Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)

1865-02-01 / 4488. szám

pornét, de a vitás egy érdemének illő elbírálá­sára neta mindenkor kedvező hatást­ gyakorol. De ugrás is van a fentebbi okoskodásban, mi­ként fentebb mondom : azért, mert ha a hétsze­mélyes Táblánál a felszaporodott pörök gyor­sabb elintézése, a kir. Tábla előadójaitól külön előadókat igényelne is, nem mellőzhetlenül szükséges, hogy ez előadók a hétszem­él­y­­nökök legyenek; valamint az sem, hogy ezen előadók a hétszemélyes Táb­lánál szavazattal bírjanak, legkevésbbé pedig az, hogy m­indez országgyűlé­sen k­­l történj­ék. Ám neveztessenek ki minden testületi bíró hatóságokhoz külön előadók, annyi számmal, a­mennyit a pörök és munka tömege megkíván, az ország törvényhozása útján, de ha a bíró ha­tósági testületeket bíró jellemüktől meg­fosztani nem akarjuk, óvakodjunk az előadó­kat szavazati joggal is felruházni, valamint a bírákat, azaz a bíráskodó tagokat anyagi munkára, azaz az ügyek előadására kényszeríteni. Az ekként szervezett bíróhatósági testület lehet törvénykezést kezelő kormányszék, de nem bírói jellemmel megihletett bírói hatalom az országban. Azt kérdheti tőlem a „Sürgöny“ czikk írója : vájjon mi legyen azon „b i r­ó i j­e 11 e m,“ mely­ből a biróhatósági testület helytelen szervezés­sel, véleményem szerint, megfosztatnék. Meg­mondom. A biró állásánál és rendeltetésénél fogva igazságot és jogot, tehát nem kegyel­met szolgáltat a polgároknak, mely működés, nem a tetszés, vagy nemtetszés, ha­nem azon logicai kényszerűség ered­ménye, mely a tényeknél, s a fennálló szerves törvényeknél fogva a bíróra szellemileg és erkölcsileg ráháramlik, mely alól a lélekismeretes biró meg nem menekülhet. Ez eredmény, ezen szellemi és erkölcsi kényszerűség a bíróban illően és kellően meg nem alakulhat, miként előbbi czikkemben kifejtettem, ha a bíróhatósági testület szervezete hibás, s ha vé­letlenül még az ország helyzete is kedvezőtlen arra nézve, hogy a bíró lelkű idében ezen tisz­tán lélektani működés akként alakuljon meg, miként azt az igazság­szolgáltatás magas czélja méltán megkívánja. Csak ha ezen eredmény, ezen úgynevezett bírói meggyőződés önkényt, szaba­don és erősen megalakulhat a bíróban, s csak ha e meggyőződés saját állása méltósá­gának tudalmában az erkölcsi ér­zésbe is átmegyen, lesz a bírónak azon e­r­kölcsi bátorsága, hogy e meggyőző­dését, mint lelkének elodázhatlan szellemi, erkölcsi és logikai kény­szerűségét kijelentse; s ekként fog azon birói jellem megalakulni, mely nélkül a bi­­róhatósági testület gyakorolhatja ugyan, mint bármely más kormányszék,a törvénykezési téren a hatalom szól, de nem fog szolgáltatni minden időben, minden körülmények közt és minden irányban jogot és igazságot. A „Sürgöny“ czikk a kétszemélynökök mél­tóságában is keresi, de fel nem találja az előadási mentesség argumentumát, s aként okos­kodik, hogy e méltóság nem lehet ok a mentes­ségre, miután hajdanra sem a méltóság mentette fel a hétszemélynököket az előadás terhe alól, a­mennyiben — úgymond — régente a bírák más bíró hatósági testületeknél sem re­feráltak. Ez igen kölönös okoskodás. A „Sürgöny“ czikk okoskodásának logicai, s hogy úgy mondjam, syllogisticai menete körül­belül a következő: Ha az előadási mentesség a méltósságtól füg­gene, akkor az alsóbb birák is méltóságosak lettek volna; már pedig — úgymond— azok nem voltak méltóságosak, tehát az előadási men­tesség nem függhet a méltóságtól. Vagy: h­a az alsóbb bírák előadásmentesek lehettek, a­nélkül, hogy méltóságosokká lettek volna , úgy a hétszemélynökök is megfosztathat­­nak az előadási mentességtől, a­nélkül, hogy a méltóság szenvedne. Akármelyik alakját vegyem ez okoskodásnak benne mindig két hibát látok. Egyik hiba az, hogy midőn a „méltóság“ szó alkalmaztatni, az mindenik okoskodásnál kettős értelemben vétetik, s a két birói ható­ságra