Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-05 / 3967. szám
102-3967 14-ik évi folyam. Kedd, máj. 5.1863. Szerkesztési iroda : Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1 vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 50 kr o. évnegyedre ... 5 frt 26 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszer hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön 30 aj kr. Magánvita 6 hasábos 1. petit-sor 25 aj kr. Hirdetmények dija : Előfizetési díj „Pesti Napló“-ra május—júniusi 2 hóra 3 ft 50 kr, május—júliusi 14 évre 5 ft 25 kr, május—odob. 4 évre 10 ft 50 kr A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, máj 14. 1863. (Fk) Az orosz kabinet válasza múlt csütörtökön érkezett Bécsbe. Pénteken irta alá Plener úr azon hirdetményt, mely az 1860-as kölcsönből fennmaradt 40 millió áruba bocsáttatása körül a versenyt megnyitja. Szombaton jelent meg e hirdetmény a hivatalos bécsi újságban. Hétfő vala azon határnap, mely a bankárok ajánlatainak átnyujtására ki volt tűzve. Ezen hétfő és ama szombat közt vala azon vasárnap, melyen a legújabb bécsi lapok megjelentek, és Gortsakoff hy válaszsürgönyéről ítéletet hozni kénytelenek voltak. Dicsérjük azon hazafias indulatot, mely bécsi collegáinknak 24 órai tartózkodást parancsolt, míg t. i. az uj kölcsönügylet nincs elintézve. Megfoghatjuk,hogy vasárnap csak„sotta voce“nyilatkoztak az orosz okmányról, hogy a tőzsdét ne nyugtalanítsák, de bizonyosnak tartjuk, hogy midőn e sorok napvilágot fognak látni — tehát a kölcsönügyletre való tekintet megszűnése után — ők is ki fogják mondani ugyanazt , amit mi az orosz sürgöny felől tartunk, t.i. hogy az még a legszerényebb várakozáson is alul maradt. E várakozás amúgy sem volt igen magasra feszítve; kiki tudta, hogy Oroszország kitérőleg fog válaszolni, de kevesen vagy talán senki sem hitte, hogy Oroszország nemcsak semmi engedményt nem teend, hanem, mint vádló, lépend fel a külhatalmak ellen; senki nem hitte, hogy Gorcsakoff hgy perczben még gunyort viszketeget is érezhetne magában. Gúny az, ha ő magassága az Ausztria és Francziaországhoz intézett válaszban a szerződésekre vonatkozik , gúny azért, mert hetek óta köztudomású volt, miszerint együttes jegyzék csak azért nem jöhetett létre a három udvar közt, mivel Anglia az 1815 -s szerződéseket akarta nyomatékosan kiemelni, míg Bécsben és Páriában e szerződéseket hallgatással kívánták mellőzni, azon okból, mert Ausztria e szerződések ellenére bírja Krakkót, és Napóleon e szerződések ellenére a franczia trónt. A súlypontot egyenesen oda helyezni, ahová sem Ausztria, sem Francziaország nem akar lépni, valóságos persifflage! Gúny továbbá az, ha Oroszország — a szerződések érvényét elvileg elismervén — azoknak magyarázatát magának tartja fenn, mert az is köztudomású dolog, hogy épen Lengyelországra vonatkozó részei az 1815-ki szerződéseknek oly homályosak, oly hézagosak, ruganyosak, hogy azoknak alapján semmi positiv kötelezettséget sem származtathatni Oroszországra nézve. Gúny azon állítólagos megelégedés is, melylyel Oroszország elismeri,hogy ma Lengyelország megnyugtatására célzó eszközök meghatározását, részletezését a czárra bízzák, mert Sz. Pétervárott csak oly jól tudták, mint akárhol, hogy a három hatalmasság részletes programmra, szabatos követelésekre nézve nem tudott egyezkedni, és