Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)

1863-07-17 / 4026. szám

161-4026 14-ik évi folyam. Péntek, jul. 17.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kiadó-hivatal F Frencziek terén 7-dik szám földszint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sör 25 nj kr. Pest jut 16. IS63. *** Bécs, júl. 15. E pillanatban a birodalmi tanács legbuzgóbb hivei sem tagadhatják többé, hogy az idén a dolgok nem mennek úgy, amint kellene, és hogy fenn, miként alant, hiányzik az az „anime,“ mely a tavalyi ülésszaknak, ámbár kelletén túl hosszú volt, legalább helylyel közzel némi érdeket kölcsönzött. A mostani — hogy is mondjuk hamarjában — tehát a mostani próziaságnak különféle okai vannak, miknek egy részéről már a minap említést tettem. A követek nagy része kedvetlen, mert a kormány úgyszólván készületlenül lépett a birodalmi tanács elé, melynek a felirati vita után tárgyhiány miatt két hétnél tovább szünetelni kellett. A miniszterek közt e szünetelésre nézve — úgy halljuk ■— különbözők a vélemények ; az államminiszter természetesen nem szereti, hogy az ő teremtménye csak úgy tengődik, és minél fürgébb életet kívánna neki. Rechberg gróf és Mecséry báró azonban kevés örömmel néznek azon interpellációk elé, melyek a lengyel ügyre nézve hozzájuk intéztetnek, és még intéztetni fognak, tehát ezen urak nem igen bánják, ha a birodalmi tanács tevékenysége bizonyos időre felfüggesztetik, így tehát alkalmasint csak azon törvényt fogják végig tárgyalni, mely a terjedelmesebb törvényjavaslatokkal a bánásmódot illeti, és aztán a birodalmi tanács 6 — 8 hétre el fogja magát napolni, hátrahagyván azon bizottmányt, mely ez alatt a csődrendtartással, és talán még egyikmásik — a követek által előterjesztett — indítványnyal fog foglalkozni. — Eleinte ezen elnapolás csak kevés pártolóra talált a követek sorában, hanem jelenleg a majoritás kétségen kívül mellette fog szavazni, nemcsak a munkahiány miatt, hanem más okokból is, nevezetesen a csehek kilépése következtében. Akármily nagy önmegelégedést fittogtassanak is a centralista lapok, a követek többsége még sem vágyódik azon dicsőségre, hogy a birodalom összes nemzetiségei közül épen a legkevésbbé miveit, a ruthén legyen az egyetlen egy, mely a németnek szövetségeséül lép fel a világ előtt. A lengyelek csak bizonyos feltételek alatt vannak és maradnak itt; a csehek nem jőnek többé, a magyarok és horvátok jövetele meg szóban sem forog, az erdélyieké bizonytalan, az olaszokét pedig még említeni se merik. — Ennek tudata nyomasztólag hat a német követekre, s ők úgy hiszik, hogy néhány hét múlva a helyzet kellemes szint fog ölteni. — Addig a cseh országgyűlést egybe lehet hívni, hogy új követeket választhasson a kilépettek helyébe, aztán úgy reméli, addigljövendnek az erdélyiek is, és így a birodalmi képviseletnek mégis valamivel „méltóságteljebbb alakja leend, mint mostanában. Alaposak-e ezen remények ? nem tudjuk. A csehektől úgy halljuk, hogy — ha új választások rendeltetnek el — a nemzeti párt a letépetteknek, vagy helyesebben kizárttaknak, újbóli megválasztatását fogja támogatni; amazok pedig, egészen úgy, amint most tették, újra fognak vonakodni a belépéstől, mindaddig, míg a birod. tanács valósággal teljesnek nem mondható. Ha ezen műtét sikerül, a cseh székek alkalmasint mindvégig üresek fognak maradni. — Az erdélyi országgyűlés tárgyalásait rendkívüli — majdnem azt mondhatni lázas — feszültséggel várják, és a centralisták maguk mondják, hogy a februári alkotmány jövője Erdélytől függ. Vajjon normás állapot e az, midőn egy, birodalmi alaptörvény valósulása egy magában véve igen tekintélyes és fontos, de a birodalomnak nem épen legfontosb