Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)

1865-02-26 / 4059. szám

47-4059 Vasárnap, febr. 26.1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tár: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Martiushó 1-jével előfizetés nyittatik a fi­-ra. » ill­.»: martina—májusi »/4 évre 5 25 scr. martius—júniusi 4 hóra 7 f­t. A „Pesti Napló“ kiidóhivatala. Pest, febr. 25. 1865. (Fk) A bécsi követek házának tekinté­lyes része s a kormány közt fennforgó viszály nemcsak hogy nincs kiegyenlítve, hanem, úgy látszik, még növekedőben van. E viszályok egy része — köztük a leg­újabb is — magában a februári alkot­mány hézagosságban találja okát. Az alsóház múlt csütörtöki ülésében el­fogadta Vrints gróf azon indítványát, mi­­szerint a pénzügyi bizottmány felszóllí­­tandó: tegyen javaslatot az iránt, miké­pen lehetne az 1865. és 1866-ki budget ügyét, kivételesen a szokottól eltérő uton, azaz a kormánynyal való egyezkedés út­ján elintézni. Ugyanaz­nap este a minisz­térium azt tudata a bizottmánynyal, hogy — míg ez a Vrvnts féle indítvány tárgya­lásába nem ereszkedik — addig a minisz­terek nem fognak az illésekben megjelenni Megfoghatjuk azt a kellemetlen meglepe­tést, melyet e nyilatkozat okozott, de azon kérdésre: várjon a miniszterek jogosultak-e ily nyilatkozatra, a februári pátensből azt kell felelnünk, hogy igenis! E pátens 19. §-a szerint a miniszterek, kanc­ellárok és központi főhivatalok főnökei jogo­sultak minden tanácskozásban részt venni, s előterjesztvényeiket vagy sze­mélyesen, vagy helyettes által védeni; valahányszor fel akarnak szólalni, meg kell őket hallgatni. Itt tehát csak a mi­niszterek jogáról van szó, de nem kö­telességéről. Az egész okmányban egyetlen hely sem található, melyből azt lehetne következtetni, hogy a háznak, vagy valamely bizottmánynak joga van, a kormány képviselőinek megjelenését és nyilatkozását követelni. E tekintetben is a mi 1848-as törvényeink, ámbár eze­ket a tökély és szabatosság netovábbjá­nak épen nem tekintjük, sokkal helye­sebben vannak fogalmazva. Ott a III. tc­ikk 28. §-ban a miniszterek számára fenntartatik ugyan azon jog, mely őket a februári pátens szerint is illeti, de ama 28. §. után következik a 29. és 30., mely szerint a miniszterek tartoznak a há­zak egyikének vagy másikának kivona­­tára megjelenni, felvilágosításokat adni, sőt hivatalos irataikat is a ház vagy a bi­zottmány asztalára letenni. A bécsi mi­niszterek mostani eljárása tehát a februári patens szempontjából tökéletesen correct, s annyiban tanulságos is, a­mennyiben a követek szeme előtt ezen okmánynak ismét egy hiányát leplezte le, mely or­voslást igényel. Megragadják-e ezt a mos­tani alkalmat e javítás megkísérlésére, nem tudjuk, de annyi világos, hogy a mi­niszteri felelősségről még „elvben“ sem lehet szó, ha a háznak vagy bizottmányá­nak még arra sincs joga, hogy a minisz­tereket idézze, s ha ezek nem tartoz­nak ily idézésnek megfelelni. Hasonlóképen áll a dolog a sokat em­legetett 13. §-ra nézve, mely olyasmit tar­talmaz, a­mi felesleges, míg nem tartalmaz­za azt, a­mi szükséges.