Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)

1864-05-01 / 4263. szám

ezüstkölcsön hitelezői — pláne 5 percen­tet ; sőt, hogy annál biztosabb legyen a siker, Plener úr kijelenti, hogy ezen új kölcsön szelvényadó-mentes lesz. A visz­­szafi­zetési határidő aránylagos szembe­tűnő rövidségének előnyét fokozza azon más körülmény, hogy maga az állam évenként 2 miliót fog­ a börzén visszavá­­sárlani az ezüstkölcsön obligátióiból, s csak azon esetben áll reá a sorsolás által való törlesztésre, ha az árfolyam megha­ladná az al­parit. Hogy ezen fényes ígéretek nem té­veszthetik el a hatást a külföldi tőkepén­zesekre — könnyen elhiszszük. Hisz az uj kölcsön előnyei a kölcsönzőkre nézve szemmel láthatók. A teljes adómentesség, a gyors és biztos határidejű törlesztés, az ötös ezüst kamat, s az ezüstben való visszafizetés — mindezen ígéretek vakí­tók, s igen ajánlatosan szóllanak az uj osztrák fundált államadósság mellett. — Mily előnynyel birand az új kölcsön a többi osztrák kölcsönkötelez­­vények felett, kitűnik abból is, hogy az a szinte ezüstben kamatozó „Nationalanle­­hen“ egyedüli nagy hátrányától, a 7°/0- res szelvényadótól, mentve lesz. Szó sincs róla — biztatják magukat az illetők , hogy a külföldi offertek fénye­­sen fognak kiütni. Elhiszszük, de midőn ebbeli hitünket fejezzük ki, lehetetlen egy pillantást nem vetni ezen financzia­­tételekre, s eltekintve az üzlet látszó­lagos kedvező külszínéről, mélyebben pil­lantani ezen örökös kölcsönvételekbe, melyeknek eddig csak az volt eredmé­nyük, hogy új terheket teremtve, új köl­csönök felvételét idézték elő. Évek óta állandó rovat az osztrák állam­­háztartásban a deficit, de ép oly állandó té­tel a kölcsönzés. Az eredmény pedig évről évre a számok roppantságával riaszt. Csak­nem három milliárd adósság, s évenként csak az adósságtörlesztésre, s az állam­adóssági kamatok fizetésére 138 millió forint fordíttatik. Ezen adóssági kamatok egy része ezüstben fizettetvén, megörökíti a valuta ziláltságot. Avagy nem kábító adat­­­ az, hogy oly államban, melynek összes adójövedelme mindennemű forrásokból 296,202,800 ft, ezen összegből 138 milliót kénytelen csak adósságai kamatainak fe­jében fizetni, s évenként még a legnor­­málisabb és békés körülmények között legalább 56 millió rendszerezett deficitre számolhat ? Kérdjük, hogy az államkiadási hiány e progressivitásával szemben, mi értelme van az oly­an kölcsönnek, melyből egy év múlva alig marad meg más azon 5 millió forintnyi ezüstnél , mely ismét mint teher az adózókra fog nehezedni, minthogy az évi ezüstben fizetendő ka­matösszeget is csak elő kell valahonnan teremteni. Íme a 14 hónap alatt 96 millió forint­nyi deficitet kell vala frótolni, s hogy Plener D excja előteremtse a 70 miliót, oly feltételekkel kellett előállania, mely csupán dúsgazdagot, vagy rendkívüli sze­gényt, az uzsorával is küzdőt, illet meg. A­ki azt hiszi, hogy ezen megrögzött financziális állambajon segíteni lehet gyö­keres orvoslás nélkül, azt az osztrák fi­­nancziák legközelebbi 15 éveinek törté­netére utaljuk. Ezen évek története bizonyságot tesz a mellett, hogy mióta Ausztriában a jelen rendszer egy vagy más változatban fenn áll, az állam­háztartás és valuta ziláltsága egyenlépést