Pesti Napló, 1862. december (13. évfolyam, 3843-3862. szám)

1862-12-10 / 3849. szám

Kecskeméthy Aurél urnak se a hitel­­intézet, se a magyar dunagőzhajózás egy­általában nem tetszenek! — Köteles gus­­tus ! Hisz válaszczikkeiben főczélja volt, a „ nemzeti “t pasquillirozni ! Szak­érdem ! — s a kötelesség hűt teljesítése ez csupán! — E téren biztosan mozog ellen­felünk. Mi csupán annyit akartunk konstatí­­rozni, 1-et, hogy ellenfelünk komolyan a tárgyhoz nem szóllott, s mert ezen ügyet, a­mint most már látható, nem ta­nulmányozta , egyetlen érvet sem bírt felhozni , alaptalan vádjai mentségé­re. 2-szor. Hogy charivari­­ czikkeiben nevetségessé akarja tenni a nemzeti vál­lalatok eszméjét, két oldalról várva bo­rostyánt, s végre s­or, hogy a polémiának azon nemével él, mely a sör s borkancsók mellett vndító olvasmány lehet ugyan, de komoly közügyben és annyira bizonyít az illető járatlansága mellett, mint nyilvá­nossá teszi a pasquillire fogását s ma­­noeuverjét, melylyel visszavonulását fe­dezi. Egyébiránt ellenfelünk állásának elis­merjük azon egy előnyét, mely a többé semmit nem veszthetés s a sem­mit nem koczkáztatás tudatában rejlik. E cynismust még kevésbé irigyeljük Kákay Aranyos, vagy más formában Kecske­­méth­y Aurel úrtól, (sok alakja van), mint nemzetgazdasági ismereteit vagy posi­­tióját a fennforgóit a vitáiban. REVICZKY SZEVER: A görög­ ügy. Három napról, u. m. dec. 5. 6. és 7-ről szóló párisi lapok és e közben érkezett távirati tudósítások feküdvén előttünk, a görög ügy jelen állását következőképen veszszük ki azokból : A „Morning Post“ egy dec. 6-ról szóló londoni telegramus szerint jelenti, hogy az 1832-diki szerződés és az azt megelőzött jegyzőkönyvek megnjittattak. A leuchtenbergi ág elismer­tetvén az orosz császári csa­lád tagjának, ennek következ­tében ki van zárva a trónról épen úgy,­ mint a franczia-, an­gol- és oroszországi három ural­kodó család többi tagjai. Most — teszi hozzá a­„Post“ —más jelöltségek­ fognak felmerülni. Egy athenei clubb kinyilatkoztatta, hogy ha Alfred hű megválasztatása lehetetlenné válnék, akkor Derby lord egyik fiát kellene a görögországi trónra emelni. Az angol lap azzal végezi közleményét, hogy ha Görögország Al red­­get megkínálja a trónnal, a britt kabinet tr­éma szerint ki fogja jelenteni az 1830-as szerződés­hez való ragaszkodását. Valóban, egy távirati tudósítás Athénéből dec. - ról megerősíti a „M. Post“ ezen közleményét, jelentvén, hogy dec. 2-dikán Londonból oly tele­gramm érkezett a görög fővárosba, a­mely dzs rí­rai Anglia Alfred bg megválasztatását nem fogadja el. Az athenei sürgöny azonban e jelentést egy igen fontos tudósítással kíséri, mely így hangzik: „Ezen telegramot következté­ben az ideiglenes kormány a ki­rály közvetlen választását (ál­talános szavazat útján) rendelte el péntekre (dec. 5.) Alfred herczeget minden esetre megválasztják. Athénéban azt hiszik, hogy Anglia akkor aztán elfogadandja a választást.“ Sőt a Havas Bullier ügynökségnek egy sür­gönye dec. 4-ről már azt jelenti Athénéből, hogy az általános szavazás a királyválasztásra megkezdő­dött 4-d­i­k­é­n. (tehát csütörtökön), s az foly­vást fog tartani tíz napig. A sürgöny hoz­záteszi , hogy a demonstrációk Alfred hg mellett folyvást tartanak a nemzetőrségnél, a ta­nulók és a polgárok közt. Úgy látszik tehát, hogy az utasítások Scarlett úr, az Athénében lévő britt követ számára, kissé megkéstek. Egy telegramus ugyanis Londonból dec. - től azt jelenti, hogy ezen utasításokkal vagy kabinet-futár csak 4-ikén este indult el Mar­seillebe, a­hol annak 5-dikán este kellett hajóra szállni. Ezen utasítások meghagyják az angol képvi­selőnek, tudassa az athenei ideiglenes kormány­nyal, hogy Anglia az 1830-diki szerződéshez és az 1832-diki jegyzőkönyvhöz híven, nem fogad­hatja el egy koronaherczege trónjelöltségét. A sürgöny végül hozzá teszi, hogy ezen elha­tározásról hivatalos közlés ment a milleriák ka­binetjéhez és az orosz kormányhoz. 