Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)
1862-11-01 / 3818. szám
gát, mellén szent János rendjével, melyet számtalan az egyház mezején aratott érdemeiért — díjmentesen, (tudtunkra, mióta a rend fennáll első eset) . Felsége a porosz királytól kapott templom után tehát, a szabad ég alatt zene és taraczkdurrogások között, két egyházi személy által a szép iskolai épület felszenteltetett. Ennekutána ugyanazon épületben a város költségen diszebéd. Először jöttünk igy össze, mióta megyei életünk szétoszlott, először láttuk ismét a főhelyen szeretett volt főispánunkat, s ki írhatná le a lelkesedést ilyen emlékek felett? kitört az a zene kíséretében számtalan toasztokban, melyek először ő Felségére, úgy is, mint egyházunk főfelügyelőjére, b. Prónay Gáborra, Szent-Iványi Mártonra, Gedry Lajos főpásztorra, és ki tudná elősorolni, kire mondattak. Legmeghatóbb volt ama perez, melyben nevezett városka bírája, egyszerű magyaros középrendüek öltözetében könnyek között, mindazoknak bámulatos szónoki ügyességgel köszönetet mondott, kik az autonóm egyház jogai felett őrködnek, éltetvén az ország valamennyi superintendensét és felügyelőit, és köszönetet szavazott mindazoknak, kik ez ünnepélyre megjelentek. Az ebéd után mindnyájan szebb jövő reményében szives búcsút vevén, kerületi felügyelőnk ömagát, ismét délelőtti mód szerint, Szent-Ivány felé kisértük; felügyelőnk azonban az esős idő miatt házáig a kíséretet fárasztani nem engedvén, hálás köszönetek között fele után tőlünk Szent Miklós mellett szives búcsút von. Vág I. — Déés, oct. 26. 1862. Kis városi társas életünkben eseményként tűnt fel Ho 1lósi L. Cornelia hangversenyzése. A múlt években látogatták meg ugyan művészi nevezetességek városunkat, s fogadtatásuk a szó teljes értelmében szívélyes volt; de mégsem oly ünnepélyes, mint most Hollóéi Corneliáé, mi annak tulajdonítható, hogy ő benne, a művésznőn kívül, egy kedves hölgyet is volt szerencsénk tisztelni, ki egyszerre a művészet hatalmával s a nőiség bájaival hóditá meg sziveinket; ki távol minden követelő segélytöl s fenhéjázástól, szerénységek keresetlen természetes magaviselete keretében tünteté fel művészi nagyságát. Hangversenyezése csak műkedvelők közreműködése által vált lehetővé. — Kis városban, mennyi nehézséggel jár műkedvelőket szerezni ilyen alkalomra, könnyen képzelhető. Némelyiket kicsinységüknek érzete tartotta vissza ily nagy művésznővel egyszerre fellépni, másokat más tekintetek korlátoztak , voltak azonban, kik mindezen túltették magukat, s szíves készséggel ajánlották fel közreműködésüket. Két hangverseny adatott od. 18-ikán és 19-én a „Társalkodói egylet“ teremében, az elsőben a művésznő négy darabot énekelt zongorakisérettel, u. m. népdalokat Füredi Mihálytól, magánydalt „Rigolettó“ból, és a „Sevillai borbánból, változatokat régi népdalok felett Hubertől, és Hollósy Kornélia mindenikben művészete minden varázsával elbájolá a közönséget ; az egyetlen corolatur énekesnő, művészi hangfutamaival a színpadi hatás minden segédeszközei nélkül is, elragadta közönségét, mi szűnni nem akaró tapsokban tört ki s számtalan kihívásokban. A műkedvelők előadásait Impfed Emilia k. a. kezde meg a szabatos könnyűséggel eljátszott hangverseny-indulóval. Egy románczor hegedűn zongorakisérettel játszott Diószegi Lajos sok igyekezettel, a második szakaszt megújította a fiatal Markovics Mari k. a. a „Szűz imáját“, zongorán játszván nagy pontossággal , könnyűséggel. Egy szavalat is volt. Révai Lajos Bravalta Bajza „Apotheosisát“ annyi átgondoltsággal, mennyi a művészi tanulmányozás eredménye szokott lenni. — Ezen entve üdvözlő költeménynyel is meg lön tisztelve H. Cornélia. Oct. 19-ki előadás részletei valának : Népdalok s változatok népdalok felett. Magánydal Lindából és „Ördög Robert“-ből énekelve Hollósy Kornéliától, nem szükség mondanom menynyi művészettel. A „Holdvilág“ Székely Imrétől zongorán játszó Roth Pálné sok kellemmel és gyakorlottsággal. Diószegi L. egy magyar dallamot Hausertől játsz a hegedűn. Bernérdi Dani Szász Gerő „Hogy volt csak“ czímű költeményét szavalja érzéssel. Pataki Ferencz pedig Petőfi „Hunyadi Lászlóját“ annyi tűzzel, mennyit a költemény természete igényelt; mindnyájan kihivattak. Ezen előadás jövedelmét a helybeli reáliskolának ajándékozó a nemeskeblü művésznő, ki a kitüntetés minden jeleivel ellen halmozva. Ide érkezésekor elfogadására küldöttség ment át a kgi F.