Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)

1864-06-01 / 4286. szám

123-4286 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferenc.Erek terek 7-dik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pont, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre...................10 frt 60 kr o. é. Évnegyedre. . . . 6 frt 26 kr o. é. 1864. Szerda, junius 1. Hirdetmények dija : 7 hasábot petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön 30 gj kr. Magnifita 6 hasábot petit-sor 25 gj kr. Pest, május 31. 1864 (Fk) Az állam egyedárusági kiváltsá­gának igazolására háromféle ok képzel­hető : t. i. vagy f i s c a 1­i­s, midőn fény­­űzési czikkről van szó, melynek fogyasz­tására az állam adót vet, úgy, hogy az egyedáruság csak neme a közvetett meg­adóztatásnak,— vagy közbiztonsági, midőn veszélyes áruk forognak szóban, miknek szabad áruitatását elővigyázatból nem engedi meg az állam, — vagy k­ö­z­­gazdászati, midőn az élet fenntartá­sára nélkülözhetlen czikkeket az állam maga szolgáltatja a közönségnek, nehogy a nyerészkedés az árak mesterséges fel­­rugtatása által, a lakosság egy részét ily nélkülözi­­etlen áru élvezhetésétől meg­­foszsza. Ausztriában mind a három forrásból eredő monopóliumhoz van szerencsénk; a dohányt fényűzési czikk gyanánt meg­adóztatják ; a lőport közbátorsági okok­ból monopolizálják; a só pedig — leg­alább a józan ész így mondja — csak azért lehet egyedáruság tárgya, hogy ki­ki megszerezhesse magának azon meny­­nyiséget, melyre az életre mélhatlanul szüksége van. Hanem, sajnos, ez utóbbi monopólium jogczíme mindinkább elmosódott, s a­ki a dolog mai állását tekinti, úgy fogja találni, hogy a sómonopóliumnál is a fiscális okok látszanak egyedül határozóknak. Ha pedig a monopóliumok, s különösen a somopolium ellen átalában nagyon sú­lyos érveket hozhatni fel, akkor még in­káb kell pálczát törni oly eljárás felett, mely a sómonopoliumot fiscális szempont­ból kezeli, s államjövedelmi forrásul, a közvetett adó egyik neméül akarná ki­zsákmányolni, mert ez kiáltó vétség azon legfőbb elv ellen, miszerint minden adó méltányos és egyarányos legyen. A­mi nélkül az ember meg nem élhet, azt sen­kinek, még az államnak sem lehet nye­­részkedés tárgyává tenni. Azon idők, há­la az égnek, rég elmúltak, midőn a mi­niszter egy parasztember azon megjegy­zésére „de, kegyelmes uram, élni csak kell,“ azt merte felelni: „valóban, nem látom át ennek szükségét.“ A­ki pedig nem tudná, mennyire nélkülözhetlen ásó az élet fenntartására, az olvassa el Mun­go Parknak azon, félig szivirdizó, félig nevettető ömlengéseit, mikben Afrika sótalan sivatagjain utazva, egy darab­ka só után epedez. Ily élelmi czikket nem lehet a kincstár érdekében drá­gábbá tenni, annyival kevésbbé, mi­után épen a vagyontalan szorul rá leg­inkább s péld.