Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-01 / 4115. szám

utasítást vették Chojnacseitól, hogy az első oroszt, kit előtalálnak, szúrják le, stb. — Mennyi áll e „té­nyálladék“-ban, annak felelősségét az orosz hatóságra bízzuk. A nemzeti kormány a titkos sajtót is működ­teti. A forradalmi polgármester közli azon újab­ban elfogatott előkelő polgárok névsorát, kiktől Berg Ibnok a Muravieff-féle rendszer szerint hó­dolati felirat aláírását akarta kicsikarni. A­mi a lengyel ügy diplomatiai állását illeti, a „Times“ azon körülményt, hogy, mint hallja, Niel francziá t így Pétervárra küldetik, oda magyarázza, miszerint Francziaország háborúra készül Oroszország ellen. Ugyanis a franczia császár a krími háború kezdete előtt hasonló el­járást követett, közvetlen felszólítást intézett t. i. — mint jelenleg — Miklós czárhoz, a­mi si­ker nélkül maradt. Az olasz háború kitörése előtt szintúgy küldetésben járt Niel tbnagy Tu­­rinban, látszólagos békejavaslatokkal; ily látszó­lagos villámhárító megbízatása lenne a „Times“ szerint Niel tbnagynak most is, s a kétségtelen visszautasítást háború fogná követni,mint akkor, most is. A csatatérről nevezetesebb összeütközésekről nem igen vannak tudósítások. October 25 k én Radom kormányzóságban Kuznica falu mellett jelentéktelen összecsapás történt kis lengyel cso­port és oroszok közt. A lengyelek azonban a na­gyobb számú orosz csapat­ támadását visszaver­vén visszavonultak, néhány halottét, 2 sebesültet s 5 foglyot hagyván hátra. A lublini kormányzóságba a gallicziai hatá­rokhoz közel eső Tomaszow városka mellett 26- kan 40 főből álló lengyel csendőrcsapat vonult be, a vámpénztárt magához vette, s onnan az or­szág helyébe nyomult. Lubin közelében folyto­nosan czirkál 200 főből álló két kis lovas csa­pat, az oroszokkal folytonos csetepatéban van, az orosz postát, futárokat s őrjáratokat szünte­len zaklatja, s ezt az egész kormányzóságban működő lovas csapatok rendesen folytatják. Kö­zelebbről a Lublintól Zamosc felé vezető úton a postát állították meg, s az elvett levelek és csomagokról a conduktornak nyugtát adtak. A „Czas“ szerint Wan­gorski megveretése da­czára folytonosan gyarapodik a felkelés a lub­lini kormányzóságban, melynek erdeiben folyto­nosan újabb csapatok szervezkednek. Wier­­biczki ellen, ki e területen működik, az oroszok most több csapatosztályt indítottak meg. A Jurkovicae mellett 21 én folyt küzdelem alkalmával a többek közt Elg­a Albert reformá­tus lelkész is elesett, ki a kaszásokat vezető, s a felkelés kitörése óta tevékeny működése által nevének nagy becsülést vívott ki. A „Dzennik pow.“ hivatalos lap Uszakow­­loknak Czachowski ellen vívott küzdelméről tett jelentését közölvén, megjegyzi, hogy a felkelő se­reg gallicziaiak, francziák és olaszokból állt, kik vontcsövű fegyverekkel voltak ellátva, s 3 hónapon át gyakorlák magukat Gallicziában a fegy­verforgatásb­a­n. Más oldalról vett tudósítás jelenti, hogy a gal­­licaiai határokon az utóbbi négy hét alatt mint­egy 3000 fegyvert, megfelelő vágó­szereket, kö­zel 12 mázsa lőport, 50,000 golyóstöltést stb. fog­lalt le az osztrá hatóság, melyeket részint mint szál­lítmányt őrszemei, részint motozás útján rendőr­sége fedeztek fel. Lehet képzelni ebből, mennyire megy a Lengyelországba szállított hadikészletek mennyisége. Az orosz katonaság, mely az osz­trák