Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)

1865-06-01 / 4537. szám

125-4537 Csütörtök, jun­ius 1. 1865. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. e lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó hivatalhoz in­­tézendők. 10. évi folyam. PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helybeli, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. e. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj isi­. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit sor 25 uj kr. l'est,;'mííjus SÍ. 1865. (zfl.) Előttünk fekszik a bécsi birodalmi tanács bizottmányának jelentése, a hitel­­intézeteknek engedélyezett pénzügyi ked­vezmények tárgyában. A jelentés mind általános alkotmányos szempontból, mind pedig azért, hogy a magyar Földhitelin­tézetet, is körébe vonja, reánk nézve két­szeres érdekkel bír. A bizottmány mindenekelőtt a kérdés közjogi vizsgálatába bocsátkozván, a feb­ruári pátens 13-ik §-át veszi Konczkés alá, s elemzései eredményét azon véle­ményben mutatja fel , hogy a kormány a kérdéses pénzügyi kedvezmények enged­ményezése által nemcsak azon jogkört túllépte, a­melyet neki a febr.patens 13-ik §-a nyújtott, hanem e §-át alakjában és feltételeiben is megsértette. E véleményét a bizottmány azzal indo­kolja, hogy a hirhedett 13-ik §. a kor­mányt csak sürgős (dringende) rend­szabályokra jogosítja fel, tehát nem állandó törvények kibocsátására; továbbá, hogy e §. alkalma-/hatásának feltétele a sürgető szükségben, vagyis a c­élzott rendszabályok elhalasztásából eredhető veszélyekben rejlik,­­ már pe­dig akkor, a­midőn az osztrák általános Földhitelintézet, a Magyar Földhitelinté­zet s a csehországi földhitelbank életbe léptetve lettek, a birodalmi tanács együtt ült, következőleg a kormány az azokra vonatkozó engedélyeket azonnal alkot­­mányszerű­ tárgyalás alá terjeszthette volna. Legfontosabb azonban a bizottmányi indokolás azon része, a­melyben a ma­gyarországi 17­91. 12-ik, s az erdélyor­­szági 1791. 8-ik törvényczikkekre törté­nik hivatkozás, sőt e törvények egész ter­jedelmükben közöltetnek. E törvényeket ismerjük. Rövid, de nagy horderejű tar­talmuk az , hogy a törvényhozás, módo­sítás és értelmezés joga a törvényesen megkoronázott fejedelmet s az ország­­gyűlésen egybe jött rendeket közösen illeti, s e jog országgyűlésen kívül nem gyakorolható , hogy az ország kibocsátványok vagyis úgynevezett pá­tensek által, a­melyeket a törvényha­tóságoknak elfogadniok nem szabad, nem kormányozható , hogy pátensek cs­ak azon esetekben adhatók ki, a­midőn valamely tárgyban, a­mely törvény­nyel különben is öszhangzásban áll, a kihirdetés kellő hatálylyal csak ez után eszközölhető. E törvényekből indulva ki, a bizottmány azon következtetésre jut, hogy miután azokat az oktoberi dipl­oma az osztrák alkotmányjog színvo­nalára emelte, a kormány által ki­bocsátott rendeletek csak ideiglenesség jellemével bírnak, a­melyek elvesztik ér­vényüket, ha a birodalmi tanács utólagos helybenhagyásával nem találkoznak. Természetes, hogy nekünk, alkotmá­nyos nemzetnek, ezen elv ellen semmi ki­fogásunk nem lehet, sőt azt álítjuk, hogy ezen elv nélkül minden alkotmány csak illusiv, azon különséggel, hogy az ural­kodó absolutismusa helyébe a miniszté­rium absolutism­usa lépett. De különösen örülünk e jelenségen magyar szempontból, látván, hogy Laj­­thán túli szomszédaink új alkotmányuk védelmére az ős­magyar alkotmány véd­­sánczait használják fel; a magyar közjog alapelveit a birodalmi közjog számára is követelik, s ez­által a magyar Corpus Ju­­risnak, a­melyet eddig annyi érdemetlen