Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)

1863-03-01 / 3914. szám

is, a legkedvezőbb érvek szólnak Mohács mellett, igy p. o. a) hogy az alföldi vasút itt, rövidebb vo­nalon ugyan azon czélt éri el, sőt többet, mert b) Mohácsnál a pécsi gyár műveit, és a kitű­nő jóságú kőszenet is forgalmába ve­heti az alföldi városok és faluk ellátására kik talán majd akkora trágyát nem von­ják el tüzelőnek földeiktől. c) Hogy itt a hires Cselepatak melletti kőbányákból, épitésre, burkolásra, mész­­égetésre alkalmas tört és faragott kövek­kel láthatja el a vasút az alföldi városo­kat, mely tárgyak a kőszénnel együtt mint visszameneti teher (Rückfracht) nagy figyelmet érdemelt és a melyeket sem Eszék, sem Vukovár nem szolgál­tathat. d) Hogy Bátsmegye felső vidéke több terméket adhat egyenesen ezen vasút for­galomnak,mint menyit ez— Baját mellőz­ve — Zombor vidékén a ferencz-csator­­nától elvonni képes lesz. e) Hogy a mohácsi irányban nem fog az alföldi vasútnak versenytársa támad­hatni, mig Eszék és Vukovár Kikindával köttethetvén össze, végre az alföldi vasút a fekete tengeri forgalmat elvesztheti. f) Hogy Mohácsnál épen úgy bevár­hatja az alföldi vasút a fiumei vasút ki­fejtését, mint Eszéknél, és ha ez alatt Pécs csakugyan össze­köti magát Kottorival, (mi Ausztriának Trieszt feletti atyásko­­dásánál fogva hamarabb sikerülhet, mint az önálló fiumei irány), akkor az alföldi vasút, addig is, míg Fiume kisejlik, a trieszti forgalmat veszi föl, és ha majd a fiumei vasút megszületik, akkor világosan látható lesz, hogy honnan hova kell ma­gát azzal az alföldi vasútnak összekötni. g) Végre,hogy legroszabb esetben is Mo­hácsnál megnyeri ezen vasút a pécsi for­galmat, míg Eszéknél —kedvezőtlen viszo­nyok kifejtése mellett —még sok eszten­dőkig felakadhat a vasút folytatása. Kérdem tehát mindezek után, hogy azon hiedelem mellett, miszerint a mohá­csi iránynak mindezen előnyeit mindenki egyszerre látja, ki hivatva van kombi­­nálni, várjon idő előtti volt-e a szakem­berektől annak kimutatása, h­ hogy a mohácsi irány előnyeihez az is hozzájárul, miszerint vasút-híd épí­tésére is a legbiztosabb hely van ezen vonal útjában Szekcsőnél, mi más irá­nyokban alig található. Hiszen nálunk minden érdeklett csak abból combinál­­gatta a vasút iránnyát, hogy hol lehe­­tend a Dunán által kelni. Mert azt tudta, h­ogy a vasút másfel n©m mehet, mint a hidhoz, és azt is tudta, hogy alkalmas hidhely Dunánknál kevés található, és épen ezért a legelső felszól­alás is nálunk a hidhely iránt történt (Rigittai Kovács úr által), és pedig a szak­emberek hozzá­szóllása felhívásával! — Nem a hidhely kérdésbe vétele volt hát nekünk, bátskaiaknak, idő előtti, ha­nem R. ur czikkei késtek el egy pár hó­nappal. Azonban, ki Dunánkat közel­ről nem ismeri, nem csoda, ha a hid épí­tését könnyebb kérdésnek látja, mint mi­nő az valóban.­—Így p. o. a most tisztelt czikkiró ur Apatinnál a Dráva-torok felett akar a Dunán hidat építeni, hogy Dárdát érinthesse, de nem mondja miért ? Mert hiszen Baranyának ez — semmi! és mégis ezért a Dráván is, Dunán is, hidat épiteni akarni, és pedig oly Dunán, mely minden 40—50 esztendőn másutt folyik? Ezt nem értem ! De erre azt mondja a t. czikkíró, hogy „ő a hydrotechnikai nehéz­ségeket mind legyőzni gondolja!