Pesti Napló, 1865. március (16. évfolyam, 4061–4086. szám)
1865-03-31 / 4086. szám
74-4086 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. száza. 1. emelet.a liP szellemi részét illető mindég közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Péntek, mart. 31.1865. 16. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PISTI FAPSO Előfizetési feltételek: ' » J ! Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. o. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj kfilün 30 uj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ ápril.júniusi évnegyedes folyamára. IS I : A r.-I SSU A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Bécsi dolgok. Arcichsrath képviselőházának mart. 28-ki üléséből közöltük a legérdekesebbet, Schmerling miniszter azon beszédeinek egyikét, melyben ez államférfi a legélesebben kiemeli saját maga ismeretes jellemvonásait. Közöljük most a 28 ki tanácskozás egész menetét, amennyiben minket érdekelhet. Beszéltek ezen illésben Waidele, K. Ingram, Baritiu, Skene, Teutsch, Kuranda, Riese-Stalbirg, Plener pénzügyminiszter, Schmerling, Taschek és Schindler. Waidele a pénzügyi bizottság budget-javaslata ellen szól, mind oly nézetekből, melyeket Herbst beszéde már az azelőtti ülésben teljesen megcáfolt. Azonban szónok is oly szempontból indul ki, mely nem egészen a minisztériumé t. i. sürgeti az olcsóbb beligazgatást és igazságszolgáltatást. Ingram a bizottsági indítvány mellett szól. A minisztérium megnevezi az összeget, melyet levonni kész a kiadásokból, s kijelenté, hogy többet levonnia lehetetlen, de nem mutatá ki részletesen, és nem indokolá állítását. Azt kívánja a minisztérium, hogy higgjünk neki. Azonban a mi hitünk meg van ingatva. A levonások lehetetlenségét állítá a minisztérium múlt években is, holott ugyanazon viszonyok voltak, mint az idén. Most, a pénzügyi bizottság sürgetésére levont 20 milliót, melyet a múlt években is levonhatott volna, midőn pedig ezt lehetlennek állitá. (Helyeslés.) Ha a képviselőházat szemrehányás illeti, ezt azért érdemli meg, miért volt ezelőtt bizalma. Szónok óhajtja a számra nézve a kiegyezést, de nem hiszi, kivált a hadügyi budgetre nézve, melyben a ház a minisztériummal merőben különböző szempontból indul ki. A minisztérium a hadsereg harczraképességének elvéből indul ki, a ház pedig a hadsereg fenntartásának lehetőségét tartja szem előtt. Ez a két szempont nagyon messze esik egymástól. Két rész közt kell választani: a hadsereg kisebb harczi képessége s az ország anyagi erejének kimerítése közt. Gondolkodás nélkül is a kisebbik részat, az előbbit kell választanunk. Mert ha kifogyunk a pénzből vége a harczi képességnek is. (Helyeslés balról.) Kitartó hadfolytatásra rendezett financzia kell. A jó politika különben is kipótolhatja a hadsereg harczi képességében valós veszteséget. Az eddigi politika szánalomra méltó volt. A békét óhajtja a kormánynyal, de hiában köttetnék meg az a pénzügyi téren, mikor annyi másban vannak panaszaink. Felemlíti szónok a választók iránti felelősséget. Ha a nép azt látja, hogy a képviselők nagy adókat, kölcsönöket szavaznak meg, s a fontos életkérdéseket, minő az alkotmány kérdése, meg nem oldják, azt mondhatja a nép : maradjatok inkább itthon, hadd szedje ki maga a minisztérium a parázsból a gesztenyét. (Nagy nevetés.) A kormánytól utóbbi időkben oly állításokat hallánk, melyek az alkotmányt alapjában támadják meg. Szónok áttér a minisztérium azon állítólagos nyilatkozatára, mely