gúnynyal és rágalommal ostromoltak, el­végre fényes elégtételt, szolgáltatnak. Úgy leszszük, hogy a Lajthán túli al­kotmányosság nem is fog eddigi Sysi­­phus-harczaiból kibon­takozni, a­míg ha­tározottan és következetesen amaz új ös­vényre nem lép, a­melyet a fentebbi je­lentés kijelölni látszik. Mindig arról vá­doltak bennünket, hogy a negatív teret nem akarjuk elhagyni, holott mi pozitív törvényeket, védelmeztünk, ellenben épen ők voltak azok, a­kik a negatív politiká­ját folytatók ellenünk az alkotmány-el­játszás zászlaja alatt. Mi erős lélekkel bár, de mégis szomo­rúan néztük ez eljárást, nemcsak azért, mert magyarok vagyunk, s fájlalnunk kell­, hogy öröklött jogaink azok, a­me­lyek ellen egy testvérnép harczot üzent, hanem általános alkotmányos szempont­ból is, mert a Lajhán túli alkotmányos­ságnak, a­melynek mindig barátai, sőt némi tekintetben előkészítői vagy leg­­aláb úttörői voltunk, szerencsétlen kezde­ményezését láttuk abban, a­midőn ők első teendőjüknek a magyar alkotmány meg­támadását, vagy legalább megtagadását tűzték ki. Nekünk, kik az alkotmányos élet harczaiban, tapasztalásaiban nőttünk fel, szü­kségképen bizalmatlansággal kel­le viseltetnünk az olyan nép alkotuiáuy­­■cépessége iránt, a­mely alkotmányos mű­ködést vélt találni abban, ha egy szom­széd alkotmány ellenségeivel szövetkezik, s a­mely nem emelkedett azon öntudatra, hogy más tulajdonát megtámadni annyi, mint saját tulajdonának jogalapjait is megrendíteni. De a­mily őszinte örömmel emeljük ki a birodalmi tanács bizottmányának ezen alkotmányos kiindulási pontját, szintoly leplezetlenül kell kijelentenünk sajnála­tunkat azon következetlenség felett, a­melyet a bizottmány további eljárásában látunk. E következetlenség szerintünk abban áll, hogy a bizottmány a Magyar Földhi­telintézetnek adott kedvezmények bírála­tába is belebocsátkozik, s a kormánynak e tárgy körüli eljárását szintén a februári pátens 13-ik §-ának szempontjából veszi vizsgálat alá ; holott a Magyar Földhitel­­intézet életbe léptetése az 1848/­ 14. t. sz., s ekkép egy specificus magyar tör­vény által jön elrendelve, következőleg a midőn a kormány ez intézetnek életet adott, nem a februári pátens 13-ik §-án alapuló kivételes jogával élt, hanem tisz­tán és egyedül a már korábban létezett, magyar törvénynek szerzett foganatot, a­miért a birodalmi tanácsnak felelősséggel nem tartozik. Ha szomszédaink jónak találják az 179°/i ki magyar törvényeket saját al­kotmányos állásuk érdekében adoptálni, akkor nem értjük, mint ignorálhatják az az 1837/i-ki 14. czikket, a­mely a magyar törvényhozásnak szintoly szent, sérthet­len és kifogástalan műve, mint akár­mely más korábbi törvényeink, a­melyek a ko­ronás fejedelem és az országgyűlés közös egyetértéséből jöttek létre. Ismerjük az érveket, a­melyeket az 1848­8-ai törvényhozásunk érvényessége ellen felhozni szoktak. A nélkül azonban, hogy ezek c­áfolatába bocsátkoznánk, s a­nélkül, hogy saját álláspontunkat fel­­adnák, legjobbnak találjuk az időre és ta­pasztalásra — a­mely legüdvösebb gyógy­szer az ábrándok és félreértések ellen — bízni, hogy szomszédaink elfogultságuk­ból kibontakozzanak és bennünket meg­értsenek. Most csak annyit tartunk szük­ségesnek megjegyezni, hogy logikájuk saját álláspontjukból tekintve is libés. Ugyanis eddig az 1847/1k­k évi törvény­­hozás csak azon részének érvényét von­ták kétségbe, a­melyről azt vélték állít­hatni, hogy általa a birodalom két fele közt korábban létezett közjogi viszony lényegében átalakíttatott. De vájjon az 1847/8-ki 14. t. sz., a mely a Magyar Föld­hitelintézetről