“ Én ezt is csak úgy értem, hogy: a­ki a bajt nem ismeri, annak rendesen legtöbb cou­­rageja van!! Az eddig mondottak szerint tehát mind az ország, mind a társulat érde­kei szempontjából, a mohácsi irány nagy előnyben áll az eszéki és vukovári irányok felett. Hátra volna még, hogy e kérdést Bácsmegye érdekei szempontjá­ból is megtekintenek Azonban a pro­vinciális érdekek kifejtése inkább társu­latunk tanácskozásaiban lévén maga he­lyén, mint itt, azért e helyen csak annyit kívánok kimondani, hogy­ provinciális érdekeink szempontjábó egészen más hangon kell beszélnem, mint az országos és társulati szempontokból. Mert nekünk, Bács megye lakosainak, csak örvendenünk kell, ha minél több, s mi­nél hosszabb irányban fognak vasutak megyénkön által húzódni, és igy a Sza­badkáról Zomboron által Eszékre, sőt még inkább a Vukovárra vezetendő vas­utat annyival nagyobb örömmel kell üd­vözölnünk, mivel igy három vasúthoz nyilik kilátásunk! E sorok bezárásakor veszem a „Pesti Napló“ febr. 15-ki számát, melyben Tre­­fort Ágoston ur Dályát jelöli ki irányul Ha a vasút töltése úgy vizetik, mint­­ szeretnők, úgy a dályai irány mindenekfe­lett legkedvezőbb lehet reánk nézve! Azért a megnyugtató nyilt levél írója fo­gadja legőszintébb tiszteletünk nyilváni­tását. , HEVESSY KÁROLY: Román lapszemle. (Dunafejedelemségek.) A „Románul“ bukaresti lap legujóbbi tudósítása szerint a ro­mán pénzügyek zavart állásának rendbehozásá­val megbízott választmány előadója a febr. 13-n tartott országos ülésben jelentvén, miként min­den törekvései mellett sem sikerült a választ­mánynak a budget egyensúlyát helyreállítani, sőt 9 milliónyi deficit fedeztetett föl; ebből ki­indulva, a választmány újból megbizatott,­a bud­­geteket még egyszer tárgyalás alá venni. Ugyancsak ez ülés alkalmával, a válaszfelirat újbóli kidolgozása végett megválasztott ország­­gyűlési bizottmány beadván javaslati szerkeze­tét mely szerkezet három tag által íratott alá,­ minthogy a választmány másik két tagja, a 32 képviselő részéről már egyszer előterjeszte­tett módosítvány mellett maradva, a törvényho­­zásnak ugyanazt, mint a kisebbség szavazatá- nak kifolyását mutatták be. — Az országgyűlés — megjegyzi a „Románul“ a kisebbség szer­kezetét visszautasítandja, s a többség által elő­terjesztett javaslatot veendi tárgyalás alá; azon­ban legalább is 50 képviselő van, kik a 32-fő­­sök által eredmény nélkül előállított módo­­sítványt pártolva, okvetetlen a választmányi többség szerkezete ellen fognak szavazni, nem is tehetvén másként, ha tehát ezeken kívül annak ellene fognak szavazni azon képviselők is, kik Kosztachi Manolachi úrral oly hiszemben van­nak, mintha semmi szükség sem lenne válaszfel­­iratra, a másik javaslat is bizton megbukván, akkor Kosztachi úrnak nézete ténynyé, még­pe­dig az országgyűlés többsége által eszközlött ténynyé fog válni, miáltal önmagát lefegyve­rezte , önmagától odahagyta a tért, kiengedvén venni kezéből az alkotmányos hatalmat, el­­perlik, elenyészik, mielőtt élhetett volna, s mi­­elő­t gyümölcseiből legalább egy jobb részt ad­hatna, melylyel a nemzet a nyomorúság és med­dőség napjaiban egy ideig magát táplálná. A február 16-ikán tartott ülésen Cosadiu, or­szággyűlési tag — mond továbbá a „Románul — interpellálta a hadügyminisztert, felvilágosí­tást kívánván az iránt, ha tudomásával van-e az, hogy katonai tanulmányaikat Párisban végzett több ifjak, a törvény által számukra biztosított rang mellett nincsenek elfogadva a hadseregnél; előadja, miként már oly embereket is látott a hadseregben, kik a muszkáknál, törököknél és németeknél is szolgáltak, s nem képes felfogni, mint lehetne azokat visszautasítani, kiknek más hibájuk nincs, minthogy a párisi intézetekben nyerték katonai kiképeztetésüket, mire a mi­niszter azt válaszolta, hogy a kérdéses ifjak a franzia katonai intézetek tábornok főnökei részé­ről tett rosz megjegyzések szempontjából mel­­lőztettek el. (y) Párisi jelenségek a lengyel kér­désben. A február 26-iki párisi félhivatalos lapoknak kiadott jelszó, úgy látszik, csillapítani a kedé­lyeket Francziaországban, s reagálni az angol sajtó