Pesti Napló, 1863. január (14. évfolyam, 3866-3890. szám)
1863-01-13 / 3874. szám
gr., Zichy Ferencz gr., Barkóczy János gr. Széchen Antal gr., Maráth György, Sennyey Pál báró, Károlyi László s Karchberg báró , exciiáik, Zichy Ödön gróf, ifj. Eszterházy Pál bg, Wadstein János gr., Kemény Domokos gr., Bánnffy Miklós b., Tordalagi Ferencz gr., Mikes János gróf, Ürményi József, Manger Károly, Hollán Ernő, s továbbá Korizmics Antal, Rohonczy Ignács, Beke Kálmán , Pápai István magyar szabó Dániel és Róth Ágoston erdélyi üdv. tanácsos urak. Ezen meghivott vendégek közül nem jelenhettek meg Eszterházy Móricz gr., Plener s Nádasdy gróf miniszter, továbbá Széchen Miklós, Torda- tagi Ferencz s Mikes János gróf s végül Kabós és Róth udv. tanácsos urak. E sok tekintetben a napnak történetébe számítható ebéd d. u. 5 órakor vette kezdetét s a fényes asztal csak mintegy 8 óra körül oszlott fel. Ki ezen asztalnál a fesztelen társalgást látta, ki azokat az egymással vetélkedő velős, szellemdús és kedélyes áldomásokat hallotta, az előtt a világ e jelenet barátságos perczei alatt méltán tűnhetett volna fel akként, mintha már többé nem léteznék különbség oktoberi, 48-as és centralista férfiak közt, mintha már a véleményárnyalatokat és harczokat előidéző nehéz függő kérdések a föld szinéről mind eltűntek volna s csak egy akarat szive dobogna minden kebelben, és egy ügy szentsége lelkesitne mindenkit ! . . . . A toaszok sorát — melyeknek mi itt csupán töredékes rövidségben és halovány képletekben megközelítő értelmét adhatjuk gyönge soraink által vissza. — Károlyi György gróf koronaőrő excellentiája kezdte meg. Ő — úgy mond — ezúttal épen nem szokásos formaságból, hanem kiválón, őszinte, meleg érzelemből emeli fel poharát. 0 Felségének mai legkegyelmesb szavain keresztül örömmel látja pirkadni hajnalát azon vállalat valósulatának, melyben ezúttal itt fáradoznak. E szép hajnalért, mély hálával adózik ő Felségének azon forró kívánat mellett, hogy adja az ég, miszerint a magyar szent korona, mely őrizetére bízva van, Ő Felségének felkent fején mielőbb dicsőn és sokáig ragyogjon ! — Természetesen, átalános felállás mellett, egy szív- és lélekkel emelt többszörös harsány „éljen“ kiséré e toastot s mindegyik pohár fenekéig ürittetett ö Felségéért! A második áldomást Apponyi György gr. országbírói extrája intézte . Sajnálja, hogy nem vehetett ma részt a küldöttség tisztében, melynek nagy és nemes feladata volt ma abban fáradozni, hogy egy a két testvérházát boldogítandó közlekedési kapocs létesüljön; e fáradozás azonban még nem volt ma az utolsó; még igen sok tennivaló van, melyben mindnyájunknak elég része lehet: még számos akadályon kell keresztül küzdeni, addig mig ügyünk hajójával a sziklák közepett a világ folyásának zajos tengerén áthatolva, biztos révpartra juthatunk, azonban ha e még leküzdendő bajok hullámaira és szirteire gondolunk, vigasztalhat, biztathat bennünket az, s a jövő sükere iránt édes reményt önthet kebleinkbe, hogy hajónknak ügyes evezőjére találunk a mi főkanczellárunkban, kit az isten kitartó erőben, változatlan jó egészségben sokáig éltessen! A harsány éljenzések s a poharak csöngései lassankint elhalván, harmadik áldomásozóul Zichy F. gr. főajtónállómesteri extrája kelt fel. Élénken fejtegető, németül, annak szükségét, hogy hazánk anyagi érdekeinek emelésénél a hazai határokon túl is kell tekintenünk, hogy az osztrák férfiak hathatós befolyására is kell számítanunk, s midőn mindezen tényezőket számba veszi, ki kell emelnie Wickenburg kereskedési és közgazdászai miniszter úr ő excitáját, mint aki Magyarország anyagi érdekeit, közlekedési ügyeit mindenkor kiváló figyelmében és tekintetében részelteté, a ki a hazában is birtokos lévén, kettős érdekkel tudja megismerni annak ebbeli szükségeit s kész azokat a legjobb akarattal orvosolni, ki ma is ígéretét adá, hogy az