-es élén; szinte több kocsin , férfiakból és nőkből álló küldöttség kisérte el Szamos-Ujvárig. Egyik estve 80 fáklya lobogó fényénél fáklyás zenével jön megtisztelve , a midőn a „Hymnus“ és „Szózat“ énekeltetett s Pataki F. szónokolt, köszönetét mondván a felejthetlen élvekre, melyben részesité a béésieket. — A reáliskolai bizottmány testületileg tisztelgett s mondott köszönetet a nagylelkű adományozásért. Voltak ugyan, kik más czélra szerették volna fordittatni ez adományt, de ilyen esetekben nehéz az általános közvélemény ütemére tapinthatni. Nem nyilvánosan egy értékes gyűrűvel is meg lön tisztelve — emlék gyanánt — a művésznő távozásakor, ki kényes szemekkel vett búcsút a tőle kényes szemekkel megváló kisérettől, s folytatá diadal útját, hol számára még sok virágok diszlenek, s babérokkal terhelten térerd családi tűzhelyéhez, honnan csak örömmel tekinthet vissza művészi körútjára, miközben mindenütt csak szeretettel, tisztelettel s azon óhajtással találkozott , vajha még ne lépne vissza a színpadtól s vidéki előadásai győznék meg arról, hogy még mindig képes a magyar főváros színpadján, mint első dalművésznő tündökleni ragyogó csillagként azon magyar dalművekben, melyek náta nélkül művészi tökélylyel nem adhatók. r. 1. Tárcza. „KÉT ÉLET.“ Szeszélyes regény. „A KAKUK-SZÓ.“ írta Jósika Miklós. Két kötet. Pest, 1862. Kiadja Kleckenast Gusztáv. Sok ember csodálkozott már rajta, honnan képesek a regényírók új tárgyat találni a minden évben százával megjelenő meséikhez ; nem egynek lehettek aggodalmai, hogy maholnap későn születettnek lesz nevezhető minden regényíró arra, hogy új alapot tudjon adni művének. Mert nem látjuk-e napjainkban is,hogy Borsszem Jankótól Góliáthig, Belzebubtól Gábrielig, Venustól a boszorkányig, bölcstől a lunaticusig mindenféle nyilvános és titkos character számtalanszor eljátszta szerepét? Van-e bűn, van-e erény, különcség, hóbort, nyavalya, bárgyúság, nagylelkűség, rajongás, fösvénység, ambitio, rettég, irigység, megelégedés, s még ki tudja, hányféle szép és rut jellem és sajátság, s ezeknek ki tudja, hányféle vegyízéke, melyet a regényíró, lélektani tudósok föl ne használtak volna tárgyul és indokolásul? Az aggodalom alaptalan. Bármi bőven arattak az eddig éltek, s bármi bőven arassanak az ez- Utániak, aratni való mindig lesz, még pedig a nagyobb rész mindig bátra lesz. Az élet könyve oly nagy, s annyi magyarázata van, hogy textusai ki nem fogynak, s teljesen megmagyarázva nem lesznek soha. Legnagyobb vigasztalásul szolgálhat pedig az aggódóknak , hogy az emberi könyvcsinálók nagyobb része nem is igen folyamodik az eredeti kiadáshoz, hanem más írástudók példájára, megelégszik a hibás másolatokkal s az idegen magyarázatok szorgalmas tanulásával. Az emberi typographia nem fogja győzni a természet típusait utánnyomni. De bármily alaptalan, sőt nevetséges ez aggodalom, létezésén nem csodálkozunk. Könnyen támadhat oly regények olvasásakor, melyekben keresve keresett furcsa tünemények szerepelnek, világosan elárulván, hogy az emberek tapasztalása körébe inkább eső világ kicsiny volt az írónak, különben miért kutatná fel a legkivételesebb kivételeket? Szerencsétlenségnek tartanám magamra nézve, ha valaki arra magyarázná szavaimat, mintha a költői phantasiának szolgaisága mellett beszélnék. A jelen és múlt, sőt az egész tündérvilág hallatlan és szem nem látta alakjai