­­ Tartalmazza ugyanis azt, miszerint a kormánynak jo­ga van, a birodalmi tanács távolléte alatt, sürgetős ügyekben saját kezére intézked­ni, mely intézkedéseknek utólag csak okait és eredményét kell tudatni a képviselet­tel. Ez — ily alakban odaállítva — fe­lesleges dolog! Mert az, hogy minden kor­mánynak rendkívüli esetekben rendkívüli jogokkal, bizonyos discretionális hata­lommal kell bírnia, magától érthető do­log. A kérdés csak az : váljon e hatalom gyakorlására külön parlamenti határozat kell-e, vagy elegendő-e, hogy a miniszte­rek utólag kérdőre vonhatók ? E két kér­désnek sem egyikére sem másikára nem felel a 13. §.; nem mondja, hogy a kivéte­les hatalom átruházása csak a képviselet határozatának alapján történhetik, de azt sem mondja, hogy a miniszterek e hata­lom alapján tett intézkedések körül fele­lősek , s hogy mi történik akkor, ha a ház az előadott „okokkal és eredmények­kel“ nincs megelégedve. A feleslegest te­hát kimondja, a szükségesről hallgat. A mi 1848-ks törvényeink e tekintetben s sokkal szabatosabbak. — Nem állapítják meg, hogy discretionális hatalom gyakor­lására külön parlamenti határozat kell, de a III. 32. §. a) pontja semmi kétséget nem enged arra nézv­e, hogy a miniszte­rek felelősek arról, a­mit a fennálló törvé­nyekkel ellentétben cselekszenek, hogy, ha kellően nem tudják magukat igazolni, formaszerű vád alá helyezhetők, s az említett törvényc­ikk 33 — 35. pontjai a vizsgálási eljárás körül nagyon szaba­tos állapítmányokat tartalmaznak. Te­hát a februári patens 13. §-a körül forgó viszályra nézve is azt kell mondani, mi­szerint, a februári patens betűje szerint, a minisztériumnak igaza van, hanem, per­sze, ilyképen fogalmazott 13. §­ mellett valódilag alkotmányos és felelős kormány csak oly kevéssé képzelhető, mint az előbb említett 19. §. mellett­, s a bécsi alsóház szabadelvű része államférfim éles látásá­nak nem igen fényes tanúságát adta, mi­dőn a februári alkotmány e hiányait — mikre, mellesleg szólva, a magyarországi sajtó régen figyelmeztetett — csak most veszi észre, midőn az illető határozmá­­nyoknak gyakorlati következményei kez­denek nyilvánulni. A­mi már most a legújabb Vrints-féle indítványt illeti, megvalljuk, hogy an­nak elfogadtatásán cseppet sem busulunk, sőt azt kívánnók : vajha sikerülne a biro­dalmi tanácsnak ut­at-módot találni a bud­­gettárgyalás gyorsítására és rövidíté­sére. A minap magunk is panaszkodtunk azon hosszadalmasság körül, melylyel a bécsi alsóház e tekintetben eljár, s mely ha nem is okot , de legalább ürügyet szolgáltat a Lajthán inneni országgyűlé­sek egybehívásának elhalasztására. Nem szeretnénk a követ uraknak, főleg az ál­talunk is tisztelt szabadelvűeknek, va­lami kellemetlent mondani, de azt még­sem hallgathatjuk el, hogy ők csalódásban élnek, midőn a budget „alapos“ megvita­tását az alkotmányos elv szem­pontjából mellőz­hetlennek vélik. Az alkotmányos elv legelső corolla­­riuma az ismeretes „nil de nobis sine no­bis“ szavakban áll. Valameddig tehát a birodalom felének ügyei, az érdekeltek meghallgattatása nélkül intéztetnek el, valameddig nevezetesen a magyarországi budgetbe mindenki bele­szól : német, cseh, szlovén, lengyel — csak magyar nem , addig csak annyit lehet mondani, hogy a budget az alkotmányosság némely külső formáinak fenntartása mellett tárgyaltatik, de lényegben alkotmá­nyos eljárásról távol sem lehet szó. A­mit a birodalmi tanács mostanában tesz , az mind csak ideiglenes. Tagadhat­­lanul igaza van, ha azt mondja, hogy az a mostani fél- vagy negyed alkotmányos­ság jobb, mint semmi alkotmányosság, de ez csak addig elfogadható, a­míg ezen duodez-alkotmányosság a teljes alkotmá­nyosságnak