izgatásai ellen, melyek a franczia dics­vágyra a visszaállított Lengyelország képével, és Francziaország rajnai határainak kiegészíté­sével akarnak hatni. Az első feladat a „Constitutionnel“-nek jutó­­, a­mely jelenti, hogy a túlzott félelmek rész­ben elenyésztek. A börze — úgymond — mely tegnap (24-dikén) még bizonyos, semmi által sem igazolt panique-nak engedett, a helyzetet több észszel és hideg vérrel tekinti. A Constitutionnel“ azt hiszi, hogy miután a szabadelvű Európa,s különösen Francziaország egyhangú rokonszenve a lengyelek mellett nyi­latkozott mindjárt a küzdelem kezdetén, a ba­ráti előterjesztések is elegendők lettek volna meggátolni a vérontást oly uralkodónál, a­ki a nagy dolgokat felfogja. „Később ugyan — teszi hozzá a „Constit.“ — a mint mondtuk, a kérdés változott, midőn a február 8 -i egyezmény azt európaivá tette. De mi történt ekkor is? Vala­mint a rokonszenv Lengyelország iránt egyhangú volt, úgy a rászólás a febr. 8-diki egyezmény el­len­­is általános lett, és az egyetértés Francziaország, Anglia és Ausztria klött biz­onyos vo­lt, mielőtt még meg­köttetett volna. A „Constitutionnel“ öröm­mel üdvözli e tényt, mint a béke fenntartójának zálogát, s szembeötlő igazságnak tartja már is, hogy a kibékülés útja járva, és hogy a jog és az igazság békés eszközökkel diadalmaskodni fognak. A javulás a párisi börzén csakugyan neveze­tes áremelkedésben jelentkezett azon hírre, hogy Napóleon császár az orosz czártól oly levelet kapott, melyben ez utóbbi ő­felségét tenné vá­lasztott bíróvá (arbitre) a lengyel ügyekben, ki­jelentvén, hogy határozatát elfogadja. Egy nappal előbb ugyanezen börze még nagy nyugtalanságban volt. Beszélték, hogy a porosz király, vevén a franczia je­gyzéket, kijelentette volna, hogy nem fogad el semmi beavatkozást, s késznek mutatta volna magát elvállalni a visz­­szautasítás minden következményeit. Ez termé­­szetesen nem igen lehetett alapos Miegyebekről elvonatkozva már csak azért is, mert jegyzék nem is küldetett a porosz udvarhoz, hanem csak egy sürgöny a Berlinben lévő franczia nagykö­vethez. Beszélték továbbá, hogy egy 25.000 fő­ből álló tábor üttetnék a Rajnánál. Ennek, az „Ind.­beige“ szerint, csak annyi alapja volna, hogy a chalensi tábor kissé sietve hivat­nék egybe, t. i. nem június vége felé, hanem 15­25. április táján. A börze tehát, valamint ok nélkül ijedt meg febr. 24-dikén, úgy, megle­het, szintén ok nélkül örült meg egy nappal később. Reagálni az angol lapok e tüzelése ellen, e szerep a „Francéinak jutott, s Lagueronniére úr lapja e szerepben egész szenvedélylyel jár el, lényegében azt felelvén a csatornántúli szom­szédnak,hogy „timeo Danaos et dona ferentes.“ Átalában úgy látszik, hogy a tuileriáknál e pillanatban nagyban foly a diplomatiai harcz az orosz befolyás és az angol befolyás közt,é­s a­ki a „France“ czikkét olvassa, kísértetbe jön azt hinni, hogy az előbbeni még nem vesztett el minden tért. Ezt jó megjegyezni azok kedvéért, kik a franczia politika egyes mozdulatát oly kő­sziklának tekintenék, melyre bizton lehet építeni. „Honnan ily nagy hév — kérdi a „France a „Times“-tól, a „M. Postától, és a „Daily News“­­töl ,­s hogyan van, hogy az angolok ma fran­­cziábbak a francziáknál ? Mit ?­a Rajnát lép­­jék át a mi katonáink, a rajnai tartományokat hódítsuk meg; Poroszország daraboltassék fel, s Oroszország győzessék le; Francziaország emelje fel Európa közepében a Jagellók korona vesztett sasát; és Anglia azzal járuljon mind­ehhez, hogy diplomatái kezével ellenjegyezze a mi manifestumainkat! Ennyi zavar Európának;­­ ennyi önmegtagadás a mi szövetségeseinknél, s annyi dicsőség és haszon a mi részünkre ? Nem­­­­zeti hiúságunknak hízeleghetnek az efféle aján­latok, de hazafiságunk előtt kell,­­ hogy gyanúsak legyenek. A France“ azt kérdi, hogyan elegyedhetnek­­ Francziaország ily rettentő katonai vállalatba a­­ continensen, balról Angliával, jobbról Ausztriá-­­ val együtt ?