Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)
1864-06-15 / 4298. szám
135—4298 15. évf folyam. 1864. Szerda, junius 15-Szerkesztési Iroda : *H 'Sag Kiadó-hívatár: Előfizetési feltételek : Hirdetmények I.: Feraneziek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyazen hirdetésnél 7 nkr. és reneziek terek 7-dik szám első emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen., kiadása körüli Félévre...................10 írt 50 kr o. o. Bélyegdij külön 3 uji fa. Magán-vita has ,bős ______________________________________________fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre. . . . 6 írt 26 kr e. é. f.?3V 1070 ^ V Pest, juniis 14. 1864. Szeemle. Németországi lapok hangja után régóta ismeretes a neheztelés, sőt bizonyos tekintetben az ellenszenv, mely a német közvéleményben Anglia dán hajlamai iránt nyilatkozott; azonban bármennyire haragudtak is a németek csatornántúli fajrokonaikra, a részükről várható komoly veszélytől soha se tartottak. Victoria királynő részint férje emléke iránti kegyeletből, részint gyermekeinek házassági kapcsai által előállt atyafiságot oly melegen tisztelé, hogy sem a miniszterek érvei, sem a meetingelő hangos demonstratiói a királyi nőt ez értelmében meg nem ingathatók. Midőn a mostani whig kormány az alsóház ellenzéki interpellatióitól nyomtatva, de a mind hallhatóbban nyilatkozó népvéleményt is illőleg figyelembe véve, a britt politikának a dán-német kérdésben határozottabb, a német követeléseknek kevésbé kedvező kifejezést adni szorgalmazó, a királynő állítólag a mostani kabinet feloszlatásával, s egy manchester-minisztérium alakításával fenyegetőzött. Egy ilyen lépés a korona részéről a merészebbek közé tartoznék ugyan, mindazáltal elegendő volt arra, hogy úgy a whigek a kormányon, mint a toryk az ellenzék padjain, alább hangolják dán rokonszenves húrjaikat, s hogy ingerlő szorgalmazásukkal mindkettejök ellenfelét ne segítsék a nyeregbe. A sajtó természetesen más téren áll; az ő köre szélesebb, programmja több oldalú, s azért a párttusák e rejtett szálaira nem ügyelve, vagy azokat észre nem véve, szívesen és keresve használt fel minden alkalmat, mely kínálkozott arra, hogy a szorongatott Dánia iránti simpathiáját napfényre hozza. Hogy a sajtó ezen magatartása nem volt erőtetes, sőt hogy híven adá vissza a nép különféle rétegeinek érzeményét, ezt igazolá több népgyűlés, s végre fényesen bizonyító maga a parlament azon gyűlésében, midőn a dán hajóhad tengeri győzelme jelentetett aáznak. Ez esemény és külső függelékei alkalmasak voltak arra, hogy a pillanatra megriadt két uralkodó pártot önmagához hozza, erejére emlékeztesse, s a politikát, mely az angol nemzet jellemének legegyenesebben megfelel, érvényre segítse. A sajtó, a népgyűlések, sőt a parlament nyilatkozásai is meggyőzik a koronát arról, hogy a manchester-férfiak kormányra emelésével csak az ellenzék táborát erősíti meg, de magát a kormányzatot kora megdőléstől nem biztosíthatja. És ez idő óta észrevehető volt a királynő részéről a német követelések bánladtabb védelmezése, s a külügyminiszter sürgönyeiben a rövidség és határozottabb hang. Mindez feltűnt Németországban is, s a mélyebben számítók előtt némi aggodalmat is keltet, ■— de ezen aggodalom hasonlít a bárányfelhőkhöz; feltartóztatják a nap sugarait, de villámot, vihart nem rejtenek. Anglia szerezhet nehézségeket, bajokat Németországnak, de tettleges ellensége nem lehet. E megnyugvás a két ország sokszoros érdekkapcsolata mellett még III. Napóleon nyugodt és hallgatag magatartásában is találja