Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)

1865-04-08 / 4093. szám

SIS CsI TARCZA. Regény. Irta _A_ .1 smj «.» **. Második kötet. XXVII. Vihar után egy napsugár. Az, ki a világ legelső közönségétől az érdem drága gyöngyeit aratta, kinek pályájára fejedelmek szórták a dicsőség koszorúit, s kit nem a sors szeszélye vagy a véletlen emelt a szellemi világ koronásai közé, hanem tehetség és tanulmány, az e két szerencsétlennel oly szívélyesen bánt, annyi kedvességgel társalga, mintha két vendége valami világnevezetesség volna; megtalálta szívükhöz a kulcsot, anélkül, hogy nagyon kereste volna, s őszinteségre bírta őket, anélkül, hogy szerénységöket sértené, vagy részéről zaklatná a dolgot, úgy önkényt, magából a társalgásból folyt az egész, mig azon vették magukat észre, hogy bizalmas társalgásban vannak. Bele jöttek, mert egyik szó a másikat adta, s a háziné fesztelensége feledteté, hogy nagyon is új ismerősök. A nagy művésznő gyengéden kitudta belőlük mit tudnak és mire képesek. Szerzett neki ez est legalább is annyi örömöt, mint a megszokott színpadi diadalok akármelyike. Ha néha megszakadt a társalgás, és tartós csend jön, oly édesen mosolygó, mert látta vendégeinek szemeit találkozni, s örvendett rajta, hogy azokban annyi szépet birt kiolvasni; aztán önelégültség szállta meg, hisz ismét jót jön. Semmiféle osztály annyira bőkezűen szükséget ,aránylag — nem enyhitő, mint a valódi művérek ; meglehet azért, mert szivök kiképezettebb, brandjaik magasztosabbak, lelkök fellengzőbb, de a legtöbb esetben boldogok, hajót tehetnek. Sokan azt hiszik, azért, mert könnyen szerzik a pénzt. Hát nem temérdek tanulmány és fáradság gyümölcseit élvezik-e? De nem önzőn, mert a nélkülözés kunyhóit felkeresik, hogy teli marokkal szórják az emberi tulajdon legnemesbikét, a jótétemény áldását, míg Rothschildek és Miresek, meg mások, kikhez vakon rohan be a szerencse, szükkebellel zárkóznak kincseik közé. A művészvilágnak sokat köszönhet az emberiség; a gazdagok élvet, a szegények segélyt, s a világ művelődést nyer tőlük; az ő szellemük áldás e földön. Nem szólok azokról a borbélylegényekről, kik, mihelyt egy két sikerült redőt tudnak arczukra vonalozni, s fejüket jól vállaik közé húzzák, fennhangon művészeknek kiabálják magukat, s a közönség tiszteletét követelik, ha mindjárt uzsoráskodással piszkolják is be pályájukat. A legnemesb növény közt is terem gaz, mely elég vakmerő a legkitűnőbb virágszárhoz kapaszkodni, hogy azon felkuszszon odáig, hol annak koronája diszlik ; de a virág azért virág, s a gaz gaz marad. Ha áll a lélekvándorlás, úgy a lángkeblű művész lelke még nem költözött soha, hanem tisztán, eredetileg égből jött, hogy ezután kezdje vándorlásait; ha pedig az ember halála után csakugyan szellemmé válik, lehetlen, hogy a tőzsér és művész lelke egyenlő öntetű legyen, hisz míg a tőzsér vagy uzsorás lelke egy arasznyira sem bír a földről emelkedni, addig a művészé egekig tör, ellesi a szentek vonásait, hangját, vagy beszédét, aztán az emberiség közé terjeszti, hogy e földön is legyen menyei fogalom. A kedves delnő, a művészet e fenséges aszszonya, babérai közé ma ismét oly gyöngyöt tűzött, melynek ragyogását nem csodálják ugyan mások, de értékét ő maga ismeri. Az idő már későre járt; Kamilla és Kázmér zavarral pillantanak össze, mit az élesszemű háziné eszre von. — Most, kedves vendégeim —■ kezdé — nem tartóztatom tovább önöket; tudom, sok mondani valójuk van egymásnak, tehát Isten önökkel. — Felkelt,s barátságosan nyújtá kezét Kamillának. A nő és férj elindulásra készültek. — Fogatom készen várja önöket. Kázmér a legnagyobb zavarral néhány