Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-21 / 4105. szám

takról kívánság esetében adatokkal "szolgál­hatunk. De ki lenne képes csak megközelítőleg is meghatározni a halak számát, melyek Pest és Arad között, és a Tisza vidéki helységekben emészte­nek meg, vagy kis kereskedésbe men­nek át ? Mennyi ezer mázsa só fogyasztatik a füstölés (­s szárításnál ? vegyük most még tekin­tetbe, mennyi haszon semmisíttetik meg a sza­bályozás által, mennyi nép veszti el kereset­módját, és mennyi kár történik a marhatenyész­­tésben ? Hanem azon vidéken is, hol még a szabályozás létre ne­m jött, a községek, bizonyosan a Tisza­­szabályozás ügynökei utasítása folytán, az árko­kat, melyeken a közép vízállással a vizek a lapá­lyokba, mocsárokba, és tavakba kiömölhettek volna, a legalacsonyabb vízállás alkalmával be­töltenek. Az ily töltések persze csupán a kisebb víz­­áradásoknál vezetnek czélhoz, de hasztalanok, mihelyest a víz anny­ira emelkedik, hogy a gáta­­kat áthágja — de az idén ha ezen lecsapoláli árkok a községek által felnyitottak volna, a víz a közép áradáskor kit mölhetett volna, és elegen­dő ssét­a és takarmány termett volna, legelő szür­két nem érezték volna, és így legalább némely vidéken az átalános szükségnek eleje vézetett volna, mert a nép a csekélyebb termésért a ha­lászatban nyerte volna kárpótlását, mely által magának a télre valót megszerezhette, de még a vid­ékre is juttathatott volna. — Az igaz, hogy később a lakosság ezen körülményt átlátta, de sajoos, már későn, mert az áradásokat megren­delni nem lehet; de ha megjönnek, akkor va­lódul azon monda : „A víz egytől visz, a másik­nak ad“. Léteznek ugyan még tájak, hol az uraságok­­bós szakértők a halászatot 3 évről 3 évre kibé­relik, de ezek is annyira korlátozva vannak a szabályozás által, hogy alig jövedelmeznek je­lenleg annyi szádat, mint előbb ezreket; — de vannak még most is oly bérlethalászatok is, melyekért még most is ezrek fizettetnek, de anny­i százakat sem érnek, de a bérlő a boldo­­g­abb jövő tekintetéből kárával is fenntartja azo­kat, megfagyván azonban vagyonában, azzal majd felhagyni lesz kénytelen, mert a haltenyész­­tés meg van semmisítve. Minden szakértő előtt tudva lehet, sőt tudnia kell is, hogy a hal a folyó vízben nem szaporodhatik, mert ikráját a víz elsodorja, és hogy ívhassák, szükséges a halnak csendes, a nap sugarainak kitett állóvíz; minthogy azonban azon tájakban, hol már a szabályozás véghez vizetett, a töltések csak a legmagasabb vízállástól áthághatók, ak­koron a víz a maga terhe, rohama által már ká­rosan hat a halt­enyész­ésre, és így a lapályok és tavak, hol a szaporodásnak történni kellene, és a­honnan az ifjú nemzedék a Duna és Ti­szába átszármaznék, közép vízáradásoknál vi­zet nem kapván, hal­hiány miatt ezen tájbeli halászatok igen csekély jövedelmet hajthattak. Ezen lapályokban és tavakban az ifjú szapo­rodást azonban szakértőknek több éveken át kell őrizni, istápolni és növelni, és csak annak idején használni, illetőleg kereskedésnek átadni. A halászatra nézve minálunk ez ideig semmi czélszerű törvény, csupán általánosan elfogadott szabályok léteznek, és ez nagyon károsan hat a halászatra, mert általánosan a legnagyobb erő­szakoskodások történnek a halászatban, melyek a halszaporodás és a halászatbérlő kárára van­nak, mert a halszaporodás sokszor végkép meg­­semmisittetik, a bérlőnek pedig törvény hiánya miatt bírónál kárpótlást szerezni nem lehet. — Ilyen hatalmaskodások közé tartozik az is,hogy, a mint tudva lehet, az ily halászatok több bir­tokostól szoktak egyetemben kibéreltetni, a bérlő pedig ezen halászati jogot az egész vízte­­rületre veszi bérbe, azonban