Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)
1864-01-01 / 4164. szám
1—4164 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek téri 7-dik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : F414vre . . . . . 10 frt & kr o. 4. Évnegyedre .... 5 frt 25 kr o. 4. 1864. Péntek, jan 1. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön Ső új kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás „Pesti Napló“ 1864-dik évi folyamára. Előfizetési ár : Január—júniusi félévre 10 írt 50 kr. Január—mart. negyedévre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, dec. 31. 1863. (Fk) Semmi visszapillantást a lefolyt évre ! Nincs abban, a min örülni vagy okulni lehetne! A belszabadság és jóllét sehol nem tőn valami nevezetes előmenetelt; a külkérdések közül pedig az a kettő, mely majdnem az egész évet kitöltő — a lengyel és a német — csak uj bizonyság azon régi tapasztalás mellett, hogy szive nincs a diplomatiának, esze pedig egy maga, ez idő szerint, már nem elegendő a nagy kérdések kielégítő megoldására. Ily megoldás csak úgy volna lehetséges, ha a diplomatia eszélye, tapasztalása, higgadt megfontolása egygyé vegyülne a civilizált népek friss lelkesedésével, a jó és szép melletti természetes ösztönével és kimerithetlen tetterejével; — e két elem egygyé vegyülése által rövid idő alatt helyre állana és sok évre biztosíttatnék a világrész nyugalma. De a diplomatia egyre farkas szemet néz minden népmozgalommal és lelkesedéssel, és őrizkedik tőle, mint valami tisztátalan tárgy érintésétől; a nép pedig bizalmatlansággal kiséri diplomatáinak eljárását, már előre is elveszettnek tekintvén azon ügyet, mely ezen kezekbe jut. Ez azon tapasztalás, melyet a múlt évből magunkkal viszünk, és e tapasztalás se nem új, se nem örvendetes... De igenis nincs árny világosság nélkül, és az imént említett tapasztalásnak is nemcsak árny-, hanem fény oldala is van. E fény oldal pedig abban áll, hogy a népek, daczára annak, hogy a diplomatiától semmi üdvöt nem várnak, daczára annak, hogy hidegen visszalökik mindenünnen a közvéleményt, mihelyt ez valamivel élénkebben akarna nyilatkozni, hogy — mondjuk — a népek ennek daczára sem szűnnek meg remélni, mégpedig annál erősebb e remény, minél hosszabb a szomorú tapasztalások sora, minél tovább tart már a küzdelem, minél öregebb maga a nemzet. Az egyének életében megfordítva áll a dolog. „A tányérvilág is — mondja a „Gondolatok“ mély elméjű írója — csak addig fordul a nap felé, míg fiatal, — ha megérett, ez is szomorúan hajtja le fejét.“ A népek életéről az ellenkező mondható. Csak a fiatal nemzet az, melynek fejét a sors csapásai lehajtani, melynek szivében a reményt megrendíteni, vagy épen megfojtani képesek; de a mely nemzet évszázadokat küzdött már át, mely oly viharokat látott, hogy azt gondolta, romba dől a világ, és megérkezik az Ítélet napja , és e viharok után ismét boldog, verőfényes napokat élt, az ily nemzet nem egykönnyen fog a kétségbeesés martalékává lenni. Az egyén, ha a negyvenen túl van, bátran mondhatja, hogy életének nagyobb felét áthaladta, hogy már most az öregség felé közeledik; de a népek közül, melyik öreg, melyik fiatal ? A melynek a gondviselés csak kétszázadnyi életet engedményezett, az az első Század lefolyta után már öregszik; míg az, melynek számára több ezer évi lét tartatott fenn, sok század múlva is fiatalnak mondható. Az egyén tudja, hogy