­a krumpliból élő paraszt­nak több szüksége van a sóra, mint a gourmandnak. Azon fontosságról, melylyel a só a marhatenyésztésre nézve bír, felesleges szólnunk. Roszmaszter, a derék termé­szetbúvár, helyesen jegyzi meg, hogy az angol roastbeef, csak a marha sóval­ táp­­láltatásának köszöni a maga „világhírét;“ az angol marha rendesen felével többet nyom a mienknél; a hamburgi marhahús jelessége onnan származik, mert az eider­­stedti marhát bőven tartják sóval. An­gliában a ló és ökör átlagosan 10, a fejős tehén 7, a szamár 5, a juh­o­lat sót kap naponként. *) Hanem, persze, ez csak az által vált le­hetségessé, hogy Angliában 1823-ban megszüntették a sómonopóliumot, minek következtében a só mázsája átlagosan 1 ftra sülyedett alá, míg nálunk, Szolno­kom 8 ftnál is többe kerül. (Arenstein tanár, a kormány megbízásából, az utolsó londoni kiállításról közzétett hivatalos jelentésében azt közli, hogy a vakító fehérségű, legfinomabb szemű asztali sónak mázsája Londonban csak 1 ft 24 krba kerül.) A nemzetgazdászok régóta tekintik a fejenkénti sófogyasztást, mint a közjóllét legbiztosabb fokmérőjét. Angliában éven­ként 38 font, Francziaországban 18, Své­­­zia és Norvégiában 35, Oroszországban 14, Svájc­ban és Belgiumban 18, Spa­nyol és Olaszországban 20, Ausztriában 157­ font konyhasó jut egy-egy főre.­­ Magyarországon, a budapesti kereskedel­­mi kamara legújabb évi jelentése szerint, csak 12 font. Azért-e, mert nincs több? Korántsem! Ugyanis, szembeállítva Magyar- és Erdélyország lakosságának számát, a 2 millió mázsát meghaladó évi sótermeléssel nálunk is bőven kijutna egy-egy főre 15—16 font. A só magas ára az, mely a fejenkénti fogyasztást 12 fontra nyomta alá. Tudományos búvár­­latok szerint (itt ismét Koszmoszlerre hi­vatkozunk) , ezen tizenkét font a sófo­gyasztás legvégső minimális ha­tára, s azon német határvidékeken, a­hol a só monopólium tárgyát képezi, leg­alább 12 fontra menő fejenkénti fogyasz­tást ki kell mutatni, hogy a csempészke­dés gyanúja elháríttassék. Annyira vagyunk tehát, hogy a term­é­­szet áldásai daczára, daczára a­ magas honi és erdélyi sóbányák bőségének, melyek évezredekig fedezik a szükségle­tet, a fogyasztás szélső minimális hatá­rán állunk. Mondtuk, hogy ennek oka a só drá­gasága ; e drágaság pedig onnan veszi magát, hogy az állam czélszerűtlen gazdálkodása daczára is nyere­séget akar hű­zni a sófogyasztásba .­­ Spanyolországban például a seregale szintén fennáll , s a 100 millió rea­les de vellon-ra menő nyers jövedelem­ből 80 millió reale tiszta jövedelem marad az államnak, de ott oly czélszerű a ke­zelés, hogy az ár olcsósága következtében körülbelül 20 font jut évenként egy-egy főre. Ausztria pedig annyira hátra van e téren is, hogy péld­­a tengeri sóból éven­ként alig állítanak ki többet 30,000 má­zsánál, míg a hason terjedelmű tenger­parttal bíró Portugalt , sőt még Sicilia is a Bourbonok alatt, tehát az elhanyagol­­tatás korszakában, húszszor annyi ten­geri sót hozott forgalomba. A boldogult Schwarzer, 1848-ban közmunkák minisz­tere Ausztriában, „Geld und Gut in Neu­österreich“ czímű munkájában azt az ér­dekes leleplezést teszi, hogy az Ausztriá­val tőszomszéd török tartományokat, Bos­­niát, Herczegovinát stb. nem a dalmatiai sóbányák látják el sóval (ezekből még annyit sem tudnak kinyerni, a­mennyi saját halaik besózására szükségeltetik), hanem hogy ama vidékek Angliából és Belgiumból bevitt tengeri sót fogyasz­tanak. Hogy aztán ily kevéssé czélszerű ke­zelés mellett mégis tetemes nyeresége le­gyen az államnak, nem marad egyéb vá­lasztása, mint az ár túlcsigázása. A biro­dalmi tanács elé terjesztett utolsó budget szerint (mely 1863 nov. 1.