Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)

1862-10-01 / 3791. szám

225-3791 13-ik évi folyam. Szerda, oct. 1.1862. Szerkesztési íródó.: Farencssijk tere­f-ik sírja , i-sö emelet. 5u,­­ Kiadó-hivatal:­­ Előfizeti.­ föltételek: [ Bérmentetlen ismert kezektől fo- I 4 lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli I Félévre . . . . 10 irt 50 kr. a. é. I panaszok , hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők, I Évnegyedre­­ . # 6 írt 25 kr. a. 6, I Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán: Helyben, házhoz­ hordve. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 njkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-ik évi IV-ik évnegyedev­folyamára. Előfizetési ár : october-decemberi 14 évre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, September 30. 1862. A „Donau Zeitung“ cselekvési pártról és forradalmárokról beszél, kik Magyar­­országon az osztrák centralisták útjában állanak, és semmitől sem félnek inkább, mint a minisztérium határozott eljárásá­tól az alkotmányos intézmények keresz­tülvitelében. Ily diatrik sem új, sem meglepő. Más helyt is szokták használni az erély fölfrissítésére, midőn valami terv jelenté­keny akadályokra talál, s valamely vá­ratlan szabály a kegyes óhajok közé vé­tetik föl, és az illetők attól reméllik a helyzet nehézségeiből kibontakozást. Poroszországban a „Keresztes lap“ lo­vagjai rég mondják, hogy a közelebbi választások alkalmával a cselekvési párt és a forradalom győzedelmeskedett,s hogy a képviselőház roppant többsége, ere­detéhez híven, mindent föl akar forgatni. S miért csodálkoznánk, ha most a „Do­nau Ze­tung”-ba egy buzgó centralista oly czikke tévedt be, mely hasonló kife­jezéseket használ? Minden pártnak eszébe juthat gyanúsítani, midőn a helyzet ne­hézségeitől megdöbben, s vannak viszo­nyok , melyek­­sözt a minden oldalról használt és elviselt szavaknak több értel­mük nincs, mint szokott lenni annak, a mit nálunk a nép czikornyás szitkozódás­­nak nevez. De a „Donau Zeitung“ nem elégszik meg a bécsi centralistáktól eltérő párt­­nézetűek ledorongolásával. Ő a magyar kormányt támadja meg: a magyar kor­mány eljárását szellemi összeköttetésbe hozza azokéval, kiket forradalmároknak czímez. A „Donau Zeitung“ így szól : „Ez a párt semmitől sem tart inkább, mint a minisztérium határozott eljárásától az alkotmányos intézmé­nyek keresztülvitelében. Azért kellemes neki, ha Magyarországon a kormányzati ügyek élén oly emberek állanak, kik (t. i. a minisztérium­mal) szembe tett irányt kö­vetnek, s ha egyebet nem tehetnek, a nézeteikkel ellenkező felső ren­deleteket esetről esetre ha egészen meg nem hiúsítják is, de legalább kitelhetőleg gátolják és meggyengitik. Ily negativ segítség is a cselek­vési párt szemében bir érdemmel és az ultra­­nemzetiségnek s a forradalmárok elismerésében részesül.“ A magyar kormány tudtunkkal az oc­­toberi diploma és a februári octrogrozás által fönntartott ügyekbe nem elegyedik, s csak a magyar autonómia számára meg­óvott hatáskörben mozog. A­helyett tehát, hogy vádaskodnék, czélszerű volna a „Donau Zeitungénak adatokkal állani elő, s bebizonyítani,hogy a kanczellár, a helytartó vagy maga a helytartótanács az octoberi és februári ok­mányok által a minisztérium illetékessége alá sorozott jogokat csorbítja, s nem hajt végre, vagy kijátszani­ törek­szik oly­an­­ordnungokat, melyek