k­ül­ö­n-k­ül­ö­n és más meg más érte­lemben értetik. Midőn t.i. e szó „m­él­t­ó­s­á­g,“ a hétszemélynökről és hétszemélyes tábláról mon­­datik, alatta az ország legmagasabb biró­ hatósá­­ga, a megtestesült birói államhatalom értetik ; midőn pedig ugyanezen kifejezés vagy szó az alsóbb bírákra alkalmaztatik, alatta azon tiszt rangfokoz­at értetik, mely az ország alsóbb vagy magasabb tisztvi­selőit megilleti. Semmi kétség benne, hogy a „Sürgöny“ czikk a bírákat, és pedig még a hétszemélynököket is hivatali okoknak nézi, s velük akként bá­nik is. Pedig tudjuk, hogy a hétszemély­zet Magyarországban „méltóság“ (dignitas) volt. A hétszemélynökök pedig „m­é­l­­tóságok,“ azaz :„dignitariusok“ voltak. És úgy tudjuk, hogy a „biró“, ha viseli is az ország „tiszté­t“, nem lesz és nem lehet soha „hivatalnokká“, a­ki t. i. csak paran­csokat teljesít, s tán csakis felsőbb pa­rancsokat hajt végre, hanem a birói kar l­e­g­­csekély­ebb egyéniségében, tehát még a falu birájában is, marad az, a minek lennie k­e­ll, tudniillik ,,államhatalom“, a­mely a maga körében nem más paran­csát teljesíti, mint azt a hivatalnok teszi, ha­nem a maga meggyőződését mondja ki és h­aj­tatja végre. A „Sürgöny“ czikk okoskodásának másik hibája tehát azon hibás felfogásban rejlik, me­lyet az általán véve a birói hatalom körül tanúsít. A régi magyar jogrendszerben minden biró ment volt az előadástól, s ha a „m­é­lt­ó­s á­g“ kifejezést a vitába behozzuk, igenis, Magyar­­országban minden biró részese volt a „mél­tóságnak.“ Nemhogy tehát a hétszemélyes táb­lát meg kelljen e méltóságtól fosztani, sőt in­kább szükséges, hogy e „méltóság“ az összes birói karnak visszaadassék, melytől azt csak az i­d­e­g­e­n és nem a nemzet érzelmeiből eredő felfogás fosztatta meg. Adassék pedig vissza e méltóság a birói karnak, nehogy idő­jártával legyenek tán buzgó, ügyes és szorgal­mas hivatalnokaink, de ne legyenek olyan bi­­ráink, minőket magának alkotmányos érzelmű polgár kívánna. A „Sürg." czikk e helyen ismét más országok példájára hivatkozik. Ez argumentumra vélemé­nyemet már a czikk elején elmondottam. Külföldön, s kivált alkotmányos hazákban, a polgárok legérzékenyebb érdekei felett esküdt­­székek, vagy az ország képviselete (mint p. az angol peerek felett a lordok háza) ítélnek; már­pedig úgy vélekedem, hogy az es­küdtek, valamint amaz országos képviseleti tagok, egymásnak nem referálnak. Azután hol van az megírva, hogy ha más or­szágokban a biróhatósági testületeknél a sza­vazó birák is referálnának, ez j­o­b­b intézmény volna, mint a magyar szervezet, melynél fogva a birák nem referálnak. A magyar özvegyjog nőkre nézve oly in­tézmény, mely egész Európában, sőt tudtommal az egész világon ismeretlen dolog, és mégis melyik magyar ember nem fogja azt illően mél­tányolni , kivált ha élete párjában nem valamely „elszegődött idegen egyéni­­s­é­g­e­t“, hanem valóságos élettársat kíván egy egész életre oldala mellett látni. Ám tanuljunk a külföldtől, s fogadjuk el azt, a­mit ott jobbnak találunk, de őrizkedjünk min­dent jobbnak hinni, a­mi a külföldön diva­tozik. A „Sürg.“ czikk a birói függetlenséget is felhozza, de erről a jövő és utolsó czik­kemben. SIMON FLORENT, Tata, jan. 23 Az igazság felderítésére, némelykor a szerény adatok eleválása, máskor ismét a nagy szavak devalválása, szükséges, jó mondat lévén ez : medium tenyere beáll. Ez idő szerint, ha azon számos elmefuttatá­sokat figyelemmel olvasunk és szigorún meg­ítéljük, melyek életünk materiális tökélyesítését czélozzák, egyfelől azt kell látnunk hogy az úgynevezett anyagi realisticus téren nem min­den felszólalás reális; más részről pedig kény­telenek vagyunk bevallani , hogy azon jó bará­tink, kik oly nagy készséggel gazdagitni és gazdagokul látni szeretnének — nemzeti jelle­münket tekintve — igen találóan használják ezen argumentumot ad hominem, hogy „csak a független anyagi állású lehet független politi­kai állású is , tehát szabad államban szabad polgár.