Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)

1863-07-07 / 4017. szám

152- 4017 14-ik évi tarlam. Kedd, júl. 7.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasáfa petit-sor 25 uj kr. kr. JOS Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ julius—decemberi félévi és Julius—septemberi negyedévi folyamára. Előfizetési ár: juli—decemb. V. évre 10 ft 50 kr, juli—septemb. V. évre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatalit. Pest júl. 4.1863. *m* Bécs, július 5. Eduárd és Kunigunda, Kunigunda és Eduárd Thiers és a svábok, a svábok és Thiers; ez azon két thema, mely egy hét óta a bécsi journalistika üllőjén fekszik, és melyet a collega urak csodálatra méltó kitartással kalapácsolnak. A svábok alatt azon 255 würtembergi vendég értendő, kik a hét elején egy „kéjvonattal" Stuttgartból ide érkeztek, és megannyi vörösfekete pántlikával a gomblyukban a város utczáit bejárják. A würtembergiek derék, becsületes emberek, és mint déli németek, az osztrák németekhez nagyon közel állanak, ámbár, mellesleg mondva, mind a két félnek „hochdeutsch“ szólásmódra kell magát erőtetnie, hogy egymást megértsék. A fogadtatás szívélyes volt, és — mint önkénytes — kettős értékkel bír, az árpalé is oly készséggel simul a vendégek torkához, mintha az egységes német birodalom egyes népei közt már semmi különbség nem volna. „Mit mond ön a mi sörünkhöz ?“ kérdi egy kedélyes bécsi a vendégek egyikétől. „Zu eurem Bier saut ich gar nix, das sauf ich!“ volt a válasz. Mindez szép és jó, és mindössze ártatlan mulatság, hanem egy pár lap erőnek erejével politikai jelentőséget akar tulajdonítani e találkozásnak, azt okoskodván ki belőle, miszerint ez újabb jelensége a német fajok „együvé tartozásának“. Ez ellen sincs kifogásunk, de tiltakoznunk kell az ellen, mintha mi magyarok ezen demonstrátiót — ha csakugyan ilyennek mondható az együtt-poharazás és együtt-virszlizés —rosz szemmel néznék. A különben elég tapintatos „Figaro“ azt a silány életet bocsátja közre, hogy a sváb vendégek Pestre hivattak meg, mert a magyarok nem tudják elhinni, hogy a bécsiek nem az igazi svábok, és hogy ezeknél még svábabb svábok is vannak. Olcsó élet, de miként minden olcsó húsnak híg a leve ! A svábok felett régen megszűntünk vicczelni és bátran mondhatni, hogy a német jellem, a német tudományosság és műveltség iránt sehol a világon nincs nagyobb elismerés, mint épen mi nálunk. De ettől elnézve, politikai szempontból is senkinek sincs több oka Németország egységének létrejöttét kívánni, mint a magyarnak, mert a német nemzetiség egységes fejlődése egyik biztosítéka volna saját nemzetük történelmi jogai tiszteletben tartásának. E jogok csorbittatása azon percztől kezdődött , midőn Schwarzenberg herczege— egész Ausztriát akarván beleerőszakolni a német szövetségbe — a német nemzetiségbe oltandó idegen elemek erőszakos egyenlősítéséhez fogott, és jogszerű állásunk vissza leend nyerve azon pillanatban, amidőn Ausztria az őt illető helyet elfoglalandja Németországban, de akképen, hogy Németország épen csak németország maradjon ! A német nemzeti párt programmja semmiben nem ellenkezik a miénkkel, sőt sok tekintetben gyámolitja, kiegészíti. Midőn a szász koburg gothai herczeg a minap Bécsben volt, után útfélen elmondta, miszerint Ausztria Németország rokonszenvére csak úgy számolhat, ha végképen és komolyan mond le azon gondolatról, miszerint