Pesti Napló, 1863. január (14. évfolyam, 3866-3890. szám)

1863-01-13 / 3874. szám

gr., Zichy Ferencz gr., Barkóczy János gr. Széchen Antal gr., Mar­­­áth György, Sen­­n­y­e­y Pál báró, Károlyi László s K­a­r­c­h­­b­e­r­g báró , exciiáik, Z­i­c­h­y Ödön gróf, ifj. Eszterházy Pál bg, Wa­­­dstein János gr., Kemény Domokos gr., B­á­n­n­f­f­y Miklós b., T­o­r­d­a­l­a­g­i Ferencz gr., Mikes János gróf, Ü­r­m­é­n­y­i József, M­a­n­g­e­r Károly, H­o­ll­á­n Ernő, s továbbá Korizmics Antal, Rohon­­c­z­y Ignács, B­e­k­e Kálmán , Pápai István magyar s­z­a­b­ó­­ Dániel és R­ó­t­h Ágoston er­délyi üdv. tanácsos urak. Ezen meghivott ven­dégek közül nem jelenhettek meg Eszter­házy Móricz gr., Plener s Nádasdy gróf miniszter, továbbá S­z­é­c­h­e­n Miklós, T­o­r­d­a- t­a­g­i Ferencz s Mikes János gróf s végül K­a­­bós és Róth udv. tanácsos urak. E sok tekintetben a napnak történetébe szá­mítható ebéd d. u. 5 órakor vette kezdetét s a fényes asztal csak mintegy 8 óra körül oszlott fel. Ki ezen asztalnál a fesztelen társalgást látta, ki azokat az egymással vetélkedő velős, szellem­­dús és kedélyes áldomásokat hallotta, az előtt a világ e jelenet barátságos perczei alatt méltán tűnhetett volna fel akként, mintha már többé nem léteznék különbség oktoberi, 48-as és cen­tralista férfiak közt, mintha már a véleményár­­nyalatokat és harczokat előidéző nehéz függő kérdések a föld szinéről mind eltűntek volna s csak egy akarat szive dobogna minden ke­belben, és egy ügy szentsége lelkesitne min­denkit ! . . . . A toaszok sorát — melyeknek mi itt csupán töredékes rövidségben és halovány képletekben megközelítő értelmét adhatjuk gyönge soraink által vissza. — Károlyi György gróf koronaőr­ő excellentiája kezdte meg. Ő — úgy mond — ez­úttal épen nem szokásos formaságból, hanem kiválón, őszinte, meleg érzelemből emeli fel poharát. 0 Felségének mai legkegyelmesb szavain keresztül örömmel látja pirkadni hajnalát azon vállalat valósulatának, melyben ez­úttal itt fáradoznak. E szép hajnalért, mély hálával adózik ő Felségének azon forró kí­vánat mellett, hogy adja az ég, miszerint a ma­gyar szent korona, mely őrizetére bízva van, Ő Felségének felkent fején mielőbb dicsőn és so­káig ragyogjon ! — Természetesen, átalános fel­állás mellett, egy szív- és lélekkel emelt többszö­rös harsány „éljen“ kiséré e toastot s mindegyik pohár fenekéig ürittetett ö Felségéért! A második áldomást A­p­p­o­n­y­i György gr. országbíró­i extrája intézte . Sajnálja, hogy nem vehetett ma részt a küldöttség tisztében, mely­nek nagy és nemes feladata volt ma abban fára­dozni, hogy egy a két testvérházát boldogítandó közlekedési kapocs létesüljön; e fáradozás azon­ban még nem volt ma az utolsó; még igen sok tenni­való van, melyben mindnyájunknak elég része lehet: még számos akadályon kell keresz­tül küzdeni, addig mig ügyünk hajójával a szik­lák közepett a világ folyásának zajos tengerén áthatolva, biztos révpartra juthatunk, azonban ha e még leküzdendő bajok hullámaira és szirteire gondolunk, vigasztalhat, biztathat bennünket az, s a jövő sükere iránt édes reményt önthet kebleinkbe, hogy hajónknak ügyes evezőjére ta­lálunk a mi főkanczellárunkban, kit az isten kitartó erőben, változatlan jó egészségben sokáig éltessen! A harsány éljenzések s a poha­rak csöngései lassankint elhalván, harmadik ál­­domásozóul Zichy F. gr. főajtónállómester­i ex­trája kelt fel. Élénken fejtegető, németül, annak szükségét, hogy hazánk anyagi érdekeinek eme­lésénél a hazai határokon túl is kell tekintenünk, hogy az osztrák férfiak hathatós befolyására is kell számítanunk, s midőn mind­ezen tényezőket számba veszi, ki kell emelnie Wickenburg ke­reskedési és közgazdászai miniszter úr ő excitá­ját, mint a­ki Magyarország anyagi érdekeit, közlekedési ügyeit mindenkor kiváló figyelmé­ben és tekintetében részelteté, a ki a hazában is birtokos lévén, kettős érdekkel tudja megismerni annak ebbeli szükségeit s kész azokat