Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)
1865-02-01 / 4488. szám
pornét, de a vitás egy érdemének illő elbírálására neta mindenkor kedvező hatást gyakorol. De ugrás is van a fentebbi okoskodásban, miként fentebb mondom : azért, mert ha a hétszemélyes Táblánál a felszaporodott pörök gyorsabb elintézése, a kir. Tábla előadójaitól külön előadókat igényelne is, nem mellőzhetlenül szükséges, hogy ez előadók a hétszemélynökök legyenek; valamint az sem, hogy ezen előadók a hétszemélyes Táblánál szavazattal bírjanak, legkevésbbé pedig az, hogy mindez országgyűlésen kl történjék. Ám neveztessenek ki minden testületi bíró hatóságokhoz külön előadók, annyi számmal, amennyit a pörök és munka tömege megkíván, az ország törvényhozása útján, de ha a bíró hatósági testületeket bíró jellemüktől megfosztani nem akarjuk, óvakodjunk az előadókat szavazati joggal is felruházni, valamint a bírákat, azaz a bíráskodó tagokat anyagi munkára, azaz az ügyek előadására kényszeríteni. Az ekként szervezett bíróhatósági testület lehet törvénykezést kezelő kormányszék, de nem bírói jellemmel megihletett bírói hatalom az országban. Azt kérdheti tőlem a „Sürgöny“ czikk írója : vájjon mi legyen azon „b i ró i je 11 e m,“ melyből a biróhatósági testület helytelen szervezéssel, véleményem szerint, megfosztatnék. Megmondom. A biró állásánál és rendeltetésénél fogva igazságot és jogot, tehát nem kegyelmet szolgáltat a polgároknak, mely működés, nem a tetszés, vagy nemtetszés, hanem azon logicai kényszerűség eredménye, mely a tényeknél, s a fennálló szerves törvényeknél fogva a bíróra szellemileg és erkölcsileg ráháramlik, mely alól a lélekismeretes biró meg nem menekülhet. Ez eredmény, ezen szellemi és erkölcsi kényszerűség a bíróban illően és kellően meg nem alakulhat, miként előbbi czikkemben kifejtettem, ha a bíróhatósági testület szervezete hibás, s ha véletlenül még az ország helyzete is kedvezőtlen arra nézve, hogy a bíró lelkű idében ezen tisztán lélektani működés akként alakuljon meg, miként azt az igazságszolgáltatás magas czélja méltán megkívánja. Csak ha ezen eredmény, ezen úgynevezett bírói meggyőződés önkényt, szabadon és erősen megalakulhat a bíróban, s csak ha e meggyőződés saját állása méltóságának tudalmában az erkölcsi érzésbe is átmegyen, lesz a bírónak azon erkölcsi bátorsága, hogy e meggyőződését, mint lelkének elodázhatlan szellemi, erkölcsi és logikai kényszerűségét kijelentse; s ekként fog azon birói jellem megalakulni, mely nélkül a biróhatósági testület gyakorolhatja ugyan, mint bármely más kormányszék,a törvénykezési téren a hatalom szól, de nem fog szolgáltatni minden időben, minden körülmények közt és minden irányban jogot és igazságot. A „Sürgöny“ czikk a kétszemélynökök méltóságában is keresi, de fel nem találja az előadási mentesség argumentumát, s aként okoskodik, hogy e méltóság nem lehet ok a mentességre, miután hajdanra sem a méltóság mentette fel a hétszemélynököket az előadás terhe alól, amennyiben — úgymond — régente a bírák más bíró hatósági testületeknél sem referáltak. Ez igen kölönös okoskodás. A „Sürgöny“ czikk okoskodásának logicai, s hogy úgy mondjam, syllogisticai menete körülbelül a következő: Ha az előadási mentesség a méltósságtól függene, akkor az alsóbb birák is méltóságosak lettek volna; már pedig — úgymond— azok nem voltak méltóságosak, tehát az előadási mentesség nem függhet a méltóságtól. Vagy: ha az alsóbb bírák előadásmentesek lehettek, anélkül, hogy méltóságosokká lettek volna , úgy a hétszemélynökök is megfosztathatnak az előadási mentességtől, anélkül, hogy a méltóság szenvedne. Akármelyik alakját vegyem ez okoskodásnak benne mindig két hibát látok. Egyik hiba az, hogy midőn a „méltóság“ szó alkalmaztatni, az mindenik okoskodásnál kettős értelemben vétetik, s a két birói