Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)
1863-03-01 / 3914. szám
is, a legkedvezőbb érvek szólnak Mohács mellett, igy p. o. a) hogy az alföldi vasút itt, rövidebb vonalon ugyan azon czélt éri el, sőt többet, mert b) Mohácsnál a pécsi gyár műveit, és a kitűnő jóságú kőszenet is forgalmába veheti az alföldi városok és faluk ellátására kik talán majd akkora trágyát nem vonják el tüzelőnek földeiktől. c) Hogy itt a hires Cselepatak melletti kőbányákból, épitésre, burkolásra, mészégetésre alkalmas tört és faragott kövekkel láthatja el a vasút az alföldi városokat, mely tárgyak a kőszénnel együtt mint visszameneti teher (Rückfracht) nagy figyelmet érdemelt és a melyeket sem Eszék, sem Vukovár nem szolgáltathat. d) Hogy Bátsmegye felső vidéke több terméket adhat egyenesen ezen vasút forgalomnak,mint menyit ez— Baját mellőzve — Zombor vidékén a ferencz-csatornától elvonni képes lesz. e) Hogy a mohácsi irányban nem fog az alföldi vasútnak versenytársa támadhatni, mig Eszék és Vukovár Kikindával köttethetvén össze, végre az alföldi vasút a fekete tengeri forgalmat elvesztheti. f) Hogy Mohácsnál épen úgy bevárhatja az alföldi vasút a fiumei vasút kifejtését, mint Eszéknél, és ha ez alatt Pécs csakugyan összeköti magát Kottorival, (mi Ausztriának Trieszt feletti atyáskodásánál fogva hamarabb sikerülhet, mint az önálló fiumei irány), akkor az alföldi vasút, addig is, míg Fiume kisejlik, a trieszti forgalmat veszi föl, és ha majd a fiumei vasút megszületik, akkor világosan látható lesz, hogy honnan hova kell magát azzal az alföldi vasútnak összekötni. g) Végre,hogy legroszabb esetben is Mohácsnál megnyeri ezen vasút a pécsi forgalmat, míg Eszéknél —kedvezőtlen viszonyok kifejtése mellett —még sok esztendőkig felakadhat a vasút folytatása. Kérdem tehát mindezek után, hogy azon hiedelem mellett, miszerint a mohácsi iránynak mindezen előnyeit mindenki egyszerre látja, ki hivatva van kombinálni, várjon idő előtti volt-e a szakemberektől annak kimutatása, h hogy a mohácsi irány előnyeihez az is hozzájárul, miszerint vasút-híd építésére is a legbiztosabb hely van ezen vonal útjában Szekcsőnél, mi más irányokban alig található. Hiszen nálunk minden érdeklett csak abból combinálgatta a vasút iránnyát, hogy hol lehetend a Dunán által kelni. Mert azt tudta, hogy a vasút másfel n©m mehet, mint a hidhoz, és azt is tudta, hogy alkalmas hidhely Dunánknál kevés található, és épen ezért a legelső felszólalás is nálunk a hidhely iránt történt (Rigittai Kovács úr által), és pedig a szakemberek hozzászóllása felhívásával! — Nem a hidhely kérdésbe vétele volt hát nekünk, bátskaiaknak, idő előtti, hanem R. ur czikkei késtek el egy pár hónappal. Azonban, ki Dunánkat közelről nem ismeri, nem csoda, ha a hid építését könnyebb kérdésnek látja, mint minő az valóban.—Így p. o. a most tisztelt czikkiró ur Apatinnál a Dráva-torok felett akar a Dunán hidat építeni, hogy Dárdát érinthesse, de nem mondja miért ? Mert hiszen Baranyának ez — semmi! és mégis ezért a Dráván is, Dunán is, hidat épiteni akarni, és pedig oly Dunán, mely minden 40—50 esztendőn másutt folyik? Ezt nem értem ! De erre azt mondja a t. czikkíró, hogy „ő a hydrotechnikai nehézségeket mind legyőzni gondolja!