nőtt; bizonyságot tesz a mellett hogy mihelyt a külföldön Ausztriára nézv­e kellemetlen, bár igen lanyha szellő lenge­dez, az osztrák deficit közelebb jár a 100 millióhoz, mint az ötvenhez. És ezen évek sora meggyőz, hogy a fokozatosság alatt ily arányban a financziális állapotok tel­jes megbomlása következhetik be. Hány kölcsönt vett fel az állam 49 óta ? Mindjárt 1849-ben 4­2 percentes ál­lamkölcsön vétetett fel 60 és millió érték­ben, habár a kikiáltott összeg 71 millió volt. A kibocsátási ár 100 után csak 85 Azután meg a metalliqueok tulajdonosai­nak kijelentetett, hogy a metalliquek lejárt szelvényeit 5 percentes kötelezvé­nyekkel cserélhetik be. Ezen cserebere utján 1851-ig 32 millióval szaporodott a kölcsönadósság. Ugyancsak 1849-ben adattak ki az olaszországi „Tresorscheinek“ beváltása czéve alatt a 150 millió lírányi kölcsön (75­0, millió forint), melynek azonban csak fele iratot alá. 1851. május 9-én aláírás alá bocsátta­tott a 85 milliónyi 5°/0*tes államkölcsön, azon kikötéssel, hogy a forgalomban le­vő állampapirpénz a/3-ba be fog váltatni, alá jön irva 50 */a millió forint. 1852. sept. 9-én önkénytes aláirás ut­ján ismét 80 millió forintnyi államkölcsön felvétele lön elhatározva — azon czélból, hogy a nemzeti banknak fizettessék visz­­sza az államadósság egy része, a többi pedig vasu­fi és egyébb statusczélokra tar­tassák fenn; aláíratott mintegy 79 millió. Ugyancsak 1852-ben a külföldi ezüst­­adósság fizetése végett Rothschildtól köl­csön vétetett 3­/5 millió font sterling (35 millió forint). 1854-ben Frankfurtban és Amsterdamban ismétlődött -a Rothschild­­ház közvetítése mellett ezen manipulació. E két ezüstkölcsön összege 53­­ 4 millió ezüstadósság. A keleti háború alatt 506 milliónyi önkénytes nemzeti kölcsön vétetett fel. A hivatalnokok buzgalma oly nagy volt, hogy 6 millióval felül íratott alá a kiírt ötszáz millión. Az 1859-es év az olasz hadjárat mostoha eredményén kívül 200 milliónyi kölcsönt hozott, de melyet a financzmin­iszter nem mert, vagy akart közaláírásra kibocsá­tani, hanem az összeg 2/3-át (133 millió forintot) a Nationalbank által „belebao­z­­tatta, oly kikötéssel, hogy a következő évben kibocsátja az 5% percentes, sorsolás alá eső kötelezvényeket, s visszafizeti a „Nat. Bank“ előleget. A visszafietés meg is történt 123 millió forint értékig. 1861. januárban ismét 5% percentes ál­lamkölcsön vétetett fel, 30 milliónyi ösz­­szegben, 88 árfolyammal 100 után. Mikor látta a finanszminisztérium, hogy belhoni kölcsön már nem létesíthető, a külföldi pénzpiac­hoz folyamodott, s foly­vást terhesebb és terhesebb feltételek alatt teremté elő a pillanati szükségekre igé­nyelt összegeket. így történt Plener , exc. 96 milliónyi államkölcsönével is, mint azt a 40 milliós lutri-kölcsönnél is tüzetesen fejtegettük. És e roppant összegekből mi lön in­­vesziálva ? Legbizonyosabban az állam­­adósság, s annak évről évre szaporodó kamatai. És ha ezen újabb és újabb terhek ösz­­szehalmozódása utóvégre is nem tarthat a végtelenig, ha a deficit fedezésére végre sikeretlen eszköznek bizonyul majd be a kölcsönvétel,­­ akkor talán általánosra válik majd­ mindenütt azon meggyőződés, hogy a financziális közállapot okait a politikai indokokban