Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)

1863-12-13 / 4150. szám

* A „P. Ll.a bécsi tudósítója írja dec. 11-től: Jól értesült körökben beszélik, hogy gr. For­­g­á­c­h főka­nczellár ö­nmaga gr. P­á­­­ff­y Mór helytartó ő­nmagával egyetemben, császár ő Fel­sége előtt bizonyos számú kitűnő magyar sze­mélyiség névsorát hozó javaslatba, mint a kik készek volnának a kormány részéről nyilvánítan­dó csak igen csekély készség mellett is —egész befolyásukat oda irányozni, hogy a kiegyenlítés kérdése megnyugtatóig oldassék meg. Ő Fel­sége hajlandónak mutatta volna magát a javas­lat iránt, s most már azon férfiak nézeteik nyil­vánítsa vége­t valószínűleg Bécsbe fognak jön­ni, azonban egészen magán után és egyeseik. E személyiségek kijelentéseitől függesztetnék az­tán fel, hogy a császár magyarországi utazása megtörténjék-e vagy elmaradjon ? — Több jogász által a hazai szűkölködök ja­vára rendezendő zártkörű tánczvigalom, január­hó 11-én, a Lloyd társulatnak e czélra szíves­ségből átengedett dísztermében fog megtartatni. A rendezőség e napokban kezdi meg a meghí­vások szétküldését, egy családjegy ára 10, egy magánjegyé pedig 4 ft. E zártkörű tánczvigalom, tekintve az időt, a legelsőbbek közé fog tartozni, s miután országos czélra, s a Lloyd társaság tá­gas termeiben tartozik, kétségkívül egyike lesz a jelen farsangi idény leglátogatottabb, s a ren­dezők ismert ügyessége után ítélve a termek fel­díszítését, legizléstelj­se­bb tánczvigalmainak. A jogász ifjú világ számos heli tánczosa már elég kezesség arra, nem is számítva a meghívottakat, hogy tánczkedvelő szépeink a legclodusabb bál­ésre számíthatnak. — Pest, vasárnap die. 13 kán, 1863. délutáni fél 5 órakor, a magyar nemzeti museum dísztere­mében, Them Vilmos és Lajos testvérek hangver­senye Carina, Láng, Kiss, Meitzer és Stuller kis­asszonyok, val­mint Robinson, Stéger, Mutschen­­bacher és Sipos urak szíves közreműködésük mel­lett. Műsorozat : 1. Hommage á Haendel, nagy kettős, zongorára, előadják Them V. és Lajos, Moschelestöl. 2. Franczia románon, énekli Ro­binson ur. Blumen­thaltól. 3. a) Toccata, Schul­manntól. b) Faust-keringő, Gounod után, két zongorára, e­lőadják Them V. és Lajos. Liszttől. 4. Fonódal, Goethe Fau­tjából, énekli Carina A. kisasszony. Schul­erttől. 6. Li­marban, kettős, éneklik Stéger és Robinson urak, Rossinitól. 6. Bál-jelenetek : Promenade, conversation, danse, három zongorára (tizenkét kézre), előadják : Kiss Irén, Meltzer Sarolta, Stuller Ilka kisasz­­szonyik, Mutch­enbachtr Viktor, Sipos Antal és a szerző, Them Károlytól. 7. Ária alt hangra „Maria di Rol­an“ operából, énekli Láng Palum­a i. a. Donizettitől. 8. Camerai, két zongorára, előadják Them Vi­mos és Lajos. Them Károly­tól. 9. Magyar dal, énekli Cariia A. k. a. Them Károlytól. 10. Régi magyar nóták, két zongo­rára, előadják Them, Vilmos és Lajos. Them Károlytól. A zongorák Berrgszászy úr zongora­­tárából valók. Korszak 3 ft, számozott szék 2 ft, bemenet 1 ft, karzati számozott szék 1 ft, má­sodik karzat 40 kr o. é. Jegyek kaphatók : „Ró­zsavölgyi és társa“ műkereskedésében. * Miskolczi rendes levelezőnktől a következő gyászjelentést vettük : „Kun Bálint, cs. k. nyu­galmazott kapitány, nincs többé ! Halála által a szerető testvérek, hű hazafiak, jó barátok, hasz­nos polgároknak serege egygyel megfagyott. — Necrologja igy hangzik : „Kun Zsuzsánna, Ju­lianna — Molnár Zsigmondi­é­s József és István testvérek, bánatos szívvel tudatják bőn szeretett testvérbátyjuknak, Kun Bálint, cs. k. nyu­galmazott kapitány urnak, hosszas, sorvasztó be­tegség után — hazafias élete 68-dik évében, f. hó 4-én, esti 9 és ‘/1 órakor történt kimúltás.