—1864 dec. 31.,tehát 14 hónapra szól: a 80 monoptólium nyers jövedelenezése teszen . 49,000,000 frtot, az előállítási és eladási költség pedig . . . 7,800,000 frt, marad tiszta nyereség 41,200,000 frtot, vagyis a beruházási tőkének körülbelül 600 percentje. Szép summa, de­­ leg­yen ! A fogyasztónak azonban nemcsak ezt kell viselnie, hanem néhány év előtt a pénz­ügyérnek eszébe jutott e terhet még az ál­tal is öregbíteni, hogy a marmarosi só szállítását magántár­­latra bizta, mely ez üzleten meg akart gazdagodni, s meg is gazdagodott — a fogyasztó költségén. Ez már aztán kissé sok a jóból, quod li­cet Jovi, non licet speculanti ; a­mi az államnak talán megbocsátható , ar­ra a magánüzérnek nincs joga, s a legszü­kségesb élelmi czikket néhány tő­­zsér javára megadóztatni, ez semmi ürügy alatt ki nem menthető... Szükségesnek tartottuk e tárgyat épen most szóba hozni, mert Plener ur amaz üzér-társulati rák octoberre felmondta a szállítási szerződést, mely felett mi ná­lunk régen pálczát tört a közvélemény, de egyszersmind azt rebesgélik, hogy a szállítást most a bécsi hitelintézet venné át, mely ezt szintén nem pour les beaux yeux de son Excellence fogná tenni . Pedig hihető-e, hogy a pénzügyér, ha­bár csekélyebb mértékben, megújíthatná elődje hibáját? Nem akarjuk hinni! Szolgálhatnánk azonban egy jó tanács­csal ! Adjon a hitelintézet a tiszai vasút­nak oly kölcsönt, melylyel az utóbbi a marmaros-tiszai vonalat kiépítheti, mely­re szerződésszerüleg kötelezve van ; ez leend a legalkalmasb ut a sószállitásra s a sóár csökkentésére. — Ha ezt az utat megkapjuk, szívesen engedjük el mind a hitelintézetnek, mind a tiszai vasuttársu­­latnak az arad-nagy-szebeni vasút épí­tését­­ álló 8—10 szavazatnyi többség annál bizonyo­sabban a székhelynek az országban maradását vivandja ki, mert e kérdésben a magyar rega­­listák is a románokkal szavaznak. A szászok leginkább azért kívánják az országon kívü­l helyezni a székhelyt, mert odahaza a román befolyás túlnyomóságától tartanak, mely néze­tük szerint tényleg fenáll, mióta a kormányszék gyakorolja a legfőbb igazságszolgáltatást. Az itteni szász főtörvényszék már egy ízben pa­naszt emelt az erdélyi kanc­elláriánál a kor­mányszék ítéletei ellen, melyek a felhozott indo­kok szerint nem mindenkor az igazság elvein ala­pulnának. Különösen a szász főtörvényszék íté­leteinek átvizsgálásánál túlságosan szelíd a kormányszék és sok esetben a szász főtörvény­szék által elítélteket bizonyítékok hiányában felmentette vagy épen bünteleneknek nyilvání­totta. A legfőbb törvényszék helyének meghatáro­zását a kormányjavaslat 13-dik pontja is fon­tossá teszi, mely szerint illetéki viszonyoknál erdélyi politikai és bírói hatóságok közt, továb­bá úrbéri ügyekben a legfelsőbb törvényszék három bírája helyett azt üdv. kanczellária há­rom tagja lép be, mint szavazó, míg ha a szék­hely az országban marad, e három szavazót a kormányszék küldi ki. A románok és velük a magyarok a székhelynek az országban maradá­sát, mely mellett a történeti múlt is szól, na­gyobb