Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)
1864-05-01 / 4263. szám
ezüstkölcsön hitelezői — pláne 5 percentet ; sőt, hogy annál biztosabb legyen a siker, Plener úr kijelenti, hogy ezen új kölcsön szelvényadó-mentes lesz. A viszszafizetési határidő aránylagos szembetűnő rövidségének előnyét fokozza azon más körülmény, hogy maga az állam évenként 2 miliót fog a börzén visszavásárlani az ezüstkölcsön obligátióiból, s csak azon esetben áll reá a sorsolás által való törlesztésre, ha az árfolyam meghaladná az alparit. Hogy ezen fényes ígéretek nem téveszthetik el a hatást a külföldi tőkepénzesekre — könnyen elhiszszük. Hisz az uj kölcsön előnyei a kölcsönzőkre nézve szemmel láthatók. A teljes adómentesség, a gyors és biztos határidejű törlesztés, az ötös ezüst kamat, s az ezüstben való visszafizetés — mindezen ígéretek vakítók, s igen ajánlatosan szóllanak az uj osztrák fundált államadósság mellett. — Mily előnynyel birand az új kölcsön a többi osztrák kölcsönkötelezvények felett, kitűnik abból is, hogy az a szinte ezüstben kamatozó „Nationalanlehen“ egyedüli nagy hátrányától, a 7°/0- res szelvényadótól, mentve lesz. Szó sincs róla — biztatják magukat az illetők , hogy a külföldi offertek fényesen fognak kiütni. Elhiszszük, de midőn ebbeli hitünket fejezzük ki, lehetetlen egy pillantást nem vetni ezen financziatételekre, s eltekintve az üzlet látszólagos kedvező külszínéről, mélyebben pillantani ezen örökös kölcsönvételekbe, melyeknek eddig csak az volt eredményük, hogy új terheket teremtve, új kölcsönök felvételét idézték elő. Évek óta állandó rovat az osztrák államháztartásban a deficit, de ép oly állandó tétel a kölcsönzés. Az eredmény pedig évről évre a számok roppantságával riaszt. Csaknem három milliárd adósság, s évenként csak az adósságtörlesztésre, s az államadóssági kamatok fizetésére 138 millió forint fordíttatik. Ezen adóssági kamatok egy része ezüstben fizettetvén, megörökíti a valuta ziláltságot. Avagy nem kábító adat az, hogy oly államban, melynek összes adójövedelme mindennemű forrásokból 296,202,800 ft, ezen összegből 138 milliót kénytelen csak adósságai kamatainak fejében fizetni, s évenként még a legnormálisabb és békés körülmények között legalább 56 millió rendszerezett deficitre számolhat ? Kérdjük, hogy az államkiadási hiány e progressivitásával szemben, mi értelme van az olyan kölcsönnek, melyből egy év múlva alig marad meg más azon 5 millió forintnyi ezüstnél , mely ismét mint teher az adózókra fog nehezedni, minthogy az évi ezüstben fizetendő kamatösszeget is csak elő kell valahonnan teremteni. Íme a 14 hónap alatt 96 millió forintnyi deficitet kell vala frótolni, s hogy Plener D excja előteremtse a 70 miliót, oly feltételekkel kellett előállania, mely csupán dúsgazdagot, vagy rendkívüli szegényt, az uzsorával is küzdőt, illet meg. Aki azt hiszi, hogy ezen megrögzött financziális állambajon segíteni lehet gyökeres orvoslás nélkül, azt az osztrák financziák legközelebbi 15 éveinek történetére utaljuk. Ezen évek története bizonyságot tesz a mellett, hogy mióta Ausztriában a jelen rendszer egy vagy más változatban fenn áll, az államháztartás és valuta ziláltsága egyenlépést nőtt; bizonyságot tesz a mellett hogy mihelyt a külföldön Ausztriára nézve kellemetlen, bár igen lanyha szellő lengedez, az osztrák deficit közelebb jár a 100 millióhoz, mint az ötvenhez. És ezen évek sora meggyőz, hogy a fokozatosság alatt ily arányban a financziális állapotok teljes megbomlása következhetik be. Hány kölcsönt vett fel az állam 49 óta ? Mindjárt 1849-ben 42 percentes államkölcsön vétetett fel 60 és millió értékben, habár a kikiáltott összeg 71 millió volt. A kibocsátási ár 100 után csak 85 Azután meg a metalliqueok