Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)

1864-06-11 / 4295. szám

132—4295 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferenciek tere, 7-dik siám,­l-ső emelet. E lap azellemi régiót illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Félévre...................10 írt 60 kr o. é. évnegyedre. . . . 6 írt 25 kr o. é. 1864. Szombat, junius 11. Hirdetmények dija : 7 hasábon petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegül­ külön 30 nj kr. Migánvita 6 hasábon petit-sor 26 nj kr. »■Hll—— 11 11 Pest, jun­us 10.1864 (Fk) Utoljára még beleszeretnek a jó németek azon Bismarkba, a kit nem ré­gen vagy gyűlöletük mérgével, vagy gú­nyuk lúgjával árasztottak el! Mi részünk­ről ugyanazon érdekkel kisérjük őerejét, mint az ügyes sakkjátszót, ki geniális vo­nások által figyelmünket lenyűgzi, a­nél­kül, hogy azért egyénisége iránt ro­­konszenvvel viseltetnénk. Hetek óta nem tudunk megszabadulni azon gyanútól, miszerint Poroszország csakugyan önző czélokra törekszik a schleswig-holsteini ügyben, s e gyanú nemcsak hogy nem gyengült, hanem még új táplálékot is nyert azóta, ámbár azt meg kell adni Bismark úrnak, hogy ő a legnagyobb óvatossággal működik. Az annexiónak,köztudomás szerint, még magában Poroszországban is, főleg a sza­badelvű párt soraiban sok ellensége volt. Ezek azt mondták , hogy az annexió kivitele először nehéz, mert az európai hatalmak aligha tűrnek ; másodszor jog­talan, mert ha a herczegségek Dániától elszakadnak, törvényes fejedelmek az augustenburgi herczeg ; harmadszor fe­lesleges, mert Poroszország „per mopsz,“ és minden veszély nélkül is el­értheti az­­ annexió útján remélt előnyök legnagyobb részét, az augustenburgi herczeggel ka­tonai , kereskedelmi stb. szerződésekre lépvén, s mintegy suzerainitást gyakorol­ván az új állam felett. A porosz külügyér ez ellen egyenes kifogást nem tehetett, de azért távolról sem mondott le a maga kedvencz ter­véről. Mindenek előtt az augustenburgi her­­czeget Berlinbe idézte. Mit követeltek ottan ő fenségétől, nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy a herczeg ama követelések teljesítésétől vo­nakodott. Várjon e vonakodásra csak az indította b e, hogy a maga souveranitását nem akarja korlátoltatni, vagy igaz-e, hogy Bécs felől kapott intéseket, — elég az hozzá, hogy ő fensége berlini utazása eredménytelen maradt, s hogy azt be­szélték miszerint a jövőbeli schleswig­­holsteini souverain Bécsbe fog menni. Már most Bismark úr közlönyei ezt a kérdést vetik fel : Frigyes herczeg visszautasítja Poroszország követeléseit, és Ausztriához szil; mi — poroszok — vérünkkel vivtuk ki Schleswig-Holstein függetlenségét,s most az a kilátásunk,hogy abból nemcsak semmi hasznunk sincs, ha­nem az általunk trónra segített souve­rain Németországban a mi ellenségeink számát szaporítja, s a würzburgiakhoz, il­letőleg Au­sztriához csatlakozott: — mond­játok meg, tűrhető-e ez? képzelhető-e, hogy mi ilyen eredményért hoztunk volna ennyi áldozatot? fogjátok-e még ezentúl is azt kívánni, hogy mi tüskén bokron át menjünk oly érdekért, mely nemcsak nem a miénk, hanem azzal még­­ egyenes ellentétben is áll?! így szólnak a porosz külügyér közlö­nyei, s a szabadelvűek, kik eddig fennen hordozták az