Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-01 / 3964. szám

99 3964 14-ik é­vi folyam. E lap szellemi részét illető minden közlemény Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Perencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen ^ek^cs^ismert kezektől Kiadó­­hivatal: I Előfizetési föltételek : Perencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Hely* 8 a házhoz . A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli félévre . . .­­ 10 frt 50 kr n J ' panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.­­ Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr o* é' Péntek, máj. 1.1863. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszer h­idetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Előfizetési elij „Pesti Naplódra május—júniusi 2 hóra 3 ft 50 kr, május—júliusi V4 évre 5 ft 25 kr, május—octob. V. évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, apr. 29.1863. Néhány észrevétel. Reviczky Sz. urnák az alföldi vasút folytatását tárgyazó c­z­i­k­k­e­i­r­e. III. Következnének már most a nemzetgaz­­dászati vezéreszmék. Ezeket illetőleg is kimondottam, mi­ként azok inkább a mohács-fiumei, mint az eszék-fiumei vonal mellett harczolnak, s ezekkel egyúttal a kereskedelmi érdek is föl lesz derítve. Nemzetgazdászati szempontból azon közlekedési út érdemel a másik fölött el­sőséget, mely olcsóbban és biztosabban szállít, s mely hasonló körülmények közt arra van hivatva, hogy a productiónak minél több tárgyát vigye a forgalomba, mely a kiszállítás mellett legtöbb viszter­­het is hoz, következőleg a bel- és kü­lfor­­galom minél élénkebb közvetítője legyen. Ezek, azt hiszem, oly sarkigazságok, me­lyeket R. úr is meg fog engedni, me­lyekre tehát bizton lehet építeni. Vegyük tehát az elsőt, az olcsóságot, és nézzük, melyik vonal lesz képes a gazdakivitelre legelőnyösebb tariffát megállapítani ? Ha a Duna Donau-Eschingentől a fe­kete tengerig csak azon vízmennyiséggel folyna le, melyet forrásából nyer, bizony miserabilis egy kis patakocska volna; s a­helyett, hogy Pesten lánczhidat kellett volna építeni, inkább az iskolás gyere­keknek szolgálna mulatságul, kik szün­­óráikban rajta kártyahajókat eregetné­nek, s legfeljebb inaikat gyakorolnák keresztül ugrásában. Folyammá csak az útjában bele ömlő apróbb folyó teszi, s természetes, minél több e mellék­folyó, mi­nél több vizet tartalmaznak, a fő fo­lyam annál nagyobb lesz, annál hatal­masabb, így van ez a vasutaknál is. Ha a vas­út úgy építtetik, hogy egyedül a vég­pontján összehalmozott termények s egyéb szállítási czikkek vitelére kell szorítkoznia, a közlekedés élénksége és nagysága eme tárgyak mennyiségétől függend, függ to­vábbá attól is, vájjon oly természetüek-e e czikkek, melyek termelésük és keres­kedelmi szükségességöknél fogva a vas­utat egész éven át foglalkoztathatják.­­ Mert ellenkező esetre az egy évszaki nye­reséget fölemészti a másikbani tétlenség, mint az a sziszek zágrábi vonalon már most is tapasztalható. Ezenkívül még nemzetgazdászati elv az is, hogy ily vasutaknál, s általán min­den közlekedési eszköznél, az egész üzleti költséget, a befektetett tőke kamatát, s a netalán várandó nyereséget, egyedül eme két végponti szállítási készletnek kell födeznie, ezt fogja terhelni egyedül az egész vállalat költségének súlya; s mi­után a vitelbér e c­ikkek árára arányla­­gos befolyással van, természetes, hogy vagy olcsóbban kell azokat termelni,vagy a termelőnek kevesli tőke­jövedelemmel megelégednie. Alkalmazzuk ezt a kérdésben forgó két tervre. R­­ur szerint az alföldi vasút