az egyik birtokos­nak birtoka beljebb, a másiké kiebb esik a bérlő által kibérelt területben, most a beljebb eső bir­tokos a földjére járó vizeken minden korlát, minden tekintet nélkül folytatja a halászatot, azt vélvén, hogy ez a víz nem foglaltatik a bér­­beadotthoz, és ez által sokszor az egész szapo­rodást megsemmisítik. E tekintetben nélkülözhetlen, hogy czélszerű halásstörvények alkottassanak, melyek szak­értők által lennének előbb kidolgozandók, és így illetékes helyre megvizsgálás, helybenha­gyás vagy kiigazítás , illetőleg jogérvényesítés végett felterjesztendő!?. Most még a halfogyasztást és annak értékét illetőleg akarok egy kis átnézetet előadni, és e tekintetben csupán Pest városáról kívántam vol­na szoritkozni. Pestre hetenkint lehet számítani, hogy 1200 mázsa hal szállittab­b, ez teszen 52 héten át 62,400 m., egy másza halat csak 15 l­jával véve, teszen . . . 936,000 ft o. é. mintegy 45—50 ezer mázsa száritott és füstölt hal állittatik elő, ennek mázsáját csak 16 ftjával véve teszen .... 720,000 ft. teszen összesen 1,656,000 ft o. é. évenkinti üzleti tőkét, mely kárnak tekinthető, ehhez hozzá kell még venni, hogy a 45 ezer mázsa száritott és füstölt hal előállítására 90,000 m. friss hal szükségeltetik, és minden mázsa friss halra kell besózásra 25 ft sót számitani, ez teszen össze­sen 22,500 mázsa só*, ennek mázsája 9 ft 5 krba kerül, teszen tehát összesen . . 203,625 ft ehhez a fentebbi összeg .... 1,656,000 ft ad összesen üzleti tőkét .... 1,859,625 ft o. é., és ezen összeg mind az iparűző népségtől tagadtatik meg a szabályozás által, és ha még ehhez sión milliókat számítjuk, melyekbe a sza­bályozás kerül, mily roppant pénzösszeg ke­rül ki. Fel sem akarom számítani, de nem is tudnám úgy, minthogy senki sem tudná felszámítani azon veszteséget, melyet a szabályozások széná­ban, szarvasmarha tenyésztésben és legelőben okoztak már, de bármily csekélybe vegyük is, még­is több milliókra rúgna az, és ezen összeg mind hasznossá válhatnék, ha más, czélszerűbb szabályozás neme hozatnék be. Ezen nézeteim által korántsem akarom azt állítani, hogy a szabályozások egyáltalában nem hasznosak, sőt inkább nagyon is hasznosakká válhatnak, ha egy czélszerű csatornázási rend­szerrel csatoltatnak össze, mely által alkalmas helyeken zugók, zsilipek állíttatnának fel, me­lyeken át a közönséges vízálláskor a vizet a la­pályokba és tavakba be lehetne ereszteni, a ma­gas vízálláskor azonban a vizet a kiömléstől el­zárni lehetne, természetes, hogy arra mindenkor különös tekintettel kellene viseltetni, hogy a be­­állandó hosszas esőzések által, úgy szinte a hir­­teleni hóolvadások által is felszaporodott víz mindenkor a legmélyebb tavakba és lapályokba, melyek haltenyésztésre volnának felhasználan­­dók, lenne vezetendő, ez által a haltenyésztés tápoltetnék, a földbirtokosok kettős hasznot húznának, a halászatból tudottak egyet, a mási­kat a csatornázás által elérendő bővebb termés­ből még szárazság beálltával is, a lakosságnak pedig megmaradna kenyérkes esete, de az álta­lános szükségnek is, ha esik helyenként is, eleje volna véve, mert a csatornázás által a föld ál TÁRCZ­A. A magyar gyermek- vagy dajka­­nyelv. A túláradó szülői gyengédség, mely a nyelv dús kincsében, kedves, szeretett kisdedének el­nevezésére, dicséretére, biztatására s megnyug­tatására eléggé hízelgő, édes és gyengéd szókat s kifejezéseket nem talál — egyesülve azon ösr­­tönszerű törekvéssel, melylyel a gyermek leg­első tanítói — az anya, a dajka — gyenge tanít­ványuknak gondolataik s érzelmeik kölcsönös kicserélésére a leghamarább felfogható s leg­könnyebben kimondható szókat nyújtani igye­­keznek — a magyar