Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-02 / 4089. szám
&&4-1089 i. évi folyam. 1863. Péntek, oct. 2 Szerkesztési iroda: E lap "fsASS^ ^m*tUm6nr KIadóhivatal: I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: Perencziek térén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ni ki ferencziek tere 7ik szám, l-s5 emlet Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli 1 félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Bélyegdij külön 30njkr.AWnvit*lt hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivat.,ahol intézendők. Évnegyedre . . 5 kr 26 kr o. é. | petit-sor 25 pj kr. Előfiszetés October 1-jétől kezdődő évnegyedre „Pesti Napló“-ra. Előfizethetni 5 ft 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 1.1863. A porosz taktika a reformacia ellen. III. Miután kellőleg méltányoltuk Bismark urnak jogegyenlőségi javaslatát, és sejdítettük azon dús eredményeket, melyeket a kétfejű elnökség előidézne mind a belbéke megzavarásában, mind a kültekintély tönkrejuttatásában; már ideje szemlét tartani arról is, hogy mily módon akarná Bismark úr a híres szabad kéz politikáját, melyet Poroszország az európai kérdések irányában hirdetett, most a Bund új szervezetébe átültetni és meghonosítani. A reformació szerint a directoriumot illeti az őrködés Németország biztossága fölött. Ha veszélyeztetve van a német szövetség bátorléte, s főleg, ha a szövetség birtoka, vagy annak egyes része ellenséges megtámadástól fenyegettetk , a directorium kötelessége a körülmények által igényelt elővigyázati és előkészítési katonai szabályokat megrendelni. Továbbá, ha az idegen hatalmasságok közti háború miatt, vagy más események következtében méltó ok támad azon aggodalomra, hogy a német terület semlegessége megsértetik, a directorium haladék nélkül gyűlést tartván, a bécsi zárokmány 45. czikke értelmében rendkívüli szabályokhoz nyúlhat a semlegesség fenntartása végett. Ha a háború veszélye áll elő egy idegen hatalom és a német szövetséghez tartozó oly állam közt , melynek a Bundon kívüli birtokai is vannak, akkor a directorium kötelessége a szövetségi tanács végzését az iránt fölkérni: akar-e a Bund e háborúban résztvenni. Ily esetben a szövetségi tanács a háborúba elegyedést csak a szavazatok kétharmadának beleegyezésével határozhatja el. Ha végre a Bund területe ellenség által támadtatik meg, önkényt előáll a szövetségi háború esete. Midőn végig tekintünk a reformactónak ezen intézkedésein, nics okunk állítani, hogy a külföld abban provokáló irányt fedezhetne föl. De Németországnak, ha nem akar maga ellen erős európai koalitiókat előidézni, el kell távolítnia még azon gyanú árnyékát is, hogy hajlama lehetne becsvágyó czélok vagy épen bekeblezések és hódítás miatt támadó háborút folytatni. Németország igen nagy , és még a foederatív szervezet mellett is igen hatalmas arra, hogy az európai súlyegyen iránt folytonos aggodalmakat ne támaszszon, ha a védelmi háborúnak azon esélyeit is, melyek épen a megtámadtatás kikerüléséért a támadási léseket teszik ajánlatossá, hamar karolja föl és óvakodás nélkül alkalmazza. Ennél fogva azon nem ütköztünk volna meg, ha a porosz államminisztérium a világbéke fenntartása miattizorongásból, s a lehető balmagyarázatok és összekocczanások ürügyeinek elhárításáért oly módosításokat ajánlott volna, melyek a reformació 8. czikkénél szigorúbban