Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)
1864-02-02 / 4189. szám
rákényszeríteti, sukott nagyságuk romjain jobb idők kelnek. A népszavazatból számozott császárság meglepő a régi királyságoknak ; nyugtalansággal nézik a democrata elvből eredeti uralkodó ház megszilárdulását, is csak dicsérhetjük a császárt, hogy ünnepélyesen megerősíti a népek jogait, melyek természetes és adandó esetben legbiztosabb szövetségesei. A franczia forradalomhoz hűen, mely túlzásai daczára legméltóbb az utókor bámulására, a népek oldala mellett leszünk akkor, midőn a küzdelem átalánosan kitör a múlt tévelygései és a jelen követelései közt. (Helyes, helyes.) Önök ismerik szándékunkat és czélunkat; tisztelettel elébe terjesztjük önök bölcs és felvilágosult hazafiui ítélő székének. (Élénk helyeslés több padon.) Az alelnök: Egy második jobbítmány is benyujtatott, melyet J. Favre, Darimon, Glass Bisoin, E. Picard, Marie, Magnin, Henan, E. Dilivier, Pelletan, Dorian, J. Simon jegyeztek alá; tartalma következő : Lengyelország : A Lengyelország által fenntartott hősi küzdelemmel szemben nem szorítkozhatunk csupán az ő független nemzeti jogai iránti hiú rokonszenv kifejezésére. A kormány, mely ezen törekvéseket kezdetben ünnepélyesen rászalta, később felbátorítá azokat. Mi azt hiszszük, hogy az ösvény, melyre lépett, zárt ösvény. Az európai érdek nevében kívánjuk, hogy követve a Francziaország és Anglia által a nápolyi király ellenében adott példát, szakítsa meg a diplomátiai viszonylatokat oly hatalommal, mely lábbal tapodja a szerződéseket, s az emberiség örök szabályait. Ezen jobbítmány kifejlesztése tekintetéből a szó Pelletan urat illeti. Pelletan : Uraim, hárítsuk el elébb a félreértést, mely már kezdettől fogva a gyűlés szellemére nehezedett. Lengyelországból kizárólag béke vagy háború kérdését akarták csinálni, s ekkép minket vagy a tehetlenség, vagy a vakmerőség sajnálatos alternatívájába fojtani. De mi nem fogadjuk el az így feltett kérdést, hanem valódi terére kívánjuk azt helyezni. Kétségtelen, hogy ha van e körben a békének határozott pártolója, az én vagyok. Mindig nagyobb dicsőség kímélni a vért, mint azt ontani. A politika célja az élet, és nem a halál. De minél inkább akarjuk a békét, annál kevésbé kell azt emlegetnünk — alkudozván egy nagy néppel. Miért van Francziaország szavának nagyobb tekintélye, mint valamely nagyobbrendű hatalomnak? Azért, mert Francziaország minden diplomatiai jegyzékének háta megött van egy alattomban érthető jegyzék, és ez a 600,000 fegyveres emberből álló hadsereg. De mondható-e azért, hogy mi az ügy minden állapotában háborút kívánunk , s hogy gondolatunk titka mindig a háború? Nem ! A tizenkilenczedik században háborút csak az utolsó szükségben kell viselni, s ekkor is azon feltétel mellett, hogy a szerencse véletlene ellen minden óvakodás megtétetett. Várjon bíznánk-e e pillanatban egy európai háború sikerének minden esélyeivel? Hol vannak szövetségeseink, és forrásaink? Én nem tudom, és nem tudva, nem is tanácsolhatom a kormánynak, hogy katonai csínyt kövessen el, mely Lengyelországot meg nem menthetvén, kompromittálná Francziaországot. Ezt elmondva, szóljunk a kérdéshez. Lengyelországban megtörtént a felkelés , önök tudják, minő körülmények között. Ezúttal nem a sajtószabadság idézte elő a forradalmat. A kétségbeesés felkelése ez. Oroszország régtől óta sejtő bekövetkezését a világon még ekkoráig ismeretlen forradalomnak , — a térdeplő, az imádkozás forradalmát. Oroszország forradalomra dolgozott, hogy előbb végezhessen. Kihívást kihívásra tetézett. A lengyelek nem folyamodhattak máshoz, mint Istenhez. Oroszország megtiltá az imádságot; gyászt öltöttek ; — megtilta a gyászt is. —Proclamálta a martialis törvényt, és — Lengyelország semmit se szólt. És mégis a lefegyverzett tömegre puskát