Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-02 / 4089. szám

&&4-1089 i­­. évi folyam. 1863. Péntek, oct. 2 Szerkesztési iroda: E lap "fsASS^ ^m­*tUm6nr KI­ad­ó­hivatal: I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: Perencziek tér­én 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ni ki ferenczi­ek tere 7­ik szám, l-s5 em­let Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli 1 félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Bélyegdij kü­lön 30njkr.AWnvit*­lt hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivat.,ahol intézendők.­­ Évnegyedre . . 5 k­r 26 kr o. é. | petit-sor 25 pj kr. Előfiszetés October 1-jétől kezdődő évnegyedre „Pesti Napló“-ra. Előfizethetni 5 ft 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 1.1863. A porosz taktika a reformacia ellen. III. Miután kellőleg méltányoltuk Bismark urnak jogegyenlőségi javaslatát, és sejdítettük azon dús eredményeket, me­lyeket a kétfejű elnökség előidézne mind a belbéke megzavarásában, mind a kü­ltekintély tönkrejuttatásában; már ide­je szemlét tartani arról is, hogy mily mó­don akarná Bismark úr a híres szabad kéz p­o­l­i­t­i­k­á­j­át, melyet Porosz­­ország az európai kérdések irányában hirdetett, most a Bund új szervezetébe átültetni és meghonosítani. A reformació szerint a directoriumot illeti az őrködés Németország biztossága fölött. Ha veszélyeztetve van a né­met szövetség bátorléte, s főleg, ha a szövetség birtoka, vagy annak egyes ré­sze ellenséges megtámadástól fenye­gettet­k , a directorium kötelessége a körülmények által igényelt e­l­ő­v­i­g­y­á­­z­a­ti és előkészítési katonai szabá­lyokat megrendelni. Továbbá, ha az idegen hatalmasságok közti háború miatt, vagy má­s események következtében méltó ok támad azon aggodalomra, hogy a német terület semlegessége megsértetik, a directorium haladék nélkül gyűlést tartván, a bécsi zárokmány 45. czikke értelmében rend­kívüli szabályokhoz nyúlhat a semle­gesség fenntartása végett. Ha a háború veszélye áll elő egy idegen hatalom és a német szövetség­hez t­artozó oly állam közt , melynek a Bun­don kívüli birtokai is van­nak, akkor a directorium kötelessége a szövetségi tanács végzését az iránt fölkérni: akar-e a Bund e hábo­rúban résztvenni. Ily esetben a szövetségi tanács a há­borúba elegyedést csak a szavazatok kétharmadának beleegyezésével határ­oz­hatja el. Ha végre a Bund területe el­lenség által támadtatik meg, önkényt előáll a szövetségi háború esete. Midőn végig tekintünk a reformactó­­nak ezen intézkedésein, ni­cs okunk ál­lítani, hogy a külföld abban provokáló irányt fedezhetne föl. De Németországnak, ha nem akar ma­ga ellen erős európai koalitiókat előidézni, el kell távolítnia még az­on gyanú árnyé­kát is, hogy hajlama lehetne becsvágyó­ czélok vagy épen bekeblezések és hódí­tás miatt támadó háborút folytatni. Németország igen nagy , és még a foe­­deratív szervezet mellett is igen hatalmas arra, hogy az európai súlyegyen iránt folytonos aggodalmakat ne támaszszon, ha a védelmi háborúnak azon esé­lyeit is, melyek épen a megtámadtatás kikerüléséért a támadási lé­­seket teszik ajánlatossá, hamar karolja föl és óvako­­dás nélkül alkalmazza. Ennél fogva azon nem ütköztünk volna meg, ha a porosz államminisztérium a világbéke fenntartása miatti­­­zorongásból, s a lehető balmagyarázatok és összekoc­­­czanások ürügyeinek elhárításáért oly mó­dosításokat ajánlott volna, melyek a re­formació 8. czikkénél