részét képező ország szavazatától függ ? nem akarjuk kutatni, csak annyit tudunk, hogy — ha az erdélyi országgyűlés nem akarna követeket küldeni a birodalmi tanácsba — a februári alkotmány revisióját sürgetőknek száma rögtön roppant mértékben szaporodnék. Az imént mondottakból magyarázható azon határtalan düh, melyre a centralista lapok fakadnak, ha valaki egész nyugalommal azt fejtegeti, hogy mégis csak lehetséges, miszerint az erdélyi országgyűlésbe vetett remények nem teljesülnek, vagy legalább nem teljesülnek oly gyorsan, hogy a birodalmi tanács még ez idén hasznát fogná vehetni. — Nem látják át, hogy ezen dühöngést nem lehet egyébnek tekinteni, mint a félelem, a Csekély bizalom kifejezésének . Nagyszerű sajtóperekről — azaz olyakról, miknek következtében a vádlott mind v igaszoltak, s igy a július 14-ei ülésben járt Verbrechernek bélyegeztélik, és név ; mandátumuk megszűntnek nyilvánuthány hónapi börtönrabságra ítéltetik — Itatott, huzamos idő óta nem hallani itt, a „Vaterland“ ellen függőben levő ilynemű per, miként halljuk, legfelsőbb parancs folytán, legalább egyenlőre, nem fog végtárgyalás alá kerülni, és alkalmasint végképen abban hagyatik, de ha nem csurran cseppen. Az apró sajtóperek az új sajtótörvény életbelépte óta mindennapi tünemények, főleg miután e törvény készítője, Linbacher úr, ki egyszersmind az itteni államügyészség főnöke, a leglelkiismeretesb szigorral őrködik műve minden pontocskájának teljesítése felett. A nyomdászok, hogy magukat biztosítsák, a nevetségesig hajtják az elővigyázatot; Így például : ma az itteni magistratus egy hirdetvénye jelent meg, melynek alsó szélén ez áll : „Selbst-Verlag des Magistrats“, mert a sajtótörvény szerint minden nyomtatványon meg kell nevezve lennie egy Verlegernek. Egyik itteni lap azon hírét, miszerint Winter úr, a pesti német színház igazgatója, 12.000 ftnyi subventiót nyert ez évre, oda egészíthetem ki, hogy a nevezett urnák még az országos pénzalap irányábani tartozása (5000 ft) is elengedtetett, és még 3000 ftnyi deficitre is fedeztetik, úgy, hogy az összes segélyzés 20,000 ftra emelkednék. Ezúttal — ámbár csak hírképen — meg kell említenem, hogy ez ügy körül több egymástól eltérő vélemény terjesztetett volna fel legfelsőbb helyre, és hogy hallomás szerint, néma magyar udvari kanczellária véleménye volt az, mely szerint a végeldöntés történt. Bécsi dolgok. A rechsrath alsóháza július 14-ei ülésében, mint tegnapi sürgönyünkben olvasható volt, legérdekesebb a külügyminiszter interpelláltatása a Grallicziában előfordult határsértésekért orosz részről adott nem elegendő elégtétel ügyében. Az interpellate minti tévé, s 50-en írták alá. „Nemcsak a tárgy végett, melyről szó van — jegyzi meg a Morgen Post — hanem a pillanatnál fogva, melyben létetik, s az aláírókat illetőleg fontos ez interpellálás. Oly nevek vannak az aláírók közt, akik föltétlenül a kormány pártolói, a interpellálással nem örömest alkalmatlankodnak a kormánynak. E körülményből azt következtethetni, hogy az ügy, mely körül az interpellatio forog, olynemű, hogy azon tekinteteket, melyeket különben e követek szem előtt szoknak tartani, háttérbe szokta, vagy talán maga a kormány is beleegyezett, hogy sterpellálják. S ami a pillanatot illeti, midőn a felszólalás történik, ez még fontosabbá teszi a dolgot, miután épen most várják az orosz választ stb. Mindenki feszült figyelemmel várja gróf Rechberg válaszát. Talán ez alkalmat felhasználja ő exé. a lengyel ügyre vonatkozólag — a mit a válaszirat tárgyalásakor elmulasztott — felvilágosításokat adni. Vagy talán Ausztriának oka van Oroszország ellen kevésbbé barátságos hangon szaltad, mint eddig, a minthogy a félhivatalos „Gen. Corr.