mentegetődző szót rebegett, s kérdőleg tekinte nejére. Kamilla hasonló zavarral nézte férjét, szemeiből tisztán ki lehetett olvasni: értem, mi nyugtalanít, de én sem tudom hova? — Legyenek nyugodtak, kocsisom már utasítva van, s uj lakásukra viendi. Kő esett le mindkettő szivéről, s ajkaik hálába törtek ki. Elváltak. Midőn a díszes kocsi kényelmes párnái közt érezték magukat, Kázmér hévvel átölelé Kamillát, s felkiálta: — Valahára! —• Beszélj, beszélj, drága egyetlenem! — mond Kamilla, gyöngéd szeretettel simulva férje kebléhez — mert azt hiszem, az egész varázslat, vagy lázrohamaim megújultak, s mindez, mi néhány óra óta velem történik, folytatása hagymázos képzelődésimnek, csakhogy akkor rettenetes alakban üldöztek, és most.... ah ! most menyei érzést árasztanak keblembe. — Sokat szenvedtél, édes szerelmem ? — Igen, igen sokat, de szívesen feledem hangod hallattára. Oh beszélj, akkor tudom, hogy nem álom a mi körültem történt és történik, akkor nem rettegek a felébredéstől. — Oh édes angyalom, iszonyú napokat éltünk át. — Mit ? Napokat ? Éveket , egy egész életet ! Mióta nem láttuk egymást, én eltörődtem, s te megőszültél, pedig mindketten ifjak valánk. — Lelkem néhány óra alatt újra megifjadott, erőmet csodásan nem érzem, mert közeledben vagyok, mert lehelletednek melege érinti arczomat, szived dobbanása keblemet hevíti, mert ismét enyém vagy. — Oh Kázmérom! Lehetséges volt-e oly sokáig nélküled élnem? A mindenható kegyelme még is nagy, különben megőrültem volna. A hintó megállt egy ,hotel garnit előtt. A szobalegény ajtót nyita, s az emeletbe vezeté őket, hol egyszerű, de csinos két szobát jelölt ki számukra, s további parancsot várt. Kázmér elbocsátátt, s midőn nejével négy szemközt maradt, két kezével kezeit megragadó, sokáig és merőn nézett rá, mialatt könyei sűrűn omlottak. Kamilla sem tudott szólni, és könyei versenyt futottak Kázméréval. — Mennyi bút és szenvedést olvastam ki szemeidből — szakitá meg Kázmér a hallgatást. — Szegény teremtés! Én döntöttelek e szerencsétlenségbe. — Kázmér! Ne vétkezzél, vagy emlékeztetni akarsz rá, hogy mivé lettél miattam? Oh ne tedd azt, éreztem én e lépésed átkát, megsirattalak én szemrehányás nélkül is azon bánatért, mit szegény fejedre hoztam. — Az vagy te nekem, mi a tavasznak a nap, életre üditesz bennem mindent, mint az a természetben , és te hoznál rám bút ? Oh Kamilla! Hisz e pillanat, hogy ismét látlak, ölelhetlek, többet ér a föld minden más boldogságánál, s feledtetni tudná velem, ha ezekre téptek volna is........ Szenvedtem, mert sorsod lebegett előttem, mert ki valál taszítva ebbe a nagyvilágba, hol annyi az elvetemültség, mert tudtam, hogy támasz és segély nélkül bolyongasz, mert nem tudtam mi lesz belőled , mert sajnáltalak és féltettelek ; szenvedtem , mert határtalan szeretlek. — És én, Kázmérom!Én mit szenvedtem, hogy rajtad nem segíthetek ! Megzörgettem minden ajtót, hol munka mutatkozott, de nem volt áldás azon, amit tanultam, mert sehol sem akarok használni ; azután elhatároztam , hogy zilált lelkemmel énekelni fogok, tört szívvel játszani mások mulattatására, e kísérletnél összeroskadtam. — Aztán felfogott egy angyal, kinek jósága minket összehozott. Hogy többé senki és semmi el ne válaszszon — mond Kamilla, s karjait Kázmér vállára vetve, keblére simult, mig a bejárásra félénk szemeket vetett, mintha rettegne, hogy az ajtó megnyílik, s valami törvényszolga belép. Inkább együtt meghalunk. — Oh, az sokkal könnyebb lesz, mint elválasztva élni. ■ Élni fogunk, élni kell, de hogyan ? — Most már nem csinál annyi aggodalmat; lesz erőm, bátorságom — mond Kamilla — majd eléneklem, mit