1. A „France“ ezen töri fejét, mi indíthatta az id. kormányt arra, hogy a királyválasztást, mely­nek egy nemzeti gyűlés által kell vala történni, az átalános szavazat útján hajtassa végre ? s mi lehet oka annak, hogy ezen elhatározás­hoz épen a nemzeti gyűlésre való választáso­kat megelőző napon nyúljon ? Talán ki akarta kerülni a vitákat ? talán azt hitte, hogy a nem­zet által közvetlen választott fejedelem több erkölcsi tekintélylyel és valóságos hatalommal fog bírni? A „France“, úgye látszik, kötve­tisz ez indokoktnak, s valószínűbbnek tartja, hogy az általános szavazathoz folyamodás az utolsó na­pon és az utolsó órában nem egyéb an­gol manifestatiónál. Ezzel csak a diplomatának a baja fog meggyűlni, most már a nép óhajtása is előtte állván. „Valóban, a „Havas Correspondance“ azt írja, hogy az Athénében lévő angol párt uralkodik a kormány, a miniszterek és a hadsereg felett, szóval, hogy az úr az egész országban. A „Francéinak tehát, mint fentebb láttuk, nem kis aggodalmat okoz az athenei kormány legújabb eljárása, s ezen aggodalom meglehetős ellentét­ben áll egy dithgrámbbal, melyet a „France“ al­kalmasint előbb készített el a franczia kormány számára, úgy tüntetvén fel ez utóbbit a görög ügyben , mint a politikai legitimi­tás bajnokát, a­ki előállott, és komolyan figyelmeztette mind az oroszt, mind az an­golt , hogy ők ambítiójukban megfeledkeztek 30 évvel ezelőtt elvállalt kötelezettségeikről. A „France“ szerint a világ azon veszélynek volt kitéve, hogy az 1855 diki nagy küzdelmek meg­újuljanak a három nagyhatalom közt ; azonban Drouin de Lhuys ur „mérsékelt és temporizáló“ politikája megmentette e veszélytől a világot. Laguéronniére ur lapja Drouin de Lhuys ezen győzelmét (melyről a világ, úgy látszik, igen keveset tudott) zálogául tekinti annak, mit vár­, hat a közönség az olasz kérdésben az új külügy­miniszter úrtól. A „Patrie“ december 5-diki számában azon közleményt hozza, hogy a müncheni udvar az Alfred by melletti manifestátiók folytán a védha­­talmak egyikénél lépéseket tett volna egy ba­jor házból való herczeg jelölt­sége mellett, megajánlván, hogy a bel­ien alkotmány 40-dik czikkéhez tartandja ma­gát, mely azt rendeli, hogy Otto király utód­ja a görög hitvallást tartozik vallani. Ugyancsak a „Patrie“ egy athenei lap után közli azon szavakat, melyeket Scarlett úr, az angol képviselő miniszter, az Alfred mellett tartott egyik demonstratio vezetőihez intézett. A beszéd így hangzik : „Athénnek! Hízeleg nekem a megtiszteltetés, melyben önök engem , az Alfred herczeg és az angol nemzet mellett tett manifestatiójuk által részeltetnek. A­mi Alfred bg megválasztatását illeti, nekem ragaszkodnom kell az általam eddig követett tartózkodáshoz. Oly kérdés ez, mely a legmagasabb tekintetektől függ, mely tekintete­­ket nixisk hatalmamban meghatározni e pillanat­­ban. Történjék bármi, biztosak lehetnek önök a mély érdekeltségről, melylyel Anglia Görögor­szág iránt viseltetik. Higgadtságot és mérsékle­tet ajánlok önöknek lépéseikben, s ajánlom azt, hogy várják be nemzetgyűlésök egybejövetelét.