Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)

1864-06-01 / 4286. szám

tánuló tettét megáévá teszi, nem oszthatja azon véleményt, hogy a baráti emléknyújtás ürömé­től az illető emléknyújtók megfosztassanak. Giczey indítványának csak első részét kívánja tehát határozatul elfogadni, így jön. Nyilatkozat. Vadnay Károly úr legközelebb az „Ország Tükrében“ a „Tíz nap története“ rovata alatt intéz ellenem megtámadást, melyet nem hagy­hatok szó nélkül. Vadnay úr beszél 15,000 ft­­nyi deficitről, mint az 50,000 ft subventió mel­lett a múlt színházi évi számadás eredményéről. Ezen számadás nemsokára elkészülvén, felül­vizsgálat és szigorú bírálat végett felsőbb hely­re fog felterjesztetni, s ugyanakkor, kivonatban, hírlapok útján — a „Pesti Napló”ban tett ígé­retemhez képest — közzé fog tétetni. Abból ki fog tűnni, hogy a régibb adósságok törlesztésé­re engedményezett 32,000 forint nem lévén ele­gendő, az 50,000 forint subventióból a múlt év­ben, rendkívüli kiadásul, ugyanazon régibb adósságok törlesztésére még 18,000 forintot kel­lett fordítani; továbbá a „Faust“ kiállítására kiadott 12,000 ft, a budgetben a kiállításokra preliminált összegen felül szintén a múlt színhá­zi évre esvén, egyéb beruházásokra s a hiányok fedezésére a múlt évben az 50,000 forint sub­ventióból tulajdonképen csak 20,000 ft maradt rendelkezésemre. A­mi Vadnay urnak azon ál­lítását illeti, mintha én a nemzeti színház tag­jait összehívtam volna, hogy a subventió elma­radása esetében rendes fizetéseik helyett elé­gedjenek meg bizonyos proportióval, mint az a vidéki színtársulatoknál divatozik, a­z­t, mint minden alap nélküli koholmányt és gyanúsító rágalmat, ezennel visszautasítom, fenntartván magamnak a jogot, hogy ezért Vadnay urat a törvény utján is megkereshessem. Pest, május 30-án 1864. Radnótfáy Sámuel: Vidéki tudósítások. M­i­s­k­o­l­c­z, május végén. Az általam már e lap hasábjain több ízben kedvezőleg ismertetett műkedvelő társulat, az ínségesekből kifogyhatat­lan e megye szükölködőinek gyámolitására, nem­zeti színházunkban f. hó 22-én hangversenyt, 23-án pedig színi előadást (Angyal és Dae­mon) rendezett. — A hangverseny kitűnően si­került részleteit, a színdarab kerekded, egybe­vágó, élvezetes előadását már „megszoktuk" jeles műkedvelőinktől, s most kiérdemlett dicsé­ret és magasztalással nem fárasztván az olva­sót, csakis az eredmény felemlítésére szorít­kozom. A két estve bevétele 660 ft volt, melyből a takarékos kiadások után fennmaradt szép meny­­nyiség szűkölködő embertársaink közül sok­nak felvidámítja néhány napját életének e szo­morú szakában. Kocz Józsefné, sz. Palóczy Ju­dit a­úgának, ki ezen jótékony czélu előadások létrehozása körül nemcsak serényen fáradozott, de a színpad feldíszítésére anyagilag is sokat áldozott, a midőn kiváló elismerésünket nyilván, intanak, egyszersmind szívesen felkérjük, hogy vezértársával, b. V­a­y Béláné, sz. gr. T­e­l­e­k­y Zsófia m mgával kezet fogva, a lelkesedésben ki­tartó műkedvelő társulat által tervezett 12 elő­adás foganatosítására nézve, nemes szivek su­­galmát követve, dicséretes ernyedetlen buzgal­mukat ne vonják meg, mert városunk mint az ínségesekből, úgy a jótékony czélokból sem fogy ki, kisdedóvónk, nép és leányiskoláink, közkór­ház, s maga az adósságai terhe alatt nyögő nem­zeti színház, mind esdekelve tekintnek reájuk, kérve és reményivé a jótékony segélyt. Nem hagyhatom emlíítetlenül azon áldozatot, melyet Gáspár Ignácz úr (debreczeni zenedei tanár) a hangverseny, a közönség s a szüköl­­ködök érdekében hozott az által, hogy nem ki­mérve fáradságot, felkereste régi fészkét, s ab­ban felelevenítette, uj életre hívta egykor