Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)

1862-11-21 / 3834. szám

nem vizsgáljuk, vájjon a szövetségi okmányok által kijelölt határokon belül maradt-e, hanem csak azon kérdést intézzük a királyi porosz kormányhoz, vájjon nem elismert és közös czélja-e a különféle német kormányok törek­véseinek, hogy a szövetség minél egységesebb fejlődést nyerjen? Az utak és módok fölötti né­zetek e czél elérésére, még mind nagyon különbö­zők lehetnek, ha az iránt kétség nem lehet, hogy ily rend előbb utóbb, egy vagy más után, el fog érezni. A mely mértékben azonban sikerülni fog a szövetség egyes országait körülövező kötelé­ket szoros­ra tűzni, azon mértékben fog lehetet­lenné válni, hogy valamely szövetségi ország benső, alkotmányszerű összeköttetésben állhas­son oly állammal, mely Németországtól függet­len, államéletet él. Csak fognak irántunk annyi igazsággal viseltetni, hogy ez elismerés nem Né­metország iránti ellenséges hangulatról, hanem sokkal inkább arról tanúskodik, hogy a valódi viszonyokat s a történelmi fejlődést előítélet nél­kül fontolóra veszszük. Ily megváltoztatott viszonyokkal szemben föl lett volna jogosítva a kir. kormány, hogy azon Útra térjen, melyet a cs. osztrák jegyzék 1851. dec. 26 -áról maga jelölt ki számunkra, s a szö­­vetséggyülés előtt azon okokat fejtegesse, melyek bennünket arra birhattak, hogy a czél elérésére más, mint az említettük eszközök által töreked­tünk. A kir. kormány azonban nem ez utat vá­­lasztá, hanem helyesebbnek tartá, ha Holstein alkotmányos összeköttetése mellett a birodalom többi részeivel, a meddig lehet, megmarad, a mint az kezdettől fogva szándékban vala, s még mi­után szövetségi határozat által, végrehajtási kény­szer folytán, kénytelenek valánk ez összekötte­tést föladni, ennek újra megkötése vala­mi törek­véseink czélja. Újra BEÖvetséggyűlési határozatok vannak előttünk. Ez­által a végrehajtással való fenyege­tés mellett azt követelik, hogy „valamennyi tör­vényjavaslat, mely a birodalmi tanácshoz tarto­zik, terjesztessék a holsteini és lauenburgi ren­di gyűlések elé is, s hogy ne legyen szabad kö­zös ügyekben, nevezetesen pénzügyi dolgokban, a herczegségek számára törvényt hozni, ha e törvény a rendek beleegyezését meg nem nyeri.“ Ily módon az újabb utat, melyen rendezettebb állapothoz kellene jutni, nem a királyi kormány választá, hanem a szövetséggyűlés követeié. A mint a szövetség vala, mely az előtt a német her­­csegségek részvételét a birodalom közös képvi­selőségében megtiltó, úgy ismét a szövetséggyű­­lés az, mely Holstein számára külön képviseletet követel, melynek a birod. tanács mellett azon ügyeket kellene tárgyalni, mik jövendőre közö­sen maradhatnak. Bármennyire fájlaljuk, hogy a viszonyok nem engedtek azon útra térnünk, melyen a birodalom minden részének szorosabb összeköttetését jól rendezett egészszé elérni törekedtünk, mégis, engedve a szükségességnek, elvben készeknek n­yilatkoztunk, hogy e követelésnek is engedünk. Csak azon iparkodunk, szomorú tapasztaláson okulva, hogy az új rendnek jobb sorsot készít-­jünk, mint minő az előbbinek jutott, mert óhaj­tanunk kell, hogy Németországgal tisztába jöj­jünk azon intézkedések iránt, melyeket a biro­dalmi tanács s a holsteini rendek ilyforma köz­reműködése igényel, mielőtt ezek számára új, a közös ügyeket is magában foglaló állást­ jelöljünk ki. Ez czélja a jelen tárgyalásoknak, és ez oka, miért nyitottuk meg ezeket oly javaslat előter­jesztése által, mely a Kund által Holstein számá­ra követelt állást az összes monarchia fennállása a jövendőbeli fejlődésének múlhatlan feltételei­vel összeegyeztetni iparkodik. A királyi kormány el volt rá készülve, hogy a javaslatba hozott rend egyes pontjai iránt ellen­vetések fognak létezni, és a végegyezkedést