Pesti Napló, 1863. augusztus (14. évfolyam, 4039-4062. szám)

1863-08-08 / 4045. szám

180 -4045 14. évf folyam. Szombat, aug. 8.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-be emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivat. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 50 kr o. 6. Évnegyedre . . . 5 frt 26 kr o. 6. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 80 új kr. Magánvita 6 hasábos petit-sör 25 nj kr. Előfizetés „Pesti Napló“-ra aug.— septemb. 2 hóra 3 ft 50 kr. aug.—oktoberi 14 évre 5 ft 25 kr. aug.—decemb. 5 hóra 3 ft 70 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala Pest, aug. 7. 1903. Dans cinquante ans l’Europe sera cosaque, így variálja egy párisi lap I. Napoleon császár profétiáját a szent-ilonai elmélkedések ideje alatt. Okot e nagy jelentésű felsóhajtásra ezúttal Anglia szolgáltatott. Hovatovább hihetővé kezd válni, hogy a britt kormány férfiai vonakodnak a már megállapított azonos választ aláírni mindaddig, míg megvitatva és elfogadva nincs az eljárás további módja is azon esetre, ha Oroszország ezen harmadik koczogtatásra is azt felelné a kényelmes szobából, hogy nem szabad. Humanitási nézpontból véve e vonakodást, alig lehetne felfogni. Miként is maradhatna süket elsanyart embertársainak jajkiáltásaira azon nemzet, mely félszázadon át nem zsugori szűkmarkúsággal adja ki aranyait, s hol kell, nem kiméli katonáinak vérét se, hogy az emberi társadalmat neve, nemes hivatása és szebb érzelmeiben lealázó rabszolgaság az egész földkerekéről száműzessék, és most, a miveit és keresztyén európai társadalom egyik ősnemzetét utasíthatná-e el, midőn ez nem kér egyebet, mint rokonszenvet, ezredéves nemzetiségi és vallási jogainak elismerését! Majdnem lehetlen feltenni ezt Albion fiairól még akkor is, ha — mint az „Op. Nal.“ nemes elkeseredésében mondja — „az angol nép gyermek lenne, kit egy féltékeny ügyes, de korlátolt eszméjü aristocratia vezet szalagon,“ és lehetlennek tartanók még akkor is, ha a bántott ellenvélemény vádja , hogy „Anglia akarata valósággal nem egyéb, mint vagy tizenkét és fél magas állású, dúsgazdag uraságnak akarata , kik befoglalvák a nagy reactionarius pártba, melynek kelepczéi kiterjesztvék Róma és Nápolytól egész Sz.-Pétervárig,s igazolná magát. Nem hinnők pedig ezt lehetségesnek épen azon érdekpolitikánál fogva, melyhez az angol ősidőktől fogva, nehéz körülmények közt, merev következetességgel ragaszkodott, s melynek tulajdoníthatja területének ama nagyságát, mely felett nem lehet alkonyat, és mi él. Ezen érdekpolitika pedig oly nemzetnél, melynek élete inkább külső terjeszkedésében, mint nemzeti erejében gyökerezik, sokkal gyakrabban és élesebben lép elő; követeléseivel, mint oly államokban, melynek belügyei az anyakon határain túl alig terjednek. Anglia például mindenütt, merre forog, hogy nemzeti érdekei elősegíttessenek. Oroszországot állhatatos akadályként találja. Akár China, akár az Indiák, akár Amerika legyen a britt számítgatások czélpontja, Oroszországot mindenütt ott látja, honnét a jelenben akadály, s a jövőre aggodalom fenyegeti. E tapasztalat annyira általános Nagy- Brittannia államférfiai közt, hogy érkezett légyen kormányra pártjainak bármelyik színezete, a keleti kérdést mindegyik ugyanazon szivóssággal védelmezte, s a legközelebbi keleti háború alkalmakor ílt , miután a Romanovok tengeri hatalmának úszó várai a vizfenékre sülyesztettek, s Malakoff ledőlt, épen Anglia volt az, ki a kínálkozó békével nem volt kielégitve. Anglia tariftáinak megváltoztatásában, a politikai jogok korlátainak szélesbítésében, s más, a nemzet bel életére vonatkozó reformokban igen jó lehet, és lesz is engedékeny ; annak idejében eltörölte a makacsul védett gabnatörvényeket, a torysmus védsánczait is, de azt ne várja tőle senki, hogy külső terjeszkedésének érdekeiről