a legjobb akarattal orvosolni, ki ma is ígéretét adá, hogy az erdélyi vasút ügyét melegen pártolni fogja — tehát őt az isten éltesse! E jó kívánatra Wickenburg­­ extrája válaszolt: sajnálja, hogy a,szép magyar nyelvet nem bírja, de az imént az Ő Felségéért emelt áldomás sza­vait mégis megértette, s nem késett ő sem poha­rat üritni. Zichy F. ö excitájának jó kivánatát köszöni s meleg szavakban rajzolva ismeri el az erdélyi vaspálya vállalat szükségét, fontosságát; és hogy a vállalat czért érjen, hogy aztán ezen közlekedési eszköz jóságát Magyarország is mielőbb élvezze, ő is rajta lesz , é­s Magyaror­szágot és fiait élteté. A miniszter ur után, a magyar kir. udv. fő­­kanczellár, F­o­r­g­á­c­h Antal gróf ur ő excja, emelé poharát Erdélyre. Szive mélyéből óhajtja az erdélyi vaspályának létesülését, hogy Erdély Magyarországgal, melyhez az oly közel áll, a melynek érdekei, a melynek örömei és szenve­dései, múltja és jelene annyira azonosak Ma­gyarországgal, hogy lélekben már mintegy egyesítve van , testben is mielőbb egygyé legyen ! Erre Kemény Domokos kelt fel. Ha igaz is, — úgymond ■—, hogy Magyar­­ország helyzete kellemetlen, de Magyarország maég jelenleg is igen sok tekintetben szerencsés Erdélyhez képest. Utazza be most akárki Er­délyt, — ennél szomorúbb országra alig­ha ta­lál, é­s aztán vigasztalódásul, Erdély nevében, a magyar kir. udv. főkanczellárt éltette. Hetedikül Korizmics Antal püspök és udv. tanácsos ur emelt poharat A­p­p­o­n­y­i Gy. gr.­­ exciiájáért, kin a már éltetett ügyes evező hajós mellett, az ország osztatlan figyelme függ. Ez­után Wickenburg ö exciiája kelt fel ismét, s egykori minisztertársa S­z­é­c­h­e­n Antal gr. ö exciiájáért ürite poharát. Károlyi László alkanczellár ö exciiája válogatott szavakban emelé ki Károlyi György gróf ö exciiájának honfiúi érdemeit, kit a haza minden nagy és ne­mes ügyéért megszoktunk már az előtérben fára­dozva látni, s­őt éltető. M­a­n­g­e­r Károly úr visz­­szaemlékezve Zichy Ferencz gr. szavainak igaz­ságára, a pénzügyminiszter jelenlevő képvise­lőjére Kalchberg államtitkár úr ő excitájára emelé poharát, melyet államtitkár úr meleg kö­szönettel fogadott, s igéri, hogy a pénzügymi­nisztérium az erdélyi vasút ügyében bizonyára minden lehetőt tenni kész leend. E derék nyi­latkozat folytán főkanczellár úr ő excellentiája megragadta az alkalmat, hogy a távol levő Ple­ner pénzügyminiszter ur ő excitáját szívesen éltesse, mint a ki pénzügyi kérdésekben Magyar­­országnak érdekeit mindenkor lovagiasan mél­tányolni szokta, s legális eljárással előzékeny a nehézségek lehető elhárításában. Kemény Domokos báró Erdély nevében, megköszöni a magyarországi uraknak az erdélyi vasút ügyében tanúsított eddigi fáradozásaikat, s névszerint Zichy Ödön grófért üriti poharát. Majláth György v.­tárnok­i excja Bar­kóczy János főudvarmester ő excitájához szól, —­­ osztja a koronaőr buzgó óhajtását, az or­szágbírónak vigasztalódását — s hazája szent nevében — a melynek múltjára örömmel, jele­nére rokonszenvvel s jövője elé mindenkor re­ménynyel tekint — kívánja, hogy mindezen óhajtások beteljenek; jelenleg azonban az er­délyi vasút anyagi kérdése forog szőnyegen, melynek megoldója s igy főfeltétele mindenek­előtt a pénz, — s hogy e szükséges pénz, ha bár a külföldről is előteremtve legyen, annak fárad­­hatlan főmestere Zichy Ferencz gróf. Zichy Ferencz gróf e excitáját tehát az Isten éltesse! Majláth­i excia után Manger Károly ur a hivatását annyi erélylyel felfogó magyar gaz­dasági egyletért emelő poharát Végül nem mulaszthatjuk még el, hogy ki ne emeljük S­z­é­c­h­e­n Antal gróf ő extrájának is hazafias áldomását. Ezen a legutoljára tartottak közül való áldomásnak értelme, legyen egy­szersmind berekesztője a mi jelen sorainknak is. Ám látjuk és tapasztaljuk — szóla a nemes gróf, — hogy az erdélyi vasút vállalata mennyi ne­hézséggel és fáradozással van egybekötve. Tü­relem, egyenlő akarat s munkás