Zombor­­tól Eszéknek menne, innen, egy neveze­­tes­ kereskedelmi helyet sem érintve, Ká­roly­városnak vezettetnék, s innen Fiumé­ba. — Lássuk, minő e vonal belforgalma, vagy miben képes a forgalom élénkítésé­hez járulni. A belforgalom e vonalon alig érdemel szót, az eszéki és károlyvárosi hetivásárokon kívül alig fog valami egy helyről a másikra szállíttatni, mert ez egész vidék productiója ugyanaz, a­mije egyiknek van, van a másiknak is, s nincs szüksége rá, hogy azt vasúton szállíttassa. Az élénk hetivásárok ugyan nyomnak valamit a latban, de se Eszék, se Károly­­város nem oly jelentőségű hely, hogy e kettőnek hetivásári forgalma egy 51 mért­­földnyi vasút jövedelmében érezhető lenne. De az egész Eszék és Károlyváros közti vidéknek külkereskedése se ígér oly sokat, hogy arra valami nagy remé­ny­eket­ lehetne építeni. Ismert tény, hogy e vidék, a mellett, hogy nem igen népes, még szegény is, mert alig termeszt annyit, mennyit egy év alatt fölemészt, s tudunk rá esetet, hogy itt valóságos éhség uralkodott. Gab­­nája tehát nincs. De van sertése és fája — fogja mondani R. ur. — Igaz, csakhogy az elsőnek pia­­cza nem a tengermelléken van, hanem Európa belsejében, hová sokkal könnyeb­ben leend az én tervem szerinti vasúton szállítani, s bizton merem állítani: miként R­­ur terve létesülésével is e vasutat a ki­v­endősertések legfeljebb 2—3 tizedrésze fogná használni, míg a többi vagy a Du­nán menne fölfelé, vagy Kanizsára, vagy Zágrábba hajtatnék, hogy onnan Bécsbe s tovább szállíttassák. A sertésszállításból tehát az eszék-fiumei vonalra nézve nem nagy jövedelem háramlanék. — Több figyelmet érdemel a fa. Nem ugyan az okból, hogy R. szerint slipperek készít­tessenek belőle, mert ezekre a lapályban termő fa alkalmatlanabb a hegyi fánál, s igy minden esetre még a szlavóniai erdő­kön keresztül viendő vasútra is a slipper­­nek való fa távolabbról fogna oda szál­líttatni,­­ hanem figyelmet érdemel e fa, mint szer- és dongafa, miből évenkint annyit hordhat ki, hogy egész Európa szükségletét is fedezhetné. De a szer- és dongafa nem tartozván az első szükségletű czikkek közé, évenkénti fogyasztása igen nagy változásoknak van alávetve, lehet, hogy némely évben több némelyikben kevesli, s tán semmi sem fog kerestetni. Biztos alapul tehát már e tekintetben se vehető.­­ Vegyük mégis a legtöbbet, mely a tengerparti piac­on kerestetni fogna,ez,az eddigi tapasztalatok szerint, összesen nem rúg egy millió má­zsára, ebből pedig a drávavölgyi részre, mely rész teszi a két terv közti különbsé­get, alig esik 500 ezer mázsa. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a fa, nagyobb telje­s kisebb súlyánál fogva, legkevésbé alkalmas arra, hogy egy vasútnak vala­mi nagy nyereséget helyezzen kilátásba Vegyük ehhez még a nagyobb birtokok kivitelét, s tegyük ezt fukarkodás nélkül 300 ezer mázsára, a belforgalomra szá­mítsunk 50,000 mázsát, a gubicskivitelt tegyük egyre másra 100,000 mázsára, a bort 100 ezerre, végre tegyük föl, hogy, daczára a néptelen vidéknek, melyen át­halad, mégis aföldenkint 4000 személyt szállítson, kik közül mindegyik az Eszék és Fiume közti fél utat tegye meg, és azt hiszem, e számokat inkább magasabbra, mint alacsonyra tettük. Vessünk most számot ez adatok alapján. A fa, átlagosan 40 mföl­dön szálitva, mázsáját 1.5 krért, jövedelmez . . . 600,000 ft. Gabna 300 mázsa, szin­tén 40 mföldre ugyancsak 1.5 krjával..................... 180,000 ft. Belforgalom 50,000 má­zsa, 51 mföldre hasonlólag 1.5 krjával..................... 41,050 ft. Gubacs 100,000 mázsa, 40 mföldre 1.5 krjával . 