szegeztek. Lengyelország kibontó mellét s halva is azt mondá, üss még! (több padon : igen helyes.) Mindent eltűrt, mindent elkövetett — hallgatva. De egy éjjel a kormány titkon berontott minden házba, erőszakkal hatalmába kelíté a besorozásra alkalmas fiatal embereket. Ez annyit tett, mint szétmetszeni Lengyelország életerét, elvenni reményét. Az orosz szolgálat a lengyelekre nézve azonos a halállal. Éhnennek, de többé vissza nem jőnek. Ez sok. És Lengyelország mondá, jobb meghalni golyó által itt, mint halni lassan, ismeretlenül valamely lázszerző mocsárban, mert a láz jelenleg a despotismus intézményének részét képezi. (Közbeszólások.) A vérpadot az éghajlat által helyettesíték. A láz ugyanazon szolgálatot teszi, s nem okoz botrányt. (Különféle mozgások). Egy okmány van kezeim közt, mely bizonyítja, hogy csupán egy kerületbe 11 ezer elvitt lengyel közül csak 300-an tértek vissza. Midőn a lengyel felkelés első híre érkezett meg, egy férfiú, ki mindig első, midőn a jog, a szabadság, és az emberiség javára kell szólni — J. Favre, kérdést intézett a kormányhoz. És mi volt Billault úr válasza? Kijelenté, hogy Francziaország nem veszti el Lengyelország iránti régi rokonszenvét, hanem a kormány azt véli, hogy ezen ország autonómiája többet várhat Sándor czár szabadelvű és nagylelkű érzelmeitől, mint egy felkelési kísérlettől. (Több szó, igen helyes). Billault úr még hozzá téve, miként a császár kormánya eszélyesebb, semhogy csalékony szavakkal tápot nyújtson a felkelési szenvedélyeknek ; a kormány féltékenyebb Francziaország méltóságára , semhogy haszontalan szavak ismétlését 15 éven át megtűrhetné a válaszfeliratokban. Valóban ha a kormány betű szerint követte volna a Billault által kifejtett programmot, én e perczben nem kívántam volna szólani. Francziaország azon időben nem bátorítá Lengyelországot felkelésre ; azt mondá: én nem ismerem Lengyelországot, nem is akarom ismerni , mit akar ez a javíthatlan halott, mely nem tud meghalni, mely untalan feltámad? Nem tehetek egyebet, mint ajánlani fogom Sándor czár kegyeibe. Sándor czár a reá forgatott eme váltót elfogadta, kihirdettetett egy kegyelmezési rendeletet, s azt azon Murawhew által küldé meg, kit egy senator vérszopó tigrisnek nevezett. Holott ő a czár helytartója, kit csak nem régen díszített fel a Szt. András rend nagy szalagjával épen úgy, mint a mi kormányunk feldiszíté a becsületrend jelével Marquez tábornokot. (Hosszas megszakítás.) M o r n y herczeg: szót kérek. Pelletan: Daczára Billault szavainak, a külügyminiszter szükségesnek látta a diplomatiai közbejárás indítványozását. Szövetkezett Angliával és Ausztriával, hogy a lengyel nemzet számára igen szerény autonómiát reclamáljon , mely amnestiára , a nemzeti nyelv hivatalos használatára, s orosz suzerainitás alatti külön közigazgatásra szorítkozott. [ Ennyit engedtek a dunai tartományoknak , nem tehettek kevesebbet Lengyelország irányában. Bármily szerények voltak is e javaslatok, Oroszország azokat nem akarta megérteni. Időt kért a gondolkodásra, egyszersmind hadi készületekre, s a télnek, mint szövetségesének bevárására a balti tengeren. Időközben, hogy a társaság is mulassa magát (újabb félbeszakítás), minthogy Drouyn de Lhuys úr a felkelést az országra nehezített vaskormánynak tulajdonítá, Gortschakoff herczeg válaszul adá: Hiszen önöknél Párisban keletkezett a lengyel forradalom . Önök Párisban forradalmi nyílt boltot tartanak. (Zugás.) Önök nem jakobinusok, de igen is amphitryonja az európai jakobinismusnak, mely először Olaszországban futá meg pályáját, s most a Visztula felé járdál. És azután, midőn elkövetkezett a pillanat, melyben már mitől sem tartható, Oroszország levette az álcrát, s szólt: önökkel már eleget beszéltem; ezentúl a társalgást csak Ausztriával és Poroszországgal folytatom, osztályos hatalmassági minőségben, mely