“ —­­A boldogultnak földi részei a belv. hitv. szent­­egyház szertartásai szerint f. hó dec. 7-én dél­un áni 3 órakor tétettek örök nyugalomba az avasi sirkertbe. A végtisztességadók szomorú Lágy serege némán és mégis érthetően tanúsko­dott a közbecsülésről, mely az elhunytat éltében körülvette. Békén pihenjenek hamvai !“ * Török-Szent-Miklós vidékéről Kengyelről tudósítást veszünk, a mely méltán panaszkodik, hogy azon környék tanyáin szüntelenül jár kel — kivált esténként — a sok dologtalan és éle­­lemnélküli ember, s e szavakkal: „Szegény­­legény vagyok!“ pénzt és élelmi­szereket csikarnak ki, — s hogy az ily csavargók mind­egyre szaporodnak. A kívánt tárgyakat megta­gadni nem lehet, mert akkor erőszakot használ­nának, vagy boszut állanának, pedig a külön­ben is iszonyúan sújtott birtokosok a sok csa­vargót már már nem győzik, hát még majd a tél derekán s tavasz felé. Tudósítónk azért éji őrjáratokat vélne jónak, vagy az ily csavargók összefogdostatását, s munkájokért kitek­­­tetését. — Az időjárás egyébiránt a táján kedvező; az őszi vetések és repezek igen szép­ek. — A budai m. kir. József műegyetem segély­­egylete javára tartandó tánczvigalom bizottmá­ny a következőleg alakulta­­eg: elnök Ráth Pé­ter, alelnök : Ágoston József, pénztárnok : Hesz­­lényi Gyula; ellenőr : Korcsák József; jegyző : László Gyula; — a bizottmány tagjai : Asbóth János, Basa Gábor, Békessy László, Eirey Gyu­la, Gaal Ödön, Hadzsi Emil, Kosztics Sándor, Lengyel Béla, Lukse Béla, Ney Béla, Rohonczy Ödön. — Nyilatkozat: „Házibarátnő“ czimü könyvem sajtó alól kikerülvén, annak szétkül­dését megkezdettem. Tisztelt előfizetőim névso­rát a „Pesti Hölgydivatlap“ szerkesztősége szí­vességből t­örölni fogja. Négy süt­ün nyomatott ívre terjedő művemnek, mely a ruhaszabástan­hoz Útmutatóul 10 nagy mintalapon 20 különb­féle derék és felöltő szabásrajzot hoz, és 102 megpróbált étel- és csemege­ készítését tanítja, ezután 1 frt 50 frért lesz kapható, a „Pesti Hölgydivatlap“ előfizetői azonban kivételkép 1 frtért rendelhetik meg. Király Mari, (ujvilág­­utcza 17 ik szám.) * Megjelent és beküldetett „Győri Nap­tár” az 1864-iki szökő évre. Szerkeszti s kiadja Bibék Lajos. Győr egyes érdekes pontjait áb­rázoló csinos apró fametszetekkel. A gyakorlati rovatok — a mi naptárnál a fő — elég ügyesen vannak összállítva. — A magyarhoni földtani társulat szerdán, december 16-dikán, délutáni 5 óra­kor a ma­gyar akadémia teremében szakgyűlést tart a következő előadásokkal: Hant­ken Miksa: az esztergomi bányaszéntelepek ; Schwartz Gy.: a föld belső melege 6 középponti tüzérül. Szabó J. titkár: köveink s kövezetünk a vi­déken. — Az első á­talános magyar gyorsiró egy- tét közgyűlést tart f. hó 13-kán vasárnap, d. e. 9 és fél órakor a budai reáltanodában. Na­pirend : tisztújítóé, alapszabály­ok reviiója. * Heckenast Gusztáv kiadásában közelebbről a következő művek jelentek meg:’ 1) „Újabb magyar lantosok, Petőfitől máig. Petőfi S. arczképével.“ Az egyes műdarabok kiválasztása ellen is sok, alapos kifogást tehetnénk, de terünk nem engedvén a részletes­ ismertetésbe bocsát­­kozást, csak azon még nagyobb hibát emeljük ki, hogy a g­yűjteményben oly ismert nevű köl­tők műveiből, mint pl. D­ó­z­s­a Dániel, Szeles­­te­i László, S­it­k­e­y Károly, V­e­c­s­e­y Sándor stb. egyetlen egyet sem találunk, míg Zilahy Károly, Vajda János, Bajza Jenő, Szász Béla verseitől csak úgy hemzseg a kötet. E pajtásko­dásból eredő tényt a „Koszorú“ is móltán meg­rótta. Ára 2 ft. 2) „Szerelem dalnokai“. Szintén anthologia, mely h­asonlólag azon hibá­ban szenved, hogy mig némely ismert költő egé­szen ki van hagyva belőle, addig más kevésbé ismertek túlságosan vannak képviselve. Ára a két kötetnek 1 ft 40 kr. 3) „M­a­g­y­a­r váltó­jogi eljárás.