augustenburgi herczeg zász­lóját, nem maradtak adósok a válasz­szák Nem­­ mondják ők , így nem alkud­tunk ; ha így viseli magát eddigi véden­­emünk, akkor egyszerűen elejtjük őt, ak­kor feloldjuk Poroszországot ily ember iránti minden kötelezettségtől, akkor azt kívánjuk a porosz kormánytól, hogy a schleswig-holsteini ügy terén ezentúl ki­zárólag a porosz érdek iránti tekintet által vezéreltesse magát. És ezen fordulatot nemcsak a porosz közvélemény vitte véghez, hanem az ösz­­szes „kis­ német párt,“ úgy, hogy bátran állíthatni, miszerint az annexió pártja né­hány nap óta közvetve gyarapodott any­­nyiban, a­mennyiben ezen annexió elle­neinek száma jóval alább szállott. Tessék a bécsi és berlini lapokat egy­mással szembe állítani, s azonnal ki fog derülni, hogy az álláspontok lényegesen megváltoztak. A bécsi kormány közlönyei váltig ismétlik, miszerint Ausztriának most azért is az augustenburgi herczeg pártját kell fogni, épen mivel Berlin felől a „feszítsd meg“-et kiáltják ki ellene. A bécsi kabinet, eddig nem myerte nyíl­tan követni e tanácsot, épen mivel nem akar táplálékot nyújtani azon gyanúnak, melyet a porosz inspirált tollak az augus­tenburgi herczeg ellen keltettek, hanem előbb utóbb mégis ezen ösvényre kellene térnie, mert ha egyszer meg van állapít­va a herczegségek függetlenségének elve, Ausztria sem a porosz annexió, sem az Oroszország által előtérbe tolt oldenbur­gi ág mellett nem léphet fel, hanem ily körülmények közt Frigyes herczeg rá nézve a legkívánatosabb fejedelem vol­­j­na, míg Poroszország alkalmasint hátat­­ fordítana neki. Ezzel aztán jóval szaporodik a nehéz­ségek száma. A fegyvernyugvás meghosszabítását valahogyan csak létrehozza maholnap a londoni conferentia. Aztán a határvonal megjelölése kerül szőnyegre , mely két­­ségenkívül heves küzdelmekre adand al­kalmat, s talán az alkudozás meghiúsulá­sát vonandja maga után. De ha végre ezen nehézségen diadalmaskodtak, a souverain meg kellene választani. Francziaország ak­kor a suffrage uni­­verselt fogja ajánlani; Oroszország az oldenburgi, Ausztria az au£­ustenburgi herczeget, a porosz király — önmagát, Anglia, magunk sem tudjuk, hogy kit?... Az európai concertből aztán valódi zűr­zavar leend , az utolsó szó pedig azé fog maradni, a­ki egypár zsiros konczczal a leghatalmasb kiabálóknak száját be tudja tömni. Az arad-szebeni vasutat illető hirdet­mény. A hivatalos „Wiener Zig“-ban a következendő „hirdetmény“ jelent meg. „Azon szándékból, hogy biztosittassék egy, az erdélyi fejedelemségbe Aradtól Alvinczen és II.- Szebenen át a verestoronyi oláh határszé­lig, egy, Alvincztől K.-Fehérvárig való szárny­vonallal, mindössze 420* mértföldnyi hosszúsá­gú vasút kiépítése, s hogy a reichsrab­ legkö­zelebbi ülésszaka alatt esetleg előterjesztendő törvényjavaslat számára szilárd alap legyen nyerve, az ezen vállat kivitele végett a végle­ges engedmény megnyerésére pályázni akarók felhivatnak az e tárgyban való ajánlkozásokra. A most nevezett vasút építésének és közleke­désre alkalmassá tételének kivitele a kereske­delmi és közgazdasági minisztérium elnökségé­nek megtekintés végett készen tartott tervezet szerint történik, mely tervezet áll : a fekvési tervből, s a részletezett hosszú­sági profilból, az