erdélyi vasút ügyét melegen pártolni fogja — tehát őt az isten éltesse! E jó kívánatra Wickenburg extrája válaszolt: sajnálja, hogy a,szép magyar nyelvet nem bírja, de az imént az Ő Felségéért emelt áldomás szavait mégis megértette, s nem késett ő sem poharat üritni. Zichy F. ö excitájának jó kivánatát köszöni s meleg szavakban rajzolva ismeri el az erdélyi vaspálya vállalat szükségét, fontosságát; és hogy a vállalat czért érjen, hogy aztán ezen közlekedési eszköz jóságát Magyarország is mielőbb élvezze, ő is rajta lesz , és Magyarországot és fiait élteté. A miniszter ur után, a magyar kir. udv. főkanczellár, Forgách Antal gróf ur ő excja, emelé poharát Erdélyre. Szive mélyéből óhajtja az erdélyi vaspályának létesülését, hogy Erdély Magyarországgal, melyhez az oly közel áll, a melynek érdekei, a melynek örömei és szenvedései, múltja és jelene annyira azonosak Magyarországgal, hogy lélekben már mintegy egyesítve van , testben is mielőbb egygyé legyen ! Erre Kemény Domokos kelt fel. Ha igaz is, — úgymond ■—, hogy Magyarország helyzete kellemetlen, de Magyarország maég jelenleg is igen sok tekintetben szerencsés Erdélyhez képest. Utazza be most akárki Erdélyt, — ennél szomorúbb országra aligha talál, és aztán vigasztalódásul, Erdély nevében, a magyar kir. udv. főkanczellárt éltette. Hetedikül Korizmics Antal püspök és udv. tanácsos ur emelt poharat Apponyi Gy. gr. exciiájáért, kin a már éltetett ügyes evező hajós mellett, az ország osztatlan figyelme függ. Ezután Wickenburg ö exciiája kelt fel ismét, s egykori minisztertársa Széchen Antal gr. ö exciiájáért ürite poharát. Károlyi László alkanczellár ö exciiája válogatott szavakban emelé ki Károlyi György gróf ö exciiájának honfiúi érdemeit, kit a haza minden nagy és nemes ügyéért megszoktunk már az előtérben fáradozva látni, sőt éltető. Manger Károly úr viszszaemlékezve Zichy Ferencz gr. szavainak igazságára, a pénzügyminiszter jelenlevő képviselőjére Kalchberg államtitkár úr ő excitájára emelé poharát, melyet államtitkár úr meleg köszönettel fogadott, s igéri, hogy a pénzügyminisztérium az erdélyi vasút ügyében bizonyára minden lehetőt tenni kész leend. E derék nyilatkozat folytán főkanczellár úr ő excellentiája megragadta az alkalmat, hogy a távol levő Plener pénzügyminiszter ur ő excitáját szívesen éltesse, mint a ki pénzügyi kérdésekben Magyarországnak érdekeit mindenkor lovagiasan méltányolni szokta, s legális eljárással előzékeny a nehézségek lehető elhárításában. Kemény Domokos báró Erdély nevében, megköszöni a magyarországi uraknak az erdélyi vasút ügyében tanúsított eddigi fáradozásaikat, s névszerint Zichy Ödön grófért üriti poharát. Majláth György v.tárnoki excja Barkóczy János főudvarmester ő excitájához szól, — osztja a koronaőr buzgó óhajtását, az országbírónak vigasztalódását — s hazája szent nevében — a melynek múltjára örömmel, jelenére rokonszenvvel s jövője elé mindenkor reménynyel tekint — kívánja, hogy mindezen óhajtások beteljenek; jelenleg azonban az erdélyi vasút anyagi kérdése forog szőnyegen, melynek megoldója s igy főfeltétele mindenekelőtt a pénz, — s hogy e szükséges pénz, ha bár a külföldről is előteremtve legyen, annak fáradhatlan főmestere Zichy Ferencz gróf. Zichy Ferencz gróf e excitáját tehát az Isten éltesse! Majláthi excia után Manger Károly ur a hivatását annyi erélylyel felfogó magyar gazdasági egyletért emelő poharát Végül nem mulaszthatjuk még el, hogy ki ne emeljük Széchen Antal gróf ő extrájának is hazafias áldomását. Ezen a legutoljára tartottak közül való áldomásnak értelme, legyen egyszersmind berekesztője a mi jelen sorainknak is. Ám látjuk és tapasztaljuk — szóla a nemes gróf, — hogy az erdélyi vasút vállalata mennyi nehézséggel és fáradozással van egybekötve. Türelem, egyenlő akarat s munkás kitartás mégis ma már egy lépéssel ebben is előbbre vitt bennünket, s e haladás