magyarázatát. A francziák császárja bár rokonszenvez Dániávál, de politikája a német érdekeknek hasznot hajtóbb ; s azért bár mint haragoskodjék Anglia, ennek ellenszere ott van a Rajnán túl ; s eze whigek, mint toryk egyiránt óvakodnak szereplésre ingerelni. Német lapok írják azt is, hogy III. Napóleon Németországba készül; hogy a Kissingen és Karlsbadban leendő fejedelmi találkozásnál a franczia császár sem fogna hiányzani, s hogy ezen összejöveteleknél a november 5-ei eszme személyes beszélgetés közben hozatnék tisztába, s minthogy a londoni conferentia nem ígéri azon eredményt, melyet tőle Európa várhatna, a congressus javaslata ismét előtérbe fog lépni, mégpedig ezúttal, személyes értesülés által előztetvén meg, a sikernek több kilátásával. Ugyanezen források szerint a fejedelmek összejövetelénél a lengyel kérdés is szóba hozatnék, de ez más oldalról, mint ens non existens kétségbe vonatik. Nem valószínű, hogy — ha a franczia udvar a congressus ideáját akarná a találkozó fejedelmekkel megkedveltetni, — hogy, mondjuk, ugyanakkor a lengyel kérdést, mint azon congressus egyik főtárgyát, léptesse elő. Észrevételek: Nyakas urnák a „P. Napló“ I. évi 160.és 108-ik számaiban megjelent nyelvészeti nézeteire. Miután e „nézetek“ nemcsak nekem, de Vadnay Lajos urnák is szólnak, kijelentem, miként én — egy kis kitéréssel a Nyakas ur által önállólag felhozottakra — különösebben csak az engem érdeklőkre tartom feladatomnak válaszolni. Ha a „P. N.“ 81-ik számában általam, V. L. urnak válaszolólag, közölt czikk tartalmán végig tekintek, úgy találom, hogy Ny. ur czikkének minden terjedelmessége mellett is, tulajdonkép nagyon kevés , s eltekintve az elvtől, vagy, ha úgy tetszik, firmától, mely szerint Ny.ur magát gyökistának vallja, én pedig (az általam, említett czikkemben adott érteményezés határai közt, az ortographiát illetőleg) inkább euphonista kívánnék maradni , csak néhány szó, s ennek miként írása az, a miben Ny. ur velem egyet nem ért, s amin én őszintén örülök. Ugyanis Ny. ur, idézett czikkemben, hibáztatja 1-ör. Azt, hogy én Vadnay abbeli tanár, miszerint a ragozott főnevekből további raggal még igét képezni lehessen — a mi Ny. ur szerint helytelen — a „mozgósít,“ „állandósít“ szavaknak példák gyanánt felhozása által támogatom ; mert a mozgósit, állandósít, úgymond, ít igeképző raggal a mozgó-s, ál- landó-s melléknevekből alkotvák, nem pedig a mozgós állandó részesülőkből — mire Ny. ur szerint nincs példa —s „epentheticával,“ „mely, mint olyan, nyelvünkben szabály »gyakorlat előtt ismeretlen.“ — Nem értem ugyan világosan , miért mondja Ny. ur, s talán sajtóhiba is ez, hogy én a ragozott főnevekbeli igék képzését a „mozgósít," „állandósittal támogatom, mert ezek nem főnevek; s igy a megrovás, e példában legalább, engem nem illethet; miután azonban Ny. ur a részesülőkhöz simuló s epenthesist is általában hibásnak, s szabály és gyakorlat előtt egyaránt ismeretlennek állítja, errre azt felelem, hogy a gyakorlat Ny. ur ellen szól; mert — hogy csak az idézett szavak mellett maradjunk — én részemről mozgós, állandós mellékneveket nem ismerek; tudakoztam ez iránt másokat, kik jól beszélnek magyarul, tudakoztam magamat, benéztem a magyar nyelv szótárába, mely a divatozó szavak tekintetében, úgy hiszem, illetékes forrásul vehető, de állandóst (most csak ez egyet, mert mig a magy. ny. szótára még nem haladott), nem találtam; ezt tehát én használatban levő melléknévnek el nem ismerhetem, s kénytelen vagyok arra térni viszsza, miszerint az sepenthesis, gyakorlatban, a részesülőknél is