Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-01 / 3964. szám

Rendes tagság aláírására a társulat székhelyén, Pesten, kötvény fejezettel ellátott társulati könyv nyittatik, melynek rovatait az aláiró kitölti; vi­dékre hasonló kötvény fejezetű s rovatos aláírási ívek küldetnek szét, melyekre ki ki beírhatja ma­gát, azok a társulathoz visszakerülvén, a társulati könyvhöz mellékeltetnek. Nem fizetés esetében az illető összeget, az alá­írás erejével bíróilag is megveheti a társulat. 3. Dísztagjává leszen a társulatnak az, ki a képzőművészet akár szellemi, akár anyagi eme­lése s pártolása körül a honban, vagy e társulat körében, annyi érdemet szerzett, hogy e társulat által méltónak találtatik kitüntetésül disztaggá választatni, s oklevéllel tisztelteik meg, ha kü­lönben már alapitó, vagy rendes tagja is a társu­latnak, s a disztag czimet oklevele erejével vi­selheti. Az alapitó és disztag holtiglan az marad, a rendes tag azonban megszűnik tag lenni, ha befizetési, vagy aláírási idejének kiteltével, befi­zetését vagy aláírását meg nem újítja, de bár­mikor ismét rendes taggá lehet a feltételek újra teljesítésével. A tagok jogai s előnyei. Minden tag általában indít­vány­ozási, tanács­kozási, szavazati, választási és választathatási joggal bír a társulat közgyűléseiben, mely jogait azonban csak személyesen gyakorolhatja, csupán testületek és nők gyakorolhatják azokat képvi­selőik által. Az alapító halálával e személyes jo­gok megszűnnek, de az anyagi előnyök örökösét is illetik, ezen előnyök egyébiránt a rendes tag örököseire is átszállnak azon időre, a­melyre a befizetés megtörtént. Minden tag ingyen részesül mindazon kiad­mányok egy példányában, miket a társulat saját­­­lag nyomtatványokban eszközöl, akár képművek, akár írott munkák legyenek, de azoknak elvite­­téséről a társulat ügynökeitől, maga gondosko­dik a tag. A társulat minden helyiségeibe s intézetébe, hol különben bementi díj fizettetik is, a tagok ingyen mehetnek , igazolván, szükség esetében, hogy tagok. Művételeknél s megrendeléseknél a társulat intézeteiben előjoggal bírnak a nem tagok felett. Az alapítók vagy örököseik jogosítvák ellen­őrzőn is, hogy befizetett alaptőkéik eléggé biz­tosan vannak-e elhelyezve. Ki több alapítványt tett, vagy több részvény­­nyel rendes tag , a társulat kiadmányait annyi példányban veszi, a­mennyi alapítványa, vagy részvénye van, a társulat intézeteibe pedig nem csak személyére, de családjára nézve is díjmen­tesen járhat. A dísztag, ha egyszersmind alapító vagy ren­des tag, mint olyan is, a szerint részesül a társu­lat kiadmányaiban s kedvezményeiben; ha pe­dig csupán csak dísztag, minden társulati jogban és előnyben egyszerűen ugyan, de a nélkül ré­szesül, hogy bármi dijat fizetni tartoznék a tár­sulatnak. V. A társulat megcsorbíthatlan alaptőkéje áll : 1. Az alapító tagok által befizetett, vagy köt­vénynyel biztosított alapítványokból. 2. Oly magán adakozásokból, melyek a társu­lat által kiadandó gyűjtő íveken, vagy végrende­letek s egyéb hazafias adományokból egyenesen az alaptőke gyarapítására folynak be. Az alaptőkéhez tartozó minden bejött pénz vagy a pesti takarékpénztárban, vagy más biztos helyen kamatoztatik. A társulat felhasználható évi jövedelme áll : 1. Az alaptőke kamataiból. 2. A rendes tagok által fizetendő dijakból. 3. A társulat által kiadandó művek és irodal­mi munkák tiszta hasznából. 4. A társulat tulajdonává vált művek értéke­sítéséből. 5. A bementi dijakból. 6. A társulat körébe tartozó bármely vállalat lehető nyereségéből. 7. A folyó költségek fedezésére bejövendő hazafias adományokból. 