reményt ad, hogy kibontakozandván az akadályokból, — e vállalattal is czélhoz jutunk. Legyen ezen példa biztató s követendő előképe annak, hogy többi nagy és nehéz országos kérdéseink is, felekezetesség, gyűlölet és szenvedély nélkül, kölcsönös türelem, egyenlő akarat és munkás kitartás mellett — „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után“ szerencsésen megoldatni fognak! (Független.) Különfélék. Pest, jan. 12. * A zágrábi cs. k. katonai főparancsnokság a magyar kir. helytartótanácshoz hivatalos iratot intézett, melyben tegnapi számunk megnyugtató hire a bosnyákországi állítólagos pestist illetőleg teljesen igazolva van. Fordulnak ugyan elő Boszniában az emberek között hirtelen halált okozó betegségek, amelyek abból származnak, mivel az illetők a marhavészben, vagy egyéb betegségben elhullott marhák húsaiból jól ellaktak , de járványos pestisről szó sincs. Travnik és Lipnó között ugyanezen ok következtében fordult elő egy u. n. „carbunculus malignus“ betegségi eset , s a rémletes pestishir ebből kerekedett. — Ezen adatok hivatalosan constatirozva lévén, a határokon elrendelt teljes közlekedési elzárás, a rendes vesztegzárlat időre reducáltatott. * A kolozsvár-brassói vonalt illetőleg a „P. Lloyd“ azon fontos helyreigazítást tartalmazza, hogy „Bischoffshheim et Hirsch“ belga bankárház föltételei között sem írásban, sem szóbelileg elő nem fordult az, miszerint az arad-szebeni vonal ne építtessék ki. Minthogy ezen föltételt a „Lt.“ bécsi levelezője után mi is közöltük, ezennel közöljük a helyreigazítást is. * Jeles Aranyunk „Koszoru“-jának második száma már sokkal ízletesebb külalakban jelent meg. E tekintetben a szerkesztőségnek következő nyilatkozatát olvassuk : „Lapunk első számának külső kiállítása nem egészen úgy ütött ki, mint magunk is vártuk. Egyszerűet akartunk, az igaz, de mégis valahogy díszesebbet. A „Figyelő“ papírja, nyomása, betűje egyelőre — míg a t. közönség pártolása felől biztosítva nem valünk — elég tisztességesnek látszott nekünk, hogy zsenge vállalatunkat, mely nem a külső fényre irányul, azon mintára megindítsuk. Erre szerződtünk tehát, nem is ígértünk e részben egyebet, minthogy a „Figyelő“ alakjában, másfél évén, fog a „Koszorú“ megjelenni. De mivel egyik nyomda kiállítmánya többnyire más jellegű, mint a másiké ; úgy történt a „ísoszoru“-val is. A különbség szembetűnő, előnyére vagy hátrányára - nem akarjuk itt feszegetni. Most már nagyobb változtatásokat nem igen tehetni , apróbbakat megkísértünk. A mai szám papírja hosszabb alakú, felül alul nagyobb szél marad, mire annak idején jó lesz figyelmeztetni a könyvkötőt. Egyszersmind intézkedtünk, hogy ezentúl hasonló fehérségű, de tömöttebb, súlyosabb és így szebb papírra nyomassék. Mihelyt a megrendelt papír megérkezik, azonnal arra fogjuk nyomatni. Az előfizetők száma lehetővé teszi, hogy beváltsuk az írói arczképek iránt adott ígéretünket is. Rajta vagyunk, hogy mihelyt az előfizetések befolynak, s így a példányok száma meg lesz állapodva, a képek melléklését megkezdhessük. Lapunk homlokbetűit is megváltoztatván, szükségesnek láttuk az 1-ső szám első lapját az egyformaság kedvéért újra nyomatni, és t. előfizetőink számára, kik talán a „Koszorú“ t be akarják köttetni, e 2-dik számmal megküldjük.“ * Az angol gőzhajótársulatra vonatkozóig írják az „Ország“nak f. hó 7-kéről Uj-Moldovabányáról : „Épen most veszem Nándor-Fehérvárról a hirt, hogy valami Berkeley Miles ur, angol felhatalmazott, átvette a franczia-szerb társaságtól gőzhajóit és többi megvett készleteit s legközelebb a dobrai kőszéntelepeket is átveszi az angol uj társaság részére. Nándor-Fehérvárott kérdezték a nevezett urat a szerb kormány nevében, létrejött-e az egyesülés a magyar gőzhajózási társasággal, mire Berkeley kitérőleg felelt, és csak azt ígérte, hogy rajta lesz, hogy az egyesülés valósuljon. „Már ebből látja szerkesztő úr, hogy a szerb kormány nagyon érdekeltnek mutatja magát az egyesülés dolgában, de még csekély személyemet is fölkérték, tudakozódjam Pesten a dolog mibenlétéről, különösen való-e, hogy az angol társaság alkudozásban van a magyar társasággal? és hogy az egyesülés remélhető-e?