Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-01 / 3964. szám
Rendes tagság aláírására a társulat székhelyén, Pesten, kötvény fejezettel ellátott társulati könyv nyittatik, melynek rovatait az aláiró kitölti; vidékre hasonló kötvény fejezetű s rovatos aláírási ívek küldetnek szét, melyekre ki ki beírhatja magát, azok a társulathoz visszakerülvén, a társulati könyvhöz mellékeltetnek. Nem fizetés esetében az illető összeget, az aláírás erejével bíróilag is megveheti a társulat. 3. Dísztagjává leszen a társulatnak az, ki a képzőművészet akár szellemi, akár anyagi emelése s pártolása körül a honban, vagy e társulat körében, annyi érdemet szerzett, hogy e társulat által méltónak találtatik kitüntetésül disztaggá választatni, s oklevéllel tisztelteik meg, ha különben már alapitó, vagy rendes tagja is a társulatnak, s a disztag czimet oklevele erejével viselheti. Az alapitó és disztag holtiglan az marad, a rendes tag azonban megszűnik tag lenni, ha befizetési, vagy aláírási idejének kiteltével, befizetését vagy aláírását meg nem újítja, de bármikor ismét rendes taggá lehet a feltételek újra teljesítésével. A tagok jogai s előnyei. Minden tag általában indítványozási, tanácskozási, szavazati, választási és választathatási joggal bír a társulat közgyűléseiben, mely jogait azonban csak személyesen gyakorolhatja, csupán testületek és nők gyakorolhatják azokat képviselőik által. Az alapító halálával e személyes jogok megszűnnek, de az anyagi előnyök örökösét is illetik, ezen előnyök egyébiránt a rendes tag örököseire is átszállnak azon időre, amelyre a befizetés megtörtént. Minden tag ingyen részesül mindazon kiadmányok egy példányában, miket a társulat sajátlag nyomtatványokban eszközöl, akár képművek, akár írott munkák legyenek, de azoknak elvitetéséről a társulat ügynökeitől, maga gondoskodik a tag. A társulat minden helyiségeibe s intézetébe, hol különben bementi díj fizettetik is, a tagok ingyen mehetnek , igazolván, szükség esetében, hogy tagok. Művételeknél s megrendeléseknél a társulat intézeteiben előjoggal bírnak a nem tagok felett. Az alapítók vagy örököseik jogosítvák ellenőrzőn is, hogy befizetett alaptőkéik eléggé biztosan vannak-e elhelyezve. Ki több alapítványt tett, vagy több részvénynyel rendes tag , a társulat kiadmányait annyi példányban veszi, amennyi alapítványa, vagy részvénye van, a társulat intézeteibe pedig nem csak személyére, de családjára nézve is díjmentesen járhat. A dísztag, ha egyszersmind alapító vagy rendes tag, mint olyan is, a szerint részesül a társulat kiadmányaiban s kedvezményeiben; ha pedig csupán csak dísztag, minden társulati jogban és előnyben egyszerűen ugyan, de a nélkül részesül, hogy bármi dijat fizetni tartoznék a társulatnak. V. A társulat megcsorbíthatlan alaptőkéje áll : 1. Az alapító tagok által befizetett, vagy kötvénynyel biztosított alapítványokból. 2. Oly magán adakozásokból, melyek a társulat által kiadandó gyűjtő íveken, vagy végrendeletek s egyéb hazafias adományokból egyenesen az alaptőke gyarapítására folynak be. Az alaptőkéhez tartozó minden bejött pénz vagy a pesti takarékpénztárban, vagy más biztos helyen kamatoztatik. A társulat felhasználható évi jövedelme áll : 1. Az alaptőke kamataiból. 2. A rendes tagok által fizetendő dijakból. 3. A társulat által kiadandó művek és irodalmi munkák tiszta hasznából. 4. A társulat tulajdonává vált művek értékesítéséből. 5. A bementi dijakból. 6. A társulat körébe tartozó bármely vállalat lehető nyereségéből. 7. A folyó költségek fedezésére bejövendő hazafias adományokból. 