legfeljebb ennyi meg ennyi év van hátra, és ha ez nem hozza meg a remények teljesülését, végképen le kell mondani róla; a népek életében aerákra terjedő tér marad; az egyének kimúlnak, de a nemzet fennmarad, és azon egyéneknek , akiknek ellenállása gátolja reményeinek valósulását, szeme közé nevetve, azt mondhatja: majd meglátom, ki fog tovább élni, ti-e, vagy én? Csakis így magyarázható az, hogy például a lengyelek és németek még mindig remélni képesek. Ha egyes ember máris oly hallatlan kínokat szenvedett volna, miken a lengyel vértanuk majdnem száz éven át keresztül estek, nem fogna-e fölemelt kézzel könyörögni Istenéhez, venné el őt már valahára e földről, gyűjtse egybe ősei mellé, és ne hosszabbítson meg oly életet, melynek egyetlen oly derült pillanata nincs, amidőn a lehulló könyek felett legalább egy múlékony boldogság szelíd szivárványa volna látható ? És a ki annyit csalódott, mint a német nemzet, mely századok óta törekszik azon szép álom valósítására, melyet „szabadságon alapuló egység“nek hívnak, és e törekvéseket egymásután meghiúsulni látja , mely félszázad előtt vérét, vagyonát, mindenét feláldozta azon hiszemben, hogy most nem lehet el nem érnie azt, a mire oly régen vágyik, és aztán elérte az — aacheni, laibachi, troppaui, veronai és több efféle congressust — azon egyén, ki ennyi csalódáson esett volna keresztül, annak lelke nem lehet, hogy keserűséggel ne telnék el, nem lehet, hogy a „remény“ szót örökre ki ne törölné szivének szótárából. És íme a vadként üldözött, megtizedelt, halálra faggatott lengyel nemzet nem ejti el a fegyvert, a meddig még egyetlen kar van, mely azt forgathatja , ő nem úgy imádkozik az Úrhoz : venné el őt a földről, hanem a „boze cos polske“ szívrendítő szavaival ostromolja az eget, könyörülne meg e nemzet sorsán, adjon neki — ne halált, örök nyugalmat, hanem életet, boldogságot. A német pedig, valahányszor akár csa hajszálnyi rés nyílik politikai láthatárának sötét felhői közt, valahányszor akár csak egy kis napfény bír magának utat törni, a német — mondjuk — ilyenkor kétittasan jártatja körül ibolyaszemét, és hatalmasan rázva szőke sörényét, fenyegetőig emeli fel öklét „most — úgymond — nem lesz az ismét úgy, mint volt régen.“ és a birodalom egyik végétől a másikig megcsendül a sok nagy szó és szívreható daltól, feledve van a múlt minden tapasztalásaival és csalódásaival, feledve az, hogy ugyanez a lelkesedés, ugyanez a reménytettség már számtalanszor fordult elő, és tűnt el ismét nyomtalanul .... Mindegy! A legtöbbet szenvedett, a számtalanszor csalódott nemzetek nem mondanak le egy jobb jövő reményéről, és ez vigasztaló oldala a múlt év különben oly kevéssé örvendetes tapasztalásainak. Nem növekedett a bizalom az ex professo államférfiak működésének sikere iránt, nem szűnt meg a gyanú, melylyel felülről a nép minden mozgalmát kisérik, nincs semmi jelenség, amiből bizton lehetne következtetni, hogy ez egyszer a lengyel és a német kérdés a nemzetek kivánatainak megfelelő módon fog megoldatni, — de mind a kettő, a lengyel úgy, miként a német, azért még sem szűnt meg remélni ! Ha pedig a lengyel annyi kín, a német annyi csalódás után még remélni képes, hol van azon nemzet, melynek oka volna kétségbeesni, mely nem szégyelné magát egy pár vesztett csata, egy pár sanyarú év következtében a jövőről végképen lemondani ? Őseink sem győztek minden csatában, melyre keltek; hazánk története nem egy gyászos vereséget jegyzett fel véres betűkkel a maga lapjaira, de amit semmi ellenség meg nem törhetett, az az önbizalom, a bátorság, a nemzet elpusztulhatlanságába vetett remény, és hogy e remény nem vala csalárd, mutatja az, hogy „él magyar, áll Buda még.