“ Erre az „Org“ szerkesztője ezen megjegyzést teszi : „Úgy halljuk, hogy az alkudozások e tekintetben megszűntek. Ha még folynak, a legnagyobb titokban folynak.“ * A rozsnyói takarékpénztár már megkezdte működését 40,000 ftnyi alappal, mely már be is fizettetett. * Dr. Mezei Lipót, ki, mint tudva van, Szilágyi Virgillel volt fogva, ítéltetett el és nyert kegyelmet, most mint elmebeteg Schwarczer budai tébolydájában ápoltatik. („F.“) * Kölcsey remek „Hymnusz“-át dr. Józseffy Vilmos, és Reich Ignácz ó-héber nyelvre leforditák, még pedig versben, s a „Magyar Izraelita“ külön mellékleteképen, ennek mai száma mellett szétküldötték. * Holnapután, azaz f. hó 14-én d. u. 4 órakor a Lloydteremben Meisel W. A. tudor által hangverseny fog tartatni az izraeli szegénytanulók segélyezésére. Az érdekes programm itt következik : I. szakasz. 1) „Pensée fugitiv“ Heller és Ernsttől, hegedűn és zongorán előadják Deutsch Vili és Czeke Sándor. 2) Szavazat Davison Bogumil úrtól. 3) „Cavatine“ Maria di Rohan operából, énekli Láng Paulina k. a. 4) Dalok, énekli Braun Lajos úr. 5) Nagy ária „Dom Sebastián“-ból, énekli Weisz Johanna k. a. 6)Setze nur den Fall“ költemény, szavalja Delia ilermin k. a. II. szakasz. 1) Fóthi dal, szavalja Egressy Gábor ur. 2) „Kettős“ Don Juan operából, éneklik Markovits Ilka k. a., és Bignio ur. 3) Cavatine „Ördög Róbert“ operából, énekli Braun Katalin k. a. 4) Áldás a „Próféta" operából énekli Weiss Johanna k. a. 5) Bölcsődal zongorán és hegedűn, előadják Czeke Sándor és Deutsch Vili urak. Helyárak : Körszék 3 ft, zártszék ft, állóhely 1 ft. Jegyeket válhatni a műkereskedésekben. *Simonffy Kálmán kedvelt zeneszerzőnk — mint előlegesen már jelentek — kiadja válogatott zeneműveit. Most már a programm előttünk lévén, részletesen értesíthetjük. előfizetőinket. Czime e zenemű füzetnek „Dalvirágok“ , tartalmazand negyven eredeti magyar zenedarabot Arany, Atala, Dózsa, Flóra, Izidóra, Lévai, Lisznay, Malvina, Petőfi, Thaly, Tompa, Tóth Kálmán, Vecsey, Vörösmarty stb. dalaira. — Simonffy Kálmán zeneszezményei dicséretre nem szorulnak ; legnagyobb dicséretük az, hogy majd mind átmentek a nép ajkaira, s Pozsonytól Brassóig egy iránt zengenek. E közkedvességü dalok jelen összes gyűjteményét a t. közönség annál nagyobb részvétben részesítheti, mivel ára a terjedelmes füzetnek csak 2 ft; egy-egy darab tehát csak 5 krba kerül. Az előfizetési pénzek f. é. mart. 15-kéig Pestre Szalay Alajos ügyvéd úrhoz (fehérhajó-utcza 7 sz) küldendők. Minden 10 előfizetőre egy tiszteletpéldány jár. — Az orvostanhallgatókat segélyző egylet javára tartandó tánczvigalom rendező bizottsága következőkép alakult meg: Elnök: Ráth József. Alelnök Lenk Gusztáv. Pénztárnok Krenn Géza. Ellenőr Mangin Károly. Jegyző Tatay Adolf. Bizottsági tagok: Császár N. János, Demjanovits János, Engel Imre, Fodor József, Szentkirályi Kázmér, Engel Gyula, Scholcz Károly. E megalakulást a választmány tudomásul veszi, s a rendező bizottságot működésében gyámolitandja. Pest, január 12. 1863. Varga Geiza, ideigl. titkár. * Az idei bécsi lóversenyek május 15. 17. és 18-dik napjára a „V. V. Lapok“ szerint a következő renddel vannak kitűzve : Pénteken máj. 15-én. 1. Megnyitó verseny. 2. Második osztr. cs.dij. 3. Elegyverseny 500 ft dij 3 éves lovak számára. 4. Asszonyságok dija. — Vasárnap, május 17-én: 1. Vándorló ivadékverseny. 2. Első osztályú császárdij. 3. Gr. Kinsky Oct. dij. 4. Bécsi polgárdij. 5. Gátverseny. — Hétfőn, május 18-án: 1. Elegyverseny, minden országbeli lovak számára. 2. Freudenaui egyleti dij 1000 ft. 3. Harmadik osztályú császárdij 100 arany, handicap. 