és eseményei birodalmában kalandozhatik — csak egy van, mitől őrizkednie kell: a lélektani curiosumok és ritka tünemények. — Egyszerű a magyarázat, miért nem jó a költőnek ilyeket venni föl elbeszélés vagy dráma alapjául. Mindkettőhöz cselekvő személyek kellenek, a cselekedet valószínűségének elhitetése az egyének jellemétől, lelki sajátságaitól függ. Ha már a közönséges lélektani tapasztalásoktól messze eső tünemények vétetnek föl, az történik, hogy épen az marad leghihetetlenebb az olvasó előtt, amivel szerző hihetőbbé akarta tenni tárgyát — a cselekvés sok esetben érthetőbbé lehet, mint maga az indok, melylyel magyarázni akartak. Oly lélektani tünemény, mint a „Két éledben ismertet velünk regényírónk, akkor lenne hihetőbbé, ha szerző ezt venné fel egy egyén szellemi életének végső fejleményeképp fokról fokra mutatná ki, minő után jutott amaz egyén ily végletes és csodálatos állapotba, minőről ezer közül egy olvasó hallhatott valamit. Átalán nem föladata a költőnek uj, kivételes lelki betegségeket találni föl, s még kevésbé föladata ismeretlenekből akarni megfejteni a cselekvényeket. Gyakran látjuk, hogy a költői lángész legnagyobb művei a legismeretesebb indulatokat, bűnöket, lelki sajátságokat vesznek föl motívumképen : Othello a féltékenység, Romeo a szerelem, Macbeth a nagyravágyók tragoediája, ami semmit sem von le akár eredetiségekből, akár szépségükből. Minden valódi költőnél van nagyítása a szenvedélynek, de ismert szenvedélyek vagy lelki tünemények a mozgatók. A művészet a festés oly hűségében áll, hogy ne csak elhigyük, hanem nagy mértékben részvétet érezzünk az egyének iránt. Fő ugyan, hogy a költői művek alapjául mindig valami, nem épen útszéli lélektani igazság szolgáljon. Jól tudjuk,hogy regény és novellairodalmunkban nem az a hiba,hogy rendkívüli lélektani tüneményeket vesznek föl az elbeszélés alapjául. Ellenkezőleg az a baj, hogy többnyire nincs benne semmi lélektani igazság kifejtve, nincs néha föltéve is, nemhogy megoldva az emberi szenvedélyek s az erkölcsi világ bárminemű kis problémája. Ezért merőben üres időtöltések. Ezek ellenében dicsérendő példaként emelhetnék ki a „Két életet“, s atalán Jósika műveit,melyekben mindig van valami lélektani alap. Itt csak a másik túlságos, a lélektani csodálatosságok, vagy curiosumok szeretetét akartam megjelölni. Jósika Miklós új regényében egy egyszerű cselekvényhez a lehető legkivételesebb, 8 fájdalom, alig elhihető lelki betegség szolgál a megoldás motívumaképen. Egy főrangú család feje két életet él — az az álmában egyet s ébren egészen mást, de álmai oly elevenek, hogy hajlandó ébrenlétét hinni álomnak. Vidéki kastélyába nagyanyjával együtt átköltözik az ősök képtára is, melynek egyes alakjai annyira megragadják lelkét, hogy álmai ezen ősök alakjaiból szövődnek. Éjjel összetéveszti képzelete kedves nejét, bájos hajadon leányát s még inasát is ezen jeruzsálemi Endre király idejebeli alakokkal — sőt leánya kérőit is középkori lovagokká öltözteti álma. Egész lovagvárakat, az ököljog korabeli szomszédi csatákat, kalandokat álmodik leányáról, s egész környezete részt vesz benne. — Ezen álomélet kalandjai párhuzamosan vonulnak végig egy való életbeli novellás mesével. A valódi mese nagyon csekély : Szécsi Kálmán gróf az apa, egy érdemtelen, de gazdag fiatal kérő ; egy érdemes, művelt, de szegényebb kérő, kit Szécsi leánya szeret, de az apa makacsul elutasít, hogy az érdemtelen kérőhöz adja egyetlen gyermekét — ez a bonyolódás. Ezen csomó megoldására szükséges , hogy Szécsi oly rendkívüli álomkórságba essék s nagy részben álmai vezessék helyesebb választásra! A nevezett álomkórságnak a kivételességen kivül azon résztulajdona is megvan, hogy oly lelki betegség, melyen a szabad akaratnak semmi hatalma, mely végkép lenyomja a lelket, hogy folytonosan csak szenvedő állapotban van. A jó ember merő tehetetlen, s mint mondani szokták, nem