és közviszonyokban kell ke­resni. REVICZKY SZEVER. A derék elöljáróság ugyanis következő czél­­szerű elővigyázati intézkedéseket léptetett életbe. Éji őrökül 40 ember állíttatik ki éjfél előtt, s ugyanannyi éjfél után. Nagy szelek idejében nappal is állíttatnak ki őrök ; ily időben a város minden tizedét (a város 20 tizedre van osztva), folytonosan 2­2 utczabiró járja be, megvizs­gálja, hogy az udvarokon, a hordókban, a ká­dakban van-e viz , és a tűzveszélyesebben épült házakban tüzet rakni nem enged. Ez ut­­czabirók (számra 40-en) lelkiismeretesen jár­nak el tisztekben. Minden kutnál, mi többnyire majd minden ház udvarán van, dézsákban, ká­dakban állandóul viz tartatik. A városnak 3 jó vizfecskendője van; több kocsin állandóan víz­zel telt hordók vannak; az utczákon levő na­gyobb kutaknál kádakban áll a viz. Az elöljá­róság és most intézkedett, hogy a kutaktól távolabb eső utczákon is kádakban álljon a víz. Midőn D. Pataj derék elöljáróságának e kö­vetésre méltó üdvös intézkedését teljes méltány­lással közöljük, ki kell fejeznünk azon óhajtá­sunkat, hogy hazánk mindazon községei, me­lyekben ily elővigyázati rendszabályok még életbe nem léptettettek, kövessék D. Pataj tet­tét. És vajha az elöljáróság mindenütt ily mó­don fogná fel hivatását, mint D. Patajon, vajha a lakosság ott, hol az elöljáróságban a hivatás­felfogás, a kötelességérzet, az értelmes számí­tás megvan, annak intézkedését oly készséggel támogatná, mint az említett derék községben. Azonban a tapasztalat a mellett szól, hogy nem mindenütt van meg e hivatásfelismerés, e kö­telességérzet, ez értelmesség, nem mindenütt őr­ködik éber gond a lakosok vagyona felett, s népes városokban, a legroszabbul, legtűzveszélyesebben épült községekben vagy semmi vagy­­igen ke­vés elővigyázati rendszabály létezik, az illetők részéről néha nincs intézkedés az iránt, hogy tűzvész esetében a lángok elterjedésének elejé­t vézessék, vagy hogy a felsőbb hatósági rendele­tek pontosan teljesítessenek­, melyek az oltó szerek beszerzését s az elővigyázati rendsza­bályok életbeléptetését hagyják meg. Holott felettébb szükséges lenne, hogy e fel­sőbb rendeletek végrehajtása felett éber és szi­gorú ellenőrködés gyakoroltassék, s hogy a ma­­gasb hatóságok befolyásuk, ösztönzéseik, ren­­deleteik által hassanak e tekintetben a közsé­gek elöljáróságára. Százszor említtetett fel már, hogy az elpusz­tuló magán­értékkel az állam teherviselő tőkéjé­nek egy része is elvész, hogy az államvagyon fogyatkozik meg minden elhamvadt értékben; százszor említetett fel, hogy a tűz által látoga­tott család és község nem járulhat az egyház jövedelméhez, a jótékonyság oltárához, hogy tehát midőn az elöljáróság, a lelki úgy mint a világi a biztosítás jótéteményének igénybe véte­lére inti, ösztönzi a népet, midőn a község élén álló hatóság oly rendszabályokat léptet életbe, s midőn a felsőbb hatóság e rendszabályok és elővigyázati intézkedések életbelép­tetését sür­geti, elrendeli, az állam, az egyház érdekében­­ is jár el. Azonban tekintsük az elővigyázati intézkedé­sek szükségét más szempontból is. Mint tudva van, sokan, kik hazánk biztosítási viszonyaiba nem avattattak, stereotip panasz­kép említik fel a biztosítási díjak drágaságát. Ha