valamikor összes területével léphetne a szövetségbe, és az osztrák államférfiak e lemondásra készeknek nyilatkoztak. Ha pedig Ausztria egyfelől Németországban az őt illető helyet (az említett feltétel alatt) el akarja foglalni, másfelől pedig a birodalom német és nem-német részei közt is fenntartani a kapcsolatot, akkor nem lehet, hogy előbb utóbb el ne fogadtatnék a belkormányzat azon formája, mely egyedül alkalmas ama kettős czél valósítását lehetségessé tenni. Ha a német egység eszméje az útját álló nehézségek felett győzedelmeskedik, a magyarok bizony legeslegutolsók lesznek, kik e győzelmet rosz szemmel néznék vagy épen gátolni óhajtanák. És ezzel búcsút veszünk a sváb vendégektől, kiket — ha rajtunk állana — bizony levinnénk Pestre, de nem azért, hogy ott sületlen életek tárgyává tétessenek, hanem hogy saját szemekkel győződjenek meg arról, mily keveset ér azon pápaszem, melyen át a bécsi centralista sajtó egy része láttatja a németekkel a magyarok hangulatát és politikai programmját. A nap második hőse Thiers Adolf úr, kinek oly jól tetszik a bécsi élet, vagy — a „Botschafter“ felfogása szerint — kinek oly jól esik az osztrák alkotmányos levegő, hogy talán még két hetet fog itt tölteni. Említettem a minap azon félénkséget, melylyel bizonyos urak a híres államférfival a nyilvános találkozást kerülték. Ez most egészen másként van, és néhány nap óta, úgyszólván, megfojtják Thierst csupa nyájassággal, úgy, hogy az ember majdnem azt hinné — persze csak hinné, ámbár a dolog nincs így! — tehát azt hinné, hogy előbb kérdés történt Metternich herczegnél, vájjon miként fogadják Párisban vagy Fontainebleauban Thiers bécsi utazását. Ezt hihetné az ember, aztán meg azt is hihetné, hogy a válasz biztatólag hangzott, mert az „Österreichische Hof“ czímű hotelben egyik látogató a másiknak, úgyszólván, sarkára lép. Az „Ostd. Post“ azt mondá a minap, hogy Thiers sehogy sem tud eligazodni Ausztria belkérdései, nevezetesen a magyar és erdélyi kérdés körül, amire a „Wanderer“ egyik tárczairója az a csintalan megjegyzést teszi, hogy igazságtalanság volna Thierstől párnapi utmulatás után azt követelni, amit némely centralista író sok éven át nem tudott megtanulni. Mi ellenkezőleg azt hiszszük, hogy Thiers úr — habár diplomata létére szivét nem szokta nyelvén hordani — nagyon jól látja, mint állnak itt a dolgok, és hogy Napóleon császár általa egyenesen vagy közvetve, a legbecsebb felvilágosításokat fogja nyerni Ausztria belállapotaira nézve. Legyen szabad itt zárjel közt azon ügyességre figyelmeztetnem, melylyel a franczia diplomata még a legcsekélyszerűbb dolgokban is manővríroz. Hetek előtt, jóval előbb, mintsem a rendes fürdői idény kezdődött, az itteni franczia nagykövetnek, Grammont herczegnek, par ordre du.......nem tudjuk, kinek parancsára, a mája dagadott fel és múlhatlanul szükségessé lön, hogy a herczeg Karlsbadba menjen. Akkorában még csak a legavatottabb körök tudhatták, hogy a berlini udvari orvosok Vilmos király egészségének helyreállítására a karlsbadi sprudel használatát ajánlották, és hogy a porosz udvari párt e tanácsot pompásnak találta, mert Karlsbadban a német szövetség leghatalmasb két fejedelmének találkozását kívánta létrehozni. Vilmos király tehát Karlsbadba érkezvén, véletlenül már ott találta a franczia követet, ki alkalmasint — a felséges vendég iránti részvétből — már arról is intézkedett, hogy