csak őket illeti. (Itt szóló a százéves felosztásról tesz említést; szavai nagy zajra találnak.) E gy szó : Lehetlen tovább hallgatni hasonló beszédet. Az elnök felhívja szónokát, vigyázzon kifejezéseire. Pelletan: Rendre utasítás ez ? Elnök: Nem, csak figyelmeztetés szavai megválogatására. J. Favre: Beszéljünk hát versben, s mondjuk Audrieux-vel. Tiszteletben tartják a malmot, s elveszik a tartományt. Glais-Bisoin: Ekkor tán parlamentárisabbnak fogják önt találni. Pelletan : Ezen válasz Francziaország előtt bántalmazásnak tűnt fel. Drouyn de Lhuys az alkudozások megszakítását határza el. De mi a teendő most már ? Kielégítettnek kell-e magát nyilatkoztatni, vagy keresztbefont kezekkel nézni a küzdelmet, s gondolkodni csapásai felett? Úgy hiszem nem ! Francziaország foglalóul adta szavát (több padon tagadás). Azon perczben, midőn a lengyel felkelés javára diplomatiailag közbejárt, becsületbeli ígéretet tett azt gyámolítani is. Többen : Nem, nem! ez tévedés. Pe 11 e t á n : Igen, önök bátoriták, tevékenyiték a lengyel felkelést, s ha Lengyelországban még foly a vér, ezért önök felelősek. (Élénk tagadások.) — Hogyan, önök nem bátoriták a lengyel felkelést? (Nem, nem!)— Nem létez Párisban lengyel bizottság? Granier de Cassagnac: Francziaország-e az ? Pelletan: Létezhetnek olyan a kormány megendése nélkül, és a lapok, melyek az államminiszter nyilatkozata szerint a kormány magas gyámsága alá helyezvék, meghatalmazás nélkül gyűjthetnének-e közadakozásokat Lengyelország számára ? A versaillesi katonai lakomában, hol egy franczia marsal elnökölt, egy lengyel által mondott pohárköszöntést, „dicsőség Lengyelországnak“ kiáltással kísértek; történhető-e mindez a nélkül, hogy a kormány enyagírozva ne legyen. A diplomatiai közbejárás nem sikerülvén, felmerült a congressus eszméje. A congressus megbukott, s a diplomatia is vele bukott. Avagy e kettős bukás feloldja-e a kormányt Lengyelország iránti minden kötelezettségei alól. Nem hiszem, sőt azt tartom, hogy tennie kell valamit ezen ország megmentésére, — hogy mit tegyen ? — azt nem nekem kell megmondani! A kormány dolga ezt tudni; ő tartja kezeiben a kártyákat, s minket nem avat a játék titkába. (Uj zaj.) Játszszék tehát elég ügyesen, hogy amaz ország helyzetén segíthessen. Guer oult : szót kérek. Pelletan: Én azonban azt gyanítom, hogy Lengyelországot elhagyják, hogy sorsára bízzák , hogy a lengyel föld ne legyen egyéb egy temetőnél, jelezve egy fekete kereszttel, s rajta ily felirattal: Finis Poloniae . — avagy ekkor végzettek önök az oroszszal? Ez a valódi kérdés. Oroszország Európába akar hatolni, s ezért készít Lengyelországból előőrsöt Európa ellen, s ezért az ő politikája már I. Péter óta a bonyodalmak s összeesküvések politikája. (Zajos közbeszólások.) Mi utainkon mindenütt Oroszországba ütközünk. Találkozunk vele első forradalmunkban, a restauratio alatt, a júliusi monarchia korában, és a mostani kormány alatt. S midőn csak imént vetek szememre, hogy az orosz politikáról nem elég tisztelettel szólok, elszomorodva emlékeztem ama sok francziára, kik Sebastopol előtt estek el. — Mi leronthattuk Sebastopolt, de nem ronthatók le az orosz ambitiót. Mindenütt ott fogjuk találni, s főleg a török kérdésben, mely még nem kezdetett meg, de melyre rá kerül a sor, csakhogy más körülmények között, akkor t. i., miután a krími háború jótéteményeiről lemondtunk, s az orosz ígéretet felemeltük — elhagyva Lengyelországot. De azt mondják : miként segítsük Lengyelországot, nincsenek szövetségeseink. Ez azért van, mert a szabadelvű Európa politikánkban utógondolatokról gyanúsít. A külföldi sajtó naponkint kérdi, miért forradalm a mi politikánk Turinban, miért ellenforradalmi Rómában, miért reactionarius Mexicoban, miért szabadelmű Lengyelországban, rabszolgapártok Amerikában, s misteriosul