4. Eladó verseny, 500 ft egyleti dij. — Bővebben a közlendő előrajz fog szólani. * Hivatalos adatoknál fogva a halálozás Kolozsvárit a múlt évben nagyobb volt, mint az azelőtti években. — A meghaltak száma ugyanis 1126; ezek közül 616 férfi, 510 nő. Korra nézve születéstől egy évesig meghalt 343, 1—10 évesig 285, 10—20 éves 70, 20—40 évesig 165, 40—60 139, 60—80 évig 104, 80 éven felül 20. A halál okát tekintve : halva született 26, veleszületett gyengeségben meghalt 29, kisded görcsben mintegy 76, aggkórságban 39 ; ezek után legkiválóbb betegségek valának; a tüdővész, sorvadás, vizkórság, typhus, hólyagos himlő, szélhüdés és kisebb mértékben a lobos természetűek. * A tordai kaszinó f. hó 4 -én tartott közgyűlésén elnökké Zich István ur választatott meg 2 szavazattöbbséggel; utána legtöbb szavazatot Veres Lajos, és Puhl Ignácz urak kaptak. * Öngyilkossági kísérlet: Egy elöhaladt korú állástalan egyéniség, ki azelőtt több városban az irgalmasok szerzeteiben volt alkalmazva, onnan azonban végre elbocsáttatott, közelebbről mint állítják életuntságból megmérgezte magát. Most a Rókus kórházban kínlódik. * Györmegyében a marhavész újra kiütött, s nevezetesen Csanakon és Nagy-Barátiban már tetemes pusztításokat tett. Ugyancsak Györmegyében, Táplányon múlt pénteken tűz volt, s a „Gy. K.“ szerint 120 darab sertés menthetlen bennégett . Telegráfi tudósítás a bécsi börzéről január 12-én. 5 % metalliques.......................... 76.25. Nemzeti kölcsön.......................... 82.20. Bankrészvény...............................821. — Hitelintézet.................................... 229. — Ezüst.................................................112.50. Londoni váltók.........................114. Arany................................................5.45. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jan. 13-ra van kitűzve : „Norma.“ Opera 2 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jan. 13-ra van kitűzve: Műkedvelő előadás. „Házassági három parancs.“ Vígjáték 3 felv. „P. Napló“ magántársürgönye. Páris, január 12. A császár trónbeszéde, melylyel a törvényhozó test ez évi ülésszakát megnyitá, a külpolitika előadásával kezdődik a közelebb lefolyt öt év alatt. Az Olaszországra vonatkozó passus így hangzik: Fegyvereink védték Olaszország függetlenségét, anélkül hogy forradalommal szegedségre léptek volna, anélkül hogy egykori elleneinkkel való jó viszonyainkat, a csatártéren túl, megzavarták volna, s anélkül, hogy elhagytuk volna a szent atyját, akinek támogatására minket becsületünk és korábbi kötelezettségeink köteleztek. A trónbeszéd megemlíti a spanyol viszály, és a svájczi differentia eligazítását, a kereskedelmi szerződéseket Angliával, Belgiummal, Poroszországgal, Olaszországgal, Svájccal, továbbá a császár összejöveteleit az uralkodók nagyobb részével ; ezen találkozásokból baráti viszonyok keletkeztek, melyek az európai békének mind megannyi zálogai. A béke a görögországi események által valószínűleg nem fog megháboríttatni. A trónbeszéd ezután a belhelyzetre tér át. Megemlíti az amnestiát: az állami politikai események. ANGOLORSZÁG. Elliotnak a görög ideiglenes kormányhoz intézett „Memoranduma“, melyet Russel lord rendeletére a „Gazette“ közzé tett, képezi az angol lapok kommentárainak főérdekű tárgyát. A „Herald“ a lapunkban már két ízben is ismertetett emlékiratra azt mondja, hogy „első lépés az a britt birodalom szétszelésére.