mindenről értesítve legyen, ami a porosz király környezetében történik. Míg a remélt találkozás csak várakoztat magára, Thiers, az új ellenzéki követ, Bécsbe lő, és pár nap múlva itt van a dagadt májú, hanem magát rögtön jobban érző franczia nagykövet is,és az első látogatás, amit tesz — az „Österreichische Hof“ felé irányul, hogy azon kitüntetésre, melyben Thiers itt részesül, úgyszólván, a franczia császár általi helyeslés bélyegét nyomja. Mindez talán csak „véletlen“, hanem meg kell vallani, miszerint a véletlen valóban meglepő módon működik közre, hogy a francziadiplomatia ügyességét a legkedvezőbb színben tüntesse elő! kikkel transigálást kezdhetnénk, az e-conservativek minden párt nélkül állanak az országban. A Deák-pártiak, mint az album átadásakor láttuk, most is egészen a régiek; tudom ugyan — téve hozzá a miniszter — hogy némelyik közülök most máskép gondolkodik, mint két évvel ezelőtt, de ez nem akadályozná, hogy szintúgy beszélne, mint akkor beszélt, a közvélemény nyomása alatt. Magán előértekezésekre tehát még épen nincs itt az idő. Még kevésbé lehet új választásokat rendelni, mivel az egyedüli válasz a Deák-féle óvásra hivatkozás fogna lenni, hogy a 48-diki törvények szerint az országgyűlés feloszlatása nem volt érvényes, s a követek mandátumai a tavaszig tartanak. Ily körülmények után — mondá egész határozottsággal a miniszter — nincs egyéb hátra, mint mindenekelőtt bevárni, mig a régi mandátumok ideje lejár.“ Ugyancsak a „Pressédben, melyből az idézett sorokat vettük, egy czikket olvasunk az erdélyi országgyűlésről, melyben az idéztükt lap örömét fejezi ki, hogy a vegyes ajkú választókerületekben a magyarok korteskedési ügyessége nem győzedelmeskedett „az egykori páriák, a ruménok fölött, kik, a többi nemzetiségekkel egyenjogúakká téve, ma gyakorolták először a választási jogot.“ A centralista collega, midőn e so rókát leírta, tisztán Lajthán túli német olvasóira számított, akik közül bizonyosan többen vannak, akik nem tudják, amit egy szerkesztőnek , ki a magyar ügyekhez szól, tudnia kellene, hogy a románok, mint nemesek, már nem egyszer, de ugyanannyiszor, a mennyiszer a magyar nemesek, gyakorolták választási jogukat, s a románok volt jobbágyi része, mely egy sorsban részesült a magyar jobbágyokkal, szintén gyakorolta, már 1848-ban, követválasztási jogát. De hagyjuk a megjegyzéseket. Halljuk a „ Pressé “-t. E lap szerint most már a magyarok legfeljebb a szavazatok egyharmadára számíthatnak. S a minisztériumnak az alkotmányos elmélet szempontjából teljesen jogosult manoeuvre-e a még üresen maradt tizenhárom regalista hely betöltése által is még inkább gyöngítheti szám szerint a magyar ellenzést, úgy, hogy eleve minden reményről le kell mondania, tervei keresztül vitelét illetőleg... „A magyaroknak, mond ismét alább a ,Presse, akik a centralista többséghez nem akarnak csatlakozni, alig marad egyéb mód hátra, mint a szokásos óvással oda hagyni a tért, vagy a végleges határozat húzás-halasztása által legalább időt nyerni, s bevárni a kedvező esélyeket, melyek a nagy nemzetközi bonyodalmakból származhatnak.