szerint lelép, ha az általa ajánlottnál nagyobb összeg levonását szavazza meg a ház. Komoly fenyegetés, mindenesetre , de mégsem gondolnám nagyon hitelesnek. (Nevetés) Oly minisztérium, mely a felirati vitában nyilatkozott többség elől vissza nem vonult, nem oly könnyen mond le a ház egy új határozata miatt. A ház nem akarja provokálni e lemondást, mert lehet remény, hogy a kormány jobb útra tér. De ha bekövetkeznék az esemény, megmarad az uralkodó bölcseségében való vigasztalás és remény; azon uralkodóéban, ki az alkotmányt alapítá, és tudja, hogy nem személyekről, hanem rendszerekről van szó. (Bravo.) Szónok hiszi, hogy a házat meg nem ingatja kötelességében az, hogy a kormány maga ajánlkozott tetemes levonásokra, hanem komolyan fog a bizottság költségvetésének tárgyalásához. (Nagy helyeslések balról.) Baritiu (erdélyi) képviselő szintén a bizottság javaslata mellett szól. A mi régi erdélyi alkotmányunk értelmében a képviselők utasítást kaptak; az új alkotmány értelmében utasítás nem adatik. Mielőtt a reidsratba jöttünk volna, azt mondá a kormány, az adóreform, az erdélyi vasút és a fejadó leszállítása dolgában csak úgy lehet határozni, ha mi a reichsrathba lépünk. Ezen pressio következtében azt határozá az erdélyi országgyűlés, hogy bennünket csupán „ad hoc“ (azaz ezen különös tárgyakra) küld a reichsrathb a . t. i., hogy a reichsrathot azon helyzetbe tegyük, hogy elővehesse az adóreform kérdését, lehetővé tegye az erdélyi vasút építését, és hathatson a fejadó megszüntetésére. Szónok se egyik, se másik párthoz nem tartozik, csak józan értelme és lelkiismerete szerint ítél.• Szónok két kézzel fogadja el a pénzügyi bizottság által kimondott elvet, hogy a kiadásokat a bevételekhez kell szabni. Ami pedig a további meggazdálkodásokat illeti, oka-e Erdély annak, hogy Lombardiában 120—145 ezer ember tartazik hadilábon, holott hazámban ennek tizedrésze is elég ? Szónok javasolná azt az indítványt, hogy a lombardiai hadsereg felényire szállíttassák le. Ami a magyar kérdést illeti, 1861-ben valamelyik párt, itt Bécsben, a jogeljátszás elvét kiálta ki ; ezt az elvet néhány legbefolyásosabb lap a legmakacsabbul védte, ezáltal Magyarországon a kedélyek a legnagyobb mértékben el lőnek keserítve, s ez folyt be leginkább arra, hogy a magyar országgyűlésnek eredménye nem volt. Hol gazdálkodjék Erdély ? Otthon ? Hiszen mindent kiadott kezéből nincs meg többé az a szép joga, hogy adót szavazzon meg. Erdélyben 2690 a hivatalnokok száma, Alsó-Ausztriában 4334, Csehországban 6220. Ha valaki ezt sokalja, magam is vele tartok. Midőn szónok Bécsbe érkezett, sok volt a panasz a pénzügyek rosz állapotáról, a kormány lassú haladásáról; azt mondák neki : ez a nagy német, amaz a nagy osztrák, ez az autonomista, foederalista, centralista, democrata, s még nem tudom micsoda párt. (Nevetés.) Lelkemre, már nem tudom, van-e a házban ma bármely világosan megkülönböztethető párt. Nem látott ő egy politikai clubot is — nem programmal. Hogyan csatlakozhatott volna valamely párthoz ? Annyival kevésbé, mivel, mint ismétli, az erdélyiek csak „ad hoc“ jelelentek meg. Állandó itt maradásunk, úgymond, valószínűen a korona azon ígéretétől fog függeni, hogy miután a mi erdélyi alkotmányunk létrejön, miután azt a romoktól megtisztítva újra felépítjük, egy legfelsőbb diploma fog kiadatni Leopold diplomája helyett, hogy később is részt vehessünk a reichsrath üléseiben. Skene rászallja a kormány eljárását mind pénzügyi, mind politikai téren, s szomorúnak festi a közgazdasági állapotokat. Oda jutunk, hol az a közmondás áll: „Ahol nincs, ott a császár is hiába keres.