most gúnyosan mondja Gorzsakoff hy : köszönöm szépen, hogy ránk bízni kegyeskedtetek olyasmit, amit magatok közt tisztába hozni nem voltatok képesek. — De ha már ránk ruházzátok e nehéz munkát , hát majd megmondjuk nektek, mit kell tennetek, vagy nem tennietek a végre, hogy a feladat megoldása lehetségessé váljék. És most kezdődnek a vádak. Nem Oroszország okozta Lengyelország mostani állapotát, hanem ti okoztátok, édes nagyhatalmasságaim; miért tűritek ti az emigratió fondorlatait, miért nem egyesültök velünk a forradalom leküzdésére, miért nem mondjátok meg a balga lengyeleknek, hogy üdvösségöket csak tőlünk várhatják ? Ez az, amit tennetek kell, hogy a megoldás lehetségessé váljék! Tehát pro primo, el kell kergetni, elzáratni vagy általában árthatlanná tenni az emigratiót; ezzel a fölkelés azonnal gyöngülni fog. Ha ennek daczára sem szűnik meg egészen, akkor pro secundo komoly szót kell váltanotok a lengyelekkel, hogy tegyék le a fegyvert, legyenek ismét csendes, békés polgárok, mert előbb én még szóba sem állok sem velük, sem ti veletek. Ha aztán mindez megvan, akkor — akkor majd meglátjuk, mit fogunk tehetni és tenni akarni ! Ez volna az orosz válasz veleje azon versió szerint, melyet a bécsi félhivatalos „General Correspondenz“ közöl, még pedig, miként mondtuk, oly időben, midőn a pénzügyminiszter épen financziai műtétet akar véghez venni, — tehát oly versió szerint, melyben kétségenkivül az orosz okmány minden döczögősségei imára vannak köszörülve, és mely az eredeti szövegnél jóval szelídebb, enyhébb, engedékenyebb. Hanem van ám egy kielégítő oldala is ezen, különben oly kevéssé kielégítő orosz válasznak, és ez az, hogy Ausztria ily válasz után nehezen fog kísértetbe vitetni, a nyugati hatalmaktól elpártolni, és Oroszország felé közeledni, sőt ellenkezőleg, azt hiszszük, hogy ha a nyugatiak erélyesebben akarnának most fellépni, Ausztria nem fog mögöttük hátra maradni. Előre látja ezen eshetőséget alkalmasint az osztrák pénzügyér is, mert — ez talán nem puszta véletlenből történt találkozás — az orosz válasz megérkezte után való napon határozta magát arra, hogy azt a 40 milliót áruba bocsátja, holott ezzel mindeddig késett, mert kedvezőbb politikai constellátióra, és ennél fogva kedvezőbb pénzügyi viszonyokra is tartott még némi reményt. Nem valószínű, hogy e reményt az orosz válasz növelte volna. Ezzel elmondtuk azt, amit e percben mondani lehet. A dolgok továbbfejlődésére nézve lehetetlen minden combináció, mindaddig, míg nincs tudomásunk arról, hogy milyen benyomást tett légyen az orosz válasz Párisban és Londonban, mert, miként mondjuk, arra nem számolunk, hogy Ausztria elől fogna menni, hanem azt igenis reméljük, hogy a nyugati hatalmakat lgalább elszántan követni fogja. Még egy, mellékes ugyan, de nagyon jellemző részletről kell említést tennünk. Azt az orosz futárt, ki Gorzsakoffky válaszát Bécsbe vitte, a fölkelők nyakon csípték, és irományait elszedték. Ha ezek az osztrák külügyminisztériumhoz vannak czímezve, alkalmasint nem bántották volna ; miután azonban a bécsi orosz követségnek szóltak, sans géné felbontották, elolvasták, aztán pedig visszaadták a futárnak, és szerencsés utat, meg szép időt kívántak neki. Nyilván azt hitték a lengyelek , hogy ilynemű válasz nem árthat az ő ügyöknek és — e tekintetben aligha igazuk nem lesz ! Bécsi