Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-05 / 3967. szám

102-3967 14-ik évi folyam. Kedd, máj. 5.1863. Szerkesztési iroda : Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1 vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva f­­élévre . . . . 10 frt 50 kr o. é­­vnegyedre ... 5 frt 26 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszer hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön 30 aj kr. Magánvita 6 hasábos 1. petit-sor 25 aj kr. Hirdetmények dija : Előfizetési díj „Pesti Napló“-ra május—júniusi 2 hóra 3 ft 50 kr, május—júliusi 14 évre 5 ft 25 kr, május—od­ob. 4 évre 10 ft 50 kr A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, máj 14. 1863. (Fk) Az orosz kabinet válasza múlt csütörtökön érkezett Bécsbe. Pénteken irta alá Plener úr azon hir­detményt, mely az 1860-as kölcsönből fennmaradt 40 millió áruba bocsáttatása körül a versenyt megnyitja. Szombaton jelent meg e hirdetmény a hivatalos bécsi újságban. Hétfő vala azon határnap, mely a ban­károk ajánlatainak átnyujtására ki volt tűzve. Ezen hétfő és ama szombat közt vala azon vasárnap, melyen a legújabb bécsi lapok megjelentek, és Gortsakoff hy vá­laszsürgönyéről ítéletet hozni kénytele­nek voltak. Dicsérjük azon hazafias indulatot, mely bécsi collegáinknak 24 órai tartózkodást parancsolt, míg t. i. az uj kölcsönügylet nincs elintézve. Megfoghatjuk,hogy vasár­nap csak„sotta voce“nyilatkoztak az orosz okmányról, hogy a tőzsdét ne nyugtala­nítsák, de bizonyosnak tartjuk, hogy mi­dőn e sorok na­pvilágot fognak látni — tehát a kölcsönügyletre való tekintet meg­szűnése után — ők is ki fogják mondani ugyanazt , a­mit mi az orosz sürgöny felől tartunk, t.i. hogy az még a leg­szerényebb várakozáson is alul maradt. E várakozás amúgy sem volt igen ma­gasra feszítve; kiki tudta, hogy Oroszor­szág kitérőleg fog válaszolni, de kevesen vagy talán senki sem hitte, hogy Orosz­ország nemcsak semmi engedményt nem teend, hanem, mint vádló, lépend fel a kül­hatalmak ellen; senki nem hitte, hogy Gorcsakoff hg­y perczben még gunyort viszketeget is érezhetne magában. Gúny az, ha ő magassága az Ausztria és Francziaországhoz intézett válaszban a szerződésekre vonatkozik , gúny azért, mert hetek óta köztudomású volt, miszerint együttes jegyzék csak azért nem jöhetett létre a három udvar közt, mivel Anglia az 1815 -s szerződéseket akarta nyomatékosan kiemelni, míg Bécs­­ben és Páriában e szerződéseket hallga­tással kívánták mellőzni, azon okból, mert Ausztria e szerződések ellenére bírja Krakkót, és Napóleon e szerződések ellené­re­­ a franczia trónt. A súlypontot egye­nesen oda helyezni, a­hová sem Ausztria, sem Francziaország nem akar lépni, va­lóságos persifflage! Gúny továbbá az, ha Oroszország — a szerződések érvényét elvileg elismervén — azoknak magyarázatát magának tartja fenn, mert az is köztudomású dolog, hogy épen Lengyelországra vonatkozó ré­szei az 1815-ki szerződéseknek oly homá­lyosak, oly hézagosak, ruganyosak, hogy azoknak alapján semmi positiv köte­lezettséget sem származtathatni Oroszor­szágra nézve. Gúny azon állítólagos megelégedés is, mely­ly­el Oroszország elismeri,hogy ma Len­gyelország megnyugtatására c­élzó esz­közök meghatározását, részletezését a czárra bízzák, mert Sz. Pétervárott csak oly jól tudták, mint akárhol, hogy a há­rom hatalmasság részletes programmra, szabatos követelésekre nézve nem tudott