“ Ily remény az, a mi a nemzeteknek erőt és bátorságot ad, bármennyi anyagi vagy erkölcsi vereség után el nem csüggedni, és hivő lélekkel várni azon napot, mely a jognak és igazságnak győzelmét meghozandja... Hogy az imént lefolyt év valami nagy nyereséget hozhatna számunkra, amúgy sem hitte senki; ve sz te nivalónk pedig csak egy volt, a remény, melyről az imént szóltunk, és úgy hiszem, ezt az egyet nem vesztettük el! Ennek tudata tegye derültté, mosolygóvá mindnyájunk előtt az új évnek első napját! Bécsi dolgok. — A bécsi hivatalos lap, a „Wiener Abendpost,“ fölemlítvén több külső németországi lapnak azon állítását, mely szerint az osztrák csapatok vezére, gróf Goudrecourt tábornok, a dánokkal tartott egyezés nyomán akart bevonulni Altonába, s csak a főparancsnok Hake szász tábornok erélyes parancsa tartóztatta fenn —■ azt állítja, hogy az osztrák tábornok Hake parancsára állott készen a Holsteinba leendő bevonulásra. Csak a frankfurti illető szövetségi hatóság módosíttatá Hake tábornok parancsát, oly nézetből, hogy jobban megfelel a f. é. October elsei határozatoknak, ha a két (porosz és osztrák) tartalékdandár egyelőre a holsteini területen kívül foglal állást, miután a dán csapatokhoz parancs ment Holstein odahagyására, így adá Hake tábornok azt a rendeletet, hogy a császári dandár egyelőre Hamburgban maradjon. A VW. A. , így hazugoknak bélyegezvén a fent érintett némely lapok tudósítását, nem fojthatja el annak kijelentését, mily rész benyomást teszen Ausztriában az, hogy a német ügy előmozdítására küldött ausztriai csapatok rendszeresen rágalmaztatak, s szándékos, tendentiosus hazugságokkal üldöztetnek a német sajtó egy részétől. — A „Wiener Lloyd“ban olvassuk : Az angol jegyzék (a holsteini ügyben) Bécsbe érkezett. Mint mondják, Berlinbe is hasonló jegyzék ment. Mint a nevezett lap értesül, az se nem fenyegető, se nem olyas, melynek befolyása lehetne az Ausztria által a szövetségnél tett indítványra. Nem kívánja, hogy eltérjenek azon követeléstől, mely Keresztély királyhoz intéztetett a novemberi alkotmány visszavétele tárgyában, s azt sem árulja el, mintha Anglia a királyt az alkotmány fenntartására akarná buzdítani. Ennélfogva azt lehet gyanítani, hogy az angol kormány bátorságot akar önteni a dán királyba az alkotmány visszavételére, s egyszersmind oltalommal biztatja a netalán államaiban kitörhető nyugtalanságok ellen. Ausztria irányában csak az az intés van kifejezve, hogy kerülje a schleswigi határ átlépését, ha komoly szándéka az értekezletben való részvétel. Vidéki tudósítások, Esztergom, dec. 29. A f. hó 27-én tartott városi kaszinónk választmányi ülése alkalmával, Pongrácz Lajos kaszinói tag (hontmegyei volt főjegyző) a következő levelet intézte a választmányhoz: „Tisztelt kaszinói választmány! Bocsánatot kérek, hogy némileg idegen létemre egy indítványt bátorkodom tenni a 1. választmány előtt, s általa ennek figyelmét egy oly közelgő örvendetes eseményére e városnak felhivni, mely reánk ismét a vidéki városi jelentőségnek bizonyos színét kölcsönzendi. Értem : a hírlapokból köztudomásra jutott, a jövő