fogalmazzák és szorosabban körülírják az eseteket, midőn a directorium kötelességében áll védelmi czélból hadielőkészületeket fejteni ki és a bécsi zárokmány értelmében rendkívüli szabályokhoz nyúlni. De e helyett Bismark úr azt követeli , hogy Poroszország és Ausztria vétóval bírjon minden szövetségi háború ellen, mely nem a szövetségi terület elleni megtámadás visszatartása végett kezdődik. Úgy hiszszük, ily v etv a Német Birodalomra nézve négy okból lenne a leggyászosabb következése: 1- szer, igen gyakran képtelenné tenné azt egy erélyes védelmi háborúra, s földaraboltatásokat idézne elő. 2- szor, a polgárháborúk folytatására, minden vétő alkalmával jogot adna vagy az egyik, vagy a másik német nagyhatalomnak, 3-szor, a törvényszerűség leplével takarná be azon eseteket, melyekben valamelyik a két nagyhatalom közül az idegenekkel egy kézre játszanék ; 4-szer a német szövetség financziáját kimeríti oly költséges hadikészületek által, melyek a veto szeszélye, s tán titkos tervei szerint épen a végpercben semmisítethetnének meg. Mert Bismark úr államirata nem ad utasítást arról, hogy a berlini vagy a bécsi cabinet akkor tiltakozzék-e a bábon ellen, midőn a directorium a várakat kezdi rendkívüli hadkészletekkel ellátni, vagy pedig akkor, midőn már elrendeli a Bund sergeinek hadrakészségét és mozgósítását, a főtáborhelyet megállapítja, a fővezért kinevezi, és a hadat mindennel ellátva az ellenség ellen indítja, mely Németország területét még nem érinté — s tehát a háború esete önként még nem állott elő — de okvetlenül érinteni fogja, mihelyt a vétónak, melynek megérkezésére számított, romboló következései mutatkozni fognának. Vagy tán ilyenkor a vétót ne vegye figyelembe az a directórium, melynek többsége , és az a szövetségi tanács , melynek kétharmada a háború mellett nyilatkozott ? Hisz ez a polgárháború volna, s mégpedig azon sajátságos körülmény által terhelve, hogy a vetőt igénybevett minoritás részén lenne a formaszerű jog. A vetőt kimondó követelhetné, hogy a Bund szolgálatiéból az ő hadtesteit bocsássák haza, sőt a háborút folytatók ellen, mint akik a német szövetség rendeleteit nem teljesítik, a reformacia értelmében executiót küldhetne, azaz az ellenséggel együtt fegyveresen működhetnek Németország megfékezésére és lealázásáral. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. A reichsrath sept. 29-iki ülésében Bendella főtiszt, archimandrita interpellálta az igazságügyi minisztert, mit csinált dr. Czerlunczakiewicz embergi kath. hittanáról, aki — a Slovop szerint — azt mondá nyilvános leczkéjén:ecclesiaschismaticorum est synagoga diabolorum.“ Dr. Hein válaszold, hogy a nevezet theologiae professor a Slovo ruthén lapot sújtó perbe fogva, mivel ő a ráfogott szavakat nem mondta. Dietl krakkói tanár az előbbi ülésben panaszkodott a gallicziai hatóságok eljárása ellen. A rendőrminiszter erre megjegyzi, hogy a lengyelek csak általában panaszkodnak, anélkül, hogy egyes eseteket hozhatnának föl. Dietl most válaszolt, hogy a lengyel követek azért nem állanak elő egyes esetekkel, mivel nem akarnák az osztrák kormányt zavarba ejteni épen akkor, midőn Ausztriától a lengyel kérdésre kedvező befolyást várnak. „Azonban — mondá végül Dietl úr — oly tények vannak tudomásunkra, melyek panaszainkat a gallicziai hatóságok eljárása ellen igazolják s fentartjuk magunknak e tényeket annak idején, a legczélszerűbbnek tetsző módon, a háznak tudomására juttatni.