az állam-, a fináncz- vagy a hadügyminiszter tárczá­­jához tartoznak. Szeretnénk e részben egyes tényeket hallani, hogy okulhas­sunk, hogy tájékozhassuk magunkat azon nagy vád hordereje iránt, melyet a „Do­nau Zeitung“, mint a toll­labdát oly köny­­nyen dobja a magyar főhivatalnokokra. Ha azonban a „Donau­ftung“ ily ada­tokat nem tud felhozni, ha azért támadja meg a magyar kormány élén állókat, mert azok az októberi és februári okmá­nyokban számukra kijelölt hatáskörben oly jogokat gyakorolnak, melyek illető­ségükhöz tartoznak , akkor gondolja meg azt a „Donau­ftung“, hogy tulajdonkép az ő vezérczikk írója azon téren agitál, mely kívül esik az octoberi diplomán és februári alkotmányon, s mely ezek fölfor­gatásával akar egy új állapotot előidézni. Megengedjük, hogy lehetnek Bécsben centralisták, kik, miután a szűkebb rend­s­­zab­ban az adó kérdésével némi nyomást lehetne gyakorolni ti kormányra, még magát a februári alkotmányt is észrevét­lenül egységesebbé szeretnék átalakítani, mint a minő, de figyelmeztetnünk kell őket arra, hogy midőn a bécsi miniszté­riumnak csak a Lajthán túlra engedmé­nyezett felelősségét a magyar kormány illetőségéhez tartozó kérdésekre is kiter­jesztenék: akkor a martiusi alkot­mányt surrogálnák­ a febr­uári he­lyébe,­ pedig, ha Ő Felsége azt akarta volna visszaállítani, azt közvetlenül maga meg­tette volna, s nem volt semmi szük­sége a „Donau Zeitung“ czikkírójának térkészítéseire. Figyelmeztetjük a „Donau Zeitung“-ot, hogy az alkotmányosságra oly nép van megérve, mely a törvények betűihez ra­gaszkodik, s nem arra törekszik, hogy al­kotmányát kormányszabályok által tágít­hassa ; mert jól tudja, hogy mihelyt egy irány kedvéért a törvényesség teréről le­lépett, hamar fogja elérni azon időt, mi­dőn egy más, de szembetett irány, a pél­dától fölbuzdítva, még nagyobb eltérése­ket fog követelni és létesíteni, a cynosu­­rák erejére támaszkodva. Figyelmeztetjük végre a „D. Zig“-ot, hogy ha csakugyan volna nálunk cselek­vési párt, az nem félne leginkább az ily túlterjeszkedési kísérletektől, sőt ellenke­zőleg épen azokért örülne. KEMÉNY ZSIG­MOND: Bécsi dolgok Míg a „Donau Zig“ mindenütt összees­küvést lát hazánkban a kormány ellen : egy másik bécsi lap, mely szintén közel áll a központi kormányhoz, a „Rothschaf­­ter“, ugyanaz­nap tele torokkal hirdeti, hogy most az ideje Magyarországgal a kiegyezést megkísérteni, s nem győzi dicsérni az itt uralkodó jó hangulatot. „Possierlich !“ jegyzi meg és egybe­állításra a Vaterland. Hosszasabb észrevételekkel kíséri a „Donau Zig“ czikke a „Morgen Post.“ Azon nevetséges állításra, mintha oly párt volna Magyarországon, mely — a hochjunker porosz minisztériumra támasz­kodva — az absolutizmust Ausztriában visszaállítani törekednék, jól jegyzi meg az idéztük lap, hogy alig hihető, hogy ily­­őre tervvel valaki komolyan foglalkoz­nék. „Hiszen, — úgymond a „Morgen Post“ — mindenki tudja, hogy a magya­rok alkotmányos jogaik legjobb biztosí­tékát abban találják, ha az alkotmányos jogok a nem-magyar országokban is ki­fejlődnek. A magyar kérdésnek az abso­­lutismus viszont behozatala által leendő megoldása ez okból a lehetetlenségek közé tartozik s az őrültséggel határos képtelenség.