rendelkezett, miben érinté ama közjogot, a mely 1848-ig közöttünk fennállott ? A most érintett határvonalt még az absolut Ausztria sem lépte túl; elfogadó, életbe léptető az urbér megszüntetését, a papi tized eltörlését, az urbériség országos kárpótlását, a közös teherviselést stb.,mind oly elvek, a­melyeket az 184/Vki törvény­­hozás szentesített, sőt a kormány, a­mi­dőn szüksége volt rá, nyíltan hivatkozott e törvényekre, 186­1-ben pedig az ország­­gyűlési választásnál is az 1848 és- 5. t. sz. által megállapított választási rendszert vette alapul. A nélkül, hogy csak e határvonal­nak is elismernék jogosságát és érvé­nyességét , de a bizottmány eljárásá­nak első benyomása alatt önkényte­­lenü­l is azon kérdés tolja magát elénk : váljon hivatásában és érdekében áll­hat-e az alkotmányos Ausztriának az alkotmánytagadás elméletének terén ma­gát az absolut Ausztriát is túlszárnyalni ? Igaz, hogy a birodalmi tanács fenteb­bi bizottmánya nem a Magyar Földhi­telintézet életbe léptetésének, nem magá­nak az alapténynek és nem is az annak engedélyezett törvénykezési kiváltságok­nak, mint a­melyek a magyar országgyű­lés fóruma elé tartoznak,­­ nem csak és egyedül a pénzügyi kedvezményeknek jogosultságát vonta vizsgálata és kétsé­gei körébe ; de köztudomású dolog, hogy a jelenleg létező pénzügyi és adóviszo­nyok súlya alatt egy ilynemű inté­zet sem lenne képes fennállani, annál ke­vésbé virágzásra emelkedni bizonyos ked­vezmények nélkül, következőleg, ha a kormánynak joga volt egy specificus ma­gyar törvényt végrehajtani, nemcsak jo­gában, de sőt kötelességében állott a lé­tezés feltételeit is megadni, ha nem akart a nemzetnek puszta illúziót nyújtani, sőt roszabbat ennél, a­mennyiben egy ily in­tézetet a kellő életfeltételek nélkül életbe léptetnie nem lett volna egyéb, mint an­nak bizonyos bukását előkészíteni, s ez által a nemzeti hitelt, az óhajtott megszi­lárdulás helyett, alapjaiban még inkább megrendíteni.­­ E kedvezményekről az 1848-diki 14. t. sz. bizonyosan gondos­kodott volna, ha előre lehetett volna látni azon óriási változást, a­mely pénz- és adóviszonyainkban azóta bekövetkezett. E megjegyzésünkre azt mondhatnák a februári alkotmány hívei: »Igen, de ne­künk más jogalapunk nincs, mint ezen alkotmány ; ezt elhagyva, feladtuk magát az összes alkotmányos életet ; ez alkot­mány értelmében pedig a birodalom pénz­ügyeinek szabályozása, s így a kivéte­lek és kedvezmények megállapítása is, a tágabb birodalmi tanács jogkörébe vág.“ Ez ellenvetés sokkal fontosabb, a hely­zet anomáliája, amelyet az szemeink előtt lefátyoloz, sokkal nagyobb és komolyabb, semhogy egy pár jóakaró észrevételt meg ne érdemlene. Szomszédaink alkotmányos álláspont­jából tehát a magyar országgyűlésnek jogában állt a M. Földhitelintézet életbe léptetését elhatározni; a kormány törvé­nyesen járt el, midőn ama törvénynek életet kölcsönzött, de az intézet életfelté­telei, t. i. a pénzügyi kedvezmények felett, csak és egyedül a birodalmi tanács van hivatva határozni. Menjünk tovább. Az igazságügy, a bék­és cultus-ügyek, a közmunka­ minisztériu­mának körébe vágó teendők, szomszédaink nézete szerint is az egyes országok auto­nómiájához tartoznak. A magyar ország­gyűlés szervezheti a bíróságokat, a köz­­igazgatást, az iskolákat, megállapíthatja a népnevelési rendszert stb. saját legjobb belátása szerint, azonban az ennek keresz­tülvitelére szükséges pénzerőt a birodalmi tanács szavazza meg. Még tovább is mehetnénk, de e pont elég magas arra, hogy az előttünk fekvő tért tisztán áttekinthessük. Vajjon mi történnék akkor, ha a biro­dalmi tanácsnak