hóban városunkban tartandó, s maga városunk érseke, országunk prímása által teljesítendő esküvőjét gr. Széchenyi Ödön hazánkfiának. „Úgy hiszem, hogy ez örvendetes esemény — bár magában véve nem országos fontosságú — de mégis mindenesetre olyas, mely e városban némi fényt és mozgalmat idézend elő, s miket nekünk, mint e város minden osztályát magába záró értelmiség képviselőinek emelni, amennyire körülményeinktől telik, nemcsak illik, hanem ezt tennünk némileg hazafias kötelesség is ;s lenne, alázatos egyéni véleményem szerint, akkor is, ha Széchenyi C. grófnak még semminő személyes érdemei sem volnának; mert még ez esetben is fia maradna ő a közhasznunknak bizonyuit hazai kaszinók halhatatlan alapitójának, s fia volna azon embernek, kit a jelenkor már is a „legnagyobb magyar“ dicső czimével tisztel meg. De Széchenyi C. gróf élő ivadéka még városunk érseki székén ült azon nagyszerű egyháznagynak is, kinek neve és tettei a hazai történelemben arany betűkkel feljegyezvék. Éhez járul, hogy maga Széchenyi Ö. gróf, minden ifjúsága daczára, már is szép nevet vívott ki magának az egyesületi téren nemcsak e hazában, de e hazán kívül is. Szabadjon ezeket, mint köztudomásra levőket, elhallgatnom, s e helyen — mint nagyobbrészt iparosokból álló egylet színhelyén — csupán azon nemes tettét a polgárgrófnak felemlítenem , miszerint ő, a született féúr, az utolsó londoni világkiállítás alkalmával egyszerű munkás öltönyben, saját kezeivel dolgozott Magyarország iparküldeményeinek díszes kiállítása körül. „Ha tehát kissé szokatlan is volna, de nem lesz tán helyén kívül, ha a röviden felhozott indokok nyomán, a tisztelt kaszinói választmány — melynek többnemű indítványai eddig is szép viszhangra találtak az egész hazában — körébe felvéve még néhány tekintélyes városi és vidéki tagokat : gr. Széchenyi Ödön esküvőjének ünnepét és fényét, részéről is emelni sietne. „Ennélfogva bátorkodom indítványozni. 21-ször azt, hogy az esztergomi kaszinói egyesület választmánya, igazgatója (Matina János takarékpénztári jegyző) vezetése mellett, küldöttségkép részt vegyen az akkor tartandó isteni szolgálaton. „2-szor azt, hogy az esküvő után, ugyanazon küldöttség igazgatójának szónoklata mellett üdvözölje a kaszinói testület nevében gr. Széchenyi Ödönt, kifejezvén előtte annak örömét és rokonszenvét. Végre 13-szor azt, hogy ugyanazon kaszinói küldöttség, igazgatójának vezérlete és aligazgatójának (Ferenczy Jakó helybeli benedekrendi iskolaigazgató) szónoklata mellett, legott tiszteletteljesen járuljon még városunk érseke, bibornokherczeg-primás eminentiájához is, s kivánjon neki szerencsét, hogy az egek ura megengedi érnie a sok közül azon örömet is, hogy miután ő jön a sorsnak azon ritka választottja,a „legnagyobb magyar“ gyászravatalánnál, a nemzet nevében az örök áldást elmondani, -- néki jutott még azon szerep, ugyanannak egyik reményteljes fiára, egy kezdődő ujj életpálya rózsákkal hintett küszöbén, az egyház áldását reá adni.