hatóságra külön-külön és más meg más értelemben értetik. Midőn t.i. e szó „méltóság,“ a hétszemélynökről és hétszemélyes tábláról mondatik, alatta az ország legmagasabb biró hatósága, a megtestesült birói államhatalom értetik ; midőn pedig ugyanezen kifejezés vagy szó az alsóbb bírákra alkalmaztatik, alatta azon tiszt rangfokozat értetik, mely az ország alsóbb vagy magasabb tisztviselőit megilleti. Semmi kétség benne, hogy a „Sürgöny“ czikk a bírákat, és pedig még a hétszemélynököket is hivatali okoknak nézi, s velük akként bánik is. Pedig tudjuk, hogy a hétszemélyzet Magyarországban „méltóság“ (dignitas) volt. A hétszemélynökök pedig „méltóságok,“ azaz :„dignitariusok“ voltak. És úgy tudjuk, hogy a „biró“, ha viseli is az ország „tisztét“, nem lesz és nem lehet soha „hivatalnokká“, aki t. i. csak parancsokat teljesít, s tán csakis felsőbb parancsokat hajt végre, hanem a birói kar legcsekélyebb egyéniségében, tehát még a falu birájában is, marad az, a minek lennie kell, tudniillik ,,államhatalom“, amely a maga körében nem más parancsát teljesíti, mint azt a hivatalnok teszi, hanem a maga meggyőződését mondja ki és hajtatja végre. A „Sürgöny“ czikk okoskodásának másik hibája tehát azon hibás felfogásban rejlik, melyet az általán véve a birói hatalom körül tanúsít. A régi magyar jogrendszerben minden biró ment volt az előadástól, s ha a „méltós ág“ kifejezést a vitába behozzuk, igenis, Magyarországban minden biró részese volt a „méltóságnak.“ Nemhogy tehát a hétszemélyes táblát meg kelljen e méltóságtól fosztani, sőt inkább szükséges, hogy e „méltóság“ az összes birói karnak visszaadassék, melytől azt csak az idegen és nem a nemzet érzelmeiből eredő felfogás fosztatta meg. Adassék pedig vissza e méltóság a birói karnak, nehogy időjártával legyenek tán buzgó, ügyes és szorgalmas hivatalnokaink, de ne legyenek olyan biráink, minőket magának alkotmányos érzelmű polgár kívánna. A „Sürg." czikk e helyen ismét más országok példájára hivatkozik. Ez argumentumra véleményemet már a czikk elején elmondottam. Külföldön, s kivált alkotmányos hazákban, a polgárok legérzékenyebb érdekei felett esküdtszékek, vagy az ország képviselete (mint p. az angol peerek felett a lordok háza) ítélnek; márpedig úgy vélekedem, hogy az esküdtek, valamint amaz országos képviseleti tagok, egymásnak nem referálnak. Azután hol van az megírva, hogy ha más országokban a biróhatósági testületeknél a szavazó birák is referálnának, ez jobb intézmény volna, mint a magyar szervezet, melynél fogva a birák nem referálnak. A magyar özvegyjog nőkre nézve oly intézmény, mely egész Európában, sőt tudtommal az egész világon ismeretlen dolog, és mégis melyik magyar ember nem fogja azt illően méltányolni , kivált ha élete párjában nem valamely „elszegődött idegen egyéniséget“, hanem valóságos élettársat kíván egy egész életre oldala mellett látni. Ám tanuljunk a külföldtől, s fogadjuk el azt, amit ott jobbnak találunk, de őrizkedjünk mindent jobbnak hinni, ami a külföldön divatozik. A „Sürg.“ czikk a birói függetlenséget is felhozza, de erről a jövő és utolsó czikkemben. SIMON FLORENT, Tata, jan. 23 Az igazság felderítésére, némelykor a szerény adatok eleválása, máskor ismét a nagy szavak devalválása, szükséges, jó mondat lévén ez : medium tenyere beáll. Ez idő szerint, ha azon számos elmefuttatásokat figyelemmel olvasunk és szigorún megítéljük, melyek életünk materiális tökélyesítését czélozzák, egyfelől azt kell látnunk hogy az úgynevezett anyagi realisticus téren nem minden felszólalás reális; más részről pedig kénytelenek vagyunk bevallani , hogy azon jó barátink, kik oly nagy készséggel gazdagitni és gazdagokul látni szeretnének — nemzeti jellemünket tekintve — igen találóan használják ezen argumentumot ad hominem, hogy „csak a független anyagi állású lehet független politikai állású is , tehát szabad államban szabad polgár.