megáll; ha pedig a gyakorlat ezt bevette és szentesítette, akkor mit sem bizonyit Ny. urnak a „szabályra“ hivatkozása sem ; mert a gyakorlat is alkothat, és igenis alkot önálló szabályt, amit Ny. ur előtt bővebben mutogatnom felesleges. — De, hogy iménti negatív védvemet más positiv példával is igazoljam, felhozok rövidség okáért még csak egy példát ezen szóban forgó, s veszem azt először mint főnevet (crista, der Federbusch.) Ebből lesz melléknév : forgós, azaz forgóval ellátott, mely így a „tanszerv“ ít-tel, epenthesis szüksége nélkül, szabályszerüleg képződik. — Ha azonban továbbá a forgót mint részesülőt veszem(mobilis, versatilis, drehbar, was sich dreht,) , ezt ít raggal ezen értelemben : forgóvá tesz (reddit mobile; macht drehbar, beweglich) akarom használni, mely képzésből „szabályszerüleg“ forgóit fogna származni — kétségtelen, miként az s epenthesis a két önfiaogzó közt a magyar hallérzéknél igen jó szolgálatot fog tenni. 2-or. A föl, fel, fölött, felett, fölé, felé stb. szavak jelentésének megkülönböztetését illetőleg, Ny. urnak csak annyiban van igaza, a mennyiben áll, hogy a felé, felée, felül, felől stb., ha ezen érteményt képviselik .gegen, adversus, contra; vagy : von dieser oder jener Seiterab hac, ab i 11 a parte, stb. gyökükben e helyett öt sohasem vehetnek fel; de nincs is arra eset, nemcsak az irodalomban, de a közbeszédben sem, hogy ez ellen vétség követtetnék el, s valaki például e helyett: közeledett felém (noherte sich mir, appropinguavit mihi, accessit, venit versus me), vagy jobb felöl álltak a mieink, bal felöl az ellenség (a dextra stabant noatri, a sinistra inimicus), igy irt vagy beszélt volna : közeledett föém, jobb föől álltak a mieink, bal fööl az ellenség stb. Miért ? mert a gyök — mint Ny.ur helyesen jegyzi meg — fél a pars, Seite, melyet a gyakorlat is mindig és változatlanul ugyanazon hangzóval tartott meg. De a mi a föl, fölebb, fölött, főn stb. használatát ezen értelemben : super, supra, desuper, oben, darauf stb. illeti,itt már a Ny. ur által hibában elmarasztalt Bajzával tartok, aki állitá miként: f e n, f e 1, f e 101, f e 1 e 11, f e 1 é (?) szintén jól van mondva e helyett: főn, föl, fölül, fölött, fölé stb. (bár ez utolsóra alig lehetne Bajzából példát idézni). Tartok vele pedig azért, mert — hogy Ny. ur ellenében saját bizonyítékával éljek — a mondott szavakban a gyök nemcsak fő, hanem fej (régiesen : fé, fe, feh is, ahonnan fém fém h.) egyaránt. Számtalan példát tudnék erre úgy a gyakorlat mint az irodalomból idézni; legyen azonban ezúttal elég kérdénem : a fejes, fejedelem (régiesen fédelem), miért nem fe jös, fejedelem? A kötő fék, vagyis oly kötő (kötél), melylyel a ló fejét megkötik, miért nem kötőfék ? A főkötőt miért mondja a sok eredetiséggel biró palócz és ezzel rokon magyar nép fékö t ö (vagy, a hangrendi átváltozás folytán) fékető-nek ? Aztán nem mondjuk és írjuk-e mindennap: felhő, feleg , fellengés, fenn költ ? stb. Úgy tartom, hogy ezen használat oly általános, miszerint bővebb bizonyításra teljességgel nem szorul. Hogy azonban ne csak Bajzával s az élő nyelvszokással látszassam bizonyítani akarni, hivatkozom továbbá több jeles költőnknek fentebbi állitásom mellett tanúskodó soraikra, s kezdem a nyelvet anynyira ismerő Arany Jánossal, a ki a f e és fö stb. szavakat a szerint, a mint ezt az euphonia kivánja, például Todijában, következőleg használja . De felült Laczkó a béresek nyakára. A királyfi mellett nőt fel mint barátja. Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja. Vagy ki tartja úgy fenn azt a hitvány rudat ? Másik a malaczot láng felett hintálja. És a kész haszonnak egy felét fölenni. (Természetesen, mert felét felenni kakophoniát szült volna.) Fölkelvén pedig jó Toldi asztala, (nem felkelvén, a fentebbi oknál fogva) stb. Vörösmarty a „Tavilági kép“-ben: Haragban égő csillagok Néznek felhők alól. És a koporsó feltűnik A sir homályiból .... De hányszor feltűnt annyiszor . . . Föltárni ráborul. Szerelmed üdvösséget is Ad a gyönyör felett. Garay a „Troubadour“-ban. A nap, az föllép a láthatárra. Vándor ifjú lép fel a sikon. Szól a vándor esdekelve fel. Álmaimból rut bagoly visit fel. A jávorfáról (Tompa) Lelke csendes tó, felette .. . Gondban ébredt szép király föl . . . Könyben kelt a szép leány föl. Az én szerelmem (Petőfi ) Az én szerelmem nem a csalogány, Kit fölkeltett a hajnalszürkület, Hogy édesének szóljon njakán, A nap csókjától rózsás föld felett. Boldog éjjel (Petőfi). Fenn az égen, Tündérszépen , Ragyog a hold a csillag. — stb. Épen úgy áll a dolog a Ny. ur által megrótt meg (meg), megette, (mögötte) szavakkal is, melyek a szeg, szög hasonlatára, majd e, majd ö-vel hatnak, a mint a rhytmus és jó hangzat megkívánja, például : Döng a deszkabástya Miklósnak megette, Miklós a kudarczon buskodik felette. Arany. 3-szor. Az általam először használt tény e; szó Ny. ur tetszését ép oly kevéssé bírta megt nyerni, mint a (nem általam alkotott) többletmert lat, let főnévképző ragunk — úgymond — nincs. —Én e szókat a Ny. ur által korlátolt szabályszerűség tekintélyével nem támogatom, de nem lehet ignorálnunk, miként az elfogadott többletén kívül a gyakorlat, vagy, ha úgy tetszik, „szükség,“ nyelvünkben számos oly szót szentesített,melyek a Ny. ur által törvényül felállított szabályszerűséggel ellenkezőleg képezvék, s azért már csak annál fogva is, mert legjobb íróink által is használtatnak, roszak és hibásaknak nem mondhatók. Ilyen például a távlat a táv-tói (die Ferne); vég- Erdélyi országgyűlés. IS.C.) Szeben, jun. 11. A mai ülésben megjelent Gábor bereczki székely követ s hangos éljenzések közt letette az esküt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök három kir. biztosi átiratot jelentett be s olvastatott fel. Az első az ideiglenes országgyűlési rend 75-dik §-ának megváltoztatását czélozza olyképen, hogy ezentúl ne csak a követek, hanem a kir. hivatalosak is kapjanak 5 ft napidijt az országgyűlésen jelenlétük s a bizottmányokban működésük idejére ; ezentúl minden országgyűlési tag 1 ft utazási pótlékot kapjon minden mértföldért, melylyel lakhelye Szebentől távol fekszik s a határozat a már folyamatban levő ülésszakra is érvényes legyen. E törvényjavaslat az országgyűlési rend felett tanácskozó bizottmányhoz utasíttatott A kir. biztos második és harmadik irata jun. 7-töl kelt Gmundenből, mellékelvék a földtehermentesitési és az országos alap 1864. végéig terjedő 14 havi kimutatásaira vonatkozó törvényjavaslatok, melyek szerint az elsőben 71 %, a másodikban 4*/a kr. pótlék lesz szükséges minden adóforint után. E két törvényjavaslat az újonnan választandó úgynevezett pénzügyi bizottmánynak adatott ki előtanácskozmányra. Erre fölolvassa az elnök a pénzügyminisztériumnak az abrudbányai bányavám tárgyában az általa és társai által a Reichsrathban tett interpellációra adott válaszát. Az elnök javaslatára a válasz az abrudbányai bányatársulatoknak küldetik át, hogy a további szükséges lépéseket megtehessék. Flórián követnek, ki a beszterczei határvillongást kiegyenlítő bizottmányban működik, hosszabb vita után 4 napi szabadságot adnak. Ezután a