kitartás mégis ma már egy lépéssel ebben is előbbre vitt ben­nünket, s e haladás reményt ad, hogy kibonta­­kozandván az akadályokból, — e vállalattal is czélhoz jutunk. Legyen ezen példa biztató s kö­vetendő előképe annak, hogy többi nagy és ne­héz országos kérdéseink is, felekezetesség, gyű­lölet és szenvedély nélkül, kölcsönös türelem, egyenlő akarat és munkás kitartás mellett — „annyi balszerencse közt s oly sok viszály után“ szerencsésen megoldatni fognak! (Független.) Kü­lönfélék. Pest, jan. 12. * A zágrábi cs. k. katonai főparancsnokság a magyar kir. helytartótanácshoz hivatalos iratot intézett, melyben tegnapi számunk megnyugtató hire a bosnyákországi állítólagos pestist illetőleg teljesen igazolva van. Fordulnak ugyan elő Boszniában az emberek között hirtelen halált okozó betegségek, a­melyek abból származnak, mivel az illetők a marhavészben, vagy egyéb betegségben elhullott marhák húsaiból jól ellak­tak , de járványos pestisről szó sincs. Travnik és Lipnó között ugyanezen ok következtében for­dult elő egy u. n. „carbunculus malignus“ be­tegségi eset , s a rémletes pestishir ebből kere­kedett. — Ezen adatok hivatalosan constatirozva lévén, a határokon elrendelt teljes közleke­dési elzárás, a rendes vesztegzárlat időre redu­­cáltatott. * A kolozsvár-brassói vonalt illetőleg a „P. Lloyd“ azon fontos helyreigazítást tartalmazza, hogy „Bischoffshheim et Hirsch“ belga bankár­ház föltételei között sem írásban, sem szóbelileg elő nem fordult az, miszerint az arad-szebe­­ni vonal ne építtessék ki. Minthogy ezen föltételt a „Lt.“ bécsi levelezője után mi is közöltük, ezennel közöljük a helyreigazítást is. * Jeles Aranyunk „Koszoru“-jának második száma már sokkal ízletesebb külalakban jelent meg. E tekintetben a szerkesztőségnek követ­kező nyilatkozatát olvassuk : „Lapunk első szá­mának külső kiállítása nem egészen úgy ütött ki, mint magunk is vártuk. Egyszerűet akartunk, az igaz, de mégis valahogy díszesebbet. A „Fi­gyelő“ papírja, nyomása, betűje egyelőre — míg a t. közönség pártolása felől biztosítva nem valünk — elég tisztességesnek látszott ne­künk, hogy zsenge vállalatunkat, mely nem a külső fényre irányul, azon mintára megindítsuk. Erre szerződtünk tehát, nem is ígértünk e rész­ben egyebet, minthogy a „Figyelő“ alakjában, másfél évén, fog a „Koszorú“ megjelenni. De mivel egyik nyomda kiállítmánya többnyire más jellegű, mint a másiké ; úgy történt a „íso­­szoru“-val is. A különbség szembetűnő, előnyé­re­ vagy hátrányára - nem akarjuk itt feszegetni. Most már nagyobb változtatásokat nem igen te­hetni , apróbbakat megkísértünk. A mai szám papírja hosszabb alakú, felül alul nagyobb szél marad, mire annak idején jó lesz figyelmeztetni a könyvkötőt. Egyszersmind intézkedtünk, hogy ezentúl hasonló fehérségű, de tömöttebb, súlyosabb és így szebb papírra nyomassék. Mihelyt a megren­delt papír megérkezik, azonnal arra fogjuk nyo­matni. A­z előfizetők száma lehetővé teszi, hogy beváltsuk az írói arczképek iránt adott ígére­tünket is. Rajta vagyunk, hogy mihelyt az elő­fizetések befolynak, s így a példányok száma meg lesz állapodva, a képek melléklését meg­kezdhessük. Lapunk homlok­betűit is megvál­toztatván, szükségesnek láttuk az 1-ső szám első lapját az egyformaság kedvéért újra nyomatni, és t. előfizetőink számára, kik talán a „Koszo­rú“ t be akarják köttetni, e 2-dik számmal meg­­küldjük.“ * Az angol gőzhajótársulatra vonatkozóig írják az „Ország“nak f. hó 7-kéről Uj-Moldova­­bányáról : „Épen most veszem Nándor-Fehér­­várról a hirt, hogy valami Berkeley Miles ur, angol felhatalmazott, átvette a franczia-szerb tár­saságtól gőzhajóit és többi megvett készleteit s legközelebb a dobrai kőszéntelepeket is átveszi az angol uj társaság részére. Nándor-Fehérvárott kérdezték a nevezett urat a szerb kormány ne­vében, létrejött-e az egyesülés a magyar gőzha­­józási társasággal, mire Berkeley kitérőleg felelt, és csak azt ígérte, hogy rajta lesz, hogy az egye­sülés valósuljon. „Már ebből látja szerkesztő úr, hogy a szerb kormány nagyon érdekeltnek mu­tatja magát az egyesülés dolgában, de még cse­kély személyemet is fölkérték, tudakozódjam Pesten a dolog mibenlétéről, különösen való-e, hogy az angol társaság alkudozásban van a ma­gyar társasággal? és hogy az egyesülés remél­­hető-e?