével támogatta, és maga a b.-füredi vidéki néposztálya is sietett dij nélkül tettleg közremunkálni az épitkezésnél — melyet a fürdői gyógyintézet felügyelőségének fáradhatlan tevékenysége, nem csekély áldozatkészsége tetézett. A b. füredi színkör áll , és pedig a színpad felöli részen — a nyárszakonkint itt megtelepülő hazai színészet illendő működtetéséhez — és állásához mérten 12 szobával , a színpadi díszítmények és gépezetnek a budai népszínház művezető igazgatója által önállóan eszközölt beruházás — fölszereléssel. Azonban a nézőtér fölötti tető még hiányzik , melynek előállítása már azon érdekből is égető szükségesség , hogy az előadások illő nyugalommal s komolysággal adathassanak, bevégeztethessenek , s hogy a közönség a játék folyama alatt egy kis eső, rögtöni szél, gyakran csak pillanatokig tartó vihar által megzavartatva a bementi dijt ne koczkáztassa — egyszersmind egészségi állapotát ne veszélyeztesse, — de maga az itt nyárszakonkint megtelepülő hazai színészet se legyen, a tetézetlen nézőtér okozta bizonytalan eredményű előadások jövedelmetlenségének kitéve. E hiányokat — miután már a nagyobb költséget igénylő részek készen állnak — aránylag mérsékelt segélyezéssel födözni lehetne , — és ekkor a hazafias lelkesedés áldozatkészsége, hazánk ezen központú fürdő-gyógyintézetén, nemzetiségünket, nemzeti művelődésünket, színművészetünket egy újabb állandó csarnokkal gazdagította, míg a bennünket meglátogató műveit idegeneket, szellemi emelkedettségünk kifolyásának nem csekély tényezőjéről és példájáról győzendő meg. Mindemellett — még azáltal is nyer fontosságában a b.-füredi színkör — állandó rendszeres színházzá alakításában, hogy a nemzet által emelt budai népszínházzal lett összeköttetve , és így már ezen érdekből is kívánatos, hogy itt egy rendszeres színház előadásainak kétségtelenül nagyobb, és biztosabb jövedelmeiből a budai népszínház két havi ez utáni években történendő szünetelése alatt személyzetét fenntarthassa. — Végre pedig azon erkölcsi horderővel is bír a b.-füredi színkör építésének bevégzése, rendszeres állandósítása, hogy a budai népszínház által alapítani szándékolt vidéki színi segély-s nyugdíjra érdemes,jelenben nyomorral küzdő elaggot tehetlen veterán színészek itt állandóan megtelepítve — legalább sorsuk könnyítését feltalálják. Alálírt bizottmány az elősorolt nemes czél és magasabb érdekből azért alakult, hogy jelesen itt e fürdő helyiségén, nem különben az egész hazában a honfiak és honleányok áldozatkész adakozásra serkentessenek, buzdíttassanak. Fölkérjük az. honleányokat és honpolgárokat ezen kibocsátott gyűjtőívek fölkarolására s gyámolítására. A már eddig, és ezentúl begyülendő adakozások a színkör tökéletes elkészülésére tervezendő ünnepélyes megnyitási előadás után nyilvánosságra hozahatnak. Az adakozások t. Écsy László ur b. füredi fürdői felügyelőhöz küldendők. Balaton Füreden jul. 16-án. A hazai színészet érdekében Ambró Albert Pozsonyból. Asbóth Ede Pestről. Bánffy Pál báró Erdélyből. Bárczay János Abaujmegyéből. Bay Sándor Beregmegyéből. Békássy Lajos Veszprémmegyéböl. Blum János Budáról. Écsy László fürdőintézeti uradalmi felügyelő. Erdődy Károly gróf Varasdmegyéböl. Fáy Gusztáv Gömörmegyéböl. Gaál Bertalan Zalamegyéböl. Grabovszky Szilárd Pestmegyéből. Grohmann Ede cs. k. alezredes. Hegedűs József ügyvéd Zalamegyéből. Hunyady Vilmos gróf Nyitramegyéből. Huray István fürdői uradalmi orvos. Inkey Ádám zalamegyei volt országgyűlési képviselő. Janicsáry Döme Fehérmegyéből. Jankovics László somogymegyei főispán. Jókai Mór Pestről. Jónás Dávid Pestről. Koller Ignácz Pápa vidékéről. Komlóssy Antal Biharmegyéböl. Krisztián Pius a tihanyi apátság jószágkormányzója. Kun Aladár Veszprémmegyéből. Lázár Mihály