tulajdonosainak kijelentetett, hogy a metalliquek lejárt szelvényeit 5 percentes kötelezvényekkel cserélhetik be. Ezen cserebere utján 1851-ig 32 millióval szaporodott a kölcsönadósság. Ugyancsak 1849-ben adattak ki az olaszországi „Tresorscheinek“ beváltása czéve alatt a 150 millió lírányi kölcsön (750, millió forint), melynek azonban csak fele iratot alá. 1851. május 9-én aláírás alá bocsáttatott a 85 milliónyi 5°/0*tes államkölcsön, azon kikötéssel, hogy a forgalomban levő állampapirpénz a/3-ba be fog váltatni, alá jön irva 50 */a millió forint. 1852. sept. 9-én önkénytes aláirás utján ismét 80 millió forintnyi államkölcsön felvétele lön elhatározva — azon czélból, hogy a nemzeti banknak fizettessék viszsza az államadósság egy része, a többi pedig vasufi és egyébb statusczélokra tartassák fenn; aláíratott mintegy 79 millió. Ugyancsak 1852-ben a külföldi ezüstadósság fizetése végett Rothschildtól kölcsön vétetett 3/5 millió font sterling (35 millió forint). 1854-ben Frankfurtban és Amsterdamban ismétlődött -a Rothschildház közvetítése mellett ezen manipulació. E két ezüstkölcsön összege 53 4 millió ezüstadósság. A keleti háború alatt 506 milliónyi önkénytes nemzeti kölcsön vétetett fel. A hivatalnokok buzgalma oly nagy volt, hogy 6 millióval felül íratott alá a kiírt ötszáz millión. Az 1859-es év az olasz hadjárat mostoha eredményén kívül 200 milliónyi kölcsönt hozott, de melyet a financzminiszter nem mert, vagy akart közaláírásra kibocsátani, hanem az összeg 2/3-át (133 millió forintot) a Nationalbank által „belebaoztatta, oly kikötéssel, hogy a következő évben kibocsátja az 5% percentes, sorsolás alá eső kötelezvényeket, s visszafizeti a „Nat. Bank“ előleget. A visszafietés meg is történt 123 millió forint értékig. 1861. januárban ismét 5% percentes államkölcsön vétetett fel, 30 milliónyi öszszegben, 88 árfolyammal 100 után. Mikor látta a finanszminisztérium, hogy belhoni kölcsön már nem létesíthető, a külföldi pénzpiachoz folyamodott, s folyvást terhesebb és terhesebb feltételek alatt teremté elő a pillanati szükségekre igényelt összegeket. így történt Plener , exc. 96 milliónyi államkölcsönével is, mint azt a 40 milliós lutri-kölcsönnél is tüzetesen fejtegettük. És e roppant összegekből mi lön invesziálva ? Legbizonyosabban az államadósság, s annak évről évre szaporodó kamatai. És ha ezen újabb és újabb terhek öszszehalmozódása utóvégre is nem tarthat a végtelenig, ha a deficit fedezésére végre sikeretlen eszköznek bizonyul majd be a kölcsönvétel, akkor talán általánosra válik majd mindenütt azon meggyőződés, hogy a financziális közállapot okait a politikai indokokban és közviszonyokban kell keresni. REVICZKY SZEVER. A derék elöljáróság ugyanis következő czélszerű elővigyázati intézkedéseket léptetett életbe. Éji őrökül 40 ember állíttatik ki éjfél előtt, s ugyanannyi éjfél után. Nagy szelek idejében nappal is állíttatnak ki őrök ; ily időben a város minden tizedét (a város 20 tizedre van osztva), folytonosan 22 utczabiró járja be, megvizsgálja, hogy az udvarokon, a hordókban, a kádakban van-e viz , és a tűzveszélyesebben épült házakban tüzet rakni nem enged. Ez utczabirók (számra 40-en) lelkiismeretesen járnak el tisztekben. Minden kutnál, mi többnyire majd minden ház udvarán van, dézsákban, kádakban állandóul viz tartatik. A városnak 3 jó vizfecskendője van; több kocsin állandóan vízzel telt hordók vannak; az utczákon levő nagyobb kutaknál kádakban áll a viz. Az elöljáróság és most intézkedett, hogy a kutaktól távolabb eső utczákon is kádakban álljon a víz. Midőn D. Pataj derék elöljáróságának e követésre méltó üdvös intézkedését teljes méltánylással közöljük, ki kell fejeznünk azon óhajtásunkat, hogy hazánk