élén­ken óhajtva, kész minden más javaslatot, melyet a kir. porosz kormány tehetne, a­mennyire lehet, elősegíteni. Bennünket mindig készen találnak, hogy a német herczegségeknek mind azt megad­juk, mit a német szövetség csak némi jogosság­gal és méltányossággal követelhet. Csak azt kell a királyi kormánynak első és mellőzhetlen köte­lességének ismerni, hogy Holstein függetlensége nem hozza magával a dán birodalom függőségét. Kérem önt, hogy a kir. porosz külügyi minisz­ternek e sürgönyt felolvassa, s ő excjának e sür­göny és melléklete másolatát átadja. Mara­dok stb. Hall, Russel lord sürgönye Paget, ko­­penhágai angol követhez, a schles­­wig-holsteini ügyben. A „Grenzbote“ közli Russel lordnak nagy zajt ütött sürgönyét, mely a német követelések jogos voltát, lényeges pontjaiban elismeri. A sürgöny a „Magyar Sajtó“ fordítása szerint igy hangzik : „Külügyi hivatal 1862. sept. 24. A legköze­lebb, különböző oldalról kapott tudósítások sze­rint, úgy látszik, hogy az Ausztria, Poroszország és Dánia közt folytatott jegyzékváltás, melynek, miként ígérve volt, a Németország és Dánia kö­zött régóta fennforgó viszály megszüntetését kel­lett volna eredményezni, naponként elkeseredet­tebbé válik. Minél továbbra terjednek az alku­dozások, annál szélesebb a távolság az illető fe­lek között is, s annál élesebb a hang, melyet egymás irányában használnak. „Fájdalommal észlelvén a dolgok ezen, épen nem kielégítő állását, ő felsége megparancsolta, hogy én oly utasításokkal láttass­ék el, melyek remélhetőleg a rég óhajtott kiegyezést fogják létrehozni. Ez utasítások megállapításánál azon­ban szükséges azon tárgyak előrebocsátása, melyekre nézve a vita kimerítettnek tekinthető „E tárgyak elseje azon kérdésre vonatkozik, várjon Holstein és Lauenburgban, e herczegsé­­gek rendeinek megegyezése nélkül lehet-e adó­kat kivetni és törvényeket életbeléptetni. E kér­dés a német szövetségnek — melynek a her­­czegségek tagjai — tagadó felelete által elin­téztetett. „Második, vita alá nem eshető kérdés, az 1855. alkotmány. Világos, hogy ez alkotmány bár jó vagy rész legyen, a hercegségekben ér­vénynyel nem bírhat, miután a herczegségek azt el nem fogadták. „Ép oly kevéssé szükséges Dániának jogát, saját országgyűlését illetőleg, megvitatni. Vilá­gos, hogy Dániának joga van Holstein-Lauen­­burg és Schleswig beegyezése nélkül, magának törvényeket szabni, és oly adókat vetni ki, me­lyek a dán néptől szedendők be. Ezek mellett azonban még két, nagyfontosságú kérdés van. Ezek egyike Schleswig herczegséget, másodika pedig az észalkotmányt illeti. Schleswig ez előtt egészen sajátságos helyzetben volt. Bár nem tartozott a német szövetséghez, mégis benneleg összefűzve volt Holsteinnal, mely a szövetségnek tagja volt. Későbbi rendelkezések megszünteték e czélszerűtlen összeköttetést, és Schleswig most csak azon, nem politikai viszonyok által van Holsteinhoz csatolva, melyek mindkét herczegsé­get egyenlő mértékben érdeklik.Mindezek daczára Németország és Dáni között Schleswiget illetőleg oly viszonyok léteznek, melyek a jelen viszályok­nak okul szolgáltak. „Dániának Schleswig irányában elvállalt be­csületbeli kötelezettsége, leginkább két pontra vonatkozik . Ezek egyike azon királyi ígéret, hogy Schleswig nem fog bekebeleztetni Dániá­ba ; a második azon biztosítás, hogy Schleswig német ajkú lakosai a dánokkal egyenlő jogokat élveznek. Németország azon panaszai, melyeket e két kötelezettség meg nem tartása miatt emelt, az aug. 22-diki jegyzékben foglaltatnak : „„A Schleswig és Holstein közötti nemzeti és szomszédi ragaszkodás rendszeres lerombolása, a kieli egyetem elhanyagolása , Schleswig herczegségnek dán hivatalnokokkal elözönlése, a kormányzás egész szelleme, mindezek oly té­nyek, melyek teljes nyilvánossággal