Nagyváradról. Mezőssy László Zemplénmegyéből. Milkovics Antal Komárommegyéből. Molnár György budai népszínház igazgató. Nagy Gedeon tolcsvai Borsodmegyéből. Odeschalchi Gyula herczeg Nyitrából. Orzovenszky Károly fürdői főorvos. Pfeffer János ügyvéd Pestről. Politzer és fia Vályból. Rudics József báró Bácskából. Somsich József gróf Somogymegyéből. Steiner Bernáth Pestről. Szalatkay György Veszprémmegyéböl. Széchenyi Gyula gr. Somogymegyéböl. Sonnenberger József Veszprémből. Zichy Manó gr. Veszprémmegyéböl. Zoltán Béla Szabolcsmegyéböl. Walbach Mór Kanizsáról. S több B.-Füreden jelen levő vendégek. Ugyanez ügyben a b.-füredi színház épitőbizottmánya Deák Ferenczhez a következő feliratot intézte : „Mélyen tisztelt nagy hazánkfia ! Azon hitben, hogy hazai közügynek, bármily csekély legyen is az, nem szabad a nélkül megindulni, hogy Önnek pártolását, úgy legalább helyeslését fel ne hívja, bátorkodunk a balatonfüredi nemzeti szinház ügyét mindenre kiterjedő becses figyelmébe ajánlani, remélve, hogy Ön nem fogja helytelennek találni, ha ez esetben azon férfiú pártolását kérjük, kinek szavai építenek. Legmélyebb hazafiai tisztelettel maradunk önnek, stb.“ (M. S.) * H o 11 és y L. nénak a bucsuelőadás után lakásán egy írók és művészekből alakult társaság éji zenét adott, még pedig szivrehatóan gyönyörűet, mert ez alkalommal Bunkó bandája tagjai előtt a vezérhegedűn Reményi Ede művészi keze játszott. * Varjasi Dániel Gábor ölga, Udvarhelyszék volt alkotmányos főkirálybirája, az udvarhelyszéki unitárius egyházmegye felügyelő gondnokává választatván, mint ilyen Székely-Udvar helytt ünnepélyesen beigtattatott, s a gondnoki széket elfoglaló. Dániel Gábor egyike a Székelyföld legnagyobb népszerűséggel biró, legszeretettebb férfiainak, aki, hogy mily nagy buzgalommal viseltetik nemzeti irodalmunk iránt is, élénken bizonyítja az általa családi irattárából kiadott s Thay Kálmán által szerkesztett „Történelmi Kalászok“, amelyről a „Szépirodalmi Figyelő“ legújabb száma oly dicsérőleg nyilatkozik, s a mely Lauffer és Stolp könyvkereskedése utján minden hazai könyvárusnál kapható. * A Lt. bécsi levelezője irja, tegnapi kelettel, miszerint Bécsbe authenticus jelentések érkeztek, a melyek a „Presse“ nek azon minapi vádját, mintha Arad megyében bizonyos szolgabiró egy vizsgálat alatt levő zsidót halálra botoztatott volna, alaptalannak nyilatkoztatják. Ugyanezen újság reggeli lapja pedig azt mondja, hogy történt ezzel azonos eset Aradon, de nem most, sem az 1861 -ks tisztviselők alatt, de ezelőtt három évvel, tehát még a boldogult Bachrendszer s az osztrák törvények idejében , a „Presse“ mégis magyar barbarismust emleget; ezúttal azonban torkára forrott. * A Ferenczvárosba a régi rozzant alaktalan templom helyett újat építenek Feszi terve szerint. Ez új egyház 1500 emberre leend számítva, tehát nem lesz valami térés. * Bécs lakói között aláírás végett a sajtóperekben elitéltek ügyében ő Felségéhez terjesztendő folyamodás kering. Mint tudósítanak, eddig már 4000 en írták alá, s a bécsi községtanács egyik tagja fogja ő Felségének átnyújtani. * A debreczeni gőzmalom a „M. D.“ szerint Londonból, az egyik vendéglő tulajdonosától, megrendelést kapott, küldene 100 mázsát saját készítményű lisztjéből próba gyanánt. * Nyéki Mihály úr a fürdőről hazajővén, újra átvette a nemzeti szinház igazgatását. * A kecskeméti lőrincznapi vásár, mely aug. 10 kére esendett, az idén az azon környéken uralkodó marhavész miatt nem fog megtartatni. * Az aradi hajósmesterek kölcsönös segélyező egyletet alapítottak, s alapszabályaikat már felterjesztők a helytartóság elé. * Bohácsy Antal trencsénmegye írnok, „Dusfi“-ra, Heidelberger Antal pestmegyei főpénztárnok „Afonyai“-ra , Mayer Antal egri lakos „Tavasi“ ra és Berger Vilmos, első magyar általános biztosító társulati hivatalnok „Ormódi“ ra változtatók legfelsőbb engedély folytán vezetékneveiket. * Tegnap este 10 óra tájban a rózsatéren nagy sokaság gyűlt össze, zajongva, zsibongva; a tolongás oka egy már bezárt, s nem tudni mi módon kigyűlt sarokbolt volt, amelynek ajtaja a fecskendők megérkeztekor kinyittatván, csakugyan ömlött belőle ki a megszorult füsttömeg. A tűz aztán két oldalróli erélyes fecskendezés által csakhamar eloltatott. Minő kárt okozott ez égés? még nem értesülünk. * A pesti vízvezeték ügyében az „Ungarische Nachrichten“ következő közleményt tartalmaz : Miután egy előbbi tanácskozmányban Hollán Ernő úr indítványára a többször említett tervjavaslat egy szűkebb bizottmányhoz utasíttatott, megvizsgálandó, várjon a vállalat kivihető-e oly módon, hogy az nemcsak a város aesthetikai és egészségi kívánalmainak megfeleljen, de egyszersmind a tőkebirtokosoknak is némi biztosítékot nyújtson, a 24-iki ülésben abban egyeztek meg, hogy a további tanácskozás egy időre felfüggesztessék, míg a bizottmány vizsgálatát befejezte. Az élőmunkák kinyomatása, miután az azok szerkesztésével megbízott Presz tr. a közelebbi napokban a vállalat érdekéből Német-, Franczia s Angolországba utazik, csak oktoberben fog megtörténni. Az aláírók irányában az elnök úr az eddigi összes kiadásokat, melyek a bejött pénzeknek mintegy ötödét emészték föl, közzéteendi és egyúttal egy még közelebbről meghatározandó időhatárt tűzend ki azon czélból, hogy addig minden aláíró, ki eözép mű kivitelében részt nem vehet, defizetményének fölöslegét fölvehesse. A ki addig nem jelentkezik, az alakítandó részvénytársaság részesének fog tekintetni. * Dr. Gerlóczy Antal ügyvéd az államtudományi államvizsgáló bizottmány tagjává neveztetett ki. — A váczi kir. süketnéma intézetben a második félévi nyilvános vizsgálat folyó évi augusztus hó 9 én délelőtti 10 órától 12-ig fog az intézeti növendékekkel megtartatni, melyre szives meghívását tisztelettel közzétenni kedves kötelességének tartja — az intézet igazgatósága. * Szent István napra gőzhajói kirándulást akarnak rendezni Visegrádra. Az utasok mérsékelt díjért, mely a jegyváltásakor ennek árával együtt lenne lefizetendő, a hajón ételekkel is elláttatnak. * A „két pisztoly“ közelében éji 11 órakor egy váltótörvényszéki hivatalnokot két rabló támada meg, óráját élvéve, s midőn védeni törekedett volna magát, karját oly tetemesen megsértők, hogy kórházba kelle vinni. Hétfőre viradóra pedig az új világ utczán egy házba az első emeleti ablakon át betörést kísérlettek meg. Mindkét eset éberebb tevékenységre hívja fel a közbiztonsági közegeket. — Telegrafi tudósitás a bécsi börzéről jul. 31. 50/0 metalliques 71.15. Nemzeti kölcsön 82.55. Bankrészvény 800. — Hitelintézet 21. 50. Londoni váltók 125.80. Arany 5.94. NEMZETI SZÍNHÁZ. Aug. le van kitüzve: „Xidik Lajos.“ Tragoedia 5 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Aug. 1-re van kitűzve: „Tűz a zárdában.“ Vígjáték. Ezt követi: „Robin orvos.“ Vígjáték. Politikai események FRANCZIAORSZÁG. „Garibaldi nem szállott ki az egyházi állam egyik pontján sem, irja az „Opin. Nat.“ júl. 28-ról, s ha tervezett is ily expeditiót, mint azt római tudósítások után hinni lehet, végkép lemondott most már ilynemű kísérletről.“ Eme sorokkal prientálja a szabadelvű franczia lap a Garibaldi-híreket. „Lehet, jegyzi meg folytatólag, hogy a tábornoknak nem is volt más czélja, mint roppant ingerültséget idézni elő a félszigeten, bebizonyítandó Európa előtt, hogy Olaszország fővárosát akarja, s kifogyott a türelemből.“ Az „Opin. Nat.