­­Lagueronniére úr lapja elismeri­­ ugyan, hogy Ausztria három év óta sok szilárd­ságot és sok józanságot mutatott a maga politi­kájában. Különösen becsüli benne, hogy napról­­ napra kezd igazságosabb lenni az olasz függet­lenség irányában. De azért nem hiszi, hogy­­ Ausztria hajlandó volna mostani javult állapotát oly harcz koc­kájára tenni, a­minőt az angol sajtó hirdet. — A­mi Angliát illeti, a „France“ kétkedik az ő szövetsége hűségében. — Nem Anglia tiltakozott-e Francziaország alpesi ha­tárai ellen. - Hát Mexicóban hogy jártél? Nem attól leh­­-e tartani, hogy miután Orosz- és Francziaországot ellenségekké tette, nemzeti érdekeinek egoismusában vissza fogna húzódni, magával vonván Ausztriát, s cserben hagyná Francziaországot az első győzelem után. Mi több, An­dia, ismeretes hajlamai szerint az európai coalitióra, nem sokára még maga fordul­na a roppant katonai vállalatban elszigetelt Fran­cziaország ellen, s ezzel azon csaták egyi­­t vi­tatná, melynek zaja egy egész századot betölt. A „France“ így végzi: . . . „Palmerston lord, a kinek régi politikai ta­pasztalása vezeti jelenleg Anglia elhatározásait, 1831-ben, midőn Lengyelország sírokkal népe­sedett, sok és igen ékes sürgönyöket irt. A köz­véleménytől nyert tetszések diplomatiai ku­­darczok valának. Jelenleg az alkudozásokban az igazság és részvét mellett ott találandó­ó Fran­cziaország erkölcsi tekintélyét, azon Franczia­­országét, melyet egy békülékeny és erős hata­lom tíz éve újra fölemelt. Ez azon változás,mely­ben minden szabadelvű lélek méltó reményt he­lyezhet. Oroszország pedig, midőn Francziaor­szág, Ausztria és Anglia békés közbelépésére megadja azon concessiókat, melyek Lengyelor­szágnak a császári birodalomhoz való viszony­ban az 1815 -i szerződések szellemét újra felélesztik, valódi politikai erőről teend tanúbi­zonyságot, mert az bölcs és igazságos cseleke­det lesz. . . . „­­ Különben a lengyelek iránti részvét jellemző­leg nyilatkozik Párisban. A „Patne aláírást nyitott a lengyelek javára. A „Liedle“ követte példáját. A „Presse“ még nem mer bele­vágni. Az „Opin. Nat.“ azt mondja, hogy már két hete akarta ugyanazt tenni, de némelyek nem tartot­ták tanácsosnak. Most tehát ő is nyit aláírást. De jobb szeretne százezer puskát küldeni, ötven­­e­zer vitéz franczia katona kíséretében. Lengyelországi események. Egy tegnapi telegramja szerint Sándor czár azon parancsot küld­ Varsóba, hogy a lengyel fölkelés 10 nap alatt, azaz legfeljebb mártius 8-káig, okvetetlenül el legyen nyomva. — Ha ez valósul, egy, rövidsége által fenséges phrasissal gazdagodik a történetírás, ha nem csak üres phrasis, s nevetséges hetvenkedés marad. Mi az utóbbit­ véljük, s azért kételkedünk e hit valósá­gában. Valószínű, hogy csak Varsóban feltalált hír, a fölkelők rémítgetésére, h­a a varsói kormány azon reményt táplálja, hogy ily rövid időn ura lehet a lengyel fölkelés­nek, sokkal nagyobb mértékben csalatkozhatik, mint az olasz kormány a nápolyi banditák le­győzése tárgyában. Nápolyban mindig volt 50 -60 ezer katonája az olasz helytartóknak, s olykor a dictatori hatalommal felruházott kato­nai kormányzó mintegy 100,000 ember felett rendelkezett. A rablócsapatok 50—60, legfeljebb 200 emberből állottak. Az ily harcz nem az orosz lányok közti harcz, hanem egy felzúdított darázs­fészek elleni hadonázás, melylyel tulajdonkép küzdeni sem lehet. I I. Napóleon egy, különben győzhetetlen hadserege, kimerült, romlásra jutott Spanyolországban a guerilláknak, úgy­szólván, apró csipkedéseiben. .. És vannak már, úgy látszik, a lengyeleknek a harczok ezen módjához értő vezérei, a­mi lé­nyeges dolog. Ilyen az egyik, Langiewicz, kinek eddigi mozgásai bizonyítják, hogy jól ért a rókalyukakbeli taktikához. Utjai végére me­­hetetlenek. 