8. A társulat javára rendezendő ünnepélyek vagy mulatságok jövedelméből. A társulat tartalék­tőkéje . Az évi tiszta jövedelemnek egy tizedrésze minden évben akkér fordíttatik tartaléktőkéül, hogy ennek kamata is ugyanezen tőke gyarapí­tására szolgáljon, mindaddig, míg a tartaléktőke annyira növekszik, hogy a kamata, az alaptőke ka­mataival együtt, a társulat egyéb évi jövedel­meit feléli, s igy a társulat már mindenkorra biz­tosítva lévén, e tartaléktőke kamata is felhasz­­náltathatik általa. (Folytatjuk,) den osztályát, a bankigazgatóság vezeti. Ez ha­tározza meg a jóváhagyandó kölcsönök, vagy át­vállalandó jelzálogi követelések, úgyszintén a záloglevelek kamatlábát, és ez utóbbiak lejáratá­nak leghosszabb tartamát. 1­2. §. A jelzálogi hitelosztály azon üzleteit, me­lyeknél az alapszabályok és szabályzatnak egye­sen előforduló ügyekre leendő alkalmazásáról van szó, a bankkormányzó, vagy helyettesének elnöklete alatt egy bizottmány intézi, mely a bankigazgatóság által, köréből választott két tag­ból és a főtitkárból, vagy helyetteséből, mint ta­nácskozó szavazattal bíró előadóból alakul. 3. §. Ha azonban azon kérdés eldöntéséről van szó, vájjon a jóváhagyandó kölcsön vagy az át­vállalandó jelzálogos követelés kellőleg van-e biztosítva, a bizottmányhoz a jószág és házbit­­kosok sorából (a­mint a jelzálog falusi gazda­ságból vagy házból áll) két bizalmi férfi csatol­­tatik, kik azon kérdésben határozó szavazattal is birandnak. 4. §: A bankigazgatóság a pénzügymininisz­­tériumnak megfelelő számmal ajánland bizalmi férfiakat, kik ezen tiszteletbeli hivatalt 3 évig viselni készek s hajlandók, mire a pénzügymi­nisztérium közvetlenül eszközli s teszi közzé a kinevezést, a kinevezettek annak kezébe tevén le a fogadást az iránt, hogy elvállalt hivatalukat buzgalommal és lelkiismeretesen töltendik be. 5. §. A bizalmi férfiak mindig szem előtt tar­­tandják, hogy véleményeket szigorú részrehaj­­latlansággal kell nyilvánítniok, és kétséges eset­ben mindig azon nézet mellett nyilatkozniok, melynél fogva a nemzeti bank vagyona biztosí­tást nyer. 6. §. Egy bizalmi férfi sem szavazhat oly ese­tekben, melyekben ő, vagy oly egyének vannak érdekelve, kikért a bíróság előtt nincs képesítve tanúskodni. 7. §. A bizottmány a bankkormányzó által meghatározott napokon ülend össze, közös ta­nácskozás és végzés­hozatal végett. A körülményekhez képest előleges tanácsko­zás nélkül is hozatkazik határozat, írásbeli szava­zat által, ha az illető mellékletek a bizottmányi tagokkal megvizsgálás végett közöltettek. 8. §. Mindazon tárgyak, melyek fölött a bi­zottmány által előrebocsátott szóbeli tanácskozás után hozatott végzés, valamint az egyes tagok szavazatai és maga a végzés is, formaszerű jegy­zőkönyvben állíttatik össze. 9. §. Ha a végzés írásbeli szavazat útján léte­sült (7. §.), az illető okmányok az országfeje­delmi biztosnak, netalán leendő észrevételeinek azokhoz leendő csatolása és aláírás végett, meg­küldendők. 10. §• A jelzálogi hitelosztály összes üzleté­nek eredménye iránt a bankigazgatóság heten­­kint értesittetik, és ez által a többi üzletosztály eredményével havonkint a nemzeti bank elé ter­jesztetik. A jelzálogi kölcsönökről. 11. §. A nemzeti bank nem ad kölcsönt és nem vált magához jelzálogi követelést, ha az összeg nem rúg legalább 5000 ftra, és ha 100 által, maradvány nélkül, el nem osztható. 12. §. A­ki a nemzeti banktól kölcsönt óhajt vagy á­ltala jelzálogi követelést akar átvállaltatni, köteles írásbeli beadványában a kölcsön vagy jelzálogi követelés összegét és pénznemét, vala­mint a biztosításra felajánlott jelzálogot pontosan megjelölni, és mindazon mellékleteket bemutat­ni, melyek az alapszabályok 8. §. szerint alkal­masak a kölcsönzendő vagy átvállalandó tőke könyvezett osztályozását (Priorität) és a jelzálog értékét előtüntetni. A jelzálogi követelés átvállalása iránt tett be­adványhoz melléklendő lesz még az eredeti kö­telezvény, valamint a netalán erre vonatkozó okmányok másolata. 