egyezkedni, és most gúnyosan mondja Gorzsakoff hy : köszönöm szépen, hogy ránk bízni kegyeskedtetek olyasmit, a­mit magatok közt tisztába hozni nem vol­tatok képesek. — De ha már ránk ru­házzátok e nehéz munkát , hát majd megmondjuk nektek, mit kell tennetek, vagy nem tennietek a végre, hogy a fel­adat megoldása lehetségessé váljék. És most kezdődnek a vádak. Nem Oroszország okozta Lengyelor­szág mostani állapotát, hanem ti okoztá­tok, édes nagyhatalmasságaim; miért tű­ritek ti az emigratió fondorlatait, miért nem egyesültök velünk a forradalom le­küzdésére, miért nem mondjátok meg a balga lengyeleknek, hogy üdvösségöket csak tőlünk várhatják ? Ez az, a­mit ten­netek kell, hogy a megoldás lehetségessé váljék! Tehát pro primo, el kell kergetni, el­záratni vagy általában árthatlanná tenni az emigratiót; ezzel a fölkelés azonnal gyöngülni fog. Ha ennek daczára sem szűnik meg egészen, akkor pro secundo komoly szót kell váltanotok a lengyelek­kel, hogy tegyék le a fegyvert, legyenek ismét csendes, békés polgárok, mert előbb én még szóba sem állok sem velük, sem ti veletek. Ha aztán mind­ez meg­van, akkor — akkor majd meglátjuk, mit fo­gunk tehetni és tenni akarni ! Ez volna az orosz válasz veleje azon versió szerint, melyet a bécsi félhivatalos „General Correspondenz“ közöl, még pe­dig, miként mondtuk, oly időben, midőn a pénzügyminiszter épen financziai mű­tétet akar véghez venni, — tehát oly versió szerint, melyben kétségenkivül az orosz okmány minden döczögősségei i­mára vannak köszörülve, és mely az ere­deti szövegnél jóval szelídebb, enyhébb, engedékenyebb. Hanem van ám egy kielégítő oldala is ezen, különben oly kevéssé kielégítő orosz válasznak, és ez az, hogy Ausztria ily vá­lasz után nehezen fog kísértetbe vitetni, a nyugati hatalmaktól elpártolni, és Oroszország felé közeledni, sőt ellenke­zőleg, azt hiszszük, hogy ha a nyugatiak erélyesebben akarnának most fellépni, Ausztria nem fog mögöttük hátra maradni. Előre látja ezen eshetőséget alkalmasint az osztrák pénzügyér is, mert — ez talán nem puszta véletlenből történt találkozás — az orosz válasz megérkezte után való napon határozta magát arra, hogy azt a 40 milliót áruba bocsátja, holott ezzel mindeddig késett, mert kedvezőbb politi­kai constellátióra, és ennél fogva kedve­zőbb pénzügyi viszonyokra is tartott még némi reményt. Nem valószínű, hogy­ e reményt az orosz válasz növelte volna. Ezzel elmondtuk azt, a­mit e perc­ben mondani lehet. A dolgok továbbfejlődé­sére nézve lehetetlen minden combináció, mindaddig, míg nincs tudomásunk arról, hogy milyen benyomást tett légyen az orosz válasz Párisban és Londonban, mert, miként mondjuk, arra nem számolunk, hogy Ausztria elől fogna menni, hanem azt igenis reméljük, hogy a nyugati ha­talmakat lgalább elszántan követni fogja. Még egy, mellékes ugyan, de nagyon jellemző részletről kell említést tennünk. Azt az orosz futárt, ki Gorzsakoff­ky válaszát Bécsbe vitte, a fölkelők nyakon csípték, és irományait elszedték. Ha ezek az osztrák külügyminisztériumhoz vannak czímezve, alkalmasint nem bántották vol­na ; miután azonban a bécsi orosz követ­ségnek szóltak, sans géné felbontották, el­olvasták, aztán pedig visszaadták a futár­nak, és szerencsés utat, meg szép időt kí­vántak neki. Nyilván azt hitték a len­gyelek , hogy ilynemű válasz nem árthat az ő ügyöknek és — e tekintetben aligha igazuk nem lesz ! Bécsi