a zsindely, nád- és szalmatetők díja az ország minden részében egyenlő lenne, ha e koc­kázat díja a vidék biztosítási viszonyai sze­rint nem változnék, akkor alapos volna e pa­nasz. De tudva azt, hogy a díjak drágasága mel­lett is minden társaság tűzkár-üzlete minden évben veszteséggel van összekötve, el kell hin­nünk, hogy e panaszolt drágább díjak sincse­nek még kellő arányban a koc­kázattal, s a tűzveszély valószínűségével. A drágább dijak tehát nem a nyeremény, hanem a valószínűségi számítás követelményei.­­ Ebből tehát az kö­vetkezik, hogy az illető tűzvészesebb vidékek biztosítási viszonyainak javulásával olcsóbbá fogna a díj is válni, mely, mint fentebb említve van, nem minden vidéken egyforma, mely tehát a viszonyokhoz alkalmazkodik. A tűzoltó eszközök beszerzése, az elővigyá­­zati rendszabályok életbeléptetése, azok pontos teljesítése, folytonos fenntartása, az építkezés javulása folytán javulnak a biztosítási viszo­nyok is, és csökken a tűzveszély valószínűsége. Azon elöljáróság tehát, mely a derék duna­­patainak tettét követi, közvetve a biztosítási díjak olcsóbbítására is hat. Ezért ne maradjon az üdvös intézkedés kö­vetők nélkül. Az „Egészségi Tanácsadó“ I. évi ápr. 15-diki számában a súly (scor­­but) ellen a következő szakavatott czikk közöltetik, melyet mi szükségesnek vé­lünk egész terjedelmében átvenni. Ezen betegség lényegesen abban áll, hogy a vér és az ember többi nedvei szétbomlásnak, vagyis önkénytes poshadásnak indulnak, és pe­dig azon oknál fogva, hogy a vértől annak szük­séges tápláléka, az étel, ital és levegő, vagy épen meg lett vonva, vagy ezek csak rosz mi­nőségben jutottak neki. A három közül legfon­tosabb mégis a levegő, és ha a súly akárminc oknál fogva támad, mint például jelenleg az ín­ség miatt, mindazáltal itt is inkább a tiszta le­vegő hiánya, a­mit az emberek maguktól meg­vonnak, teszi a sülynek legfőbb okát, mert a tapasztalás mutatja, hogy bárminő kevés eledel mellett, ha az illetők tiszta víz és tiszta levegő­vel élnek, maga az éhség miatt a sülynek jelei nem mutatkoznak,vagy legfelebb csak az éhhalál utolsó óráiban, hmem tapasztalás szerint Ín­ségben a szegénység kevéssé szellőzött, nedves és egyébként sem igen egészséges lakásaikban összezsúfoltan bezárkózva, tisztátalan párnáik közt görnyedve akarják éhségüket átaludni, vagy átheverni, vagy télen fűtő­szer hiá­nyában szűk szobákban összeszorulva lak­nak, vagy rekedt légű bűzös istálókban töl­tik éjjel nappal idejüket. Ilyen viszonyok közt csak ismét az állati kipárolgástól meg­romlott levegő és a tiszta levegőnek mellő­zése okozza a súlyt. Kétségtelen, hogy aztán az ínség egyéb ártalmai, minő az ételhiány, vagy azon gyakran igen rosz eledelek, a­melyekhez az emberek szükségben folyamodnak, továbbá a munkátlanság, a lelki levertség, s a legköze­lebbi tisztaság iránt való hanyagság, rósz víz és több hasonlók a súlyt szintén előmozdítják és nagyobbítják. Jelei a sülynek. A süly könnyen felis­merhető és mondhatni értelmes segítség mellett azt még kezdetében el is lehet könnyen fojtani, csak a szükséges kellékek meg legyenek adva. Először is azon szennyes sápadt bőrszínen kí­vül, mely a süly betegeket jellemzi, a foghás vagy magától vagy csekély dörzsölésre