eszébe jutna a Magyar Földhitelintézet fennállhatására szükséges pénzügyi kedvezményeket, vagy a ma­gyar országgyűlés által megállapított köz­­igazgatási , igazságügyi vagy nevelési rendszer életbeléptethetésére nélkülözhet­­len pénzerőt megtagadni ? Habár nem akarjuk is ez eshetőséget a valószínűség alakjában feltüntetni, de jogi és politikai belátásunknak kevés becsületére válnék, ha azt lehetlennek vitatnak. Ismételjük a kérdést: mi történnék ily collisio eseté­ben? Ha a magyar országgyűlés határo­zatának okvetlenül érvényt kellene sze­rezni , akkor a birodalmi tanács pénzsza­vazási joga ráerő fictio; ha pedig ez utóbbi meghiúsíthatná amannak határozatát a pénzerő egyszerű megtagadása által, ak­kor megvan az absorptio, s a fennen hir­detett autonómia alig egyéb, mint. Írott malaszt. Nem feszegetjük most tovább e kérdé­seket; elég, ha megragadók ez alkalmat Lajthán túli szomszédainknak komoly megfontolásokba ajánlani azokat. Minél higgadtabb és tüzetesebb bírálat alá ve­szik e kérdéseket, annál inkább meg fog­nak győződni arról, hogy nem szeretet­­lenség, nem közöny, nem konokság, ha­nem alapos aggodalmak, s egy, az alkot­mányos élet küzdelmeiben megedzett nemzet öntudatos hűsége az, a­mely ben­nünket saját álláspontunkhoz köt; vala­mint hiszszük, idővel meg fognak győ­ződni arról is, hogy az olyan kiindulási pont, a­mely bennünket egyik követke­zetlenségből, egyik ellenmondásból a má­sikba vezet, már alapjában hibás, s annál korábban érünk ezért, minél előbb felad­juk azt. Nem anomál, hanem egészséges, életerős viszonylat, nem súrlódások, ha­nem az alkotmányos élet megszilárdulása itt és ott egyiránt, ez azon czél, a­melyre mi törekszünk, és senki sem veheti rész néven tőlünk, ha vonakodunk oly útra lépni, a­mely alapos meggyőződésünk szerint bennünket szintúgy, mint Lajthán túli szomszédainkat, a kívánt czél helyett kiláthatlan bonyodalmakba vezetne, s min­denüvé inkább, csak oda nem, a hol a valódi alkotmányosság rejlik, sága, megboldogult főherczeg Nádor hoz­zájárulása mellett, honfiúi­­­agylelkű­séggel még 1835-ik évben ajándékozott. — Tán nem lesz az olvasó közönség előtt érdek­telen dolog, ha — mint a nemzeti színház­nak 18 éven át működött, ügyvéde, kinek e telek-ügyben az 1860-ik és 1861-ik években némi teendőim is voltak — e tárgyban azt, miről tudomásom van, rö­viden elmondandom. Miután a pesti polgárság 1835-ik évben a nemzeti szinház számára a felső Duna­­parton hazafias áldozatkészséggel egy tel­ket felajánlott,­­ a megboldogult főher­­czeg Nádor a városi tanácshoz elsőben is 1835-ik évi martina 10-ről 254. sz. alatt egy hivatalos leiratot intézett, melyben kijelentette, hogy a nemzeti színháznak a felső dunaparton, a kereskedelmi épület­tel szemközt,az első házhely 600 □ ölnyi kiterjedésben ajánltatik fel. Később ugyanazon 1835-ik évi october 15-én 1214. szám alatt kelt nádori leirat­ban ugyancsak Pest városa tanácsához in­tézve kijelentetik , hogy ha a 600 □ el nem lenne elég, t­ö­b­b is adatik. Tudjuk, hogy az ekként felajánlott fel­­dunaparti telek az 1880-ik évi XLI. törvény­czikkelyben nemzeti tulaj­donná fogadtatott el, és így azzá alakíttatott át. E részben megvannak ugyan a Pest városi szépítő bizottságnál a feldunaparti tervrajzok is, — de akkor a hídfőtér még nem szándékos látott oly kiterjedésben megalakíttatni, mint a­milyenben az most szemléltetik. Konrád főtörvényszéki tanácsos főpol­gármestersége alatt a feldunaparti telkek — tehát ezek között a színházé is — árverés alá bocsáttattak, miről a nem­zeti színház akkori erélyes igazgatósága értesülvén, a helytartóságnál