útjában nem áll. De ha a bi­rodalom keleti fele országgyűléseinek egybehivatása által kísérlet akar tétetni a teljes alkotmányosság helyreállítására, s ha e tekintetben a birodalmi tanácsnak — miké­nt mondjuk — amúgy is csak surrogatum értékével bíró vég­hossz nél­­nélküli budget-vitái képezik az akadályt, valóban örvendetes volna, ha mód talál­tatnék e tárgyalás gyorsítására. Elisme­résre méltó mindaz, a­mit a követek a birodalom financiális helyzetének javítá­sára tesznek, hanem van e tekintetben oly eszköz, mely minden egyébnél hatá­lyosabb, melynek alkalmazása nem áll azonban a reichsrath kezében, s a­mely körül legfeljebb azt a negatív érdemet szerezheti magának, hogy alkalmazását legalább nem késlelteti, s ez — Ma­gyarország kibékítése! Ha ez sikerülne, az osztrák állam pénzügyi helyzete és hitele huszonnégy óra múlva olyan lesz, a­milyenné a pénzügyi bizottmány ugyan­annyi hónapon át folytatott tanácskozá­sai és törlései sem bírnák tenni. Bécsi dolgok. .. . . A reichsrath képviselőházában a dolgok csakugyan nagyon zavarodnak,mint a postán vég­­re megérkezett közelebbi két napi­lapok jelenté­seiből látjuk. Mind a képviselőház, mind annak pénzügyi bizottsága ülést tartott 23-kan, s mindkettőben az 1866 ki budget tárgyalása körül folyt a vita. Előbb ismertetjük a pénzügyi bizottság ülését, mint a­melyen a minisztérium a a képviselők közt fennforgó meghasonlás tárgya jobban ki­tűnt. Ebben Schmerling államminiszternek egy oda czélzó leirata olvastatott fel, hogy a bi­zottság az 1866-iki budgetből való levonások folytatását, s atalán eddigi eljárását felfüggesz­sze; mert erre megy ki azon fenyegetés, hogy a minisztérium mindaddig meg nem jelen a bi­zottság üléseiben, míg az újabb gr. Vrvnts- féle indítvány felett nem határoz. Itt következik a bizottság üléséről szóló egy rövid jelentés. A pénzügyi bizottmány 23 ki ülésében az el­nök K. Pratobevera az államminiszter­től hozzá érkezett következő iratot olvasott fel: „A birodalmi tanács követektháza mai ülésé­ben, azon nyilatkozatra támaszkodva, melyeket a pénzügyminiszter úr az 1866-diki államkölt­ségvetés előterjesztésénél a cs. kormány nevé­ben tett, elhatározta, a bizottmányt felszóllítni, miszerint a háznak jelentést tegyen arról, vár­jon és mily mértékben, terjedelmes megtakarí­tások eszközlése végett, az 1865- és 1866-diki költségvetés számtételeinek megállapítása ki­vételesen egy, az eddigitől eltérő alakban, a kormánynyal létrehozandó egyesség alapján tárgyaltassék-e ? „E határozat horderejéből, mely az 1865-ki államköltségvetés tárgyalására nézve is az ed­dig szokott és követettől különböző módot von­hat maga után, feltehető, hogy a pénzügyi bi­zottmány az utóbbi költségvetés rész­letes tárgyalásait m­in­d­a­d­dig f­el­függesztené­­, míg a követek háza a felett határozatot hozana, hogy az államköltségvetés megállapításánál eddig követett eljárás megtar­tassák, illetőleg folytattassék-e, vagy más kü­lönböző eljárás lépjen helyébe ? „Ha azonban,minden gyanítás ellenére, a pénzügyi bizottmány nem járulna e nézethez, hanem elhatározná­ folytatni az 1865 diki állam­költségvetés részletes tárgyalását, nem véve te­­kintetbe a mai határozatot, akkor a császári kormány nevében azon nyilatkoza­tot kell tennem, hogy a miniszterek és többi kormányképviselők mind­ad­d­i­g n­e­m ve­he­t­n­e­k és nem fognak részt venni e részletes tárgyalásba mig a