“ is komolyabb hangon kezd beszélni főleg az oroszok kegyetlenkedései felől. Vagy talán — de ezt a „M. Post“ nem hiheti — az a közmegütközés, melylyel a közvélemény Constantin nagyherczeg úgynevezett elégtétel napi parancsát fogadta, volt hatással, z Rechberg gróf most már válaszában más nemű elégtételt is remél közzé tehetni az orosz kormány részéről, mely nemeit az elégtételnek az orosz kormány nem tartá jónak közzétenni stb. De hagyjuk a „M. Post“ gyanitásait, s várjuk el a miniszter válaszát. Az interpellálók kérdései következők: 1) Osztrák területre visszabocsáttatott s kárpótlást nyert-e azon osztrák katona, a kit febr. 3-án Ulanownál elfogtak ? 2) Kárpótlás adatott-e a vagyonukban megkárosított osztrák polgárok, s a megölt osztrák katona családja kellő elégtételt nyert-e? 3) Minő elégtétel adatott katonai tekintetben az osztrák seg egy csapatján ápril 1-jén elkövetett nemzetsog elleni erőszakosságért ? 4) A kormány kielégítő elégtételnek tartja-e a nagyherczeg napi parancsában felhozott büntetéseket, vagy még más elégtétel is adatott? Nevezetes, jegyzi meg e lap, hogy ez interpellátiót egy lengyel sem írta alá. A kormány megtagadta a szentesítést a cseh landtag azon határozatától, mely szerint mindazon követ, aki államhivatalt nyer, új választásnak tartoznék magát alávetni. Tudjuk, hogy Rieger tizenegyed magával nyilatkozatot küldött be a reichsrathba, kifejtvén az okokat, miért nem jelennek meg ott. A követi ház többsége felszóllíttatá az elnök által a tizenegy cseh követet, jelenjenek meg két hét alatt, vagy ha nem foglalják el padjaikat, megszűntek követek lenni. A csehek nem rá-Választanak-e küldőik más követeket? A bizalmi nyilatkozatok után, melyeket közöltünk, aligha. A gazdasági egyesületek feliratai az Ínség ügyében. I. Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Nem ismeretlen előttünk , hogy azon rendkívüli csapások, melyekkel a gondviselés az alföldet, s különösen Békásmegyét is meglátogatta, Felséged magas figyelmét nagy mértékben magokra vonták, s hogy magyar udvari kanczelláriája utján kegyesen gondoskodni méltóztatott, miszerint a mostoha időjárás szülte ínség, valamint ez időjárásból bekövetkezett gazdasági bajok enyhítésére ezélszerű intézkedések tétesísenek. De mindamellett aláírrottak, mint vidékünk gazdasági érdekeinek képviselői, bátorkodunk szenvedésünk mielőbbi enyhítéséért Felségedhez alázatosan folyamodni, mert azt kötelességünknek tartjuk, s mert meg vagyunk győződve, hogy senkinek sem lehet e csapások horderejéről, és a segítség sürgős voltáról, oly tiszta fogalma, mint azoknak, kik maguk e csapások nyomása alatt élnek, s a sújtott vidékek szomorú tájképeit naponkint látják! A baj súlyo s nagysága abban áll, hogy nem szorítkozik egyes gazdasági ágakra, de kiterjed valamennyire. Míg termésünk a legkevésbé sújtott határokon is a gazdasági szükségek fedezésére alig elegen- ide, sok esetben pedig az elveszett magot sem ígéri, a takarmányhiány is annyira nagy, hogy az állattenyésztés a marhatartás megszüntetését fogja szükségkép előidézni. E két bajból származik egy harmadik, még aggasztóbb baj : a mezei munka és foglalatosság tökéletes megszűnése, annyira, hogy sok ezer ember, kinek normális állapotban folytonos jó keresete volt, most minden munka s kereset nélkül él, s a legnagyobb ínségnek néz elibe. Mi e bajoknak elsejét illeti, miután a termés kimaradása a birtokost és gazdát azon szomorú helyzetbe állítja, hogy egy évig nemcsak jövedelme nincs, hanem gazdaságát is csak vagyona rovására, tőkéje felemésztésével, s uj adósságokkal folytathatja: képessége ez idén adót fizetni, tökéletesen megszűnt. Az adó természetesen csak jövedelem után lévén