11—15-ikéig a sz.-kereszti hegyek­ben, 16-ika körül Sztaszovnál volt, az osztrák határ közelében, szemben az oroszokkal, kikkel, nem bizonyos, volt-e csatája. Míg őt Sztaszov környékén vélik, az onnan 9—10 mértföldnyire fekvő Jendrezejovnál terem, s ott meglep, szét­ver egy kisebb orosz csapatot. E mozdulat oka kitűnik az eredményből. Jendrezejovhoz ugyanis egy 500 emberből állott orosz csapat érkezett 2 ágyúval, mely magával vitte az Ojczovban és Miechovban ejtett lengyel foglyokat, kiket Kiél­ező felé, s onnan tán Varsóba akartak szállítani. Langiewicz megvervén az orosz fedezetet, minden foglyot kiszabadított. A betegeseket és gyöngéket haza küldő, a fegyverr­ghatókat az oroszoktól zsákmányolt fegyverekkel ellátván, csapatába vette föl. E fegyvertény után az oro­szok alkalmasint úgy vélték, hogy a lengyel se­reg éjszakra, Kielczének tart, vagy éjszaknyu­gatnak, hogy Jezsoranszki táborával a bécs­­varsói vasútvonalat fenyegesse; vagy végre dél­nek hogy ott az egyes kisebb orosz csapatokat meglepje, s ime, másfelől azt jelentik Varsóból, hogy Langievicz már ismét a Visztula jobb part­ján s a lublini kerületben van! Jendrezejovhoz pedig a Visztula legközelebbi pontja is mintegy 15 német mértföldnyire fekszik. Ha ez utóbbi hír nem bizonyulna is be való­ságnak, a Langiewiczről szóló tudósítások leg­alább annyiban a valósághoz közel járhatnak, hogy a lengyel tábornok mozdulatai gyorsak, és az ellenséget tévedésben tartó titkosak. A­mi a lengyel fölkelés újonnan érkezett, s ezután főhősét, Mieroszlavszkit illeti,úgy látszik, teljes tevékenységben van, s az oroszok is erejüket lehetőleg ellene fordítják. Az „Ost See Zeitung“ Mieroszlavszki Len­gyelországba utazására nézve ezt írja: Ő, mint egy champagnei franczia híres borkereskedő „commis-voyageur“-je utazott, franczia álnév­­ alatt s franczia útlevéllel. Nagy, sűrü szakállát leborotválta, hogy rá ne ismerhessenek. Február 14-ikén utazott keresztül Berlinen, hol csak rö­­vid ideig vesztegelt. 15-én Inovraczlavban (az északnyugati lengyel­ határ közelében) volt, hol­­ az nap est­e egy társaságban, melyben néhány porosz tiszt is jelen volt, a legvigabban mulatott, és champagneival vendégelte a társaságot. 16-án,­­ miután néhány champagneibor megrendelést jegy­­­­zett föl, Inovraczlavból Strzelnóba utazott (déli­­ irányban, a határhoz közelebb), s 17-én reggel 6­­ órakor lépte át az orosz-lengyel határt. Miután itt ,az elibe ment kis lengyel csapattól rövid időre búcsút vett, egy ismerős szomszéd földbir­tokoshoz tért be, ki öt barátságosan fogadta. 18-kán átvette a ploczki kerületbeli felkelők pa­rancsnokságát. Ugyanazon lapnak írják Varsó­ból 24-ről, hogy Mieroszlavszkinak már 19 kén csatája volt az oroszokkal. A Mieroszlavszki vezérelte csapat csak 600 emberből állott, az oroszok csapata három század gyalogságból,Schil­­der-Schuldner orosz tábornok alatt. A csata krzi­­voszácsi erdőnél, Radziejov és Szluczevo között, a porosz határtól fél mértföldnyire történt. Az ütközet 4 óra hosszat tartott, s igen véres volt. A sík mezőn 82 lengyel halottat számláltak meg, az erdőben több is lehetett, elfogtak közülök 23-at, kik azt vallják, hogy Mieroszlavszki elme­nekült. E tudósítás hozzá teszi, hogy a porosz határ felé vette útját. A­mit itt e csatáról ir a nevezett lap varsói levelezője, orosz forrásból írta. Más tudósítások, s a későbbi telegrammokból kiderülő tény­állás azt bizonyítják , hogy Mieroszlavszki ez ütközet után , csapata egy osztályával K­o­­lónak tartott. — Tehát nem hátra, ha­nem előre, az ország belsőbb részébe, déli irányban. — Lengyel források szerint Mie­roszlavszkinak a lengyel határon csak 60 em­bere volt, kikhez csakhamar még 120 csatlako­zott. Nem 82, csak 42 halottja volt a csatában. Az oroszok nagyon siettek őt mindjárt a határon elfogni vagy megölni. Minden arra mutat, hogy pontosan előre voltak érte­­sülve megérkeztéről. (Valószínűbb, hogy úgy porosz, mint lengyel részről értesítették az oroszt). Kólónál Mieroszlavszkihoz tetemesebb számú felkelők csatlakoztak. A tegnapi telegramm szerint Mieroszlavszki 19-én, (a fsntiri csata napján), kiáltványt bocsá­tott volt ki, melyben kijelenti, hogy a nemzeti kormány ráruházta a parancsnokságot az összes fölkelő csapatok felett. Kólótól jóval beljebb, keletre fekszik Kutnó. Egy új telegramm sze­rint ott is (valószínűen Mieroszlavszki alatt) üt­közet volt, s a lengyelek megverték az oroszo­kat, s a muszka tábornok is elesett. Egy más telegramm az éjszakabbra fekvő Vroczlaveknél történt csatáról emlékezik. Minden arra mutat, hogy az oroszok nagy hévvel igyekeznek Mie­roszlavszkit feltartóztatni tovább haladásában. Azonban Mieroszlavszki számára, úgy látszik, egy nagyobb mérvű combinatióval készíti elő az utat a nemzeti kormány , mert míg a len­gyel fővezér megérkezte előtt keveset hallot­tunk a kalisi kerületbeli fölkelésről, most azon­nal egész erőben mutatkozik ott a fölke­lés. — E kerületben Opatovek várost (Ka­lis közvetlen szomszédjában) a fölkelők elfog­lalták. — Ugyanakkor e tájon levő porosz részen nagy zűrzavar és mozgalom uralkodott. A­hol Mieroszlavszki átlépte a határt, ott nem voltak oroszok,még 5 nap múlva sem. Vilczinnél (Konintól épen éjszakra) a porosz határon 22-ikéig mindennap százával mentek át Porosz­­országból az önkénytesek fegyverekkel és ha­diszerekkel. A kalisi kerületben támadt fölkelés Mierosz­lavszkinak mintegy jobb szárnyát képezi, s maga Koló,hová maga is bevonult volt, már éjszaki vá­rosa e kerületnek. Mieroszlavszki beléptével tá­madt, mozgalom kiterjed ennélfogva a nyugati részekre,mintegy harmadára az országnak. Az oroszoknak itt is temetésen meg kell osztani erejöket. Mint Varonból írják a bmnprílai lapnak,a var­­sói kormány annyira megszorult pénz dol­gában , hogy az élelmi­szerekért korábbi szerződéseket sem bír fizetni. Még­­ érdekesebb a mit Sz. Pétervárról febr. 19-től jelentenek az Economist­ angol lapnak, hogy ott is nagyon érezhetővé vált a pénz szűke. A varsói szorultságot egy részben a közleke­dés nehézségeinek lehet tulajdonítni. A nagyobb küldeményeket a fölkelő csapatoktól félthetik. A közlekedést Sz. Pétervárról még nagyobb ve­szély fenyegeti a lithvániai fölkelés által. A hiva­talos jelentések is bizonyíták e fölkelés létezé­sét. Most a krakkói „Czas“ új adatot szolgáltat erre nézve. Grodnó mellett Pruszaviban a fölke­lők 300 oroszt fegyvereztek le, s azon vidéken két jól szervezett lengyel csapatrczirkál, jóváhagyás és történt nyilvános hirdetés után lép életbe. 85. §. A közgyűlés tagja, a kilépett igazgatók és bizottmányi tagok helyett, az új választást fo­ganatosítani, a tartalékalap emelését, az oszta­lékrésznek magasságát­­ határozza meg, a hi­vatalnokok fizetéseit jóváhagyja, fölemeli, vagy kevesbíti, és ingatlan vagyon megvételét elren­deli, mely azonban nagyobb mérvű nem lehet, mint a­milyent a hitelintézet ügylete szükséges. 86. §: A közgyűlés jegyzőkönyve az elnök, egy részvényes és a tollvivő által iratik alá. A Pesten alapítandó „első magyar iparhitelintézet“ alapszabályainak ideiglenes terve. (Vége.) ****** I­X. A közgyűlés. 