60,000 ft. Bor 100,000 mázsa, 51 mföldre 1.5 krjával . . . 82,100 ft. Személy­szállítás átlago­san mföldenkint 20 kraj­­czár egytől..................... 1,020,000 ft.­­ Teljes jövedelem 1,983,150 ft. A vasút kerül legalább 30 millió ftba, ennek 5°/0 kamatja 1,500,000 ft, üzleti költségre számíthatunk a jövedelemből 50°/6-et, következőleg 991,575 ftot. Ösz­­szesen kellene tehát a vasútnak, hogy a kamatot és üzleti költséget fedezze, jöve­delmeznie 2,491,575 ftot, nem jövedelmez azonban csak 1,983,150 ftot, a veszteség tehát 508,425 ft, mi egyedül az alföldi gabnát terhelné, azaz, a szállítási tariffa szerfölötti fölemelését tenné szükségessé. BÁNFFAY. Lapszemle. A „Kolozsvári Közlöny“ szerkesztője a következő czikkben commentálja a ro­mán értekezlet szellemét és eljárásait . Kolozvár, ápril. 27. A román értekezlet eredménye előttünk áll, s részünkről, a szebeni lapok és saját magántudó­­sításaink összevetésével, mondhatunk arról már tüzetes­ véleményt. s A­mint a figyelmes olvasó előre láthatta, a bécsi hivatalos lapok nyíltan kimondották, hogy a nem-egyesült püspök, b. Lagunában van teljes bizalmuk, kinek erélyétől s befolyásától várják, hogy a magyarok, s a jogfolytonosság elvéből velők tartó honpolgárok politikai iránya ellen, a congressus erélyesen és határozottan fog remon­­strálni. Az előkészületek ez irányben történtek. Tud­juk, hogy Sterka Sulucz Sándor érsek O excja választás útján akarta az unitás részről megje­­­lenő tagokat az értekezletre meghívni. O excjá­­hoz csakhamar felülről szigorú rendelet jött, mely a választásokat megsemmisítvén, a tagok kinevezését komolyan megrendelte. Ezen rendelet ellenében helyes kifogást nem lehet tenni, hogy a kormány nem engedett vá­lasztás útjáni congressust, ezáltal megmenté ma­gát azon vádtól, hogy suffrage universel-féle eszmékhez folyamodott,, de természetesen más részről megmente az értekezletet egy valószínű ellenzéktől. A kormány eljárása tehát igen eszé­­lyes volt. Azonban a meghívottak közül néhányan, hogy a választásból nem folyó congressus közvéle­­ményi illetőségét talán később defavoyálhas­­sák, és ezek közt két tekintélyük : Bács és A­x­e­n­t­e, bár meghiva voltak, a gyűlésen meg nem jelentek. A congressus így összegyűlt lelkészekből, nyugdíjas katonatisztekből és hivatalnokokból, s egy pár független állású férfiúból. Az érsek és püspök közt előbb némi feszült­ség mutatkozott, de ezt kiegyenlítették. Laguna püspök és pártja roppant tevékenységet fejtett ki a congressust megelőzőleg, a­mely nem té­vesztő el hatását. Magára a gyűlésre nézve előbb az volt a czél, hogy zárt ajtóknál tartsák meg, de itt mél­tányolható eszélyességgel a rendőrség lépett közbe, s csakhamar felülről a gyűlésnek nyilvá­nos megtartása rendeltetett el. Ha az első napi gyűlés jellemét észleljük, b. Laguna magatartását némileg tartózkodóbbnak találjuk, mint későbben, akkor még csak az 1860. októberi diplomáról beszélt, mely a benne kér­dés alá nem hozott, s abban elismert hazai ős törvényeket is magában foglalja,később,mindjárt a másik ülésen, már élesen tört pálczát a martius alatti törvények felett; sőt az octoberi diplomata daczára, azoknak teljes eltöröltetését kérelmezni inditványozta;kimondá,hogy Erdélynek centruma­­ Ausztria,s excommunicálta az uniót, s a tanulók­­­­ból és clericusaiból álló karzat zajos nyilatko­zatai közt fitymálta, sérté a magyar alkotmány és nemzeti törvényhozást. Hogy a magyar nemzetünket s hazánk és jo­gait többszörösen kisebbítő nyilatkozatai a con­gressus válogatott tagjai között is minő viszhang­­ra találtak, azt könnyen