“ Míg a „Franco“ mint fentebb láttuk, Drouin de Lhuys­ur győzelmét ünnepli e kérdésben : az „Opinion Nationale“ épen ellenkezőleg azon rokonszenvet bámulja, melyre Anglia szert tu­dott tenni keleten ; ellenben világosan kimondja, hogy Francziaország hívei nem feküsznek rózsa­­ágyon a görög királyságban. Christides sena­tort franczia érzelmeiért kitiltották az országból, hasonlóul P­h­i­l­é­m­o­n urat, egy görögországi lap szerkesztőjét, azért, hogy­­Leuchtenberg bg mellett készített manifestatiót, sőt attól tartanak, hogy C­a­n­a­r­i­s tengernna­gynak is aligha vissza nem kell vonulni az ideiglenes kormány­ból, és pedig alkalmasint Francziaország iránti rokonszenve miatt , míg Colocotronis volt miniszterelnököt, kevés híjja, hogy meg nem ölték Athénében, a­melyet sietve kellett elhagy­nia. A párisi lapok átalálhak, s meglehet, épen a francziaellenes hangulat miatt, igen komor szin­­ben kezdik látni a görögországi állapotokat A Tárcza, Magyarország végposztolása. UN GARN’S UNTERGANG UND MARIA VON ÖSTERREICH, zum Theil nach Urkunden des k. k. Staatsaichiv’s zu Wien. Von Dr. Leopold Ritter v. S a c h e r-M a s o c h. — Leipzig T. 0. Weigel 186?. (Vége.) Hogy az erkölcsök nem lehettek különbek Né­metországon, mint nálunk, mutatja az, hogy ott előbb lázadtak föl a parasztok a földesurak ellen , a papság romlása ellen ott került kitörésre a reformatio. A­mi a tisztán politikai szempontot illeti, Németország ép oly erélytelen, császárja ép oly financziátlan, hadseregtelen, tekintély nélküli volt, mint a magyar állam és magyar király. Maximilián 1495-től 1519-ig császárkodott Németországon. Ezen császárnak ép annyi pa­nasza lehetett a Götz von Barlibingenféle urakra és a papi fejedelmekre, mint Ulászlónak és La­josnak a magyar oligarchákra és püspökökre. Maximiliánnak nem volt serege, s a mi volt sem tudta fizetni, sőt udvarát sem bírta illendően el­tartani, mert a pénzt ép oly makacsul megtagad­ták tőle a rendek, mint a Rákoson összegyűlt magyarok II. Lajostól. Azon szép szokás is meg­volt ekkor szomszédainknál, hogy rendkívül so­kat beszéltek a birodalmi gyűlésen s keveset ha­tároztak , s a mi még nagyobb baj, senki sem e­ngedelmeskedett a határozatoknak. Miért tartja hát Sacht­­ úr a magyarnál még Ázsiában vele született, a nemzetségi rendszer­ből, vagy tán épen a vérszerződésből folyó jel­lemvonásnak a magyarban azt, hogy II. Lajos­­alatt az oligarchia hatalmaskodik , hogy adót nem örömest szavaz meg, s ha megszavazta sem igen fizeti s ennélfogva nincs miből kiállítani egy bredsertg, sőt még az udvar napi költségeit i­s? __mikor a mint látjuk, a civilisált s par excel­lence germán német birodalom ugyanakkor ép oly élhetetlen, s uralkodója ép oly koldus ? Tegyük most fel egy pillanatra, hogy Német­ország van a török szomszédjában Maximilián idejében s Magyarország rajta túl, mit sem gon­dolva vele, akármi történik veszélyben forgó szomszédjával. Kétségtelen, hogy Németország ép úgy jár a törökkel, mint a magyar, s szintoly két­ségtelen, hogy ha azon biztos helyzetben Magyar­országnak egy oly külföldi kincsekben a külföldi katonákban gazdag császárja akad, minő V. Ká­roly volt, nemcsak regenerálja magát, hanem tán erősebb állammá alakul, minővé Németor­szág azután is tudott alakulni. És valóban a H. Lajos alatti országgyűlések bizonyítják, hogy ha a külső nagy veszélyek közbe nem jönek, a nemzet magától kiforrja magát s az oligarchia buktával s az egyházi reform közbenjöttével a nemesség a megyékben, a polgárság a városok­ban a talán a közrend is oly elemeket képezene, melyekre királyi tekintély s egy szilárd kor­mány bizton támaszkodhatik. De a török hódí­tás, s vele az országnak szükségessé vált három felé szakadása megzavará a nemzet természetes fejtési folyamát, melyben korántsem voltunk oly elmaradva, mint aránylag később. A tudomá­nyok újjászületése Németországon tulajdonkép azon időkre esik, midőn a magyar nemzet összes erejét a szétdarabolt, egy részben elpusztított hazának fegyverrel megvédése veszi igénybe minden szünet, minden legkisebb megszakadás nélkül. Azonban a nyomorúságos helyzet ellenére, melyhez foghatóban egy európai nemzet sem