“ Valóban, mi sem tartjuk az ily megol­dást se lehetőnek, se — ha lehetséges volna is — kivánatosnak. S ha ilyen terv mégis merülne föl, csak annak tulajdonít­­nák, hogy egyik szélsőség előidézi a má­sikat. Az alkotmányosság ügye, innen és túlnan a Lajthán, csak párhuzamosan, nem szembeállítva, fejlődhetik. Többször megjegyeztük már, hogy rosz szolgálatot tesznek az alkotmányosság ügyének túl a Lajthán azok a publicisták és államfér­fiak, kik az alkotmányosságot nem czél­­nak önmagában, hanem csupán eszköznek tekintik a központosításra. Azonban menjünk tovább az ismerte­tésben. A „Donau Zig“ végsorair­a, melyben a kormányt biztatja, lásson hozzá erélyesen a magyar kérdésnek nem-magyar felfo­gás szerinti megoldásához s a februári alkotmány végrehajtásához, e sorokra — mondjuk — a következő megjegyzéseket teszi a „Morgen Post“ : „A hivatalos lap nyilván­oss alkotmánynak Ma­gyarországban inkább vagy kevésbbé erőszakos végrehajtását akarja, s az eddigiek után még egy új kísérletet kíván. Nagyon félünk, hogy ez után a magyar kérdés még inkább megoldhat­­lanná válhatnék. Csak a kölcsönös kiegyenlítés, engedékenység és engedmények útján, innen és tubnan, juthatni, nézeüm£ szerint, tartós, kielé­gítő eredményhez. Attól tartunk, hogy a „Donau Zig“ közelebbi czikke a bizonyára általa is igen óhajtott czél elérését aligha mozdította elő.“ Mennyivel több államférfi v­eszélyes­­ség és higgadtság szól e sorokból, mint a „Donau Ztung“ hasábjaiból! A magyar írók­ segélyegylete folytonosan a legnagyobb pártfogás és rokonszenv tárgya. Mint értesülve vagyunk, az alapító és év­­díjas tagok száma is igen szép sikerrel szaporodik, melynek kimutatását legközelebb adandjuk. Ez alkalommal szolgáljon igazolásul ez utóbbi adományok sorozata, melyet biztos forrásból merítve, juttatunk a t. közönség elé ; nevezetesen : Osztrovszky József, a Szege­dy Hírnök szerkesztősége útján, 2 db arany; S­z­t­a­­nisicsról, a Magyar Sajtó utján : Nagy Ká­­rolyné 2 ft. Nagy Karolina 1 ft. Schneiderbauer Józsefné 1 ft. Schneiderbauer Zsófia 1 ft. Bolla Ágnes 1 ft. Lederer Terézia 2 ft. Offenheimer Vilmosné 2 ft. Offenheimer Rita 2 ft. Tury Má­­tyásné 2 ft. Dr. Lederer 5 ft. Nagy Károly 5 ft. Kerék József 2 ft. Molnár Lajos 5 ft. Schneider­­bauer József 5 ft. Tury Mátyás 5 ft. Dr. Offen­heimer Vilmos 5 ft. Klein Sándor 3 ft. Milasse- i vita gyógyszerész 2 ft. Sámuel Alajosné, Neszmi-­j rák Teréf­ia, Szabó Klára, Tury Borosa, Kassa * Emma, Fülöp Kálmánné, F­ülöp Rózsa, Hoffmann ■ Lencsi, özv. Bergerné, Groszbauer Ferenczné,­­ Antal Károlyné, Mály, Rácz József, Rády Mi- K­­hály, Csopor Gyula, Géczy Sándor, Mittermann­­ Dani, Sámuel Alajos, Vidakovics György, Nagy­­ László, Rohrbach, Groszbauer Ferencz, Szerencsy Ferencz, Mészáros Ferencz, Kastély Károly, Ha­lász Ferencz, Milassevits Márton, Géczy Kál­mán, Ivánkovics István, Körmendy Bertalan, Bogár Géza, Burján Béni, Láng Ignácz, Gyalo­­kay, Antal Károly, Schmausz Ferencz, Fülöpp Kálmán, Kanyó Iván, Fejes István, Molnár An­tal, Sinkó Károly, Fülöpp Mariska egyenkint egy- egy ft. Rozemann Frida 50 kr. Fiala testvérek 30 kr. Sinkó Emma 40 kr. Összesen 94 ft 20 kr. — Nt. Püspöky Alajos plébános úr gyüjtötvén Sarkadon. Márki János szám­tartó 10 ft. Aladár 1 ft. Püspöky Bertalan 1 ft. Báró Barnstein cs. k. kapitány 5 ft. Simonides István 50 kr. Rupplin cs. k. főhadnagy 1 ft. Püs­pöky Alajos plébános 2 ft 50 kr. Tóth Sándor 50 kr. Osváth Imre ref. lelkész, esperes 1 ft. Fonyad László főbiró 1 ft. Bor Áron tanár 50 kr. Dr. Spitzer Antal 40 kr. Bognár András kasznár 1 ft. Lacsai János 2 ft. Össze­sen 27 ft 40 kr.