ölembe tesznek , aztán fellépek. — Nem, soha! — kiáltá tűzzel Kázmér. — De ez biztositná jövőnket. — És megmérgezné életünket. — Azt én nem tudtam. — Új meg új ármányokkal naponta szembeszállni ; alatomosság, gyáva rágalmak ellen küzdeni minduntalan, ez nem hozzád való. És én elviselhetném-e, hogy egész világ szeme láttára mást ölelj ; ajkaid mosolyát egy közönség pénzért élvezze; pénzért elátkozzanak, kétségbe essél és meghalj. . . pénzért sírj, pénzért szeress másD-----Nem, édes anyalom, te sokkal szendébb vagy, semmint színpadon boldogulj, és én nagyon kevéssé vagyok bölcs ahhoz, hogy színésznő férje legyek. — Most, hála Isten, itt vagy te, történjék minden akaratod és belátásod szerint. És, mint házasságuk első napjaiban, összeültek tervezgetni jövendőjük iránt; rózsaszínbe testék a nyomort, melynek eléje néztek, magasztosnak a fáradalmat, mely kenyérhez juttatja őket, s menyei élvezetnek, mely megenge- J*1 . H Ogy jót-roszat ezentúl együtt tűrjenek Lassanként átmentek a keserűből az édesbe, a kenyérkereset fárasztó munkája után szép reményekre,először a mi lehetséges, aztán a mi valószínű, végre légvárak emelésébe merültek* Ők, kik már a sanyarú tapasztaláson átestek nem józanultak ki annyira, hogy költöiség nélkül gondolkoznának az élet anyagi kérdéseiről. A pillanat örömet hozott, ki álmodoznék arról, hogy a komor fellegek visszatérhetnek ? És ha SALI* *'***" Perceiben a 1zik óra ,a másik után repült, ők azt sem vették észre, és van-e, vagy nappal ? Álomról rétt? Ti*’ Ök ébren álm°doztak. A gyertyák lakafP “J^iasan mosolygott be ab!takrk,?^,de ők még sem ébredtek fel ábránkérdéssel: * CSak mikor a szobalegény jött a Mit parancsolnak reggelire ? gulag ideUért 8°hajtottak’ 9 —• Semmit. (Folytatása következik,) vénynyel. Lustkandl,sejtve talán, hogy annak tartalma még sem oly határozott az ő elméletének, a reáluniónak támogatására, egy kis magyarázattal még néhány eszmét rak bele a törvény tartalmába, sgy a maga nézetéhez idomítván azt, végtelen következtetéseket von ki abból. — A „N. Presse“ e részben utánna megy. — És mi az eredmény? Egyszerűen az, hogy még akkor is, ha elismernénk, miszerint az idézett törvényczikknek valóságos tartalma realuniónak létezésére mutatna , nem sokat használna az Lustkandl politikai czélú elméletének. Mert oly realunióval, melynek valamely két század előtti törvényben van csak némi nyoma, hanem ezen nyoma következett két század alatt újabb törvények által mind inkább eltöröltetik, oly reálunió, mely fokonként nem hogy kifejlett és növekedett volna, sőt mindinkább gyengült s elenyészett, Lustkandlt alig fogná kielégíteni. Meglepő valóban, hogy Lustkandl és a „N. Presse“ épen azon korszakban keresik a Magyarország és Ausztria közötti real uniónak eredetét és alapját, midőn a közös Fejedelem fel akarta osztani gyermekei között az országokat, s így nemcsak a real uniót, hanem még a valóságos personal uniót is tettleg megsemmisíteni. A „N. Presse" egyik czikkében, épen ott, hol a „Pester Lloyd“ magyarázatát oly keményen és annyi keserűséggel megtámadja, közli az 1569-ik évi 38-ik czikket német fordításban, s egész határozottsággal utána veti, hogy a fordítás hűségéért ő személyesen kezeskedik. (Für die Treue der Uebersetzung bürgen wir persönlich.) Azonban e tiszteletreméltó személyes kezesség mellett is kénytelenek vagyunk kimondani , hogy a közlött német fordítás nem hit. Az N. Pressernek német fordításában a törvény bevezetése és 1-ső szakasza így áll : Auch haben die Stände darauf gedrungen, dass wei, es der Bevölkerung sehr lästig ist ihre Angelegenheiten und Bitten aus der Hofkanzlei an den Kriegsrath, und von da bisweilen an die Kammer hin und der schicken zu lassen. A törvény eredeti latin szövege pedig igy szól : „Institerunt quoque Status et Ordines, ut quia Regnicolis valde onerosum est, negotia et Supplicationes eorum ex Hungarico ad Bellicum Consilium et inde quandoque ad Cameras remitti.