Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-21 / 4529. szám

kisdedóvás Ügyének hazánkban, sőt a biroda­lomban is ritka buzgóságú létesítője és nagy­lelkű előmozdító pártfogónője felett jeles em­lékbeszédet olvasott fel , mely a jelenlevők általalános tetszésével találkozott, és melyet mai „Tárczá“-nkban közlünk. — Erre a tit­kár jelentéstétele következett az egyesület állapotáról. — A pénztárvizsgáló bizottság je­lentése után a volt pénztárnokok felmentvé­nyének kiadása elhatároztatott. — Az újon­nan kidolgozott alapszabályok felolvastattak, és helybenhagyattak. Az egyesületi képezde új tanterve előterjesztetett és megállapitta­­tott. Következett a tisztválasztás , melynek eredménye ez. Elnökök: Ü­r­m­é­n­y­i József és Simon Florent, ügyvéd : Kacskovics Lajos, titkár és pénztárnok Rudnyánsz­­k­y Béla. Választatott még 24 választmányi tago­­'Ney Ferencz uron kivü­l, aki évtizedeken át az ügy körül gyűjtött érdemeiért örökös választ­mányi tag. D. n. az egyesület kisdedóvási he­lyiségén alkalmi vizsgálat tartatott a kisdedek­kel. A termet Brunswick Teréz grófnő olajfest­ményü arczképe, melyet Barabás ajándé­kozott az egyletnek, diszesiti. — A pesti jótékony nőegyesület i. é. május 14-től július 8-káig terjedő nyolcz hétre a jelenleg létszámban álló 1269 szegény számára, kik közül 47 új, a többi pedig már előbb is részeltetett, összesen 1270 ft 38 krt utalványozott, és pedig hetenkénti részesülésben álló szegényeknek 781 ft 30 krt, egyszer min­denkorra segélyezett szegényeknek 379 forint 50 krt, az egyleti szemhályog gyógyintézet ré­szére 109 ft 58 kr. Ez alkalommal a választmá­nyi nők szegények állapotát tárgyazó 57 új vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb mun­kára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet; ezen intézet raktára Liedemann Ferencz B. boltjában (váczi utcza és városház­tér sarkán) létezik. Az egyleti szemhá­lyog gyógyintézetben eddig 9 vak gyógyittatott minden dij nélkül és 7 vak van gyógyítás alatt. * Reickl Béla győr-ujvárosi lakos felsőbb en­gedéllyel nevét Sengei-re változtatta. * A pesti takarékpénztár a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülekezete pénz­alapjához 100 ft adománynyal járult. * Izsákról egy borzasztó szerencsétlenségről értesítik a „Hon“t. Ottani birtokos Reviczky István urnak a szénás pajtája cseléd gondatlan­sága miatt kigyulladván, miután a széna a pajtá­ról egy átelleni ház fedelére is áthordta az üsz­­köt, s már az is égni kezdett, 8 e ház épen a tu­dománykedvelő birtokos urnák chemiai labora­tóriuma lévén, kilenc­ férfi, a vendégül jelenlevő Zlinszky György, volt országgyűlési képviselő felnőtt fiával együtt berohant a házba, hogy a becses műszereket megmentse. Néhány percz múlva az égő nádfedél nagy robajjal lezuhant, minden ajtót, ablakot teljesen elzárva. A tíz férfi jajkiáltása hangzott a tűz közepéből, s a kívülállók kétségbeesésének hangja kívül, kik segíteni nem tudtak rajtuk. Ekkor az ifjú Zlin­szky, nem vesztve el lélekjelenlétét, hirtelen le­vető felöltönyét, s azt feje fölé tartva, egy me­rész szökéssel keresztül tört a lángokon. A rög­tön meggyuladt öltönyt künn gyorsan elhajita, s élve megmenekült. A többi kilencz férfi (két közülök családapai) ki­smerész menekvési utat nem követte, hanem a házban megvonulva a nagy kemencze mögé elbújt, mind ott égett. — Valamennyit egy rakáson találták megszene­­sülve. * A nemzeti körnek egyik szolgája gyufával megmérgezte magát. A szerencsétlen a meg­­mérgezés után három napig élt a legiszonyúbb kínok között. * A „Felvidék“ 18-dikról írja, hogy Kassán három nap óta esik az eső. * Münchenből Írják f. hó 14-ről: Wagner,, egy fiatal magyar művész, kinek ép oly kevéssé­­ van magyar neve, mint Liczenmaier barátjának, épen most fejezi be egy festvény mintarajzát, mely a pe­tiredout csemegetermét fogja ékesíte­ni. Miután a nevezett ház hivatása ugyanaz, ami a müncheni Odeoné, nevezetesen zenészeti elő­adások és nagyobb ünnepélyes összejövetelek, —■ az ünnepiesen vidám kép tárgya az ifjú Hollós Mátyás, ki mint győztes a tornán arája, — egy spanyol herczegnő kezéből, a koszorút fo­gadja el. * Az idei lóversenyek jan. hó 7. 