“ Az 1840-iki s 1844-iki tör­vény­czikkelyek, az országbírói értekezlet hatá­rozatai és némely újabb legfelsőbb rendeletek szerint irta dr. K­a­r­v­a­s­y Ágost egyetemi tan­ár és a magy. tud. kad. f. tagja. Ára 80 kr. 4) „Német olvasmányok. “ Az irók rövid életrajzaival és a német irodalom­történet vázla­­té ad Kézikönyvül felsőbb osztályú tanulók szá­mára. Ára 1­0- 20 kr. TÁRCZ A. Magyaar Tudományos Akadémia. December 7-kén a nyelv- és széptudo­­mányi osztálynak volt ülése. H­u­n­f­a­l­v­y Pál r. t. Bunsennek egyik mun­káját : „Outlines of universal History, Applied to Language and Religion“, az az egyetemes­ tör­ténelem vázlata, tekintettel a nyelvre és vallásra, — ismertette meg, mivelhogy abban Müller Miksa a turán nyelvekről értekezik, a melyek­hez az altaji nyelvek, h­ogy a magyar is fol­toznak. Angliában — mond értekező — egy tudós fe­­lekezet a tudomány minden eszközeivel azt igyekszik bebizonyítani, hogy az emberiség egy eredetű, hogy tel­át az afrikai fekete bőrű és az amerikai rézszín bőrű emberfajok ugyanazon eredetűek az úgynevezett kaukázusi és mongol fajokkal. Az emberiség egységét nagyon támo­gatná a nyelvek egysége, ha '. i. be lehetne tu­dományosan bizonyítani, hogy az emberi nyel­vek is min­d egy alapnyelvnek, vagy nyelvtőnek tartadékai. Imez a Buneen könyvének nagy ér­­deke. Bunsen be akarja bizonyítani, hogy a tör­ténelemben a szellem bal­dása mutatkozik, nem­csak a. vallások különféleségében, mely a ke­resz­tyénségben befejeződik, hanem a nyelvek­ben is. A nyelveken való haladását úgy tünteti elő, hogy több­­ övezetes tudós által kidolgo­zott végeredményeit mutatja be és foglalja ösz­­sze a nyelvtudomány különböző ágainak. Jele­sen Aufrecht a germán nyelv­vizsgálatok eredményeit állítja ÖBBre, megmutatván, h­gy a gót nyelv annyira alapja az összes germ­án (ó felnémet, új felnémet, angol száz, skandináv) nyelveknek, mint a szanszkrit az összes ind­­germán nyelveknek, nem mintha a góttól szár­maznának a többi germán nyelvek, hanem mert abban maradtak meg a germán nyelvűség leg­régibb és legteljesebb alakjai. A gót biblia for­dítások a IV. századból való, a legrégibb germán nyelvű emlékek csak a VIII. századig érnek fel. — Müller Miksa a perzsa és szanszkrit nyelv­vizsgálatok eredményeit adja elő, melyekből ki­tetszik, hogy a Védák az árjazág (vagy indger­­manság) legrégibb emléke, mert korukat 1000 évre Kr. előtt kell tenni; a Védák megelőzik te­hát még a görög Iliászt is. Meyer Károly meg a kelt nyelvvizsgáitok eredményeit közli, a­melyekből az tetszenék ki, hogy a költség elő­ször szakadt el a közös árja törzstől, valamint a hinduk és iránuk legtovább maradtak együtt. A kelt nyelvben még az összefoglaló nyelvalakí­­tás előtti korból vannak maradványok, mi hogy mit teszen, azt így érthetni meg jobban. A nyelvek alkotmányainak egybehasonlításából bizonyos­­sággal ki lehet hozni, hogy eredetileg az emberi nyelv csupa gyökszókból állott, a midőn a képzők és ragok is még önálló szók valanak. Vegyük p. o. a bizonyosságoknak szót, az előttünk következő, részekből áll : bis, OLy, OB, Big, Ok, nak, milyek elsejét, a biz-t tőnek,az ony, 08, Big-ot képzőknek, az ok ép nak-ol ragoknak nevezzük. N­e bírjuk ugyan nyelvünk kincstá­rában az itt felhozott képzők és ragok önállását, vagy­is azon szokat felmutatni, a melyekből ezek szár­maznak , de némely képzők és ragok eredetét ma is még láthatni, másokéit a rokon nyelvek tüntetik elő ; azt lehet tehát mondani, hogy va­laha minden képző és rag önálló szó való. A­mit a magyar nyelvről állíthatunk, azt másokr­ól is kell állítanunk és mondanunk : a nyelvek legeleinte csupa önálló szókból ál­ló f1­a­k. Ez a nyelvek kü­lönbödő állapoté. Ebből lassan kint az által léptek ki, hogy némely szók már tzókhoz mint viszonyitak kezdtek ra­­gadni, mit a példa gyanánt vett bizonyossá­goknak