“ Én ezt is csak úgy értem, hogy: aki a bajt nem ismeri, annak rendesen legtöbb courageja van!! Az eddig mondottak szerint tehát mind az ország, mind a társulat érdekei szempontjából, a mohácsi irány nagy előnyben áll az eszéki és vukovári irányok felett. Hátra volna még, hogy e kérdést Bácsmegye érdekei szempontjából is megtekintenek Azonban a provinciális érdekek kifejtése inkább társulatunk tanácskozásaiban lévén maga helyén, mint itt, azért e helyen csak annyit kívánok kimondani, hogy provinciális érdekeink szempontjábó egészen más hangon kell beszélnem, mint az országos és társulati szempontokból. Mert nekünk, Bács megye lakosainak, csak örvendenünk kell, ha minél több, s minél hosszabb irányban fognak vasutak megyénkön által húzódni, és igy a Szabadkáról Zomboron által Eszékre, sőt még inkább a Vukovárra vezetendő vasutat annyival nagyobb örömmel kell üdvözölnünk, mivel igy három vasúthoz nyilik kilátásunk! E sorok bezárásakor veszem a „Pesti Napló“ febr. 15-ki számát, melyben Trefort Ágoston ur Dályát jelöli ki irányul Ha a vasút töltése úgy vizetik, mint szeretnők, úgy a dályai irány mindenekfelett legkedvezőbb lehet reánk nézve! Azért a megnyugtató nyilt levél írója fogadja legőszintébb tiszteletünk nyilvánitását. , HEVESSY KÁROLY: Román lapszemle. (Dunafejedelemségek.) A „Románul“ bukaresti lap legujóbbi tudósítása szerint a román pénzügyek zavart állásának rendbehozásával megbízott választmány előadója a febr. 13-n tartott országos ülésben jelentvén, miként minden törekvései mellett sem sikerült a választmánynak a budget egyensúlyát helyreállítani, sőt 9 milliónyi deficit fedeztetett föl; ebből kiindulva, a választmány újból megbizatott,a budgeteket még egyszer tárgyalás alá venni. Ugyancsak ez ülés alkalmával, a válaszfelirat újbóli kidolgozása végett megválasztott országgyűlési bizottmány beadván javaslati szerkezetét mely szerkezet három tag által íratott alá, minthogy a választmány másik két tagja, a 32 képviselő részéről már egyszer előterjesztetett módosítvány mellett maradva, a törvényhozásnak ugyanazt, mint a kisebbség szavazatá- nak kifolyását mutatták be. — Az országgyűlés — megjegyzi a „Románul“ a kisebbség szerkezetét visszautasítandja, s a többség által előterjesztett javaslatot veendi tárgyalás alá; azonban legalább is 50 képviselő van, kik a 32-fősök által eredmény nélkül előállított módosítványt pártolva, okvetetlen a választmányi többség szerkezete ellen fognak szavazni, nem is tehetvén másként, ha tehát ezeken kívül annak ellene fognak szavazni azon képviselők is, kik Kosztachi Manolachi úrral oly hiszemben vannak, mintha semmi szükség sem lenne válaszfeliratra, a másik javaslat is bizton megbukván, akkor Kosztachi úrnak nézete ténynyé, mégpedig az országgyűlés többsége által eszközlött ténynyé fog válni, miáltal önmagát lefegyverezte , önmagától odahagyta a tért, kiengedvén venni kezéből az alkotmányos hatalmat, elperlik, elenyészik, mielőtt élhetett volna, s mielőt gyümölcseiből legalább egy jobb részt adhatna, melylyel a nemzet a nyomorúság és meddőség napjaiban egy ideig magát táplálná. A február 16-ikán tartott ülésen Cosadiu, országgyűlési tag — mond továbbá a „Románul — interpellálta a hadügyminisztert, felvilágosítást kívánván az iránt, ha tudomásával van-e az, hogy katonai tanulmányaikat Párisban végzett több ifjak, a törvény által számukra biztosított rang mellett nincsenek elfogadva a hadseregnél; előadja, miként már oly embereket is látott a hadseregben, kik a muszkáknál, törököknél és németeknél is szolgáltak, s nem képes felfogni, mint lehetne azokat visszautasítani, kiknek más hibájuk nincs, minthogy a párisi intézetekben nyerték katonai kiképeztetésüket, mire a miniszter azt válaszolta, hogy a kérdéses ifjak a franzia katonai intézetek tábornok főnökei részéről tett rosz megjegyzések szempontjából mellőztettek el. (y) Párisi jelenségek a lengyel kérdésben. A február 26-iki párisi félhivatalos lapoknak kiadott jelszó, úgy látszik, csillapítani a kedélyeket Francziaországban, s reagálni az angol sajtó izgatásai