emelkedési irány­viszonyok leíró előadásából; az alsó és felső épületi tár­gyak részletes rajzából; az állomásoknak és felső épületeknek, odaértve az őrházat is, rész­letes tervéből ; a kivitelre szükséges szerek és munkák mennyiségi kimutatásából; az út-törzs elkészítésére szükséges föld és sziklaásások ke­resztmetszési profiléiból, a mennyiségi kimuta­tásokkal , a közlekedési eszközök, vízi állomási kellékek , forgató padlatok, távirati készüle­tek s más felszerelési tárgyak, eszközök és kel­lékek részletes tervével s az­ ily­ tárgyak mennyi­ségi kimutatásával, végre a folyó és állomási sínek mennyiségi kimutatásából, valamint az épület és földkisajátítás , s a vasúton kívül esz­­közlendő munkálatok kimutatásából. A tervezetben előterjesztett track­ozás változ­tatását illető javaslatok megengedtetnek, ha a vállalat kivitelének átvételére való ajánlattal egyszerre adatnak be, s tervrajzokban világo­san ábrázoltatnak, feltéve, hogy ez nem kívánja meg a vasút kijelölt főirányától s a tervben ki­jelölt trasetól való eltérést, s általán a niveau és irányviszonyok rosszabbulását. A vállalat kiépítésére való végleges engedély­ért folyamodók felhivatnak, hogy a készen fek­vő tervet, feltételeket és engedményeket ve­gyék tekintetbe, s az előterjesztendő offertben világosan jelentsék ki, hogy ez meg is történt. Az offertekben továbbá különösen kieme­lendők­. a) Mennyi időt igényelnek a vállalkozók a pálya teljes kiépítésére és üzleti használatba vételére, a végleges engedély kiadása napjától fogva. b) Kivonnak-e az államtól subventiót vagy kamatbiztosítékot, hogyan s mily mennyiségben? és pedig külön az arad-szebeni vonalra, vagy a gyula­fehérvári mellékvonalra —­s végre a szeben verestoronyi vonalra nézve is. c) Kivárnak-e egyéb különös kedvezmé­nyeket, és minő terjedelemben ? d) Mennyi időre kérik az engedélyt a pálya ki­építtetésétől s az üzlet megnyitásától szá­mítva ? Az ajánlatokat egyesek vagy többen együtt közösen is tehetik , ezeknek tekintetbevételére azonban megkivántatik, hogy az ajánlattevők kimutassák, hogy a vállalat kivitelére megkiván­­tató eszközökkel rendelkeznek, vagy azokat az engedély elnyerése esetében megszerezhetik (vasutengedélyi törvény 1856. sept. 14-ről.) A kamatbiztositást és más kedvezményeket igénylő ajánlatok csak akkor fognak tekintetbe vétetni, ha a kívánat a különös feltételekben ki­jelölt mértéket nem hágja át. Az ajánlatok jul. 15-kén délután 3 óráig a ke­reskedelmi és közgazdasági minisztérium elnöki irodájában vézetnek át nyugták mellett. Minden ajánlatot lepecsételve kell átnyújtani, s kívülről reá kell vezetve lenni azon névnek, melyre a nyugta kiállíttatik. Az előbb említett óra letelte után nem fogad­­tatik el semmi ajánlat. Az államkormány fenntartja magának a jo­got, az egyes ajánla­ttevők által tett kivonatok összeségéhez képest, valamint tekintettel a le­hető leggyorsabban végr­ehajtandó kiépítésre, az ajánlattevők egyikével vagy másikával engedé­lyi feltételek közös megállapításába ereszkedni. Bécs, junius 9. 1864. A kereskedelmi és közgazdasági minisztérium. A szóban forgó vasút építésére és forgalomba tételére adandó végleges engedmény az 1854. sept. 14-ki vasúti engedményi törvény szerint (Reichsgesetzblatt LXXXII. 