“ A „Morning Post“ következő kommentárral kíséri az Elliotféle emlékiratot: Azon hír, melyet a „Gazette“ közzé tesz, nem annyira újdonsága, mint hivatalos jelentősége miatt nevezetes. Mostanáig nem lehetett a római parlament kívánságának eleget tenni, mert Görögország Ottó uralkodása alatt egész Európában a legroszabbul kormányzott országok egyike volt, folytonos fenyegetést képezve kelet békéje s nyugalma ellen. A forradalom egészen más alakot adott a dolgoknak. Az egyedüli kétség még az, ha vájjon lesznek , az érdeklettek oly önzéstelenek, mint Anglia. Megbízható forrásból úgy értesülünk, hogy azon lépés, melyet Angolország tett, egyáltalában nem hozta közelebb a végeldöntést. A görög politikusok irigykednek a római aristokratia gazdagságára s tehetségére , s nem örömest fogadják ezen igen veszélyes versenytársakat. Először azonban azt kell megtudnunk, hajlandó-e a hét szigetes köztársaság a britt zászló oltalma alól kivonulni. Nem bírjuk átlátni, mi haszna lenne abból a róniaiaknak, ha bennünket, angolokat, elhagynának. Ha azonban ennek daczára is anyagi s politikai érdekeiket a nemzetiség oltárán akarják feláldozni, erre most teljesen fel lesznek hatalmazva. Ha ugyanazért az első sorban érdeklettek a róniai szigetekről való lemondást fogják sürgetni, s ha Európa helyben fogja hagyni ezen lemondást, mi oly reánk bízott hivatallal fogunk felhagyni, amelyet éveken át nagy pénzköltekezéssel, s meg nem érdemlett kárhoztatás közt viseltünk. Gladstone úr ki fogja hihetőleg mutathatni, hogy Anglia a róniai szigetekről való lemondás által évenként 200,000 fontot fog megtakarítani. A ,Times' szerencsét kíván a görögöknek mostani szerencsés állásukhoz. „Néhány hónap múlva, mondja a cytilap, egy görög sem fog vonakodni, elismerni azt, hogy mennyit nyert hazája a forradalom által, s hogy Anglia s a többi védhatalmasságok, mennyire becsületesen viselték magukat Görögország irányában. Görögország érvényre emelte önmaga irányában azon elvet, melynek Olaszország annyit köszönhet, azt tudniillik, hogy a nép, mint nemzet, önállónak tekintetik. Megtámadtatás esetében hatalmas barátokat hívhat segítségül, s minden tisztán görög belügyi kérdésekben visszautasíthat minden kívülről jövő rendelkezést.Ezen vívmány bizonyára kárpótlás azon csalódásért,mely őket az által érte, hogy Alfred hg nem fogadta el a koronát. Azután következik a róniai szigetek annexiója, amelyet, legalább az angol kormányt illetőleg, bevégzett ténynek lehet tekinteni. Ezen annexió lesz a görög forradalomnak zsenge gyümölcse, amelyet azonnal le lehet szakítani, mihelyt Ausztria aggodalmai lecsillapulnak. Választható fejedelem fog találkozni, Alfred is el fog felejtetni, s a pereznyi elégedetlenség sem tart soká, hanem a solid előnyök meg fognak maradni, s a görögök mindig vissza fognak emlékezni arra, amit az 1861-ki forradalom által nyertek.“ FRANCZIAORSZÁG, Páris január 8. Olasz körökben rész néven veszik, hogy a „Moniteur“ a pápának a franczia megszálló sereghez intézett újévi beszédét közzé tette. Úgy látszik azonban, nem valósul, hogy Nigr a lovagi közzététel ellen tiltakozott volna. Az,Union a ,Moniteur-étől eltérő némi variánsokkal közli a szent atya beszédét. Az első szerint IX. Pius „istentelen“ (l’impre) névvel jelölte a piemonti kormányt; a M. szerint csak ellenségnek nevezte. — A „France“ el van ragadtatva a gyönyörű beszédtől. Szerinte nincs többé római kérdés. Az „Opinion Nationale“ úgy látszik, nem tartja tanácsosnak a pápai beszédet tárgyalni. Csupán a „Presse“, a napi dialectica ezen acrobatája, veszi magának azon kiváltságot, hogy szokott abstractioi segedelmével elmondjon oly dolgokat, melyeket másutt bajos volna elmondani. Egyébiránt úgy látszik, hogy a tuileriákban jelenleg mind a kül-, mind a belpolitikát illetőleg a jelszó „lecsillapítani a hullámokat." A senatusban a római kérdés tárgyalását a legszűkebb korlátok közé akarják szorítani. Nem elég, hogy — a mint már jelentek — Napóleon herczeg csakugyan utazni megy, hanem, ha a hírnek hinni lehet, azon többi senatorok is, akik az előbbi ülésszakokban a herczegéshez hasonló nézeteket képviseltek, ujjmutatást kaptak volna, hogy ezen felette kényes tárgyba a császár óhajtására ezúttal ne ereszkedjenek. Pétri urat nevezetesen azok közé