“ Erre az „Org“ szerkesztője ezen meg­jegyzést teszi : „Úgy halljuk, hogy az alkudozá­sok e tekintetben megszűntek. Ha még folynak, a legnagyobb titokban folynak.“ * A rozsnyói takarékpénztár már megkezdte működését 40,000 ftnyi alappal, mely már be is fizettetett. * Dr. Mezei Lipót, ki, mint tudva van, Szi­lágyi Virgillel volt fogva, ítéltetett el és nyert kegyelmet, most mint elmebeteg Schwarczer budai tébolydájában ápoltatik. („F.“) * Kölcsey remek „Hymnusz“-át dr. Jó­­zseffy Vilmos, és Reich Ignácz ó-héber nyelvre leforditák, még pedig versben, s a „Ma­gyar Izraelita“ külön mellékleteképen, ennek mai száma mellett szétküldötték. * Holnapután, azaz f. hó 14-én d. u. 4 órakor a Lloydteremben Meisel W. A. tudor által hang­verseny fog tartatni az izraeli szegénytanulók segélyezésére. Az érdekes programm itt követ­kezik : I. szakasz. 1) „Pensée fugitiv“ Heller és Ernsttől, hegedűn és zongorán előadják Deutsch Vili és Czeke Sándor. 2) Szavazat Davison Bogumil úrtól. 3) „Cavatine“ Maria di Rohan operából, énekli Láng Paulina k. a. 4) Dalok, énekli Braun Lajos úr. 5) Nagy ária „Dom Sebastián“-ból, énekli Weisz Johanna k. a. 6)­­Setze nur den Fall“ költemény, szavalja Delia ilermin k. a. II. szakasz. 1) Fóthi dal, szavalja Egressy Gábor ur. 2) „Kettős“ Don Juan operá­ból, éneklik Markovits Ilka k. a., és Bignio ur. 3) Cavatine „Ördög Róbert“ operából, énekli Braun Katalin k. a. 4) Áldás a „Próféta" ope­rából énekli Weiss Johanna k. a. 5) Bölcsődal zongorán és hegedűn, előadják Czeke Sándor és Deutsch Vili urak. Helyárak : Körszék 3 ft, zártszék­­ ft, álló­hely 1 ft. Jegyeket válhatni a műkereskedésekben. *Simonffy Kálmán kedvelt zeneszerzőnk — mint előlegesen már jelentek — kiadja vá­logatott zeneműveit. Most már a programm előt­tünk lévén, részletesen értesíthetjük­­. előfize­tőinket. Czime e zenemű füzetnek „Dalvirá­­g­o­k“ , tartalmazand negyven eredeti ma­gyar zenedarabot Arany, Atala, Dózsa, Flóra, Izidóra, Lévai, Lisznay, Malvina, Petőfi, Thaly, Tompa, Tóth Kálmán, Vecsey, Vörösmarty stb. dalaira. — Simonffy Kálmán zeneszezményei dicséretre nem szorulnak ; legnagyobb dicsére­tük az, hogy majd mind átmentek a nép ajkaira, s Pozsonytól Brassóig egy iránt zengenek. E köz­­kedvességü dalok jelen összes gyűjteményét a t. közönség annál nagyobb részvétben részesítheti, mivel ára a terjedelmes füzetnek csak 2 ft; egy-egy darab tehát csak 5 krba kerül. Az előfi­zetési pénzek f. é. mart. 15-kéig Pestre S­z­a­­lay Alajos ügyvéd úrhoz (fehérhajó-utcza 7 sz) küldendők. Minden 10 előfizetőre egy tisztelet­példány jár. — Az orvostan­hallgatókat segélyző­ egylet javára tartandó tánczvigalom rendező bizottsága következőkép alakult meg: Elnök: Ráth József. Alelnök Lenk Gusztáv. Pénztárnok Krenn Géza. Ellenőr Mangin Károly. Jegyző Tatay Adolf. Bizottsági tagok: Császár N. János, Demjano­­vits János, Engel Imre, Fodor József, Szentki­rályi Kázmér, Engel Gyula, Scholcz Károly. E megalakulást a választmány tudomásul veszi, s a rendező bizottságot működésében gyámoli­­tandja. Pest, január 12. 1863. Varga Geiza, ideigl. titkár. * Az idei bécsi lóversenyek május 15. 17. és 18-dik napjára a „V. V. Lapok“ sze­rint a következő renddel vannak kitűzve : Pénte­ken máj. 15-én. 1. Megnyitó verseny. 2. Második osztr. cs.dij. 3. Elegyverseny 500 ft dij 3 éves lovak számára. 4. Asszonyságok dija. — Vasár­nap, május 17-én: 1. Vándorló ivadékverseny. 2. Első osztályú császárdij. 3. Gr. Kinsky Oct. dij. 4. Bécsi polgárdij. 5. Gátverseny. — Hétfőn, május 18-án: 1. Elegyverseny, minden ország­beli lovak számára. 