volt az újabb időkben, a magyar állam, a magyar nemzet, s az az úgynevezett ázsiai vegyületű al­kotmány sem szűnt meg létezni, bármit hirdes­sen is Sacher úr , mert e Ritter oly udvariatlan, hogy létezésünket is kétségbe vonja. A­ki még 1526-ban végromlásra jutott, az természetesen nem létezik többé. A mohácsi vésznél e három­száz évvel megkésett lipcsei Parca nagy bajjal elvágja életünk fonalát, s úgy járunk vele, mint a halottak közé sorozott sebesült katona, ki hiában mondja, hogy hiszen még élne tán, s azt felelik rá : „fogd be a szádat, a doctornak csak jobban kell azt tudni !“ Ez azonban mind nem esnék roszul, hanem valóban fáj, hogy a kegyetlen Sacher nem ejt legalább egy könnyet a sírra — vagy jobban mondva a papírra, hol egy nemzet sülyedt el. Önnön halálunk feletti bánatunkat még azon kegyetlen felkiáltással öregbíti : úgy kell neked, miért nem adtad el nyelvedet, ruhádat, szokásaidat, alkotmányodat, szóval nemzetiségedet, hogy beleolvadtál volna ama felséges abstract eszmébe, melyet én civi­­lisatio alatt érteni szeretek. Saeber úr sokkal szebbnek tartá vala, hogy (a mint ő véli) a török elnyelvén bennünket, a ma­gyar nemzet helyett egy akármi más névvel ne­vezendő darab civilisatiót nyelt volna el ben­nünk — akkor méltók lettünk volna az ő siral­maira. Ezer szerencse azonban, hogy valamint gyak­ran csak papíron van meg egy egy nemzet, mely valóban nem létezik, úgy mi csak valósággal lé­tezünk, míg némelyek papírján rég oda írták „finis Hungáriáé.“ A mohácsi vész után a török bennlakása és Sacher ur ellenére folytonosan teljesítünk egy nevezetes szolgálatot Európa irányában. Magyar várak, magyar nemzeti militia volt a gát 1542-től 1686-ig, mely feltartóztatá a török azon folyto­nos terjeszkedési vágyát, mely különben lassan­­kint beette volna magát Németország belsejébe is. Magyar Jurisicsoknak, Zrínyieknek köszön­hette a megrémült Bécs nem egyszer, hogy nagy ostromok alól fölmentetett, melyek, ki tudja, nem roszabbul végződtek volna-e, mint az, mely alól egy későbbi alkalommal Szobieszki mentette föl ? Tény az, hogy Magyarország egész terüle­tét a török soha meg nem bírta hódítani, s e tényt mi, de a szomszéd tartományok is, főleg magyar fegyvereknek s az annyit gyanúsított magyar institutióknak köszönhetjük isten után. És épen ezen istitutióik, alkotmányunk fenn­tartása az, mi egyik dicsőségünk, s mit Sacher nem tud vagy ignorál. Azt mondja, I. Ferdinánd a hódítás jogánál fogva volt Magyarország ki­rálya. Az nem nyom ily rengeteg hatalmú doc­tor előtt semmit, hogy maga I. Ferdinánd hom­lokegyenest ellenkezőleg tudta a dolgot. Ő meg­­esküdött a magyar alkotmány minden pontjaira s különben is sem hívatlanul­ nem jött, sem nem követelt többet, mint az előbbi koronás királyok. — Azon időkben a magyar nemzet többnyire ép azért neheztelt, miért nem hóditnak többet a ki­rályok Magyarországon, s örömest elnézték volna, hogy az egészet visszahódítsák a töröktől az ő segítségükkel. De nem hogy hóditni bitt volna kivált I. Ferdinánd, hanem még a török elleni megvédésben is keveset tett az egyko­­rúak panaszai szerint. A­mi a reformatiót illeti, melyre nézve azt mondja Sacher, hogy nyomtalanul vonult el ránk, mongolokba nézve, deérjük azt jegyezni meg, hogy a magyar nemzet roppant többsége elfogadta volt és vívta harcsait, s ez volt egyik fő emeltj­e arra, hogy őseink az alkotmány meg­védésében is csaknem példátlan buzgalmat fej­tettek ki, és meglátszik nyoma nemcsak számos iskolán, egy egész irodalmon és a nemzeti jelle­men, hanem nyomot hagyott az a reformatio vi­lágtörténetében is. Elég legyen e részben csak egy nagy mongolt nevezni meg, kit is Bethlen Gábornak hittak. Felhozza többek közt azt is, hogy az új világ­részek