8. A társulat javára rendezendő ünnepélyek vagy mulatságok jövedelméből. A társulat tartaléktőkéje . Az évi tiszta jövedelemnek egy tizedrésze minden évben akkér fordíttatik tartaléktőkéül, hogy ennek kamata is ugyanezen tőke gyarapítására szolgáljon, mindaddig, míg a tartaléktőke annyira növekszik, hogy a kamata, az alaptőke kamataival együtt, a társulat egyéb évi jövedelmeit feléli, s igy a társulat már mindenkorra biztosítva lévén, e tartaléktőke kamata is felhasználtathatik általa. (Folytatjuk,) den osztályát, a bankigazgatóság vezeti. Ez határozza meg a jóváhagyandó kölcsönök, vagy átvállalandó jelzálogi követelések, úgyszintén a záloglevelek kamatlábát, és ez utóbbiak lejáratának leghosszabb tartamát. 12. §. A jelzálogi hitelosztály azon üzleteit, melyeknél az alapszabályok és szabályzatnak egyesen előforduló ügyekre leendő alkalmazásáról van szó, a bankkormányzó, vagy helyettesének elnöklete alatt egy bizottmány intézi, mely a bankigazgatóság által, köréből választott két tagból és a főtitkárból, vagy helyetteséből, mint tanácskozó szavazattal bíró előadóból alakul. 3. §. Ha azonban azon kérdés eldöntéséről van szó, vájjon a jóváhagyandó kölcsön vagy az átvállalandó jelzálogos követelés kellőleg van-e biztosítva, a bizottmányhoz a jószág és házbitkosok sorából (amint a jelzálog falusi gazdaságból vagy házból áll) két bizalmi férfi csatoltatik, kik azon kérdésben határozó szavazattal is birandnak. 4. §: A bankigazgatóság a pénzügymininisztériumnak megfelelő számmal ajánland bizalmi férfiakat, kik ezen tiszteletbeli hivatalt 3 évig viselni készek s hajlandók, mire a pénzügyminisztérium közvetlenül eszközli s teszi közzé a kinevezést, a kinevezettek annak kezébe tevén le a fogadást az iránt, hogy elvállalt hivatalukat buzgalommal és lelkiismeretesen töltendik be. 5. §. A bizalmi férfiak mindig szem előtt tartandják, hogy véleményeket szigorú részrehajlatlansággal kell nyilvánítniok, és kétséges esetben mindig azon nézet mellett nyilatkozniok, melynél fogva a nemzeti bank vagyona biztosítást nyer. 6. §. Egy bizalmi férfi sem szavazhat oly esetekben, melyekben ő, vagy oly egyének vannak érdekelve, kikért a bíróság előtt nincs képesítve tanúskodni. 7. §. A bizottmány a bankkormányzó által meghatározott napokon ülend össze, közös tanácskozás és végzéshozatal végett. A körülményekhez képest előleges tanácskozás nélkül is hozatkazik határozat, írásbeli szavazat által, ha az illető mellékletek a bizottmányi tagokkal megvizsgálás végett közöltettek. 8. §. Mindazon tárgyak, melyek fölött a bizottmány által előrebocsátott szóbeli tanácskozás után hozatott végzés, valamint az egyes tagok szavazatai és maga a végzés is, formaszerű jegyzőkönyvben állíttatik össze. 9. §. Ha a végzés írásbeli szavazat útján létesült (7. §.), az illető okmányok az országfejedelmi biztosnak, netalán leendő észrevételeinek azokhoz leendő csatolása és aláírás végett, megküldendők. 10. §• A jelzálogi hitelosztály összes üzletének eredménye iránt a bankigazgatóság hetenkint értesittetik, és ez által a többi üzletosztály eredményével havonkint a nemzeti bank elé terjesztetik. A jelzálogi kölcsönökről. 11. §. A nemzeti bank nem ad kölcsönt és nem vált magához jelzálogi követelést, ha az összeg nem rúg legalább 5000 ftra, és ha 100 által, maradvány nélkül, el nem osztható. 12. §. Aki a nemzeti banktól kölcsönt óhajt vagy általa jelzálogi követelést akar átvállaltatni, köteles írásbeli beadványában a kölcsön vagy jelzálogi követelés összegét és pénznemét, valamint a biztosításra felajánlott jelzálogot pontosan megjelölni, és mindazon mellékleteket bemutatni, melyek az alapszabályok 8. §. szerint alkalmasak a kölcsönzendő vagy átvállalandó tőke könyvezett osztályozását (Priorität) és a jelzálog értékét előtüntetni. A jelzálogi követelés átvállalása iránt tett beadványhoz melléklendő lesz még az eredeti kötelezvény, valamint a netalán erre vonatkozó okmányok másolata. 