“ Most következett Stamm indítványa, hogy a vasúti és gőzhajózási engedmények és szerződések s az azokból az államra és állampolgárokra nézve folyó jogok és kötelezettségek megvizsgálása végett kilenc tagból álló bizottmány neveztessék ki. Tudva van ugyanis, hogy az ausztriai birodalom vasúti vállalatainak nagy része oly módon gazdálkodik, mely a birodalom közgazdasági érdekeivel nem igen fér össze, s hogy a segélyzés fizetése miatt viszályok forognak fen, melyek az adófizetőket érdekelhetik, s végre a déli vaspályát illetőleg, a szerződményben, mely az állam és a vasúti társaság közt köttetett, némely felvilágosításra váró pontok is vannak: megannyi ok, hogy a követi ház e kérdéssel tüzetesen foglalkozzék. Berger nagyon határozatlannak, elméletinek mondja az indítványt; alig mond többet, minthogy a bizottság ,,tegyen tanulmányokat.“ Szónok oly bizottságot akar, amely vizsgálatot tegyen, s javaslatokat terjeszszen elő : a) az engedélyezett vasúti vállalatoknál levő bajok megszüntetése ; b) s a vasútügy kezelése iránt a jövőben. Sokan támogatják ez indítványt. Végre az államminiszter szólal föl. Szintén Berger indítványát pártolja, keményen bírálva a vasúti vállalatok eljárását. Megérintve röviden az 1856— 59-ki vasútépítési lázat, megjegyzi az államminiszter, hogy az újonnan alakult társulatok iránti engedélyekben nagyon messze ment a kormány, s igen vérmes volt reményeiben, ha azt hitte, hogy ez engedmények az államkincstárra nagy áldozattal nem fognak járni. A kiábrándulás csakhamar bekövetkezett. Az eredmény nem felelt meg a várakozásnak, a hozott áldozatok nem fizették ki magukat. Ide járul, hogy némely társulatok az építésnél —nem akar szónak a legkeményebb kifejezéssel élni — nagyon könnyelműleg és pazarlólag jártak el, s hogy sok vasút igazgatósága nem úgy van alkotva, hogy bizalmat ébreszszen. Megfogható ez okból, ha arról van szó, hogy e tárgygyal elvégre derekasan foglalkozzanak, — a kormány részéről örömest hozzájárul. Mendez a déli vaspálya-társulat ellen kelt ki. Említi, hogy e társulat költséges újításokat , építéseket tett, míg másfelől személyzetét annyira leszállítá, hogy például Glognitzban több mint 50 hivatalnokból csak 11 maradt meg, a többit elbocsátották, ami az üzlet biztosságát veszélyezi. Berger indítványa majdnem egyhangúlag elfogadtatott. A bizottság tagjai azonnal meg is választattak. Végül rövid vita volt a fölött, mikor tartassák a közelebbi ülés. September elmúlt a budget tárgyalása nélkül. S november elseje, az új közigazgatás kezdete, már itt van. Az adópótlékok, a fölemelt adók csak egy évre vannak megszavazva. Ha november 1-ig nincs tárgyalva a budget , vagy nem szedheti az állam azon adókat, vagy a reichsrath belegyezése nélkül szedi. Tehát a dolog sietős. Ugy de az erdélyi 26 követet is jó volna bevárni. Azt reményük, hogy legfeljebb egy hét alatt fölérkezhetnek. Akkor aztán, mint tágabb reichsrath láthatnának dologhoz. Jó lenne tehát e rövid halasztás. íme a két vélemény, mely az ülésben fölmerült. Taschek a budget bizottmány nevében október 1-sejére kívánta kitüzetni a budget tárgyalását. Az elnök, Hasner, a jövő hétfőig kívánta elhalasztatni. A kormány is ez utóbbi indítványt pártolta. „Nagyon kérem a házat, mondá Schmerling úr, fogadja el az elnök indítványát. Hétfőn képes lesz a kormány körülményes jelentést tenni a háznak azon lépésekről, melyek az alkotmány minél előbbi keresztülvitelére tétettek, s e lépések sikerére nézve ártalmas volna, ha az államköltségvetés még e héten tárgyalás alá kerülne.