mindazon községei, melyekben ily elővigyázati rendszabályok még életbe nem léptettettek, kövessék D. Pataj tettét. És vajha az elöljáróság mindenütt ily módon fogná fel hivatását, mint D. Patajon, vajha a lakosság ott, hol az elöljáróságban a hivatásfelfogás, a kötelességérzet, az értelmes számítás megvan, annak intézkedését oly készséggel támogatná, mint az említett derék községben. Azonban a tapasztalat a mellett szól, hogy nem mindenütt van meg e hivatásfelismerés, e kötelességérzet, ez értelmesség, nem mindenütt őrködik éber gond a lakosok vagyona felett, s népes városokban, a legroszabbul, legtűzveszélyesebben épült községekben vagy semmi vagyigen kevés elővigyázati rendszabály létezik, az illetők részéről néha nincs intézkedés az iránt, hogy tűzvész esetében a lángok elterjedésének elejét vézessék, vagy hogy a felsőbb hatósági rendeletek pontosan teljesítessenek, melyek az oltó szerek beszerzését s az elővigyázati rendszabályok életbeléptetését hagyják meg. Holott felettébb szükséges lenne, hogy e felsőbb rendeletek végrehajtása felett éber és szigorú ellenőrködés gyakoroltassék, s hogy a magasb hatóságok befolyásuk, ösztönzéseik, rendeleteik által hassanak e tekintetben a községek elöljáróságára. Százszor említtetett fel már, hogy az elpusztuló magánértékkel az állam teherviselő tőkéjének egy része is elvész, hogy az államvagyon fogyatkozik meg minden elhamvadt értékben; százszor említetett fel, hogy a tűz által látogatott család és község nem járulhat az egyház jövedelméhez, a jótékonyság oltárához, hogy tehát midőn az elöljáróság, a lelki úgy mint a világi a biztosítás jótéteményének igénybe vételére inti, ösztönzi a népet, midőn a község élén álló hatóság oly rendszabályokat léptet életbe, s midőn a felsőbb hatóság e rendszabályok és elővigyázati intézkedések életbeléptetését sürgeti, elrendeli, az állam, az egyház érdekében is jár el. Azonban tekintsük az elővigyázati intézkedések szükségét más szempontból is. Mint tudva van, sokan, kik hazánk biztosítási viszonyaiba nem avattattak, stereotip panaszkép említik fel a biztosítási díjak drágaságát. Ha a zsindely, nád- és szalmatetők díja az ország minden részében egyenlő lenne, ha e kockázat díja a vidék biztosítási viszonyai szerint nem változnék, akkor alapos volna e panasz. De tudva azt, hogy a díjak drágasága mellett is minden társaság tűzkár-üzlete minden évben veszteséggel van összekötve, el kell hinnünk, hogy e panaszolt drágább díjak sincsenek még kellő arányban a kockázattal, s a tűzveszély valószínűségével. A drágább dijak tehát nem a nyeremény, hanem a valószínűségi számítás követelményei. Ebből tehát az következik, hogy az illető tűzvészesebb vidékek biztosítási viszonyainak javulásával olcsóbbá fogna a díj is válni, mely, mint fentebb említve van, nem minden vidéken egyforma, mely tehát a viszonyokhoz alkalmazkodik. A tűzoltó eszközök beszerzése, az elővigyázati rendszabályok életbeléptetése, azok pontos teljesítése, folytonos fenntartása, az építkezés javulása folytán javulnak a biztosítási viszonyok is, és csökken a tűzveszély valószínűsége. Azon elöljáróság tehát, mely a derék dunapatainak tettét követi, közvetve a biztosítási díjak olcsóbbítására is hat. Ezért ne maradjon az üdvös intézkedés követők nélkül. Az „Egészségi Tanácsadó“ I. évi ápr. 15-diki számában a súly (scorbut) ellen a következő szakavatott czikk közöltetik, melyet mi szükségesnek vélünk egész terjedelmében átvenni. Ezen betegség lényegesen abban áll, hogy a vér és az ember többi nedvei szétbomlásnak, vagyis önkénytes poshadásnak indulnak, és pedig azon oknál fogva, hogy a vértől annak szükséges tápláléka, az étel, ital és levegő, vagy épen meg lett vonva, vagy ezek csak rosz minőségben