hírne­ves dalárdánkat, azt több napokig tanította, hogy e hangversenyben illetékes és kitünően betöltött helyet foglalhatott el; valamint köszö­netet mondunk a vendégül közreműködött báró V­a­y Ilona urhölgynek és gróf Nyáry Tamás urnak. Városunk protestáns nagy közönsége f. hó 29-én ünneplendi Kálvin János háromszázados emlékünnepét. — Az előkészületek sejtetik, hogy a reformátor iránt élő kegyelet ez ünne­pélyt a hívekkel érdemeihez méltó lelki magasz­­tosultsággal tartatja meg. — Más nap pedig (30-án) szinte emlékezetes egyházi ünnepélynek leendünk részesei, t. i. ahelv. hitvallássnak „uj“­­nak nevezett templomán emelendő torony alap­köve fog a szokásos díszes szertartással letétet­ni. — Az egyház szegénysége, s a jó akarat­ Magyar Tudományos Akadémia. Május 30-án a philos., törvény- és történettu­dományi osztály ülésében a történelmi osztály egyik nem rég választott tagja, T­h­a­­­y Kálmán foglalá el székét, jellemezvén Bottyán Jánost, II. Rákóczy Ferencz vezénylő tá­bornokát, s egyszersmind részleteket ol­vasván fel e tárgyban készített nagy történeti rajzából. Az Akadémia nagy érdekkel hallgatta, s kitörő tetszéssel kísérte végül ez előadást, mely jól írt jellem- és korrajzzal, s számos, nagy gonddal és sok szorgalommal felkutatott okirat­tal gyarapítja történeti irodalmunkat. Tárczánk mutatványokat fog közölni a felolvasott részle­tekből. E felolvasást összes ülés előzte meg és kö­vette. Az ülés kezdetén Toldy Ferencz rendes tag felemlítvén, hogy ma 78 éve született Fáy And­rás, indítványozó, hogy az Akadémia küldöttség által fejezze ki üdvözletét nagyérdemű tagja irányában. Közhelyesléssel fogadták az indít­ványt, s az indítványozón kívül még Kubinyi Ágoston tiszt­, Ballagi Mór, Csengery Antal és Érdy János rendes tagok küldettek ki, meg­vinni az Akadémia szíves üdvözletét. A küldött­ség egy karszéken ülve találta a több idő óta betegségben szenvedő, de az aggkor és beteg­ség daczára is folyvást eleven eszű, erős lelkű férfiút. Az Akadémia üdvözletét, a küldöttség nevében, körülbelül ekkér tolmácsoló Toldy Ferencz r. tag: „Dicső férfiú! A m. Akadémiának ez órában együtt levő összes ülése megemlékezett arr­ól, miszerint ma telt be hetvennyolczadik éve an­nak, hogy a Gondviselés a nemzetnek Önt ajándékozta, s kiküldött bennünket, hogy az­­ összes Akadémia szerencsekivánatait Önnek * meghozzuk. „Igenis, szerencsét kíván Önnek az Akadé­mia, hogy Isten ily hosszúra engedte nyúlni földi életét, sőt nemcsak hosszúra, hanem hogy azt, munka által szerzett érdem­dijául, nemzeti közelismerés és dicsőség között élhette le és élt folyvást. Mert Önnek azon ritka szerencse jutott, hogy a közelismerés, tisztelet és szeretet nem azon ivadékoktól fenn maradt örökség egyedül, melyekkel Ön együtt virágzott, melyek Önt teljes erejében működni látták, melyeket gazdag elméje müveivel megörvendeztetett, me­lyekre közhasznú gyakorlati cselekvőségével annyi áldást árasztott, hanem körülveszi Önt a legifjabb ivadék tisztelete is, mely még folyvást gyönyörködik müveiben, s a küzdő kor bajnoka tetteit híven megőrzi emlékezetében. „E szép jutalom folytonos élvezete az, melyhez az Akadémia Önnek szerencsét kíván mindenek felett, s melyet, hogy minél tovább élvezhessen, a magyarok Istenét kérve kéri..De szerencsét kíván maga­ magának is, hogy Önt magáénak mondhatja, magáénak harminc­há­­rom éven túl, hogy élő tanúja lehetett legszebb korának, hogy annyi ideig örvendhetett munkás közrehatásának, hogy még most is, habár csak ritkábban, képviselve láthatja magát Ön által kormányzó tanácsában. „Örvendhessünk is e szerencsének még soká! Adjon Isten Önnek, dicső férfiú, tisztelt társ, szeretett