­­ Az egri műkedve­lő társaság a M. S. utján 50 ft. Kun Ká­roly zsibói lelkész a V. U. utján 1 ft. Steiszel Lajos Pfeiffer F. könyvárus által 10 ft. Kunszt Mária k. a. a pesti Hölgyd. 1. utján 2 ft. To­r­­dai műkedvelő társaság 93 ft. báró Mednyánszky Dénes ö­niga harmadik gyűjteménye : egy vágvöl­yi jószágbirtokos 10 ft. Egy verbói birtokos 3 ft. Egy vágvölgyi honle­ány 2 ft. Egy másik vágvölgyi honleány 2 ft. A vágvölgyi r. k. lelkész 1 ft. Ifj. Ocskay Rudolf tanuló 1 ft. Ifj. Jeszenszky Sándor 1 ft. Boróczy Péter Verbón 5 ft. Összesen : 25 ft. — Zech­­meister- vendéglős kertjében Déki és Döme zene társasága által rendezett zeneestély jövedelme, a Mosonyvárosi bíró által 15 ft. — Beszedies Fe­rencz gyűjteménye Püspök-Ladány­­r­ó­l: Beszedics Ferencz 5 ft. Orosz László 5 ft. Berger Móricz 2 ft. Lukács Ignácz 10 ft. Kálmán Lajos 2 ft. Csathó Dániel 1 ft. Szövegjártó Jó­zsef 1 ft. Csathó György 1 ft. Összesen : 28 ft. — Erdészeti Lapok szerkesztősége adománya 10 ft. — Futó János színigazgató által Tür­ke v­­­b ö­­ többen, a M. S. utján 8 ft. — A M. S. utján Bocsor István tanodai igazgató által a pápai ref. főtanoda néhány műkedve­lő ifja által rendezett szinielőadás jövedelméből 100 ft. S­á­r­k­ö­z - U­j­l­a­k­r­ó­l V. M. a M. S. utján 20 ft. M­a­k­ó­r­ó­l R. R. a M. S. utján 3 ft. — Egy komáromi emberbarát a V. U. utján 70 ft. Szentgyörgyi Imre Kolozs­várról 1 db arany, Vajgeth Miklós esperes Ipolyságh 2 ft. — Hettlényi Ferencz gyűjte­ménye Érsek-Újvárról a 755. ivén: Érsek-Ujvár városa 10 forint, gróf Pongrácz 3 ft. Kertész Ignácz , Sebestény Lajos , nt. Rendek József esperes-plebános , Köszeghy József, Hertlényi Ferencz egyenkint k­é­t-k­é­t ft. Balázsy Gergely, Gyurics Lőrincz, Köszeghy Ferencz, Kapisztóry Ferencz, Spiszár János, Fogd Sándor, Velzer István e­g­y-e­g­y ft. Ösz­­szesen 30 ft. — A sümeghi dalárda a M. O. utján 50 ft. — Rác­z­ A­lmáson ren­dezett műkedvelői színi előadás jövedelme a P. N. által 70 ft. — Szombathelyi pol­gárok által Egressy Gábor színművész ha­zánkfiának tiszteletére rendezendett fáklyászene jövedelmében : Horváth Boldizsár 10 ft. Csesz­nek Lajos 6 ft. Weisz József, Szegedy Pál, Sza­­badffy János, Ussay, Tarafás József, Gotthard István, Eissy János ö­t - ö­t ft. Horváth Ist­ván, Schneider János, Hölcz N. A., Ritter Mik­lós, Teszáry József, dr. Feigelstock, Horváth János, Eggenberger Károly, Győry Lajos, Ritter Ferencz, Hetyey István, Hollán Gusztáv, Dobro­­vics Ferencz egyenkint k­é­t-k­é­t ft. Zombory 1 ft 50 kr. N. N. 50 kr. Vidos László 1 ft. N. N. 1 ft. Ajkos V. 1 ft. R. Ferencz 1 ft. Kenessey József 50 kr. Koller Sándor 50 kr. Összesen 82 ft 92 kr. Ugyancsak Horváth Bol­dizsár által Szombathelyről, m. gróf Festetics György vasvármegyei főispáni helytartó ur tiszteletére a megyei bizottmány és tisztikar részéről készített album költségének fedezésére gyűjtött összeg maradéka 29 ft 10 kr. — Vermes Illés gyűjteménye a 893. sz. ivén, Veszprémből: ft. Bod­a Ferencz ka­nonok, Vermes Illés ügyvéd, Pápai Miklós k­é­t­­k .