Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)
1862-11-26 / 3838. szám
272 —3838 134. évi folyam. Szerda, nov. 26.1862. Szerkesztési iroda : Ferencet ik ten 7-Ut lE&m , 1-IB emelet. Írt lap szellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencesek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hord?» Félévre . . . . 10 frt 60 kr. e. é. Évnegyedre . . . 6 írt 26 kr. e. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujsor. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 86 ujkr. PEST , november 25. 1862. Az első magyar gőzhajózási társulat közgyűlése. Pest, nov. 25. Ma délelőtt tartotta a magyar gőzhajóirsaság közgyűlését a Lloyd-teremben — Dessewffy Emil gróf elnöklete alatt. Az aláírók különböző vidékekről szép rámmal jelentek meg — jelesen, Eszterem s Baja voltak főleg képviselve. Az önöki megnyitás után Waldstein gróf s utóbb Gralgóczy Károly urak előadásaiul megértettük, hogy a szétbocsátott alárási ívekből alig került viszani rész, s hogy az ezeken képviselt aláírott tőke az egy milliót sem üti meg. A mai gyűlés e kérdését az angolokkal tervezett fusió kérdése képezvén, áttérünk ezen tárgyra, mint amely negyedfél óránál tovább tartó dltára s eszmecserére adott alkalmat. Mindenekelőtt elismeréssel kell megemitenünk Medgyaszay urnak emlékiratát. Helyet az illető egész terjedelmében mintegy fél óráig olvasott föl, s a melyben az európai nagyhatalmaknak kereskedelmihalózati viszonyaira vonatkozó történeti visszapillantáson kívül a Duna, Tisza, Száva stb. folyamoknak kereskedelmi- s hajózati állása, szükségletei, gazdag adatokkal világosítva, fejtegettetnek, s csupán az emlékirat végén domborul ki szerző azon óhajtása s meggyőződése, hogy a tervezett dunagőzhajózási társulat merőben honi erőkből,honi erők által álljon fel, s ne vegye igénybe az angol tőkéket. Helyszűke miatt nem idézhetjük a tisztelt kapitány úr fő érveit sem , csupán annyit jegyzünk meg, hogy előadásának vég része azt látszott bizonyítani akarni, mintha a Dunán s mellékfolyóin terveit terményszállító gőzhajótársaságnak — kis tőkével — p. o. 700,000 forintal is meg lehetne üzletét kezdeni, a verseny által leendő legyőzetés félelme nélkül, és a régió egyszerűsítése s a technikai eszközök beszerzése által odahatni, hogy a hazai erőkön alapuló vállalat, idővel önmaga által fejlesztve, öltsön nagyobb dimensiókat. A terjedelmes emlékiratnak a hazai és a szomszéd tartományok folyami hajózására vonatkozó gazdag s nagybecsű adatkincse nagyon elősegéllendi a választmánynak e szakbeli munkásságát, ha az, Dessewffy gróf indítványa szerint, e választmánynak átadatik. A tisztelt kapitány emlékiratának többi része, az angolokkal való fusió ellen vala irányozva. A fusió kérdése azonnal egész impozans jelentőségében lépett előtérbe. Medgyasszay kapitány ur után Jellinek Mór úr kért szót, s mivel a magyar nyelvet nem bírja annyira, hogy folyékonyan azon beszélhetett volna, német nyelven szóllott a kis tőkékkel kezdendő, s merőben hazai erőkre támaszkodó gőzhajótársaság eszméje mellett. Nézete szerint nem a verseny kérdése forogván fenn a tervezett s már fennálló vállalatok közt, afsósúly oda esik, hogy egy, habár kisebb arányban alakítandó, de „magyar“ gőzhajózási társaság kezdje meg üzletét a Dunán. Szóló egy indítványt olvasott fel ez értelemben, mely következőleg hangzik : 1-er. Határozza el a közgyűlés az eredetileg meghatározott 3 milliónak, mint részvénytőkének, másfél millióra leendő leszállítását. 