szigorúbban fogal­mazzák és szorosabban körülírják az eseteket, midőn a directorium kötelessé­gében áll védelmi czélból hadielőkészüle­teket fejteni ki és a bécsi zárokmány ér­telmében rendkívüli szabályokhoz nyúlni. De e helyett Bismark úr azt követeli , hogy­ Poroszország és Ausztria vé­tóval bírjon minden szövetségi háború ellen, mely nem a szövetségi terület el­leni megtámadás visszatartása végett kezdődik. Úgy hiszszük, ily v e­t­v a Német Biro­dalomra nézve négy okból lenne a leg­gyászosabb következése: 1- szer, igen gyakran képtelenné tenné azt egy erélyes védelmi háborúra, s föl­­daraboltatásokat idézne elő. 2- szor, a polgárháborúk folytatására, minden vétő alkalmával jogot adna vagy az egyik, vagy a másik német nagyhatalomnak, 3-szor, a törvényszerűség leplével ta­karná be azon eseteket, melyekben va­­lam­elyik a két nagyhatalom közül az idegenekkel egy kézre játszanék ; 4-szer a német szövetség financziáját kimeríti oly költséges hadikészületek ál­tal, melyek a veto szeszélye, s tán tit­kos tervei szerint épen a végperc­ben semmisítethetnének meg. Mert Bismark úr államirata nem ad utasítást arról, hogy a berlini vagy a bécsi cabinet akkor tilta­kozzék-e a bábon ellen, midőn a dire­ctorium a várakat kezdi rendkívüli had­készletekkel ellátni, vagy pedig akkor, midőn már elrendeli a Bund sergeinek hadrakészségét és mozgósítását, a főtábor­helyet megállapítja, a fővezért kinevezi, és a hadat mindennel ellátva az ellenség ellen indítja, mely Németország területét még nem érinté — s tehát a háború esete önként még nem állott elő — de ok­vetlenül érinteni fogja, mihelyt a vétó­nak, melynek megérkezésére számított, romboló következései mutatkozni fog­nának. Vagy tán ilyenkor a vétót ne vegye figyelembe az a directórium, melynek többsége , és az a szövetségi tanács , melynek kétharmada a háború mellett nyilatkozott ? Hisz ez a polgárháború volna, s még­pedig azon sajátságos körülmény által terhelve, hogy a vetőt igénybevett minoritás részén lenne a for­maszer­ű jog. A vetőt kimondó követelhetné, hogy a Bund szolgálatiéból az ő hadtesteit bo­csássák haza, sőt a háborút folytatók el­len, mint a­kik a német szövetség rende­leteit nem teljesítik, a reformacia értel­mében executiót küldhetne, azaz az ellen­séggel együtt fegyveresen működhetnek Németország megfékezésére és lealá­zásáral. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. A reichsrath sept. 29-iki ülésében Ben­­della főtiszt, archimandrita interpellálta az igazságügyi m­inisztert, mit csinált dr. Czerlunczakiewicz embergi kath. hitta­­náról, a­ki — a Slovo­­­p szerint — azt mondá nyilvános leczkéjén:ecclesiaschis­­maticorum est synagoga diabolorum­.“ Dr. Hein válaszold, hogy a neveze­t theo­­logiae professor a Slovo ruthén lapot súj­tó perbe fogva, mivel ő a ráfogott szava­kat nem mondta. Dietl krakkói tanár az előbbi ülésben panaszkodott a gallicziai hatóságok eljá­rása ellen. A rendőrminiszter erre meg­­jegyzi, hogy a lengyelek csak általában panaszkodnak, a­nélkül, hogy egyes ese­teket hozhatnának föl. Dietl most vála­­szolt, hogy a lengyel köv­etek azért nem állanak elő egyes esetekkel, mivel nem akarnák az osztrák kormányt zavarba ej­teni épen akkor, midőn Ausztriától a len­gyel kérdésre kedvező befolyást várnak. „Azonban — mondá végül Dietl úr — oly tények vannak tudomásunkra, me­lyek panaszainkat a gallicziai hatóságok eljárása ellen igazolják s fentartjuk ma­gunknak e tényeket annak idején, a leg­­czélszerűbbnek tetsző módon, a háznak tudomására juttatni.