“ Nem szabad kétségbe vonni ezen okoskodás helyességét, de soha sem kell feledni a törté­net azon tanúságát is, ho­­y a legsarkalatosabb, leggyökeresebb javításokra — a gondviseléstől — és oly hivatással bir a fatális szegénység ott, hol azon javítások időn túl elnyomatnak, — mint a mily készséggel van a fokozatos javítás­ra a humánus vagyonosság ott, hol a dolog rendes fejlődésre talál. Ámannak hibája — igaz — a rohamos rombolás is ; emezé pedig az önérdek túl szigoru számbavétele : ha az ész a szív, a társadalmi, a helyzet- és emberismereti miveltség azoknak nem kölcsönzi az illő szel­lemi fenséget. Ezeket előre bocsátva, érdemes tán azon kor­szerű kérdést elemezni : várjon a midőn a sajtó kezelői közül azok, kik mélyebb és avatottabb vizsgálás nélkül, minden áron az anyagi jólétet prédikálják — reánk nézve — conditionali sine qua non ; más részről pedig — úton-útfélen — azon kiszámított adatot olvassák az olvasókö­zönség fejére , hogy három év óta harminczezer­­rel fogyott csak a hírlapolvasók száma, — nem veszik-e észre , hogy e kettő — azok előtt, kik a magyar nép irányában társadalmi, helyzet és emberismereti felfogással bírnak — iker test­vérek ; hogy ezen sajnálatos eredmény épen a materialisticus tanok — habár hibás — felfogá­sának következése. Minden vagyonossági előmenetelnek, akár az állam, akár a társulati, akár a családi vagy egyéni gazdászat terén, három főtényezője van : értelmesség, munkásság és takarékosság. De mily nagy a különbség az életben, e há­­rom tényező alkalmazását tekintve, a nem­zet, társulat, család vagy egyénre nézve ott, hol a viszonyos műveltség ezekre nézve kellő fokon áll, és ott, hol ez igen alant, vagy nem öszhangzatos arányban mutatkozik. Méltatlanság volna azt állítani, hogy magyar hazánkfiai között azon műveltség hiányzanék, vagy nem találtatnék — elszórva bár — ösz­hangzatos arányban, — de azt sem lehet ta­gadni , hogy a földtekén tán sehol oly fokozatos különbség — a műveltségre nézve — a practicus élet mezején és oly feltűnően nem mutatko­zik, mint épen magyar hazánkban. Miután nem szérem az átalános műveltség tükrét feltárni, sem az alapos és felületes, a va­lódi és álcrázott műveltség közötti különbséget feszegetni , csak felvett tárgyamhoz képest, mint a divatos materialisticus előmenetelre szol­gáló tényezőt akarom azt felállítani, a­mennyi­ben nincs megye vagy környék, sőt nagyobb úri községe hazánknak, hol a felvilágosultság kiváló példányai szóval mint tettel nem mutat­hatnák elő a gazdászati műveltség igen szép példáit, holott ugyanott az előítélettől elkárho­­zott legnagyobb ostobaságig majd minden fo­kozatnak meg van a maga képviselője,­­ ha­bár tagadhatlan , hogy egész megyéken és vi­dékeken észrevehető a jó példának hatása, és­pedig annál inkább, ha azon példáknak haszoni értéke is mutatkozott a gyakorlat terén. Ebből azt­án, általános műveltségünk tekintetbe vételé­vel, az a corollarium , hogy ha hatással akarunk lenni, mint egyén, a magán­életben, — mint tár­sulat , gazdasági egyesületek , ipar­vállala­tok, közlekedési eszközök előállítása által, — mint állam, az országos közgazdászati ágak czélszerű­ gyümölcsöztetése tekintetéből, — soha ne tévesszük szem elöl azt , hogy jelenben min­den tanácsunknak, tettünknek meg legyen az illő mértékű praktikus sikere ; a jövőre pedig a népnek átalános és összhangzatos művelésére most és mindig a legéberebb figyelemmel, a legjózanabb intézkedéssel legyünk. — Mert ha össze vissza, a mi praktikus honfi­társaink eszét csak arra vezetjük , hogy minden lehetőt elkö­vessünk a vagyonosodás potentirozására, — az, a maga praktikus eszejárásával csak azt észleli, hogy a pénzes Mózes szomszéd, a te­hetős Szepi sógor, vagy más vagyonos atyjafiai hogyan és miképen jutottak zöld ágra. — Az eredmény