nyelv körében is egy saját­ságos, majdnem egészen önálló nyelvjárásnak tekinthető nyelvet teremtett, az ismeretes gyer­mek- vagy dajka nyelvet. Nem kutatom, vájjon ezen nyelv szavai , ki­fejezései valóban szebbek s gyengédebbek — vagy hamarább felfoghatók, és könnyebben ejt­­hetők-e ki a közéletben dívó magyar szóknál s ki­fejezéseknél ; — s várjon azon esetben, ha a do­log csakugyan úgy állana is — • nevelési, és kü­lönösen nyelvtanítási szempontból mennyire he­lyes eljárás az, mely a gyermek elméjét, annak legfogékonyabb korszakában oly dolgokkal hal­mozza el, melyeket az életben semmire sem használhat, oly szókkal terheli, melyeket, ha ké­­sőbb aztán anyanyelvét meg akarja tanulni, előbb ki kell onnan vetnie — vagy legalább is háttérbe szoru­nia!­­ S úgy hí­zem, nem is szükséges azt kutat­nom ! Hisz kissé komolyabb, behatóbb megfon­tolás mellett a vélemények erre nézve alig lehet­nek elágazók. Vagy gondolható-e, hogy okos, g­yermekének sorsával szívesen törődő szülő, az élet piaczára kilépő fiának közkeletű és érvényű pénzdarabok helyett — csupa gyengédségből — bár­mily ne­mes anyagú s művészi vésetű harczákat ad­jon, me­yeket a nak, ha a piaczi pezsgő életben tényleges szerepet kíván játszani, vagy minden­napi szükségeit akarja pótolni — előbb vala­mely, nagy nehezen felkeresett szakértőnél kell kicserélnie?! Valamint azonban a közforgalomban haszon­talanoknak mutatkozó ily barczák — kisebb nagyobb értékű nemes érez tartalmuk vagy művészi vésetük vagy nyomatuk miatt az öt­vös, vagy a régész s művész előtt nagyon is ér­dekesek és becsesek lehetnek; — úgy a neve­léstan által elitélt gyermek- vagy dajka nyelv is, mind anyagi, mind alaki tekintben a nyelvész előtt annál is inkább fontos és érdekes, mert több szava már a közélet, sőt az irodalom nyel­vébe is átvétetett s tréfásan és komolyan szélté­ben használtatik. A gyermek vagy dajkanyelv ezen fontossága nem is kerülte el az ujabbkori ma­gyar nyelvtudomány figyelmét. A magy. tudós társaság által 1838-ban kiadott „Magyartáj-s­z­ó­t­á­r“-ban ugyan­is az egész hazában­ divő gyermekszók s kifejezések szorgalmasan ö­s­z­­s­zegy­üj­tettek, s azóta a jobb szótárakba, kisebb nagyobb pontossággal és teljességben szintén felvétettek s felvétetnek ; — a most meg­jelenő „Magy­ar nyelv szó­tár­á“-ban pe­dig már nagyobb részt, szófejtegetési tekintet­ben is méltányoltatnak. Mindamellett azonban e téren, és pedig külö­nösen az utóbbi — nyelv alaki vagy szófejtege­­tési — tekintetben még mindig elég a teendő. Csak kevés szónak származása s rokonsága van még eddig kikutatva, legtöbbnek gyöke s alapértelme még ki nem mutattatott, — a­­zok származtatásának és képzésének törvényei s az eredeti gyökök természete stb. pedig kinyomoz­va s megállapítva, és mindez rendszeresen össze­állítva s előadva épen nincsenek. Ezen körülmény által — a kérdéses nyelvnek ez irányban figyelmesebb s behatóbb tanulmá­nyozására indíttatván, — vizsgálódásaim igény­telen eredményét azon megjegyzéssel bátorko­dom közre bocsátani, hogy azoknak anyagát és alapját — a gyermek- vagy dajkanyelv szavait, valamint az azokra vonatkozó népies dalokat, mondókákat stb. legnagyobb részt Soprony, Vas és Zala megyékben saját hallomásom után ma­gam jegyezgettem fel, de azokon kivü­l a szótá­rakban s íróknál itt ott talált más vidékbeli szó­kat sem hagytam figyelmen kívül. A magyar gyermek- vagy dajka nyelv szavai vagy a közéletben használt szókból,­­ vagy eredeti, hangutánzó gyökökből képzettek, vagy idegen nyelvből átvettek. I. A­mi a közéletben dívó szókból származó szók képzését illeti, az a következő szabályok szerint történik: 1. Egy tagú szókhoz, vagy azok két első