Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)

1863-02-27 / 3912. szám

ajdonos változására vonatkozó adatok följegyez­tetnek. . , 10. §• A társaság tagjául csak az ismertetik el, kinek neve, mint társulati tag (részvényes), a részvénykönyvbe beiktatva van. , 11. §• Az igazgatóság helybenhagyásával min­den részvény más egyénnek eladható, azon eset­ben ha az igazgatóság czélszerűbbnek nem vélné ezen részvényt ugyanazon feltételek mellett, azaz : az akkori árfolyam szerint megvenni ; a társaságnak azonban semmi ürügy alatt sem sza­bad a kiadott részvények 10 ed részénél többet magáévá tenni. 12. §. Minden részvényes nyereményen és vesz­teségen, részvényei vagy az arra fizetett összeg arányában osztozik, a veszteség azonban csupán a részvény névértékéig terjedhet, és a már telje­sen befizetett részvény után a részvényes után­­fizetésre semmi esetre sem köteleztethetik. 13. §: Minden részvény évenkint 5 /0-tolit ka­matoz, ezenkívül a kiderítendő tiszta haszon éven­­kinti maradéka a részvényeseket, mint osztalék illeti. ... . . 14 §. A részvény­aláírók, az ideiglenes igaz­­gatós­ág­ felszólítása folytán, köteleztetnek az alá­írt részvény névértékét, az erre kijelölt pénztárnál készpénzben letenni, vagy pedig kötelezhetik magukat az aláírt részvény fejében, a felszólítás után tüstént, havonkinti részletfizetésekben azt befizetni, mely­ azonban 20 ft o. é.-nél kevesebb nem lehet. 15. §. Ha netán egy részvényes 20 ftnyi részletfizetésével, háromszori felszólítás után, három hónál tovább hátralékban lenne, az igazgatóságnak joga van ezen részvényt meg­semmisíteni és a már befizetett összeget a tarta­lék­ tőkéhez csatolni. 16. §• Csak azon esetben, ha az alapvagyon­­részlet, azaz 200 ft o. é. egészen befizetve van, lehet az erre vonatkozó részvényt kiszolgáltatni, addig pedig a részletfizetésről ideiglenes nyugták adatnak az illetőknek. 17. §. A teljesen befizetett üzlet­évnek zár­számadása után,a részvénytulajdonost csak azon esetben, ha az egész részvényilletéket teljesen befizette, vagy pedig részletfizetés által ki­egészítette, illeti az 5%-tóli kamaton kívül, a részvényére eső osztalék. 18. §. Míg egy részvény teljesen befizetve nincs, az erre történt részletfizetések, mint ka­matozó pénzbetétek tekintetnek, és az erre eső 5­­0-tóli kamat nem szolgáltatik ki, hanem a névérték hamarább kiegészítése végett, az ille­tőnek, mint részletfizetés iratik be. 19. §. A részvényekre fizetett összegek,az első erre fizetett részletfizetés időpontjától, az alap­­szabályilag biztosított társasági jog föntartása vé­gett, a társaságnál lezálogosítatnak és a társaság feloszlatása előtt vissza nem követelhetők. 20. §: A társasági tagok kezeskednek alapva­­gyon-betételükkel a megszerzett részvények szá­ma, vagy az erre fizetett részlet­összeg arányáig; minden ezen hitelintézet által elvállalt kötele­zettségekért, a kezelési költségek fedezéséért, és a kamatozó pénzbetételek­ és azok kamato­zásáért. 21. §. Ha egy vagy több részvény tulajdonosa csőd alá jutna, vagy pedig meghatároznék és an­nak örököse a társulati tagság alapszabályilag meghatározott kellékeivel nem bírna, vagy a társulatba lépni nem szándékoznék,akkor ez eset­ben is a 11. §. határozata érvényes. 22. §. Ha a 15. §. értelmében egy részvény megsemmisíttetik, akkor az igazgatóság által egy új, ugyanazon számmal ellátott részvény adatik ki, az akkori árfolyam szerint, de soha a névértéken alul, és az új tulajdonos nevére ira­tik. Ezen eljárás minden más­ esetben is alkal­­maztatik, ha t. i. az igazgatóság egy részvényt visszavesz, vagy más valakinek eladatja. 23. §. A hitelintézet hatáskörének megkezdé­sekor minden részvényaláíró, ki az első 20 ft o. é. részletet befizette, a megalapító közgyűlé­sen szavazati joggal bir. 24. §. Ha a megalapítandó közgyűlésen azon határozat mondatna ki , hogy a visszatartott részvények (4. §.) egy része kiadassanak és 20 ft o. é.