13. §. A bizottmány a kérvény tárgyában, mégpedig a körülményekhez képest, jogtudós előleges meghallgatása mellett, haladék nélkül elhatározandja: teljesíthető-e a kérdés, és mily módon, vagy nem ? 14. §. Utóbbi esetben az illető fél az elutasító okmány közlése nélkül értesíttetik. 15. §. Ha a kérdés teljesíttetik ugyan, azonban a tőke összeg kisebbre vagy más pénznemre korlátoztatik, avagy bizonyos feltételek teljesítése kívántatik, egyúttal bizonyos határidő is tűzetik ki, mely alatt a fél a kisebbre vagy más pénznemre számított kölcsön iránt nyilatkozni, úgyszintén a kijelölt feltételek teljesítését bebizonyítani tartozik. A határidő siker nélküli eltelése hallgatólagos nyilatkozatnak tekintetik arra nézve, hogy a fél a kisebb vagy más pénznemű kölcsönt elfogadni, valamint a szabott föltételeket teljesíteni nem akarja. Az utólagos ellenkező nyilatkozvány, sőt a föltételek utólagos teljesítése sem ad jogot a félnek, hogy a nemzeti banktól a korlátozva vagy föltételesen adott ígéret beváltását követelje. 16. §. Ha a kölcsön vagy tőkeátvállalás azon feltételhez köttetik, hogy a nemzeti bank maga győződjék meg, közegei által, a felajánlott jelzálog értékéről (alapsz. 9. §.), ez esetben a fél értesittetni fog az összegről, mely a végrehajtandó szemle költségének fedezésére leteendő, valamint a határidőről is, mely alatt az illető összegnek le kell fizettetnie. Ezen határidő siker nélküli Párisi Jelenségek a lengyel figyletű A párisi lapok — köztük a félhivatalos „Constitutionnel“, meg a szintén magasb összeköttetésekkel dicsekvő „France“— egész megelégedéssel veszik át az augsburgi „Allgemeine Zig”-ból a Sz.-Pétervárra küldött franczia sürgöny szövegét, melyet, ha bizonyos kiméleti tekintetek nem ellenzik vala, rövidebb úton kaphattak volna meg. A „Journal des Débats“ azonban fölöslegesnek tartja az ágostai lap közlését átvenni, miután a „Pays“ analysisát már közlötte, mely utóbbi csak abban különbözik az „Alig. Ztg“-étől, hogy harmadik személyben beszélteti a minisztert első személy helyett. Az „Opin. Nationale“, úgy látszik, körülbelül meg van elégedve Drouin de Lhuys munkájával. Először is az tetszik neki e sürgönyben, hogy az teljes cselekvési szabadságát meghagyja a franczia kormánynak; tetszik továbbá, hogy az világosan állítja fel a kérdést, s a Palais royal lapja elismeri,hogy a tuileriák kabinetjének lehetetlen volt messzebb mennie,tekintve azon sajátságos körülményeket, amelyek közé jutott akkor, midőn a nem ugyan közös, de egyidőbeli lépésre nézve Angliával és Ausztriával csatlakozott. Az „Op. Nat.“ azt tartja a franczia sürgönyben a legkiválóbb és jellemző pontnak, hogy a franczia kormány kimondja hatástalanságát mindazon cabineteknek, melyeket a mai napig Lengyelország kibékítésére kigondoltak. Az „Op. Nat.” nem láthat egyebet e szavakban, mint formaszerinti elitélését valamennyi ukáznak, sőt még az 1815-ki állapítmányoknak is. Francziaország e szerint — így fejezi be a Palais royal lapja — valami bővebb szabásút és komolyabb dolgot kíván Lengyelország javára, mint a bécsi szerződés által biztosított jogokat. — Drouin de Lhuys úr tehát az igazi lengyel kérdést mozgatta meg. Ausztriával ellenben egyáltalában nincs megelégedve az „Op. Nationale“, minthogy ezen hatalom a maga sürgönyében az osztozkodó hatalom szempontjáralll, s csak mint ilyen, kívánja a tartós rend megállapítására alkalmas javításokat. A párisi lap sajnálja, hogy Ausztria nem követte az ő tanácsát, t. i. hogy a Németországban egyedül lehetséges compensatiókra támaszkodva, nem segíti Francziaországot a lengyel függetlenség visszaadásában, s azt állítja, hogy a bécsi