“ Nem tudjuk, a forditó, kinek művéért a „N. Presse“ személyesen kezeskedik, hol olvasta a törvényben e szavakat udvari kanczellária, Hofkanzlei, holott abban ez a szó sehol elő nem fordul. A törvény a magyar tanácsot említi, s a forditó e helyett Hofkanzlei nevezetet használ. A nevezetnek (Benennung) ezen elcserélése még akkor is hiba volna a fordításban, ha a kanczellária lett volna azon Hungaricum Consilium, melyről a törvény szól. Mert ha fordításban a nevezeteket (Benennungen) úgy kell megtartani, mint azok az eredeti szövegben vannak. — Ehhez járul még az is, hogy a fordításban az mondatik „von der Hofkanzlei,“ nem „von der ungarischen Hofkanzlei.“ Pedig már azon korban létezett az udvarnál a magyaron kívül más kanczellária is, például a Germanica. — És igy a törvény azon szavának „ex Hungarico consilio“ még értelme sincs a fordításban határozottan visszaadva. De miután a „Hungaricum Consilium“ az idézett törvénynek korában épen nem volt ugyanazon egy a magyar udvari kanczelláriával, miről a „N. Presse“ meggyőződhetik a magyar törvényekből, különösen az 1542-ik évi 30-ik czikknek és az 1552-ik évi 30 ik czikk 2-ik szakaszának tartalmából, az idézett 1569-iki törvény pedig világosan a magyar tanácsról (Ungarico Consilio) szól, kétségtelen, hogy a fordítás e részben lényegesen eltér az eredeti szövegtől. Másodizben is előfordul ugyan e hiba a német fordításban. Ugyanis az 1-ső szakasz végén azt mondja a német fordítás, „was die Gerechtigkeit die Rechte, und Freiheiten Ungarns betrifft in der Hofkanzlei, die Kammeralien in der Kammer, was aber die Kriegsgeschäfte betrifft, in dem Kriegsrathe stb.,“ az eredeti latin szöveg pedig így szól: „que justitiam jura libertatesque Regni concernunt, in Hungarico, quae Cameralia, in Camera, quae vere bellica negotia sunt in Bellico Consilio etc. “ A törvényben tehát ismét a magyar tanács, Hungaricum Consilium, a német fordításban pedig újra Hofkanzler említtetik. Ha figyelemmel olvasta volna a „N. Pressernek fordítója Lustkandl munkájának e tárgyról szóló részét a 108. lapon, láthatta volna, hogy Lustkandl, midőn a törvény 1-ső szakaszát taglalja, az Ungaricum Consilium helyett nem mond Hofkanzlei-t, — hanem azt mondja: „das wird seine Majestät im Ungarischen Consilium stb.“ Tehát e szavakat Lustkandl is hűebben fordította, mint a „N. Presse.“ Másik hiba a „N. Presse“ német fordításában az, hogy ama sorokban, melyeket fentebb kiirtunk, a törvény szavait, melyek az eredeti latin szöveg szerint igy szólanak: „et inde quandoque ad Cameras remitti“, — a forditó igy adja németül „und von da bisweilen an die Kammer.“ — Az eredeti szöveg tehát többes számban szól, s kamarákat említ, a német fordítás ellenben csak egyes számban, egy kamaráról szól. És ezen eltérés nem fontosság nélküli, mert az egyes számban említett kamara alatt mindenki csak egy kamarát, és pedig valószínűleg az udvari kamarát fogja érteni, s fel nem teszi, hogy más valamely kamarához, különösen a magyarhoz is küldettek vissza ügyek és folyamodások, az eredeti szöveg ellenben, minthogy többes számban kamarákat említ, nem zárja ki, sőt magában foglalja azon természetes értelmezést, hogy a haditanács a hozzá küldött magánügyeket és folyamodásokat nem mind és kizárólag a német kamarához küldötte, hanem egyiket a némethez, másikat a magyarhoz, amint