számítják, akik a szónoklatról előre lemondtak. Vagy nem is lesz tehát semmi vita a pápai ügyekről, vagy ha lesz, akkor egyedül a világi hatalom előharczosai fogják vinni a szót. E részben sok függ a válaszfelirat szerkezetétől. — A „France“ fontos tudósítás gyanánt közli Madridból, hogy O’Donnel a képviselőházban nagy többséget fog nyerni, miután a legbefolyásosabb képviselők nagy számmal ígérték meg neki, hogy minden esetre támogatják. A „Framce“ határozottan jó barátjává lett a spanyol kabinet mostani elnökének, mióta egy sürgöny azzal ijesztette meg, hogy miniszter-változás esetében minden kilátás szerint Prim tlik lenne hivatva az örökségre. A „France“ azt is jelenti, hogy nemcsak a ceutai és melillai, hanem az algesirási kikötőt is szabad kikötővé akarják tenni, hogy Gibraltárral versenyezzen, adásoknak korlátlanabb ellenőrzését, a szárazi és tengeri haderő lejebb szállítását. Az indirect adók szakadatlanul több jövedelmet adnak az ország jóllétének gyarapodásánál fogva, és ha az amerikai háború nincs, a császárság helyzete virágzó volna. Az ezen válság által előidézett kényszerített munkapangás megérdemli a gondoskodást, hogy tehát segély nyújtathassék, a törvényhozó testtől a kormány hitelnyitást fog kérni e czélra. Az amerikai háború lecsendítését, miután a nagy tengeri hatalmak az interventióhoz nem csatlakoznak, a császár kedvezőbb időpontra halasztotta. A trónbeszéd végül azon felszólítást intézi a képviselőkhöz, hogy a fenálló intézmények tökélyesbítésére közreműködjenek, s majdan hazatérve azon legyenek, hogy oly férfiak választassanak meg, amilyenek jelenleg a képviselő kamrában ülnek. Felelős szerkesztő : Báró Kemény Zsigmond. Távirati jelentések. — Páris, jan. 10. (Éjjel.) A „Patrie“ állítja, hogy a „Morning Post“ a konstantinápolyi miniszterváltozások valódi okait nem mutatta ki. Fund s a Kupudán basa eltávolítása, kik angol rokonszenvükről ismeretesek, a római kérdés s a Thessaliában való határszabályozás terve miatt történt. Elliot aligha fog Konstantinápolyba menni. A „France“ a következő közleményt tartalmazza : „Az Ausztria és Poroszország közötti viszályról szóló hírek megnyugtatók. Ausztriának a delegáltakat illető javaslatnál a német szövetségi gyűlésen valamelyes többsége leend, de azonnal kijelentendi, hogy a Poroszország elleni oppositiót nem akarja a legszélsőbb fokig vinni. Meg fog elégedni azzal, ha constatkozta, hogy a reformoknak ellenálló nehézségek nem tőle származnak , s a reformok kivitelét elhalasztandja, hogy az államok közti szakadást elkerülje.“ Konstantinápolyból jelentik, hogy a szultán el van határozva a fegyverelkobzás kérdésében Belgrádon nem engedni. A konstantinápolyi kabinetmódosítást ezen godolat inspirálta. A szultán erélyesebb minisztériumot akar, s maga is nagy tevékenységet fejt ki. A „France“ erősíti, hogy mindenünnen panaszok emelkednek „Tuscarora“ amerikai unionista hadihajó ellen, mely Funchal előtt zárolást tart fenn, s valamenynyi angol hajót a madeirai vizeken megmotoz. A „Patrie“ római levelei mondják, hogy a szent atya beleegyez egy pénzügyi consulja összehívásába, de csak azon feltétel alatt, hogy Umbriából és a Márkákból is legyenek képviselők jelen. — Madrid, jan. 10. Hírek terjednek kabinetmódosítás lehetőségéről. Olozaga a képviselőkamrában mondá, ő azt hiszi, hogy a kormány a cochinchinai expeditio költségeiért nem kapott elégséges kárpótlást. Ő megrója azt, hogy Collantes Monnak, Ferdinand Miksa trónjelöltségére vonatkozólag nem válaszolt, s mondja, hogy Collantes pct. 15-én tudott e candidatióról, s a szerződés 30-án tiltakozás nélkül íratott alá. Spanyolországnak csak egy spanyol herczeget kellett volna támogatnia. Reménye , hogy a mexikóiak az idegenek fölött diadalmaskodni fognak. Collantes, ki Almonte tervét ismerte, köteles lett volna a monarchia ellen utasításokat diktálni. Spanyolország Mexikóban