dolgok. „Báró Laguna András ur, a görög nem egyesült püspök Erdélyben, ő excellen­­tiája, a birodalom fővárosában mulat“, ily szavakkal kezdi egyik tudósítását az Oesterreichische Ztung, kenetes szavak­kal hirdetvén, hogy az „alkotmányhű“ román congressusnak küldöttei a napok­ban mind megérkeznek. A többi lapok is hirdetik e küldöttség jövetelét, s hirdetik egyszersmind az ova­­tiók, lakomák előkészítését, melyek e küldöttségre Bécsben várnak. Minden oda mutat, hogy még több és nagyobb ovatiókban részesülnek e román küldöt­tek, mint a szász egyetem küldöttei része­sültek volt. Az Oestert. szerint hétfőn vagy kedden fogja őket ő Felsége fogad­ni. Az államminister b­eveszélyt, az erdé­lyi kanczellár fényes lakomát (Festban­kett) ad számukra, hol — úgy hiszi a Constitutionelle Oest — néhány fő pont iránt tisztába lőnek. S aztán folyó hó 6-án délutáni 5 órakor a „Fehér lónál“, a Li­pótvárosban, készül egy nagy diszlakoma, melynek rendezésére a következő órak­ból alakult egy bizottság: Landmarschall Fürst Colloredo, Altgraf Salm, Ritter von Suttner, Bürgermeister dr. Zelinka, C. von Klein, Eduard von Todesko, Louis von Haber. E lakomán a magas reichs­­rath és a landtag számos tagján kívül je­len lesznek : excellentiák a ministerek, sok magas állású hivatalnok, több ban­kár, a községtanács képviselői, a keres­kedelmi kamarák elnökei, s több előkelő uraság. Nincs-e igazunk, hogy e fogadta­tás felülmúlja azon ovátiókat, melyek­kel a szász küldötteket fogadták volt ? E közben — mond a „Morgen Post“ — feszülten várják az erdélyi landtag összehívását illető rescriptum kiadását. Az utóbb idéztük lap, némi kostolóul, kö­zöl néhány sort előre is a bevezetésből. Körülbelül így hangzik magyar fordí­tásban : „Azon vágytól lelkesítve, hogy a birodalom ügyei, népeinek megelégedésére rendeztessenek, s az október 20-ki diploma és február 26-ki patens Erdélyt nagyfejedelemségben is végrehajtassák, rendeli Ő Felsége, hogy Erdély nagyfejedelemségének országgyűlése julius 1-re II.-Szebenbe egybehivassék. — Miután azonban ez egybehivás a nagyfejedelemség régi­­ államjogi határozatai alapján nem történhetik , Ő Felsége méltóztatott az ezen királyi rescriptumban fog­lalt választási szabályzatra legfelsőbb szentesíté­sét adni stb.“ E bevezető sorokra következnek aztán az uj választási rendszabályok, melyek­nek alapvonalait már ismertettük, s a ki­rályi előadások, melyekről egy pár nap­pal ezelőtt szintén szóltunk. Egyébiránt — jegyzi meg a „Morg. Post“ — az er­délyi udv. kanczellária még nem küldte le a kormányszékhez ezen rescriptumot. Hátra van még a 40 főnyi regalista ki­nevezése. Az erdélyi kanczellária e rész­ben is megtette már előterjesztéseit. Megjelent a pénzügyminiszter hirdet­ménye, az 1860-ki sorsjegyekből 40 mil­lió kibocsátása iránt. — A lepecsételt ajánlatok ma, hétfőn (délutáni 3 óráig) fogadtatnak e , s este 8 órakor nyit­tatnak fel. — Előre meg van határoz­va, s szintén lepecsételve azon legalsó ár , melyen alul nem adják a sorsje­gyeket. A­ki e minimál áron felül leg­többet ígér, az lesz a nyertes a verseny­zők között. Az egyenlő ajánlatok közt sorsolás dönt. Ajánlatok csak az összes 40 millióra fogadtatnak el. 10°/0-kot min­den ajánlattevőnek le kell tenni a nem­zeti banknál cautióul, mitől a letétel nap­jától kezdve 5%-ot kap. A befizetés az egész 40 millió 15, illetőleg 10 százalékos havi részletekben történik, egész dec. 15-kéig. Az utolsó fizetésbe a cautiót be­számítják. A befizetett összegek arányá­ban kapja ki az ajánlattevő a sorsjegye­ket, melyekkel már az 1863. aug. 1 és nov. 2-ki húzásoknál részt vehet.