2 or. Az aláírási idő hosszabbittassék meg dec. 15-éig. 3 or. Azon részvények, melyekre semmi aláírás ■em történt, hagyassanak a társaság portefeuilletében. 4 or. Nevezzen ki a közgyűlés egy bizottmányt, mely az alapszabályokat a hozott határozatok értelmében módosítsa, s szervezési tervet készítsen. Végre 5 év. Hatalmazza fel a közgyűlés a választmányt, megtenni az engedély elnyerésére szükséges lépéseket,és ennek megtörténte után 10 % os befizetést kiírni, továbbá jogosítsa fel a választmányt, hogy a közgyűlést tetszése szerint azonnal összehívhassa.“ Ezen, az elnöknek fogalmazatban benyújtott indítvány, számos pártolókra találtak, habár nem szólottak, tetszésöknek helyesléssel adták jelét, osztva egyszersmind a két szóló urnokafusió ellen nyilvánított nézeteit. Mi megvalljuk, hogy hazánk jelen pénzviszonyai közt, midőn minden nagyobb vállalkozásainknál oly örömest hívjuk fel a külföldi tőkéket, óhajtótuk s óhajtjuk az angol tőkét folyamhajózási üzleteinkben is befektetve látni, de mindig azon korlátok közt, amelyek alatt se a magyar tőke, se a magyar befolyás egy hajszálnyi csorbát se szenvedjenek, s ép ezen meggyőződésünk folytán aggodalmak keletkeztek bennünk a gyűlés kezdetén, midőn láttuk, hogy a szólók, mintegy négyen, ellene szólanak a fusiónak. Aggodalmunk azonban csakhamar eloszlott. Hollán Ernő kért szót, s előre is kijelenté , hogy önálló véleménye lévén e tárgyban, azt, a nyilatkozó ellenvélemé- nyekkel szemben, kötelességének érzi teljesen megismertetni. Csodálkozását fejezte ki az angol tőkék iránti idegenkedés felett, amelyek minden felsőbbség vagy túlsúly igényei nélkül, csupán oly feltételek alatt ajánlkoznak a beolvadásra, amelyek a magyar tőkét, befolyást, s épgy a vállalat nemzeti irányát ahelyett, hogy veszélyeztetnék, emelendik , mert részvényeikkel szaporítandják azon tőkét, mely az eddigi aláírások szerint 1 millió magyar alaptőkét sem bír felmutatni. Szóló soha sem fogna beleegyezni oly fusióba, hol a tőkék összeolvadásában a magyar befolyás , igazgatás s pénzerő subordinatióját látná, de nem érti, hogyan lehessen az angol tőkék iránt ilynemű idegenkedéssel viseltetni akkor, midőn a vállalat fennállása forog szóban, midőn az addigi eredmény csak reményekre gerjeszt, melyeket talán egy pár hónap nem igazolhat. Nem érti szóló ez idegenkedést, mert hazai közlekedésünk nagy vállalatainál a franczia s bécsi pénz iránt épen nem tapasztalta ezen ellenszenvet, sőt azt látta, hogy a belhoni financoperatióknál mindig nagy kereslet mutatkozott a nem is ajánlkozó külföldi tőkék iránt. Emlékezetbe hozta szóló, hogy ha például az alföldi vasút érdekében angol, franczia vagy belga tőkék keresnének elhelyezést, vájjon az Alföld nagy rávisszautasítanák-e az érdekükben rosai tervezett vasútvonalak kiépítésére ajánlkozó tőkéket. A Szóló más előnyét is látja az angol tőkékkel való egyesülésnek. Az angol érdekek belevonása királyfolyónk üzleti s forgalmi életébe, nemcsak hazánk terményeinek nyit a fő angol kereskedői emporiumokon lakhelyeket, de az angol érdekek oltalmára felhiván a bécsi konsulságot, nem látott eshetőségek esetében a magyar nemzeti lobogónak is támogatását s iszapját remélli a britt érdekek nemzetközi auctoritásában. — Igen jó lesz megemlékezni — mondá szóló — hogy például a pesti kereskedelmi kamarának mennyi fáradságába került míg Bécsben csak az ki bírta vilni, hogy Pesten lakhelyek emeltessenek. Ilyen esetektől nem lehet tartani, ha a nemzeti lobogó pajzsa alatt, az attgol pénz s érdek is midőn egyrészről oltalomra talál, más részt oltalomkép nemzetközi kapcsait ajánlja fel. — Emlékeztet végül szólló a