Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)
1865-02-26 / 4059. szám
47-4059 Vasárnap, febr. 26.1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tár: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Martiushó 1-jével előfizetés nyittatik a fi-ra. » ill.»: martina—májusi »/4 évre 5 25 scr. martius—júniusi 4 hóra 7 ft. A „Pesti Napló“ kiidóhivatala. Pest, febr. 25. 1865. (Fk) A bécsi követek házának tekintélyes része s a kormány közt fennforgó viszály nemcsak hogy nincs kiegyenlítve, hanem, úgy látszik, még növekedőben van. E viszályok egy része — köztük a legújabb is — magában a februári alkotmány hézagosságban találja okát. Az alsóház múlt csütörtöki ülésében elfogadta Vrints gróf azon indítványát, miszerint a pénzügyi bizottmány felszóllítandó: tegyen javaslatot az iránt, miképen lehetne az 1865. és 1866-ki budget ügyét, kivételesen a szokottól eltérő uton, azaz a kormánynyal való egyezkedés útján elintézni. Ugyanaznap este a minisztérium azt tudata a bizottmánynyal, hogy — míg ez a Vrvnts féle indítvány tárgyalásába nem ereszkedik — addig a miniszterek nem fognak az illésekben megjelenni Megfoghatjuk azt a kellemetlen meglepetést, melyet e nyilatkozat okozott, de azon kérdésre: várjon a miniszterek jogosultak-e ily nyilatkozatra, a februári pátensből azt kell felelnünk, hogy igenis! E pátens 19. §-a szerint a miniszterek, kancellárok és központi főhivatalok főnökei jogosultak minden tanácskozásban részt venni, s előterjesztvényeiket vagy személyesen, vagy helyettes által védeni; valahányszor fel akarnak szólalni, meg kell őket hallgatni. Itt tehát csak a miniszterek jogáról van szó, de nem kötelességéről. Az egész okmányban egyetlen hely sem található, melyből azt lehetne következtetni, hogy a háznak, vagy valamely bizottmánynak joga van, a kormány képviselőinek megjelenését és nyilatkozását követelni. E tekintetben is a mi 1848-as törvényeink, ámbár ezeket a tökély és szabatosság netovábbjának épen nem tekintjük, sokkal helyesebben vannak fogalmazva. Ott a III. tcikk 28. §-ban a miniszterek számára fenntartatik ugyan azon jog, mely őket a februári pátens szerint is illeti, de ama 28. §. után következik a 29. és 30., mely szerint a miniszterek tartoznak a házak egyikének vagy másikának kivonatára megjelenni, felvilágosításokat adni, sőt hivatalos irataikat is a ház vagy a bizottmány asztalára letenni. A bécsi miniszterek mostani eljárása tehát a februári patens szempontjából tökéletesen correct, s annyiban tanulságos is, amennyiben a követek szeme előtt ezen okmánynak ismét egy hiányát leplezte le, mely orvoslást igényel. Megragadják-e ezt a mostani alkalmat e javítás megkísérlésére, nem tudjuk, de annyi világos, hogy a miniszteri felelősségről még „elvben“ sem lehet szó, ha a háznak vagy bizottmányának még arra sincs joga, hogy a minisztereket idézze, s ha ezek nem tartoznak ily idézésnek megfelelni. Hasonlóképen áll a dolog a sokat emlegetett 13. §-ra nézve, mely olyasmit tartalmaz, ami felesleges, míg nem tartalmazza azt, ami szükséges. Tartalmazza ugyanis azt, miszerint a kormánynak joga van, a birodalmi tanács távolléte alatt, sürgetős ügyekben saját kezére intézkedni, mely intézkedéseknek utólag csak okait és eredményét kell tudatni a képviselettel. Ez — ily alakban odaállítva — felesleges dolog! Mert az, hogy