barát ! sophoklesi — sőt fontanelli nagy és ép életkort! Az agg tölgyet fedje itt meg új lombozattal még sok új tavasz: nekünk oly jól esik annak árnyékában a múlt kor alak­jait ismét meg ismét feltámadva látnunk, intve, buzdítva, biztatva jó és­­nem jó napokban, s esz­méltetve arra, mire az Ön élete oly biztos tanú­ság : kétségbe nem esni soha, és hintegetni meg­szűnés nélkül a magot, hittel és bizodalommal, mert e nélkül nincs aratás, s mert áldást Isten csak munka után ad. „Legyenek Ön előtt kedvesek az Akadémia kívánságai,­­ őrizze meg Ön számunkra ezentúl is megbecsülhetetlen szíves hajlandóságát!“ Az ünnepelt férfiú e beszédre azzal a készség­gel és folyékonysággal válaszolt, mely Pest megye egykori jeles vezérsz­ónokára emlékeztetett. „Most is oly könnyen foly ajkairól a beszéd — jegyzé meg a küldöttség egyik tagja — mint egykor a zöld asztal mellől !“ Szerényen elhárita magáról a magasztalásokat, a hazafiui köteles­ség egyszerű teljesítésének mondván mindazt, a mit az irodalomban és közpályán tett, s me­leg szavakban fejezte ki köszönetét, háláját az Akadémia irányában, azop óhajtással végezvén beszédét, adja Isten, hogy tudományos Akadé­miánk a dicsőségben versenyezhessen Európa más, hasonló intézeteivel! Szives kézszorítások és ismételve kifejezett szerencsekivánatok közt váltak el a küldöttség tagjai az Ünnepelt férfiútól. Az összes ülés egyéb tárgyai közül különösen egy párt kell kiemelnünk, mint közérdekű dol­gokat. Olvastatott a statistikai bizottság folyó évi május 12-én tartott gyűlése jegyzőkönyvének kivonata. „Lónyay Menyhért t. tag megemlíti, hogy az úrbéri szabályozás fokonkénti elhaladásának kimerítő ismerete statistikai és nemzetgazda­sági szempontból nagyon érdekes. A magyar k. kúria 1861. sept. havában kezdé a birtokrende­zési ügyekben a bíráskodást, s erről közöltünk is már némi adatokat. Ámde az 1848. előtt s az­után a cs. k. úrbéri bíróságok felállítása óta végrehajtott úrbéri szabályozásokról még sem­mit sem közölhettünk. Tudjuk pedig, hogy az úrbéri bíróságok felállításakor az 1848-ig tett birtokrendezéseket tárgyazó adatok hivatalosan országszerte összegyű­jtettek. A helytartótanács tehát kétség kívül mind ama régibb, mind az úrbéri bíróságok működése alatt lefolyt birtok­rendezésekre vonatkozó adatoknak birtokában van. Ezeknél fogva Lónyay Menyhért indítvá­nyozá, hogy az Akadémia a helytartótanácstól kérje: 1) az 1848-ig végrehajtott, s 2) az úrbéri bíróságok működése alatt elinté­zett birtokrendezési egyességekre és perekre vonatkozó adatok közlését. Azonban a birtokrendezés statistikája nagyon hiányos, ha csupán az ítéletek számát és a köz­ségek neveit foglalja magában, s nemzetgazda­sági tekintetben csak az által lesz becsessé, ha az egyes tagosított határok, az úrbéri magán­birtok, közös legelő s a volt földesurak birto­ka kiterjedését, minőségét és azt is kimutatja, hogy mily arányban állanak egymáshoz a bir­tokok területileg, s végre mennyi hasíttatott ki a községek, egyházak, népiskolák számára. Az adatok, melyeket eddigelé a Kúriától kaptunk, csak a harmadbírósági ítéletek számát, s azon községeknek, melyekben úrbéri rendezés tör­tént, neveit mutatják ki. Lónyay Menyhért te­hát még azt is indítványozá, hogy az Akadémia az országbíróhoz intézendő levélben az eddig közlött adatokat megköszönvén, a kúriától a birtokrendezési ügyről az említett tárgyakra ki­terjedő részletesebb adatok szives közlését esz­közölje ki.“ Ez indítványok elfogadtattak. A Matica Srbskának az Akadémia meg fogja küldeni 1858 óta megjelent összes kiadásait. Krajner Imre levélben jelenté, hogy kilép az Akadémia levelező tagjai közül.„Tehát tag volt!