hatóságok által előre értesítve­ volt, készü­letet tett részint elfogására és üldözésére a kö­zelgő szállítmányoknak és csapatoknak, ha a ki­jelölt helyre későn érkezett, részint átvételére, ha azt már az osztrák hatóság elfogta. Angolország. Az angol lapok közlik a turini angol nagy­követ elbocsáttatására vonatkozó hivatalos leve­lezést. Russell lord sept. 10 én írta Hudsonnak, hogy a kabinet többsége elfogadja lemondását, nyugdíjat biztosítván számára s helyeselvén ed­dig tett szolgálatait. Hudson maga nyilvánította azon óhajtását, hogy vissza akar vonulni a kö­­vetségi állomástól. Russel felhívta Hudsont, hogy nyújtsa át az olasz királynak a visszahi­­vatási rendeletet s biztosítsa az olasz királyt, hogy Anglia mindenkor őszintén óhajtja fentar­­tani Olaszország függetlenségét. Hudson erre oct. 4-ről írta Russell lordnak, hogy a király kérdezte őt, miért hagyja el az olasz udvart, mire Hudson azt válaszolta, hogy lemondási szándékáról már rég értesítvén az angol külügy­minisztert, attól azon választ nyerte, hogy mihelyt nyugdíjra jogot formálhat, lemondása azonnal el fog fogadtatni. Russel­lord egy Elliothoz inté­zett sür­önyben tagadja, hogy Hudsonnal szem­ben a fentebb,, említett kötelezettséget magára vállalta volna. Ő Hudsonnak, mint írja, egy más nagyköveti állomást ajánlott, hanem Hudson nem fogadta el. Elliot válaszolja Russelnek, hogy értesítette a királyt azon félreértésről, mely Russell lord és Hudson közt fennforgott. — A kölni lapnak írják Londonból, hogy a már említett reunió Czartoryski herczegnél f. hó 16-án ment véghez. Kevesen voltak a hivatalo­sok, de mindannyian befolyásos s jelentékeny egyéniségek s a sajtó részéről is csak azok, kik Lengyelország sorsa iránt kiváló érdekkel visel­tetnek. A reunió egy magán meetinggé alakult át. Harowly lord vezeti az elnökséget és a mee­­tinget maga a herczeg nyita meg a jelen levők­hez intézett rövid beszéddel. A herczeg ismét melegen ajánlja, hogy Lengyelország hadviselő félnek ismertessék el, Anglia jelentse ki, hogy Oroszország elvesztette birtokjogát Lengyelor­szágra nézve. Az értekezés tárgyát egyébiránt azon théma képezte, hogy lehetne az angol kormányra ez irányban hatni a választások ál­tal. A jelenlevők nagy része elismerte, hogy az angol kormányt reá lehetne venni a fentebbiekre, csakhogy sok nehézség után. Legfőbb lenne a lengyeleknek hadviselő felül való elismertetése, mert ekkor az angol alattvalóknak például hadi készleteket is lehetne szállítani a lengyelek számára; továbbá ez esetben a lengyelek köl­csönt is köthetnének Londonban s végre az orosz kormánynak sem lenne bátorsága oly em­bertelen kegyetlenséggel bánni el a lengyelek­kel, mint a­zt eddig tette. A reunió abban álla­podott meg, hogy a jövő hónapban Londonban egy nagyszerű meeting fog rendeztetni a len­gyelek érdekében. — Ezen londoni nagy men­­tség után következnének a vidéki városok tün­tetései. — A kölni lap londoni levelezője írja, hogy Russel­lordnak Blairgowrieban történt fellé­pése után Palmerston sürgette a külügyminisz­tert, hogy a Blairgowrieban tartott beszéd szel­­lemében küldjön egy táviratot Szent Pétervárra. Russel elfogadta Palmerston indítványát és e körülményből magy­arázható meg az, hogy Na­pier lord megbizatott a blairgowriei beszéd szel­lemében fogalmazott sürgönyt felolvasni Gorcsa­­kosfnak­. Napier már végre akarta hajtani a kül­ügyminiszter rendeletét, midőn egy ellen­rende­let érkezett. Mint levelező értesül, ezen ellenren­­deletnek­ Ausztria közbeszólása lett volna elő­idézője. Franciiaország. A „Mór.