jutottak neki. A három közül legfontosabb mégis a levegő, és ha a súly akárminc oknál fogva támad, mint például jelenleg az ínség miatt, mindazáltal itt is inkább a tiszta levegő hiánya, amit az emberek maguktól megvonnak, teszi a sülynek legfőbb okát, mert a tapasztalás mutatja, hogy bárminő kevés eledel mellett, ha az illetők tiszta víz és tiszta levegővel élnek, maga az éhség miatt a sülynek jelei nem mutatkoznak,vagy legfelebb csak az éhhalál utolsó óráiban, hmem tapasztalás szerint Ínségben a szegénység kevéssé szellőzött, nedves és egyébként sem igen egészséges lakásaikban összezsúfoltan bezárkózva, tisztátalan párnáik közt görnyedve akarják éhségüket átaludni, vagy átheverni, vagy télen fűtőszer hiányában szűk szobákban összeszorulva laknak, vagy rekedt légű bűzös istálókban töltik éjjel nappal idejüket. Ilyen viszonyok közt csak ismét az állati kipárolgástól megromlott levegő és a tiszta levegőnek mellőzése okozza a súlyt. Kétségtelen, hogy aztán az ínség egyéb ártalmai, minő az ételhiány, vagy azon gyakran igen rosz eledelek, amelyekhez az emberek szükségben folyamodnak, továbbá a munkátlanság, a lelki levertség, s a legközelebbi tisztaság iránt való hanyagság, rósz víz és több hasonlók a súlyt szintén előmozdítják és nagyobbítják. Jelei a sülynek. A süly könnyen felismerhető és mondhatni értelmes segítség mellett azt még kezdetében el is lehet könnyen fojtani, csak a szükséges kellékek meg legyenek adva. Először is azon szennyes sápadt bőrszínen kívül, mely a süly betegeket jellemzi, a foghás vagy magától vagy csekély dörzsölésre könynyen vérzik, s ha egyéb jelensége a bajnak még nincs jelen, ez magában a súly első fokát bizonyítja ; de minthogy ezen jelenségek a beteget nem igen sarkalják, (a mi köznépünk egyébként is felette közönyös egészségi állapota irányában), annál inkább szokták a súlybetegek magukat elhagyni, mert ezen baj magában is nagyon hajlandóvá teszi az embert a hanyagságra, miután általános elgyengülés, levertség és kedvtelenséggel jár. Ilyenkor aztán, ha az illető az eddigi betegítő befolyások alatt megmarad, a már kezdődő súly magasabb fokra hág, aminek következtében már bővebb vérzések szoktak előállni, száj, torok, s orrvérzések, melyeket gyakran igen nehezen sikerül elállítani. A test felületén ilyenkor kisebb nagyobb feketés vagy barnavöröses foltok támadnak, melyeket, ha aprók, patéesnak szoktak nevezni, a foghus kifekélyesedik, s a testen különféle részen, de különösen az ízületeken daganatok támadnak, s a fekete foltok a testen felfakadnak és bűzös vérző fekélyekké válnak. Végső fokon a baj általános feloszlásba megy át, mintegy élve elrothadásba. Gyógyítása a sülynek egyedül a megvont életszükségek megadásával történhetik, amint a tapasztalás is eléggé megmutatta, hogy a tiszta éles levegőben, egészséges táplálék és tisztaság mellett a süly, ha nagy fokú is, igen hamar gyógyul, ellenben ha a beteg ugyanazon viszonyok közt, melyekben a súlyt megkapta, megmarad, akkor meggyógyítani lehetetlen. Részem volt ezen dolognak bőséges tapasztalásában, midőn egy hosszú tengeri út alkalmával az út közepén a hajó legénységét a súly ellepte, csak akkor lehetett javulást eszközölni, ha az időjárás a szabad jég használatát megengedte, mihelyt azonban a viharok zárt körbe szorították a betegeket, a gyógyulás azonnal megakadt, s a súlybetegek szaporodtak; teljesen pedig csak akkor gyógyultak, midőn a hosszú terhes utazás után végre hazatértünk, s a betegeket szárazföldre lehetett tenni. Az első kelléke a súly gyógyításának tehát az, hogy minél tisztább, minél élesebb levegőt élvezzen a beteg, és pedig ha lehet, éjjel nappal, de különösen a hathatós reggeli levegőt. Jobb a hegyeken, dombokon, átalában emelt