ellen, melyek a franczia dicsvágyra a visszaállított Lengyelország képével, és Francziaország rajnai határainak kiegészítésével akarnak hatni. Az első feladat a „Constitutionnel“-nek jutó, amely jelenti, hogy a túlzott félelmek részben elenyésztek. A börze — úgymond — mely tegnap (24-dikén) még bizonyos, semmi által sem igazolt panique-nak engedett, a helyzetet több észszel és hideg vérrel tekinti. A Constitutionnel“ azt hiszi, hogy miután a szabadelvű Európa,s különösen Francziaország egyhangú rokonszenve a lengyelek mellett nyilatkozott mindjárt a küzdelem kezdetén, a baráti előterjesztések is elegendők lettek volna meggátolni a vérontást oly uralkodónál, aki a nagy dolgokat felfogja. „Később ugyan — teszi hozzá a „Constit.“ — a mint mondtuk, a kérdés változott, midőn a február 8 -i egyezmény azt európaivá tette. De mi történt ekkor is? Valamint a rokonszenv Lengyelország iránt egyhangú volt, úgy a rászólás a febr. 8-diki egyezmény ellenis általános lett, és az egyetértés Francziaország, Anglia és Ausztria klött bizonyos volt, mielőtt még megköttetett volna. A „Constitutionnel“ örömmel üdvözli e tényt, mint a béke fenntartójának zálogát, s szembeötlő igazságnak tartja már is, hogy a kibékülés útja járva, és hogy a jog és az igazság békés eszközökkel diadalmaskodni fognak. A javulás a párisi börzén csakugyan nevezetes áremelkedésben jelentkezett azon hírre, hogy Napóleon császár az orosz czártól oly levelet kapott, melyben ez utóbbi őfelségét tenné választott bíróvá (arbitre) a lengyel ügyekben, kijelentvén, hogy határozatát elfogadja. Egy nappal előbb ugyanezen börze még nagy nyugtalanságban volt. Beszélték, hogy a porosz király, vevén a franczia jegyzéket, kijelentette volna, hogy nem fogad el semmi beavatkozást, s késznek mutatta volna magát elvállalni a viszszautasítás minden következményeit. Ez természetesen nem igen lehetett alapos Miegyebekről elvonatkozva már csak azért is, mert jegyzék nem is küldetett a porosz udvarhoz, hanem csak egy sürgöny a Berlinben lévő franczia nagykövethez. Beszélték továbbá, hogy egy 25.000 főből álló tábor üttetnék a Rajnánál. Ennek, az „Ind.beige“ szerint, csak annyi alapja volna, hogy a chalensi tábor kissé sietve hivatnék egybe, t. i. nem június vége felé, hanem 1525. április táján. A börze tehát, valamint ok nélkül ijedt meg febr. 24-dikén, úgy, meglehet, szintén ok nélkül örült meg egy nappal később. Reagálni az angol lapok e tüzelése ellen, e szerep a „Francéinak jutott, s Lagueronniére úr lapja e szerepben egész szenvedélylyel jár el, lényegében azt felelvén a csatornántúli szomszédnak,hogy „timeo Danaos et dona ferentes.“ Átalában úgy látszik, hogy a tuileriáknál e pillanatban nagyban foly a diplomatiai harcz az orosz befolyás és az angol befolyás közt,és aki a „France“ czikkét olvassa, kísértetbe jön azt hinni, hogy az előbbeni még nem vesztett el minden tért. Ezt jó megjegyezni azok kedvéért, kik a franczia politika egyes mozdulatát oly kősziklának tekintenék, melyre bizton lehet építeni. „Honnan ily nagy hév — kérdi a „France a „Times“-tól, a „M. Postától, és a „Daily News“töl ,s hogyan van, hogy az angolok ma francziábbak a francziáknál ? Mit ?a Rajnát lépjék át a mi katonáink, a rajnai tartományokat hódítsuk meg; Poroszország daraboltassék fel, s Oroszország győzessék le; Francziaország emelje fel Európa közepében a Jagellók korona vesztett sasát; és Anglia azzal járuljon mindehhez, hogy diplomatái kezével ellenjegyezze a mi manifestumainkat! Ennyi zavar Európának; ennyi önmegtagadás a mi szövetségeseinknél, s annyi dicsőség és haszon a mi részünkre ? Nemzeti hiúságunknak hízeleghetnek az efféle ajánlatok, de