észlelhetjük az ered- i­ményből. Midőn felettük ítélni akarunk, elfogulatlanok­nak kell lennünk, és az ott megjelent románokat azon befolyások parancsoló súlyának megfonto­lásával kell megítélnünk, melyet helyzetöknél fogva vissza nem utasíthattak. Nagyon természetes, hogy midőn a centralista lapok tombolnak, nekünk mint ellensarkiaknak elkeseredve kellene lennünk a gyűlés eredmé­nyén ; de minthogy nem vagyunk elfogultak, nem is vagyunk elkeseredve, sőt miután a gyű­lés jelleme tisztábban áll most előttünk, mint előbbi telegrafi rövid tudósításaink szerint: nem tagadhatjuk meg a morális erő nyomait, egy mi­noritásnál, mely a tekintélyi pressio daczára élet­jelt­­ adott a szerkesztett okmányok ruganyos kifejezéseiben, s míg a vezérszónokok éljenzés közt hirdetők, hogy Erdély centruma Ausztria, a postulatum függetlenséget kíván az osztrák tar­tományoktól stb. E szerint az eredmény nem egészen felelt meg a vezérkedők iránynyilatko­­zatainak és rideg magatartásuknak. Midőn B­a­r­­­c­z úr amandementját indok­olva azt kívánta, hagynának fel azzal, hogy az unió kérdését a magyarokkali viszály érlelésére volli­­cálják és bízzák az egész kérdést az uralkodó felségre, ki azt a maga helyén láttassa el, s a mint el lesz látva, nyugodjék meg azon a román nemzet; s midőn e nyilatkozatot a gyűlés nagy része helyeselni látszott, báró Laguna keményen lépett föl e nézet ellen, s kívánta, hogy az unió megsemmisítése a postulatumok közt foglaljon helyet. Baricz nézete nem ment ugyan a postulatumok közé, de b. Sagunáé sem. Erdély füg­getlenítése az osz­rák cs. állam tartományaitól kívántatik ; ez nem zárja ki a magyar királyság közviszo­­nyainak elhatározását, és végre is a postulatum, csak postulatum. Aligha túlozni nem akaró minoritás nem folyt be a hálafelirat fogalmazására. E hálafelirat még nincs a világ előtt, de tartalmáról értesül­tünk , és ha értesülésünk hiteles, hangja nem fe­lel meg azon éles nyilatkozatoknak, melyek az elnöki székből hangzottak mindazon ős jogi szent ereklyék ellen, melyek minden ajkú er­délyi honpolgár előtt romjaikban is szent és sért­­hetleneknek kellene, hogy tartassanak. _ A mennyiben ezen hálafelirat tartalmáról érte­sítve vagyunk, azt hiszszük, hogy az azt szer­kesztő bizottság egy része nem osztá a vezér­püspök éles és ősi jogainkat a kárhozatra sújtó nézeteit; s midőn ez adresse a világ előtt leend, látni fogjuk, hogy b. Laguna heves szónoklatai által túltelkesedésre nem ragadtattak az értekez­let fontolni képesebb tagjai. A hálafeliratban, ha jól vagyunk értesítve, nincsenek elfogadva az indítványozó Laguna püspök cathegorikus tételei; a hálafelirat általá­nos nézetek körében mozog s tudott az uralkodás iránt ildomos lenni a nélkül, hogy a törvényho­zás illetőségét anticipálja, vagy valamely kárhoz­tató ligába vesse a leendő román országgyűlési követek szabad véleményét, s éppen e pontnál lényeges emelkedettséget látunk a mostani és 1861-ki congressus elmélete között. Az adresse ide vonatkozó nyilvánításának lé­nyege ez: „Akarjuk a 26-diki pátenst, de adas­sák alkalom mielőbb törvényes utón, országgyű­­ésen nyilatkozhatni a felett.“ E szerint a con­gressus többsége akarja ugyan a febr. 26-ki alkotmányt, de elismeri, hogy e részben végér­vényesen csak az országgyűlés nyilatkozhatik. E nyilatkozat oly ruganyos, hogy mi a „Presse“ „Oest. Const. Zfg.