fizethető, a jelen viszonyok közt kényszerülve vagyunk csász. kir. Felséged kegyéhez fordulni, s oly gazdaságokra nézve, hol ez idén mi sem termett, az egész adó elengedéséért, olyanokra nézve pedig, hol csekély termés van, az adó leszállításáért, s behajtásának a jövő termésig elhalasztásáért esdekelni. Mi e bajok másodikát, a takarmány teljes hiányát illeti, ez a gazdaság alapját annyira megtámadja, hogy hatásában több évre kiterjed, s a kisebb földmivelőknél a szántóföld teljesen parlagon maradását is maga után vonhatná; e tekintetben, meggyőződésünk szerint, csak oly czélszerű intézkedések által lehet segíteni, melyek a népnek módot nyujtandnak, hogy legalább vonómarháját — mely nélkül földjét nem mivelheti — megtarthassa; mi csak úgy történhetik, ha a megye földmivelő osztályának azon része, mely a földhitelintézetek hiánya miatt magán nem segithet, császári Felséged által nyújtandó, s több évi részletekben az adóval behajtható előlegezések s kölcsönök által a legszükségesebb takarmány, vagy takarmánypótlékok beszerzésére, vagy marháinak más vidékein elhelyezésére képessé tétetik. Miután pedig az ínség elhárítására már a községek is kénytelenek valónak a hatóságok utján folyamodványokkal járulni, annál inkább kötelességünknek érezzük kérelmeinket cs. kir. Felséged magas kegyébe legalázatosabban ajánlani. Bár mennyire súlyos azonban a csapás, mely a sanyarú év következtében megyénk egész birtokos osztályát érte, s bár jól tudjuk, hogy azon esetben is, ha Felséged fenntablni alázatos kéréseinket meghallgatni méltóztatik, a károk, melyek a jelen viszonyok által nagyobb kisebb gazdaságainkban még évekig érezhetők lesznek, még nagyobb aggodalommal nézünk a jövőbe, midőn a nép azon osztályának helyzetére tekintünk, melynek birtoka s gazdasága, nincsen, s mely a mezei munkánál használt napszámmal keresi kenyerét, s a múlt ősz óta minden kereset nélkül van. — A nép ezen osztálya, mely épen megyénkben, munkásság, s ennek következtében rendszerető szokásai és jó erkölcse által a nemzet ezen osztályának egyik legjobb s legboldogabb részét téve, a legnagyobb ínségnek megy elébe, mely, ha helyzetén nem segíttetik, nemcsak anyagi jólétét, hanem, mi ennél fontosabb, moralitását is veszélyezteti. Ezen osztály nálunk más években májustól fogva az aratás idejéig a kaszálásnál s takarmánykészítésnél jó keresetet talált, az aratásnál pedig annyit keresett, hogy azzal mindenki egy félévre legalább családját elláthassa. De ez idén a mi réteink porzanak, luezernásaink legeltetnek, s a gazda saját cselédjeinek se tud elegendő foglalatosságot adni; mi az aratást illeti: sok helyen nem fognak aratni, legjobb körülmények közt pedig csak a fele azoknak, kik más években az aratásnál elfoglaltattak, fog munkát találni, s azoknak keresete is a szokottnak alig negyedrészét teendi; a cséplés és nyomtatás szinte egy gazdag forrása volt a keresetnek, s ez az idén szinte kiapad. Miután pedig a nagyobb birtokosok ép úgy vannak e csapások által sújtva, mint a legcsekélyebb földmivelő, miután a jelen viszonyok közt minden testületek tevékenysége fel van függesztve : egyedül csász. kir. Felséged rendelkezik azon eszközökkel, melyekkel e bajon segíthetni, s azért csak Felségedhez fordulhatunk azon bajok enyhítéséért, melyeknek káros következéseit elhárítani egyébiránt országunk törvényhozásának volna kötelessége. — Méltóztassék Felséged magyar udvari kanczelláusája s helytartótanácsa által kegyesen rendelkezni,hogy földmivelő osztályunknak manya szereztessék, s hiv népének ezen része ez által a nyomortól s erkölcsiségének megromlásától megoltalmaztassék ; s mi, anélkül, hogy Felségednek e részben bölcs elhatározását megelőzni