“ Ezek után annak taglalásába bocsátkozik a „Presse,“ mennyi alkalom kínálkozik a dolgok húzására, halasztására ; mennyi tárgy, mi széles kapuk tárva elvi kérdések hosszadalmas vitatására, s közben a többség közt a meghasonlás magvainak elhintésére. A „Presse“ részletesen fejtegeti mindez aggodalmait. Bécsi dolgok. Egy külföldi börzelapnak azt a tudósítást irták volt nem rég Bécsből, hogy őszre összehívják a magyar országgyűlést. A „Magd. Ztg“ bécsi tudósítója határozottan ellene mond e binek, a „Presse“ idézete szerint ezeket mondván : „Schmerznger Rechbauernek a válasz-felirati bizottságban kifejezett azon óhajtását, hogy a magyar országgyűlés minél előbb hivassék egybe, határozottan visszautassá, éspedig azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány nem is gondol erre, míg a feloszlatott országgyűlés három éves megbízatásának ideje az 1848-diki törvények szerint is le nem jár. E szerint a választásokat legfeljebb 1864-diki mártius közepére lehetne elrendelni. E nyilatkozat indokolásában, mond továbbá tudósító, Schmerling úrjelét adta, hogy a magyar állapotok fölött nem él csalódásban, s nem engedi, hogy azok zavarólag hassanak terveire. Azon férfiakkal— körülbelül ily formán nyilatkozott excja — azon férfiakkal. Javaslat a belföldi vaspályák áruszállítási díjjegyzékeinek reformja iránt. III. Az általános árszabás alá esnek a budapragerhofi vonalon mindazon tárgyak, melyek a teherosztályozás II. és III. sorozatába tartoznak. Előszámláltuk a múlt alkalommal az első osztály tárgyait. A második osztályba tartoznak az asztalos munkák, a ládákba rakott málházott úráruk (Hohlwaaren) továbbá a begöngyölt ágy- és szekrényrészek kivételével, málházott vagy göngyökbe kötött bőr, bőrmunkák p. o. szűcs-, szíjgyártó-, nyerges-, varga- s bőröndös munkák, dugaszcsermunkák, esztergályos munkák, faáruk, amennyiben más osztályban meg nem neveztetnek, p. o. faszén, rostaabroncsok, 30 lábnál hosszabb épület és szerszámfák, mindennemű fonalak, gépi étrészek, gyapjú, gyapjúszövetek, gyékények és térítők, sikbél, nád , káka, szalmából, mindennemű kalapok, kefekető munkák, kender- és lenáruk, kőfaragó munkák, pamutáruk, sörték és szőrök, szatócs- és díszműáruk, takács és szövő kelmék, timagáruk (Thonwaaren) s más egyéb hason ipari tárgyak. Láthatják ezen előszámlálás után olvasóink, hogy a teherosztályozás második sorozata javában mind a belipar felkészített vagy nyers gyártmányait foglalja magában. Ezen ipari tárgyakra minél kevesebb fuvarbért kellene megállapítani, hogy biztatva az olcsóbb szállítás által, versenyezni törekedjenek a külföldi piaczon, hová most már csak azért sem szállíttathatnak, mert a vasúti vitelbér drágasága lehetetlenné teszi a versenyt. — Lássuk csak a szállítás költségeit egy mázsa után mértföldenkint : A vitelbér egy vámmázsa után mértföldenkint a H. teherosztályban....................... 0.026 ft. Általános biztosítási illeték vámmázánkint....................... 0.008 ft. Külön biztosítási illeték minden 50 ft után.......................0. 02 ft. Fel-s berakodási illeték vámmázsánkint............................0.015 ft. Rakhelyben naps vámmázsánként ................................... 