74. §. Minden év első három havában az igazgatóság által a rendes közgyűlés összehiva­­tik. Rendkívüli közgyűlések a bizottmányi tagok vagy pedig a részvényesek egy harmada kívá­natéra összehivandók. 75. §. E részben nyilvánuló kivánat után a rendkívüli közgyűlések legfölebb két havi idő­közben összehivandók. 76. §. A közgyűlés összehivása körlevelek ál­tal történik, ezenkívül hirlapilag magyar és né­met nyelven közzététetik. 77. §. Közgyűléseken az elnök akadályozta­tása esetében ennek helyettese, vagy e czélra kijelölt igazgató elnököl. 78. §. Hogy a közgyűlés jogérvényes határo­zatot hozhasson, szükséges , hogy a kiadott részvényeknek legalább egy tizedrésze részvé­nyesek által képviseltessék. Ha rendes meghí­vás után a részvényesekből a határozatképes szám nem jelent meg, akkor a közgyűlés további 15 napra halasztatik; a második összejövetelnél még oly kevés részvényes szavazata is érvényes. 79. §: A szavazás a képviselt részvények kor­látlan szavazattöbbsége által történik, a szavaza­tok egyformaságánál az elöntő szavazata döntő. 80. §. A közgyűlés mindannyiszori behívásá­nál a részvényeseknek egyidőben a tárgyalás alá kerülő dolgok is tudtul adassanak. 81. §. Az igazgatóság kötelessége az üzlet évi forgalmát és mérlegét a közgyűlés elé terjesz­­teni. A társasági bizottmány pedig a számadá­sok vizsgálatának eredményéről tesz jelentést, a közgyűlés pedig, ha a számadás mibenlétéről és valódiságáról meggyőződött, az igazgatóság eljá­rását helybenhagyja. 82. §. Ha az előterjesztett számadási jelentés vagy a mérleg helybenhagyást nem nyerne, a közgyűlés saját köréből választ egy bizottmányt, melynek feladata leend a kérdéses okot kide­ríteni. 83. §• Az alapszabályok változtatása, a társa­ság föloszlatására vonatkozó indítvány, vagy a visszatartott részvények további kiadása csak a jelenlévő részvényesek szavazattöbbségének 3/4 része által, melyek a kiadott részvények a 3/3-ját képviselik, történhetik. I 84. §. Az alapszabályok változtatása felsőbb —!—---------------------XK­- Az igazgatóság. 87. §. Az igazgatóság átveszi a hitelintézet közvetlen ügyvezetését, meghatározza az általá­nos üzletmenetet, kinevezi a szükséghez képest a hivatalnokokat és szolgákat, azokat elbocsátja, meghatározza fizetéseiket és minden egyesnek hatásköréhez utasításokat ad. Szintúgy gondos­kodik az igazgatóság a szükségelt üzlettőke elő­teremtéséről, a pénztárban lévő összeg gyümöl­csöző elhelyezéséről, és a vizsgáló bizottmány­nyal egyetemben a benyújtott kölcsönérti folya­modványok fölött tanácskozik. 88. §. Az igazgatóság a hatóságok és bírósá­gok ellenében korlátlan fölhatalmazással képvi­seli a hitelintézetet. Az igazgatóság nevében az elnöki helyettes, vagy ennek gátoltatása eseté­ben más igazgatósági tag teljesíti. Az igazga­tóságnak egyszersmind joga van, a hitelintézet ügyeinek képviselésére egy jogtudóst fölhatal­mazni. 89. §. Bizonyos előre meghatározott órákban köteles naponkint az elnöki helyettesen kívül még egy igazgatósági tag is, az igazgatóság kép­viselése végett, a hitelintézet helyiségeiben je­len lenni. 90. §. Teljes számú igazgatósági ülésre az elnök teszi a meghívást, határozatképességéhez az alelnök és három igazgatósági tag jelenléte szükségeltetik. 91. §: Az elnöki helyettes az intézet hitelét semmi esetre igénybe nem veheti. Folytonos működéséért az évenkint kiderülő tiszta haszon­ból 3%-tóli részlet­illetéket nyer. Ezen részlet­illeték legkevesbje évenkint 300 ft. o. é. hatá­­roztatik, és utólagosan fizettetik. Ha a részlet­illeték a meghatározott minimumnál is kevesebb lenne, az a kezelési alapból pótolandó. In. A társulati bizottmány, 92. §. A társulati bizottmány az igazgatóság segédtanácsát, valamint a hitelintézet vizsgálati és ellenőrző testületét képezi. 