13. §. A bizottmány a kérvény tárgyában, még­pedig a körülményekhez képest, jogtudós előleges meghallgatása mellett, haladék nélkül elhatározandja: teljesíthető-e a kérdés, és mily módon, vagy nem ? 14. §. Utóbbi esetben az illető fél az elutasító okmány közlése nélkül értesíttetik. 15. §. Ha a kérdés teljesíttetik ugyan, azon­ban a tőke összeg kisebbre vagy más pénz­nemre korlátoztatik, avagy bizonyos feltételek teljesítése kívántatik, egyúttal bizonyos határidő is tűzetik ki, mely alatt a fél a kisebbre vagy más pénznemre számított kölcsön iránt nyilat­kozni, úgyszintén a kijelölt feltételek teljesítését bebizonyítani tartozik. A határidő siker nélküli eltelése hallgatólagos nyilatkozatnak tekintetik arra nézve, hogy a fél a kisebb v­agy más pénz­­nemű kölcsönt elfogadni, valamint a szabott föl­tételeket teljesíteni nem akarja. Az utólagos ellenkező nyilatkozvány, sőt a föltételek utólagos teljesítése sem ad jogot a fél­nek, hogy a nemzeti banktól a korlátozva vagy föltételesen adott ígéret beváltását követelje. 16. §. Ha a kölcsön vagy tőke­átvállalás azon feltételhez köttetik, hogy a nemzeti bank maga győződjék meg, közegei által, a felajánlott jelzá­log értékéről (alapsz. 9. §.), ez esetben a fél ér­­tesittetni fog az összegről, mely a végrehajtandó szemle költségének fedezésére leteendő, valamint a határidőről is, mely alatt az illető összegnek le kell fizettetnie. Ezen határidő siker nélküli Párisi Jelen­ségek a lengyel figyletű A párisi lapok — köztük a félhivatalos „Con­­stitutionnel“, meg a szintén magasb összekötteté­sekkel dicsekvő „France“— egész megelégedés­sel veszik át az augsburgi „Allgemeine Zig”-ból a Sz.-Pétervárra küldött franczia sürgöny szö­vegét, melyet, ha bizonyos kiméleti tekintetek nem ellenzik vala, rövidebb úton kaphattak vol­na meg.­­ A „Journal des Débats“ azonban fölöslegesnek tartja az ágostai lap közlését át­venni, miután a „Pays“ analysisát már közlötte, mely utóbbi csak abban különbözik az „Alig. Ztg“-étől, hogy harmadik személyben beszélteti a minisztert első személy helyett. Az „Opin. Nationale“, úgy látszik, körülbelül meg van elégedve Drouin de Lhuys munkájá­val. Először is az tetszik neki e sürgönyben, hogy az teljes cselekvési szabadságát meghagyja a franczia kormánynak; tetszik továbbá, hogy az világosan állítja fel a kérdést, s a Palais royal lapja elismeri,hogy a tuileriák kabinetjének lehe­tetlen volt messzebb mennie,tekintve azon saját­ságos körülményeket, a­melyek közé jutott ak­kor, midőn a nem ugyan közös, de egyidőbeli lépésre nézve Angliával és Ausztriával csatla­kozott. Az „Op. Nat.“ azt tartja a franczia sürgöny­ben a legkiválóbb és jellemző pontnak, hogy a franczia kormány kimondja hatástalanságát mind­azon cabineteknek, melyeket a mai napig Len­gyelország kibékítésére kigondoltak. Az „Op. Nat.” nem láthat egyebet e szavak­ban, mint formaszerinti elitélését valamennyi ukáznak, sőt még az 1815-ki állapítmányoknak is. Franczia­­ország e szerint — így fejezi be a Palais royal lapja — valami bővebb szabásút és komolyabb dolgot kíván Lengyelország javára, mint a bécsi szerződés által biztosított jogokat. — Drouin de Lhuys úr tehát az igazi lengyel kérdést mozgat­ta meg. Ausztriával ellenben egyáltalában nincs meg­elégedve az „Op. Nationale“, minthogy ezen ha­talom a maga sürgönyében az osztozkodó hatalom szempontjáral­ll, s csak mint ilyen, kívánja a tartós rend megállapítására al­kalmas javításokat. A párisi lap sajnálja, hogy Ausztria nem kö­vette az ő tanácsát, t. i. hogy a Németországban egyedül lehetséges compensatiókra támaszkodva, nem segíti Francziaországot a lengyel független­ség visszaadásában, s azt állítja, hogy a bécsi kabinet csak a múltra függesztett