tudniillik a folyamodás tárgya német vagy magyar ügyre vonatkozott. Íme, tehát egész határozottsággal mondhatjuk, hogy azon forditás, melynek hűségéért a „N. Presse“ személyesen kezeskedett, nem hű forditás, és pedig jelentékeny pontokban nem hü. A „N. Presse“-nek sok más kifakadásaira nem óhajtunk felelgetni. Csak egyet kívánunk mégis megemlíteni. Azt mondja a „N. Presse“ mártius 15-ei czikkében: „Die Taktik Herrn von Deák’s ist überhaupt den dynastischen Zusammenhang völlig ausser Acht zu lassen“ etc. Valóban meglepő, hogy midőn egy részről azt vetik Deáknak szemére, hogy a personalunión kívül más kapcsot nem akar elismerni; más részről a „N. Presse“ azzal vádolja, hogy a dynasticus összefüggést figyelembe sem veszi. Mi azt hittük eddig, hogy a personal-unio, melyet Deák fejteget, azon personal-unio, melynek tartóssága nemcsak a fejedelem személyéhez és életéhez van kötve, hanem maradékaira kiterjed, ugyanazonos a dynasticus összefüggéssel, s meg valánk győződve, hogy ezen senki nem kételkedik. És ime, találkozott még olyan publicista is, ki e kettőt egyenesen ellentétesnek tartja. Folytatása a Csengery Antal előterjesztése folytán, a M. Földhitelintézet, M. Orsz. Gazdasági Egyesület, s a pesti ipar- és kereskedelmi kamara küldötteinek tanácskozmányában elfogadott Népbank tervének : X. Idegen tőkék. 36. §. Amennyiben a saját tőkeképzés útján szerzett összegek a tagok hitelszükségletét nem fedezik , az egyesület által idegen tőkék kerestetnek, és pedig a pénzintézetektől, gyámoktól, árva- és közpénzeket kezelő hatóságoktól, magán tőkepénzesektől és alapítványokkal bíró testületektől, az egyesület cége alatt, az összes rendes tagok egyetemleges jótállása alapján kiállított kötelezvényre nagyobb összegek vétetnek fel; b) kisebb összegek, a hazai takarékpénztárainknál szokásos feltételek alatt, betéti könyvekre vagy lapokra bárkitől elfogadtatnak; c) egyesületi tagok szintén kölcsönözhetnek az egyesületnek kisebb nagyobb összegeket, akár kötvényre , akár takarékpénztári betételképen, ez összegekre nézve azonban külön betéti könyvet avagy lapot kapnak, s ugyanoly viszonyban állanak az egyesülethez, mint az a) és b) pontok alatt érintett idegenek, s a rendes tagi betéti tőkéiken felül kölcsön adott vagy betett összegektől csupán kamatot követelhetnek, és osztalékot nem. 37. §. Minő kamatlábra vétessenek fel az idegen tőkék, és fogadtassanak el a takarékpénztári betétesek, időről időre, a körülmények szerint, az igazgató bizottság határozza meg, s e határozatokról mindenkor indokolt jelentést ad a közelebbi közgyűlés elé. 38. §. Valamint a kötvény mellett felvett idegen tőkékért, úgy a takarékpénztári betétesekért is az egyesület nemcsak tartalékalapjával s a befizetett részvénytőkékkel, hanem a rendes tagok egész betéti tőkéinek háromszoros öszszege erejéig, e rendes tagok összes vagyonával jól áll. 39. §. A felvett idegen tőkék és takarékpénztári betétesek legfeljebb csak háromszor annyira mehetnek, mint az egyesület tartalékalapjában s a tagok részvénytőkéiben fekvő összes vagyona. Ha a takarékpénztári betételek ez arányt felülhaladnák, más idegen tőkék többé nem vétethetnek fel, s a takarékpénztári betételek feleslege a legközelebbi biztos alapon nyugvó hitelintézetbe tételnek által kamatozás végett. XI. Tartalékalap. 40. §. A kölcsönös jótállásból eredő kötelezettség nagyobb biztossága, s a kölcsönök visszafizetésénél előfordulható késedelemből eredhető zavarok elhárítása tekintetéből, tartalékalap alkottatik. 