­­ A „Presse“ szerint két consortium fog az ajánlattevésben versenyezni. —­ Egyik : Rothschild, az osztrák hitelintézet, a darm­­stadti hitelbank, Tod­esco és Königswar­­ter czégek; másik : a Pereire coteria, egy berlini társulat Caro bankárral élén, Goldschmidt frankfurti ház s Sina és Wo­­dianer bécsi czégek. Meglássuk, melyik lesz a nyertes. A reichenberg-pardubitzi és a tiszai vaspálya-társulatok gyűlésein kijelente­tett a kormány részéről, hogy az állami kamatbiztosítéko­t a vasúti társulatoknak csak akkor fizeti ki, ha az üzleti szám­adások teljesen befejeztetnek, úgy lát­szik, mond a Presse, hogy ez így helyes, azonban a szelvények fizetése nem vár a számadások teljes befejeztéig, s így a vas­­úttársulatok kamatszelvényeiket kény­telenek kölcsönnel fedezni, a­mi újabb terheltetést von maga után, s végre megint az állam nyakára hárul. Úgy írja egyik lap, hogy a tiszai vaspálya küldöttségé­nek úgy nyilatkozott Plener úr, hogy olyan intézkedés történjék, mely szerint kamatszelvényeit csakugyan fizethesse a társulat a számadások végleges befejezte előtt is. Sok vitára ad alkalmat a bécsi lapok­nak Langievicz internálása s újabb letar­tóztatása is. A Presse e rendszabályokat ellenkezőknek mondja a személyes sza­badság biztosítására közelebb hozott tör­vénynyel. Felelnek neki kormánylapok. Mondják, hogy az idegenek, nemzetközi tekintetekből is, külön bánásmód alá es­nek stb. A Presse most újra válaszol. Azt mondja, hogy a törvény nem tesz ily ki­vételt stb. S ha nemzetközi szerződésre hivatkoznak , akkor mit lehet mondani a porosz-orosz szerződvény ellen is stb. De nem ártjuk magunkat a vitákba. Legyen elég ennyi azon kérdésre, mivel foglalkoznak a bécsi lapok. Brüssel, április 26-kan. Zichy Edrr­und és Ferencz grófok pár nap óta itt időznek, és a nagy­várad-ko­­lozsvár-brassói vonal ügyében működnek. A vonal kiépítésére szükséges pénzösszeg teljes megszerzése és annak representa­­tiója már is sikerült; május 15-kén érke­zik az általuk szerződött vállalkozó épí­tész és mérnök Pawels, ki is útját Erdély­be veendi, a már megtörtént trach­ozást és egyéb előmunkálatokat megtekinten­dő, és azután a kormánynál nyújtand­­ja be az egész építkezési tervezetet és költségvetést. Pawels az ez évben vállalta el az ant­werpeni vár építkezési munkálatait, és je­lenleg 8000 munkás dolgozik e helyi bé­rében. Zichy grófok innét Hollandiába utaz­nak, ott egy más nagyszerű vállalat lét­rehozásában működendők. Ezen,az ország­ra nézve oly fontos s megmérhetlen hasz­not hajtó vállalatnak részleteiről mindad­dig szólni nem akarok, mig annak létesíté­se végkép nem biztosíttatott, csak annyit mondhatok, hogy e vállalat megpendíté­­se itt, e nagy pénz­piaczon, s a magasb financziális körökben, roppant sensatiót idézett elő, s hogy minden nagyobb ke­reskedelmi kapacitás a legfeszültebb figye­lemmel és részvéttel kiséri a két nemes gróf ebbeli fáradhatatlan működését. R. Néhány észrevétel. Reviczky Sz. urnok az alföldi vasút folytatását tárgyazó czikke­ir­e. IV. Utolsó czikkemben említett eredmény, nemzetgazdászati szempontból épen nem szól az eszék-fiumei vonal mellett, ha t. i. az alföldi gabnakivitelt tartjuk szem