“ Teutsch (erdélyi képviselő) azt kívánja, hogy Baritiu nyilatkozata ne vétessék az erdélyiek, hanem csak személyes nyilatkozatának. Óvást tesz az ellen, mintha az erdélyiek csak fiscális okokból mentek volna a reichsrathba. Kuranda képviselő kötelességének tartja a pénzügyi bizottság érdemeit teljes világításba helyezni. Megérdemlő a ház és a nép köszönetét. Bármekkora legyen a levonandó összeg, a nép elmondhatja, hogy 20 milliónyi meggazdálkodást köszönhet neki az 1865-ik évben. A kiadási összeg leszállítását illetőleg a pénzügyi bizottság és a minisztérium felfogása közötti különbség abban áll, hogy a pénzügyi bizottság a gazdálkodást rögtön életbe akarja léptetni, míg a kormány ezt csak egy részben engedi meg, s a másik részt boldogabb időkre akarja halasztani. Herbst képviselő kimutatá pénzügyi szempontból ezen felfogás helytelenségét, én politikai szempontból akarom azt kimutatni. Az alapgondolat, melyből a minisztérium levonásaiban kiindul, az, hogy a mostani állapot csak provisorius. Márpedig minden politikai műnek, melyet elő akarunk állítni és fenntartartani, fő feltétele, hogy az ember higgyen benne, ismerje és meg legyen róla győződve. Szónok néhány példával világosítja ezt a történetből. Állam még nem volt nagyobb pénzügyi és politikai zavarban, mint Francziaország 1792-től 1800-ig. Az ország el volt árasztva papírral, a közvetett bevételek elenyésztek volt, az egyenes adókra nem volt található adószedő. A kiadás 700 millió, a bevétel csak 300 millió frank volt. Ezen ínségben találta Francziaországot a consulság, de egy jól választott minisztérium és minden erő összeszedése által sikerült hat hó alatt, ha nem is virágzó financziát teremteni , de legalább rendezni. Cambacérés-t állíták azon igazgatási ág élére, melyet nálunk jelenleg dr. Heine excia foglal el. Ez igazságügyminiszter volt, ki hat hó lefolyta alatt a code civilt kidolgozta, mely a franczia bölcseség máig fennmaradt emlékköve. (Tetszés.) Goudin, a pénzügyminiszter, a pénzügyet szintén csaknem ugyanennyi idő alatt hozta rendbe. — Üssék fel, uraim, amaz időszak könyveit, Lacretelle, Audiffret és mások műveit, s látni fogják, mily segédforrásokat talált e pénzügyminiszter Francziaország teljesen megbomlott pénzügyviszonyainak helyreállítására Azt fogják tán felelni: A hasonlatok sántikálnak, s név szerint oly állapot, mely egy távoli országban évszázadok előtt létezett, nem vehető fel hasonlítási alapul. Saját történetünkbe tekintek tehát vissza. Midőn 1849-ben a mart 4-iki pátens megjelent, azon férfiak, kik keresztülvitelébe fogtak, hittek abban : egy évig legalább a szerencsétlen, elhunyt Stadion gróf ebbeli hite rendithetlenül erős volt. Ha meggondoljuk, mi történt ez egy év alatt, s összevetjük azzal, mi alkotmányos életünk négy éves tartama folytán nem történt, látni fogjuk, mi a különbség oly minisztérium között, mely feladata bán bizik, s a között, mely mindent a később jobb időkre halaszt. (Tetszés.) A törvénykezés szervezés, mely akkor létesült, még ma is kívánatos, a politikai intézmények pedig jelenleg is alapul szolgálnak arra nézve, amit számunkra készítenek, de ami soha el nem készül. Az akkori kereskedelmi miniszter rövid idő alatt a távirdát behozta Ausztriába , a postaügyet rendezte , a vámegylet alapját Németországgal akkori politikánk szellemében foganatosítani