2. Freudenaui egyleti dij 1000 ft. 3. Harmadik osztályú császárdij 100 arany, handicap. 4. Eladó verseny, 500 ft egy­­leti dij. — Bővebben a közlendő előrajz fog szólani. * Hivatalos adatoknál fogva a halálozás Ko­lozsvárit a múlt évben nagyobb volt, mint az az­előtti években. — A meghaltak száma ugyanis 1126; ezek közül 616 férfi, 510 nő. Korra néz­ve születéstől egy évesig meghalt 343, 1—10 évesig 285, 10—20 éves 70, 20—40 évesig 165, 40—60 139, 60—80 évig 104, 80 éven felül 20. A halál okát tekintve : halva született 26, vele­született gyengeségben meghalt 29, kisded görcs­ben mintegy 76, aggkórságban 39 ; ezek után legkiválóbb betegségek valának; a tüdővész, sorvadás, vizkórság, typhus, hólyagos himlő, szélhüdés és kisebb mértékben a lobos termé­szetűek. * A tordai kaszinó f. hó 4 -én tartott közgyű­lésén elnökké Z­­­­­i­c­h István ur választatott meg 2 szavazattöbbséggel; utána legtöbb szava­­zatot Veres Lajos, és P­u­h­l Ignácz urak kaptak. * Öngyilkossági kísérlet: Egy elö­­haladt korú állástalan egyéniség, ki azelőtt több városban az irgalmasok szerzeteiben volt alkal­mazva, onnan azonban végre elbocsáttatott, kö­zelebbről mint állítják életuntságból megmér­gezte magát. Most a Rókus kórházban kínlódik. * Györmegyében a marhavész újra kiütött, s nevezetesen Csanakon és Nagy-Barátiban már tetemes pusztításokat tett. Ugyancsak Györme­gyében, Táplányon múlt pénteken tűz volt, s a „Gy. K.“ szerint 120 darab sertés menthetlen bennégett . Telegráfi tudósítás a bécsi börzéről január 12-én. 5 % metalliques.......................... 76.25. Nemzeti kölcsön.......................... 82.20. Bankrészvény...............................821. — Hitelintézet.................................... 229. — Ezüst.................................................112.50. Londoni váltók.........................114.­­ Arany................................................5.45. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jan. 13-ra van kitűzve : „Norma.“ Opera 2 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jan. 13-ra van kitűzve: Műkedvelő előadás. „Házassági három parancs.“ Vígjáték 3 felv. „P. Napló“ magántársürgönye. Páris, január 12. A császár trónbe­széde, melylyel a törvényhozó­ test ez évi ülésszakát megnyitá, a külpolitika előadásával kezdődik a közelebb lefolyt öt év alatt. Az Olaszországra vonatkozó passus így hangzik: Fegyvereink védték Olaszország függetlenségét, a­nélkül hogy forradalommal szegedségre léptek volna, a­nélkül hogy egykori elleneinkkel való jó viszonyainkat, a csatártéren túl, meg­zavarták volna, s a­nélkül, hogy elhagy­tuk volna a szent atyját, a­kinek támo­gatására minket becsületünk és korábbi kötelezettségeink köteleztek. A trónbeszéd megemlíti a spanyol vi­szály, és a svájczi differentia eligazítását, a kereskedelmi szerződéseket Angliával, Belgiummal, Poroszországgal, Olaszor­szággal, Svájc­c­al, továbbá a császár összejöveteleit az uralkodók nagyobb ré­szével ; ezen találkozásokból baráti viszo­nyok keletkeztek, melyek az európai bé­kének mind megannyi zálogai. A béke a görögországi események által valószínű­­­leg nem fog megháboríttatni. A trónbeszéd ezután a belhelyzetre tér át. Megemlíti az amnestiát: az állam­i­ politikai események. ANGOLORSZÁG. Elliotnak a görög ideigle­nes kormányhoz intézett „Memoranduma“, me­lyet Russel lord rendeletére a „Gazette“ közzé tett, képezi az angol lapok kommentárainak fő­­érdekű tárgyát. A „Herald“ a lapunkban már két ízben is ismertetett emlékiratra azt mondja, hogy „első lépés az a britt birodalom szétszelésé­­re.