követek háza el nem határoz­za, hogy jövőre nézve az 1865-d­i­k­i á­l­­lamk­öltségvetés tárgyalása mily módon történjék." A bizottmány tagjainak többsége ez irat ál­tal nagyon meg lön lepetve. Herbst és Ta­­sebek most gr. Vrintshez fordulnak, és sü­rge­­tőleg kérdik, hogy tulajdonkép mi czélt akart elérni indítványa által, s hogyan képzeli magá­nak a tervezett egyességet? Kérik az indít­­ványt tevő grófot, szíveskedjék szabatos, világos feleletet adni, mi módon szándékozik magát vi­selni, ha a minisztérium által szándékolt letörlé­sek nagyon is eltérők volnának a bizottmány letörléseitől ?Gr. Vrints e kérdésre még ha­tároz­ottan nem felelhet. A kormánynyali egyes­séget a budget szabályozásánál különben elér­hetőnek reményű, óhajtja tehát a miniszterek meghívását e tárgyalásokra, s főleg azon kér­dést akarja hozzájuk intéztetni, mily magasra megy a kormány által teendő letörlés. Grocholski az elnökre akarja bízni, vár­jon tárgyalás alá vegyék-e az államminiszter leiratát, vagy egyszerűen félretéve, a napirendre térjenek át; véleménye szerint azonban a Vrints­­féle indítvány volna most először is tárgyalan­dó, hogy arról a háznak jelentést lehessen tenni. A követek háza még semmi esetre sem fogadta el ez indítványt. Ha a Vrints-féle indítvány más bizottmányhoz küldetett volna, a pénzügyi bi­zottmány nehezen függesztette volna fel tárgya­lásait. Egyébként kívánatos volna, hogy a bi­zottmány elnöke felkérje a ház elnökségét egy teljes ülés kitűzéséért, melyben a minisztérium e­leirata felolvastassék. Dr. T­e­u­­­s­c­h ismétli azon indítványt, hogy a minisztérium hlvassák meg, miszerint, a bi­­zottmányával egyetértőig, a Vrints-féle indít­vány alapján egyesség hozathassák létre. — G­i­s­k­r­a ellenben napirendre akar térni, s az államminiszter levelét holnapra indítványozza napirendre kifüzetni. Brinz Giskra mellett szól, s a minisztérium jegyzékében ritka fokát látja a méltánytalanságnak. Schindler még ingerültebb hangon szól. E parlamenti eljárást hallatlannak nevezi, s a zászlón, melyet a kor­mány lenget, nem a béke fehér színét látja, ha­nem egészen más szint. Hopfen a ház által ma hozott határozatnak azon értelmet tulajdonítja, hogy a pénzügyi bi­zottmánynak nem kell előbb a forma kérdése felett jelentést tenni, hanem mindjárt az ügy ér­demleges tárgyalásába bocsátkozni. A zaj mindinkább növekszik, s gr. Hartig in­dítványozza a mai ülés bezárását, s holnapra óhajtja kitüzetni napi­rendre a Vrints féle indít­vány tárgyalását. Az elnök, K. Pratobevera, kijelenti, hogy ha a bizottmány nem tesz ellen­vetést, ő elnöki jogát használni akarja, s a napi­rendből kitörli „az államtanács“ tárgyalását, s a holnapi napi­rendre a Vrints-féle indítványt tűzi ki. Ezután az elnök azon kérdést intézi a bizott­mányhoz, vájjon a miniszterek a holnapi ülésbe meghivassanak e ? Gr. Vrvnts azt kívánja, hogy meghívassának, Herbst ellene szól; a vita hevessé vált, s csak a szavazás vetett véget neki. A majoritás a miniszterek meg­hívása mellett nyilatkozott. Szava­zás után az elnök felkéri gr. Vrintset, hogy for­­mulázza tehát a kérdéseket, melyeket holnap a miniszterek elé fognak tenni. Gróf Vrints azonban még most egyebet nem válaszolhat, csak azt, hogy mindenekelőtt azt tartá megkér­dezendőnek, mennyire megy a minisztérium ál­tal szándékolt letörlés ? Erre ugyanazon majo­ritás, mely előbb a miniszterek meghívását ha­tározta el, elhatározza, hogy a holnapi ülésre a miniszterek ne hivassanak meg, s hogy a hol­napi ülésben formuláztassanak a minisztérium­hoz intézendő kérdések.