“ Most következett Stamm indítványa, hogy a vasúti és gőzhajózási engedmé­nyek és szerződések s az azokból az ál­lamra és állampolgárokra nézve folyó jo­gok és kötelezettségek megvizsgálása vé­gett kilenc­ tagból álló bizottmány ne­veztessék ki. Tudva van ugyanis, hogy az ausztriai birodalom vasúti vállalatai­nak nagy része oly módon gazdálkodik, mely a birodalom közgazdasági érdekei­vel nem igen fér össze, s hogy a segély­zés fizetése miatt viszályok forognak fen, melyek az adófizetőket érdekelhetik, s végre a déli vaspályát illetőleg, a szer­­ződményben, mely az állam és a vasúti társaság közt köttetett, némely felvilágo­sításra váró pontok is vannak: megannyi ok, hogy a követi ház e kérdéssel tüzete­sen foglalkozzék. Berger nagyon határozatlannak, elmé­letinek mondja az indítványt; alig mond többet, minthogy a bizottság ,,tegyen ta­nulmányokat.“ Szónok oly bizottságot akar, a­mely vizsgálatot tegyen, s javas­latokat terjeszszen elő : a) az engedélye­zett vasúti vállalatoknál levő bajok meg­szüntetése ; b) s a vasútügy kezelése iránt a jövőben. Sokan támogatják ez indítványt. Végre az államminiszter szólal föl. Szintén Berger indítványát pártolja, keményen bírálva a vasúti vállalatok el­járását. Megérintve röviden az 1856— 59-ki vasútépítési lázat, megjegyzi az ál­lamminiszter, hogy az újonnan alakult társulatok iránti engedélyekben nagyon messze ment a kormány, s igen vérmes volt reményeiben, ha azt hitte, hogy ez engedmények az államkincstárra nagy áldozattal nem fognak járni. A kiábrán­dulás csakhamar bekövetkezett. Az ered­mény nem felelt meg a várakozásnak, a hozott áldozatok nem fizették ki magu­kat. Ide járul, hogy némely társulatok az építésnél —nem akar szónak a legke­ményebb kifej­ezéssel élni — nagyon könnyelműleg és pazarlólag jártak el, s hogy sok vasút igazgatósága nem úgy van alkotva, hogy bizalmat ébreszszen. Megfogható ez okból, ha arról van szó, hogy e tárgygyal elvégre derekasan fog­lalkozzanak, — a kormány részéről örö­mest hozzájárul. Mende­­z a déli vaspálya-társulat el­len kelt ki. Említi, hogy e társulat költ­séges újításokat , építéseket tett, míg másfelől személyzetét annyira leszállítá, hogy például Glognitzban több mint 50 hivatalnokból csak 11 maradt meg, a többit elbocsátották, a­mi az üzlet biztosságát veszélyezi. Berger indítványa majdnem egyhan­gúlag elfogadtatott. A bizottság tagjai azonnal meg is választattak. Végül rövid vita volt a fölött, mikor tartassák a közelebbi ülés. September elmúlt a budget tárgyalása nélkül. S november elseje, az új közigazgatás kez­dete, már itt van. Az adópótlékok, a fölemelt adók csak egy évre vannak megszavazva. Ha november 1-ig nincs tárgyalva a budget , vagy nem szedheti az állam azon adókat, vagy a reichsrath belegyezése nélkül szedi. Tehát a dolog sietős. Ugy de az erdélyi 26 követet is jó volna bevárni. Azt reményük, hogy leg­feljebb egy hét alatt fölérkezhetnek. Ak­kor aztán, mint t­á­g­a­b­b reichsrath lát­hatnának dologhoz. Jó lenne tehát e rö­vid halasztás. íme a két vélemény, mely az ülésben fölmerült. Taschek a budget bizottmány nevében október 1-sejére kí­vánta kitüzetni a budget tárgyalását. Az elnök, Hasner, a jövő hétfőig kívánta el­­halasztatni. A kormány is ez utóbbi in­dítványt pártolta. „Nagyon kérem a há­zat, mondá Schmerling úr, fogadja el az elnök indítványát. Hétfőn képes lesz a kormány körülményes jelentést tenni a háznak azon lépésekről, melyek az alkot­mány minél előbbi keresztülvitelére té­tettek, s e lépések sikerére nézve ártalmas volna, ha az államköltségvetés még e hé­ten tárgyalás alá kerülne.