tekintetből érti Európát. Feltűnő,hogy a„J.d Déb“-ban is van egy hosz­­szú czikk a szerkesztőségi titkár aláírása alatt, mely sok mindenféle szabadkozás és mentege­­tődzés után, hogy csupán bécsi levelezőinek ér­tesüléseit adja elő, úgy állítja elő Ausztriát, mint a mely az angol rendszerrel szemközt, mely az 1815-ki szerződések terére áll, inkább a franczia rendszer felé hajlott, de a mely másfelől a di­­plomatiai viszonyok háta megett folytonos tana­kodásban áll az orosz kormánynyal. Az osztrák kormány Péterváron iparkodik megértetni az il­letőkkel, hogy ő letett a Schwarzenberg herczeg és Bud­ gróf-féle politikáról; hogy újabb irány­zatai közelebb viszik az öreg Metternich her­czeg traditióihoz annyiban, a­mennyiben a jelen kor eszméi megengedik , s hogy Ausztriának an­nál konservatívebbnek kell lennie kifelé, minél szabadelvűbb belől. A­mi az orosz kormány által a három jegy­zékre adandó feleletet illeti, a franczia lapok kö­zül csupán az első „Nation“ akarta tudni, hogy az 27-ben megérkezendik Sz. Péter­várról, el­lenben a többi lapok, noha azoknak ápril 28-ai számai feküsznek előttünk, nem tudnak még a dologiból semmit. Tartalmát mindegyik lap saját tudósításai nyomán találgatja. „La Presse“ szerint nagyon laconicus volna az, s a dolog érdemébe épen nem ereszkednék. Az orosz kabinet azt felelné, hogy „semmi vál­tozás nem történik azon jó szándékaiban, melye­ket a varsói herczegségben lakó alattvalói iránt eddig tanusított, s hogy nem rajta múlik a le­­csendesítés.“ Ellenben a „J. d. Déb.“ fentebb említett bécsi Lengyelországi események. Az orosz amnestia-rendelet magában is szer­fölött hiányos okmány volt, de még hiányosabb a kivitelben. Nemcsak hogy az eddig elfogotta­­kat nem bocsátották szabadon, hanem mintegy 340 ifjút, kiket közelebbről fogtak el imitt-amott, orosz egyenruhába öltöztettek és vasúton Orosz­országba szállítottak.­­ A besoroztatás pedig egyike a legrettentőbb büntetéseknek , mely olyanokon hajtatott végre, kiknek az amnestia­­okmány értelmében menteknek kellene len­niük a büntetéstől. Nem kevésbé áll ellentétben az amnestiával azon tény, hogy a Zaborovánál, a kormány székhelye szomszédjában a katona­ság által elkövetett kegyetlenségért Vielopolszki vizsgálatot és büntetést kérvén, Berg határo­zottan megtagadta ezt. Mint már mondva volt, az ebből származott egyenetlenség a két fejű kormány kebelében kiegyenlíttetett Sz. Péter­­várról érkezett parancsra, de mint ismét hire jár, újabb egyenetlenség támadt a polgári és katonai kormányzók közt, melyek most már vi­s­s­z­avonha­tl­anná teszik Wielopolszki visszaléptek . Ez utóbbi hir azonban még megerősítésre vár. — De ha való, aligha­nem a processiók eltiltása szolgáltatá rá az okot. Csak gúnyt és kárörö­met okozhat a kormány ellenségeinél e tilalom, melynek keresztül vitelére a kormánynak nem volt elég hatalma vagy bátorsága. E tekintetben nagy lehetett a kormány kebelében a meghason­­lás , mert a processió reggelén maga a rendőr­ség parancsolt el az utczákról minden kocsit, hogy a processió annál kényelmesebben s na­gyobb renddel mehessen véghez. Azonban a fő­­rendőrbiztos megjelenvén, eltiltó embereinek ez intézkedést, nehogy beavatkozásukkal maguk is az eltiltott menetben részeseknek tűnjenek föl. — E processiókra nézve a tilalom ápril 24-ikén jelent meg a varsói hivatalos lapban s így szól : „Mivel a hadiállapot törvényeinek értelmében processiókat csupán a templomok belsejében sza­bad tartani, hogy ez által az utczai, netalán ke­letkezhető összecsoportozások elkerültessenek, a főrendőrfőnök ezennel azon intést teszi közzé, hogy felsőbb parancsolatra az utczá­­kon semminemű öszecsoportozások processio ürügye alatt megszen­­vedtetni nem fognak.