köny­­nyen vérzik, s ha egyéb jelensége a bajnak még nincs jelen, ez magában a súly első fokát bizo­nyítja ; de minthogy ezen jelenségek a beteget nem igen sarkalják, (a mi köznépünk egyéb­ként is felette közönyös egészségi állapota irá­nyában), annál inkább szokták a súlybetegek magukat elhagyni, mert ezen baj magában is nagyon hajlandóvá teszi az embert a hanyag­ságra, miután általános elgyengülés, levertség és kedvtelenséggel jár. Ilyenkor aztán, ha az illető az eddigi betegítő befolyások alatt meg­marad, a már kezdődő súly magasabb fokra hág, a­minek következtében már bővebb vérzések szoktak előállni, száj, torok, s orrvérzések, me­lyeket gyakran igen nehezen sikerül elállítani. A test felületén ilyenkor kisebb nagyobb feke­­tés vagy barnavöröses foltok támadnak, me­lyeket, ha aprók, patéesnak szoktak nevez­ni, a foghus kifekélyesedik, s a testen különféle részen, de különösen az ízületeken daganatok támadnak, s a fekete foltok a testen felfakad­­nak és bűzös vérző fekélyekké válnak. Végső fokon a baj általános feloszlásba megy át, mint­egy élve elrothadásba. Gyógyítása a sülynek egyedül a meg­vont életszükségek megadásával történhetik, a­mint a tapasztalás is eléggé megmutatta, hogy a tiszta éles levegőben, egészséges táplálék és tisztaság mellett a süly, ha nagy fokú is, igen hamar gyógyul, ellenben ha a beteg ugyanazon viszonyok közt, melyekben a súlyt megkapta, megmarad, akkor meggyógyítani lehetetlen. Ré­szem volt ezen dolognak bőséges tapasztalásá­ban, midőn egy hosszú tengeri út alkalmával az út közepén a hajó legénységét a súly ellepte, csak akkor lehetett javulást eszközölni, ha az időjárás a szabad jég használatát megengedte, mihelyt azonban a viharok zárt körbe szorítot­ták a betegeket, a gyógyulás azonnal megakadt, s a súlybetegek szaporodtak; teljesen pedig csak akkor gyógyultak, midőn a hosszú terhes utazás után végre haza­tértünk, s a betegeket szárazföldre lehetett tenni. Az első kelléke a súly gyógyításának tehát az, hogy minél tisztább, minél élesebb levegőt él­vezzen a beteg, és pedig ha lehet, éjjel nappal, de különösen a hathatós reggeli levegőt. Jobb a hegyeken, dombokon, átalában emelt helyeken, mint völgyben vagy lapályon, és a szegények, kivált síkságon igen sokat segítnek azzal is ba­jukon, ha nappal kinn a szabadban tartózkod­nak, s éjjel szellőspadláson halnak, fekvő betege­ket szintén ki kell vinni minél szabadabb helyre, a­mikor azt az időjárás csak megengedi. A Bülybetegnek a mondottaknál fogva nem jó oly szobában tartózkodni, hol sokan együtt vannak, mert a sülynek legfőkép úgyis az a támasztó oka,­­ hogy zárt helyen sokan együtt tartózkodnak nappal és még inkább éjjel, a­mikor az ilyen szoba zártabb, és a levegő ájulásának alkalom nem nyílik. Még hasznosabb a súlybetegre nézve, ha azt a szo­bát, sőt ha lehet a vidéket is elhagyja, a­mely­ben megbetegedett, a levegő változása felette üdvös hatással van. Második feltétele a gyógyulásnak a tisztaság, különös tekintettel a beteg környezetére­­és se­beire nézve: semmi sem segíti elő a gyógyulást annyira, mint ha a beteg testét és még inkább sebeit gyakran megmossa s magát, öltözetét és lakását lehetőleg tisztán tartja. Egyenes orvosság gyanánt tapasztalás