“ Nem szükség mondanunk , hogy e szavak döntöttek. Tehát hétfőn ! A „Pr­esse“ örül, hogy tehát nemsoká­ra eldől, teljes e vagy szűkebb a reichs­­rath. Ezt a trónbeszéd homályban hagy­ta. A reichsrath ugyan úgy viselte ma­gát, jegyzi meg a „Presse“, eddig is, mint teljes. A múlt évben még felhatal­mazás után látott a budget tárgyalásához, az idén a nélkül. A budget bizottmány mindjárt hozzá is akart látni jelentése előterjesztéséhez. De a kormány, mint láttuk, várakozást javasolt. Tehát a sze­­beni követekre várnak, s akkor aztán tel­jes­­nek tekintik a relcbszázdot. Az erdélyi tartományi gyű­lés XXXVI. ü­l­é­s­e, N.-S­z­e­b­e­n, sept. 28-án. Kezdete d. e. 107­ órakor. Olvastatik a észrevétel nélkül helybenhagya­­tik a közelebbi ülés román jegyzőkönyve. Áttérvén a napirendre, olvastatik mindhárom nyelven a II. kir. előterjesztés 19 dik §-a, mely imigy szól : „Az egyházi anyakönyvek az 1.§ ban egyenjoguaknak nyilvání­tott nyelvek egyikén vezetendő­k.­­ Szabadságában áll különben az egyes hitfelekezeteknek a főkor­­mányszékkel egyetértve erre egy más nyelvet is meghatározni." Most fölkel E r­a­n­o­s­z Jeremiás (regalista), s egy hosszú beszédet tart, melyet, bárka magya­rul volt elmondva, megérteni még sem bírtunk. Szónok előr­e bocsátván, hogy most van legelő­ször ily parlamentáris helyzetben szerencséje szónokolni, röviden szól, mert okos embere­kes beszél. Előre bocsátja továbbá, miszerint nincs szándékában az egyenjogúaknak nyilvánított nyelveken kívül más nemzeteknek nyelvét is egyenjogúságra emelni, mert meg van győződve, hogy minekutána politikai felosztása lészen e hazának, ezen három nyelv maga is elég nehéz­séget fog összegörditeni, s a nyelvzavar ötletéből eszébe jut szónoknak Cyrus királynak hatalmas orsziglása, kinek országában 127 nyelv uralko­dott. Továbbá felfejteni igyekszik szóló, hogy a 19 dik törvényjavaslat első pontjá­­v­a­l (sic) meg van ugyan, de annak második pontjával nincs megelégedve. Szóval az egész okoskodás oda látszik, de csak látszik czéltani akarni, hogy az örmény szertartású papság, ha tetszenék, választhassa az örmény nyelvet az anyakönyvek vezetésénél. Végül szó­nok következő módosítványt ajánl: „Az egyházi anyakönyvek az 1-ső §-ban egyenjoguaknak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Sza­badságában áll ezen országban minden nemzet egyes hitfelekezetének tulajdon nyelvükön anya­könyveket vezetni; fölkéretnek azonban, hogy a hivatalos ügyek könnyebbsége végett anya­könyvi kivonatok a törvényhatóságok, községek és kerületi hivatalok felszólítására ezeknek nyel­vén adassanak ki.“ E módosítvány nem támogattatik. Budacket erélyesen elhagyatni ohaítja e­l, mert az nagy tért enged az önkén­y­nek. Kiemeli az anyakönyvek hasznosságát mind az állam, mind az egyház irányában, de azért amannak nincs jogában azok nyelvét meghatározni, mert ez az egyházi autonómiát sértené, miután jöhet­nek idők, melyekben más nyelvet is rendelhetne az anyakönyvek nyelvéül. Hivatkozik a magyar­­országi 1843-iki törvényekre, melyek még nem magyar községekben is a magyar nyelvet hatá­rozók az anyakönyvek nyelvéül, a mi — úgy­mond — Erdé­mban is megtörténhetik. Szónok azért, mert e §­ elhagyását óhajtja, nem kívánja, hogy az anyakönyveket az