nála igy nyilatkozik : Mózes három zsemlét, három vereshagymát zsebébe dugott, és elmet­t bátyrával három napi útra, — de kapa­kasza alatt sohasem törött tenyere. — Szepi megfőzetett egy fazék burgonyát, a kulacsban az ülés alá eltakart egy pár szere czingert, mert a szinbort eladta, és elment tizenöt burgonyával a bakonyból Budára — lévén otthon annak egy busza? az ára, Budán három — olvasni írni egy betűt sem tudott. — Az atyafiak még az Isten házába is oly foltos ruhákban jártak még sátoros ünnepen is, hogy ha a folt helyén folt nem lett vol­na, abban száz macska egy egeret nem lett volna képes elfogni; — a három hetes kenyérből sem ettek eleget, ha penészes volt letörölték, ha kemény lett, megmártották, de azért el kel­lett annak fogyni, hisz annál kevesebbet evett a család és a cseléd. — Hogy pedig még a fel­sőbb körökben is a gazdagodást ily féle mérték­kel mérte a közvélemény, mutatja azon sajátsá­gos adoma , miként egy dúsgazdag após leá­nyát a sok kérő közül annak adta, ki pipázás közben nem új fidibuszszal, hanem azzal gyúj­tott rá, melyet az após félig elhasználva elha­jított. A gyakorlati magyar ember a gazdagok közül mindig csak azt látja , hogy a takarékos­ság és vagyonosodás egyedüli mestersége. De hol van kijelölve a határ: a takarékosság és fösvénység, a józan mérsékletesség és a nélkü­löző fukarság között. Ha a magyar ember atalán oly értelmes és munkás volna, mint a­milyen hajlammal bír a takarékosságra ; ha azon, a­mit megtakaríthatna, oly telhetetlen nadályok nem csüggnének , sar­­kalás nélkül is menne az a vagyonosodás. Alkalmazzuk most már záradékul ezen téte­leket a gazdagodási ösztönzés, s az ész termé­kei, az irodalom iránti lankadás közötti correla­tióra, — és a nagy tömegnél ilyes észjárásra fo­gunk találni­ szabályszerűen.­ — azt hallom hogy első létfeltétele a honfinak, vagyonossá lenni ■ tapasztalásból látom, ennek egyedüli útja a takarékosság ; ennek ezen szabályait ismerem : mindeneklőtt csak arra kell költekeznem, a­mi nélkül el nem lehetek, a hírlap, a könyvek nél­kül ellehetek, tehát arra nem költök. Van még fe­lesleges : csak azt szerzem be, a­mi szükséges, hírlap, könyv ezen rovat alá nem esik, legfel­jebb egy olcsó naptár. — Még állja a tárcza, körül­nézek, mi lenne állásomban hasznos; ha volna oly féle jó könyv, melyből meg lehet­ne tanulni, miként lehet meggazdagodni, azt csak megszerezném, s im az a bizonyos czizma­­dia fel­szólal a publikum előtt, hogy az ő prin­cipálisa ép ilyesmibe mártotta tollát, s ajánlja, mint hasznos olvasmányt. — No biz azt majd megvegyük, de csak akkor, ha Ráth Mór az egészet kiadja, mert a „Hon“ mellett még végig megjelenik, az elejét, sőt derekát is könnyen el­lehet felejten , de még az ilyesmiből jobb ké­sőn, mint soha sem. Ha még csörög a zsebben, no akkor megérdemlek egy kis élvezetet is, te­hát berándulok a fehérvári vásárra, meg tán jó volna egy olcsó újságra előfizetni, olyanra, mely egy héten csak egyszer ámítana. Ha van még fényűzéssel min hivalkodnia, ha tán itt-ott va­lami lelkesebb irodalombaráttal érintkezik, ki elébe tárja csinján a mementót, akkor­ el­veszteget egy pár bankót hírlapra, újságra, könyvekre, egy kis könyvtárra, a­mit egyébiránt a színészeknek, szoba eztezucskáknak stb. dup­lán kiosztani, uracsi kötelességének ismeri. — És hányan vannak magukat a miveit osztály­hoz számítók között, kik egész nyegleséggel be­vallják, hogy biz ők olvasással az időt nem vesz­tegetik, s nevetséges tudákos pazarlásnak tart­ják azt, ha valaki, egy­ más pajtáskodástól, s a vele járó haszontalan pénz és időfecsérléstől visszavonulva, az irodalom mezején keresi mu­latsága tárgya m­it, holott ugyan az ily egyének azt, ha valaki több rendb­ei heverő fogatot, há­tast, vizsla, kopó és agár falkát, hozzá ingyen­élő, naplopó, inas, huszár, vadász, peczér, kul­csár stb. ilyféle názlót hizlal körében, nem