“ oct. 28-ai száma két császári rende­letet közöl a tengerészeti miniszter jelentésének elbocsátásával, melyek együttvéve a franczia marina átalakítását és javítását c­élozzák. A­i­­hirdetett rendeletek elsője az újonczozás mód­ját, s a szolgálati idő kiterjedését szabályozza, ezentúl a besorozott franczia­ államtengerész rendes szolgálati kötelezettsége csak hat évre fog terjedni, s ekkor lép ama tartalékba, honnét csak nagy szükség esetében szók­tathatik be. A második rendelet az előléptetésekre vonatkozik, s azon próbatétek minőségét szabályozza, me­lyek eddig a gyorsabb, és érdemszerinti előme­netelnél nagy akadályal merültek fel. Mind­két rendelet a lapok általános helyeslésével találko­zik, olyannak jelentvén azokat be, mint a­me­lyek az ősz szerinti szabadság igazságos követe­léseivel öszhangban állnak. Az első eset, hogy a napóleoni kormány egy eljárása a bourbonisták nyilvános helyeslésével találkozik. A császárnét 26-án hiába várták Toulonban, a felettébb zavargó tenger miatt az elindulással annyira kelle késnie, hogy csak más­nap este várathatott Toulonban, hol ő felsége — a táviró előjelentései szerint semmit sem fog késni, sem­mit meg nem tekint, hanem legott a megérkezés után a vasúton Pária felé indul, hol a déli pálya­főnél a császár fog reá várakozni. Madridból jö­vő tudósítások még folyvást azon ünnepélyek és szertartások elbeszélésével telvek, melyek a csá­szárné ott léte alatt a világ gyönyörködtetésére eszközlésbe vétettek. Említik ezek közt, misze­rint Izabella királynő a távozó császárnénak egy arany karpereczet adott r­i c u e r d­o bevé­séssel, melynek értékét ékszer választékai s gyöngy terhei mutatják. Olaszország. A kölni lapnak írják, hogy az olasz kamarák i. é. nov. 10 én fognak összeülni s tárgyalások­nak nagy élénkséget jövendölnek a jólértesült körök, mert az ellenzék, mely most nagyobb számmal lesz képviselve, mint a múlt parlamenti saison alatt, el van határozva erélyesen lépni fel. A vita sarkpontja a financziális kérdés lesz. Az államvaspályák eladatása tárgyában is nagy az ellenzék. Az államvaspályákat ugyanis egy tár­saság akarja haszonbérbe venni, s ezen társulat­nak a képviselők közti barátjai azt állítják, hogy ezen társulat ajánlkozása sokkal előnyö­sebb, mint az eladatási szerződéstervek.­­ A „Pungolo“ írja, hogy Francziaország felhivta az olasz kormányt Mexicót, mint császár­ságot ismerni el, s hogy Visconti-Venusta köte­lezte volna is magát a franczia császár akarat­á­nak eleget tenni. Németország: Frankfurtból Írják October 28-káról: Az úg­­y­nevezett „nagynémetországi“ gyűlés ma d. e. 11 órakor kezdődött, 300 —400 tag jelenlétében. Lerchenfeld üdvözli a nagy-németországi reform-egyesület nevében a jelen voltakat. Sze­rinte soha sem sejtett erőben mutatkozik most az önérzet a német nemzetben. A „nemzeti egy­let“ politikáját a kétségbeesés politikájá­nak nevezi. Ausztriát kilökni Németországból annyit tenne, mint lábbal tapodni egy ezeréves traditio minden emlékeit s kilökni nem is ké­pes senki. Minden német szív fellázadna ez el­len. — Megbukott ugyan az ezen egylet által javaslott delegátusi terv, de helyébe a szövetsé­gi