állam szerkesztősse és ne az egyház, mert ezáltal az állam­­polgárokra ismét uj teher há­­ramja véd, sőt hiszi, hogy a­z egyetértésbe teendi magát amavval, és nemb­andbal. Az anyaköny­vek nyelve iránt csak az 1847-iki Vl-dik czikk rendelkezett, melyre nézve azt mondá B­a n­i­­ch­e­r a kormánypadról, hogy az uralomra törő zsarnok törvény, miben­­ tökéletesen egyetértés ép­an azért, hogy az uj törvény minden oldalra méltányos legyen, kivárja e­z eltörlését. Herbert azt mondja, hogy az ő, valamint az új testamentumban van ugyan szó a keresztség­­ről, de arról nincs, hogy minő nyelven vezettes­senek az anyakönyvek. Kiemeli ezek szükséges­ségét főleg magánjogi szempontból, minek bizo­nyítására a civil és kriminal process-ordningból tömérdek­űt idéz, végre megtartatni kívánja a 19. §, úgy a mint van, miután a második pont legfölebb a deák nyelvre vonatkozhatik, mert attól — úgymond — nem lehet tartani, hogy va­lamely egyház chinai nyelven rendelje vitetni az anyakönyveket. S u t u t i u érsek (kir. hiv.) A tárgyalás alatti §. bele­nyúl az egyházak autonómiájába, minél­fogva, nehogy az állam befolyjon az anyaköny­vek vezetésébe, inkább vezessen mindkét fél: egyház és állam külön ily könyveket. Az ő cle­­rusa oly szegény, hogy ha a magyar nagybirto­kosoktól jóltermésre kivett földeket nem művel­nének, éhen kellene elveszniük; az ily munkáb­­­an kimerült lelkész gyakr­an el is feledi beirni az újonnan kereszteket A papság különben sem tartozik az állam számára ily könyveket vezetni, hacsak külön nem díjaztatik e munkájáért. Elnök: Ez nincs napirenden, most csak azon nyelv meghatározandó, melyen az anya­könyveket vezetni kell. S i u 1 u t i u folytatólag előadja módosítványát, mely oda megy ki, hogy a korm- jav. 19. §-ának első része maradjon ugyan, de annak második szakasza hagyassék ki merőben. Ez indítvány támogattatik a baloldal részéről. Fogarassi sem Budacker, sem S­­­u­­­u­­t­i új indítványát nem pártolja. Szerinte az egyházi anyakönyvek mindenekelőtt az egyházét érdek­lik, mert az új­szülött előbb lesz az egyház tagja, s csak azután állampolgár. A 19. §■ megtámadott 2-dik pontjában látja épen a biztosítékot minden nyelvre nézve, melynél fogva például az ör­mények örményül is vezethetik anyakönyveiket. Végre fölemlítvén, mikép az anyakönyvek be­folyással vannak a társadalmi életre, és úgy az államra is, az egész­­­ változatlan megtartását óhajtja. S­­­a­g­u­n­a pártolja Siulitiu érseket, s meg­jegyzi, hogy az anyakönyvek, mint ilyenek, az illető egyház tulajdonai. Legyen az állam is oly méltányos és gyakorlati, mint az egyházak e kérdésben, ő ugyanis meg van győződve, hogy azon lelkész, ki az anyakönyvet nem a három országos nyelv egyikén vezeti, ha hivatalos ki­vonat fog kivántatni, ezt a nevezett három nyelv egyikén fogja elkészítni. A ház az e §. fölötti tanácskozás befejezését kívánván, a kormányjavaslat mellett, úgy ellene nyilatkozandó a följegyzett képviselők egy-egy szónokot választanak, s a b­­­n­­ a szerkezet mellett szólt, mert sze­rinte van joga a kormánynak az anyakönyvek nyelvét meghatározni. Fejtegeté az állam és egyház czéljait. Az előbbi coordinált viszony­ban áll az utóbbival, a­mennyire szükségük van egymásra, de egyik sem áll a másik fölött. Hi­vatkozik arra, hogy az evangélikus egyház épen úgy mint a g. e. és n. e. anyagi segélyt (tized kárpótlást és a többi) húznak az államtól, mely­nek havisacra nem is, circa sacra van befolyása, pedig az