fölfedezése sem volt nagy hatással ránk. Tudtunkra vannak más tiszteletre méltó nemze­­tek is, kik tettlegesen nem vettek részt a világ­­részek fölfedezésében (s ilyen a nagy német nem­­zet is, mely, ha csak Helgoland szigetét nem tartja a maga fölfedezésének, tudtunkkal ilyen sósvízi dicsőségei nincsenek), egy az, hogy or­száguk fekvése nem kedvezett a tengerészke­désnek, más az, hogy nincs annyi világrész, a­hány európai nemzet, ha mind csupa Genua és Portugál lett volna is. Az új világrészek fölfedezése igen is volt ránk hatással, é­s csaknem oly roszszul, mint egyik szomszédunkra, az olaszra nézve. A keleti ke­reskedés, mely útban vagy utazáson érinté Ma­gyarországot, mely Konstantinápolylyal, Velen­céével közel viszonyban tartott, s mely fontossá tévé ránk nézve a dalesát kikötőket, tetemesen csökkent az uj világrészek fölfedezése által igaz, hogy a krumpli nem átalános mindennapi eledel Magyarországon, habár némely éjszaki megyéink cultiválják; de annál több az akáczfa, pulyka és volt a dohány, melynek fogyasztás® tán nagyobb, mint bárhol Európában, s e miatt nemhogy nyugatilag civilisáltabbaknak, bárén ellenkezőleg sokkal keletiebb népnek tartanak, mint Amerika fölfedezése előtt. Mindent összefoglalva Sacher-Masoch lehet jó lovag, diplomaticus doctor, de két lényeges do­log hiányzik benne arra, hogy historicus legyen egyik, hogy olyanokról ír, miket nem ismer,a másik, hogy nincs is meg benne az akarat az igazmondásra. Könyvének politikai czélzata is van, —­­ mint politikus épen a mondato­toknál fogva szerencsétlen. Mit használhat az a német közönségnek, ha egy szomszéd nem­zetre nézve merőben ferde, hamis fogalma, kát terjeszt ? — Hiszen egy nemzetet, melyet civilizálni akarunk, vagy bármi czélra használni szándékszunk, jól ismernünk a főfő feladat. Sem­minemű érdek nem kívánja, hogy bármi más, mint a maga valódi színében lássuk. Ha ezt szenvedélyeik, előítéletük s más gyarlóságuknál fogva el nem érhetik is, legalább igyekezniörő kell rá. Ha a méltányosságot nem nézik is, te­kintenék a jó német tudományosság érdekeit,, hírnevét­­ Sacher ur ir Mária királynéról is pampleletjév­ben, az özvegy külföldi életét beszélvén el. Sol újat a érdekest mond. De nem az eredeti okmá­­nyokat közölvén, nem bízhatunk benne, vajját az előszeretet nem vakjtá el oly mértékben, mint a könyv többi részében a magyarok iránti ellen­szenv, s vájjon ez egyoldalú és a történeti té­nyekkel könnyelműen bánó ember, ki ezenkívül;­ szereti a paradoxont, nem nyegléskedikje gyak­ran tudtán kívül is ? Szóval nem lehet hitele. SALAMON FERENCZ: „Patrie“ zavarokat jelent Laconiából, Livadiából és Atalante-ból. P­a­­­r­i­s-ban a ronnaiak fellá­zadtak a britt párt demonstratiói ellen . Alfred hű arczképét széttépték és lábbal taposták. A fegyelmetlenség bekapott a hadseregbe ; az ál­lam pénzügyei rész lábon állanak stb. Ugyancsak a „Patrie“-nak írják Athénéből, hogy a „Castiglione“ franczia sorhajó 23-án ér­kezett meg a Piraeusba. A kikötő elé egy nagy csoport érkezett meg, mely a „Patrie“ szerint a városbeli legcsekélyebb tekintélyű emberekből áll vala, és a mely egy athenei ügyvéd által ha­­ranguk­ozva, Alfred hű trón jelöltségét kiáll­­totta ki. Azonban a franczia hajó első ágyulövé­­seire, melyekkel az a görög lobogót köszöntötte csak, a csoportozás szétoszlott. Előtte való este nagy fáklyás menet Alfred herczeg tiszte­letére. Azonban a „Patrie“-t némileg vigasztalja az, hogy az angol herczeg trónjelöltsége ellen a reactio­nb megkezdődött, s hogy november 30 ra egy ily All­red-ellenes demonstráló volt kitűzve. Azzal is vigasztalja magát a félhivatalos lap, hogy míg Athéné és Syradly zajosan nyilatkoznak Viktória királynő második fia mel­lett , a­ddig nem voltak angol manifestatiók sem a Cyclades szigeteken, sem Morééban, sem Ru­­méliban, sem általában az ország bensejében. Hanem az „Opin. Nat.