238. sz. 949. lap) a kereskedelmi és közgazdasági minisztérium elnökségében megtekintés végett készen tar­tandó különös feltételek és engedmények mel­lett adatik meg. Azon esetre, ha az államtól­­ subventió, kamatbiztosítás, vagy más, az állam­­pénztárt terhelendő különös kedvezmény fogna kivántatni, fenntartatik annak alkotmányszerü tárgyalása. Erdélyi országgyűlés. (S. C.) Szeben, jun. 7. A kormányjavas­lat mellett és ellen ma tartott tizenkét beszédből az erdélyi legf­ törvényszék székhelyére vonat­kozólag csak Friedenfels báróé és Schmidt Kon-­­­rád szász grófé érdemel figyelmet. Mindkettő — noha Berberth javaslatát elvben osztják, s kü­lönösen az igazságszolgáltatási egység szem­pontjából, nagy haladásnak tartják — a kor­mányjavaslat mellett beszél, mely fenntartva az Erdélynek biztosított autonómiát, újabb lé­pés az egész birodalom igazságszolgáltatási egységének. Friedenfels három érvet hozott fel: 1) Nem sérti Erdély autonómiáját, ha ennek kép­viselete a korona felhívása folytán, mely másik tényezője a törvényhozásnak, elhatározza, hogy legfelsőbb törvényszéke a fejedelmi székváros­ban legyen, hol, rövid szünetet kivéve, mindig volt; 2) az ország közvéleménye nem a lapok­ban nyilatkozik; a jogos közvélemény az országgyűlés, melynek tagjai a lakosság vá­lasztott képviselői, s csak új választás fogja meg­mutatni, a közvélemény helyesli-e képviselete eljárását vagy nem. A tömegek hangulata ne gyakoroljon befolyást az országgyűlés határza­­taira; ez sok országban palástul szolgál az ön­kényuralomnak, a szemtelen hazugságnak, a leghallatlanabb corruptiónak. Végül több be­szédből azt vette ki, hogy különbséget tesznek a kormányjavaslatok és ő­felsége akarata kö­zött. Ez téves felfogás, mert minden, mit az or­szággyűlés elé terjesztenek, a fejedelem jóváha­gyásával történik. Miután az előterjesztés min­dent egyesít, mi a hon javát előmozdítja, a­ hitelt emeli, népei békéjét gyarapítja, ajánlja elfog­­dását. Schmidt kiváló súlyt fektet arra, hogy a többségi bizottmány véleményének elfogadása hátrálás lenne. Azon tíz év óta, — mondá — melyben az osztrák törvények nálunk érvénye­sek, biráink még nem hatottak oly mélyen szel­lemébe, hogy kívánatos ne lenne folytonos érint­­kezésök az osztrák törvénytudósok com­pbellasi­val. A határzatnál ne legyen döntő az elszige­telési irány, csak a haza javát tartsák szem előtt. A következő szónokok többnyire egyéni meg­jegyzéseket tettek:Gfuss és Binderért nagy megütközést okoztak, míg Fogarassyét he­lyesléssel fogadták. A kormányszék képviselője is replicazott a középről eredt megjegyzésekre s a két szélső vélemény közt ismételve a kor­mányjavaslat elfogadását ajánlotta. Két óra után vége volt a gyűlésnek; holnap folytatják a vitát. Emlékirat az 1863-dik évi aszályosság és terméketlenség alkalmából. (Előadva a m. Gazd. Egyesület folyó évi junius 6-diki közgyűlésén.) A hazai mezőgazdaság történelmében kétsé­gen kívül legcsapásosabb az 1863 dik év, mert eltekintve az ezen esztendei tetemes jég és tűz­károktól, s a marhadögtől, mely az utóbbi két évben a hazai szarvasmarha állományból közel 70,000 darabot pusztított el, a példátlan szá­razság, mely aszályos hatalmát ugyan az egész országban éreztette, különösebben