kabinet csak a múltra függesztett tekintetből érti Európát. Feltűnő,hogy a„J.d Déb“-ban is van egy hoszszú czikk a szerkesztőségi titkár aláírása alatt, mely sok mindenféle szabadkozás és mentegetődzés után, hogy csupán bécsi levelezőinek értesüléseit adja elő, úgy állítja elő Ausztriát, mint a mely az angol rendszerrel szemközt, mely az 1815-ki szerződések terére áll, inkább a franczia rendszer felé hajlott, de a mely másfelől a diplomatiai viszonyok háta megett folytonos tanakodásban áll az orosz kormánynyal. Az osztrák kormány Péterváron iparkodik megértetni az illetőkkel, hogy ő letett a Schwarzenberg herczeg és Bud gróf-féle politikáról; hogy újabb irányzatai közelebb viszik az öreg Metternich herczeg traditióihoz annyiban, amennyiben a jelen kor eszméi megengedik , s hogy Ausztriának annál konservatívebbnek kell lennie kifelé, minél szabadelvűbb belől. Ami az orosz kormány által a három jegyzékre adandó feleletet illeti, a franczia lapok közül csupán az első „Nation“ akarta tudni, hogy az 27-ben megérkezendik Sz. Pétervárról, ellenben a többi lapok, noha azoknak ápril 28-ai számai feküsznek előttünk, nem tudnak még a dologiból semmit. Tartalmát mindegyik lap saját tudósításai nyomán találgatja. „La Presse“ szerint nagyon laconicus volna az, s a dolog érdemébe épen nem ereszkednék. Az orosz kabinet azt felelné, hogy „semmi változás nem történik azon jó szándékaiban, melyeket a varsói herczegségben lakó alattvalói iránt eddig tanusított, s hogy nem rajta múlik a lecsendesítés.“ Ellenben a „J. d. Déb.“ fentebb említett bécsi Lengyelországi események. Az orosz amnestia-rendelet magában is szerfölött hiányos okmány volt, de még hiányosabb a kivitelben. Nemcsak hogy az eddig elfogottakat nem bocsátották szabadon, hanem mintegy 340 ifjút, kiket közelebbről fogtak el imitt-amott, orosz egyenruhába öltöztettek és vasúton Oroszországba szállítottak. A besoroztatás pedig egyike a legrettentőbb büntetéseknek , mely olyanokon hajtatott végre, kiknek az amnestiaokmány értelmében menteknek kellene lenniük a büntetéstől. Nem kevésbé áll ellentétben az amnestiával azon tény, hogy a Zaborovánál, a kormány székhelye szomszédjában a katonaság által elkövetett kegyetlenségért Vielopolszki vizsgálatot és büntetést kérvén, Berg határozottan megtagadta ezt. Mint már mondva volt, az ebből származott egyenetlenség a két fejű kormány kebelében kiegyenlíttetett Sz. Pétervárról érkezett parancsra, de mint ismét hire jár, újabb egyenetlenség támadt a polgári és katonai kormányzók közt, melyek most már visszavonhatlanná teszik Wielopolszki visszaléptek . Ez utóbbi hir azonban még megerősítésre vár. — De ha való, alighanem a processiók eltiltása szolgáltatá rá az okot. Csak gúnyt és kárörömet okozhat a kormány ellenségeinél e tilalom, melynek keresztül vitelére a kormánynak nem volt elég hatalma vagy bátorsága. E tekintetben nagy lehetett a kormány kebelében a meghasonlás , mert a processió reggelén maga a rendőrség parancsolt el az utczákról minden kocsit, hogy a processió annál kényelmesebben s nagyobb renddel mehessen véghez. Azonban a főrendőrbiztos megjelenvén, eltiltó embereinek ez intézkedést, nehogy beavatkozásukkal maguk is az eltiltott menetben részeseknek tűnjenek föl. — E processiókra nézve a tilalom ápril 24-ikén jelent meg a varsói hivatalos lapban s így szól : „Mivel a hadiállapot törvényeinek értelmében processiókat csupán a templomok belsejében szabad tartani, hogy ez által az utczai, netalán keletkezhető összecsoportozások elkerültessenek, a főrendőrfőnök ezennel azon intést teszi közzé, hogy felsőbb parancsolatra az utczákon semminemű öszecsoportozások processio ürügye alatt megszenvedtetni nem fognak.