“ a reflexiókép felállított föltevés bírálgatásába is bebocsátkozik, s inkább csatlakoznék e tervhez s feltevéshez, mert az inkább összeegyeztethető lenne a politikai józan észszel, melyet a kitűnő tábornoktól nem akar megtagadni, mint a másik, mely a francziák ellen intézendő megtámadással áll kapcsolatban. Áttér azután a forradalmi lap Mordini olasz képviselőnek az olasz kamarák jól. 27 ki ülésében ezt indítványára, melyben indítványozó felszólittatni s buzdíttatni óhajtja a római népet az iga lerázására a franczia zászló kímélésével. Az „Opin. Nat.“ bizni látszik az olasz népben, melynek alkalma lehetett megismerkedni az eszély becsével. „Egy oly nép, mely még három évvel ezelőtt meg volt osztva, nem egy könyen constituálhatja magát rendes s szabad állammá. Nem lehet azért csodálkoznunk a történtek felőt egy oly országban, melynek mindeddig vonakodnak visszaadni fővárosát. De e lázas gerjedelmek le fognak csillapulni, mint az előbbiek, mert Olaszország az eszmék zavarában ép úgy, mint a vélemények küzdelmeiben egyaránt erős.“ A „Patrie“ a múlt ízben különösen kiemelte, hogy az olasz királyság elismertetése Oroszország részéről főleg Napóleon császár befolyásának tulajdonítandó. A franczia lapok különböző tónusokban eengedették e nótát, melynek azonban ringató véghatását alig érezhetik, az „Északi méh“ orosz érzelmű s sugallatú lap következő nyilatkozata miatt : „A franczia sajtó által kifejezett azon vélemény, hogy az olasz királyság elismertetése Oroszország részéről kiválólag Napóleon császár kéréseinek, s az orosz kormányra gyakorlott befolyásának tulajdonítandó — teljesen alaptalan. Határozottan visszautasítjuk ezen állítást. Az olasz királyság elismerése kormányunk részéről csak akkor, s azért történt meg, mert meggyőződött a kormány az olaszországi állapotok maradandóságáról s erejéről. Ezen elismerés magának Olaszországnak az érdeme. Francziaország eljárásai nem idézték volna azt elő. A turini s a mi kormányunk közt történt diplomatiai összeköttetés megszakítása folytán Francziaország magára vállalta a közvetítő szerepet, de egész működése csakis e szerepre szorítkozik.“ — Az „Opin Nat.“ írja, hogy Forey tábornok három hadsegéd kíséretében s törzskarával f. hó 29 én reggel hagyta el Párist, Cherbourgba távozandó. A tábornoknak különben Cherbourgban csak akkor kellett hajóra szállani — átveendő a főparancsnokságot — midőn a legutolsó sürgönyök Vera Grazból megfogtak vala érkezni. Ezen sürgönyöknek a mexicói, antillai s a déltengeri tudósításokat hozó angol gőzösön kell Európába érkezni. A gőzös megérkezése Cherbourgban 29-én reggel jelentetvén: a tábornok néhány nap múlva már síktengeren lehet, rendeltetése helyére menendő. — A „Patrie“ írja, hogy a „Napoleon“ gőzös, mely Cherbourgban most fejezte be a beszerelési készülődéseket, Amerika partjaira fog küldetni — ismeretlen megbízatással. ■— A „Moniteur“ jelenti, hogy Francziaország jelentékeny segédcsapatokat küld Mexicóba, ezen jelentés kapcsolatában írja, hogy ezen hír Washingtonban nagy sensatiót okozott. Juarez elnök távsürgönyileg rögtön értesíttetett a franczia kormány elhatározásáról. — A „Patrie“ egy hosszú ciikket szentel az olasz királyság elismertetése kérdésének Spanyolország részéről, melyben, előrebocsátván mindenek előtt, hogy Bermudez de Castro, II. Ferencznél hitelesített spanyol követvisszahivatása elhatározott tény, ezen tény alapján azon meggyőződést fejezi ki, hogy Spanyolország ha nem is ismerte el tettleg még az olasz királyságot, elismerte a diplomatiai összeköttetések fenntartásának lehetetlenségét egy oly fejedelemmel, ki államait elhagyta, s azoknak lakossága által trónvesztettnek jelentetett ki. Registrálván azután a félhivatalos lap az olasz lapok reflexióit a Spanyolország általi elismerésre vonatkozólag , valamint az olasz kamarában a múlt versen tett azon nyilatkozatot, hogy az