“ komolyan tart S­­­a­n- r­e­y lord, Derby fia megválasztását­ól. emu Az „Opinion Nationale“ a Rattaz­­zi-kabinet bukásáról. Az „Opinion Nationale“, mint mindig, cselek­vésre biztatja a kormányt a római kérdésben. Szerinte a volt olasz minisztérium azért bukott meg, hogy igen sokat várt és remélt a franczia kormánytól. Ez komoly dolog, mert ha a fran­czia szövetség szerencsétlenséget hoz azokra, kik hívei, attól lehet tartani, hogy a Battazzi­­minisztérium utóda az angol szövetség felé for­dítja tekintetét. Ez hiba volna, mert Anglia ki­zsákmányolhatja ugyan az olaszok rosz hangu­latát , de komoly segélyt nem fog adhatni. Tu­lajdonkép az olaszoknak nincs mit tenniök egye­bet, mint más nevek alatt folytatni Rattazzi po­litikáját, s várakozni, míg Francziaország kikér lethargiájából. Mert a római kérdés nem Olasz-, hanem Francaiaországban oldatik meg. Olaszor­szágban egyetért minden párt a római kérdésre nézve, csak abban különböznek, hogy egyik nyugodtabb, másik nyughatatlanabb. Köztök nincs valódi meghasonlás. Ellenben Francziaország két felé van oszolva : egyik részen állanak az 1789-ki eszmék hívei , másik részen mindazok, kik visszaóhajtják a régi rendszereket. A csatatér köztök a római kérdés. A franczia kormány igyekszik , ámbár kevés eredménynyel, egy harmadik politikai rendszert alakítni, mely egészen sajátja. ... A kormány mind Turinban, mind Rómában oly ja­vaslatokat tesz, melyeket mind a két helyen visszautasítanak. Mi megtörténvén, összedugja kezeit, s bölcs nyugalommal várja, hogy az egyet­értés magától létre jöjjön az isteni jog és a nem­zeti souverainitás, a középkor és a tizenkilencze­­dik század között. A római kérdés, melyet a kormány szándéko­san hanyagol, mintegy tükrévé lett habozásának. Leszáll apránkint stélőbirói székéről, hogy per­lekedő féllé váljék. Turint megaláztatással sújtja, miután maga megaláztatással bujtatott Ró­mában. Nem fogadják el concensióit; megtartják a hatalom polczán az öt sérelmekkel illetett fér­fiakat , s csaknem bizonyos lévén benne, hogy semmit ki nem vihet, fölhagyott a panaszokkal, nehogy maga kimut­assa vereségét. Hy a béketűrés által fölbátorítva a clericális párt egész egy forradalmat tervez ; fennhangon beszél, fenyegetődzik, s kinyilatkoztatja, hogy neki nem kellenek a császárság hívei. A hízel­gők hada elijedve e merészségtől, azon tanako­dik, váljon helyes e föláldoznia magát egy ma­gát ennyire elhagyott politikáért. Még a meggyő­ződéses emberek is attól kezdenek tartani, hogy csalódásban élnek , kétkedni kezdenek azon po­litikában, melyet nem értenek. E két­értelmű légkörben a lelkek demoralizálódnak. A római kérdés, mely eleinte csak külső kérdésnek, s az egyházi fenyíték ügyének látszott, a c­s­á­­szári kormányra nézve saját tekintélye kérdésévé lett s életkérdéssé válhatik. Lehetetlen, hogy a császár még sohá be ne lássa ezt. Szeret várakozni és halogatni a meg­oldásokat , de eddig elő soha sem habozott hatá­rozottan föllépni, midőn a kérdések megérle­lődtek. Most pedig világos, hogy a római kérdés meg­oldása parancsolóbb kénytelenség Franczia, mint Olaszországra nézve. Minden, még rosz megol­dás is jobb lenne a mostani tespedésnél. Minő politikája van Francziaországnak ? semmiféle. Mit akar megkísérleni ? Semmit. Kell-e nekünk az olasz egység ?. Nem. A foederatio ? Az sem. A mozdulatlanság nem lehet tartósan a világ legtevékenyebb nemzetének politikája. Franczia­országnak, ideiglenesen megfosztatván az egyéni tevékenységtől, s a központi hatalom kezébe ra­gadván mindent, szükséges legalább azzal vigasz­talódnia, hogy a központi hatalom