“ Nem szabad kétségbe vonni ezen okoskodás helyességét, de soha sem kell feledni a történet azon tanúságát is, hoy a legsarkalatosabb, leggyökeresebb javításokra — a gondviseléstől — és oly hivatással bir a fatális szegénység ott, hol azon javítások időn túl elnyomatnak, — mint a mily készséggel van a fokozatos javításra a humánus vagyonosság ott, hol a dolog rendes fejlődésre talál. Ámannak hibája — igaz — a rohamos rombolás is ; emezé pedig az önérdek túl szigoru számbavétele : ha az ész a szív, a társadalmi, a helyzet- és emberismereti miveltség azoknak nem kölcsönzi az illő szellemi fenséget. Ezeket előre bocsátva, érdemes tán azon korszerű kérdést elemezni : várjon a midőn a sajtó kezelői közül azok, kik mélyebb és avatottabb vizsgálás nélkül, minden áron az anyagi jólétet prédikálják — reánk nézve — conditionali sine qua non ; más részről pedig — úton-útfélen — azon kiszámított adatot olvassák az olvasóközönség fejére , hogy három év óta harminczezerrel fogyott csak a hírlapolvasók száma, — nem veszik-e észre , hogy e kettő — azok előtt, kik a magyar nép irányában társadalmi, helyzet és emberismereti felfogással bírnak — iker testvérek ; hogy ezen sajnálatos eredmény épen a materialisticus tanok — habár hibás — felfogásának következése. Minden vagyonossági előmenetelnek, akár az állam, akár a társulati, akár a családi vagy egyéni gazdászat terén, három főtényezője van : értelmesség, munkásság és takarékosság. De mily nagy a különbség az életben, e három tényező alkalmazását tekintve, a nemzet, társulat, család vagy egyénre nézve ott, hol a viszonyos műveltség ezekre nézve kellő fokon áll, és ott, hol ez igen alant, vagy nem öszhangzatos arányban mutatkozik. Méltatlanság volna azt állítani, hogy magyar hazánkfiai között azon műveltség hiányzanék, vagy nem találtatnék — elszórva bár — öszhangzatos arányban, — de azt sem lehet tagadni , hogy a földtekén tán sehol oly fokozatos különbség — a műveltségre nézve — a practicus élet mezején és oly feltűnően nem mutatkozik, mint épen magyar hazánkban. Miután nem szérem az átalános műveltség tükrét feltárni, sem az alapos és felületes, a valódi és álcrázott műveltség közötti különbséget feszegetni , csak felvett tárgyamhoz képest, mint a divatos materialisticus előmenetelre szolgáló tényezőt akarom azt felállítani, amennyiben nincs megye vagy környék, sőt nagyobb úri községe hazánknak, hol a felvilágosultság kiváló példányai szóval mint tettel nem mutathatnák elő a gazdászati műveltség igen szép példáit, holott ugyanott az előítélettől elkárhozott legnagyobb ostobaságig majd minden fokozatnak meg van a maga képviselője, habár tagadhatlan , hogy egész megyéken és vidékeken észrevehető a jó példának hatása, éspedig annál inkább, ha azon példáknak haszoni értéke is mutatkozott a gyakorlat terén. Ebből aztán, általános műveltségünk tekintetbe vételével, az a corollarium , hogy ha hatással akarunk lenni, mint egyén, a magánéletben, — mint társulat , gazdasági egyesületek , iparvállalatok, közlekedési eszközök előállítása által, — mint állam, az országos közgazdászati ágak czélszerű gyümölcsöztetése tekintetéből, — soha ne tévesszük szem elöl azt , hogy jelenben minden tanácsunknak, tettünknek meg legyen az illő mértékű praktikus sikere ; a jövőre pedig a népnek átalános és összhangzatos művelésére most és mindig a legéberebb figyelemmel, a legjózanabb intézkedéssel legyünk. — Mert ha össze vissza, a mi praktikus honfitársaink eszét csak arra vezetjük , hogy minden lehetőt elkövessünk a vagyonosodás potentirozására, — az, a maga praktikus eszejárásával csak azt észleli, hogy a pénzes Mózes szomszéd, a tehetős Szepi sógor, vagy más vagyonos atyjafiai hogyan és miképen jutottak zöld ágra. — Az eredmény nála