olaszportugalli házasság fenyegetés Spanyolországra nézve, kijelenti , hogy mindkét nézet túlhajtott, s Olaszország nem fogja nagyon magát megalázni, hogy egy új elismerést nyerjen meg, de nem is fordítja el fejét, minha azt olcsóságnak tartaná. „A mi meggyőződésünk szerint, folytatja a félhivatalos lap, minél magasabbra emelkedik az olasz királyi szék a nemzetek congressusában, annál inkább kell annak támogattatni; e támogatás pedig ép úgy eszközöltetik a beszervezés, mint a külhatalmak elismerése, s barátságos viszonyai által. Az olasz királyság elismerése Spanyolország részéről, mely r. katholikus nagyhatalom, s szinte a nagy latin fajból származik, s Olaszországhoz a rokonság számos köteléke által van csatolva, és oly logikai mint természetszerű lenne. Spanyolországnak nem fekszik érdekében Olaszországra orrolni a pápai világi hatalom s a pármai és a siciliai fejedelmek száműzésének alkalmából. Ötödik Károly urala.eu.a hu óta sok idő telt el, s régen volt, midőn a nap nem ment le soha a spanyol birodalomban. Spanyolország nagyobb lehet az erkölcsi, politikai s polgári előhaladás, sem mint a területi nagyobbodás által. Mik lehetnének az elismerés ellenérvei? vallásos vagy családi érdekek? A vallás nincs bevonva a játékba . Spanyolország mint keresztény katholikus hatalom követné a többi három két. katholikus hatalmasság példáját, különösen Francziaországét, mely 1849-ben megnyitva kapuit a pápa elött, 13 éven át zászlójával védte a pápát, s ki nem hitt derogálni az egyház legidősebb fia czímének, az olasz királyság elismerése által. Hátra lennének a dynastikus érdekek, komolyak-e? Az etiquette kérdését mellőzve, remélli-e Spanyolország, hogy az olasz népségek , miután száműzték a volt fejedelmeket, ismét a spanyol bourbonok közöl fognak választani.“ Elmondva ezután a spanyol-olasz politika főbb hibáit, azt hiszi a félhivatalos lap, hogy Spanyolországnak, mely 1862 ben alkotmányosnak akar tartatni, azon kellene igyekezni, hogy elfelejtesse az 1668 iki alkirályságot, mely Massaniellót szülte, sokkal eszélyesebb s politikusabb eljárás is lenne. „Nincs semmi jogunk ahhoz, végzi a félhivatalos , nem minden fontosság nélküli czikkét, hogy siettessük ez elismerést a madridi kabinet részéről, nem is akartuk figyelmen kívül hagyni azon kissé merész állításokat, melyeket a franczia s olasz sajtó hozott, s csak azt akartuk emlékezetbe hozni, hogy Spanyolország érdeke kívánja, miszerint szorosan egyesüljön a latinfalu nemzetekkel a középtenger mentén, mely egykor nem franczia, de latin tó leendő emlékezetébe hozni akartuk Spanyolország egy részének, mely kaján vagy közönyös szemmel nézi tőle nem meszsze egy nagy hatalom keletkezését, hogy ezen országból jött egykor Spanyolországba egy genuai, ki elősegíté a spanyol kormány birtokainak az oceánon túl terjesztése által a világ másik felének birtokába jutni.“ OLASZORSZÁG. Az olasz képviselőház júl. 27-iki ülésében Mordini egy interpellate intézett a minisztériumhoz, melyben Róma volt a főtárgy. Óhajtha, hogy a parlamentben egy nyomatékos szó buzdítsa fel a római népet lánczai elszaggatására, a franczia lobogó tiszteletben tartása mellett. Ha Rómában lázadás üt ki, mit fog tenni az olasz kormány ? Gondolt-e már ez eshetőségre ? — Mordini ezután áttér a franczia-orosz szövetség káros voltára Olaszországot illetőleg, s mint Garibaldi, a Rómát megszállva tartó francziákat az olasz ügy ellenségeinek bélyegzi. — A „Diritto“ (Garibaldi közlönye) a római emigránsoknak egy kiáltványát teszi közzé, mely testvéreikhez, Róma lakosaihoz van intézve. Ők nem akarják, úgymondanak, honfitársaikra erőltetni nézeteiket — válaszszák ők belátásuk szerint az eszközöket a zsarnokság elleni harczban, melyben eddig annyi kitartást