dolgok. „Báró Laguna András ur, a görög nem egyesült püspök Erdélyben, ő excellentiája, a birodalom fővárosában mulat“, ily szavakkal kezdi egyik tudósítását az Oesterreichische Ztung, kenetes szavakkal hirdetvén, hogy az „alkotmányhű“ román congressusnak küldöttei a napokban mind megérkeznek. A többi lapok is hirdetik e küldöttség jövetelét, s hirdetik egyszersmind az ovatiók, lakomák előkészítését, melyek e küldöttségre Bécsben várnak. Minden oda mutat, hogy még több és nagyobb ovatiókban részesülnek e román küldöttek, mint a szász egyetem küldöttei részesültek volt. Az Oestert. szerint hétfőn vagy kedden fogja őket ő Felsége fogadni. Az államminister beveszélyt, az erdélyi kanczellár fényes lakomát (Festbankett) ad számukra, hol — úgy hiszi a Constitutionelle Oest — néhány fő pont iránt tisztába lőnek. S aztán folyó hó 6-án délutáni 5 órakor a „Fehér lónál“, a Lipótvárosban, készül egy nagy diszlakoma, melynek rendezésére a következő órakból alakult egy bizottság: Landmarschall Fürst Colloredo, Altgraf Salm, Ritter von Suttner, Bürgermeister dr. Zelinka, C. von Klein, Eduard von Todesko, Louis von Haber. E lakomán a magas reichsrath és a landtag számos tagján kívül jelen lesznek : excellentiák a ministerek, sok magas állású hivatalnok, több bankár, a községtanács képviselői, a kereskedelmi kamarák elnökei, s több előkelő uraság. Nincs-e igazunk, hogy e fogadtatás felülmúlja azon ovátiókat, melyekkel a szász küldötteket fogadták volt ? E közben — mond a „Morgen Post“ — feszülten várják az erdélyi landtag összehívását illető rescriptum kiadását. Az utóbb idéztük lap, némi kostolóul, közöl néhány sort előre is a bevezetésből. Körülbelül így hangzik magyar fordításban : „Azon vágytól lelkesítve, hogy a birodalom ügyei, népeinek megelégedésére rendeztessenek, s az október 20-ki diploma és február 26-ki patens Erdélyt nagyfejedelemségben is végrehajtassák, rendeli Ő Felsége, hogy Erdély nagyfejedelemségének országgyűlése julius 1-re II.-Szebenbe egybehivassék. — Miután azonban ez egybehivás a nagyfejedelemség régi államjogi határozatai alapján nem történhetik , Ő Felsége méltóztatott az ezen királyi rescriptumban foglalt választási szabályzatra legfelsőbb szentesítését adni stb.“ E bevezető sorokra következnek aztán az uj választási rendszabályok, melyeknek alapvonalait már ismertettük, s a királyi előadások, melyekről egy pár nappal ezelőtt szintén szóltunk. Egyébiránt — jegyzi meg a „Morg. Post“ — az erdélyi udv. kanczellária még nem küldte le a kormányszékhez ezen rescriptumot. Hátra van még a 40 főnyi regalista kinevezése. Az erdélyi kanczellária e részben is megtette már előterjesztéseit. Megjelent a pénzügyminiszter hirdetménye, az 1860-ki sorsjegyekből 40 millió kibocsátása iránt. — A lepecsételt ajánlatok ma, hétfőn (délutáni 3 óráig) fogadtatnak e , s este 8 órakor nyittatnak fel. — Előre meg van határozva, s szintén lepecsételve azon legalsó ár , melyen alul nem adják a sorsjegyeket. Aki e minimál áron felül legtöbbet ígér, az lesz a nyertes a versenyzők között. Az egyenlő ajánlatok közt sorsolás dönt. Ajánlatok csak az összes 40 millióra fogadtatnak el. 10°/0-kot minden ajánlattevőnek le kell tenni a nemzeti banknál cautióul, mitől a letétel napjától kezdve 5%-ot kap. A befizetés az egész 40 millió 15, illetőleg 10 százalékos havi részletekben