­t ft. Willax István bíró, Willax Mihály, Gál Lajos, Kupricz Sándor, Rock János orvostr. Lam­pek József e­g­y-e­g­y ft. összesen 12 ft. Bonyhai Benjámin ur a 996. sz. gyüjtösvén össze­sen 10 db császári arany és 102 ft, és ugyan : Mez­ő-B­erényben: Mezey Tessedik Te­rézia Erdélyből 2 ft; Láposi-Tessedik Louise 2 ft, Winter András 2 ft, Mezö-Berény községe 2 ft, Megele Bertalan, Gozmány Ferencz, Pecz Gyula, Jeszenszky Károly, Pusztai Ádám, Haty Károly, Ubrinyi Károly, Narczisz János, Túry Dániel, Lux Jakab, Walberty József egy-egy ft, Papp Gergely 20 kr, Szentandrássy Pál 20 kr, Szentandrássy látván 20 kr, Józsa Mózes 20 kr, Gecser József 10 kr, Bán Imre 10 kr, Po­­povics György 40 kr, Majerik Dániel 50 kr ,­­ a m.-berényi kovács és kerékgyártó czéh 2 ft, az asztalos, lakatos és esztergályos czéh 2 ft, a csizmadia czéh 2 ft, a Nép­kör 6 ft, Bonyhai Benjámin 2 ft 50 kr, összesen: 35 ft 40 kr. — K­ö­r­ö­s-L­adányban: m­. báró Wenk­­heim László 10 ft, Körös Ladány községe 2 ft, Tessedik Károly 2 ft, Márton Mihály, dr. Diegel­­mann Antal, Steszer Ferencz, Körösi János, Papp Károly egy-egy ft, Fazekas János 20 kr, Balla Endre 20 kr, Gál Mihály 50 kr, összesen 19 ft 90 kr. — Szeghalomban: Horgosi Kárász Imre 10 db cs. arany, Igaz Ká­roly, Simay János, Szeghalom községe, Augusz János, Tatár János k­étkét ft; Kiss, Soós József, Bede József, Csathó és Kurzovics egy­­egy ft. összesen 10 db cs. arany és 15 ft. — V é s z t ö n : Reissner, Sipos Antal, Petrovics Demeter, Csák János, Kiss Mihály egy-egy ft, Csüllög Ferencz 20 kr, Bottyár Ferencz 40 kr, Peics János 50 kr, Putits Mihály 50 kr, Kiss Lajos 30 kr, Hincz János 30 kr, Pánics János 50 kr, Osváth János 50 kr, Hegedűs Lajos 50 kr, összesen : 8 ft 70 kr. — G­y­o­m­á n : Gyo­­m­a váróé* 2 ft, Grün Soma 2 ft. Csörgei Lajos, Franka Lajos, Mikó Miklós egy-egy ft; összesen : 7 ft. — KörösTarcsán:egy­­e­g­y ftot. Lippe Ignácz, Fábián Gábor, Kiss Sándor, Szakáll, Victor K.-Tarcsa községe, Papp Károly, Szabó Mihály ; összesen : 7 ft. — F­ü­szes-Gyarmaton Blankenstein 5 ft. Seidl­­ Ernő 2 ft. Biszterszky Gyula 1 ft, összesen : 1­5­0 ft. Faás­­ pusztán: Fejér Imre 1 ft. A franczia császár valahára megszólalt. A „Moniteur“i okmányok közzététele a franczia olaszországi politikának konstatírozását foglalja magában. Az„Ind.belge“ párisi tudósításai szerint „rendkívül nagy s kielégítő benyomást tettek a közlemények nemcsak a politikai,de egyébb kö­rökben is.“ A „Const.“, „Patrie“ buzgó hozsán­náin kívül más franczia lapok is f­elismerték a császár eme megszólalásának fontosságát. „Meg­mutatta a császár, mondja az egyik párisi lap, hogy se a kamarilla, se a családi tűzhely iránti ragaszkodás nem változtatott politikáján.“ Az „Opin. Nat.“ ugyan még nem bírja felfedezni azon szilárd álláspontot s kifejezett akarato, hogy hova előbb meg fog oldatni a római kérdés, bárha a válságos körülmények közt közzétett eme nyilatkozványokban a leghatározottabb de mentiját látja, a „La France“ ultramontán törek­véseinek. — Összevetve a párisi lapok nyilat­kozatait a legközelebben történt diplomatiai evo­luziókkal — azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen okmányok közzétételében Thouvenel gyö­zedelme rejlik, s meghazudtolása mindazon hí­reknek, melyek már reactionárius minisztérium kezeibe látták a külügyi politika intéző szálait át­játszva. Csak az okmányok közrebocsáttatásának körülményeit kell tekintetbe venni, hogy biztosan következtethessünk. A belga lap szerint ugyanis a császár a legnagyobb titokban tartotta elhatá­rozását az okmányok közzétételére vonatkozólag, úgy annyira, hogy Thouvenel maga csak a