reform-acta állott; —­ ez pedig a fejedelmek ajándéka, melylyel ha ezelőtt tiz évvel kínálnak meg, a legnagyobb készséggel fogadtatik. De a német fillérkedik, roszül, ha a legjobbat kapja is ajándékban. Nem a porosz kormány az, mely meggátolja a reform-okmány foganatossá tételét, hanem a porosz nép legnagyobb ré­sze, mely most szemben áll kormányával s meg­egyezés sem egy könnyen remélhető. A „Nagy- Németország“ reformegylete szereti Poroszor­szágot, mivel Németországot ép úgy nem tudja nélküle képzelni, mint Ausztria nélkül. Minő után lenne Németország egyesíthető, az a vá­lasztmány ajánlotta programm tárgya. Miután Lerchenfeld közfelkiáltással elnökké választatott, alelnököket és titkárokat jelöl ki. Erre a müncheni Wydenbrugka választ­mány által határozott következő programmot olvassa fel : I. A gyűlés hazafias tettnek ismeri el a német fejedelmi gyűlést, melynek műve a reform okmány. II. A gyűlés t. i. a reform okmányban alkal­mas alapos lát Németország alkotmányának szi­lárdabb egységre és nagy szabadságra való fej­lesztésére s elfogadására szavaz. III. Reméli a gyűlés, hogy mindazon kormány és országos képviselet, melynek közre kell mű­ködnie az összes Németországra szóló szövetségi okmány elkészítésében, meg fogja gondolni a következményeket, melyeknek be kell következ­niük, ha a reformokmánytól vagy megvonja hoz­zájárulását, vagy el nem fogadható feltételek­hez köti. IV. A gyűlés helyesli, hogy a még hiányzó egyetértés létesítésére, a reformació alapeszmé­jével egyesíthető minden előmozdító eszköz fel­­használtassék , de ajánlja, hogy a meg nem ol­dott ellenkezések mellett a reformokmány ke­resztülvitele a fennálló jog határai közt s név­­szerint a beleegyezett államok képviselőinek mielőbbi összehívása által mozdittassék elő. A mennyiben a reformokmány revisiójára lenne szükség, a gyűlés sürgetőleg ajánlja a kö­vetkezendő javításokat: 1) A maga eredeti szer­kezetében kell visszaállítani a reformactó 14-ik czikkelyét (mely a szövetségi pénzügyek meg­határozásáról szól). 2) Azon elv újra elfogadását, mely szerint a szövetségi alkotmány változtatá­­sára és bővítésére 21 szavazatból 17 elegendő (11-ik czikkely). 3) Egy két évi időszak el­határozása a három évi helyett a szövetségi kép­viselők gyűlésére. 4) Egy oly szabály felvétele, mely által a szövetségi képviselők gyűlésének rendszeres működése a föloszlatás esetében is bátosítva legyen, név szerint azon elv kimondá­sával, hogy az új választások meghatározott idő alatt véghez menjenek. A programm czikk­enként egyhangúlag elfo­gadtatott, mint már a telegráf jelenté. — Karlsruhe, oct. 24. A badeni nagyhg egy hozzáintézett országos felirat átadóihoz kö­­vetkezező szabadelvű szavakat intézett: „Benyomást tettek rám az épen felolvasott irat kifejezte érzelmek. Legyenek önök meggyő­ződve, hogy az ország lakói nagy részének itt ki­mondott érzelmeit nagyrabecsülöm és hálával fogadom. Különös örömömre szolgált annak hallása, hogy népem ezúttal is velem tar , s tet­teimmel való megegyezését nyilványítja. Szíve­sen mentem Frankfurtba, hogy a haza legdrá­gább ügyei fölötti tanácskozmányokban részt vegyek, habár nem ismertem a teendő indítvá­nyokat ; a valódi hazafinak szilárdnak kell len­nie megyőződésében, és annak idején erősen küz­denie érettek. A­mit tevek, csak kötelességem teljesítése volt; de a nemzet