a magyar alföldön oly kártékonyan dúlt, hogy a nm. m. kir. helytartó tanácsnak, Abonyi István taná­csos úr, mint kiküldött kir. biztos által, a hely­színen páratlan gondossággal összegyűjtött ada­tok nyomán tett jelentés és hivatalos számba vétel szerint Bács, Temes, Torontál, Krassó, Arad, Csanád, Békés, Csongrád, Heves-Szol­­nok, Bihar és Szabolcs megyékben, Jász-Kun­ság, Hajdúvárosok és Debreczen sz. kir. vár­os területén 2,795,240 hold szántó 799,030 „ rét és 1,432,007 „ legelő "összesen tehát : 5,026,278 holdnyi téren, 519 város és község határában, a középtermési ered­ményekhez képest 126 millió forintnyi veszte­ség (kevesebbség) sújtotta az ez okon ínséges tér közel 1,700,000 főnyi földmivelő és állat­tenyésztő lakosságát, ide nem értve a teljesen kiaszott, kiégett legelőkön s füvellő mezőkön éhség miatt elhullott haszon és munka állatok jelentékeny számát, a minthogy csak egypár példát idézve : a hajdúkerületi főkapitányság jelentése szerint csupán Böszörmény, Szoboszló, Nánás és Dorogh hajdúvárosok határaiban le­gelő hiánya, tehát éhség miatt elhullott 721 ló, 1070 szarvasmarha, 931 sertés és 34,110 juh ; a Jász-Kunkerület főkapitányának jelen­tése szerint pedig csak Karczag, Kis-Ujszállás, Túrkeve, Madaras, Kunhegyes és Kun-Szent Márton községek határaiban az 1861-dik évben létezett lábas jószág létszáma 24,821 szarvas­­marhával, 7010 db lóval, 198,224 db juhval és 19,193 db sertéssel csökkent. Az országos gazdasági egyesület, hivatása szerint, a nagy csapás ellenében két irányban működött, jele­sül: eleve korán a bekövetkez­h­ető élelmi és takarmány szük­­s­égelhárítására, illetőleg eny­­hítésére szolgálható gazdai tanácsokat dolgozott ki és jut­tatott köztudomásra; továbbá : t­a­n­u­l­m­á­n­y­o­z­á­s a­l­á vette az 1863-d­ik évi aszályosságot és terméketlenséget, hogy meg­jelölje azon eljárást és esz­közöket, melyeknek észszerű a­lka­lmazása jövőben hazánk mezőgazdaságát ily súlyos kár­vallástól megóvhassa. Ezen utóbbi munkálatot imer emlékiratban nyújtja az országos gazdasági egyesület. Ha mezőgazdaságunk évkönyveiben gondo­san szétnézünk, az utóbbi háromnegyed szá­zadban, mint mely korszakról hiteles időjárási és termési adataink vannak, 22 többé-kevésbé ínsé­ges esztendőt találunk feljegyezve, s mig túlsá­gos hideg, tehát kifagyás, s a takarás szaká­ban volt kártékony esőzések csak három évben okoztak szükséget, tizenkilenczszer száraz­ság és aszályosság szült szórvá­nyos, illetőleg az ország nagy részére kiterjedő terméketlenséget. Az észlelő gazda figyelmét azon körülmény sem kerülhette el, hogy az utóbbi tíz év alatt, főleg a hazai nagy síkságon, a szárazság, különösebben a takarmány­félékre nézve, majdnem állandó volt. Elvitázhatóan tényül tűnik fel tehát az, hogy kiválólag a hazai alföldön mezőgazdaságunk ostora a szárazság, tehát a vízhiány. Annak, hogy a magyar alföldön az é­vi eső­átlag csekély okait feltaláljuk, részint ama síkság jelentéktelen tengerszin feletti fekvé­sében, tehát klimatikailag kedvezőtlen dom­borzatában , részint az alföldet övező he­gyek csekély magasságában s fátlanságában, valamint az alföldnek a tengertől távoli helyze­tében, tehát azon körülményben, hogy a tenger­ről jövő nyugati és nyugat déli esős