egyéb­nek tartják , mint illő fellépésnek a nagy világ­ban, habár annak idejében épen ezek szállítják is majd le dobszó mellett öt azon nagy világi színpadról. Az irodalom élvezete és annak lelkes párto­lása nálunk, szabályszerűen, nem a vagyonos­ság, hanem a szellemi miveltség kifolyása. — Ha azon miveltség átalános, s az illő körökben szabályszerű volna oly mértékben, a­milyenben kivételes , és átéreznénk, hogy nemcsak a test és vagyon a mienk, hanem a lélek is, s ennek az ember irányában ép oly követelményei van­nak, melyek ép ug­y szükségesek és hasznosak nekünk lelki életmül, mint a testnek a kenyér,jó a víz, a szabad lég, akkor, de csak is akkor lenne képes a nem igen nagy számú magyar, a hozzá arányban nagy számú irodalmi kört a fo­gyatkozás alól felmenteni, követvén anyagilag és szellemileg azon philantropikus, de szép né­met mondatot „Leben und­­ den lassen.“ Tehát: valahányszor a vagyonosodásról írunk a nagy­közönség előtt, soha ne felejtsük el őt felvilágosítni azon szent szándékunkról és fogal­munkról, hogy mi honfitá­rainkat vagyonosok­nak, így függetleneknek, és így szabad hazában szabad polgároknak csak is úgy tekinthetjük , ha azok az erkölcsi, értelmi és anyagi gazda­godásra, az értelem, a­­m­unka és takarékosság által öszhangzatosan törekszenek előre; egyéb­ként az az egyoldalú materialismus félő hogy megárt! Konkoly Tege Dénes: B.-Gyarmat, tél hó 30 A „P. Napló“ „komoly szavú múzsája,“ re­ményiem, nem ütközendik meg rajta, ha a jelen farsangi idényben oly tárgyat közlök hasábjain, mely ezen idénynek természet szerinti termé­­k­e, t. i. egy, B. Gyarmaton jövő hó 25-én meg­tartani határozott tánczvigalmat, hoz­zácsatolván e leendő vigalom „történeti“ előz­ményeül, miszerint B. Gyarmaton több ügyka­­bar­­ rég törte már azon a fejét, mint lehetne az itteni, nélkülözésekkel küzdő tanodákat oly ár­tatlan, s a közönségnek egyszersmind élvezetet nyújtó módon némi segélyzéshez juttatni, mely, ha a hiányokat nem orvosolná is (mert: magna hic sitis !) de legalább egynéhány fttal lendítene a legsürgösb szükségleteken. — E czélra leg­­alkalmasbnak látszott egy, a megye nagy tere­mében tartandó nagyobbszerű, s mindenesetre valamely országos hírű zenekitünőség közre­működése által érdekesítendett hangverseny. De — le ciel est trop baut, et les frangais sont trop loin ! — az év is elfolyt, zenenotabilitást sem kaptunk, s a hangversenyből sem lett sem­mi ; míg végre szerencsésen ránk viradt a far­sa­n­g, s a szendergő eszme burkából ismét elő­­bujt, még pedig diadalmasan, mert egy e rész­ben ildomosan megpendített indítvány folytán városunk értelmiségének minden rendű és rangú képviselői folyó hó 28-án tetemes számmal egy­­begyű­lvén, elhatározták egy oly hazafias jellegű és jótékony czélu tánczvigalmat rendezni, mely élvezetes szórakozás mellett az előítéle­teken felül emelkedő testvé­ri szeretet és polgári jogegyenl­­ő­s­é­g nagy elvének is kinyomata, s mintegy jelzője legyen, s ennélfogva (halljuk uraim!) határozatba ment, miszerint (a költségek aláírás útjáni jótállás mellett fedezetteknek jelentetvén ki) a vigalomból befolyandó tisz­ta jövedelem a helybeli r. kath. evan­g. és izraelita vallásuak tanodái közt hár­om egyenlő részben osztassák e­l (az itt igen csekély számmal levő görög hi­­tüek külön tanodával nem birván.)