“ E rendelet folytán, írják Varsóból a „National Zeitung“-nak, a főrendőr ápril 25-kén reggel elment Feinszki érsekhez, közleni vele a helytartó rendeletét, hogy ez engedelmességre intse az alája rendelt papságot. De az érsek kereken kinyilatkoztató a rendőrfőnöknek, hogy sajnálja, de ebben nem engedelmeskedhetik a nagy herczeg rendeletének, mivel vallásos szertartások változtatása csupán a katholikus egyház Rómában levő fejétől függ. Később több pap jelent meg az érseknél, megkérdezni tőle, hogy viseljék magukat e rendeletre nézve. Az érsek egyházi kötelességeik végrehajtására utasította őket. A processiók meg is jelentek több helyen a legnagyobb renddel és nyugalommal, habár néhány ezer ember csoportosult össze. A szertartás végeztével a zsandármok az utczán fogták el a papokat, s azonnal a várba kísérték. Felinszkire, további rendelkezésig, házifogságot mondtak ki. Azonban a papokat másnap, 26-án szabadon bocsátották, s hihető, hogy Felinszkit is fölmentették házifogsága alól. Az „Ost-Dee-Zeitung“-nak írják: Berg tábornok figyelmét mindenekelőtt a hadsereg erősítésére s a hivatalnok személyzet kitisztítására forditotta. A czártól még 30,000 embert kívánt, hogy a parancsnoksága alatti összes sereg létszáma 120,000 emberre legyen emelve. E kívánat teljesítése telegráf útján azonnal megigértetett, s paracs adatott a közép oroszországi tartományokban levő csapatoknak a nyugatra való indulásra, őket az orosz népfölkelés pótolandja. Legfeljebb három hét alatt meg volt történendő e seregváltoztatás.— Berg tábornok továbbá a fölkelés leverésében fő akadálynak tarta a hivatalszemélyzet meg nem bízhatóságát s olykori nyílt hűségszegését. — Ennél, fogva több kerületi főnököt elbocsátott sarniech évit feleletre is vonatta. Egy körlevélben eltiltá a kerületi hivatalnokoknak, hogy a krakkói „Czas“ és „Dziennik Poznanski“ba tudósításokat küldjenek, mit eddig alattomban gyakoroltak. — A szandomiri kerületben a csaták ápril 16 -án kezdődtek el újra,midőn Czachovszki megverte az oroszokat Groboviecznél. — Ugyanazon kerületben Grelinszki csapatját 17-ikén 2000 orosz támadta meg Libinián alól 3 oldalról. Az oroszok három órai harcz után visszavonulásra lőnek kényszerítve, habár a fölkelők csak 500-an voltak, s először most vitettek csatába. Különösen jól viselték magukat a lengyel lövészek. E közben egy másik fölkelő csapat Kielczét fenyegette, s ennek lehet tulajdonítni, hogy az oroszok nem támadták meg másod ízben Grelinszki csapatját, hanem gyorsan visszavonultak Kielczébe. — Ennek hirére Czakovszki 20-ikán Bz in né megtámadott s teljesen szétvert egy orosz csapatot. — 22 ikén ugyanaz már Neiklóvnál vett rajtok győzelmet. Koronovicz csapatja is megvert teljesen Vonchocknál egy orosz csapatot, s tőle 180 karabélyt foglalt el. — A „Posner Zeitungénak írják 24. és 25- ről . A konini kerületben elszórt lengyel csapatok összes létszáma 6000 emberre mehet, s minden nap szaporodik, kivált Posenből, honnan francziák s más idegenek is mennek át. Wittgenstein személyesen Varsóban járt s erősítéseket kért. — Kalis körül hasonlókép 5—6 ezer fölkelő áll. 25-kén 2500 orosz vonult be Kalisba 150 foglyot s 70 sebesült fölkelőt kisérve, kik egy Vileum mellett történt csatában estek kezükbe. Hir szerint az oroszok itt 80, a fölkelők 271 halottat veszítettek. Az oroszok háromszorta nagyobb erővel voltak s különösen ágyúik tettek pusztításokat a lengyelek soraiban. A sebesült oroszokat is Kalisba szállították. Brunner tábornok dicsérő beszédet tartott az orosz katonákhoz. Közelebbi napokban a Guznicza-Grabovszkinál álló felkelők ellen akarnak működni az oroszok. Úgy látszik azonban, hogy a hivatatalos személyzet nem várja be, hogy Berg tábornok bocsássa el, hanem