mindenütt? (Zaj, félbeszakítások) Meg akarják önök szüntetni ez aggodalmakat? Adjanak önök szabadságot Francziaországnak. A szabadság adott nekünk túlsúlyt Európában, még azon korban, midőn a minden áron való békerendszer uralkodott, I. I. Lajos Fülöp alatt. Itt szóló felolvassa Nesselrode-nak Palmerstonhoz 1848 febr. 12-én irt levelét, melyben állítja, hogy Francziaország erejét szabadsága teszi. A válaszfeliratban volt egy sajnálatos tétel, mely eltűnt, de az, melyet helyére tettek, semmivel sem ér többet. Önök oda nyújtják Oroszországnak Francziaország nemes kezét — Muracheff vállai felett, ki öleti az embereket, a nőket és a papokat, midőn a haldoklóknak az ur testét viszik. — Nem ez azon mozzanat, melyet választanunk kell, s ha nincs emberi igazság, mely egy vétkest vállrojtjainál fogva ragadna meg, — megjegyezhető az homlokán, s neve átható a közkárhoztatásnak. (Több padon: adhelyeslési nyilatkozatok.)“ 5 Elnök: Morny bg, mint bizottsági elnökön van a szólás sora. Leroux Alfréd alelnök: Morny herczegen,van a sor. Morny herczeg. Szólok, mert hallottam azon kifejezéseket, melyekkel a nagyon tisztelt Pelletánúr az orosz czárról nyilatkozott. Azt hiszem, hogy egy franczia kamara méltósága követeli, miszerint minden külföldi fejedelemről, ha nem tisztelettel, legalább Hiedelemmel történjék említés (Helyes! helyes.) Ha békében vagyunk az orosz császárral, ha a követek állomásaikon maradnak, az Hiedelem megsértése irányában vétség a legszorosabb kötelesség ellen, s ha háborúban állunk vele — még roszabb (Élénk helyeslés.) Pelletán úr — bocsásson meg e nyilatkozatomért — nem ismeri sem Oroszországot, sem az [orosz] czárt. Jól tudom, hogy oly kérdés ez, melyben a népszerűségről van szó, de egy politikusnak meg kell mondani az igazságot a kamarának és országnak egyiránt. (Helyes.) Volt szerencsém Oroszországba küldetni azon dicsőséges béke folytán, melyet Francziaország Sebastopol bevétele után kötött. Különösen meg voltam bízva, hogy kövessek el mindent, hogy az orosz czár enyhítsen Lengyelország sorsán; ezen törekvésemben ezért is értem. (Helyeslés.) Tartozom az igazságnak kijelenteni, hogy az orosz czár e tekintetben mindig a legjobb akaratot tanúsította. Először is jelentékeny engedményeket adott Lengyelországnak, de mint tudják önök, az engedmények sokszor követeléseket idéznek elő, a követelések ellentállásra vezetnek s a dolgok ezen állásából keletkezett a zendülés, mint önök tudhatják. Mindnyájan sajnálkozunk e szerencsétlenség felett, s én meg vagyok győződve, hogy az orosz czár, kivel volt szerencsém beszélni, s ki egy becsületes, derék, szabadelvű ember, sokkal inkább fájlalja azt, mint bárki más. (Pelleton és Gueroult közbeszólnak.) Lehet, hogy e beszéd sérti önöket, pedig az igazság. Egy fejedelem néha a legfájdalmasabb kénytelenségnek tartozik engedni. De aki 60 millióból álló birodalomban kimondotta a jobbágyok felszabadítását — bizonyára szabadelvűséget tanúsított az által. Ami magát Oroszországot illeti, bátran merem állítani, hogy az sokkal democratikusabb, mint bármely más állam Európában (?!!!) Nem rég democratiai feudalismus uralkodott ottan. A feudalizmus eltűnt, maradt a democratia. —■ Ha egy ország magára ölti intézményei jellemét, szokásait, nincs Európában democraticusabb állam Oroszországnál. Lehetetlen elsorolni az orosz törvényeket , de például az örökösödési törvény democraticusabb, mint Francziaországban. Egy, külsőleg jelentéktelen tényre hivatkozunk, de mely mégis nagy következményekkel bir A paraszt fia, ki hadiszolgálatba lép, nagyobb ranggal bir, mint a nagyúr fia, ki nincs szolgálatban. Az egyiket elfogadják az udvarnál, mi alatt a másik onnan ki van zárva. Ezen, külsőleg közönyös tény, kihat az egész országra, mert kötelez mindenkit a teljes egyenlőség alapján szolgálni, akár a hadseregben, akár a