törekvők, szóval, minden mozzanat arra mutatott, hogy Ausztriában új élet friss pezsgése köszöntött be. Most keblünk szorul, jóllehet bizonyítványaink vannak arra nézve, hogy az államminiszter nem képes oly transactióra, mint azon miniszter, ki az alkotmányos térről magát leszoritni engedé, s az absolutismusnak ép oly készköteles szolgálat lett, amenynyire el volt merülve 1 */a év előtt alkotmányossági gondolataiba. Meg vagyunk győződve, hogy ilyesmire az államminiszter úr nem képes. De fájdalommal látjuk, hogy erélyét és határozott szembeszállását azon áradat ellenében,mely akkorában is zavarólag hatott, csak későn akarja érvényesíteni; szemünk előtt oly dolgok fejlődnek ki, hogy csodálkozva kérdezzük, miként nézheti el a miniszter és államférfiu, ki az alkotmányt teremtő, azok keresztülvitelét; végre egyik ámulatból a másikba esünk,midőn a felirati vita alkalmával az államminiszter a 13. §-t magyarázta. Ez oly ajándék, melylyel csak az idén leptek meg bennünket. Ez az, a mi jelenleg szót emelni készt. — A mai nap a Schmerlingminiszteriumnak nem válik becsületére; ma foglalták le Bécs legolvasottabb lapját közigazgatási bíráskodás utján, s tiltották be három hóra. (Halljuk, halljuk. Mozgás.) — A Sekmerlingminisztérium alatt ily eljárást lehetetlennek tartottam.(Kiáltások: nagyon jól.)Mi a sajtótörvényt azon jóhiszemben hoztuk, hogy nem fognak oly dolgokat belémesterkedni, melyek eszünk ágában sem voltak. Mi a sajtótörvényt oly függelék árán szereztük meg, melynek a félház ellene szavazott. De most a sajtótörvény szellemét kéz alatt elescamotírozzák. Ez hát a Schmerlingminisztérium, ez az államminiszter, kihez mi kezdetben úgy ragaszkodtunk volt, s aki ma méltán csodálkozik, hogy zászlaját elhagytuk? Mint a sajtó képviselője, kötelezve éreztem magamat ezeket ma a házban elmondani. Riese-Stallburg kijelenti, hogy ő a minisztériumnak barátja, én mindig a kormánynyal mentem, ameddig mennem lehetett; sajnálom, hogy most nem mehetek egy utón vele, reményem azonban, hogy eljön ismét az idő. A kormány nem pártolta az anyagi érdekeket úgy, mint kellett volna. Szaló aztán szemrehányásokat tesz mindegyik miniszternek : a közigazgatási minisztérium nagyon keveset tett a közbiztonság fenntartására, az igazságügyminisztérium a perrendtartás javítására, a pénzügyminiszter nem fordít figyelmet a megadóztatás magasságára. Szemrehányásokat tesz aztán a külügy-, kereskedelmi- és hadügy - minisztériumoknak, példákat hoz fel, hogy a hadsereg adminisztratiójánál mi történik, p. a Schleswigben harczoló csapatoknak nem volt csizmája, holott a hitelintézet oly nagy nyereséget tett zsebre a csizmaszállításoknál. „Én a lehető legnagyobb törlések mellett szavazok. “ Plener pénzügyminiszter a minisztérium ellen felhozott némely részletekre felel. Azon kérdésre, mily határig mehet a kormány a levonásokban, azt válaszolja : 29 millió levonását kívánja a bizottság. Ebből leszámítandó a 20 millió, melyet a kormány maga vont le, a fennmaradó 9 millió pedig épen annyi, amennyi a banknak fizetendő. Schmerling államminiszter mondá ezután azt a beszédet, melyet tegnap közlünk. Utólagosan utánpótoljuk a következendő , helyet, melyben a magyar kérdésről szólván, így folytatta a miniszter : Legújabb időben — úgymond — történt is valami a magyar kérdés megoldására, mert ime, megértük azt, hogy egy hajdani miniszter termel, ki legújabban is egy szellemdús könyvet írt az alkotmánykérdésről, megnyíltak e magas háznak egy másik befolyásos