“ kiálták fel többen egyszerre. Megvalljuk, ma­gunk se tanulmányoztuk annyira az akadémiai almanachot, hogy ezt tudtuk volna. A szatmári pü­spök, Haas Mihály ö­nmga, i. é. márt. 27-én kelt levele kíséretében bekü­ldé a fekete-ardói kath. templom falfestményeinek szalmapapirra levett másolatait, nehány felvilá­gosító észrevétellel, „kérvén — úgymond ö rmn­ga — az Akadémiát, méltóztassék azokat ke­gyesen venni, s ha érdemeseknek tartja e ha­zai régiségeket figyelmére, velem parancsolni, mi tőlem telik, ezer örömmel azon leszek, hogy utasítását teljesíthessem.“ Ugyan e levél felhív­ja az Akadémia figyelmét a szőlősvég-ardói ref. templomra, mely szintén becses műemlék, azon­ban már több év óta tető nélkül van, holott ez is tele szent fal­festményekkel, mióta az eső le­mosta falairól a meszelést. Ha még soká marad tető nélkül, elpusztul. Végre mellékletben közli a tudós püspök a szatmári egyházmegyében még fennálló gót szélben épült templomok jegy­zékét. Az Akadémia levélben fogja kifejezni a tudós püspök urnak köszönetét. A szőlősvég-ardói templomra, melynek megóvására addig is ajánl­kozott — Ballagi Mór r. tag felhívása folytán — az illető egyházmegye ref. esperese, fel fog hivatni a tiszántúli superintendentia egyházi fő­gondnokának figyelme. Végre a fekete-ardói templom nagybecsű fal­festményeinek lefestésé­­re stb. az archaeologiai bizottság kebeléből küldöttség fog kiküldetni. Cs. A. ban gazdag hivek ez idő szerinti pénztelen­sége voltak az elhárithatlan akadályok, me­lyek a templomdiszitő toronyépítésnek útjá­ban állottak, melyek azonban — bár az egyház­­község szegény nagyobb része sokfelé igénybe vett erszényének megszorításával — immáron elhárittattak. — Ez ünnepélyekről jövő leve­lemben szólandók. Bár nem érdemli, mégis a pénztelenséget jel­­lemzőleg említést teszek Orbán országos vásá­runkról, mely f. hó 22. 23. és 24. napjain tar­tatott meg — illendő csendességben. Hiszen igaz, hogy becsületes régi vásáraink sem voltak népesebbek, mint ez volt, de hiányzott belőle amazok élénksége, a vételkedv. — Mind ter­mény, mind lábas jószágnak bőviben voltunk, más czikkek sem hiányoztak, az árak sem vol­tak túlcsigázottak,mindamellett lanyha, „álmos“ vásár volt ez, melyben sok eladó közt kevés vevő botorkált. — Legkapósabbak a sovány sertések voltak , azonban átalában, az orszá­gos vásár tekintetéből, ki lehetett olvasni a pénztelenséget. — Időjárásunk kedvező, a reg­gelek és estvék hűvösek, rendes esőjárásunk van, vetéseink igen biztatók, legelőink tápgaz­dagok, kik tán panaszra nyithatják ajkaikat — szöllőbirtokosaink, kiknek gyümölcsöseikkel az áprilisi téli időjárás gorombán bánt, s kik a szöllő fügyelésből se sok örvendetest olvas­nak ki. Rendes levelező. Gazdasági és keresk. tudósítások P­e­s­t, május 31-én. Derült idő. A viz apa­dóban. Tegnapi gabnavásárunkon a múlt heti na­­­gyobb mérvű bevásárlások után a vevők kissé visszatartózkodtak, és innét a hangulat vala­mennyire meglazult. Eladatott a búzából 4000 m. különböző fajú. Nevezetesen egy részlet 87 —88 ftos pestmegyei 5 ft 70 krjával, 3 hóra; tolnai 85—86 ftos 5 ft 471/1 krjával, 3 hóra; bajai 84­/2 ftos 5 ft 15 krjával; bajai 85—86 ftos 5 ft 40 krjával 3 hóra. A rozs kisebb meny­­nyiségben meglehetősen kell, a 78—80 ftos 3 ft 50—55 krjával; névszerint 1200 m. magyaror­szági rozs ezen ár szerint. A repete iránt a han­gulat kissé lelankadt, úgy hogy most a legutób­bi ár 63/1 ft, alig lenne megkapható, mivel kül­földi vevők már nincsenek. A gyapjúvételek a kétnyiretü téli gyapjúból a folyó országos vásárban meglehetős jelenté­kenyek ; megvétetett eddigelé vagy 4000 má­zsa, névszerint a hegyvidéki 108—120, a heve­si 