9 és 13-kán fognak megtartatni. — A regatte 6-kán, mely­ben a pesti három társulaton kívül a pozsonyi is résztveend. Az egyik pesti névtelen társulat magyar készítménye két evezőssel fog a ver­senybe állani. * A bécsi lóversenyek a Freudenauban f. hó 21-kén veszik kezdetüket; második verseny­nap 23, a harmadik 25-kén. *Pfeiffer Nándor könyvkereskedésében megje­lent Lamartine Julius Caesarjának második, utol­só kötete is. A franczia eredeti újabb kiadása egy pár hét előtt jelent meg Párisban, kétségen kí­vül azért, hogy felelet tegyen III. Napoleon Caesarjára. Ajánljuk az olvasónak e művet, mely minden koron kellemes és tanulságos olvas­­mánynyá fog lenni. — A magyar képzőművészeti tár­sulat f. h. 15-én és folytatva 17 én tartott választmányi ülésében több a társulat belszer­vezetére vonatkozó ügyek elintézése s néhány bi­zottsági javaslat megvitatása után főleg a közgyűlés elé terjesztendő költségvetési javas­lat megállapításával foglalkozott.­­ Kitűnt az adatokból , hogy a sorsolás napjáig még valószínűleg befolyandó összegek betudása mel­lett is az idei sorsolásból ismét több ezernyi deficit fog súlyosodni a társulatra. Mindamellett határozatba ment, hogy a jobb jövő reményében és saját jó hitele érdekében a társulatnak ezúttal sem szabad visszautasítania ez áldozatot; hogy ki kell sorsolni a programaiban foglalt vala­mennyi nyereményeket, s így a közönség iránt elvállalt kötelezettségeket a végsőig telje­síteni. Örvendetes tudomásul vétetett ez alkalommal, hogy az óbudai hajógyári munkások olvasó egylete 60 db. sorsjegy megvétele által járult a társulat czéljaihoz. Uj tagokul Greguss Ágost, Hoffmann Alfréd és Ivankovits István urak lettek bejelentve. A sorshúzás a társulat helyiségében (Akadé­mia épülete) f. h. 20-án, a közgyűlés ugyanott f. h. 25 én reggeli 10 órakor fog megtartatni, mire az. társulati tagokat ezennel ismételve figyelmeztetem. Pest, május 18.1865. Keleti Gusztáv, társulati szerkesztő. TARGZy. A kisdedóvó egyesület f. hó 18-án a n. múzeumban rendes közgyűlésén megün­nepelte az egyesület alapitóját, gr. Bruns­wick M. Teréziát, ki felett Kacskovics Lajos, mint az egyesületnek első éveiben volt titkára, választmányi határozatból emlékbeszédet tartott , melyet ezennel közlünk : Emlékbeszéd gr. Brunswick M. J. felett.­i. Csodálatos találkozása a történeteknek, midőn a közjó érdekében, habár külön utakon, de egy czélra törekedett szereplők ugyanazon felvonás végén fejez­i be versenypályájukat. A múlt év­tized pusztító viharainak legsötétebb fellegeiből egy villám csapott le, melynek kétágú lángnyila két magasan lobogott szövétneket oltott el, két növényt fosztott meg életétől, melyek egyike terebély ágairól messze nyujtá üdvös gyümöl­cseit és be­árnyékolá gyenge sarjadékait, védve az elemek jégzáporától, másika szerény bo­korként a maga nemében elmaradottak felett virágaiban az ész ész és szív szellemi szerveit egyesítő, hogy gyümölcseiből egykor minél szá­mos!) kisded-intézet keletkezzék, megóvni elfa­julástól a hon jövő korának csemetéit, és gerjesz­teni bennük az isteni szikrát. Amaz gróf Széchenyi István, ez gr. Bruns­wick Teréz volt. Széchenyit megsiratta a haza, gyászolja maig­­lan a nemzet, dicsőítik