előtt. Nem kételkedem, ama vasút is kifizet­hetné magát, de minden esetre a kamato­kat csak az alföldi termékek vitelbérének kellene kifizetni, s így a tariffát lejebb szállítani nem lehetne azon pontnál, mely szükséges arra, hogy a deficit s a kamat is fedeztessenek. Gabnánkra nehezedne tehát mind az alföldi, mind az eszék-fiu­mei vonal fenntartása, mi a külpiacrokoni con currentiát, ha nem lehetetlenítené is, de bizonyosan megnehezítené, minden­esetre pedig tőke és munkanyereségün­ket annyival apasztaná, mennyi a vitelbér­ből a kimutatott deficit fedezésére esnék; és miután a vasutat magyar tőkével ki­építeni nem lehet, a mérleg ellenünk áll­na, s a nyereséget nem az országban ten­nék zsebre, mi nemzetgazdászatilag po­zitív hátrány. Másként áll a számítás a mohács-fiumei vonalt tekintve. E vonal érinti Mohácsot, Pécset, Szi­getvárt, Zágrábot és Károlyvárost, össze­köttetésben lenne a tengeren kívül Stájer­­országgal a keresztúri vonal által, s leg­feljebb 5 mfölddel lenne csak hosszabb amainál, és talán szorgos műtani vizsgá­lattal még ezt is ki lehetne kerülni. Lássuk már most annak belforgalmát. Népes vidéken haladva át, és Fiumén kívül 5 várost érintve, mely mindegyik nagyobb körű vidéknek piacra, népes he­tivásárokkal , azonkívül e vidék termé­nyeinek különfélesége miatt folytonos belforgalomra van utalva, terményei to­vábbá olyanok, hogy velük a kereske­dést a külföld mellett egy egész vonal hosszára ki fogja terjeszteni, úgy, hogy e vonal belforgalmát bátran négyszer any­­nyira tehetni, mint az eszék-fiumei vona­lét; nem túlzók tehát, ha a belforgalmát 200.000 mázsára teszem. Hisz eddig biz­tos adatok nyomán tudjuk, hogy a ková­csolt és egyébb kisebb használatra elhor­­dot­t pécsi kőszén mennyiség egy évben 500.000 mázsát tesz. De, természetesen, ez egész összeg nem fogván az egész vo­nal hosszában szállíttatni,az egész 500,000 mázsát föl nem veszem. Jó már most külkereskedése. Itt első helyen áll a K. úr által oly fél­­válról emlegetett pécsi kőszén. Hogy a mecseki kőszén, melyhez a pé­csi is tartozik, az egész birodalomban elő­forduló kőszén közt ritkítja párját, azt nem én mondom, de a szakértők rég meg­állapították. S hogy­­eddig használata ki­sebb körre terjed, mint kedvező viszonyok közt történnék, csak elszállításának nehéz­sége okozza. — E kőszén itt oly mennyi­ségben fordul elő, hogy czélszerű műve­léssel bányáink századokon át évenkinti 8—10 millió mázsa nyereséget adhatnak. E kőszénből jelenleg szállíttatik a pécs­­mohácsi 7 mldnyi vasúton 3 millió má­zsa; e mennyiség, ha az alfölddel vasúti összeköttetésünk lesz, négy, ötödfél millió mázsára is fölmehet. Stájerországba fog szállíttatni legalább 1,500,000, mely ösz­­szeg a mohács-fiumei vonalon legalább 8 mfldón át szállíttatik. A tengeri hajók szükségletére legalább 1,500,000 mázsát lehet számítani. A szlavóniai fa hasonlólag a pályán szállíttatnék ki, azon különbséggel, hogy e pályán nem lehet szállítási útját 40 mfldre tenni, mint ezt az eszék-fiumei vo­nalnál- tevén, hanem teszem 30 mfldre, mely számot senki se fog sokallani, ki a helyi viszonyokat ismeri. E fakivitelt pe­dig tettük egy millió mázsára. A kiszállítható bormennyiséget eddig 375,000 mázsára tették, én nem veszek föl többet 300,000 mázsánál, s ebből is csak feléről teszem föl, hogy Fiuméba menjen, a másik 150,000 mázsát Stájer­­országra számítom. A tengeri kivitelre