minden kormánynak rendkívüli esetekben rendkívüli jogokkal, bizonyos discretionális hatalommal kell bírnia, magától érthető dolog. A kérdés csak az : váljon e hatalom gyakorlására külön parlamenti határozat kell-e, vagy elegendő-e, hogy a miniszterek utólag kérdőre vonhatók ? E két kérdésnek sem egyikére sem másikára nem felel a 13. §.; nem mondja, hogy a kivételes hatalom átruházása csak a képviselet határozatának alapján történhetik, de azt sem mondja, hogy a miniszterek e hatalom alapján tett intézkedések körül felelősek , s hogy mi történik akkor, ha a ház az előadott „okokkal és eredményekkel“ nincs megelégedve. A feleslegest tehát kimondja, a szükségesről hallgat. A mi 1848-ks törvényeink e tekintetben s sokkal szabatosabbak. — Nem állapítják meg, hogy discretionális hatalom gyakorlására külön parlamenti határozat kell, de a III. 32. §. a) pontja semmi kétséget nem enged arra nézve, hogy a miniszterek felelősek arról, amit a fennálló törvényekkel ellentétben cselekszenek, hogy, ha kellően nem tudják magukat igazolni, formaszerű vád alá helyezhetők, s az említett törvénycikk 33 — 35. pontjai a vizsgálási eljárás körül nagyon szabatos állapítmányokat tartalmaznak. Tehát a februári patens 13. §-a körül forgó viszályra nézve is azt kell mondani, miszerint, a februári patens betűje szerint, a minisztériumnak igaza van, hanem, persze, ilyképen fogalmazott 13. § mellett valódilag alkotmányos és felelős kormány csak oly kevéssé képzelhető, mint az előbb említett 19. §. mellett, s a bécsi alsóház szabadelvű része államférfim éles látásának nem igen fényes tanúságát adta, midőn a februári alkotmány e hiányait — mikre, mellesleg szólva, a magyarországi sajtó régen figyelmeztetett — csak most veszi észre, midőn az illető határozmányoknak gyakorlati következményei kezdenek nyilvánulni. Ami már most a legújabb Vrints-féle indítványt illeti, megvalljuk, hogy annak elfogadtatásán cseppet sem busulunk, sőt azt kívánnók : vajha sikerülne a birodalmi tanácsnak utat-módot találni a budgettárgyalás gyorsítására és rövidítésére. A minap magunk is panaszkodtunk azon hosszadalmasság körül, melylyel a bécsi alsóház e tekintetben eljár, s mely ha nem is okot , de legalább ürügyet szolgáltat a Lajthán inneni országgyűlések egybehívásának elhalasztására. Nem szeretnénk a követ uraknak, főleg az általunk is tisztelt szabadelvűeknek, valami kellemetlent mondani, de azt mégsem hallgathatjuk el, hogy ők csalódásban élnek, midőn a budget „alapos“ megvitatását az alkotmányos elv szempontjából mellőzhetlennek vélik. Az alkotmányos elv legelső corollariuma az ismeretes „nil de nobis sine nobis“ szavakban áll. Valameddig tehát a birodalom felének ügyei, az érdekeltek meghallgattatása nélkül intéztetnek el, valameddig nevezetesen a magyarországi budgetbe mindenki beleszól : német, cseh, szlovén, lengyel — csak magyar nem , addig csak annyit lehet mondani, hogy a budget az alkotmányosság némely külső formáinak fenntartása mellett tárgyaltatik, de lényegben alkotmányos eljárásról távol sem lehet szó. Amit a birodalmi tanács mostanában tesz , az mind csak ideiglenes. Tagadhatlanul igaza van, ha azt mondja, hogy az a mostani fél- vagy negyed alkotmányosság jobb, mint semmi alkotmányosság, de ez csak addig elfogadható, amíg ezen duodez-alkotmányosság a teljes alkotmányosságnak