napirenden levő törvényjavaslat 2. §-a felett kezdőtik meg a vita. E szerint a legfelsőbb törvényszék elnökét és tanácsosait ő iige nevezi ki. Maga a kormányjavaslat mellett szól, azon reményben, hogy e hivatalok betöltésénél Ő flge az országban lakó nemzetiségek kivonatait számba veendi. K o r o n k a regalistát e remény nem elégíti ki; nem akarja ugyan a fejedelem jogait csorbítani, de egyúttal óvni kívánja az ország alkotmányos jogát, miként azok a leopoldi diplomában s az 1791-ki 20. és 21-ki törv. czikkben biztositvák s óhajtja, hogy a tanácsosokat ő ilye országgyűlési kijelölés útján nevezze ki. A kormányszék is igy vélekedett, mit megelégedéssel fogadott az ország. Az országgyűlés ez irányban legjobb közbenjáró az ország és korona között s választásai bizalmat tanúsítanának. A rosz választásért is nem anynyira a kormányt, mint az országgyűlést terhelné a felelősség s a korona fénye mit sem vesztené vele. De mzs a román képviselő is pártolta több másokkal Koronkát. Ellene szólt először a kormányszéki képviselő, azután Friedenfels b., ki különösen kiemelte, hogy a sarkalatos hivatalok előbb sem mind választás útján töltettek be, különösen az udv. kanczellár s az udv. tanácsosokéi nem. Korábbi országgyűlések is tekintettel voltak a változott nézetek és körülmények iránt, így az 1791-ki országgyűlés a nemzetek szerint szavazás helyett a személyes szavazást fogadta el. Ajánlja a kormányjavaslat elfogadását, mi a szavazás útján meg is történt. A 3. §-hoz, mely szerint minden hivatalt csak erdélyi nyerhet el, Mann azon javaslatot teszi, hogy ez a nemzetiségek az országosan elfogadott vallás szerint történjék. — Román részről pártolják az indítványt, de Schmidt szász gróf ellene szól azon szempontból, hogy az igazságszolgáltatásnak sem a nemzetiséghez, sem a valláshoz nincsen köze. Fő a képesség, s ezzel kapcsolatban a nemzetiségre és vallásra is tekintettel lesz ő Felsége; de azt csak nem lehet kívánni, hogy csak azért legyen valaki udvari tanácsos, mert ez vagy ama nemzetiséghez tartozik. Fogarassy püspök épen vallási és nemzetiségi tekintetből pártolja a javaslatot; ezen kifejezést „erdélyiek“ nagyon ruganyosnak találja, mert oly erdélyi lakost is lehet érteni alatta, kinek nincsen indigenatusi joga. Tagadja, hogy a vallás nincs befolyással a törvénykezésre, ez összefüggésben áll az élet minden viszonyával, s minden felekezet hívőinek megnyugtatásul szolgáland, ha övéik egyikét látandják a legfelsőbb törvényszék tanácsában. (Élénk helyeslés balról.) Szónok elismeréssel említette a különböző vallásfelekezetek barátságos viszonyát az országban, míg más, haladóbb birodalmakban a vallást illetőleg nagy a türelmetlenség. Őbert utasít azon tavali országgyűlési határozatra, mely szerint az ország minden lakója egyenlő pofit, jogokkal bír, s azt mondja, ettől nem lehet eltérni. Schuler-Libby szerint a hiatalok tehetség és érdem szerint töltendők be, tekintet nélkül nemzetiségre és vallásra. E szempontból ellene szólván javaslatának, mert semmi szabadalom senkit sem gátol, hogy e tehetségének megfelelő helyet el ne nyerhesse; a különböző nyelv miatt a nemzetiségeket úgy sem lehet figyelem nélkül hagyni. Miután a kormányszéki képviselő ajánlotta a kormányjavaslat elfogadását , hozzátéve, hogy őfelsége, miként eddig, ezentúl is tekintettel lesz a nemzetiségek iránt, Salmon Kis Mán javaslata ellen szól, miután ez az 1863-as első törvényczikk szerint szintén egyenjogúsított zsidókat kizárná a hivatalokból, mi ellenkeznék a 19 ik század szellemével s a kormány szándékával. (Élénk