90—95; finom uradalmi 110—114; bácskai és baranyai 90—93 ftjával. Egy nyiretü kevés szállíttatott be; ilyen eladatott 170 m. 112 ft­jával. Győr, máj. 28. A tegnapi hetivásár igen gyéren ütött ki, az alig 1000 mérő beszállított gabna azonban mind elkelt, de 10—15 krral alább, mint az országos vásárkor. — Az idő folyvást hűvös és esős, s igy a szénatermelésre igen kedvező. Behozatott: búza 885 m., rozs 209 m., árpa 134 m., zab 39 m., kukoricza 46 m., bab 9 m., köles 4 m., burgonya 42 zsák. Az árak követ­kezők : Egy ausztr. m. tiszta b. 4 ft 60—5 ft 40 kr, közönséges 4 ft 40—4 ft 50 kr, rozs 3 ft 55—75 kr, árpa 2 ft 80— 3 ft, zab us 2 ft 40— 50 kr, kukoricza 3 ft 80—4 ft, köles 4—4 ft 30 kr, széna két lovas kocsi 16—18 ft, széna egy mázsa 2 ft 80—3 ft, bor egy akó idei 6--8 ft, mint liszt egy m. 9 ft 50 kr, zsemle liszt egy m. 8 ft, kenyérliszt egy m. 7 ft, barna liszt egy mérő 5 ft 50 kr, zsupp 12 font 12 kr, bab 6 ft 50 kr—7 ft 50 kr, burgonya zsákja 2 ft 40—3 ft 20 kr. Arad, máj. 28. A lefolyt hétben ismét kissé hűvösebbre változott az időjárás, s különösen este­felé mindinkább érezhető volt. — Utolsó tudósításom óta, több hajók búza szállítmány­­nyal érkeztek a mohácsi, bácskai és slavoniai vidékekről, többnyire könnyű minőségűek, s 5000 mérő 5 ft 15—20 krral adatott el belőle; a jobb minőségű búza az utóbbi időben nem igen kerestetik, miután a lisztforgalom is kissé fennakadt, ennek leginkább oka, hogy a vidéki por szükségletét leginkább kukoric­ával fedezi.­­ Ennek következtében az említett élelmi czikk legjobban is kelt, s mintegy 9000 mérő el is adatott 3 ft 20 kr, s közbe-közbe 3 ft 45 kr mérőnként; a kenyérnek való gabnanemekből 45,000 mérő vétetett. — Zabból jelenleg vala­mivel nagyobb mennyiségű készletektől va­gyunk ellátva, miért is az ára némileg csökkent. Mérője 2 ft 20—25 kr, s olykor még olcsóbban is vétetett Az időjárás reggel esős volt, most borult. Különfélék. Pest, máj. 31. * Debreczen városa és a Hajdúkerület kül­döttséget indított Bécsbe a tervezett tisza-körö­­si csatorna ügyében, mely köztudomás szerint a Tisza-szabályozás által kietlen, száraz avarrá vált Hortobágy-sikságot fogja átmetszeni. — A küldöttséget f. hó 28-kán fogadta ő Felsége; a szónokok S i 11 g e Gábor hajdú főkapitány és S­z 6.11 ö s y János debreczeni polgárnagy voltak. Ő Felsége magyar nyelven kegyes vá­laszt adott, szives szavakkal fej­ezé ki legma­­gasb részvétét azon nagy csapás felett, melylyel az alföldet a tavalyi ínség sújtotta, elismeré a tervezett vizvezető és öntöző csatorna nagy mérvű jótékony hatását, s megigérni méltózta­­tott, hogy ez ügyben a tárgyalások rögtöni fo­ganatba vételét elrendelendi. * Gr. C r e n e v i 11 e, teljhatalmazott erdélyi országgyűlési biztos ő excja, június közepére váratik Nagy-Szebenbe. B. Reichenstein is csak később fog oda utazni, ellenben báró Friedenfels már a közelebbi napokban. * A „P. Ll.“-nak távirják Bécsből f. hó 31-től: „A minisztertanács tegnap az arad-szebeni vas­útvonal mellett hozott végz­ést, tehát még csak a császári szentesítés hiányzik.“ * K­á­r­o­l­y­i László alkanczellár ő­nmaga és Rohonczy udv. tanácsosomaga,mint a „Pol. Corr.“ írja, bizonytalan időre még szabadságon vannak, s mint hiszik, nyugalmaztatni fognak. ^Esztergomban az űrnapján fényesen megtartott szent fárdulat után, melyet maga a bibornok-herczeg prímás vezérlett, ő eminentiá­­ja diszebédet adott 40 terítékre, melynél a bíbo­ros házigazda császár ő­felsége egészségére és hosszas életére emelé poharát; gr. Pongrácz Lajos ur pedig a herczeg-primásra mondott ál­domást. (Sürgöny.) * A magyar országgyűlést, mint a „Pol.Corr.