­­ Hogy pe­dig a közakarattal elfogadott indítványnak si­kere is meg­legyen, a jelenvoltak közül Pajor István elnöklete alatt egy, minden rangosztályt, s a mondott vallásfelekezeteket magában fog­laló bizottság neveztetett ki, a vigalomra vonat­kozó teendők elintézése végett, mely bizottság másnap azonnal összeülvén, feladatában lehető czélszerűen eljárni nem késett. A tisztelt, s ki­vált azon közönség tudomásául, mely e viga­lomban netán személyesen kívánna részt venni, ide jegyzem, miszerint egy f­o­r­i­n­t belépti díj mellett a r­e­j­t­é­l­y (bár) a megyeház nagy teremében fog megtartatni; mely így, ha jelen­leg az alkotmányos gyűléseknek nem, legalább a jótékonyságnak nyitja meg ajtait, mely czim bizonynyal eléggé szent arra, miszerint e terem magában minden, a közművelődés ügyét szivén hordó hazafit és honleányt egyesíthessen. — S miután a czél mellett az élvezetről is lesz gon­doskodva -- mert, hogy egyebet ne említsünk, a zenét az országosan ismert Rigó János kara vezetendi — az öltözékbeni fényűzés ellen pedig a meghívó jegyek , a jelen pénzszűk idők tekintetéből, szerény figyelmeztetést tar­­talmaz adnak, — nem lenne egyéb hátra, mint­hogy a t. mindkét nemű közönség­e nem min­­dennapias tánczvigalmat, minél nagyobb szám­mal leendő megjelenése által, kitűzött szép feladatában czélt érni segélje,­­ minek óhajtva néznek elébe a — tanodák. Takarékpénztárunk — alapszabályai felsőbb helyen megerősittetvén, — tettleg megalakult; igazgatójául Jeszenszky Danó választatott meg A részletekről később. Csalomjai. Gazdasági tudósítás. Pest, jan 31. Reggel borult, majd sűrű ha­vazás, délután az idő tetemesen lágyult, s este­felé esőzésre várt. A gabnaüzletben a múlt hét vége óta nem fordult elő lényegesebb változás.B­u­z­á­t illetőleg folyvást tapasztaltatik némi kereslet, s a han­gulat elég kedvező, de a kínált árak nem lévén összhangban a tulajdonosok követe­léseivel, a forgalom korlátolt maradt, s nem ment többre mintegy 5000 mérőnél. Rozs és árpa el van­nak hanyagolva. Zab apró részletekben kelt fogyasztásra a bejegyzett árakon. K u­k o r­i­­c z­á­t illetőleg csendesebb az üzlet, mint a múlt héten volt, s említésre méltó eladás ma nem történt. (Ard.) Arad, jan. 27. Az egész héten át tar­tott szakadatlan esőzések annyira járatlanná tevék az utakat, hogy az egész vasút­vonalon, hová különben a közelfekvő helységekből min­dig szoktak terményeket szállítani, a szállítás egészen megszűnt. Mint magától érthető, az itteni hetivásárra is igen gyenge volt a behoza­tal, s csak névleges árakról tudunk. Új-Aradon a szűken behozott készletek ára igen magas volt, s molnárok első minőségű búzáért szívesen fizettek 2 ft 50 krt mér.­­ Meglevő szeszkész­letért állandó az ár 39 krral fokától. A kilátásba helyzett szeszadó leszállítás következtében a vá­sárlók visszatartózkodók, s e miatt csak kevés adatik el. Némi törkölpálinka 12 fton keltakon­­ként. Az időjárás folytonosan esős, ez némileg siettetni fogja a hajózás isméti megkezdetését. A mai heti vásárra behajtatott : Ökör: 60 db, mészárosok vették meg 60—115 ftért dbját Te­­hén: 15 db, eladatott 45—70 ftért dbja. Bor­­n­y­a : 40 db, dbja 16 ft. Sertés s­­ó kevés volt,de jó áron vétetett meg. Piaczi árak : első osztályú tiszta búza 89 fontos 2 forint 60 kr, a második oszt. 88 font. 2 ft­­ 40 kr, harmadik oszt. 87 font 2 ft 30 kr. Kétszeres első oszt. 84 font. 1 ft 60 kr, második osztályú 82 font. 1 ft 40 krt, harmadik oszt. 80 font. 1 ft 30 kr. Rozs első oszt. 79 font. 1 ft 30 kr, második oszt. 78 fon­tos 1 ft 20 kr, harmadik oszt. 77 fontos 1 ft 10 kr. Árpa első oszt. 68 fontos 90 kr., második oszt. 67 fut. 80 kr, harmadik oszt. 66 fnt. 75 kr. Zab első oszt. 46 font 1 ft 10 kr, második oszt. 44 fontos 90 kr. Kukoricza 86 fontos 1 ft 10 kr. Lángliszt mázsája 7 ft 50 kr. Zsemleliszt mázs. 5 ft 50 kr. —A fehér kenyér liszt 4 frt 50 kr. — Kötetlen széna mázsája fuvarral 1 forint 10 kr.