-nél kevesebb részletfizetés is megen­gedtessék, akkor ezen részvényesek csak azon esetben lépnek alapszabályilag meghatározott jogukba, ha az illetők egy részvény becsértéké­nek felét már letették. 25. §: Minden részvényes egy szavazattal bír. Öt részvény tulajdonosa pedig három szavazatot nyer. Több szavazattal egy részvé­nyes sem bírhat. 26. §: Minden részvényes, ki a közgyűlésen személyesen meg nem jelenhet, helyettesítésére más részvényest felhatalmazhat , ezt azonban nyolcz nappal előbb az igazgatóságnak bejelen­teni köteleztetik. Öt szavazatnál többet egy meg­hatalmazott sem gyakorolhat. 27. §. Minden részvényes választó és választ­ható, de a társasági választmánynál és igazgató­ságnál az iparos osztályból 2/s résznél soha ke­vesebb nem lehet. _­­ 28. §.­A társaság minden bizottmányi tagja,3,az igazgatósági tag 4 részvényt köteles a pénztárnál letenni. 29. §. Minden rész­vény­es,az aláírt minden egyes részvényért köteles az első részletfizetéskor 4 ft -. é letenni, mint szinte mindenki fizetni tartozik, kinek nevére egy részvény átiratik. Egy része ennek az intézet első beszerzési költségei fede­zésére, a maradandó fölösleg pedig a tartaléktő­­ke alapítására fordíttatik. 30. § A társaság hitelezői csak a társaság irá­­ban, de egyes tagok ellen semmi esetre sem gya­korolhatnak követelési jogot. 10. A társaság fönállásának tartama. 31. §. Azon naptól kezdve, melyen az alap­szabályok felsőbb megerősítése folytán a hitel­­intézet működése megkezdetik, az „első magyar ipar-hitelintézet“ fönállásának tartama 30 évre határoztatik. Ezen időszak azonban a közgyűlés határozata által (32. §.) megrövidíthető. ..vagy felsőbb jóváhagyás után­ meghosszabbítható. 32. §. Ha az időfolyama alatt bármily körül­mények által a képezett tartalék-alap kimerítve lenne­­, a részvények ,névértékét 5"/„-tóli vesz­teség érné, akkor az igazgatóság tüstént közgyű­lést hirdetend, mely a társaság feloszlatása, vagy további fenállása fölött határozand. IV. Különös határozatok. 33. §. A hitelintézet czéljának megfelelőleg, különösen iparosoknak hitelre könnyű módot nyújtani, és a váltó­üzlet visszaéléséből eredni szokott részt egész erejével elhárítani törekszik, a hitelintézetnél, ezen czél elérése végett, egy hitel­ egyesület alapittatik, mely tagjainak azon előnyt nyújtja, hogy azok bizonyos összegig, csupán egy aláírással ellátott váltóra is nyerhet­nek előlegezést. 34. §: A hitelintézet tagja lehet minden önálló egyén, ha Pest-Budán lakik, és jellemének be­csületessége szintúgy, mint üzletképessége és rendezett vagyonkörülményei semmi kétséget nem szenvednek. 35. §. Kit a hitel­egyesületbe mint tag belépni óhajt, ebbeli szándékát az igazgatóságnál írásban benyújthatja. 36­ §. Ha az igazgatóság és bíráló-választ­mány által legalább 50 személy a hitelegyesületi tagságra méltónak találtatik, egy gyűlésre meg­hivatnak, hol mindegyik maga előadja az ösz­­szeget, melyre hitelt nyerni akar. 37. §. A hitel­egyesület egy tagjának sem adathatik 100 ft o. é. Összegnél kisebb és a hitel­­intézet az idei összes alapvagyonának 1 száza­lékánál nagyobb összeg. 38. §. Kik a hitelegyesületbe, mint tagok be­léptek, magok közt határozzák meg, vájjon minden egyesnek a kívánt hitel megadassék-e, vájjon az összeg emeltessék-e, vagy pedig ke­vesbítendő legyen. Körükből választanak egy elknlet és fölvételi bizottmányt, mely soha fő­nél kevesebb és 15-nél több tagot ne számláljon. 39. §. Elöülőnek és a fölvételi bizottmányba tagnak csak azok választhatók, kiknek legalább 500 ftnyi o. é. hitel adatott. A fölvételi bizott­mány időnkint­ határoz : váljon az egyes sze­mélynek engedményezett hitel változatlanul meg­maradjon-e, váljon fölemelendő, leszállítandó vagy pedig a hitel egészen megszüntetendő le­gyen-e. 40. §: A fölvételi bizottmány további hatáskö­rét, valamint az összejöveteli időt az igazgató­ság határozza meg. Az igazgatóságnak minden­kor jogában áll : a társasági tagok összhitelét, a megkívántató körülmények szerint, kevesbíteni, vagy egészen felfüggeszteni. 