0.008 ft. Hivatalos mázsa - illeték a küldő vagy átvevő kívánságára . ...................................0.015 ft. Vagyis a tizedes számok összeadása után eredményül kijő, hogy egy II. osztályú vámmázsa szállítása kerül az első mértföldért 9 krajczár 2%ép részbe, a következő mértföldeken csupán a rendes vitelbér fizettetvén, a mennyiben a biztosítási dijak, felrakodási illetékek, lakhelybér, mázsailleték s netalán a költség-üzérdij egylet s mindenkorra fizettetnek. — Rendes mértföldenkénti vitelbér 2 krajczár s 6%op ad. — Ha például a II. osztályban nevezett iparosok közül egyik vagy másik tengerre akarná szállítani iparczikkeit, ipargyártmányának egy mázsájától kellene fizetnie. Vegyük most, hogy az iparczik 10— 15 mázsa, rögtön kiderül, hogy a szállítás sokkal többe jön, mintha ugyanazon ipartárgyat 8—10 forinttal olcsóbban adja el helyben. Miért ne lehetne a II-ik osztályú tárgyak közöl a merőben iparos foglalkozáshoz tartozókat az I. osztályba tenni, vagy kimondani , hogy minden a H-ik teherosztályba tartozó közönséges terhek, kedvezményezett terheknek tekintendők, és mint ilyenek az általános árszabások rendelete szerint 10 mértföld után egy mázsától fizetnek ... 14 krajczárt. 20 mértföld után egy mázsától fizetnek ... 27 „ 30 mértföld után egy mázsától fizetnek ... 39 „ 40 mértföld után egy mázsáról fizetnek ... 52 „ 50 mértföld után egy mázsáról fizetnek ... 65 „ 60 mértföld után egy mázsáról fizetnek ... 77 „ 70 mértföld után végre 90 krajczárt. Az iparszorgalomra nézve még ezen leszállítás sem lenne igen kedvező, — de mert lehetővé tenné az iparczikkek kiszállíttatását, hatha ez által a belföldi iparmozgalomra és más részt a tömegesebb szállítás által helyrepótolná a vasúttársaságnak, amit az a díjelengedés által vesztett. Alig képzeli az ember, hogy ezen néhány forintnyi áruszállítási különbség is, mily roppant akadálya a belföldi felvidékis dunántúli ipar kifejlődésének, mert annak terményeit egy helyhez köti, hol nincs kereset, vagy ha van is, nem haladja meg a primitív szükségek színvonalát. A II. teherosztályozásnál tehát a társulat érdekében ép úgy, mint a belföldi s a dunamelléki, valamint a dunántúli iparviszonyok szempontjából szükséges a díjleszállítás, amit úgy lehetne legczélszerűbben tenni, ha a közönséges terhek mind a kedvezményezett terhek osztályába soroztatnának. A harmadik teherosztályba tartoznak a bútorok és házi eszközök, diszáruk, edények és festvények, gépek és minták szétbontatlan kőfaragó , kádármunkák, könyvkötő, papír-maché és katulyamunkák, kosaras és szitás munkák, szalma, sikhér és nádmunkák, tollak stb. Ezen osztálynál megint az tűnik fel az embernek, hogy miért nem Boroztattak az itt említett iparczikkek a második teherosztályba, melyben több rokonipartárgyak emlittetnek föl s miért történik kivétel és azon czikkekre nézve, melyek nem kerestetnek annyira, mint a II. osztályúak. A szállítás a II-dik osztálynál aránylag már mesésen magas. Lássuk : Egy mértföld után vámmázsánkint . . 0.05 frt Vagyis a harmadik osztályú iparczikkeket már kiszállítani sem lehet, mert egy mázsától a tengerig 2 ft 50 krajczárnál többe jő a szállítás, úgy hogy 8—12 mázsányi iparczikknél az érték Vs—Vs része felmegy a szállításra. Nézetünk szerint kívánatos lenne, ha a buda-pragerhofi vonalon meg lenne szüntetve az ismertetett hibás teherosztályozás és ne zavartatnának együvé az egész, fél- s nyers ipargyártmányok egymással , más földtermékekkel, hanem mondatnék ki, hogy az ipartárgyak közül a második és harmadik teherosztálynak úgy fognak tekintetni, mint a második osztály kedvezményezett terhei, vagyis fizetnek egy mértföldért vámmázsánként 0.03 forintot, mely 10 mérfld után tesz 0.14/100 ft , 20 mértföld után 0/7/luu ft 30 mértföld után 0.40/100 forint; 40 mértföld után 0.52/,00 ft; 50 mértföld után 0. 