halhatatlan művei, cso­dálja a polgárosodott külföld; emlékét és taná­csait kegyelettel szivében hordja, elveinek örö­kösét, politikai helytartóját bizalommal követi minden igaz hazafi ; gróf Brunswick Teréziát életnagyságban az utókor fogj kellően méltá­nyolva felismerni, midőn a parányi csirából ter­mékeny fa lesz. Most a tekintetes egyesületnek lett kötelességszerű feladata emlékét megünne­pelni, és nekem jutott a szerencse, nekem, az ügy koszorutlan közcsatárának, felemlíteni életmoz­zanatait, melyek a kisdedóvást hazánkba ültet­ték, dicsőíteni érdemeit, melyeket annak foly­tonos dajkálása körül szerzett- Vajha e feladat megoldásában oly sikert arathatnék, a mily szerencsésnek éreztem magamat, midőn a dicső­­ültnek honleányi törekvéseit megértve, a közös czél megközelítésében hangyamunkával , de is szin­te tárgy szeretettel az elsők, de nálam sok­kal erősbek között szintén vehettem némi csekély részt ezelőtt mintegy három évtizeddel. Korompai gróf Brunswick Mária Terézia szü­­letett Pozsonyban 1775. évi julius 27-én. Atyja gróf Brunswick Antal, gróf Brunswick József országbíró és nógrádmegyei főispánnak, úgy szintén gr. Brunswick Ferencznek fivére, anyja született Seeberg bárónő volt. Kevésnek adatott annyi észtehetség, a meny­nyivel őt Isten természetileg megáldotta. Miként a magas aristocratia nősar­jadékai, leg­­többnyire szülői házánál neveltetett. És ezen házi nevelésnek gondosnak kellett lennie, mert kedé­lye eredetiségét megtartotta, s korának első évei­ben megbarátkozott a természettel. Ezt tanúsítja, mikép tizennégy éves korában legörömestebb mulatott a mártonvásári szép kertben atyja báty­jánál, a szabad ég alatt a homokban kagylókat­ és kövecseket gyűjtve. Különös vonzalommal viseltetett a növényor­szág iránt, avatottja lévén a növénytannak is, me­lyet szenvedélylyel tanulmányozott. E vonzalom-­­ nak tulajdoníthatni szelleme hervadatlan fiatal­ságát, ennek azon erélyességét, mely őt halá­láig kitűnően jellemző. Hányszor m­ondá, hogy a ki életkorának 100 dik évét nem haladja túl, nem­ természetes halállal múlt ki. Élénk elméje korán megvető alapját azon is­­meretlenségnek és sokoldalú miveltségének, me­lyet sirjáig sem szánt öregbíteni. Négy-öt nyel­ven társalgott és levelezett egy iránt. Páratlan könnyűséggel tanult. Nem egyszer beszélte el, miként tanult meg angolul­ Alig vettem — úgy­­mond­— egy két leczkét, szüleimmel falura kel­lett költöznöm. Elvittem magammal Vikar of Wakefieldet és egy szótárt. Egész nap olvastam. Az első lapon minden szót fel kelle keresnem a szótárban , a könyv végén már egyet sem. Tud­tam angolul! — Kitűnő elmebeli tehetségeivel párosult fáradhatatlan szorgalma, melynél fogva éjfél után is folytatva tanulmányait, gyakran könyvek között és térképeken bókolva találta őt a virradat. Ügyesen festett, szépen dalolt, zongorán pe­dig Beethoven legkedvesb tanítványa volt. Még hetven éves korában is ifjú hévvel és művészileg játsza el mestere remek­műveit, melyek közül nem egy volt neki ajánlva. Gyönyörűen szavalt. Szavának változatos, a szív minden húrján át­­rezgő hangja, nemes vonásainak a legmélyebb érzést visszasugárzó kifejezése elragadta a hall­gatót. Szépség, genialitás és észtehetség által a fiatal grófhölgy egyik disze volt a hajdan oly fényes nádori udvar társaságainak. Van a női életkornak bizonyos időpontja, melynek bekövetkeztével a szív egy eszmény kép­ért lángra gyűl. Boldog, kinek nincs oka e pil­lanatra busán visszaemlékezni, boldogabb, ki a szív választottában mindazon tulajdonokat fel­találta, melyek szellemi és erkölcsi miveltségével aránylagos igényeinek megfelelnek. Csalakoznék, ki gróf Brunswick Teréznek 18 éves korában mély ihlettséggel irt lapján ezen szavak értelmében: „Teréz Ideálja!