“ s több centralista lap társai­nak örömelragadtatását a febr. patens diadala felett még méltán korainak mondhatjuk. Igaz ugyan, hogy a­mint magunk megjegyez­tük, a román intelligencia legnagyobb részét a hivatali és papikar magában foglalja, de más­felől arról is értesítve vagyunk, hogy a cons­es­­sus tagjait és elnökét nem egészen hasonló érzel­mek lelkesítik az ország ős legitimitása és a ma­gyar nemzetiség irányában , és másfelől még az 18 a néptömeg áll a háttérben, mely politikai fejlődöttséggel nem bír ugyan, de igen a közvélemény érzékével, s ki tudja, egy román országgyűlési képviselet mennyiben foghat múl­tabb kifejezést adni azon fölfedezhető érzelem­nek, melynek nyomai látszanak a congressusnak nem tanácskozásaiban, hanem okmányaiban ? Ki tudja, hová megy a kérdés, ha nyilvánulni fog szobán, szavazatban azon nézet, mely most csak abban nyilvánult, hogy az elnök által élére állí­tott felhívó eszméket úgy a postulátumok, mint a hálafelirat fogalmazásánál ruganyosságokkal kikerülte ? Ki tudja, vájjon mind­azon románok kik az országgyűlésen megjelennek, b. Saguna befolyása alatt fognak-e állani ? Ezen értekezleten a főpapok saját belátásuk szerint összehívott tagok nyilvánítása, elhatáro­zása kérdésen kívül a román nemzetet nem kö­telezi ; de, ha azon népes gyűlést ugyanazon ér­zelem lelkesité, melyet b. Laguna szenvedélyes szónoklatai tolmácsoltak, kérdésen kívül hin­nünk lehetne, hogy a centralista lapok öröme jogosult, mert a nép intelligentiájának legna­­gyobb része ottan volt; ámde egy minoritás be­folyásában oly óvatosságot láttunk, melyet er­délyi emberektől meg lehetett várni. Ők nem veték ligába a leendő követek szabad vélemé­nyét, ők nem vonták fel a magyar és székely nemzetteli egyetértés elől a várkapukat; ők mint egy párt cselekedtek, kiket a fegyelem is köte­lez, de nem zárták ki azt, hogy nemzetek s ab­ban még ők is cselekedjenek, mert még a párt­fegyelem természete szerint is a párt későbbi magatartására nézve nem a vezér­szónoklatai, hanem a testületileg szerkesztett okmányok el­mélete s elő- és háttere szolgálhat irányadóul. Megfontolva mindezt, még megfordíthatjuk mon­datunkat, a­mit korábbi e tárgyú czikkünkben a centralista lapok s a román nemzet czéljainak elérhetéséről mondunk. Ezen elemzéseink által talán csillapulva leen­dőnek azon ingerlő benyomások, melyeket ezen birodalmi portmanoeuvre lelkünkbe bevésett vala. Amaz actio, mely kibékülésre hajló s en­gedékeny kedélyünket durva förgeteg gyanánt rohanta vala meg, nem kelthetett föl egyszerre lelkünkben mást, mint a merev ellenzékeskedés elhatározását; de most, miután az értekezlet ok­mányainak jellemét, s az ottani presszók termé­szetét, s az illetőkre elkerülhetlen hatását ész­leltük ; talán lehet azon meggyőződésre jönnünk, hogy merevebb elhatározásainkat függeszszük fel s ne állítsuk még föl azon feltevést, hogy a román nemzet is épen úgy szakított volna velünk és hazánk ős törvényeivel, mint báró Șaguna szakítani látszott az ápril 21-ki ülésben. A „Független april 30-ki száma „Bé­csi közlemények“ czíme alatt az ipar­i kereskedelem terén igen nagy fontosság­­gal bíró ügyről értesít a következő so­rokban : A magyar földhitelbank iker­testvérrel fog létre jönni a kereskedelem és ipar terén, a pesti áru- és értékpapír-tőzsde megnyeri a két év óta várt engedélyt. A­mint a czím mutatja, az újon­nan megalapítandó intézet nem fog egyedül a kereskedelmi közvetítésre szorítkozni, hanem forgalmát kiterjesztendi azon hazai iparvállala­tokra is, melyeknek értékpapírai előtt eddig zárva voltak a börzék, úgy hogy a nagyobb­­szerű forgalomnak előnyeit nélkülözniük kellett. Ilyen értékek többé kevésbé a lánczhídnak, az alagútnak, a magyar kereskedelmi banknak, a magy. bszt. társulatnak, a József-hengermalom­­nak, a légszesz társulatnak, a