hazafiságunk előtt kell, hogy gyanúsak legyenek. A France“ azt kérdi, hogyan elegyedhetnek Francziaország ily rettentő katonai vállalatba a continensen, balról Angliával, jobbról Ausztriá- val együtt ?Lagueronniére úr lapja elismeri ugyan, hogy Ausztria három év óta sok szilárdságot és sok józanságot mutatott a maga politikájában. Különösen becsüli benne, hogy napról napra kezd igazságosabb lenni az olasz függetlenség irányában. De azért nem hiszi, hogy Ausztria hajlandó volna mostani javult állapotát oly harcz kockájára tenni, aminőt az angol sajtó hirdet. — Ami Angliát illeti, a „France“ kétkedik az ő szövetsége hűségében. — Nem Anglia tiltakozott-e Francziaország alpesi határai ellen. - Hát Mexicóban hogy jártél? Nem attól leh-e tartani, hogy miután Orosz- és Francziaországot ellenségekké tette, nemzeti érdekeinek egoismusában vissza fogna húzódni, magával vonván Ausztriát, s cserben hagyná Francziaországot az első győzelem után. Mi több, Andia, ismeretes hajlamai szerint az európai coalitióra, nem sokára még maga fordulna a roppant katonai vállalatban elszigetelt Francziaország ellen, s ezzel azon csaták egyit vitatná, melynek zaja egy egész századot betölt. A „France“ így végzi: . . . „Palmerston lord, a kinek régi politikai tapasztalása vezeti jelenleg Anglia elhatározásait, 1831-ben, midőn Lengyelország sírokkal népesedett, sok és igen ékes sürgönyöket irt. A közvéleménytől nyert tetszések diplomatiai kudarczok valának. Jelenleg az alkudozásokban az igazság és részvét mellett ott találandóó Francziaország erkölcsi tekintélyét, azon Francziaországét, melyet egy békülékeny és erős hatalom tíz éve újra fölemelt. Ez azon változás,melyben minden szabadelvű lélek méltó reményt helyezhet. Oroszország pedig, midőn Francziaország, Ausztria és Anglia békés közbelépésére megadja azon concessiókat, melyek Lengyelországnak a császári birodalomhoz való viszonyban az 1815 -i szerződések szellemét újra felélesztik, valódi politikai erőről teend tanúbizonyságot, mert az bölcs és igazságos cselekedet lesz. . . . „ Különben a lengyelek iránti részvét jellemzőleg nyilatkozik Párisban. A „Patne aláírást nyitott a lengyelek javára. A „Liedle“ követte példáját. A „Presse“ még nem mer belevágni. Az „Opin. Nat.“ azt mondja, hogy már két hete akarta ugyanazt tenni, de némelyek nem tartották tanácsosnak. Most tehát ő is nyit aláírást. De jobb szeretne százezer puskát küldeni, ötvenezer vitéz franczia katona kíséretében. Lengyelországi események. Egy tegnapi telegramja szerint Sándor czár azon parancsot küld Varsóba, hogy a lengyel fölkelés 10 nap alatt, azaz legfeljebb mártius 8-káig, okvetetlenül el legyen nyomva. — Ha ez valósul, egy, rövidsége által fenséges phrasissal gazdagodik a történetírás, ha nem csak üres phrasis, s nevetséges hetvenkedés marad. Mi az utóbbit véljük, s azért kételkedünk e hit valóságában. Valószínű, hogy csak Varsóban feltalált hír, a fölkelők rémítgetésére, ha a varsói kormány azon reményt táplálja, hogy ily rövid időn ura lehet a lengyel fölkelésnek, sokkal nagyobb mértékben csalatkozhatik, mint az olasz kormány a nápolyi banditák legyőzése tárgyában. Nápolyban mindig volt 50 -60 ezer katonája az olasz helytartóknak, s olykor a dictatori hatalommal felruházott katonai kormányzó mintegy 100,000 ember felett rendelkezett. A rablócsapatok 50—60, legfeljebb 200 emberből állottak. Az ily harcz nem az orosz lányok közti harcz, hanem egy felzúdított darázsfészek elleni hadonázás, melylyel tulajdonkép küzdeni sem lehet. I I. Napóleon egy, különben győzhetetlen hadserege, kimerült, romlásra jutott Spanyolországban a guerilláknak, úgyszólván, apró csipkedéseiben. .. És vannak már, úgy látszik, a lengyeleknek a harczok ezen módjához értő vezérei, ami lényeges dolog. Ilyen az egyik, Langiewicz, kinek eddigi mozgásai bizonyítják, hogy jól ért a rókalyukakbeli taktikához. Utjai végére mehetetlenek. 