“ más képet keresne, mint — — a nevelésügy eszmé­nyét, melylyel a magasztos lélek már akkor fri­­gyesülve gyűrűt váltott. Hogy a szép grófhölgy­­nek több kérője volt, kik magas miveltségétől és ragyogó erényeitől elbájoltan, életsorsukat vele megosztani ajánlkoztak, mondani sem kell. Hogy azonban ő a kitű­nőbb leventék kezét sem fo­gadta el, igen természetes , mert ideáljával már korábban el lévén jegyezve, annak hosszú év­sorra nyúlt élte fogytáig hű követője len. Ez évszázad elején özvegységre jutott édes­anyjával hol Magyarországban, hol Bécsben la­kott. Később nővérével, özvegy Deym Josephine grófnéval és ennek két kis fiával Olaszország­ban, azután Svájczban több ideig tartózkodott.­­ Itt ismerkedett meg Sverdunban Pestalozzival, kinek társaságában hetekig időzött. A nevelés­ügy hegyvidéki apostola csakhamar felismer­te gr. Brunswick Terézben a rokon szellemet. Mennyire becsülte őt, mennyit várt tőle e kö­zös pályán, hozzá írt levelei tanúsítják. Később másik testvérének gyermekei nevelését és taní­tását vállalta el. E közben elvonultan élt növen­dékeivel és szülőjükkel hosszabb ideig Morvá­ban, s ott élvezte a falusi magány regényes óráit. Ismét Budán, édes­anyja házánál látjuk őt, ro­konok, barátok, serdülő leánykáktól környezve, kiket oktat, tanít, kik előtt megnyitja a szelle­mi élet földi menyországát. Ekkor keletkeztek Angliában a kisdedóvó in­tézetek. Az új eszme rögtön magára vonta gróf Brunswick Teréz figyelmét. Meghozatta Wil­derspin e tárgyú eredeti munkáját. Tűzzel ta­nulmányozta azt, s mielőtt Német és Franczia­országban ez ügyre nézve valami történt volna, Brunswick Teréz hazánkban már lángszavak­kal hirdette az új tant. Emlékbeszéd szűk keretébe gróf Brunswick­­ Teréz nevelésügyi gyönyörű elmélkedéseinek bármi rövid vázlata sem férne el. Számos köte­­tű naplói telvek ily elmélkedésekkel és tervek­kel, melyek valóban érdemesek volnának, hogy avatottabb kézzel írandó életrajzában a dicső honleánynak, mint a kisdedóvás belső apostolá­nak termékeny tettei örökittessenek, s azokból a nemzet szivében maradandó becses emlék tá­madjon. Lássuk közelebbről gróf Brunschek Terézt a cselekvés terén, hol a kisdedóvás eszméjé­nek életbeléptetéséért és terjesztéséért küz­dött. Tudjuk, hogy ily intézetek, noha más alak­ban, tán már a régi görögöknél és rómaiaknál­­is léteztek. Pestalozzi rendszerének utánzásá­val sajátlag Britanniában keletkeztek. I­de Na­poleon szárazföldi zárrendszere, az ismeretes continentale systhema, valamint általában sok új találmányt idézett elő, úgy a kisdedóvó inté­zeteket is szükségessé téve. A zárrendszer be­hozatalával Angliában nagyszámú kézműgyár bukott meg, munkásaik ezrenként jutottak ín­ségre, mely főleg gyárvárosokban a legnagyobb fokra emelkedett. Találkoztak emberbarátok, kik a szerencsétlenek elhagyott gyermekeiről gondoskodni kötelességüknek ismerték. Első volt Brougham Henrik parlamenti tag, ki Wil­son Józseffel egyesülve, Westminsterben 1819. évben az első gyermekmenhelyet létesitő; má­sodik Wilderspin József vezénylete alatt sepital­­fi­eblsben keletkezett. Az uj eszmének csakhamar támadtak ellen­zői, kiknek bak­téle­eit Wilderspin e tárgyról 1823. évben irt jeles munkájában eloszlatá. Ez volt azon elm­émü, mely a kisdedóvás eszméjét hazánkba hozta és gróf Brunswick Teréz szivé­be ülteté. Mennyi akadálylyal kelle neki is ez uj tan hirdetésében küzdenie, azok tudhatják leg­jobban, kik az 1815. és 1825. közötti évtizedet hazánk akkori visszonyainak ismeretével élték át. Az 1822 ik évben megkisérlett, de nem sike­rült politikai tervek több megyében királyi biz­tosi eljárást eredményeztek, melyek