írón láttunk, s mit a latin am ab am szó is mu aszon, melynek tője BIT a, képzője ba, szansikritban bhu (siesse), melynek ro­kona az ó fi­lnémet pi m, uj felnémet bi­n (va­gi* t) , ragja Hi, mely személyi névmás; a sze­re 11 e m sz­ónak is tője szeret, a múltat jelölő képzőjét, b személyi ragja ni. A nyelvek ezen állapotát, m­elyben a képzőkké és ragokká vált szók a tőhöz ragadnak, s ezzel egy szóvá olvad­tak ÖBBre, foglaló állapotnak (syntheticUB) nevezik. Ez a nyelvek mintegy növekedésé­nek csúcsa , melyről az­után hanyatlani kez­denek. Mikor t. i. a ragok annyira kopnak, hogy a nyelvtudat nem tartja meg töb­bi értel­müket , akkor azt, mit a ragok jelentettek volt, ismét önálló szókkal kezdik kifejezni, p. c. a­m­a v­i a fr­anc­­ia nyi ívben j’a­i a­i­m­é, a svéd finnas, németben es wird gefunden. Amavi, finnas összefoglaló alakok, a j’ai am­é, es wird gefunden szétbontó ala­kok ellenében. — Vegyük még ezt a példát : eguus tangitur tele, angolul: the hors is struck by a spear, németül: das Pferd wird mit einem Speer geschla­gen, s egészen világos lesz előttünk, hogy a la­tin nyelv az argói és német nyelvekhez képest összefoglaló alakú n­émetek pedig a la­tinhoz képest szétbontó alakúak. A nyel­vek tehát, növekedésük után némileg visszatér­nek a kezdetleges állapotra. Meyer szerint a kelt nyelv mind összefoglaló, mind szétbontó alako­kat mutat fel, s ezen szétbonló alakok, úgy hiszi Meyer, nem a visszatérés állapotjából, hanem a kezdetleges, különböző állapotból valók, mely az összefoglalást megelőzte. Eme nézetét Meyer­­nek támogatná az ó-egyipt nyelv is, melyben hasonló tünemények fordulnak elő, s a­mely más tekinteti­g is a kelt nyelv­h­ez hasonlít. Bunsen maga a sémi nyelvek körül tett vizsgálatok eredményeit közölvén, azt hozza ki, hogy az óegyipt nyelv akkor szakadt el az ázsiai nyelvektől, mikor az árjaság és rémiség még nem váltak volt el egymástól, mert az ó­­elgipt egybekapcsolja a kettőt. S minthogy a sémi (héber, arab, art­mai) nyelvész­et sok gyök­­közösséget fedez fel az árja és sémi nyelvekben, miből hasonlók­ép az tűnik ki, hogy hajdan a sémiség és árjaság egy valának ; Ázsia és Euró­pa nyelveine­k egységére meg van találva az első bizonyíték. A­mi n­ég a teljes b­­enyitáshoz hi­ányzik, azt Müller igyekszik kihozni, a turán nyelvekről írt s Bunsei­hoz intézett hosszú levelében. A hindu árják 1500 év tájin Ez­előtt indul­­hat­rak ki ősi fészkükből, melyben az iránok­­kal (perzsa népekkel) laktak volt, az Indus mel­lékeire, honnan azután a Ganges mel­ékeire tódulátak, a mindenütt talált ősi népeket elsze­­ritvák, melyek a kelet indiai félsziget déli felé­ben, a Vicdhja hegységen túl, maradtak meg mai napig. Ezek a­z úgynevezett te­mal népek. De a Himalája éjszaki völgyeiben s a Brahmsputra folyó mellékein is maradtak meg öbi népek, me­lyik középpontja Tibet. Ezek és más népek nyelvei túrán alakúak, azt mondja Müller, mert épen úgy ragozzák a szól­at, mint ez áltaji nyelvek, azaz mint a magyar, török, finn nyel­vek. Ezen hasonlatosság honnan va­ló? Müller szerint, az közös eredetre mutat az altaji nyel­vekkel. Mert Európának és Ázsiának nyelvei vagy háznépiek, mint a sinai, vagy n­o­­med nyelvek, mint a turániak, vagy álla­miak, mint az árja és sémi nyelvek, tehát Müller szerint a finn, magyar, török stb. nyelvek nonád lépek, a szanszkrit, görög, latin, ger­mán, szláv nyelvek, azután a héber, arab stb. nyelvek, állami népek nyelvei. De ezen há­rom nyelv­faj nemcsak a térben van egy­más mellett, hanem az időben egymásután is kö­vetkezik. Időszerint Ázsiának és Európának összes nyelve valaha különbödő állapotú s egy lat­u nyelv való. Ez Sinn­országban maradt meg ősi állapotában, egyebütt ragozó nyelvvé lett. Ezen ragozó nyelv egész