múlt szerdán késő estre tudta meg a császári akarat új fordulatát, s Nigrának is azon percében üzente meg ezen új fordulatot, midőn az olasz diplomata már az indóházhoz ment ki, hogy Párisból tá­vozzék. — Az előző körülmények közül emlé­kezetbe kell hoznunk, hogy Thouvenel ezen ok­mányok közzétételéhez kötötte tárczáját, midőn a császár azt üzente Thouvenelnek mint azt a „Nat. Zeit“ párisi levelezője f. hó 2- ről írta, hogy várjon October végéig, míg visz­szatér . Thouvenel írásba foglalt lemondássá felelt, megjegyezvén, hogy ezen okmányok köz­zétételének esetében marad meg csupán állomá­sán, mivel „Olaszországnak joga van Franczia­­országtól ezen okmányok közzétételét elvárni.“ — Erre a császár a közzétételt elrendelő határo­zatával felelt, megjegyezvén egyszersmind, a­mint az „Ind. belge“ párisi levelezője sept. 25-re írja, hogy „Biarritzból visszatérése után bőveb­ben fog a fennforgó kérdésekben nyilatkozni.“ Az „Ind.belge“,„Patrie“ és „Const.“ ezen okmányok közzétételéből azt következtetik, hogy a Rattazzi minisztérium fennállására nézve is újabb biztosí­ték rejlik azokban, mivel alkalma leend Rattazzi­nak a türelmetlen olasz hazafiaságtól újabban egy kevés respiriumot kérni. Az angol lapok közü­l „Morning Star“ szól tüzetesebben, a követke­ző megjegyzéssel zárva be elmélkedését: „Az egyedüli következtetés, melyhez eljutottunk, ab­ban áll, hogy a császár megvonja védelmét s pártfogását azon kormány­tól, melynek mozdu­­­latlansági elmélete épen nincs összefüggésben a korszellem­i század igényeivel.“ A „Times“ még semmi positív véleménynyel sem állott elő. A „Morning Post“ e közlemények közrebocsá­tásában nem lát egyéb c­élt az evacuatio előké­szítésénél. Csupán a „Morning Herald“ látja a császár azon előbbi határozatának részletesebb ismétlését, hogy a satus quot fenntartsa. A „Patrie“ — bár­mennyire feleslegesnek is tűnjék fel a félhivatalos communique a császári okmányok után, befejezésül egy hosszú czikket szentel a pápaság világi hatalma­s Francziaor­­szággal való viszonyai kérdésének. Bevezetésé­ben említi a „Patrie“, hogy főleg két párt mű­ködik ellene Francziaország olasz politikájának. A vallási párt, mely azt hányja a franczia politi­ka szemére, hogy a pápaságot elerőtlenítette, s a forradalmi párt, mely az olasz monarchia kifej­lődésének fő akadályát látja a franczia politiká­ban. „A moniteuri okmányok lerontják mindkét vádat“, mondja a Patrie. Kijelenti azután a félhi­vatalos lap, hogy most különösen a vallási párt vádjára akar kiterjeszkedni, megvizsgálandó fő­leg azon viszony, melyben a római udvar a fran­czia politikával szemben állott. „Tizenhárom éve, hogy Rómában a franczia hadsereg,mely a pápá­nak újra kinyitotta a Vatican kapuit,folyvást védi s támogatja a pápát, tizenhárom éve, hogy ezen hadsereg a római nép minden tiltakozása s fel­szólalása daczára istápolja a szent széket, el­nyomja a népmozgalmakat, egy egész népet szi­getel el a Franczia- s Olaszországban győzedel­meskedő mozgalomtól. Íme,ezen hivatást töltötte be 13 év leforgása alatt az egyház legidősebb fia, s íme, 13 éve, hogy a pápai kormány süket maradt a közvélemény figyelmeztetéseire. Rómát, melynek az egyház fiai találkozó helyévé kelle vala válna, az uj eszmék ellenségeinek gyálpont­­jává alakította át, minisztereit s tábornokait a franczia császárság ellenségeinek sorából tobor­zotta ; megvonta a néptől a szükségszereknek bizonyult engedményeket, hogy kárhoztatott rendszer romjával kárpótolja őket ; a vallás hallhatatlan törvényeihez fűzte a földi hatalom múlékony eszközeit; antagonismust idézett elő a bit s politika közt, a megfeledkezve fennállá­sának ingatag feltételéről, ellensége lett azon el­veknek, a­melyeknek nevében bálaköszönetet kelle vala szavaznia a fegyveres oltalomért.