történetre, melyben már kiáltó példája van felirva azon esetnek, hogy a magyar Dunán oly czélokra is használtattak a hajók, amelyektől idegen érdekeket védő interventió esetében mentve lettek volna, stb. stb. stb. A helyszűke miatt csak vázban adott, de az előadás és az érveken alapuló meggyőződés szónoki kifejezése által annyira hatásteljes, meggyőző, s a nagy rész helyeslésével találkozó beszéd után Hollán Ernő a következő indítványt olvasta föl : „Neveztessék ki egy választmány, melynek utasításul adassák magát az angol társaság képviselőivel érintkezésbe tenni a végre, hogy az alapszabályi tervezetben körülírt czélra dunagőzhajózási társaság alakíttassék, mire nézve : „1-er. Az alaptőke szaporításának érdekében az aláírások f. év. dec. hó végéig hagyassanak nyitva. „2-or. Az alapszabályok közös megállapodással dolgoztassanak ki. „3 or. Az üzleti engedély a magyar királyi kormánytól lesz kieszközlendő. „4 er. Az igazgatás és belső kezelés magyar nemzeties alapokon szervezendő. „5 or. A szerb concessió csak azon esetre lehet ezen egyességnek tárgya, ha feltételeinek megvizsgálásából kiderül, hogy .a a vállalatra nézve hasznos és kedvező. „6 or. A létrehozott egyességnek életbeléptetésére nézve a magyar részvényesek közgyűlésének helybenhagyása fenntartatik.“ Hollán Ernő ur emez, írásban fogalmazott indítványát átadván az elnöknek, a pro et contrák érdemlegesen ezen indítvány körül forogtak. A fusió mellett anyagi hatással, meggyőző érvekkel küzdő Hollán Ernő ur mellett nyomban megszóllaltak Waldstein gróf, Erkövy, Weisz Bernát nagy kereskedő, gr. Károlyi Sándor, Pap Zsigmond (Bajáról), Gralgóczy s többen , mindannyian támogatva Hol in Ernő urnak valóban jeles indítványát, mely alaptalan susceptibilitásoknak elejét véve, oly stádiumba terelte az ügyet, amelyen egyedül haladhat a czélnak megfelelőleg. Az ellenvélemény egy részben elnémult, más részben csak az iránt tett interpellációkat, ha vájjon nem fogja-e az angol társulat túlsúlyával lenyomni a magyar nemzeties irányú igazgatást, s tőkearányos befolyást. Az aggodalmakat ismét Hollán E. úr oszlatta el. Kijelenté, hogy indítványa szelleméhez képest épen a magyar társaság által kinevezendő választmánytól függ azon feltételek kiszabása, melyek alatt a fusiót a magyar tőkék s befolyás veszélye nélkül el lehet fogadni, hogy az angolok itt mint részvényesek jelenvén meg tőkéikkel, az igazgatás, személyzet, ügykezelés, lobogó, magyar s nemzeti lesz, s igy senkinek sem lehet oka az aggodalomra stb. Ekkor azután az anti-fusionisták is megnyugodtak. Dessewffy Emil gróf indítványára az indítványozott választmány, gr. Waldstein elnöklete alatt Weisz Bernát, Hollán, Jellinek, Érkövy, Fleisch, Medgyasszay urakból fog állani. Ezen választmány a dec. gyűlésig érintkezésbe teendi magát az angolokkal, s ekkor az egyesülés feltételeit s az angoloknak arra adott elfogadási vagy el nem fogadási nyilatkozatait is a közgyűlés elébe terjesztendő Ivánka Imre úr indítványára egy héttel a közgyűlés előtt sajtó útján közrebocsátva, hogy a megfontolásnak s az előkészülésnek elég hely s alkalom legyen engedve. Hollán Ernő indítványa közgyűlési határozattá emeltetvén, a gyűlés eloszlott. Nem titkolhatjuk örömünk kifejezését a most már megalakultnak tekinthető magyar gőzhajózási társaságnak a fusió érdekében hozott végzése felett, s ezen határozat hozatalában, ki kell jelentenünk, Hollán Ernő urat illeti meg a fő érdem. REVICZKY SZEVER: A görög ügy. A „France“ legújabb tudósítások nyomán ezeket írja a görög király jelöltség tárgyában : Alfred