biztosítékául tekintik az okt. diplomában az országot illető autonómiának , a gyorsabb elintézés és gazdálkodási szempontból is aján­latosabb a legfelsőbb törvényszéknek az ország­ban maradása, miként Magyarországon a hét személyes táblával történt. A szász főtörvényszék megszüntetése, mint a többségi törvényjavaslat óhajtaná, a szászok szívós ellenállása folytán s azon körülménynél fogva, hogy a kormányjavaslat nemcsak nem érinti, de tekintettel is van iránta, a román több­ségnek aligha sikerülene. A kisebbségi véle­ményben felhozott érv, mintha e megszüntetés nem tartoznék az országgyűlés illetékességéhez, nem áll ugyan, miután azonban a kérdéses tör­vényjavaslat csak a harmadfokú bíróság szer­vezésére vonatkozik , s e szerint általános igazságszolgáltatási szervezést nem foglal ma­gában, a tényleg fennálló, másodfokú bíróság megszüntetését nem eredményezheti. Kétségte­len azonban, hogy a szászoknak az alkotmány­ban különállását, különösen a törvényhozási jo­got igénylő szász nemzeti universitást a romá­nok sokszorosan és hevesen megtámadják majd, ha egyáltalában reconstituálja Erdélyt ezen or­szággyűlés, úgy a szászoknak eme előjogaikról le kellene mondaniok. Mint említve volt, Manger brassói követ a leg­közelebbi ülésben javaslatot teend az erdélyi vas­útra vonatkozólag. Ez vitára s nyilatkozatra adand alkalmat azon vonal felett, melyet az erdélyi képviselet az országra nézve legüdvö­­sebbnek tart. Mikor történik ez, nem tudható, mert a kormány ez ügyet nem óhajtja az ország­gyűlésen tárgyaltatni. A 30-ai ülésről következő távirat érkezett: S z e b e n, máj. 30. A mai ülésben az elnök királyi leiratokat jelent be, melyek a román nemzet egyenjogosítását s azt pd­. diploma és febr. patens beczikkelyezését szentesítik. ő fel­ségének köszönetszavazás határoztatott­ Befeje­zésül Manger sürgős indítványt tesz azon ő fel­ségéhez intézendő kérelem tárgyában, hogy az erdélyi vasútnak a romániaival csatlakozási pontja Brassó legyen. *) ^ Provenceban a sótartalmú legelőkön táplálkozó juhok gyapját legjelesbnek tartják, sőt még a spa­­nyol gyapjú jelességét is nagymezben az ottani föld nagy része tetemes sótartalmúnak tulajdonítják. Svájczban pedig régóta divatozik az a közmondás, hogy „hundert Pfund Salz, geben hundert Pfund Schmalz.“ Erdélyi országgyűlés. (S. C ) S z e b­e n, máj. 28. A jövő hétfői ülés­ben szőnyegre kerülő törvényjavaslat az erdé­lyi legfőbb törvényszék felállítására vonatkozó­lag heves vitákra adand alkalmat. Már az első pontnál, mely e főhatóság székhelyét határozza meg, a szász és román képviselők szemközt lesznek egymással­­ a románok rendelkezésére arra nézve, hog­y a biztosítások megkötésénél mind a biztosítottak, mind a társaság érdekében a legnagyobb óvatossággal járt el az igazga­tóság. Felemlítő továbbá, hogy a lefolyt év is a ta­­pasztalásgyűjtés éve is volt. A viszonyokkal, az emberekkel mindjobban megismerkedett, ta­pasztalataiból mind több tanulságot merített az igazgatóság, s ennélfogva egyrészről mind jobb arányt igyekezett behozni a koc­kázatok, a tűz­veszély valószínűsége közt, másrészről pedig az intézet érdekeinek a rész­akarat, a könnyelmű­ség elllenében való jobb