önkényt is odahagyja hivatalát, mégpedig most már a lengyel nemzeti kormány egyenes rendeletére. Nagyon érdekes lesz tudni, mennyiben lesznek engedelmesek e hivatalnokok a titkos kormánynak. Annyi áll, hogy ez nem adott még ki nagyobb horderejű rendeletet, mint közelebbről, mely szerint t. i. május 1-jétől kezdve minden polgári és községi hivatalnoknak le kell lépnie, s működését mint orosz hatóság megszüntetnie. Ezzel paralysálva volna az egész orosz igazgatási rendszer s az adószedés lehetetlenné téve. Mivel a hivatalnokok egy része vagyonos ember, más része — az alárendeltek — oly roszul van fizetve, hogy mellékkeresetekre szorult, e rendszabály, bármi nehéznek látszik is, annyival könynyebben kivihető, mivel a nemzeti bizottmány ígéri, hogy gondoskodni fog a vagyontalanokról. És már némely helyen csakugyan be is zárattak a hivatalos irodák. Ugyancsak a titkos kormány nevében a varsói polgármester rendeletet adott ki, melyben szigorúan tilalmazza, hogy bárki is megvásárolja az orosz hatóságok által a lengyelektől elkobzott, vagy az orosz katonák által elrabolt tárgyakat. A lengyel-porosz határszélről írják április 8-ikáról. A múlt hét óta nincs nap, melyen legalább is egy ütközet ne történnék, mikről a jelentések, a forrásokhoz képest, eltérőleg hangzanak. 26-án Opocsnó és Petrikán közt kemény harcz folyt, s az oroszok dolga roszul állhatott, mivel egy üres külön vonat érkezett Petrikanból Czenstochovába, hogy csapaterősítéseket szállítson oda. Ugyancsak tegnap Piliczánál is csata volt. Tegnap délig egy ütközet kimenetelét sem lehetett tudni. Szerződvény az államigazgatÁs és bank könt. (Folytatás.) Szabályzat a szabad, ausztriai nemzeti banknál felállított jelzálogi hitelosztály alapszabályainál. A jelzálogi hitelosztály igazgatására 1. X. §. Az ausztriai nemzeti banknál felállított jelzálogi hitelosztályt, mint a nemzeti bank mint TARCZA. Magyar Tudományos Akadémia. (Ápril 27-én. Philos., törvény és történettudományi és összes ülés ) Z. ák Nagy Márton 1. tag a „Nevelészet (talán csak : nevelés) története“ czimű nagy munkán dolgozván, e munkából mutatványul a keleti, különösen a chinai és indiai nevelést ismertette, kiterjeszkedvén e két nagy keleti nép összes miveltsége jellemzésére. „El méleti L é le k tan“, e czim alatt volt benyújtva a m. tud. akadémiának kiadás végett egy lélektani munka. Bírálók nézete szerint azonban e mű nem felel meg azon kellékeknek, melyeket a magy. tudom. akadémia oly művekben, melyeket saját költségén kiad, megkíván, s csak teljes át, illetőleg újból dolgozás után lenne kiadható. Különös érdeket ébresztett ez alkalommal az egyik bírálónak, Greguss Ágost rendes tagnak éles dialecticával, az eszmék nagy szabatosságával, a mellett sok elevenséggel, ügyes fordulatokkal irt alapos bírálata. Olvastatott továbbá az archaeologiai bizottság jelentése Mátyás könyvtára Konstantinápolyban levő maradványai ügyében, azon levél folytán, melyet királyi helytartó ar ő excja intézett e tárgyra vonatkozólag az akadémiához, s mely az akadémia folyó évi febr. - án tartott üléséből a történeti és archaeologiai bizottságokhoz tétegetett által. A történeti bizottság kijelente, hogy a , tavaly Konstantinápolyban járt akadémiai tagok nyilatkozásaira alapíthatván csak véleményt, kik a történei bizottságnak nem tagjai, e megbízást egészen az archaeologiai bizottság által gondolja teljesitendőnek. Az utóbbi bizottság ennek folytán e tárgyat tanácskozás alá vette, s jelentését a következő fölterjesztés alakjában szerkesztve terjeszté elő: „Nagyiméit. Gróf, cs. kir. altábornagy ur! Magyarország királyi Helytartója! „A m. tud. akadémia élénk örömmel s meleg köszönettel tapasztalta Excádnak f. évi február 6-án