legféltettebb kincse iránti lelkesedés erőt adott, hogy czélomat, mond­hatom czélunkat, tántorít­atlanul kövessem. Ha nem az volt elérve, mit kivovtunk és reméltünk, mégis hatalmas lépés történt előre; el len ismerve szüksége annak, hogy a német alkotmány javíttas­sák. Ezen vívmányhoz ragaszkodjunk, ez czélhoz vezet. Hogy a német alkotmány újjáalakításának művénél úgy, mint a német nemzetnek jogos igénye van hozzá, népem négy többségéne­k tá­mogatásáról biztos lehetek, újabb erőt ad, hogy e czélra, mely értem egyik legfontosabb felada­ta, rendületlenül törekedtem. Reméljük, hogy meggyőződésünk,ha nyilta­n és bátran kimondjuk, valósulni f­g, s egyesüljünk ma kézi­dással beval­lására annak, hogy szilárdak és egyek maradunk azon érzelemhez, mely egyesít minket. Ez érte­lemben kérem önöket,hogy köszönetemet fejezek ki azoknak, kiknek nevében hozzám jönni szí­veskedjek.“ — Berlinből Írják odt. 27. A holnap Frank­furtban átadandó dán jegyzék, hir szerint, ma est­e érkezik meg ide. Úgy vélik, hogy halo­gató és ki nem elégítő lesz. Dánia azt a hírt ter­jeszti, hogy az executio létesítése esetében os­tromzár alá venné a német kikötőket, s számít­hat az ostromzár éki mérésére Franczia­ és An­­golorsz­ág részéről. Mia az executio valóban léte­sülne, aligha kezdődhetik még vagy három hétig, s decemberben maga a fagy veszi zár alá a ki­kötőket. December elejéig különben sok jöhet közbe, mi­által az executio haladékot szenved. — Az „Eibe mellől“ írják a kölni lapnak ugyancsak odt. 27 ikéről. Minden arra mutat, hogy Dániának valamint kormánya, úgy népe is a Holstein elleni executio megkezdését „casus belli“-nek fogja tekinteni, s ahhoz képest teszi intézkedéseit. Holstein megszállása minden te­kintetben ellenséges megtámadásnak fog vé­tetni. Az executio, mely abból állana, hogy Németország 6000 embert sétáltat majd Hol­­steinba, így nem maradhatna annyiban. — A kérdés úgy alakul, hogy Németországnak egész Skandináviával, s tán hatalmasabb el­lenségekkel is szembe kell szállania. Ez pe­dig alig lehetséges a német szövetségi hadügyek újraszervezése nélkül. Megfejthetlennek tartjuk, mi bírta rá Dániát, hogy háború oknak tekintse az executiót. Két képen igyekeznek ezt magya­rázni. Egyik szerint Dánia a jelen pillanatot igen alkalmasnak találja a provisorium megszünteté­sére, és Schleswig végképi bekeblezésére számít Svédország segélyére, Francziaország támoga­tására és Németország jelen helyzetére, melynél rá nézve kedvezőbbet ne­m igen remél. Másik ok azon aggodalom lehet, hogy ha egyszer német hadak szállják meg Holsteint, s azok oda ideig­lenes igazgatást visznek be, s időközben trón­változás vagy más váratlan esemény jön közbe, Schleswig is elszakadhat, s a dán birodalom is feldaraboltatik. Amerika. New­ Yorkból f. hó 17-ről írják, hogy Lee had­serege a bulls-ruai csatasik legnagyobb részét tartja megszállva. Meade tábornok társzekereit Alexandria felé küldötte vissza, s Centreville mellett foglalt állást. Hire jár, hogy Davis elnök rövid idő múlva át fogja venni Bragg hadseregé­nek vezényletét. — Chattanogjából jelentik, hogy f. hó 1- én a déliek ágyúütegei kényszeré­tették Bragg tábornokot a Missionaire hegység­ről elszállítani főhadiszállását. — Az amerikai választásokról írja az „Opin. Nat.