93. §. A társulati bizottmány ezen jognál fogva a könyveket, váltókat és értéktárgyakat mindenkor átnézheti, ezt évenként legalább két­szer teljesíteni köteles, és e czélra köréből egyes tagokat kinevezhet; úgy szinte minden 2—3 hó­napban teljes gyűlést tartani köteles. 94. §. A mérleg és üzlet­vitel vizsgálására köréből három tagot jelöl ki, mint vizsgálókat, kik e fölött a közgyűlésnek jelentést teendnek. 95. §. A hitelintézet helyiségeiben minden hétköznap, meghatározott órában, legalább hat bizottmányi tag tartson összejövetelt, kik a vizs­gáló tanácsot képezik és a jelenlévő igazgatók­kal egyetemben benyújtott kölcsönkérvény elfo­gadása vagy visszautasítása fölött tanácskoznak. Hogy a kölcsönkérő körülményeit jobban kipu­hatolhassák, a működő vizsgálati tagoknak meg­engedtetik, a részvényesek köréből bizalmi férfia­kat meghívni, kiknek meghívása azonban az igazgatóság jóváhagyásától függ. 96. §. Ha az alapszabályok megsértése, bebi­zonyított káros hanyagság vagy csalás által a hitelintézet rövidséget szenvedne, ez esetben az igazgatóság és­­társulati bizottmány tagjai fele­lősségre vonhatók. XII. A hitelintézet hivatalnokai. 97. §. A 87. §. értelmében az igazgatóságnak joga van, az előforduló szükséglet szerint, hiva­talnokokat és szolgákat elhelyezni és elbocsátani. A hitelintézet működésének kezdeténél követke­ző hivatalnokok lesznek kinevezendők: a) Egy ügyvezető (vezető igazgató,) b) Egy titoknok, c) Egy pénztárnok, d) Egy könyvvivő és egy hivatalszolga. 98. §. Miután a hitelintézet hatásköre az első három hónapban még nem lesz oly kiterjedésű, hogy a teendők halmazatát remélni lehetne,ezért az ügyvezető csak akkor lesz kinevezendő,ha a bizottmány és igazgatóság tapasztalás által meg­győződik,hogy egy ügyvezető okvetlen szüksé­ges. Az ügyvezető viszi a főfelügyeletet a hitel­­intézet szervezete és kormányzati ügyei fölött, az igazgatóságnak a pénztári összeg gyümölcsö­ző elhelyezése végett javaslatokat teend,és mint az igazgatóság közvetlen orgánuma, határozatai­nak te­jesítéséről gondoskodik. 99. §. A titoknak a levelezést kezeli,minden kiadványokat elintéz, a szükséges jegyzőköny­veket viszi, a bejövendő kölcsönfolyamodványo­­kat előterjesztés végett rendszeresíti, az írói sze­mélyek fölötti felügyletet gyakorolja, az intéze­­tetet érdeklő tárgyakról értesíti az illetőket és az üzlet különféle osztályaiból adatokat gyűjt, hogy ebből a hitelintézet állásáról mindig teljes átnézetet nyújthasson. 100. §. A nevezettek további működési körét, valamint a pénztárnok és könyvvivő teendőit az igazgatóság határozza meg. 101. §. Az igazgatóság fogja meghatározni a hivatalnokok évi díjait, melyek havonként előre fizetendők. 102. §. Az ügyvezető és pénztárnok évi fize­tésük kettős összegét kötelesek biztosítékul le­tenni. 103. §. A pénztár háromszoros zár alatt van, melyből két kulcs az igazgatóság két tagjai, és egy a pénztárnok kezei közt van. Mérleg és osztalék. 104­ §. Minden üzlet­ év lefolyta után a mérleg vonandó. Miután az első évben a beszerzési és ügyleti költségek magasabbak lesznek, mint a következő években, tehát a netán kiderülő hiány nem mint olyan tekintendő, hanem 5—10 rész­letre osztandó, melyből minden évben egy rész leszámolandó lészen. Az üzletfolyamból kiderülő nyeremény az első üzleti év után következőleg osztassák ki : a) a közgyűlés által az alaptőkére szánt ösz­­szeg levonandó, b) a fönmaradt maradványból az alelnök rész­letilletéke kiadatik, és c) csak ezen levonások után megmaradt fölös­leg osztandó szét, mint osztalék a részvényesek közt, tekintetbe nem véve akár az osztalék ezen szétosztása által egy részvényre 5°­,­tekinál több

Next