hang­jához — és több tagú szók első tagjához, sokszor pedig azoknak is két első hangjához, i, cza, ezt, est, cső, is, iska, szí, si, stb. kicsinyítő képzőra­­gok függesztetnek, mely képzési mód, mint az alább felhozandó példákból kiderül — a kereszt­neveknél is általánosan, de kivételesen más szók­nál is divatozik. (L. R­­­d 1 .Megy. Grammatik 113 lap.) Ide tartoznak: bácsi, a bátya két gyökhangjából —ősi képzővel, — általában minden idősebb férfi hí­zelgő elnevezése s czimezése. (L. Magy. ny. szó­tára 374 lap.) A székelyeknél, különösen Hal­­mágy vidékén ezen szó, valamint a keresztne­vek első szótagja is általában kicsinyítő rag nélkül használtatik p. Ka­r Kata — Ján — Já­nos, Fii— Péter igy bá, I­s­t­v­á­n b­á, Jancsi­­b­á vagy Jánbá (L. Kriza Vadrózsák 561 lap.) Buda bácsi — (a M. ny. szótára szerint bo­dob­ács) fekete toitokkal pettegetett piros bogár, melyet a lánygyermekek tenyerükre te­vén dalolgatják, hogy: .Buda buda bácsi Merre visznek férjhez, Erre e, arra e ? Puszta csói rétnek e ?é s repülés­ének irányiból akarják kitudni, merre viszik őket majdan férjhez?? — A bácsival képzésre nézve megegyez a keresztnevek közül: Jancsi · Janóc, Lajcsi · Lajos, Fer­ézi — Fe­rencz stb. b­o­c­z­i, a bornyu két első hangjából — czi képzővel, (mint Jwczi · Judith, Marcsi — Már­ton stb.) = kis bornyu, különösen a székelyek­nél dívik (M. tájszót. 43­­.) de a magyar al­földön is: „Boczi járjon mezőre Gyermek iskolába.“ (Arany J. kisebb költ. II. 68­1.) Előfordul cza raggal is o helyett a és á gyökhanggal: bacza bácza , bornyácska, és bárgyú gyermek, kis együgyű értelemben (Vas, Zala), felhangon b­ö­c­z­e és b­e­c­z­e. Vas megyében b­e­c­c­z­e sokszor tehén, sőt ökör ér­telemben is, hang utánzóval: műbeccze. Innen : megbeczézni — megborjúzn­i, borját vetni — gúnyosan nőről is — beczézni (gyerme­ket) úgy bánni vele, mint kis bornyával,­­ el­kényeztetni; b­e c­z­e­­elkényeztetett gyermek; becze és becze a bégó vagy b­égó sióból is származtatható — cze képzővel, mikor is annyit tenne, mint : kis bége. (L. Magy. ny. szót. 481. 687 lap). bari — a bárá­ny első gyöktagjából —­­ ki­csinyítő képzővel (mint: Juli — Julia, Mari ■). Mária és pajt­i (pajtika = pajtáska) , kis bá­rány, bárányka. A M. ny. szótárában is igy ele­mezve bar­i (L. 437. lap). A közéletben is igy hívogatják a bárányt : „ne bari ne !“ b­a­r­i­s, b­a­r­i­s­k­a,a fentebbi i­s és i­s­k­a kép­zővel (mint Juliska, Julis, Maris, Mariska.) esi esi, csecs szóbel­­­i képzővel, mely miatt a gyökbeli e szintén í­vé vált. Jelent cse­cset, emlőt ezen mondókában : „Tedd ide, tedd ide Szép lány csicsidet,“ melynek mondogatása közben az anya, s utána kisdede mutató ujjával másik kezének tenyerét érintgeti, mintegy mutatva, hogy : oda tejye. Közönségesen a cs­í­vó válván, titi­nek monda­tik a csecs, mely szó aztán átvitt értelemben mindenféle italt is jelent: kell-e titi ? Ei akarsz-e szopni, akarsz-e italt ? (tejet, vizet). Innen vas­tagabban ejtve tütü­t ital. „Szereti a tütüt“ (közmondás) titkon iszogatni szerető asszo­nyokról. csócsi; a csd-k két első hangjából —­esi képzővel mint ki esi­­­k i­s. Jelent: gyermek Csókot (M. ny. szót. 1031 lap) igy mondják a kisgyermeknek : csécsi babám , csókolj meg. Előfordul G­s­o­k­o­n­a­y­nál is : , Jól tudom, hogy míg csak élek, Hir leszel te, s drága lélek, Csócsi hát! (Lilla II. k. XXIV.) K­á­c­s­i, a kali­cs, első szótagjából —­esi képsövel : kalács, kenyér, kenyérke. . István bácsi Nincsen bácsi Megette a Jancsi bácsi. (Gyermek dal). Kacsi és kacsó, ebből kéz, a gyökbeli hang­zónak alhanguvá válta után a kezecske, na­gyon elterjedt használatú. Innen kacsózni­, kezet szorongatni, kézzel játszani. Kacsi­ intő szó a kis gyermekekhez, hogy valamihez ne nyúljanak (Székely szó. L. Táj­­szót. 182­­1.) Kuszi, a kutya két első hangjából — szi raggal, mint: M­i­s­i (Misika, Miska) , M­i­hály­­ból. Jelent, kutyácskát. „Undi kuszi kalotában“ — (közmondás) Mó­c­z­i, a mókus első hangjaiból — czi képző raggal , mókuska, kis evet; bővítve: m­ó­c­z­i­­k­a, sőt igy ismóczirka a következő mondó­­káb­a: „Mócz mócz, a­mdezirka Azt akarja a szarka, Hosszú legyen a far­ka, Mint a mestergerenda!