Ázsiában és Európában a turán nyelv. Ebből legelőbb dél felé a táji, éj­szak felé a tunguz és mandsu nyelvek sugárzá­t­ak ki, melyek nyelvtanilag és fö­diratilag leg­közelebb állanak a m­ai nyelvhez. Második kisugárzás van a délfelé a maliji nyel­vek, éjszak felé a mongol nyelvek , harmadik illette délfelé a tibeti vagy bhotija nyelveket, éjszak felé a török nyelveket; végre az utolsó kisugárzás dél f­lé a táróul, éjszak felé az ugor-finn nyelveket lövellzt­e ki. A sámul és ugor-finn nyelvek legtovább ma­­ra­dtak együtt; a miveltségben is tetemesen előre haladtak volt, mikor elválának egymástól. Ezen négy négy ikert eresztő turánság haj­dan, a sinai világon kívül, egész Ázsiát és Euró­pát foglalta el, sőt Ázsiából Amerikába is nyúlt általa le nemzette ott az amerikai nyelveket. Et­ből a turán tengerből vagy zűrzavarból emelke­dének ki az árja és sémi nyelvek, lerakván min­dent, mi a turán jellemhez farto­k , még­pedig személyes hatás, valami négy lángész hatásá­nak következtében emelkedének ki. A turán nyelvekben semmi sincs, a­mit a természetes alakulásból, hangtani után, meg nem lehetne fejteni , de az árjaság és sémiség egy láng­­észnek jellemét, vagy bélyegét viselik magukon, mit természetes alakulásból kimagyará­ni nem lehet. A turáni nyelvekben a nyelvalkotónak szeszélye folyvást uralkodik ; azokban uj meg uj alakok teremnek ; innen gyorsan el­­állóinak a turán nyelvek ; az árja és sémi nyelvekben ama lángeszek véget vetettek az alakítási viszketeg­­ne­k; örökölt hagyomány az, mit azokban ta­­lálunk. Miután a sémi és árja nyelvek, tehát népek is, el- és kiváltak a turánság tengeréből, azonnal háború keletkezik köztök és a turániak közé . A sémiség nem te­rjedezik , de az árjaság, az em­beriség legnemesebb faja, terjeszkedik. Igaz, mai napig a turánság tartja még a földkerekség leg­nagyobb részét, de az árjaság ágyúi döngö­tik már Sinát és Japánt. Amerik­ban enyészik az eredeti lakosság; az Afrikai fe­rte bőrűeket is el eléri a civilisatio,­­ szóval az árjaság vég­­győzelme kétségtelen. Azonban Müller koránt­sem prédikálja a rabszolgaságot, ső­ szabadsá­got szeretne az elnyomott népeknek vinni. Müllerék, mint látjuk, lehető magas álláspon­tot foglalnak el, honnan Ázsiának és Eti­óp­nak minden nyelveit át lehet nézni. Hogy bátrabban nézhessék azokat, mind Bunsen, mind Müller ha­tározottan elvetik a Grimm-Bopp szoros metho­­dusát, szabadabban akarván mozogni, s nagyobb mértékkel mérni a nyelvek rokonságát. De itt a bökkenő. Lehet e olyan methodushoz bizni, mely oly bátran és szabadon át vét, mint a Bunsen- Mülleré? Értekező, Hu­n f­a­­­v­y, megmutatja, hogy nem. Elismervén a nyelvtudomány nagy eredmé­nyeit az Ősi történetek­re nézve, sőt azokat a ma­­gyar nyelvtudomány eredményeivel szapori­­tani is akarván, szorosan ragaszkodik értekező azon methodushoz’, mely mindent apróra elemez s lassan hakd. Meggyőződése szerint az al­aji nyelveket is ép olyan vigyázva kell tanulni és gyűjteni, mint Grimm-Boppék as árja nyelvé­szetben tették. A kifogások, melyeket Hunfalvy szüksége­seknek ta­rt, teszik előadásának derekát, de azo­kat itt m­­ár inten­ is sok volna. Egyébiránt, bármit lehet is Bunney Müller philologiája elle­ni fölhozni, a az eg­ iben­ség nyel­veine­k egységét senki ne­m fogja taga­dni, ki ar­ról van meggyőződve, hogy az emberi elme alap­törvényei s a termé­zet viszonyai mindenütt azo­nosak, bármilyen különbözőknek látszassanak is, kivált az utóbbiak. Másfelől a tudomány érdekét nem az egy eredetű ég, hanem a nyelvek valódi különfélesége teszi. S ezt tanulni ki, az a ne­héz : a különféleségen túl az egységet találni korántsem lesz oly nehéz. E másfél óráig tartott, s folyvást nagy érdek­kel hallgatott előadás után, melynek ismertető és bíráló