41. §. A hitel­egyesületben lépő, a biztonsá­gi alaptőke képezésére (44. §.) a felvételi napon, 5°/1r.611 kamatot készpénzben fizet a ne­ki helybenhagyott hitelösszegtől. 42. §. A hitelegyesület tagjai egy mindért és mind egyért kezeskednek a hitelintézetnek az egyes tagoknak kiadott kölcsönért. Kötelezik egyszersmind magukat, mihelyt egy tag fizetési képtelensége által a biztonsági alaptőke —mely­ből a veszteség fedözendő — kevesbül, az ere­deti összeg kiegészítésére, minden egyes tagra eső utánfizetési részletet, a felszólítás után 3 nap múlva letenni. Ki ezen kötelezettségnek eleget nem tesz, a hitel­egyesületi tagok névsorából ki­töröltetik, a fölvételnél fizetett összeget pedig elveszti, mely a biztonsági tőke kiegészítésére fordittatik. 43. §: Ki a hitel-egyesületből kilépni szándé­kozik, magát jelenteni köteles, és e jelentés ide­jétől számítandó három hónap után a biztonsági alap­őkére letett összeget ö'Vo-ali kamattal együtt visszakapja, ha csak ezen idő alatt vesz­teség magát elő nem adta, mely esetben az le­vonandó lészen. 44. §. A biz­onsági alaptőkére fizetett össze­gek, mint más, kamatozás végett átvett pénzbe­tétek kezeltetnek, és 5%stalit kamatoznak. A kamatok az üzletév befejezése után adatnak ki, melyek azonban, ki nem vételük esetében, nem kamatoznak. 45. §• A hitel­egyesület mily mérvbeni beho­zatala a hitelintézetnél, és várjon ezen rendele­tek szerint, egy vagy több iparüzletből összeállt testületek és társaságok összes kezesség mellett alakulhatnak-e, melyek tulajdon kezelésük mel­lett kölcsönös számadást visznek, és várjon ezen társaságok egyenként maradjanak-e vagy pedig egy nagy egyesületbe olvadjanak-e össze, mely­nek tagjai csupán egy aláírással ellátott váltóra is bizonyos összeget, mint kölcsönt nyerhetnek, e fölött az igazgatóság határozand. (Folytatjuk.) ügy nemcsak a horvátokra, hanem szintúgy a a­ birodalomra nézve is fölötte előnyös. Hellenbach báró a horvát országgyűlés össze­hívását valószínűtlennek tartja, miután ez az „Agramer Z.“ magas helyzetű névtelenje szerint csak akkor volna összehívható, ha illő helyen eleve meggyőződnek arról, miszerint az ország­gyűlés megküldi követeit a reichsrathba. Most jó a java. A névtelen méltóság szerint a bécsi kormány megalkuszik minden esetre a magyarokkal, mi­után országuk a birodalom felét képezi, s ép azért, ha a horvátok késedelmeznek ezen túl is, minden bizonynyal autonómiájukat hozzák áldo­zatul , mert — úgy­mond — a magyarok min­denek előtt in integrum restitutió­t kö­vetelnek. Hellenbach báró ily rémképtől sem ijed meg. Szerinte a 47. törvénytelen a magyarokra , úgy mint a 48. törvénytelen a horvátokra nézve. A fő — úgy­mond — az, hogy mind a magyar, mind a horvát 61-diki országgyűlési törvényül mondták ki, hogy a kétfelöli jogviszony csakis új szerződés útján alapítható meg. F­e­r­e­n­c­z József: A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. „Második ének a r­e­i­c­h­s­r­a­t­h­r­ó­l.“ Ily czim alatt válaszol Hellenbach báró a hor­vát „Pozor“-ban az „Agr. Ztg“ ismeretes czik­­kére. Mindkét felől mirólunk, magyarokról lé­vén szó, helyén lesz székében megemlékezni egyfelől itt a használatba vett hadi cselekről, más­felől azon modorról, melylyel azokat meg­kerülik, meghiúsítják. Hogy Horvátország soha nem fog egymaga a kül-, a had-, a pénz- és iparügyi kérdésekről határozhatni, az Agramer Zeitung névtelen, de magas állású czikkírójának ezen állítását a báró szerint maguk a horvátok sem tagadják. Miután — a névtelen vezérczikkező szerint — a bécsi kormány maga hozott már alkotmányt, de sőt életbe is léptette, ennélfogva értel­mes, ítélethozatalra képes férfi sofs­se­m