“ állítólag biztos forrásból jelenti, már bizonyos, hogy 1864-ben nem hívják össze. De addig is, mig ezek a dolgok bekövetkezhetnének, a tör­vénykezésben lesznek változtatások. * S­z­a­b­ó Károly, jeles történészünk s régi­ségbuvárunk, a „Koszk­a“ legközelebbi számá­ban alaposan ismerteti a b. Orbán Balázs által az udvarhelyszéki enlakai unitárius templom menyezetén felfedezett hun vagy ős székely betűkkel irt feliratot, s hasonmását is közli. A betűk jobbról balra olvastatnak, mint minden keleti népeknél. Az enlakai felirat tar­talma: „Georgina Musnai. Csak egy az ist­en.“ E felirat 1668-ban készült. Ugyan e tárgyat Szabó a „Budapesti Szemet“ közelebbi füzetei egyikében terjedelmesebben fogja tár­gyalni. * A volt nagy-szombati nemes növelde ismétt megnyitása az „U. N.“ hallomása szerint felsőbb helyről közelebb engedélyeztetett. * Herczeg Eszterházy Pál junius havát a karlsbadi fürdőkben fogja tölteni. * Mint tegnap említettük, a kolozsvár-brassói vasút lelkes pártolója Manger are vonal ér­dekében az erdélyi tartománygyű­lés elé indít­ványt nyújtott be. — Ez indítvány tartalma a „Hon“ szerint következő: „Erdélynek a reichs­­rathba menetele után alapos reménye volt a vasút kérdésének megoldására ; ez ügy elinté­zése megigértetett, s mégis úgy látjuk, hogy a határozat a reichsrath jövő ülésszakára ha­­lasztatott. Legújabban ezen késedelemhez azon aggodalom járult, hogy a dunafejedelemsé­gi képviselő test a következő vonalak építésére adott engedélyt: a) A vecserova-krajova-slati­­na-bukurest giurgievoi vonalra, b) a bukurest­­plojest foksányi vonalra, c) a buzeo-braila-vár­­­osi vonalra, kapcsolatban a korábban engedé­lyezett moldvai vonallal. Az engedélyt Ward és Th. Bartlett angol házak nyerék meg, s 12,000 font sterling bánatpénz letétele mellett magukat az építésnek öt hónap alatti megkezdésére kötelezők, legelőször is a vecserova-krajovai vo­­nalt vevén munkába. Ha tehát a szomszéd állam a vecserova-krajova-bukaresti vonalt építi, ak­kor e bevégzett tény ellenállhatlanul arra veze­­tend, hogy az ausztriai vasutak Orsova mellett csatlakozzanak a dunafejedelemségi vonalak­hoz , s így Bécs összeköttetése a Feketetenger­rel, Erdély elkerülésével fogna létrejönni. Er­délynek ezen kizáratása a világ­forgalomból kötelességévé teszi a tartományi gyűlésnek a felszólalást. Hogy a dunafejedelemségi kormány az ausztriai kormány iránt engedékenységet tanúsíthat.:a, arra nincs remény, holott az egyet­értés mind a két államnak érdek­ben volna. A gyűlés teendője tehát kijelölni azon pontot, mely Erdély kereskedelmi érdekeinek legin­kább megfelel. E pont csak Brassó lehet. Indítványozza tehát (tíz más követ aláírásá­val) : „A magas gyűlés járjon közbe a kor­mánynál, hogy az ausztriai vasutak kapcsolati pontja még korábban kijelöltessék, mintsem a rumániai kormány által engedélyezett vonalak építése megkezdődik, egyszersmind működjék oda, hogy ezen kapcsolati pont Brassó városa környékén jelöltessék ki.“ * Némely oldalról panaszok merültek fel, hogy a „Pesti Napló“ a magyar értékpa­pírok állását nem közli; figyelmeztetjük az illetőket „Bécsi börze“ czím alatt lapunk végén látható rendes rovatunkra, melyben a magyar értékpapírok, sorsjegyek stb. börzei állása mindig közölve van. * Sok viszontagságon keresztül ment keleti utazó nyelvbuvárunk,V­á­m­b­é­r­y Ármin, vissza­érkezett Pestre, s a magy. tud. akadémia teg­napi ülésén közmeglepetésre megjelent. Fejét még a törökös fez boritá, arcza egészen elkele­tiesedve, tatár-barna színben, a minőre a bok­­harai homoksivatagok égető napja perzseli az embert — még ha európai is. — Beküldetett. A „Családi Kör“ 21-dik száma, elhunyt barátunk,Zilahy Károlyról botrá­nyos, férfiatlan