erélyes legyen a cselekvésben. — Lehetetlen, hogy az oly mély belátású császár e helyzetet számba véve, ne esz­közölje a szükséges megoldást. Azért az olaszok bizton várakozhatnak, s ne engedjék magukat Francziaország iránt ellenséges tettekre ragad­tatni. A római kérdés megoldása sürgősebb Fran­czia-, mint Olaszországra nézve. Gazdasági e k­ resk. tudósítások. Pest, dac. 9-én. Erős hideg, s tegnap este óta néhány hüvelynyi hó. A hideg reggel 80 volt. Az általános üzleti állapot a múlt héten a kül­földön nem sokat változott. Úgy helybeli piaciun­kat sem érte jelentékeny változás, noha az agio nevezetesen csökkent, s a svájczi és rajnamel­­léki kereskedők is kimaradtak. A búz­aforgalom rendes volt, a kelendőség 25.000 m. körül, a­mely nagyobbrészt fogyasztásra ment föl. Az árak a búzát illetőleg változatlanul megmarad­tak. A rozsból is csak fogyasztási üzlet volt. A zab kissé fölebb ment, de sok nem adatott el. Bab vagy 200 m. kelt 2 ft 85 krjával. Gyap­jút vagy 500 mázsát vettek meg árváltozás nélkül. A repcze 6 ft körül kelet, gyenge üzlet mellett, ebből a készlet igen kevés. A szilvapá­linkából növekednek a szállítmányok; a bánsági akója 16—17, a szerémségié 18—19 ttjával kel. A szalonnaüzlet élénkül, mázsája 24 V2—27 tton járja. A törkölypálinkából majd semmi készlet, az árak épen ezért a kószámra 1 ttjával emel­kedtek. Trieszt­ben a múlt héten a gabnaüzlet javult, búza mind magyarországi 38,400 st. kelt el. Az összes gabnakelendőség 50,000 szarra tehető. Győr, f. hó 6 kán. A legközelebb múlt csekély országos és néhány hetivásár után a tegnapi hetivásár minden tekintetben egyike volt a legnagyobbaknak, mert gabna, sertés és ba­romfi annyi hozatott be, a­mennyi régen nem volt látható piaczunkon , a­mit részint a küszö­bön álló ünnepek, részint a fagy által megjavult utaknak lehet tulajdonítani. A gabnát illetőleg a busát és árpát keresték ugyan, miután a hét folytán nagyobb eladások történtek, mindamel­lett a gabna­áraknál átalában mintegy 5 kmnyi csökkenés volt észrevehető. A sertés oly olcsó, hogy a kövérebbeknek fontját 25—27 kron vá­sárolták, a félhizottak pedig 22—23 kron keltek el. Beszállhtatott : búza 3148 mérő, rozs 1944 mérő, árpa 957 mérő, zab 1506 mérő, kukoricza 3197 mérő, köles 276 mérő, bab 182 mérő, bur­gonya 773 zsákkal. Az árak következők : Egy ausztrá ia, tiszta búza 4—4 ft 30 kr, közönséges 3 ft 60—80 kr, kétszeres 2 ft 80 kr—3 ft, rozs 2 ft 60—80 kr, árpa 1 ft 90 kr—2 ft 5 kr, zab 1 ft 60—70 kr, kukoricza uj 2 ft 25—35 kr, kö­lts 1 ft 10—2 ft 10 kr, bab 3 ft 20—30 kr, széna egy mázsa 1 ft 10—30 kr, bor egy akó uj 4 ft 50—6 ft 50 kr, burgonya zsákja 80 kr—1 tt 10 kr. Arad, dec. 5 év. Az üzlet eddigi lany­­hasága és élénktelensége még most sem akar szűnni, mivel külföldi kivitelre való rendelések, melyek javulást idézhetnének elő, még mindig hiányoznak, ehhez járul még a hetenkint előfor­duló hetivásárokra történő mindig csekélyebb gabnaszállítás, mely arra szolgál, hogy a forga­lom még kedvezőtlenebbé tétessék. A bohózat a­ mai vásáron is nem volt különös jelentőségű, és minden gabona nem között a kukoricza legtöbb mennyiségben volt képviselve, s habár ezen czikk ára az utolsó időben Pesten csökkent, ez a mi piaczunkon e czikkr­e nézve még sem gyakorolt hátrányos befolyást, s ma is az üzérektől s szesz­­­gyám­okoktól 2 fe 15—20 kron vásároltatott. Búza, az egész mennyiség mintegy 800 mérőre rúgott, és a gőzmalomtulajdonosoktól 3 fe 60 kron vásároltatott; egy részlet sz.