­­— Borsó itezéje 12 kr. Lencse itezéje 10 kr. Bab itezéje 10 kr. Köles itezéje 6 kr. Búza dara mázsája 8 ft. Dara itezéje 4 kr. Uj bor it­ezéje 12 kr. Régi bor itez. 20 kr. Sör itezéje 12 kr. Pálinka itezéje 40 kr. Zsupszalma mázs. 60 kr. Alomszalma mázs. 50 kr. Takarmányszalma mázs. 60 kr. Tűzifa 8 frt. Egy font öntött gyer­­gya 40 kr. Egy font szappan 30 kr. Font mar­hahús 16 kr. Egy font repereolaj 40 kr. Egy ft. lenolaj 40 kr. Vereshagyma 6 kr. (Sz. M.) K­u 1­a, jan. 27. Január utolja, s a nap oly melegen süt, oly enyhe a levegő, mintha ta­vasz közepén lennénk; a földekről eltűnt a hó, és máris kezdik gazdáink a tavaszi mun­kákat a szántással ; a vetések a legszebb re­ményekkel kecsegtetnek, de ürítsem örülünk neki, ha megfontoljuk, hogy ez a terményekre, melyek ára máris oly alacsony, még nagyobb nyomást fog gyakorolni, ha csak a kivitel nem fog magasabb lendületet nyerni. Kereskedel­münkről nem is szólhatok, alig történik valami kisebb vevés vagy eladás. Az árak névlegesek: búza 2 ft 33 kr—2 ft 40 kr, zab 1 ft 3 kr, árpa 93 kr, ausztriai mérőnként. Behozatal nincs, utaink valódi sártengert képeznek, mely ezt le­hetetlenné teszi; ily időben érezzük leginkább a vasút hiányát, mikor elszigetelve élünk a vi­lágtól. különfélék. Pest, jan 31. * A magyar írók segélyegylete alaptőkéje is­mét egy új alapítványnyal növekedett. M­e­d­e­­c­s­e­y Ferencz a múlt hetekben 200 ft alapít­ványt tett. Figyelmeztetjük mindazokat, kik e derék egyletet támogatni kívánják, hogy a­ki 200 forinttal járul az egylet czéljához, az alapító tag, kik havonként egy forintot fizetnek, évdíjas tagok. E mellett az egylet köszönettel fogad bármily csekély összeget, mint adományt. Egy­szersmind felhívjuk vidéki városaink lelkes­ hölgyeit és ifjait, hogy a farsang alatt, a­hol sikert remélhetni, rendezzenek bált vagy mű­kedvelői színielőadást az írói segélyegylet ja­vára. Minden adomány oly intézet czélját segíti elő, mely az irók özvegyeinek, árvainak, s a hosz­­szas betegségben sinlődő irók sorsát kívánja enyhíteni. * A városligeti tónak a Rákos vizével táplá­lása tervét a városi gazdasági bizottmány kivi­hetőnek találván, megalapította, s a tanács elébe terjesztette a költségvetést, mely szerint a tel­kek, malmok megvásárlása s a munkáltatás költségei 182,000 forintba kerülnének. A vár­ható jövedelem 12,000 ft. Van már sima pad­­latu tánétterem, lesz tó, melyen csáklyázzanak, s igy a lábak kedvéért el lesz költve körülbelöl 1 millió ft, míg jó iható víz nincs Pesten, por és sár van annyi, mit egy alföldi városban. * A „Koszorú“ közelebbi száma ezt írja: „A Magyar Gazdasszonyok hetilapjában egy új re­gény kezdetét olvassuk e czím alatt: „Egy gazdasszony levelei.“ Szerzője nincs megnevez­ve, de ha e mű nem valamely régibb jelesünktől származik, akkor oly szabású új tehetséget sej­tünk benne, kit méltán üdvözölhetünk az irodal­mi pályán.“ — A jogászsegélyző-egylet javára rendezett táncrestély kétségkívül a legdíszesebbje volt az idei vigalmaknak. Számban és díszben kitűnő közönség hullámozott a pompásan diszített re­dout termeiben. A magyar viselet általában ural­kodó volt a férfiaknál, míg nőink — kivéve a főúri renden levőket — inkább a francziás ízlés­nek hódoltak. És ezt meg is rójuk, míg a tiszte­letre méltó kivételeket kiemeljük. Jól értsük meg a dolgot. A magyar viseletet nem a költsé­ges és nehéz szövetű ruhák teszik magyar sza­básra, mely kétségkívül a legszebbek közé tar­tozik, bármely szövet alkalmas, s valóban cso­dálatos, hogy az általában elismert széptől, mely a mellett nemzeti is, úgy siet hölgyeink egy ré­sze a külföldi idegenhez. Hallani kellene, mi­ként nyilatkozik viseletünkről az idegen, meny­nyire magasztalja, s íme, mi azt oly könnyedén ellökjük. Midőn a forma kérdésében ennyire gyengék vagyunk, azt hiszszük, hosszas ideig kell várnia azon tisztes családatyának, ki a „Hon“-ban felszólalt, mig megérheti azt, hogy takarékosság tekintetéből két estélyen ugyan­azon ruhában m­erészeljen megjelenni valamelyik honleány. * A tegnapi jogászbálból, a jogász-se­gély egylet javára fennmaradt tiszta jövedelem, hir szerint megközelíti a 3000 ftot. * Egy pesti leszámítolási bank felállítása leg­felsőbb helyen megengedtetett. * A cseh gazdasági egyesület folyamodott, hogy engedtessék meg nekik a dohánytermelés azon szabályok mellett, melyek Magyarország­ban hatályban vannak * A pest-losoncz-beszterczebányai vaspálya és Sz. István kőszénbánya módosított alapsza­bályai — a „Sürg.