“ E rendelet folytán, írják Varsóból a „National Zeitung“-nak, a főrendőr ápril 25-kén reggel elment F­e­­­i­n­s­z­k­i érsekhez, közleni vele a helytartó rendeletét, hogy ez engedelmességre intse az alája rendelt papságot. De az érsek ke­reken kinyilatkoztató a rendőrfőnöknek, hogy saj­nálja, de ebben nem engedelmeskedhetik a nagy herczeg rendeletének, mivel vallásos szertartá­sok változtatása csupán a katholikus egyház Ró­mában levő fejétől függ. Később több pap jelent meg az érseknél, megkérdezni tőle, hogy visel­jék magukat e rendeletre nézve. Az érsek egy­házi kötelességeik végrehajtására utasította őket. A processiók meg is jelentek több helyen a leg­nagyobb renddel és nyugalommal, habár néhány ezer ember csoportosult össze. A szertartás vé­geztével a zsandármok az utczán fogták el a pa­pokat, s azonnal a várba kísérték. Felinszki­­re, további rendelkezésig, házifogságot mondtak ki. Azonban a papokat másnap, 26-án szabadon bocsátották, s hihető, hogy Felinszkit is fölmen­tették házifogsága alól.­­ Az „Ost-Dee-Zeitung“-nak írják: Berg tábornok figyelmét mindenekelőtt a hadsereg erő­sítésére s a hivatalnok személyzet kitisztítására forditotta. A czártól még 30,000 embert kívánt, hogy a parancsnoksága alatti összes sereg lét­száma 120,000 emberre legyen emelve. E kívá­nat teljesítése telegráf útján azonnal meg­­igértetett, s paracs adatott a közép oroszor­szági tartományokban levő csapatoknak a nyu­gatra való indulásra, őket az orosz népfölkelés pótolandja. Legfeljebb három hét alatt meg volt történendő e seregváltoztatás.— Berg tábor­nok továbbá a fölkelés leverésében fő akadály­nak tarta a hivatalszemélyzet meg nem bízha­­tóságát s olykori nyílt hűségszegését. — Ennél, fogva több kerületi főnököt elbocsátott sarnie­­c­h é­v­i­t feleletre is vonatta. Egy körlevélben eltiltá a kerületi hivatalnokoknak, hogy a krakkói „Czas“ és „Dziennik Poznanski“ba tudósításokat küldjenek, mit eddig alattomban gyakoroltak. — A szandomiri kerületben a csaták ápril 16 -án kezdődtek el újra,midőn Czachovsz­­ki megverte az oroszokat Groboviecznél. — Ugyanazon kerületben Grelinszki csapatját 17-ikén 2000 orosz támadta meg Libinián alól 3 oldalról. Az oroszok három órai harcz után visszavonulásra lőnek kényszerítve, habár a föl­kelők csak 500-an voltak, s először most vitet­tek csatába. Különösen jól viselték magukat a lengyel lövészek. E közben egy másik fölkelő csapat Kielczét fenyegette, s ennek lehet tulaj­­donítni, hogy az oroszok nem támadták meg má­sod ízben Grelinszki csapatját, hanem gyor­san visszavonultak Kielczébe. — Ennek hirére Czak­ovszki 20-ikán B­z i­n n­é­­ megtámadott s teljesen szétvert egy orosz csapatot. — 22 ikén ugyanaz már Neiklóvnál vett rajtok győzelmet. Koronovicz csapatja is megvert teljesen Von­­chocknál egy orosz csapatot, s tőle 180 kara­bélyt foglalt el. — A „Posner Zeitungénak írják 24. és 25- ről . A konini kerületben elszórt lengyel csapa­tok összes létszáma 6000 emberre mehet, s min­den nap szaporodik, kivált Posenből, honnan francziák s más idegenek is mennek át. Witt­genstein személyesen Varsóban járt s erősítése­ket kért. — Kalis körül hasonlókép 5—6 ezer fölkelő áll. 25-kén 2500 orosz vonult be Kalisba 150 foglyot s 70 sebesült fölkelőt kisérve, kik egy Vileum mellett történt csatában estek ke­zükbe. Hir szerint az oroszok itt 80, a fölkelők 271 halottat veszítettek. Az oroszok háromszorta nagyobb erővel voltak s különösen ágyúik tet­tek pusztításokat a lengyelek soraiban. A sebe­sült oroszokat is Kalisba szállították. Brunner tábornok dicsérő beszédet tartott az orosz kato­nákhoz. Közelebbi napokban a Guznicza-Gra­­bovszkinál álló felkelők ellen akarnak működni az oroszok.