megvédése tekinteté­ből, s hogy a törvényhozás általi védelem s a tűzrendőri intézkedéseknek részint hiányát, ré­szint hiányosságát némileg pótolja, a kötvényfel­tételeket a nyert tapasztalatok nyomán szaba­­tosí­­tta, s az újon átdolgozott szöveget jóváha­gyás végett a nm. m. kir. helytartótanácshoz felterjesztette. Bejelenti az elnök, hogy ez évben a tűzkár elleni biztosítást a házból jövedelemre is kiterjesztő, ez által a társaság módot nyújt­ván a házbirtokosoknak, hogy ne csak házuk fedelét, többi eléghető részeit, s a falrongálás által szenvedett értékcsökkenést, hanem a tűz folytán egy időre megszűnhető házbér jövedel­mét is biztosíthassa igen csekély díjért. Végre jelenti, hogy a társaságnak vészbiztosí­­tási viszonya a múlt évben és jelenleg is fennáll a Pannóniával, a magdeburgi, a kölni, a berlini társasággal, a frankfurti providenciával, a bajor hypotheka bank biztosítási osztályával, a párisi Reassurance-szal, a gallicziai és cseh országos társaságokkal-Ezután felemlítve, hogy azon hat év, melyre ő elnökül, s azon 3 év, melyre Hajós József alelnökü­l megválasztattak, eltelvén, elnök társa nevében is köszönetet mond a bennök fektetett bizodalomért, s újabb választásra hivja fel a köz­gyűlést. Ez élénk figyelem és méltányló éljenzéssel fo­gadott beszéd után felolvastatott az igazgatóság hivatalos jelentése, mely így szól: Tisztelt közgyűlés! Az 1863-dik év, mely az ország leggazdagabb részében uralkodott ínség, s az általánosan ér­zett kedvezőtlen pénzviszonyok miatt minden vállalatra nyomasztó hatást gyakorolt, tetézve az ez évben előállott rendkívüli elemi csapások által, különösen a biztosító társaságokra volt oly annyira mostoha, hogy ezeknek legna­gyobb része számláit tetemes veszteséggel zár­hatta le. Ez okoknál fogva társaságunknál is rendkí­vüli arányban emelkedett a múlt évben a tűz-, szállítmány- és jégkárok száma és összege, mert míg a károk száma 1862-ben 6608-at tett, 1863 ban 9047-re emel­kedett ; a károk összege pedig , mely 1862- ben 2,561,282 ft 62 kr volt, 1863- ban 3,061,­ 06 ft 47 krra növekedett. Azonban, nézetünk szerint, az üzlet eredmé­nye, a biztosítási eszme terjedése, s az üzlet emelkedése szempontjából is megítélendő lévén, midőn megelégedéssel jelenthetjük, hogy egy­részről a biztosítási eszme terjesztésére irányzott törekvésünk, a hazai és külföldi biztosító kö­zönség bizodalma következtében, a múlt évben mind a biztosított érték, mind a díj­bevétel emelkedett, másrészről pedig, hogy a társaságot ért tetemes veszteségek s a függő­k­oc­kázatok kellő fedezése mellett is o­s­z­t­a­l­é­­k­u­l minden egyes egész részvény után 25 p. é­­srtot (mely összegbe befoglaltatott az életbizto­sítási üzlet első időközének 11 frt 64 krt tevő oszt­­éka) javasolhatunk, akkor a múlt évi üz­let eredményét, az előadott viszonyok közt, meg­nyugtatónak mondhatjuk. Az üzlet emelkedésének kimutatására szolgál a következő egybeállítás: a biztosított érték 1862-ben tett 465,006,116 ft 43 krt, 1863-ban tett 493,439,477 ft 64 krt, a díjbevétel pedig 1862-ben volt 4,001,364 ft 28 kr. 1863-ban volt 4,297,641 ft 32 kr. A függő koczkázatok fedezésére eső és visszatartott díjtartalék 