“ melynek mondogatása közben a nagyobb gyer­mekek leguggolva s tenyereiket majd elöl, majd hátul Összecsepkodva ugrálnak , mócBirkál­­nak. A székelyeknél ezen játék: mókus­­tán­cz nak neve tetik. (L. Kriza vadrózsák 128. 1.) Nyuszi nyuszka és nyuka (1. M. Tájezót. 271. 1.), a nyu­­két eleő hangjából ki­csinyítő raggal a nyulacska. Az n­e­m-é vál­tozván, lesz muczi, muczika, mely inkább el van terjedve. „Mucsi, muczi“, igy hívogatják a házi nyulakat. P­a c­z­i és p­a­c­z­i, a pa­ripa szóból vett p­a* czi vagy cza képzővel : lovacska, csikó. A p átváltozván m­é, lesz : macsi, macza. 2. Több tagú szók első tagja, s néha azoknak, valamint egytagú szóknak is két első hangja ket­­tőztetik, s vagy igy pusztán, vagy kicsinyítő raggal használtatik. Ilyenek : baba, ebből báb vagy b­á­b­u , kis báb, bibacska — a kis gyer­mek hízelgő elnevezése. A Magy. ny. szótára (1. 367. lap), a petyegő, pepe, baba hangutánzóból származtatja, — fennebbi származtatás mellett szól azonban, hogy a közéletben nemcsak kis gyermekre alkalmaztatik, hanem a szerető is kedvesét: b­a­b­á­j­á­nak nevezi, s hogy a német­ben is használtatik: „herziges Dockerl“, mint kicsi gyermekek hize­ge kedvező elnevezése. — Innen bab­ázni , szülni, más tehát, mint bá­­bozni vagy b­á­b­o­z­n­i , bábbal játszani. — Isten bab­áj­a a következő mondókában: „Gelegenye csutkája Állj, á­lj, Isten babája!“ melylyel a kisded, valami szegletbe támasztat- Tan, megállásra biztattatik. Bubucsi, a cwkai eső hangjainak kettőzte­­tése — ősi képzővel : bukó, kis bukó , béka, hal, p. Vízi bubucsi Kerti bukucsi Mezei szöcske!“ (Találó mese. L. K­r i ■ a vadr. 342.) B­e­l­b­e 1 székely szó (1. Magy. Tájai. 36­1.) a bel­aó bölcső első tagjának ismétlése. Innen b­e­l­b­e­­­n i­s bölcsőben alulni. B­e­r­b­e 1 al­tató MD. Bibi =­ bibe, kis seb, sebecske, fájdalom, b­i­b­i­s = sebes, fájós, „kis babának bibis a ka­csója!“ azaz, hogy sebes, vagy csak amúgy fáj. Csecse a csinos, csicsoma s­ók gyökhang­­zóinak ikerítése, — az e és i gyakran váltakoz­ván , annyi mint: szép, jó. „C­s­e c­s­e b­a­b­a“ 1 3 szép vagy jó gyermek, azért n­n csak kisel­­gőleg, három dicsérőleg is használtatik. Monda­tik csecsé­s-nek is: — csecs­e-böl lesz c­s­e­­cse-becse (mint: csetepata, cserebere, stb.) , apró ékszerek, czifraságok —joujoue. C­s­i­c­s­i, a csitt! hallgatást, csendet paran­csoló szó első hangjainak kettőztetése, ezzel nyugtatják, altatják el a kisdedet, innen c­s­i­c­s­i­­g a­t , csicsi mondogatásával altat. (L. M. ny. szót. 979. 1.) Ejtetik igy is cs­ücsü, honnan c­s­ü cs­ü 1­­ vesz el marad — és : ül. „Csücsülj le szépen“ s ülj le s maradj veszteg. Az ü alhangu­­i-vá változván, lesz : csücsú, mely szintúgy hasz­náltatik, mint csicsi és csücsü, innen csücsül — alszik. (L. M. ny. szet. 1080.) „Ha szíhatok borocskát A gondjaim csücsül­nak.“ (Csokonay.) Továbbá a cs­­­er­e­k lévén, csúcsá­ból lesz : kucsu, k­uczu, mely altató szó a szé­kelyeknél van szokásban. — (L. M. Tájszót. 123. 1.) Dada, a csajka két első hangjának kettőzte­tése : dajkácska. Közönségesen vén asszony értetik ugyan alatta : agg da da. (L. M. ny. szót. 1171. 