helyeken, mint völgyben vagy lapályon, és a szegények, kivált síkságon igen sokat segítnek azzal is bajukon, ha nappal kinn a szabadban tartózkodnak, s éjjel szellőspadláson halnak, fekvő betegeket szintén ki kell vinni minél szabadabb helyre, amikor azt az időjárás csak megengedi. A Bülybetegnek a mondottaknál fogva nem jó oly szobában tartózkodni, hol sokan együtt vannak, mert a sülynek legfőkép úgyis az a támasztó oka, hogy zárt helyen sokan együtt tartózkodnak nappal és még inkább éjjel, amikor az ilyen szoba zártabb, és a levegő ájulásának alkalom nem nyílik. Még hasznosabb a súlybetegre nézve, ha azt a szobát, sőt ha lehet a vidéket is elhagyja, amelyben megbetegedett, a levegő változása felette üdvös hatással van. Második feltétele a gyógyulásnak a tisztaság, különös tekintettel a beteg környezetéreés sebeire nézve: semmi sem segíti elő a gyógyulást annyira, mint ha a beteg testét és még inkább sebeit gyakran megmossa s magát, öltözetét és lakását lehetőleg tisztán tartja. Egyenes orvosság gyanánt tapasztalás szerint főkép a savak hatnak, különösen a növényi savak, minő az eczet, savanyú káposzta vagy répa leve, savó stb. Leghathatósb a czitromsav, ételben italban, sőt külsőleg a vérző foghúsra, vagy egyébbol a stílyes fekélyekre vékony czitromszelet a leghathatósabb orvosság. A számtalan alkalmazott szerek közt, az eczetes vagy czitromsavas vízzel való mosakodást vagy a sebek burogatását kivéve, hathatósnak még a tormát tapasztaltam, mit vagy valamiféle pálinkába áztatva különösen a fekete foltokra és a daganatokra találtam hasznosnak, vagy eczetes tormának a levét belsőkép, vagy külsőleg a bántott helyekre alkalmazva hathatósnak tapasztaltam. A savak ezen erejénél fogva szükséges a sülyösök ételét eczettel vagy czitromlével megsavanyítani, és átalában savanyú ételekkel élni. A bor is hasznos, de csak igen mérsékelten, és vízzel hígítva, a többi szeszes italok pedig többé kevésbé ártanak. Nevezetes, hogy a barnák hamarább süilyesednek meg, mint a szőkék, leghamarább az epés külleműek, valamint a nedves levegő, főkép pedig a nedves lakás nagyon siettetik a súly kifejlődését. Követésre méltó! Duna-Patajról veszszük az örvendetes tudósítást, hogy az ottani derék községelöljáróság hivatását értve, mindent elkövet, hogy a községben a tűzvész megelőztessék, s hogy veszély esetében a lángok elharapódzása meggátoltassák. Az erdélyi kölcsönös jég- s tűzkármentő társulat 1863-ik évi üzlet állásának összesített kimutatása. Az erdélyi kölcsönös jég- és tűzkármentő társulat igazgatósága. Kulisseky János, igazgató. Látta a számadást vizsgáló bizottmány: Keresztes Antal mk. Ferenczi Mózes mk. Dózsa Dániel mk. nyug. főpénztárnok.________________________ Gazdasági és keresk. tudósítások — Pest, april 30 kán. Tegnap délután esős idő, ma ismét derült, meleg. A viz növekedik. Tegnap ismét igen élénk volt a búza és rozs eladás, változatlan árak mellett. Eladatott 5000 m. bajai 85—86 ftos búza 5 ft 30 krjával, 3 hónapra ; 1500 m. bácskasági 847a—85 la ftos 5 ft 5—10 krjával; 1000 m. magyarországi 79— 80 ftos rozs, fogyasztásra 3 ft 62 krjával; 1000 gácsországi 79—86 ftos rozs 3 ft 45 krjával. Továbbá 1000 m. gácsországi zab, 48 ftos, 2 ft 34 krjával. A többi gabnafajokban csekély volt a forgalom. A repezét 6 ftjával vennék. Eszékről írják, hogy a rosz időjárás, a viharok, hó és hideg, mely ama vidéken 50 fokot ért el, a vetéseknek, várakozás ellenére, semmit sem ártottak. A repetének, állítólag, még használt ez időjárás, mivel az a férget elpusztította. Az őszi búzának sem ártott, ellenkezőleg azt tartják, hogy még amennyiben a nagyon kora fejlődést lehetetlenné tette, még használt. A legelők, kaszálók szépen zöldelnek. Biztosított . . 