pesti és budai ta­karékpénztáraknak és egyéb közhasznú iparos vállalatoknak részvényei, melyek a bécsi börzén például elő sem kerülnek. Az üzlet ezen érté­kekben a pesti piac­on ugyan meglehetősen élénk, mert az illető vállalatoknak viszonyait ott alaposan ismerik. A forgalom e tekintetben azonban elégtelen, nincs szabályozva és ez nyomja a papírok becsét, minek ismét azon rész következése van, hogy hasonnemű iparvállalatok épen nem, vagy csak nagy nehezen nyerik me­g a megérdemlett részvétet. A fölállítandó áru- és értéktőzsde közvetítő befolyásától e tekintetben nagy s jótékony lendületet lehet várni, mert helyben hagyott alapszabályai ép oly gyakorla­tiak, mint szabadelvűek. A midőn azonban illő köszönettel említjük fel ez újabb érdemet, melyet kormányférfiaink a haza anyagi érdekei körül szereztek, el nem fe­lejthetjük egyúttal hálánkat nyilvánítani a pénz­ügyőr úr irányában is, ki ebben úgy, mint más tekintetben felvilágosodott elveivel, elfogulatlan kedélylyel és őszinte jó akarattal támogatja azoknak törekvéseit. Bizton reméljük, hogy Planer úrnak ezen nemes tulajdonaival talál­kozni fognak kormányférfiaink mindazon hazai érdekek tárgyalásánál, melyek a pénzügyminisz­térium hatáskörébe vágnak. A politika terén ma semmi nevezetes­ újság­gal nem szolgálhatok. Megjegyzésre méltónak tartom azonban, miszerint egy pesti lapnak azon híréről, hogy a magyarhoni románok is készülné­nek egy nemzeti gyülekezet megtartására, mind­eddig legalább itten semmi tudomás nincs. „Értesitvény a magyar földhitel­intézetről.“ Kiadja az intézet igazgatósága. Pest 1863. k 8-ad rét 72 lapj ára 30 kr. Hozzám is sokan fordulván a vidékről, kik egyben másban útbaigazítást kérnek a m. föld­hitelintézetteli érintkezésre nézve, azt hiszem, úgy azoknak, mint az egész közönség érdekében cselekszem, ha azon nyomtatványt, mely az em­­lített viszonyra nézve minden tudni­valókat ma­gában foglal, kissé részletesebben megismerte­tem , ezt pedig legegyszerűbben a tartalom köt­ésével tehetem. Az „értesítvény“ öt részből s egy függelék­­el áll. Az eletrész szól az intézet szerveze­téről, annak székhelye, tagjai, alapelve, fede­zete, közgyűlés, elnökség, igazgatóság, titkár felügyelő és vidéki bizottmányok, felsőbb fel­ügyelet. A második rész az intézet üzleteit tár­­gyalja , u. m. a betéteseket, a kölcsönöket zálog­levelekben, jövedékjegyekben s készpénzben, és a bizottmányi üzletet, mindezeket kellően körül­írva. A harmadik rész az intézet és adósai közti viszonyt magyarázza, elmondván az inté­­zet jogait az adósok irányában s ezek kötelezett­ségeit, valamint az adóst illető jogokat és ked­vezményeket. A negyedik részben az intézet s az értékpapírok tulajdonosai közti viszony ada­tik elő. Az ötödik részben az „eljárást az intézetteli érintkezésekben“ találjuk természetesen úgy a betétesekre, mint az ér­tékpapírokban vagy készpénzben nyerendő köl­csön körül. . A „f­ü­g­g­e­l­é­k“ am. földhitelintézet vidéki bizottmányainak kerület szerinti felosztását tar­talmazza. E rövid vázlatból kitűnik, hogy az „értesít­­vény “ az alapszabályokból,kezelési utasítványok­­ból, ügyrendtartásból összeállítva, magában fog­lalja mindazokat, még pedig fogalomrokonság s­zerint, miket azoknak, kik a magyar földhitel­­intézettel érintkezni kivánnak, tudni kell, s igy annak gondos megolvasása és utasításaihoz alkalm­azkodás által sok időt, és költséget meg­kímélhetni a netalán czélba vett magán közbejá­rások irányában, melyek a rendszeresített értesí­tői hivatal folytán úgy is fölöslegesek. Ezúttal ugyan még csak a vidéky bizottmá­nyok területi