fogja azon reményben ringatni magát, hogy elvégre mégis így vagy amúgy reábírható a kormány a februári alkotmány változtatására. Kár volt hát — felel erre a báró — a névtelen excellenttásnak ebbeli irányczikkel fölvett thé­­máját , motívumát kiengesztelésként árulni ; mert világos, hogy e szerint nem kiengesztelés­ről, vagy kiegyezésről, hanem egyenes meghó­dolásról, egyoldalú önmegadásról van szó. A király maga hívta volt föl előterjesztvényé­­ben a horvátokat, küldenék képviselőiket a reichsrathba; miért nem ragadták hát meg az alkotmányos utat és módot a horvátok, oda jut­hatni föl annak idején ? kérdi a névtelen méltó­ság. Ha az országgyűlésnek feladata csak az, hogy magáévá tegye mind,a­mifélére terjesztenek, úgy az alkotmányosság a gyermekeknek szánt játékszernél több nem volna , pedig — mond a báró — szerinte az alkotmányosság az államha­talomban mindkét felöl egyen arányú osztakozás. A horvát udvari kormányszék, meg a horvát helytartótanács tulajdonkép nem is engedmé­nyek, miután bennök és általuk a horvátok a velő helyett csak is a dolog héját, tartalmatlan alakját kapták meg. A horvátok óhajtva óhajtják kiegyezésüket a királylyal, de hát ha lehetetlen még csak hozzá­­ is fogni, míg bizonyos akadályok félre nem to­­­­latnak — mond a báró.­­ Hogy a reichsrath képes vagy csak kész is, a horvátokra aránylag kevesebb adóterhet róni­­ föl, úgy, mint egykor a magyar országgyűlés is­­ csak fél annyit rótt volt fel azokra, mint az ország­­ többi részeire : ezt nem hiheti a báró, miután — úgymond — a birodalom szükségei hová tovább nőttön nőnek, bár másfelől az is igaz, hogy a horvátok adóképessége fogy­ton fogy. Különben — úgymond — hogy ha a reichsrath jogosnak érzi magát a horvátokat egyoldalulag megadóz­tatni, mert ne érezné kötelesnek is a zimony­­fiumei vaspálya tekintetében megszavazni a ka­­matbiztosítást, miután azt másutt is teszi, s az Temesvár, febr. 25-én 18113. Említettem már egyik levelemben, miszerint a Temes- és Béga-szabályozás munkába vételére Dobrzanszky Adolf helytartótanácsos, mint kir. biztos küldetett Temesvárra. E tárgyra nézve most következő részletekkel szolgálhatok. A nevezett kir. biztos úr febr. 15-ére hívta meg az érdekelt földbirtokosokat és községek képvise­lőit egy tanácskozmányra Temesvárra, melyen a szabályozó társulat véglegesen megalaku­landó volt. Ezen nap azonban épen vasárnapra esvén, a biztos úr azt csak előleges eszmecserékre hasz­nálta fel, és a tulajdonképeni alakító gyűlés csak hétfőn február 16-án tartatott meg, még pedig — a 3 évi tétlen himezés hámozás után, lehet mondani — bámulandó gyors és jó eredménynyel. A­mint tudva van, 1859 év nyarán roppant felhőszakadások következtében nagymérvű ki­öntések árasztották el nemcsak a Temes mentén fekvő helységek határait, de a Béga csatorna mellettieket is, minthogy az előbbi — szabályo­sa­lan állapotánál fogva — Temesváron felül több helyütt átcsap árvizeivel a hozzá nagyon közel párhuzamban fekvő Béga völgyébe. A nagy kiterjedésű pusztításokra egyrészt a közön­ség hangosan kezdvén a Temes szabályozását sürgetni, másrészt pedig a kormány is minden felől a károsult községek adó­elengedési kérvé­nyeivel szorongattatván, mely kérvények hiva­talos összeállítása után kitűnt, hogy nem keve­sebb, mint közel 150 ezer holdnyi, nagyobb részt szántóföldek voltak vízzel elborítva; — az akkori temesvári helytartóság haladék nél­kül intézkedett a szabályozási előmunkálatok iránt. Haky Dániel Béga csatornát igazgató mér­nök működése s vezetése alatt még ugyanazon évben a lejtmérési s fölvételi munkálatok meg­tétettek s a tervezetek kidolgoztattak. Nevezete­sen a szabályozást legsürgetőbben igénylő vo­nalat egyelőre a temes-brassói határtól Temes- és Torontál megyéken át a határőrvidékig jelöl­tetvén ki, ezen vonalon számos jelentékenyebb kanyarulatok s kigyózások átmetszései, s a Te­­mesnek