polgári kormányzatban. Ezen tekinteteket csak azért emeltem ki, hogy feleljek Pelletan úr túlzott és téves nézeteire s állításaira. Nem folytatom tovább. Nem szeretném, ha félreértetnének érzelmeim s a bizottmány érzelmei a lengyel kérdés tárgyában, midőn én csak az igazságnak akartam eleget tenni. Visszatérek a bizottmány munkájához. — A felirati bizottmánynak szándéka volt két eszmét tisztán fejezni ki : élénk, meleg, s nem meddő rokonszenvet tanúsítani Lengyelország érdekében ; és ezen rokonszenv mellett sajnálkozást fejezni ki a felett, hogy az Oroszországgal való viszonyokban változás állott elő , kifejezvén egyébiránt azon reményt is, hogy a szívélyes viszonyokat helyreállítandja a békülékenység azon szelleme, mely mind a két uralkodót lelkesíti. Ezen két eszme kilátszik zárni egymást. A bizottmány véleménye szerint összeférnek! Egy eszme villant meg agyamban, melyet közleni akarok önökkel. Én, kinek van szerencsém ismerni önöket s véleményeik alapját, úgy látom, hogy önöket néha igaztalan bizodalmatlanság választja el egymástól. Önök mindanynyian — bocsássák meg nekem e kifejezést — gyermekei az 1789-ks kornak ; mindnyájan kívánják önök a szabadságot ; az egyik rész sürgetőbben, mint a másik. Az egyik rész azonnal kívánja, a másik csak egy bizonyos idő múlva. Az elvek iránt önök mindnyájan egyetértenek. Miért térnek el egymástól az alkalmazásban ? Mert az egyik rész azt hiszi, hogy a szabadság a társadalmi rendet veszélyeztetheti, a másik rész pedig azt hiszi, hogy ép a szabadság fogja a kormányt tartós alapra fektetni, s hogy midőn a kormány mindent megadott, akkor nem lesz többé tőle mit kérni. Láthatják önök, hogy az elvben mindnyájan megegyeznek — de nem az alkalmazásban, így vagyunk a külügyi politikával is. Avagy nem szeretnék-e mindnyájan, ha a nagy nemzetiségek helyreállanának ? Engedjék meg önök, hogy egy, csaknem gyermekes feltevéssel álljak elő : ha elég lenne egy újat felemelni, hogy Európa és a világ térképét megváltoztassuk; ha elég lenne egy jel arra, hogy Velencze visszakerüljön Olaszország birtokába, a keresztyének a Libanon alján kiszabaduljanak Törökország járma alól, sőt többet mondok : hogyha a szentatya Rómában elfogadná a katholikus világ fejéhez méltó állást, melyet neki ajánlanak : lenne e köztünk egy is, ki habozna visszaadni Rómát a rómaiaknak, és visszavonni csapatainkat, melyeknek szuronyai idegen szuronyuk az olaszokra nézve ? Avagy késnék-e valaki önök közül, helyreállítani Lengyelországot, s megtagadni ezen nemzettől, mely iránt annyi rokonszenvvel viseltetnünk , a független nemzetek jogait? (Helyeslés). Miért tehát a szétszakadás ? Azért, mert különböző szemmel tekintjük ezen rettenetes vállalat következményeinek fontosságát. A bizottmány e reflexiókból indulva ki, azt mondá : két rendszer van : a béke és harcz rendszere; a keretrendszerét ajánlják Gueroult és Havin. Ezen rendszer nagy, csábító , hivatkozni a nemzetiségekre, helyreállítani a népek szabadságát, Olaszországot Ausztria ellen indítani, Magyarországot fellázítani, Lengyelországot helyreállítani, ez bizonyára nagy politika, és ha Francziaország ellen csak egy ágyúlövés történnék, én ezen politikát ajánlanám a kormánynak. De gondoltak-e önök a következményekre ? Gondoltak-e arra, hogy békében élünk, s hogy senki sem támadott meg?Gondoltak-e arra, hogy minő veszélyeknek lenne kitéve azon 20 milliárdnyi értékjegy- tőke, melybe a franczia munkások és parasztok megtakarított tőkéiket elhelyezték? Avagy gondoltak arra, hogy minő nyomor érné azon társadalmat, melynek nincs egyébb kívánsága, mint békében dolgozni ? És miért ? oly ügyek érdekében, mely nem a miénk, melyben se becsületünk, se érdekeink nincsenek bevonva."