két milliót s nem kevés katonát eredmény nélkül vesztett el. A kabinetnek a csapatok hajóraszállását roszalnia s azokat Mexicóba visszaküldenie kellett volna. Ha ezt magasb befolyások meggátolták, le kellett volna lépnie. Mon visszatérte után nem kellett volna követet küldeni Párisba. Ő azt hiszi, hogy az 1808-i május 2-ának megünneplése hazafias esemény fogna lenni. Végül felhívja Olozaga a minisztériumot, hogy ez a függő kérdések megoldását másoknak engedje át. — U - York, dec. 31. Banks tábornok expeditiója 14-én Ús Orleansba érkezett. Banks helyettesíté Buttlert, s Batonrouget minden ellenállás nélkül megszállá. Ez fog az expeditió kiindulási pontjául szolgálni. Az unionista csapatok hír szerint elfoglalták a 2. számú szigetet. A confoederáltak lovassága Stuart vezénylete alatt Burnside háta mögött Duonfriesbe és Ocnoquaba bevonult. Stuart 12 mérföldnyire hatolt Alexandria előtt. Az unionisták megkísérlik visszavonulását elvágni. Banks felfüggeszté Új- Orleansban a birtokeladást a kormány részére. Buttler parancsot kapott Washingtonba menni. Chase felhatalmaztatott 290 millió kincstári jegy kibocsátására. Stuart lovassága, 1590 fő, egy ütleggel tegnap a Potomac-on áthatolt, s jelenleg Marylandban Frederick felé vonul. A democrata egylet Lincolntól engedélyt kér, hogy biztosok küldethessenek a fellázadt államokba, a háború megszüntetése végett. — Vera Cruz, dec. 10. Forey tábornok két fontos positiót foglalt el, melyek Pueblába vezetnek; intézkedéseket tesz az előhatolásra. Miramon támogatja a franczia expeditiót. A mexicói congressus egy kiáltványban erélyes ellenállásra szólít föl. — Kassel, jan. 11. Dehn-Rothenfels elbocsátásának oka, hogy a Poroszországgal való diplomatiai összeköttetés megújítását, s a kereskedelmi szerződést helyeslését kabinetkérdéssé tette. Stiernberg is beadta lemondását. — Frankfurt, jan. 10. Az „Europe“ szerint egyetlen értekezlet elég leend arra, hogy a Franczia és Olaszország közötti kereskedelmi, szerződés végleges aláírása legközelebb előkészíttessék. Minden akadály, amely által a tárgyalások megszakasztottak, el van hárítva. — Scialoja visszamegy Párisba. — Berlin, jan. 10. A „Kreuzzeitung“ befejezi programmezikkét, s ezeket mondja : Poroszország s Ausztria egyetértése nélkül az 1863-i év nem valódi örömév. Poroszország egyetértése Ausztriával már maga Németország egysége. E nélkül Poroszország úgy, mint Ausztria, ki fognak válni a nagyhatalmasságok sorából, a mihez már 1859 óta az út egyengettetik, s végre Németország, s Ausztria és Poroszország is eltűnnének a térképről. — Madrid, jan. 9. A követkamrában még egyre tart a vita Mexikó felett. A lemondásokra még semmi sem határoztatott. Coelhos elbocsáttatása még nem hivatalos. — München, január 10. — Felsége, a nápolyi királynő, a kolostort Augsburgban ma odahagyta, s ma este ide érkezett. A királynő egyelőre itt fog maradni. — Drezda, jan. 10. A mai „Dresd. J.“ egy miniszteri rendeletet közöl, melylyel a „Berliner Volks Zeitung“ kitiltása Szászországból, felfüggesztetik. — Turin, jan. 10. A „Diriito“ közli a római tettek pártja új bizottmányának feliratát Garibaldihoz, ki az elnökséggel megkináltatik, s Garibaldi válaszát, ki az ajánlatot elfogadja. Garibaldi ezélzást tesz a régi bizottmányra, s felszólítja a rómaiakat, hogy ne hallgassanak többé amannak tanácsára, hanem csak önmagukban bízzanak. Az „Opinione" ily czím alatt: „Kölcsön“, egy czikket közöl, mely constatkrozza, hogy a kormány pénzügyi helyzete megengedné a kölcsönnek elnapolását 1864-ig. Mindazáltal politikai okok vannak, melyek arra hívnak föl, hogy a kormány azonnal fölhatalmazást kérjen, hogy a kölcsönt alkalmas pillanatban megköthesse. — Páris, jan. 10. A „Nation“ megerősíti, hogy az olasz parlament jan. vége előtt meg fog nyittatni. A „Le Nord“ szerint Napoleon hg elutazása még nincs véglegesen elhatározva.