­­ Úgy látszik azonban, hogy a hivatatalos személyzet nem várja be, hogy Berg tábornok bocsássa el, hanem önkényt is odahagyja hiva­talát, még­pedig most már a lengyel nem­zeti kormány egyenes rendeletére. Nagyon érdekes lesz tudni, mennyiben lesznek engedelmesek e hivatalnokok a titkos kormány­nak. Annyi áll, hogy ez nem adott még ki na­gyobb horderejű rendeletet, mint közelebbről, mely szerint t. i. május 1-jétől kezdve minden polgári és községi hivatalnoknak le kell lépnie, s működését mint orosz hatóság megszüntetnie. Ezzel paralysálva volna az egész orosz igazgatási rend­szer s az adószedés lehetetlenné téve. Mivel a hivatalnokok egy része vagyonos ember, más része — az alárendeltek — oly roszul van fizet­ve, hogy mellékkeresetekre szorult, e rendsza­bály, bármi nehéznek látszik is, annyival köny­­nyebben kivihető, mivel a nemzeti bizott­­mány ígéri, hogy gon­doskodni fog a vagyontalanokról. És már némely helyen csakugyan be is zárattak a hivatalos irodák.­­ Ugyancsak a titkos kormány nevében a varsói polgármester rendeletet adott ki, mely­ben szigorúan tilalmazza, hogy bárki is megvá­sárolja az orosz hatóságok által a lengyelektől elkobzott, vagy az orosz katonák által elrabolt tárgyakat.­­ A lengyel-porosz határszélről írják április 8-ikáról. A múlt hét óta nincs nap, melyen l­e­g­­alább is egy ütközet ne történnék, mikről a jelentések, a forrásokhoz képest, eltérőleg hang­zanak. 26-án Opocsnó és Petrikán közt kemény harcz folyt, s az oroszok dolga roszul állhatott, mivel egy üres külön vonat érkezett Petrikanból Czenstochovába, hogy csapaterősítéseket szállít­son oda. Ugyancsak tegnap Piliczánál is csata volt. Tegnap délig egy ütközet kimenetelét sem lehetett tudni. Szerződvény az államigazgatÁs és bank könt. (Folytatás.) Szabályzat a szabad, ausztriai nemzeti bank­nál felállított jelzálogi hitelosz­tály alapszabályainál. A jelzálogi hitelosztály igazgatá­­s­á­r­a 1. X. §. Az ausztriai nemzeti banknál felállított jelzálogi hitelosztályt, mint a nemzeti bank mint TARCZA. Magyar Tudományos Akadémia. (Ápril 27-én. Philos., törvény és történettudományi és összes ülés ) Z. ák Nagy Márton 1. tag a „Nevelészet (talán csak : nevelés) története“ czimű nagy munkán dolgozván, e munkából mutatványul a keleti, különösen a chinai és indiai nevelést is­mertette, kiterjeszkedvén e két nagy keleti nép összes miveltsége jellemzésére. „El m­él­eti L é l­e k t­a­n“, e czim alatt volt benyújtva a m. tud. akadémiának kiadás vé­gett egy lélektani munka. Bírálók nézete szerint azonban e mű nem felel meg azon kellékeknek, melyeket a magy. tudom. akadémia oly művek­ben, melyeket saját költségén kiad, megkíván, s csak teljes át, illetőleg újból dolgozás után lenne kiadható. Különös érdeket ébresztett ez alkalom­mal az egyik bírálónak, Greguss Ágost rendes tagnak éles dialecticával, az eszmék nagy sza­batosságával,­­ a mellett sok elevenséggel, ügyes fordulatokkal irt alapos bírálata. Olvastatott továbbá az archaeologiai bizottság jelentése Mátyás könyvtára Konstantinápolyban levő maradványai ügyében, azon levél folytán, melyet királyi helytartó ar ő excja intézett e­­ tárgyra vonatkozólag az akadémiához, s mely­­ az akadémia folyó évi febr. - án tartott üléséből­­ a történeti és archaeologiai bizottságokhoz téte­getett által. A történeti bizottság kijelente, hogy a , tavaly Konstantinápolyban járt akadémiai tagok nyilatkozásaira alapíthatván csak véleményt, kik a történe­i bizottságnak nem tagjai, e megbízást egészen az archaeologiai bizottság által­ gondolja teljesitendőnek. Az utóbbi bizottság ennek foly­tán e tárgyat tanácskozás alá vette, s jelentését a következő fölterjesztés alakjában szerkesztve terj­eszté elő: „Nagyiméit. Gróf, cs. kir. altábornagy ur! Ma­gyarország királyi Helytartója! „A m. tud. akadémia élénk örömmel s meleg köszönettel tapasztalta Excádnak f. évi február 6-án hozzám intézettj