hozzám intézettj kegyes leveléből azon lelkes részvétet s hazafiui készséget, melylyel a Corvinának Konstantinápolyban fennlevő maradványai ügyét felfogni méltóztatott, s Excád kívánságát tárgyalván, a következőben van szerencsém e tárgyalás eredményét Excádnak előterjeszteni. „Az akadémia archaologiai bizottsága meghallgatván törökországi utazói bizodalmas közléseit is, e tárgyról óhajtásait abban fejezte ki, hogy készülne mindenekelőtt minél s teljesbés pontosabbbeh a lajstroma mindazon kéziratkodexeknek, melyek Konstantinápolyban a Corvina maradványaiul fölismerhetők. E végre annál szükségesebb volna a literaria históriában, s különösen a középkori bibliographiában avatott egy vagy több férfiak kiküldetése,a részekre a kényelmes hozzáférés és hoszszabb dolgoztatás engedelmének kinyerése, mennyivel hihetőbb, utazóink tapasztalásából is , hogy az egykori budai királyi könyvtár alkatrészei Konstantinápolyban nem szorosan külön választva, hanem egyéb accessiókkal is vegyítve tartatnak ; s mert másfelöl a Corvina codexei nemmind írattak különösen Mátyás király számára, s igy nem birnak mind a király által iratottak ismert saját habitusával; s mert nagyobb része e könyvtárnak a törökök elöl Byzanczból kivonult görög tudósok által megmentett, Olaszországban s másutt összevásárlott, gyakran sokkal régibb, keleti és görög, s másfelöl egyéb európai tartományokban is egybeszerzett latin és másnyelvü codexből állt, melyek Mátyás király jelvényeit nem viselik, s ha a királyi kötés vagy ennek maradványai nem mutatják egykor a budai könyvtárhoz tartoztakat, csak combinatió útján határoztathatnak meg Corvin-féle egykori birtoknak. „Ily „Catalogue raisonné“ készülése volna minden esetre az első, nélkülözhetlen lépés, mely, ha felsőbb szerencsés közbenjárás útján sikerülne, csak akkor lehetne, annak alapján, a második rendű teendők iránt határozott javaslatot adni, különösen az iránt, mely codexek volnának az összes európai, részben a magyar tudományosság érdekében is, vagy későbbi kiadásokkal összevetendők és variánsaik szorgalmasan kijegyzendők, vagy épen leirandók. T. i. felette hihető, hogy hazánkat különösen illető, s ezek közt magyar nyelvű codexek maradtak fenn Konstantinápolyban, mert épen ezek voltak, természetes okból, legkevésbé tárgyai azon spoliatióknak, melyeket e királyi könyvtár egész 1541-ig gyakran szenvedett, mely időtől, azaz Budának török kézre kerültétől fogva a törökök által már szigorúan őriztetett. „E czélok elérése tetemes és oly pénzáldozatokat, sőt oly áldozatok koczkáztatását tevén fel, melyekre az akadémiának alapja nincsen, s melyek csak fejedelmi vagy országos erőtől telnek ki , az akadémia kénytelen volt forró óhajtásait kebelébe fojtani. Most azonban annál nagyobb készséggel fejezi ki azokat nagyméltóságod előtt, mennyivel örvendetesben volt tisztelettel idézett levele által meglepve, s kifejezi azokat a siker némi reményével is : mert felfogva excellentiád, s felfogva a niltsgy m. kir. udv. főkanczellátur által, tán a cs. kir. apóst. Felsége érdekeltségére is számot tarthat, nem szenvedvén kétséget, hogy ha ez ügy hatalmas lépések sikerével koronáztatnék — kivivóját az hervadhatlan dicsőséggel venné körül. „Megjegyzem még, hogy az ohato 11 szükség esetében az akad, a kívánt tudományos erők kiállítására vállalkozik,s ez esetben ama Catalogue raisonné készülése s a másolandók kijegyzése egyidejűleg történhetnék, úgy t. i. hogy amannak készítői hetenként megküldvén az akadémiának lajstromuk újabb czikkeit, ez folyvást foglalkozhatnék az előleg másolandók vagy összevetendők meghatározásával, mely másolás és összevetés aztán a lajstromozók felügyelése mellett, az akadémia által e végre vele küldendő egyének álal folyvást folyhatna, értve a legszükségesebbeket, a többieké a jövendőségnek maradván fenn. „Ezek előterjesztése után s a magam ajánlása mellett mély tisztelettel maradtam „Nagyméltóságodnak stb.