rágalommal szól. Ha elvei irá­nya felett mondana még oly szigorú ítéletet is, szóra sem méltatnók vélekedését, mert a szabad vélemény jogát fájlalt barátunk sírjánál ép úgy tiszteljük, mint tisztelte ő, s érvényre juttatta mindenki ellenében. De midőn Szegfi Mór úr, ki a boldogult ellen éltében egy árva szót se­m mert ejteni, most „piszkolódás, gyanúsítás, becsmér­lés, minden érdem sárral dobálásával“ vádolja az alig pár nap óta nyugvót, ez eljárását — megfe­lelő elégtétel általa lehetetlen lévén — rágalom­nak kell bélyegeznünk. És dicsérő szavai, mely­lyel az elhunyt fényes tehetségeit, számításból-e vagy meggyőződésből ? magasztalja, csak azon eljárás nemtelenségét fokozzák, mely a bibliá­ból Judás csókjának históriáját juttatja eszünk­be, s melytől, valamint a sírkőre tett ajánlattól, megvetéssel fordulunk el. Pest, máj. 25. 1864. Szilágyi Dezső, Reviczky Szever, Kormos Béla, Komócsy József, Áldor Imre. * H.-M.-Vásárhelyt a kiszáradt és kiszárított rétségből épen most osztatott fel a népet illető 7000 hold föld, melyhez hozzá fog még járulni a Hód tavának egészen száraz feneke. Ebből a város alatt már 16 hold közmegegyezéssel ki­szakittatott népkertnek, a­mely a mellett, hogy a várost hiszitni fogja, a népnek kellemes mula­tóhelyül szolgáland. * A Sió csatorna hajózási használatára nézve érdekes adatról értesittettünk Sió-Fokról. Ugyan­is f. hó 22-én vontattatott ez utóbbi helyre 3 ló által vont 6 emberrel ellátott hajón Szegzárdról 305 akó bor, melynek ily modorn szállítása csak 65 ftba került, holott tengelyen 350 ftba került volna. * Szegeden az ingyenlevesosztás május 31-én megszűnik. * Unghvártt f. hó 23 kán egy Vl-ik osztály­beli tanuló ifjú pisztolylyal agyonlőtte magát. A szorgalmas ifjú öngyilkosságának okául rom­­ott egészségi állapotát tulajdonitják. * Unghvár és Gálszécs vidékén f. hó 24-kéről 25-kére virradó éjjel oly erős fagy volt, hogy a viz a vályúkban befagyott. A veteményesben sok a kár: a szőlők hajtása, burgonya, tenge­ri, bab mind elfagyott. * Gr. B­é­­­d­y György ő excja, az erdélyi orsz. pénzügyi igazgatóság volt elnöke, a „W. L.“ szerint legközelebb elhagyja Nagy-Szebent s ik­ szerint, Gráczra vagy Bécsbe vonul vissza a nyilvános ügyektől. * Azon olasz színtársulat, mely jelenleg a bécsi józsefvárosi színházban tart előadásokat, a „P. H.“ hallomása szerint közelebbről másfél hétig a budai népszínházban fog vendégsze­repelni. * A magy. kir. helytartótanács május 25 -é­től az ínséges területek megyei és városi ható­ságaihoz a következő rendeletet intézi : „Te­kintve azt, hogy az eddigelé közvetlenül élel­mezett ínségesek legnagyobb része a köz-, fő­leg pedig a mindenhol megnyilt mezei munkák­nál s más kereseti forrásoknál foglalkozáshoz és ez­által keresethez jutva, képes már élelmét megszerezni, előállott annak szüksége, hogy az ekkép munkaképessé vált segélyzettekre nézve az illető­­nségi bizottmányok által eszközlendő lelkiismereti s, a körülményeket figyelembe vevő vizsgálat alapján, amennyiben az még meg nem történt volna, az ingyenes közélelmezés, né­hány nappal előre lett figyelmeztetés után, megszüntettessék, és hogy az élelmezetteknek ezen kevesletéve ezentúl hetenkint folytattas­­sék, az aratás végével az ínségesek közvetlen élelmezése végkép megszüntetendő lévén. An­­nálfogva tehát felhivatik a (czim), hogy ezen rendelet értelmében a szükséges intézkedése­ket rögtön megtenni szíveskedjék.