kegyes leveléből azon lelkes részvétet s hazafiui készséget, melylyel a Cor­vinának Konstantinápolyban fennlevő maradvá­nyai ügyét felfogni méltóztatott, s Excád kíván­ságát tárgyalván, a következőben van szeren­csém e tárgyalás eredményét Excádnak előter­jeszteni. „Az akadémia archaologiai bizottsága meg­hallgatván törökországi utazói bizodalmas köz­léseit is, e tárgyról óhajtásait abban fejezte ki,­­ hogy készülne mindenekelőtt minél s teljesbés pontosabbbeh­ a l­aj­stroma­­ mindazon kéziratk­odexeknek, me­lyek Konstantinápolyban a Cor­vina maradványaiul fölismerhet­ők. E végre annál szükségesebb volna a literaria históriában, s különösen a középkori bib­­liographiában avatott egy vagy több férfiak kikülde­tése,a részekre a kényelmes hozzá­férés és hosz­­szabb dolgoztatás engedelmének kinyerése, mennyivel hihetőbb, utazóink tapasztalásából is , hogy az egykori budai királyi könyvtár alkatrészei Konstantinápoly­ban nem szorosan külön választva, hanem egyéb accessiókkal is vegyítve tartatnak ; s mert másfelöl a Corvina codexei nemmind írat­tak különösen Mátyás király szá­mára, s igy nem birnak mind a király által iratottak ismert saját habitusával; s mert na­gyobb része e könyvtárnak a törökök elöl By­­­­zanczból kivonult görög tudósok által meg­mentett, Olaszországban s másutt összevásár­­lott, gyakran sokkal régibb, keleti és görög, s másfelöl egyéb európai tartományokban is egy­­beszerzett latin és másnyelvü codexből állt, me­lyek Mátyás király jelvényeit nem viselik, s ha a királyi kötés vagy ennek maradványai nem mutatják egykor a budai könyvtárhoz tartozta­­kat, csak combinatió útján határoztathatnak meg Corvin-féle egykori birtoknak. „Ily „Catalogue raisonné“ készülése volna minden esetre az első, nélkülözhetlen lépés, mely, ha felsőbb szerencsés közbenjárás útján sikerülne, csak akkor lehetne, annak alap­ján, a második rendű teendők iránt határozott javaslatot adni, különösen az iránt, mely code­­xek volnának az összes európai, részben a ma­gyar tudományosság érdekében is, vagy későbbi kiadásokkal összevetendők és variánsaik szor­galmasan kijegyzendők, vagy épen leirandók. T. i. felette hihető, hogy hazánkat különösen illető, s ezek közt magyar nyelvű codexek maradtak fenn Konstantinápolyban, mert épen ezek voltak, természetes okból, legkevésbé tárgyai azon spoliatióknak, melyeket e királyi könyvtár egész 1541-ig gyakran szenve­dett, mely időtől, az­az Budának török kézre ke­­rültétől fogva a törökök által már szigorúan őriz­tetett. „E czélok elérése tetemes és oly pénzáldoza­tokat, sőt oly áldozatok koczkáztatását tevén fel, melyekre az akadémiának alapja nincsen, s me­lyek csak fejedelmi vagy országos erőtől telnek ki , az akadémia kénytelen volt forró óhajtásait kebelébe fojtani. Most azonban annál nagyobb készséggel fejezi ki azokat nagyméltóságod előtt, mennyivel örvendetesben volt tisztelettel idézett levele által meglepve, s kifejezi azokat a siker némi reményével is : mert felfogva excellentiád, s felfogva a niltsgy m. kir. udv. főkanczellát­­ur által, tán a cs. kir. apóst. Felsége érdekeltsé­gére is számot tarthat, nem szenvedvén kétsé­get, hogy ha ez ügy hatalmas lépések sikeré­vel koronáztatnék — kivivóját az hervadhatlan dicsőséggel venné körül. „Megjegyzem még, hogy az oh­a­­­t­o 11 s­z­ü­k­­s­é­g esetében az akad, a kívánt tudományos erők kiállítására vállalkozik,s ez esetben ama Catalogue raisonné készülése s a másolandók kijegyzése egy­idejűleg történhetnék, úgy t. i. hogy amannak készítői hetenként megküldvén az akadémiának lajstromuk újabb czikkeit, ez folyvást foglalkoz­hatnék az előleg másolandók vagy összevetendők meghatározásával, mely másolás és összevetés aztán a lajstromozók felügy­elése mellett, az aka­démia által e végre vele küldendő egyének ál­al folyvást folyhatna, értve a legszükségesebbeket, a többieké a jövendőségnek maradván fenn. „Ezek előterjesztése után s a magam ajánlása mellett mély tisztelettel maradtam „Nagyméltóságodnak stb.