mindkét oldalán a szükséges védtöltések készítései, s a mellékágak s kiöntő-erek elzárá­sai hozattak javaslatba. Ezen tervmunkálatok alapján a következő 1860. évben megkisértetett a szükséges csoporto­sítás a munkák felosztása s kivitele végett. So­kat fáradoztak a kormány politikai és építészeti közegei, míg végre oda vitték a dolgot, hogy há­rom, egymástól különálló társulat alakult, t. i. egy a Temes jobb oldalán Topolovetztől Sághig, egy másik ugyanott a Temes baloldalán, végre a harmadik Sághtól le a torontálmegyei vonal mindkét oldalán. De ezen társulatok azóta a mai napig nem tettek semmit. Mi volt az oka? bajos meghatározni. Legvalószínűbb, hogy az egységes vezetés hiánya, de különösen a költségfedezések körüli nehézségek csüggesztették el a vállalkozó szellemet, s a munkatehernek az illetők közt nem egészen méltányos fölosztása, a­mi nem is lehetett máskép, midőn annyi társulat különvált egy meghatározott czél elérésére. Mert míg a jobboldali, temes megyei társulatnál, nagyobb ártérre oszolván meg a munka mennyisége, egy ártéri holdra alig esett volna több 1 és fél írtnyi költségnél, addig a másik két társulat 5, sőt 612 forinttal lett volna terhelve , holott e féle csekélyebb folyóknál rendszerint az egyik part­vidék oly szoros viszonyban áll a másikhoz,hogy egyoldalú szabályozások egymástól függetlenü kl sem vihetők, a­nélkül, hogy az ellenkező ol­dal érdekeivel sokféle összeütközésekbe ne jöj­jenek ; mindenesetre tehát legméltányosabb­­ legigazságosabb, ha tekintet nélkül az ártér jobb vagy baloldali fekvésére, a szabályozási teher egyaránt osztatik fel az érdeklettek összes ártér birtokaira. A Temesváron e napokon folyt tanácskozások következtében ez anomália megszűnt, s felhagy­­­ván az elkülönítve működő társulatok eszméjével oly határozat hozatott,hogy az egész szabályozá­­­si vonal mindkét oldalára, s mind a két megyé­ben összevéve csak is működő társulat alakul­­­jon, melynek munkaterhe most már egyarán felosztva az egész mindkét oldali ártérre, körül­belől csak 402 forintnyi költséget fogna teni egy-egy holdnyi ártérbirtokra. Ez tehát az a fent emlitett jó eredménye a­­ hó 16-ki temesvári gyűlésnek, mely eredmény még fényesebbé tette a gyűlésnek azon szeren­­­csés tapintata, miszerint elnökéül rudnai Niko­lits Sándor urat választá, kinek a közérdeke hazafias buzgósággal fölkaroló érzelmei, s gya­korlati gondolkozása eléggé ismeretesek, és zá­logul szolgálnak, hogy most már teljes bizalom­mal remélhessük ezen ügy erélyesebb előhala­dását. Az érdekelt 150 ezer holdnyi ártérnek körül­belül egy harmada kincstári birtokokhoz, s a csakovári alapítványi jószágokhoz tartozik; egy­­­harmada a többi magán­uradalmakat illeti, és­­ csak egy harmada terheli a községeket. Az első­­ két rész kész­pénzzel fizetendi járandóságát, a harmadik pedig munkájával járul hozzá, a­miér aztán az álladalom részéről azon kedvezmény­ban is részesülend,hogy ezen nemes szabályozá­si munkák­ tartama alatt egyéb átkészitési stb közmunkáktól felmentve leend. Választatott egyúttal a gyűlés kebléből ké választmány is, minden megyére egy, melynél föladata leend a részletes ártér-felvételt s osztá­lyozást minél előbb eszközölni, s annak alapját a repartitió kulcsát akként kidolgozni,hogy — mire a már szerencsésen megkötött egyezkedé­sek ratificatiója az egyezkedő felek némelyike u. m. a kincstár, Temesvár városa stb. részére Párisi jelenségek a lengyel ügyben. Hogy a lengyel kérdés legújabb for­dulata mily feszültségben tartja a kedé­lyeket a franczia fővárosban, mutatja azon a körülmény,hogy a „Constitutionnel“, melynek oly váratlanul fölemelt hangja tette épen a legnagyobb hatást, február 24-iki számában már jónak látja egy rö­vid félhivatalos jegyzékkel csillapítni az aggodalmakat. És valóban, párisi tudósításokban azt olvassuk, hogy míg a hivatalos körökben reménység van