2,919,983 ft 89 krt tesz, mely összeg, tekintve a függő koczkázatok, s az ezek után bevett di­jak közötti arányt, olyannak mudható, mely a legszigorúbb igénynek is megfelel. A részvényesek tulajdonát képező nyere­ménytartalék szintén jelentékenyen növe­kedett. Ugyanis az 1862 ben 301,194 ft 28 kr volt, 1863-ban 343,417 ft 19 krra emelkedett. Mint üzletünk terjedésének további tanúbi­zonyságát, megemlítjük, hogy ügynökeink szá­ma a múlt évben 344- et tett. Az életbiztosítási osztály üzletének első idő­­körét a múlt év végével fejezte be. Ez osztály üzletének kedvező eredményéről az e jelenté­sünkhöz mellékelt külön jelentésünkben szólunk körülményesen; e helyen csak örömünket fe­jezzük ki a felett, hogy társaságunknak a biz­tosítás e terén is sikerült nevezetes foglalásokat tenni, s az életbiztosítás üdvös eszméje iránt a fogékonyságot mind nagyobb körben felélesz­teni, minek bizonyságául e helyen röviden meg­jegyezzük, hogy a múlt év végéig hozzánk beér­kezett életbiztosítási bevallások száma 894- öt tett, s hogy társaságunk által a múlt év végéig már 12,698,169 ft 47 kr összeg biztosíttatott- Végre van szerencsénk jelenteni, hogy a múlt évben 1624 db 3,256,443 ft 80 kv értékű váltót számítottunk le, e váltóforgalom által, mint hiszszük, nagy szolgálatot tevén a hazai gazdá­­szatnak, kereskedésnek és iparnak. A számvizsgáló bizottmány által kellőleg megvizsgált múlt évi zárszámlát ezennel a t. közgyűlés elé terjesztvén , tisztelettel maradunk Pest, máj. 2. 1864. Az igazgatóság: Hajós József, alelnök ; Frölich Frigyes, Fuchs Rudolf, Koppély Frigyes, Ull­­mann Károly, igazgatók; Lévai Henrik, vezérlő igazgató. A 6-dik évi zárszámla olvasása után, melyet holnap közlendünk, olvastatott a vizsgáló bi­zottmány jelentése mely igy szól: „Tisztelt közgyűlés ! Az első magyar általá­nos biztositó társaság múlt évi rendes közgyűlé­séből nyert megbízás föly­tán és értelmében, a lefolyt 1863-ik évi mérlegnek, s a társaság könyveinek általunk f. évi ápril 18 án, 20 án 21-én és 23-án eszközlött megvizsgálásáról a kö­vetkezőkben teszünk jelentést: Megvizsgáltuk a biztosításnak minden ágát, a tűz, víz- és jégbiztosításnak egyes , kereset­lenül kijelölt esetein, kezdve a bejelentésen , annak lefolytáig, sőt károknál a felszámításig és kifizetésig keresztül mentünk, s arról győ­ződtünk meg, hogy a mérleg kimutatott szá­mai és tételei helyesek, hibátlanok, az üzleti könyvekkel mindenben egyezők, a kezelés tiszta és szakavatott, s a könyvvezetés úgy külcsín, mint belső pontosság tekintetében dicséretre méltó. Különös figyelmet fordítottunk — s több ese­teknél utánszámitást is alkalmaztunk — a több évre terjedő biztosítások helyes beosztására, s ez irányban is elismeréssel és dicsérettel kell megemlékeznünk azon biztosságról és pontos­ságról, melylyel a biztosítás ezen, egyik legfon­tosabb nemének kezelésénél találkoztunk. Végre átmentünk a N­­ők főosztálynak — életbiztosításnak — intézetünk e fiatalabb áfá­nak kezelési részén is, s bizton mondhatjuk, hogy az életbiztosítási főosztályban talált szak­ismeret, ügyszeretet s pontosság nem kevésbé méltó a dicséretre és elismerésre, mint az I­dő főosztálynál. Hogy az első