felejtkezzék meg. Ez rá nézve életkérdés, s ama perez, melyben Anglia politikája ez oldalról fog törést szenvedni, vagy bekanyarodásra erőszakoltatni, leend kezdete azon — rá nézve nem vigasztaló — századfolyamnak, mely az Augustusok világhóditásáról annaleseket nem vezethetvén, szigorú chronologikus rendben jegyezgeti az Augustulusok aprólékos bajait. Valószínű inkább, hogy a higgadtan, és egész biztossággal számító angol urak, mielőtt a zarándokbotot kezekbe szorítják, szemlét tartanak az útitáska tartalma felett. Mert lehet hamar bevégezhető, de lehet sokáig tartó is az út, melyre elindulandók. Nem lennének-e aztán polgártársaik által joggal megróhatók, sőt felelősségre vonhatók, ha elindulván, az első nehézség előtt visszafordultak, mert nem készülvén rá, azt legyőzni elég erejük nem volt. A „Times“ elég hangosan szónokol naponkint, és hasábokon át a béke fenntartása mellett; elég bátorsággal ismétli, miként Anglia soha se egyez belé, hogy Lengyelországért Nagy-Brittannia kardja kivonassák hüvelyéből ; — hozzá teszi még azt is, miként a miniszter, ki háborúba keverné Angliát azért, hogy Poroszország elvonassék Oroszországtól — Francziaország javára — nem sokáig hagyatnék a gyapjas zsákokon. De mindez és a hasonló kifakadások fényes cáfolatot találnak a szaporodó, s koronként megmegújuló meetingekben, hol a nép még hangosabban tudatja, miként sajtója nem az ő véleményét képviseli, s hogy Angliának anyagi érdekei mellett fenntartani akarja az erkölcsieket is. Figyelemmel erre , és figyelemmel arra, mi a láthatáron közel és távol mind határozottabb vonásokbanfeltünedezik , megengedhető , hogy a diplomatia még egy ideig fáradozni fog jó szolgálataival, de az lehetlen, hogy Anglia egy nyert kudarcz terhével házába vonulna, s zsebredugott kezekkel közönyösen nézné azokat, kik cselekesznek, s szeme láttára óriásokká nőnek. Oroszország daczczal, kihivólag viseli magát. — Nemcsak az európai közvélemény s közmorális érzet iránt mutatja ki megvetését a Muravieff-féle politikával, hanem éles és kihívó nem egy nagyhatalmasság kormányával szemben is. — Mintha óhajtva óhajtaná, hogy bele kössenek, — vagy legalább méltósága érdekében valónak hiszi, hogy ily színben tűnjék föl Európa szemei előtt. — Mind a három hatalomnak egyszerre, mind az Ausztriának utóbb adott válasz daczot, kihívást foglal magában. — Azonban a keserű labdacs legalább a diplomatiai udvariasabb édeskés modorával adatott be. — Oly hatalommal szemben pedig, mint Törökország, a nagyúri gőg modora is éreztetve van. — A „Botschafter “nek írják Konstantinápolyból : „Beszélik, hogy a porta felvilágosítást kért az orosz kormánytól azon nagy hadikészületek tárgyában, melyeket ez a fekete tenger partja hosszában tesz. A felvilágosítás egyáltalában nem volt kielégítő. Oroszország szemrehányásokkal felelt. Oroszország megszokta — szólt többek közt a válasz — hogy minden bonyolódás alkalmával ellenségei pártján találja a portát.“ Az orosz kormány nagy hadi készületei magukban is némileg kihívók, de sokkal inkább azokká válnak a nagy ostentatio által, melylyel e különben oly titkolódzó hatalmasság ezúttal folytatja. Sőt ugyanazon kormány, mely a nemzeti sympathiákra s kormányzottá népeinek véleményére eddig oly keveset látszott adni, most a legkérkedőbb azon demonstrátiókkal, melyek szívből vagy szinte történnek mellette a birodalom különböző részeiben. Az orosz hivatalos és félhivatalos közlönyök alig győzik közleni a hadi készületek részleteit, a muszka nép harczias hangulatát bizonyító tudósításokat. Többek közt a párisi „Nord“, ama kormány közlönye, e napokban , mintha csak elrémítő képét akarná adni az orosz lelkesedésnek. Szerinte Gorcsakoff kevély jegyzékei roppant sensatiót gerjesztettek az orosz népnél. Idézi a „Grlosz“ (Hang) egy tüzes czikkét, mily nagy lelkesedéssel ürített poharat 300 sz.