1. a d­a d­o g á a tói ?) — azonban b­á­­b­a szintigy jelent dajkát (Hebamme) és vén asszonyt, boszorkát (déli bába, vasorru bába stb.) ez utóbbi jelentés tehát onnan származhatott, mert d­ajkáknak rendet­en idősb személyek vé­tettek. G­u g­u! ebből ghi­dolni, G­u g­u! igy mond­ják a kis gyermeknek, hogy guggoljon le, elő­fordul a következő gyermekjáték­ban : a gyer­mekek összefogódzva mindig gyorsabban kerin­­getnek, s mind gyor­sabban ismé­tlve mondo­gatják „Hull hull divó, férges dívó, Hull hull divó, férges divó“ s!b. míg végre a „gugu“ !! szóra mind gyorsan le­guggolnak, s a ki elesik, mint férges dió, kilép a körből. Kukucsi a kukkan­tani, kukucsál­­n­i-ból , kukucsáló, nézegető. „Künn es kukucsi, benn es kukucsi.“ (Ablak. L. Kriza Vadrózsák, 341.1.) K u k u c­s ! ! nézz ide, igy mondják a cse­csemőnek, ha meg akarnak győződni, vájjon megnézi,­­ észre veszi-e már a tárgyakat. Lili, — liba első szótagjának kettőztetése a. m. kis liba, libácska, — de igy hívják a ré­­szét is. M o m o, a mocsok első szótagjának kettőzte­tése a mocsok, piszok, különösen a kis gyer­­mek orrában levő. Momos az orrod. TORKOS SÁNDOR. (Vége következik.) Jandó nedvességet nyerne; a mélyedések és tavak, melyek a haltenyésztésre feltartatnának,a száraz időben a levegőt nedvességgel elárasztanák, és azon tájakban a hasznos harmatot előidéznék, és ez által a gabna is táperőt nyervén,­ökéletes­­ségét nyerné, — e tekintetben az idei nagy szá­razságban meggyőződést lehetett szerezni a fő­­herczeg Albrecht bék­és uradalmában, hol már tetemes darab föld fogazatott el a Dunavíz ki­ömléseitől, de egy nagyon czélszerű csatornázási rendszer alkalmazásával. Szinghoffer Mátyás, Fogarasi Mihály czim. püspök és rega­­lista beszéde a szebeni országgyűlés septemb. 8 diki ülésében. (Folytatása és vége.) Így történt ez a pragmatica sanctio alkalmá­val is. Erdély a pragmatica sanctiot 1722 már­cius 30 -án öná­lólag fogadta el és határozta el; de a mint a beczikkelyezés mutatja, 1744-ben az 1723-diki Magyarországban történt elfogadás formája alatt. Én tehát igen helyesnek tartom azt, hogy a jelen határozat csak ad hoc értelemben történ­jék, hogy semmi későbbi eshetőségnek praeju­­diciumára ne legyen. Harmadszor említem meg azokat is, kik e jobb oldalon hiányoznak, és itt ismét arra kérem a magas házat, ne vegye ezt oly értelemben, mint­ha én ezen hézag által az országgyűlés jogosult­ságának legkisebb akadályát is akarnám érin­teni. Én tudom azt, hogy a­kik önként mon­dottak le jogukról , azok az országgyűlés jogosultságának hátrányára már nem lehe­­nek. (Helyes! Bravo !) Hanem van mégis valami, magas ház­­ abban, ha mi világo­san és tisztán kimondjuk azt, hogy ezen jelen határoz­at csak ideiglenes és csak ad hoc termé­szetű ; van mondom, e kíméletben valami, mi nem akadályoztatni, hanem talán előmozdítani fogja azon kívánságot, melyet maga a magas ház válaszfeliratában kijelenteni jónak látott, t. i. hogy ez a jobb oldal mielőbb népesedjék, mert én legalább azt hiszem, hogy e hé­lget leginkább a Reichsrathtól való idegenkedés átül­te, és ha egyszer az országgyűlés ezen már túl­tehette magát, és ha majd akkor az egész ország újabb alkotmányos szerveze­t fog itt a tárgya­lás szőnyegén lenni, több kedv, több készség és akarat fog mutatkozni azokban, kik most tőlünk még mindig elzárkózva vannak. E nézetek azok, melyek engem it arra bíznak, miszerint én úgy értelmezzem ezen felhívás telje­sítését és úgy kívánjam a magas ház által is vé­tetni, hogy ez mint ideiglenes ad hoc jellemű és a végleges eldöntésnek hátrányára nem szolgá­ló határozat. És hogy még egynéhány szót szól­jak magáról a kérdésről átalánosságban, azt sem átallom e magas ház előtt nyilvánítani, hogy