“ Nem szükség mondanunk , hogy e szavak döntöttek. Tehát hétfőn ! A „Presse“ örül, hogy tehát nemsokára eldől, teljes e vagy szűkebb a reichsrath. Ezt a trónbeszéd homályban hagyta. A reichsrath ugyan úgy viselte magát, jegyzi meg a „Presse“, eddig is, mint teljes. A múlt évben még felhatalmazás után látott a budget tárgyalásához, az idén a nélkül. A budget bizottmány mindjárt hozzá is akart látni jelentése előterjesztéséhez. De a kormány, mint láttuk, várakozást javasolt. Tehát a szebeni követekre várnak, s akkor aztán teljesnek tekintik a relcbszázdot. Az erdélyi tartományi gyűlés XXXVI. ülése, N.-Szeben, sept. 28-án. Kezdete d. e. 107 órakor. Olvastatik a észrevétel nélkül helybenhagyatik a közelebbi ülés román jegyzőkönyve. Áttérvén a napirendre, olvastatik mindhárom nyelven a II. kir. előterjesztés 19 dik §-a, mely imigy szól : „Az egyházi anyakönyvek az 1.§ ban egyenjoguaknak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll különben az egyes hitfelekezeteknek a főkormányszékkel egyetértve erre egy más nyelvet is meghatározni." Most fölkel E ranosz Jeremiás (regalista), s egy hosszú beszédet tart, melyet, bárka magyarul volt elmondva, megérteni még sem bírtunk. Szónok előre bocsátván, hogy most van legelőször ily parlamentáris helyzetben szerencséje szónokolni, röviden szól, mert okos emberekes beszél. Előre bocsátja továbbá, miszerint nincs szándékában az egyenjogúaknak nyilvánított nyelveken kívül más nemzeteknek nyelvét is egyenjogúságra emelni, mert meg van győződve, hogy minekutána politikai felosztása lészen e hazának, ezen három nyelv maga is elég nehézséget fog összegörditeni, s a nyelvzavar ötletéből eszébe jut szónoknak Cyrus királynak hatalmas orsziglása, kinek országában 127 nyelv uralkodott. Továbbá felfejteni igyekszik szóló, hogy a 19 dik törvényjavaslat első pontjával (sic) meg van ugyan, de annak második pontjával nincs megelégedve. Szóval az egész okoskodás oda látszik, de csak látszik czéltani akarni, hogy az örmény szertartású papság, ha tetszenék, választhassa az örmény nyelvet az anyakönyvek vezetésénél. Végül szónok következő módosítványt ajánl: „Az egyházi anyakönyvek az 1-ső §-ban egyenjoguaknak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll ezen országban minden nemzet egyes hitfelekezetének tulajdon nyelvükön anyakönyveket vezetni; fölkéretnek azonban, hogy a hivatalos ügyek könnyebbsége végett anyakönyvi kivonatok a törvényhatóságok, községek és kerületi hivatalok felszólítására ezeknek nyelvén adassanak ki.“ E módosítvány nem támogattatik. Budacket erélyesen elhagyatni ohaítja el, mert az nagy tért enged az önkénynek. Kiemeli az anyakönyvek hasznosságát mind az állam, mind az egyház irányában, de azért amannak nincs jogában azok nyelvét meghatározni, mert ez az egyházi autonómiát sértené, miután jöhetnek idők, melyekben más nyelvet is rendelhetne az anyakönyvek nyelvéül. Hivatkozik a magyarországi 1843-iki törvényekre, melyek még nem magyar községekben is a magyar nyelvet határozók az anyakönyvek nyelvéül, a mi — úgymond — Erdémban is megtörténhetik. Szónok azért, mert e § elhagyását óhajtja, nem kívánja, hogy az