eshetik imputatió alá. Nem is képes maga a regényíró is máskép segítni rajta, hanem orvost hivat, aki meggyógyítja; a regényt nem lehetne megoldani a titok teljes orvosi tudomány interventiója nélkül, — ennek pedig fényesen sikerül visszaadni a grófot magának, a családnak és a regénynek, hogy ez jól végződhessék. Pedig mennyi más mód állott volna a költő rendelkezése alatt, hogy Szécsit a kérők közti helyes választásra vezesse ! — Erkölcsi tulajdonai, vérmérséklete, esze, szive, szóval mindaz, a mi a jellemet alkotja, ezen módokban mind többet szerepelhet vala, mint ama sajátságos pathologiai tünemény utján, melyben a főszemély tehetetlen patiens. Az erkölcsi résznek, az akaratnak, lelkiismeretnek kevés szerep jut az egészben s kevés a megoldásban is. Tévedhettünk, midőn az áloméletet csupán a való élet motiválására behozottnak, s igy alárendeltnek állítjuk; mert az álomélet csaknem oly terjedelmesen van festve, mint a való, s szerző maga „két élet“nek nevezi regényét, de akkor is az egyik regényrész megoldása egyedül orvosi segélyre szorult, ekkor is az álom oldotta meg a való élet bonyolódását, s a mi roszabb, a cselekvényt szerző maga akarta kettővé tenni, ahelyett, hogy egységre törekednék. De bármit akart, bizonyos az, hogy e regényben egyik élet folytonosan megmegszakasztván a másik folyamatát, kissé fárasztó olvasmány az egész, anynyival inkább, hogy az álomélet jelenetei necsak a valóbeliekkel vannak igen távoli rokonságban, hanem az álomlátás természeténél fogva nem követhetik oly szorosan az elbeszélés természete kívánta rendet és nyomról nyomra fejlést, mint a való élet tárgyai. Másfelől amennyire az álomban látott történetek kapcsolatban államk is, amint vannak, sokkal jobban összefüggnek , semhogy mint álomlátások valósaittiek lehessenek .Szóval egyfelől nem elég egymásból rejlők,hogy mint elbeszélés érdekelhetnének, másfelől mégis összefüggőbbek, semhogy álomnak valószínűek legyenek. Ez a főbaj e regényben. Szerző igen nehéz feladattal küzdött, s nem csoda, hogy megoldása nem sikerült. Ezen sikeretlenségre befolyt egy másik ok is. Sok helyen van jól eltalálva az álomlátás szeszélyes bisarrsága, s több csodálatos festés, kivált a regény végén megragadja a képzeletet , de nagyobbára ép úgy hiányzik az álombéli alakokban az elevenen képzeltető festés, mint az életbéliekben, e regény folytán. Csak nagyolt vázlat mindenik alak,s valódi jellemzést nem találunk benne. Végre habár itt ott az álom bizarrságai megneveztetik az olvasót , de igazolva van szerző előszavának jóslata, hogy párszor nevethetünk olvasás közben , valóban csak párszor. Azt sem tagadhatni, hogy a „Két élet“ szeszélyes regény, valóban szeszélyes, ha nem az is medig az előadásban. A „Kakuk-szó“ czímű beszély, mely a két kötetben ráadásul közöltetik, sokkal érdekesebb és kellemes a olvasmány a „Két élet“-nél. A külső események kissé csodásak, s szerző sokat ad az olvasó meglépésére általok; de a beszély kezdetén Balányi rövid és erőteljes jellemzése, mely mellett a szellemdús Heliodóra kisasszony rövid szerepe is méltán megállhat, sikerültebb mindannál, amit a „Két élet“ ben találunk. Ezenkívül az elbeszélésben, stilban több a lendületesség, könnyűség, s minél kevesebbet találunk azon hosszadalmas neki készülődésekből és okoskodásokból, melyek veterán regényírónk újabb műveit olykor nehézkesekké tették. A „Kakuk-szó“ meséjének természete hozza magával az események azon gyors egymásután következését, mely más tárgynál az elsietés, elnagyolás vádját vonná a műre ; de annak véve a beszélyt, ami, el kell ismernünk a modor helyességét némi fenntartásokkal. Gyakran történik meg, hogy költőnek és írónak sokkal jobban sikerül az, amit maga igen könnyűnek és egyszerűnek tart, s kevésbé az, mi nagyobb fejtörés szüleménye, kivált ha e fejtörés után sem tisztult ki egészen a tárgy. Ezért nem épen csoda, hogy a két elbeszélés