igy nyilatkozik : Mózes három zsemlét, három vereshagymát zsebébe dugott, és elmett bátyrával három napi útra, — de kapakasza alatt sohasem törött tenyere. — Szepi megfőzetett egy fazék burgonyát, a kulacsban az ülés alá eltakart egy pár szere czingert, mert a szinbort eladta, és elment tizenöt burgonyával a bakonyból Budára — lévén otthon annak egy busza? az ára, Budán három — olvasni írni egy betűt sem tudott. — Az atyafiak még az Isten házába is oly foltos ruhákban jártak még sátoros ünnepen is, hogy ha a folt helyén folt nem lett volna, abban száz macska egy egeret nem lett volna képes elfogni; — a három hetes kenyérből sem ettek eleget, ha penészes volt letörölték, ha kemény lett, megmártották, de azért el kellett annak fogyni, hisz annál kevesebbet evett a család és a cseléd. — Hogy pedig még a felsőbb körökben is a gazdagodást ily féle mértékkel mérte a közvélemény, mutatja azon sajátságos adoma , miként egy dúsgazdag após leányát a sok kérő közül annak adta, ki pipázás közben nem új fidibuszszal, hanem azzal gyújtott rá, melyet az após félig elhasználva elhajított. A gyakorlati magyar ember a gazdagok közül mindig csak azt látja , hogy a takarékosság és vagyonosodás egyedüli mestersége. De hol van kijelölve a határ: a takarékosság és fösvénység, a józan mérsékletesség és a nélkülöző fukarság között. Ha a magyar ember atalán oly értelmes és munkás volna, mint amilyen hajlammal bír a takarékosságra ; ha azon, amit megtakaríthatna, oly telhetetlen nadályok nem csüggnének , sarkalás nélkül is menne az a vagyonosodás. Alkalmazzuk most már záradékul ezen tételeket a gazdagodási ösztönzés, s az ész termékei, az irodalom iránti lankadás közötti correlatióra, — és a nagy tömegnél ilyes észjárásra fogunk találni szabályszerűen. — azt hallom hogy első létfeltétele a honfinak, vagyonossá lenni ■ tapasztalásból látom, ennek egyedüli útja a takarékosság ; ennek ezen szabályait ismerem : mindeneklőtt csak arra kell költekeznem, ami nélkül el nem lehetek, a hírlap, a könyvek nélkül ellehetek, tehát arra nem költök. Van még felesleges : csak azt szerzem be, ami szükséges, hírlap, könyv ezen rovat alá nem esik, legfeljebb egy olcsó naptár. — Még állja a tárcza, körülnézek, mi lenne állásomban hasznos; ha volna oly féle jó könyv, melyből meg lehetne tanulni, miként lehet meggazdagodni, azt csak megszerezném, s im az a bizonyos czizmadia felszólal a publikum előtt, hogy az ő principálisa ép ilyesmibe mártotta tollát, s ajánlja, mint hasznos olvasmányt. — No biz azt majd megvegyük, de csak akkor, ha Ráth Mór az egészet kiadja, mert a „Hon“ mellett még végig megjelenik, az elejét, sőt derekát is könnyen ellehet felejten , de még az ilyesmiből jobb későn, mint soha sem. Ha még csörög a zsebben, no akkor megérdemlek egy kis élvezetet is, tehát berándulok a fehérvári vásárra, meg tán jó volna egy olcsó újságra előfizetni, olyanra, mely egy héten csak egyszer ámítana. Ha van még fényűzéssel min hivalkodnia, ha tán itt-ott valami lelkesebb irodalombaráttal érintkezik, ki elébe tárja csinján a mementót, akkor elveszteget egy pár bankót hírlapra, újságra, könyvekre, egy kis könyvtárra, amit egyébiránt a színészeknek, szoba eztezucskáknak stb. duplán kiosztani, uracsi kötelességének ismeri. — És hányan vannak magukat a miveit osztályhoz számítók között, kik egész nyegleséggel bevallják, hogy biz ők olvasással az időt nem vesztegetik, s nevetséges tudákos pazarlásnak tartják azt, ha valaki, egy más pajtáskodástól, s a vele járó haszontalan pénz és időfecsérléstől visszavonulva, az irodalom mezején keresi mulatsága tárgya mit, holott ugyan az ily egyének azt, ha valaki több rendbei heverő fogatot, hátast, vizsla, kopó és agár falkát, hozzá ingyenélő, naplopó, inas, huszár, vadász, peczér, kulcsár stb. ilyféle názlót hizlal körében, nem