sze­rint főkép a savak hatnak, különösen a növényi savak, minő az eczet, savanyú káposzta vagy répa leve, savó stb. Leghathatósb a czitromsav, ételben italban, sőt külsőleg a vérző foghúsra, vagy egyébbol a stílyes fekélyekre vékony czit­­romszelet a leghathatósabb orvosság. A számtalan alkalmazott szerek közt, az ecze­­tes vagy czitromsavas vízzel való mosakodást vagy a sebek burogatását kivéve, hathatósnak még a tormát tapasztaltam, mit vagy valami­féle pálinkába áztatva különösen a fekete fol­tokra és a daganatokra találtam hasznosnak, vagy eczetes tormának a levét belsőkép, vagy külsőleg a bántott helyekre alkalmazva hatha­tósnak tapasztaltam.­­ A savak ezen erejénél fogva szükséges a sülyösök ételét eczettel vagy czitromlével megsavanyítani, és átalában sava­nyú ételekkel élni. A bor is hasznos, de csak igen mérsékelten, és vízzel hígítva, a t­öbbi sze­szes italok pedig többé kevésbé ártanak. Nevezetes, hogy a barnák hamarább sü­ilye­­sednek meg, mint a szőkék, leghamarább az epés külleműek, valamint a nedves levegő, fő­­kép pedig a nedves lakás nagyon siettetik a súly kifejlődését. Követésre méltó! Duna-Patajról veszszük az örvendetes tudósí­tást, hogy az ottani derék községelöljáróság hivatását értve, mindent elkövet, hogy a köz­ségben a tűzvész megelőztessék, s hogy veszély esetében a lángok elharapódzása meggátol­tassák. Az erdélyi kölcsönös jég- s tűzkármentő társulat 1863-ik évi üzlet állásának összesített kimutatása. Az erdélyi kölcsönös jég- és tűzkármentő társulat igazgatósága. Kulisseky János, igazgató. Látta a számadást vizsgáló bizottmány: Keresztes Antal mk. Ferenczi Mózes mk. Dózsa Dániel mk. nyug. főpénztárnok.________________________ Gazdasági és keresk. tudósítások — Pest, april 30 kán. Tegnap délután esős idő, ma ismét derült, meleg. A viz növe­kedik. Tegnap ismét igen élénk volt a búza és rozs eladás, változatlan árak mellett. Eladatott 5000 m. bajai 85—86 ftos búza 5 ft 30 krjával, 3 hó­napra ; 1500 m. bácskasági 847a—85 la ftos 5 ft 5—10 krjával; 1000 m. magyarországi 79— 80 ftos rozs, fogyasztásra 3 ft 62 krjával; 1000 gácsországi 79—86 ftos rozs 3 ft 45 krjával. Továbbá 1000 m. gácsországi zab, 48 ftos, 2 ft 34 krjával. A többi gabnafajokban csekély volt a forgalom. A repezét 6 ftjával vennék. Eszékről írják, hogy a rosz időjárás, a viharok, hó és hideg, mely ama vidéken 5­0 fokot ért el, a vetéseknek, várakozás ellenére, semmit sem ártottak. A repetének, állítólag, még használt ez időjárás, mivel az a férget elpusztította. Az őszi búzának sem ártott, ellen­kezőleg azt tartják, hogy még a­mennyiben a nagyon kora fejlődést lehetetlenné tette, még használt. A legelők, kaszálók szépen zöldelnek. Biztosított . . 1 osztr. ér . . , I osztr. ért . ____timer________________P C V c « e 1 . —Srito Kiad « .. | fl, , Jégszak. 111 tagnak jégkártéritésért . . 7,763 ft 64 kr. 1863. évréli átdozat: n » * • 89,373 „ 92 „ 97,137 56 I. II. szakaszbani pótdijkövetel­ségbiztosítás semmisitésekért mény hátralék 1853-ból . . . 1222 ft 58 kr. díjban ........ 1,231 „ 36 „ tartaléktőkékben..................... 3900 „ 43 „ tartalékban.....................* . 18 „ 68 „ 1250 04 Félvé évi hozrételek­ • Jégkármentési 1853-ból dijpótlerovás . . . 