“ Ez indítványok a népes választmányi ülés által közhelyeslésre találtak, s egyhangúlag elfogadtattak. Közli egy választmányi tag. — Sárospatak, 1863. dec. 23. Korunkban, midőn a cultura oly magas fokozatot ért el, legbölcsebb ognosurául tűzetett ki a tantárgyak arányosítása, a szakférfiak helyes megválasztása, s a stúdiumok lehető nagy terjedelemben szokott előadása mellett, a tanintézetek közt létező különbségek legyőzése, s azoknak egyenlősítése. Tekintve a sárospataki jogi tanintézet mai állását és berendezését, nem sok kívánni való maradt fel, mert, mellőzve a tantárgyak nagy számát és terjedelmét, a királyi akadémiákkal mindenben versenyezhet. Azonban constatáljuk az ügyet közelebbről, hogy az olvasó saját meggyőződése s belátása után ítélhessen. Sárospatakon a jogi cursus 1863. sept. 1-től fogva 3 év, lévén minden osztálynak hetenként 20—25 tanórája. A tanárok a stúdiumok előadásával jelenben következőleg vannak megbízva . Erdélyi János úr előadja az egyetemes bölcsészettant, belefoglalva természetesen az észjogot (jus naturae) is. Kolos Dániel úr az egyetemes egyházjogot. Dr. Heiszer József úr az egyháztörténetet. Emődi Dániel ur a magyar és osztrák polgárjogot, egyetemes jogtörténetet , törvényszéki irálytant. Antafi János ur a római, a váltókereskedelmi, bánya- és büntetőjogot. Orbán József ur az egyetemes történelmet és diplomatikát. Nemes Ferencz ur Magyarhon közjogát, nemzetközi jogot, az európai államok statistikáját, a politikai tudományokat, a jog és államtudományok encyclopaediáját. Rövidebb tudományok, mint a telekkönyv, rendőrség stb., a következő félévre fognak beosztatni. Tanáraink, mint a superintendentiában hasonlókép, igen tiszteletre méltó férfiak az egész hazában is. Mellőzve, hogy az egyházi irodalomban, vagy a tanárságban mind tekintélyes érdemeket szerző, néhányan közülök a nemzeti irodalom terén is nem csekély érdemeket arattak. S igy az ifjak alapos kiképeztetésére csak e néhány név elősorolása is hatalmas garantiát biztosít. A tantárgyakat illetőleg, a minimumot véve fel, 24 stúdiumot mindenesetre előadnak három éven keresztül, különös figyelemmel lévén az európai anyajogok s Magyarhon pragmaticai állására. Vezérfonalul pedig nagyrészt a pesti egyetemi könyvek fogadtattak el, fennmaradván azonban némely itt kijött jogi tankönyvnek használata. Hazánk tanintézeteinek, valláskülönbség nélkül, az eddiginél magasabb álláspontot kell elfoglalniok , s miután úgy vannak szervezve, mint a protestáns jogi iskolák is, hogy az átlépés innen a kir. akadémiákba a cursus közepén sem jár hátránynyal: a felvételt megtagadni s elodázni ne lehessen szabad, mert ez által eleje vétetik a honpolgárok assotiatiójának, melynek pedig létre nem jötte a nemzet positiv bukása. Január hó 9-én a joghallgató ifjúság az alföldi inségsujtottak részére tánczvigalmat fog rendezni, melynek összes jövedelme az említett jótékony czélra fog fordittatni, miután a bál költségeit a fentnevezett ifjúság tárcsája fedezendi. Rendező elnökké Nemes Ferencz jogtanár úr választatván meg, ki az előkészületeket már is a legtapintatosabb módon végrehajtó. A szép múltú s még szebb jelenű önképzőtársulat most is elég szorgalommal működik. Ez évben kiosztandó pályadijai a következők : I. Társulati dij: 52 ft o. A Beadási határidő áldozó csütörtök: „Adassanak elő a magyar forradalmak az ausztriai ház alatt, azoknak indokai, s voltak-e, s ha voltak, minő befolyással a nemzeti élet fejlesztésére.“ II. T á r 8 u 1 a t i d i j : 20 ft o. é. Műfordítás Ciceróból „Pro Marco Mareello és Pro Qu. Ligario.