történik, egész dec. 15-kéig. Az utolsó fizetésbe a cautiót beszámítják. A befizetett összegek arányában kapja ki az ajánlattevő a sorsjegyeket, melyekkel már az 1863. aug. 1 és nov. 2-ki húzásoknál részt vehet. A „Presse“ szerint két consortium fog az ajánlattevésben versenyezni. — Egyik : Rothschild, az osztrák hitelintézet, a darmstadti hitelbank, Todesco és Königswarter czégek; másik : a Pereire coteria, egy berlini társulat Caro bankárral élén, Goldschmidt frankfurti ház s Sina és Wodianer bécsi czégek. Meglássuk, melyik lesz a nyertes. A reichenberg-pardubitzi és a tiszai vaspálya-társulatok gyűlésein kijelentetett a kormány részéről, hogy az állami kamatbiztosítékot a vasúti társulatoknak csak akkor fizeti ki, ha az üzleti számadások teljesen befejeztetnek, úgy látszik, mond a Presse, hogy ez így helyes, azonban a szelvények fizetése nem vár a számadások teljes befejeztéig, s így a vasúttársulatok kamatszelvényeiket kénytelenek kölcsönnel fedezni, ami újabb terheltetést von maga után, s végre megint az állam nyakára hárul. Úgy írja egyik lap, hogy a tiszai vaspálya küldöttségének úgy nyilatkozott Plener úr, hogy olyan intézkedés történjék, mely szerint kamatszelvényeit csakugyan fizethesse a társulat a számadások végleges befejezte előtt is. Sok vitára ad alkalmat a bécsi lapoknak Langievicz internálása s újabb letartóztatása is. A Presse e rendszabályokat ellenkezőknek mondja a személyes szabadság biztosítására közelebb hozott törvénynyel. Felelnek neki kormánylapok. Mondják, hogy az idegenek, nemzetközi tekintetekből is, külön bánásmód alá esnek stb. A Presse most újra válaszol. Azt mondja, hogy a törvény nem tesz ily kivételt stb. S ha nemzetközi szerződésre hivatkoznak , akkor mit lehet mondani a porosz-orosz szerződvény ellen is stb. De nem ártjuk magunkat a vitákba. Legyen elég ennyi azon kérdésre, mivel foglalkoznak a bécsi lapok. Brüssel, április 26-kan. Zichy Edrrund és Ferencz grófok pár nap óta itt időznek, és a nagyvárad-kolozsvár-brassói vonal ügyében működnek. A vonal kiépítésére szükséges pénzösszeg teljes megszerzése és annak representatiója már is sikerült; május 15-kén érkezik az általuk szerződött vállalkozó építész és mérnök Pawels, ki is útját Erdélybe veendi, a már megtörtént trachozást és egyéb előmunkálatokat megtekintendő, és azután a kormánynál nyújtandja be az egész építkezési tervezetet és költségvetést. Pawels az ez évben vállalta el az antwerpeni vár építkezési munkálatait, és jelenleg 8000 munkás dolgozik e helyi bérében. Zichy grófok innét Hollandiába utaznak, ott egy más nagyszerű vállalat létrehozásában működendők. Ezen,az országra nézve oly fontos s megmérhetlen hasznot hajtó vállalatnak részleteiről mindaddig szólni nem akarok, mig annak létesítése végkép nem biztosíttatott, csak annyit mondhatok, hogy e vállalat megpendítése itt, e nagy pénzpiaczon, s a magasb financziális körökben, roppant sensatiót idézett elő, s hogy minden nagyobb kereskedelmi kapacitás a legfeszültebb figyelemmel és részvéttel kiséri a két nemes gróf ebbeli fáradhatatlan működését. R. Néhány észrevétel. Reviczky Sz. urnok az alföldi vasút folytatását tárgyazó czikkeire. IV. Utolsó czikkemben említett eredmény, nemzetgazdászati szempontból épen nem szól az eszék-fiumei vonal mellett, ha t. i. az alföldi gabnakivitelt tartjuk szem előtt. Nem