“ A „Morning Post“ következő kommentárral kíséri az Elliotféle emlékiratot: Azon hír, me­lyet a „Gazette“ közzé tesz, nem annyira újdon­sága, mint hivatalos jelentősége miatt nevezetes. Mostanáig nem lehetett a róm­ai parlament kí­vánságának eleget tenni, mert Görögország Ottó uralkodása alatt egész Európában a legroszabbul kormányzott országok egyike volt, folytonos fenyegetést képezve kelet békéje s nyu­galma ellen. A forradalom egészen más alakot adott a dolgoknak. Az egyedüli kétség még az, ha vájjon lesznek , az érdeklettek oly önzéstele­­nek, mint Anglia. Megbízható forrásból úgy ér­tesülünk, hogy azon lépés, melyet Angolország tett, egyáltalában nem hozta közelebb a végel­döntést. A görög politikusok irigykednek a róm­ai aristokratia gazdagságára s tehetségére , s nem örömest fogadják ezen igen veszélyes versenytár­sakat. Először azonban azt kell megtudnunk, hajlandó-e a hét­ szigetes köztársaság a britt zászló oltalma alól kivonulni. Nem bírjuk átlátni, mi haszna lenne abból a róniaiaknak, ha bennünket, angolokat, elhagynának. Ha azonban ennek da­czára is anyagi s politikai érdekeiket a nemzetiség oltárán akarják feláldozni, erre most teljesen fel lesznek hatalmazva. Ha ugyanazért az első sor­ban érdeklettek a róniai szigetekről való lemon­dást fogják sürgetni, s ha Európa helyben fogja hagyni ezen lemondást, mi oly reánk bízott hi­vatallal fogunk felhagyni, a­melyet éveken át nagy pénzköltekezéssel, s meg nem érdemlett kárhoztatás közt viseltünk. Gladstone úr ki fogja hihetőleg mutathatni, hogy Anglia a róniai szige­tekről való lemondás által évenként 200,000 fontot fog megtakarítani. A ,Times' szerencsét kíván a görögöknek mostani szerencsés állásukhoz. „Né­hány hónap múlva, mondja a cytilap, egy görög sem fog vonakodni, elismerni azt, hogy mennyit nyert hazája a forradalom által, s hogy Anglia s a többi védhatalmasságok, mennyire becsületesen viselték magukat Görögország irányában. Görög­ország érvényre emelte önmaga irányában azon elvet, melynek Olaszország annyit köszönhet, azt tudniillik, hogy a nép, mint nemzet, önállónak tekintetik. Megtámadtatás esetében hatalmas ba­rátokat hívhat segítségül, s minden tisztán görög belügyi kérdésekben visszautasíthat minden kí­vülről jövő rendelkezést.Ezen vívmány bizonyára kárpótlás azon csalódásért,mely őket az által érte, hogy Alfred hg nem fogadta el a koronát. Azután következik a róniai szigetek annexiója, a­me­lyet, legalább az angol kormányt illetőleg, bevég­­zett ténynek lehet tekinteni. Ezen annexió lesz a görög forradalomnak zsenge gyümölcse, a­melyet azonnal le lehet szakítani, mihelyt Ausz­tria aggodalmai lecsillapulnak. Választható feje­delem fog találkozni, Alfred is el fog felejtetni, s a pereznyi elégedetlenség sem tart soká,­­ hanem a solid előnyök meg fognak maradni, s a görögök mindig vissza fognak emlékezni arra, a­mit az 1861-ki forradalom által nyertek.“ FRANCZIAORSZÁG, Páris január 8. Olasz körökben rész néven veszik, hogy a „Moniteur“ a pápának a franczia megszálló sereghez intézett újévi beszédét közzé tette. Úgy látszik azonban, nem valósul, hogy Ni­gr a lovagi közzététel ellen tiltakozott volna. Az,Union­ a ,Moniteur-étől elté­rő némi variánsokkal közli a szent atya beszédét. Az első szerint IX. Pius „istentelen“ (l’impre) név­vel jelölte a piemonti kormányt; a M. szerint csak ellenségnek nevezte. — A „France“ el van ragadtatva a gyönyörű beszédtől. Szerinte nincs többé római kérdés. Az „Opinion Nationale“ úgy látszik, nem tartja tanácsosnak a pápai be­szédet tárgyalni. Csupán a „Presse“, a napi dialectica ezen acrobatája, veszi magának azon kiváltságot, hogy szokott abstractioi segedelmé­vel elmondjon oly dolgokat, melyeket másutt ba­jos volna elmondani. Egyébiránt úgy látszik, hogy a tuileriákban jelenleg mind a kül-, mind a belpolitikát illetőleg a jelszó „lecsillapítani a hullámokat." A senatus­­ban a római kérdés tárgyalását a legszűkebb korlátok közé akarják szorítani. Nem elég, hogy — a mint már jelentek — Napóleon herczeg csak­ugyan utazni megy, hanem, ha a hírnek hinni lehet, azon többi senatorok is, a­kik­ az előbbi ülésszakokban a herczegéshez hasonló nézeteket képviseltek, ujjmutatást kaptak volna, hogy ezen felette kényes tárgyba a császár óhajtására ezút­tal ne ereszkedjenek. P­­­é­t­r­i urat nevezetesen azok