útjában nem áll. De ha a birodalom keleti fele országgyűléseinek egybehivatása által kísérlet akar tétetni a teljes alkotmányosság helyreállítására, s ha e tekintetben a birodalmi tanácsnak — miként mondjuk — amúgy is csak surrogatum értékével bíró véghossz nélnélküli budget-vitái képezik az akadályt, valóban örvendetes volna, ha mód találtatnék e tárgyalás gyorsítására. Elismerésre méltó mindaz, amit a követek a birodalom financiális helyzetének javítására tesznek, hanem van e tekintetben oly eszköz, mely minden egyébnél hatályosabb, melynek alkalmazása nem áll azonban a reichsrath kezében, s amely körül legfeljebb azt a negatív érdemet szerezheti magának, hogy alkalmazását legalább nem késlelteti, s ez — Magyarország kibékítése! Ha ez sikerülne, az osztrák állam pénzügyi helyzete és hitele huszonnégy óra múlva olyan lesz, amilyenné a pénzügyi bizottmány ugyanannyi hónapon át folytatott tanácskozásai és törlései sem bírnák tenni. Bécsi dolgok. .. . . A reichsrath képviselőházában a dolgok csakugyan nagyon zavarodnak,mint a postán végre megérkezett közelebbi két napilapok jelentéseiből látjuk. Mind a képviselőház, mind annak pénzügyi bizottsága ülést tartott 23-kan, s mindkettőben az 1866 ki budget tárgyalása körül folyt a vita. Előbb ismertetjük a pénzügyi bizottság ülését, mint amelyen a minisztérium a a képviselők közt fennforgó meghasonlás tárgya jobban kitűnt. Ebben Schmerling államminiszternek egy oda czélzó leirata olvastatott fel, hogy a bizottság az 1866-iki budgetből való levonások folytatását, s atalán eddigi eljárását felfüggeszsze; mert erre megy ki azon fenyegetés, hogy a minisztérium mindaddig meg nem jelen a bizottság üléseiben, míg az újabb gr. Vrvnts- féle indítvány felett nem határoz. Itt következik a bizottság üléséről szóló egy rövid jelentés. A pénzügyi bizottmány 23 ki ülésében az elnök K. Pratobevera az államminisztertől hozzá érkezett következő iratot olvasott fel: „A birodalmi tanács követektháza mai ülésében, azon nyilatkozatra támaszkodva, melyeket a pénzügyminiszter úr az 1866-diki államköltségvetés előterjesztésénél a cs. kormány nevében tett, elhatározta, a bizottmányt felszóllítni, miszerint a háznak jelentést tegyen arról, várjon és mily mértékben, terjedelmes megtakarítások eszközlése végett, az 1865- és 1866-diki költségvetés számtételeinek megállapítása kivételesen egy, az eddigitől eltérő alakban, a kormánynyal létrehozandó egyesség alapján tárgyaltassék-e ? „E határozat horderejéből, mely az 1865-ki államköltségvetés tárgyalására nézve is az eddig szokott és követettől különböző módot vonhat maga után, feltehető, hogy a pénzügyi bizottmány az utóbbi költségvetés részletes tárgyalásait mindaddig felfüggesztené, míg a követek háza a felett határozatot hozana, hogy az államköltségvetés megállapításánál eddig követett eljárás megtartassák, illetőleg folytattassék-e, vagy más különböző eljárás lépjen helyébe ? „Ha azonban,minden gyanítás ellenére, a pénzügyi bizottmány nem járulna e nézethez, hanem elhatározná folytatni az 1865 diki államköltségvetés részletes tárgyalását, nem véve tekintetbe a mai határozatot, akkor a császári kormány nevében azon nyilatkozatot kell tennem, hogy a miniszterek és többi kormányképviselők mindaddig nem vehetnek és nem fognak részt venni e részletes tárgyalásba mig a követek