“ * Az orsz. katonai főparancsnokságra azon jog ruháztatott, hogy az illető politikai ország hatóságokkal egyetértve azon katonák, a kik az 1863 iki fő katona állítás befejeztéig assen­táltattak és a kiknél figyelemreméltó okok, mint a gazdaság átvétele, a család fenntartása és hasonlók forognak fenn, a megváltási 1200 ft díj lefizetés mellett a katonaságtól elbocsátha­tók. Eddig ezen kedvezmény csak két évi kato­nai szolgálat kitöltése után adatott meg. * Zentán f. hó 21-kén végeztetett ki­kötél ál­tal azon fiatal ember, a­ki — mint írtuk volt — anyját és mostoha­testvérét kegyetlenül meg­­gyilkolá. * Az erdélyi oláhok — mint Kolozsvárról ír­ják — nagy buzgalmat fejtenek ki jelenleg azon czélra, hogy nyilvános aláírások útján Balázs­­falván oláh jogi tanfolyamot hozzanak létre. * A városházánál a múlt szombaton a vízve­zeték ügyében tartott ülésben a város a maga részéről azon határozatot hozta, hogy a vízve­zetéki bizottmány által kívánt kamatbiztosítást helyzeténél fogva nem vállalhatja el, kész mind­­azáltal ezen üdvös váll­­atot erejéhez képest tá­mogatni, úgy hogy a község a közczéloknak megfelelőleg, évenként 30,000 ftba kerülő víz­mennyiséget — tehát 10,000 fttal többet, mint a bizottmány tervezé — veend igénybe, és így ezen tetemes fogyasztás által mindjárt a válla­lat létrejöttétől kezdve félmillió fitnyi tőkével vesz részt a vízvezetékben. Természetesen, a község vízfogyasztási szükséglete idővel mind nagyobbodni fog. * A múlt napokban az esztergomi templom kiraboltatását jelentők, s most fájdalom, ismét hasonló gonoszságot kell felemlítenünk. A paksi r. kath. templomból május ’24 -én éjjel az „I. T.“ szerint a szentségtartót, a ciboriumot és egy nagy ezüst oltárlámpát — összesen 700 ft ér­tékű tárgyakat — elraboltak. * Pest megye Páty helységében a múlt szer­dán az erdő mellett, egy negyedórányira az út­tól, fején több halálos sebekkel meggyilkolt is­meretlen ember holttestére akadtak. Ruháit a rablógyilkosok levonták, valamint gyűrűit is, kezei finomságáról ítélve, jobb módú embernek kell lennie. Eddigelé sem a meggyilkolt kilétét, sem a gyilkosokat nem sikerült felfedezni. * A pest-losoncz-beszterczebányai vasút-tár­­sulat az illető helyen lépéseket tett, hogy a hatvan-szolnoki, fülek-miskolci, és besztercze bánya-oderbergi tervezett vonalak előmunkála­­ait megkezdhesse. — Távirati tudósitás a bécsi börzéről május 31-kéről: 5% metallique8 ......................... 72.70. Nemzeti kölcsön.............................80.10. 1860-ki sorsjegyek ... . 96.05. Bankrészvény.............................. 785.8. Hitelintézet................................... 195.80. Ezüst...............................................113.75. Londoni váltók................................114.15. Arany............................. 5.44 V2. Nemaesi wxinház. Jun. 1-re van kitűzve! „A király házasodik.“ Eredet vigj. 3 felv. Budai n­psainház. Jun. 1-re van kitűzve : „Genoveva.“ Bohózatos vigdalmű­ 4 felvonás, 8 képletben. A „P. Napló“ magán-távsürgönye, Bécs, május 31. A „Wiener Lloyd“ úgy hallja, miszerint a miniszter­tanács mai ülésében az arad-szebeni vasút épít­tetésének foganatba vétele elhatározta­tott, és ezen czélra — a már jelentett fel­­tételek mellett — a bécsi hitelintézet­től öt millió ftnak kölcsön­vétele jóváha­gyatott. A „Gen. Corr.“ Londonból azon tudó­­sítást kapta, miszerint az ottani diploma­­tiai körökben a Palmerston-Russel mi­nisztérium fennállását komolyan fenye­getettek tartják, sőt azon nézet is talál képviselőkre, hogy a whig-minisztérium a dán-német viszály megoldását meg sem­­ fogja élni. K­Ü­L­F­Ö­L­D­. Francziaország. P­á­r­i­s­b­ó­l írják e hó 28-ikáról. Ép e pillanatban értesültünk, hogy a törvény­hozó test­üléseit bezárta. Ez alkalommal Moray herczeg egy beszédet tartott, melyet szerencsé­sek vagyunk még ma közölhetni. — E beszéd, mint minden szó, mely Moray úr szájából jön.

Next