közül azt tartjuk sikerültebbnek, melyet az írónak alkalmasint csak játék volt megírnia. Ami a fenntartásokat illeti, legyen elég egyet, a legtöbbet hoznom fel. Regényírónk sok művében azon hibát követi el, hogy keveset bíz az olvasó fölfogására: hosszas magyarázatokkal tartóztatja föl az elbeszélést. Néha értekezést tart a felett, mit és miért szükséges elbeszélnie vagy okoskodással kísérnie, s hosszan magyaráz és fejteget oly dolgokat, melyeket az olvasó egykét szóból vagy szó nélkül is önkényt megértene. A „Kakuk-szó“-ban, mint dicséretére már említem, minél kevesebb ily idegen elem vegyül az elbeszélés folyamába : könnyen és kellemesen foly. De a magyarázattól való tartózkodás túlságra van vive a „Kakuk-szó“-ban, s épen a főtárgyra nézve. Szerző nagyon titkolódzik , mindvégig az események megfejtésével. Az olvasót, mint egyik gyermekjátékban, befogott szemte’ vezeti végig a kissé csodás esetek hosszú során. A végén pedig, hol a megfejtést várjuk, csaknem oly talány marad, mint az egész beszély folytán volt a cselekvény. Az olvasó azon veszi észre, hogy rebust olvasott keresztül, melynek megfejtése éles eszére bizatik,és így koránt sincs kielégítve fölcsigázott várakozása. Itt is egy lélektani kivételes abnormitás adná meg a megfejtés kulcsát, de ezer olvasó közül alig lehet egy annyira beavatva a pathologia azon §-ába, mely a „hallucinatió“-ról szól, s még annál is kevesebbnek lehetnek életbeli tapasztalatai e részben, hogy a föladott talányt megbírja magának fejteni. Egyébiránt a „Kakuk-szó“ azon részben is előbb áll a „Két élet“-nél, hogy bár a kétes becsű mysticismus, vagyis mystificatio nagy szerepet játszik benne, a jellemnek nagyobb rész jut a játékban. _m_ Különfélék. Pest, October 31. — Az akadémia közelebbi heti ülése egyszersmind összes ülés lévén, több érdekes határozatot hozott, melyek közül kettőt különösen kiemelendőnek vélünk. Csengery Antal indítványára elhatároztatott, hogy az akadémia nyelv és széptudományi s philosophiai és történelmi kiadásai a nemzeti színház könytárának is ingyen küldessenek meg. Továbbá ugyancsak Csengery Antal megtámadó azon eljárást, mely a felolvasások körül eddig az akadémiában divatozott. Szükségtelen, úgymond, indokolni azt az intézkedést, mely által egy egy előadás ideje egy órára van határozva. Nincs oly — nem mondjuk értekezés — de több kötetre terjedő munka, melyet egy óra alatt be ne lehetne mutatni, sőt meg ne lehetne ismertetni. S az akadémiai ülések feladata csak ez, a bemutatás, megismertetés. Hosszas értekezésből annyit olvasni föl, amennyit egy óra alatt felolvashatni, merőben czéliránytalan. A hallgató méltán boszankodik, midőn egy álló órai figyelmezés után sem tudhatja meg, mit akart voltaképen a felolvasó. Megtudja máskor? halljuk mondani. De ha megengedjük is, hogy a megkezdett értekezések folytatása két hét vagy egy hónap múlva nem ellenkezik azzal az utasító szabálylyal, mely az akadémiai előadásoknak határt kívánt szabni, kérdjük : hányadik hallgató az, aki egy álló hónapi időköz után megtartja az előadás fonalá ? S azt se feledjük, hogy akadémiánkban, mely annyi osztályt foglal magában, a hallgatók is szüntélen változtak. Mindig van jelen sok oly tag, magából az illető osztályból is, a ki a folytatott előadás kezdetét nem halla. Megannyi tekintet, melyeknél fogva idején látja indítványozó, mind azon figyelemnél fogva, melylyel a felolvasó tagtársai iránt viseltetni tartozik, mind magának a felolvasónak érdekében, hogy az akadémia azon határozata, mely az előadás idejét egy órára szabta, szorosabban körülhassék. Minden felolvasó köteleztessék teljesen előadni értekezése tartalmát, s vagy egészen felolvasni, ha az értekezés terjedelme engedi, vagy az egészből vázlatot adni, mutatványok közlése mellett. A vázlat, mely az egészről fogalmat ad, rövid kivonat vagy szóbeli ismertetés lehet. A folytatások általában tiltassanak el. Akiket a részletek érdekelnek, különben is feltalálják az értekezést egész terjedelmében az akadémia közlönyében, — föl annál hamarább, minél előbb beadatik az értekezés az „Értesitő“ szerkesztőinek. — Az akadémia elfogadta ez indítványt. — A Kisfaludy-társaság oct. 30 ki ülését rendkívüli érdekűvé tette egy költői felolvasás. Egy nagyobb epos első énekét hallottuk, s az epos költője Arany János. Humoros és czime „Bolond Istók.