hozzá, hogy az Angliával létre­jött, vagy még ezután létre­jövendő egyesség, támogatva talán még Ausztria hozzájárulásával is, a berlini kabinetet arra fogja bírni, hogy elhatározásainak legkompromittálóbb részétől elálljon ; míg e körökben azzal is kecsegtetik magu­kat, hogy Sándor czár, a nyugati Európa tanácsainak és vele született jobb érzületé­nek nyomása alatt engedni fog, s a lengyel felkelést Lengyelország nemzetiségének helyreállításával fegyverzendi le , addig más oldalról azt állítják, hogy ha e remé­nyek megcsalatnának, Napóleon császár ez esetre el van határozva Lengyelország feltámasztásáért ugyanazt tenni, a­mit tett Olaszország feltámasztásáért.­­ Sőt még itt se állapodott meg a fővárosi köz­vélemény pessimismusa. Csapatmozgal­makról beszéltek a keleti határokon, oly utasítások következtében, amelyek Mad­id­a­h­o­n tábornagynak küldettek volna. Beszéltek ezredekről, melyek a lyoni hadseregtől elszakíttatnának, azért, hogy a 3-ik nagy katonai parancsnokság ju­talékát erősbítsék stb. stb. Ezen és hasonló hirek ellen akar visz­­szahatni a „Constitutionnel“ jegyzéke, mely igy hangzik : „Csodálkoznunk kell azon hatáson, melyet a Porosz- és Oroszország közt kötött szerződés hire a börzén okozott. A lapok sok túlságos fé­lelmet ébresztettek e tárgyban. Eddig a fran­­czia kormány nem tett egyebet an­nál, hogy tisztába jött (s’ entendre) a londoni kabinettel arra nézve, mi volna teendő a fennforgó körülmé­nyek közt.“ A „France“, mely a constitutionelli közle­ményt átveszi, természetesnek találja, hogy a Porosz és Oroszország közt létrejött egyezmény­nek ily egyetértést kellett eszközölni a két nyu­gati nagyhatalom közt. De a „France“ még többet akar tudni a „Con­­stitutionnel“-nél. Tudni akarja nevezetesen, hogy „Ausztria hajlandónak látszik közeledni azon közös gondolathoz, mely e nagy kérdésben Angliát és­­ Francziaországot, úgy látszik,egye­­­­síteni fogja.“ Ezen felfedezés után Laguéronniére úr lapja­­ is a kedélyek csillapításához lát, szólván ilye­­ténképen :­­ „Az európai diplomatia ezen mozdulatában mind ez ideig nem kell egyebet látni, mint azon óhajtást, hogy megelőztessenek azon nehézsé­gek, melyeket a lengyelországi kérdés feltá­maszthatna. A kormányok kicserélik eszméiket,­­ nézeteiket, tanácsaikat, mint ily fontos conjunc- i túrák közt kötelességük tenni , azért, hogy­­ megszilárdítsák az általános békét. S ezen­­ gondoskodása valamennyi nagy kabinetnek nem­­­­csak hogy nem nyugtalaníthatja a közvéleményt,­­ de sőt úgy látszik nekünk, csak megnyugtathatja­­ azt. Ha három oly nagy hatalomnak, mint Ausz- t­­ria, Anglia és Francziaország, sikerül egyetér­tésre jutni egy általános érdek és egy igazságos elv megóvására nézve : maga ezen egyesülés a legjobb biztosítéka lesz az európai békének.“ Míg a félhivatalosok így csillapítanak, az „Opi­nion Nationale“ tele torokkal izgat a lengyelek mellett. A Palais-Royal lapja, miután az oroszo­kat Szelim és Csingiszkhán csordáihoz hason­lította, s a lengyel zendülést a lengyeleken elkö­vetett igaztalanságok és bántalmak élénk rajza­­i­val igazolta, így folytatja. „De azt kérdjük Francziaországtól, várjon be­érjük-e mi csupa meddő szánakozással? Mi, a keresztes hadak és a forradalom katonái, el fog­­juk-e tűrni, hogy egy hazug liberalizmussal ta­­karódzó czár, hogy egy isteni jogban magát el­hízott király örökölje a kelet francziáit? Nem vagyunk-e mi többé az isten katonái, s elfeled­tük-e egy középkori krónikának ezen czímét : „Gesta Dei per Francos.“ Nem vagyunk-e mi többé az egyedüli nemzet, mely egy eszméért harczol? . .. Kimondjuk, s nem félünk, hogy va­laki meghazudtol : szép nap lenne az a szebasz­­topoli és solferinoi katonákra nézve, midőn lő­fegyvereiket dobhatnák azon mérlegbe, melyen Lengyelország sorsa mérlegeltetik.