herczegnek jelöltsége nagy izgalmat okoz. Az angol-belien párt napról napra tevékenyebb mozgalom központjává lesz. E jelöltséget nem vallja be hivatalosan az angol kabinet, s Nagy Britanniának athénei követe, Scarlett ur, ő részben felvilágosításokkal szolgált a hellen ideiglenes kormánynak. Scarlett ur kijelente, hogy az angol kormánynak nincs semminemű követelése a jelöltségekre résve, s nem pártfogolja egyikét sem, de meg nem gátolhatja a görögök rokonszenvét egy angol herczeg iránt. Hogy az angol tengerészet tisztjei lakomákban vettek részt, azt, mint magánszemélyek tették, minden hivatalos felelősség elvállalása nélkül. Ami míg világoeotken jobaidzisz Lolysdot az ajóniai szigetek követségeinek a görög fővárosba érkezése, melyek e szigeteknek az anyaországgal leendő fusióját kívánják. Ez utóbbi körülmény teljesen ie enged látnunk a szóban forgó jelöltség valódi czéljába. Arról van szó, hogy az angol ajóniai szigetek feletti véduralmat egy keleti angol souverainitással cserélje föl. A franczia lap ezt teszi végül tudósításához : „Nem szükséges fejtegetnünk e helyzet komoly voltát. A nyugat két tengeri nagyhatalmasságának keleten oly érdekeik vannak, melyeknek őket nem hogy meghasonlásba hozniok, hanem egyesíteniök kellene. Világos, hogy ha valamelyikük túlnyomóságát akarná érvényesítni, egymáshoz való viszonyuk egyensúlya elferdülne, s ez azon elvek kárára történnék, melyeken egyetértésük alapul.“ Ugyanazon lap egy félhivatalos közleményben mindjárt a franczia hadihajókat parádéztatja Pyraeusban. Toulonbele távirati sürgönyt veszi: „Fleurus“, 90 ágyús gőzös Borhajó, C 1os kapitány vezérlete alatt, parancsot kapott a készülődésre , hogy 22 ikén Pyraeusba induljon. Touchard contre admirál rendelkezése alá adatik, ki a levantai franczia hajóhadosztály parancsnoka. A Pyraeusba indul „Magicienne“ első rendű gőzfregattet is, a ,Zenobie‘ admirált fregatté helyettesítésére. Azonban ez egészen új hajó csak akkor indul el, ha próbáit megteve. Ugyancsak a „France" egy Londonból vett sürgöny nyomán írja, hogy Angliában nagy figyelmet gerjesztett Alfred herczeg jelöltsége a görög trónra, s e tárgyat az angolok nagyon különbözően ítélik. Maga a minisztérium sincs egy értelemben arra nézve, mitevő legyen e helyzetben, s a héten kabinet-tanács tartatik Londonban Görögországi ügyeire nézve. — A „Patrie“ athenei tudósításai nov. 15 ikéig terjednek. Ezekre fölemlítik azon nagy izgalmat, melyet Alfred herczeg jelöltsége egész Görögországban okoz. Athénében e jelöltség részére nagy demonstratio készült, de az angol követ, Scarlett úrö kösbevetette magát, és sikerült kivinnie, hogy felhagyjanak vele. E jelöltség melletti izgatás központja a syrai kereskedelmi társaság. Ez vezeti az egy angol királyi herczeg melletti izgatásokat, melyek egész Görögországban mindenfelé folyamatban vannak. Athéné minden kávéházaiban látni Alfrod herczeg arczképét, borostyánokkal és zöld ágakkal környezve. Az ideiglenes kormány még nem nyilatkozott a diplomatia előtt egy jelöltség mellett sem. Figyeléjét kizárólag a rend fenntartása ,és azok. késekedések vették igénybe, melyek szükségesek valónak, hogy a nemzeti gyűlés dec. 22 én meg legyen nyitható. A minisztérium még nem küldé meg az illető görög követségekhez az utasításokat azon képviselő választásokra nézve, melyekben a külföldön lakó görögök részeltetve vannak. Mint ugyancsak a „Patrie“ nak írják Londonból, 20-ikáról, K. Cetto, Bajorországnak londoni képviselője, sok értekezletet tarta közelebbről 1. John Russeile, mely alkalommal utóbbi