“ E fölterjesztés egész terjedelmében elfogadtatván, elnöki aláírással fölterjesztetni határoztatok. A helytartótanács újabb iskolaügyi statistikai adatokat küldött a nagyváradi és beszterczebányai r. kath. egyházmegyékből. Köszönettel fogadtatván, a statistikai bizottságnak adattak ki. (Folytatjuk.) lefolyása a 15. §. érintett következéseket vonja maga után. 17. §. Ha a fél a 16. §. szerint meghatározott összeget a kitűzött idő alatt lefizette, értésére adandó, mely napon hajtatik végre a szemle, hogy ezen jelen lehessen és netaláni felvilágosításait előadhassa. A végrehajtott szemle eredménye semmiesetre sem jogosítja még fel a félt arra, hogy a kölcsönt vagy tőkeátvállalást igényelhesse, miután a végleges határozat a bizottmánynak van fenntartva. 18. §. Minden kölcsön vagy tőkeátvállalás jóváhagyása természetesen azon feltételhez van kötve, hogy az alapszabályok 7. §-ában követelt bizonyíték előadassék, és a 11. 12. 13. s 15. §§. említett okmányok az ott előírt határozvány értelmében legyenek szerkesztve, bekebelezve, illetőleg feljebb bekebelezve (Super-einverleibt.) Ezen okmányoknak tehát külön beadványban kell előterjesztetniök. (Vége köv.) tudósítói úgy tudják, hogy Péterváron egy memorandumon dolgoznak, melyben az orosz kormány meg fogná ismertetni Lengyelország jelenlegi szervezetét, annak hét év ótai átalakítását, s a reformokat, melyeket a lengyeleknek adni szándékoznak, mihelyt a zavarok megszűntek. És ami fődolog : az orosz kormány mind a három udvartól olyan programmfélét kívánna , hogy abban mindenik szabatosan adja elő nézeteit az iránt, mit lehetne tenni tulajdonkép a lengyelek javára. A „Nat. Ztg“ egyik párisi levelezője is hajlandóbb, úgy látszik, ily szellemű feleletet várni Oroszországtól; s azt hiszi, hogy a császár a közelebbi hetekben nem fogja háborítani Drouin de Lhuyst azon munkában, hogy az európai concertet minél több hatalom megnyerése által kiegészítse ; s Napóleon herczeg, aki csakugyan indul Egyptomba, ezen utazás miatt nem fog elhalasztani semmi különösebb jelentőségű elhatározó mozzanatot. Tudni kell, hogy a herczeg ezen elutazása képezi eddig a békebarátok reményeinek legkézzelfoghatóbb horgonyát. A másik horgony, mely csupa hír, abban áll, hogy Eugenia császárné, jóllehet nagy barátja a lengyeleknek, fél azon személyes veszélyektől, melyeknek a császár ki lenne téve egy nagy európai háborúban, miután ez esetben a főparancsnokságot ismét személyesen kellene átvennie, hosszas beszélgetésbe ereszkedvén Walewski gróffal, aki a háborúpártnak legbefolyásosabb támasza, az utóbbit arra iparkodott volna bírni, hogy a csomó békés megoldását, ha az lehetséges, ne gátolja. Másfelől úgy tudják Párisban, hogy a császár komolyan foglalkozik Ausztria és Olaszország közt. Ide vonatkozó utasítások mentek, a „Nat. Zig“szerint, Grammonthyhez, a Bécsben lévő franczia nagykövethez. Turinban nevezetesen attól félnek, hogy a lengyel kérdés Ausztria és Francziaország közt szoros egyetértésre vezethetne, mégpedig Olaszország kárára, s ezért éltek ott fenntartásokkal Olaszország sajátságos helyzetére vonatkozólag a pétervári diplomatiai együttműködés kérdésében. Másfelől Bécsben, a porosz lap szerint, az olaszok diversiójától tartanak az esetre, ha Ausztria nagyon mélyen bevitetnék Oroszország ellen. A franczia politikának — teszi hozzá a porosz lap tudósítója — e pillanatban érdekében áll ezen aggályokat Turinban úgy, mint Bécsben, eloszlatni, és a kölcsönös bizalmatlanságot lehetőleg alább hangolni.