“ értesülése szerint — azzal érkeztek le a nm. m. kir. helytartótanácshoz, mikép­p császári királyi apostoli Felsége azo­kat legkegyelmesebben jóváhagyni, s a társu­lat elsőségi kötvényeinek előmutatóra leendő kiállittatását megengedni méltóztatott, s hogy miután a társulat székhelye Bécsbe tétetett át, a kérdéses tárgyalásnak végleges elintézése az illető legfelsőbb elhatározás tartalmához képest, a cs. k. államminisztériumnak engedtetett át. *A pesti lipótvárosi templom építésére K­u­n­s­z­t József kalocsai érsek ö nmltga ivén 124 ft 86 kr segély adomány gyű­jtetett, mely összeghez ő nmltga, kié czélra már 1863-ik évi april 27-én a maga részéről 1000 fttal járult, ismét 100 ftot csatolván, a 224 ft 86 krnyi ösz­­szeget Pest városa tanácsához beküldé. * A Kolozsvárt megjelenendő „Növendékek Lapja“ szerkesztősége előfizetési felhívása és mutatványszáma szétküldése előtt tájékozásul tudatja, hogy legalább 500 előfizető jelentkezé­se nélkül lapját meg sem indítja, s egyszer­smind megismertet a lap vezérelveivel, melyek jobban ajánlják önmagukat, mint a dicséret ajánlaná, azért óhajtjuk, hogy a„ Növendékek Lapja“ nagy és érdemlett pártolásban részesül­jön. Hogy a közönség maga ítélhessen, im, itt kö­zöljük a szerkesztőségnek a lap összeállítása kö­rüli vezérelveit: „Közleni fogunk elbeszéléseket, jellemrajzokat a jelen életből és a történelem­ből. Semmi sem érdekli inkább a növendéket, mint az ember. Épen ezért tiszta, kerek, kétér­telműségtől ment jellemeket fogunk felmutatni ez elbeszélésekben. Közölni fogunk költeménye­ket is. Költeményeknél különös tekintettel le­szünk a szavalhatóságra. Ballada­félék, jellem­képek (genre) és kellő tapintattal választott nép­mesék fognak leginkább idetartozni. Hazafias dalok, elmés románczok stb. sem lesznek kizár­va, csakhogy ideillők legyenek. A természettu­dományok köréből adunk értelmes és érdekes közleményeket. Legyen érdekes a tárgy ma­ga, olyan t. i. melyről a növendék már hallott, mely bevág a mindennapi élet körébe. Legyen érdekes azonban mindenek felett az előadás. — E nemű közleményeinkhez értelmező képeket adunk. Az állat, növény- és ásvány­világból adandó közleményeknél arra leszünk fő tekin­tettel, hogy ne legyenek azok mutató átalános­­ságok, hanem az egyed jelentkezésének feltűnő­­ségeivel. Nagy gondot fogunk fordítani a népis­mertetésekre , össze lesznek kötve azok a föld­rajzzal. De itt sem adunk puszta adatokat egy­másra halmozva, hanem keresni fogunk olyan alakot, mely mellett maguk az adatok élveze­tessé válnak. Utazóval beszéltetni el holmit, pél­dául: régi, de most is sikeres fogás, mert embert lát a növendék, kinek sorsa érdekli őt. — Ezen kívül még sok más összeállítási mód van, me­lyeknek sikere a tárgytól és az író tappintatá­­tól függ. Hazánk ismertetésére különös gondot fordítunk. Nem lesz kizárva lapunkból semmi ismeretág, ha feldolgozása czélszerűvé teszi. Szemünk előtt t­átjuk folyvást a tiszta vallá­sosságot, felekezetesség nélkül. A kegyeletek ápolására kiváló gondot fordítunk, mert azok iránt fogékony az ifjú, és azok nemesítik lelkét. Előadásunk hangja egyszerű lesz, de a lehető­leg költői egyszersmind, mert költőiséggel teli lelkekre kell hatnia. „Az ifjúság az élet költé­­szete.“ Lapunk megindulásáig a szerkesztősé­get illető küldeményeket is kiadónk, Stein János könyvke­reskedésébe kérjük küldeni Kolozsvárra.“ — A Marmaros Szigeten alakíttatni szándé­kolt takarék­pénztári részvénytársulatnak alap­szabályai oly meghagyással érkeztek le a m. korlátnokság részéről a magyar kir. helytartó­­tanácshoz, hogy azokat az időközben szerkesz­tett, s annak idején általunk olvasóinkkal ismer­tetett minta alapszabályok szerint átidomítván, folyamodókat egyszersmind értesítse, miként semmi nehézség sem forog fenn, hogy az u

Next