anyakönyveket az állam szerkesztősse és ne az egyház, mert ezáltal az állampolgárokra ismét uj teher háramja véd, sőt hiszi, hogy az egyetértésbe teendi magát amavval, és nembandbal. Az anyakönyvek nyelve iránt csak az 1847-iki Vl-dik czikk rendelkezett, melyre nézve azt mondá Ba nicher a kormánypadról, hogy az uralomra törő zsarnok törvény, miben tökéletesen egyetértés épan azért, hogy az uj törvény minden oldalra méltányos legyen, kivárja ez eltörlését. Herbert azt mondja, hogy az ő, valamint az új testamentumban van ugyan szó a keresztségről, de arról nincs, hogy minő nyelven vezettessenek az anyakönyvek. Kiemeli ezek szükségességét főleg magánjogi szempontból, minek bizonyítására a civil és kriminal process-ordningból tömérdekűt idéz, végre megtartatni kívánja a 19. §, úgy a mint van, miután a második pont legfölebb a deák nyelvre vonatkozhatik, mert attól — úgymond — nem lehet tartani, hogy valamely egyház chinai nyelven rendelje vitetni az anyakönyveket. S u t u t i u érsek (kir. hiv.) A tárgyalás alatti §. belenyúl az egyházak autonómiájába, minélfogva, nehogy az állam befolyjon az anyakönyvek vezetésébe, inkább vezessen mindkét fél: egyház és állam külön ily könyveket. Az ő clerusa oly szegény, hogy ha a magyar nagybirtokosoktól jóltermésre kivett földeket nem művelnének, éhen kellene elveszniük; az ily munkában kimerült lelkész gyakran el is feledi beirni az újonnan kereszteket A papság különben sem tartozik az állam számára ily könyveket vezetni, hacsak külön nem díjaztatik e munkájáért. Elnök: Ez nincs napirenden, most csak azon nyelv meghatározandó, melyen az anyakönyveket vezetni kell. S i u 1 u t i u folytatólag előadja módosítványát, mely oda megy ki, hogy a korm- jav. 19. §-ának első része maradjon ugyan, de annak második szakasza hagyassék ki merőben. Ez indítvány támogattatik a baloldal részéről. Fogarassi sem Budacker, sem Suuti új indítványát nem pártolja. Szerinte az egyházi anyakönyvek mindenekelőtt az egyházét érdeklik, mert az újszülött előbb lesz az egyház tagja, s csak azután állampolgár. A 19. §■ megtámadott 2-dik pontjában látja épen a biztosítékot minden nyelvre nézve, melynél fogva például az örmények örményül is vezethetik anyakönyveiket. Végre fölemlítvén, mikép az anyakönyvek befolyással vannak a társadalmi életre, és úgy az államra is, az egész változatlan megtartását óhajtja. Saguna pártolja Siulitiu érseket, s megjegyzi, hogy az anyakönyvek, mint ilyenek, az illető egyház tulajdonai. Legyen az állam is oly méltányos és gyakorlati, mint az egyházak e kérdésben, ő ugyanis meg van győződve, hogy azon lelkész, ki az anyakönyvet nem a három országos nyelv egyikén vezeti, ha hivatalos kivonat fog kivántatni, ezt a nevezett három nyelv egyikén fogja elkészítni. A ház az e §. fölötti tanácskozás befejezését kívánván, a kormányjavaslat mellett, úgy ellene nyilatkozandó a följegyzett képviselők egy-egy szónokot választanak, s a bn a szerkezet mellett szólt, mert szerinte van joga a kormánynak az anyakönyvek nyelvét meghatározni. Fejtegeté az állam és egyház czéljait. Az előbbi coordinált viszonyban áll az utóbbival, amennyire szükségük van egymásra, de egyik sem áll a másik fölött. Hivatkozik arra, hogy az evangélikus egyház épen úgy mint a g. e. és n. e. anyagi segélyt (tized kárpótlást és a többi) húznak az államtól, melynek havisacra nem is, circa sacra van