1222 58 ... _ *Oigo évi Devoterefc. Tuzszakban viszontbiztosítás s 510,190 11 Biztosított tőke után I. és II. megsemmisítésekért díjban . 7,468 „ 22 „ szakoszt. dij 16,596 ft 78 kr tartalékban................ 339 „ 05 „ 7807 27 tartalékban 280 99 „ -------------------— okmányilletékb. 840 „ - „ 17,717 „ 77 „ 22,840 78 Letétből! visszafizetésekért tökét 78,860 „ 57 „ 1 ?------ —--------------— kamatot 1,423 „ 09 „ 80,283 66 Tüzszak. Tüzkárbecs- úti- és oltási költ-5,887,802 35 Áthozott i dijtöke a múlt 1862-ik Jégkárbecs­ és úti költségért I 1,359 " 81 ” 4016 40 szakaszban 25,173 „ 37 „ Jégszak ügynöki százalékokért 1,316 „ 79 „ tartalékban 26,599 „ 98 „ _ Tűzszak „ „ 12,178 „ 71 „ 13,495 50 segélyalapban 213 „ 45 „ 51,986 „ 80 „ Okmánybélyegérti cs. adó . . 577 „ 95 „ Levél és szekérpostabérért . . 2,888 „ 62 „ Folyó évi bevételek : Lakbér, fizetések és tisztelet­ 8,521,898 75 Új biztosított tőke után az I. és II. szakosztályban dijakért.................... 11,073 „ 18 „ dij 110,442 „ 56 „ Papír, nyomda, és könykötös tartalékban 7,707 „ 10 „ költség ............................... 2,943 „ 41 „ okmányilletékb. 9,473 „ —„ 127,622 „ 66 „ Hirdetményekért ..... 370 „15„ --------------- Leltári czikkek, s jelvényekért 1,507 „ 62 „ Eladatott tűzbiztositási jelvényekből 429 „ 51 „ 180,038 97 Fűtés, világítás, s apró kiadá ------------—­sokért................................... 594 „ 34 „ 19,955 27 Kamatjövedékekből.............................................. 2,746 32 jégkármentő I. szakaszában visszatett osztalék 1,938 44 Letéttőke. Maradványok átvitele következő évre : , , , jg aka­ro jégszak tartalékában................................... 6,401 14 Athoza­tla a maradványnak . . 43,494 „ 23 „ Tűzszaki díjtartalék folyó biztosításért Újabb letételek . . . . .. 8­,507 50 „ 5,024,086 tt 28 kr. (osztályzat 12,059 „ 79 „ Ideigl. az orsz. gazd. egylettől__4,000 „____^ 130,001 73 11535)696 ^ 55 # (gazdászat 14,774 „ 70 „ Tartaléktőkében..................... 22,821 „ 03 „ Segélyalapban......................... 226 „ 25 „ 49,881 rtr Letéttőke és kamatjában.............................. 52,238 17 14,919,891 21 335,627 80 335,627 80 Kolozsvárit, február 27. 1864. Nyilatkozat. Ha a „Pesti Naplódban megjelent heti szem­lékben a nemzeti színház tagjai piszkoltatnának, a helyett, hogy tehetségeik és szorgalmuk mél­­tányoltatván, a hol méltán megérdemlik, di­csértetnek ; ha azon szemlék épen a dráma ér­dekében nem íratnának, azon léha, frivol, s kül­­ségeken kapk­odó irány ellenében, mely az íz­lésnek és erkölcsnek egyiránt ártalmára van ; ha ezen szemlékben engem mint drámaírót vagy rendezőt dicsérgetnének; s ha azon szemlék leányaimat — egy pár sort kivéve — különö­sen dicsérgették volna , Vadnay Károly úrnak azon állítása ellen, hogy azon szemléket köztu­domás szerint én írom, v­okom volna szabad­kozni, így az én kedves ellenségem örömére ezennel nyilvánítom , hogy miattam hiheti, a­mit hinni tetszik; azzal sem törődöm, ha azon szemlék írójának engem tart, mert azon szem­lék dramaturgiai elveivel legalább tisztában van a közönség, meg szeretném ismerni azt a halan­dót, a­ki V. úr elveivel tisztába bírt jönni, pe­dig ugyancsak régen írja a színi kritikát. Szigligeti.

Next