történtek,­­ melyekre nézve a bizonyság mindenki kezei kint va­n ““ „Nem volna gyakorlati dolog, megkiseltem­ azt, hogy Németország a hin polgári hímtelok betöltése, s az egyházi és iskolai kormányzás fölött folytonos ellenőrködést gyakoroljon. E fel­ügyelet folytonos viszálynak lenne alapja. „E bajok elhárítására a legjobb eszköz, Schles­­wignek teljes szabadságot adni, s az országgyű­lést felhatalmazni, hogy függetlenül határozhas­son oly ügyekben, melyek az egyházra és isko­lákra vonatkoznak, valamint a nyelv használatát illetőleg oly helyeken, hol a dán elem van túl­­nyomóságban a német fölött, és viszont, vala­mint oly helyeken, hol a két elem összeelegyed­ve van. „Most] az alkotmány bonyolódott­ kérdésére térek át. Szerződések, jegyzőkönyvek és sürgö­nyök,kevés világot­ vetnek e kérdésre. Mert várjon lehet-e zavarosabb­ határozatot­ képzelni­ annál,mely azt rendeli, hogy semmiféle törvény a biroda­lomban érvényre nem emelkedhetik, míg azt mind a négy tartomány rendi gyűlése el nem fo­gadta. Mit mondana Ausztria, ha azt követelnék tőle, hogy a birodalmi tanács határozatai érvé­nyesek ne legyenek mindaddig, míg Magyaror­szág, Velencze és Galliczia rendei ugyanazokat el nem fogadják ? Mit tenne maga Poroszország, ha Posen a porosz parlamentben föltétlen veto­val birna ? „Az ily alkotmány elkerülhetetlenül szaka­dásra vezetvén, vizsgáljuk meg, vájjon nem mo­zoghatna-e mindenik fél teljesen függetlenül, a­nélkül, hogy az összes gépezet kerekeit zavarba hoznák. Föltéve ugyanis, hogy a hajóhad szá­mára kellő budgetet 90 számmal lehet jelzeni, és ebből Dánia 60, a többi tartományok pedig 30-at viselni kötelesek, Dánia a három herczeg­­ségtől függetlenül szavazhatja meg a rá eső részt. Ez ajánlat ellen csak egy figyelemreméltó ellen­vetés tehető. „Ha Dánia 4,600,000 lakosa a hajóhad tartá­sára járulna, Lauenburg 50,000 lakosa pedig a ráeső részt visszautasítná, ez a kisebbség által a többségen gyakorlott elnyomás színét viselné magán. „E baj gyógyszere azon normális budgetben rejuik, mely a birodalmi tanács és a herczegsé­­gek jóváhagyása nélkül állapíttatik meg. „Világos, hogy oly független ország kormá­nya, mint Dániáé, e függetlenség fenntartására, az uralkodó civillistájára, a diplomatára, a hadsereg és hajóhadra, bizonyos összeget kérni kénytelen. „Ez összeget a képviselő testületektől kell kérni. E kiadások felosztása azonban egy, dá­nokból két, németekből egy harmadrészben álló senatusra bizatnék. E testület szavazása nyilvá­nosan történjék, s számadásai évenkint a nyilvá­nosság elé terjesztessenek. „A normalbudget tíz évre előre állapíttatik meg, a kiadások felosztása évenkint határoza­tik el. Rendkívüli kiadásokat, Dánia s a her­­czegségek, egymástól teljesen függetlenül sza­vaznak meg, mindenik maga saját szükségéhez képest. „Ez ajánlatok következőkben vonhatók rövi­den össze. 1) Holstein és Lauenburg mindent kapjanak meg, mit részükre a német szövetség követel. 2) Schleswignek joga legyen önmagát kormá­nyozni , és nem képviseltetni a birodalmi ta­nácsban. 3) Normális költségvetés állapíttass­ék meg. 4) A rendkívüli kiadások, minden tartomány által függetlenül, saját szükségletéhez képest szavaztassanak meg. „Megkérem önt, hogy a külügyminiszter úr­nak e sürgönyt másolatban adja át, s annak figyelmét ez okmány fontos tartalmára felhívja. R u s s e 1. Tárna. Kirándulás a Rajna vidékére. Korizmics Lászlótól. .. Minapi czikkemben az olvasót tán túl is hal­­moztam száraz adatok és számok közlésével. Ha igen, úgy ez­úttal annál könnyebben aka­rom venni a dolgot, és csak azon átalános benyo­másokat adom elő, melyeket a Rajna vidékének egy nevezetes részére tett kirándulásom alkal­mával e szép és érdekes tájék szemlélete által nyertem. Mindenekelőtt szives