befolyása, pedig az anyakönyvek is ide tartoznak, miért ne követelhetné tehát, hogy azok az ő érdeke szerint szerkesztessenek. Fölemlíti végre, mikép alig hiszi, hogy valaki az orosz rendszert akarná az ausztriai birodalomban is életbe léptetni, hol a csór egyszersmind az egyház feje s azzal végezi beszédét, hogy akkor Sagun a püspöknek is alig lett volna bátorsága ez ellen szólni. Schmidt Konrád mint az ellen feljegyzettek választott szónoka, végkép kihagyatni óhajtja azt, miután az egyház autonómiáját sérti, főleg második pontja által, mely szerint ha a gubernium nem egyez a nyelv meghatározásába, ez ki sem vihető. Az egyház meg fog felelni a kormány érdekének, amennyiben ezzel saját jogait nem kocskáztathatja. Az 1847-diki 6. tezikk az akkori nyelvharczok közt még vívmány volt a nem magyar nyelvekre, mert azon nyelven rendeli az anyakönyvek vezetését, melyen a hitszónoklatok tartatnak. Ha a 19-dik megáll, az egyház világi (gubernium) ellenőrségnek teszi ki magát. Felhívja végre a házat, hogy legyen hű az elsőjavaslatban kimondott egyházi szabadság elvéhez. Saguna személyes megjegyzésre kérvén szót, Fa bn beszédének azon részére, melyben kérdi, mit tenne, ha az orosz czárral szemben, ki mint tudva, nem csak az orosz birodalom, hanem az egyház feje is, kellene a 19-ik §. kihagyását indítványba hozni? Feleli, hogy ha absolut kormány alatt élne, tudna hallgatni, de miután mm orosz alattvaló, mindaddig míg az alkotmányosság fenáll, lesz bátorsága felszólalni a kormányjavaslat ellen is, ha az meggyőződésével ellenkeznék. — Rannicher (mint a kormány képviselője) cáfolgatta azt, mintha a kormány az egyház autonómiáját sérteni akarná, mert Ausztria elégszer megmutatta, mennyire becsüli azt. Szükségesnek tartja ezt második pontjával együtt, mert épen ez utóbbi ad teljes nyelvhasználati szabadságot, és nem hiszi, hogy valakinek eszébe jutna a civil regiszerekkel polgári házasságot is életbe léptetni. Ajánlja a 19 §. elfogadását. Schuller Libby (előadó): A bizottmány a gyakorlat szempontját tarta maga előtt, amely e javaslat alapmotívuma. Az a kérdés, miképpen óvassanak meg a felek jogai? Az anyakönyvek egyszersmind jövedelmet (Sportl) képeznek a papoknak, a felek tehát megkívánhatják, hogy az ő nyelvökön szerkesztessenek. Ez sem az állam, sem az egyház jogait nem sérti, és így egész szövegében elfogadandó. Szavazásra kerülvén a sor, Budacker és Suu t i u érsek napdosítványai ellenében a kormányelőterjesztés 19 dik §sa jelentékeny többség által elfogadtatott. Olvastatik a kormányjavaslat 20. §-a, mely következőleg szól: Az egyházi hatóságok is a felekkeli hivatalos érintkezésben ezen törvényezikk 2—8 §. határozásaihoz alkalmazkodni kötelesek.“ E §. Budacker indítványára, hogy az elvettessék, s Rannicher, mint a kormány képviselőjének azon kijelentésére, hogy a kormány ezen 20. §. fentartására nagy súlyt nem fektet, — Schnell, Schuller Mihály, Fogarassy, Zimmermann és Schuler-Libly észrevételei után elvettetett. Olvastatik a 21. §., mely következőleg szól: „Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek és érvényen kívüliekké tétetnek.“ Vita nélkül helyben hagyatik. Olvastatik a 22. §, mely következőleg szól: „Ezen törvényezikk kötelező ereje haladék nélkül érvénybe lép.