11—15-ikéig a sz.-kereszti hegyekben, 16-ika körül Sztaszovnál volt, az osztrák határ közelében, szemben az oroszokkal, kikkel, nem bizonyos, volt-e csatája. Míg őt Sztaszov környékén vélik, az onnan 9—10 mértföldnyire fekvő Jendrezejovnál terem, s ott meglep, szétver egy kisebb orosz csapatot. E mozdulat oka kitűnik az eredményből. Jendrezejovhoz ugyanis egy 500 emberből állott orosz csapat érkezett 2 ágyúval, mely magával vitte az Ojczovban és Miechovban ejtett lengyel foglyokat, kiket Kiélező felé, s onnan tán Varsóba akartak szállítani. Langiewicz megvervén az orosz fedezetet, minden foglyot kiszabadított. A betegeseket és gyöngéket haza küldő, a fegyverrghatókat az oroszoktól zsákmányolt fegyverekkel ellátván, csapatába vette föl. E fegyvertény után az oroszok alkalmasint úgy vélték, hogy a lengyel sereg éjszakra, Kielczének tart, vagy éjszaknyugatnak, hogy Jezsoranszki táborával a bécsvarsói vasútvonalat fenyegesse; vagy végre délnek hogy ott az egyes kisebb orosz csapatokat meglepje, s ime, másfelől azt jelentik Varsóból, hogy Langievicz már ismét a Visztula jobb partján s a lublini kerületben van! Jendrezejovhoz pedig a Visztula legközelebbi pontja is mintegy 15 német mértföldnyire fekszik. Ha ez utóbbi hír nem bizonyulna is be valóságnak, a Langiewiczről szóló tudósítások legalább annyiban a valósághoz közel járhatnak, hogy a lengyel tábornok mozdulatai gyorsak, és az ellenséget tévedésben tartó titkosak. Ami a lengyel fölkelés újonnan érkezett, s ezután főhősét, Mieroszlavszkit illeti,úgy látszik, teljes tevékenységben van, s az oroszok is erejüket lehetőleg ellene fordítják. Az „Ost See Zeitung“ Mieroszlavszki Lengyelországba utazására nézve ezt írja: Ő, mint egy champagnei franczia híres borkereskedő „commis-voyageur“-je utazott, franczia álnév alatt s franczia útlevéllel. Nagy, sűrü szakállát leborotválta, hogy rá ne ismerhessenek. Február 14-ikén utazott keresztül Berlinen, hol csak rövid ideig vesztegelt. 15-én Inovraczlavban (az északnyugati lengyel határ közelében) volt, hol az nap este egy társaságban, melyben néhány porosz tiszt is jelen volt, a legvigabban mulatott, és champagneival vendégelte a társaságot. 16-án, miután néhány champagneibor megrendelést jegyzett föl, Inovraczlavból Strzelnóba utazott (déli irányban, a határhoz közelebb), s 17-én reggel 6 órakor lépte át az orosz-lengyel határt. Miután itt ,az elibe ment kis lengyel csapattól rövid időre búcsút vett, egy ismerős szomszéd földbirtokoshoz tért be, ki öt barátságosan fogadta. 18-kán átvette a ploczki kerületbeli felkelők parancsnokságát. Ugyanazon lapnak írják Varsóból 24-ről, hogy Mieroszlavszkinak már 19 kén csatája volt az oroszokkal. A Mieroszlavszki vezérelte csapat csak 600 emberből állott, az oroszok csapata három század gyalogságból,Schilder-Schuldner orosz tábornok alatt. A csata krzivoszácsi erdőnél, Radziejov és Szluczevo között, a porosz határtól fél mértföldnyire történt. Az ütközet 4 óra hosszat tartott, s igen véres volt. A sík mezőn 82 lengyel halottat számláltak meg, az erdőben több is lehetett, elfogtak közülök 23-at, kik azt vallják, hogy Mieroszlavszki elmenekült. E tudósítás hozzá teszi, hogy a porosz határ felé vette útját. Amit itt e csatáról ir a nevezett lap varsói levelezője, orosz forrásból írta. Más tudósítások, s a későbbi telegrammokból kiderülő tényállás azt bizonyítják , hogy Mieroszlavszki