egyébnek tartják , mint illő fellépésnek a nagy világban, habár annak idejében épen ezek szállítják is majd le dobszó mellett öt azon nagy világi színpadról. Az irodalom élvezete és annak lelkes pártolása nálunk, szabályszerűen, nem a vagyonosság, hanem a szellemi miveltség kifolyása. — Ha azon miveltség átalános, s az illő körökben szabályszerű volna oly mértékben, amilyenben kivételes , és átéreznénk, hogy nemcsak a test és vagyon a mienk, hanem a lélek is, s ennek az ember irányában ép oly követelményei vannak, melyek ép ugy szükségesek és hasznosak nekünk lelki életmül, mint a testnek a kenyér,jó a víz, a szabad lég, akkor, de csak is akkor lenne képes a nem igen nagy számú magyar, a hozzá arányban nagy számú irodalmi kört a fogyatkozás alól felmenteni, követvén anyagilag és szellemileg azon philantropikus, de szép német mondatot „Leben und den lassen.“ Tehát: valahányszor a vagyonosodásról írunk a nagyközönség előtt, soha ne felejtsük el őt felvilágosítni azon szent szándékunkról és fogalmunkról, hogy mi honfitárainkat vagyonosoknak, így függetleneknek, és így szabad hazában szabad polgároknak csak is úgy tekinthetjük , ha azok az erkölcsi, értelmi és anyagi gazdagodásra, az értelem, amunka és takarékosság által öszhangzatosan törekszenek előre; egyébként az az egyoldalú materialismus félő hogy megárt! Konkoly Tege Dénes: B.-Gyarmat, tél hó 30 A „P. Napló“ „komoly szavú múzsája,“ reményiem, nem ütközendik meg rajta, ha a jelen farsangi idényben oly tárgyat közlök hasábjain, mely ezen idénynek természet szerinti terméke, t. i. egy, B. Gyarmaton jövő hó 25-én megtartani határozott tánczvigalmat, hozzácsatolván e leendő vigalom „történeti“ előzményeül, miszerint B. Gyarmaton több ügykabar rég törte már azon a fejét, mint lehetne az itteni, nélkülözésekkel küzdő tanodákat oly ártatlan, s a közönségnek egyszersmind élvezetet nyújtó módon némi segélyzéshez juttatni, mely, ha a hiányokat nem orvosolná is (mert: magna hic sitis !) de legalább egynéhány fttal lendítene a legsürgösb szükségleteken. — E czélra legalkalmasbnak látszott egy, a megye nagy teremében tartandó nagyobbszerű, s mindenesetre valamely országos hírű zenekitünőség közreműködése által érdekesítendett hangverseny. De — le ciel est trop baut, et les frangais sont trop loin ! — az év is elfolyt, zenenotabilitást sem kaptunk, s a hangversenyből sem lett semmi ; míg végre szerencsésen ránk viradt a farsang, s a szendergő eszme burkából ismét előbujt, még pedig diadalmasan, mert egy e részben ildomosan megpendített indítvány folytán városunk értelmiségének minden rendű és rangú képviselői folyó hó 28-án tetemes számmal egybegyűlvén, elhatározták egy oly hazafias jellegű és jótékony czélu tánczvigalmat rendezni, mely élvezetes szórakozás mellett az előítéleteken felül emelkedő testvéri szeretet és polgári jogegyenlőség nagy elvének is kinyomata, s mintegy jelzője legyen, s ennélfogva (halljuk uraim!) határozatba ment, miszerint (a költségek aláírás útjáni jótállás mellett fedezetteknek jelentetvén ki) a vigalomból befolyandó tiszta jövedelem a helybeli r. kath. evang. és izraelita vallásuak tanodái közt három egyenlő részben osztassák el (az itt igen csekély számmal levő görög hitüek külön tanodával nem birván.) Hogy pedig a közakarattal elfogadott indítványnak sikere is meglegyen, a jelenvoltak közül Pajor István elnöklete alatt egy, minden rangosztályt, s a mondott vallásfelekezeteket magában foglaló bizottság neveztetett ki, a vigalomra vonatkozó teendők elintézése végett, mely bizottság másnap azonnal összeülvén, feladatában lehető czélszerűen eljárni nem késett. A tisztelt, s kivált azon közönség tudomásául, mely e vigalomban netán személyesen kívánna részt venni, ide jegyzem, miszerint egy forint belépti díj mellett a rejtély (bár) a megyeház nagy