tagja előtt, és én nagyon fogok örülni, ha majd megtudjuk, miként hangzik az a programm, mely e coalitióból jött létre. (Érti a fentebbiek alatt gr. Széchent és Schindler urat). Ezután dr. T aschek tett megjegyzéseket Sartori korábbi beszédére. Schuder az államminiszter eélzására felel. Nem látja, mi jelentősége van, ha a ma nyugalomban levő államférfi salonjai megnyílnak neki. Eddig az államminiszter salonja is megnyittatott nekem, s mégis teljességgel nem tudtam befolyással lenni e excra politikájára. (Nevetés): D, Schindler, nem is találkozott rég óta a szóban levő államférfival. Ezzel az ülés befejezése inditványoztatik és megy határozatba. — A reichsrath képviselőháza 29-dikén kiválóan a külügyekkel foglalkozott, de minduntalan szóba jött a belpolitika is. Különösen érdekesek voltak azon helyek, melyekben az államminiszternek azelőtt való nap tartott beszédére válaszoltak. A nevezetesebb szónokok gr. Kinsky, Brinz, Giskra, Reckbauer, Berger, Schindler, Mühlfeld, így a reichsrath néhány kiválóbb ellenzéki szónoka. Pest, mart. 30.1865. A tiszai társulatok nagygyűlése is. A tisza-szabályozási felügyelő jelentése azzal végződik, hogy ha a társulatok az eddig kivívott sikert biztosítani óhajtják, azt leginkább az által érhetik el, ha minden erővel oda hatnak, hogy a megkezdett átvágások magukra ne hagyassanak, hanem azok képződése, ahol kívántatik, főleg a folyó derekán és alsó vonalain elősegítessék, a töltések erősítését pedig az által kívánja elérni a felügyelőség, hogy azok tövében, ahol lehet, 4—5 ölnyi széles országutak épüljenek, mi a töltésekre nézve oly veszélyes féregfúrásokat és átszivárgást is megakadályozza. Végre sürgeti a felügyelőség a gátrendszer életbeléptetését , és víz-törvények szerkesztését. Az 1860-ban tartott nagygyűlés egy bizottmányt nevezett ki a végre, hogy a társulatoknak a műtani vezetést és kivitelt, a társulati belszervezetet, a kormány részéről a felügyeletet és vezetést, a kivitelnél alkalmazandó erőket, a gázfenntartást és az adóviszonyok rendezését illetőleg kifejezett óhajtásait és kérelmeit valósítani törekedjék. Ezen bizottmány, miután 1860 óta csak most engedtetik meg először a nagygyűlés tartása, nem közölhette megbízóival eljárásainak eredményét, annál fogva a küldöttség nevében Lónyay Menyhért úr ez alkalommal jelenté, hogy a rájuk bízottakban eljárni a legnagyobb buzgósággal igyekeztek, de eredményre mai napig sem jutottak azon sajátságos körülmény miatt, hogy a kormány részéről a társulatok szervezésének megengedése oly feltételekhez volt kötve, melyeket teljesíteni nem lehet mindaddig, míg a szervezkedés meg sem történik. Amit, hogy mennyire nélkülözhetetlenné tettek már a viszonyok, mutatja azon stádium, melyre az állapotok összezavarodása ekkoráig jutott, s mely állapotokat jelentő, a gyűlés feszült figyelme közben, élénk és haszínekkel adott elő; mindeneknél fogva indítványozván, hogy egyenesen ő Felségéhez intéztessék ezen nagygyűlésből egy felterjesztés, melyben a létező viszonyok hű előállítása mellett keressék az alapszabályoknak megerősítése, egy királyi biztosnak kinevezése, s ekként ez országos fontosságú ügynek azon kerékvágásba visszahelyezése, melyből 18 év előtt kitéritve volt. A jelentésre báró Sennyey Pál ő excja szófiait fel először, sajnálattal nyilatkozván azon circulus vitiosusról, mely a társulatok és a kormány bécsi közegei közt azáltal állott elő,hogy azok azt mondták : teljesítsék előbb a társulatok, amit tőlök kivánnak, s