ez ütközet után , csapata egy osztályával Kolónak tartott. — Tehát nem hátra, hanem előre, az ország belsőbb részébe, déli irányban. — Lengyel források szerint Mieroszlavszkinak a lengyel határon csak 60 embere volt, kikhez csakhamar még 120 csatlakozott. Nem 82, csak 42 halottja volt a csatában. Az oroszok nagyon siettek őt mindjárt a határon elfogni vagy megölni. Minden arra mutat, hogy pontosan előre voltak értesülve megérkeztéről. (Valószínűbb, hogy úgy porosz, mint lengyel részről értesítették az oroszt). Kólónál Mieroszlavszkihoz tetemesebb számú felkelők csatlakoztak. A tegnapi telegramm szerint Mieroszlavszki 19-én, (a fsntiri csata napján), kiáltványt bocsátott volt ki, melyben kijelenti, hogy a nemzeti kormány ráruházta a parancsnokságot az összes fölkelő csapatok felett. Kólótól jóval beljebb, keletre fekszik Kutnó. Egy új telegramm szerint ott is (valószínűen Mieroszlavszki alatt) ütközet volt, s a lengyelek megverték az oroszokat, s a muszka tábornok is elesett. Egy más telegramm az éjszakabbra fekvő Vroczlaveknél történt csatáról emlékezik. Minden arra mutat, hogy az oroszok nagy hévvel igyekeznek Mieroszlavszkit feltartóztatni tovább haladásában. Azonban Mieroszlavszki számára, úgy látszik, egy nagyobb mérvű combinatióval készíti elő az utat a nemzeti kormány , mert míg a lengyel fővezér megérkezte előtt keveset hallottunk a kalisi kerületbeli fölkelésről, most azonnal egész erőben mutatkozik ott a fölkelés. — E kerületben Opatovek várost (Kalis közvetlen szomszédjában) a fölkelők elfoglalták. — Ugyanakkor e tájon levő porosz részen nagy zűrzavar és mozgalom uralkodott. Ahol Mieroszlavszki átlépte a határt, ott nem voltak oroszok,még 5 nap múlva sem. Vilczinnél (Konintól épen éjszakra) a porosz határon 22-ikéig mindennap százával mentek át Poroszországból az önkénytesek fegyverekkel és hadiszerekkel. A kalisi kerületben támadt fölkelés Mieroszlavszkinak mintegy jobb szárnyát képezi, s maga Koló,hová maga is bevonult volt, már éjszaki városa e kerületnek. Mieroszlavszki beléptével támadt, mozgalom kiterjed ennélfogva a nyugati részekre,mintegy harmadára az országnak. Az oroszoknak itt is temetésen meg kell osztani erejöket. Mint Varonból írják a bmnprílai lapnak,a varsói kormány annyira megszorult pénz dolgában , hogy az élelmiszerekért korábbi szerződéseket sem bír fizetni. Még érdekesebb a mit Sz. Pétervárról febr. 19-től jelentenek az Economist angol lapnak, hogy ott is nagyon érezhetővé vált a pénz szűke. A varsói szorultságot egy részben a közlekedés nehézségeinek lehet tulajdonítni. A nagyobb küldeményeket a fölkelő csapatoktól félthetik. A közlekedést Sz. Pétervárról még nagyobb veszély fenyegeti a lithvániai fölkelés által. A hivatalos jelentések is bizonyíták e fölkelés létezését. Most a krakkói „Czas“ új adatot szolgáltat erre nézve. Grodnó mellett Pruszaviban a fölkelők 300 oroszt fegyvereztek le, s azon vidéken két jól szervezett lengyel csapatrczirkál, jóváhagyás és történt nyilvános hirdetés után lép életbe. 85. §. A közgyűlés tagja, a kilépett igazgatók és bizottmányi tagok helyett, az új választást foganatosítani, a tartalékalap emelését, az osztalékrésznek magasságát határozza meg, a hivatalnokok fizetéseit jóváhagyja, fölemeli, vagy kevesbíti, és ingatlan vagyon megvételét elrendeli, mely azonban nagyobb mérvű nem lehet, mint amilyent a hitelintézet ügylete szükséges. 86. §: A közgyűlés jegyzőkönyve az elnök, egy részvényes és a tollvivő által iratik alá. A Pesten alapítandó „első magyar iparhitelintézet“ alapszabályainak ideiglenes terve. (Vége.) ****** IX. A közgyűlés. 