“ Elüt az költőnk és átalán költőink minden más eposától. Azon valódi humor van benne, mely egyszersmind megindit és megnevettet, a komoly s néha a fenséges a comicummal és kedélyessel, a barleark az elegiai elemmel, az eposi és drámai atyraival csodálatos változatosságban követi egymást, nem is említve a helylyel közzel előforduló gyönyörű leírásokat. E költemény egy magyar „Don Juan“ másnemű tartalommal, merőben más hanggal, más, de valódi humorral — s talán az alakításban nagyobb tökélylyel. — A fölolvasott rész, úgy halljuk, meg fog jelenni az írói segélyegylet albumában, a „Részvét könyvé“ben, nagy nyereség az albumok és olvasóinak. * A nemzeti múzeum helyiségeiben tartandó kertészgazdasági kiállítás holnap, azaz nov. 1 én déli 12 órakor nyittatik meg. E kiállítás nov. 15-kéig leend nyitva reggeli 9 órától délutáni 4-ig. A bemeneti dij sz első héten 40, a másodikon 20 kr. * Nagyt. Mocskonyi Józsif ura tépió szelei ág. hitv. evang. egyház nagyérdemű lelkésze f. hó 29-kén hosszas betegség után elhunyt Áldás hamvain ! *Kopcsányi József az Aradváros polgármesterhez felhívást intézett egy Aradon építendő állandó színház érdekében. * A magyar gazdasszonyok tevékeny egyesülete jelenleg országos „női gyámintézet“ tervével foglalkozik. ’’‘Marosvásárhelyről jelentik. A kir. Ítélőtábla közelebb következő perben hozott ítéletet: A 20 éves V .. . Kovásznáról, anyját, ki részeges volt, a házi gazdaságot elhanyagolta és férjével folytonos czivakodásban élt, míg az apa a szénspadláson aludt, úgy ölte meg, hogy ittas anyja fejét addig tartá a vízzel telt dézsában, mig ebben megfuladt. A gyilkosság után felébreszté atyját, mire mindketten a holt tetemet a patakba dobták. A fiatal V.- t azonban lelkiismerete mardosa, és önmaga jelenkezett a tszéknél. Az első bíróság kötél általi halálra ítélte. A kir. ítélő tábla megerősítő ugyan az első bírósági tszék ítéletét, de tekintetbe véve a nek előbbeni szenvtelen életét, fiatalságát, önvallomását, valamint más szelídítő körülményeket, a legfelsőbb kegyelemnek ajánló és 20 évi börtön fogságot javaslott. * A szegedi városkapitányság tegnap Pestre táviratozott, hogy egy S. Sámuel nevű itteni lakos Szegedhez nem messze, az országuton meggyilkolva találtatott. A meggyilkolt rokonai azonnal elutaztak Szegedre. Midőn S. Pestről elindult, 200 frint pénzt vitt magával. * Elhunyt néhai Schordann Zsigmond cs. k. tanácsos és egyetemi volt tanár fölött f. évi nov. 3 án d. e. 1012 órakor az egyetemi nagy diszteremben ünnepélyes gyászemlék beszéd fog tartatni, az elhunytnak tanszékébeni utódját, Jendrassik Jenő ny. r. tanár ur által. * Az aradi-utczai gyilkosság gyanúja egy tót asszonyt terhel, ki után szigorúan kutatnak, s fölismerhetni vélik a meggyilkolt lány pajtásának leírása után, a ki őt — midőn barátnéját az iskolából hazakisérte volna, az udvaron látta. — Miután férjem Szilágyi Virgil a katonai bíróságok által 10 évi súlyos várfogságra ítéltetett, kötelességemnek tartom értesíteni mindazon t. ez. feleket, kiknek férjemnél pörös irataik vannak, hogy irataikat f. évi nov. 1-töl ugyane hó 15 ig délutánonkint 2—4 óra között lakásomon (magyarutcza 2-ik sz. a.) átvenni szíveskedjenek. — November 16-án az összes peres iratokat Faltay Antal ügyvéd urnak (József város, vas utcza 8. sz. a.) adandóm át, a midőn is a t ez. felek nevezett ügyvéd úrhoz szíveskedjenek fordulni. Pest, 1862. oct. 31 kén. Szilágyi Virgilnő. * Mint a ,Korunk“-nek írják, a