lépéseket tett, mire az árverés a helytartóság által betiltatott. Később ugyancsak főtör­vényszéki ta­nácsos és főpolgármester Konrád, a du­­nagőzhajózási társasággal a felső Duna­­parton a kereskedelmi épülettel szemközt fekvő első háztelek iránt alkuba ereszkedvén, annak e telket eladta, s az ez iránt némi gondoskodást tanúsító akkori helytartósági osztálynak, midőn az eladási szerződést annak helybenhagyás és meg­erősítés végett felterjesztette, azon hiva­talos jelentést tette, miszerint ezen eladott telek nem a színháznak felaján­lott telek. Fs jelentés igaz is volt, de nem is volt az,­­ mert igaz volt annyiban, a­meny­nyiben a tervrajz szerint a hídfőtér ko­rábban kisebb kiterjedésűnek terveztetvén, a kereskedelmi épülettel szemközt eső első házhely közelebb esett ahhoz, t. i. körülbelül oda, hol most a hidfőtér közepe van. — De nem volt igaz annyi­ban, a mennyiben,ha a hidfőtér kiterjedése megnagyobbittatott, s ezzel az első ház­hely is feljebb tolatott, ezen első ház­hely épen oda volt esendő, hol most az Akadémia épülete áll, mely, miként tud­juk, Konrád főpolgármester által eredeti­leg a gőzhajózási társaságnak adatott volt el. Ugyanezen időben történt, hogy Pest városa tanácsa az Akadémiának ajándé­kozta azon második házhelyet, mely a gőzhajó-társaságnak eladott házhely után közvetlenül következett. Ekkor a gőzhajó-társaság a maga első helyen létező telkét felcserélte az aka­démiának második helyen ajándékozott telekkel. De a nemzeti színház erélyes és éber igazgatósága ezen eljárásokról is értesül­ve, épen úgy, miként a magas országos színházi igazgatóság is engem bízott meg azzal, hogy a nemzeti színház dimaparti telke ügyében minden kitelhető biztosí­tási lépéseket megtegyek. Ez okból elsőbben, minthogy már ko­rábban is a városi tanácshoz folyamodtam az iránt, hogy a nádori hivatalos leiratok és a felső dunaparti telkek 1836-ik évi tervrajza az igazgatósággal másolatban közöltessenek, ez adatok kiadványozását sürgettem, Konrád főpolgármester a kérelem tel­jesítését megtagadta. Utóbb ez ügy Benedek ő nagyméltósá­gának bepanaszoltatván, úgy tudom, hogy a színházi igazgatóság mind a fentérintett nádori leiratok, mind a feldunaparti telk­i kék tervrajza másolatainak birtokába jutott. Midőn tehát a városi tanács a felduna­­soron a fentérintett telket a gőzhajó tár­saságnak eladta, fentebbi megbizatásom­­­nál fogva mind Konrád főpolgármestert­­ ezen minőségében, és általa a várost, mind a városi tanácsot közjegyzői hivatalos úton megintettem az iránt, hogy a nemzeti színháznak a felső dunaparton már elaján­dékozott és törvénybe igtatott első házhelyét senkinek, tehát a gőzhajó­társaságnak se, el ne idegenítse; — mind­ezen gőzhajó társaságot ugyan­azon köz­jegyzői hivatalos közbenjárás mellett el­tiltottam attól, hogy a nemzeti színháznak szánt feldunajori első házhelyet meg és át­vegye. A városi tanács az első házhelyet mind­ezek daczára eladta; a gőzhajó társaság azt meg- és átvette, s az Akadémiával fel- és kicserélte, mihez képest a színház feldunaparti telkén a Magyar Tudomá­nyos Akadémia épülete emelkedett fel. Az 1861-ik évi Pest városi bizottmány­ban, mint annak tagja, indítványt tettem­ az iránt, hogy a város a nemzeti színház­nak az attól ekként elvont feldunaparti telkét más valamely alkalmas telekkel pótolja. Inditványom az összes bizottmány és polgárság által lelkesen fogadtatván, Rot­­tenbiller elnöksége alatt albizottm­ány ne­veztetett ki, mely a város részéről teendő pótajánlattal foglalkozzék, s e részben a színházi igazgatósággal értekezzék.