házi­gazdánk, gr. E 1t­7 Károly ur szőlőit tekintettük meg. Ezek számos részletben feküsznek az eltvillei határban, s egészben mintegy 50 morgenre rúg­nak. A legjelesebbek ezek közül az úgynevezett Rhauentha 1-on vannak. A talaj erre csupa kő. A munka ez okon szo­katlanul nehéz. Súlyosítja a mivelést a szerfelett meredek fekvés, továbbá a távolság, melyről a trágyát ezen szőlőkbe hordani kell. E szőlők mind a mellett igen jelesen mivel­­tek, a azok a szomszédok szőlőinél feltűnőleg jobbak. Azon többi szőlőkben, hol a követ a legnehe­zebb anyag váltja fel, a vesszők állása annyira hatalmas, hogy a legnagyobb ember is alig lát­szik ki közülök. A növények bujaságával arányban jóval rit­kább a tőkék állása is. Álalában föl lehet venni, hogy a soroknak egymástól­ távolsága négy, az egyes tőkéké a sorokban ellenben két láb. Ez a mérték szokásos a többi szőlőkben is nagyobb részt. A szokatlanul buja növényzetnek, melylyel a rajnai szőlők általában bírnak, okai: az erős föld; továbbá a talajnak rendszeres megforgatá­­sa (rigolozása); a hatalmas és gyakran ismételt trágyázás; végül a kedvező éghajlat. De nem csekély aztán az erős tőkének igény­be vétele is az által, hogy a hármasával egy fészekben ülő tőkék kö­zül, felváltva, az egyik mindig í­v­r­e m­i­­veltetik, a másik kettő pedig két szemre metszetik vissza; várván az ívre mivelt tőkétől a mennyiséget, amazoktól ellenben a mi­nőséget. Mennyire érik e czéljokat el, azt hozzávetőleg legalább megítélhetjük a már közlött árakból és termésekből, mely utóbbiak morgenenkint r-ed stückre, vagyis 15% akóra menvén, egy 1200 □ öles magyar hold után 423/10 akóban fejezik ki magukat. Fajra nézve a grófi szőlők is messze túlnyo­­mólag rieslingből állanak. Van ezen­kívül néhányban némi kevés úgynevezett Oester­­reicher is, mely azonban, a mint a szőlők forga­tás és uj ültetésre kerülnek, irtatik. A világhírű „Johannisberg“ Eltvillétől csak 1­2 órányira van. Gyönyörű müve ez az elhalt nagy országláznak s koronája egyszersmind az egész rajnavidéki szőlészetnek. A kupalaku hegynek oldalait a legjelesb karban tartott r­­ e s-­­ i n­g-ü­ltetvények borítják, fent a tetélyen pedig áll a csinos kastély és templom.­­ A kilátás, melyet e pontról nyerünk, valóban meglepő. A szép Rajnának helységek és sző­lőkkel gazdagon megrakott völgyezetét látjuk innen, dél­ felé mintegy öt, északi irányban pe­dig legalább is két mértföldnyire. A hírneves hegyek közül látjuk továbbá e pontról S­t­e­in­be­r­g­e­t, a nassaui főherczeg tulajdonát, V­o­lf­­ratzot, Markobrunnt, Pfaffen­­berget, Rüdesheimot s Geishei­­m­o­t. Mindezek notabilitások, s ugyanannyi váraljai a fejedelmi Johannisbergnek. A johannisbergi szőlő területe mintegy 80 morgen. Talaja apró kavicscsal kevert agyag.­­ Növényzete szép ugyan, de nem oly buja, mint a­milyet sok más tiszta agyag talajú szőlőkben találtunk. A mivelés példás, a termés ellenben nem mutatkozott igen gazdagnak, különösen a hegynek tetélye felé. A gyönyörű ültetvény szá­mos apró táblákra van osztva, melyekben a ta­lajnak forgatása, az idő és szükséghez képest, folyvást teszi körútját. Johannisberg után az említett hires hegyek közül az elsőség Steinberget illeti. — Úgy tartják, hogy e szőlő évenkint s egyre másra 70—80 stück bort szolgáltat. Terménye nehe­zebb és erősebb a johannisberginél, valamint hogy talaja is az. Ezen szőlőnél valami nagyobb­­szerűt a maga nemében nem láttam soha. Hegyoldalban fekszik az, teljesen délnek fordulva, szabálytalan hosszúkás négy­szögben, s körül van kerítve egészen hatalmas, bástya­­szerű fallal. Területe, úgy tartják, 100 mérges. E szőlő a múlt század végén még mértéktelen, cse­­petés legelő volt, most pedig egy millió f­ő­n­y­i értéket képvisel legalább is ! Növeli e szőlőnek hatását, valamint a