­­ A képviselőház 23-iki ülésében, mely meg­előzte a pénzügyi bizottságét, gr. Vrint­s in­dítványa elfogadtatott volt, s a pénzügyi bizott­sághoz utasittatott. Az elfogadás nagy többség­gel történt, s kormánylapok nem mulasztják el ebben a kormány győzelmét látni­ — Mielőtt azonban a Vrints-féle indítvány szőnyegre került volna, a ház elé vitetett a pénzügyi bizottság eddigi működése, s épen a bizottság elnöke, Pratobevera utján, kinek nagy tetszéssel foga­dott beszédére Schmerling miniszter válaszolt. — Pratobevera beszéde annyival nagyobb ha­tást tett, mivel ő minisztertársa volt, s személyes barátja az államminiszternek. A vita folyama nagyjából itt következik: Dr. B­e­r­g­e­r képviselő (ki nem tagja a pénz­ügyi bizottságnak) a ma első olvasásra kerülen­dő dr. Vrvnts féle­ndítvány tárgyában a pénz­ügyi bizottság elnökéhez (Pratobeverához) ma­ga és néhány elvtársa nevében ezen kérdéseket intézi: mennyire haladt már az 1865 iki budget feletti előleges tanácskozás ? — Való e, hogy ugyanazon budgetre nézve a bizottság a kor­mánynyal alkudozást kezdett és ezt folytatja-e? Vagy ha nem folytatja, mi okból hagyta félben vagy kellett félbenhagyni? Végre: mikor lesz a pénzügyi bizottság abban a helyzetben, hogy az 1865-iki államköltségvetésről jelentését a ház elé terjeszsze? Pratobevera képviselő felel a kérdésekre, nem a pénzügyi bizottság védelméért, hanem a valóságról akar tanúságot tenni a ház előtt. Mert gyanúsítják a bizottságot, s különösen né­mely félhivatalosoknak tartott köz­önyök. A bizottság nem négy hónapja, hanem csak 1. évi január 7-ke óta működik. 40 teljes számú ülést tartott, melyek gyakran több órát vettek igénybe, s a tagok nagy buzgalma és önfeláldo­zása iránti elismerését fejezi ki. „Tudva van — mond szónok — hogy nemso­kára a tanácskozások elkezdése után gr. Vrints megtevő indítványát, melyre a bizottság elha­­tárza, hogy alkudozásba bocsátkozzék a kor­mánynyal. Folyt is az alkudozás, de, fájdalom, meghiúsult. A kiegyezés érdekében telt­emez első kísérlet meghiúsultának oka az volt, hogy míg a pénzügyi bizottság egész nyíltsággal mondá ki abbeli szándékát, hogy a folyó költsé­gekből származó, akkor 25 millióra felvetett de­ficitet elenyésztesse, a magas kormány a kiegye­zést a bizottság abbeli készségétől függeszté fel, hogy először a bizottság engedje meg a revire­­ment­ okát, s másodszor indítványozza a házban, hogy az 1866-os budget ha­sonló elvek szerint vétessék elő, és tárgyaltassék. Egyszersmind a bizottság több tagjának sürgető felszólítására is tartózkodott a m. kormány megmondani, mi­nő összegig véli lehetségeseknek a levonásokat. A bizottság többsége nem volt képes magának megfejteni ezen eljárást, s úgy vélte, a szám megnevezésével nincs semmi veszély összeköt­ve, midőn maga köté a levonások lehetségét a revirement megengedésének feltételéhez. Mivel ebben megegyezni nem lehetett, a pénzügyi bi­zottság határozata oda ment ki, hogy folytatja a budgettárgyalás szokott módját. Ez állhata­tos kitartással történt. Némely részben egyes eseteknél megengedtetett a revirement is. „A kormány ezen határozat ellenére is egy ta­nácskozásban sem mutatott készséget a bizott­ság iránt azon levonások összegének