­mártoni ára 3 ft 70 kron is kelt. Rozs mintegy 100—200 mérő volt a piaczon és szeszégetési szükségletre 2 ft 40 kr vásároltatott. Árpa nem hozatott be. Zab csekély mennyiségben hozatott és 2 fton kelt, 10% fölülméréssel. Szesz, ebben a czikkben az eddigi uralkodó piaczi élénkség némileg lany­hult, s jelenleg 48—49 kron fizettetett foka. Szil­vapálinka 20 foka 14 '/a—15 tton kelt akonbint. Törkölypálinka 13'/2—14 tton. — Időjárás az egész héten át hideg és száraz. — A Maros már jéggel van borítva. Koloszvártt, dec. 4-én , bécsi mérő oszt. ért. Középár, tiszta búza 3 ft 50 kr, elegy­­búza 2 ft 60 kr, rozs 1 ft 90 kr, zab 1 ft, török­­búza 1 ft 60 kr, pityóka 85 kr, marhahúsnak fontja 11 kr. Szathmár, dec. 3-ki hetivásárra beho­zatott : tiszta búza 842 köböl, elkelt 620; két­szeres 512, elkelt 311; rozs 161, elkelt 92; ár­pa 210, elkelt 120; zab 746, elkelt 612 ; tengeri 613, elkelt 520; kása 412, elkelt 270; krumpli 516, elkelt 310; főzelékek 312, elkelt 200, asz­­szuszilva 310, elkelt 120. Az árak következők : tisztabúza 6 ft 40 kr, kétszeres 5 ft 40 kr, rozs 4 ft 20 kr, árpa 3 ft 40 kr, zab 2 ft 40 kr, ten­geri 4 ft 60 kr, kása 11 ft, krumpli 2 ft, főzelé­kek 8 ft, asszuszilva 9 ft. Temesvár, dec. 3-dik. — Az itteni gab­­nikereskedelmi üzletről jelenleg csak sovány adatokkal szolgálhatok. Két hét óta annyi búzát sem hoztak be az eladásra, a­mennyi az itt hely­beli fogyasztásra elégséges volna. Azért mind a molnárok s lisztárusok, mind a kereskedők, kik vásárolni akarnak, vételeiket leginkább foglaló­zás mellett, csak a legközelebb fekvő nagyobb helységekben eszközölhetik, emelt árakon, és pedig az első minőségű 86—87 fon. b. 3 ft 90 kr, a könnyebb féle 83—84— 85 fon. búza 3 ft 30 kr, 3 ft 60—70 krig, de ezen árra is kevés eladó találkozik. Az új morzsolt kukoricza árát múlt heti vásárban a helybeli fogyasztók — szeszége­­tők és sertéshizlalók kevés hozatal miatt — 2 ft 25—30 krig fölverték, ma azonban viszont 2 ft —2 ft 10 kron kapható. Zab ára 1 ft 70—80 kr, magtárakban 8—10 száztéli föladással. — Az elmúlt hét derekán két napon jó esőzésünk volt, mely a földekben fekvő buzamag kikelésé­re igen hasznosan hathatott, négy nap óta azon­ban a száraz éjjeli fagy annyira erősödött, hogy a Bégacsatornánkban múlt éjjel erős jég termett, mely egész estig megy, és a hideg tartósnak len­ni mutatkozik. Jegyzéke a magyar írók­ segély-egy­­lete javára rendezett jótékony sorsjáték folyó évi november hó 29-ik napján Pesten, a Köztelken kihúzott nyeremény­tárgyak számainak, megnevezésével a nye­remény­tárgyaknak. (Folytatás). Nyerő Nyeremény­szám tárgysz. 35. Sorozat. 16 78 Olvasótámla. 10 84 Szekrény varróeszközökkel. 618 201 Vegyes czikkek nők számára. 847 407 2 db könyv . a) Mezőgazd. Statis­tika. b) Fénygolyók a nősülésre. 79 482 Barna selyem házisipk­a aranynyal. 365 502 Kép : Die Sennerin. 36. Sorozat. 174 71 Iratállvány női kézi munkával. 277 176 Tájrajz : Devényvár romjai ke­retben. 902 244 Képállvány : Széchenyi és Teleki photografi­ozott arczképeivel. 670 32 6 3 db könyv: a) Mezögazd. Statis­tika. b) Szerelem és házasság c) Magyar pós­a. (Folytatása következik.) Különfélék. Pest, dec. 9. * A „Sony“ bécsi levelezője írja, hogy gróf A­p­p­o­n­y­i György országbíró , m­olga Bécsbe érkezvén megbetegedett, s dec. 5-dikén le kellett feküdnie. Remélhető azonban, hogy a baj egy-két nap alatt ismét elmúlik. * A rakpart tovább­kövezése a jövő tavasz folytán megkezdetik, még­pedig egyelőre a Lloyd­­épülettől a görög templomig, 350 ölnyi hosszant. Kerül ez építés 770,000 ftba. * Kassa város tanácsa az ottani remek építésű góth stylü székesegyházról az újítás alkalmával levett három régi csonka kőszobrot N­a­g­y­ L­a­­jost, Róbert Károlyt, és magyarorszá­gi Szent­ Erzsébetet ábrázolókat a magy. akadémia archeológiai bizottmányának fel­szólítása folytán a nemzeti múzeum számára en­gedő át. * N­y­é­k­y Mihály kir. tanácsos, nyugalma­zott helytartótanácsos és a nemzeti színház volt

Next