közé számítják, a­kik a szónoklatról előre lemondtak. Vagy nem is lesz tehát semmi vita a pápai ügyekről, vagy ha lesz, akkor egyedül a világi hatalom előharczosai fogják vinni a szót. E részben sok függ a válaszfelirat szerkezetétől. — A „France“ fontos tudósítás gyanánt közli Madridból, hogy O’Donnel a képviselőházban nagy többséget fog nyerni, miután a legbefolyá­sosabb képviselők nagy számmal ígérték meg neki, hogy minden esetre támogatják. A „Fram­ce“ határozottan jó barátjává lett a spanyol ka­binet mostani elnökének, mióta egy sürgöny az­zal ijesztette meg, hogy miniszter-változás eseté­ben minden kilátás szerint Prim tlik lenne hi­vatva az örökségre. A „France“ azt is jelenti, hogy nemcsak a ceutai és melillai, hanem az algesirási kikötőt is szabad kikötővé akarják tenni, hogy Gibraltárral versenyezzen, adásoknak korlátlanabb ellenőrzését, a szárazi és tengeri haderő lejebb szállítását. Az indirect adók szakadatlanul több jö­vedelmet adnak az ország jóllétének gya­rapodásánál fogva, és ha az amerikai há­ború nincs, a császárság helyzete virágzó volna. Az ezen válság által előidézett kény­­szerített munka­pangás megérdemli a gon­doskodást, hogy tehát segély nyújtathas­­sék, a törvényhozó­ testtől a kormány hi­telnyitást fog kérni e czélra. Az amerikai háború lecsendítését, miután a nagy ten­geri hatalmak az interventióhoz nem csat­­lakoz­nak, a császár kedvezőbb időpontra halasztotta. A trónbeszéd végül azon fel­szólítást intézi a képviselőkhöz, hogy a fenálló intézmények tökélyesbítésére köz­reműködjenek, s majdan hazatérve azon legyenek, hogy oly férfiak választassanak meg, a­milyenek jelenleg a képviselő­ kam­rában ülnek. Felelős szerkesztő : Báró Kemény Zsigmond. Távirati jelentések. — Páris, jan. 10. (Éjjel.) A „Patrie“ állítja, hogy a „Morning Post“ a konstantinápolyi mi­niszterváltozások valódi okait nem mutatta ki. Fund s a Kupudán basa eltávolítása, kik angol rokonszenvükről ismeretesek, a róm­ai kérdés s a Thessaliában való határszabályozás terve miatt történt. Elliot aligha fog Konstantinápoly­­ba menni. A „France“ a következő közleményt tartal­mazza : „Az Ausztria és Poroszország közötti viszályról szóló hírek megnyugtatók. Ausztriá­nak a delegáltakat illető javaslatnál a német szövetségi gyűlésen valamelyes többsége leend, de azonnal kijelentendi, hogy a Poroszország elleni oppositiót nem akarja a legszélsőbb fokig vinni. Meg fog elégedni azzal, ha constatk­ozta, hogy a reformoknak ellenálló nehézségek nem­­ tőle származnak , s a reformok kivitelét elha­­lasztandja, hogy az államok közti szakadást el­kerülje.“ Konstantinápolyból jelentik, hogy a szultán el van határozva a fegyverelkobzás kérdésében Belgrádon nem engedni. A konstantinápolyi ka­­binetmódosítást ezen godolat inspirálta. A szul­tán erélyesebb minisztériumot akar, s maga is nagy tevékenységet fejt ki. A „France“ erősíti, hogy mindenünnen pa­naszok emelkednek „Tuscarora“ amerikai unionista hadihajó ellen, mely Funchal előtt zá­rolást tart fenn, s valamenynyi angol hajót a madeirai vizeken megmotoz. A „Patrie“ római levelei mondják, hogy a szent atya beleegyez egy pénzügyi consulja összehívásába, de csak azon feltétel alatt, hogy Umbriából és a Márkákból is legyenek képvise­lők jelen. — Madrid, jan. 10. Hírek terjednek ka­­binetmódosítás lehetőségéről. Olozaga a képvi­­selőkamrában mondá, ő azt hiszi, hogy a kor­mány a cochinchinai expeditio költségeiért nem kapott elégséges kárpótlást. Ő megrója azt, hogy Collantes Monnak, Ferdinand Miksa trón­jelöltségére vonatkozólag nem válaszolt, s mondja, hogy Collantes pct. 15-én tudott e can­­didatióról, s a szerződés 30-án tiltakozás nél­kül íratott alá. Spanyolországnak csak egy spanyol herczeget kellett volna támogatnia. Re­ménye , hogy a mexikóiak az idegenek fölött diadalmaskodni fognak. Collantes, ki Almonte tervét ismerte, köteles lett volna a monarchia el­len utasításokat diktálni. Spanyolország