én a kiegyenlítésnek nem ellenes nem hátráltatója, hanem előmozdítója és ha tőlem függne, siette­­tője óhajtanék lenni. (Helyes! Bravo !) Két szempont, két irányadó szempont van ezen úgynevezett magyar kérdés körül. E két szempont úgy helyezte el magát, hogy egyik is, a másik is mintegy végleteket képez : az egyik a politikai , a másik pedig a jogi szempont. A tisztán politikai szempont nem látott az októ­­ber 20 -i i diploma és február 26-diki pátens elfogadásában semmi akadályt, semmi nehézsé­get, hanem csak előnyöké*, még­pedig nagy­szerű anyagi előnyöké*, mely­ekre az országnak szüksége van. A politikai szempontnak is van* nak jognézetei , ezek visszautasíthatlanok , mert az ausztriai birodalom egysége és nagyha­talmi állása, a politika­i szempontból európai szükségnek tűnik fel (Helyes). Ezt minden di­plomata, minden egészséges politikus elismeri és vallja (Helyes ! Bravo!) A pragmatica sanctio elválaszthatlan kötelet és kapcsot kötött a magyar szent korona tarto­mányai és az ausztriai tartományok között ugyanazon egy uralkodó fő alatt, így tehát Magyarország és Erdély — és a magyar szent koronának többi részei szintén az összbiroda­­lomnak kiegészítő részét teszik ! Nem lehet tehát politikai szempontból tekintve a dolgot tagadni azt, hogy nemcsak vannak közös ügyek, melyek az öszbirodalom ügyei, hanem kell azok közös tárgyalásának is létezne, kell egy oly szerve­zetnek lenni és pedig az ocs. diploma után al­kotmányos szervezetnek, a­mely ezen közös ügyek felett intézkedjék és határozzon. Ez, maga a ház­­ a politikai nézet, és kik ezen távcsövön néznek, e syllogismushoz ragaszkod­nak. De vannak másrészről olyanok is, kik a törvény szilárd vértjét öltik magukra, és a jogér­zület, a jogosság és alkotmányos érzület megint jogosítva van, hogy e kérdésben a magáét el­mondja s an­nak eldöntésében részt vegyen. A jogfolytonosság elve állíttatott fel, de a jogfoly­tonosság elve a tények folytonosságát és az ab­ból eredő változásokat föl nem tartóztathatja. (Helyes!) Én valamint h­ajtom, úgy azon meg­győződésben is vagyok e kérdés iránt, hogy e két szélső pont közeledni fog egymáshoz, mi­nt a legjobb, a legszilárdabb fejedelemnek akarata legyőzi elvégre is a vonakodásokat, melyek egyik részről még fennállanak, és óhajtom lelkemből, hogy minél hamarább megtörténjék; óhajtom, hogy ezen birodalmi tanácsba való küldés a ma­gas ház kebeléből, úgy vétessék künn, mint a mely a jogoknak nem praejudicál; úgy vétessék künn, mint a­melyet az opportunitás elve ne­künk javasolt. Óhajtom, hogy ebből az idegen­kedés ne erősödjék meg, hanem hogy ez áthidaló legyen arra, hogy azok, kikben idegenkedés van, azoknak is az útja az erdélyi országgyűlésnek e lépése által könnyíttessék. De ezen nézetek kétségkívül olyanok, me­lyek az országgyűlésnek is tanácsolják, hogy minden nyilatkozatai­, minden határozataiban a jogérzületet magát is kímélje , tanácsolják azt, hogy alkotmányos formák iránt minden­kor ragaszkodással és tisztelettel viseltessék, és a­mennyiben én az előttünk álló jelentésben ezen n­ézeteimet fel nem találom, a­mennyiben habár magam is egy igénytelen tagja voltam azon bizottmánynak, abban kellő világosságot, kellő indokolást és a jogérzületnek kellő kifeje­zését nem találtam, annyiban felhíva érni,ém ma­gamat ezen nyilat­ozatom megtételére. És mivel Obert da Wittstock képviselő urak előadásai, az én nézeteimhez közelebb esek, az ő módosítá­saik nézeteimet megközelítvén, részemről is azok mellett kivánok szavazni. (Bravó!) Különfélék. Pest, oct. 20. * Csikszékben a harmadik választás alkalmá­val N­a­g­y Lajos picsiki alesperes és Puskás Ferencz, volt 1861-ki főjegyző, választattak