felosztását közli az „Értesitvény“, de a vidéki bizottmányok tagjainak neveit még nem, minek oka az, hogy azok most vannak alakulóban, magától értetik, hogy az „Érte­­sitvény“ becsét emelendi az, ha az intézet orgánumainak, tehát az elnökségi, igazgatósági, titkár-értesítő hivatali és bizottmányok tagjai­nak nevei szintén az értesitvényhez fognak csa­tol­tatni. ÉRKÖVY. A magyar képző­művészeti társu­latnak­­ cs. kir. apost. Felsége ál­tal jóváhagyott alapszabályai. I. A társulat czélja s működési köre. E társulat czélja, a képző­művészetet egész terjedelmében (festészet, szobrászat, építészet és metszészet, ezeknek elágazataival együtt) felka­rolni, s annak virágzását Magyarhonban saját­­lag kifejleszteni. E czélra a következő működési kört tűzi ki magának : 1- Egy képző­művészeti tanintézet felállításá­ról gondoskodik, melynek alapszabályait legfel­sőbb jóváhagyás alá terjesztendő. 2. Kitűnő tehetségű, de szegény sorsú művé­szeket, magasb kiképezés végett, külföldre utaz­tatván, feltételesen vagy feltétlenül segélyez. 3. A képző­művészet körébe tartozó magasb elméleti, széptani, történelmi, távlati, szinvegyé­­szeti s több e féle tudományos tárgyakról és fel­fedezésekről, az ez iránt fennálló rendszabályok megtartása mellett, nyilvános felolvasásokat tart, s ugyan ezekre vonatkozó jeles munkákat kiad. 4. Jeles­ művészi termékeket megbírál, e bí­rálataival is a művészet emelésére törekedvén. A képző­művészet előmozdítására évenkint pályadijakat tűz ki, s az egyesek vagy testüle­tek által kitűzendő pályadijak kezelését is el­vállalja. 6. Évenkint műveket ad ki, még­pedig vagy a pályadijazott vagy más jeles művekből válasz­tottakat. 7. A társulat tagjainak műveit közszemlére s eladásra kiállítja, az el nem kelteket pedig maga megvásárolván, félévenkint, felsőbb helyen ki­nyerendő engedély szerint, kisorsolja. 8. Betegség vagy a sors más csapásai által m­egre jutott művészeket, azoknak özvegyeit, sőt keresetre még képtelen árváit is, anyagilag gyámolitja, s a szegény sorsú, detehetséges°kez­­döket segélyezi. 9. Népies olcsó művek kiadásával is a müizlés terjesztésére törekszik. 10. Művészi ünnepélyek rendezésével a mű­veltebb közönségnek nemes műélvezetet nyújt. II. A társulat kiterjedése. E társulat Magyarországra terjed ki, annak minden részéből fogadván kebelébe tagokat, s működését minden vidékre kihatoltatván, ál­landó központi vagy székhelye azonban Pest városa. IH. A társulat tagjai. Tagjává lehet e társulatnak minden feddhetlen erkölcsű és hitü magyarhoni művész és műked­velő, és általában mindenki, személykülönbség­ nélkül, ki hasonló jellemmel bir , s a kitűzött szép és nagy czél iránt lelkesülvén, a következő feltételek valamelyikét teljesiti: 1. Alapitó taggá lószer, ki 200 forintot fizet be, vagy ír alá, s annak száztóli 5 kamatát mind­addig fizetni kötelezi magát, mig a 200 ft tőkét akár egyszerre, akár részenkint a társulat pénz­tárába be nem szolgáltatja. Az alapító anyagi előnye és kötelezettsége örökösére is átszáll. 2. Rendes taggá leszen, ki 30 forintot befizet, vagy egymásután következő legalább 3 évre kö­telezi magát, évenkint 10 forintot egyszerre vagy­­ félévenkint előre a társulat pénztárába fizetni, időközbeni halálával azonban joga és kötelezettsége megszűnik. Alapítvány aláírására nyomtatott minta ada­tik ugyan ki kötvény alakban, mely csak betöl­tendő és aláírandó, hogy valódi kötelezvénynyé váljék, mindazáltal azon írásbeli rövid kijelen­tése is valakinek, hogy alapító tagnak kíván a társulat által tekintetni, egyenlő érvényű a köt­vény aláírásával.

Next