kijelenté, hogy a görögöknek teljes szabadságuk van az uralkodó-választásban, de azon esetben, ha Alfred herczeget választanák meg, az egész angol minisztérium ellenzené, hogy a koronát elfogadja. — A nemes lord hozzátéve, hogy az 1880-iki szerző- ,dések értelmében az angol kormány Luitpold bajor herczeg egyik fia jelöltségét párt- fogolná. — Azonban az angol kabinetnek Görögországban kellene nyilatkoznia, midőn tapasz- talja, mily izgatás folyott Alfred herczeg ügyé- ben. Az athenei követnek, Sir J. Cam pb e 1 1 Scarlettnek nem kellene másként nyilat- j koznia, mint J. John Russelnek London- ban, lord Cowleynek Páriában és Sir J. Millbanknek Münchenben. — Az „Opinion Nat.“ban olvassuk: Angliának Görögországban folytatott cselező- ; vényei, tevékenysége s kiszórt aránya, hogy Alfred herczegnek a hellen trónra jutását biztosítsa, nagy hatással vannak a Páriában lakó görögökre. Belátták, hogy a britt politika diadala nagy csapás fogna lenni az ottomán birodalom keresztyén népeire nézve, s Anglia csak azért terjesztené ki hatalmát Görögországra, hogy fenntartsa és erősítse a török zsarnokságot. Múlt pénteken hat nagy számmal gyűltek öszsze a Párisban lakó görögök Boughis Agathon urnál, a görög nemzeti gyűlés egykori tagjánál, ki 1848-ban Lamennais hírlapnak, a „Peuple constituant“nak munkatársa volt. A gyűlésnek két csélja volt: értekezés az e részekről az athenei nemzetgyűlésre küldendő képviselők iránt , a leendő görög király választása tárgyában. Az e gyűlésben részt vett görögök egyértelmű véleménye az volt, hogy semminemű jelöltség nem ellenkezik annyira Görögország és a kelet valódi érdekeivel, mint egy angol herczeg kielültetése, s mindnyájan beleegyezéseket adtak egy Boughlis úr szerkesztette felirathoz, mely az athenei alkotmány hozó gyűléshez intézhetik. Átveszszük ledele a a bennünket érdekelhető helyeket : „ Az önérdekekben járók, a cselszövök, kiknek más czéljok nincs, mint megörökitni a kelet „status quo“ját és marasmusát, s ez által megsemmisítni bölcs és magasztos forradalmunk eredményeit, váltig az 1832 -i szerződésre hivatkoznak, mely kizárja a görög trónról mindazon herczegeket, kik a védhatalmak dynasziéjához tartoznak„A hellén nemzet megbízottai ! Nyilatkoztassátok ki bátran és hazafiasan a föld minden hatalmasságainak, hogy e szerződések többé nincsenek. A helienek souversin nemzete széttépte őket, midőn az emberiség színe előtt kikiáltó elidegenithetlen jogait s a nemzetek igazságának örökös voltát. Tudjátok meg, hogy a szerződések a minisek, midőn nem képviselik a nemzetek szellemét, tendentiát, életerejébe vágó törekvéseit és dicsőségét. . . . Mivé lettek Francaiaországra nézve az 1815 -i szerződések ? Egy Napokon uralkodik, a Bourbonok elvesztették a trónt. „. . .. Ne hggjetek a töröknek, melyeket nektek a nemzetiségek ellenségei vetnek. Na higgjetek az álbarátok rész tanácsainak és nyilatkozatainak. Mindenik újra ki akar bennünket irtani, a a zsarnokság és becstelenség sötétségébe meritni. „Adjátok tudtára a világnak, hogy királyotoknak, ki, midőn személyében az újkor szellemét, a hniséget és a valódi dicsőség szerelmét egyesíti, egyszersmind nagy feladatot kell teljesíteie : a kelet civilizálását, s azon kórság kitisztítását, mely emészti......... „Csoportosuljatok meggondolással és hazafisággal a nemzeti zászló körébe, a érett megfontolás után nyújtsátok oly herczegnek a koronát, ki egyesíti magában azon tulajdonokat, melyek visszaadják a helléneknek Salamis diád-imát, s kivirágoztatják a marathoni borostyánokat. „Meggyőződésem, és a Párisban lakó hellének többségének meggyőződése szerint : senki más nem oly méltó ily magasztos hivatás betöltésére, mint ama nagy hadvezér családja sarjadékainak egyike, kit az ó világ ellenkezése meggátolt a kelet felszabadításában, s az Európának a 89 iki halhatatlan elvek szerinti újjá teremtése művének teljes befejezésében.