“ megérkezend, a kivitel­et idén erélyesen foga­natba is vétethessék. Csak csupán egy oldalról,nevezetesen az állami vasúttársaság részéről emeltettek némi nehézségek s ott is nem annyira az átalános szabályozási terv, mint in specie azon kijelentett szándék el­len, miszerint — a költségek és munkák körüli tetemes meggazdálkodás tekintetéből — aján­latba hozatott az Uniptól Rudnáig húzódó, mint­egy 3 □ mérföldnyi nagy Temes sziget mentén ezen alkalommal az egyik, t. i. a zsebelyi Temes ágát egészen elzárni, s csak a sághit hagyni meg és csak ezt szabályozni s védtöltésekkel ellátni. A temesvár-báziási vasútvonalnak ugyanis itt mind a két Temes ágon egy-egy, költségesen épült, solid hídja van; a zsebelyi ágnak elzárása által tehát az egyik híd idővel egészen vagy nagy részben szükségtelenné, a másik pedig ellenke­zőleg annyira elégtelen mérvűvé válnék, hogy meghosszabítása s erősítése tetemes költségeket venne igénybe. Feltehető azonban a vasúti társaság legális érzelmétől, hogy tekintetbe véve, mennyi károk­nak tétetik ki az országnak legszebb része a mindig gyakrabban ismétlődő vízáradások kö­vetkeztében, nem fogja az oly munkálat késlel­tetését kívánni, mely annyi bajoknak elejét veszi. Könnyítsük, sürgessük inkább a folyók szabá­lyozását mindenkép, é­s gondoljuk meg, hogy Hollandia a csatornáknak gazdagságát és léterét köszöni, és hogy ha milliónyi költségekről is volt szó, a forgalom minden befektetett tőkét busá­san fizete vissza. Az „Op. Nat.“ addig is felszólítja a fiatalságot, a munkásokat, a hölgyeket, terjeszszék Lengyelország mellett azon propagandát, mely előtt az erőhatalom gyengeséggé válik — a szív­ propagan­­dáját. Lengyelországi események. Az ellenfél hibája gyakran többet használ a jóbarát szolgálatainál. A lengyel ügynek eddig­­elő legtöbbet használt Poroszország botlása. Ez adott alkalmat az európai közvéleménynek nyi­latkozására hivatalos alakban is. A lengyelekbe új életet öntött az orosz-porosz szerződés, s ugyan­akkor, midőn útlevelekkel ellátott lengyel emig­ránsokat visz foglyul a muszka katonaság, kiket porosz zsandarija szolgáltatott kezébe, jelentik, hogy Mieroszlavszkij egy fölkelő csapat­osztály nagy lelkesedéssel fogadá a határszélen, s hogy Varsóban a fiatalság a miechowi vereség daczára az előbbinél nagyobb elszántsággal siet a haza védelmére. Mint 22-ről a lengyel határról írják a borosz­lói lapnak, Mieroszlavszky megérkezése, ki, mint mondják, az egész fölkelés vezérletét át­veszi, villámgyorsasággal terjedt el országszerte. Ez esemény oly nagy horderejű, hogy alig lehet belátni következményeit. Egy katonai képzett­ségű hadvezér magában is fölér egy hadsereggel, midőn egyszersmind oly morális tekintély, ki bi­zalmat, lelkesedést tud gerjeszteni. A lengyel fölkeléshez csatlakozik nyíltan egy históriai név, mely eddig hiányzott a lengyeleknél, s mind benn, mind künn megerősíti azon meggyőződést, hogy nem egy kis rész lázadásáról, hanem egy nemzet fölkeléséről van szó. Honfiainál Mierosz­­lavszki megérkezése azon, meglehet csalékony, de ideiglen nagy bátorságot adó meggyőződést keltheti, hogy a franczia kormány támogatást és segélyt ígért kéz alatt a lengyeleknek, a­mit va­lószínűvé tesz a porosz-orosz szerződés. Egy porosz lap (Ostsee Zig) állítja, hogy Mierosz­­lavszki­j szerződés nélkül nem vállalta volna el a főparancsnokságot. Varsóból írják a boroszlói lapnak febr. 22. A felkelők miechovi vesztesége nem hangolta le az itteni lengyeleket, s a titkos forradalmi kor­mányt. Egész erővel készülnek a tavaszszal kezdődő nagyobb harczra, mire jobban akarják szervezni magukat. Ezúttal nemcsak mesterle­gények, hanem a legjobb házak ifjai, igen mű­velt emberek mennek a fölkelő táborokba, azon szótlan elszántsággal, mely a valódi energia jele szokott lenni, s a veszélyek oly megvetésével, mely a spártaiakra emlékeztet, s ezt teszik azon tetemes orosz segédek daczára, melyek ezreden­ként szemek láttára érkeznek