akkor megadják a szervezetet; a társulatok pedig azt kérték : adják meg előbb a szervezetet, hogy teljesithessék, a mi kívántatik tőlök; s e mellett mind a két fél állhatatosan megmaradván, sem az egyik, sem a másik, szándékai felé elő nem haladhatott. Ő exc. azt hiszi, hogy az alapszabályok megerősítésére felhozandó argumentumok ezúttal is alig vezetnek czélhoz, annálfogva a kérelemben a fősulyt a kir. biztos kinevezésére kívánja fektettetni, aki talán majd képes lesz kieszközölni a szervezés megadását is. Gerve István úr általában mindazokat kívánja sürgettetni, melyek az 1860-ai felterjesztésben kivántattak, különösen pedig e közgyűlések megtarthatását emeli ki, arra kérvén az e részben kinevezendő bizottságot, hogyha ezt közelebbről kieszközölni nem sikerülne, e felől a külön társulatok gyűlésen kivül is, maguk mihez alkalmazása végett, értesittessenek. Mihez képest úgy a kir. biztos, mint az alapszabályok megerősítése és közgyűlés tarthatás iránt ő Felségének egy felterjesztést kézbesíteni gr. Károlyi György, gr. Desewffy Emil, b. Sennyey Pál és Lónyay Menyhért urak kérettek fel. Báró Sennyey Pál ő exc. indítvá- nyára a társulati pénzügyek rendezése, s különösen az iránt, hogy mikép lehetne • az eddigi adósságok törlesztését egy, minél olcsóbb hitel által eszközölni, terv- készítésre azon központi bizottmány lön felkérve, melyet az 1860 ki közgyűlés kinevezett. Az inségi pénzek tárgyában a bank által egyes társulatokhoz intézett sürgető követelések kerülvén szőnyegre, miután e részben gr. Károlyi Sándor, Tal-an Endre, Tóth István, Srányi János és Gorove István urak előadták volna, minő eljárás követtetett a bank által az illető társulatok irányában, s miként fenyegettettek azok elnökei katonai executióval azon esetre, ha a bank teljesíthetlen feltételeinek a kiszabott idő alatt eleget nem tesznek, határoztatott, hogy eziránt Tóth István, Gorove István és Szányi János urak egy külön folyamodást készítsenek, melyet a kir. helytartó ő excellentiájához egy, az elnökség által felkérendő küldöttség nyújtson be. A vizmentesitett területek 15 évi adómentessége tárgyában 1854. febr. 5-kén kiadott legf. rendelet, az alkalmazás terén mindeddig következmény nélkül maradván. Lónyay Menyhért úr elnöklete alatt Tóth István , Koós Károly és Fráter Sándor urak kérettek fel a már régebben kimondott elvek alapján egy folyamodást készíteni, melyben az adómentességnek az említett pátens értelmében életbeléptetése legf. helyen újólag sürgettessék. Végre egy gát-törvényjavaslat készítésére Lónyay Gábor ur elnöklete alatt, gr. Dessewffy Emil, b. SennyeyPál, 11 er rcli Károly és Lónyay Menyhért urak kérettek fel. SZATHMÁRI KÁROLY: Az orsz. m. gazdasági egyesület közgazdasági szakosztályának gyűlése (martius 6 -ikán.) A negyedfélóráig tartó ülést csupán két tárgy foglalta el- És bár e két tárgy jelenleg nemzetgazdaságunk legérdekesebb s legéletbevágóbb kérdését képezi, nem adott élénk vitára, tanulságos és mulattató eszmecserére alkalmat, mert épen mint viták és érett megfontolás eredménye volt a szakosztály elébe terjesztve. A hírlapi tudósító szerepe könnyű és hálás, midőn a tárgyat az alakulás stádiumában írja le, midőn az ellenkező nézetek és egymást felkeltő eszmék méhében csak alig felismerhető s még formátlan az anyag, de a mint a forma képződve s az anyag kifejlődve áll előttünk, és nincs terünk, hol egész terjedelmében felmutathassuk, habozva nyúlunk hozzá, mert érezzük, hogy egy egész bevégzett