-pétervári kereskedő egy lakomán a czárra és külügyminiszterére; a vég nélküli éljenzések után mint éltette Muravieffet, s mint tudatá ez utóbbival e köszöntést. A „Nord“ felhozza a „Moszkvai Hírlap“ egy czikkét is, mely nagy örömét jelenti ki azon, hogy a czár kormánya nem csügged, s nem kétkedik népében. Oroszország, úgymond, diadalmasan állá ki a diplomatiai kísértéseket. A hatalmaknak be kellett látniok, hogy nem sikerül Oroszországot a bűnösök padjára ültetni. A „Nord“ aztán lefordítja a „Glosz“- nak egy másik czikkét, melyben a len-gyei fölkelés miatt a franczia és angol kormányt vádolja, s az egészet „Európa cselszövényé“-nek nevezi, mi ha nem volna, már holnap vége lenne a harcznak. Oroszországot egy európai coalita rémével akarták elijeszteni. Azért minden orosznak emelkedett a lelke azon kevély magatartáson, mely Európát meghökkentette. Az oroszok eme kérkedése a hadikészülettel és hazafisággal vagy csupa ijesztgetés, vagy valóban az oroszok harczvágya nyilatkozik bennök. Mindkét esetben jelentékeny tünemény. Mutatja, hogy a diplomatiai „megbeszélések“ támogatására az orosz már a kardcsörgetést szükségesnek látja. Utóbbi esetben, ha t. i. az orosz Patriotismus Európa ellenében oly hatalmasnak érzi magát, épen azon tájról kerekedik a fergeteg, honnan legkevésbé várta volna az ember. Már az eddigi diplomatái feleselésben is Oroszország az, mely kihívólag viseli magát , nehogy hunyászkodónak lássék, az önérzet hangján túl a kevélységébe esik. Bécsi dolgok. Rég mondogatják — írja a „Neueste Nachrichten“ — hogy Ausztria új tervvel készül előlépni a német szövetség reformját illetőleg. Most jól értesült forrás után közük, hogy e lépés, ő Felségének a porosz királynál tett gasteini látogatása folytán, közvetlenül befog következni. Ausztria törekvéseinek a német kérdésben fő akadálya volt eddig, mint tudjuk, Poroszország ellenkezése. Most Grasteinban, mint halljuk, ez akadály el lett hárítva. Azt is mondják, hogy az új reformterv egy legfelsőbb nyilatkozat által nyilvánosságra hozatik, s meglepő engedményeket foglal magában a német népre nézve. Nem volna időszerű dolog a tervtartalma fölött konjecturákba bocsátkozni, s fölösleges lenne vizsgálgatni, minő engedmények várhatók Bismark úr szabadelvűségétől. Elég constatálni a tényt. Óhajtja az idéztükt lap, bár a német szövetségi ügyekre is megifjító hatással lennének Gastein üdítő forrásai. A „C. Österreichische Zig“ a budgetről elmélkedik Magyarországot illetőleg. Alaposnak találja a panaszt, hogy „Magyarországról az előterjesztett költségvetésben mostohául van gondoskodva. A kiadási őszint nem áll helyes arányban a Magyarországból vont jövedelemmel, s nem felel meg az ország valódi szükségeinek.“ Csak a törvénykezést említi meg az idéztük lap. Ennek költségeit 1848 előtt a felek viselték, úgymond, s a taxák a helyhatósági pénztárba folytak. Most be vannak hozva a bélyeg s egyéb illetékek, melyeket az állam szed. A törvénykezési költségeket mégis a helyhatóságoknak kell fedezniük. Ugyanez áll a politikai közigazgatásról. Ausztriában mindenütt országos tisztviselők látják el azokat a dolgokat, amiket Magyarországon a helyhatóságiak. Amazokról kielégítőleg van gondoskodva, míg például Buda-Pestisatig tudja fizetni tisztviselőit. „ Magyarország—mond az Ö. Z. — megkívánhatja, hogy vagy az állam, mely minden jövedelmet húz, viselje az összes kiadások terheit, vagy az állami jövedelmek egy része hagyassák azon hatóságok pénztáraiban , melyeknek a kiadásokat fedezniük kell. Más alternatíva nincs.“ Azonban — itt jó a bökkenő — ezen nem segíthetni, míg a magyarok maguk nem képviselik ügyeiket. „Az osztrák reichsrathban eddig képviselt elemek, sőt a Bécsben székelő központi pénzügyi hatóságok előtt is sokkal inkább ismeretlenek Magyarország különös, a többi országokéitól merőben eltérő viszonyai, hogysem azt lehetne várni, hogy azok maguktól mindezen eltérésekre figyelmesek lehetnek.