teremében fog megtartatni; mely így, ha jelenleg az alkotmányos gyűléseknek nem, legalább a jótékonyságnak nyitja meg ajtait, mely czim bizonynyal eléggé szent arra, miszerint e terem magában minden, a közművelődés ügyét szivén hordó hazafit és honleányt egyesíthessen. — S miután a czél mellett az élvezetről is lesz gondoskodva -- mert, hogy egyebet ne említsünk, a zenét az országosan ismert Rigó János kara vezetendi — az öltözékbeni fényűzés ellen pedig a meghívó jegyek , a jelen pénzszűk idők tekintetéből, szerény figyelmeztetést tartalmaz adnak, — nem lenne egyéb hátra, minthogy a t. mindkét nemű közönsége nem mindennapias tánczvigalmat, minél nagyobb számmal leendő megjelenése által, kitűzött szép feladatában czélt érni segélje, minek óhajtva néznek elébe a — tanodák. Takarékpénztárunk — alapszabályai felsőbb helyen megerősittetvén, — tettleg megalakult; igazgatójául Jeszenszky Danó választatott meg A részletekről később. Csalomjai. Gazdasági tudósítás. Pest, jan 31. Reggel borult, majd sűrű havazás, délután az idő tetemesen lágyult, s estefelé esőzésre várt. A gabnaüzletben a múlt hét vége óta nem fordult elő lényegesebb változás.Buzát illetőleg folyvást tapasztaltatik némi kereslet, s a hangulat elég kedvező, de a kínált árak nem lévén összhangban a tulajdonosok követeléseivel, a forgalom korlátolt maradt, s nem ment többre mintegy 5000 mérőnél. Rozs és árpa el vannak hanyagolva. Zab apró részletekben kelt fogyasztásra a bejegyzett árakon. K uk o ric zát illetőleg csendesebb az üzlet, mint a múlt héten volt, s említésre méltó eladás ma nem történt. (Ard.) Arad, jan. 27. Az egész héten át tartott szakadatlan esőzések annyira járatlanná tevék az utakat, hogy az egész vasútvonalon, hová különben a közelfekvő helységekből mindig szoktak terményeket szállítani, a szállítás egészen megszűnt. Mint magától érthető, az itteni hetivásárra is igen gyenge volt a behozatal, s csak névleges árakról tudunk. Új-Aradon a szűken behozott készletek ára igen magas volt, s molnárok első minőségű búzáért szívesen fizettek 2 ft 50 krt mér. Meglevő szeszkészletért állandó az ár 39 krral fokától. A kilátásba helyzett szeszadó leszállítás következtében a vásárlók visszatartózkodók, s e miatt csak kevés adatik el. Némi törkölpálinka 12 fton keltakonként. Az időjárás folytonosan esős, ez némileg siettetni fogja a hajózás isméti megkezdetését. A mai heti vásárra behajtatott : Ökör: 60 db, mészárosok vették meg 60—115 ftért dbját Tehén: 15 db, eladatott 45—70 ftért dbja. Bornya : 40 db, dbja 16 ft. Sertés só kevés volt,de jó áron vétetett meg. Piaczi árak : első osztályú tiszta búza 89 fontos 2 forint 60 kr, a második oszt. 88 font. 2 ft 40 kr, harmadik oszt. 87 font 2 ft 30 kr. Kétszeres első oszt. 84 font. 1 ft 60 kr, második osztályú 82 font. 1 ft 40 krt, harmadik oszt. 80 font. 1 ft 30 kr. Rozs első oszt. 79 font. 1 ft 30 kr, második oszt. 78 fontos 1 ft 20 kr, harmadik oszt. 77 fontos 1 ft 10 kr. Árpa első oszt. 68 fontos 90 kr., második oszt. 67 fut. 80 kr, harmadik oszt. 66 fnt. 75 kr. Zab első oszt. 46 font 1 ft 10 kr, második oszt. 44 fontos 90 kr. Kukoricza 86 fontos 1 ft 10 kr. Lángliszt mázsája 7 ft 50 kr. Zsemleliszt mázs. 5 ft 50 kr. —A fehér kenyér liszt 4 frt 50 kr. — Kötetlen széna mázsája fuvarral 1 forint 10 kr.