és türelmet mutattak. Csak közleni akarják nézetüket Olaszország és Róma jelen válságos viszonyai közt. A rómaikat illeti meg a kezdeményezés, mint Olaszország első polgárait, s mint a kik 1848-ban is kezdeményezők valának. Az örök város elnyomott emberi jogait vissza kell követelniök. — Közelebbi évek alatt tűrtek a rómaiak, nehogy mozgalmuk a haza ügyének ártson — ez önmegtagadás dicséretes volt, de elég sokáig tartott. Ily áldozat tovább tartása veszedelem volna mind Rómára, mind Olaszországra nézve. Az Alpoktól Calabria végpontjáig hangzik a kiáltás: Rómába, Rómába! Francziaország védni fogja a pápát minden külföldről jövendő támadás ellen. Ellen fog állani a turini kabinet követeléseinek. Az hihető, hogy ez ma is kötelességében áll , de Francziaország nem fogja erőszak által fenntartani a clericalis zsarnokságot a római nép ellenében. Hiszitek-e, hogy Francziaország ismét ágyaztassa az örök várost ? Oszoljék el csalódástok ! 1849 től 1862-ig a solferinoi ütközet jött közbe. Hiszitek-e, hogy Francziaország azért jött fekvő testvére fölkeltésére, ki láncába veti verve, hogy ma szívbe döfje őt ? Róma lövetését le nem mosná a nyert győzedelmek minden dicsősége is Napóleon uralkodásáról, a szabadság szolgálatába állott e dictatorságról. Francziaország, a katholicismus nevében, az egyház függetlenségét akarja biztosítni állítása szerint ; de nem azon czélra törekszünk-e magunk is ? A lelkiismeret szabadsága nem menedékünk-e mindnyájunknak a nyers erő uralma ellen ? A főpap függetlensége biztosítva lesz a nemzet alapkötései, a nagyhatalmak kezessége által. A püspököknek, kik Rómát a katholicus egyház jobbágyává akarják tenni, feleljenek tettel a rómaiak. Oroszország kimondja a szolganép fölszabadítását, s a katholikus egyház kinyilatkoztatja, hogy a világ legnemesebb városának lakói e föld páriái. Ti nem a francziák ellen keltek föl, de föl fogtok kelni zsoldos sbirretiek ellen. Ha tetszik a franciáknak, ám maradjanak. — ők barátaink, s ha velünk maradnak, nem teszik egyébért, mint hogy a zsarnokság ellen később együtt harczoljanak velünk; a Bourbonok nélkül Francziaország mindig a forradalmat fogja képviselni. Kerüljétek minden áron az összecsapást a francziákkal; ha be nem mehettek a Capitoliumba, vonuljatok Aventin hegyére. Ha úgy vélitek, hogy eszélytelenség a támadás, szervezzétek az ellenállást. Vértanukként engedjétek kortácsoltatni magatokat a francziáktól; de rohanjatok a pápaiakra azon dühvel, mely szigetekben tizenhárom évi gyalázatból és szenvedésből gyűlt fel. Tagadhatlan, hogy a turini kormány elkövet mindent Róma megszerzésére, de eszközei meghatározottak és korlátoltak. Mint kormány, nem nyújthat kezet a forradalomnak , mint Francziaország szövetségese, csak vele egyetértve mehet oda; csak úgy mehet előre, ha semmit sem veszít s semmit sem kockáztat. Róma és azon részek, melyek szerencsétlen sorsában osztoznak, a turini kormányétól különböző eszközök felett rendelkezhetnek. Rómának nincsenek nemzetközi kötelezettségei; a szerencsétlen városnak, mely ki van rekesztve az átalános jog törvényei alól, nincs mit kockáztatnia, miután elvesztett mindent. — Olaszország bár elkövessen mindent Róma visszaszerzésére, de hadd legyen Róma a rendelkezése alatt álló egyetlen mód, a fölkelés által, visszaadva magának ! Végre Róma tartozik önmagának és Olaszországnak, hogy az olasz forradalmat népe mozgalma által koronázza meg. A forradalmaknak nincs maradandó sikerük, hanem önkényt keletkeznek s áldozatokkal nem járnak. A turini kabinet által megszerzett, vagy egy maroknyi hős csapat által meghódított Róma nem azon Róma lenne, mely Olaszországnak kell. Az Olaszország által visszakivánt Róma azon nagy város, mely maga teszi fejére az uralkodói koronát — a pápák, császárok és köztársaság fővárosa, ahol az egész nemzet újjá akar születni, s melyhez jövendő sorsa minden reményei csatoltatnak. — Garibaldi nem kiméli annyira a francziákat. 