“ III. Prophet dij: 12 ft o. é. II. József: Kor- és jellemrajz." IV. Lukács és Kiss dij: 5 forint o. é. „Egyházi beszéd. Lukács XII. 32." V. Csizi dij: 4 ft o. é. „Néprománoz.ulás és osztály, mely városunkban él, képviselve van, s daczára az idők mostohaságának, 39 tagot számlál. Az egylet egyik tagjánál névnapi estélyen összejött társaság körében a helybeli ínséggel sújtottaknak uj év alkalmávali megvendéglésére, illetőleg hussali ellátására, n. t. Ozsváth Imre esperes ur adakozásra hiván fel a társaságot, s az adakozást 5 fttal meg is nyitván, egy perez alatt 22 ft gyűlt össze, melyen a segélyező bizottmány egy levágandó marhát fog vásárolni, s a boldogabb njévnek némi előérzeteül közöttük kiosztani. Gr. Almási Kálmánné sz. Wenkheim Mária grófnő ő mga az uradalomban, nem tekintve vallásra, 6 árva iskolás gyermeket öltöztetett fel tetőtől fogva talpig, s igy tette lehetővé, hogy azokat az idő viszontagságai a tudomány forrásától távol ne tartsák. Fogadja a magasztos szivü, s a felekezetesség korlátain fölülemelkedett lelkű úrnő egy protestáns néptanítónak a segélyezett árvák nevében e helyen nyilvánított forró köszönetét, úgy mint a szép tett szülte hála adóját, s az árvák hálakönnyeiből fűzött gyöngysort— mint legszebb női ékszert — új évi ajándékul. Nagy Lajos, Sarkad, dec. 28. A jelen év szülte ínség enyhítésére városunkban felállított segélyezési bizottmány oly derekasan felel meg fennállása czéljának, hogy a maga nemében ritkítja párját. Itt azonban a két kér, hitfelekezetű lelkész uraké a főérdem, mint kiknek ikerelnökletük alatt a segélyező bizottmány áll. A dologtehetlenek, öregek és nyomorultak számára élelmezési alap szereztetett össze, a kész kenyerekkeli élelmezés, szigorú lelkiismeretességgel és pontossággal már hetek óta foTA dolog tehető, de heverni kénytelen szeg^y*ség némi segélésére takarékmagtár alakutpott, melyen ugyan beteljesedett ama közmo^3,8 c omne initium est durum, mivel alig 50 tskányi magtári készlet gyűlt csak be ajánló utján, de ennek magyarázatát és mentő oM a jelen év szigorúságában találhatni meg. A magas kormány által élelemre kölcsönzött búzából, fájdalomvárosunknak köböl utalványoztatok, mely, ha felgázoljuk, hogy '/j-résznyi népességű, és semmel sem roszabb helyzetben levő helységek ugyennyit kaptak ; s továbbá azt, hogy 7000 le^et számláló városunknak két harmad része^^etlen zsellér; a nyert segély elégtelen. Dffenfényyük, “°jgy ez aránytalanság bölcsen hryre fél, hozatni illetékes kezek által. . . . Gyermekded olvas egyletünk élete is azon phasisba jutott, hogy többé nincs mit aggódnunk miatta. A fogó 8011 szerencsésen átesett, az uj tagokban peég oly nagy a cohaesio, hogy a széthullástól nem félthetjük, mert az egyetértés angyalának marjaiba, s igy biztos alapra helyezkedett. tagjai közt minden nemzet, val óiaj évi szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma vasárnap, január 6-án jelenik meg. Nagy Szeben, dec 25. Az elnapolt crd. országgyűlés által megválasztott három országgyűlési bizottmány közül még csak egy dolgozik, t. i. a 9 ik kir. előterjesztés (földtehermentesítési ügy) számára megválasztott, mely bizottmány az ismét összeülő országgyűlésnek 5 előterjesztést tesz. E bizottmány három előadója, dr. Trauschenfels Jenő, Schnell Károly és Máta Miklós, dolgozataikat 1864-dik évi jan. 2-án adják át. — A 8-ik kir. előterjesztés (a felállítandó erdélyi legfelsőbb törvényszék) országgyűlési bizottmánya munkálatait már nov. 23-án fejezte be. — A 3-ik kir. előterjesztés (az erdélyi országgyűlés öszszealakítása és rendje) országgyűlési bizottmánya, végre, kevés módosítással,elfogadta, már az