41. §. E tartalékalapba folynak : a) Az első üzletév egész tiszta jövedelme. Osztalékok a tagoknak csak a második üzletév végével adatnak. b) A belépti díjak, melyeket az első üzletév múltával felveendő egyesületi tagok egyszerre vagy havi részletekben azért fizetnek, mivel igényt szereznek a már fennlevő tartalékalaphoz. E belépti vagy felvételi díj mennyiségét a közgyűlés határozza megés A tiszta jövedelemnek a minden üzletév befejeztével tartandó közgyűlés által megállapítandó bizonyos része, melynek 100 százaléknál kevesebbnek lenni nem lehet. 42. §. A tartalékalap miként kezelése a kezelési utasításban határoztik meg. XII. Osztalék, 43. §. A mi az egyesületi kölcsönök után fizetett kamatokból és dijakból (provisiokból) az egyesület által felvett idegen tőkék kamatainak, az igazgatási költségeknek fedezése, és a tartalékalap számára közgyűlésileg elkülönített rész levonása után fennmarad, mint osztalék, leszámolási könyveikben, betéti tőkéik kiegészítéséig, javukra iratik azon egyesületi tagoknak, akik e betéti tőkéket még egészen be nem fizették; kifizettetik azon tagoknak, akik már teljesen befizették részvénytőkéiket. 44. §. A tagok osztalékai meghatározásánál csak a múlt év végén már befizetett forintok vétetnek tekintetbe, a krajczárok s a folyó évben tett befizetések mellőzésével. XIII. Az egyesület orgánumai. 45. §. Az egyesület ügyeit intézik : a) a közgyűlés; b) az igazgató bizottság; c) a tisztviselők, u. m. az elnök és alelnök, pénztárnok és ellenőr. a) Közgyűlés. 46. §. A közgyűlés félévenként rendesen egybehívandó. Szükség esetében, az igazgató bizottság határozata vagy 20 egyesületi tag írásban benyújtott kivonata folytán, rendkívülileg, többször is egybehivathatik. 47. §. Közgyűléseken legalább 30 egyesületi tag jelenléte szükséges. 48. §. A közgyűlés határnapja felől az egyesület tagjai mindenkor legalább egy héttel előre értesítendők. 49. §. A közgyűlés elnöke az egyesületi elnök vagy másodelnök. 50. §. A határozatok érvényességére a jelenlevő tagok általános szavazattöbbsége kívántatik. 51. § Választásoknál és személyt illető kérdésekben, közgyűléseken titkos szavazásnak van helye. 52. §. A közgyűlés tárgyai : a) az elnök és alelnök általános, s az igazgató bizottság tagjainak viszonylagos többséggel választása; b) igazgatósági jelentések az egyesület ügyviteléről ; c) az igazgató bizottság jelentése alapján, az évi költségvetés megállapítása, s a pénztárnok és ellenőr fizetésének és a tiszta nyereményből évenként a tartalékalapba teendő résznek meghatározása ; d) az igazgató bizottság elől, az alapszabályok értelmében, a bizottság vagy az illető egyesületi tagok által feljebbvitt tárgyak ; e) az alapszabályok magyarázata ; f) az alapszabályok bővítése vagy módosítása, mire nézve vagy az igazgató bizottság, vagy legalább öt egyesületi tag által írásban kell előterjesztetnie az indítványnak; g) az egyesület érdekében tett és öt tag által pártolt bármely más indítvány; h) Az igazgató bizottság által kidolgozandó kezelési szabályok végleges jóváhagyása; l) a kezelési díjak és késedelmi kamatok mennyiségének az igazgató bizottság véleménye alapján, megállapítása; k) az évi számadások előterjesztése, s annak folytán a számadás-vizsgáló küldöttség félévvel előre megválasztása; l) az egyesületi tagok kirekesztése. m) az egyesület feloszlása iránti határozás. b) Igazgató bizottság. 53. §. Az igazgató bizottság tagjai: az elnök, alelnök, pénztárnok, ellenőr és öt bizottsági tag, kiknek azonban számát a közgyűlés, a szükséghez képest, időközben is bármikor, hétre, sőt kilencre is felemelheti, s akik közül, ha lehet, legalább egynek a törvényekben jártas egyénnek kell lennie. 