1 osztr. ér . . , I osztr. ért . ____timer________________P C V c « e 1 . —Srito Kiad « .. | fl, , Jégszak. 111 tagnak jégkártéritésért . . 7,763 ft 64 kr. 1863. évréli átdozat: n » * • 89,373 „ 92 „ 97,137 56 I. II. szakaszbani pótdijkövetelségbiztosítás semmisitésekért mény hátralék 1853-ból . . . 1222 ft 58 kr. díjban ........ 1,231 „ 36 „ tartaléktőkékben..................... 3900 „ 43 „ tartalékban.....................* . 18 „ 68 „ 1250 04 Félvé évi hozrételek • Jégkármentési 1853-ból dijpótlerovás . . . 1222 58 ... _ *Oigo évi Devoterefc. Tuzszakban viszontbiztosítás s 510,190 11 Biztosított tőke után I. és II. megsemmisítésekért díjban . 7,468 „ 22 „ szakoszt. dij 16,596 ft 78 kr tartalékban................ 339 „ 05 „ 7807 27 tartalékban 280 99 „ -------------------— okmányilletékb. 840 „ - „ 17,717 „ 77 „ 22,840 78 Letétből! visszafizetésekért tökét 78,860 „ 57 „ 1 ?------ —--------------— kamatot 1,423 „ 09 „ 80,283 66 Tüzszak. Tüzkárbecs- úti- és oltási költ-5,887,802 35 Áthozott i dijtöke a múlt 1862-ik Jégkárbecs és úti költségért I 1,359 " 81 ” 4016 40 szakaszban 25,173 „ 37 „ Jégszak ügynöki százalékokért 1,316 „ 79 „ tartalékban 26,599 „ 98 „ _ Tűzszak „ „ 12,178 „ 71 „ 13,495 50 segélyalapban 213 „ 45 „ 51,986 „ 80 „ Okmánybélyegérti cs. adó . . 577 „ 95 „ Levél és szekérpostabérért . . 2,888 „ 62 „ Folyó évi bevételek : Lakbér, fizetések és tisztelet 8,521,898 75 Új biztosított tőke után az I. és II. szakosztályban dijakért.................... 11,073 „ 18 „ dij 110,442 „ 56 „ Papír, nyomda, és könykötös tartalékban 7,707 „ 10 „ költség ............................... 2,943 „ 41 „ okmányilletékb. 9,473 „ —„ 127,622 „ 66 „ Hirdetményekért ..... 370 „15„ --------------- Leltári czikkek, s jelvényekért 1,507 „ 62 „ Eladatott tűzbiztositási jelvényekből 429 „ 51 „ 180,038 97 Fűtés, világítás, s apró kiadá ------------—sokért................................... 594 „ 34 „ 19,955 27 Kamatjövedékekből.............................................. 2,746 32 jégkármentő I. szakaszában visszatett osztalék 1,938 44 Letéttőke. Maradványok átvitele következő évre : , , , jg akaro jégszak tartalékában................................... 6,401 14 Athozatla a maradványnak . . 43,494 „ 23 „ Tűzszaki díjtartalék folyó biztosításért Újabb letételek . . . . .. 8,507 50 „ 5,024,086 tt 28 kr. (osztályzat 12,059 „ 79 „ Ideigl. az orsz. gazd. egylettől__4,000 „____^ 130,001 73 11535)696 ^ 55 # (gazdászat 14,774 „ 70 „ Tartaléktőkében..................... 22,821 „ 03 „ Segélyalapban......................... 226 „ 25 „ 49,881 rtr Letéttőke és kamatjában.............................. 52,238 17 14,919,891 21 335,627 80 335,627 80 Kolozsvárit, február 27. 1864. Nyilatkozat. Ha a „Pesti Naplódban megjelent heti szemlékben a nemzeti színház tagjai piszkoltatnának, a helyett, hogy tehetségeik és szorgalmuk méltányoltatván, a hol méltán megérdemlik, dicsértetnek ; ha azon szemlék épen a dráma érdekében nem íratnának, azon léha, frivol, s külségeken kapkodó irány ellenében, mely az ízlésnek és erkölcsnek egyiránt ártalmára van ; ha ezen szemlékben engem mint drámaírót vagy rendezőt dicsérgetnének; s ha azon szemlék leányaimat — egy pár sort kivéve — különösen dicsérgették volna , Vadnay Károly úrnak azon állítása ellen, hogy azon szemléket köztudomás szerint én írom, vokom volna szabadkozni, így az én kedves ellenségem örömére ezennel nyilvánítom , hogy miattam hiheti, amit hinni tetszik; azzal sem törődöm, ha azon szemlék írójának engem tart, mert azon szemlék dramaturgiai elveivel legalább tisztában van a közönség, meg szeretném ismerni azt a halandót, aki V. úr elveivel tisztába bírt jönni, pedig ugyancsak régen írja a színi kritikát. Szigligeti.