helyeslés.) Mán hosszabb beszéde után, melyben javaslatát újból indokolja,12 órakor vége az ülésnek. A Manger féle vasutindítvány ügyében választott bizottmány már három ülést tartott. Az elsőben általános volt a vita az egyes pontok felett, miután a javaslattevő hosszabb jelentésben részletesen indokolta azokat, az országgyűlésnek teendő jelentés alapjául elfogadtatott. A másodikban az első pontot, mely szerint a kormány megkeresendő, hogy a csatlakozási pontot illetőleg az oláh kormányyal mielőbb megegyezzék, hosszas vita nélkül elfogadták. A második pontra nézve is megegyezett a tegnapi ülésben, mely szerint a brassói csatlakozás mindenesetre ki lesz emelendő. A harmadik pontot, hogy az egész ügy a reichsrat határozata alá kerüljön, a jövő gyűlésben veendik elő. Nagy-Szeben, jan. 13. A mai ülésben negyedfél órányi vita után a 8-ik királyi előterjesztvény feletti bizottmányi jelentés 3. §-a, mely szerint az erdélyi legfőbb törvényszéknél minden állomásra erdélyiek alkalmazandók, Mann képviselőnek azon toldalékéval fogadtatott el, hogy „tekintettel kell lenni az államjogilag elismert négy nemzetre, s a hasonlag recipiált hat vallásra.“ Magyar Tudományos Akadémia. A június 13-ki osztályülésben a jegyző olvasó Ráth Károly lev. tag értekezését : „Az ozmán uralkodóház egy ága Magyarországon.“ Zsigmond király uralkodásának végével egyikében, hihetőleg 1486-ban, mikor april havában maga is megfordult az alföldön, Hunyadi János, a későbbi országkormányzó, az ozmán török uralkodóházból származott méltóságos Murat béget, Ágnes nevű nejével, Orban és Dávid Csalopia fiaival, úgy leánykájával, Törökországból hazánkba kisérte, kik először is Buda mellett, Szent Erzsébetfalván, telepíttettek le, azután Pestre hozattak, s itt az úgynevezett paradicsomban, majd Csabai Domonkos polgár házában szállásoltatok el. E ház azonban a fejedelmi családnak szűk lévén, Zsigmondhoz folyamodtak, adna nekik tévesebb szállást. A király utasította Gergelyt, Pest városa bíróját, hogy a jövevény méltóságokat az általok választandó házba szállásolja el. A széna-téren (akkor búza piaczon) levő Pesti Ilona (Kis Györgyné) és Erzsébet, valamint ennek férje, Szabó Antal,a kertes nagy kórházát szemelték ki, de az utóbb nevezett Szabó Antal a török urakat nem akarta befogadni, azonban mikor látta, hogy őt az ablakon akarják kivetni, megfutott, mire javai felprédáltattak, s a lakók elüzettek. E ház peres történetét, s a beleszállásolt törökökről egybeállíthatott adatokat foglalja magában a rövid, de érdekes, s nagyobb részint eredeti, családi levéltárakban talált okmányokból merített értekezés. A házba való behelyezkedés után nem sokára Murat két fiával eltávozott, de hova, nem tudni. Zsigmond király Pestiéknek a törökök által megszállott házát mindennemű királyi, s egyéb rendes és rendkívüli adózás alól felmentvén, s nemesi udvarházzá emelvén, Ágnes és leányának éltök fogytáig adományozta, de számukra ki nem sajátította. Ágnes keresztyén volt-e? nem tudhatni. Leánya megkereszteltetvén, Katalin nevet ven fel. Albert király, sőt Pesti Imre deák özvegyének minden ellenmondása daczára, Hunyadi János is, mint országkormányzó, megerősítő Császár Katalint— mint a pesti nép nevezte a török császári házból származott nőt — a már ekkor fejedelmi módon felépített és felszerelt ház birtokában. A császár leány Salgói Török Pálhoz, Hunyadi hős udvarnokához ment férjhez. V. László a török elleni hadjáratokban tanúsított vitézségért újra megerősíté et eloglalt birtokában. Meghalván Salgói Török Pál, Katalin Lipthói és