“ E fölterjesztés egész terjedelmében elfogadtat­ván, elnöki aláírással fölterjesztetni határozta­tok. A helytartótanács újabb iskola­ügyi statistikai adatokat küldött a nagyváradi és besztercze­bá­nyai r. kath. egyházmegyékből. Köszönettel fogadtatván, a statistikai bizottság­­nak adattak ki. (Foly­tatjuk.) lefolyása a 15. §. érintett következéseket vonja maga után. 17. §. Ha a fél a 16. §. szerint meghatározott összeget a kitűzött idő alatt lefizette, értésére adandó, mely napon hajtatik végre a szemle, hogy ezen jelen lehessen és netaláni felvilágosí­tásait előadhassa. A végrehajtott szemle eredménye semmieset­re sem jogosítja még fel a félt arra, hogy a köl­csönt vagy tőke­átvállalást igényelhesse, miután a végleges határozat a bizottmánynak van fenn­tartva. 18. §. Minden kölcsön vagy tőkeátvállalás jóváhagyása természetesen azon feltételhez van kötve, hogy az alapszabályok 7. §-ában köve­telt bizonyíték előadassék, és a 11. 12. 13. s 15. §§. említett okmányok az ott előírt határozvány értelmében legyenek szerkesztve, bekebelezve, illetőleg feljebb bekebelezve (Super-einverleibt.) Ezen okmányoknak tehát külön beadványban kell előterjesztetniök. (Vége köv.) tudósítói úgy tudják, hogy Péterváron egy memo­randumon dolgoznak, melyben az orosz kormány meg fogná ismertetni Lengyelország jelenlegi szervezetét, annak hét év ótai átalakítását, s a reformokat, melyeket a lengyeleknek adni szán­dékoznak, mihelyt a zavarok megszűntek. És a­mi fődolog : az orosz kormány mind a három udvartól olyan programmfélét kívánna , hogy abban mindenik szabatosan adja elő nézeteit az iránt, mit lehetne tenni tulajdonkép a lengyelek javára. A „Nat. Ztg“ egyik párisi levelezője is haj­landóbb, úgy látszik, ily szellemű feleletet várni Oroszországtól; s azt hiszi, hogy a császár a közelebbi hetekben nem fogja háborítani Drouin de Lhuyst azon munkában, hogy az európai con­­certet minél több hatalom megnyerése által ki­egészítse ; s Napóleon herczeg, a­ki csak­ugyan indul Egyptomba, ezen utazás miatt nem fog elhalasztani semmi különösebb jelentőségű elhatározó mozzanatot. Tudni kell, hogy a herczeg ezen elutazása ké­pezi eddig a békebarátok reményeinek legkéz­zelfoghatóbb horgonyát. A másik horgony, mely csupa hír, abban áll, hogy Eugenia császárné, jóllehet nagy barátja a lengyeleknek, fél azon személyes veszélyektől, melyeknek a császár ki lenne téve egy nagy európai háborúban, miután ez esetben a főparancsnokságot ismét személye­sen kellene átvennie, hosszas beszélgetésbe eresz­kedvén Walewski gróffal, a­ki a háború­­pártnak legbefolyásosabb támasza, az utóbbit arra iparkodott volna bírni, hogy a csomó békés megoldását, ha az lehetséges, ne gátolja. Másfelől úgy tudják Párisban, hogy a császár komolyan foglalkozik Ausztria és Olaszország közt. Ide vonatkozó utasítások mentek, a „Nat. Zig“szerint, Grammont­hyhez, a Bécsben lévő franczia nagykövethez. Turinban nevezetesen at­tól félnek, hogy a lengyel kérdés Ausztria és Francziaország közt szoros egyetértésre vezet­hetne, még­pedig Olaszország kárára, s ezért él­tek ott fenntartásokkal Olaszország sajátságos helyzetére vonatkozólag a pétervári diplomatiai együttműködés kérdésében. Másfelől Bécsben, a porosz lap szerint, az olaszok diversiójától tar­tanak az esetre, ha Ausztria nagyon mélyen be­vitetnék Oroszország ellen. A franczia politiká­nak — teszi hozzá a porosz lap tudósítója — e pillanatban érdekében áll ezen aggályokat Tu­rinban úgy, mint Bécsben, eloszlatni, és a kölcsö­nös bizalmatlanságot lehetőleg alább hangolni.

Next