légáramlá­sok. Mielőtt az alföldet érnék, az útjukba eső magas hegy­falak által esőt szolgáltatható vízgő­zeik nagyobb részétől megúsztatnak. A légköri csekély mennyiségű csapadék okoz­za azután azt, hogy a különben is nem kötött, sőt áteresztő tiszamenti talaj kellő téli nedves­séggel nem bírván, a termés bizonytalan, s átla­gosan véve igen közepes. A hazai alf­öld szélsőséges száraz­földi klímáját a természettan a fentebb elősorolt okokból kellőn kifejti, nem szabad azonban minden termelési hátrány­­a túlnyo­móan száraz voltánál fogva mostoha klímának felrónunk, sőt a tudomány, s a legutóbbi tapasz­talás kalauzolása mellett szerzett adatokból be kell látnunk azt, miszerint mezőgazdasági eljárásunk hiányai a klíma mosto­­hasága mellett is kiküzdhető némi sikernek tetemes hátrányára vannak. Megjelöljük mezőgazdasági eljárásuk hiányai közül ime a főbbeket : I. Az élőfák hiánya. Azon, több oldalról tett észleletekről, melyeket Érkővy Adolf uz „Az 1863-dik évi aszá­lyosság a magyar alföldön“ czimü legközelebb megjelent közgazdasági s az erdők és a tömeges faültetések természettani fontossá­gát alaposan fejtegető értekezésében felhord, meggyőződhetünk arról, hogy az erdők : 1. Szabályozóig hatnak a légmérsékletre, akadályozván a szélsőségeket, úgy a melegben, mint a hidegben. Az erdők ezen hatása különböző nappal és éj­jel, és különböző az egyes évszakokban. A puszta föld, melyen növényzet nincs, nyá­ron a nap sugarai által inkább felmelegszik, mint az, mely növénytakaróval bir, s ha e nö­vénytakaró sű­rű, lombos fákból áll, a hőmér­­séki különbség a kettő közt annál nagyobb lesz. Ki nyári napon kiúszott fekete földű legelőn, kiégett tarlón, vagy a csongrádi, kecskeméti ho­mokon, illetőleg jól benőtt luczernáson, vagy er­dőben megfordult, a fentebbi állítmány valósá­gát eléggé tapasztalhatta. A fák legteteje ugyan megmelegszik, de a felmelegült jég kiterjedése folytán könnyebbé válván, a magasba száll, az alatta levő levegő pedig havu­s marad, oltalmat lelvén a nap suga­rai ellen a lombsátorban. Ez az oka annak, hogy verőfényes nyári napokon a hőmérsék az er­dőkben kisebb, mint a szabad téren fekvő ár­nyékos helyeken. Az erdők hűvösebb levegője a földszinén hú­zódva, a természettan törvényei szerint a leg­ritkított melegebb helyek felé ömlik, s így némi­leg az egész tájék hűsítéséhez járul. Továbbá a fák megszámlálhatlan mennyiségű levelei tetemes vízgőz párolgási képességgel bírnak, minthogy pedig a víz elpárolgása által hér köttetik meg, igen természetes, hogy ez ál­tal a légkörnyezet meghűl. Füvellő földtérnek rendszerint 8—9° C. ki­sebb hőmér­séke van, sem mint a néhány láb­­nyi magasságban felette levő levegőnek. Az élőfa hőmérséke sem tart lépést a le­vegő hőmérséke növekedésével, mert a­m­int a levegő hőfoka 18—20° C. körül van, az élőfáé, 12-13° C. Éjjel a növényzet nélküli föld a nappal fel­vett meleget legnagyobb részben kisugározza; a növényfedett földön e kisugárzás kisebb, s még kisebb az erdőkben, hol a kisugárzást a lombsátor gátolja. Ekként a kopárföld kisugárzás által több meleget veszit s hűvösebb levegője az erdő me­legebb, tehát ritkult levegője felé ömlik, s ez utóbbival lassanként összevegyülvén, a hőmér­­sék kiegyenlítődik, mig reggel a felkelő