a kormány gyeplőit is rövidebbre vonták. Midőn tehát gróf Brunswick Teréz ily intézetnek hazánkbani létrehozatalát példázgatá, s midőn elmondá, mily üdvös hatást gyakorolna az a népneve­lésre, azt nyeré válaszul, hogy a népnek en­gedelmességre, nem nevelésre van szüksége. A férfias szilárdságú nőkebelben a hatalom­szó nem engedett helyet a csüggedésnek, sőt azon meggyőződését erősítette meg, hogy a ne­ve­l­é­s azon egyetlen út, mely az emberiséget a boldogságra vezeti, melynek elhanyagolása min­den szenvedélyek kútfeje. Wilderspin­ Spitalfields­­ intézetét véletlenül vagy inkább tüzetesen meglátogatá egy magyar urhölgy is, s ez ünnepünk dicsőültje, gr­. Bruns­wick Teréz vala. Rátok hivatkozom, a nevelésügy legszerényebb bajnokaira, e fényes gyülekezeten jelenlevő kis­dedóvók , legyetek tanúim, midőn azt merem állítani, hogy alig van ember, nembeli különbség nélkül, ki első ízben látva ily intézetben az ár­tatlan kisdedeket imádkozni, dalolni, játszani, kíváncsian kérdezősködni, a kérdésekre szen­tén felelni, és a ki látta azon szeretetteljes ra­gaszkodást, melylyel tanítójuk iránt viseltetnek, mondom, alig van ember, ki ezeket először lát­va, örömkönyekre ne fakadott volna, elérzéke­­nyülten az Isten országának e földi képe felett. Így jön elragadtatva gróf Brunswick Teréz­­is, és elhatározá, hogy a keresztény felebaráti sze­retet tengertuli kertjében talált ez uj szellemi növény­t) honosítani igyekvendik imádott hazájá­ban, melynek fővárosába visszaérkezve, aposto­li ihlettséggel magasztald az uj eszmének Angliá­ban tapaszta­t üdvös eredményeit, s feladatainak első sorába helyező, hogy Budán országos pél­dányintézetet létesítsen. Ámde ha a felvilágosodott Britteknél a kény­szerűség szülte nagy eszme újdaságánál fogva balítéletekkel való kénytelen kezdetben harczol­­ni, mennyivel nagyobb akadályokra számítha­tott a fáklyavivő honleány szegény hazánkban, hol épen évszázadunk harmadik tizedében min­dent világosabban láttunk és észleltünk, mint annak szükségét, mi legnagyobb mértékben hi­ányzott, értem a népnevelést. Tanúsítja ezt a fent idézett hatalomszó, mely szerint a nép javára engedelmesség és nem nevelés kivántatott legfőbb kellékül.Sikerült mégis a gr. hölgynek magasabb körökbeni összeköttetéseinél fogva, jelesen gróf Brunswick Julia, báró Forrayné, később a fő herczegasszon­y főudvari m­esternője, báró Med­nyánszky Alajos magyar királyi alkincstárnok Schedius Lajos magyar királyi tanácsos és magyar királyi tudományegyetemi tanár s má­sok befolyásával és segélyével az elfogultságot elhárítani, és főherczeg József országunk nádo­rának s a fenséges föherczegasszonynak ke­gyelmével megnyerni az engedelmet egy ily intézetnek kisérletképein megnyitására, melyet természetesen a magas aristocratia és* clerus különösen urhölgyeink részvéte azonnal kö­vetett. Most már nem hiányzott egyéb, mint oly lel­kes és ügyes oktató, milyen Wilderspin vala._ Gróf Brunswick Teréz gyakrabban utazva Né­metországon át Párisba, Londonba, megismer­kedett Wagner würzburgi egyetemi tanárral Ennek panaszkodott, hogy nem kaphat a nagy eszme valósítására kiképzett tanítót. Wagner kedvencz tanítványát, Kern Mátét ajánlá ki a nemes grófnő meghívását oly szándékkal fogadá el, hogy félbeszakasztott bölcsészeti tanulmá­nyait a pesti egyetemben folytatandja. nUZ u tka Intézet k­.eh4t, vagyis angyalkert (ez volt akkor neve a kisdediskolának), 1828-ik évi E^Budán a Krisztina városban, Kem­­zetbe járó UtasiPí]f8en megnyittatott­ Az int­­ 6 ? k.wd.edek ^áma kezdetben csekély­­en b­í­zta apito­grófnő buzgalma és szünt­e­­len részvéte, az oktató tevékenysége, sőt m r J“5“ u,sy " Annyira felébresztette a sattle... pffi ' °67 “ rtWd id(i *'*“ «Steen beS A „P. Napló“ magán-távsürgönye. Bé­cs, máj. 20. Az alsó­h­áz mai ülésé­ben befejeztetett a kereskedelmi szerződés feletti vita. Plener végül megc­áfolta a szerződés ellen, melyért a 2z. összes mi­nisztérium felel, felhordott ellenvetéseket, s annak elfogadását ajánlotta. B­r­e­s­t 1 zárszavai után a kisebbség javaslata név­szerinti szavazással elvettetett 112 szava­zattal 12 ellenében. Winterstein el­­halasztási indítványa is elvettetett s a többség indítványa, hogy a kereskedelmi szerződést el kell fogadni, nagy többség­gel keresztül vitetett. Nemied szinház. Május 21-ére van kitűzve: „A KIRÁLY HÁZASODIK.“ Eredeti vigjáték 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a b­é­c­s­i börzéről május 20-ról. 5%-metalliques .... . 71.10. Nemzeti kölcsön .... . 76.15. Bankrés­z­vény .... . 802... Hitelintézet .... . 183.40. Londoni váltók .... . 109.30. Ezüst ................... . 107.--.. Arany ........................ 18. ---- Angolorvál. Május 15-kén a felsőházban Lord Hough­­ton az éjszak-amerikai déli államok hadviselői jogát hozó szőnyegre. „Épen négy éve múlt — mond a szónok — mióta a kormány titkos tanácsi rendelet által Amerika úgynevezett conf­ederált államait had­viselő félnek elismerte, s most kérdem a nemes lordot, a külügyek államtitkárát, várjon az utolsó események után szándékozik-e a kormány az érintett elismerést visszahúzni? Ily lépés szükségkép látszik folyni ez inségteljes háború befejezéséből, de tisztán technikai szempontból az amerikai háborút még alig lehet befejezett­nek tekinteni, mert a szövetségi főállam­ügyész mintegy három hét előtt akkér nyilatkozott, hogy tekintve a Lee és Grant közötti capitula­­tiót, a déli államokat még mindig hadviselő fél­nek kell tekinteni. Ha a háború kizárólag folyna, úgy Angia nehezen húzhatná vissza az érintett elismerést; de az én nézetem szerint Angliát ez ügy csak úgy érdekli mint tengeri hatalmat, s mi csak mint tengeri hatalom tehetünk valamit a dologban. Az én véleményem szerint a hadvise­lői jog Anglia általi engedélyezése szükséges következménye volt a déli kikötőkre vetett ostromzárnak, mert mikor valamely kormány azt óhajtja, hogy más nemzetek hajói ne köze­lítsék meg kikötőiddé egyszersmind nem akarja, hogy e tényből hadviselői jog fejlődjék ki, ak­kor az illető kormány nem rendel ostromzárt a kikötők ellen, hanem azokat egyszerűen be­zárja. Nekem úgy tetszik, hogy noha az ostrom­zár nincs még forma szerint megszüntetve, az Egyesült Államok kormánya a kikötők bezá­rása által visszanyerte bennek főhatóságát.“ Russell gróf: Én e dologban két körül­ményt felette sajnálok. Sajnálom először a ki­fejezéseket, melyekben nemes barátom ez in­­terpellátiót a ház asztalára tette , és másodszor sajnálom, hogy nemes barátom épen ily időt vá­lasztott kérdésére. A kérdés iránt beadott je­lentésben ez mondatik: van e szándéka a kormánynak az úgynevezett confederált ál­lamoknak „engedélyezett“ hadvise­lői jogot visszahúzni? Már­pedig engedély­­r­ő­l teljességgel szó sem lehetett. Itt a kérdés egyszerűen egy tény elismerése körül for­gott. A­hol hadállapot létezik, ott a kikötők ostromzára és a hadviselő jogok alkalmazásba vétele önkényt következnek. Ámde háború he­lyett egyszerű felkelés is létezhetik A felkelés lehet csekély, s mélyen az ország belsejében történhetik; de lehet oly roppant mérvű is, hogy tulajdonkép bábomhoz hasonlít E kérdést igen bajos lett volna elhatározni, de az Egyesült Ál­lamok kormánya azt maga döntötte el tényleg, midőn az Egyesült Államok elnöke 1861 krapr. 