rajnai szőlőkét átalában, azon körülmény, hogy azok­ban az ember egyetlenegy fát vagy bokrot sem lát. Ezeket a rajnaiak szőlőikben nem szívelik meg egyátalában , mit bár követnénk mi is, ki­vált jelesebb hegyeinken. Steinberg számára a szükséges trágyát a her­­tsegnek egyik szomszédos bérgazdasága szol­gáltatja , s a bérlő, mint bab­ám, évenkint 1000 taligára való trágyát köteles ide állítani. Ezen mennyiség körülbelül t­i­z­­­e­z­e­r mázsát te­vén, azzal a szőlőnek évenkint mintegy har­mad részét termékenyíthetik. — Három é­v alatt, e szerint az egész trágyázás alá kerül. Nevezett matadorjait a Rheingaunak egyen­­kint szemügyre vevén, a következett napok egyi­kén gőzösön rándultam le egészen Köblén­­z­i­g, hogy lássam a folyam partján elnyúló többi pontokat is. Eltvillétől Büdesheim­ig a völgyezet erős és széles. Rajta ez okon a­ szőlőmivelés ke­vésbé nehéz. Az igazán nagy és súlyos munka Rüdesheimon túl kezdődik, mert erre már a sző­lők merő lépcsőzetes teraszokba rakják. K­e­­v­é­s, de kitűnő borok kerülnek e roppant mun­kával épített apró falatkákról le, melyeket az emberi szorgalom, mondhatni óriási erőlködés­sel hozott létre. Ezen teraszok kezdetével kez­dődik sajátlag a Rajna völgyének romok és vá­rakban gazdag, festői része is. Látva a fecskerakásokhoz hasonló fiókzatokat a meredek szirtek oldalain, érezzük a legyőzött nehézség nagyságát, s az ember fáradozásá­nak illő diját valóban teljes szívünkből kívánjuk. A fiókzatok legnagyobb része, csak néhány □ öles; a legtöbbnek területe alig nagyobb 50—100 □ ölnél. De vannak ezeknél még kisebbek is. Az oldalak átalában annyira meredekek, hogy a trágyát, a rájuk épített szőlöcskékbe csak sza­marak hátán hordhatják föl! E verejtékes sző­­löcskék terményét Steinberg borával he­lyezik egy kategóriába. A rüdesheim-vidéki nevezetes teraszok a fo­lyamnak jobb partján feküsznek. Tele van a bal­part is szőlőkkel és pedig aránylag nagyobbak­­kal; azonban e rész, nyuga­tias fekvésénél fogva, a másikkal, mely teljesen délnek hajló, korának jelességére nézve hasonlításba se jöhet. Rüdesheim hosszan elnyúló teraszaihoz csat­lakoznak nyomban a híres Aschmanshau­­s­e­n teraszai. Ezek egészben kisebb területen feküsznek, egyenkint azonban nagyobbak, s nem is oly meredekek. Rajtuk terem a rajnai jeles vörös bor, melynek alapja a burgundi és a ruhlandi vessző. Aschmanshausen határában a fá­radságos teraszok jóformán megszűnnek, mert a hegyek oldalai szelidebbek, hanyatlóbbak. Sok szép szőlő terül el itt egy rakáson, a folyamnak szegélyétől a hegynek l-ed részéig. A túlsó bal part is borítva van ültetvényekkel, azonban fek­vése nyugatias lévén, a termény valami figye­lemre méltó jelességre nem vergődhetik. Ily formák az állapotok egészen L o r c­h i­g, melyen túl a veres bor helyébe ismét a fehér lép. A fekvés Lorchon felül és alul teljesen egy­forma. Lorch maga egy srük völgyezet nyílásá­ban fekvő helyecske, körül­véve teljesen kopasz hegyektől, melyeken a szőlőültetvények fölmász­nak csaknem egészen a tetőkig. E hegyek le­hetnek mintegy 5 — 600 lábnyi magasak. A tourista figyelmét mindinkább lekötik a sű­rűn egymást követő várromok, s a középkornak pusztuló lovag várai. — E maradványokból látni hogy uraik egykor igen hatalmas urak voltak Lorchon túl látjuk ismét a piczi és parányi teraszokat, és pedig az eddigieknél még kisebb kiadásban. A folyamról tekintve, csaknem úgy veszik ki magukat, mintha nagyobbszerű virág­cserepek függnének a meredek sziklák oldalain - Ily teraszocska, 5—6—10 □ öles, akár­mennyi van itt, sőt a 20 és 30 □ öles már nagyobb rész­letül tetszik köztük. Bámulja és csodálja az em­ber, hogy a szorgalom ennyire fokozhatja magát! Rosz szív volna az valóban, mely az i­­­y munkának jutalmát megirigyelhetné. Oberweßelnél