54. §. Az igazgató bizottság érintett tagjai, a pénztárnokot és ellenőrt kivéve, kik csak vétség, mulasztás vagy képességhiány következtében mozdíttathatnak el hivatalukból, egy évre választatnak, de mindannyiszor újra választhatók. 55. §: Az igazgató bizottság az egyesületnek felelős a szabályok pontos alkalmazásáért és megtartásáért, s az egyesület mindennemű ügyeinek lelkiismeretes kezeléséért. Ez okból eljárásáról időről időre jelentést tesz a közgyűlésnek. 56. §. Az igazgató bizottság hetenként egyszer, szükség esetén többször is ülést tart, melyre mindannyiszor, minden esetben, mindenik bizottsági tag meghívandó az elnök által. Azon tag helyett, aki a heti ülésekből több ízben elmarad, anélkül, hogy elmaradását az elnök előtt alaposan igazolná, joga van a bizottságnak új tag választását hozni javaslatba a legközelebbi közgyűlésen, szükség esetére addig is helyettesíthetvén valakit a rendes tagok közül. 57. §. Az időközben meghalt bizottsági tag helyét is a bizottság tölti be ideiglenesen, a legközelebbi közgyűlésig. 58. §. Az igazgató bizottság üléseiben előadó a pénztárnok és tollvivő az ellenőr, azonban mindketten szavazat nélkül. A határozatok érvényességére, a tisztviselőkön kívül, legalább három bizottsági tag jelenléte és általános szavazattöbbség kivántatik. Ha egyenlően állanak a szavazatok, a fennforgó kérdés mellőztetik, s eldöntése a közelebbi ülésre halasztatik. 59. §. Az igazgató bizottság határozatai ellen feljebb hivatkozhatni a közgyűlés elé. 60. §. Az igazgató bizottság az elnök eljárása ellen szintén a közgyűlésre hivatkozhatik, s az elnök azon intézkedése, mely ellen a bizottság többsége a közgyűlésre hivatkozik, ideiglenesen felfüggesztetik. 61. §. Az igazgató bizottság jogai közé tartozik : a) a rendes és rendkívüli gyűlések összehívása; b) a pénztárnok és ellenőr választása és elmozdítása, s ideiglenes akadályoztatásuk esetében helyettesítése; c) a pénztárnok és ellenőr fizetésének javaslatba hozása a közgyűlésen; d) új tagok felvétele ; e) a bizottsági tagok megürült helyeinek, a fentebbi 56. és 57. §§. értelmében, ideiglenes betöltése; f) az írásban benyújtott kölcsönkérvények tárgyalása ; g) idegen tőkék kölcsönös jótállás mellett felvétele ; h) a kölcsönösszeg maximumának és a kamatlábnak koronként meghatározása; i) a késedelmi kamatok és kezelési díjak (provisiok) megállapítása iránt a közgyűlés elé vélemény terjesztése; k) a pénztárkezelés és könyvvezetés szigorú ellenőrzése, a bizottság által, még az egyesület működésének megkezdése előtt, kidolgozandó pénztári utasítás szerint; l) a tartalékalap kezelését illető rendszabály kidolgozása, és jóváhagyás végett szintén a közgyűlés elé terjesztése. 62. §. Az igazgató bizottság kötelessége továbbá felügyelni, hogy az egyesületi tagok havi illetékeik, s az adósok járandóságaik és a tőke vagy tőkerészletek visszafizetésében hátralétben ne maradjanak, s a hátralékok kellő szigorral és pontossággal behajtassanak. 63. §. A bizottság határozat folytán az egyesület nevében és cége alatt kiállítandó mindennemű okiratot, mely az egyesület tagjait kölcsönösen és egyetemlegesen kötelezi, az elnök vagy alelnök és a bizottságnak a közgyűlés által e végett különösen kijelölt két tagja írja alá. 64. §. A bizottságnak jogában áll a czég aláírására kijelölt bizottsági tagok egyike helyett, akadályoztatás esetében, ideiglenesen helyettest nevezni ki. 65. A bizottság tagjai, a kölcsönzésekből eredhető veszteségekre nézve, csak az alapszabályok, kezelési utasítások és közgyűlési határozatok meg nem tartása esetében tartoznak kártérítéssel. c) Elnökség. 66. §. Az elnök : a) hívja egybe a bizottság rendes és rendkívüli heti üléseit, és vezeti azoknak tanácskozásait .