magyar általános biztosító tár­saság, a nagy­közönség részéről irányában mindinkább növekedő bizalomra érdemes, arról fényesen tanúskodik a lefolyt aszályos év, mely míg egyrészről hazánkban éhhalált, s a társa­dalom minden rétegein átható ínséget és nyo­mort idézett elő, más részben a példátlan szá­razság által a biztosító társulatokat is szokatlan rendkívüli csapásokkal sújt­otta. Köztudomású, hogy 1863-ban csaknem min­den biztosító társaság veszteséggel zárta le számadásait; ha tehát az első magyar általános biztosító társaság ily rendkívül kedvezőtlen vi­szonyok közt, a­midőn csak augustus, Septem­ber és October hónapokban 1,600,000, szóval egy millió hatszázezer forintnyi káreset volt, a mellett, hogy a több évekre futó biztosításokat elkiismeretes szigorúsággal osztotta be, a függő koc­kázatokra 2,91­0,000 forintot tartott vissza, s tartaléktőkéjét 343,000 forintra emelte, még osztalékot is bír adni részvényeseinek , akkor bizony minden önámítás nélkül mondhatjuk a nagy közönségnek s az egész világnak, hogy az első magyar általános biztositó társaság alapja szilárd, kezelése tiszta, szak­avatott, és igy működése biztos. Pest, ápril 26-án, 1864. A számvizsgáló bizottmány: Giczey Samu m. p. Kern Jakab m. p. Zsigmondy Pál m. p. Jelinek Mór m. p. Az életbiztosítási üzlet első időköréről szóló terjedelmes jelentés, mely a jelenlevők közt kiosztatott, s a részvényesek­ és biztosítottaknak megküldetik, felolvasottul tekintetik. Ezek után a következő határozatok hozattak: 1) A múlt évi osztalék 25 forintban állapitta­­tik meg. 2) Tudomásul vévén, hogy az igazgatóság az életbiztosítási osztály tartaléktőkéit részint jel­­zálogilag, részint biztos értékpapirosokba he­lyezi el, az igazgatóság felhatalmaztatik, hogy kedvező alkalommal fekvő értéket szerezhessen az ez osztály tőkéiből. 3) Az alföldi szűkölködők részére adott 5000, s a pesti kenyérosztó bizottmánynak adott 200 ft adomány jóváhagyatik. 4. Az igazgatóság a pesti Lipóttemplomra 5 éven át évenkénti 50 frtot utalványozván, ez eredményt a közgyűlés évenkénti 100 forintra emelé. 5. A pesti kereskedelmi akadémiának ez év­ben is 300 frtot ad. Az elnök végre jelentvén, hogy a tisztviselők nyugdíjalapja máris 18,640 frt 95 krra emelke­dett, felolvastatja a házbérbiztosításnak e la­pokban már ismertetett programmját, s kinevezi a szavazatszedő bizottmányt. Ez évben választás alá estek az elnök, az alelnök, a számvizsgáló bizottmány tagjai, a sorshúzás útján kilépett 1 igazgató, 4 választ­mányi és 2 vál. póttag. Újra választottak : el­nökül Lónyay Menyhért 118 szavazattal, alelnökül : Hajós József 124 szavazattal. (másokra szavazat nem adatott.) Választmányi tagokul: Fluck Ede 122, gr. Károlyi György­ 122, Török István 120, Karácsonyi László 118, — vál. póttagokul : b. Eötvös József 124, Ebner Nép. János 124, — igazgatóul: Fuchs Rudolf 120, — vizsgáló bizottmányi tagokul: Kern Jakab 126, Giczey Samu 123, Strasser Alajos 120, — pót­tagokul : Jelinek Mór 125, Zsigmondy Pál 124, Satelláry György 122 szavazattal. A gyűlés egyik kedélyes részletét kell még megemlítenünk. A választmány s az igazgatóság Lónyay Meny­hértnek hat évi sikerdús működése