a Rajna egyszerre nagy fordulatot teszen. A jobb szőlők ez okon átcsapnak a balpartra, s az eddig kegyelt oldal jóformán elveszti borászati jelentőségét. A for­dulat azonban nem tart sokáig. A híres L­o­r­­­e­y Örvénynél a kitűnőbb szőlők már ismét a jobb­parti oldalon vannak, s a fáradságos teraszok újból hirdetik , hogy az eredmény megéri a munkát. St. G­y­á­r körül s azontúl Koblenzig a szőlők, a­ folyam fekvése szerint, hol az egyik, hol a má­sik oldalon jelesebbek; nagyobbszerű mérveket azonban többé nem vesznek föl. Határa a kitűnő boroknak a Rheingauban, mintegy B i­b­e r­i­c­h fölött kezdődik , és Landsteinnál, Rachmanshausenen alul, végződik. E hosszú vonalon a leghírnevesebb helyek és hegyek a következők, úgymint: J­o­­hannisberg, Steinberg, Mai­­kobrunn, Rhauenthal, Hoch­­heim, Rüdersheim és Aschmanns­­hausen. Veres borokat egyedül ez utolsó pont s annak legközelebbi környezete terem. S valamint a fehér bornak a Rajnán csaknem kizárólagos alapja e riesling, úgy a ve­resé­g túlnyomólag a burgundi. Innen az állandó, egységes jellem, egyiknél úgy mint a másiknál. Zavarni, vegyíteni a fajokat itt már senkinek sem jön eszébe. Bizonysága ez annak , hogy a termelők — nagykorúak!.. Nyílt levél almási báró idősb Rudics Jó­zsef ő méltóságához, mint az alakuló „b­ácsmegyei gazdasá­gi egylet“ érdemes elnökéhez. Nem ismeretlen méltóságod előtt megyei kö­zönségünk ama buzgó törekvése , melynek foly­tán pár évekkel ez­előtt egy „bács-bodrogh me­gyei gazdasági egylet“ megalakítását forrón óhajtotta ; azonban ez mindeddig nem sikerült; minek oka abban rejlett, hogy a múlt idők viszon­tagságaiban, különösen az akkori „politikai situá­­tia“ fájdalmas körülményeiben felülről oly aka­dályok gördíttettek, melyeket eltávolít­a­­n­i nem állott hatalmunkban . — emlékezni fog méltóságod különösen arra , hogy miután alaku­voltHetetoT'iAr a hagyattak volna —— cmo Lmomuuu *vtl rjd­ojetiA egy ideig még azzal is nehezittetett és akadá­lyozva löd, hogy nem engedtetett meg, miszerint ezen egylet területi tertelme után „czimül“ a nemcsak megillető, sőt törvényes és történeti „Bács-Bodroghmegyei“ elnevezést használhassa. E stádiumban találták a nevezetes „oktoberi na­pok“ a mindannyiunk által forrón óhajtott, de mai napig életre nem vergődhető és csak ká­runkra nélkülözött gazda­egyletet. Azonban megszűntek az eddigi akadályok, s azóta hazánk leg­öbb megyéi a már megala­kult gazdasági egyletek igazi czéljainak eléré­sében nemes iparral versenyeznek. De nem cze­­lem ezzel méltóságodat, ki úgy is a hazai ipar és bel­fejlődés minden mozzanatait nálunknál l­lkesültebb részvéttel kiséri, figyelmeztetni : csupán engedek „számosak“ felszólításának, a­midőn is az összes közönség nevében méltóságo­dat egész alázattal felkérve, nyilvánítom meg­győződésemet , miszerint ha valaki, úgy bizo­nyosan méltóságod az, ki megszokva Bácsmegye szellemi ép úgy, mint anyagi jólétéért mindent tenni, ez alkalommal is annál inkább, hogy a fent érintett egylet érdemes elnöke, e jó ügyet pártolni, és megtevén illetékes helyen a szüksé­ges lépéseket, az óhajtva várt bácsmegyei gazd. Gazdasági s­e­rt­ek, tudósítások. Pest, nov. 20-kan. Reggel óta havazik. A víz még mindegyre kisebbedik, úgy hogy jelen­leg csupán 3' 11"­0 felett. Ez alacsony vízállás miatt igen kevés gabona érkezik jelenleg hajó­kon fővárosunkba. A búzából tegnap csekély mérvű volt a kirakodás, és ez­tán szintén műkö­dött arra, hogy az árak le ne szálljanak. Árpát a helybeli szesz és sörfözök meglehetős összletben vásároltak össze a bejegyzett árak szerint, de a rozs és zab üzlettelen volt. A kukoricza kissé csökkent árak mellett jól kel, s egy 6000 m. nyi hajórakmány bánsági termék 2 ft 38 kirért ada­tott el a hajóról. Szeged, nov. 18. Piaczunk