“ E szerint a párisi görögök egy Bonapartét szeretnének a görög trónra emelni. De az „Opinion Nationale“ azt javasolja nekik, válaszszanak királyul valamely másodrendű állam dynastiájabeli herczeget. E javaslat alkalmasint azt tesz, más szókkal , semmi esetre ne egy angol herczeget, nyolódott kérdését megoldhatónak hiszi. Ez alapvonalakat az angol külügyek minisztere következőkben vonja össze : 1. Holstein és Lauenburg herczegségek kapjanak meg mindent, mit számukra a német szövetség követel. 2. Schleswignak joga legyen, önállólag kormányozni magát, s nem képviseltetni a birodalmi tanácsban. 3. Tíz évenkint egy normális költségvetés állapíttassék meg, Dánia, Holstein, Lauenburg és Schleswig képviselői által. 4. Rendkívüli kiadásokra és úgy szükséges a herczegségek képviseletének helybenhagyása , mint Dániáé. Komoly megfontolás, s a porosz kabinetteli értekezés után Russel lord azon óhajtásának, hogy részünkről is terjesztessék elő terv a kiegyenlítést illetőleg, következő megjegyzésekkel óhajtok megfelelni: A hosszas és gyümölcsösén viták után a császári kormány azon meggyőződésre jutott, hogy az eddigi bonyodalmak megoldásának legbiztosabb kulcsa abban áll, hogy Dánia meggyőződjék a felől, hogy az 1855-i általános alkotmányt, mely az 1857- iki egyezmények ellenére lépett életbe, s Holstein és Lauenburgra nézve már hatályon kívül is létetett, mint a bíred, többi részeit összekötő kapocs fenn nem tartható. Ez volt főczélja ez év augusztus havában kibocsátott emlékiratnak. Csak a legnagyobb megelégedésünkre szolgálhatott tehát látni, hogy e nézeteinket Anglia kormánya is osztja, s ezt figyelembe vévén, nem tartózkodom kimondatni, hogy ő britt felsége kormánya nagy érdemeket szerzene magának ezen, Európa nyugalmát oly nagy mértékben veszélyeztető kérdés megoldása körül, ha a dán kormányt, melynek annyi oka van az ő tanácsára hallgatni, rábírja, hogy az 1855 iki alkotmányt Schleswigre nézve is szüntesse meg. Nem csekély megelégedésünkre szolgál az is, hogy Russellord elimeri a német szövetség azon jogát, hogy a Holstein és Lauenburgot illető kérdéseket a frankfurti gyűlés határozatai által intézhesse el. Mi részünkről legtávolabbról sem vonjuk kétségbe a tulajdonk képeni dán királyság azon jogát, hogy saját magát illetőleg törvényeket hozhasson, s adókat vethessen ki. Örvendünk tehát, hogy azon kérdésekre nézve, melyek az angol kormány nézetei szerint további vitásra nem szorultak, vele teljesen egyetértünk, sőt sietünk hozzá tenni, hogy azon pozitív ajánlatokban , melyek Russellord sürgönyének második részét képezik, jogos és méltányos alapját lápjuk a német dán viszály kiegyenlítésének. A felelősséget a cs. kormányról elhárítandó, kénytelen vagyok ugyan kijelenteni, hogy egy harmadik hatalom közbenjárása, csak bizonyos határok között történthet, miután Russel lord saját vallomása szerint is Németország saját belügyeit minden idegen beavatkozástól függetlenül intézheti el. Meg kell említenem még, hogy Ausztria és Poroszország nem bírnak kizárólagos megbízással, a német szövetség nevében cselekedni, s következőleg nincsenek azon helyzetben, hogy a szövetség jogviszonyaiban valami változást eszközöljenek. A Russel lord által ajánlott négy pont