(Helyes.) A bizottmány azt hitte, hogy csak e képrendszer közt lehetett választani, s hogy a közvetítő rendszerek semmi jót sem fognának eredményezni. Akik ezen rendszereket ajánlják, nagy felelősséget vesznek magukra, ha az ember a fenyegető romlásra sérülendő vérre gondol! A bizottmány, miután megvizsgálta Európa helyzetét, Francziaország viszonyait Oroszországhoz, Ausztriához és Angliához , miután behatólag figyelembe vette volna a hatalmaknak egymás közti viszonyait , a békepárt felé hajlott. (Helyes! helyes!!) A béke az Orosz és Francziaország közt fennálló szívélyes viszonyok helyreállítására vezet, magának Lengyelországnak az érdekében is, amely iránt a bizottmány ép annyi rokonszenvet érez, mint bárki más. A bizottmány azon nézetben volt, hogy a béke pártja az, melytől a jövőben a legtöbb előnyt lehet várni. A béke az egész ország óhajtása; ez az egyedüli mód, mely által a lengyelekre nézve valódi könnyebbítést lehet nyerni, minthogy tovább biztatni a lengyelek forradalmát, nem egyéb, mint romlás elé vezetni őket. Midőn el vannak önök határozva, hogy nem fognak segíteni rajtuk, meg kell nekik ezt mondani, s a politikai morál és az igazság érdekében nem kell e szerencsétleneknek csalfa hitegetést nyújtani, mert ezen hitegetés önöket is a harczba vezeti utoljára. A kamara nézetei elég határozottan nyilvánultak, úgy, hogy az ügy iránt nem merülhet fel kétség, s ha önök nem fogadják el a jobbítmányokat, nem fognak illuziót táplálni senkiben. (Több oldalról helyeslés.) Gueroult. Én határozottan osztom az igen tisztelt Morny úr nézetét. Bírni kell az embernek a vélemény bátorságával, s az eszme mélyéig kell menni. Jól mondatott, hogy most két rendszer lehetséges: a béke és haza rendszere. A Pelletán úr által oly kitűnőleg védett jobbítmány illusorius következtetésekben végződik. Visszahívni a követet: ezen rendszabály vagy nagyon sokat vagy semmit sem jelent. A lengyeleket hadfolytató felekül ismernünk el, ez hadüzenet, s nem mi rajtunk áll, hogy hadat üzenjünk. — Hátra van a harczi párt. Morny úr azt monda, hogy az igen komoly határozat lenne, melyről a kormány nem akarnak semmit tudni. Morny: Én nem nyilatkoztam a kormány nevében. Gueroult. Morny úr azt mondá, hogy az ország nem akarja a háborút. (Úgy van !) Ha ez így állana, akkor kár a kérdést úgy állítani fel, mint az történt. Mit tett Francziaország a lázadás kezdete óta ? Irt Európa minden udvarához, közvetlenül intervenált az orosz udvarnál, s Oroszország ellen diplomatiai lázadást szervezett. (Nem áll!) Iparkodott újra, hogy Anglia és Ausztria harczba keveredjenek Oroszországgal ! Hiszik-e önök, hogy viszonyaink Oroszországgal szívélyesek ? Egy lábunkkal máris a harezmezőn állunk, csak hogy annak előnyei nem lesznek a mieink. Ellenségeket szereztünk magunknak, meghasonlottunk Oroszországgal. Nem kell vitázni az evidentiák ellen , rosz lábon állunk Ausztriával, Poroszországgal s Angliával (felkiáltások.) — Felingereltük magunk ellen az európai nemzetiségeket, melyekre ezelőtt számolhattunk. Olaszország, mely ezelőtt szövetségesünk volt, bizonytalanul tekint reánk, hogy mit teszünk. És a lengyelek, kiket biztattunk ............(Közbekiáltások.) Granier de Cassagnac: Ön biztatta fel. Gueroult. Igen, én (zaj). Granier de Cassagnac, akkor menjen oda közéjök. Gueroult. Biztattam őket, mert nem képzelhettem, hogy a franczia kormány az ég és Európa szeme láttára compromittálni fogja magát, megsértett törvényekre és szerződésekre hivatkozva, csak azért, hogy hátráljon. (Felkiáltások). Több hang: Francziaország nem hátrál. Gueroult. Oh igen, a háború vagy párt, veszélyes operativ. Egy hang : Tehát elismeri ön végre ? Gueroult. Ma már veszélyesebb dolog elhagyni a legyeleket, mint segíteni őket; ha valakit III. Napóleonnak hívnak, nem engedheti meg, hogy a történet majd egykor azt írja, hogy a XV. Lajos alatt felosztott, Lajos Fülöp alatt elhagyott Lengyelország III. Napóleon alatt végeztetett