megneve­zésével, melyeket lehetőknek tart. Nem volt hát egyéb hátra, mint a kellemetlen úton tovább ha­ladni, s az egyes kiadási tételekben a szükséges­nek vélt levonást megtenni. A kormány ezen alkalmakkal gyakran talányos szívóssággal ra­gaszkodott a nem-törléshez. Míg a bizottság vi­lágosan szeme előtt álló czélja felé haladt, telje­sen homályban volt a m. kormány tulajdonképi szándékaira nézve. Mert a bizottság nem tehette fel, hogy a törlések, melyek szükséges voltát a kormány is elismerő, más, és talán politikai térre átjátszott feltételektől függesztessenek fel. „Így ment a dolog a maga útján, az ülések to­vább folytak, s annyira haladtunk, hogy a mun­ka legnagyobb része már kész, s néhány hét alatt (közbeszólásokra szavait kijavítva) né­hány nap alatt be lesz fejezve. A ház íté­letére bízzuk majd, mennyiben jártunk ki kíván­sága szerint. De meg van a bizottságnak azon öntudata, hogy saját hibájából nem szenvedett haladékot az ügy, s hogy leg­alább becsületes és hazafias buzgalommal látott feladata megol­dásához, s nem engedte magát át cselszövő párt­törekvéseknek. (Tetszés balról.) „Bátran kimondom, folytatja szónok, abbeli meggyőződésemet, hogy a bizottságnak egy tag­ja sem volt, ki nagy becset ne helyezett volna a kormánynyal való kiegyezésre, s ennek nyo­mán a budget tárgyalás gyors befejezésére. Ha a magas kormány intenziói, melyek világosan eddig nem mutattattak ki, napfényre jönek, ha valóban közös czélra törekszünk, azt hiszem meg kell történnie a kiegyezésnek. De, mond­hatnám a költővel, ez a „ha“ rendkívüli hata­lom. Adja isten, hogy a mai indítvány s az a felett folytatandó tanácskozás felvilágosítsa az ügyet, s akkor jó lesz az eredmény.“ (Tetszés balról.) Schmerling államminiszter az előbb szólónak azon szavaira válaszol, melyben ez ho­mályosaknak mondá a kormánynak a pénzügyi bizottság előtt tett nyilatkozatait. A kormány ki­­nyilatkoztatá, hogy a lehetőségig, a­mennyire t. i. a levonások nem fogják gátolni az ügyve­zetések rendes folyamát, maga is kész megtenni a levonásokat. De ily gazdálkodás nagyobb idő­szakra való számításokat kíván. Ha tehát a ház két évi szakra szavazná meg az egyes tételeket, s megengedné az egyes minisztériumoknak saját budgetjükben a revirement-et, tetemes levonások volnának eszközölhetők. Aztán a kormány nem is kötelező feltételként terjeszte ezt elő, ha­nem csak azt kívánta, hogy a bizottság tanács­kozzék annak horderejéről. De a pénzügyi bi­zottságnak nem tetszett ezen tanácskozmányba bocsátkozni. A kormány tudta, hogy a bizottság e részben végleges határozatot nem hozhat, mert a dolog magában foglalá az 1866-iki bud­­getet is, mely még nem volt a ház előterjesztve, s melynek tárgyalására a bizottság nem érze ma­gát felhatalmazva. Azért nem is határozásra, csak tárgyalásra kérte fel a pénzügyi bizottsá­got. Utóbbi ezt azért utasíta vissza, mivel a kormány nem mondá meg, mennyit vél levonha­tónak a kiadásokból. De a kormány megígérte a szám megnevezését is, azon esetre, ha a bi­zottság ama előfeltételek tárgyalásába bocsát­kozik. Különben kijelenti a kormány részéről, hogy nem kevésbé óhajtja a kiegyenlítést, mint a pénzügyi bizottság nevében szólott bizottsági elnök. (Tetszés a centrumban­­) Erre gróf Vrints indokolja indítványát. Épen az általa a pénzügyi bizottságban koráb­ban tett indítvány sorsára utal, melyet Pratobe­vera előadott. Az 1866 iki