19-ikén Marsalában tartott beszéde még hevesebb kitörés Napoleon ellen, mint a palermói volt. Tagadja, hogy az olaszok Napóleonnak köszönettel tartoznának : csak a franczia nemzet kötelezte hálára, mely testvérileg állott az olasz mellett, s melyet egy zsarnok elnyomott. Napóleon nem Olaszország, hanem a maga érdekében folytatta az 1859 diki háborút. A krími háborúban az olasz vért ontott érette, 60 milliót fizetett neki, Savoyát, Nizzát átadta neki, „s még több kellett neki — ezt én tudom.“ Családját akarta fölemelni : volt egy herczege Róma, egy királya Nápoly számára, s így tovább, „ezt én tudom.“ Leakarta az olaszokat igazul. Olaszország ellensége, ő tarta fenn a rablóságot — az áruló! stb. Garibaldi kimondá reményét, hogy nem sokára az olaszoké lesz az egész Olaszország. GÖRÖGORSZÁG. Athénből jul. 18-ról írják egy német lapnak: Itt azon hír terjedt el, hogy Garibaldi ki is szállott már Albániában. E tir megvalósulásának igen komoly következései ehetnek ez országban. E hírhez járult egy másik is, mely szerint a r a mai helyőrség egy része török területre lépett át a hadsereg többi részével való egyetértés folytán. A dologban annyi az igaz, hogy négy közlegény egy őrmesterrel s több polgári egyén kíséretében csakugyan átlépte a török határt. De kettő közülök, s mint mondják, mind a négy visszatért állomására. Ha ez valóban megtörtént, nincs minden fontosság nélkül. Nagy sensatiót idézett elő Atheneben About Edmundnak, az ismeretes franczia politicus írónak, egy levele, mely több görög lapban kinyomatott. A levél annyival nagyobb figyelmet gerjesztett, mivel Sz.Péterváron kelt. Ezeket irja többek közt e levélben : „A török birodalom eljutott végéhez ; — ez most már elkerülhetlen esemény. Orosz és Angolország sietnek már egymás közt felosztani azt.... De míg e két birodalom a zsákmány fölött czivakodik, elő fog állani egy harmadik rabló : a nemzet joga. Törökország romjain egy nagy görög birodalom emelkedik föl, mint Olaszország fölemelkedett a clericalis despotismus romjain. A görögök kiállják a versenyt az olaszokkal értelmesség és bátorság dolgában , egyesülni is fognak egy nagy birodalom alakítására. Mi kell a forradalom végrehajtására ? Alkalom és egy férfiú. Az alkalom küszöbön van, a férfiút magatok közt kell keresnetek. Találtok magatok közt államférfiakat és tettembereket, Cavourokat és Garibaldikat stb.“ Jelen viszonyok közt e levélnek oly hatása van, mint egy gyújtó röppentyűnek. AMERIKA. New-York jul. 16. A jelen szomorú, s a jövő kilátása még szomorúbb. Ha azonnali és gyökeres változás nem áll be, akkor jaj az uniónak ! E pillanatban a nemzeti lét vagy nemlétről van szó. A kormány azt hiszi, hogy a régi, kipróbált eszközökkel, még segíthet magán , de úgy látszik ez eszközök már nem elegendők. Odaadást és lelkesültséget ép oly kevéssé lehet valamely köztársaságban felülről diétásul, mint a monarchiákban ; sőt egyátalán lehetetlen, ha a bizalom a kormányhoz hiányzik — és hogy ez a népben fogyni kezd, el nem tagadható. Azon 300.000 emberből, kiknek kiállítását az elnök tíz nap előtt elrendelte, még alig gyűlt 3000 fegyver alá. Az újonczok, daczára a szép ígéreteknek, nem igen jönnek, noha egynéhány állam és városban 75 dollár foglalót is kapnak. A helyett, hogy az ezredek megritkult sorait töltenék be s ily módon teljesszámu, csatakész csapatokat állítanának elé — új ezredeket akarnak képezni, melyeket természetesen politikusok vezényelnének s a mellett tízszer annyiba kerülnek. A katonának azonban joggal semmi bizalma a politikus, ezredesek és