része egyaránt lekötötte a közfigyel­met, a melynél tanulságosabban nagyon régen nem hallottunk akadémiánkban. B­a­l­­­a g­i Mór r. tag értekezése következett. A magyar biblia fordításokról értekezett philolo­­giai tekintetben. Oly tárgy, melylyd a nevezett rendes tag, mint a Protestáns Egyházi és Isko­lai lap olvasói tudják, rég foglalkozik Thoruck után (­?). Az értekezés, melyet ez által bemu­­tatott, egész nagy irodalomtörténe­t monographia lesz, melynek érdekeltségét, az egybeállított anyagok telje­sége mellett, eredeti fölfogás, ala­pos észrevételek, s egyes, egészen ujj adatok is nem csekély mértékben eme­ik. így Ballagi föl­­fedezé, hogy Káldinaak az egyetemi könyvtárban őrzött kézirata sok terein­etben lényegesen kü­­­lönt­özik Káldinak utóbb nyomtatásban megje­lent biblia fordításétól. Értekező sorban jelle­mezvén a magyar biblia fordítókat, Káldit legin­kább magasztaló, s Hutait is k­iemelő Károlyi fölött. Általában nem tapasztalni haladást Káldi és Heltai óta , fordi­ásban, minek fő oka, érte­kező szerint, hogy mindenig új fordító mellőzte elődei kísérleteit, és újból kezdette a fordítást, mintha előtte semmi sem történt volna. Ugyanez ülésben végül bizottság küldetett ki a közülési programm elkészítésére. Tagjai: bá­ró E­ö­t­v­ö­s József, Csengery, Pauler, Pólya. Szalay, Toldy. J ’ — A győri figyedi kar részéről harminca ügyvéd aláírással óvás küldetett be hozzánk méltó gróf V­i­c­z­a­y Héder úrnak, mint a Ma­gyar Földhitelintézet győrvidéki bizottmánya elnökének aláírása alatt a „Győri Közlöny“ ben megjelent, s a kölcsönökér­ti folyamodvány­ozá­soknál felmerült zsarolásokra és visszaélésekre vonatkozó közlemény ellen. Minthogy azonban ama közlemény nem a „Pesti Naplódban jelent meg, de egyébként is a Magyar Földhitelintézet hivatalos hirdetésében ügynökök, és nem ügyvédek emlittetnek, a föntebbi óvás közzététe­lét mellőzhetőnek véljük. S­z­e­r­k. — Jegyzéke azon jótevőknek, kik az 1863. évi szárazság által ínségre jutot­tak felsegélésére Pest város hatósága ré­széről kibocsátott ivekre adakoztak. (Folytatás.) Oláh Sándor 2 ft, Sauer Ignácz 10 ft, Spitzer W. 1 ft, Schletter Ferencz 2 ft, Mandl Samu 2 ft, Spanner Vina 2 ft, Wolf Lenard 1 ft, Havas József 26 6, Rorznagl Örzse 6 ft, Parthéni 6 ft, Tarr Lajos 2 ft, Huber János 1 ft, Zach­­rathka István 50 kr, Deutsch Regina 10 ft, Czig­­ler György 1 ft, Schadutz Péter 50 kr, Wieser Róza 30 kr, Szoboszlay János 20 kr, Szabó Ist­ván 50 kr, Schmidt Mihály 40 kr, Pálfy Julia 1 ft, Weisz Haide Mihály 20 kr, Simony István 10 kr, Fraser Teréz 50 kr, Cubala Keresztély 1 ft, Herhai Adolf 2 ft, Bertha Márton 30 kr, Stuh­ly Mihály 40 kr, Weiss Faui 20 kr, Bona Rosália 20­ kr, Holecs­k 30 kr, Mandl Anna 10 kr, Rausch Á. 1 ft, Peterka Ján. 5 ft, Glauber Adolf 2 ft, Korcsek Pál 30 kr, Gebauer Vincze 60 kr, Kunst József 10 kr, Bátyi Katalin 20 kr, Billa Ferenc* 30 kr, Kassa László 10 kr, Roge 10 kr, Juháss János 30 kr, A­damas Katalin 50 kr, Dob­­rovszky 1 ft, Szürli Józs­ef 10 kr, Miskovits Já­nos 20 kr, Fodor Mihály 20 kr, Petroczky Fe­­ren­cz 1 ft, Nagy Ferencz 10 kr, Kirpál Antal 5 ft, Buchmüller Ferencz 10 ft, Rassner József cs. k. főhadnagy 30 kt, Hanzély László 20 ft­, Springsfeld Radó 20 ft, Jelenik Zsigmond 6 ft, Dávid Mihály 5 ft, Wieser Fer. 100 ft, Kammer Ernő 5 ft, Sugár Fábius 5 ft, Csergey Endre 5 ft, Schweige­r Adolf 6 ft, Schiefner F. 10 ft, Dit­­már R. 15 ft, Barkassy Imre 20 ft, Manschen M. F. 25 ft, A cs. k. szab. bizt. társ. (Assecuratione generali) 100 ft, Eperjessy Sándor 4 ft, Plauer György 5 ft, Mák János 5 ft, Vrchovszky Mi­hály 5 ft, Bédey Máté 4 ft, Kondor Gusztáv 4 ft, Boyko Josefa 2 ft, Stajbely Fritz 19 ft, Fleisch­mann és Wéber 20 ft, Bollitzer 2 ft, Landauer 1 ft, Solfenseder 