“ „Tehát a reichsratba!“ Ez a mi collegáinknak kiindulási pontja; ez ahova mindig visszatérnek. Míg jó collegánk, az „Österreichische“bennünket kapacitál: a „Presse“, a közelebb Zágráb megyéhez intézett leiratot véve alapul, a horvátoknak demonstrálja, hogy nincs más választásuk, mint bemenni a reichsrathba. — „Mig — úgymond — a reichsrathban a foederalista elem is szerepelt; mig a csehek és lengyelek föltétlenül a mellett voltak, az autonomisták azzal kokettíroztak, s a centralisták maguk is aggodalommal néztek a közelgő ülésszak elé, addig a horvát-szlavón foederalismusnak volt némi értelme, némi alapja. De mióta a csehek lemondottak, a lengyelek a centralistákkal megbarátkoztak: az utolsó szalmaszál is cdi van, melybe a nemzeti horvát párt kapaszkodhatnék. Magukban államszövetséget nem képezhetnek, s Magyarországgal nem akarnak szövetkezni, s azt sem akarják, hogy kényurilag kormányoztassanak. Tehát végre is csak meg kell barátkozniok a „reichsrathtal. “ Jelenségeket is idéz a „Presse“, melyekből a dolgok ez iránybani fejlődését következteti. Ilyen a zágrábi püspök nyilatkozata stb. Úgy hiszszük, nem kell soká várnia a „Pressédnek, maga Zágráb megye megmondja, miként állnak a dolgok a Dráván túl, ha majd a jövő gyűlésen tárgyaltatni fog azon leirat, melyet a horvátszlavon kanczellárra válaszul adott az országgyűlés minél előbbi összehívását kérő feliratra. „Az udvari kanczellária — olvassuk e leiratban — nem fog késni ő Felségénél az országgyűlés összehívását kérni, mihelyt ennek alkalmas ideje elérkezett, de addig is inti a gyűlést, hogy az ingerült szellem, mely a megyei gyűlésekben többször nyilvánult, ne jusson uralomra, s hogy az országgyűlés összeüléséig a fennálló utasítások szerint viselje magát! E leirat némileg megczáfolja a „Presse“ fölfogását a horvátországi hangulatról. Azonban, mint mondók, várjuk el a közelebbi ülés nyilatkozatát. Országgyűlési levelek. N.-Szeben, aug. 5. (B) A visszalépett magyar és székely tartománygyűlési képviselők helyébe az ide egy időre áttett erdélyi ideiglenes kir. kormányszék által ugyanazon egy napra, u. m. f. hó 12-ére, elrendelt és (hallomás szerint) 14-ére elhalasztott uj választásokat illetőleg következő legkegy. kir. leirat érkezett le a kir. kormányszékhez, melynek tegnapi első — teljes ülésében felolvastatott, s a mai napon az illető vármegyei, székely-székbeli és városi törvényhatóságokhoz kiküldetett : „Mi, Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai császár, Magyar és Csehország apostoli királya, úgy Lombardia, Velencze, Galiczia, Lodomér és Illyria királya, Ausztria föherczege, Erdély nagyfejedelme és Székelyek grófja stb.“ Méltóságos, Tisztelendő, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes, Tisztes, Okos, Értelmes, Őszintén kedvelt Híveink ! Nagy-Szeben királyi városunkba I. é. szent György hó 2ökén kelt királyi leiratunkkal egybehitt, és szent Jakab hó 15-ikén megnyitott kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlésére, az ezen országgyűlés részére általunk kibocsátott ideiglenes országgyűlési alapszabály nyomán megválasztott férfiakból többen, habár választóiknak megbízásait elfogadták, és az országgyűlés helyén megjelentek , csakis szent Jakab hó 22. adták át az országgyűlés elnökségének abbeli nyilatkozatukat, hogy ők az országgyűlés tanácskozásaiban részt nem vehetnek. Ennek folytán több választókerületben az Általunk kibocsátott id. országgyűlési alapszabály és ügyrendtartás 6-ik és 13-ik §§-sai értelmében új választások eszközlésének esete állván be, az ügyrendtartás 13. §. értelmében már megalakult országgyűlés elnöksége, ezen új választások foganatosítása végett, már hozzátok, kedvest Híveink, folyamodott. Azon választókerületekben is, melyekben ezen férfiak országgyűlési