74. §. Minden év első három havában az igazgatóság által a rendes közgyűlés összehivatik. Rendkívüli közgyűlések a bizottmányi tagok vagy pedig a részvényesek egy harmada kívánatéra összehivandók. 75. §. E részben nyilvánuló kivánat után a rendkívüli közgyűlések legfölebb két havi időközben összehivandók. 76. §. A közgyűlés összehivása körlevelek által történik, ezenkívül hirlapilag magyar és német nyelven közzététetik. 77. §. Közgyűléseken az elnök akadályoztatása esetében ennek helyettese, vagy e czélra kijelölt igazgató elnököl. 78. §. Hogy a közgyűlés jogérvényes határozatot hozhasson, szükséges , hogy a kiadott részvényeknek legalább egy tizedrésze részvényesek által képviseltessék. Ha rendes meghívás után a részvényesekből a határozatképes szám nem jelent meg, akkor a közgyűlés további 15 napra halasztatik; a második összejövetelnél még oly kevés részvényes szavazata is érvényes. 79. §: A szavazás a képviselt részvények korlátlan szavazattöbbsége által történik, a szavazatok egyformaságánál az elöntő szavazata döntő. 80. §. A közgyűlés mindannyiszori behívásánál a részvényeseknek egyidőben a tárgyalás alá kerülő dolgok is tudtul adassanak. 81. §. Az igazgatóság kötelessége az üzlet évi forgalmát és mérlegét a közgyűlés elé terjeszteni. A társasági bizottmány pedig a számadások vizsgálatának eredményéről tesz jelentést, a közgyűlés pedig, ha a számadás mibenlétéről és valódiságáról meggyőződött, az igazgatóság eljárását helybenhagyja. 82. §. Ha az előterjesztett számadási jelentés vagy a mérleg helybenhagyást nem nyerne, a közgyűlés saját köréből választ egy bizottmányt, melynek feladata leend a kérdéses okot kideríteni. 83. §• Az alapszabályok változtatása, a társaság föloszlatására vonatkozó indítvány, vagy a visszatartott részvények további kiadása csak a jelenlévő részvényesek szavazattöbbségének 3/4 része által, melyek a kiadott részvények a 3/3-ját képviselik, történhetik. I 84. §. Az alapszabályok változtatása felsőbb —!—---------------------XK- Az igazgatóság. 87. §. Az igazgatóság átveszi a hitelintézet közvetlen ügyvezetését, meghatározza az általános üzletmenetet, kinevezi a szükséghez képest a hivatalnokokat és szolgákat, azokat elbocsátja, meghatározza fizetéseiket és minden egyesnek hatásköréhez utasításokat ad. Szintúgy gondoskodik az igazgatóság a szükségelt üzlettőke előteremtéséről, a pénztárban lévő összeg gyümölcsöző elhelyezéséről, és a vizsgáló bizottmánynyal egyetemben a benyújtott kölcsönérti folyamodványok fölött tanácskozik. 88. §. Az igazgatóság a hatóságok és bíróságok ellenében korlátlan fölhatalmazással képviseli a hitelintézetet. Az igazgatóság nevében az elnöki helyettes, vagy ennek gátoltatása esetében más igazgatósági tag teljesíti. Az igazgatóságnak egyszersmind joga van, a hitelintézet ügyeinek képviselésére egy jogtudóst fölhatalmazni. 89. §. Bizonyos előre meghatározott órákban köteles naponkint az elnöki helyettesen kívül még egy igazgatósági tag is, az igazgatóság képviselése végett, a hitelintézet helyiségeiben jelen lenni. 90. §. Teljes számú igazgatósági ülésre az elnök teszi a meghívást, határozatképességéhez az alelnök és három igazgatósági tag jelenléte szükségeltetik. 91. §: Az elnöki helyettes az intézet hitelét semmi esetre igénybe nem veheti. Folytonos működéséért az évenkint kiderülő tiszta haszonból 3%-tóli részletilletéket nyer. Ezen részletilleték legkevesbje évenkint 300 ft. o. é. határoztatik, és utólagosan fizettetik. Ha a részletilleték a meghatározott minimumnál is kevesebb lenne, az a kezelési alapból pótolandó. In. A társulati bizottmány, 92. §. A társulati bizottmány az igazgatóság segédtanácsát, valamint a hitelintézet vizsgálati és ellenőrző testületét képezi. 