akarnék : saját megyénk viszonyait tekintve , e megyében s egyesületünk kebelében initiált alföldi vaspálya, s különösen annak Csabától Szegedig terjedő részére vagyunk bátrak cs. kir. Felségedet figyelmeztetni, melynél a szükséges földmunkák elkészítése által a munkát a kenyeret nélkülöző népnek a keresetbe forrása nyílnék meg. Az érintett pálya előmunkálatai úgy is annyira haladtak már, hogy a földmunkát bármikor kezdhetni. — Bátorkodunk egyszersmind a közös szabályzásnál még hátralevő’ számos átmetszések munkába vételét e czélra szinte legalázatosabban ajánlani. Midőn e kérelmeinket cs. kir. apostoli Felséged legmagasabb figyelmébe, s magunkat magas kegyeibe ajánljuk, legmélyebb hódolattal van szerencsénk maradni Csabán, jun. 20. 1863. Csász. kir. apostoli Felségednek legalázatosabb szolgái: a békésmegyei gazd. egyesület elnöksége s választmánya. N. N., titkár. N. N., elnök. A bel-én külföldi szláv lépők szemléje. Ejtsünk egyet most az orosz-lengyel ügyhöz, magok az orosz közlönyök nyomán. Az orosz hadügy kormánylapja, az „Invalid“, oly hangon szól, mintha már vagy két hét múlva kitörendő volna egy európai háború. Magatartásának szabálya talán , ha békét akarsz, készülj háborúra. A balti tenger hosszában folyó készülődések ennek gyakorlati oldalát tüntetik fel, s igazolják az „Invalid“ jelszavát. A belügy kormány lapja, a „Szjévernaja Pocsta“, mindent tesz arra, hogy a közhangulat egy európai háború előestéjének méltán megfeleljen. Közzé teszi a „Szjévernaja“ sorban nemcsak a hódolati föliratokat, hanem a rokonszenv minden oly köznyilatkozatát is, mely képes legyen Litva hadparancsnokát, Muravjov tábornokot, buzgó kitartásra bátorítani föl, s másokat is szintély erély kifejtésére szükség esetében buzdítani. Kiemelendő itt, hogy a „Szjevernaja“ hivatalos kimutatása szerint egész finn nagyherczegségben mindössze is csak 1,863,000, tehát nem egészen 2 millió lakos van. A „Szjevernaja” egyúttal közzé teszi, nemével a fitogtatásnak, az államtanács részéről kidolgozott, s az öregbített birodalmi tanács elé terjesztendő törvényjavaslatokat az önkormányzati megyerendszerről, és mind a két ügyi esküdtszékekről. Az „Éjszaki Méh“ mindezzel ellenkezésben, természetesen csakis látszó ellenkezésben, nyíltan azt vitatja, hogy a lengyel ügy miatt nem tör, nem törhet ki a háború, legalább ez év folytában nem. Szerinte a diplomatiáé a szó még most is, a ezentúl is jó darabig. A varsói titkos kormány közlönye, a„Pravda“, úgy, mint az aránylag szabadabban nyilatkozhatóak nyilatkozó osztrák lengyel lapok — voltakép — csak megerősítik az orosz sajtó e fölfogását. Hiszen a „Pravda“ azt teszi mindenek fölött kötelességévé a lengyel kormány külföldi ügynökeinek, lennének azon, miszerint az egybeülendő értekezlet ne csak az orosz-lengyel királyságra szorítkozzék tevékenységében. A krakkói „Czasz“ ezredszer is ismétli azon állítását, miszerint a lengyel fölkelés bel, s korántsem küleredetű. Mégis — úgy mond — a külhatalmak hozzászólnak : jelesen következteti ugyancsak a „Csász", hogy a lengyel ügy megzavarta békének tartóshelyreállítása a külhatalmak érdekében áll. Önérdekükben hát, s korántsem a lengyelek érdekében, kell, hogy a külhatalmak az értekezletben végkép elintézzék az ügyet. Ugy de a hat pont föltétlen elfogadása az oroszok részéről, úgy, mint megtartásuk biztosítása mindannyi közbenjáró részéről, sem képes a békét tartósan helyreállítani : mi következik innen ? Hit az — mondja a „Caass“__ hogy előbb utóbb háborúra kerül a dolog. A lembergi „Narodóva“ ellenben a diplomatián kívül keresi a lengyel fölkelés eddigi aránylagos sikertelenségét. Hogy-hogy ? A „Narodóva“ nem mondja meg, hogy mi okból , alkalmasint