háza el nem határozza, hogy jövőre nézve az 1865-diki államköltségvetés tárgyalása mily módon történjék." A bizottmány tagjainak többsége ez irat által nagyon meg lön lepetve. Herbst és Tasebek most gr. Vrintshez fordulnak, és sürgetőleg kérdik, hogy tulajdonkép mi czélt akart elérni indítványa által, s hogyan képzeli magának a tervezett egyességet? Kérik az indítványt tevő grófot, szíveskedjék szabatos, világos feleletet adni, mi módon szándékozik magát viselni, ha a minisztérium által szándékolt letörlések nagyon is eltérők volnának a bizottmány letörléseitől ?Gr. Vrints e kérdésre még határozottan nem felelhet. A kormánynyali egyességet a budget szabályozásánál különben elérhetőnek reményű, óhajtja tehát a miniszterek meghívását e tárgyalásokra, s főleg azon kérdést akarja hozzájuk intéztetni, mily magasra megy a kormány által teendő letörlés. Grocholski az elnökre akarja bízni, várjon tárgyalás alá vegyék-e az államminiszter leiratát, vagy egyszerűen félretéve, a napirendre térjenek át; véleménye szerint azonban a Vrintsféle indítvány volna most először is tárgyalandó, hogy arról a háznak jelentést lehessen tenni. A követek háza még semmi esetre sem fogadta el ez indítványt. Ha a Vrints-féle indítvány más bizottmányhoz küldetett volna, a pénzügyi bizottmány nehezen függesztette volna fel tárgyalásait. Egyébként kívánatos volna, hogy a bizottmány elnöke felkérje a ház elnökségét egy teljes ülés kitűzéséért, melyben a minisztérium eleirata felolvastassék. Dr. Teusch ismétli azon indítványt, hogy a minisztérium hlvassák meg, miszerint, a bizottmányával egyetértőig, a Vrints-féle indítvány alapján egyesség hozathassák létre. — Giskra ellenben napirendre akar térni, s az államminiszter levelét holnapra indítványozza napirendre kifüzetni. Brinz Giskra mellett szól, s a minisztérium jegyzékében ritka fokát látja a méltánytalanságnak. Schindler még ingerültebb hangon szól. E parlamenti eljárást hallatlannak nevezi, s a zászlón, melyet a kormány lenget, nem a béke fehér színét látja, hanem egészen más szint. Hopfen a ház által ma hozott határozatnak azon értelmet tulajdonítja, hogy a pénzügyi bizottmánynak nem kell előbb a forma kérdése felett jelentést tenni, hanem mindjárt az ügy érdemleges tárgyalásába bocsátkozni. A zaj mindinkább növekszik, s gr. Hartig indítványozza a mai ülés bezárását, s holnapra óhajtja kitüzetni napirendre a Vrints féle indítvány tárgyalását. Az elnök, K. Pratobevera, kijelenti, hogy ha a bizottmány nem tesz ellenvetést, ő elnöki jogát használni akarja, s a napirendből kitörli „az államtanács“ tárgyalását, s a holnapi napirendre a Vrints-féle indítványt tűzi ki. Ezután az elnök azon kérdést intézi a bizottmányhoz, vájjon a miniszterek a holnapi ülésbe meghivassanak e ? Gr. Vrvnts azt kívánja, hogy meghívassának, Herbst ellene szól; a vita hevessé vált, s csak a szavazás vetett véget neki. A majoritás a miniszterek meghívása mellett nyilatkozott. Szavazás után az elnök felkéri gr. Vrintset, hogy formulázza tehát a kérdéseket, melyeket holnap a miniszterek elé fognak tenni. Gróf Vrints azonban még most egyebet nem válaszolhat, csak azt, hogy mindenekelőtt azt tartá megkérdezendőnek, mennyire megy a minisztérium által szándékolt letörlés ? Erre ugyanazon majoritás, mely előbb a miniszterek meghívását határozta