19 -én kelt proclamatiójában hét szövetségi állam összes kikötői ellen ostromzárt ren­delt, s ez által az Egyesült Államokat a hadviselői jo­gok birtokába helyezte. Midőn az Egyesült Ál­lamok elnöke ezt téve, csak két út közt hagy a választást ő­felsége kormányának : vagy el kelle ismernünk az ostromzárt, s ennélfogva a had­állapot létezését is; vagy nem ismertük volna el az ostromzárt, s ennélfogva az Egyesült Álla­mok hadviselői jogát sem­mi természetesen borúra vezetett volna Anglia és az Egyes Á­­­lamok közt. Mi az első utat választottuk, de ez esetben teljességgel nem mondhattuk, hogy az a hatalom nem létezik, mely ellen az Egyes Államok háborút folytatának. Háborúhoz min­dig két fél kívántatik meg. Mihelyt az Egyesül Államok elnöke által rendelt ostromzárt elis­­mertük, nem mi engedélyeztünk hadviselői jogot valakinek, hanem az Egyesült Államok elnöke volt az, ki magát a hadviselői jogok birtokába helyezte, különben nem adhatott volna ki ren­deletet arra, hogy a sík tengeren angol hajók megállíttassanak. Ámde az Egyesült Államok alkalmazásba vették e jogot, és soha hatalom nem védte erélyesebben az Egyesült Államok­nál azt az elvet, hogy béke idején nem létezik motozási jog; az Egyesült Államok tehát had­viselői jogot vettek gyakorlatba, és ez a jog az, melyet ő felsége elismert. Ő felsége nem enge­délyezett hadviselői jogot, hanem elismerte az Egyesült Államok elnöke által kimutatott álla­­pototot, s ennek következtében proclamatiót adott ki, melyben ő felsége az amerikai háború. Most áttérek a második ellenvetésre, melyet nemes barátom interpellációja ellen tennem kell. Nemes barátom t. i. e kérdésre nagyon szeren­csétlen időpontot választott, mert igen bajos megmondani, minő állapot létezik voltakép ez idő szerint az Egyesült Államokban. Nemes ba­rátom világosan maga sem tudja, minő állapot létezik Amerikában. A­mennyiben az utolsó hí­rekből értesülve vagyunk, a galvestoni kikötő (Texasban) még teljesen a confederáltak hatal­mában van Ehhez még egy más kérdés is já­rul, az t. i., fogják e az Egyesült Államok a ke­reskedelmi hajók ellen a motozási jogot ezentúl is alkalmazásba venni, ama jogot, melyet soha egy állam sem gyakorolt nagyobb szigorral, vagy talán csak oly szigorral is, mint az Egye­sült Államok ? Ama kérdésre nézve tehát, hogy mi tevők legyünk, s várjon az Egyesült Államok ezentúl is a hadviselői jogok tényleges birtoká­ban maradjanak-e vagy nem, ő felsége nem ad­hatja megegyezését ahhoz, hogy alattvalóinak britt lobogó alatt vitorlázó hajói a tengeren ki­motoztathassanak, s mi részünkről még­is is­merjük el, hogy nincsen már háború. Mi nem engedhetjük meg azt, hogy az Egyesült Álla­mok hadviselői jogot gyakorolhassanak, egy­szersmind pedig elismerjük azt is, hogy tökéle­tes béke létezik,­­ hogy minden a régi szokott vágásban van az Egyesült Államokkal. Nemes barátom tudja, hogy egyik legrégibb internatio­­nális törvénykönyvünk ama munka, mely „De Jure Belli et Paris“ czímet visel. Ott a j­u s d­e 11­­, és ott a j­u­s p­a­c i«. Ez két különböző dolog. Mi tudni óhajtottuk a dolog mostani ál­lását, s e végett kérdést intéztünk az Egyesült Államok kormányához. — Kevéssel ezelőtt az Egyesült Államok kormánya azt kérte, hogy a szövetségi hadihajók megszorítás nélkül mehes­senek be ő felsége kikötőibe. Mi azt válaszol­tuk, hogy azon kikötést illetőleg, miszerint a hadihajók Nagy-Brittannia és a gyarmatok ki­kötőit 24 óra alatt hagyják el, a megszorítást nem szükség szigorúan fenntartani, de mielőtt bármi további intézkedés történnék a konfede­­rált hadi­hajókra nézve, tudni óhajtjuk: szándé­kozik-e az Egyesült Államok kormánya tovább is fenntartani és alkalmazásba venni a hadvise­lői jogokat, avagy kész-e végkép lemondani ama jogról, miszerint britt kereskedelmi hajó­kat a sík tengeren megállítson, kimotozzon