— Borsó itezéje 12 kr. Lencse itezéje 10 kr. Bab itezéje 10 kr. Köles itezéje 6 kr. Búza dara mázsája 8 ft. Dara itezéje 4 kr. Uj bor itezéje 12 kr. Régi bor itez. 20 kr. Sör itezéje 12 kr. Pálinka itezéje 40 kr. Zsupszalma mázs. 60 kr. Alomszalma mázs. 50 kr. Takarmányszalma mázs. 60 kr. Tűzifa 8 frt. Egy font öntött gyergya 40 kr. Egy font szappan 30 kr. Font marhahús 16 kr. Egy font repereolaj 40 kr. Egy ft. lenolaj 40 kr. Vereshagyma 6 kr. (Sz. M.) Ku 1a, jan. 27. Január utolja, s a nap oly melegen süt, oly enyhe a levegő, mintha tavasz közepén lennénk; a földekről eltűnt a hó, és máris kezdik gazdáink a tavaszi munkákat a szántással ; a vetések a legszebb reményekkel kecsegtetnek, de ürítsem örülünk neki, ha megfontoljuk, hogy ez a terményekre, melyek ára máris oly alacsony, még nagyobb nyomást fog gyakorolni, ha csak a kivitel nem fog magasabb lendületet nyerni. Kereskedelmünkről nem is szólhatok, alig történik valami kisebb vevés vagy eladás. Az árak névlegesek: búza 2 ft 33 kr—2 ft 40 kr, zab 1 ft 3 kr, árpa 93 kr, ausztriai mérőnként. Behozatal nincs, utaink valódi sártengert képeznek, mely ezt lehetetlenné teszi; ily időben érezzük leginkább a vasút hiányát, mikor elszigetelve élünk a világtól. különfélék. Pest, jan 31. * A magyar írók segélyegylete alaptőkéje ismét egy új alapítványnyal növekedett. Medecsey Ferencz a múlt hetekben 200 ft alapítványt tett. Figyelmeztetjük mindazokat, kik e derék egyletet támogatni kívánják, hogy aki 200 forinttal járul az egylet czéljához, az alapító tag, kik havonként egy forintot fizetnek, évdíjas tagok. E mellett az egylet köszönettel fogad bármily csekély összeget, mint adományt. Egyszersmind felhívjuk vidéki városaink lelkes hölgyeit és ifjait, hogy a farsang alatt, ahol sikert remélhetni, rendezzenek bált vagy műkedvelői színielőadást az írói segélyegylet javára. Minden adomány oly intézet czélját segíti elő, mely az irók özvegyeinek, árvainak, s a hoszszas betegségben sinlődő irók sorsát kívánja enyhíteni. * A városligeti tónak a Rákos vizével táplálása tervét a városi gazdasági bizottmány kivihetőnek találván, megalapította, s a tanács elébe terjesztette a költségvetést, mely szerint a telkek, malmok megvásárlása s a munkáltatás költségei 182,000 forintba kerülnének. A várható jövedelem 12,000 ft. Van már sima padlatu tánétterem, lesz tó, melyen csáklyázzanak, s igy a lábak kedvéért el lesz költve körülbelöl 1 millió ft, míg jó iható víz nincs Pesten, por és sár van annyi, mit egy alföldi városban. * A „Koszorú“ közelebbi száma ezt írja: „A Magyar Gazdasszonyok hetilapjában egy új regény kezdetét olvassuk e czím alatt: „Egy gazdasszony levelei.“ Szerzője nincs megnevezve, de ha e mű nem valamely régibb jelesünktől származik, akkor oly szabású új tehetséget sejtünk benne, kit méltán üdvözölhetünk az irodalmi pályán.“ — A jogászsegélyző-egylet javára rendezett táncrestély kétségkívül a legdíszesebbje volt az idei vigalmaknak. Számban és díszben kitűnő közönség hullámozott a pompásan diszített redout termeiben. A magyar viselet általában uralkodó volt a férfiaknál, míg nőink — kivéve a főúri renden levőket — inkább a francziás ízlésnek hódoltak. És ezt meg is rójuk, míg a tiszteletre méltó kivételeket kiemeljük. Jól értsük meg a dolgot. A magyar viseletet nem a költséges és nehéz szövetű ruhák teszik magyar szabásra, mely kétségkívül a legszebbek közé tartozik, bármely szövet alkalmas, s valóban csodálatos, hogy az általában elismert széptől, mely a mellett nemzeti is, úgy siet hölgyeink egy része a külföldi idegenhez. Hallani kellene, miként nyilatkozik viseletünkről az idegen, menynyire magasztalja, s íme, mi azt oly könnyedén ellökjük. Midőn a forma kérdésében ennyire gyengék vagyunk, azt hiszszük, hosszas ideig kell várnia azon tisztes családatyának, ki a „Hon“-ban felszólalt, mig megérheti azt, hogy takarékosság tekintetéből két estélyen ugyanazon ruhában merészeljen megjelenni valamelyik honleány. * A tegnapi jogászbálból, a jogász-segély egylet javára fennmaradt tiszta jövedelem, hir szerint megközelíti a 3000 ftot. * Egy pesti leszámítolási bank felállítása legfelsőbb helyen megengedtetett. * A cseh gazdasági egyesület folyamodott, hogy engedtessék meg nekik a dohánytermelés azon szabályok mellett, melyek Magyarországban hatályban vannak * A pest-losoncz-beszterczebányai vaspálya és Sz. István kőszénbánya módosított alapszabályai — a „Sürg.