Mexikó­ban két milliót s nem kevés katonát eredmény nélkül vesztett el. A kabinetnek a csapatok ha­­jóraszállását roszalnia s azokat Mexicóba vissza­küldenie kellett volna. Ha ezt magasb befolyá­sok meggátolták, le kellett volna lépnie. Mon visszatérte után nem kellett volna követet kül­deni Párisba. Ő azt hiszi, hogy az 1808-i május 2-ának megünneplése hazafias esemény fogna lenni. Végül felhívja Olozaga a minisztériumot, hogy ez a függő kérdések megoldását mások­nak engedje át. — U­­ - Y­o­r­k, dec. 31. Banks tábornok ex­­peditiója 14-én Ús Orleansba érkezett. Banks helyettesíté Buttlert, s Batonrouget minden el­lenállás nélkül megszállá. Ez fog az expeditió kiindulási pontjául szolgálni. Az unionista csa­patok hír szerint elfoglalták a 2. számú szigetet. A confoederáltak lovassága Stuart vezénylete alatt Burnside háta mögött Duonfriesbe és Oc­­noquaba bevonult. Stuart 12 mérföldnyire ha­tolt Alexandria előtt. Az unionisták megkísérlik visszavonulását elvágni. Banks felfüggeszté Új- Orleansban a birtok­eladást a kormány részére. Buttler parancsot kapott Washingtonba menni. Chase felhatalmaztatott 290 millió kincstári jegy kibocsátására. Stuart lovassága, 1590 fő, egy ütleggel tegnap a Potomac-­on áthatolt, s jelen­leg Marylandban Frederick felé vonul. A demo­­crata egylet Lincolntól engedélyt kér, hogy biz­tosok küldethessenek a fellázadt államokba, a háború megszüntetése végett. — Vera­ Cruz, dec. 10. Forey tábornok két fontos positiót foglalt el, melyek Pueblába vezetnek; intézkedéseket tesz az előhatolásra. Miramo­n támogatja a franczia expeditiót. A me­­xicói congressus egy kiáltványban erélyes ellen­állásra szólít föl. — Kassel, jan. 11. Dehn-Rothenfels elbo­csátásának oka, hogy a Poroszországgal való di­­plomatiai összeköttetés megújítását, s a keres­kedelmi szerződést helyeslését kabinetkérdéssé tette. Stiernberg is beadta lemondását. — Frankfurt, jan. 10. Az „Europe“ sze­rint egyetlen értekezlet elég leend arra, hogy a Franczia­ és Olaszország közötti kereskedelmi, szerződés végleges aláírása legközelebb előké­szíttessék. Minden akadály, a­mely által a tár­gyalások megszakasztottak, el van hárítva. — Scialoja visszamegy Párisba. — Berlin, jan. 10. A „Kreuzzeitung“ befe­jezi programmezikkét, s ezeket mondja : Po­roszország s Ausztria egyetértése nélkül az 1863-i év nem valódi örömév. Poroszország egyetértése Ausztriával már maga Németország egysége. E nélkül Poroszország úgy, mint Ausztria, ki fognak válni a nagyhatalmasságok sorából, a mihez már 1859 óta az út egyengettetik, s végre Németor­szág, s Ausztria és Poroszország is eltűnnének a térképről. — Madrid, jan. 9. A követkamrában még egyre tart a vita Mexikó felett. A lemondásokra még semmi sem határoztatott. Coelhos elbocsát­­tatása még nem hivatalos. — Mün­c­h­en, január 10. — Felsége, a ná­polyi királynő, a kolostort Augsburgban ma oda­hagyta, s ma este ide érkezett. A királynő egy­előre itt fog maradni. — Drezda, jan. 10. A mai „Dresd. J.“ egy miniszteri rendeletet közöl, melylyel a „Berliner Volks Zeitung“ kitiltása Szászországból, felfüg­­gesztetik. — Turin, jan. 10. A „Diriito“ közli a ró­mai tettek pártja új bizottmányának feliratát Garibaldihoz, ki az elnökséggel megkináltatik, s Garibaldi válaszát, ki az ajánlatot elfogadja. Garibaldi ezélzást tesz a régi bizottmányra, s fel­szólítja a rómaiakat, hogy ne hallgassanak többé amannak tanácsára, hanem csak önmagukban bízzanak. Az „Opinione" ily czím alatt: „Kölcsön“, egy czikket közöl, mely constatkrozza, hogy a kor­mány pénzügyi helyzete megengedné a kölcsön­nek elnapolását 1864-ig. Mindazáltal politikai okok vannak, melyek arra hívnak föl, hogy a kormány azonnal fölhatalmazást kérjen, hogy a kölcsönt alkalmas pillanatban megköthesse. — Páris, jan. 10. A „Nation“ megerősíti, hogy az olasz parlament jan. vége előtt meg fog nyittatni. A „Le Nord“ szerint Napoleon hg el­utazása még nincs véglegesen elhatározva.

Next