azért nem xnónája meg, mert magától értetődik. Mire Vitái Alajos k.táblai kössbiró szót emelvén, megütközését fejezé ki a váratlan s reá nézve valóban meglepő lemondás fölött, és tüzetesen ecsetelvén a felépett alelnök érdemeit: a káték kiadatási jogának a társulat részére való megszerzése, a jelentékeny könyvtár átengedése s a Szent László-társulatnak , mintegy a Szent- István-társulat kebeléből történt alapitása, s egyéb egyenkint a jegyzőkönyvbe igtatandó érdemtettei által, indítványozza : a) küldessék deputatio e méltóságához, mely megkérje, hogy alelnöki tisztét tovább is megtartani s viselni méltóztassék ; s ha b) ő erre épenséggel hajlandó nem volna, mondjon neki hálaköszönetet s eddigi fáradhatlan, üdvös működéseiért, egyszersmind mély sajnálkozását fejezvén ki, hogy őt alelnöke gyanánt kebelében jövőre is nem tisztelheti ; c) hogy ezen elismerés s hála maradandóan fenntartassék, a jegyzőkönyvben monumentális emlék állíttassák, valamint arczképe a társulat költségén lefestessék s egykori könyvtárában, mely most a társulat birtokában van, fölfüggesztessék. Végül óhajtását fejezé ki, hogy hármas indítványa a jegyzőkönyvbe ig tattassék. Ezek folytán elhatároztatott, hogy a közgyűlés eleget vél tenni e méltósága iránti kötelességének, hogy ha őt azon tiszteletben részesíti, melyben a társulat alapitója s ő magának előde méltóságos és ft. Fogarassy Mihály vál. püspök és nagyságos ifj. Somogyi Károly kaj sionok urak lelépések alkalmával részesittettek, és ha ezen fölül a társulat körüli érdemeit a jegyzőkönyvben részletesen is elősoroltatja. Minek következtében teljes elismerést fejezi ki jegyzőkönyvileg a közgyűlés maga sokszoros érdemei iránt, melyeket a Szent István társulat virágzására törekedve, 10 éven át valamint szellemdús munkássága, buzgalma, erélye, tudománya s hatályos beszédei, úgy különösen „Cantu Caesar“ fordításának és az „Encyclopaedia“ kiadásának megindítása, a „Katekizmus“-ok megszerzése s egyéb, a társulat javára tett intézkedései által magának kivívott. 2) Elnök grófi méltósága a megürült alelnöki székre ft. Roder Alajos s Hopf János tiszt, kanonok urakat és Polták János urat, az egyetemi hittani kar dékánját jelölé ki. Erre ft. Kovács József kanonok s k. táblai praelatus 8aga elismervén ugyan mind a három jelöltnek dús érdemeit, mégis ft. Roder urat, miután a társulati ügyek huzamos vezetése által magának a társulat vezetésében nagyobb ügyességet szerzett, erre mint legalkalmatosabbat a társulat magas figyelmébe közfelkiáltás által megválasztandónak ajánlotta. Azonban szavazás sürgettetvén, Danielik József, ft. Somogyi Károly pozsonyi kanonok urat is, kiemelve annak fényes, országszerte elismert érdemeit, a kitt jelöltek sorába fölvétetni kéri. — Ezen fölvétel hosszabb vitatkozásra adván alkalmat, számosak kivonatára elnök grófi méltósága, de mégis , a közgyűlés által is elismert elnöki kijelölési jogogának megóvása mellett Somogyi Károly magát is a jelöltek közé sorolta. Dr. Szabó Alajos az elnöki kijelölési jog ellen tett óvását, hivatkozva az alapszabályokra, a jegyzőkönyvbe is felvétetni sürgette. Ezek után a szavazás, de mégis azon határozott kikötés mellett, hogy ha a netalán többséget nyerendő Somogyi Károly az elnöki tisztet elvállalni nem akarná, erre az tekintessék megválasztottnak, ki a jelöltek közül utána legtöbb szavazatot nyerend, elrendeltetett és szavazatszedő bizottmány tagjainak mélt.sát. Szabó József pápai praelatus elnöklete alatt Wenzel Gusztáv s Pados János urak neveztettek ki, hozzájok adatván Garay Alajos s Hindy Iván társulati tisztviselők a szavazás hitelessége végett. 