“ értesülése szerint — azzal érkeztek le a nm. m. kir. helytartótanácshoz, miképp császári királyi apostoli Felsége azokat legkegyelmesebben jóváhagyni, s a társulat elsőségi kötvényeinek előmutatóra leendő kiállittatását megengedni méltóztatott, s hogy miután a társulat székhelye Bécsbe tétetett át, a kérdéses tárgyalásnak végleges elintézése az illető legfelsőbb elhatározás tartalmához képest, a cs. k. államminisztériumnak engedtetett át. *A pesti lipótvárosi templom építésére Kunszt József kalocsai érsek ö nmltga ivén 124 ft 86 kr segély adomány gyűjtetett, mely összeghez ő nmltga, kié czélra már 1863-ik évi april 27-én a maga részéről 1000 fttal járult, ismét 100 ftot csatolván, a 224 ft 86 krnyi öszszeget Pest városa tanácsához beküldé. * A Kolozsvárt megjelenendő „Növendékek Lapja“ szerkesztősége előfizetési felhívása és mutatványszáma szétküldése előtt tájékozásul tudatja, hogy legalább 500 előfizető jelentkezése nélkül lapját meg sem indítja, s egyszersmind megismertet a lap vezérelveivel, melyek jobban ajánlják önmagukat, mint a dicséret ajánlaná, azért óhajtjuk, hogy a„ Növendékek Lapja“ nagy és érdemlett pártolásban részesüljön. Hogy a közönség maga ítélhessen, im, itt közöljük a szerkesztőségnek a lap összeállítása körüli vezérelveit: „Közleni fogunk elbeszéléseket, jellemrajzokat a jelen életből és a történelemből. Semmi sem érdekli inkább a növendéket, mint az ember. Épen ezért tiszta, kerek, kétértelműségtől ment jellemeket fogunk felmutatni ez elbeszélésekben. Közölni fogunk költeményeket is. Költeményeknél különös tekintettel leszünk a szavalhatóságra. Balladafélék, jellemképek (genre) és kellő tapintattal választott népmesék fognak leginkább idetartozni. Hazafias dalok, elmés románczok stb. sem lesznek kizárva, csakhogy ideillők legyenek. A természettudományok köréből adunk értelmes és érdekes közleményeket. Legyen érdekes a tárgy maga, olyan t. i. melyről a növendék már hallott, mely bevág a mindennapi élet körébe. Legyen érdekes azonban mindenek felett az előadás. — E nemű közleményeinkhez értelmező képeket adunk. Az állat, növény- és ásványvilágból adandó közleményeknél arra leszünk fő tekintettel, hogy ne legyenek azok mutató átalánosságok, hanem az egyed jelentkezésének feltűnőségeivel. Nagy gondot fogunk fordítani a népismertetésekre , össze lesznek kötve azok a földrajzzal. De itt sem adunk puszta adatokat egymásra halmozva, hanem keresni fogunk olyan alakot, mely mellett maguk az adatok élvezetessé válnak. Utazóval beszéltetni el holmit, például: régi, de most is sikeres fogás, mert embert lát a növendék, kinek sorsa érdekli őt. — Ezen kívül még sok más összeállítási mód van, melyeknek sikere a tárgytól és az író tappintatától függ. Hazánk ismertetésére különös gondot fordítunk. Nem lesz kizárva lapunkból semmi ismeretág, ha feldolgozása czélszerűvé teszi. Szemünk előtt tátjuk folyvást a tiszta vallásosságot, felekezetesség nélkül. A kegyeletek ápolására kiváló gondot fordítunk, mert azok iránt fogékony az ifjú, és azok nemesítik lelkét. Előadásunk hangja egyszerű lesz, de a lehetőleg költői egyszersmind, mert költőiséggel teli lelkekre kell hatnia. „Az ifjúság az élet költészete.“ Lapunk megindulásáig a szerkesztőséget illető küldeményeket is kiadónk, Stein János könyvkereskedésébe kérjük küldeni Kolozsvárra.“ — A Marmaros Szigeten alakíttatni szándékolt takarékpénztári részvénytársulatnak alapszabályai oly meghagyással érkeztek le a m. korlátnokság részéről a magyar kir. helytartótanácshoz, hogy azokat az időközben szerkesztett, s annak idején általunk olvasóinkkal ismertetett minta alapszabályok szerint átidomítván, folyamodókat egyszersmind értesítse, miként semmi nehézség sem forog fenn, hogy az u