nem egyezik meg teljesen az 18572 szerződésekkel, és Ausztria s Poroszország nincsenek felhatalmazva egy, ezekkel nem mindenben összhangzó indítvány elfogadására. Arra kell tehát szorítkozniok, hogy egyéni nézetüket fejezzék ki az iránt, várjon tanácsos-e, hogy a szövetség e némileg megváltozott alapot elfogadja, s illetőleg, hogy ezt szövetséges társaiknak ajánlják. Ezeket előre bocsátva, nem tartózkodom kijelenteni, hogy a császári kabinet nézete szerint azon jogok és érdekek, melyeket ez ügyben védelmezni kötelezve van, a londoni kabinet által indítványozott négy pont őszinte és teljes életbeléptetése által ép úgy biztosíthatók, mint az 1851—52. szerződések alapján. A császári kormány békeszeretete mellett természetesen csak legjobb óhajtásokat csatolhat azon indítványhoz, melyről hasonló nézeteket táplál, s melynek részén még e mellett Angolország tekintélye is áll. A süker érdekében azonban nem ajánlhatja eléggé, hogy a dán monarchia különböző részei iránti ugyanazon igazságos eljárás, mely a fentebb emitett négy pontban nyilatkozik, vezesse azon kérdések tárgyalását is, melyek e pontok mellett, vagy ezek valósításának csaljábói még elintézendők, s melyeket Russel lord is, midőn sürgönyében a közös államjog megalapításáról emlékezik, oly fontosaknak állít. Ismétlem, hogy a fentebbi nyilatkozatok a német szövetség és Dánia között létező kötelezettségeket nem gyengíthetik, s hogy mi, magától érthetőleg, magunk részéről is fenntartjuk azon jogot, hogy ez utóbbiakra azon esetben, ha Anglia barátságos tanácsai,a kopenhágai kormány részérőli előzékenység hiánya miatt ezért nem érhetnének , visszatérhessünk. Excod nyilatkozzék ez értelemben az angol külügyek minisztere előtt, s adja rendelkezés alá ezen sürgöny másolatát. Fogadja alb. Rechberg. (M. S.) Rechberg gróf sürgönye Wimpfen grófhoz, Londonban. B é c », oct. 29. 1862- Mr. Julian Fane, a másolatban mellékelt sürgönyt közlötte velem, melyet az angol kir. külügyi államtitkár úr, ő felsége, a királynő parancsára, a ez úlból intézett hozzá, hogy ezáltal a Németország és Dánia közötti viszályok kiegyenítését elősegítse. Ez okmányból láthatja Ixcalleutlád , hogy Kassel lord indítványát azon pontok kijelölésével kezdi, melyekre nézve véleménye szerint az eddigi tárgyalásoktól positiv eredmény mutatható ki. E pontok szerinte a következők : 1. Hogy Holstein és Lauenburgban, e hercsegségek rendeinek beleegyezése nélkül törvények ne hozassanak s adók ne veztessenek ki. 2. Hogy az 1855 iki általános alkotmány Holstein és Lunenlurgra nézve már fonna szerint megszüntetve levél, Schleswigre nézve is hatályon kivül tétessék. 3. Hogy a tulajdonképi dán királyság jogosítva van, saját számára a herczegségek beleegyezése nélkül is törvényeket hozni és adókat kivetni. E határozott állításokból kiindulva, Russellord egy új terv alapvonalait határozza meg, mely által Schleswig helyzetének és a dán monarchia közös alkotmánya létrehozásának be A Balaton- és Sió- szabályozás ügyének jelen állása. Az ide vonatkozó hivatalos okmányokat a „Pesti Napló“ egy titkári megkeresés kíséretében vette. Örömest teszünk eleget oly megkervésnek, mely t. olvasóinkat azon kedvező helyzetbe juttatja, hogy egy, az egész országot érdeklő vállalat iránt magokat alaposan tájékozhassák. A megkeresvény igy hangzik: Al só-S z á t o k, nov. 23. 1862. Tisztelt szerkesztőség ! Hogy a nemzet lássa, s időszakonként meggyőződjék, miképen akarják a Baaton és Sió szabályozására alakult társulatok jelenleg e tárgyban működő királyi biztos gróf Zichy Ferenc k urinagy