nap az itt leirt körutat ismét folyamatba hozza. A­mi nyáron át egy napon történik, ugyanaz, és akként, s azon változásokkal, csakhogy tar­­tósabban történik őszszel és tavaszszal. Őszszel az erdő több ideig marad melegen, mint a növényzettel nem bíró föld, illetőleg ap­ró növényzetű rétek és szántóföldek , — s kü­lönösen a mindig zöldmezes, tűlevelű fák sű­rti terebélye még inkább akadályozza a meleg ki­sugárzását, — s igy az erdő a téli hideget jó ideig enyhiti. Tavaszszal ismét a napsugarak nehezen ha­tolhatván az erdőbe, a meleg rögtöni teljes el­terjedése akadályozva van, mi eléggé megfejti azon jelenséget, hogy a hó az erdőkben tovább fekszik, mint másutt. E körülmény különösebb tekintetet érdemel, főleg a hegyi erdőket gondatlanul pusztítók ré­széről,a tavaszi áradásokra vonatkozólag,ugyan­is, ha az erdők a hegyekről elpusztíttatnak, a télen leesett hó a langyos tavaszi esők s korai meleg által hirtelen elolvad, és beállanak a rom­boló, rögtöni árvizek — holott sű­rűi erdők ol­talmában a hóolvadás lassúbb folyamata, s igy az áradás is jelentéktelenebb. Kétségbe vonhatlan tehát, hogy a vidék ki­terjedéséhez és domborzatához képest alkalma­tosan elosztott erdők a tájék légmérsékletét jó­tékonyan szabályozzák. 2. Az erdők a légáramlások, a szelek erejét megtörik, minélfogva a növényzetnek oltalmul is szolgálnak. Megtörvén a szelek rohamos futását, hóesés alkalmával a kártékony hófúvások megszűnnek, miszerint helyenként tetemes hótömegek garma­­doltatván fel, ezek alatt a növények, a vetések megfulnak, kipállanak, másutt meg a föld csu­paszon maradván, kifagyhatnak; továbbá fel­tartóztatván az erdők a szeleket, az éjszaki fa­gyasztó légáramlások zordságát enyhítik, a me­legeket, szárazakat pedig mérsékelik. Francziaországban az állami erdők tetemes része, és sok magán­erdő is, elpusztíttatván, a garázda éjszaki szél fúvásának szabad téryi­t, minek következtében tömérdek olajfa fagyott el, úgy, hogy most déli Francziaországban jóval kevesebb olajbogyót termeszthetnek, mint ter­mesztettek hetven év, vagyis az erdőpusztítás előtt. Szepes vármegyében a Gölnitz és Hernád mellékein az erdők egy részé­t kivágták, s erdei kaszálókká változtatták, mégis már ezen irtás következtében Lőcse környékén is szélsőségeseb­bé lett a klíma, mit azon tény bizonyít, hogy Lőcsén régi diófák vannak, melyek tettleg gyü­mölcsöt teremnek, de új diófacsemetéket többé nem sikerül növelni, mert mind okvetlenül ki­­fagynak. A „Schwarzwald“ bau Buehese Brunn hely­ség határában sok szép gyümölcs termett ré­gebben, de mióta az erdőpusztítás lábra kapott, megszűnt a gyümölcstermelés jutalmazó lenni, mert az erdők által korábban akadályozott, de most már szabadon garázdálkodó kártékony szelek a gyümölcstermésre hátrányosak. A német mezőgazdák és erdészek Mainzban 1849-ben tartott XII. gyűlésében tárgyunkra vonatkozó ime két nyilatkozat létetett. Röder : Birtokom, úgymond,, Berlin és Drez­da közt egy földmagaslaton fekszik; mikor át­vettem, sokkal erdősebb, s talaja inkább nedves, mint száraz volt. Az által, hogy résznyire az er­dőket kivágattam, az ellenkező állapot állott be, s jelenleg kénytelen vagyok öntözést alkalmaz­ni ott, hol az előtt lecsapoltam. Genth : A nagy kiterjedésű Wester