üzletviszo­nyai folytonosan lanyhaságukban tespednek s mozgást egy ágban sem észlelhetni. A gyapjú, mely ez őszszel oly kitűnő szerepet játszott, most már kevésbé kapós, a azon kevés termelő, ki még e czikkel bir, bánja, hogy kedvező áron túl nem adott rajta. Ez éjjel egy mintegy 300 darabból álló falka sertést szállítottak innen hizlalóink Kőbányára. Sulyok 4 mázsa, sőt azon fölül is volt. Gyönyörű falka , de tulajdonosaik állítják, hogy az ottani árak szerint előre 6—7 kmnyi veszteségre szá­molhatnak fontonként. A meleg időjárás miatt nem lehet még élni, minélfogva a szalonnának és zsírnak még min­dig van ára. Mihelyt azonban a hideg beáll, re­mélhető, hogy a zsírféle ára alábbszáll. Gabona a múlt szombati piac­on elég volt, de csekély kelettel s az árak változatlanok. Csupán a kukoric­a csökkent mintegy 25 krral, mivel a múlt hetekben létesült kaposság folytán nagy mennyiségben hozatott. Piacai áraink : búza 84—86 fontos 3 ft 70— 90 kr, rozs 75—76 fontos 2 ft 55—75 kr, árpa 2 forint 30—45 kr, zab 1 ft 80—90 kr, mor­zsolt kukoricza 2 ft 10—20 kr, paszuly 4 ft 30 kraj­czár. Arad, nov. 18. Még ezen a héten sem vett az üzlet jobb fordulatot, lanyha most is, s az árak, mint voltak. A mai napi új aradi hetivásárról a következőket jegyeztük : búza a helybeli molná­roktól vásároltatott 3 ft 50—70 kr minőségéhez képest, rozs igen kevés mennyiségben 2 ft 30 krön adatott el. A kukoricaára nézve élénkebb volt az alku és az ügérek a kiszáradt minőségűt 2 ft 5 krral fizették, árpa kevés behozatal, 1 ft 95 kr—2 fttal kelt, zab hasonlag gyenge beho­zatal mellett 2 fton kelt 10% fölülmérték mellett. Az időjárás e hét kezdetén érezhetől­g hűvös, reggelenkint erős köd. Maros vize állapota : vál­tozatlan. Debreczen, nov. 11-ikén. Ma tartott he­ti vásárunkon az életneműek és élelmi­szerek közép árai következők voltak : 1 mérő tiszta búza 3 ft 60 kr, kétszeres 3 ft 20 kr, rozs 2 ft 20 kr, árpa 1 ft 80 kr, zab 1 ft 45 kr, 6 tengeri 3 ft — kr, uj 2 ft 45 kr, köles 2 ft 70 kr, kása 4 ft 60 kr, 1 font marhahús 16 kr, 1 mázsa sza­­fré 4 lbáinak ára 32—34 ft. a gabonaárak következők : a tiszta búza mérője 3 ft 60 kr, a kétszeres 3 ft, a rozs 2 ft 80 kr, a tengeri 2 ft 60 kr. Különfélék. Pest, november 20. * A mai hivatalos lapok a következő örvendetes tudósítást jelentik: „Főkan­­czellár úrtól gr. Pálffy Mór helytartó úrhoz következő távsürgöny érkezett : a cs. kir. Apostoli Felsége a haditörvény­székek által elitélt politikai foglyoknak, valamint a már visszatért politikai mene­külteknek általános amnestiát adni s a folyamatban levő vizsgálatok meg­szüntetését legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott.“ — Ezen amnestia a „P. H.“-nek küldött külön távirat szerint csak is Magyarországra vonatkozik. *B. Eötvös József és G­y­u­l­a­i Pál kitűnő íróink előfizetési ívet bocsátottak ki a magyar írók segélyegylete által az alaptőke javára kiadandó »„Részvét k­ö­n­y­v­e“ czímű szépirodalmi al­bumra. Az előfizetési felhíváson olvassuk : „A ma­gyar irók segélyegylete alapszabályai kötelessé­gévé tették az igazgató választmánynak a segély­pénztár alapját az összes irók közremunkálásával szerkesztendő évkönyvek kiadása által is növelni. A választmány egyelőre csak egy évenkint ki­adandó szépirodalmi album megindítását határozta el „Részvét könyve“ czim alatt, melynek 1863 ik évi folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Az album a jövő 1868 ik év mártiusában fog meg­jelenni, mintegy 25—30 ivén, finom velin papí­ron, gr. Batthyányi Lajosné arczképével díszítve. — Előfizetési dij diszkötésű példányra 5 ft, közönséges kötésben 4 ft o. o. Az előfizetési pénzek február 1-ig ideig, titkár és szerkesztő Gyulai Pálhoz (Sándor utcza 17 sz.) bekül­dendők. — A gyűjtőknek minden tiz példány