f. hó 16 diki földrengést Fogamban, sőt a Székelyföld legészakiabb részében Gyergyószékben is érezték. * Bukarestben tűzkár ellen biztosító társulatot alakítanak, 200 ezer aranyból álló tőkével, „Providentia“ czim alatt. * Egy körlevelet kaptunk, melyben az „első magyar egyesületi könyvnyomda“, tehát e téren egy első és új aszociation létrejötte és megnyitása tudatik velünk. A nyomda a 3 korona atczában van, teljes fölszereléssel, hogy bármely munkát, bármely nyelven és színben (tonche) kiállíthasson. A szövetkezők mind e szakbeliek, kik a hazában, úgy mint a külföldön maguknak gyakorlatot szereztek. Az intézet bilügyvezetője Fanda József, a kül pedig Heller József. A szövetkezők még : Büchler Döme, Frohna György, Gambó Nándor, Harsányi György és Nagy János. * A székesfehérvári ásatásokra a következő újabb adakozások folytak be: Lehoczky László zemplén megyei főispáni helytartó ivén 20 ft. Győr városa ivén 17 ft; Esztergom városa ivén 16 ft 50 kr. Rosty József tornamegyei kir. biztos ivén 3 ft 50 kr. Török Szent Miklós városa ivén 20 ft 90 kr. Kis Jenő városa ivén 5 ft. Csetnek városa ivén 3 ft 36 kr. (A múltkori közleményből gr. Forgách Ant főkanczellár ő exja ivén magának ő excjának 10 ftnyi adománya tévedésből kimaradt.) * A „Kr. Z.“ azon hitt hozzá, hogy az erdélyi lenp a legjobb a földkerekségén. Mint benne olvassuk, több chemikus és egy értelmes pék a londoni kiállításon vegytanilag analyzálták a világ minden részéből begyűlt búzanemeket, s kiderült, hogy az erdélyi búza jóságban mindegyiket felülmúlja, s legjelesebbnek tekinthető. * Örömmel értesülünk, hogy a vidék egyik jeles közlönye, a nem rég megszüntetett „Pécsi lapok“ újévkor ismét megkezdi pályafutását. Bánffay Simon szerkesztése mellett. * Folyó hó 3- án tartatott meg a m. kir. egyetem joghallgatókat segélyző egyletének választmányi tagokat választó gyűlése Választmányi tagok letek a IV. évben :Jeszenák Rafael, Kaas Iván b., Szörösy Gyula ; póttag: Szentmihályi Dénes. III. évben: Denis József, Mayer Gyula, b. Perényi Zsigmond ; póttag : Frendl Géza. A II. évben : Garay Dezső, Horváth Pál, Szabó József; póttag : Zoltán Géza. Az I. évben : Döry Dénes, Dósa Gábor, Kvassay Ede ; póttag : Söch Albert A választ annyi tagok kinevezése után az „Aula majorban“ gyűlt össze az ifjúság elnök választásra. Ezintén a vélemény 4 pártra oszlott, azonban Perényi Zsigmond b. és Fésűs György urak Jeszent k Rafael javára visszalépvén, ez utóbbi nehány szótöbbséggel elnöknek választatott. *Jankovszka Eleonora k a. tegnap emlitettük hangversenyét a magyar írói segélyegylet pénzalapjának növelésére nov. 2-kán, azaz vasárnap tartandja d.u 4 órakor az Európa szálloda termében. A sok műelvet ígérő programma következő : Első szakasz:1. Hármas (F dur) zongora, hegedű és gordonkára Volkmann R.tól; előadják Stocker Gyula, Huber Károly és József urak. 2. a) „Mazurka“ Chopintől; b) „Mazurka, Novakovszkitól; énekli Jankovszta Eleonóra. 3. a) Meditatio Bach S. Preludejére, Gounod-tól; b) Reverie, Vieuxtempői, hegedű, hárfa, gordonka és physharmonikára ; előadják Huber Károly, Duber Péter (a nemzeti színház hárfajátszója) Huber József és Bognár Ignácz urak. 4. Ária „Ernani“ operából, Verditől; énekli Jankovszka Eleonóra. Második szakasz: 5. „A hársfa“, Schuberttől; énekli Bignio Lajos ur. 6. „Concert-Allegro“, Schulhofftól; előadja Stocker Gyula ur. 7. „Ajánlás“, Fuchstől; ének hárfakisérettel; előadják Pauli Richard és Dubez Péter urak. 8. a) „Melyiket szeressem“ dal Sosnovszkytól; b) Ez a világ“, Egressy Bénitől; énekli Jankovszka Eleon, Bignio Lajos, Pauli Richard, Dubez Péter, Huber József, Stocker Gyula és Bognár Ignácz urak a jótékony czél iránti tekintetből közreműködni, ugyszinte Huber Károly karmester ur a hangverseny vezényletét átvenni sziveskedőnek. Bemenetár : Körszék 3 ft. Számozott szék 2 ft. Bemenet 1 ft. o. é. Jegyek válthatók Rózsavölgyi és