és lefoglaljon. Míg e kérdésre felelet nem érkezik, addig nem adhatok választ nemes barátom in­­terpellátiojára. Előbb tudomást kell szereznünk arról, háborúban vannak-e az Egyesült Államok valamely hatalommal. — Ám tartsák meg az Egyesült Államok a hadviselői jogot, ha háború van , de ha nincs háború, és már .. t­­e e hídviselői jog- béke , választ nyerek SASE , hatok jobb választ, mint melyet a »p» J S, adott .a Egyesült Ál­moknak. i Egy­­ült Államok kormánya t. i. megkérte a spanyo kormányt, hunná vissa. a cunfedarUniknak adott hadviselői jogot; mire a apanyo te válaszol, hogy e hadviselői jogok a tényelt állásából folynak. Europa utalmai mindnyájan megegyeztek abban, hogy míg a háború tar, mind a­ két fél hadviselői joga legyen elismerve, “mihelyt a háború megszűnik, a hadviselői jo­gok is önként el fognak enyészni, s hogy elt­étve nem szükség több választ adni. Ezt fele­lem nemes barátomnak. Most egyebet nem vá­laszolhatok, de hozzá kell tennem, hogy őszin­tén örülök a háború megszűntének, a­mennyiben már megszűnt, és hiszem, hogy az Egyesült Álla­mok nem­sokára egészen helyre­állítatják a békét, és sokáig élvezendik annak áldásait. Lord Houghton: Úgy kelle nemes ba­rátom szavait értenem, hogy mihelyt az Egye­sült Államok eljárása által a háború bevégzett­­nek nyilváníttatik, az úgynevezett confederált Államoknak engedélyezett hadviselői jogok Ő Felsége kormányának formaszerűl intézkedése nélkül is elenyésznek ? , JL . Ru­­ge 11 gróf: Én csak annyit mondhatok, hogy mikor az eset majd elő áll, ő Felsége kor­mánya e tárgyra nézve a korona jogvédők véle­ményét fogja kikérni. Ugyancsak folyó hó 15-én hozá White úr is a tárgyat szőnyegre az alsóházban. Lord P­a­l­­mer­s­ton válasza — rövidebb volt bár — lé­nyegesen egyező volt a külügyek államtitkárá­nak felsőházi nyilatkozatával. — Gladstone úr felhivatván, hogy a Mill úr választását intéző bizottmány tagjává legyen, azt válaszolá, hogy noha az ő nézete szerint Mill úr igényei a lehető legmagasbak, ő (Gladstone úr) mint tagja a kormánynak, nem csatlakozik semminemű bizottmányhoz, és nem vehet részt semmiben szavazatának egyszerű megadásán kívül. Olaszország. Az „Opin. Nat.“ a május 14 -én megnyitott Dante ünnepről következő tudósítást közöl: „Fi o r e n c­z, máj. 14. „Egyikén voltam jelen ama nagyszerű je­leneteknek, minőket a világnak egy nagy sza­bad nemzet adhat. Nem a hirlaptudósító gyors tolla, hanem inkább a költő inspirált ékesszállása kivántatnék, mely rajzát adhatná a nagyigenie képe körül összecsoportosult egy egész nép örömének, — Dante hat század előtt­­jósolta Olaszország egységét, s megérdemlé a padro d­i P­a­­­r­i­a dicsőséges czímet. „Egy barbár korszak vérengző czivakodá­sai közepett, akkor, midőn Olaszország mind­azon bajok alatt nyögött, melyeket belviszály s a zsarnokok nagyravágyása okozhat, midőn az olasz testvérek önmaguk kovácsolák a kö­zös szolgaság lánczait, s egymást fojtogaták . Dante az ő „Divina Comedia“ jában megala­pitá a nyelv, a jog és a tudomány hármas egy­ségét. A véráztatta barázdákba elveté a te­­mnékeny magot, melynek hat század múlva cso­daszerű aratássá kelle fejlődnie. „A monumentum, melyet Florence emelt A­lhierinek azon Olaszország örömkiáltásai közt, melynek határait maga a költő jelölte meg, a legünnepélyesebb s a legfényesebb felelet, mit az újjászületett, újjáalakult, szabadsága és erejé­­ben diadalmas nemzet adhatott legyőzött elle­neinek, kik őt csak nem rég is geographiai foga­­lomnak gúnyolták. „A mai ünnep mindenek előtt az olasz nép ün­nepe volt, önkénytes és általános nyilatkozványa a nemzeti egységnek. Ez teszi annak lényeges jellemét, mi különösen is kiemelendő. Nem a kor­

Next