el, elhatározza, hogy a holnapi ülésre a miniszterek ne hivassanak meg, s hogy a holnapi ülésben formuláztassanak a minisztériumhoz intézendő kérdések. A képviselőház 23-iki ülésében, mely megelőzte a pénzügyi bizottságét, gr. Vrints indítványa elfogadtatott volt, s a pénzügyi bizottsághoz utasittatott. Az elfogadás nagy többséggel történt, s kormánylapok nem mulasztják el ebben a kormány győzelmét látni — Mielőtt azonban a Vrints-féle indítvány szőnyegre került volna, a ház elé vitetett a pénzügyi bizottság eddigi működése, s épen a bizottság elnöke, Pratobevera utján, kinek nagy tetszéssel fogadott beszédére Schmerling miniszter válaszolt. — Pratobevera beszéde annyival nagyobb hatást tett, mivel ő minisztertársa volt, s személyes barátja az államminiszternek. A vita folyama nagyjából itt következik: Dr. Berger képviselő (ki nem tagja a pénzügyi bizottságnak) a ma első olvasásra kerülendő dr. Vrvnts félendítvány tárgyában a pénzügyi bizottság elnökéhez (Pratobeverához) maga és néhány elvtársa nevében ezen kérdéseket intézi: mennyire haladt már az 1865 iki budget feletti előleges tanácskozás ? — Való e, hogy ugyanazon budgetre nézve a bizottság a kormánynyal alkudozást kezdett és ezt folytatja-e? Vagy ha nem folytatja, mi okból hagyta félben vagy kellett félbenhagyni? Végre: mikor lesz a pénzügyi bizottság abban a helyzetben, hogy az 1865-iki államköltségvetésről jelentését a ház elé terjeszsze? Pratobevera képviselő felel a kérdésekre, nem a pénzügyi bizottság védelméért, hanem a valóságról akar tanúságot tenni a ház előtt. Mert gyanúsítják a bizottságot, s különösen némely félhivatalosoknak tartott közönyök. A bizottság nem négy hónapja, hanem csak 1. évi január 7-ke óta működik. 40 teljes számú ülést tartott, melyek gyakran több órát vettek igénybe, s a tagok nagy buzgalma és önfeláldozása iránti elismerését fejezi ki. „Tudva van — mond szónok — hogy nemsokára a tanácskozások elkezdése után gr. Vrints megtevő indítványát, melyre a bizottság elhatárza, hogy alkudozásba bocsátkozzék a kormánynyal. Folyt is az alkudozás, de, fájdalom, meghiúsult. A kiegyezés érdekében teltemez első kísérlet meghiúsultának oka az volt, hogy míg a pénzügyi bizottság egész nyíltsággal mondá ki abbeli szándékát, hogy a folyó költségekből származó, akkor 25 millióra felvetett deficitet elenyésztesse, a magas kormány a kiegyezést a bizottság abbeli készségétől függeszté fel, hogy először a bizottság engedje meg a revirement okát, s másodszor indítványozza a házban, hogy az 1866-os budget hasonló elvek szerint vétessék elő, és tárgyaltassék. Egyszersmind a bizottság több tagjának sürgető felszólítására is tartózkodott a m. kormány megmondani, minő összegig véli lehetségeseknek a levonásokat. A bizottság többsége nem volt képes magának megfejteni ezen eljárást, s úgy vélte, a szám megnevezésével nincs semmi veszély összekötve, midőn maga köté a levonások lehetségét a revirement megengedésének feltételéhez. Mivel ebben megegyezni nem lehetett, a pénzügyi bizottság határozata oda ment ki, hogy folytatja a budgettárgyalás szokott módját. Ez állhatatos kitartással történt. Némely részben egyes eseteknél megengedtetett a revirement is. „A kormány ezen határozat ellenére is egy tanácskozásban sem mutatott készséget a bizottság iránt azon levonások összegének megnevezésével, melyeket