elismerés­ül egy szép emléket nyújtott át a tegnapi választ­mányi ülésben. Ez emlék 117 lat súlyú ezüst tentatartó, mely Wrubel műhelyéből került ki, s remek mivü. Négy részén a biztosítási 4 üzletág van jelképezve Pluto, Ceres, Neptun s a Párkák dombormivü képei által; a tentatartó fedelét Pannóniának az ország czimerét tartó szobra ké­pezi ; az emlék alsó párkányán a Lónyay csa­lád czimere mellett szép rajzú pajzsokon a fel­ajánlás s a választmányi és igazgatósági tagok nevei olvashatók. Ez emléket Giczey S. felemlítvén, inditvá­­nyozá, hogy valamint e tettét a választmány és igazgatóságnak, úgy az emléket magát is, a mennyiben ez a társaság részéről adassék az érdemes elnöknek, tegye magáévá a közgyűlés. Ü­r­m­é­n­y­i József örömmel fogadva azt, hogy a közgyűlés a választmány és igazgatóság mél- W"- Az első m. ált. biztosító társaság közgyű­lése május 31-kén. Az elnök, L­ó­n­y­a­i Meny­hért, a nagy szám­mal megjelent részvényeseket üdvözölve, öröm­mel jelenté, hogy a múlt 1863. év eredménye, ez év nagy sanyarusága és rendkivüli tűzvészei mellett is kielégítő volt, mert még több társaság m. évi zárszámláját veszteséggel zárhatta le, és a versenytársaságok egyike újabb befizetésre szólíta fel részvényeseit, addig társaságunk meg­növesztve ez évben is a tartaléktőkéket, a rész­vényeseknek osztalékot is adhat, mi a bevéte­lek emelkedése folytán vált lehetővé. Ez emel­kedés magának a biztosítás eszméje elt­terje­dése, a bizalom növekedése által feltételeztetvén, az üzlet ez erkölcsi eredményére, mint örvende­tes jelenségre utal az elnök. Jelenti továbbá, hogy az életbiztosítási osztály üzletének első idő­körét befejezte. Az életbiztosítási üzlet eredménye annál meg­lepőbb, annál kielégítőbb, minél több nehéz­séggel kellett társaságunknak e téren és főleg hazánkban küzdenie, hol még nem régen az életbiztosítás tere majdnem egészen parlagon hevert, hol a takarékosság, a gondoskodás e­leme iránti fogékonyság majdnem fejletlen volt, hol még a műveltebb osztály többsége sem isme­ri fel, nem méltányolja kellőleg az életbiztosítás hasznait, a halál esetére való gondoskodás min­den egyébb módja feletti előnyeit, hol aránylag még mindig oly kevesen fordulnak az életbizto­­stáshoz, ez üdvös intézményhez, mely a család­fő elhunytával a fenntartás eszközét nyújtja a támasz nélkül maradt családnak, mely segélyt nyújt a különben nyomorba eshető árváknak, mely hozománynyal látja el a hajadont, nyug­díjjal az özvegyet és évjáradékkal a tehetetlen aggkort. E mellett a biztosítás e­z üdvös neme iránti részvét fejlődését, a társaság e téren­ igyekeze­tét nem kis mértékben tartóztatták fel hazánk­nak a lefolyt évek alatti kedvezőtlen gazdasá­gi és pénzviszonyai. És mindezek ellenére is igyekezetünket szép eredmény jutalmazta meg, mert 1860. máj. 15-től, midőn t. i. az osztály működését megkezdte, a múlt év végéig mind­össze 8945 bevallás nyujtatott be 15,677,792 ft felajánlott összeggel, s 7668 bevallás fogadtat­ván el, ez idő alatt már 12,698,169 ft 47 kr biz­tosíttatott. A biztosításra ajánlott 15,677,792 ft, s a köt­vény kiállítása által érvényesített 12,698,169 ft 47 kr összeg közötti viszony tanúságul szolgál

Next