“, hogy Lee tábornoknak ellenséges had­mozdulatával épen egy időben történtek a penn­sylvaniai és ohiói választások a new-yorki Ti­mes nem gyöss eléggé kiemelni ezen választások jelentőségét. Ezen választ­soktól függött hely­benhagyni vagy kárhoztatni a háború folytatását a separatisták erejének teljes megtöréséig. Mint a „Times“ írja, a választásoknál két párt volt, egyik a béke, a másik a harcz pártja. Mind Pennsylvániában, mind Ohióban roppant több­séggel győztek a háború, az unió barátai, a oly követeket választottak, kik eddig is az unió helyreállítása érdekében a legvégső eszközök használatára is készeknek a Távirati Jelentések.­ ­ — Berlin, oct. 30. A „National Ztg“ így osztályozza az eddigelé ismert 345 választást: a haladási párthoz tartozik 140, bel­eértve a kettős választásokat is; a bal középhez 82, új megválasztott szabadelvű 19 ; ó-liberalis 7 ; Let­te párt töredéke 4; egy párthoz sem tartozó sza­badelvű 4. Szabadelvű majoritás körülbelül 260; clericalis 24; conservative 37 ; lengyel 26; sza­vazatképtelen 2. Hét választás eredménye még nem tudatik. . — Frankfurt, oct. 29. (Éjjel.) A szövetség­gyűlés mai ülésében tett dán nyilatkozat han­goztatja a tettleg tanúsított készséget, hogy Hol­stein­ és Lauenburgnak, a külön ügyeket illető­leg teljes alkotmányos szabadságot, a holsteini rendeknek pedig a közös ügyekre nézve, a­meny­nyire azok a herczegséget illetik, ugyanazon tör­vényhozó­t engedményező szabadalmat ad, mi­lyent a birodalmi tanács a királyságra nézve gyakorol. A­mennyiben pedig a szövetségi köve­telések tovább a nem-német országrészekhez­ alkotmányos viszonyok megváltoztatására c­é­­loztak, a király ily határozatokat nem teljesít­het,­­ minden ilynemű követelés nemzetközi, te­hát executio által el sem érhető. A mart­usi rendelet által a kormány a szövet­ségnek eleget tenni szándékozott; az annak vis­szavételére tett követelés, nem azon rendelet el­len van irányozva, mely a herczegségeknek a a törvényhozó­ és engedményező jogot megadja; a többi határozatokat illetőleg, a kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni, az ,­dta változtatásai­ra vonatkozó kiegyezkedés végett, melynek a kormány tehát e tekintetből csak ideiglenes jel­lemet tulajdonít. Végre azon akarat nyilvánítta­­­tik, miszerint minden pontban, hol a szövetségi országos­ra kivánt önállóság és egyenjogúság még elengedőleg biztosítva nem látszatnék, a szö­vetség megelőztessék. A második nyilatkozat a londoni szerződő ira­­ta­inak együttműködése alatti tárgyalások mel­lett szól, Russel grófnak sept. 29-röl kelt jegyzéke értelmében. Az „Europe“ állítólag hivatalos kútfőből je­­lenti : A török budget 1863—1864-re bevételek­ben 3 010,539, kiadásokban pedig 2 969,004 zacskót tesz, e közt 874,375 zacskó a közadós­ságra marad, tehát felesleg 41,535 zacskó. — Berlin, oct. 29. (Éjjel.) A porosz követ választásoknak négy­ötödénél már több tudva van, e közt 39 conservativ létezik. — Frankfurt, oct. 30. An „Europe“ közli a dán követ által a német szövetségi gyűlés leg­utóbbi ülése elé terjesztett kijelentés szövegét. Ez így szól: Az executionalia határozat az 1858. febr. 11 ki és aug. 12 iki, az 1860. mart. 8-iki, az 1861. febr. 7-iki, és az 1863. jul. 9-iki német­szövetségi végzések keresztülvitelét törekszik elérni, a mennyiben ezek még végrehajtva nem volnának. A dán király teljesité a német szövet­ség kívánalmait, a­mennyiben ezek a herczeg­­ségek alkotmányos