se veszem az egész pálya hoszszát, hanem csak 48 mfldet, a Stájerországbai kivitel pedig csak 8 mfldre fogná e pályát hasz­nálni. Ide kell számítani még azon czikkeket is, melyek Stájerországból Baranyába és vidékére, s melyek innen Stájerországba szállíttatnak. E czikkek is a mohács-fiumei vonalon körülbelől 16 mfdnyire szállíttat­nak, melyeknek azonban csak felét veszem számításba. Ily czikkek pedig: a karin­­thiai kereskedelmi fa, melyből már eddig is 200,000 mázsa szállíttatik Pécsre és Pécsen át; karinthiai ón, különféle for­máiban 6000 mázsa; stájer vas és aczél 8000 mázsa; ausztriai vas, mint kapák, kaszák, ásók stb. 6000 mázsa; rohutsi és gleichenbergi ásványvizek 4000 mázsa ; rongy 14,000 mázsa; behozatali czikkek Triesztből és az éjszaknyugati vidékről 14,000 mázsa; ez tesz összesen 256,000 mázsát. Hogy e népesebb vidéken a személy­szállítás is nagyobb lesz, mint az eszék­­fiumei vonalon, e fölött, ki e két vonal út­ját ismeri, senki se kételkedik, és nem fogok csalódni, ha egy mértföldre 6000 személyt veszek, (a tiszai vaspályán 6500 esik egy mfldre), mértföldenként szintén 20 krjával, kik ugyanazon aránylagos utat tegyék meg, melyet az észak fiumei vonalnál fölvettünk ; a mohácsi vonal hosszabb lévén 5 mflddel, 25 mflddel többet is lehet venni. Fölhozván az adatokat, tegyük meg a számítást ezek alapján. Belforgalom 200,000 mázsa, 55 mértföldre 15 krjával.......................... 165,000 ft Kőszén 3,000,000 má­zsa Mohácsra, 7 mrtfldre 0.9 krjával .... 189,000 „ Kőszén 1,500,000 má­zsa Stájerországba,8 mfld 0.9 krjával .... 108,000 „ Kőszén 1,500,000 má­zsa a tengerre, 48 mrtfld 0.9 krajczárjával . . 648,000 „ Fa 1,000,000 mázsa, 30 mértföldre 1.5 kraj­czárjával ..................... 450,000 „ Bor 150,000 mázsa, 48 mértföldre 1.5 krajczár­jával .......................... 108,000 „ Bor 150,000 mázsa, 8 mértföldre 1.5 krajczár­jával .......................... 18,000 „ Egyéb ki- és beviteli czikkek 256,000 mázsa, 8 mértföldre 1.5 kraj­czárjával .......................... 30,720 „ Személy­szállítás 13-ad­­dal több, mint az eszék­­fiumei vonalon,2­7,5 mért­földre ...... 1,815,000 „ Összes bevétel: 3,531,720 „ E vonal kerülne, a" másik tervhez ha­sonlítva, mintegy 330 millió ftba; ennek 5% kamatja egy millió 65,000 frt, üzleti költség a jövedelem szintén 50%-ra, kö­vetkezőleg 1,765,860 ft. E két összeget, azaz 3,415,860 ftot kellene e pályának jövedelmeznie, hogy az alföldi terménye­ket, s az alföldre beviendő külczikkeket ne terhelje; jövedelmez azonban 115,860 fttal többet, azaz az alföldi termények ta­­riftája e vonalon leszállíttathatnék any­­nyira, hogy csak a kezelési költség, mely azokra esik, kerüljön ki, s a társulatnak, mely a mohács-fiumei vonalt kiépíti, még akkor is legalább 100,000 ft évi osztalé­ka maradna 5% kamatján túl. Látja már most B. úr a nemzetgazdá­szati előnyt, melylyel e vonal biz a ma fölött ? A kereskedelmi s mütani vezéreszmék­ről utolsó czikkemben. BÁNFFAY: A lengyel ügyre vonatkozó angol okmányok az angol parlament előtt. Az angol kormány a parlament elé terjesztette a lengyel ügyre vonatkozó okmányokat. Ezen okmányok összesen 1­70 lapra terjednek. A „Daily News“ban csak három nevezetes okmányt látunk közölve. Az első ezen okmányok közül Russel­lordnak ápril 10-től kelt sürgönye, me­lyet az angol külügyér a szent­péter­­vári britt nagykövethez intézett. Ez most

Next