93. §. A társulati bizottmány ezen jognál fogva a könyveket, váltókat és értéktárgyakat mindenkor átnézheti, ezt évenként legalább kétszer teljesíteni köteles, és e czélra köréből egyes tagokat kinevezhet; úgy szinte minden 2—3 hónapban teljes gyűlést tartani köteles. 94. §. A mérleg és üzletvitel vizsgálására köréből három tagot jelöl ki, mint vizsgálókat, kik e fölött a közgyűlésnek jelentést teendnek. 95. §. A hitelintézet helyiségeiben minden hétköznap, meghatározott órában, legalább hat bizottmányi tag tartson összejövetelt, kik a vizsgáló tanácsot képezik és a jelenlévő igazgatókkal egyetemben benyújtott kölcsönkérvény elfogadása vagy visszautasítása fölött tanácskoznak. Hogy a kölcsönkérő körülményeit jobban kipuhatolhassák, a működő vizsgálati tagoknak megengedtetik, a részvényesek köréből bizalmi férfiakat meghívni, kiknek meghívása azonban az igazgatóság jóváhagyásától függ. 96. §. Ha az alapszabályok megsértése, bebizonyított káros hanyagság vagy csalás által a hitelintézet rövidséget szenvedne, ez esetben az igazgatóság éstársulati bizottmány tagjai felelősségre vonhatók. XII. A hitelintézet hivatalnokai. 97. §. A 87. §. értelmében az igazgatóságnak joga van, az előforduló szükséglet szerint, hivatalnokokat és szolgákat elhelyezni és elbocsátani. A hitelintézet működésének kezdeténél következő hivatalnokok lesznek kinevezendők: a) Egy ügyvezető (vezető igazgató,) b) Egy titoknok, c) Egy pénztárnok, d) Egy könyvvivő és egy hivatalszolga. 98. §. Miután a hitelintézet hatásköre az első három hónapban még nem lesz oly kiterjedésű, hogy a teendők halmazatát remélni lehetne,ezért az ügyvezető csak akkor lesz kinevezendő,ha a bizottmány és igazgatóság tapasztalás által meggyőződik,hogy egy ügyvezető okvetlen szükséges. Az ügyvezető viszi a főfelügyeletet a hitelintézet szervezete és kormányzati ügyei fölött, az igazgatóságnak a pénztári összeg gyümölcsöző elhelyezése végett javaslatokat teend,és mint az igazgatóság közvetlen orgánuma, határozatainak tejesítéséről gondoskodik. 99. §. A titoknak a levelezést kezeli,minden kiadványokat elintéz, a szükséges jegyzőkönyveket viszi, a bejövendő kölcsönfolyamodványokat előterjesztés végett rendszeresíti, az írói személyek fölötti felügyletet gyakorolja, az intézetetet érdeklő tárgyakról értesíti az illetőket és az üzlet különféle osztályaiból adatokat gyűjt, hogy ebből a hitelintézet állásáról mindig teljes átnézetet nyújthasson. 100. §. A nevezettek további működési körét, valamint a pénztárnok és könyvvivő teendőit az igazgatóság határozza meg. 101. §. Az igazgatóság fogja meghatározni a hivatalnokok évi díjait, melyek havonként előre fizetendők. 102. §. Az ügyvezető és pénztárnok évi fizetésük kettős összegét kötelesek biztosítékul letenni. 103. §. A pénztár háromszoros zár alatt van, melyből két kulcs az igazgatóság két tagjai, és egy a pénztárnok kezei közt van. Mérleg és osztalék. 104 §. Minden üzlet év lefolyta után a mérleg vonandó. Miután az első évben a beszerzési és ügyleti költségek magasabbak lesznek, mint a következő években, tehát a netán kiderülő hiány nem mint olyan tekintendő, hanem 5—10 részletre osztandó, melyből minden évben egy rész leszámolandó lészen. Az üzletfolyamból kiderülő nyeremény az első üzleti év után következőleg osztassák ki : a) a közgyűlés által az alaptőkére szánt öszszeg levonandó, b) a fönmaradt maradványból az alelnök részletilletéke kiadatik, és c) csak ezen levonások után megmaradt fölösleg osztandó szét, mint osztalék a részvényesek közt, tekintetbe nem véve akár az osztalék ezen szétosztása által egy részvényre 5°,tekinál több