anyakönyvek is ide tartoz­nak, miért ne követelhetné tehát, hogy azok az ő érdeke szerint szerkesztessenek. Fölemlíti végre, mikép alig hiszi, hogy valaki az orosz rendszert akarná az ausztriai birodalomban is életbe léptetni, hol a csór egyszersmind az egy­ház feje s azzal végezi beszédét, hogy akkor S­a­g­u­n a püspöknek is alig lett volna bátorsága e­z ellen szólni. Schmidt Konrád mint a­z ellen feljegy­zettek választott szónoka, végkép kihagyatni óhajtja azt, miután az egyház autonómiáját sérti, főleg második pontja által, mely szerint ha a gubernium nem egyez a nyelv meghatározásá­ba, ez ki sem vihető. Az egyház meg fog felel­ni a kormány érdekének, a­mennyiben ezzel sa­ját jogait nem kocskáztathatja. Az 1847-diki 6. tezikk az akkori nyelvharczok közt még vív­mány volt a nem magyar nyelvekre, mert azon nyelven rendeli az anyakönyvek vezetését, me­lyen a hitszónoklatok tartatnak. Ha a 19-dik­­ megáll, az egyház világi (gubernium) ellenőrség­­nek teszi ki magát. Felhívja végre a házat, hogy legyen hű az első­­j­avaslatban kimondott egyházi szabadság elvéhez. Saguna személyes megjegyzésre kérvén szót, F­a b­­­n­­ beszédének azon részére, melyben kérdi, mit tenne, ha az orosz czárral szemben, ki mint tudva, nem csak az orosz birodalom, hanem az egyház feje is, kellene a 19-ik §. kihagyá­sát indítványba hozni? Feleli, hogy ha ab­solut kormány alatt élne, tudna hallgatni, de mi­után mm orosz alattvaló, mindaddig míg az alkot­mányosság fenáll, lesz bátorsága felszólalni a kormányjavaslat ellen is, ha az meggyőződésé­vel ellenkeznék. — Rannicher (mint a kormány képviselője) c­áfolgatta azt, mintha a kormány az egyház autonómiáját sérteni akarná, mert Ausztria elég­szer megmutatta, mennyire becsüli azt. Szüksé­gesnek tartja e­z­t második pontjával együtt, mert épen ez utóbbi ad teljes nyelvhasználati szabad­ságot, és nem hiszi, hogy valakinek eszébe jut­na a civil regiszerekkel­­ polgári házasságot is életbe léptetni. Ajánlja a 19 §. elfogadását. Schuller Libb­y (előadó): A bizottmány a gyakorlat szempontját tarta maga előtt, amely e javaslat alapmotívuma. Az a kérdés, miképpen óvassanak meg a felek jogai? Az anyakönyvek egyszersmind jövedelmet (Sportl) képeznek a papoknak, a felek tehát megkívánhatják, hogy az ő nyel­vökön szerkesztessenek. E­z­ sem az ál­lam, sem az egyház jogait nem sérti, és így egész szövegében elfogadandó. Szavazásra kerülvén a sor, Budacker és S­­­u­­­u t i u érsek napdosítványai ellenében a kormányelőterjesztés 19 dik §­sa jelentékeny többség által elf­ogadtatott. Olvastatik a kormányjavaslat 20. §-a, mely következőleg szól: Az egyházi hatósá­gok is a felek­keli hivatalos érint­kezésben ezen törvényezikk 2—8 §. határozásaihoz alkalmazkodni kö­telesek.“ E §. Budacker indítványára, hogy az el­­vettessék, s Rannicher, mint a kormány kép­viselőjének azon kijelentésére, hogy a kormány ezen 20. §. fentartására nagy súlyt nem fektet, — Schnell, Schuller Mihály, Fogaras­­sy, Zimmermann és Schuler-Libl­y észrevételei után elvettetett. Olvastatik a 21. §., mely következőleg szól: „E­z­en h­a­t­ár­o­z­at­o­k­ka­l ellenkező minden országos törvények meg­szüntetnek és érvényen kívüliekké tétetnek.“ Vita nélkül helyben hagyatik. Olvastatik a 22. §, mely következőleg szól: „Ezen törvényezikk kötelező ere­je haladék nélkül érvénybe lép.