kételkedem, ama vasút is kifizethetné magát, de minden esetre a kamatokat csak az alföldi termékek vitelbérének kellene kifizetni, s így a tariffát lejebb szállítani nem lehetne azon pontnál, mely szükséges arra, hogy a deficit s a kamat is fedeztessenek. Gabnánkra nehezedne tehát mind az alföldi, mind az eszék-fiumei vonal fenntartása, mi a külpiacrokoni con currentiát, ha nem lehetetlenítené is, de bizonyosan megnehezítené, mindenesetre pedig tőke és munkanyereségünket annyival apasztaná, mennyi a vitelbérből a kimutatott deficit fedezésére esnék; és miután a vasutat magyar tőkével kiépíteni nem lehet, a mérleg ellenünk állna, s a nyereséget nem az országban tennék zsebre, mi nemzetgazdászatilag pozitív hátrány. Másként áll a számítás a mohács-fiumei vonalt tekintve. E vonal érinti Mohácsot, Pécset, Szigetvárt, Zágrábot és Károlyvárost, összeköttetésben lenne a tengeren kívül Stájerországgal a keresztúri vonal által, s legfeljebb 5 mfölddel lenne csak hosszabb amainál, és talán szorgos műtani vizsgálattal még ezt is ki lehetne kerülni. Lássuk már most annak belforgalmát. Népes vidéken haladva át, és Fiumén kívül 5 várost érintve, mely mindegyik nagyobb körű vidéknek piacra, népes hetivásárokkal , azonkívül e vidék terményeinek különfélesége miatt folytonos belforgalomra van utalva, terményei továbbá olyanok, hogy velük a kereskedést a külföld mellett egy egész vonal hosszára ki fogja terjeszteni, úgy, hogy e vonal belforgalmát bátran négyszer anynyira tehetni, mint az eszék-fiumei vonalét; nem túlzók tehát, ha a belforgalmát 200.000 mázsára teszem. Hisz eddig biztos adatok nyomán tudjuk, hogy a kovácsolt és egyébb kisebb használatra elhordott pécsi kőszén mennyiség egy évben 500.000 mázsát tesz. De, természetesen, ez egész összeg nem fogván az egész vonal hosszában szállíttatni,az egész 500,000 mázsát föl nem veszem. Jó már most külkereskedése. Itt első helyen áll a K. úr által oly félválról emlegetett pécsi kőszén. Hogy a mecseki kőszén, melyhez a pécsi is tartozik, az egész birodalomban előforduló kőszén közt ritkítja párját, azt nem én mondom, de a szakértők rég megállapították. S hogyeddig használata kisebb körre terjed, mint kedvező viszonyok közt történnék, csak elszállításának nehézsége okozza. — E kőszén itt oly mennyiségben fordul elő, hogy czélszerű műveléssel bányáink századokon át évenkinti 8—10 millió mázsa nyereséget adhatnak. E kőszénből jelenleg szállíttatik a pécsmohácsi 7 mldnyi vasúton 3 millió mázsa; e mennyiség, ha az alfölddel vasúti összeköttetésünk lesz, négy, ötödfél millió mázsára is fölmehet. Stájerországba fog szállíttatni legalább 1,500,000, mely öszszeg a mohács-fiumei vonalon legalább 8 mfldón át szállíttatik. A tengeri hajók szükségletére legalább 1,500,000 mázsát lehet számítani. A szlavóniai fa hasonlólag a pályán szállíttatnék ki, azon különbséggel, hogy e pályán nem lehet szállítási útját 40 mfldre tenni, mint ezt az eszék-fiumei vonalnál- tevén, hanem teszem 30 mfldre, mely számot senki se fog sokallani, ki a helyi viszonyokat ismeri. E fakivitelt pedig tettük egy millió mázsára. A kiszállítható bormennyiséget eddig 375,000 mázsára tették, én nem veszek föl többet 300,000 mázsánál, s ebből is csak feléről teszem föl, hogy Fiuméba menjen, a másik 150,000 mázsát Stájerországra számítom. A tengeri kivitelre se