követeknek választottak a választásbani részvétre felszóllítottak atyai meghívásunknak engedelmeskedve, számosan és élénken vettek részt a választásokban, mi által tagadhatlan jelét és tanúságát adták az időpont fontossága és azon visszautasíthatlan szükség,helyes megértésének és érzésének, hogy a sok függőben levő bel, és minden egyes jó vagy részletet sajtólag érintő és feltételező tárgyak, az ország képviselőinek a törvényhozásbani részvéte által alkotmányos úton megoldassanak és rendeztessenek, és Erdélyországnak az öszbirodalomhozi államjogi viszonya, az 1860. évi Mindszenthó 20. és 1861. évi Bőjtelöhó 26. kelt határozványok alapján keresztülvitessék. Sőt még az 1861. évi Karácsondó 12. kelt ideiglenes által életbe léptetett törvényhatóságok képviseleteinek csaknem mindegyike, ugyszinte az Általunk kibocsátott országgyűlési alapszabály nyomán országgyűlési követek küldésére feljogosított egyes községek képviseletei is, melyek ezen országgyűlés törvényességét, vélt jogi szempontjokból kiindulva, kérdés alá vonandónak tartották, és ellene elvileg jogfenntartással éltek , mely jogfenntartás különben általunk minden esetekben mint érvénytelen, nem létezőnek nyilvánittatott, az ország politikai, nemzetiségi és valódi érdekeit, és a korviszonyok kivánalmait érett megfontolásra vévén és méltatván, császári kir. és nagyfejedelmi felszólításunknak hódoló hűség és engedelmességgel megfelelvén, a jelenleg már megalakult Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlésbeni részvétüket, hazafiai alattvalói kötelességnek és szükség kívánalmának tartották, és igen csekély kivétellel a középponti választmányokat, melyeknek az országgyűlésben követek megválasztásának eszközlése tűzetett kötelességül, összeállították, és így maguk részéről is az országgyűlés létesülések a legnagyobb készséggel közreműködtek. Mi ezért a fentebb érintett férfiak nemleges, az ország valódi érdekeit félreismerő tartása felől annál nagyobb sajnálattal és visszatetszéssel értesültünk, mivel az ezen országgyűlésben képviselve lenni kívánt választóknak bizodalma méltányosan kiérdemelte volna azt, hogy a megválasztottak , ha politikai nézetek és személyes meggyőződésök reg nem is engedi, miszerint ezen országgyűlésben részt vegyenek, vett meghívásukat inkább el nem fogadták volna, nehogy választói ezen országgyűlésben , az új választások eszközlésének rövid idejéig is képviselet nélkül maradjanak. Sőt, ezen sajnálatunk tetőztetett még azon értesülés által is, hogy ezen férfiak által többen — mit örömest dicsérettel elismerünk — átvett megbízásuk teljesítésére készek valának, de nagy részben csak téves hitegetések és azon állítás által vetettek ezen semleges tartáshoz való csatlakozásra, hogy nemzetiségük érdekeit csakis egyértelmű eljárás által menthetik meg a veszélyeztetéstől. Az országgyűlés elnökségének megkeresése következtében ii, kedvelt híveink, a tobb választási kerületekben szükségessé vált új választások gyors eszközlésére a kellő intézkedéseket hihetőleg már megtettétek, ha pedig ez mindekkoráig nem történt volna, meghagyjuk nektek ezennel, kedvelt híveink, hogy ezen intézkedéseket haladéktalanul megtegyétek. Egyszersmind meghagyjuk nektek, kedvelt híveink, hogy ezen választásokbani részvétre az id. országgyűlési alapszabály nyomán feljogosított választóknak adjátok tudtul elismerésünket a felett, hogy kedvelt alattvalóink boldogságára irányzott atyai szándékainkba helyezett gyermeki bizodalommal engedelmeskedtek fölhívásunknak akkor, midőn Erdély nagyfejedelemségünk egybehitt országgyűlésére a követek választását foganatosítottátok,azokat egyszersmind felszóllítván arra, miszerint az uj választásokban minél számosabban részt vegyenek, minekutánna ezen részvéttel csakis az első választások eszközlése által tanúsított azon kivánatukat és szándékukat tettlegesítenék