“ F­­ 11 s . (kir. hiv.) a következő módosítványt ajánlja: E törvény kötelező ereje az alkotmá­nyos után véglegesen megállítandó közigazga­tási és törvénykezési szervezésnek Erdély nagy­­fejedelemségbein keresztül vitele után fog élet­be lépni. “ — A módosítvány támogattatik. B­­­r 11 e­r pártolja Filtschet. Puscariu fölemlíti, hogy e t. javaslat tár­gyalása folytán épen román részről merült fel az aggodalom e nyelvi törvénynek a mostani hely­hatósági képviseletek által alkalmazását illető­leg, de azért még sem kivánja annak végrehajtá­sát késlelteni, s pártolja a kormány­szövegét. Eitel: Pártolja Filtsch módosítványát. E törvényczikk felett egy magasabb törvény áll, t. i. ad impossibilia nemo obligatur. E t. ez. sok helyütt és sok tekintetben most még keresztül­­vihetetlen, mert ha igen sok hivatalnok tud is mindhárom országos nyelven beszélni még sem tud azokon helyesen fogalmazni. S­­­a g­u n a: hát azt akarják a szász­­urak, hogy a kormányszék ezután is magyarul írjon a szász nemzeti egyetemnek és ágostai főegyházi tanácsnak? Hát ad graecas calendas várjuk, mig a helyhatóságok és községek rendezve lesz­nek ? Hát most a végén, mikor e törvényjavas­latot igy meg amúgy bevégeztük, most rontsunk el mindent. Ez szégyen volna. Avagy mit ért Fi Its­eh kir. hiv. a „később“ alatt. Legalább 10 évet, úgy de ha meg lesz erősítve e­­t­ö­r­­v­é­n­y 100 évig is érvénynyel fog bírni, marad­jon a kormányjavaslat szerkezete. Fekete (Negrutiu) elismeri, hogy a várme­gyében a magyarok oly előzékenyek, hogy e te­kintetben most bídos panasza a bizottmányok­nak. A románok saját nyelveket használhatják, e nyelven kapják a válaszokat stb. Pártolja a kor­mányjavaslat §-át. Schnell megfoghatja, hogy a románok ezen rájuk nézve kedvező t. ez. érvénybe lépését alig várhatják, de a legali­tásnak ártunk csak, ha keresztülvihetlen törvényeket rendelünk el. — Filtsch nézetét nem pártolja, különbséget kell tenni az azonnal és csak évek múlva ér­vénybe léphető §-ok közt; e végre a következő módosítványt ajánlja: „E törvény kötelező ereje a 3—8. §-ok kivételével haladéktalanul, a neve­zett § ok pedig 5 év múlva lépnek érvénybe. — A módosítvány nem támogattatik. Lászlóffy (kir. hiv.) pártoljatiltsch módo­­sítványát, de azon esetre, ha az elejtetnék, a következő módosítványt teszi t. i. : „Ezen tör­vényc­ikk kötelező ereje annak szabálysze­rű kihirdetése után fog életbe lépni­“ E hozzátételt azért találja szükségesnek, mert az unió-törvény ellenében szólók, nézete szerint az használtatott legerősebb okul, hogy nem volt szabályszerűleg kihirdet­­v­e. A módosítvány azonban nem támogattatik, mert csak nyolc­an állanak fel mellette. Mán Gábor hevesen kikel Filtsch elhalasztási módosítványa ellen, azt szánandónak mondja, s figyelmeztetvén, hogy a jövő nincs ez ország­gyűlés kez­é­ben, pártolja a korm. javaslat­­­át. P­o­p­e a az egész 1. javaslatra ki akar terjesz­kedni, de az elnök figyelmezteti, hogy ne vegyen minden­­­t elölről, a­minek folytán pártolja a kormányjavaslatot, mondván, hogy jobb a rész a semminél. Viasza: 172 év óta igyekszik a kormány rendeletek útján enyhítni az elnyomott román többség sorsát, de e magas jószándék mindig hajótörést szenvedett az erdélyi törvényhozás makacs ellenállásán, most mi vagyunk a tör­vényhozás terén, s magunk se segítsünk e bajon ? Igaz, hogy ad impossibilia nemo obligatur, de 15 éve már, hogy a magas kormány az egyenjo­gúság keresztülvitelén működik, miért nem ta­nulták meg azok, kik hivatalnokok akarnak lenni, mind a három nyelvet. Pártolja a kor­­mányszerkezetet.

Next