Varsóba minden nap. Orosz tisztek oly véleményben vannak, hogy 100,000 ember nem lesz elég a fölkelés elnyomására. — Ugyanazon lapnak írják Ralisból, (lengyel­­országi város, nem messze a poseni határtól). febr. 22. Burzininben, Szieradz mellett egy, Francziaországból jött emigráns csapat egyesült, s e helység papjának vezetése alatt a szieradzi erdőkbe vonult. Jól fegyverkezve és a Párisból nem rég érkezett Drahomireczki herczeg vezérlete alatt a­z 1­0 c­s é­v­i erdőt választék tá­borhelyükül. Ez utóbbi helységben levetették az orosz két­fejű sast, és nemzeti hatóságot nevez­tek ki. Drahomireczki tábora 13-kan 60 ember­ből állott . (egy másik kis osztály t. i. Burzi­­nin felé vonult.) A két tábort az­nap 2 század gyalog s egy csapat kozák vette körül. Heves összeütközés támadt. A legyelek bámulatra mél­tóan viselték magukat, s bár súlyos veszteség­gel, sikerült keresztül vágniok magukat. Ele­sett Drahomireczki, az őket kalauzolt pap, és töb­ben. Ily kis csapatok e környékben oly sűrűn és hirtelen állanak elő, mintha csak a földből teremnének.­­ Mint az „Ost-See-Zeitung“ írja, Mierosz­­lavszkinak 17-dikén történt megérkezte után azonnal feltűzék a fölkelés zászlaját a vloczla­­veki, lipnói, ploczki, konini és kalisi kerületek. E szerint az oroszoknak most az ország egész éjszaknyugati részével gyűlt meg a bajok. — Langievicz táboráról nem érkeztek újabb részletes tudósítások. Mint mondják, tá­bora 4—5 ezer emberből áll — rendezett és szor­galmasan gyakorolt sereg. Langieviczet a nem­zeti bizottság tábornokká nevezte ki. — A telegráf szólott egy Dubienka és Khem­ közt történt ütközetről. (Lengyelország dél­k­el­­­e­t­i sarkában, az orosz határ közelében.) Az itt volt fölkelők Frankovszki elszórt táborának újra egyesült részei voltak ; vezérök B­o­g­d­a­­vics és Radzevszki, s ez, orosz részről vert hadnak hirdetett csapat, újra, mint győze­delmes állott elő. Frankovszki még életben van. Lublinban az oroszok foglya, s Constantin her­czeg parancsot adott, hogy a veszélyes sebekben szenvedőt egész gonddal ápolják.­­ A poroszoszok már elkezdenek járni a szerződésben elvállalt poroszlói tisztekben, sőt némely tudósítások szerint már át is lépte a lengyel határt egy porosz csapat. Thornból (a Visztulának Lengyelországból kiér­kezésénél) február 20-ikáról írják a „Bank und Handels-Zig“-nak. A szomszéd Gollubban állo­másozó porosz csapatoknak febr. 18-ról 19-ikére éjjel lármadobot vertek, mert a szomszédos orosz -fie­n­g­y­e­l, s csalta Drevencz vize által elválasztott Dobrzin várost a fölkelők, hír sze­rint, meg akarták támadni. Mintegy száz­ötven porosz katona átlépte a ha­tárt, s éjjeli egy órakor megszállá Dobrzint. Aztán orosz katonasággal egyesülve, meghajta a szomszéd erdőt, fölkelőket keresve. E keresés sikertelen volt, s a porosz csapat 8 óra múlva visszatért a porosz területre. E hír az itteni (thorni) német lakosságra nagyon rosz benyo­mást tett. A kereskedelmi kamra azonnal folya­modványt intézett a minisztériumhoz, melyben fölfejti az ily eljárásnak a kereskedelmi érde­kekre való rész hatását. E tényről hallgatnak a poseni lapok, s az egész hitelesítést vár. Sokkal bizonyosabb, s még rútabb zsandárkodási tény a poroszok ellen,­a­mit a thorni hetilap tesz közzé : „Hét, porosz területen született lengyelt, kik át akartak lopódzni a határon, haza küldtek, miután nehány napig katonai börtönben tartot­ták ; de négy nem poroszországi születésű, kik útlevelekkel ellátva, szülötte földjükre, P - s­e­n­b­e utaztak külföldről, s 12-ikén Thorn­­ban elfogattak, a porosz zsandármok Ale­­xandrovóba kisértek, hol orosz katonák vették át és kisérték Voczlavekbe. Ez utóbbi városban, mondá egy szemtanú, nagy embertömeg csödült ki eléjökbe, s sirva fogadá őket. A jajveszékelés között hangosan átkozták és fenyegették a németeket“. — E tényről emlékezik a „Danzig.Zig“, s igy

Next