után egy tisztelet-példánynyal szolgálunk. Egyesüle­tünk a vállalatát talán fölösleges részvételre aján­lanunk annak a közönségnek, mely magát az egyesületet oly melegen karolta fel. Úgy hisszük elég lesz annyit mondanunk : ez albumnak kettős czélja van : egy­felöl növelni az egylet tökéjét, azt a tökét, melynek kamatai az özvegyek, árvák, betegek sorsa enyhítésére fordíttatnak, másfelöl pedig egy oly könyvvel gazdagítni az irodalmat, mely, szépirodalmi íróink összes erejétől támogat­va, mintegy anthologiáját igyekszik nyújtani mind­annak, mit kisebb művekben szépirodalmunk előál­líthat. Pest, november 4.1862. B. E­ö­t­v­ö­s József, másodelnök. Gyulai Pál, ideiglenes titkár és szerkesztő.“ A szentügy, és e két jeles név már magában oly vonzerővel bir, hogy a mi ajánlatunk fölösleges. — Aláírásokat szerkesztőségünk is el­fogad. A magyar olvasó közönség hazafias lelke­­sültségét ,s a valódilag szép iránti előszeretetét ismervén , előre meg vagyunk győ­ződve, hogy a pártolás tömeges leend. * Tegnap császárné Ő Felsége névnapját Buda és Pest székesegyházaiban a szokásos ünnepé­lyességgel megülték, úgy a színházakban is teljes világítás mellett díszelőadás tartatott. A kikötői tornyok és hajók árboczai lobogókkal valának díszítve. * A nemzeti kör ma d. u. 4 órakor tartott köz­gyűlése a gr. Ráday-könyvtárnak a pesti reform, főtanoda számára való megszerzésére 100, s a bu­dai népszínház segélyzésére szintén 100 ftot sza­vazott meg. Indítványba hozatott a nemzeti szín­ház erkélyrészének kibérelése is, azonban ez in­dítvány 20—-25 szavazattöbbséggel elvettetett. A választások eredményét még nem lehet tudni. A gyűlés — mely ma igen népes és zajos volt — folytattatik. * A nemzeti múzeum csarnokaiban rendezett terménykiállítás tárgyai a vasárnap délelőtt tar­tott árverés alkalmával többnyire jó árakon el­adattak. * A dr. F­a­­­k Miksa munkatársunkkal együtt tömlöczösködött C­s­­­e­c­k­y Jánosnak is elenged­tetett hátralevő fogságideje, (már csak 12 órája volt hátra). A „Neueste Nachrichten“ sajtóperében elítélt Friedmann Bernard és D­e­­­p­­­n­y Gyula urak büntetésidejük megkezdésének elha­lasztására vonatkozó kérvényére a legfelsőbb tör­vényszék is tagadólag felelt. * A Markó képek megszerzése végett a nemzet múzeum képcsarnoka számára a kassai takarék pénztár 50 ftot küldött be. * H­o 11 é­s y L-né asszony erdélyi hangverse­nyei jövedelméből 250 staf^telluVb.3»«Praevar irói * A „Sony“ értesülése szerint Ketten Henrik f. hó 27 kén hangversenyt adand az iró­segélyegylet javára. 25-kén pedig a budai népszínházban lépend fel. * D é é­s­röl írják f. hó 12-ről: Gr. Vass Samu, az ismeretes nagy világot látott utazó, egykor amerikai lakos hazánkfia, azon tervvel foglalko­zik, hogy az erdélyi fának az építészet és ipar szükségleteire külföldön piaczot szerezzen, mely okból összeiratta mindazon erdőbirtokosok névso­rát Belső-Szolnokmegyében, kiknek a Szamos vi­zétől egy órai távolságra dongának való fájuk van. Gr. Bethlen Farkas, volt küküllőmegyei fő­ispán pedig a 25 ftot s azon felül adót fizetők név­sorának összeírásával foglalkozik, mely statisti­­kai jegyzeteket egy üdvös terv kivitelére szándé­kozik használni. * Újólag fölemlítjük , hogy a magyar gőzhajózási társulati választ­mány gyűlése holnap, f. hó 21 -én d. u. 3 óra­kor fog megtartatni a Lloyd teremben, az erdé­­lyi vasuttársulaté f. hó 22 kén d. e. 11 órakor a köztelken, az alföldi vasút­­társulaté f. hó 23 kán d. e. 11 órakor a köztelken, a magyar gőzhajó társulat közgyű­lése pedig f. hó 25-kén a Lloyd-teremben. egyret hova hamarább! létrejöttét és felvirágzá­sát előmozdítani kegyes leend. Kelt Szabadkán, nov. 15 én. 1862. Méltóságod igaz tisztelője : Antunovits Máté, mint az alakuló gazd. egylet ideigl. jegyzője.

Next