3) Nyílt szavazás határoztatván el, a szavazás eredménye lön: 60 szavazat közöl 35 Somogyi Károlyra, 25 pedig Roder Alajosra esvén, az első jön társulati alelnöknek megválasztva , mely örvendetes hir azonnal táviratilag neki tudomására hozatni s később erről levél által is tudósítani rendeltetett. Nehogy pedig addig is a társulati ügyek, míg Somogyi Károly úr nyilatkozhatnék, megakadjanak, azok vezetésére Roder Alajos úr kéretett föl. 4) A többi társulati tisztviselőre nézve határozatba ment, hogy továbbra is hivatalaikban megerősíttessenek azon meghagyással, hogy Garay Alajos az igazgatói, Danielik József pedig a titkári teendőket végezze a jövő közgyűlésig. 5) Elnöklő gróf ő méltósága a társulat ügyeit szivén viselvén, a társulat bármily irány iráni működésének és ügyvezetésének megvizsgálására és a netán szükségesnek találandó javítására czélzó javaslatok és intézkedések megtételére, e czélra vezető teljes rendelkezési joggal, bizottmányt nevezett ki ngom sft. Kovács József kanonok s kir. táblai praelatus elnöklete alatt, melynek tagjaiul: Brünek József kir. tanácsos, Huszár Ferencz országbírói itélőmester, Konek Sándor egyetemi tanár, Laubheimer Ferencz egyet, hittanár, Ney Ferencz főreáltanodai igazgató, Pauer Tivadar k. tanácsos k egyet, tanár, Pollák János egyet, hittanár s Ráth József pest-lipótvárosi plébános urak kérettek föl. Fölhatalmaztatott a bizottmány arra is, hogy körébe kihat tanácskozás végett a könyvkereskedésben szakavatott férfiút is. Mirel a bizottmány elnöke ngosszt. Kovács József kanonok úr ezen megtiszteltetést csak azon föltételek alatt fogadd el, hogy egyfelől ugyan hivatalos teendőinek akadályozása esetére maga helyett bárkit is a bizottmányi tagokból helyettesíthessen, másrészről pedig a bizottmánynak mindaz szolgálatjára rendeltessék, mi a számadások, pénzalap, a hivatalnokok eddigi működése, szóval a társulat anyagi s szellemi ügyeinek tisztába hozatalára s ennek kapcsán czélszerűbb ügykezelésre vonatkozó javaslatok megtételére szükségeseknek mutatkozhatnak, ide értve azt is, hogy a társulati tisztviselők fölkéretve, a bizottmánynak kellő fölvilágosításokat adni s azzal a közczélra közreműködni tartozzanak. Mi egyhangúlag elfogadtatott. 7) Ezek kapcsán határozatba ment, hogy a közgyűlés akkor fog megtartatni, ha a bízott A Szent-István társulat f. évi julius hó 2-án tartott XIV. közgyűlésének jegyzőkönyve. A Szent-István-társulat f. 1863-ik évi julius hó - án tartá gróf Károlyi István, társulati elnök e méltósága elnöklete alatt XIV közgyűlését, melyet a pesti angolkisasszonyok templomában ft. Kovács József kanonok s kir. táblai praelatus ő nagysága által szép számú, minden rendű s rangú társulati tagok jelenlétében mondott szent mise előzött meg. Szívélyes örömét fejezvén ki elnöklő gróf 8 méltósága a fölött, hogy tekintélyes számmal gyűltek egybe a társulati tagok, s őket üdvözölvén, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánító. 1) Mindenek előtt ft. Danielik János vár. püspök ő méltóságának az elnök grófhoz intézett levele olvastatván föl, melyben 1853 ik év óta viselt alelnöki állásáróli lemondását hivatalosan jelenti s kéri et, hogy ezt a julius 2 án megtartandó társulati közgyűlésnek tudtára adni méltóztatnék azon hozzáadással, miszerint ő ezentúl is a társulatnak buzgó s javát mindenben s mindenütt élénken előmozdítani törekvő tagja kíván maradni, — elnök gróf ő maga az alelnöki állásáról lemondó vál. püspök urnak a társulat körül szerzett terjedelmes érdemei iránti elismerését nyilvánítja nemcsak, hanem bevallja, hogy az ő erélyes közreműködése nélkül nem lett volna képes a társulat ügyeit oly sikeresen vezetni, mit is a jegyzőkönyvbe igtatni s ezen közelismerést neki jegyzőkönyvileg megküldeni indítványozza.