lehetőknek tart. Nem volt hát egyéb hátra, mint a kellemetlen úton tovább haladni, s az egyes kiadási tételekben a szükségesnek vélt levonást megtenni. A kormány ezen alkalmakkal gyakran talányos szívóssággal ragaszkodott a nem-törléshez. Míg a bizottság világosan szeme előtt álló czélja felé haladt, teljesen homályban volt a m. kormány tulajdonképi szándékaira nézve. Mert a bizottság nem tehette fel, hogy a törlések, melyek szükséges voltát a kormány is elismerő, más, és talán politikai térre átjátszott feltételektől függesztessenek fel. „Így ment a dolog a maga útján, az ülések tovább folytak, s annyira haladtunk, hogy a munka legnagyobb része már kész, s néhány hét alatt (közbeszólásokra szavait kijavítva) néhány nap alatt be lesz fejezve. A ház ítéletére bízzuk majd, mennyiben jártunk ki kívánsága szerint. De meg van a bizottságnak azon öntudata, hogy saját hibájából nem szenvedett haladékot az ügy, s hogy legalább becsületes és hazafias buzgalommal látott feladata megoldásához, s nem engedte magát át cselszövő párttörekvéseknek. (Tetszés balról.) „Bátran kimondom, folytatja szónok, abbeli meggyőződésemet, hogy a bizottságnak egy tagja sem volt, ki nagy becset ne helyezett volna a kormánynyal való kiegyezésre, s ennek nyomán a budget tárgyalás gyors befejezésére. Ha a magas kormány intenziói, melyek világosan eddig nem mutattattak ki, napfényre jönek, ha valóban közös czélra törekszünk, azt hiszem meg kell történnie a kiegyezésnek. De, mondhatnám a költővel, ez a „ha“ rendkívüli hatalom. Adja isten, hogy a mai indítvány s az a felett folytatandó tanácskozás felvilágosítsa az ügyet, s akkor jó lesz az eredmény.“ (Tetszés balról.) Schmerling államminiszter az előbb szólónak azon szavaira válaszol, melyben ez homályosaknak mondá a kormánynak a pénzügyi bizottság előtt tett nyilatkozatait. A kormány kinyilatkoztatá, hogy a lehetőségig, amennyire t. i. a levonások nem fogják gátolni az ügyvezetések rendes folyamát, maga is kész megtenni a levonásokat. De ily gazdálkodás nagyobb időszakra való számításokat kíván. Ha tehát a ház két évi szakra szavazná meg az egyes tételeket, s megengedné az egyes minisztériumoknak saját budgetjükben a revirement-et, tetemes levonások volnának eszközölhetők. Aztán a kormány nem is kötelező feltételként terjeszte ezt elő, hanem csak azt kívánta, hogy a bizottság tanácskozzék annak horderejéről. De a pénzügyi bizottságnak nem tetszett ezen tanácskozmányba bocsátkozni. A kormány tudta, hogy a bizottság e részben végleges határozatot nem hozhat, mert a dolog magában foglalá az 1866-iki budgetet is, mely még nem volt a ház előterjesztve, s melynek tárgyalására a bizottság nem érze magát felhatalmazva. Azért nem is határozásra, csak tárgyalásra kérte fel a pénzügyi bizottságot. Utóbbi ezt azért utasíta vissza, mivel a kormány nem mondá meg, mennyit vél levonhatónak a kiadásokból. De a kormány megígérte a szám megnevezését is, azon esetre, ha a bizottság ama előfeltételek tárgyalásába bocsátkozik. Különben kijelenti a kormány részéről, hogy nem kevésbé óhajtja a kiegyenlítést, mint a pénzügyi bizottság nevében szólott bizottsági elnök. (Tetszés a centrumban) Erre gróf Vrints indokolja indítványát. Épen az általa a pénzügyi bizottságban korábban tett indítvány sorsára utal, melyet Pratobevera előadott. Az 1866 