állásának változtatását, s azoknak a monarchia nem a német szövetséghez tartozó részeivel leendő annyira rettegett egye­sítése elleni védelmét érdekelték. Ő a herczegsé­­geknek nemcsak a magok ügyeire nézve teljes alkotmányos szabadságot, hanem a közös ügyek­ben is — a törvényhozást és adómeghatározást il­letőleg — hasonló jogokat adott, a­minek a dán országtanácsot megilletik. Amennyiben azonban a német szövetség követelései az alkotmányos viszonyok megváltoztatásába, s a nem a német szövetséghez tartozó tartományok fejlődési sza­badságának akadályozásába vágnak : a dán ki­rálynak hasonló engedékenységet nem enged meg dán alattvalói iránti kötelessége, úgy állása, mint európai független uralkodóé. Minden ily­nemű követelés internationális természetű, s a német szövetség joga ellen való és ezélt­évesztő lenne. Ha a legutóbbi német szövetségi határo­zat a mil­cius 30-diki pátens visszahozását kí­vánja — a­mely pátens által akarta épen a dán kormány kielégíteni a német szövetség jo­gos követeléseit — úgy valószínűleg nem értet­hetnek legalább e pátens alapmeghatározásai; a többi meghatározásokat illetőleg kész a dán kor­mány — miután eme pátenst különben is ideig­lenesnek tekinti — alkudozásokba bocsátkozni e­zeknek megváltoztatása végett; a­mi által mindaz könnyebben és épebben fenntartható, a­mit a német szövetség executió által tud el­érni, míg az, a­mit a német szövetség elérni a­k­a­r a német herczegségekben , semmi esetre sem érezhetik el executió által. Az „Europe“ közli egyszersmind gr. Russel oct. 21-iki, Malet britt követhez intézett jegyzé­kének szövegét is. Russel indítványa oda megy ki, hogy a német herczegségeknek minden pénz- és törvényhozási viszonyaira vonatkozó ügyeit a német szövetségi jogok értelmében kell kezel­ni , ellenben minden n­emzetközi ügyekre vonat­kozókat a döntő ítéletet nem pártoló nem német hatalmak közvetítése alá helyezni. Esti p­ost­a. Pest oct. 31. ■— A lengyel kérdésben Sz.-Pétervárra kül­dött legutóbbi angol jegyzék, mint a „General Corr.“ irja, sokkal szelidebb hangon van irva, mintsem azt némely oldalról várták, s a hires jogeljátszási mondásról szó sincs benne. A jegy­zék lényegében arra utal, hogy Oroszországnak joga Lengyelországhoz ugyanazon alapon nyug­szik, melyen Lengyelország szabadságai és ki­váltságai. A Jegyzék szelíd tartalmához mért benyomást idézett elő Pétervárott, teszi utána a „Gen. Corr.“ A „Köln. Zig“ szerint e szelíd hang egy értekezletből származott, melyet a londoni orosz követ, Brunow báró, Russel lorddal tartott. Az orosz követ felhozd ugyanis, hogy Oroszor­szágnak, mely rendesen egy nézeten van a na­gyobb politikai kérdésekben, mint a dán, a keleti stb., Angliával, ez nehogy sem sikerül a lengyel kérdésben. Erre Russel kijelentette volna, hogy az éles hangról lemond. Egyébiránt Granville angol miniszter közelebbről szintén úgy nyilat­kozott, hogy Angliára nézve legokosabb poli­tka csak az lehet, ha a lengyel ügytől távol tartja magát.