1 ft, Freund Sámuel J. 10 ft, Reich Samu 1 ft, Bajzath Jozefin 5 ft, Peschi Re­gina 1 ft, Fellner Mátyás 2 ft, Löw Zsigmond 2 ft, Birnbaum Jakab 2 ft, Pautsch Ferenc­ 2 ft, Bergi­r Ignics 1 ft, Varga Lajos 20 ft, Tomi Sándorné 1 ft, Dobrand M. 2 ft, Müthserm F. 5 ft, gróf Bolza Antal 10 ft, Kraft Mihály 2 ft, Ill­­mer Károly és Zeillinger 10 ft, Bro 2 ft, Goro­­vo Antal 2 ft, Ferdicendy I. 5 ft, Gróf Bethlen Pálné 100 ft, Kiss Ferencz 2 ft, Körmendy Sán­dor 10 havonkint 5 ft — oct. nov. 10 ft, Szász Coburg Gothai herczeg August­a kir. fensége 100 ft, Blaskovits Kálmán 6 ft, Bovanlovits Jó­zsef 5 ft, Bartalovits Fiona 10 ft, Jamnitzky Li­­pót 10 forint, Szalay Zsigmond 10 forint, Masz­­rovica Samu 10 forint, Sarlai Lajos 10 forint, Szel­ényi Ferencz 6 forint, Rassa Szilárd 10 forint, Urbanovszky J. 10 forint, Bernolecz Károly 5 ft, Borgol­yi Bertalan 5 ft, Valkovits Antal 5 ft, Tallian János 15 ft, Dessewffy János 5 ft, Huszár Ferencz 10 ft, Moys Antal 5 ft, Ma­­latinszky Fe­rencz 10 ft, Bartes János 5 ft, Cher­nél Elek 5 ft, Vág Ignácz 5 ft, Kemnitzer Zsig­mond 5 ft, Karácsony Mihály 5 forint, Farkas Ágoston 10 ft, Perlaky János 5 ft, Csacskó J. 6 ft, Vitái Alajos 5 ft, Gedeon Gábor 5 ft, Pi­­­pay Károly 1 ft, Melczer István személynek ICO ftot. 21-ik álta­li Összeg 12957 ft 35 kr. Benke Endre letét hiv. pénztárnok. Nemzeti színház. Dec. 13-ra van kitűzve­­ „ A lelencz.“ A nemzeti színház részéről kitűzött 80 arany első pályadíjjal jutalmazott eredeti nép­színmű 4 felvonásban. Budai népszínház. Dec. 13-ra van kitűzve. Negyedszer: „Az ördög pilulá­i.“Nagy látványos tüneményes bohózat fő képlet, 3 felv­. Távirati tudósítás a bécsi börzéről dec. 12 kéről: 5% metalliques ...... 74.25. Nemzeti kölcsön........................ 80.90. 1860-ki sorsjegyek ..... 93.1. Bankrészvény............................. 786.9. Hitelintézet.................................. 184.50. Ezüst........................................... 118.75. Londoni váltók . . . . . . 118.50 Arany...................................... 5 69. K fill­éld. Vál­tozok a congreesustra hivó le­vélre. (Folytatás ) A belga király válasza igy hangzik: „Tisztelt testvéri (Monsieurmon frével) Malibról báró utján vettem a levelet, melyet császári Felséged hoz­zám intézett, s csak örül­hetek azon érzelemnek, mely azt Bugallá. Igen nagyon óhajtandó lenne, hogy békés egyetértés utján megszüntettessenek mindazon nyugtalan­ság tárgyai, melyek Európát izgatják Anélkül, hogy előre ítéletet hoznánk azon eszközökről, melyekre nézve ama nemes czélnak rázkódás nélkül elérhetésére kiegyezkedni lehetne a kü­lönböző érdekelt ál­amokkal, biztosítom császári Felségedet arról, hogy kormányom, a­mennyiben tőle függ, készen álland támogatására. A­mi pe­dig különösen engem illet, valóságos elégültség­­gel ragadnám meg a császári Felséged által előre látott esetben azon szívélyes ajánlatot, melyet nekem tenni méltóztatott. Megragadom ez alkalmat, hogy megújítsam nagyrabecsülésemet és megszeghetően barátsá­gom biztosítását, maradván Tisztelt testvér Császári Felségednek jó testvére, Lipót,“ Leyken kastély, nov. 20- 1863. Az olasz király levele következő tartalma: „Tisztelt testvér ! Azon levél, melyet Flged hozzám intézett, nagy és nemes eszme szellemével telve, mely­hez csatlakozni fognak azok, kik korunk törek­vését felfogják. Európa nagy részében folytonos küzdelem állt elő a köz lelkiismeret és az 1815-iki szerződé­sek között. Innen baj származott, mely szüntelen t­övekedni fog mindaddig, mig az európai rendet a nemzetiség és szabadság elveire nem alapítják, mely elvek a jelen kor népeinek életét képezik. A polgárisodást és világbékét fenyegető ily helyzettel az ember, császári Flged az általános érzület tolmácsává tette