veszem az egész pálya hoszszát, hanem csak 48 mfldet, a Stájerországbai kivitel pedig csak 8 mfldre fogná e pályát használni. Ide kell számítani még azon czikkeket is, melyek Stájerországból Baranyába és vidékére, s melyek innen Stájerországba szállíttatnak. E czikkek is a mohács-fiumei vonalon körülbelől 16 mfdnyire szállíttatnak, melyeknek azonban csak felét veszem számításba. Ily czikkek pedig: a karinthiai kereskedelmi fa, melyből már eddig is 200,000 mázsa szállíttatik Pécsre és Pécsen át; karinthiai ón, különféle formáiban 6000 mázsa; stájer vas és aczél 8000 mázsa; ausztriai vas, mint kapák, kaszák, ásók stb. 6000 mázsa; rohutsi és gleichenbergi ásványvizek 4000 mázsa ; rongy 14,000 mázsa; behozatali czikkek Triesztből és az éjszaknyugati vidékről 14,000 mázsa; ez tesz összesen 256,000 mázsát. Hogy e népesebb vidéken a személyszállítás is nagyobb lesz, mint az eszékfiumei vonalon, e fölött, ki e két vonal útját ismeri, senki se kételkedik, és nem fogok csalódni, ha egy mértföldre 6000 személyt veszek, (a tiszai vaspályán 6500 esik egy mfldre), mértföldenként szintén 20 krjával, kik ugyanazon aránylagos utat tegyék meg, melyet az észak fiumei vonalnál fölvettünk ; a mohácsi vonal hosszabb lévén 5 mflddel, 25 mflddel többet is lehet venni. Fölhozván az adatokat, tegyük meg a számítást ezek alapján. Belforgalom 200,000 mázsa, 55 mértföldre 15 krjával.......................... 165,000 ft Kőszén 3,000,000 mázsa Mohácsra, 7 mrtfldre 0.9 krjával .... 189,000 „ Kőszén 1,500,000 mázsa Stájerországba,8 mfld 0.9 krjával .... 108,000 „ Kőszén 1,500,000 mázsa a tengerre, 48 mrtfld 0.9 krajczárjával . . 648,000 „ Fa 1,000,000 mázsa, 30 mértföldre 1.5 krajczárjával ..................... 450,000 „ Bor 150,000 mázsa, 48 mértföldre 1.5 krajczárjával .......................... 108,000 „ Bor 150,000 mázsa, 8 mértföldre 1.5 krajczárjával .......................... 18,000 „ Egyéb ki- és beviteli czikkek 256,000 mázsa, 8 mértföldre 1.5 krajczárjával .......................... 30,720 „ Személyszállítás 13-addal több, mint az eszékfiumei vonalon,27,5 mértföldre ...... 1,815,000 „ Összes bevétel: 3,531,720 „ E vonal kerülne, a" másik tervhez hasonlítva, mintegy 330 millió ftba; ennek 5% kamatja egy millió 65,000 frt, üzleti költség a jövedelem szintén 50%-ra, következőleg 1,765,860 ft. E két összeget, azaz 3,415,860 ftot kellene e pályának jövedelmeznie, hogy az alföldi terményeket, s az alföldre beviendő külczikkeket ne terhelje; jövedelmez azonban 115,860 fttal többet, azaz az alföldi termények tariftája e vonalon leszállíttathatnék anynyira, hogy csak a kezelési költség, mely azokra esik, kerüljön ki, s a társulatnak, mely a mohács-fiumei vonalt kiépíti, még akkor is legalább 100,000 ft évi osztaléka maradna 5% kamatján túl. Látja már most B. úr a nemzetgazdászati előnyt, melylyel e vonal biz a ma fölött ? A kereskedelmi s mütani vezéreszmékről utolsó czikkemben. BÁNFFAY: A lengyel ügyre vonatkozó angol okmányok az angol parlament előtt. Az angol kormány a parlament elé terjesztette a lengyel ügyre vonatkozó okmányokat. Ezen okmányok összesen 170 lapra terjednek. A „Daily News“ban csak három nevezetes okmányt látunk közölve. Az első ezen okmányok közül Russellordnak ápril 10-től kelt sürgönye, melyet az angol külügyér a szentpétervári britt nagykövethez intézett. Ez most