meg országgyűlési képviselőkké. •Lászlóffy Antal, erdélyi kir. hivatalos, biztos értesülés szerint cp. kir. tanácsossá ne­veztetett ki. * A pesti vízvezeték ügyében működő központi bi­ottmány f. hó 17-én gróf Szapiry Antal elnöklete, alatt hosszabb elnapolás után ismét összeült. Miután az elnök a bizottmány tagjait üdvözölte és a beérkezett tervekről érte­sítette, elhatároztatott: a beérkezett és még be­érkezendő tervek tagjaió­­­s pártatlan megítélése érdekében, a Rottenbiller úr elnöklete alatt kép­zett, s Hollán, Preyer és Stephani urakból álló motani albizottmányt még több szakértő tekin­tély­lyel megerősbíteni, éspedig részint az elnök, ré­gint egyesek ajánlata nyomán e czélra Clark, Zsigmondy, Szumrák, Ganz, Mikoleczky, Zsa­­nozsil, S­iedemann, Walland, Schnedar, Reiter, Mayer, Bucher, Höltzel és Kotzo urak leendnek felhívandók. Ezen albizottság működése mellett a több alosztályba felosztandó jog­ pénzügyi sza­kasz is tevékeny lesz az alapszabályi terv, a pénzügyi terv elkészítése és a községgeli ta­nácskozások terén. Az ülés folytán az elnöklő gróf azon örvendetes közlést téve, hogy külföldi útjában több előnyös pénzügyi ajánlatokat ka­pott a vállalat érdekében. * Az őszi lóverseny a pesti gye­pen tegnap tartatott meg, rendkívül kis­számu közönség jelenlétében, a­minek egyik oka talán az is lehetett, hogy a verseny épen déli 12 óra­kor kezdődött. Az idő igen kedvező volt,­­ a ló­verseny a következő eredményekkel folyt le : 1. A császárdíjra (100 arany) 18 nevezett ló közül futott 11, nyertes gr. Kinszky Octavian „Graue Schwester“ 2 év. pd. kanczája, második volt gr. Wenkheim Rudolf 2 év. sárga k.-ja. I II. Az aláírási díjra (3000 h) 12 neve­zett ló közül futott 3. Nyertes gr. Henckel n Gi­­les the First“ 3 é. p. m. Második volt gr. Eszter­­házy Mihály Northocuntrymann 3 é. p. n. III. A vándorló ivadék versenyben 7 nevezett ló kö­ül futott 2. Első hg Kinszky Handsome Doe p. b. — Második gr. Kinszky Oct. Sheet Anchor p. m. jo. — IV. A vadász­­versenyben 3 nevezett ló közül futott 2. Első Semsey Lajos „Culonell“ 4 é. t. m.-je, a tu­lajdonos által lovagolva ; második gr. Kinszky Oct. „Hogy volt“ 5.­­4. paripája. V. A­lig Esz­­terházy dijra (500 ft) 15 nevezett ló közül futott 7. Első volt gr. Pálffy Pál „Transylvanian“ 3 é. s. m. je ; második ifj. hg Eszterházy Pál „Wa­­ternimph“ 3 év. s. k.-ja, — VI. Az eladó verseny­re nevezve volt s futott 3 ló. Első gr. Wenkheim R. „Alföld“-je volt. A szerdára hirdetett akadály verseny is tegnap tar­­tatott meg. Futott 2 ló , s győzött gr. Eszterházy M. „An­ya“-ja. * Dr. Schmid György — hír szerint — a magy. kir. egye­tmen a törvényszéki bonc tan magánelőadójává neveztetett ki. *Körösladányról írják nekünk, hogy az ottani birtokos­a. Wenckheim család nemfskeblüleg 30 szűkölködő eltartását vállalá el, és ezenfelül 100 m. búzát adott az inségi bi­zottmány rendelkezése alá. Mely jótékony intéz­kedésért ama­­lgos család iránt, a mely már ezelőtt is sokszor éreztette kegyességét a község­gel, új bálóra van kötelezve K.-Ludány lakos­sága. * Dr. Rómer Flóris régészeti előadásait a m. kir. egyetemen már taval is igen szép számú hallgatóság (majdnem 100 ifjú) kisérő folytono­san feszült figyelemmel. Ezen körülmény, és az, hogy Rómer előadásain bárki is megjelen­het, arra ösztönöz bennünket, miszerint figyel­meztessük a minden rendű tanulni vágyó ifjúsá­got, és általában a fővárosunknak a hazai tudo­­mányo­ság által érdekelt lakóit, hogy a t. tudós úr az idén is tartand az egyetemen ily felolvasó, sokat, még­pedig az éremtanból, különös tekintettel a m­a­gy­a­r középkori érmek­­r­e, minden szombaton d. u. 5—6 óra között, és

Next