magát, congressus ösz­­szeülését hozván javaslatba, melynek czélja tar­tós egyetértés létesítése az uralkodók jogai és a népek jogszerű óhajtásai közt. Nagy örömmel csatlakozom császári Figed ja­vaslatához. Saját magam­rn népem támogatása biztosítva van e terv valósítására, mely az an­der­iség történelmébe nagy haladást jegyzend fel. Mihályt rendben lefed a nemzetközi értekez­let összeülése, sietni fogok abban vagy ma­gam, vagy képviselőm által részt venni. Olaszország a congressusba a legőszintébb méltányosság és mérséklet szellemével lép be. Meg van róla győződve, hogy az igazság és a törvényszerű jogok tisztelete képezik azon biztos alapot, melyre az európai új egyensúlyt alapítni lehet. Legélénkebb óhajtásom, hogy a bölcseség és egyetértés művének, melyet figed kezdemé­nyezett, sikerüljön elhárítnia a háború veszélyeit, és szor­osabbra fűzze azon kapcsokat, melyeknek a nemzetek közt fenn kell állniok. Megragadom ezen alkalmat, hogy megújítsam megszeghetlen barátságom és azon igen nagyra­becsülés biztosítsál, melylyel vagyok Tisztelt testvér császári Felségednek jó testvére Viktor Emanuel.“ Turin, nov. 22. 1863. A németalföldi király követ­kezőleg válaszolt: „Tisztelt testvér 1 Császári Figed november 4-től hozzám inté­zet szíves és nyájas meghívásának czélja, con­­gressusba egyesíteni Európa hatalmasságait, a végett, hogy előre készített terv nélkül azon eszközök felett értekezzenek, melyek által ráz­kódás nélkül méltányos alapokra lehessen fek­tetni Európa békéjét és nyugalmát. Tiszteletemet nyilvánítom Fligednek a nemez eszméje iránt, s szerencsésnek tartom magamat, ez eszméhez társulván, ha Európa többi uralko­dójával egyetértve. Felséged kitűzött nemes czéljának megvalósítására közreműködhetek. Megragadom ez alkalmat, hogy megújítsam nagyrabecsülésem és megszeghetlen barátságom biztosítását, maradván Tisztelt testvér Császári­elségednek jó testvére A p­o­r­o­s­z k­i­r­á­l­y válasza a „Staatsanzeiger“ szerint fordításban így hangzik: „Uram, testvérem! Midőn Föltéged a követe által nekem nov. 18-án kézbesített levelet hozzám intézte, meg lehetett győződve, hogy azon nemes szándék, mely önt vezérelte, azon szívélyes jóváhagyásra talál nálam, melyet oly fejedelem , kinek népei java szivén fekszik, a nemes czéltól meg nem tagadhat, melyet ön az általános congressusra való meghívás által az európai fejedelmek elé czélul kitűz. Az 1815-ki szerz­ődéseknek félszázad múltával át kell­ esniök azon vál­tozásokon , melyeket az idő és események minden emberi intézményre gyakorolnak. Mind­amellett a szerződések képezik még min­dig Európa politikai épületének alapját. Min­den, a rend és béke fenntartásában érdekelt kor­­mány törekvéséhez méltó feladata lesz e szerint, hogy ez alapot megerősítsék, azon részeket, me­lyek már fölbomlottak, vagy eltávolítandók, pó­­tolják,­­ a félreismert vagy fenyegetett határza­­tokat új biztosításokkal lássák el. Ez oly­an, melyben egész szívrel osztozom és teljes sza­badsággal , csupán Európa közérdekei iránti gondosságom ad ebben irányt nekem, miután Poroszország soha sem lépné át a szerző­désed határait, semm­i határozott érdekkel nem bír, hogy a congressus létrejöttét elő­segítse vagy gátolja. E helyzet megengedi kormányomnak, hogy pártatlan és önérdek nélküli közreműködését fölajánlja azon feladatá­nak, miszerint a meghívott hatalmak közt előle­­ges megegyezést hozzon létre a congressus alap­elve iránt, s óvatosan vezetett alkudozások által a nehézségeket eltávolítsa, melyek a kibékülés­nek és békének szentelt műbe az egyenetlenség magvát vethetnék. Kormányom kész e czélra elfogadni azon nyilatkozatokat melyek az elő­készítő eszmecserét illetőleg Fölséged nevében vele közöltetnek. Hága, november 29-én 1863. Vilmos.“

Next