“ A bálaadatlanság megérdemelt vádja után kifejti a „Patrie,“ a­mit különben annyiszor kifejtett már, hogy a Romagnát, Márkákat sohasem kaphatja vissza a pápa, s nincs földi hatalom, mely a „né­pek akaratának eltiprása nélkül ezt tehetné. A franczia császár sohasem fogja a pápát földi el­vesztett birtokaiba visszaültetni s ültethetni. A pápának, mint világi fejedelemnek, alá kell ma­gát vetni a politikai souverainitás viszályainak. A nap nincs messze, zárja be czikkét a­„Patrie“, melyen ezen egyenetlen helyzet végszava is meg fog csendülni. Meg vagyunk győződve, hogy e na­pon, bárminő esemény s fájdalmas emotiók jöjje­nek is közbe, Francziaországot semminemű fele­lősség sem fogja terhelni. A politikai képességek előtt továbbra is azon nemzetnek fog tekintetni, mely kötelességét teljesítette, s a katholikus lel­kiismeretű hívek őt tartandják a pápaság utolsó védelmezőjének, maga a pápaság ellen is.“ Per­mopsz — Lagueronniére az­ is érzi az ütést, mely­nél határ­ozottabbat még eddig a „Patrie“ sem mert ellenfeleire kimérni.­­ A „Patrie“ írja, hogy az angol királynő Németországba leendő utazásának alkalmából családi értekezlet tartatott Londonban, melynek igen fontos megállapodás jön következménye. Ezen értekezletben ugyanis elhatároztatott volna, hogy a királynő a gallesi herczeg javára lemond a trónról. Ezen elhatározás azonban csak a gal­lesi herczeg összekelése után fog foganatba menni. — Turini táviratok alapján írják a párisi la­pok, hogy Napoleon herczeget nagy ovatiókkal fogadták Turinban. Gazdasági­­ keresk­ed, tudósítóé. Pest, sept. 29. Napfényes, kellemes idő. A vízállás oly sekély, hogy a feldunai gőrösök fő­­kép Pozsony és Komárom között minduntalan fennakadnak. — Helyi piaczunkon a gabnaüzlet a múlt héten az izraelita ünnepek következtében meglehetős félbenszakadásnak volt alávetve, azonban árváltozások nem állottak be, minthogy a félbenszakadás oka sem gyökerezék forgalmi változásban. Búza vagy 25.000 m. kelt el,részben kivitelre. A többi gabnanemüből csak fogyasz­tási kelendőség vala.­­ A gyapjuüzlet folytonosan élénk vola, és összesen vagy 2000 mázsa vásároltatott be 75—122 ftig, minőség­hez képest. Repczéből nem volt jelentékeny üzlet. Az angol piaczokon a búza ára 2 shillinget csökkent. Trieszt­ben összesen 30,000 st. magyar búza adatott el. Neszmélyen és vidékén a szüretek már nagyobbrészt megvoltak , s átalában igen kitűnő minőségű és nagy mennyiségű bortermés örven­­dezteti meg a szőlősgazdákat. Győr, f. hó 27-én szombaton megtartott hetivásárunk a középszerűek közé sorozható ; eleinte úgy látszott, hogy a gabna kelendőség­nek örvendett, s az árak valami keveset emel­kedtek is, azonban utóbb megállt a vásárlás, minek következtében az előbbi hetivásárhoz ké­pest az árakban is mintegy 10 kmnyi csökkenés volt észrevehető ; oka az lehet, hogy az izraeli­táknak ünnepeik voltak, s e­miatt a vásárlásban a buzgóbb hitűek nem vettek részt; nemkülön­ben, hogy már amúgy is tetemes mennyiségű