“ F 11 s . (kir. hiv.) a következő módosítványt ajánlja: E törvény kötelező ereje az alkotmányos után véglegesen megállítandó közigazgatási és törvénykezési szervezésnek Erdély nagyfejedelemségbein keresztül vitele után fog életbe lépni. “ — A módosítvány támogattatik. Br 11 er pártolja Filtschet. Puscariu fölemlíti, hogy e t. javaslat tárgyalása folytán épen román részről merült fel az aggodalom e nyelvi törvénynek a mostani helyhatósági képviseletek által alkalmazását illetőleg, de azért még sem kivánja annak végrehajtását késlelteni, s pártolja a kormányszövegét. Eitel: Pártolja Filtsch módosítványát. E törvényczikk felett egy magasabb törvény áll, t. i. ad impossibilia nemo obligatur. E t. ez. sok helyütt és sok tekintetben most még keresztülvihetetlen, mert ha igen sok hivatalnok tud is mindhárom országos nyelven beszélni még sem tud azokon helyesen fogalmazni. Sa gu n a: hát azt akarják a szászurak, hogy a kormányszék ezután is magyarul írjon a szász nemzeti egyetemnek és ágostai főegyházi tanácsnak? Hát ad graecas calendas várjuk, mig a helyhatóságok és községek rendezve lesznek ? Hát most a végén, mikor e törvényjavaslatot igy meg amúgy bevégeztük, most rontsunk el mindent. Ez szégyen volna. Avagy mit ért Fi Itseh kir. hiv. a „később“ alatt. Legalább 10 évet, úgy de ha meg lesz erősítve etörvény 100 évig is érvénynyel fog bírni, maradjon a kormányjavaslat szerkezete. Fekete (Negrutiu) elismeri, hogy a vármegyében a magyarok oly előzékenyek, hogy e tekintetben most bídos panasza a bizottmányoknak. A románok saját nyelveket használhatják, e nyelven kapják a válaszokat stb. Pártolja a kormányjavaslat §-át. Schnell megfoghatja, hogy a románok ezen rájuk nézve kedvező t. ez. érvénybe lépését alig várhatják, de a legalitásnak ártunk csak, ha keresztülvihetlen törvényeket rendelünk el. — Filtsch nézetét nem pártolja, különbséget kell tenni az azonnal és csak évek múlva érvénybe léphető §-ok közt; e végre a következő módosítványt ajánlja: „E törvény kötelező ereje a 3—8. §-ok kivételével haladéktalanul, a nevezett § ok pedig 5 év múlva lépnek érvénybe. — A módosítvány nem támogattatik. Lászlóffy (kir. hiv.) pártoljatiltsch módosítványát, de azon esetre, ha az elejtetnék, a következő módosítványt teszi t. i. : „Ezen törvénycikk kötelező ereje annak szabályszerű kihirdetése után fog életbe lépni“ E hozzátételt azért találja szükségesnek, mert az unió-törvény ellenében szólók, nézete szerint az használtatott legerősebb okul, hogy nem volt szabályszerűleg kihirdetve. A módosítvány azonban nem támogattatik, mert csak nyolcan állanak fel mellette. Mán Gábor hevesen kikel Filtsch elhalasztási módosítványa ellen, azt szánandónak mondja, s figyelmeztetvén, hogy a jövő nincs ez országgyűlés kezében, pártolja a korm. javaslatát. Pope a az egész 1. javaslatra ki akar terjeszkedni, de az elnök figyelmezteti, hogy ne vegyen mindent elölről, aminek folytán pártolja a kormányjavaslatot, mondván, hogy jobb a rész a semminél. Viasza: 172 év óta igyekszik a kormány rendeletek útján enyhítni az elnyomott román többség sorsát, de e magas jószándék mindig hajótörést szenvedett az erdélyi törvényhozás makacs ellenállásán, most mi vagyunk a törvényhozás terén, s magunk se segítsünk e bajon ? Igaz, hogy ad impossibilia nemo obligatur, de 15 éve már, hogy a magas kormány az egyenjogúság keresztülvitelén működik, miért nem tanulták meg azok, kik hivatalnokok akarnak lenni, mind a három nyelvet. Pártolja a kormányszerkezetet.