munkán a csonkítással méltatlanságot követünk el. Ily méltatlanságot követnék el én most, ha a mai szakosztályi ülésben Hollán Ernő és Csengery Antal által felolvasott két jelentés rövid kivonatát adva, ezt a felolvasott jelentések hűv és kimerítő képének mondanám, s nem figyelmeztetném az olvasót, hogy e tárgyak feletti ítéletét tartsa fel akkorra, midőn hírlapok útján vagy külön füzetben, egész terjedelmében lesz a két tárgy előtte. A két tárgy, melyet én nemzetgazdaságunk legérdekesebb s legéletbevágóbb kérdéseinek nevezek , közlekedési rendszerünk kifejlesztése, és hogy mikép lehetne a kis birtoknak hitelt nyitni. az első kérdésre a szakosztálynak egy bizottmánya Hollánnal, a másodikra a helytartóság felhívása folytán a gazdasági egylet, földhitelintézet és iparkamara küldötteiből alakult bizottmány Csengeryvel készítette el a feleletet. A Hollán által felolvasott terjedelmes jelentés, mely e szerény czím alá rejtőzött: „Az olcsó vasutak tárgyában kiküldött bizottmány jelentése,“ tulajdonképen nem az, hanem a közlekedésnek egy egész rendszere, melyben nem az olcsó vasutak tervét, költségvetését , mi módon eszközölhető felépítését, hanem a meglevő s még építendő fővonalak mellé a szükséges másod- és harmadrangú vonalak egész hálózatát terjeszti a bizottmány a szakosztály elé. A jelentést tevő elmondta mindjárt jelentése elején, hogy az olcsó vasutak Scótiában és Francziaországban, jelesen Elsaceban otthonosak, ott az egyesek vállalkozó szellemének, az összpontosított Francziaországban a kormány , segélyének, beavatkozásának köszönik tételeket. Az olcsó vasutak másodrangúak, ha két fővonalat kötnek össze, vagy valamely fővonaltól vízinthoz nyúlnak; a harmadrangú vonalak tisztán helyi érdekűek, s a helységek közti utak ugyszólra javított kiadásai. Felszámlálja jelentésttevő az elemeket, melyekből ily vasutak költségvetése áll; a pálya emelkedését, az indó- és őrházak távolságát, hidak, kavicsozás értékét, és arra az eredményre jut, hogy hazánkban egy másodrangú vaspálya mértföldenként 260 ezer forintba, a harmadrangú mértföldenként 185 ezer forintba kerülne. Ezután a skót vasutak olcsó igazgatására tesz figyelmetessé, mely onnan származik, hogy e vasutak építői helybeli gazdag kereskedők, birtokosok, gyámnokok, kik maguk viszik a vasút igazgatását, míg nálunk a kormány s a nagyobb vasuttársulatok segélyére vagyunk főleg utalva, minélfogva nálunk a kezelés se oly olcsó, se oly municipális nem lehet. Különösen a nagyobb vasuttársulatoktól várhatunk itt kéznyújtást, mert ezeknek van érdekében, hogy pályájuk forgalmát a szomszéd utak kiépítése által megtöbbszörözzék. Ezek aztán az építési anyagok olcsó szállítása, gépek olcsó kiállítása által mindjárt kezdetben biztosíthatnák az ify vállalat sikerét. Itt jelentést tevő bemutatta az egész tervezetet, a fővonalak közé helyezett másod és harmadrangú vonalak egész hálózatát, melynek részletes közlését az előadótól várván, itt csak fővonásaiban érintjük. E szerint az ország öt vasút-területre, mind megannyi négyszögre van osztva. Az első területet képezi a Bécs, Oderberg, Kassa, Pest közti négyszög, melyben másodrangú vonalak vizetnének a Vág és Rima völgyén, harmadrangúak Szobbról Gyarmathra, Szomolnokról Kassáira, s még más öt pont között. A második területet képezi Bécs, Pettau, Kanizsa, Buda közti négyszög — a sümegkeszthelyi és veszprémi harmadrangú vonalakkal. A harmadik terület a Pest, Miskolcz, N.-Várad, Szeged közti négyszög, a n.-várad-