gabona lévén kezükön, a kereskedőknek sincs kedvük a vásárláshoz. — Uj kukoricza 2 ft 60 —80 km­g lett eladva. — Beszállittatott : búza 3632 mérő, rozs 1046 mérő, árpa 1393 mérő, zab 1044 mérő, kukoricza 153 mérő, köles 241 mérő, bab 114 mérő, burgonya 329 zsákkal. Az árak következők : Egy auszt. m. tiszta búza 4 ft 10—40 kr, közönséges 3 ft 80 kr—4 ft, két­szeres 3 ft—3 ft 20 kr, rozs 2 ft 80 kr 3 ft, árpa 2 ft—2 ft 40 kr, zab 1 ft 55—70 kr, kukoricza­­ 3 ft 60—80 kr, köles 2 ft 10—30 kr, bab 3 ft 40—60 kr, széna egy mázsa 1 ft 10—30 kr, bor egy akó 6 ft 50 kr—8 ft, burgonya zsákja 90 kr—1 ft 10 kr. Arad, sept. 27. A tegnapi hetivásárra ke­vés gabona hozatott, s igen lanyha vásár volt. Vevő az izraelita ünnep miatt igen kevés mutat­kozott. Búza mintegy 2000 m. jött, s 3 ft 60 —70 krön vásároltatott magtárak számára. Rozs nehány 100 mérő jött csak, s 2 ft 40 kron kelt. Árpa és zab figyelmet nem gerjesztett. Kukori­cza mintegy 1000 mérő szállíttatott, s a mult heti árát, megtartá. Szeszből körülbelül 1000 akó kelt el fokonként 50—50 kron. Erdő­rendű szilva pá­linka 12 és fél ftért kelt akónként. Szeged, sept. 26. A gabnaüzlet e héten sem élénkült meg, a búza, rozs és zab ára alább száll. A külföldi tudósítások is hasonló állapotról értesülnek, alig van remény, hogy az őszi idény folytán ezen üzlet kedvezőbb fordulatot vegyen. Ha valósul, hogy több szeszgyár felhagyott üz­letével, úgy a kukoricza ára is csökkenni fog. Szál­ símán, e hét folytán jócskán érkezett, ki­­válólag kukoricza ; a búza nem igen kelendő, a kukoriczát azonban a sertéshizalók gyorsan megvásárolják, s igy az ára is tartja magát. Árpa, köles, zab igen kevés érkezik, s áruk is állandó ; új babot is keveset hoznak, s igy piaczunkon drágább, mint más vidékeken. A gabnaár kö­vetkező : búza 86—88 fontos 3 ft 75 kr—4 ft, rozs 76—78 fontos 2 ft 65—70 kr, árpa 2 ft 35 —55 kr, zab 44—45 fontos 1 ft 80—85 kr, uj kukoricza csövestül 2 ft 55—60 kr, köles 2 ft 65—80 kr, bab 4 ft 50 kr—5 ft, egy zsák bur­gonya 80—90 kr, 100 fej káposzta 4 ft 10— 30 kr. Debreczen, sept. 23. Tiszta búza kö­zép ár 3 ft 90 kr. Kétszeres 3 ft 40 kr. Rozs 2 ft 30 kr. Árpa 1 ft 95 kr. Zab 1 ft 42 kr. Ten­geri 3 ft 50 kr. Köles 2 ft 70 kr. 1 mázsa sza­lonna 38—41 ft. Kása 6 ft. 1 mázsa háj 38—42 ft. 1 font marhahús 17 kr o. é. Kolozsvárit, sept. 25-kén, bécsi mé­­rete o. é. Középár. Tiszta búza 3 ft 60 kr, elegy­­buza 3 ft, rozs 2 ft, zab 1 ft 10 kr, árpa 1 ft 40 kr, törökbuza 2 ft, pityóka 70 kr, marhahúsnak fontja 11 kr. Vegyes tudósítások. — Veszprémmegye, sept. 26 áp. Épen most értem haza a zalamegyei gazd. egye­sületi­ ok borászati szakosztálya által B.-Füreden rendezett szőlőkiállításról, melyre Balaton fel­vidékének veszprémmegyei hegylánczolatáról egyedül én vittem mutatványul pár szőlőfajt. Nem vádolom részvétlenséggel veszprémme­gyei szőlőbirtokos társaimat, nem is vádolhatom, mert Zalamegye őket meg nem hívhatván, e ki­állításról nem volt tudomásuk, s ha lett volna is — a megjelenésben gátolta őket a szüret, mely Veszprém vidékén folyó hó 22-én átalánosan megkezdődött. De vádolhatni nemcsak vidékünket — hanem egész megyénket is azért, hogy mig más megyék mozognak legalább azon téren, melyen mozog­­niok lehet.... mi összedugott kezekkel, tétle­nül nézzük, mily áldást árasztólag működnek más megyék lakosai önmaguk és a közös haza javára.

Next