ki. (Félbeszakítás.) Az nap, midőn a kormány elhagyja Lengyelországot, s elhagyja a nemzetiségek ügyét, mely legjobb reménye, sok ellenség, ki ma békét ajánl, fordulna Francziaország ellen megvetéssel s becsmérléssel. (Ellenmondás.) Visszautasítom tehát tisztelt barátaim jobbitmányát, s báró Dávid és társai jobbitmányát, íme indokaim. Ha tehetetlenek vagyunk , legjobban illik hozzánk a hallgatás. Lengyelországot plátói bánkódással és szavakkal nem mentjük meg. — Ha nem akarunk semmit tenni, mondjuk meg. Hallgassunk,s legyünk csendesen, ami mindenesetre méltóbb dolog, mint a tehetetlen busongás (szavazunk.) Favre szót kér. Leroux alelnök szavazásra akarta bocsátani a jobbítmányt. Többen a vita berekesztését sürgetik.Havin szót kér a berekesztés ellen Leroux alelnök Favret hívja föl, figyelmeztetvén, hogy a vita berekesztése előtt szóljon. Favre: Igen fontos kérdés van a kamara elé terjesztve. Halottuk az elnök szavait, melyeknek nagy fontosságát senki sem tagadhatja, de a kamara és ország többet várnak. Mi azt hittük, hogy a kormány , szemben az ország nyugtalanságával,feszengésével s aggodalmával, bővebben beleereszkedik e kérdésbe,s én magam is szándékoztam némely magyarázatok által reá bírni erre a kormányt, melyeket ma nem adhatok elő. Kérem a holnapra való halasztást. (Szavazzunk! Rekesztessék be a vita./ Szavaznak. A vita folytattatni fog. Távirati jelentések. — Berlin, jan. 30. A „Nord. Alig. Zig“ egyik vezérczikke felhozza, hogy a „Morning Post“ fenyegető czikke szerint hasonló irányú angol jegyzék intézteteit a német nagyhatalmakhoz, melyek az igazságos követelésektől el nem térnek. Anglia 35 éves politikájának gyümölcsét fogja leszedni; a régi Anglia nem létezik többé. A personális unió, mint garantia, Dánia részéről követelve, talán többé nem lesz elégséges, ha az események kitörtek. — Páris, jm. 30. A ,.Mem. dipl.“ legújabb számában írja : „Anglia újonnan sürgetőleg kívánja az európai conferentia egybehívását a schleswig-holsteini kérdés szabályozása végett. Francziaország azonban kinyilatkoztatja, hogy semmi közvetlen érdeke sincs Németország ellen interveniálni, melynek törekvései oda céloznak, hogy a Napóleon császár által támogatott nemzetiségi elvet érvényre emeljék. — Kiel, jan. 30. A dánok Eckernförde mellett sánczokat vetnek fel — a dán hajók az eckernfördei kikötőben vannak. — London, jan. 3. Az „Observer“ a kabinet meghasonlásáról terjesztett híreket meghazudtolja; a béke fenntartására nézve az összes miniszterek egyetértenek. Az aláírt hatalmak szintén mindnyájan pártolják a londoni szerződés fenntartását. — Hamburg, jan. 29. A „Dagbladet“ egy magasállású s dán érzelmű svédnek levelét közli, mely szerint az összes államtanács már kétszer akarta beadni lemondását azért, mivel a király rendkívüli birodalmi gyűlést kíván egybehívni, hadieszközök megszavazása végett. A levél írója egyenesen kijelenti, hogy az összes svéd nép egyetért az államtanácscsal, csak a király, Oskar hgy néhány fiatal ember kívánja a háborút. — Kiel, jan. 29. Ma itt mintegy 50 schleswig-holsteini egylet küldötteinek gyűlése tartatott, mely egy közös szervezetre vonatkozó alapszabályzatot fogadott el; bizottmányi tagokat választottak: Wiggers, gr. Rewentlow, Römer, Rave, Ahlmann, Spethmann és Bokelmann. Frigyes augustenburgi herczeg, Buchwald kamarás meghívására, holnap néhány napra Neudorfba (oldenburgi területen) fog menni. — Koppenhága, jan. 29. Ma nagyobb csapattömeg távozott el a tengeren a fővárosból. A király az elvonuló csapatokhoz igy szólt: Szerencsét s áldást kívánok nektek, s meg vagyok győződve, hogy a netáni háborúban oly vitézül fogtok harczolni, mint idősb bajtársaitok. A király a nép s a csapatok részéről nagy lelkesedéssel fogadtatott. — Drezda, jan. 30. A schleswig-holsteini küldöttek ma délelőtti 10 órakor fogadtattak a király