erdő igen megritkittatott, minek következtében az utjok­­ban többé akadályt nem találó, zord és szárító gyakori szelek az egész vidéket befutván, a föld termékenysége igen észrevehetőleg megfo­gyatkozott. Újabban az egész erdei vidéken nagyszerű faültetések létetvén, s kiválólag a széljárás ellenében, a szél ereje megtörése vé­gett , a kedvező következés már is mutatkozik, a legelőterek gyepesebbek, s a termékenység öregbedik. Éjszak-Amerikában a keleti szelek a tenger­parttól befelé, ötven év előtt csak 10—15 műdre hatottak, de az erdők irtása folytán most már helyenként 27 módig benyomulnak. (Folytatása következik.) — A buda-tétényi lóvonatu vasút ügyé­ben örvendetes hírként tudathatjuk, hogy az ideiglenes bizottmány elnökségét W­o­d­i­a­n­e­r Albert úr elfogadván, ez által a létesítendő vas­útra nézve nagy előny és lendület nyeretett meg, annál is inkább, minthogy fenntisztelt elnök úr a létesítendő lóvonatu vasutat a lánczhid érde­kével ugyanazonosnak találván, az eljáró kül­döttség előtt a lánczhid társulat részéről is a le­hető pártolást megszerezni ígérte. Továbbá egyik legértelmesebb gyakorlati mér­nökünk, S­a­m­o­s­i­­ János úr, az útvonal felmé­rése és színvonalazása folytán azon kellemes és örvendetes hírrel lepte meg az érdekelteket, hogy miután az egész vonalon semmi territoriá­lis akadály nem létező, annálfogva az egész lóvonatú vasút költsége alig haladná meg a 100.000 ftnyi összeget, mely annál könnyebben megszerezhető, miután a vaspálya igazgatósága az elnökséghez intézett nyilatkozata szerint, min­den szükséges gineket és vagonokat szállítani kész, még­pedig nem készpénz fizetés, hanem részvényét vállalásáért, s ezen felül a nagytété­nyi közbirtokosság a vállalathoz megkívántató minden kő­anyagot a pálya­udvar s egyéb he­lyiségéhez ingyen átszolgáltatni késznek nyi­latkozott. Az egész útvonalban eső helységek s ezekhez hozzá szegellő szomszéd falvak és helységek népességének száma hitelesen kitudatván, ez 22.000 lélekre megy, mely lakosság Budapesttel, az eddigi tapasztalás szerint, naponta a forgalmi közlekedésben létezvén, a könnyített o­l­c­s­ó és rendes közlekedés által még gyakrabban fog közlekedni, a fentebbi statistikus számban sem a keserűforrásokat látogató közönség, sem pe­dig Budapest 186,000 lélekre terjedő száma benn nem foglaltatik. Mind sz. kir. Buda fővárosi, mind Pest megye hatóságaihoz az előmunkálatok megtehetése vé­­getti engedélyért a szükséges folyamodvány be­­nyujtatott, azon kérelemmel, hogy legalább fél­év eltelte előtt ezen lóvonatú vasútra nézve senki más vállalkozónak hason engedély ki ne adassék, az illető folyamodványokra e napok­ban érkezend meg az engedély. Számtalan budapesti családfőnek, kinek hiva­taloskodása, foglalkozása s életkeresetmódja tá­volabb valamit szerezni nem enged, jótékonyul fog esni, hogy a tervezett lóvonatú vasút létesí­tése esetére in. ö­z­v. B. P­a­c­c­a­ssy, született Szentgyörgyi Horváth Anna asszonyság ö niga aj lóvonatu vasút vonalában eső legterméke­nyebb 160 holdnyi szántóföldjeit, négy-négy holdnyi részletekben, a lehető legkedvezőbb feltételek mellett eladni szándékozván, azokat megvásárlók ezen szántóföldekből az egészsé­ges és kies nyári lakások mellett igen hasznot

Next