és nyilvánítanák ujjólag, hogy ezen országgyűlésben általuk választott követek által akarnak valóban és tettleg képviselve lenni. A választók figyelmeztetendők e mellett azon tárgyak magas jelentőségére, melyek ezen országgyűlésnél tárgyalás alá jutnak, czélja lévén ezeknek, az ország bonyolódott belviszonyaiba felderített világosságot, a közigazgatásba és igazságkiszolgáltatásba rendel és egyszerűsítést hozni, a különböző nemzetiségeket megnyugtatni, végleges állapotok útját törni és megállapítani, melyek következőleg kétszeresen fognak kifejlődni és kimivelődni ; a sokféle kérdéseket, melyektől az anyagi érdekek és az általános jólét feltételeztetik, taglalni és megoldani, végtére az országnak az összbirodalomhozi államjogi viszonyát keresztülvinni, és ez által az ország anyagi kifejlődésére az összbirodalom anynyira szükséges és elutanzhatlan segítségét és támaszát megnyerni. Lelkükre kötendő továbbá, mennyiben érintetik ez által nemcsak az összes jólléte, hanem minden egyes, és a lakosság azon nagy számú osztályának jó vagy részlete is, mely főképpen és kiválólag saját szorgalmára, saját kézi munkájára van szorulva, hogy az országgyűlésbeni képviseltetésük túlnyomólag csak jól felfogott érdekükben fekszik és válik kívánatossá, hogy még azon férfiak is, kiket ők az első választás alkalmánál bizodalmukkal megtiszteltek, azon esetben, ha irántuk előbbi bizodalmukat még megtartanák, és azokat netalán ujjólag megválasztanák, az új választások eszközlésében nem csak a választók ismételve tanúsított abbeli kívánságát és szándékát, hogy ezen országgyűlésben képviselve legyenek, meg kellene, hogy értsék, hanem, mit különbeni becsületérzésük és hazafias érzületüknél fogva el akarunk hinni, újabb megbízásuknak, annál inkább eleget teendőnek, minthogy a választók feljogosításának alapja, nem a korábban fennállott, az 1848 évi és azt követett tettleges állapotok által kivihetetlenné vált alaki jogban, hanem az általunk, más törvényes és alkalmazható alap hiányában kibocsátott ideig, országgyűlési alapszabályban gyökerezik. Azon férfiak lojalitásától elvárjuk továbbá azt is, miszerint ők, ha, daczára annak, hogy választóik az új választások eszközlése által komoly akaratukat ezen országgyűlésben saját követeik által képviselve lenni ismételve nyilvánítják, az új, netalán reájuk eső követválasztások folytán is, politikai nézetükkel összeegyeztethetőnek nem találnák az országgyűlési tárgyalásokban részt venni , ebbeli megbízásuk el nem fogadását mindjárt kinyilatkoztatják, nehogy választóik az országgyűlés előhaladó tárgyalásaiban még több ideig képviselet nélkül maradjanak, és ismételt új választások eszközlésére, melyek a választók nagy része számára mindig tetemes személyes áldozatokkal és fáradságokkal vannak összekötve, alkalmat szolgáltassanak. Ezeken kívül meghagyjuk nektek,kedvelt Híveink, miszerint kedvelt Székelyföldünk lakosságát, melynél,a mint értesültünk, zavargó, atyailag jóakaró szándékainkat gyanúsító fondorkodások által azon félelem kísértetik gerjesztetni, hogy nemzetiségük általában és főképen a Nagy- Szeben kir. városunkban, egybegyült országgyűlés által veszélyeztetni szándékoltatik, vagy veszélyeztetik, a Mi császári királyi és nagyfejedelmi, a Székelyek Grófja nevében biztosítsátok, hogy országos atyai szívünktől egy gondolat sincs távolabb, mint nemzetiségül elnyomása, vagy annak veszélyeztetésének megengedése, hogy Mi ellenkezőleg minden nemzetiséget egyformán akarjuk oltalmazottnak és feljogosítottnak látni, és hogy mindegyik nemzetiségnek a gyakorlati életben is létesülő egyenjogúságában fekszik, minden egyes nemzetiség és nyelve fenntartásának és üdvös kifejlődésének legnagyobb biztosítéka. Ezen új választások eredményéről Mi legalázatosabb jelentésteket elvárjuk, és Nektek, kedvelt Híveink egyúttal meghagyjuk, hogy ezen aj