által, Beust miniszternél tisztelegtek, s délutáni 3 órakor elutaztak. A király igy szólt a küldöttséghez: ő, mint német szövetségi uralkodó, teljesítette kötelességét, s nem fog megszűnni a herczegségek jogait védeni, amennyire tőle telik. Reménye, hogy Németország egyetértésben lesz, s minden jól fog elintéztetni. Végül megköszönte a király a szász csapatok jó fogadtatását. Beustur pedig mondá : Ő nem űzött kabinetpolitikát, hanem a herczegségek ügyét becsületesen s rendithetlenül védelmezte. Ha visszavettetik, mindent meg fog tenni, hogy a hibája nélkül elvesztett tér visszanyeressék. Az ő hatalma csekély, de bátorsága annál nagyobb. — Hamburg, jan. 29. (Délkeleti szél. A hévmérő emelkedőben, 2 foknyi hideg.) A jég összeözönlik; az átjárás az Elbán nehezítve van. A tenger felől jött gőzösök visszatértek. A „Berlinske Tid.“ e hó 28-káról jelenti: Az 1864-re eső tengerészeti ujonczok zászló alá szólittatnak. A norvég hadügyi osztály főnöke táviratilag Stockholmba hivatott, hogy — mint hírlik — értekezlet tartathassák a norvég csapatok kivonulása iránt. — Kiel, jan. 30. Frigyes Károly hg tegnap ideérkezett, s ma Albrechtiggel együtt a főhadiszállásra, Bordesholmba utazott. — Páris, jan. 30. A „Moniteur“ jelenti: A kölcsönre történt aláírások 219,321,536 frank rentet képviselnek. A leszállíthatlan aláírások 212 milliót tesznek. A többi aláíró minden 100 frankért 51/.. ./o-ot kap. A kincstár segélyeszközei megengedik az előfizetést felfüggeszteni. A „Moniteur“ írja: Nem igaz, hogy a franczia bank a bécsitől 50 milliót akar kölcsönözni. — München, jan. 31. A Bajorország által indítványozott német közép- és kis állami értekezletre nézve mostanáig megérkezett válaszok kedvezők, s igenlőleg hangzanak. — Kiel, jan. 30. Frigyes herczeg vasárnap délután tér vissza ide. — A 110 - a, jan. 31. Jütlandban s a dán szigetekben semmi katonaság sincs, csak Koppenhágában van még némi tüzérség és lovasság. Az örök tisztét ott a tengerészcsapatok teljesítik. Minden dán haderő a Schlei mellett és a Danewirkben van concentrálva. Rendsburgban csak az őrséget teljesítő osztály maradt, s minden hadi szer elvitetett onnan. — Berlin, jan. 30. (Este.) Valamennyi hivatalos lap igen harcziasan ir. Azon szavak is, melyeket a király tegnap Schandauban a katonatisztekhez intézett, háborús eseményeket jósolnak. A koronaherczeg ma utazik el. — Boroszló, jan. 30. A sléziai lap biztos forrásból értesül, hogy a felső-sziléziai, alsó sziléziai és sziléz - őrségi vasutigazgatóságok tegnap utasítást kaptak, hogy ismét 20.000 osztrák had szállítására tegyenek előkészületeket. — Bukarest, jan. 30. A minisztériumban viszálkodás van. Hir szerint Kogolvicseanu miniszterelnök lemondását ajánlotta. Esti posta. Pest, febr. 1. A táviró pár nappal előbb miniszterválságot jelezett Londonból; ismét Russel gróf lenne az, kinek állása a kabinetben nagyon ingadozik. A „Morn. P.“ siet megcáfolni e hirt, s állítja, hogy a st. jamesi kabinet tagjai közt testvéri szeretet s benső egyetértés van; a bomlásnak semmi jele, semmi alapja. Ezen válság félelmétől tehát a világbéke megmenekült volna; de ime, helyére lép egy második válság híre, mely Párisból fenyegetne. — Morny herczegnek a lengyel kérdésben mondott beszéde (lásd fölebb a franczia kamra ülését.) őszintébben ütött ki, mint Drougner megengedhető, különösen annak némely kifejezésében a miniszter eddigi külpolitikájának delaveujét látta. Ez ellenmondást Reuher államminiszter nyilatkozata kiegyenlítő ugyan, de azon körülmény, hogy ez eset után a császár Thouvenel bárót és L avarerte urat külön kihallgatáson fogadta, azon feltevésnek adnak helyt, hogy Drouynur nyergébe nem sokára más lovagot látunk ülni. Ezek azonban csak feltevések, valamint feltevés a „Times“ okoskodása is, mely czikke elején megállapítottnak állítja az egyetértést