társai és Treichlinger József urak műkereskedésében, hangverseny napján a pénztárnál. — Mind a lelkes fiatal lengyel művésznő buzditása tekintetéből, mind a kitűzött jótékony czél érdekében minél számos közönséget óhajtunk. * Gróf Apponyi osztrák követ az angol udvarnál, Londonból tegnapelőtt Bécsbe érkezett. * A Győr melletti Gyirmót község határában f. hó 27 kén a Rába partja leszakadván, az épen árnyában pihenő két gyirmóti embert agyon nyomta. * Megjelent a „Zala-Somogyi népnaptár“* 1868 ik évre szerző (tán szerkeszté ?) Nagy Jani: Nagy Kanizsa ; kiadja és nyomtatja Wajdits József. Boritéka két oldalról Deák Ferencznek és Somssich Pálnak arczképeivel, úgy Zala és Somogy czímereivel van díszítve. * Egy budai 18 éves leány szerelmi bi miatt a napokban mérget vett, azonban a gyors orvosi segély megmenté életét. * A szarkák, mint marhavész terjesztők vannak bemutatva a „F. M. K.“ nyben, b. P. G. pestmegyei pusztáján a szarkák, melyek a vidéken elesett, s jól földbe nem ásott marhák húsából ettek, a pusztabeli marhák itató helyére jártak inni — s igy ütött volna ki a marhavész, a különben szigorún védett pusztán. * Rózsavölgyi zeneműkereskedésében megjelentek : „Szép Ilonka-induló.“ Mosonyi Mihálytól. Ára 40 kr. Gerin 1te L. tól : „Le Carillon demon clocher Impromtu“. Ára 50 kr. Továbbá : Goria A. tól: „L’ Attente, nocturne caracteristique.“ Ára 80 kr. * Mennyi refinirozottsággal játszanak némelyek a kunda kérdésével, annak egy példáját hozza fel a „H. Z.“, megemlítvén, hogy Szebenben L. Antal nevű egyén ki idázott, s összes setiv vagyona 1 it s nehány krajczár. És e tömeget ép úgy kezelik, mint akármelyiket, hogy a hitelezők aztán, mint csalót kereset alá vethessék a csődöt mondottat. — Dr. Tormay igazgató főorvos meteorológiai és egészségügy-statistikai észleleteiből f. évi September hóról a következőket közölhetjük : Az időjárati viszonyok e hóban rendellenesek és túlnyáriak valának, mert a léghőmérséklet havi középre(-15 03 ). fokban számíttatott, holott rendes években a--13 fokot alig haladja túl. Feltűnő e hóban a légköri ózon csekély visszahatása. A légkévmérő legmagasabb állása +27.80, legalaatabb -15.20, közép -}-15.03- ban észleltetett. A közegészségi viszonyoké hóban kedvezőbbek valának, mint múlt hóban, és a betegmozgalom is 9.3000 el csekélyebb. Az uralkodó kórnemző e hóban is csorvás hurutos maradt. Kimutatva jön 3399 kóreset, melyek közül 1891 a szegény betegek gyógykezelésében járólag és 1508 a kórházban fekvőleg gyógykezeltetett, s pedig 1164 a Rókus közkórházban, 57 a gyermek, 73 az izraelita, 27 a kereskedelmi kórházakban. — És itt a gyógyultak a megbetegedettekhez 5298, — a halottaké 450, — az ápolás alatt maradtak 42, 52 °/0 arányban álltak. — 1000 beteg közül szenvedett 5 agyvértorlódásban, — 53 szemkórokban, — 36 légzőszervi hurutban, — 10 tüdőlákban, — 37 tüdőgümősödésben, 33 gyomor és bélhurutban, — 127 tujakórban, — 43 csúzs köszvényben, — 32 hagymásban, 55 váltólázban stb Halálozás. A halottak száma — a katonai kórház kivételével — 422 volt, t. i. 228 férfi és 194 nőnemű;—tehát 50 nel kevesebb mint múlt hóban. — Az életkort tekintve 1 éves korig halt 180,1—10 ig 98,10—20 ig 14,20—40-ig 52, 40-60-ig 50, 60—80-ig 21, 80 on fölül 7. A halál okát tekintve meghalt: 20 halva született,— 23 lzül, gyengeségben, — 11 aggkórban, 13 himlőben, 24 hagymásban, 15 vizkórban, 10 tüdőrokban, 19 bél, és hacbérlokban, 64 tüdőgümösödésben, 61 rángosokban, 20 görvélyben stb. Népesség szaporodása. Született e hóban 561 gyermek, s pedig 281 fiú, 280 leány; ezek közt volt 367 törvényes, 194 törvénytelen, az utóbbiak tehát 34,68% részletben. Házasult 125 pár. A hasznos háziállatoknál a marhavész 3 esete észleltetett. * Azon hír ellenében, hogy az iskolai év kezdetén Pesten 16 magántanoda nyilt meg, illetékes helyről* jelentik, hogy míg 2—3 magántanoda tulajdonosa részint elköltözött, ré-