tisztekben, kik ezreket vittek már a mészárszékre. Aztán meg — s ez a műveltebb osztálynál a fő ok — a katona tudni akarja, miért és ki ellen harczol, a nép is akarja tudni mielőtt új áldozatot hozna. A kormánynak e tekintetben semmi terve, semmi politikája. Az események által ragadtatva, majd ide, majd oda hajlik — minden lépte bizonytalan. A nép nagy többsége végre azon meggyőződésre jött, hogy csak a rabszolgák feltétlen felszabadítása s tekintet nélküli alkalmazása a szövetség érdekében, vethet véget a háborúnak ; sőt hogy Délen a rabszolgákat fel kell zendíteni, ha az ellenséget legyőzni akarják. Csupán Lincoln elnök haboz és késlekedik ez ügyben. Hogy jó akaratát mutassa s mind a két félnek eleget tegyen (mintha ez lehetséges volna), a congressus elé egy törvényjavaslatot terjesztett, mely szerint a rabszolgák, az 1860-as census alapján, az egyes államoktól megvétessenek. Egy év előtt még öröm és lelkesedéssel fogadták volna e javaslatot, de most, midőn százezrek estek már el a háborúban, midőn bizonyos kategóriájú rabszolgákat különben is szabadoknak kell nyilvánítani (például, kiket a déliek tábori munkákra használnak) —most e terv már későn jön. Most nehéz volna a néptől 800—1000 millió dollár kiadást kívánni csupán, hogy a rabszolgákat megválthassa — ami a nélkül is a déliek javára volna. A dolog egyszerű és minden kiadás nélkül el lehet, sőt el kell érni. A rabszolgák feltétlen emancipatiója s a déliek ellen tekintet nélküli alkalmazása nélkül, a háború s ha sem ér szerencsés véget. A nagy M’C 1 e 11 a n s a szintoly nagy H a 11 e e k szerencsésen oda vitték a dolgot, hogy most már csak kétségbeesett harczról lehet szó, s a szorongó félelmet a legszélső eszközök használatától el kell felejteni s mint a közelebb elfogadott elkobzási bill-nél, az eddigi törvények és rendes jogi eljárás szabályait félretenni. Meddig fog a háború tartani ? Politikai alkotmányunk gondoskodott róla, hogy 30 éves ne legyen. Mert ha a mostani kormány diadalmasan be nem végzi, bizonyos hogy 1864 ben democraticus elnököt választanak s 1865-ben a déliek északi barátai veszik kezökbe a kormányt. Első dolguk pedig az lesz, hogy Délt elismerjék a vele Északot megalázó békét kössenek. Akkor aztán minden műveltségi és szabadság érzék, ami még fennmarad, évtizedekre, el lesz nyomva; akkor Kurhessen és Hannover, a személyes és politikai szabadság eszménye gyanánt, fog az amerikai haladási férfiak előtt feltűnni. Ily fenyegető jövő ellenében, mit használnak a büszke demonstrátiók ? milyen a tegnapi unio-meeting is vala, melyen több mint 50.000 ember vett részt, s az egész értelmiség és New-York összes gazdagsága együtt volt képviselve. Természetesen tucatjával tartották a hazafias beszédeket, melyekben a kormány gyámolítására kötelezték magukat. De mit használ minden beszéd, ha az ujonczok nem jönnek s nagyon valószínűleg öszszeíráshoz (katonai conscriptio) kell folyamodni ? A havertéri tudósítások legkevésbé kielégítők. M’ Ce 11 an, természetesen tétlenül, a James folyónál Harrison - Landingban vesztegel, s tán őszig nem is fog előnyomulni , sőt örvendhet, ha a déliek meg nem támadják. Az utóbbiak csupán annyi embert hagytak hátra, amennyi elkerülhetlenül szükséges Richmond védelmére , s fő erejöket az állam belsejébe vetették. Jackson útban van Rappahannock felé. Nyugaton a nagy Halleck annyi győzelmet táviratoz, hogy ideje sincs hadvonalát védeni, melyen a déliek mindenütt áttörnek. Murfraesborot,40 mfldre Nashvilletől Délre, az állítólagosan megvert ellen ismét visszafoglalta, mely alkalommal az egész Michiganezred fogolylyá lön. Frankfurt, Kentucky fővárosa, annyira fenyegetve van, hogy az emberek már állampapírjaikat is dugdossák. Brugg tbnok, Beauregard utóda (ki hideg ig