­­ A bécsi reichsrath pénzügyi bizottmánya 30-ikán tartott ülésében folyt ismét a vita a ma­gyarországi ínség enyhítésére szükséges kölcsön tárgyában. Az összegek hováfordítására nézve nem tudtak megegyezni. Egyik azt mondta, mi kell előlegezni semmit se az alföldi, se a loson­­c­i vasút építésére. Skene javasolja,­ogy az egy Bessiónál többet bíróknak ne adassék köl­csön. Ezt Alduleanu és Groi­z nem helyeslik , mert, úgy mondanak, Magyarorzágon a csekély mivelés miatt még a 100—200 hold földet bíró gazda is kis birtorkos. — Több ily vita után Herbst doctor­ait ajánlja, szavazzanak min­denek­előőtt a kölcsön összes m­e­n­y­­nyiségére. E fogadták indítványát , T­a­­sebek csak 5 mi­sét szavazna meg, de a­j­á­n­­dékban, Ingram szintén ajándékban 8 mil­liót. Skene az általa először javasolt 20 millió forintot 15 millióra szeretné leszállítni, vagyis a közlekedési utakra és vízi építésre már megsza­­vazott másfél millió levonásával, 13*­2 milli­óra. Alduleanu 25 millió mellett szól, Groiss a 30 mil­liót teljesen megszavazandónak tartja. Ily vita után megalkudtak végre 20 millióban, vagyis a nevezett másfél millió levonása után 18­0a millió­ban ! Ez is csak 15 szavazattal 12 ellen ment határozatba. A vita azt mutatja, hogy a kisebb­séget képező 12 tag közt azok száma lehetett nagyobb, kik még ezt is sokalták. Pápay üdv. tanácsos beszédét terjedelme miatt csak jövő számunkban ismertetjük. ________ Felelős szerkesztő : Báró Kemény I sirfun nd. 2204 „A jószág és hazai adás-vevési *—9 termények országos ügynöksége“ áruba bocsát következő tárgyakat: 1. Buda­pesti házakat: Terézvárosban a templom mellett 1900 0 — 8?68 Q — 1473 0 — Józsefvárosban 6500 0 ölből álló telkeket. 2. Kisebb-nagyobb jószágokat Borsod, Zemplén, Pozsony, Fehér, Heves, Nógrád megyékben ; nemkülönben Selmecz városa mellett igen látoga­tott vendégfogadót 600 holddal; és Erdélyben 12,000 holdból álló őserdőt 14 fürészmalommal és 1600 hold legelővel a Maros partján 12 írtjával. Haszon­bérbe ad : Abauj, Nógrád és Veszprémmegyében s Zalamegyének legszebb és legjobb részén vasút mellett 1200 vagy 1720 holdból álló tagositott birtokot 4 vizi malommal vagy azok nélkül 1864-dik évi april 1-től kezdve. — Blád Ung­­megyében helybeli megetetés mellett 4000 kereszt őszi és tavaszi buzaszalmát Az országos ügynökség Pest országút 4. sz. Pénzkölcsön-közvetítés Bécsben. H­IRDETÉSEK. Végtelen nagy választék selyemkelmékben. Egyszínű carrirozott és csikóit lyoni tafota a legszebb minőségű­­a széles, rőfe 2 frt. Fekete tafota különféle szé­lességű szabott gyári áron. Gyapjaszövetek igen nagy választékban, Irish Poplin, Double Cords, Poplins Ecosaisse, Grosgraine stb. stb. — Mintadarabkák, kívánatra, mindenhova készségesen elküldetnek. 2854 12-5 A „Zrínyihez“ Parragh Gábor kér szives látogatást jó borra, jó sörre és pon‘03 szolgálat mellett regge­lire,­ebédre és vacsorára. Étke-­ zésre előfizetések is elfogad­tatnak. 2118 18* W Titkos­­ betegségek és idült, súlyos néybajai el­len, több évi tapasztalás s » világhírű sik­ert '.egykori párisi tanárának é­tremódja után, siker biztosgása mel- 1 3 it rendel Su-SA.** orvos­­tudor. Lakása: fürdö-utcia 8-ife 8». a József-tér sarkán. — Elfogad naponkint 11 órától 1-ig Megkereshető levél által ia. % Alálirtnak hatóságilag engedélyezett 10,500 o. é.« f frtnyi biztosítékkal ellátott nyilvános ügynöksége a ' s megkívánta'1 5 biztosítékot nyújtó ingatlanokra pénzböl- L CBönök szerzése végett szolgálatát felajánlani bátorkodik.­­ Szvetenay Miklós, jogtudor, hit. magyar köz- én váltó-ügyvéd és közügynök, fc 2423­3—1 Bécsben, Kärnthnerstrasse Nr. 29. _ __ _____/** A /»_ ____S­/_______ A római császárhoz, István-téren, alapittatott 1760-dik évben.

Next