0V100 ft; és így tovább. Az első teher osztálynál 5 —10°/0 dijelengedést ajánlunk. Ezen dijelengedés által segítve lenne a belföldi ipar egy részén s ha az a bálakamatot nem is fizetné vissza a jövő évig, egy pár év alatt oly erőre kapna, mely minden évben gazdag iparczikkszállítmányokkal járulna a buda-pragerhofi vonal forgalmához. Lehet, hogy figyelmeztetésünk hiában való lészen s önző érdekek ellenében pusztában elkiáltott szó. De e tapasztalás csak arról fog meggyőzni, hogy igazsága volt Széchenyinek, midőn az egyébiránt sok tekintetben hézagos, hiányos és egyoldalú közlekedési javaslatában veszélyesnek állította hazánkra nézve a nyerészkedésre alakuló magánvállalatokat, s országos felügyelet alatt akart országos eszközök által országos vonatokat létesíteni. Az idők mostohasága ezen irányban is csak keserű tapasztalatokat tartott fel számunkra. R. SZEVER. 70 mértföld után . . . 1 ft 85 kr. 71 „ „ ... 1 ft 86 kr. 72 „ „ ... 1 ft 89 kr. 80 „ „ már . 2 ft 10 kr. 10 mértföld után . . . . 0.37 kr 20 „ 0.73 „ 30 „ n . . . . 1.07 frt 40 „ „ . . . . 1.42 „ 50 „ „ . . . . 1.78 „ 60 „ „ . . . . 2.12 „ 70 „ „ , . . . 2.48 „ Erdélyből. *** jul. 2-kán. (Y) Folytassuk a választások felett kezdett szemlét. Abrudbányáról követ Szilvási Miklós, Verespatakról Ebergényi Mózes. — Abrudbányának már 48 előtt is volt követe, mint nevezetes bányász helynek; de Verespataknak nem. Nem tudom, csakugyan azon szempont volt-e, mely ezen újabb Odrog val Verespatak számára is szerzett követet, vagy tán azon biztos kit is, hogy onnan bizonyos terveknek megfelelő követet fognak kapni? Annyi bizonyos, hogy mindkét bányaváros eljárt az előmunkálatokban, és ha jól értettem, miután Verespatakon nem volt 40 egyén, ki egyenes csadó fejében 8 frtot, vagy annál többet fizetett volna, addig mentek lefelé, míg a 40 választó kitelt (lásd ideigl. országgyűlési alapszabály 29. §.), és a megadott időben választottak, még pedig oly két magyar embert, kik a közügy mellett nem fognak tántorogni. Miután két viszonyosan kis várost említek meg, melyek követet küldenek, egyszersmind felhozom a legjelentéktelenebbet is azok közt, melyek az uj pdrog nyomán jutottak ama nevezetes joghoz. Ez Mocs mezőségi falu, akarom mondani mezőváros, mivel a legeslegújabb időben, talán hogy czimei egyensúlyban legyenek jogaival, a mezővárosok közé emelték. Ezen kevesebb, mint 1300 lelket számláló helység, mely a politika mezején egyenesen mint rottenborough lát világot, mégis küld követet Szebenbe. Már meg is választá azt egerbegyi oláh esperes Moldovanu személyében. Különben a magyarok a mécsi követségre bizton véltek számíthatni, és csakis egyesek figyelmetlenségének tulajdonítják, hogy az ellenjelölt néhány szónyi többséget kapott. Mindmostanig városi választásokról szólottam, és mindezekben, melyekben pedig az értelmes, független, szabadelvű elem a túlnyomó, a magyar jelöltek lőnek megválasztva. Némileg vontatva fogok ahhoz, hogy a vidéknek, a választókerületeknek magatartásáról, szavazati eredményeiről adjak számot. Aki netalán nem annak lenne vallója, hogy az államban az önálló, józan emberek közvéleményének kellene érvényre jutni, hanem az általános szavazatképességnek lenne híve, ám jöjjön ide, jót merek róla állani, hogy,, végigtekintvén a kerületi választásokon, megváltoztatná politikai hitét. Mint példányt e tekintetben, hozhatom fel Tordai megye egyik kerületének választását, melynek választóhelye Egerbegy volt.