Geszelyi Nagy Jánoshoz, szintén Hunyadi egyik hű bajtársához ment férjhez. Nagy Jánost, a német császár elleni hadjárat alkalmával újra megerősítette Mátyás király a ház birtokában. Katalin halála után (1488. nov.) pesti házát és más javait Orbán bégnek, és férjének, nemes Gesztelyi Jánosnak hagyta, úgy, hogy az egyik halála esetében a ház az életben maradottra szálljon. A bég nem tudván öröködéséről, Nagy János a ház teljes birtokában maradt. Ez, 1496- ban tett végrendeletében, a házat Orchan bégnek hagyta oly feltétellel, hogy kegyes alapítványait, és testvére, Cselei Nagy János — Cselei Detrik fia — hagyatékát, összesen száz arany forintban, tartozzék kifizetni. Orchan bég még a végrendelkezés előtt kimúlt; Cselei Jánost pedig Kis Györgyné és leánya Ilona (Huszár Péterné), mint Pesti Imre deák örökösei, beperelték. Mivel Kis György 1453-ban a házra nézve ellenmondását csak egy év és egy nap letelte után jelentette be, a peres ház Nagy Jánosnak, néhai Gesztelyi Nagy János testvérének, Cselei Detrik fiának ítéltetett oda. Nagy János e házat 1503-ban Bodó Mihály és Péter testvéreknek 432 arany forintért eladta, magára vállalván a szavatosságot is. Ami Murat Decust, Dávid Csalopiát és Orbant illeti: megjegyzi értekező, hogy a történetkönyvekben ily nevű trónkövetelő szultánfiakra nem talált. — I. Mohammed szultánnak (1403—1421) igen sok testvére volt, mint II. Muratnak is (1421—1451), de köztök ily nevűekre nem akadt értekező. II. Muratnak két idősb testvére atyja életében elhalt, két ifjabb a pestis áldozata lett. Talán ezek egyike a mi Murat Cecusunk. Ez értekezés után Henszlmann Imre lev. tag egy újabb, nagy becsű monographiáját mutata be a byzanti építészetről, némi részleteket olvasván fel belőle, s rajzokkal illustrálván a szöveget. A felolvasott töredékek is mutatták, hogy e ma sok újat, eredeti nyomozáson és vizsgálatokon alapuló igen érdekes adalékokat nyújt a műtörténet azon részéhez, mely a byzanti építészetet tárgyalja. Az osztályülés az évkönyvekbe felvételre ajánlja ez értekezést. Emlékeznek talán olvasóink, hogy Prokesch- Osten báró, osztrák internuntius a török udvarnál, s akadémiánk külső tagja, megküldé Dether jegyzékét a serail-könyvtárban talált Corvinákról. Az akadémia archaeologiai bizottsága e jegyzékre észrevételeket ten. Az észrevételeket az akadémia báró Prokesch- Osten úrral, s ez Dethierrel közölte. Dethier most közvetlen az akadémiához intézett levelében válaszol a közlött észrevételekre, s bővebb felvilágosításokat terjeszt az akadémia elé. Kiadatott e levél az archaeologiai bizottságnak. Ugyancsak Dethier ur ily czimti kéziratot küldött akadémiánkhoz : „L’ Augoustéon ou la statue colossale et équestre de bronze de Justinien le grand d’ aprés une pciuture inédite, d’ un manuscript problement de Corvin maintenant du Sérail á Constantinople, faite vers 1440 par Nimphirius sous la direction de Cyriaque Pizzieolli d’ Ancone avec texte et un grande nornbre de gravures par le Dr. Ph. A Déthier, Dir. du Coll. I. et R. d’ Autr. a Const.; publié par 1’ Academie Royale de Hongrie k Pesth.“ E kézirathoz rajzok vannak mellékelve. Wodianer Albert ur békésmegyei birtokán talált némely régiségeket küld be az akadémiának. Köszönettel fogadta az akadémia. Bár minél többen követnék e példát. Az akadémia az ilyen küldeményeket a nemzeti múzeumnak adja által. Azonban hasznos dolognak tartjuk, hogy a beküldött régiségekről, mielőtt a múzeumban elhelyeztetnek, szakemberek véleményt mondjanak. S az akadémia archeológiai bizottsága örömest jár el e tisztben. Cs. A.