­­— A bizottmánynak magam is tagja voltam. Rottenbiller főpolgármester, mint az albizottmány elnöke, a bizottmányi mű­ködés egész ideje alatt — noha arra általam több ízben felhivatott— albizott­mány­i ülést— miként állttá, gátolva lévén — nem tartott,mígnem a városi bizottmány maga is feloszlatva lett, s minden mű­köd­­tetésü­nk e részben megszűnt. — Az al­­bizottmányi ajánlat alapjául már akkor is a városi szinház-épület volt többek ré­széről kiszemelve, mint a mely különben is a nemesi felkelési pénztár segélyezésé­vel emeltetett fel. E rövid tény­vázlattal a színház duna­parti telekügyének története mellett azt kívántam főleg kiemelni, miszerint a nem­zeti színház telekigényei nem GOO­P ölre, hanem oly kiterjedésű területre szólanak, a­milyenre annak szüksége van. -- A nemzeti színház mostani telke a 900­0 élet meghaladja, s ha annyit magányos polgár, bár az herczeg volt, a megye ren­desnek áldozatul hozhatott, az ország fő­­városa és a nemzet e büszkesége ennél csekélyebb ajánlatot a nádori leiratok ér­telmében nem tehet. SIMON ELORENT: Egy szó a maga idejűben­i nemzeti színház d­naparti telke tárgyában. A hírlapokban a legközelebbi időben gyakran szóba hozatik a nemzeti színház azon dunaparti telke, melyet annak szab. kir. Pest városa hazafias érzelmű polgár-­ Magyar Tud. Akadémia. XXL Május 29-én a mathein­ és természettudomá­nyi osztályok tartottak ülést. Ugyane napra es­vén a Nádasdy-féle pályaművek bemutatása, egyszersmind összes ülés volt. Az osztályülésben két, valóban akadémiai elő­adást hallottunk. Lenhossék József egyetemi tanár e na­pon foglalá el székét az akadémia azon osztá­lyában, mely őt már a külföld intézetei által is kitüntetett tudományos érdemeiért levő tagjául választotta. A középponti idegrend­szer szürke állományának górcsői és valamennyi abból eredő ideggyö­kök középponti tájviszonyairól ér­tekezett. Bebizonyító értekező, hogy a gerinczagy szürke állománya egészen a nagy agy kö­zépponti szerveinek belsejébe hatol sza­kadatlanul , és négy oszlopból áll, melyekhez a nyúlt agyban még két más csatlakozik. Kifejti továbbá, hogy az egyes ideggyökök ismert élettani működésének meg­­felelőleg, a tisztán mozgatók és érzők mindkét oldalon egy bizonyos oszlopból fejlődnek ki, míg a vegyesek ugy ezek min­d­­kettejéből, valamint a mindkét oldalon fellépő u­j oszlopokból indulnak ki, a­minél fogva Lenhossék ur mozgóknak, érzők­nek és vegyeseknek nevezte el azokat. Ez előadás alatt, az érintettek pontosabb ma­gyarázása végett, az erre vonatkozó górcsői bonettani készítmények nagy gyűjteményét mu­­tató be értekező, s azokból néhányat kézi gór­csövekben köröztetett. Az ily górcsői bonettani készítmények készítése körül már az összes tu­dós világ ismeri értekező rendkívüli virtuozitá­sát. S e górcsős mutatványok mellett Schulhof Mór által készített igen szép részletes rajzokkal és Thanhoffer Lajos orvostan­hallgató által ké­szített nagyobb körrajzokkal is igyekvők érte­kező szemléletivé tenni nagy érdekű előadását. Az értekezés rajzokkal együtt valószínűleg az évkönyvekben fog megjelenni. A másik, szintén nagy érdekű előadásban Than Károly lev. tag egy tudományos vitát ismertetett meg, mely a legközelebbi években a vegyészeket élénken foglalkoztatta. E vita a légnemek és gőzök térfo­gati törvényének általános érvé­ny­e körül forog, a­melynek végleges eldöntése a vegytanra igen nagy fontossággal bír, akadé­miánkat pedig közelebbről érdekli, a­mennyiben­­ h­a­n Károly úr a múlt év fel 1r. 22-én tartott ülé­sen e kérdés megoldására vonatkozó saját vizsgá­latait az akadémiában tette közzé. E vizsgálatok

Next