budget közelebb tör­tént előt­erjesztése alkalmával a­ kormány által tett nyilatkozat vezette őt arra, hogy a pillana­tot alkalmasnak tartsa, hogy a ház elé terjesz­sze azon indítványát, mely a pénzügyi bizott­ságban visszautasíttatott. Indítványának forma­­szerű tárgyalása kedvéért óhajtja, hogy az a pénzügyi bizottsághoz tétessék át. Csak annyit tesz hozzá, hogy mostani indítványa csak kö­vetkezetes kifolyása a pénzügyi bizottságban tett korábbinak, s egyedüli czélja: a kiegyezés az ügyvitel megkönnyítése érdekében. Mert csak a kormánynyal való kiegyezés út­­ján lehet elérni a feliratban kitű­zött czélt. (Szavazásra kerülvén, Vrvnts tud­valevő indítványa elfogadtatott s a pénzügyi bi­zottsághoz tétetett át.) — Giskra kimerítő jelentése a szárazi hadse­reg 1865-iki budgetjéről elkészült. Az uj „Pr.“ terjedelmes kivonatot közöl belőle, melyből né­hány fontosabb pontot átveszünk, — előre bo­­csátván , hogy a rendes és rendkívüli kiadásokból öss­z­es­e­n 19,180,000 fo­rintot ajánl levonatni. A cs. k. hadsereg 1865-ben 416,321 személy­ből áll (kik közt 36,387 hópénzt hozó tisztvise­lő, bele tudván a 15,784 tisztet, 276,612 harezra képes altiszt és közlegény, 16,818 tisztszolga, 49,201 ügyvitéz, 11,867 nyugdíjas, és 4091 ka­tonai növendék, 60,741 lóval és 2192 más ál­lattal). Ennek rendes költségét a kormány 91,374,372 forintra teszi, rendkívüli költségét 14,393,400 ftra , összesen 105,767,772 ftra. A hadsereg saját bevételei 9,066,277 ftra vannak téve,­­ minélfogva az állampénztárból 96,801,545 ft kívántatik. Előadó összehasonlítván ezt a tavalyi kimu­tatással, úgy találja, hogy a létszám 1345 em­berrel és 30 növendékkel keresbedett; az álla­tok száma szaporodott 1525 lóval 63 500 csikó­val. Kevesebb kívántatik az állampénztárból 270,000 fttal;a saját bevételek szaporodtak 433,773. fttal. Csak a fentebbiekből is jelentést tevő úgy ta­lálja, hogy a kormány a hadsereg budgetének elkészítésében kevés figyelemmel volt az állam pénzügyeinek helyzetére, s a gazdálkodásra való törekvést illető ígéretét kevéssé bizonyító tettel is. Mert a 105 milliót meghaladó ösz­­szes kiadással szemben mi nyomatéka van a költségek 270.000 ittal való apasztásának ? Átmegy a jelentés az egyes tételekre. A ter­mészetben levő szükségletek árszabásában úgy találja, hogy a kormány nem vette számba azt, hogy az idén alacsonyabb a termények ára , mint tavaly. Mert 1865 re ezen czim alatt 20,869,909 ft van számítva, azaz 902,977 forinttal több , mint 1864-ben, holott vala­mivel kisebb a létszám s az állatok száma is. A kormány a tavalyihoz képesti árkülönbségből származó egész összeget 185,000 ftra teszi 20,869,909 összes­ kiadás mellett,­­ azaz 4­5 per­­centnyire, míg az árak a tavalyiakhoz képest 30 percentnyit, sőt többet csökkentek. Az igazgatás is igen költséges. A magas díjt húzó tisztviselők apasztása az idén sem történt meg, továbbá a felsőbb tisztek száma, ide véve a számfelettieket is, 1 tábornagygyal, 1 altá­­bornagygyal, 29 föhadnagygyal és 43 hadnagy­­gyal több, mint 1864-ben és a létszám ordina­­riuma 3 ezredessel, 107 századossal, 90 fö­hadnagygyal , 171 alhadnagygyal szaporitta­­tott.­­ A tiszt­ szolgák számát 62- tel növelték. A gyalogsági ezredi zenekaroknál több van az idén 80 őrvezetővel, 2080 közlegénynyel, mint akár a tavalyi, akár az azelőtti budgetben, a vadászi zenekaroknál 678 közemberrel szaporon

Next