iki budget közelebb történt előterjesztése alkalmával a kormány által tett nyilatkozat vezette őt arra, hogy a pillanatot alkalmasnak tartsa, hogy a ház elé terjeszsze azon indítványát, mely a pénzügyi bizottságban visszautasíttatott. Indítványának formaszerű tárgyalása kedvéért óhajtja, hogy az a pénzügyi bizottsághoz tétessék át. Csak annyit tesz hozzá, hogy mostani indítványa csak következetes kifolyása a pénzügyi bizottságban tett korábbinak, s egyedüli czélja: a kiegyezés az ügyvitel megkönnyítése érdekében. Mert csak a kormánynyal való kiegyezés útján lehet elérni a feliratban kitűzött czélt. (Szavazásra kerülvén, Vrvnts tudvalevő indítványa elfogadtatott s a pénzügyi bizottsághoz tétetett át.) — Giskra kimerítő jelentése a szárazi hadsereg 1865-iki budgetjéről elkészült. Az uj „Pr.“ terjedelmes kivonatot közöl belőle, melyből néhány fontosabb pontot átveszünk, — előre bocsátván , hogy a rendes és rendkívüli kiadásokból összesen 19,180,000 forintot ajánl levonatni. A cs. k. hadsereg 1865-ben 416,321 személyből áll (kik közt 36,387 hópénzt hozó tisztviselő, bele tudván a 15,784 tisztet, 276,612 harezra képes altiszt és közlegény, 16,818 tisztszolga, 49,201 ügyvitéz, 11,867 nyugdíjas, és 4091 katonai növendék, 60,741 lóval és 2192 más állattal). Ennek rendes költségét a kormány 91,374,372 forintra teszi, rendkívüli költségét 14,393,400 ftra , összesen 105,767,772 ftra. A hadsereg saját bevételei 9,066,277 ftra vannak téve, minélfogva az állampénztárból 96,801,545 ft kívántatik. Előadó összehasonlítván ezt a tavalyi kimutatással, úgy találja, hogy a létszám 1345 emberrel és 30 növendékkel keresbedett; az állatok száma szaporodott 1525 lóval 63 500 csikóval. Kevesebb kívántatik az állampénztárból 270,000 fttal;a saját bevételek szaporodtak 433,773. fttal. Csak a fentebbiekből is jelentést tevő úgy találja, hogy a kormány a hadsereg budgetének elkészítésében kevés figyelemmel volt az állam pénzügyeinek helyzetére, s a gazdálkodásra való törekvést illető ígéretét kevéssé bizonyító tettel is. Mert a 105 milliót meghaladó öszszes kiadással szemben mi nyomatéka van a költségek 270.000 ittal való apasztásának ? Átmegy a jelentés az egyes tételekre. A természetben levő szükségletek árszabásában úgy találja, hogy a kormány nem vette számba azt, hogy az idén alacsonyabb a termények ára , mint tavaly. Mert 1865 re ezen czim alatt 20,869,909 ft van számítva, azaz 902,977 forinttal több , mint 1864-ben, holott valamivel kisebb a létszám s az állatok száma is. A kormány a tavalyihoz képesti árkülönbségből származó egész összeget 185,000 ftra teszi 20,869,909 összes kiadás mellett, azaz 45 percentnyire, míg az árak a tavalyiakhoz képest 30 percentnyit, sőt többet csökkentek. Az igazgatás is igen költséges. A magas díjt húzó tisztviselők apasztása az idén sem történt meg, továbbá a felsőbb tisztek száma, ide véve a számfelettieket is, 1 tábornagygyal, 1 altábornagygyal, 29 föhadnagygyal és 43 hadnagygyal több, mint 1864-ben és a létszám ordinariuma 3 ezredessel, 107 századossal, 90 föhadnagygyal , 171 alhadnagygyal szaporittatott. A tiszt szolgák számát 62- tel növelték. A gyalogsági ezredi zenekaroknál több van az idén 80 őrvezetővel, 2080 közlegénynyel, mint akár a tavalyi, akár az azelőtti budgetben, a vadászi zenekaroknál 678 közemberrel szaporon