ideiglenes országgyűlési rendszabályt, s megkezdő az ügyrend feletti tárgyalásokat is. Minthogy azonban illőnek tartatott az ügyrend megállapítását a jövő megalakult erdélyi országgyűlésre bizni, e bizottmány is nov. 30-án befejezte működését. Gazdasági s kmsk. tudósítások. — Pest, dec. 31. Az éjjel erős fagy. — Ma mérsékelt hideg, napfényes idő. A vízállás változatlan. A búzára nézve tegnap is szilárd volt a hangulat, a kelendőség mérsékelt. A rozsot az alvidék számára fogyasztásra folyton keresik, s azért ára kissé emelkedni is kezd. — Ellenben a tengeri, árpa és zabforgalom igen gyenge. — Gyöngyös, dec. 22. Időjárásunk enyhe, majdnem tavaszi. Éjjenkint egy kissé fagyogat ugyan, de nappal újra ki enged, mi a földet azon csekély nedvességétől is , melyet az elolvadt hó következtében magába szivogatott, aprónkint megfosztja; másrészről azonban azon jó haszna van, hogy e szűk takarmányidőben a vetések általában legeltethetők lévén — a teleltetés nehézségeit nagy mértékben megkönnyíti. A gabonaforgalom élénk volt, a behozottak mind elkeltek , az árak azonban ingadozók. E heti piaczi árak következők: 1. búza 4 ft 40 kr, kétszeres 4 ft, 3 ft 80 kr, rozs 3 ft 50—40 kr, árpa 3 frt 20 kr, zab 2 ft 30 kr, tengeri 3 frt 80 kr. Boglár, dec. 30. Búza 84—89 fontos 4 ft 20—4 ft 70 kr, rozs 79-82 font. 2 ft 50—2 ft 75 kr, árpa 70-73 font. 2 ft 55—2 ft 75 kr, zab 44—47 font. 1 ft 85—1 ft 95 kr, tengeri 82—83 font. 2 ft 95—3 ft 10 kr, borakója 3 ft 50 kr — 7 ft. K 11 Id n m .k. Pest, dec. 31. * A bukaresti törvényhozó kamara illető választmánya kijelentette, hogy a némelyektől tervezett verestorony-bukaresti Vasútvonal mind pénzügyi, mind hadászati, mind nemzetgazdászati szempontokból lehetetlen, azonkivül pedig az Olt vize jól hajózható lévén, fölösleges is A kik a nagyváradkolozsvárbrassóinal ellenére még most is az arad-szeben-ver toronyi vasút mellett volnának , okul* hatnak az oláh kamara e határozatából. #J. Bánffy Elek Nagyváradon kitöltvén a p. k. katonai törvényszék által a föispáni h*gtartó méltóságának megsértéséért reá ítélt fgságidőt, közelebbről szabadon bocsáttatott, azilágy-Somlyóra hazaérkezett. *B. Jósika Lajos, b. Bornemissza János és Lipót 100—400 frtot adtak át a kolozsvári inségügyi bizottmánynak, az Erdélybe vándorolt magyarországi szükölködök számára. * Szokcsevics horvát bán Zágrábból Bécsbe volt indulandó. * Topolyáról,Torontálmegyéből, írják nekünk. h°gy Sz. Karácsonyi Guido, a beodrai uradalmában levő szükölködők számára, munkákra 5000 ftot rendelt, később összes bánsági birtokaiban ínségben levő volt jobbágyai közt rögtöni segélyképen 4000 ftot osztatott ki, továbbá kieszközle, hogy az 1858-ban tett 100,000 frtnyi alapítványa után járó ez évi kamatot 4500 ftig, az idén Beodrán, Nagy-Bikácson és Topolyán lakó 8 ínségben levő volt Úrbéresei nyerjék el. Ez összegen búza vásároltatott, melyből Beodra 500, Nagy Bikács 250 és Topolya is 250 p. mérőt kapott. A gróf ezeken felül n.bikácsi és topolyai bérlő kertészközségeinek haszonbéréből több ezer frtot elengedett, s a még hátralevő csekélyebb rész tartozásaik lerovását is jövendő jobb időktől téve függővé. Ugyan azoknak, hogy földjeiket bevethessék, a kormánynál a vetőmagért kezességet vállalt. Nagy- és Kis Zsám községi feles bérlői számára vetőmagos 1000 p. m. búzát vásároltatott, s ez utóbbi községnek több ezer frtra menő engedményeket ten. Más